Page 1

13-18 . oldal


Tartalom

Tartalom Bartusz: Kortárs „Találkozások az Angyallal” 1-2 Dránovits Judit (12. E): Angyalok? - Angyalok! 2-3 Török Adél (12. D): Angyalok Földje 3-4 Mohay Réka (11. B): Szerkesztőváltás az iskolaújságnál 4-6 Mohay Réka (11. B): Karácsonykor helyrebillen a Föld 6-9 Brand Petra, Marján Babett (10. A): Advent más nyelven 9-11 Spengler András (11. A): Angyalnak lenni jó 11-12 Fehér/Fekete 13-18 Kollár Dorottya, Éltető Nikoletta (11. E): A 11. E nagy napja 19 Tótsimon Petra (10. C): Németek jártak itt 20 Megalakult az új DÖK 21 75 éve a rend kezében 21-22 Haiser Olga (11. E): Karácsonyi és iskolai csengő... 23 Udvardy Enikő (9. A): A figyelmes szeretet imája 24 Bencsik László Sámuel (7. A): Mit kér karácsonyra egy hetedikes diák? 24-25 Bíró Adrienn (11. C): Karácsony az Amerikai Egyesült Államokban 25-26 Kovács Péter (10. D): Régi iskolai karácsonyok 27 Költőtoll 28-32 Kovács Péter (10. D): Csak el ne fusson a sült malac! 33 Éltető Nikoletta (11. E): Mit tegyünk, mit ne tegyünk a karácsonyfa alatt? 34 Historia Domus 35

Impresszum Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter Főszerkesztő: Czimmermann Csilla – Dr. Kovács Gusztáv Olvasószerkesztő Maisch Patrícia (2009) - Tarjányi József (2005) Diák szerkesztők: Mohay Réka (11. B), Halmos László (11. A), Szalóky Bence (11. E), Fogt Adél (9. A), Vörös Anna (9. A), Kovács Péter (10. D) Fotó: Sándor Zsófia (10. E) • Bergics Balázs Tördelőszerkesztő: Komáromi Csaba (1998) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • szinesff@gmail.com Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.


Kortárs „Találkozások az angyallal” (Csengey Dénes)

Bartusz

„Az angyal. Ha bensőd tartalmait el­ ren­­dezed; ha különválasztod magadban sze­­­mélyed változó múló elemeit és lényed vál­tozatlan, örök világát: a múló elemek úgy­szólván tárgyakként, növényekként, ál­ la­tokként mutatkoznak előtted, s az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz. Egyszer csak észreveszed magányodban, hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz; és eleinte nem tudod, hogy képzelődsz-e, vagy egy testtelen lény ereszkedett le hoz­ zád. Láthatatlan tanítód nem káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, ha­nem a személyed alatt rejlő végtelen ára­mok va­

la­melyike. A végtelen áramok a sze­mé­lyi­ség formálói és vezetői, melyek a sze­mé­lyiség áttörése után hozzáférhetők és ki­­kér­dezhetők. Bárki érintkezhet velük, csak nem mindenki tud erről; az intuíció, az előzmény-nélküli hirtelen felismerés, min­­dig a végtelen áramok valamelyikének sugallata.” (Weöres Sándor) „…mert / befonnak egyszer mindenkit / ama utolsó óra angyalai / mert / nem lehet ár­va az kinek / feltámadnak halottai” (Iancu Laura) „Mellemet nyomta nehéz álom, / gyé­mánt fénnyel szememet sütötte: / láttam egy angyalt fönn a dombon / tüskés akácosban megkötözve. // Átlátszó volt az angyal torka, / benne a lélek föl és alá járt, / sárga kutyák két lábra állva / nyaggatták, csomóban tépték tollát. // Korán ébredtem, fájt a szívem, / érez­tem, valóság volt az álom, / angyaltollat keresni mentem, / hó ragyogott az egész vilá­gon.” (Nagy László) „Tépett szárnyakkal / topog a diófában / a deres angyal.” (Bertók László) „Nem angyaloknak vagyunk híján, ha­ nem szemünk nincs, hogy észrevegyük: min­denki angyal. Nem az unikornisokat nél­külözzük, hanem a kezet, amellyel kita­ pinthatnánk lovaink homlokán a láthatatlan szarvat. Nem a csodák hiányoznak a világból, hanem mi nem vagyunk jelen a létezésben.” (Halmai Tamás) „De élsz te, s égve hirdetik / hatalmad csil­lagképeid, / ez ősi, néma ábrák: / akár az első angyalok, / belőled jöttem és vagyok, / ragadj magadba, járj át!” (Pilinszky János)

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám



Gondolatok

„Elindul újra a mese! / Fényt porzik gyé­ mánt szekere! / Minden csillag egy kereke! / Ezeregy angyal száll vele! / Jön, emberek, jön, jön az égből / Isten szekerén a mese! // Olyan jó néha angyalt lesni / s angyalt lesve a csillagok közt / Isten szekerét megkeresni. / Ünneplőben elébe menni, / mesék tavában megferedni / s mesék tavában mélyen, mé­ lyen / ezt a világot elfeledni.” (Wass Albert)

Kávéházi

Még mondja valaki, hogy nincsenek angyalok!


Gondolatok Kávéházi

„Angyalok, angyalok, / Fekete angyalok, / Hallgatni jól tudó / Néma-szép angyalok: / Fekete pecsétet / Én számra nyomjatok, / Halálig némává / Engem csókoljatok.” (Reményik Sándor) „Hát jön az angyal jön az angyal / talán felém is elvetődik / ágyam szélére ül fehéren / fehér parázs tűz dől belőle / átüt rajtam fölgyújt kiéget / S a tanúk hiába dohognak / gyerekszívvel megyek a fához.” (Csorba Győző) „Mert végül semmisem marad, / csak az angyalok s a lovak. […] Csak állnak és nincs semmi más, / csak látvány és csak látomás, / csak láb, csak szárny – az út, az ég, / bennük lakik a messzeség – // oly távol vannak, oly közel. / Talán õk már nem hagynak el.” (Nemes Nagy Ágnes) „…Minden igaz. / Minden pillanat. Üdvözlöm az angyalokat.” (Fischer Mária)

„A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű váro­ sá­ba egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Má­riának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy min­den asszonynál. E szavak hallatára Má­ ria meghökkent, és gondolkozni kezdett raj­ta, miféle köszöntés ez. Az angyal így folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet talál­tál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hív­ni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávid­nak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” (Lukács evangélista)

Angyalok? – Angyalok! Dránovits Judit 12. E Mi jut eszedbe, ha azt hallod, angyal? „Nagy tollszárnyak, glória, mosolygós gyermeki arc, fehérség” – akárkit kérdeztem, ezt a választ kaptam. De tudunk-e róluk eleget, vagy leragadtunk a gyermekkorunk mesekönyveiben látott kedves rajzoknál? Október közepén új ötlettel állt elő Han­ na (Rédling Hanna) barátnőm. Nem le­ pőd­­tem meg, tőle megszokottak az extrém gondolatok. Eldöntötte, hogy készít egy új fotósorozatot az iskola által meghirdetett pá­ lyá­­zatra. Megkért, maradjunk bent egyik dél­után az iskolában Virággal (Vincze Vi­ rág), hogy lefotózhasson bennünket. Vi­rit, mint őrangyalt, akinek gondviselésére bízta Isten az embert. Aki a jó út felé terelget, aki elűzi a rossz kísérteteket, aki oltalmaz és őriz minden gonosz incselkedéstől. Ezt az angyali védelmet pedig nekem volt sze­ rencsém élvezni. Őszi szünet előtti pénteken csodálatos délu­tán volt. Igazi, szép őszi időjárás. A fé­­­nyek nekünk kedveztek. Az iskola ki­ü­ rült, egy- két kollégista szállingózott még



a folyosón. A vidám takarító nénik ked­ ve­sen mosolyogtak. Készülődtünk. Han­ go­lódtunk. Viri átöltözött. Olyan volt, mint­ha az általam megkérdezett emberek leírását láttam volna megtestesülni. Fehér ruha, kedves, barátságos arc, ezüst glória. Csupán a szárnyacskák hiányoztak. A délu­ táni napfény világította meg a folyosót. Vi­rág angyal beült a „reflektorfénybe”, és fegyelmezett, ugyanakkor barátságos arccal figyelt. Figyelte, ahogy olvasok, ahogy tele­ fonálok, ahogy az udvaron üldögélek. Bi­ zsergető érzés volt, mintha valódi angyal vigyázott volna rám. Kik azok az angyalok valójában? Gyak­ ran tesszük fel ezt a kérdést, ami­re nehéz egyér­telmű választ adni. Gyermek­ko­runk­­­ ból emlékszünk a kedves mesékre az an­

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


Török Adél 12. D Angyalok. Milyen különös! Mennyit be­ szélünk róluk, milyen gyakran ábrázoljuk őket. Mégis, milyen keveset tudunk ró­ luk… Imádkozunk az őrangyalunkhoz, kér­jük Gabrielt, segítsen, szárnyakat teto­ vál­tatunk a hátunkra, versekbe foglaljuk őket, és valahol szerintem mindenkinek meg­fordult már a fejében, vajon milyen is lenne angyallá válni. Mintha minden tet­tünk, amit angyalként elkövetünk, meg­­ vál­toz­tatna egy csapásra mindent. Mint­ ha egy angyal maga lenne egy kis da­rab Istenből. Angyalok… Tényleg olyan tö­ kéletesek? Akkor mi van Luciferrel? Ők vajon soha nem esnek kísértésbe? Ők néha nem szeretnének olyan naivan bűnbe esni, ahogy az ember tud? Nem haragszanak olykor ránk, hogy hogyan lehetünk ennyi­re vakok, önzők, hazugok vagy épp kegyet­ lenek? Nem veszekednek az Atyával, hogy

talán túl elnéző velünk? Angyalok… Egyál­ talán miként működtök?? Milyenek is vagytok? Kell feltétlenül, hogy szárnyatok legyen és felettetek glória? Kell nagy fénycsóva, mikor megjelentek? Egy angyalnak mindenképp apró, pu­fók, szőke, göndör hajú, babatestű kis teremt­ ménynek kell lennie? És mi lehet egy angyal feladata? Óvni azt, akiért felelősséget vállalt. Szeretni. Mi van, ha az angyalok igazából mindig itt járnak köztünk? Érezheted- e azt, hogy aki mindenkinél jobban szeret, a széltől is félt, a lehető legjobbat akarja neked, és mindent megtesz azért, hogy igazán boldog légy, az az ember talán már nem is ember? A 21. században az angyalábrázolás merőben megváltozott. Gyakori a szomorú, illetve akár mérges angyal is. És miért is ne? Nekik is lehetnek érzelmeik, örülhetnek velünk,

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám



Gondolatok

Angyalok Földje

Kávéházi

gyalokról, a példaértékű történetekre, az angyali jó tettetekre. A torkos, rosszcsont kis angyalra, aki saját hibájából tanul. És sorolhatnám. Legtöbben káprázatos mese­ birodalmunkba száműztük őket. Holott a Bibliában lépten, nyomon olvashatunk róluk. Megjelennek az emberek között, ám

nem mindig szeretetre méltó lényekként, hanem előfordul, hogy Isten harcos, félel­ metes, hatalmas küldötteiként is mu­tat­ koz­nak. Szóval bonyolult kérdés ez. Jó szándékuk kétségbevonhatatlan, ám ez a segítség nem feltétlenül észlelhető, élhető meg könnyen. Lehet, hogy csak később érté­ keljük a segítséget, mert az adott pillanatban még nem értettük, miért történt velünk, az ami. Az utóbbi időben egyre többet olvashatunk, hallhatunk az angyalokról, hiteles és kevésbé megbízható forrásokból. A befogadó hitétől viszont nagyon sok függ. A végső következtetést úgyis mindenkinek magának kell megtalálnia. Az angyalok gya­korlati megismerése a Keresőre vár. Kellemes délután volt. Jó képek ké­ szül­­tek, amit a pályázaton is értékeltek. An­gya­li segítségnek köszönhető a siker? El­kép­zelhető, hogy aki mint angyal rám vi­ gyázott, azt kevésbé feltűnően „valaki” más is terelgette? Nem kizárt.


vagy bosszankodhatnak rajtunk, de mindig a javunkat akarják. Valahol talán a szülők, a barátok, sőt a szerelmek is tekinthetők

angyaloknak. Valahol talán minden ember az a másiknak. Talán a Föld az angyalok bolygója…

