Issuu on Google+

Ezeréves a pécsi egyházmegye VII. évfolyam, 1. szám 2010. január 31., vasárnap Ára: 174 Ft

Visszatekintő 4-9. oldal

Egyházközségeink 10. oldal

Dum spiro, spero 19. oldal


,,Áldott légy Uram, atyánknak, Izraelnek Istene mindörökkön-örökké. Tiéd Uram a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd, tiéd Uram a királyság és te vagy valamennyi fejedelem felett. Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség, te uralkodsz mindenen, a te kezedben van az erő s a hatalom, a te kezedben van a nagyság s az uralkodás mindenen.“ 1Krón 29,10-12


3 Isten megvalósuló ígérete

TARTALOM: Garadnay Balázs Isten megvalósuló ígérete Visszatekintő

Fazekas Orsolya Közösségben lenni azokkal, akikkel Isten meajándékoz

Bognár Attila és Fazekas Orsolya Isten szeretetének a közvetítői Gulner János A Papság évében, a Szűzanya oltalma alatt Kvanduk Frigyes A Doctor Communis Aquinói Szent Tamás Nagy Katalin Emlékezés

ifj. Vadász István Emlékeink

Ivasivka Mátyás Dum spiro, spero Schmidt Pál Csak lassan Ifjúság

Közlemények

Alapító: A pécsi megyéspüspök Felelős szerkesztő: Fazekas Orsolya Szerkesztőbizottság: Bognár Attila, Garadnay Balázs, Gesztesy András, Kajtár Edvárd, Kajtárné Tiborcz Mária, Kvanduk Frigyes, Takács Gábor Szerkesztőség: 7621 Pécs, Szent István tér 23. E-mail: sajtoiroda@ordinariat.hu Fotó: Fazekas Orsolya Layout: Komáromi Csaba Felelős kiadó: Fény Kft. 7624 Pécs, Káptalan utca 6. Nyomda: MacMaestro Kft., Pécs

3

4-9

10-12

12-14

15

16-17 17 18 19-20 21-22 22-23 23-24

Gyertyaszentelő Boldogasszony

V

Garadnay Balázs

oltál már úgy, hogy évekig, évtizedekig kértél valamit, és az nem valósult meg? Voltál úgy, hogy valamit hosszú időn át próbáltál megcsinálni, és sose sikerült, aztán egyszer csak „váratlanul” képes lettél rá?

Urunk templomi bemutatásának ünnepén a Találkozás sajátos ünnepét üljük. Karácsonykor Jézus a családjával és néhány pásztorral találkozott. Vízkeresztkor a messziről érkezett pogányok hódoltak előtte. A mai találkozás egészen személyes: egy ígéret teljesedik be, amit a Szentlélek mondott Simeonnak. Isten minket is meghívott. Vajon hogyan teljesedik be a nekünk szóló ígéret? Miként közeledik hozzánk Jézus, és hogyan jutunk mi Őhozzá?

Tekintsük Simeon életét – lehet, hogy velünk hasonlóképpen történik. Három eseményt szemléljünk az életében: Egy öreg ember áll előttünk, aki sok megpróbáltatást állt ki, sokat szenvedett a leigázó, elnyomó hatalmaktól. És – úgy tapasztalja – az Isten hallgat! Miért tűri ezt az Isten? – Simeon várakozik a Megváltóra, de hiába. Öregszik és türelmetlen. Nincs már sok ideje – hát nem jön el?

Simeon ígéretet kap a Szentlélektől, és vár. Ez a hívő ember magatartása, akiben jó helyre hullott az isteni szó, és gyökeret vert az Ígéret: biztosak vagyunk abban, hogy Isten megtartja szavát. Várjuk a beteljesedést. De tudnunk kell: Isten időfeletti – az Ő időszámítása különbözik a mienktől. Feszültséggel teli ez a várakozás, de valami felemelő érzés tölti el Simeon szívét: tudja, hogy megéri várakozni, biztos benne.

És egyszer elhangzik a konkrét parancs: most indulj a templomba! Ott van, akire vártál: megérkezett! Sokan vártak Őrá, de kevesen voltak, akik nyitott szívvel fordultak a Lélek felé, ezért nem hallották meg az indító mondatot. A többiek se voltak rossz emberek, mégis lemaradtak a nagy találkozásról. Ma is sokan szeretnének találkozni Istennel, mégis lemaradnak, mert a szívük nem nyitott a Lélek ösztönzésére. Simeon azonban karjába veheti Jézust. Természetes élethelyzet – ha úgy tekintjük, hogy egy öregember kezébe vesz egy csecsemőt. De megdöbbentő, ha átlátjuk: az ember megkapja az Istent! És itt ez történik, teljessé lesz az ígéret: az Isten odaajándékozza magát a teremtményének! Nekünk is! Mi ugyanígy kérhetjük: Uram, szükségem van Rád, élj nálam, bennem! És csoda történik Simeon életében: szabaddá lesz minden félelmétől, megszabadul minden kötelékétől, és kimondja: most már mehetek, Uram! Már semmi sem tart vissza! Már nem vágyom semmire – a legfontosabb már az enyém lett!

Simeon akkor vált ilyen szabaddá, amikor érzékelte, hogy Jézus az övé. Ha mi is magunkhoz tudjuk ölelni Jézust, akkor megértjük, hogy másra nincs szükségünk. És azt is belátjuk, hogy a mi várakozásunk sem reménytelen, a mi igyekezetünk is beérik, hiszen az ígéret idejében élünk, és készek vagyunk a megvalósulás állapota felé haladni. A kérdés csak az, hogy amit ma még nem merünk letenni a kezünkből, azt miként fogjuk elejteni. Mert az biztos, hogy a kezünkben nem maradhat semmi, ami akadályozná Jézus magunkhoz vételét. •


4

Ü

VISSZATEKINTŐ

Akulturális fővárosért imádkoztak Ünnepi EKF nyitószentmise a Bazilikában

nnepi szentmisével indult az Európa Kulturális Főváros pécsi programsorozata. Mayer Mihály megyéspüspök a Bazilikában tartott szentmisére meghívta Pécs város és Baranya megye képviselőit, hogy közösen imádkozzanak a kiemelkedő év sikeréért. A szertartás a Szent Korona ünnepélyes behozatalával, a Koronaőrség, a huszárok és lovagok bevonulásával indult.

A város lakossága és tisztségviselői elfogadták Püspök úr meghívását, a Bazilika megtelt. Mayer Mihály megyéspüspök beszédében a kultúrák mibenlétéről, jelentőségéről is beszélt. Mint mondta, sokféle kultúráról tudunk. Távol-keleti, hindu, buddhista, kínai,

zsidó, iszlám, indián, afrikai, stb. Ezeket az idegen kultúrákat általában csodáljuk. A kultúra világnézetből fakad, melynek alapja a vallás. A különböző vallások hozzák létre a maguk sajátos kultúráját. Az ideológiák, a világképek

soha nem hoznak létre világnézetet. Mi az európai kultúra fővárosa vagyunk. Ez a kultúra zsidó-keresztény hagyományra épül. Az Ószövetségben kinyilatkoztatott Isten az Örökkévaló és Seregek Ura, a gondoskodó, a próféták által jövendölő monoteista Isten - ég és föld alkotója. A Mindenható történelmünk középpontjába válaszvonalat húzott, amikor nemcsak láthatatlanul irányította az ószövetségi nép életét, hanem Jézus Krisztusban belépett a történelembe, megjelent, mint az Atyaisten képmása. Ezért beszélünk Krisztus előtt és Krisztus utánról. Neve a próféciáktól kezdve Emmanuel, ami annyit jelent: velünk az Isten. A kereszténység által Hozzá tartozunk, jézusiakká leszünk, azaz keresztényekké válunk. Így lesz a Szentháromság valósága Európa kultúrájának gyökerévé és kibontakoztatójává. Így lépünk át az Ószövetség istenképéből az Újszövetség Istenéhez. Ez a hit, ez a valóság különböztet meg minket más kultúrák képviselőitől. A szentbeszédben megfogalmazott tanítás végén még kiemelte Püspök úr, hogy Pécsre néz az ország, Pécsre tekint Európa, ezért olyannak kell lennünk, mint az evangéliumi házigazda, aki értékeiből régit és újat hoz elő. Ne féljünk a kipróbált értékektől, hiszen ezek a fundamentum, ezek a kultúra fájának gyökerei. E gyökerek nem a Mecsek oldalába, nem a szántóföldek barázdáiba nyúlnak, hanem az emberi szívekbe, a családba, a város polgárainak szívébe. Ott kapják meg azt a termékenyítő kegyelmi erőt, amely nem tér vissza terméketlenül. A szentmise után este 6 órakor volt a hivatalos megnyitó ünnepség, melyet a város főterén tartottak több ezer érdeklődő előtt. • Fazekas Orsolya


VISSZATEKINTŐ

A

XVI. CSALÁDKONGRESSZUS

5

Máriabesnyő, 2009. november 12-14. (2. rész)

lap decemberi számában beszámoltam a XVI. Katolikus Családkongresszus első napjáról. Szeretném most néhány rövid gondolattal összefoglalni a második nap szellemi-lelki történéseit.

A reggeli közös szentmise után a Katolikus Rádióból jól ismert Madocsai Bea előadása következett „Különleges esetek a házasságban” címmel. Sajnos, amiről beszélt, ma már nem minősíthető „különleges” esetnek, mert az elváltak, gyermeküket egyedül nevelő szülők nehézségeiről, és a velük kapcsolatos feladatainkról szólt. Mit kell tennünk, hogy közelebb segítsük őket a reményhez, a gyógyuláshoz, az újrakezdéshez? Ezeknek az embereknek az a segítség, ha találkozhatnak Jézussal. Meg kell tanulnunk a Feltámadt Jézussal megteríteni számukra az irgalmasság asztalát! Isten várja őket, hogy a szívükre beszéljen, és az új élet lehetőségét kínálja nekik. Az egyedülálló szülőknek „AVE” (a francia Amour et Verité – szeretet-szerelem és igazság elnevezésből) hétvégesorozatokat tart az Emmánuel Közösség, melynek programjában az előadások, kiscsoportos megosztások, dicsőítő imádságok, szentségimádások, szentmisék mellett a kötetlen beszélgetés is szerepel. A programról a www.emmanuel.hu honlapon lehet részletesebb információkat találni. Ezután Dr. Vukovich Gabriella beszélt demográfiai helyzetünkről és kilátásainkról. Nem szeretném az olvasót hosszú számsorokkal elriasztani, két dolgot mégis kiemelnék az előadásból. Az egyik komoly aggodalomra ad okot: ha nem fékezzük meg a népesség fogyását, akkor előzetes számítások szerint negyven év múlva mindössze nyolcmillióan leszünk, és a gyermekek aránya a jelenlegihez képest felére csökken, az időseké pedig kétszeresére nő. Egy fogyó és egyben elöregedő társadalom képe áll előttünk. Ami reményt ébreszthet: egy felmérés szerint a magyar lakosság házasságpárti, a szingliség nem preferált életforma. A szülőképes kort már elhagyó nők nagy része több gyermeket vállalna, ha újrakezdhetné. (A gyermektelenek 92%a gondolja így!) Hogy a reményből jövő is lehessen, ahhoz a családpolitika változása mellett családbarát közhangulat és közbeszéd kell – és ezért mi is tehetünk! A „Boldogabb családokért” püspökkari körlevél 1999-ben, tíz évvel ezelőtt jelent meg; ezt az időszakot foglalta össze Dr. Lukács László. Az Egyház „együtt menetel az egész emberiséggel” fogalmazta meg a II. Vatikáni Zsinat, így az „idők jeleit” figyelnünk kell nemcsak az Egyházban, hanem az egész társadalomban. Az elmúlt tíz évben felerősödött néhány veszélyes tendencia: a megváltozott világ- és emberkép, gazdasági-társadalmi viszonyok, közvélemény súlyosan károsították a családot, mint alapvető emberi közösséget. Közösen megoldandó feladataink:

