Issuu on Google+

Az idõskori tanulás korlátainak mérséklése


Shannon CDC

A kiadvány egy olyan projektmunka eredményeit foglalja össze, melynek célja az volt, hogy áttekintse azokat, az idõskorúak tanulását elõsegítõ sikeres kezdeményezéseket, melyek a négy partnerországban, Ausztriában, Magyarországon, Írországban és az Egyesült Királyságban valósultak meg. A projekt különös hangsúlyt fektetett az idõskori tanulás korlátainak meghatározására, és azok mérséklésének lehetséges módjaira. A kiadvány olyan gyakorlati példákat is bemutat, melyek az együttmûködésben résztvevõ országokban valósultak meg, s amelyek mind az elõbb említett akadályok leküzdését tûzték ki célul. Reméljük, hogy a kiadvány hasznosnak bizonyul mindazok számára, akik szociális munka keretén belül foglalkoznak idõsekkel, vagy akik tanulási lehetõséget biztosítsanak az idõskorúak számára.

CEDC, Unit C1, Grovelands Court, Groveland Estate, Longford Road, Exhall, Coventry CV7 9NE Tel: 024 7658 8440 Fax: 024 7658 8441 E-mail: info@cedc.org.uk Honlap: www.cedc.org.uk


Az idõskori tanulás korlátainak mérséklése

Shannon CDC


Köszönetnyilvánítás A szerzõk ezúton fejezik ki köszönetüket: l

l

l

l

az Európai Uniónak a projekt megvalósításához nyújtott anyagi támogatásért Gerry Morgan-nak, az Egyesült Királyságban megvalósított Connection projekt munkatársának a budapesti kollégáknak: Dr. Boga Bálint, Csákay Anna, Csillagné Szamosi Júlianna, Csolti Ildikó, Gyenge Györgyné, Hadházy Csabáné, Harangi László, Kardos Anna, Király Istvánné, Nagy Ferencné, Sági Zenina, Sápi Józsefné, Szabóné Susa Ágnes, Dr. Tóth József, Vadócz Zsuzsa a bécsi kollégáknak: Christine Hochgerner; Claudia Hoffmann, Verein Zeitraum; Silvia Kahri, Ludwig Boltzmann Institut für Sozialgerontologie; Rosemarie Kurz, GEFAS; Gert Lang, Wiener Rotes Kreuz; Brigitte Pabst, Wiener Rotes Kreuz; Raimund Reisinger, Volkshochschule Hietzing; Elisabeth Wappelshammer, Verein „Fürs Alter Sorgen”.

A kiadványt a ROLBOP projektben közremûködõ nemzetközi projekt team tagjai írták. A kiadványt megjelenésre a CEDC munkatársai készítették elõ: Sean Diamond (grafikai tervezés), Christine Knight (technikai szerkesztés) és Carolyn Sugden (szerkesztés).

Kiadja a CEDC

Widening opportunities through learning

Unit C1, Grovelands Court, Grovelands Estate, Longford Road, Exhall, Coventry CV7 9NB Copyright CEDC 2003 Minden jog fenntartva. A kiadványban szereplõ adatok másolása bármilyen módon és bármilyen formában a jogtulajdonos elõzetes engedélye nélkül tilos, kivéve, ahol azt a törvény lehetõvé teszi, illetve ahol a kiadványban erre vonatkozó utalás található.


Tartalomjegyzék A kiadvány bemutatása

4

Az együttmûködésben résztvevõ szervezetek

5

A projekt bemutatása

7

Az idõskori tanulás korlátai

8

Gyakorlati példák a tanulási korlátok legyõzésére Egyesült Királyság Ausztria Magyarország Írország

10 11 16 21 25

A képzés

30

Összefoglalás

33

Irodalomjegyzék

34


A kiadvány bemutatása Az Európai Unió Socrates Program– Grundtvig alprogramjának támogatásával négy ország öt szervezete között jött létre az az együttmûködés, melynek során a partnerintézmények az idõskori tanulással kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg egymással. A kiadvány e közös munka eredményeit mutatja be az érdeklõdõknek. Reméljük, hogy összeállításunk hasznosnak bizonyul mindazok számára, akik szociális munka keretén belül foglalkoznak idõsekkel, vagy akiknek az a feladatuk, hogy tanulási lehetõséget biztosítsanak az idõskorúak számára. Bízunk benne, hogy azoknak az idõskorúaknak is sok ötlettel szolgál majd, akik állandó tagként vagy önkéntesként vesznek részt az idõskori tanulással kapcsolatos kezdeményezésekben. A kiadványban olyan fejezetek is olvashatók, melyek a téma elméleti hátterét mutatják be, illetve kiegészítõ információkat tartalmaznak; például a projektben résztvevõ országokról nyújtanak bõvebb tájékoztatást. Igyekeztünk tömören és lényegre törõen fogalmazni, remélve, hogy ily módon bárki könnyen használhatja munkánkat, és szem elõtt tartottuk azt is, hogy olvasóink jelentõs része valószínûleg nem angol anyanyelvû lesz.

