Page 1

Coeur de Leo

Hanna Crime Passionnel

1


I. rész I. fejezet - Előadás utáni rutin Bizony nem csak a kulisszák előtt van élet, hanem azok mögött is. Könnyen bepillantást nyerhetünk, mindössze annyi a dolgunk, hogy egy kellemes koncert után nem a kijárat felé tartunk, hanem az öltözők irányába. A folyosó végén egy csengő, örvendező hang fogadja az embert, mely túljutva a folyosón, egyre jobban kivehetővé válik. A lány hangja az este fellépő csinos, fiatal Hannáé, aki partneréhez, Alexhez beszél. Mindketten jó megjelenésű fiatalok. A férfi pár évvel idősebb, érettebb a lánynál, bár ez jobbára csak szakmai tapasztalatában jelenik meg. A férfi épp a kis öltöző egyetlen tükre előtt ül és távolítja el arcáról az alapozó festéket, míg társa körülötte legyeskedve tesz-vesz. Hol a frizuráját, hol a sminkjét igazgatja, miközben pakolászik. Remek megtestesítője a „nők több mindenre tudnak figyelni egyszerre” örökbecsű kijelentésnek. A fiatal nő vibrálása teljesen betölti a kicsi, és amúgy szürke teret, ahol kettőjük számára igen csak szűkös a hely. Láthatóan mindketten megszokták már ezt az öltözőt, ahol előkészülnek a fellépésükre, majd ahová visszatérnek onnan. Ma különösen vibrál a levegő. 2


- El sem tudom mondani, hogy mennyire feldobott ez a mai koncert! – Örvendezik Hanna, már-már euforikus állapotban – Háromszor tapsoltak minket vissza, HÁROMSZOR!!! Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára! - A múlt héten. – reagált Alex. A hangjából áradó unalom jelzi, hogy megszokta partnere eme reakciót egy-egy fellépés után, nélkülözve bármilyen eredetiséget. - Az teljesen más volt – jegyezte meg Hanna. - Tudom. Neked minden este más és más, csak valahogy, én hallom mindig ugyanazokat a frázisokat. - Lehet, hogy igazad van, és mindig ugyanúgy fejezem ki magam, de ez nem főbenjáró bűn. Én csak örülök annak, hogy a koncertjeink jók. Szerintem estéről estére jobbak, ami boldoggá tesz. Nem egyszerű a Te dalaidat úgy közvetíteni a közönség felé, hogy az ma is – ötven, hatvan év távlatából –sikeres legyen. Hanna mindig így fogalmaz: „dalaid”. Alex pár évvel ezelőtt keresett maga mellé egy női partnert nem csak azért, hogy duettet tudjon énekelni, de abban is biztos volt, hogy egy dekoratív lánnyal jobban meg tudja fogni a közönséget. Hanna nem csak szépnek, de tehetségesnek is bizonyult, viszont számára a dalok, melyeket énekel, csupán Alex dalai. Ő kéri, hogy énekelje ezeket, ő adja a 3


kottát. Olyan apróságokra nincs ideje, hogy azzal is foglalkozzon, kinek a művét eleveníti meg. - És különben se rajtam töltsd ki a dühödet! – folytatta a lány szónoklatát – Nem tehetek arról, hogy az életed csak a próbák és az előadások töltik ki. Százával kapod a bejelöléseket különböző oldalakon, e-mail-ek tömkelege vár minden nap, jelzem számomra érthetetlen módon, és Te mit csinálsz? SEMMIT! Nem reagálsz, talán csak egyre vagy kettőre a régi ismerőseidnek. Egyedül vagy! Társaságod halott nők, ezer éve sehol se játszott színtelen filmek és a boraid. Én felkötném magam, ha egyszer reggel arra ébrednék, hogy így élek, mint Te. Alex a tükör előtt ül, törli le magáról az alapozót, és egy dalt dúdol, míg partnere rázúdítja ezt a hiszti bombát. - Na! Most is csak dúdolgatsz, mintha nem hozzád beszélnék! - Legközelebb felveszem ezt a szóáradatot és lejátszom, hogy kímélhesd a hangod. - Gúnyolódj csak! Nem kéne ismételgetnem, ha felfognád, amit mondok Neked! - Felfogom. – Alex olybá tűnik, mintha tényleg egy másik dimenzióban lenne, miközben Hanna már nagyon ideges. – Különben is mi bajod azzal, hogy dúdolok?