egészséges népességszaporodás; az emberi élet védelme annak minden szakaszában; a gyermekek nevelése – az értékek, kultúra, hagyományok átadása; a rászorulók gondozása; az állampolgároknak érzelmi stabilitás biztosítása. Ehhez kell: családsegítő, családmentő szolgálatok; törvényi háttér; családbarát politika; a közvélemény családbaráttá alakítása; érett személyiségek formálása; nevelés a házastársi kapcsolatra, szülőségre. „Ahhoz, hogy megmentsük a családot, forradalmasítanunk kell a nemzetet!” (Chesterton) Ezzel az idézettel vezette fel témáját Dr. Botos Katalin, aki előadásában közgazdász szemmel tekintett a családra – a családra, mint a gazdaság alapegységére. Rövid történelmi áttekintőjében rámutatott, hogy az „izmusok” (szocializmus, kapitalizmus) egyaránt megsemmisítették a család vagyoni alapjait. A társadalombiztosítás kiépítése furcsa mellékhatással járt: leszoktatta az embereket az öngondoskodásról, „luxuscikké” téve a gyermeket, hiszen az időskori jövedelmek biztosíthatók gyermekvállalás nélkül is. Így a családi kötelékek gyengültek, a gyerekszám egyre csökken, a társadalombiztosítás pedig finanszírozhatatlanná vált. Ma és az előttünk álló évtizedekben az önfeláldozó nagycsaládosok a „hátukon hordozzák” a többieket. Ezért nem „segíteni” kell a családot, hanem meg kell szüntetni a társadalmi igazságtalanságot! A gyermekvállalás figyelembe vétele a társadalom részéről nem holmi kegy, szociális adomány, hanem a társadalmilag szükséges költségek elismerése. Ezt nekünk képviselnünk kell, s ennek megfelelő TB-rendszer létrehozását kell szorgalmaznunk! Dr. Vojcek László arra kapott felkérést, hogy a családbarát egészségügyről beszéljen a jelenlévőknek. Ezt a témát röviden összefoglalta: „Nincs”. Rámutatott arra, hogy az egészségügy, oktatásügy, szociálpolitika, adózási rendszer hogyan sújtja a családokat, különösen a nagycsaládokat. A „GDP”, „gazdasági válság”, „infláció” divatos fogalmakkal azonos (sőt nagyobb) súlyú helyet követelt „az emberi élet értelme”, „a gyermek Isten ajándéka”, a „hit és erkölcsi nevelés”, a „családi adózás”, „az egészségügyi ellátáshoz való jog”, stb. fogalmaknak is. Példának hozta, hogy 1949-ben nem volt jobb gazdasági helyzetünk, mint ma, mégis volt önbecsülésünk, hitünk, kohéziónk. A tennivalónkra vonatkozó kérdésre ezzel a gondolattal felelt: „Akkor vagyok a legnagyobb, amikor térden állok.”. Mindnyájunkat buzdítson ez kitartó imádságra, állhatatos kérésre, hogy Isten segítse hazánkat, nemzetünket új életre támadni! Az előadások letölthetők a Magyar Katolikus Családegyesület honlapjáról. (www.katcsal.hu) • Korom Kata


6

VISSZATEKINTŐ

R

Az első remetére emlékeztek Pálos szerzetesek ünnepe volt Pécse?

emete Szent Pálra a Nagy Lajos király által pártfogolt magyar alapítású pálos rend védőszentjére, és egyben szellemi ősére emlékeztek a pécsi Pálos templomban január 15-én. A hagyományokhoz híven, az ünnepi szentmisén, melyet - Bátor Botond tartományfőnök mutatott be - újították meg letett fogadalmukat a Pécsett élő pálos testvérek.

Rendkívül keveset tudunk Szent Pál életéről. Ami fennmaradt, azt Szent Athanáznak és Szent Jeromosnak köszönhetjük. Remete Szent Pál gazdag thébai családból származott, 228 körül született. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és egyedüli örökösként nagy vagyon birtokosa lett. 249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál a vértanúk mellett olyan keresztényekkel is találkozott, akik - megtörve a kínzásoktól - megtagadták hitüket. Talán ő sem érezte magát elég érősnek a vértanúsághoz. Vidéki házába húzódott, de később innen is menekülnie kellett. Alsó-Théba pusztaságában egy barlangra talált, melynek bejárata rejtve volt. Isten a menekülésében megérintette a fiatal Pált, aki ezál-

ÉLŐ ÚJSÁG

tal úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, és nem tér többé vissza a világba. A Remete Szent Pál pártfogása alatt álló rendre a remeteség hármas jellege nyomja rá bélyegét: az imádság, a magány és a vezeklés szeretete. Ehhez a példát védőszentjüktől veszik, aki 90 évig szolgálta Istent a sivatagi remeteségben, s így méltán kapta a remeték atyja címet. Jelenleg négy pálos kolostor működik az országban és 54 hazánkon kívül. Pécsett a Mecsek oldalán épült fel a XX. század elején az a kolostor, melyben ma 7 szerzetes él. A templomot ma is gazdag lelki élet jellemzi. Minden alkalommal megtelik fiatalokkal, idősekkel egyaránt. Már a kilencvenes évek elején is megmutatkozott, hogy nagy számmal vannak olyanok, akik a lelkiségéhez kapcsolódni vágyó világi személyek, ezért is alakult meg 1996. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén a Pálos Baráti Kör, mely elsősorban imahátteret, lelki hátországot biztosít a Pálos Rend számára. Céljai közé tartozik a hivatások ébresztése is, valamint a hívek széles körben történő bevonása a pálos lelkiségbe és a pálos templomok életébe. A Pálos Baráti Kör havi rendszerességgel tart találkozót Pécsett. Ilyenkor szentmisén vesznek részt a megjelentek, majd egy meghívott vendég előadását hallgathatják meg. Évente több alkalommal szerveznek zarándoklatokat, elsősorban Mária kegyhelyekre, mivel a rend életében központi helyet foglal el a Mária tisztelet. A tagság nyitott, annak bárki a tagja lehet, aki kapcsolódni szeretne az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendhez. Jelenleg több mint 400 tagja van a Baráti Körnek. Pázmány Péter így írt egykor a pálos rendről: „Ha tudni akarod az ország sorsos állapotát, tekints Remete Szent Pál rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája. De ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország felemelkedőben van.” • Fazekas Orsolya

Házhoz megy a Jó Hír. Új rovatot indítottunk a 2010-es esztendőtől, melyben minden hónapban bemutatunk egy egyházközséget. Első alkalommal a Megszentelt élet napjához kapcsolódóan Kozármislenybe látogattunk, ahol meglátogattuk a szerzetesnővéreket, beszélgettünk Gál Károly plébános atyával, valamint bepillantottunk a Szent Dorothea Idősek Otthonába. A megjelent újságot február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén 17,00-kor bemutatott szentmise után ismertetjük a város lakosaival a Flüei Szent Miklós templomban. Várjuk további egyházközségek jelentkezését, akik szívesen bemutatkoznának, elmondanák, hogyan élnek, milyen közösségek működnek területükön, melyek az ünnepnapjaik...


VISSZATEKINTŐ

Tüke díjban részesült Mayer Mihály

VII.

7

Elismerték megyéspüspökünk két évtizedes munkáját

alkalommal adták át a Tüke-díjat Pécsett a január 21-én megtartott ünnepi szentmise keretében. Az idei kitüntetést a pécsi polgárok szavazata alapján Mayer Mihály megyéspüspök kapta. A január 21-én 18 órakor kezdődő liturgián, amelyet Mayer Mihály püspök mutatott be paptársaival, Tillay Aurél Tükemiséje hangzott el, a szerző vezényletével. A díjátadásra a szentmise után került sor.

Mayer Mihály püspöki jelmondata az Istentől nyert boldogságot tárja elénk: Gaudium nostrum Dominus, a mi örömünk az Úr. A nehéz időket megélt ember gyakran elerőtlenedik. Minél nagyobb megpróbáltatás nehezedik vállára, annál nyitottabb szívvel kell fogadnia Isten felkínált segítségét. Isten sosem kér lehetetlent az embertől: a feladatokhoz lehetőséget is biztosít. Ez nem vágy, hanem tapasztalat. S hogy a megvalósításhoz szükséges lendület forrása az Úristen, ez nem emberi optimizmus, ez annál több: ez az Istentől nyert remény. Isten minden más adományát megelőzően oltotta belénk ezt a tapasztalást, hogy életünknek van távlata és bizonyossága, és ez Ő maga. Ebben élve semmi emberi kicsinyesség nem képes veszélyeztetni az élet töretlen ívét és boldogságát. Jézus apostolai és a mai apostolutódok, a püspökök – a Mesterüktől átvéve küldetésüket – ismerik, és nevükön szólítják Isten népének tagjait. Ez a személyes kapcsolat arról tanúskodik, hogy a pásztor szívén viseli nyája sorsát: foglalkoztatja, mi történik a rábízottakkal. Nem „hiva-

talból” szól hozzájuk, hanem azért, mert törődik velük. És ez a törődés eredményes: akar és tud segíteni nekik. Velük van jó és balsorsukban: biztonságot teremt számukra, és védelmet nyújt a veszély idején – ezt teszi minden pásztor, Jézustól, a Jópásztortól tanulva a szolgálatot. S az az ember, aki közösségben van Krisztussal, követi a pásztorát és figyel szavára, sőt meg is érti azt. Tudja, hogy általa jut el a „zöldellő mezőkre” és „az élő víz forrásához” – miként ezt a zsoltáros imádkozza.Jézus így tárja elénk szolgálatát: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10,9-10)

Amikor a pécsi egyházmegye főpásztora nemcsak a hívek részéről kap figyelmet, hanem a társadalom nem hívő tagjai is azt vallják, hogy ismerik a hangját, akkor bizakodva várjuk, hogy ennek eredményeként a nyomába is szegődjenek. Kövessék azt a jót, amit a közügyet szolgálva felmutat és cselekszik. Mert a pásztor hangját ismerni és nem követni – ellentmondásos. Várjuk, hogy egyre nagyobb teret kapjon ebben a városban és az egyházmegyében a szó ereje és hatékonysága. Mert nincs nagyobb öröme a pásztornak, mint amikor látja, hogy az általa szolgált élet bőségben termi gyümölcsét – hangzott el a méltatáson. 1780. január 21-én Mária Terézia királynő a kancelláriában kiállíttatta a Pécs városának szóló királyi privilégiumlevelet. E napra emlékezve, 2004 óta minden évben átadásra kerül a Tüke-díj. A kitüntetést olyan személy kaphatja a pécsi polgárok szavazata alapján, aki példamutató tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult a város fejlődéséhez. •


8

VISSZATEKINTŐ

I. Sásdi Karácsonyi Sütemény Börze

A

Sásdi Római Katolikus Plébánia szervezésében idén karácsonykor először került megrendezésre a Sütemény Börze, melynek alapötlete abból a régi szokásból fakadt, hogy ünnepek előtt a családok körbejárták a rokonságot, és kóstolót vittek a karácsonyi asztalra készített süteményeikből. E szokást kívánta feleleveníteni a

Sásdi Plébánia Caritas Csoportja legújabb akciójukkal, mellyel szerették volna, ha a templomba járó családok mint egy nagy család készülnének a legcsaládiasabb ünnepre. Az ötlet megvalósítása nagyon egyszerű: a templomba járó háziasszonyokat megkérték, ajánljanak fel egy tálca süteményt ádvent negyedik vasárnapján a nagymise előtt a börze céljaira, a szentmise után pedig megkérték a templomba járókat, hogy hazamenetel előtt nézzenek be a plébánia közösségi termébe, és vegyenek egy-két-három papírtálcát, tegyenek rá annyi süteményt, amennyi ráfér, és tálcánként adományozzanak egy jelképes összeget a börze céljaira. A börze célja idén a plébánia 2010-ben induló gyermekprogramjainak támogatása volt. A siker önmagáért beszél. Templomba járó családjaink szép számmal néztek be börzénkre, hogy adományaikkal támogassák gyermekprogramjainkat, és karácsonyi asztalukra vigyenek egymás süteményéből. Köszönet nekik és az áldozatos szervező csoportnak, valamint hála a szíveket nyitogató Gyermek Jézusnak! • Rosner Zsolt HELYETTES PLÉBÁNOS

Esküvő kiállításon voltunk

Idén második alkalommal vett részt Esküvő Kiállításon a Pécsi Egyházmegye. Január 8-10. között Kozármislenyben, majd 23-24-én Pécsett rendezték meg a nagyszabású programot. A kiállításon részt vevő atyák az egyházi esküvővel, jegyes oktatással kapcsolatos kérdésekre adtak választ az érdeklődőknek. •

Február 2-án kedden ünnepli a katolikus egyház a szerzetesek világnapját, hivatalos nevén a megszentelt élet napját. Ezen a napon a SERRA (a papi és szerzetesi hivatások) lelkiséghez tartozók este 6 órakor lélekben együtt fohászkodnak a hivatásokért. A papok éve kapcsán kezdeményezzük, hogy minél több hívő kapcsolódjon ehhez a szándékhoz, minél több ember egyidőben, együtt gondoljon a hivatások fontosságára, mondjon el érte egy fohászt. Ha több ezer embernek villan be ugyanabban az időben az az igénye, hogy fontos a megszentelt élet támogatása, akkor az ima ereje megsokszorozódik.