A kiadvány felépítése A kiadvány három fõ részbõl áll: z

Az idõskori tanulás korlátai: melyben egy elméleti bevezetõ olvasható, majd felsoroljuk azokat a korlátokat, melyeket azonosítottunk a projekt során.

z

Gyakorlati példák: ebben a részben arról számolunk be röviden, hogy a résztvevõ országokban milyen tanulási lehetõségeket kínálnak az idõskorúak számára, majd olyan projekteket mutatunk be, melyek az idõskori tanulás korlátainak mérséklését tûzték ki célul.

z

Képzési program: melyben felvázoljuk az általunk megvalósított „képzõk képzésének” programját, illetve az ezzel kapcsolatos visszajelzéseket.

4


Az együttmûködésben résztvevõ intézmények A Bridging the Gap egy a korsztályok együttmûködését célzó szolgáltatás, melyet az Észak-Tyneside Tanács Szociális Szolgálata mûködtet. Célja, hogy a generációkat közelebb hozza egymáshoz tematikus projektek keretében azért, hogy ezzel lehetõvé tegye a tanulási tapasztalatok megosztásának kezdeményezését, továbbá azt is, hogy megvizsgálják a résztvevõk a fiatal- és az idõskorról kialakított nézeteiket. A projektbe bevont önkéntesek 50 év felettiek, és elsõsorban középiskolás fiatalokkal dolgoznak együtt.

A partnerintézmények egy része 1994 óta áll folyamatos munkakapcsolatban egymással, amikor is anyagi támogatásban részesültek az Idõsek Európai Éve alkalmából létrehozott „Korosztályok közötti szolidaritás elõsegítése az oktatáson és a képzésen keresztül” elnevezésû program keretében. A kiadványban bemutatott projekthez egy új partnerintézmény is csatlakozott Magyarországról. Az alábbiakban az együttmûködésben résztvevõ intézményeket mutatjuk be röviden.

Egyesült Királyság

A Bridging the Gap tagja az Egyesült Királyság Generációk Közötti Tanulást Szorgalmazó Tanácsadó Testületének (UK Advisory Committee for Intergenerational Learning), valamint szoros együttmûködést alakított ki más országok hasonló profilú szervezeteivel, ezzel is elõsegítve a tapasztalatcserét és a jó példák átadását.

CEDC Unit C1, Grovelands Court, Grovelands Estate, Longford Road, Exhall, Coventry CV7 9NE Tel: +44 (0)24 7658 8440, Fax: +44 (0)24 7658 8441 Honlap: www.cedc.org.uk Kapcsolattartó személy: Chris Jones, Igazgató, Gazdasági- és közösségfejlesztés Mobil: 07713 984678 E-mail: chrisj@cedc.org.uk

Ausztria European Centre for Social Welfare Policy and Research Europäisches Zentrum für Wohlfahrtspolitik und Sozialforschung (Társadalmi Jóléti Politika és Kutatások Európai Központja) Bergasse 17, 1090 Wien Tel: +43-1-319 45 05 24, Fax: +43-1-319-45 05 57 Kapcsolattartó személyek: Charlotte Strümpel, E-mail: struempel@euro.centre.org Birgit Meinhard-Schiebel, E-mail: meinhardschiebel@yahoo.de Tel: 0043664 125 31 09

A CEDC egy országos és nemzetközi szinten tevékenykedõ civil szervezet az Egyesült Királyságban, és egyben a szóban forgó projekt koordinátora. A szervezet alapvetõ célja, hogy a tanuláson keresztül minél több lehetõséghez juttassa az érdeklõdõket. A CEDC független szervezet, mely nem részesül állami támogatásban; a tevékenységéhez szükséges anyagi forrásokat saját erõbõl teremti elõ. Megbízások alapján dolgozik az Európai Uniónak, minisztériumoknak, regionális és helyi önkormányzatoknak, valamint fejlesztési együttmûködések, az üzleti élet szereplõi, és civil szervezetek számára is. A CEDC három fõ területen fejti ki tevékenységeit: egészségfejlesztés, gazdasági és közösségfejlesztés – melynek keretében ez a projekt is létre jött – és végül az oktatás és élethosszig tartó tanulás. A szervezet kísérleti projekteket valósít meg, tanácsadást nyújt, és képzéseket szervez szakemberek számára, hálózatokat mûködtet, valamint kiadványokat készít és terjeszt.