Szerkesztőváltás az iskolaújságnál

RiPortré

Mohay Réka 11. B Aki szokta böngészni az újságunk impresszumát, e számtól kezdődően dr. Kovács Gusztáv főszerkesztő neve mellett nem Antal Emília tanárnőt olvashatja, mint főszerkesztő társat, hanem a gimnázium egyik német tanárnőjét Czimmermann Csillát. A váltásról, az el- és beköszönő főszerkesztőket kérdeztem, mondják el döntésük okát és azt, hogy várhatóan milyen új színekkel bővül a Színes Fehér Fekete. - Antal Emília Mohay Réka: Mióta foglalkozik újságszer­ kesztéssel? Antal Emília: 1994-ben kerültem a gim­ náziumba. Előző iskolámban, Szekszárdon, tíz évig szerkesztettem diákújságot, így

nem lepődtem meg, de megtiszteltetésnek éreztem, amikor Arató Orbán atya még abban az évben megkért a már meglévő Fehér/Fekete Színes mellékletének szerkesz­ tésére. Szerette volna, hogy a Ciszterci Diák­­szövetség újságjának legyen diákéletet tükröző társa. Szerencsém volt, mert jól író diákok szegődtek társul. Nyolc évig lel­­kesen tevékenykedtem, majd átadtam a sta­fétát Dobosi László tanár úrnak, mert éreztem, kell a fiatalítás. Ő is nagy



am­bícióval, jól csinálta, sok mindent meg­ újított. A külső forma is változott és állan­dó rovatok lettek. Dobosi tanár úr öt év után dr. Kovács Gusztáv tanár úrnak és Üve­ges Andrea tanárnőnek adta át a szer­kesztést. Természetesen ők is alakítottak raj­ta, de két év múlva a tanárnő elkerült az iskolából. Kovács Gusztáv tanár úr akkor engem választott szerkesztőtársnak, és nagy­­ szerű együttműködés alakult ki. Jó volt a tanár urat is közelebbről megismerni, zök­kenőmentesen dolgoztunk együtt. Ko­má­ro­mi Csabával (tördelőszerkesztő) és Ber­gics Balázzsal (fényképek), volt tanítványaimmal is továbbmélyítette a közös munka a kapcsolatot. Maisch Patríciát az újság kap­csán ismertem meg - nagy nyereség volt! - éppen úgy, mint a szerkesztőség régi és új tagjaival együtt dolgozni. M. R.: Milyen terveket szeretett volna meg­ való­sítani? A. E.: Egy diákújság részben az iskolai élet­­­ről tudósít, részben kitekint a világ­ ra, érdeklődést kelt értékek iránt. Köz­ ben segíti a tehetséges tollforgatókat szár­­­nya­ik bontogatásában, lehetőséget ad ta­lálkozásokra, jóízű beszélgetésekre. Sze­­ret­tem volna minél több diákot, mi­nél több osztályból bevonni, hiszen min­den­ ki örül, ha megjelenik az újságban írá­sa.

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


alig fogyott. Tréfásan említettem, talán, ha az is megjelenne a Facebookon, hogy ma van a Színes vásárlásának világ­napja, nagyobb lenne az érdeklődés! Valaki föltette! Eredmény? Visszaírtak: gyen­ge poén! M. R.: Mit javasol az új szerkesztőnek? Segíti-e a munkájukat a jövőben? A. E.: Czimmermann Csilla tanárnőnek adtam most át a stafétát. Szerintem a tanár úrral jól tudnak majd együtt dolgozni. Fiatal, lendületes, vannak elképzelései. Ha igénylik, megtalálnak a háttérben, szívesen segítek, de nem akarok a pályaszéléről ta­ ná­­csokat osztogatni. Szeretném megkö­ szönni mindenki segítségét, véleményét. További örömteli és eredményes munkát, jó írásokat kívánok! Egy biztos: a jövőben is a Színesnek drukkolok! - Czimmermann Csilla M. R.: Mióta kíséri figyelemmel az iskolaújsá­ gunkat? Czimmermann Csilla: A Színes Fehér/Fe­ ke­tét 2004-ben ismertem meg, ami­kor 2003-ban az iskolába kerültem német­ta­ nárként. A gyes alatti években nem vettem részt az iskolai életben, nem követtem aktí­ van nyomon a változásokat, viszont tavalyi visszaérkezésem óta érdeklődéssel olvastam minden számot. M.R.: Az újságban milyen jellegű írásokat olvas a legszívesebben? Cz. Cs.: Különösen szeretem azokat a cik­ ke­ket, amelyek az iskolai eseményekről szá­molnak be diákszemmel, illetve a tanár­­ kollégákkal és a diákokkal készült in­ter­ júkat és ezáltal olyan oldalukról mu­tat­ják be őket, amelyek megismerését a na­pi munkakapcsolat nem mindig teszi lehe­ tővé. M. R.: Miért tartja fontosnak az iskolaújság meglétét? Cz. Cs.: Ahhoz, hogy teljesebb képet kap­ junk egy iskoláról, a tényeken, számszerű eredményeken kívül az is hozzátartozik, hogy a diákok ne csak az őket tanító tanárokról, ők pedig ne csupán az óráikra járó diákok sikereiről, élményeiről és gondolatairól tud­ janak. Ezt segíti elő az iskolaújság, és ezért tartom fontosnak és értékesnek, hogy van

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám



RiPortré

Örül­tem, hogy a város és az egyház jelen­ tős személyiségei is készségesen nyi­lat­koz­ tak a Színesnek. Figyeltünk rá, hogy a Papok évében iskolánkban végzett atyák meg­szólaljanak, a fiatal öregdiákok hiva­ tásaival egy-egy foglalkozást is szeret­tem vol­na bemutatni. Szerepeltettünk kivá­ló spor­tolókat, akik iskolán kívül ered­mé­ nye­­sek. Törekedtem, hogy a Fehér/Fekete rész is tartalmas és olvasmányos legyen, tük­rözze az aktuális eseményeket. Kovács Gusztáv tanár úr mondatát min­dig szem előtt tartottam: Mi értékeket köz­ve­­títünk. Re­mélem, hogy az olvasók is ér­zik! Öröm, hogy a Dunántúli Napló Fülöp Zoltán jó­vol­­t ából rendszeresen közöl írásokat a Színesből, ez is egyfajta megmérettetés. M. R.: Milyen tapasztalatokat szerzett a Tanár­nő az elmúlt időszakban? A. E.: Jót is, rosszat is! Egyik kedves em­ lékem a Te Deumra megjelenő szám. Ko­ vács Gusztáv tanár úr júniusban, szakadó esőben a könyvtár ablaka elé állt autóval a nyomdából hozott újságokkal, és az érettségire készülők abbahagyva a tanulást, segítettek a pakolásban. Nagyszünetben pedig minden osztály elvitte a példányokat! Jó volt látni azt is, amikor olvasták, vagy a könyvtárban beszélgettek egy-egy írásról. Örültem, hogy a cikkírók mindig tartották a határidőket. Nem örültem viszont, hogy a véleményüket szinte csak a könyvtárba járók vállalták névvel. De legrosszabb a visszhangtalanság! A szerzőknek vagy az írásokban szereplőknek is buzdítást je­lentett volna a visszajelzés! No, meg a szerkesztőknek is! M. R.: Ön szerint miért nem olvassák elegen? Az ár a visszatartó? A. E.: Nem gondolom, hogy amikor a bü­ fében 170 forint a legegyszerűbb szendvics, akkor 200 forint egy igényes papíron, képekkel illusztrált 60 oldalas kiadványra sok lenne! Inkább az érdektelenség az oka! Már nem jelent annyit az iskola, a közösségi élet a virtuális világban, a Facebookon zajlik. Egy történetet még hadd meséljek el! Volt az öltözködés világnapja, ölelés világnapja, ami azért sok diákunkat megmozgatott. Éppen akkor jelent meg az előző szám, és bizony


RiPortré

egy ilyen fórum, ahol hangot lehet adni mindannak, ami összefügg az iskolai élettel, a mi közösségünkkel, tehát mindazzal, ami bennünket foglalkoztat. M. R.: Szerkesztett már régebben is újságot? CZ. Cs.: Újságszerkesztéssel ezidáig még nem kerültem közvetlen kapcsolatba, de örültem annak, hogy nyelvtanárként, a kommunikációs gyakorlatok, egy – egy irányított beszélgetés, levélírás során a tanul­­mányokon kívül sok mindent meg­ tud­hatok tanítványaim személyét érintő kér­­dé­sekről. Például az érdeklődési körük­ ről, szabadidejükről, megismerhetem véle­ mé­nyüket különböző iskolai dolgokról is. Úgy gondolom, az iskolaújság-szerkesztés egy újabb lehetőség arra, hogy még több tehet­séges, lelkes diákot ismerjek meg. Ezért mondtam szívesen igent Antal Emília ta­ nár­nő és dr. Kovács Gusztáv tanár úr fel­ ké­résére. M. R.: Milyen elképzelései vannak a lappal kap­csolatban?

Cz. Cs.: Szeretném, ha amellett, hogy tovább­ra is megmaradna a Színes Fehérre/ Feketére mindvégig jellemző, Antal Emília tanárnő és dr. Kovács Gusztáv tanár úr és, természetesen, a diákszerkesztők munkáját dicsérő tartalmi és formai igényesség, tová­b­ bi, új, a diákokat érdeklő, olvasásra buzdító témákkal frissülne az újság. Például lehetne szavazni az adott időszak legjobb filmjéről, könyvéről, zenéjéről, színházi előadásáról… Azt gondolom, hogy a közvetlenebb hang, a kissé megújult rovatok hozzájárulhatnának ahhoz, hogy minél kevesebb legyen a meg­ jelenés után felületesen átlapozott, majd pa­ dokon, tanári asztalokon felejtett példány. Szeretném, ha ötleteitekkel, javaslataitokkal minél gyakrabban keresnétek engem is, és az állandó szerkesztőségi tagokon kívül mindannyitokat arra szeretnék ösztönözni, hogy ne csak olvasgassatok örömmel, ha­ nem írjatok is bátran az újságba!

Karácsonykor helyrebillen a Föld Mohay Réka 11. B Ismeretlen ismerős – mondhatnánk kis túlzással a jelmondatot, amikor dr. Kovács Gusztáv tanár úrra gondolunk, mert sokan ismerjük, és örülünk a vele való találkozásnak, mégsem tudunk eleget eddigi életéről, családjáról, tudományos munkásságáról. Éppen ezért kértem fel egy beszélgetésre, melyre a tőle megszokott természetességgel bólintott igent. Mohay Réka: Hagyományos ismerke­dés­ ként, kezdjük a legelején, mit tudhatunk a Tanár úr gyermekkoráról? dr. Kovács Gusztáv: Kőszegen születtem, és ott is jártam óvodától gimnáziumig. Csa­lá­domban a nők voltak többségben – nagy­anyámék mellett édesanyám, nagy­­néném és örökbefogadott húguk is a szülői házban lakott. Szerencsésnek



mondhatom magam, hiszen ők együttesen gondoskodtak arról, hogy gyermekkorom igazán boldog legyen. A családunk régi pol­­ gá­ri család. Volt egy nagy cukrászdánk, amit 1951-ben elvettek és államosítottak. Utá­na is ott laktunk a cukrászda fölött, ami

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


K. G.: Kint meg kell küzdeni azért, hogy befogadják, mert nincsenek osztályok, mint nálunk. De mivel tudták, hogy egy év múlva hazamegyek, könnyebben megbarátkoztak velem; kosár- és rögbimeccsre jártunk, sokat kirándultunk, és még egy szafarira is eljutottam Ausztrália belsejébe. Mivel elég különösnek tartották az akcentusomat, én voltam a furcsa beszédű magyar fiú, aki az iskolai színdarabokban indiai meg afrikai szereplőket alakított, de ez nem zavart engem. M. R.: Hiányzott az anyanyelv? K. G.: Hogy milyen magyarnak lenni, hogy milyen az anyanyelved, azt csak akkor lehet igazán megérteni, amikor külföldön élsz. Itthon mindez olyan, mint a levegő, de ott, amikor szinte fulladozik az ember a hiányától, ráébred, mennyit jelent neki a hazája. Gyakran látogattam egy emigráns magyar házaspárt, akik régóta kint éltek, de megtartották magyar szokásaikat, étrend­ jüket. Hozzájuk menni olyan volt, mint kicsit otthon lenni. Hatalmas könyvtárral ren­delkeztek, és mindig kölcsönözhettem tő­lük könyveket. Ott olvastam először Má­ rait, Wass Albertet, és szinte habzsoltam minden magyar szót. M. R.: Máskor is tartózkodott hosszabb ideig külföldön? K. G.: Bécsben tanultam 2005. és 2007. között egy ösztöndíjjal, és 2008-ban ott is doktoráltam teológiából. A bécsi tanulást is élveztem, bár nem volt egyszerű elsajátítani a német szaknyelvet, hiszen még a görög nyelvet is németül tanultuk. Felemelő érzés volt azonban a legnevesebb professzoroktól tanulni, az ő könyveiket olvasni. Amikor pedig a doktorrá avatásom után ugyanazon a pódiumon állva mondhattam el a disszer­ tációm rövidített változatát, amelyen egykor például Nyíri Tamás, a XX. század egyik legnagyobb magyar teológusa is állhatott, nagyon meghatódtam, és büszke voltam. M. R.: Mi volt a disszertációjának a témája? K. G.: A házasság és a család kérdésköre a szo­ciáletika és a pasztorál-teológia szem­­szögéből. Ez a két tudományág alap­ vető­en azzal foglalkozik, hogy az evan­gé­ l­ium hirdetésére a Krisztustól kapott küldetésünket miként valósítsuk meg