4


- Semmi! De áruld el nekem, nem lenne jobb ezeket az érzéseket átélni valakivel? Minden este a szerelemről éneklünk, közben fogalmad sincs mi az! - Honnan tudod? - Alex! Honnan tudhatnád mi az a szerelem, ha nincs senkid? Alex megfordul a széken, felnéz az előtte álló és számára különösen vonzó, izgalmas nőre, majd ezt mondja: - Te sem segítesz, hogy megtudjam. – Azzal a reménnyel fürkészi szemével a lányt, hogy talán ma este másképp reagál. De be kell látnia, téved. Így visszafordul a tükör felé és folytatja az szertartását. - Most hagyd abba! Jó?! Tudod, hogy nem vagyok szabad. Elköteleztem magam, és nem vagyok csapodár. Szeretem… - Azt a kidobót. - Igen, kidobó! De szeretem. Felnézek rá és biztonságban érzem magam mellette, ami számomra fontos. - Két fejjel magasabb férfira én is csak felnézni tudok. - Nem így értettem. - Tudom. - Dehogy tudod, nem tudsz Te semmit! - Rendben, nekem így is jó. A dolgokon nem változtat. 5


- Irigy vagy! Tamás markáns, ugyan akkor gyengéd. Figyelmes és … - ismét félbeszakítják. - És hihetetlenül bírja a nap 24 órájában a szexet. - Dögölj meg Te szemét! - Hiányoznék! – Alex idegesítően nyugodt és közönyös maradt, míg Hannáról pont az ellenkezője mondható el. A férfi befejezve rítusát a sminklemosóval és a vattával, elkezdi összepakolni holmiját. Hanna még mindig ingerült, tobzódik: - Egyszer úgy is megöllek! - Nem teszed! - Ugyan miért ne tenném? Alex feláll a széktől, hatalmas gúnyos vigyorral a lány szemébe nézve ezt mondja: - Mert akkor soha nem tudod meg, velem meddig bírnád az ágyban. Partnere egy pillanatra sokkot kap. Nem hiszi el, amit hallott, reakciója a sokkból felocsúdva pedig egy mérhetetlen kacaj. Eltelik néhány másodperc, míg visszanyeri hangját. - Hogyan tudhatnék meg olyas valamit, amit még Te sem tudsz?! - Na látod! Ha idő előtt megölsz, esélyt sem adsz, hogy bizonyíthassak. - Hagyj békén a hülyeségeddel! - A lányon egyszerre úrrá lesz a düh, már szabadulni akar,

6


amikor az utcáról dudaszót hall, mely jelezi:”megmenekült”. - A hintó, akarom mondani, a limuzin előállt művésznő! - Nekem legalább nem kell egyedül hazamennem, és magányosan a lemezlejátszó mellett gubbasztanom. - Csak kiváltságosok lehetnek ennyire szerencsések drágám. - Tiszta idióta vagy! - Mint mindig szívem. - Én mentem! Jó éjszakát! A kezeidet azért kend be, nehogy kiszáradjanak a sok használattól. – Majd becsapja maga után az ajtót. Alex a kezeire néz: - nincs ezeknek semmi bajuk. – Majd szórakozottan felnevet. Összeszedi a holmiját, bezárja az öltözőt, leadja a kulcsot a portán és elindul hazafelé. II. fejezet - Otthon Alex a lakótömb elé érve befordul a lépcsőházhoz, melyben lakik. Rövid járda vezet a bejárati ajtóhoz, az utcát a lakásból kiszűrődő fények és hangok töltik meg. A kapunál beüti a kódot, az ajtó nyílik, megnézni a levelesládát, hívja a liftet és már is a lakásában találja magát. Annyira motorikus ez az egész, gondolja 7


magában. Lakása új építésű, berendezése szolid. A rendszerető agglegény kézjegye tükröződik vissza. Mindennek meg van a maga helye, az elrendezés nem tűr meg semmiféle rendbontást. Az átlagos agglegénylakástól egy valami mégis megkülönbözteti az övét. Mégpedig a nappaliban több helyen elhelyezett fotók a ház uráról. Többször beszélget is ezekkel a képekkel, ez ma sem lesz másképp. Miután elolvasta postáját, tölt egy pohár vörös bort, feltesz egy bakelit lemezt a lejátszóra, leül a kanapéra és hallgatja egy ötvenéves felvétel recsegő dallamsorait. Alex fejében korábbi gondolata motoszkál szüntelen. Egy ideje monoton az egész élete, csak a próbák és előadásokról szól minden. Mélyen magába néz, majd felemel egy képet a kanapé előtti asztalról, és ennyit közöl képmásával: - Jó nagy barom vagy! Szeretne merészebb lenni. Szeretné az egyik vitáját Hannával csókkal lezárni, és kéz a kézben hazasétálni. Ehelyett őrlődik inkább, átadva félelmeinek az irányítást. De ma mégis megtörik valami. Miután közölte a képpel magvas mondanivalóját megfordul benne egy gondolat: Én barom?! Kikérem magamnak! – Persze tudja, hogy kéregethet, de a tény, az tény. Amin lehet változtatni. Mégpedig úgy, hogy Hannával túllép a munkatársi viszonyon. Elhívja egyik kedvenc 8