A bécsi székhelyû intézmény egy olyan nemzetközi központ, melynek tevékenysége az alábbi területekre terjed ki: társadalomtudományi kutatások megvalósítása, a hozzájuk kapcsolódó irányelvek meghatározása, képzések és információszolgáltatás. Mindezek mellett tevékenységeik révén mint társadalmi jóléti politikával foglalkozó kormányközi szervezet az Egyesült Nemzetekhez is szorosan kapcsolódik. Az „Idõsödés, Szociálpolitika és Szociális Ellátások” elnevezésû program keretében országos, valamint európai szinten végez olyan tanulmányokat, és szervez szakmai találkozókat, konferenciákat, melyek a szociális ellátás, az idõsödés, az önkéntesség és a generációk közötti tanulás különbözõ témaköreihez kapcsolódnak.

Bridging the Gap Intergenerational Service (A Generációk Közötti Szakadék Áthidalását Támogató Szolgálat) North Tyneside Council, 126 Great Lime Street, West Moor, Newcastle-upon-Tyne, NE12 9BR Tel.: +44 (0)191 200 8181, Fax: +44 (0) 191 200 8126 Kapcsolattartó személy: Pip Tench E-mail: pip.tench@northtynesidecouncil.gov.uk

5


Magyarország

Az együttmûködés alapja

Budapesti Mûvelõdési Központ 1119 Budapest, Etele út 55. Kapcsolattartó személyek: Brüll Edit, E-mail: brüll@bmknet.hu, Tel: +36 1 371 2764 Basel Péter, E-mail: pbasel@rocketmail.com, Tel: +36 30 474 3461

A projekt egy olyan sokszínû szervezeti együttmûködés révén jött létre, melyben egy állami szociális szolgáltató intézmény, egy állami támogatással mûködõ felnõttoktatási intézmény, egy kutatóintézet és néhány civil szervezet vett részt. Jóllehet, mindegyik szervezet fontosnak tartja az idõskori tanulás elé gördített akadályok mérséklését, azonban az eltérõ háttér miatt mindegyik más-más úton jutott el eddig:

A Budapesti Mûvelõdési Központ (BMK) a fõvárosban mûködõ mûvelõdési házak és civil szervezetek közmûvelõdési szakmai szolgáltató intézménye, fenntartója Budapest Fõváros Közgyûlése. A BMK többek között szakmai találkozók és továbbképzések szervezésével, információk közreadásával, kiadványok terjesztésével és különféle kulturális programokkal színesíti a helyi lakosság mindennapjait.

z

A CEDC elkötelezett támogatója annak a nézetnek, miszerint minden hátrányos helyzetû csoportot érintõ akadályt le kell küzdeni.

z

A Észak-Tyneside-i Felnõtt Szolgálatok (North Tyneside Adult Services) nemcsak gondoskodnak az idõskorúakról, hanem szabadidõs programokat is kínálnak a számukra.

z

A Társadalmi Jóléti Politika és Kutatások Európai Központja érdeklõdik minden új fejlesztés és kutatás iránt, mely a tanulás korlátainak mérséklését demonstrálja. A Központ fõ kutatási területeinek egyike az idõskorúak helyzete, ezen belül pedig az idõsödõ nõk és azok tanulási lehetõségeinek vizsgálata.

z

A Budapesti Mûvelõdési Központ célja, hogy tevékenységei között mind hangsúlyosabb szerephez jusson az idõskori tanulás támogatása.

Írország Shannon Curriculum Development Centre (Shannon Tantervfejlesztõ Központ) St Patrick’s Comprehensive School Shannon, Co Clare Kapcsolattartó személy: Sheila O’Driscoll E-mail: sheila@shanncdc.ie Tel: +353-61-361993, Fax: +353-61-361151

Az együttmûködõ szervezetek közös célja, hogy minél többet tudjanak meg azokról a nehézségekrõl, melyekkel az idõskorú tanulók találkoznak, és hogy a tapasztalatcsere révén új megoldási lehetõségekkel ismerkedjenek meg, melyek segíthetnek az akadályok leküzdésében.

A Shannon Curriculum Development Centre-t 1972-ben alapították. A központ célja, hogy a nemzeti irányelvek kidolgozását oly módon segítse elõ, hogy folyamatos tájékoztatást nyújt a középfokú oktatásról és a második esélyt adó tanulási programokról – különös figyelmet fordítva az európai fiatalok munkavállalásához kapcsolódó kérdésekre. A Shannon Curriculum Development Centre 1972 óta valósít meg projekteket különbözõ nemzeti irodák, az Ír Oktatási Minisztérium és az Európai Unió részére. Alapítása óta számos tantervfejlesztési kezdeményezésben vett részt, melyben szerepet kapott a tapasztalati tanulás. Ezen belül különös figyelmet szentelt a tanulási környezet helyi közösség bevonásával történõ erõsítésének, illetve helyi hálózatok létrehozásának, melyek az iskola és a közösség bevonásával jöttek létre. A központ az alábbi területeken rendelkezik szakmai tapasztalatokkal: generációk közötti tanulás, interkulturális tanulás, társadalmi és környezeti tanulmányok, átmenet az iskolából a felnõtt életbe és a munka világába, vállalati tanulmányok, különbözõ értékelõ és kutató projektek.