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám



RiPortré

már nem volt a miénk. Kőszeg történelmi kisváros, és működik benne egy dolog, még napjainkban is, és ez a becsületkassza. Mindenki kirakja a háza elé kis asztalkára a terményeit, kiírja, mennyibe kerül, és odahelyez egy tejfölös poharat. Aki akar vásárolni, mondjuk cseresznyét, fog egy zacskónyit, bedobja a pénzt és elmegy. Ez jól jellemzi a város hangulatát. M. R.: Milyen volt a gimnázium? K. G.: A Jurisics Gimnáziumot is, ha­son­ ló­an a miénkhez, a jezsuiták ala­pí­tot­ták. Szerettem oda járni, a környezet és a tár­ sa­ság miatt egyaránt. Jól tanultam, azzal nem volt gond, emellett cserkészkedtem, kla­rinétoztam és kosaraztam. Cserkész­tár­ sa­immal hétvégeken kirándultunk, egy sá­ torral, konzervvel és néhány szál gyufával ott is éjszakáztunk a hegyen. Ma már sajnos kikopott az életemből a cserkészet, de sok mindent tanultam belőle. M. R.: Úgy hallottam, Ausztráliában is tanult? K. G.: Egy évet töltöttem ott. Harmadikas gimnazista voltam, amikor az AFS szerve­ zésé­ben lehetett egy éves teljes ösztöndíjra jelentkezni. Alapos, több fordulós megmé­ rettetés után kiválasztottak a jelentkezők közül két diákot, az egyikük én voltam! Nagyon nagy szó volt ez, mert önerőből nem tudtuk volna előteremteni az egy éves tanulmányútra a pénzt. M. R.: Nem volt nehéz az otthontól való távollét? K. G.: Az volt, mégis azóta tudom, hogy léteznek csodák. A Jóisten néha beleszól az ember életébe, és olyan irányba terelgeti, amelyre maga sohasem gondolna. Engem akkor Ausztráliába. Télből nyárba kerültem, egészen más kulturális hagyományok közé, ráadásul egy nem hívő családnál laktam, ahol meg kellett tanulnom olyanokkal is szót érteni, akik másként gondolkodnak, másként élnek, mint én. Ma azt mondjuk, egy globális faluban élünk itt, a Földön, de akkoriban egy e-mail elküldése fél órás macera volt, édesanyámékkal hetente, két­ hetente tudtam csak telefonon beszélni. Mégis óriási élményt jelentett. Még a ter­ mészet színei is merőben különböznek az itthoniakétól. M. R.: Könnyen beilleszkedett az iskolába?


RiPortré

napjainkban, mit jelent keresztényként vagy egyházként cselekedni az adott világban. A szociáletika azt is kutatja, hogy például az adott társadalomban az adott törvények mennyire igazságosak. M. R.: Mindig tanárnak készült? K. G.: Sok minden akartam lenni, a tanári pálya is ezek közé tartozott, de akkoriban még nem határoztam el, hogy mindenképpen az leszek. Amikor hazajöttem Ausztráliából, a legjobb barátom itt tanult Pécsen a jogi karon, és tőle kaptam kedvet, hogy Pécsre jöjjek. M. R.: A teológiát később vette fel? K. G.: A bölcsészettudományi karon többen oktattak a Hittudományi Főiskoláról, akik­ től elmélyült előadásokat hallottam. A hit, a vallásosság addig is közel állt hozzám, de tőlük tanultam meg, hogy a hitet fel­ nőtt szemmel is lehet nézni. Először csak el akartam végezni a teológiát, nem ter­ veztem, hogy valaha tanítani fogom. Arra gondoltam, besegítek a plébániáknak, vagy lesz egy hittancsoportom, akiknek angolul tanítom a hittant. De amikor az igazgató úr 2005-ben, először egy fél éves időtartamra elhívott tanítani a Nagy Lajosba, akkor, amit itt tapasztaltam, maga volt a csoda! Meséltem édesanyámnak, hogy a gyerekek kedvesek, érdeklődőek, olvasottak, rendesen köszönnek. Ő csak mosolygott, hogy no, majd meglátjuk pár héttel később… De ugyanolyan jó maradt a véleményem mind a diákokról, mind a kollégákról, és azt gondoltam, ilyen munka, ilyen állás nincs több! És most is ez a véleményem. M. R.: Akkor jónak tartja a kapcsolatát a diákokkal? K. G.: Erről őket kell megkérdezni, mi a véleményük, de én úgy érzem, a legtöbb diákkal jó a kapcsolatom, még ha tanárként, osztályfőnökként adódnak is néha kisebbnagyobb nézeteltérések. Én mindenesetre mindent megteszek, hogy azokat is a jó útra terelgessem, akik kicsit elkóboroltak, és ahol tudok, segítek a tanítványaimnak. Többen tanulnak is már a Hittudományi Főiskolán. Ilyenkor örülök, hogy én is egyen­gethettem az útjukat. M. R.: Mit tart a legfontosabbnak, amit a diákoknak át szeretne adni?



K. G.: Nagyon figyelek arra, hogy a gyerekek megtanulják, mi az önállóság a XXI. szá­ zadban. Az iskolában védőburokban lé­tez­ nek, de ez megváltozik, amint kilépnek in­nen. Arra szeretném megtanítani őket, ke­resztényként miként lehet élni a modern világ­ban. Sokan úgy gondolják, jobb, ha elzárkóznak a világtól, de ez nem helyes, mert akkor azt az evangéliumot sem tudják közvetíteni, ami pedig rájuk van bízva. Meg kell tanulni, hogyan maradhatunk nyi­tot­ tak egyszerre a világ és a Jóisten felé. M. R.: Ön szerint milyen a jó hittanoktatás? K. G.: Általában két véglet valósul meg a hittanoktatásban. Az egyik azt mondja: semmi tartalom, csak a lelkizés, a másik pedig szigorúan csak a tartalomra össz­pon­ tosít, de ez sem jó, mert a prédikáció alatt, szerintem a hallgatóság 99 százaléka alszik, a fennmaradó 1 százalék az orgonista, ő meg orgonál. De félretéve a viccet, én azt szeretem, amikor a diákok aktívak, és részt vesznek az órán gondolataikkal. Passzív gye­ rekekkel nem lehet rendes hittanórát tartani. A jó hittanoktatás szerintem az, amelyik közelebb viszi a diákokat Krisztushoz, és ezzel együtt az egyházhoz is. M. R.: Visszatérve az Ön tudományos tevé­ keny­ségéhez, úgy tudom, több könyvet is írt. Mi a könyvek témája? K. G.: Az első könyvem Németországban jelent meg 2009-ben, magyarul pedig most jelent meg a „Páciens neve dr. House” című könyvecske, amelyben a bioe­ti­ka szemszögéből elemzem a sorozat epizód­jai­ ban bemutatott orvosi eseteket. M. R.: Mivel foglalkozik a bioetika? K. G.: Az orvosi és az ökológiai etika egyesüléséből jött létre ez a tudományág, a fejlődő orvostudományt vizsgálja olyan szempontból, hogy minden, amit meg tud tenni az orvostudomány, valóban er­köl­ csös, etikus-e, valóban meg is lehet-e tenni mindazt, amire vannak eszközei. Például szabad-e befolyásolni a születendő gyer­me­ kek nemét, vagy mindenben elfo­gad­ható-e a géntechnika? M. R.: Az iskolaújság szerkesztése azért jól meg­fér a könyvírás mellett. Szereti ezt a mun­ káját is? K. G.: Nagyon örültem, amikor felkértek a

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


szerkesztésre, igen fontosnak tartom az újság meglétét. Először kicsit féltem, de Dobosi tanár úr, és még többen is segítettek, hogy beletanuljak. Azt szeretem az újságban, hogy a kreativitást ösztönzi a gyerekekben. M. R.: Mi a véleménye a mostani főszerkesztő­ társ-váltásról? K. G.: Sajnálom, hogy Antal Emília tanár­ nő nem vállalta tovább, bár megértem, hogy sok a feladata. Köszönöm a munkáját, sajátos színt, hangulatot hozott az újságba, és újjáélesztette a Fehér-Fekete „részleget”. Ugyanakkor örülök, hogy Czimmermann tanárnő bekapcsolódik a munkába, máris sok ötlettel gazdagítja a lapot. M. R.: Ön mindig derűs, kiegyensúlyozott. Hogyan tudja ezt megvalósítani?

K. G.: A jó családi háttér nélkül nem menne, de a feleségem és édesanyámék is mellettem állnak. Rajtuk kívül a diákok lelkesítenek mind itt az iskolában, mind a Hittudományi Főiskolán, ahol szintén oktatok. Annál nagyobb öröm nincs is, mint amikor egy tanítványom átinteget mosolyogva az utca túloldaláról! M. R.: Közeledik a Karácsony. Mit jelent Önnek ez az ünnep? K. G.: Egyszerre három helyen is vagyunk, édesanyáméknál, a feleségem szüleinél és a nagyszüleinél. Nagyon meghitt, hogy össze­ jön a család, és úgy látom, ilyenkor teljes az evangélium üzenete, hogy nem kell félnünk, minden rendben lesz a világban. Úgy érzem, karácsonykor valóban helyre­bil­len a Föld.

Brand Petra és Marján Babett (10. A) Nádudvary Tamás és Andrásfalvy Péter tanár urakat három közös tulajdonságuk miatt kerestük meg: mert mindhármuknak nagy családjuk van, mert nagy örömmel készülnek a karácsonyra, és mivel nyelveket tanítanak, ismerik más népek ünnepi hagyományait. Az Adventről, a karácsonyaikról meséltek nekünk, egészen ünnepi hangulatot teremtve. B. P.: Mik voltak a hagyományok a Tanár úr gyermekkorában Adventkor és karácsonykor? N. T.: Az adventi időszakban ráhan­go­lód­ tunk a karácsonyra, sűrűbben imád­koz­ tunk, ajándékot készítettünk. Szenteste össze­gyűlt a család: a nagyszülők, nagy­ bá­csik, nagynénik. Összegyűltünk a kará­­csony­fa alatt, melyet az angyalok se­gít­sé­gé­vel a Jézuska hozott, és egymást ki­vár­va bontogattuk ki az ajándékokat. Ezt követően asztalhoz ültünk az ünnepi vacsorához, majd együtt elmentünk az éjféli misére. A. P.: Adventben a legemlékezetesebb az volt, hogy más baráti családokat hívtunk meg vasárnaponként, amikor egy-egy újabb gyertyát meggyújtottunk, és együtt éne­ kel­tünk. A Szentestén mindig az evan­géli­ ku­sokhoz mentünk, mert az édesanyám evan­gélikus. Ezért a karácsony mindig egy

evangélikus templom képét hozza elő nekem. Szenteste egy másik szobában várakoztunk a csengőszóra, és énekelve vonultunk be a nagyszobába, ahol már égtek a gyertyák és a csillagszórók a karácsonyfán. Apám felolvasta Jézus születését az evan­gé­ liumból, majd énekeltünk, és átadtuk egy­ másnak az ajándékot, majd elkezdődött az ünnepi lakoma. M.B.: Mit örökített át a saját családjában? Milyen új szokásaik vannak? N. T.: Részint a családi hagyományokból is sokat bevettem a gyakorlatba, valamint a saját tapasztalataimból is merítettem, és láttam, hogy az Advent négy hete nagyon jól felosztható: az első héten még csak felidézzük, hogy érkezik a karácsony, és ahogy telnek a hetek, egyre intenzívebbé válik a várakozás. A gyermekeimmel az adventi időszakban elkezdjük készíteni a

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám



RiPortré

Advent – más nyelven


RiPortré

betlehemet. Első héten a kertből száraz magokat, növényeket gyűjtünk, és azokat rakjuk a betlehem köré. A második héten kifaragunk kis állatokat, figurákat. Az utolsó héten odakerülnek a pásztorok, és Szenteste napján odakerül egy bölcsőben a Megváltó. A Szenteste ha­sonló forgatókönyv szerint zajlik, mint gyermekkoromban: csengőszóra megyünk le, és együtt pillantjuk meg a fény­ár­ban úszó karácsonyfát, és hosszan éne­kelünk és hálát adunk az egész évért, és min­ denki megkapja a lehetőséget, hogy szóhoz jusson. A. P.: Adventben néha elme­ gyünk rorátéra – persze van, hogy az öt órai kelés túl korai ne­künk, de azért igyekszünk odaérni. A karácsonyfa érkezése rejtély a gyerekek számára – nyil­ván a nagyobbak számára már nem, de a legkisebb, a Borci nagyon-nagyon kíváncsi – min­dig mondom neki, hogy az angyalka hozza, és mi csak úgy találjuk. Bár tavaly le­buk­ tunk… Szentesete nálunk szo­ kott összegyűlni a család – mi öten, és az anyósom, a sógorom és a szü­ leim. A forgatókönyv nagyjából ugyan­az, mint gyerekkoromban, csak most már én olvasom fel az evangéliumot, és a gyer­ mekeim néha szoktak készülni vala­milyen műsorral, zenével, énekkel. B.P.: Más népeknél milyen karácsonyi hagyo­ mányokat ismer? N. T.: Nagyon fontosnak tartom, hogy an­gol és olasz órákon, amikor ideje van, akkor em­