helyére, ahol barátaival szokott találkozni. – Apropó barátok! – ötlik fel egy gondolat. – Erikkel is ezer éve nem beszéltünk. Fel is hívom! – Tárcsáz. - Helló Erik! Hogy vagy? Én is, köszönöm! Tudod mi jutott eszembe? Rég voltunk már a pubban, le kellene nézni! Szólhatsz pár embernek. Lehet, én sem egyedül megyek. Nem! – reagál indulatosan barátja feltevésére, miszerint végre összeszedett valakit. – Csak Hannát gondoltam elrángatni a kidobó mellől. Szombat este 8 óra jó lesz? Rendben, szombaton találkozunk. Jó éjt! III. fejezet - Első lépés Hanna és Alex ismét egy fellépésen vannak túl, és szokásos szertartásukat végzik. - Mondd Hanna, mit csinálsz szombaton? – a kérdés meglepte a lányt. - Semmi különöset. Valószínű, hogy elmegyünk valahova vacsorázni, - Nocsak? Ágyon kívül is van élet? - Ne kezd! Ő legalább vacsorázni visz. Tudja a dolgát! Ilyen egy igazi férfi. Nem úgy, mint Te. - Na, most mellé lőttél kedvesem. Ugyanis meg akartalak hívni szombat estére.

9


Hanna a megdöbbenéstől először reagálni sem tud. Nagy nehezen egy kérdést bök a férfinek: Hova? - A kedvenc helyemre. Pár barátommal találkozom. - Mi keressek én ott? - Lehetnél a partnerem. Szerintem jól éreznéd magad. Már nagyon kíváncsiak Rád a többiek. - Komolyan? - Természetesen. Nos? Mi a válasz? - Nézd! Első a vacsora. Ha Tamásnak valami közbejön, örömmel elfogadom a meghívást. - Rendben van. Ha pedig mégsem, majd legközelebb. Hanna pakolászik, és elmegy. Alex is követi pár perccel később. Hazafelé sétálva nagy büszkeség tölti el, hogy megtette az eső lépést. Majd egy jót nevetve a következőre jut magában: - Még csak nem is fájt! IV. fejezet - Vasárnap hajnal A szombat esti találkozó egy vasárnap hajnali négyszemközti csevejben teljesedett ki Alex és barátja Erik között. - Sajnálom, hogy Hanna nem jött el. Biztos sokáig tartott a „vacsora”.

10


Alex ha akarná se tudná leplezni ironikus véleményét barátja előtt, amiben segítéségére van az este folyamán elfogyasztott jó pár pohár pezsgő is. - Nem vagy Te egy kicsit féltékeny? - Kire? - Arra a kidobóra. - Én?! Ne nevettess! – Erik kérdőn néz barátjára. – Jó, az vagyok. Na és? Megértelek. Megnéztem múltkor az előadásotokat, és meg kellett állapítanom, hogy a lány nagyon jól néz ki. Formás fenék, kacér mellek. Mi kell még? - Egy vacsora. - Mi? Ez most hogy jön ide? Az előbb ettünk lent. - Arra még én is emlékszem. Elhívom vacsorázni. - Vacsorázni? – Erik kérdésében némi gúnyt fedezhető fel. – Szóval művész berkekben a vacsora szinonimája lett a szexuális aktusnak? - Az, persze. Ugyan már! Mert én olyan vagyok, aki mindenkit lefektet első alkalommal. - Igaz! Bocs! Te ehhez túl szentimentális vagy. Hát én a Te helyedben biztos nem vacakolnék annyit egy ilyen nővel. - De nem vagy a helyemben.

11


- Ezért kivételesen irigyellek is. Nem mindenki közelében dolgozik egy ilyen nő. - Ezt hogy érted? - Nézz rá! Szinte üvölt róla, hogy „ Tessék! A Tiéd vagyok, tegyél velem amit akarsz!” - Bíztass csak! Pont egy ilyen nőre van szükségem! - Mit vacakolsz annyit? Vidd el vacsorázni – ha Te így hívod – aztán ha sokat nyekereg, akkor meg dobd ki a fenébe. Jön a következő. - Te normális vagy? Hosszú keresgélés után végre találtam egy partnert, aki hajlandó énekelni ezeket a dalokat. Nem fogom tönkretenni azzal, hogy érzelmeket viszek a munkába. - Szerintem erről már rég lecsúsztál. Pár perc kínos csend után Erik szólal meg: - Nos. Úgy látom, elmerültél a gondolataidban, én hívok egy taxit. - Rendben. Jó pihenést! - Neked is! Szervusz! - Szia! V. fejezet - Vacsora meghívás A soron következő hét első fellépése hétfőre esett. Alex és Hanna előtt még elevenen ott volt a hétvége. A koncert után az öltőzői rituálé folyamatában Alex töri meg a csendet: 12