6


A projekt bemutatása Projektünk három fõ gondolat köré épül: z az idõskori tanulás korlátainak összegyûjtése, és a hatékony segítségnyújtás kritériumainak meghatározása, z a fenti megbeszélés eredményeibõl kiindulva olyan gyakorlati példák összegyûjtése, melyek kísérletet tesznek az idõskori tanulás korlátainak mérséklésére, z egy rövid képzési program megvalósítása. Az elsõ találkozó során áttekintettük, hogy az egyes országokban milyen nehézségekkel találkoznak az idõskorú tanulók, és – nem meglepõ módon – rengeteg hasonlóságot fedeztünk fel. Ugyanakkor az is természetes, hogy bizonyos akadályok különbözõ mértékben jelentenek nehézséget más és más környezetben. Ezt követõen olyan, a partnerországokban megvalósult kezdeményezéseket és projekteket vizsgáltunk meg, melyek célja az idõskori tanulás korlátainak mérséklése és az idõskori tanulás lehetõségeinek bõvítése volt. Kiadványunkban mindegyik partnerországból bemutatunk néhány példát, melyeket azonos formátumba foglaltunk, hogy ezáltal is könnyebb legyen az összehasonlításuk. Mindhárom találkozó során idõskorúak is részesei voltak a megbeszéléseknek. Az idõskorú résztvevõk egy része jelenleg is tanul, mások tagjai valamilyen társadalmi csoportnak, de nem szükségszerûen vesznek részt tanulási programban. A budapesti találkozó részeként egy rövid „képzõk képzését” is tartottunk. A képzés célja az volt, hogy teszteljük néhány közös megállapításunkat, melyek az idõskorúak tanulási folyamatba történõ bevonására vonatkoznak. A képzés programja szintén megtalálható a kiadványban.

7


Az idõskori tanulás korlátai A felnõttoktatással és az élethosszig tartó tanulással foglalkozó nemzetközi szakirodalomban (például McGivney, 1999; Tett, 1993; Bond 1999; Grant, 1998; Owens, 2000; King et al, 2002; Belanger és Valdivielso, 1997 és Taylor, 1999) széleskörû egyetértés alakult ki azokról a nehézségekrõl, melyekkel az idõskorúak akkor találkoznak, amikor második esélyt adó tanulási programba kívánnak bekapcsolódni. A szakemberek más-más meghatározó tényezõt azonosítottak és emeltek ki, de abban teljesen egyetértettek, hogy ezek a tényezõk kapcsolatban állnak egymással, sõt átfedések is megfigyelhetõk közöttük. Az életkor, a munkahelyi beosztás, a jövedelem, a tanulmányok befejezésének ideje, a társadalmi osztály, a fogyatékosság, a nem, a faji és az etnikai hovatartozás, valamint a társadalmi kirekesztettség mind meghatározó szerepet játszanak abban, hogy ki milyen eséllyel tud részt venni második esélyt adó tanulási programokban. Mindezek mellett olyan egyéb tényezõk is felmerülnek, mint például az oktatás szervezésének módja, illetve az, hogy az oktatás mennyire felel meg a fiatalok és/ vagy a hátrányos helyzetûek szükségleteinek és igényeinek. Yeats-et idézve: a Haj��zás Byzantiumba címû költeményében a következõképpen jellemzi az ellenforradalmi Írországot: „Vénnek nem jó e táj. … Egy éhes ember szánandó dolog, boton rongyos kabát csupán…”1

alkati (jellem, természet),

z

intézményi,

z

az egyén helyzetéhez kapcsolódó gyakorlati tényezõk

z

az egyén helyzetéhez kapcsolódó szociális, illetve politikai tényezõk.

motiváció, negatív tapasztalatok,

z

önbizalom hiánya,

z

vizsgáktól és bukástól való félelem,

z

tanulás iránti fogékonyság – a tanuló személyisége, nyitottsága,

z

fizikai és mentális egészségi állapot,

z

a kortárscsoport normáihoz viszonyulás,

z

a változtatással szembeni ellenállás,

z

kor, etnikai hovatartozás, nem és fizikai képességek.

Az intézményi korlátok, vagyis a rendszeren belüli korlátok közé az alábbiakat soroljuk: z

az intézmény filozófiája – elképzelhetõ, hogy az idõsek ápolását végzõ intézmények nagyobb hangsúlyt fektetnek a kényelemre, mint a tanulásra;

z

információhiány: az intézmény hibájából kifolyólag az érintettek nem értesülnek a nekik szóló tanulási lehetõségekrõl – például a jelentkezés módjáról, a tanácsadás lehetséges formáiról, arról, hogy milyen nyelven zajlik az adott program, illetve, hogy szükséges-e nyelvtudás;

z

szervezési kérdések: tandíjak, idõpontok, a kurzusok helyszínére való eljutás, különös tekintettel a fogyatékosokra.

