SZAKMATÜKÖR 4. helyszínekké váltak, ahol a nagyszerű KISZ-es projekt megvalósult. Az addig lelkes zenekarok közül sokan fokozatosan el is távolodtak a Poptojástól.
A Poptojás Börze 1984-ben, páros év lévén, a KISZ KB, a Népművelési Intézet és a Magyar Rádió újból megrendezte az Országos Amatőr Pop-rock-jazz Találkozót, amely az eredeti szándék szerint inkább seregszemle akart lenni, de alulról jövő nyomásra országos méretű, felmenő rendszerű versennyé nemesült az időben, olyan díjakkal, mint: stúdiófelvétel a rádióban, később (’86-tól) részvétel a Salgóbányai vagy Szemesi Rocktáboron stb. A legnépesebb mezőnyt felvonultató budapesti-pest megyei terület döntőjét májusban a Patakyban rendezték, Kőbányán. A művelődési központ popreferensét, Nagy Emesét sikerült rávenni, hogy a rendezvény Poptojás Börze néven szerepeljen. Az eredeti név - Országos Amatőr Pop-rock-jazz Találkozó - körülményes, hosszú, mai fogalmak szerint kommunikálhatatlan volt, a Poptojás már (el)ismert „márka”-ként létezett a piac nélküli piacon. Az együttműködés hozadéka a Poptojás országos ismertsége lett, de az fontosabb volt, hogy nagyszámú új tehetség került a projekt látóterébe, és vált valamennyire szervezhetővé. Ekkor, vagyis a börze után kezdett a Poptojás zenekarokat „forgalmazni”, közvetíteni. Ez új elem volt a tevékenységében, tulajdonképpen majdnem spontán alakult ki. Az Almássy térre egyre több megkeresés érkezett, főként más közművelődési intézmények felől. Sokszor csupán szakmai véleményt kértek bandákról, vagy ajánlatot konkrét eseményekhez, előzenekart akartak nagy bandák elé stb. A Poptojás a korabeli viszonylatok között kezdett úgy működni, mint egy mai menedzser iroda, csak a pénz, ami akkor még nem is volt olyan fontos, hiányzott belőle. A Poptojás átalakult Poptojás Menedzser Irodává (POTOM IR). Ebben a mozaikszóban benne volt olcsósága, tömeges és kissé komikus jellege (TÖMEGÍR, Bulgakov: Mester és Margarita). Poptojás Menedzser Irodáról beszélni azért volt mulatságos, mert közel 300 zenekarral – személyemben - mindössze egy ember tartotta a kapcsolatot, egy nagy intézmény kis irodájából szervezve koncerteket, fiókklubokat, vidéki fellépéseket, demófelvételeket, fotózásokat, és az egész tevékenység kommunikációját. Fél éven keresztül még egy POTOM ÍRKA című fenzint is kiadott. Ezzel párhuzamosan beindult az Almássy Téri Szabadidőközpontban a Pop Top Klub, amely három, igen tehetséges zenekar (Doppin-G, Citrom, Reggel) állandó helye lett, és a POTOM Klub, amely a TOPÓ Neurock Társulat és a fehérvári Faxni állandó (havi egy alkalom) nagykoncertjeinek adott otthont. Kinőtték fiókklubjaikat a rock and roll bandák, a Rock and Roll Táncház (Bery Ari és a Játékos Fiúk, Silver String, YA-YA, Cadillac) is az Almássy térre költözött. A Kézi-Chopin és az „A CÉG” együttesek közös klubjának beindulásával gyakorlatilag minden hét végén Poptojás rendezvény volt az Almássy téren. Működtek még a fiókklubok is hetente 3 napon legalább, ily módon a Poptojás égisze alatt havonta legalább 16 kisebb-nagyobb rendezvény működött Budapesten. Kezdetleges szinten a Poptojás menedzselési feladatokat is ellátott, miközben hivatalosan nem is létezett. „Csak” annyi kellett a működéséhez, hogy legyen egy hely, (helyek) ahol biztosítják a tevékenység infrastruktúráját és személyi feltételeit (legalább egy „megszállott”, aki összefogja az egészet, és sok segítőkész „közművelő”, akik életben tartják a hálózatot), no meg persze a hihetetlenül erős alulról jövő nyomás, a fiatalok önkifejezési vágyának tömeges és minden addiginál intenzívebb megnyilvánulása. Észre kellett venni, hogy ez az erő azt a műfajt választja eszközül, amelyről talán abban az időszakban érezhettük utoljára, hogy „a rock and roll az nem egy tánc” (Neurotic).
A Poptojás elgurul… POTOM ÍR 1985 végére talán az addigi munkának vagy a fiatal zenészek között az Almássy tér körül kialakult nimbusznak köszönhetően a közművelődési szakmában is kezdtek úgy tekinteni a Házra, mint az amatőr rock témakörében való munkálkodás módszertani központjára. Talán ez volt az
134