- Hát igazán sajnálom, hogy nem tudtál eljönni szombaton. - Én annyira nem sajnálom. - Köszi. - Jó, nem úgy értettem, elnézést. - Képzeld, vettem egy új szakácskönyvet. – Úgy tűnik, Alexen kezd elhatalmasodni a lámpaláz. Miközben beszél, egész teste remeg az izgalomtól. – Találtam benne egy remek receptet. Gondoltam megcsinálom, de ... - De? - Olyan fantasztikus ételt találtam, amit nem lehet egyedül elfogyasztani. Szóval… - Szóval szeretnéd, hogy Veled vacsorázzak? - Igen. - Lehet róla szó. A válasz hallatán Alex úgy érezte, mintha egy mázsás követ gurítottak volna le a szívéről. – Pénteken ráérnél? - Persze. Majd azt mondom a barátomnak, hogy Nálad próbálunk. - Hogy Te miket tudsz kitalálni. Ezt ő el is hiszi? - Simán! Bízik bennem, és Téged nem tart ellenfélnek. – A lány arcára enyhe mosoly ül. - Pompás! – A csalódottság és idegesség ötvözete csendül fel a hangjában. – Arra nem is merek gondolni, hogy mit mondhattál neki rólam.

13


- Én nem mondtam semmit, ezt ő saját maga szűrte le. – felveszi a táskáját és az ajtó felé indul. – Nos alig várom a vacsorát. Addig is égy jó! Szia! - Szia! – Alex pár percig csak döbbenten nézi az ajtót, amin valamivel később Hanna távozása után egyik arrogáns kollégája, Sisó lép be. VI. fejezet - Cinizmus vagy fáj az igazság? - Na mi a helyzet töketlenkém? – Üdvözli Sisó Alexet a maga udvariasnak korántsem titulálható módján. - Neked is szép napot! - Köszi, meg van. Mi ez a nagy l’amour közted meg a csitri között? - Nem értem mire gondolsz. - Dehogynem pubi. Csak a vak nem látja, hogy maciként mennél a málnásába. - Mióta vagy ilyen prózai? De ki kell ábrándítsalak… - Sisó félbeszakítja. Nem igazán érdekli, hogy a Alex mit hord össze, jobban szórakoztatja, ha hergelheti a másikat. - Ne mesélj Leximexi, ne mesélj. Belehabarodtál ebbe a libába. Alexben elpattan az utolsó szál, az asztalra csap, már kitörne belőle a mondókája, de Sisó 14


beléfojtja a szót: - Jó, ne vedd úgy a szívedre. Csak nem értem, hogy egy magad féle, hogy zúghat bele egy ilyen tyúkba. - Nem zúgtam bele! - Dehogyisnem! Aki eleven látja, hogy olyan vagy, mint egy ötéves, aki várja a nyuszit, hogy meghozza az áhított ajándékát. - Kiváló! – most már kiabál! – Remélem gügyögni még nem gügyögök! - Hát nem tudhatjuk, – folytatja hergelő hadjáratát, idegesítően nyugodt és monoton hangnemben Sisó – hogy mit csinálsz esténként nagy magányodban. - Miért jöttél? Csak azért, hogy felidegesíts? - Igen azért! Gondoltam rég beszélgettünk. - Remek, igazán köszönöm. Remélem, akkor megint nem látlak egy darabig. - Ahogy gondolod. De én szóltam! - Igazán köszönöm! Majd ha igazad lesz, megpaskolom a vállad, és szerezek egy állást az egyik tele-jósdánál. - Megtisztelő, hogy ennyire szíveden viseled a sorosom. Lehet, ott jobban keresnék. - Tűnj már el! - Pápá! – Sisó ezzel távozik, Alex pedig próbál lehiggadni.

15


VI. fejezet - A vacsora A napok múltával az öltözőben említett vacsora biztossá vált, péntek késő délután, hat órakor Alex lakásán. Valamivel hat óra után csengetnek a kaputelefonon, Hanna az. Alex beengedi, nyitott ajtóval várja vendégét. - Szia! Ne haragudj a késésért! - Szia! Semmi gond. Bújj be! Nagyon csinos vagy ma. - Igazán? Köszönöm. Ezt a Te szádból még sosem hallottam. - Komolyan? Hát akkor ünnepélyesen bocsánatot kérek faragatlanságomért. – Mindketten felnevetnek. – Szóval ez az én kis lakásom. Ez a nappali, ott a konyha… - Csak egy szobád van? - Nem. Tartozik még a lakáshoz egy háló, abból nyílik a mosdó. Hanna szemügyre veszi a kínos precizitással berendezett lakást, és elámul a sok kép láttán, melyek partnerét ábrázolják: - Jézusom, mennyi kép van kint Rólad. Miért? - Tetszenek ezek a képek. Hanna mosolyogva csak annyit fűz hozzá: Nem Te lennél! Alex olybá tűnik, el van varázsolva. A lányt letaglózza a gyermeki önfeledtség, mely heves 16