Az egyén helyzetéhez kapcsolódó gyakorlati korlátok közé az alábbiakat soroljuk:

Yeats intése igaz lehetett az 1920-as 30-as évek Írországára, de úgy tûnik, hogy arra is reflektál milyenek manapság a nõk és a férfiak lehetõségei a második esélyt adó tanulás területén. A szakirodalom alapvetõen négy tényezõt különböztet meg, melyek meghatározó szerepet játszanak abban, hogy kinek milyen esélyei vannak az említett tanulási programokban való részvételre: z

z

z

helyszín, fogyatékosság, idõ, jövedelem,

z

szûkös anyagi lehetõségek,

z

az idõskorúak csekély gazdasági húzóereje,

z

családi szerepek és elvárások,

z

a tanároknak az idõskorúakkal szemben tanúsított viselkedése,

z

a tanulóként adott értékelés és visszajelzés hiánya,

z

a különbözõ tanulási stílusok felismerésének hiánya,

z

társadalmi kirekesztettség – például a földrajzi elszigeteltség következtében.

Az egyén helyzetéhez kapcsolódó szociális és politikai korlátok közé az alábbiakat soroljuk:

A felsorolt tényezõk angol elnevezésébõl származó mozaikszó: „DISC” (=dispositional, institutional, situational, contextual).

z

társadalmi osztály,

z

az idõskorúak történelmi tapasztalata az oktatásról,

z

faji elõítéletek,

Az alkati tényezõk, korlátok, melyek az egyén viselkedésével vagy pszichés állapotával állnak kapcsolatban, az alábbiakat foglalják magukba:

z

nemi elõítéletek,

z

a társadalom szemlélete a fogyatékosságról és az idõskorról.

1Jékely

Zoltán fordítása, in: Klasszikus angol költõk a középkortól a XX. századig, 2. kötet, Európa Könyvkiadó, 1986, p. 546–547

8


kikerülõ, különbözõ életkorú tanulók csak kis számban vannak jelen az oktatási intézmények bármelyikében”. A befektetés megtérülését támogató kapitalista szemlélet nagyobb valószínûséggel érvényesül a legjobban képzettek esetében, semmint, hogy az oktatási spektrum másik végén lévõk tanulási igényeit elégítsék ki.

A tanulmány elõkészítésének részeként Magyarországon meghívtunk idõskorúakat azzal a céllal, hogy megkérdezzük tõlük, szerintük melyek az oktatás legmeghatározóbb akadályai. Véleményük szerint a tanulás célja: z

a világ jobb megértése,

z

jobb életminõség elérése,

z

jobb munkalehetõség,

z

önmaguk fejlesztése.

Legkevésbé az ötven év felettiek vesznek részt második esélyt adó tanulási programban, akár a munkahelyük révén, akár attól függetlenül. Mivel a magasabb státuszú és jól fizetõ állásokat inkább férfiak töltik be, ezért sok munkahelyen a nõk is hátrányos helyzetbe kerülnek azáltal, hogy a munkavállaló elsõsorban a jól képzettek továbbtanulását kívánja támogatni.

A tanulási korlátok közé az alábbiakat sorolták: z

kevés információ,

z

megfelelõ képzési kínálat hiánya,

z

megfelelõ közlekedési feltételek hiánya,

z

anyagiak – kedvezmények hiánya,

z

nem megfelelõ módszerek használata,

z

fiatalok részvételével megvalósuló közös tanfolyamok hiánya,

z

igény arra, hogy a felvételi követelményeket csökkentsék az idõskorúak esetében,

z

motiváció hiánya,

z

biztonság hiánya,

z

rossz egészségi állapot – a segítségnyújtás hiánya olyan helyzetekben, ahol idõs emberek másik idõs embert (pl.: beteg családtagot) ápolnak,

z

sztereotipikus elvárások – az idõskorúakkal szemben kialakult helytelen szemlélet.

A második esélyt adó tanulás a férfiasságról kialakult hagyományos felfogással sem egyeztethetõ össze. Egy Írországban végzett, a nemek és a tanulás összefüggéseit vizsgáló tanulmány szerint a férfiak általában nem támogatták, hogy férfi társaik újból tanuljanak, sokan pedig társaik elõtt is titkolták, hogy újra bekapcsolódtak valamilyen oktatási programba (King et al, 2002, p.121). Írország nem egyedülálló ebben a vonatkozásban, hasonló eredmények születtek egy Nagy-Britanniában végzett felmérés során is. Úgy tûnik, hogy a tanulás nem igazán „macho” dolog. Európa oktatási intézményei számára az egyik legnagyobb kihívást a különbözõ nemzetiségûek oktatásba történõ bevonása jelenti, különös tekintettel azokra, akik nemrégiben érkeztek az adott országba. Cole (2000) vitába száll a nyugati államok válaszával, melyek általában fenyegetve érzik a biztonságukat a bevándorlókkal szemben, ahelyett, hogy próbálnák megérteni az elvándorlás történelmi tényezõit. Ezért nagyon fontos, hogy az oktatási szakértõk túllépjenek ezen a fenyegetettség-képzeten, és képesek legyenek felismerni, hogy milyen módon válhat értékessé és elfogadottá az újonnan érkezettek szociokulturális integrálása.