10

lítést tegyek az ottani szokásokról, és ugyanezt megtegyem otthon is, főleg mikor tanítás után ezzel az él­ménnyel megyek haza. De az nem jellemző, hogy ez gyakorlattá váljon. Én tudatosan igyekszem el­­vá­lasztani ezeket a dolgokat. Számomra az a fontos, hogy a saját ünnepeinket, sajátos módon üljük meg. A.P.: A carol singing – mikor ajtóról ajtóra men­nek, karácsonyi dalo­kat éne­kelnek egy kis édes­sé­ gért cserébe – egy nagyon kedves szokás. Ez megvolt nálunk is, ez a bet­lehemezés, ami szerintem ebben az iskolában egész szépen működik: minden évben van egy osztály, amely ad egy kis műsort. M.B.: És végül, mi jut eszébe a Tanár úrnak az angyalokról? Milyen szerepük van az ön életében? N. T.: A hozzám legközelebb álló an­gya­ lokról, az őrangyalokról szeretnék be­szél­ ni. Ahogy mi is, úgy a gyermekeim is számtalanszor imádkoznak az őran­gya­

lainkhoz… Az angyal egy nagyon kedves szó, és nagyon kedves képet társítunk hoz­­­ zájuk a reneszánsz vagy barokk kori alko­ tások alapján. Van egy ikonunk, melyen angyalok is sze­ repelnek, és ezt adventkor vesszük elő, es­ ténként egy mécses fényénél együtt imád­ ko­zunk, ezzel is emelkedettebbé téve a han­gulatot. A. P.: Szerintem ez egyre divatosabb té­

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


ma, egyre több könyv születik erről. Épp most olvastam egy nagyon jó német szer­ző művét, aki nagyon szépen leírja a keresz­ tény hagyományban az angyalok szerepét,

és hogy mindenkinek megvan a saját őran­ gyala – és én ebben nagyon erősen hiszek. B.P., M.B.: Köszönjük a beszélgetést!

Osztályéneklési- negyedszer Török Adél 12. D Egy álom valóra válni készült… Talán majd most mi elérjük. Bódult örömömben, mikor a szavak kisiklottak a Tanár úr száján, sikoltozni kezdtem, és könnycseppek gurultak végig az arcomon. összefogtunk, mikor szükség volt rá, ak­kor megtettük, mikor kellett. Lehetnek gya­ ko­riak a konfliktusok, de sosem az marad meg! Mi kijelenthetjük, hogyha kell, kiál­ lunk egymásért, és jól érezzük még akkor is magunkat, ha több száz szem és fül elvá­rá­ sainak kell is megfelelnünk. Reméljük, hogy sok boldog, vidám per­ cet szereztünk mindenkinek, és sikerült az, amit énekeltünk, és jövőre MINDEN osz­ tály hatalmas lelkesedéssel vesz részt a ver­se­ nyen, mert: „Én egész népemet fogom, nem közép­ iskolás fokon tanítani…” Ugye, Peti, Jani?

Angyalnak lenni jó

– Ado­mánygyűjtés az iszap­katasz­t­ró­fa áldozatainak Spengler András 11. A Azt gondolom, hogy sajnos a legtöbb mai fiatalnak erről a szóról egy amerikai híresség jut eszébe, aki nemrég ajánlott fel több millió dollárt egy alapítványnak, ahol rákos gyerekeket támogatnak a befolyt összegből. Ha pedig nem amerikai híresség, akkor ajtón kopogtató lelkes adománygyűjtők jutnak eszünkbe, akiket legszívesebben meghallgatás nélkül elküldenénk. De ha egy kicsit belegondolunk, az adománygyűjtésben erről jóval többről van szó.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám

11

Eset-les

Másnak talán ez nem jelent semmit, talán nem is foglalkoztatja a gondolat, hogy milyen érzés lehet. Talán tényleg nem ak­ kora dolog, elvégre ez „csak” egy iskolai ver­ seny. Nem milliós tömeg és negyven főre „csak” egy torta. Biztos van, aki pusztán ezt látja. Nekünk mást jelent. Többet ennél, jó­ val. Nekem annyit tesz, hogy a min­den­ nap­­jaimban résztvevő, szeretett osztályom megint össze tudott hozni valami maradan­ dót. Valamit, amire ha mások nem is, mi még nyugdíjasként is büszkén és bol­do­ gan gondolunk majd vissza. Mert akkor


Eset-les

Először is gondoljunk bele az adomá­ nyozottak helyzetébe. Nem véletlenül szer­ veznek nekik gyűjtést, valószínűleg azért, mert olyan anyagi kár érte őket, amiből önállóan képtelenek kilábalni. De nem csak anyagi gyűjtésről beszélhetünk. Rászoruló gyerekeknek karácsonyi ajándékokat kül­ deni, vagy csak egyszerűen használaton kí­vüli ruhákat dobni az arra kijelölt ruha­ gyűjtő konténerekbe, ugyanúgy adomá­nyo­ zásnak számít. A tavalyi év végén Antal Emília tanár­ nő kezdeményezésére szerveztem egy gyűj­ tést az árvízkárosultak javára, melynek vég­össze­ge 80.000 forint lett. Az elején termé­szetesen féltem egy kicsit, nem tud­ tam, hogy kezdjek neki. De miután kira­ gasz­tottam a plakátokat, és szereztem egy cipős dobozt, minden simán ment. Leszó­ lítottam az embereket a folyosón, hogy­ ha nem sajnálnak egy kis pénzt az árvíz­ károsultaktól, akkor dobják már bele. Volt, aki a büféből visszafele jövet dobta be a kezében maradt visszajárót, de voltak, akik egész komoly összeget dobtak a dobozba. Talán a legfontosabb dolog a hitelesség, mert ha az ember úgy adja elő, hogy az elég hi­teles, akkor bármit elérhetünk. Fon­ tos tudatosítani magunkban, hogy nem az adomány összege a fontos, hanem a szán­ dék. Aki kötözködni akar, persze mond­hat­ ná, hogy akkor ő bedob egy húszast, és ez­ zel el van intézve. Az sem feltétlenül kevés, hogyha azt tiszta szívvel adta, vagy a lehe­ tőségei nem engedtek nagyobb összeget.

12

Az iskola a Diákönkormányzat támoga­ tásával idén is szervez egy jótékonysági gyűj­tést a rászorulóknak, csatlakozva a Bap­tista Szeretetszolgálat és a Caritas által kez­deményezett cipős doboz akcióhoz. A lé­ nyeg, hogy osztályonként egy cipős doboz­ nyi, már régóta nem használt, de még hasz­nálható állapotban lévő játékot kell össze­gyűjteni fiatal gyermekeknek. Szeretném felhívni a figyelmet egy má­sik jótékonysági tevékenységre. A tava­ lyi évben először megkereste iskolánkat a Fogd a kezem alapítvány, hogy szívesen vár­nának diákokat az iskolából, akik ki­ állnak az Árkádban valamint a Dóm té­ ren felállított standok mögött, és árulják a beteg gyermekek által készített különféle termékeket. Ebben az intézményben a szel­lemileg és testileg sérült gyerekek gyer­ tyá­kat, képeslapokat, angyalkákat, és egyéb kézműves termékeket készítenek. Én többször is voltam tavaly segíteni a fia­ taloknak, és elmondhatom, hogy főleg így Advent előtt nagyon jó érzés volt eladni egy gyertyát vagy pár képeslapot. És persze a tudat, feltéve, ha elég ügyesen beszéltem egy vevőnek a termékek kiváló minőségéről, hogy a kifizetett összeg mind az ő ellá­ tásuk­ra, felszerelésükre fog fordítódni. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Idén a Dóm téren lehet segíteni az eladóknak. Legyetek ti is angyalkák, akik közvetett módon segítetek az arra rászorulóknak, mint az őrangyalok nektek.

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


XX. évf. 10. (77.) szám, 2010. karácsony

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

Egyed Mihály Sportcsarnok Szalóki Bence 11. E

Akiknek az utolsó két napban volt testnevelés, vagy infó órájuk, egy új táblát láthattak a csarnok falán, amin a következő felirat áll: Egyed Mihály sportcsarnok. A sportcsarnokot 2003-ban épí­ tet­ték és 7 év után egy méltó névadóra talált. Misi bácsit a mai diákság talán már nem ismeri annyira, hiszen csak 2004-ig tanított az iskolánkban, akkor is már nyug­díjasként. 1942-ben iratkozott be a Nagy Lajos Gimnáziumba 64 társával együtt, ebbe az osztályba járt a későbbi mártír, Brenner János is. Az a megtiszteltetés ért, hogy a neves esemény alkal­ má­ból lehetőségem nyílt egy interjú készítésére. „Na­gyon meghatódtam, nem számítottam erre. Mi­ kor az igazgató úr és Bocskor tanárnő felkeresett meglepődtem, hiszen én is ennek az iskolának a tanu­ lója voltam. Számomra nagy öröm volt, hogy sok régi játékostársammal találkoztam az ünnepségen, és az is, hogy ilyen sok diák részt vett a bemutatón.”fogalmazta meg érzéseit. Azonban nem csak a Lajosban tanított, nagyon sokáig Szigetváron volt pedagógus, sőt diák korában NB1-es kosaras volt. Közben megtekinthettem a kitüntetéseit is. 2008-ban Életmű díjat kapott, valamint a Szent Gellért díj arany fokozatát is megtalálhatjuk a kitüntetések között, hogy a két legnagyobb elismerését említsem. Ezen kívül persze a csarnok névadójának járó emlék is jó helyre került a polcon. Mikor a sikereiről kérdeztem rendesen elfáradt a kezem a jegyzetelésben, azt is megtudtam, hogy került kapcsolatba a kosárlabdával. „ Az osztályfőnökünk ragaszkodott hozzá, hogy mindenki sportoljon, a 6. évben már 2 NB1-es és 5 NB2-es kosárlabdázó volt az osztályunkban, ezen kívül 8 megyei válogatott ifi focista, atléták és úszók. Én 7-ben kerültem az első osztályban szereplő PEAC-hoz, ahol már akkor segítettem az utánpótlás edzések lebonyolításában, és a főiskola elvégzése után edzőként is tevékenykedtem. Később a diákjaim rábeszéltek, hogy induljunk el a kosárlabda bajnokságon, 1960ban a lányokkal megnyertük az országos középiskolás bajnokságot, majd létrehoztunk egy egyesületet. Három évvel később a másodosztályba, majd megint három év múlva az elsőosztályba jutottunk fel gimnazista lányokkal. Jó kapcsolatot építettünk ki a vajdasági NB1-es csapatokkal és a jugoszláv

A tartalomból: Egyed Mihály Sportcsarnok • Az én plébániám • Hivatások, foglalkozások • Búcsúzunk


2

2010. karácsony

válogatottal, így rengeteget tanultunk tőlük. 30 évig a megyei kosárlabda szövetség elnöke voltam, ezen kívül folyamatosan foglalkoztam az utánpótlással is.” Itt egy rövid szünetet tart, majd kissé elgondolkozva hozzátesz: „Erről talán nem is kellett volna beszélni…” Én viszont úgy gondolom, hogy igenis lényeges, hiszen nem sokan érnek el ilyen sikereket. „Akinek megadatik, azoknak van mire emlékezni. Sajnálom azokat, akik megöregszenek, és nincsenek emlékeik. A sport az élet legfontosabb dolgaira megtanít. Ha az igaz sporterkölcs lenne az uralkodó, azt hiszem, előrébb tartanánk. A sportnak vannak állandó érvényű alapelve: a tisztesség, a becsület, a szorgalom, az önfegyelem.” Mint már említettem egy ideig lajosos diákokat tanított, így belelátott az iskola életébe is. „Ebben a gimnáziumban mindig nagyon sokat adtak a tanulók fizikai fejlődésére és az egészséges életmód gyakorlására. Nagyon sokat tett az iskola vezetése a létesítmény fejlesztéséért – reflektor a foci­pályán, sportcsarnok – amely egyszerre több csapat felkészülését is biztosítani tudja. Mi öreg­ diákok nagyon örülünk neki, hogy az iskolában széleskörű sportkultúrával ismerkedhetnek meg a tanulók, példának okáért a táborok.” Hogy mi­ re is tanította a diákjait, azt hiszem rengeteget elá­ rul, hiszen egy idézettel felelt erre a kérdésre. „Mi dolgod e földi létben? Ember lenni mindig, minden körülményben.” A cikk írójaként kötelességemnek tekintem, hogy leírjam, mit is üzen a mai diákságnak. „Amikor mi, öregdiákok összejövünk mindig jó érzéssel gondolunk vissza a diákéveinkre, és arra a szellemiségre, amelyben mint gimnazisták részesültünk. Adja a Jóisten, hogy még nagyon sok diák részesüljön a ciszterci nevelésben. Alapjában véve én tanár vagyok. Pedagógus. Mit mondhatnék mást, szeretni kell a gyerekeket, a sportot pedig szeretettel és alázattal szolgálni.” A beszélgetést Vörösmarty Mihály örök igazságával zárjuk le. „Mi dolgod a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért!” Mennyire igaz… Ezúton szeretnék köszönetet mondani Misi bácsinak az iskola diáksága nevében. Adja Isten, hogy sokszor léphesse át az immáron róla elnevezett csarnok küszöbét!