izgalommal párosul. Alexben most leginkább egy tinédzsert lát megtestesülni, aki csetlik botlik még az első randevún. - Arra gondoltam, – lelkendezik Alex. – hogy vacsora után megnézhetnénk egy filmet. - Jó, benne vagyok. Mit nézünk? - Hát a Halálos tavaszt. Hisz mondtam, hogy azt látnod kell. - Igen, emlékszem. – válaszol, bízva abban, hogy nem szűrődött át érdektelensége. - Parancsolj, foglalj helyet - Invitálja a házigazda vendégét az asztalhoz. – Voila! - Mi ez? - Császármorzsa ala Lex. Hanna felnevet. – Ugyan mitől exkluzív csoda ez a Te császármorzsád? - Attól drágám, hogy miután megetted, elválik, hogy életben maradsz-e?! - Képes lennél megölni? - Most nem. - Felel vigyorogva a kérdésre. A vacsora elfogyasztása után, örömmel nyugtázták, hogy túlélték, Hanna meg is dicsérte Alex főztjét. - Nagyon örülök, hogy ízlett. - Ebben a halálos izében van az, hogy: „Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte.” Igaz? - Igen

17


- Arra is jól emlékszem, hogy Edit, míg a férfi zongorán kíséri, vetkőzik és táncol? - El vagyok ragadtatva. Nem is hittem volna, hogy figyelsz rám. - Én mindig figyeltem Rád, és… - a lány hangja megakad, zavarban van. – Hol vannak a cd-id? Akarom kérdezni. Vannak cd-id? – majd elmosolyodik, ahogy Alex is. - Természetesen vannak. Ott találod a hifi mellett őket. Hanna feláll az asztaltól, odamegy a hifihez, válogat. Látszik, hogy keres valamit. Megtalálja és beteszi a lejátszóba. Alex meglepetésére a Halálos tavaszt hallja meg, majd azt veszi észre, hogy Hanna táncol, provokálja őt. - Mire készülsz? - Amire Te. Tudom, hogy miért hívtál. Hát megkapod! - Mire gondolsz? - A testemre. - Ha nem csak az kell? A lány megtorpan. – Akkor elhagyom Tamást! - Komolyan? Odamegy a lányhoz, átöleli, kicsit táncol vele. Meghitt együtt létüket egy telefoncsengés zavarja meg. - Ki a fene lehet az ilyenkor? – Fakad ki Alex. – Igen, tessék?! Hát egy kissé… Miben segíthetek?

18


Holnap tudom ezt pontosan megmondani. Még hívlak. Szia! - Ki volt az? Alex dermedten néz maga elé, csak egy nevet mond: Barbara.

19


II. rész I. fejezet - Barbara - Jöttem, ahogy tudtam! Mi történt? – viharzik be Dóra, Alex bizalmas barátnője. Középmagas, telt keblű, sugárzó lényével hirtelen színt visz az amúgy szürke légkörbe. - Nem tudom. – becsukja az ajtót, majd követi barátnőjét, aki már helyet foglalt a kanapén. - Annyira megijesztettél, amikor hívtál! - Hát, az este itt volt nálam … - Hanna! – vág a férfi szavába – Mi volt? - Átjött hozzám, beszélgettünk, vacsoráztunk, majd egyszer csak fogta magát és elkezdett táncolni. - Miért érzem, hogy még nincs vége? – hangjában fűtött kíváncsiság cseng. - Vetkőzött… Aztán megszólalt az az átokverte telefon. Barbara hívott. Találkozni akar velem. - Ó, Te jó ég! - És… Ez a telefon elég volt ahhoz, hogy elküldjem Hannát. - De miért? – Dórából a kérdés hirtelen szökött elő. Már akkor rájött kérdése feleslegességére, mikor az elhagyta száját, mivel tudta, hogy barátja évekig reménytelenül szerelmes volt a lányba, viszonzás nélkül.

20


- Nem tudom. Hiszen Barbara már csak barát, semmi több. - De ez nem volt mindig így. - Igazad van. De nem szánalmas, hogy még mindig felkavar? Ő soha nem akart tőlem többet barátságnál. Soha! Pedig éveken keresztül ostromoltam. De nem váltottam ki belőle többet, csak baráti érzéseket. Egyszer, s mind túl kell lépnem rajta. - Nem ártana. Főleg ha Hanna ennyire Rád van indulva. - Ez a másik, amiből nem térek magamhoz. Felállt, betette a kedvenc dalomat és táncolt. Jézusom! Arra a … - elharapja a mondatot. Alex barátainak, így Dórának is az ízlése jócskán elütött barátjuk ízlésétől, kedvenc dalát – egy lassú angolkeringőt – pedig kifejezetten gyászindulónak tartották - Igen! Nem értem. - Hát úgy látszik, az ujja köré akar csavarni. - Ugyan ne beszélj ostobaságot! Nem haragszik magára. Mit tudnék én adni neki? - Ha nem állnál ennyire pesszimistán ehhez a dologhoz, tisztábban látnád a dolgot. Ez a csaj oda van érted! - Hát nem tudom.