VISSZATEKINTŐ

A

Krisztus közösségét építjük tovább Folytatódnak a millenniumi év programjai

z elmúlt esztendő minden tekintetben gyümölcsöző, lelkünket gazdagító volt a Pécsi Egyházmegye számára. Egyházmegyénk millenniumának ünneplése mindenkinek egyszer adatik meg az életében. Amikor terveztük az éves programot, mi is ezt, illetve Szent Pál mondatát tartottuk szem előtt „Ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is”. Ez volt a vezérelv. Sok ízben írtunk már arról, hogy milyen programokkal készültünk e jeles ünnepre. Elhangzottak szerte a médiumokban beszámolók, melyek kivétel nélkül mind azt sugározták, hogy érdemes volt, méltó volt. November végén hálaadással zárult e csodálatos millenniumi év. Hálát adtunk azért, hogy megvalósultak az elképzelt programok, méltó módon ünnepelhettünk. Hálát adtunk azért, hogy az itt élő hívek felismerték a millenniumi év jelentőségét és részt vettek az ünnepeken, a zarándoklatokon, így ezáltal megtapasztalhattuk az ezeréves alapokon nyugvó közösségünket és a közös imádság erejét. Azért, hogy jó időt kaptunk minden szabadtéri alkalomhoz. Hosszú sorokon keresztül lehetne írni, hogy mi mindenért jár köszönet az Úristennek, aki mindvégig kísért bennünket, mellettünk állt és védelmezett. A 2009-es millenniumi év lezárása után adódott az újabb kérdés, hogyan tovább? Fejezzük be akkor, amikor egy egész egyházmegyét igyekeztünk közösséggé formálni? Van egy fiatal papokból álló kis csapat, akik havi rendszerességgel jöttek össze a múlt évben. Püspök úr azt mondta,

N

9

próbáljuk meg folytatni. Összeültek ismét az atyák és kifejezték abbéli szándékukat, hogy továbbra is segítik munkájukkal az egyházmegye életét. Élő, eleven egyházat építenek, melynek tagjai Krisztus szeretetét hirdetik. A megbeszélések eredményeként kialakult a 2010-es programterv, melyben ismét szerepel több zarándoklat, előadás, sportnap, ifjúsági találkozó és még számos ünnep, mely alkalmat teremt a közös imádságra, együttlétre, szórakozásra, örömre. Az egyházi ünnepek mellett nem feledkeztek meg a kultúra szerepéről sem, hisz Pécs Európa és Magyarország figyelmének középpontjába került azáltal, hogy elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. Mayer Mihály pécsi megyéspüspök a megnyitó ünnepség napján, január 10-én szentmisére hívta meg a város polgárait, tisztviselőit, hogy együtt imádkozzanak a kulturális fővárosért. Hisz, mint fogalmazott meghívójában is, felelősség és kötelezettség ez a cím minden ember számára. A Pécsi Egyházmegyében tehát ebben, az 1001. esztendőben is épül a közösség, a nagy család, melynek küldetése, hogy Krisztus szeretetét hirdesse minden jóakaratú embernek. Így a rossz jóvá, a jó pedig jobbá válhat. •

A 2010. év programjairól folyamatosan hírt adunk, de interneten is hozzáférhető a www.pecs.egyhazmegye.hu címen. Fazekas Orsolya

Szent Margit ünnepe

évadójukra és pártfogójukra emlékeztek a Ciszterci Nevelési Központ diákjai január 15-én. A székesegyházban Mayer Mihály megyéspüspök mutatott be szentmisét, ahol jelen voltak az óvodások és az általános iskolások nevelőikkel. A zenei szolgálatot az iskola diákjaiból és tanáraiból álló csapat végezte. •


10

EGYHÁZKÖZSÉGEINK

Egyházközségeket bemutató új sorozatunkban januárban Kozármislenybe látogattunk el. A néhány kilométerre a Mecsek déli lábától, Baranya megye középső részén elterülő városkában 14 éve élnek ferences betegápoló nővérek. A Megszentelt Élet napja alkalmából készítettünk interjút Gál Károly plébános úrral, és a helyben lakó nővérekkel, valamint a Szent Dorothea otthon lakóival.

Közösségben lenni azokkal, akikkel Isten megajándékoz Beszélgetés Gál Károly plébános atyával

Pár mondattal mutasd be az egyházközségedet légy szíves! Kozármisleny nagyon vegyes összetételű település, így az egyházközségre is ez a jellemző. Nagyon sokrétű közösségünk, ami részben nehéz, részben rendkívüli lehetőség. Nehéz azért, mert sok tényezőt kell figyelembe venni egy program megszervezésénél. Nemcsak az érdeklődési kör, hanem az időpont is sokszor okoz problémát. Kinek mikor lenne jobb? Természetesen ez mindenütt így van, ám úgy érzem egy homogénabb közösségben ez könnyebb. Ezeket úgy próbáljuk kiküszöbölni, hogy kísérletezünk. Igyekszünk sokféle programot a legkülönfélébb időpontokban felkínálni. Van, amit nem ismétlünk meg, mert nem válik be, s van, ami rámutat arra, miképpen is kell továbblépni. Sokkal jelentősebb azonban, hogy ez a sokrétegűség, sokféleség erősen gazdagít mindannyiunkat. Munkában, ötletekben, együttlétekben mind megmutatkozik. Ráadásul úgy tapasztalom, nyitott ez a közösség sokmindenre. Talán épp a sokszínűség teszi ezt lehetővé. Úgy érzem tűrőképes a közösség, szívesen munkálkodnak, s igazán lelkesek.

Hogyan fogadtak, amikor átvetted Bókai Pista bácsi helyét? Ő idős volt, hosszú ideig szolgált itt, Te pedig egy fiatal rendkívül aktív ember vagy. Ez előnyt jelentett vagy meg kellett küzdeni az elfogadásért? Nehéz ez a kérdés. Mert kisegítőként kerültem ide, ami aztán állandósult. Minden helyen az új ember a szenzáció, nem azért, mert jobb, hanem azért, mert más. Szerintem ez mindenütt így van. Aztán az emberek rádöbbennek, hogy az új embernek is megvannak a bogarai, replikái, csak máshogy. Úgy vélem a közösség az

irántuk való szeretetet fogadja el igazán, s hamar túllép a formákon. Amennyiben a lelkipásztor szeretettel van a rábízottak iránt, akkor mindegy, milyen formában munkálkodik. Nem vagyunk univerzálisak. Mindannyian egy-két irányultságot jelenítünk meg. Persze vannak, akik elégedetlenek: ez kellene, azt kellene tenni. Nem lehet. Senki nem tagadhatja meg magát, s csak azt tudja csinálni, amire Isten képessé tette. Igazából arról van szó, hogy imádságos közösséget kell alkotnunk, s akkor a paptól nem valami különleges produkciót vár a közönség, hanem lelki elmélyülést a közösség. A lelkipásztor életében talán az egyik legfájóbb pont, amikor magánszámként kezelik, s nem Isten szeretetének jeleként. Ez pedig nehéz, mert a lelkipásztort kényszeres tevékenységre serkenti, megjelenik egyfajta megfelelni akarás. Ez úton pedig hamar megkeseredhet az ember. Nem voltak beilleszkedési nehézségeim, talán azért mert amúgy is kissé kaotikus vagyok. Meg egy év bizonytalanság után az emberek örültek, hogy van állandó papjuk. Bókai Pista bácsi a korához képest sokat tett. Ezek igazából most láthatóak. Jómagam pedig hiába vagyok dinamikus, amikor emellett egy csomó ismeret/tapasztalat hiányzik, ami egy plébános munkájához szükségeltetik. Mondjuk így, tanulom azt, amit a Pista bácsi profin élt. Persze van egy csomó más jellegű dolog, amit csak én tudok csinálni, de ez igaz minden papra, tanárra, stb. Meg aztán a dinamizmus sokszor átlendít saját magam szervezetlenségén. A közösség tagjai pedig mindeddig igen türelmesek voltak irányomban, és fokozottan segítőkészek. Azt hiszem itt fokozottan van szükség a felnőttekre, hogy működjék

az élet. Vannak nehéz pillanatok, ám úgy érzem alapvetően örömteli a közös életünk.

A falvakban rendszerint az idősebb korosztály van jelen a szentmiséken. Kozármislenyben milyen a hívek összetétele? Kozármislenyben a középkorosztály a legerősebb, s vannak fiatalok is. Azonban egy fiatal város ez a település, ahová nagyon sok ifjú család költözött ki. Ez megváltoztatja az arányokat a többi településhez képest.

Mit tekintesz a fő pasztorális feladatodnak egyházközségedben? Mire helyezed a legnagyobb hangsúlyt? Talán azt, hogy hozzászokjanak az emberek ahhoz, hogy egy közösség vagyunk, és felelősséggel kell élnünk egymás iránt. Nem csak vasárnap a misén, hanem minden nap. Szeretném mindenki szívét abba az irányba terelni, hogy együvé tartozunk. Szeretném, ha a pap és a hívő közösség közötti buta és káros szakadék megszűnne. Mert ez mindenkinek rossz. Tudatosítani mindannyiunkban, hogy a lelkipásztor a közösség része, nem külön álló valaki. Aki pásztor, vezető, ám családtag is egyben. A másik fontos dolog az öröm: Istenben való bizonyosságunk leghétköznapibb megélése. Hitünk ne csak elmélet legyen, hanem kapálás, sportolás között is valóság. Hassa át imádság életünk minden részletét. Ezt szeretném egyre inkább elmélyíteni magamban, s közösségeinkben. Megszentelt élet napja előtt beszélgetünk. Kozármislenyben élnek a ferences nővérek. Mennyiben nyújt ez segítséget a pasztorális munkában, milyen mértékben kapcsolódik a munkátok? A nővérek sajátos módon testvérek.


EGYHÁZKÖZSÉGEINK Hiszen hasonló a hivatásunk, s ez szorosabb közösséget eredményez. Munkánk nem nagyon kapcsolódik. Talán egy-két apró ponton. A pasztorális munkában felbecsülhetetlen értékű egy egyházközségben egy imádságos szerzetes közösség. Ők vezetik az imacsoportokat, sokmindent megszerveznek, s mindenhez háttért biztosítanak. Ez utóbbi kevésbé látványos, ám rengeteg időt igénylő munka, s hiányát azonnal észre lehetne venni. Itt értem a díszítést, a misére való előkészítést, az adventi agapék hajnali teafőzését, és ezer apró dolgot. Meg kell vallanom, hogy nagyon megkönnyítik a munkámat a kedves nővérek. S noha munkában ritkán vagyunk együtt, életünk azonban sokszor közös. Nemcsak a szentmiséken, imákon. Gyakran étkezünk együtt. Kiváló kávét főznek. Igyekszünk segíteni egymásnak, amiben azt hiszem ők vállalják a nagyobb részt. Ráadásul nagyon éberen őrködnek egészségem fölött, s többször volt, hogy nekik köszönhettem, hogy kikecmeregtem nyavalyákból. Volt olyan, hogy elkísértek egy misére, mert kissé rosszul voltam, s nehogy bajom essék. Mindezek mellett lelkileg is sikerül erősíteni egymást.