A fent említett tényezõk jelentõs része összhangban van azokkal, melyeket az élethosszig tartó tanulásról szóló szakirodalomban is olvashatunk. Az európai irodalmat áttekintve az is kiderül, hogy az eleve elõnyösebb helyzetbõl indulókat a munkaerõpiacon is jobban megbecsülik. Bellanger és Valdivielso (1997), Morgan et al (2000) és McGivney (1999) egyetértenek abban, hogy minél többet tanul valaki, annál valószínûbb, hogy több lehetõség közül választhat. Tekintettel arra, hogy az idõskorúak körében jóval gyakoribb az alacsony iskolázottság, mint a fiatalabb generációk esetében, így az elõbbiek lényegesen hátrányosabb helyzetben vannak. Mindezen túl, a tanulási lehetõségek tekintetében amúgy is elõnyösebb helyzetben lévõ fiatalok számára sokszor a tanfolyamok is csekély, vagy egyáltalán semmilyen anyagi áldozattal sem járnak. A fizetett munkaerõ között az iskolázottabbak számára – azért, hogy folytassák tanulmányaikat – munkaidõ kedvezmény és pénzügyi támogatás is elérhetõ, oly módon, ahogyan a hátrányos helyzetben lévõk számára nem. A szakirodalomból az is kiderül, hogy az idõsebb és alacsonyan képzett munkavállalók változatlanul kimaradnak a második esélyt adó oktatásból. Taylor (1999, p.135) a németországi, a finnországi és az egyesült királyságbeli részvételi adatok áttekintése után arra a következtetésre jut, hogy „az idõskorú tanulók, a fogyatékos tanulók, és különösen a munkásosztályból

A második esélyt adó tanulással kapcsolatos információk (hol és hogyan) nehézkes elérése is sokszor gördít akadályokat a különbözõ tanulási programokba történõ bekapcsolódás elé. A tanulók hatékonyabb elérésére tett erõfeszítések, illetve a legkülönbözõbb tájékoztatási formák ellenére még mindig vannak olyan potenciális célcsoportok, akikhez nem sikerült eljutni. Ezek a csoportok olyan kihívás elé állítják az oktatási intézményeket, hogy azok áttekintsék az eddigi módszereket, és a megszólítás új, kreatív módjaival kísérletezzenek, bevonva a nehezen elérhetõ potenciális csoportot is, akik között sok az idõs ember. A kapcsolódó szakirodalom részletesen tárgyalja az említett korlátokat, melyek bemutatásához a DISC segítséget nyújt. A szakirodalom áttekintése, illetve a hozzá kapcsolódó elemzések után érdeklõdésre tarthat számot, hogy milyen új és kreatív kezdeményezések születtek a felsorolt nehézségek mérséklésére. Jóllehet sok minden történt már eddig is az ügy érdekében, de még mindig rengeteg a tennivaló.

9


Gyakorlati példák a néhány tanulási korlát mérséklésére tott projektek munkatársait, hogy sorolják fel a megvalósításhoz szükséges feltételeket is, mint például állandó helyiség a szervezet számára, pénzügyi források vagy szakmai segítségnyújtás szükségessége.

Saját tanulásunk egyik fontos része volt a bemutatásra kerülõ néhány gyakorlati példa azonosítása. Elsõ találkozónkon kidolgoztuk azt a szempontrendszert, amely alapján kiválasztottuk a jó példákat. A következõ találkozón a gyakorlati tapasztalatok megvitatása után megnéztük, hogy a hozott példák mennyire feleltek meg a korábban megfogalmazott szempontoknak, és hogy mennyire bizonyultak sikeresnek a tanulási korlátok leküzdésében.