Az én plébániám

– Szajk – Molnár Csilla 10.B, Kékkői Dóra 10.A A 18. században Szent András tiszteletére épült, Szent István korabeli fatemplommal rendelkezett Szajk. Harangját 1732-ben Berényi Zsigmond püspök szentelte fel. 1753-ban a már lebontott fatemplom helyére épült a mai templom, aminek szintén Szent András a védőszentje. A késő barokk stílusú templom kezdetben lapos mennyezetét 1803-ban boltozattal váltották fel. Első adminisztrátora Bertics János plébános volt. Napjainkig több mint 20 plébános irányította az egyházközösség életét, és 2005-ben került ide Bognár Attila András Tisztelendő Úr, aki azóta is lelkesen vezeti a nyáját. Neki köszönhetjük a templom melletti Mária szobor, az 56-os emlékmű, az ifjúsági ház (Szent Benedek lelkiségi és tanulmányi ház) és a papkert meglétét. Vele készítettünk egy rövid interjút, azért hogy bemutathassuk életét, és egyéni gondolkodásmódját.


2010. karácsony K. D., M. Cs.: Gyermekkorában biztos feltették Ön­ nek a szokványos kérdést: „Mi leszel, ha nagy le­ szel?”- Mit felelt rá?

Bognár Attila: A családi háttér számomra na­ gyon fontos. Szüleim azt szerették volna, ha a ta­ ná­ri pályát választom. Én fontosnak tartottam, hogy emberek között lehessek, bár a tanári pálya is ilyen, mégis inkább lakodalmi zenésznek és ké­ sőbb karmesternek képzeltem el magam. Az idő elteltével azonban egyre fontosabb lett számomra a vallás, habár gyermekkoromban hittanra nem jár­ tam, de ezt a hiányosságot egy nyári gyorstalpaló hittan tanfolyam keretében pótoltam. Közben egyre tisztábban éreztem magamban az Isteni késztetést arra, hogy a papi hivatást válasszam. Környezetem lebeszélt volna erről, de döntésem szilárd volt és ma­kacs. K. D., M. Cs.: Hol kezdte papi hivatását? Bognár Attila: Részben egyházi részben világi gim­ náziumba jártam. Szegeden végeztem a teológiát kitű­nő jezsuita tanárok vezetésével, akik számomra pél­daértékűek voltak. 1999 őszén, Délvidéken szen­teltek pappá, mert innen származom. A káplánéveimet a határ menti Bajmok községben töl­töttem, ami egy 10000 lakosú multietnikumu kö­­zös­ség, azaz az istentiszteletek három nyelven (magyar, német, horvát) folytak. Itt tanultam meg elsősorban, hogy a tolerancia az önazonosságból fakad. A katonai szolgálatot megtagadtam és így Magyarországra menekültem, 2005 óta vagyok Szajk és a környező falvak plébánosa. K. D., M. Cs.: Hogyan teljesíti papi feladatait? Bognár Attila: A pap feladata nagyon sokrétű. A kötelező szentségi pasztoráción túl fontosnak érzem

3 a kulturális és költészeti pasztorációt is, miközben az utóképzést sem hanyagolhatom el. Az egyházi illetve világi próbálkozásaimon túl, amik még sok erőfeszítést kívánnak tőlem, jelenleg az Alma Mater intézményben egyház- és művészettörténetet tanulok, miközben hitoktatok, temetek, esketek, mi­sézek, emberekkel találkozok, részt veszek az egyházmegyei bíróság munkájában, verset írok, Coelhot olvasok. K. D., M. Cs. : Mi hozta kapcsolatba a költé­szettel? Bognár Attila: Mindenki költő. Van, aki kifejezi ezt, szavakba önti, vagy csak önmagában hordozza. „A sebzett lelkek mindig énekelnek”. Pilinszky János a példaképem. A kezdeti próbálkozások mellé párosult néhány megmérettetés és helyi jellegű elismerés és ez bátorítólag hatott rám. Versesköteteim lelki gyermekeim. Öt verseskötetem jelent meg, köztük például az egyik „Fény vagy te is” címmel. Megjegyzés: Bognár Attila: Nagyon hálás vagyok a segítőimnek, akikkel a lelkipásztori hivatásomat csapatmunkaként élhetem meg. Jelenleg körülbelül fél tucat teoló­ gu­sunk van, akik részben hitoktatnak, köztük Ka­ lász A ndrás, (aki a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium Kollégiumának egyik nevelőtanára) vagy most végzik a teológiát. Papnövendékünk sajnos még nincs. Az egyházi iskolákba járókra nem csak büszkék vagyunk, hanem számítunk is rájuk Egyházunk és Egyházmegyénk megújításában. Millenniumi Himnusz Évezred Te szent kezedben Istenünk és jó Atyánk, Esdő kérés, hálaének Szálljon hozzád, égbe fel! Krisztus, népünk szívét, lelkét Formáld újjá, kérlelünk, Ellenálljunk minden rossznak, Védj meg minket, légy velünk! Szentek ajkán hő ima zeng, Mondja velünk nemzetünk: Forrjon eggyé égben s földön, Glória néked, Istenünk!


4

2010. karácsony

Hű pátrónánk, Gyűdi Szent Szűz, Századoknak útjaink, Szent Mór püspök bölcs hitével Álljuk sorscsapásaink. István, Margit, Szent Erzsébet, Imre s László szent király, Hogyha vélünk esdekelnek Hisszük: népünk talpra áll! (Bognár Attila)

Hivatások, foglalkozások Szociális munkás – Beszélgetés Svéger Szilviával – A ntal Emília Iskolánkoz közel van a Karitasz és a Máltai Szeretet Szolgálat. De nem csupán ezért találkozunk gyakran elesett emberekkel és hajléktalanokkal. Mindenki viszonyul valamilyen módon hozzájuk, van, aki nem sajnálja őket, mások részvéttel fordulnak feléjük, mert tudják nehéz sors az övék, s nem is mindenki tehet arról, hogy az élete így alakult. A velük való foglalkozás igazi elkötelezettséget jelent. Svéger Szilvia diplomásként ezt a hivatást választotta. Mindig volt benne empátia, szívesen segített mindenkinek. Szociális munkásként mindig mosolyogva hihetetlen derűvel, lendülettel tevékenykedik. Hite is erőt ad. Gyakran előfordul, ha borongós hangulatban vagyok Szilviára gondolok, s erőt merítek. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, vajon én mindent megteszek a rászorulókért? Jó lenne, ha nem csak karácsony közeledtével figyelnénk másokra! Angyalokra mindig szükség van!!! Antal Emília: Miért a Nagy Lajost választottad, s hogyan emlékszel vissza az itt töltött időre? Svéger Szilvia: Az iskolaválasztásom azért történt így, mert a családom mélyen vallásos, s engem is e szerint neveltek. Lehet, hogy viccesen hangzik, de a barcsi templomban „nőttem fel”! Szüleim nem erőltették a templomba, illetve a hittanórákra való járást, nálam abszolút természetes volt, hogy az Úr napját megszenteljem! Amikor általános iskolás voltam, édesanyám felvetette, hogy mi lenne, ha megpróbálnám a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumába a felvételit. Szerencsésnek mondhatom magam, mert felvé­

telt nyertem. Angol tagozatos osztályba jártam, az E-be! Antal Emília tanárnő volt az osztályfőnököm, akivel még most is tartom a kapcsolatot; igaz, nem tudunk napi szinten kommunikálni egymással, de ünnepekkor képeslappal kedveskedünk egymásnak, telefonon beszélünk! A gimnáziumi évek alatt sajnos nem tudtam nyelv­vizsgát tenni, de mára már rendelkezem vele, Buda­pesten nyelvvizsgáztam a Rigó u-ban. Lőrinc atya volt Emília tanárnő helyettese, aki hit­tant oktatott nekünk. Egyik hittanóra alkalmával nagyon rosszak voltunk, szegény Lőrinc atya kiro­ hant a teremből… Kis idő után természetesen


2010. karácsony

5

Gyertyacsonkgyűjtés Hajléktalanok számára Kérjük, hogy Plébániádról, vagy akár otthonról hozd el azokat a gyertyákat, melyekre már nincs szükség, de még fényt adnak. A gyertyatartóról talán már lelóg, az oltáron már nem mutat olyan szépen, vagy levetted a tavalyi adventi koszorúról és kidobni nem volt szíved… Hajléktalanokhoz juttatjuk el őket, akiknek ez lesz a fény az éjszakában… Köszönettel, Szücs Attila András utcai szociális munkás A gyertyacsonkokat itt tudod leadni: Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, Papnövelde u. 1.

Hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti – szól a törvény. A hajléktalannak nincsen hajléka. Ellátórendszert ír elő a törvény, hogy kielégítse elsősorban testi, sokadsorban lelki igényeiket. Az utcai szociális szolgálat munkatársai azokat keresik fel, akik az intézményes ellátást nem, vagy csak ritkán veszik igénybe. Megmenekülni a fagytól a legfontosabb. De igazi utcást nem a hőmérő higanyszálának süllyedése öli meg. A tea egy pillanat melegség, a takaró egy éjszaka pár foknyit segítő fűtése. A beszélgetés, ami ilyenkor zajlik, az ami elsősorban életet ment. Mert aki érzi, hogy embernek tekintik, az fogadja el a további segítséget. A hajléktalanság a társadalomból való kiszakadottság.

már nem haragudott ránk! Véleményem szerint a csínytevések ellenére azért jó osztály voltunk, a tanárok szerettek minket. 2007-ben volt az öt éves osztálytalálkozónk, amire majdnem mindenki eljött, s egy felejthetetlen napot tölthettünk együtt. Nagyon örülök annak, hogy ebbe a magas szín­ vonalú, katolikus gimnáziumba járhattam. Eleinte nehéz volt felvennem a tempót, de úgy érzem, amit tud­tam, kihoztam magamból! Szép emlékek fűznek a Teleki Blanka Leány­ kollégiumhoz is, ahol a gimnáziumi évek alatt laktam. Barcsról fárasztó lett volna naponta be­jár­ nom. A vidéki lány osztálytársaimmal egy szo­bá­ ban laktam. A lányokkal a mai napig tartom a kap­ csolatot. Antal Emília: Hogyan alakult a pályaválasztás? Mi befo­lyá­solta? Mit dolgozik, milyen feladatok, napi mun­ka? Svéger Szilvia: Miután leérettségiztem, az Apor

Vil­mos Katolikus Főiskolára mentem szociál­peda­ gógus szakra (2002-2006), majd harmad éves fő­is­­ kolásként elkezdtem a könyvtár szakot (2005-2007), amit a szociálpedagógus képzés befejezése után egy évvel fejeztem be. Abban abszolút biztos voltam, hogy segíteni sze­retnék valamilyen formában a rászoruló em­ be­­reken, csak azt nem tudtam, hogy kiken. A szo­ ciálpedagógus, fiatal, hátrányos helyzetű gye­re­kek­ re szakosodik, a szociális munkás pedig inkább fel­nőttekkel foglalkozik. Tanulmányaim során tu­ da­­­tosult, hogy inkább felnőttekkel foglalkoznék szí­­ vesen, a gyerekekkel nem minden esetben értet­tem meg magam. Amikor kézhez kaptam az első diplomámat (má­ra már gyarapodott a számuk, jelenleg három van), három hónap munkakeresés után felvételt nyer­tem a Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezetéhez, utcai szociális munkásnak. Az utcai szociális munkás a közterületen életvitelszerűen élő hajléktalan emberekkel foglalkozik. Immár négy


6

2010. karácsony

éve, hogy vöröskeresztesnek mondhatom magam, amire nagyon büszke vagyok. Általában a napjaim azzal telnek, hogy másfél, két órát ügyelek a Madridi úti Hajléktalan Szállón, tehát ez idő alatt várom azokat az ügyfeleket, akik bejönnek ügyintézni, esetleg tisztálkodni. Ami­kor ezzel végeztem, bepakolom az utcás autóba a szükséges tárgyi felszereléseket (takarók, ruhanemű, kötszer, tisztasági csomag stb.), és in­ du­lok ki a területemre, ami Budapesten a XIII. kerület (Angyalföld) egy részén található. Minden nap át kell gondolni, hogy kiket kell meglátogatni. Jelenleg kb. 60 emberrel foglalkozom, akiket he­ tente legalább egyszer meglátogatok. Termé­sze­te­ sen, amikor történik valakivel valami, akkor van, hogy egy nap kétszer-háromszor is ránézek. Az ut­­cai szociális munka leglényegesebb feladata a krí­­zishelyzetbe került ember megmentése, szol­gál­ ta­táshoz jutása. Nagyon jól együtt tudok dolgozni az ügyfe­leim­ mel, ami valószínűleg abból adódik, hogy igyekszem mindenkinek a lehetőségekhez mérten segíteni. Van­nak, akik több törődést igényelnek, vannak, akik minimális segítséget kérnek. Feladatom tehát az utcán élő hajléktalanok látogatása, orvoshoz irá­ nyítása, avagy szállítása, a súlyosabb esetekhez a mentő hívás, ill. az elhunytak eltemettetése.