Rengeteg foglalkozol diákokkal, egyetemistákkal. Nagyon szeretik azt a hangvételt, mellyel feléjük fordulsz. Hogyan látod a felnövekvő generációt? Sokat szomorkodok helyzetük miatt, meg sokat dühöngök is. Sokszor gondolom, hogy mi jobbak voltunk, ám ez csak részletekben igaz. Gyermekkori tanáraimmal gyakran találkozom. Velük sokkal könnyebben megértem a mai ifjak helyzetét is. Meggyőződésem, hogy jövő, remény nélküli gyerekeink vannak, ingerszegény környezetben, csomó hamis előfeltevéssel, hamis vágyakkal. Kallódva az eszmék zűrzavarában. Vagy inkább az ostobaságok zűrzavarában. Egyfajta belső üresség jellemzi életüket – megjegyzem, nemcsak az övükét – s ezáltal egy külsőségekben burjánzó, hiper egoista életszemlélet uralkodik. S ebben természetszerűleg jelennek meg pótcselekvések, szabadosságok

az élet minden területén. Persze néha talán sötétebben látom talán a helyzetet, de amíg ez küzdelemre serkent, addig nem baj. Azonban vannak nagyon-nagyon sötét helyzetek, ami éppen azért veszélyes, mert mindenki világosnak akarja látni és láttatni. Mik lennének a legsürgetőbb feladatok, reális feladatok, melyekkel segíthetnénk őket a helyes értékrend meglátásában és képviselésében? Azt hiszem a személyes barátságokban feltárulkozó ismeret és tapasztalat átadásában. Hiteles példaadásban. Ezt pedig úgy értem, hogy bűneinket és küzdelmeinket felvállalva kell példát adnunk. A legfontosabb azonban a közösségvállalás. Együtt kell élnünk velük. Együtt kell megküzdenünk a nehézségeket. Sok jó lehetőséget kínálnak fel sok helyről, s ezekre nagyon nagy szükség van. Sok jó tanár, sok pap, szerzetes, szülő foglalkozik hitvalló módon a gyerekekkel országunkban. S aki nem kerül kapcsolatba a gyerekekkel, az fohászkodjon értük. Bosszantó, hogy néha tényleg idétlenek. Nagyon sokszor jómagam is türelmetlen vagyok. Meg hírtelen haragú. Reménytelen. Ilyenkor erősen tudom ostorozni őket. Aztán rájövök, hogy nem rosszak, csak szerencsétlenek. Meg arra is rájövök, hogy nekem is elég butaságom volt, s néha még őket is túllépem idétlenségben. Éppen ezért elég az igénytelenségek tényét megállapítani a gyógyítás érdekében. Nincs értelme mérgelődni, meg zsörtölődni. Ez nekünk is rossz. Inkább imádkozzunk ugyanezzel az erővel. Néha én is beszólok a buszon egy-két pofátlan suttyónak, egyszer még arra is késztetést éreztem, hogy felpofozzak egyet. Aztán észbe kaptam – mert a zsörtölődő magatartás a kritika kritikája – s inkább imádkoztam értük. Azóta már összebarátkoztunk. Nehéz ezt érzelmileg megvalósítani, de ez talán az egyik legfontosabb dolog. Imádkozni, nem csak általánosságban, hanem útonútfélen: akkor, amikor előttem van a részeg gimnazista, vagy az ősi mesterség jelmezébe bújtatott kiscsaj, vagy az emós manófiú, vagy üvöltöző rokkerlány. Minden deviancia a szeretet

11 fájó hiányának ordító jele. Az ima jó út a szívekhez.

Szokták mondani, hogy ma is elegendő embert hív meg az Úr, csak ahogy a gyümölcsök közül se minden érik meg, ugyanígy a hivatások egy része is elkallódik. Te, akinek annyira értik a nyelvét, találkozole csírázó papi hivatással? Néha igen. Ritkán, mert általában az olyan gyerekekkel találkozom, akik Istentől is egészen távol vannak. Volt azonban egy-két alkalom, amikor ilyen emberekkel találkoztam. Nemcsak papi, hanem szerzetesnővéri hivatással is. Az igazság az, hogy nehezen boldogulok ezekben a helyzetekben. Azt hiszem erre nincs sok képességem. Imádkozni, bíztatni szoktam. Ilyen esetben el szoktam menni paptársakhoz, akiknek ezen a téren nagyobb a tapasztalatuk. Volt már, hogy együtt a gyermekkel. Ez jobban megnyugtat, mintha magam erősíteném egyedül a gyermekben a hivatás gondolatát. Talán éppen ez a csodálatos a papi hivatásban, hogy már csírájában is közösséget hoz létre.

Mi volt a papi jelmondatod? Miért választottad? Péter kérdése ez a jelmondat a János evangéliumából: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.” (Jn 6,68) Elsősorban azért választottam, mert első, ajándékba kapott Újszövetségembe ezt a mondatot írta az ajándékozó Mária nővér. Ez volt az életem első nekem szánt igéje a Szentírásból. Sokszor jut eszembe ez az idézet. Mert naponként, minden kudarcban átélem, hogy nincs más menedékem, mint a Teremtő. A csillagos eget szemlélve, vagy csöndes békében, örömben, játszás közben megint csak ez jut eszembe: nincs más csak Ő, s nem is érdemes máshová menni. Mint plébános, mint tanár mit szeretnél elérni a munkád során? Semmit. Semmi olyat, ami a mai ember számára kézzel fogható. Nincsenek terveim, vágyaim. Ha vannak is néha, azokról hamar kiderül, hogy hiábavalóság. (folytatódik a következő oldalon)


12

EGYHÁZKÖZSÉGEINK

Amire azonban igazán vágyok az az, hogy közösségben lehessek mindazokkal, akikkel Isten megajándékoz, s együtt elérjük az üdvösséget. Tulajdonképpen ez az, amit szeretnék elérni. Az Isten országát. Nem egyedül. S ehhez szeretném, ha jól tudnánk használni az időt. Most

eszembe jutott, hogy mégiscsak szeretnék valamit elérni. Minél több embernek elvinni Isten örömét. Azért, hogy már itt boldogok lehessünk, s ne görcsök és félelmek között éljünk. De leginkább azért, hogy életünk igazi céljához mindenki elérkezhessen. Azt kérem Istentől, lehessek

alkalmas mindig arra, hogy bíztassak, bátorítsak. Valamelyik szentünk mondta: a pap olyan vezető, aki középütt áll: az előresietőket kicsit lassítja, a lemaradozókat sietteti, így tartja egyben a közösséget, hogy mindannyian célba érkezzenek. Ezt szeretném. •

TERÉZ NŐVÉR (elöljáró): Alapvetően nem vagyunk a szavak emberei, hanem inkább tetteinkkel fejezzük ki Isten szeretetét. Újra és újra befogadjuk Isten szeretetét, és tovább adjuk az emberek felé. A mi gondoskodó szeretetünk által szeretnénk, ha megéreznék az emberek Isten szeretetét. A személyt összekapcsolják Istennel. Tudják az emberek hogy Istennek adtam az életem. Ez a jel mindig üzenetet hordoz. Mindenki vágyakozik a szeretetre. Az emberi kapcsolatainkban olyan sokféle szeretetet tapasztalunk. Aki elismerést kap, törődést, szolgálatot kap, ha a haldoklónál vagy nagyon súlyos betegnél a szeretet nyelvét egy érintésre, simogatásra fordítom le, a szeretet Istenét hozzuk közel az emberekhez. Az emberekre ténylegesen oda figyelni, milyen szeretetre vágyakozik, mi által érzi azt hogy szeretem. Megtalálni ezt a hangot, ami megerősíti őt.

Szent Ferenc nem tett mást, mint az evangéliumi tanácsokat felfedezte, az újdonság erejével hatott rá. Örülni tudott, amikor felfedezte saját útját, küldetését. Végrendeletében vissza is emlékezik erre a momentumra, hogy

senki sem mutatta meg neki, hogy hogyan kövesse a Jóistent, egyedül Ő a Magasságbeli nyilatkoztatta ki neki, hogyan kell az evangélium szerint élni. Ami minket lelkesít, hogy ő már végigjárta ezt az utat és amit felismert az már egy példa előttünk. Szent Ferenc rádöbbent arra, hogy Isten valódi Atya, hogy egyedül jó. Senki rajta kívül nem jó önmagától. Ennek a felismerésnek az a következménye, hogy mi pedig egymásnak testvérei vagyunk. Hogy közösségben élünk, nővértársaimmal együtt, ez ennek a Szent Ferenc által megélt igazságnak a következménye. Isten jó és Isten általunk tesz jó dolgokat, de semmit sem tulajdoníthatunk magunknak, hanem részesedem az isteni jóságból. Azért a jóért, amit Isten általam vagy mások által tesz, legyek hálás.

Isten szeretetének a közvetítői

PIROSKA NÉNI (otthon lakója): Nagyon jól érzem magam az otthonban. Öt éve vagyok az otthon lakója. Nagyon jól


EGYHÁZKÖZSÉGEINK ismerem a nővéreket. Mindenkit szeretek. Meghalt a fiam és hirtelenül ide költöztem. Unokám mindig meglátogat. Azt kívánom mindenkinek, hogy békében éljenek, szeressék egymást, és ne legyenek ellenségei egymásnak. Mindenkivel békében kell élni!

JULISKA NÉNI (otthon lakója): Nagyon jól érzem magam. Nagyon törődnek velünk. Kiszolgálnak bennünket. Lakótársaimmal igyekszem, hogy minden jó legyen. Itt is vannak nehézségek. De úgy élünk, mint egy nagy család. Ha a nővérek elmennek valahova, akkor nagyon hiányoznak. A család kezdetben ellenezte, hogy az otthonba költözzünk, de amikor látták, hogy jól érezzük magunkat, akkor elfogadták. A családban nagyon fontos a kitartás.

ANDRÁS BÁCSI (otthon lakója): Liptódon éltünk. Volt egy kis földünk. Sokat dolgoztam. Nyugdíjba mentem és elő-

13

ször Kozármislenybe költöztünk a feleségemmel együtt, hogy közel legyünk a gyerekekhez. Számomra fontos a hit, a templomba járás. Itt is gyakorolhatjuk hitünket, templomba járhatunk. Amiben tudok én is segítségére vagyok a nővéreknek. Jól érezzük magunkat, szeretünk itt lenni.

ZSÓKA NÉNI (otthon lakója): Csak hálás tudok lenni a Jóistennek, az elhunyt férjem családjának, akik ide hoztak, a nővéreknek, az ápolóknak, az atyáknak, akik tartják bennünk a lelki erőt. A mi korunkban nagyon fontos a lelki tartalom, hogy tudjunk élni, a körülményekhez képest a Jóistenhez, önmagunkhoz és másokhoz jók tudjunk lenni. A családban érezzük, hogy feladatunk van. Amikor valaki nem tud és talán, ha nem engedik, hogy segítsen, akkor leépül. Nálunk úgy volt a családban hogy a fiatalok gondoskodtak az idősekről. Az első férjem meghalt, nem volt gyerekem, másodszor férjhez mentem és Istentől nagy családot kaptam és nem érzem magam elhagyott öregnek. Ha kiveti őket családja, vagy önként választ egy otthont, akkor érezze magát fontosnak, hasznosnak. A fiataloknak azt üzenem, hogy szeressék az öregeket! Gondoljanak arra, hogy ők is lesznek öregek. Az áldozatos lelkekre is gondoljanak, akik csak másokért élnek és a rájuk háruló feladatokat lássák el szívesen és szeretettel.