21


- De én igen! Nőből vagyok, nem olyan nehéz kitalálni. Szerinted táncolna Neked, ha visszataszítónak találna Téged? Alex csak ül és néz maga elé. - Na látod! - Belülről mar ez az egész! Félek! - Mitől? - Nem tudom II. fejezet – A szikra - Mit nem tudsz? - Most Eriken volt a sor, hogy végighallgassa barátja – számára siralmas – történetét. Az elbeszélés egy-egy részét Erik mármár komikusnak, más részeit szánalmasnak vélte, ugyanakkor a barátjával történtek egyáltalán nem lepték meg. - Azt, hogy miért nem tudom ugyan olyan könnyen venni az ilyen dolgokat, mint Te. Egyszerűen nem megy! Nem értem miért zavart be annyira Barbara hívása. - Hát ezt én sem értem. Alex felugrik a kanapéról és elkezd fel-alá járkálni. Szótlan marad, de látszik rajta, hogy nagyon ideges. - Amúgy készülsz valahová? – kérdezi Alextől végig mérve annak ruháját.

22


- Nem. Csak Hannát hívtam át. Tisztáznunk kell ezt a dolgot. Nem engedhetem, hogy az előadások rovására... – újabb szóáradatát csírájában fojtotta el a csengetés, amit úgy várt már. - Fáradj beljebb kérlek! - Köszönöm. Jobban vagy? - Nem akarom elhinni. Ezt még Te kérdezed Tőle? – Erik a döbbenettől felpattant, és a csinos ifjú vendég elé sietett. Nem csak a nő abszurd kérdésére, hanem lényére is felfigyelt. A férfit feltüzelte a nő jelenléte. - Had mutassam be barátomat, Eriket! - Örülök. – Hanna érezte a férfi szemeit a testén, melyek szinte felfalták. Arra is rá kellett ébredjen, hogy új ismerőse számára sem közömbös. Friss felismerését egy kacér pillantással közölte is vele, amitől a férfi még jobban zavarba jött. - Úgy gondolom jobb, ha távozom. Ti pedig legyetek rosszak! – tette hozzá búcsúzásához mosolyogva. Alex mérgesen elbúcsúzott barátjától, Hanna pedig lágyan biccentett fejével, szemében még mindig az előbbi kacérsággal. - Ne haragudj kérlek a tegnap estéért, de… - De berezeltél. Csak tudnám mitől. Olyan ronda vagyok? 23


- Nem, dehogy, csak… - Ex van a dologban? - Majdnem. Nem jártunk, mert egyoldalú volt a szerelem. - Szóval csak te szeretted. És ő? - Ő csak barátként tekint rám. Régen beszéltünk. Meglepett, hogy hívott. Váratlanul ért. - Semmi baj. Én megértelek téged teljesen. Most mit akarsz? - Még nem tudom. Egyelőre annyit, hogy ne romoljon meg a kapcsolatunk. Sem az üzletnek, sem nekünk nem tenne jót. - Rendben van. Addig, amíg Te helyre jössz, mit szólnál, ha megadnád Eriknek a számomat? Alex a megdöbbenéstől szólni sem tud. - Jaj ugyan! Nem tök mindegy, hogy kivel csalom meg Tamást? - Szóval neked én is csak egy segédeszköz lettem volna? - Igen. Miért te kis buta, mire számítottál? - Hát abból, hogy miattam elhagynád Tamást, kicsit többre. - Az tegnap volt. Hanna gyorsan, kurtán bökte Alex orra alá e kijelentését, mintha maga is érezné, jelenlegi viselkedése csak csalódottságának visszhangja. Nem ilyen beszélgetésre számított, viszont

24


jelenleg szüksége volt egy férfira testestől, lelkestől. Bár utóbbira kevésbé tartott igényt. - Igazad van, Neked Erik mellett a helyed. Ne is vesztegessük az időt telefonszámcserével. – felveszi a telefont, tárcsáz. - Szia Erik! Vissza tudnál jönni? Hanna kéri. Köszönöm. - Negyed óra és itt van érted. III. fejezet – Szeret, nem szeret Alexet komolyan foglalkoztatta a gondolat, hogy kezd elmenni az esze. Miután végiggondolta a történteket másnap délután áthívta Dóra barátnőjét, hogy kikérje a véleményét. - Egy szó, mint száz, tegnap ledöbbentem. Miután Te elmentél, Erik is felugrott. Beszélgettünk, megérkezett Hanna is. Erik magunkra hagyott minket. Mire beszélgetésünk végére jutottunk Hannával, oda lyukadtunk ki, hogy megkért, adjam meg neki Erik számát. - Micsoda? - Jól hallottad. Tehát ennyit arról, hogy csak engem szeret. - Ó az a ribanc! - Ne bántsd! - Mi?! Jól hallottam, amit mondtál? - Igen! 25