Az alábbiakban bemutatjuk azt a szempontrendszert, melyet az elsõ találkozón a jó példák meghatározására dolgoztunk ki. Úgy gondoljuk, nagyobb valószínûséggel lesz sikeres a program, ha:

Beláttuk, hogy az egyes országok között a kultúrán túl a rendszerek vonatkozásban is különbségek mutatkoznak. Például felismertük, hogy míg az idõskorúak sokszor hátrányos helyzetben vannak, addig azok, akik ezen túl még valamelyik kisebbséghez is tartoznak, további hátrányokat szenvednek el. Míg ezzel a kérdéskörrel Ausztriában és az Egyesült Királyságban már behatóan foglalkoztak, addig Írországban nemrég került az érdeklõdés középpontjába, Magyarországon pedig mindezidáig csak nagyon kis figyelmet kapott. Hasonlóképpen, míg az Európai Unió tagállamai nagy hangsúlyt fektetnek a nemi szerepek vizsgálatára, és számos lépést tettek már a nemek közötti esélyegyenlõtlenség megszûntetésére, addig mindez Magyarországon még gyerekcipõben jár. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a kiválasztott példák némelyike nem felel meg maradéktalanul az általunk megfogalmazott szempontrendszernek. Bemutatunk olyan példákat is, ahol úgy gondoljuk, hogy a projekt során különös erõfeszítéseket tettek a korlátok legyõzésére, mégis a program talán nem felel meg az összes szempontnak. Az ilyen és ehhez hasonló projektek fõ célkitûzése az, hogy bátorítsák a partnerországok közötti tapasztalatcserét, és ezen belül a jó példák megismertetését. Mivel a társadalmi felépítésben rejlõ különbségek miatt nagyon nehéz összehasonlítani az egyes országok eredményeit, ezért mi csak bemutatjuk az összegyûjtött példákat, és az olvasóra bízzuk, hogy összevesse õket az általunk kidolgozott szempontrendszerrel, valamint az általunk megfogalmazott korlátokkal (ld. 6–7. oldal). Igyekeztünk olyan példákat kiválasztani, melyek kis változtatásokkal más helyszínen is megvalósíthatók. Bizonyos témák, mint például a nemi szerepekhez és a faji hovatartozáshoz kapcsolódó kérdések, egyes országokban nagyobb hangsúlyt kapnak, mint máshol. Nem ritka az sem, hogy a projektek országonként eltérõ adminisztratív rendszerben mûködnek. Ezekre tehát különösen kell figyelni, ha azon gondolkozunk, hogy mi is szeretnénk megvalósítani egy már kipróbált projektet. Például míg az Egyesült Királyságban a generációk közötti kapcsolatépítést elõsegítõ munka több ponton kapcsolódik a gyermekvédelmi törvényhez, addig lehet, hogy a többi országban más a helyzet. A munkát könnyítendõ megkértük a bemuta-

z

A szervezõk a tervezett tanulási program elindítása elõtt idõskorúakkal konzultálnak.

z

A tervezett tanulási program kidolgozásába idõseket is bevonnak, és biztosítják számukra a lehetõséget, hogy változtatásokat javasoljanak, amennyiben szükségesnek látják azokat.

z

A tanulási lehetõséget amennyire lehetséges elérhetõvé teszik – A program helyszíne könnyen megközelíthetõ, és illeszkedik a célcsoport kulturális adottságaihoz (kellemes és kényelmes helyszínek, például egyházi létesítmények, szabadidõközpontok, kávéházak). A tanulási lehetõséget ingyen vagy olcsón biztosítják.

z

A szervezõk érzékenyek a tanulói szükségletekkel szemben, és segítséget nyújtanak azoknak, akik korábban nem vettek részt képzéseken és (alacsony iskolázottságuk miatt) bizonytalannak érzik magukat.

z

A tanítás módszere befogadó és mindenkit a részvételre bátorít, a tanulók meglévõ tapasztalataira és tudására épít.

z

A szervezõk a program tartalmát a tanulók valódi szükségletei, és nem az életkorukhoz, nemükhöz, etnikai hovatartozásukhoz vagy más jellemzõjükhöz kapcsolódó feltételezések alapján dolgozzák ki.

z

A program értékeléssel zárul, így a szervezõk tanulhatnak a hibáikból.

z

A szervezõk lehetõséget biztosítanak arra, hogy a résztvevõk igény szerint magasabb szinten is képezhessék magukat.

z

A kezdeményezés új, innovatív jellegû az adott országban.

z

A program az idõskorúak közösségén belül a hátrányos helyzetûeknek is szól.

A fenti szempontok, illetve a korábban (6. oldalon) megfogalmazott tanulási nehézségek (DISC) viszonyítási pontot jelentenek az olvasó számára a következõ fejezetekben található példák tanulmányozásakor. A gyakorlatokat minden esetben egy olyan áttekintés elõzi meg, melybõl megtudható, hogy az egyes országok milyen tanulási lehetõségeket biztosítanak az idõskorúak számára.

10


melyet a helyiek és e kezdeményezésben résztvevõk számára dolgoztak ki. Jól látható tehát, hogy egyre több idõskorú kapcsolódik be olyan képzési programokba, melyek gazdaság- és közösségfejlesztõ kezdeményezésekhez kötõdnek.