RITA NŐVÉR: Számomra a betegápolás azt jelenti, hogy Szent Ferenc szellemében, ferences nővérként szeretném ápolni, gondozni azokat a betegeket, akik gondozásunkra vannak bízva. Igyekszünk mindig Isten akaratát keresni és rábízzuk az Ő gondviselésére mindazokat, akik szenvednek, így próbáljuk segíteni őket. A hivatásom Isten meghívására adott válasz, amely választ ebben a közösségben találtam. Sikeresnek érezhetjük magunkat, hiszen az apró dolgokban, a mindennapokban sok-sok visszajelzést kapunk, ami számomra nagyon fontos: egy mosoly, egy kézfogás, egy programon való részvétel, ez számomra azt jelenti, hogy az az erőfeszítés, amit az

otthon lakóiért teszünk, magukénak érzik.

ÉVA (civil ápoló): Mivel én is katolikus vagyok, nagyon örülök, hogy itt dolgozhatom. A nővérektől nagyon sok segítséget, szeretet kapunk. Minden eszköz rendelkezésünkre áll. Azt érzem, hogy a betegek, lakók számára a lelki gondozás a legfontosabb, a beszélgetések, hogy meghallgathatjuk őket vagy időnként tanácsokat adni, megérteni őket. Lelki békét nyújt, hogy segíteni tudok az embereknek. A mindennapjaimat áthatja az imádság.


14

RÖVID RENDTÖRTÉNET (1990-2010) Miután a rendek visszakapták működési engedélyüket, szerzetes betegápoló nővéreket hívtak Pécsre, a Megyei Kórház egyik osztályára. 1990 januárjában kezdett el dolgozni két idős ferences nővér a kórházban. Nem sok idő múlva fiatal lányok is jelentkeztek, hogy szerzetes nővérként szeretnék ápolni a betegeket. Így hamarosan közösség alakult ki az idős nővérek körül. Szerzetesi közösségüket Bali Katalin, M. Kapisztrána nővér és P. Hegedüs Kolos, a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Rendtartomány akkori tartományfőnöke alapította, aki a közösség lelki asszisztense. Hivatalosan Mayer Mihály pécsi megyéspüspök 1993. december 30-án kelt okiratával hagyta jóvá, az Istennek szentelt szerzetesi élet egyházmegyei jogú intézményét. Szabályzatuk alapja Szent Ferenc Szabályozott Harmadik Rendjének Regulája. Lelkiségüket Assisi Szent Ferenc életéből és szelleméből merítik, akit védőszentjükként tisztelnek. Kezdeti időben a nővérek egy kórteremben kaptak szállást, később

EGYHÁZKÖZSÉGEINK

átmeneti helyeken laktak, amíg 1996ban egy svájci jótevő, Eberli József, akkori sachselni plébános támogatásával Kozármislenyben felépült a templom és a kolostor a nővérek részére. 2004ben nyitotta meg a rend a Dorothea Otthont, ahol civil dolgozókkal együtt gondozzák és ápolják az időseket. Az erdélyi Árkoson 2005 óta végeznek szolgálatot egy kismama otthonban. Erre a feladatra P. Böjte Csaba ferences atya hívta meg a közösséget. Ez az intézmény a magzati élet védelmén túl arra hivatott, hogy a bajba került kismamák, leányanyák, majd később születendő gyermekük számára is biztonságos otthont adjon.

KOZÁRMISLENY KATOLIKUS TEMPLOMAI Az 1945-ben létrehozott, 1950-től már lelkipásztorral rendelkező plébánia udvarán épült meg 1971-ben Mór püspök tiszteletére szentelt Kozármisleny plébániatemploma, elrejtve a külső szemlélő elől. A politikai szemlélet miatt akkoriban nagy eredménynek számított, hogy egyáltalán felépíthették, ezt is csak megkötésekkel tehették.

Ha a templomot külső szemlélő szemével nézzük, az első furcsaság, amit észreveszünk, hogy nincs tornya. A másik megkötés, hogy csak eldugott helyen építhették, nem épülhetett például a falu terére, olyan helyre, ami illik egy templomhoz. Kozármislenyben található még egy templom, mely egybeépült Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreinek kolostorával. Ezt a templomot Flüe-i Szt. Miklós tiszteletére szenteltek 1996-ban. • A riportokat készítette: Bognár Attila és Fazekas Orsolya

A PLÉBÁNIA CÍME, TELEFONSZÁMA: Cím: 7761 Kozármisleny, Kossuth Lajos utca 28. Telefon: 06 72 371-494

ASSISI SZENT FERENC BETEGÁPOLÓ NŐVÉREI Cím: Kozármisleny Széchenyi utca 2/b. Tel.: 06 72 469-902 Fax: 06 72 570-046 E-mail: sztfbetapn@freemail.hu


LELKISÉG

15

A Papság évében, a Szűzanya oltalma alatt

N

Gulner János

agyon szegény, de nagyon talpraesett falusi gyerek indult egyszer falujából az élet felé. Kezében kis batyuja. Válláról madzagon csüngött a cipője. E fiúból pap lett, szent lett, milliók apostola lett. Hatása páratlan a modern társadalomban ma is, és az egyház történelmében. A nevét ismeri mindenki e világon: Don Bosco. És mi a titka apostoli sikereinek? Maga mondotta meg: „Amit tudok, amit teszek, minden a Szűzanyáért van. Ő vezet egész életemben kézen fogva, lépten-nyomon, életem minden körülményeiben ott van a Szűzanya.” Soha nem felejtem el, amikor fiatal papként mondta nekem egy idősebb paptestvér: „Boldog lehet az a pap, akinek él az Édesanyja!” Nagyon sok paptestvérnek már nem él az édesanyja, ezért talán még jobban megértjük II. Pál pápa szeretetét a Szűzanya iránt, hisz gyermekkorában már elvesztette az édesanyját. Csodálatos a jelmondata: Totus tuus, egészen a Tiéd, Mária. Mayer Mihály püspök úr mondta egyszer papjainak: „Minden pap úgy temessen édesanyát, mintha a saját édesanyját temetnék. Minden pap regényt írhatna papi életéről, sorsáról, a sok-sok zarándoklatról amit vezettek vagy vezetnek a Mária kegyhelyekre és híveivel imádkozik a papi hivatásokért, paptestvéreiért. A napokban szólt a telefon Budapestről: névre szólóan értesítenek papokat, akikért egy imacsoport imádkozik naponta. Saját életemből írhatom meg azt, ami megtörtént győri főiskolás koromban. Első éves voltam, amikor nagyon megbetegedtem és azonnali műtétre vittek mentővel a győri kórházba. A kispaptársaim 9 napon át este átmentek 124-en a győri Könynyező Szűzanyához imádkozni értem. A Szűzanya meghallgatta imájukat, mert a 9. napon jobban lettem és életben maradtam. Bizonyára sok-sok paptestvér a saját életéből tudna elmondani olyan eseményt, amikor biztosan tudja, hogy a Szűzanya segített.

Vianney Szent János is nagyon szerette a Szűzanyát. Sorolhatnánk szinte vég nélkül azok nevét, akik érezték és hitték a Szűzanya segítségét. Nézzék csak meg Máriagyűdön a hálatáblákat, a kitett könyvben található, néha megrendítően szép kéréseket és hálaadó írásokat. Vianney Szent János mondta: „A pap életében is vannak tömjének, de rugások is.” Minden pap viszi a maga örömét és fájdalmát papi életének útján, de a nagy erőforrás és vigasztalás: nincs egyedül ezen az úton. Életének minden napján mellette van a papok édeanyja, Mária. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a fény ünnepe. Ragyogjon rá minden papra a Krisztusból áradó fény, akinek hívására indult el, és ott lesz mellette az égi édesanya papjait szerető és életükre vigyázó, oltalmazó szeretete. Napjainkban emlékeztek meg Halász Piusz ciszter atya születésének 100. évfordulójáról, aki annyi, de annyi csodálatos írást írt és szentbeszédet mondott el a Szűzanyáról. Befejezésül tőle idéznék: „Ó Szent Szűzem, Te vagy kicsiny káplán szobám királyi bölcse, oázisom mosolygó zöldje. Elefántcsontból való tiszta torony, túl földön, sáron, poron. Te misztikus rózsája magányos életemnek, tükre könnyeknek, örömöknek. Ha festő lennék, lefesteném a lelkem legszebb álmát s elébe állnék minden könnyes este. Ha hegedülni tudnék, Szent Szűzem csak néked muzsikálna levélhullató őszi szerenádot. Ha költő lennék, ódát énekelnék, s a színarany szavak zenéje hódolna néked minden hajnalon. És költő sem vagyok, festő se lettem, hangom is suta. Csupán a szívem orgonáján szállnak szemérmes férfi sóhajok. Te vagy az oka minden örömnek, Te szépszeretet Anyja, Mária. Tenéked hozok minden reggel hódolni harmatos virágot. Te vagy az örök ifjúságom, hitem, reményem és megőrzött papi tisztaságom!” Ó Szűzanya segíts, hogy sok-sok fiatal hallja meg Fiad hívását a papi

életre és vigyázz azokra, akik a mai világban tanítanak, nevelnek és az örök élet reményében, a Veled való boldog találkozásban lássák majd meg: a papok égi Édesanyját. •

A papság éve

2009. június 19. 2010. június 11. Honlap: papsageve.katolikus.hu


16

LELKISÉG

A Doctor Communis Aquinói Szent Tamás

T

Kvanduk Frigyes

amás születési dátumát nem tudjuk pontosan, de halálának időpontja 1274. március 7. Nem messze szülőföldjétől Fossanovában halt meg, és 1323-ban szentté avatták. Ünnepét halála napjára tették. Mivel ez sokszor nagyböjtre esett, ezért 1969-től január 28-án ünnepeljük, amely napon 1369ben átvitték ereklyéit Toulouse-ba. Tocco, Tamás rendtársa – aki még személyesen ismerte – a szenté avatási eljárásban megjegyezte, hogy élete 49 és 50. éve fordulóján halt meg. Innét számolták vissza születése időpontját: 1224-1225 között Roccasuccaban született az Aquinói grófok nemzetségéből. Nagyon hosszú ideig – 9 évig – nevelkedett a montecassinói bencés kolostorban, ez volt talán életének legnyugodtabb időszaka. Tamás szülei elhatározása szerint tanulmányait a nemrégen alapított Nápolyi Egyetemen folytatja, amelyet elsősorban az állam és egyházjog tanítására hoztak létre. Amíg Párizsban tiltás alá esett Arisztotelész írásainak tanulmányozása, addig a nápolyi egyetemen zavartalanul lehetett tanulmányozni a görög bölcs munkásságát. A mi számunkra nem, de Tamás kora számára egészen új volt a tudománynak az a felfogása, amely a dolgok okait kereste, és nem pusztán a tapasztalat alapján nyert ismeretek leírását jelentette. A tudomány ilyen megközelítése lehetővé teszi a hit kérdéseinek a rendszerezését is, amelyet kétszáz évvel korábban már Szent Anzelm sürgetett. „A hit keresi a belátást”, vagyis a hit elfogadásán túl el kell jutnia a hitigazság megértéséhez. Tamás Nápolyban nem csak az egyetemmel ismerkedett meg, hanem a domonkosokkal, amely egészen más szerzetesi életformát jelentett a régi rendekhez viszonyítva. Városokban éltek Domonkos követői, a prédikáció mellett kötelezték el magukat, a ta-

nulmányok kiemelt szerepét kapták. Szigorú szegénységi fogadalmuk pedig csendes, de hatásos vád volt a kor arisztokratikus életvitelével szemben. A szülők elborzadtak fiúk döntésén, hogy a rendi eszmény megismerése után belép a domonkosok közé. Ez a lépés keresztülhúzta terveiket, de ezen túl a család hírnevére sem vetett jó fényt. Ezért szinte mindent megtetettek, minden eszközt bevetettek, hogy fiúk döntését meghiúsítsák, Tamás azonban kitartott döntése mellett. Egy év múlva engedett a család – miközben elrabolták és fogva tartották – Tamás visszatérhetett Nápolyba, a domonkosokhoz. De a rend szándéka szerint nem itt, hanem Párizsban folytatta megszakított tanulmányait. M. D. Chenu a neves történész így jellemezte az akkori egyetemet: „Gazdag eszköztárával, tanítói gárdájával, nemzetközi diákságával, szakmai, pedagógiai szervezetével, … szellemi tudásszomjával, az alkotószellem gazdagságával a kereszténység szellemi központja, a kultúra fellegvára volt”. Itt a nagyhírű domonkos szerzetesnek, Albertnek lett a tanítványa. Nagy Szent Albert gondolkodását nagyon meghatározta Arisztotelész gondolatvilága. A kortársak nagyrabecsülésének kifejezése volt, hogy őt és legnagyobb tanítványát, Szent Tamást, nézeteik ismertetésénél már életükben nem a középkorban szokásos „quidam” – mal (valaki), hanem nevükön említették. Három év múlva a tanítványt és mesterét Kölnben találjuk. A fiatal Tamás kölni tartózkodásának középpontjában két esemény áll. Az első pappá szentelése, és ettől az időtől kezdve „Naponta mondott misét, kivéve, ha betegsége megakadályozta ebben, sőt ha tehette, második szentmiseként egy szerzetestársa vagy paptársa miséjén is részt vett.” – írja Tocco a szenté avatási aktákban. A másik esemény: Albert tudatában volt tanítványa képességeinek, Tamás még be sem fejezte tanulmányait, a mester asszisztensének választotta.