- Te normális vagy? Remélem elküldted a fenébe. - Nem. Felhívtam Eriket, hogy jöjjön vissza. - Te nem vagy normális. - Várj! Még nincs vége. Ma délelőtt a próbán Hanna elújságolta, hogy ma együtt vacsoráznak, de annak a kidobónak azt mondja, hogy nálam van. - Mi van, ha a pasi keresi? - Ezt hallgasd! Akkor hívom Hannát és Erik hazaviszi. - Egyszerűen szóhoz se jutok! Dórában az a féle düh kelt életre, melyet az ember akkor érez, ha valamit nem tud megemészteni. Pár percig csak ültek egymás mellett. - Féltékeny vagyok. – törte meg a csöndet Alex, gondolatait összegezve. - Mi? Ezt hogy érted? - Ahogy mondom. Belelöktem Hannát az egyik barátom karjaiba, mert én egy szerencsétlen, szar alak vagyok, és most szívom a fogamat. - Szereted? - Nem tudom, csak azt, hogy ez most nagyon fáj.

26


IV. fejezet – Búcsú nélkül - Szia! Nem zavarlak? Csak el akartam kérni az egyik könyvedet. Múltkor láttam, hogy megvan Neked. Már régóta érdekel. - Értem. Nem ülsz le? - De, köszönöm. - Iszol valamit? - Csak egy pohár mentes ásványvizet kérek, köszönöm. - Nos, hogy sikerült az estéd? - Hát nem tudom, hogy mi van most a férfiakkal, de Erik sem volt jobb nálad. - Tessék? – Alexben hirtelen megállt az ütő. – Ezt nem értem. - Mit nem értesz ezen? Egyszerűen ott voltam, hogy oké, tegyen magáévá. Mondtam neki: Tessék! Itt vagyok! – Hanna széttárta kezét, fejét hátravetette, imitálva ezzel szavait. - Így? – Alex közben az italt is elfelejtette kitölteni, annyira ledermedt a hallottaktól. - Hát persze. Nem volt kedvem megjátszani magam. Gondoltam nyom rajtam párat aztán haza visz. De nem. Hát hogy is mondjam… Szóval elment a kedve… - És ezek után ott maradtál nála? - Egy darabig. Felöltözött, nem igen beszéltünk. De mi van? Mi a bajod? 27


- Semmi, csak érdekes. Reggel átjött egy szerződésért. Tőle is rákérdeztem. Bár furcsa volt, hiszen általában magától mondja a nő ügyeit, de most nem. Aztán annyit mondott, hogy jó volt, természetesen megvolt, de ez az ő magánügye. - Persze! Miért? Te mit mondtál volna? - Nem tudom. De akkor is. Miért hazudott? Mondta volna azt, hogy nem akart megdöngetni egy érdektelen csitrit. - Na, köszönöm szépen! - Ne kezd el játszani a faszentet, mert nem áll jól. Hanna feláll,és az ajtóhoz indul. - Most ne sértődj meg. - Nem sértődök be, csak mennem kell, dolgom van. – majd becsapja maga mögött az ajtót. Alex még mindig csak áll, körülötte a kitöltésre váró italok, de csak nagy nehezen tér magához az előbbiekből. - Felhívom Eriket. Kíváncsi vagyok, melyik hazudik. De vajon miért? – tárcsázza barátja számát, de csak egy géphang felel: A hívott számon előfizető nem kapcsolható…

28


V. fejezet - Dórával - Szóval én nem tudom, mi van itt. Erik csak úgy eltűnik. Hanna úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Bejön az öltözőbe, átöltözik, megbeszéljük a sorrendet, kiállunk, elénekeljük a dalokat. Az öltözőben rendbe tesszük magunkat, majd mikor készen van, elmegy, nem szól semmit, csak köszön. Erre nekem igazán nincs szükségem! Hol van Erik? Hol van a mindig vidám Hanna? - Te magad mondtad, hogy Erik eltűnt, mert nem bírt a szemedbe nézni. Neki nem feküdt ez a lelki nyíltság. Ő ilyen. Mindig is ilyen volt. Mit vársz tőle? Ha most visszajönne és kilelkizné magát, akkor nem ő lenne. Vagy azt akarod, hogy olyan legyen, amilyennek épp kedved tartja? - Nem, dehogy. Csak tudod, hogy nem tudom megéretni az átlagembereket. Sajnálom. Irigylem őket, de nem értem. - Tudod szerintem az "átlagos ember" is azt akarja, hogy jobb legyen neki - ő ezt úgy próbálja elérni, hogy kevesebbet gondolkodik így nem biztos, hogy konfrontálódik magával. Mindenki a maga módján akar boldog lenni. A nem átlagos embereknek, mint talán nekünk, az a tulajdonságunk, hogy tudatosabbak vagyunk, többet és mélyebbre látunk. Ez egy tulajdonság, 29