Antal Emília: Hogyan lehet töltődni, erőt gyűjteni a kiégés ellen – vagyis szabadidő? Magánélet? Üzenet az ittenieknek? Svéger Szilvia: Szerencsésnek mondhatom ma­ gam, ugyanis minden nap két órás rekreációs időt biztosít a munkáltató, tehát nem nyolc órát dol­go­ zom, hanem csak hatot. Feltöltődni? Ahhoz nagyon sok idő kell….nem tartom elegendőnek az évi 23 nap szabadságot; külföldön sokkal több szabadidőt biztosítanak a szociális munkásoknak, segítő szak­ em­bereknek. Szabadidőmben foci meccsekre járok, koncer­ tek­re megyek (Nagyon szeretem a BIKINI-t! Nem múlhat úgy el egy hónap, hogy legalább egy kon­ cert­jükre ne menjek!) Szinte hetente haza járok Barcsra, meglátogatni a szüleimet és a nagymamámat. Testvéreim, Niko­ lett és Zoltán szintén Budapesten élnek, velük lé­nye­ gesen könnyebb a kapcsolattartás. Hihetetlenül sokat jelent az életemben, hogy hívő katolikus vagyok. Október 4-8-ig Medu­gor­ jében, Bosznia- Hercegovinában töltöttem az őszi sza­badságomat, ami felejthetetlen élmény volt szá­­momra. Legkedvesebbek az esti Medugorjei szent­­misék, ahol több ezer, a világ minden tájáról érke­zett ember egyszerre mond imát; a hit révén em­ berek tömege beszél egy nyelvet: a szeretetét!

búcsúzunk Garai Elemér (1946) Katonai szolgálatát követően Dániában esett hadifogságba. Onnét németországi fogolytáborba került, s innét szökött haza négy pécsi diáktársával 1946 elején. Még le tudott érettségizni a 46-os évfolyammal, Ezután – elvégezvén a gépipari technikumot – az építőiparban helyezkedett el, hosszú éveken át az uránvárosi építkezéseken dolgozott. 1956-ban exponálta magát, ezrét elbocsátották munkahelyéről. Később a Magas- és Mélyépítőknél kapott állást, onnét is ment nyugdíjba. Sokoldalú sportember volt, főleg atlétikai versenyeken jeleskedett, még nyugdíjas korában is versenybíróként szerepelt. Öntudatos magyar ember volt, erős testalkattal tiszteletet érdemlő egyéniség volt. Hűséges tagja volt a CDSZ-nek, résztvevője az öregdiákok összejöveteleinek, érettségi találkozóinak. Osztály­ társa, Werner Imre mondott szentmisét lelki üdvéért, s kísérte utolsó útjára 2010. május 25-én. Távozása nagy űrt hagy maga után ... Dr. Harász Tibor (1946)


A 11. E nagy napja Kollár Dorottya és Éltető Nikoletta 11. E Memoria’. Vincze Boglárka is sokat készült az alkalomra, mivel ő volt a műsorvezető az avatón. Az osztály együtt is készült, egy éne­ ket tanultunk, az „Útra kelek, elmegyek” cí­ mű cserkészéneket. Az avató rögtön az október 23 - i ünnep­ ség után volt, így az osztály nagyon sietett a terembe, hogy mi legyünk az elsők, akik be­ érnek, mivel a vendégeket személyesen fogad­ tuk. Az osztályunk a terem hátsó részénél állt, előttünk a főapát úr, Páva Péter igaz­ ga­­tó úr, Dr. Csekőné Kádas Klára igaz­ga­ tóhelyettes, a meghívott öregdiákok, Orbán atya családtagjai és tanáraink foglaltak helyet. Nagy megtiszteltetést jelentett, hogy maga a főapát úr áldotta meg a termet. Jól esett az osztálynak, hogy az avató végén Or­bán atya unokaöccse külön nekünk be­szélt Orbán atya életéről és arról, milyen szo­ros kapcsolatban állt Istennel. A rendezvény végén, az asztalt díszítő virá­ got kivittük a temetőbe a ciszterci sírhoz. Köszönetünket fejezzük ki Dr. Kovács Gusz­táv tanár úrnak, Antal Emília tanár­ nőnek, Dobosi László tanár úrnak és köszön­ jük a részvételt Wind Juditnak, Arató Ré­ kának és Dránovits Juditnak.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám

19

Eset-les

Amint megtudtuk, hogy a mi termünk fogja viselni Arató Orbán atya nevét, az egész osztály elkezdett készülődni. Az első feladatunk az volt, hogy a termünket elő­ké­ szít­sük az avatóra. Volt a termünkben egy régi szekrény, ami még akkor került be, amikor az még hittanterem volt, így sok, már rég nem használt hittankönyvvel volt tele. Ezeket a könyveket kipakoltuk a szekrényből, és levit­ tük őket a könyvtárba, hátha van 1-2, amit még lehet használni. Amikor már üres volt a szekrény, a fiúk kivitték a teremből. A terembe bekerültek Orbán atya képei, melyeknek megpróbáltuk kiválasztani a leg­ jobb helyet. Akadt néhány ötletünk, hogy hol legyen az emlékhely, végül megegyeztünk, hogy a velünk szemközti fal boltíves részén he­lyezzük el a képeket. Az osztály együtt és külön-külön is sokat készült erre az alkalomra. „Jó volt készülni a teremavatóra, mert tudtuk, hogy valami jó ügy érdekében tesszük, és örültünk, hogy egy kicsit mi is szerepelhettünk ezen az ünnepségen” - mond­ ta Uzsaly János, aki Pécsi Géza, Tóth Zoltán és Szommer Olivér mellett osz­tá­ lyunk kórusosa. A fiúk egy gregoriánt éne­ kel­tek közösen, melynek címe ’Jesu Dulcis


Németek jártak itt Tótsimon Petra 10. C

Eset-les

November 13-án este fél 8-kor várakozva álltunk a főpályaudvaron, és a következő hetünkön gondolkodtunk: Mit fogunk csinálni a „németeinkkel” ?; Hogyan fogjuk egymást megérteni? ; Vajon kedvesek lesznek?... Elmenekülni nem lehetett, pontosan 20.00 órakor megérkeztek. A kérdéseinkre nagyon gyorsan választ kaptunk. Igen, nagyon kedvesek, a programok jönnek maguktól, és a mutogatásban még senki sem csalódott. Sarah Ohrenschall-lal beszélgetek:

T. P.: Milyen volt az utazás? S. O.: Fárasztó. Az út nagyon hosszú volt, és a kocsikban nem volt elég hely az alváshoz. T. P.: Ki lett a „magyarod”? S. O.: Kovács Noémihez kerültem. (10.B) T. P.: Hogy tetszik Pécs? Hallottál arról, hogy Pécs 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa? S. O.: Pécs nagyon szép város. A Főutca (Irgalmasok u.) nagyon tetszik, és a terek is nagyon kellemesek. A templomok nagyon nagyok és különlegesek. Mikor megtudtuk, hogy jöhetünk Pécsre, elmondták, hogy Pécs 3 másik várossal együtt lesz a Kulturális Főváros. T. P.: Tetszik a Nagy Lajos? Milyenek voltak az órák? S. O.: Az iskola nagyon régi, de nagyon jól néz ki belülről. Az órákon a tanárok nagyon szigorúnak tűnnek. A diákok pedig nagyon szorgalmasnak. T. P.: Az biztos. Mindjárt itt az Advent. Mit jelent ez számotokra? S. O.: Valószínűleg ugyanazt, mint itt. Mi is adventi koszorút gyújtunk, és kalen­dá­ri­u­ mot veszünk. T. P.: Hogy telik nálatok a karácsony? Hová mentek? Milyenek az ajándékok? S. O.: Általában Szenteste kapjuk meg az

20

ajándékokat, utána ünnepi ebéd. Karácsony 1-1 napját a nagyszülőknél tartjuk. Az aján­ dékok nagyok és értékesek, hogy ezzel még jobban kifejezzük az ünnep nagyságát, és ter­mészetesen mindenki szereti a megle­pe­ téseket. T. P.: Milyen tipikus német ételek vannak ebben az időszakban? S. O.: Gyakran eszünk fondue-t (nyársra fel­ tűzött húskockák) szósszal vagy zöldséggel. Van még egy nagyon finom kekszünk, a „Plätzchen”, ami különböző formákban és ízesítésekben készíthető el, és persze a „Lebkuchen”, ami nagyjából megfelel a mézeskalácsnak. T. P.: Még egy utolsó kérdés. Szoktatok temp­ lomba menni az Adventben? S. O.: Németországban a fiatalok nemigen járnak templomba, inkább csak az idősebb korosztály. T. P.: Köszönöm a beszélgetést. S. O.: Szívesen!

A beszélgetés németül folyt. A fordításban Kovács Noémi és Lale Nasseri segített.

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


Megalakult az új DÖK Spengler András (11. A) ALELNÖK: Kö­­szön­tök mindenkit! Ötödik éve kop­ta­­­ tom a Nagy Lajos Gimnázium padja­it. Hat­osztályos tagozaton kezdtem ta­nul­ má­­nyaimat. Hetedi­kes korom óta veszek részt különböző szabadidős tevé­keny­sége­ ken, mint például: Orff zenekar, Faludi Ferenc Diákszínpad és természetesen a Diák­önkormányzat. 44 km-re élek Pécstől, Dom­bóváron. Szeretem Budapestet, a ma­ ka­rónit és a kakaót. Száz százalékig egyet értek Vajda Péter elveivel, mindenben tá­ mogatom. A közhiedelemmel ellentétben, nem vagyok csalódott azért, mert nem én lettem az elnök. Parrag Hanga (11.C) TITKÁR: A kezdetek kezdetétől részt veszek a diákönkormányzat munkájában. Nagy örömömre szolgál, hogy titkárrá választottatok, és egy ilyen csapatban lehetek. Régebben a Diák­ön­kor­ mányzat fotósa, videókamerása vol­tam, valamint egy időben faliújság - fele­lős. Én élek a legtávolabb közülünk, Balaton­ bogláron. Hobbim a fotózás és az olvasás.

75 éve a rend kezében Iskolánk hetvenöt éves jubileumát ünnepelhettük november 25-én előadásokkal, versekkel, énekkel, és a Babits Mihály emlékmű újrakoszorúzásával. Az erre az alkalomra ismét megnyílt díszteremben hallgathattuk meg többek között igazgatónknak, Páva Péternek, Pécs polgármesterének, Dr. Páva Zsoltnak, a zirci DDr. Zakar Ferenc Főapát Úrnak, Dr. Hoppál Péter, és Dr. Mohay Andrásnak a beszédét is. Az ünnepi gondolatokból pár sort, gon­dolatot idézek. Igazgatónk az emlék­mű ko­szorúzásakor a 109 év­vel ezelőtt ére­tt­sé­gizett Babits Mi­hály­ról szólt. Iskolánk egykori diák­­ja, majd Magyarország híres köl­­t ője volt Ő, aki ebben az épü­ let­ben tanult, dol­gozatot írt, órán ült, akárcsak most mi magunk is. Társai közt a legalacsonyabb

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám

21

Eset-les

Vajda Péter (11. D) ELNÖK: Mindenek­ előtt szeretném megköszönni a bizalmat diák­­társaimnak. Három éve vagyok tagja iskolánk Laudate kórusának. A diákéletben mindig próbáltam aktívan részt vállalni, mind osztály, mind pedig iskolai szinten. 140 km-re élek Pécstől, Tab városában, Sió­ foktól 25 km-re. Fontosnak tartom, hogy a Diákönkormányzat ne csak egy kötelezően működő egység legyen a gimnáziumban, ha­­nem nyitott legyen a diákok felé. Tart­ son megfelelő kapcsolatot a diákokkal és a tanárokkal egyaránt. Szükséges len­ ne jobban odafigyelni egymásra a jó és meg­­valósítható ötletekre, hogy ezzel is színesebbé tehessük a diákéletet. Terveink között szerepel különösen a ciszterci és más középiskolákkal való kapcsolattartás. Van­nak hibák, amiket helyre kell hozni. A Diákközgyűlés gyakrabban fog ülésezni, hogy ténylegesen láthassuk, mi a gond, és hogy mit kell jobban vagy másként tenni. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll. Mindenki megkereshet minket, és elmondhatja észre­ vételeit, véleményét és javaslatait.