1252-ben négy éves kölni tartózkodás után kezdődik igazán Tamás tanári pályája, immár Párizsban. A teológiai tanulmányok kötelező anyagának alapszerkezetét úgy változtatja meg, hogy teljes mértékben Istent helyezi a középpontba, ő az egész világ és az üdvtörténet centruma. Ugyan egy későbbi művében fogalmazza meg, de kezdettől jellemzi gondolkodását: „életem legnagyobb, leglényegesebb feladata, amelyre lelkiismeretemben Isten előtt kötelezve érzem magam az, hogy minden szavam, minden érzésem, minden törekvésem Róla beszéljen.”. Első párizsi tanítói időszakát a bibliai magyarázatok, disputák és prédikációk töltötték ki. Tocco – akit már idéztünk – azt írja Tamásról, hogy amikor „eljutott egy olyan szakaszhoz Izajás könyvében, melyet nem értett”, akkor hosszan böjtölni és imádkozni kezdett. Ez és más legendák, melyeket kritikailag ellenőrizni nem tudunk, feltárják azt a nagy bizalmat, amely Tamásban volt az imával kapcsolatban. Szent Tamás gondolkodását az igazságért való aggodalom határozza meg. II. János Pál írja róla, hogy „fenntartás nélkül törekedett az igazságra… fel tudta ismerni annak objektivitását”. Tamás így vall: „ha valaki valami igazat szól, nem győzhető le, bárkivel vitázzon”. Magiszteri megbízatásának lejártával Itáliában találjuk, ekkor elsősorban rendi feladatokat lát el. Az egyik tartományi káptalanon Ornietóban kinevezték az ottani konvent lektorává. Ebben az időben helyezte át IV. Orbán a pápai udvart Ornietóba. A pápa nem csak hogy Párizsban tanult, de nagy érdeklődéssel fordult a tudomány felé. Ezért udvara nagy tudósokat vonzott. Itt találkozik ismét a Mester Albertus Magnus és a tanítvány, Tamás. Orbán pápa megbízásából az evangéliumokhoz kommentárt ír. Ebben a műben az idézett atyák kétharmada görög. Valószínű, hogy a montecassinói vagy a pápai levéltárban megtalálta az első öt ökumenikus zsinat aktáit. Tamás az első skolasztikus szerző, aki ezeket az


17

IN MEMORIAM iratokat szó szerint idézte. Ebben az időben bízta meg Orbán pápa azzal is, hogy megírja az úrnapja ünnepének liturgikus szövegeit. Miközben szakadatlanul tanít rendi keretekben, de a rendelkezésre álló könyvek nem elégítik ki, saját tankönyv kidolgozásába kezd: célja, hogy tanítványai kezébe egy szervesen rendezett anyagot adjon: a Summa theologiae-t. 1268 és 1272 között ismét Párizsban tanít. Miért rendelik ismét Párizsba? Több ok is magyarázza ezt a helyzetet. Egyrészt a kolduló rendek ismét fokozottan szorult helyzetben voltak, más-

T

Nagy Katalin

részt fellángoltak a viták az arisztotelészi filozófia szerepéről a teológiában. Tudományos életének tetőpontján élete szüntelen küzdelem. Tamás azonban tiszteletet parancsoló tárgyilagossággal védi meg álláspontját és nem tágít attól. János evangéliumához írt magyarázatait párizsi tartózkodása alatt készíti, melynek végén ezt írja: „Végtelenül sok emberi szó sem érhet fel Isten egyetlen Igéjével. Már az egyház kezdetei óta folyamatosan írnak Krisztusról, azonban mégsem tudtak eleget írni, kimeríteni a róla mondhatót. Még ha a világ több százezer évig állna is fenn, akkor sem lennének képesek a

EMLÉKEZÉS

Krisztusról szóló írások annak tetteit és szavait tökéletesen feltárni, érthetővé tenni.” Írja ezt az a szerző, aki elképzelhetetlenül sokat dolgozott és írt, az egyik legnagyobb rendszerező, aki nem veszítette el érzékét a titok iránt. Párizs után Nápoly következik, de 1274ben meghal. II. János Pál 1998-ban írja: „A múlt század legnagyobb teológusai a tomista filozófia megújulásának fiai; gondolataiknak és kutatásaiknak a II. Vatikáni Zsinat is sokat köszönhet. Így a 20. század fordulóján az Angyali Doktor iskolájában nevelődött gondolkodók erős csapata állt az Egyház rendelkezésére.” •

a Miasszonyunk Női Kanonokrend egykori rendfőnöknőjére, Maróti Jolán M. Assumpta nővérre, mindenki Joli nénijére

öbb mint három év telt el azóta, hogy Assumpta nővér 2006 karácsonyán „megtért az övéihez”, és az utána jövőkre bízta azt a felelősségteljes feladatot, hogy vigyék tovább azt az életművet, amelyet ő útjára bocsátott. Assumpta nővér rendkívüli személyiség volt, élete tele volt megpróbáltatásokkal, nehézségekkel, de önzetlensége, végtelen szeretete és őszintesége még a legkilátástalanabb helyzetekben sem hagyta el soha. Ahogy ő is megfogalmazta egy vele készített interjúban: „történelmi időben élt”: átélt két világháborút, a szerzetesrendek feloszlatását, a kínzásokkal teli börtönéveket, az 1956-os eseményeket. A Jóisten kemény próbatételek elé állította, de ő élete során mindvégig arra törekedett, hogy kitartson másokért, hogy segíteni tudjon a betegeken, a rászorulókon: a szerzetesrendek feloszlatása után felkereste és ápolta az idős nővéreket és a betegeket, 27 hónapi börtöni tartózkodása alatt inkább vállalta a kínzásokat, minthogy bárkit is eláruljon, 1956 után 19 évig járt Erdélybe, a Felvidékre és a Vajdaságba, hogy segítsen a rászoruló embereknek. Folytathat-

nánk még tovább a sort, de azt hiszem, nehéz lenne mindazt felsorolni, amit egy emberélet során Assumpta nővér másokért cselekedett. A börtönből való szabadulása után három évig egy pécsi gyógyszervállalatnál dolgozott, majd egykori főnöknője rábízta a Prohászka Otthon vezetését, amelyet élete végéig, csaknem 50 évig irányított. Assumpta nővér elszántságát bizonyítja az is, hogy addig nem nyugodott, amíg a rendszerváltás után vissza nem szerezte, és a Miaszszonyumk Női Kanonokrend szolgálatába nem állította azokat az épületeket, amelyek azelőtt az egyház tulajdonába tartoztak. Így keltek életre a mai Ciszterci Nevelési Központ tagintézményei: 1990-ben megnyithatta kapuit az óvoda, 1999-ben megkezdte működését az általános és zeneiskola, és 2004-től lett egyházi szellemiséget követő leánykollégium. Hogyan lehetett mindezt viszonylag rövid idő alatt megvalósítani? Erre a kérdésre Assumpta nővér szavaival szeretnék válaszolni, aki egy vele folytatott beszélgetés során a következőképpen összegezte életfilozófiáját: „Azt mondom, hogy köszönöm a Jóistennek a hivatást a nehézségekkel együtt, mert ezeket nem nézem nehézségeknek,

nem is érzem annak. Sőt azt mondom, hogy a világon minden a kegyelem dolga. És hogy mi a kegyelem? Nehéz ezt megfogalmazni. Az ember azt mondja, ez és ez megtörtént, ez és ez kegyelem volt. Van, amikor azt hiszszük, hogy minden összeroppan, és egyszer csak mégis minden kivilágosodik, és minden szép lesz. Ez a kivilágosodás, ez a kegyelem”. Mater Assumpta nővér élete a példa arra, hogyan lehet hűen követni, és életszerűvé tenni az általa képviselt szerzetesrend jelmondatát: „Mindenkinek használni, senkinek sem ártani.” Az életpélda, amelyet Assumpta nővér képviselt, előttünk áll, csak követni kell, és ez a legnehezebb feladat. Éppen ezért a nehézségek leküzdése során merítsünk erőt ebből a „tiszta forrásból”, amely továbbra is táplál minket, ha iszunk a vizéből, és nem hagyjuk elapadni. A Ciszterci Szent Margit Óvoda, Általános Iskola és Kollégium dolgozói és diákjai minden év januárjában, az intézmény névadójának ünnepén, Szent Margit-napon közösen emlékeznek Joli nénire, Mater Assumpta nővérre, akinek a Zárdatemplom kriptájában van örök nyugvóhelye. •


18

EMLÉKEINK IFJ.VADÁSZ ISTVÁN KÉPSOROZATA, 1962 – 1968 KÖZÖTT A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURÁLÁSÁRÓL

A pécsi Székesegyház restaurálását 1962ben kezdték el a tornyok beállványozásával és a déli főhomlokzaton l��vő apostol szobrok cseréjével. Kiss György 12 apostol szobrát, daru segítségével leemelték, melyeket homokkőből faragtak. Majd Antal Károly modern szobrait helyezték a helyére. Lent a kőtárban a kőfaragók újból faragták a tornyokon lévő oroszlánok szobrait és a díszítéseket, méretre vágták a tornyokon megrongálódott építő köveket.