egy minőség és rajtunk áll, hogy áldásként, vagy átokként éljük meg. Közben viszont fogadjuk el, hogy mindenki boldog akar lenni. Mi így szeretnénk, mások máshogy. És ez így van rendjén. - Mint mindig, most is igazad van. De attól még bánt, hogy elveszettem egy ilyen hülyeség miatt. - Itt valószínű, nem csak ez áll a dolgok hátterében. - Nem tudom. - Ami Hannát illeti, vele ne törődj. Egy utolsó kis ribanc. - De így olyan rossz. Nem szól, nem nevet. - Nem is baj az. - Ezt meg kell vele beszélnem. Nem fogom hagyni, hogy tönkre menjen a viszonyunk. - Minek strapálod magad? - Talán, mert kollégák vagyunk?! – kérdezi ironikusan barátnőjétől - Itt nem csak erről van szó és ezt te is tudod. - Lehet… VI. fejezet - Szálak A hetek múlásával a monoton szürke mindennapok egyre frusztráltabbá váltak. A kis öltözőt átlengte a szürkeség, és a kimondatlan

30


szavak feszültsége. Egyik este végül Alex fakadt ki. - Hanna mi van veled? - Semmi! Miért? - Már hetek óta szinte nem beszélünk. Régebben mindig nevettél vagy épp civakodtál. Hova tűnt mindez? - Az régebben volt. - Mi változott? - Ezt még Te kérdezed? - Igen. - Jó, akkor hagyjuk az egészet! Úgy sem értheted. - Egy pohár bor mellet megérteném? - Mit akarsz? Hogy felmenjek hozzád, megdönts, ha egyáltalán képes vagy rá, és utána kidobj? - Miért beszélsz így velem? - Miért nem ez a terved? Eriknek is csak ezért mutattál be. Gondoltad kedveskedsz a barátodnak egy luxuskurvával. - Hanna! Úgy beszélsz, mint akit pisztollyal kergettek Erik autójába. Nem pont Te kértél arra azon az estén, hogy hozzalak össze vele? - Nem értesz Te semmit. Neked csak, mint szerető kellek. - Te kényszeríttetted magad ebbe a helyzetbe, de azt hittem ezen már túl vagyunk. - Hát lehet, hogy akkor én fűztem tovább a szálakat. 31


- Milyen szálakat? – kérdését kínos csönd követi, hiszen, ahogy feltette a kérdést, már tudta is a választ. Na, figyelj! Beszélgessünk ezekről a szálakról este nálam. Rendben? - Még meglátom! - Otthon leszek. Várlak. - Szia! - Szia! VII. fejezet – Végzetes hiba - Nagyon örülök! Már azt hittem, nem is jössz. - Hát nem igazán akartam eljönni, de gondoltam mit veszíthetek. Nem igaz? - Foglalj helyet. Hozhatok bort? - Igen, köszönöm. Szóval… Azt hiszem, hogy többet érzek irántad annál, hogy egyszerű szeretőd legyek. - Ezt jó hallani. - Ha úgy alakul otthagyom Tamást. De ahhoz Te is kellesz. - Rajtam nem múlik. – leült a nő mellé, hogy átadja a bort, de az ital mellé csókot is szánt, a lány viszont elhúzta a fejét. - Elnézést!

32


- Tamás mellett megvan a biztonság, a társ, és minden más is ami kell. Hogy gondolod? Képes vagy mindezt megadni? - Akár többet is. – szemében az a láng lobbant fel, melynek erejét a vágy táplálja. Alex ismételt közeledését már Hanna se utasította vissza, aki úgy érezte végre révbe érhet kapcsolatuk, kiteljesedhet minden, amire már egy ideje várt. Egész testében remegett az érzéstől, mely most járta át. Talán még sosem érzett így, ugyanakkor még azt a nyilalló fájdalmat se érezte, amit szerelme következő kijelentése okozott. - Nem téged szeretlek! Hannában a pillanat töredéke alatt omlott össze minden, teste hirtelen megdermedt, a következő pillanatban ellökte magától a férfit, és kirohant a lakásból. Alex kezébe temette kezét és mérhetetlen zokogásba tört ki. VIII. fejezet – Utolsó fellépés Alex fellépés előtt lázas dührohamok között a sírógörcs határán fel-alá járkál az öltözőjükben és Hannát várja. Folyton csak arra tud gondolni, hogy nem lesz előadás. Természetesen tisztában van a múlt este történtekkel, ez is csak fokozza 33


idegességét. Járkálását telefonja csörgése szakítja meg. - Haló tessék? - Alex? - Igen, én vagyok. Kivel beszélek? - Tamás vagyok Te rohadt szemétláda. Hannát ne várd, nem megy ma. És gondoskodunk arról, hogy többet ne próbálj meg megerőszakolni ártatlan nőket. - Mi van? - Jól értetted öcsém! Ma véged lesz! A beszélgetés megszakadt. Alex adott magának két-három percet, majd nyugalmat erőltetett magára és kiment a színpadra. Kilépve a színpadra felcsendült a zene, de előadásra mégsem került sor. A zenekar játékával egyidejűleg egy pisztoly is elsült. Folytatás következik!

34


Hanna Crime Passionnel  

Folytatás!

Advertisement
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you