Eset-les

volt, és igen zárkózott, mégis sok barátot tudhatott maga mellett. Az önképzőkörben részt vett, egy igazi géniusz volt. Méltó példaképünk! A díszteremben először Dr. Páva Zsolt, a Nagy Lajos Gimnázium egy­kori diákja tartott rövid be­szé­ det iskolánkról, majd DDr. Za­kar Ferenc Polikárp osztotta meg velünk ünnepi gondolatait, és ál­dá­ sát adta az itt felnövekvő ifjú­ság­ra. Ezután Dr. Hoppál Péter emel­kedett szóra. Beszé­dében ki­fej­­tette az egyházi iskolák elő­nyeit, gimnáziumunkban olyan ta­­nulók érett­sé­­giznek, akiknek látó­­körük tág, érdek­lő­­désük szé­les­ körű, a tanároknak és az atyák­­­­nak köszönhetően magas szín­vonalú a ne­­velésük. S végül, de nem utolsó sorban Mohay And­rás, öregdiák szólt hozzánk. Elme­sélte, hogy az iskolában elsősorban a tornaterem, a biológia- és kémia előadók, az udvar és a Lajos-szobor kapott új arculatot. Persze az is kiderült, hogy már akkor is voltak olyan diákok, akik beültek a szobor ölébe. Szeretettel gondolt vissza diákéveire, melyek alatt rengeteg csínyben vett részt, és lelkes tagja volt a cserkészeknek is. Ezekben az években, 1937 körül ragadt rá az itt tanulókra először a “ciszter diák” majd csak sokkal később a “lajosista” elnevezés. Be­szédét a jól ismert iskolai köszöntéssel zárta le ; “Laudetur Jesus Christus”.

22

Az előadások után a színpad előtti vörös füg­göny hirtelen szétnyílt, mögötte a Lau­ date kórus állt. Havasi Gábor tanár úr ve­ zé­nyelt, a kar pedig olyan szépen énekelt, mint­ha angyalok hangját hallanánk. Az egész ünnepség igényes, és emel­ke­ dett hangvételű volt, melyet minden jelen­ lé­vő átérzett.

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


Karácsonyi és iskolai csengő, avagy mire vár egy diák télvíz idején? Haiser Olga 11. E Kibámulsz az ablakon, sóhajtasz egy mélyet. A percek csigalassúsággal vánszorognak, amíg te a karácsonyi bejgliről álmodozol. Meglököd a padtársadat, és a csuklódra mutatsz az időt kérdezvén. – Még negyed óra! – jön a válasz. Újra sóhajtasz, és visszasüllyedsz a nyitott szemmel való alvás áldásos nyugalmába. Ismerős? Mikulás jóízűt kortyol a szénsavas üdítőből, majd kacsint egyet a kamerába. Bár arról nem esik szó, hogy a pocakos bácsinak hogy esik a téli mínuszfokokban a jégbe hű­­tött ital, de a karácsonyi csengő ettől füg­ get­lenül az ünnephez tar­tozik. Már maga a hang is ünnepi érzé­se­­ ket idéz. Ott van az ünnepi vacsora köz­ ben felhangzó neve­ té­­sekben, és ott van a szentmisében, az éj­fél­­kor megkonduló haran­gok­ban, amelyek a kará­csony­este puha csöndjébe visznek új éle­tet. Ha belegondolsz, a csengő az ünne­pek jellegzetes hangja, mégis méltat­ la­nul háttérbe szorul. Elrejti a sok színes csomagolás, a máz, a jaj-december-23a-van-nem-vettem-semmit-mi-lesz-féle pá­ nik. De várjunk! Ez egy egészen másfajta csen­gő. Mennyei fanfárok hangja! Csak nem? De. Megszólalt a jelző. Már csak öt perc…

Ifjúsági Világtalálkozó Madrid 2011 madrid2011.blog.hu Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám

23

Eset-les

A hetedik óra már végéhez közeledik, és te nem tudsz parancsolni a gyomrodnak. Fáj a szíved egy sonkás szendvics után, és csak egyetlen hang menthet meg az éhhaláltól: a csengő. Miközben azon gondolkodsz, hogy a menzán mi lehet az ebéd, újra kinézel az ablakon: kint hatalmas, kövér pelyhekben hull a hó. A pihék táncolva járják körbe az utcán siető embereket, mintha így köszöntenék a telet. Milyen szép… Csupa kará­csonyi dolog jut eszed­­be: anyukád, ahogy sürgölődik a kony­­­hában (és néha még te is), az adventi ko­szorú az asztalon, a karácsonyfa díszítés – ami korántsem egyszerű feladat, ha a he­ gyes kis tűlevelek folyton beleállnak a ke­ zedbe – a mézeskalács illata, szánkózás, a tü­kör­jég a járdán, amin hasra esel… és a ka­rácsonyi csengő. Száncsengő, harang, csengettyű. Leg­ több­ször a Coca-Cola reklámokban lehet hallani, amikor a nagy hasú, piros ruhás


A figyelmes szeretet imája Udvardy Enikő 9. A

Lyukasóra

Nincs menekvés, este mesélni kell. Négy szempár-a családom-kereszttüzében fogok hozzá mondókámhoz.

„Minden erőmet bevetve igyekszem fi­ gyelni a lelkigyakorlaton első előadást tartó Viktor atya szavaira, és agytekervényeim háló­ján fennakad egy fogalom. Egy foga­ lom, amit az atya nem győz elégszer hang­ sú­lyozni. A figyelmes szeretet imája. Ér­ de­­kesen hangzik, bár a mikéntjére nem kap­­tunk választ; ám a sors – ismét rám cá­ fol­va- bebizonyítja, hogy ami késik, nem múlik. Szinte használati útmutatót kapunk ar­ról, hogy mi is ez, milyen előkészületek szük­ségesek hozzá. Mert itt, mint általában mindenhez, szükség van előkészületekre.

Este, miután túl vagyunk a kémia téma­ zárón, matek dolgozaton és földrajz felelé­ sen, vonuljunk kicsit félre egy csendes hely­­re. Az elalvás elkerülése végett érdemes ül­­ve végiggondolni a napot, és addig on­nan fel nem kelni, míg nem találtunk lega­lább három jó dolgot: igaz, hogy feleltél föld­ rajzból, de 4/5 –öt kaptál, igaz, hogy írtál matekból, de elmaradt a nyolcadik órád, sőt az is igaz, hogy megírtad a kémia témazárót, de a kedvencedet ehetted ebédre. Ezekért, – még ha apró dolgok is – hálásnak kell lenni. Hálásnak és vidámnak. Mert nekünk keresztényeknek mindig egyfajta belső erőt, derűt kell sugároznunk magunkból- mondja Viktor atya- olyanná kell válnunk, mint a tenger. A tenger mindig hullámzik – ám ez csak a fel­szín. A mélység mindig békés marad. Csön­des és nyugodt.” Ilyennek kell lennünk- fejezem be mondan­ dó­mat, és bevonulok a szobámba, hogy meg­ érthessem, amiről meséltem- a figyelmes sze­ retet imáját.

Mit kér karácsonyra egy hetedikes diák? Bencsik László Sámuel 7. A Sokan azt gondolják, hogy az összes 7-es lány vagy fiú csak gyerekes játékokat, illetve több tízezres gitárt (melyen nem tud játszani, de azért csak megveteti szüleivel, hogy legyen), telefont kér (ami csak arra kell neki, hogy elvigye az iskolába, és megmutassa osztálytársainak). Aki ezt hiszi, az nagyon el van tévedve, mert a Magyarországon élő, mostani 7-esek nagy része nem ilyen fából faragott kamasz. Ők sze­retnek ajándékot adni is. De nem

24

akár­milyen ajándékot, hanem olyat, melyet ők ké­szítettek vagy vettek csekély pénzükből. Őket átjárja a karácsony szelleme, mely a leg­ fon­tosabb ilyenkor. Nem érdekli egyiküket

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


sem, hogy milyen drága ajándékot kaptak, hogy miért kaptak egy kisautó készletet, a legújabb hiper-szuper távirányítós helikopter helyett. Őket mind az ajándékadás szándéka és a szüleik szeretete érdekli. Őszintén bevallom, hogy 4 éves korom óta minden karácsonykor megajándékoztam szüleimet egy általam ké­szí­ tett jelképes aprósággal, kis ajándékkal. Remélem, a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumába járó 7. A osztályosok is szeretnek adni, nem csak kapni.

Biró Adrienn 11. C A család, a szeretet ünnepe és Krisztus születése. Legtöbbünknek ezek a gondolatok jutnak az eszébe, ha meghalljuk azt a szót, hogy karácsony. Egy ünnep, amikor összeül a család, és együtt adnak hálát mindenért, amijük van. De vajon milyen lehet eltölteni a karácsonyt távol a családunktól, szeretteinktől? Sokunk számára ez biztosan elképzelhetetlen, hisz mindenki igyekszik ezt a jelentős napot a családjával tölteni. Lehetőségem volt a 2009/2010-es tané­vet az Amerikai Egyesült Államokban, Pennsyl­ va­niában egy cserediákprogram keretében el­töl­teni. Ez bizony azt is jelentette, hogy 11 hó­napon keresztül nem volt lehetőségem a hazautazásra a teljes nyelvtudás megszerzése érdekében. Sok diákot biztos megrémítene 11 hónap távollét a családjától, de így része lehettem egy teljesen új kultúrának, és megis­ merhettem az amerikai karácsonyt. Ahogy közeledik a karácsony, az emberek valóságos ajándékozási lázban kezdenek el égni, az áruházak pedig hatalmas áru­kí­ nálatot és reklámhadjáratokat zúdíta­nak a vásárlók fejére. Ezt már Magyaror­szágon is észre lehetett venni az elmúlt évek során, de az USA-ban ez tízszer olyan jelentős. A leg­jelentősebb különbségnek az találtam, hogy ahogy véget ér a hálaadás ünnepe (szin­ tén nagy amerikai ünnep november végén), máris elkezdődik a karácsonyi készülődés. Látványos karácsonyi show-kat és felvo­nulá­ sokat rendeznek az ország minden pontján. Az összes család már november végén el­

kezdi otthonuk feldíszítését különböző dí­­szekkel, égőkkel, sőt legtöbbjük még szom­­szédok közötti díszítőversenyt is

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám

25

Lyukasóra

Karácsony az Amerikai Egyesült Államokban


Sportszelet

ren­dez­nek. Az amerikai családok nagy része 1-2 héttel Szenteste előtt állítja és díszíti fel a karácsonyfát, de vannak, akik már egy hónap­pal karácsony előtt ezt megteszik. Karácsonykor nagy hangsúly fordítódik a ka­rácsonyi ételekre is, ami Amerikában szin­tén egy kicsit más, mint itthon. A leg­ el­terjedtebb karácsonyi menü az ünnepi puly­ka zöldségkörettel és krumplival, de egyes helyeken az úgynevezett „roastbeef ” yorkshire-i pudinggal (hasonlít az általunk jól ismert lángoshoz) jellemző. Ebben az idő­­ szakban édességekben senki sem szen­ved hiányt. A legkedveltebb karácsonyi süte­­mé­ nyek közé tartoznak a mézeskalács, a brownie (egyik leghíresebb amerikai csokis édesség), a különböző piték és az isteni sajttorta. Az anyu­kák már napokkal karácsony előtt el­ kez­dik a főzőcskézést, sütögetést. Míg mi december 24-én este ajándékozzuk meg szeretteinket, az amerikai gyerekek csak 25-én reggel eshetnek neki ajándékaiknak. A karácsonyi mise után egy nagy családi vacsorát tartanak Szenteste, majd miután a

gye­rekek kikészítették a süteményt és a tejet a Mikulásnak, a répát a rénszarvasoknak, irány az ágy. Reggel már 6-7 órakor az összes kisgyerek izgatottan várja a csengő hang­ját, majd megrohamozzák a hatalmas ajándéktömeget. Az ajándékozás után követ­ kezik az egész napos rokonlátogatás újabb és újabb ajándékokkal. Persze nehéz volt eltölteni a karácsonyt a családom nélkül, de szerencsére egy olyan fo­gadócsaládba kerültem, ahol három kis­ gye­rek is volt, és egy hihetetlen élmény volt átélni a karácsonyt az ő szemszögükkel néz­ve. Nagyon sok ajándékot kaptam foga­ dócsaládomtól, és minden tőlük telhe­tőt megtettek annak érdekében, hogy emlé­keze­ tes karácsonyom legyen messze az ottho­nom­ tól, de valami mégis hiányzott. Ilyenkor jön rá az ember, hogy a ka­ rácsony nem az ajándékokról, a díszek­ről, és az ételekről szól, hanem arról a megfog­ ha­tatlan dologról, ami minden emberben és családban megtalálható, a szeretetről.