PÉLDÁS ÉLETEK

Dum spiro, spero

E

Ivasivka Mátyás

19

Emlékezés Prohászka O?okár püspökre II.

gyike a legszebb magyar nyelven író, beszélő kiválóságainak. Ismételjük: az elemi iskolában tanult meg magyarul! Gárdonyi Géza, aki átmenetileg eltávolodott katolikus hitétől (lásd A lámpás című regényét), éppen Prohászka írásainak hatására lett újra hívő kereszténnyé. 1912-ben így méltatta: „Köszöntöm a napba öltözött embert, akit Isten homlokon jelölt a kiválasztottság jelével…”

Zsidó származású mártír sorsú irodalomtörténész SZERB ANTAL, akit Prohászka keresztelt meg, etalon-rangú Magyar Irodalomtörténet című munkájában így ír róla: „A barokk pompában és élettávolságban megmerevedett katolicizmus átalakítása és emberivé tétele volt a hivatása Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek, aki az Egyház keretein belül a nagy felszabadítónak azt a szerepét játszotta, mint amit a lírában Ady Endre. Prohászka az egyházi szónoklatba belevitte a kor individualizmusát, az egyéni hangot, megmutatta, hogy a prédikáció is akkor szól leginkább a hívekhez, ha belülről jön, az élmény megilletődöttségével, mint egy jó lírai költemény. A katolikus hitet társadalmi beágyazódottságában tekintette, mint emberek hitét, akiknek nem szabad már itt a földön elkárhozniuk azért, mert nincs kenyerük. Egyéni színezetű katolikus-szocializmus megalapítója lett. Legnagyobb irodalmi tette stílusújítása volt. Főképp Elmélkedéseiben valósította meg stílusromantikáját. Kiírtott stílusából minden konvencionális és elkopott kenetességet, és olyan új nyelvbe ültette mondanivalóját, mint a nyugati lírikusok. Talán idegen származása segítségére volt abban, hogy a magyar nyelv kész szkémái nem kötötték. Minden esetre eksztatikus lüktetésével, meg-megcsukló rövid mondataival, melyeket hirtelen hatalmas áradat követett, lázas jelzőivel megalkotta azt a stílust, mely újszerű, szubjektív katolicizmusának kitűnő és nagyhatású hordozója lett…” SÍK SÁNDOR piarista költő, irodalomtörténész, a gimnáziumban Szerb Antal osztályfőnöke, cserkészvezetője, majd a szegedi egyetem többek közt József Attila, Radnóti Miklós professzora, 1935-ben így írt az „élő Prohászkáról”: „Az a nemzedék, amely ifjúságának nagy szenzációjaként élte át Ady Endre költészetét, mindennemű költészetet többé-kevésbé mindig az ő fantáziája szerint fog elképzelni. Lehet-e csodálkozni, hogy a XX. századi Magyarországnak az a csodálatos tüneménye, akit Prohászkának nevezünk, nem csak tömegeket bűvölt el páratlan lendületével, hanem a mélyebb és előkelőbb szellemek ezrei számára is termékenyítő, életalakító élménnyé lett…”

RAVASZ LÁSZLÓ református püspök így szól 1931-ben Prohászkáról: „Egyházára nézve küldetése fölér egy megnyert háborúval, de nyereség-ajándékaival gazdagabbá lesznek ellenfelei is. A magyar szellemtörténetben páratlanul álló példaadás utal arra,

hogy széttépett korok divergáló irányzatai miképpen találkozhatnak egy rendkívüli egyéniség nagy szintézisében…”

Haláláról nyilván a Budapest I. Rádión keresztül értesülhetett a Kolozsvárott élő, evangélikus hitű költő, REMÉNYIK SÁNDOR, aki még aznap papírra vetette alábbi, Szószéken című versét. „A halál aznap azt súgta neki: A szószéken ma nem állsz egyedül, A szószéken ma én állok veled, És amikor legjobban tündököl, Elmetszem szavad aranyfonalát.

Ő visszanézett napsugár-szemével A néma szónok éjsötét szemébe: Jól van halál, ma ketten prédikálunk – De harmadiknak Isten beszél.”

A természet iránti rajongása, ennek szavakba öntése a keresztény hittel átitatott panteizmus mesgyéjét súrolja. (Érdemes figyelnünk Prohászka szinte virtuóz szóképeire, metafóráira.)

„Nekem a Pilis szent hegy, s szívesen merülök el beszédes és megigéző csendjébe. Ha Pomáz felől iparkodom a pilisszentkereszti völgyön fölfelé, egyre mélyebb csendbe és magányba jutok. Erdőkoszorúzott hegyek sorfala szegélyezi az utat, s kúpjaik mintha csak szélesen fölépített románstílű gyertyatartók volnának, strázsát állnak jobbra-balra… A Pilis misztikus hegy is, s az erdők illatába a régi misztika kincsei is belekeverednek. Csendjükben meg-megszólalnak az Énekek-énekének szólamai, azok a hatványozott dalfélék, mikor a dalt dalos lélek kommentálja…” „Több év előtt Selmecen jártam; gyönyörű, örömittas, tavaszi nap fejtette ki pompáját a regényes tájon; a hegyek kitárták zöld és tarkavirágos lejtőiket a napsugárnak, mint reggel szokta tenni a pillangó, mikor kifeszíti szárnyát, mint egy drágaköves mozaikot, hogy ragyogjon rajta a napsugár; a völgyek katlanaiból átlátszó ködfátyol emelkedett fölfelé, mint mélységek tünedező álma, melyet a reszkető napsugár szaggat le a reggel pilláiról; az égen tündöklő fehér felhőcsíkok úsztak, s a mélységes gyönyörhöz illet a csend, mely az élvezetnek legkifejezőbb zenéje…” „A világ az Istennek szeretetből ihletett alkotása, a legharmonikusabb költemény. „ Szinte Pierre Teilhard de Chardin-re mutat előre!

Modern volt, de nem modernista, - írja róla SZABÓ FERENC SJ., napjaink egyik legjelesebb Prohászka-kutatója. Ennek ellenére az akkor már nemzetközileg elismert dogmatika-tudós három munkája is 1911-ben indexre került – az egyház által tiltott művek listájára - ; éppen Prohászkának akadémiai székfoglalója („Az intellektualizmus túlhajtásai”) témáját min-


20

PÉLDÁS ÉLETEK

tegy „ellenfegyverként”, címkeként fölhasználva. Mint később kiderült, domonkosrendi teológusok „közreműködése” jelentős mértékben hozzájárult eme – már akkoriban is vitatott – döntés meghozatalához. A későbbi utód, TAKÁCS NÁNDOR PÜSPÖK szóbeli közléséből tudjuk, hogy Prohászkát mélyen lesújtotta ez az ítélet. Miután erről értesült, egy teljes éjszakán keresztül a püspöki kápolnában imádkozott, vívódott önmagával, „pörölt” az Istennel (évtizedekkel később, az 1970-es évek derekán Mindszenty bíboros egy másik szentszéki ítélet kapcsán hasonlóan átéli ezt a krízist!), majd virradatra megbékélve, elfogadja a számára mérhetetlenül kedvezőtlen döntést. S amit már nem érhetett meg: a II. Vatikáni Zsinat (1962-65.) megszüntette az indexet, így semmisnek minősítette Prohászka szóban forgó műveinek elítélését is. Meglepőnek tűnő mozzanatok Prohászka életéből, munkásságának utóéletéből

GRÓF KÁROLYI MIHÁLYT, az 1918-as, ún. „őszirózsás forradalom” későbbi vezérét és GRÓF ANDRÁSSY KATINKÁT („Vörös Grófnő) ő eskette össze. Később Károlyit – kétbalkezes nemzetietlen politizálása miatt – „farkastorkú gazemberként” aposztrofálta. Amíg Károlyi jelzáloggal terhelt kálkápolnai birtokán „földreformot” hajtott végre, addig Prohászka tési birtokain ténylegesen elkezdte az örökbérletek megvalósítását vagyis a földosztást. Elgondolkodtató adatként jegyezzük meg, hogy Sigmund Freud, a lélekelemzés tudományának atyja 1918 végén ezt írja kollégájának, Ferenczi Sándornak: „Furcsa ország az Önöké, ahol a legokosabb grófot meggyilkolják (Tisza István), a legbutábbat (Károlyi Mihály) megteszik köztársasági elnöknek.” Néhány gondolat Prohászka – a neoliberálisok, ill. a posztkommunisták által csúsztatásokkal, nagy hűhóval hirdetett, felfújt – „antiszemitizmusáról”. Nála a zsidó kérdés nem faji jellegű, hanem részint történeti, részint társadalmi indíttatású. Erkölcsi szempontok is vezették, amikor élesen bírálta az erkölcstelen, vallás- és egyházellenes zsidó sajtót. Megjegyezzük, hogy egyházmegyéjének első számú gazdasági szakembere, barátai közül számosan zsidó származásúak voltak. Figyelemre méltó a virtuális történelmi párhuzam, amely az egyházellenes irodalomban, elektronikus és írott médiumokban mind Prohászkának, mind XII. Pius pápának a zsidósággal összefüggő magatartását tendenciózusan igyekszik beállítani. A Svájcban élő német író, Rolf Hochhuth 1963-ban keletkezett, A helytartó című drámájában megkísérli valamiféle cinkosnak, de legalábbis közömbösnek beállítani az 1939 és 1958 között uralkodó egyházfőt a hitleri zsidóüldözés kapcsán. Hochhuth fondorlatosan figyelmen kívül hagyja a történelmi tényeket, egyebek közt azt is, hogy Itália náci megszállása után – pápai utasításra – zsidók ezrei találtak menedéket olasz kolostorokban, ill. a Vatikáni Állam területén. És ugyanezt az „antiszemita kártyát” veszi elő – még mostanában is – a Prohászka ellenes tábor. Nemrég került nyilvánosságra az 1970-es évek végén az Egyesült Államokba disszidált román titkosszolgálati ve-

zető, Ion Mihai Pacepa értesülése: A helytartó című darab a szovjet KGB megrendelésére íródott, hogy így rombolják le XII. Pius pápa és az egyház imázsát.

A véres tanácsköztársaság bukását követően nagy tisztelője, Horthy Miklós kormányzó őt kérte föl miniszterelnöknek. Válasza: „Kérem, hogy jön a csizma az asztalra?” (E vonatkozásban is előképe volt Mindszenty bíborosnak, aki a már-már győztesnek tűnő októberi forradalom utolsó napjaiban még a fölvetését is elutasította annak, hogy kormányfő legyen.) Mindezekkel ellentétben Prohászka politikus is volt. Úton-útfélen hallhatjuk – elsősorban baloldali berkekből: Az egyház ne politizáljon! Sanda szándékot, egyértelmű félremagyarázást takar e vélemény. Akik ezt hangoztatják, örömest elfogadnának egy, a templomokba visszahúzódó, defenzív kereszténységet („sekrestye – katolicizmus”), mely távol tartja magát és saját híveit a húsba vágóan érintő mindennapi problémáktól, mint az emberi jogok, a szólás-, a sajtó-, és a gyülekezési szabadság, a közegészség- és az oktatásügy. Természetesen az egyház politizálása nem kötődhet politikai pártokhoz, gazdasági – vagy politikai érdekcsoportokhoz. Prohászka itt is utat mutatott. Az első világháború (1914-18) kitörésekor mondta: „Ennek a háborúnak mi csak vesztesi lehetünk”. Prófétai súlyú megnyilatkozás volt. •


KORUNK KÉRDÉSEI

Schmidt Pál

30-35 éve tán, amikor a külföldre utazás még különleges eseményszámba ment nálunk, egyik ismerősöm lelkendezve kiáltott felém a Balaton partközeli sekély vizében: képzeld, voltunk „csehbe, lengyelbe, németbe”. És merre jártatok, mit láttatok? – kérdeztem. Hallgatás volt a válasz. Egyetlen helységnevet, turisztikai látványosságot nem tudott felidézni emlékezetében. Érdemes volt ezért végigrobogni három országon? Játszott volna helyette itthon békében a gyerekeivel!

Azóta megnőttek a lehetőségek, és csak rohanunk, rohanunk, de hová? Egyszerre akarunk felmarkolni, meghódítani mindent, s nem vesszük észre, hogy repülők égre rajzolt kondenzcsíkjai, gyorsvasutak, autóbuszos gyorsjáratok útvonalai és gyorsforgalmi utak hálózzák be életünket. Száguldunk az autópályákon, s nem látunk mást, csak a sávokat elválasztó vonalakat és az előttünk haladók rendszámtábláit. Nincs idő nézelődni, gyönyörködni a táj szépségeiben. Az igényesebbek is százával számolják a megtett kilométereket, belezsúfolnak néhány napba országokat, évszázadok történelmét és kultúrkincseit, emberi alkotásait, – tisztelet a kivételnek – előzetes felkészülésre sem szakítva időt. Aztán hazatérve, úgy igazán nem is emlékeznek semmire. De szürke hétköznapjaink sem telnek másként. Tanórák, különórák, munkafeladatok, üzletkötések, tárgyalások, programok között gyors az étkezés, gyors az olvasás, a hírvadászás és tájékozódás, gyors a beszéd. Jaj, csak le ne maradjunk valamiről! Hányan vannak, akik naphosszat a világháló információzuhatagát eresztik a fejükre. Hányan vannak, akik futólépésben esnek be egy étkezdébe. Szinte fél lábon állva, csomagokkal megrakodva kapnak be néhány falatot. Öröm ez?

Csak lassan

Élvezet ez? Hányan vannak, akik egy nap alatt olvasnak el egy regényt. Mire jó az? Legfeljebb a pár mondattal összefoglalható sztori fog megmaradni az egészből egy kis ideig. Pedig igazán a gondolatokért, a mondanivalóért, a nyelvezet szépségéért, kifejezőerejéért érdemes olvasni: ez az, ami gazdagít! Az internetes böngészés is csak a felszínen kalauzol. És a beszéd? A nyelvtudósok azt mondják, a beszédsebesség 50%-al felgyorsult az utóbbi néhány évtizedben. Valóban, a fiatalabbak, még a beszédhasználatból élő rádiós műsorvezetők, bemondók, hírolvasók szavait is egyre nehezebb követni. Zaklatott a tempó. Tetejében az orvul a háttérből, reggeltől estig sokfelől ránk zúdított szilaj popzene ritmusdobogása is csak felkorbácsol. Már nyugovóra térve, az elalvás bevezetéseként sem lehet idegeket nyugtató, andalító muzsikát hallgatni. Tartok tőle, hogy a rohanás, a dübörgő hangerő, a túl sok adat ki fogja kezdeni idegeinket. El kellene gondolkodni azon, hogy nem káros-e a túl sok inger? A napi hajsza álmok, célok, pénz és birtoklás után, az élvezetek habzsolása, a sok stressz nem fog temérdek bajt okozni? Még tanult, művelt emberek sem gondolnak erre, s megfeledkeznek arról, hogy okosabb és hasznosabb volna belső adottságaikra, erkölcsi és szellemi tartalékaikra hagyatkozniuk, mintsem hagyni elragadni magukat a világdivat esztelen sodrása által. Gyermekeik életmódjában is érdemes és hasznos lenne az internet ismeretanyag túlkínálatának használatát hátrébb szorítani, mert annak erőfeszítés nélküli elérhetősége elkényelmesíti, és felületességre neveli őket. Gondolkodni, belső értékeket, erkölcsi és szellemi tartóoszlopokat kellene építeniük! Egyértelmű, a 20. sz. a sebesség kultuszát hozta, de mintha felébredt volna a józan ész. Ágálnak már a felgyorsult

21

világ ellen. Megszületett a „Slow” (lassúság), a „Slow Down” (lassítás) mozgalom, az eszement tempótól megcsömörlöttek tiltakozása. Elsőként a Slow Food-ért, azaz a komótos étkezésért kampányoltak, de tevékenységük továbbterjedt a turizmusra, oktatásra, a városi életre, vásárlásra, kommunikációra, olvasásra is. Közös ezeknél az élhető környezet, a helyi közösségek kiemelt szerepe, és az élményekben való elmerülés előtérbe helyezése. És életre hívták a Slow Evening-et (estét) is, a munka utáni lazítást, megnyugvást elősegítő kulturális kikapcsolódás mozgalmát. Mindennek a gyökerei egy olaszországi McDonald’s étterem 1986-os megnyitásáig nyúlnak vissza. Akkor Rómában, a Spanyol-lépcső mellett megnyílt „meki” ellen tüntetett egy kis csoport, elutasítva a gyorsétkezést, a rohanó életmódot megjelenítő jelenkori szokást. Létrehozták civil szervezetüket, mely fő feladatának tekintette a kommunális termékek, élelmiszerek és étkezési hagyományok támogatását és védelmét. A „lassú étkezést” tíz évvel később a lassú városok ötlete követte, szintén Olaszországból indulva. A lokális értékek védelmére a túlzsúfolt, stresszes városok ellentéteként Orvietoban kidolgozták a minőségi városi élet 55 pontból álló feltételrendszerét. Egy lassú városnak például nem lehet 50 ezer főnél több lakosa, bátorítania kell a helybeli termékek előállítását, mérsékelnie a közlekedési terhelést és zajt, növelnie a zöldterületek arányát. Épp egy éve rendezték meg a London Slow Down fesztivált, amelyen élhetőbb, nyugodtabb városért tüntettek a részvevők. Az 1999-ben megalapított Lassítási Világintézet kimunkálta a világ lassításának egész filozófiáját. Ennek alapgondolata, hogy életvitelünk bekövetkezett gyorsulása nem nyugszik valós biológiai vagy társadalmi igényen: a fiziológiai észlelési és érési folyamatok nem gyorsultak fel olyan mértékben,


22

IFJÚSÁG

mint amilyen tempót a konzum-társadalom sugall a „fogyasztónak”. Sok fogyasztó szeretne inkább nyugodt ember, szemlélődve utazó, szívélyességgel fogadott vendég vagy csendes útitárs lenni. A gyorsaságtól és sikerhajszolástól megundorodott emberekben felébredt a vágy, hogy az élményeket – az ízeket, a zamatokat, gesztusokat, a levelek zizegését, a víz csobogását – újra élvezze, hogy felismerje a színárnyalatokat, és mindezt egymáshoz illesztgesse, kóstolgassa. A Slow mozgalom szószólóinak hangja sokakhoz eltalált. Azt hirdetik, lassulás nélkül sem értéket létrehozni, sem azokra rátalálni nem lehet. Amozgalom életképesnek tűnik. ASlow Food hálózat 132 országban, több mint

K

100 ezer taggal büszkélkedhet. A lassú városok csiga-logóját pedig 114 település érdemelte ki. Az új felfogás a fogyasztás és a szabadidő mellett elérte az irodákat és a menedzservilágot is. Rájöttek, hogy a dolgozók relaxáltsága jó hatással van a teljesítményükre. Ezért sok vállalatnál, irodában egyre nagyobb figyelmet fordítanak a munka közbeni lazításra.

Nálunk még késik a mozgalom terjedése. Pedig már Hofi megénekelte: „kell egy kis áramszünet”. Fogadjuk meg a tanácsot! A munkán és a rohanáson kívül tanuljuk meg élvezni a perceket, éljünk tartalmasabb életet. Forduljunk békében egymás felé, és szánjunk időt rácsodálkozni a világra. Üljük körül, legalább a családi fészek-

ben, az ízlésesen terített asztalt, melynél nem csak a meglévő napi betevő falat, a kellemes íz világ, hanem az együttlét öröme is üdít és boldogít. Szófoszlányokat vagy kezdőbetűket tartalmazó sms-ek helyett tiszteljük meg hozzátartozóinkat, barátainkat kulturált írott szövegekkel, s minden embert érthetően kimondott szép szavakkal. A felszínes, épphogy csak tájékozódó, adatkereső gyorsolvasás helyett pedig mélyedjünk el értékekre éhesen a könyvek sok mindent kifejező lapjaiban. Sem csiszolt írás, sem olvasás, sem beszéd nélkül nem tud fennmaradni az egyre növekvő tudás és kultúrkincs. Nélkülük elvész a múlt őrzésre érdemes összes hagyománya, szegényes lesz a személyiségfejlődés, kevesebb a siker és a boldogság. •

Nagyböjti gyerekszáj

arácsony örömét még itt hordozzuk a szívünkben, máris itt az újabb kegyelmi idő, hogy ismét számot vessünk önmagunkkal, és felszámoljuk bűneinket, ezáltal közelebb kerüljük Jézushoz. Ebből az alkalomból beszélgettem a nagyböjti időről az ötödik osztályos hittanosaimmal.

Mit gondoltok, miért van nagyböjt? KAJTÁR ESZTER: Előkészüljünk lelkileg a Húsvétra. VODLI BARBARA: A rosszat és a bűnöket segít elfelejteni. Miben segít bennünket a nagyböjt? BLÁZSOVICS ENIKŐ: Megújulunk lelkileg. ESZTER: Segít, hogy tisztának érezzem magam. SÖLLEI DÓRA: Megnyugvásban vagyunk, pl. jobban figyelünk arra, hogy kerüljük a bűnt. Van-e értelme egészségügyi szempontból a böjtnek? BARBI: Hogyne, pl. csökken a koleszterin, több zöldséget és magot kell enni. Így, még tovább is élhetünk. ESZTER: Nem eszünk annyit, és így, a böjt az egészségünk javára válik. Pl: Nincs annyi nasi és a betegségek is nehezebben jönnek elő. NÉMETH MÁRK: Jó, hogy van nagyböjt, mert amit felhíztunk karácsonyra, húsvétra lefogyjuk. Testileg és lelkileg meg tudunk tisztulni a lemondások által?

ENCI: Igen, mert megszabadulok a rossz gondolatoktól. BIKÁDI EMESE: Tiszta lesz a lelkiismeretünk. DÓRI: Egészen Húsvétig lemondok arról, amit szeretek. Hogyan lehet böjtölni? EMI: Többféleképpen. Vigyázunk a szánkra, nincs pletyómetyó, és véletlenül sem hagyjuk ki a szentmisét. ENCI: A felnőttekkel nagyobb tisztelettel bánunk, kevesebbet tévézünk. DÓRI: Többet segítünk, naponta olvassuk a Szentírást. Engem mindig megnyugtat a Biblia olvasása. ESZTER: A mamámmal varratok egy cipzárt a számra, hogy kevesebbet beszéljek. MÁRK: Vigyázunk arra, hogy szépen beszéljünk egymással. Pl. csak azt mondom, te kis bolond földműves. Könnyű- e böjtölni? EMI: Valóban nehéz böjtölni, de megtesszük mert Jézust szeretjük. ENCI: Nem, mert le kell mondani arról, amit szeretek, de a lemondás által erősödik az akaratunk. ESZTER: Ezért javasoljuk mindenkinek a böjtöt, mert ha megerősödik az akaratunk, jobb emberek leszünk. • Kajtárné Tiborcz Mária


IFJÚSÁG

Színezd ki az alábbi képeket!

23

Életrendezés Háza lelkigyakorlatai

FEBRUÁR 8-14. CSENDMEDITÁCÓS LELKIGYAKORLAT KEZDŐKNEK ÉS HALADÓKNAK Vezeti: Hofher József SJ

Úgy érezzük, hogy imáink fölöslegesen túlterheltté és bonyolulttá válnak? Nem tudjuk lecsendesíteni gondolatainkat, és sokszor belefáradunk, belegabalyodunk problémáinkba? Néha tapasztaljuk, hogy értelmünk is kudarcot vall egy-egy kérdés megoldásában. Ugyanakkor szeretnénk megnyugvást találni, elcsendesedni és vágyunk az egyszerűségre. A szemlélődést, mint a legegyszerűbb ima- és életmódot tanítják immár évszázadok óta keleti és nyugati szerzetesek egyaránt. Az ő tapasztalatuknak ad mai formát Jálics Ferenc SJ szemlélődő lelkigyakorlata, akinek útmutatásai alapján itt bevezetést kapunk a csendes, szemlélődő imába. FEBRUÁR 19–21. „KÉRJÉTEK AZ ARATÁS URÁT, KÜLDJÖN MUNKÁSOKAT ARATÁSÁBA” (LK. 10,2) Vezeti: Nemesszeghy Ervin SJ

Ebben a lelkigyakorlatban arról elmélkedünk a „papok évében“, hogy miért csökkent meg a papi és szerzetesi hivatások száma korunkban. Az imán kívül mit tehetünk azért, hogy a hivatások száma ismét növekedjen?


II. Egyházmegyei Sportnap Gyere el idén is! Ne hagyd ki a nagy lehetőséget! Keressük az egyházmegye gólkirályát!

2010. március 20. 8.00

PÉCS, REFORMÁTUS KOLLÉGIUM PING-PONG FUTBALL SORVERSENYEK KOSÁRLABDA KÜZDELEM, KACAGÁS

Gyűjtsünk 1001 gólt az egyházmegyének! Jelentkezni lehet egyénileg vagy csoportosan az alábbi címek egyikén, illetve tanárodnál, hitoktatódnál, plébánosodnál: PÉCSI PÜSPÖKSÉG KOMMUNIKÁCIÓS IRODA Cím: 7624 Pécs, Szent István tér 23. E-mail: sajtoiroda@ordinariat.hu Telefon: 72/513-030; 06 30/630-8066


Jó Hír - VII. évfolyam, 1. szám