Segítenél de nem tudod hol, hogyan, kiknek, miért? Mi segítünk! www.pekel.hu Pécsi Katolikus Egyetemi Lelkészség 26

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


Régi iskolai karácsonyok Kovács Péter 10. D 75 évvel ezelőtt, 1935. november 25-én avatták fel iskolánk új, északi szárnyát. A korszerű előadókkal és tantermekkel teli épületrészt mindössze fél év alatt építették fel. Mégis, hogy jön ehhez a karácsony? Lássuk csak, hogyan emlékeztek meg a diákok és tanárok 75 évvel ezelőtt Jézus Krisztus születésének napjáról. aki 1970-74 között volt iskolánk tanulója, majd később tanára is. Elmondása alapján jutottam némi információhoz. Ekkoriban is divat volt az „osztálykarácsony”. Minden­ ki húzott egy nevet és az utolsó nap mega­ jándékozták egymást. Nagyobb iskolai ün­ nepélyre nem került sor. A rendszerváltás sze­lével az iskolában is beindult valami. Az 1989-90-es tanévben a tanárok titkos mű­ sort szerveztek a diákoknak. Több kará­csonyi énekkel és verssel lepték meg a dísz­teremben a szünet előtti utolsó tanítási na­pon a tanulók izgatott tömegét. Többek kö­zött verset adott elő Ritter Betty tanárnő is. 2009. december 19. Lassan egy éve. A reggeli szentmise után minden osztály lel­ kigyakorlaton vett részt. Ezt követte az isko­ lai karácsonyi műsor, ahol betlehemezést is lát­hattunk. Bob Hope idézetével kívánnék min­den­ ki­­nek Áldott, Békés, Boldog Kará­cso­nyi Ün­ ne­peket! „Mikor felidézzük a régi ka­rá­cso­ nyo­kat, rájövünk, hogy kis apró­ságok – nem a nagy csodák – adják a legben­ső­ségesebb bol­dogságot.„

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám

27

hun.lap

Kutatásomat a könyvtárban kezdtem. Itt szeretném megköszönni Antal Emília tanárnőnek az igen sok segítségét. A régi évkönyvek lapozása közben akadt kezembe az 1935/36-os „iskolai értesítő”. Itt a közlő, az akkori igazgató, Kühn Szaniszló leírja, hogy december 21-én tartották meg az „első karácsonyfaesti ünnepélyt”. Többek között szerepelt a gyermekkórus, mely „...mint an­gyalhangok vagy karácsonyfacsengők csi­ lingelték be a lelkeket...” Utánuk számos vers, majd ünnepi köszöntő hangzott el. Ud­vari László IV. osztályos tanuló egy betlehemes legendát adott elő. A megjelent 400 nagy- és kisdiák mind kapott egy kis ajándékcsomagot. „Az ünnepélyt ajkunkon énekkel és szívünkben nagy szeretettel fejez­ tük be”- folytatja Kühn Szaniszló. Elgondolkodtató. Régen, sőt még nem is olyan régen, a karácsony családi, kisközösségi ünnep volt. A mai társadalomban, amikor az Árkádok, és „Teszkók” világát éljük, van olyan ember, aki még az utolsó, december 24-én este, SZENTESTE is, a várost és a boltokat járja egyedül, hogy valami drága ajándékot vegyen szeretteinek. Akkor erre nem volt szükség. A családi vagy iskolai körben történő ünneplés sokkal meghittebb, személyesebb volt, mint a mai, globális és kitá­rulkozott világban - ha bemegyünk egy be­vá­sárlóközpontba, akkor a felbérelt „Mi­ kulás” meghallgatja a gyerekek kéréseit. Kicsit továbbgondoltam a témát, és ha már a 30-as évekből indultam ki, meg­ pró­báltam utánajárni, hogy a 70-es / 80-as években hogy teltek a karácsonyi ünne­pek. Sajnos az évkönyvekben nem jutot­tam semmire. Arra gondoltam, hogy ke­­resek valakit, aki ide járt, vagy esetleg itt tanított akkoriban. Találtam is valakit. Krix­né Gscheidt Helgával beszélgettem,


Salamon Eszter Anna 10.A

Feszület alatt Karácsony éj van. Friss hó hull zizegve, egy fehérlő város csendes látképére.

Költőtoll

Apró a város, csöppnyi a temploma, egyetlen fél tornya, sok bagoly otthona. Félhomály odabenn, néhány gyertya serceg, kis Betlehem körül, hívek térdepelnek. Egyszerű a Betlehem. Jászola van fából, királyi, pásztori, fehér sziklából. Csak a Kisded márvány. Csillog két kis keze, s ahogy Anyjára tekint, szemének melege. Furcsán szemlélem. Alkatra gyermeki, nézése, tartása, fönséges! Isteni!

28

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


Megfeszített mása, a falon fölötte, szívem döbben belé, ahogy nézek a Kisdedre. Látom szenvedését, csillogó szemében, Szent Vére hullását, gyönge kis testében.

Költőtoll

Arany glóriája lett töviskoronává, vékony kis pokróca vérnek palástjává. Jól tudja, mi vár rá. Mégse sír, csak hallgat, Kisded a jászolban, feszülete alatt.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám

29


Költőtoll

Biró Adrienn 11. C

Karácsony Mit jelent a karácsony, kérdem én?! Ajándékokat, finom ételeket, sürgés-forgást...és még? A mai világban csak ebből áll, S a meghitt, békés szeretet tovaszáll. A ma emberei divatünneppé tették a karácsonyt, Nem énekelnek, nem örvendeznek, hanyagolják a családot. Szerintem ez ünnep több ennél, Hisz a kis Jézus jött közénk. Én még hiszem, hogy a karácsony a szeretetről szól, És nem arról, hogy ki mit kap a párjától!

30

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


Makk Flóra 12. E

Öt kő Első

Költőtoll

Ragyogás Az önmagára eszmélő szépség fénye testetlen talán talán tömör hús fény és márvány Második Kettős tudással kicsit kacsintva villan mozgékony titkát kergeti hűvösség alatt …sosem éri önmagát ölelő kettős tudás a második kő

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám

31


Harmadik Az első ragyogásba belevakult bolond ködös szemében a fény hiánya kong a néma Isten irgalmazzon most neki

Költőtoll

Negyedik A negyedik durva, csiszolatlan a napon felejtett hús bomlott mámorában keresd vagy literszám lenyelt nehéz borokban Ötödik Fél-bűnre fél-bocsánat fél-döntés fél-tettel az árnyék sem vetülhet nagyjából még szeretni is bátorság kell

32

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


Csak el ne fusson a sült malac! (Újévi malac) Kovács Péter 10. D Elkészítési idő:2-3 óra

és betesszük a hűtőbe 1-2 napra. Mikor kivesszük, levesszük róla a folpackot, majd betesszük a tepsibe hasával lefelé, öntünk alá kb.1/2cm vizet, és kipeckeljük a száját egy vassal akkorára, hogy egy citrom beleférjen. Mikor már ezzel is készen vagyunk, lefedjük alufóliával, és közepes lángon (180 C-on) pároljuk 45 percen keresztül. Párolás után levesszük az alufóliát az egészről, (ha van) a farkát aláhajtjuk, a fülét pedig lefedjük alufóliával, nehogy elégjen. Sütés közben 15 percenként ránézünk, és meglocsoljuk saját levével, nehogy szétrepedjen. Mikor már pirosodik a háta, levehetjük az alufóliát a füléről. De fél órával utána már ki kell vennünk, mert kész a sült malacunk.

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám

Jó étvágyat!

33

Gourmand

Hozzávalók: • 4-5 kilós malac, amely befér a sütőbe • 1 evőkanál só • 1-1,5 dl étolaj • 1 fej fokhagyma • 1 késhegynyi őrölt szerecsendió • őrölt bors, ízlés szerint (min. 1 késhegynyi) • 1 késhegynyi morzsolt bazsalikom Először is jól kitisztítjuk a malacot kívülbelül. Mikor ezzel készen vagyunk, hozzá látunk a kb. 2 dl pácléhez. Egy csészébe 11,5 dl étolajat öntünk. Hozzá tesszük még a sót, a bazsalikomot, a szerecsendiót, a borsot, és a fokhagymát (összenyomva). Ezt összekeverjük, és bedörzsöljük vele a letisztított malacot kívül-belül. A bedörzsölt malacot légmentesen lezárjuk folpackkal,


Mit tegyünk, mit ne tegyünk a karácsonyfa alatt? Éltető Nikoletta 11. E

Körkérdés

Ne veszítsük szem elől, nem a kapott ajándék mennyisége, minősége a lényeg, hanem hogy kitől, milyen társaságban kapjuk. Az ünnep lé­nyege Jézus születése, amit a családdal, barátokkal közösen ünne­pe­ lünk. Ezért is fontos, hogy lelkiekben is fel­készüljünk, s a hétköznapi ajándékozás gesz­tusá­nál többet fogjunk fel a karácsonyból. Mohay Réka 11. B Illetlenség kibontani más ajándékát a kará­csony­fa alatt, illetve a sajá­ tun­kat még ajándékozás előtt megnézni. Ez akár a hangulatot is el­ ront­hatja. Vincze Rebeka 7. A Ha egy olyan ajándékot kapunk, amiről egy rossz élmény jut eszünkbe, azt ne hozzuk fel az egész család előtt, mert ezzel megmérgezhetjük a hangulatot, elronthatjuk a jó akaratunkat. Az ajándékban, amit adunk a szeretteinknek, nemcsak a pénznek kell benne lennie, hanem a szeretetünknek, az időtöltésünknek, vagy annak, hogy megdolgoztunk a pénzért. Ne arról szóljon, hogy ki mi­lyen drága ajándékot kap vagy ad, hanem hogy mennyire szeretnénk örö­met okozni a másiknak. Oszoli Mihály 11. E Hogyha olyan ajándékot kapsz, ami nem tetszik, akkor nem szabad elkezdeni ócsárolni azt, hiszen aki ad, szeretetből ad! Nálunk sajnos nem egyszer fordult elő ilyen a családban, és ez nagyon megkeserítheti a hangulatot. Blumenschein Alinka 11. D A karácsony egyike a legfontosabb ünnepeinknek, ezért ilyenkor szebb ruhát húzunk, különösen odafigyelünk egymásra, és nem a szobánkban hallgatjuk az újonnan kapott iPod-unkat, hisz ez a szeretet ünnepe, mindannyiunké. Vadász Viktória 9. B Ilyenkor, amikor együtt van a család, jobban oda­fi­ gyelünk egymásra és ar­ra is, hogy például ho­gyan beszélünk egymással, illetve az alap­vető illemre. Kará­csony­­kor együtt éne­ke­­lünk, imád­ko­zunk és meg­pró­bá­lunk minél több örömet szerezni egymásnak. Abelovszky Barna és Zalay Sebestyén 11. D

34

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


20. 21. 22. 28. 30.

Kilyén Ilka erdélyi színésznő előadása TÁMOP- os projekt nyitórendezvénye Iskolai ünnepély (Andrásfalvy Péter - 11. C) Najbauer Eszter beszámolója a kémiai diákolimpiáról Elkezdődtek az előkészítők Látogatás a Klimt kiállításra, Budapestre (Huszár Ferenc)

NOVEMBER 1-5. 8. 11. 13. 15. 16. 19. 20. 25. 27.

Őszi szünet Gyűjtés a vörösiszap károsultak javára Koszorúzás az 56-os emléktáblánál (Czeininger Tamás) Márton-napi libasütés (Pámer László és csapata) Osztályéneklési verseny és a képzőművészeti pályázat eredményhirdetése Fellbachi diákcsoport érkezése Fejér Lipót Matematikaverseny iskolánk szervezésében Szülői fogadóóra Szóbeli érettségi (Szentes János) Kolozsvári testvériskolánk diákjainak és tanárainak érkezése Tantestületi közös vacsora Átán Emlékezés Babits Mihályra Emlékülés az iskola új épületének 75 éves évfordulója tiszteletére, fogadás Szülő-tanár bál November végétől osztály- és évfolyamszervezésben lelkigyakorlatok

Színes Fehér/Fekete • 18. évfolyam 66. szám

35

Historia Domus

OKTÓBER


Az én oldalam... 36

18. évfolyam 66. szám • Színes Fehér/Fekete


Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa” CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása. Bergics Balázs www.kisbergics.hu balazs@kisbergics.hu Telefon: 30/ 520 86 14

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig • prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása • cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28. Telefon: 72/532-414

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány” Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02


Színes Fehér-Fekete (2010. Karácsony • 18. évfolyam 68. szám  

Színes Fehér-Fekete (2010. Karácsony, 18. évfolyam 66. szám) a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you