Egyesült Királyság A felnõttképzési kurzusok hagyományosan elérhetõk az idõs tanulók számára. A tanfolyamokat, melyek többnyire szabadidõs tevékenységhez kapcsolódnak, általában helyi felnõttoktatási központok szervezik. Manapság azonban, amikor a korai nyugdíjazás ellenére is sokan folytatják aktív életmódjukat, egyre növekvõ igény mutatkozik a formális tanulási lehetõségek iránt. Ezeket elsõsorban az egyetemek és különféle önsegítõ szervezetek kínálják. Az Egyesült Királyságban például létezik a harmadik életkorúak egyetemének országos hálózata, melyen kortárssegítõk dolgoznak. Ezen kívül nagyon sok helyi klub és egyesület is létezik, melyek társasági programokat kínálnak az idõskorúak számára. Egy részük hivatalos szervekkel is együttmûködik annak érdekében, hogy olyan tanulási lehetõségeket kínáljanak, melyek szorosan kapcsolódnak az idõskorúakat érintõ témákhoz, illetve az õ élethelyzetükhöz, mint például az egészségmegõrzés, vagy a nyugdíjazás és annak elõnyei. A lakosság körében egyre többen ismerik fel, hogy a szellemi frissesség segít az egészség megõrzésében is. Mára az is világossá vált, hogy Nagy-Britannia népessége egyre idõsödõ, ezért nem célszerû a korai nyugdíjazás népszerûsítése, illetve a nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók nyugdíjazása sem. A brit kormány ezért egy olyan törvényjavaslat elfogadásán dolgozik, amely betiltaná a munkahelyi diszkriminációt, s amely lehetõséget adna a munkavállalóknak, hogy eldöntsék, kívánnak-e dolgozni a nyugdíjkorhatár elérése után is. Mindezek mellett a törvény megszûntetné azt az általános gyakorlatot is, amely szerint sok munkahely nem teszi lehetõvé az idõskorú munkavállalók számára, hogy részt vegyenek szakmai továbbképzéseken. Míg az aktív életkorban lévõ munkanélküliek számos akkreditált képzési program közül választhatnak, addig azon idõs emberek számára, akik nem kívánnak, vagy már nem képesek továbbra is a munkaerõpiacon maradni, a lehetõségek jóval korlátozottabbak. Egyre elfogadottabb tény az is, hogy az idõskorúak sokat tudnak segíteni, ha a tanulásuk gyakorlati haszonnal is jár. Segíthetik saját közösségüket, miközben fizikailag és mentálisan is frissek maradnak. Mivel az idõsek általános mentális és fizikai állapota egyre hosszabb ideig tartható jó állapotban, és mivel sokan már korán kérik nyugdíjazásukat, így az idõskorúak egyre nagyobb része kapcsolódik be különféle tanulási programokba, megcáfolva ezzel a fiatalok idõsekrõl kialakított sztereotípiáit. Az információs technológia az egyik legkedveltebb téma, de léteznek ennél még izgalmasabb kurzusok is, mint például a küzdõsportok. A jelenlegi kormánynak eltökélt szándéka, hogy a helybéliek is bekapcsolódhassanak a döntéshozói folyamatokba. Annak ellenére, hogy ez minden lakos számára adott, a felkínált lehetõséggel elsõsorban a nyugdíjasok élnek, akik több szabadidõvel rendelkeznek. Létezik egy olyan nemzeti tanterv is,

11


Példák A projekt címe:

Sohasem késõ! (It's never too late)

A szervezet neve:

CEDC

Postai cím:

CEDC, Unit C1, Grovelands Court, Grovelands Estate, Longford Road, Exhall, Coventry CV7 9NE

Kapcsolattartó személy:

Chris Jones

Tel:

+44 (0)24 7658 8440

E-m mail:

info@cedc.org.uk

Honlap:

www.cedc.org.uk

csoportvezetõjükkel és/vagy kortárssegítõikkel egyéni és csoportos tapasztalatcserére és értékelésre is lehetõségük nyílt az egyes tanulási szakaszok végén.

Mirõl szól a projekt? A „Sohasem késõ!” elnevezésû kísérleti projekt célja az volt, hogy támogatást nyújtson az idõskorúaknak a helyi közösségben történõ szerepvállaláshoz. A megvalósításhoz szükséges anyagi fedezetet a brit Oktatási és Képzési Ügyekért felelõs tárca biztosította, a projekt tartalmi kidolgozásáért és irányításáért a CEDC felelt. A tanulási és tanítási modulok olyan 50 év felettieknek szóltak, akik szívesen osztották meg tudásukat más idõskorúakkal. A „Sohasem késõ!” címû projekt képzõi és résztvevõi szélesebb körbõl kerültek ki mint akik általánosan részt vennének tanulási programokban.

A résztvevõk folyamatos segítségnyújtást kaptak, és lehetõségük nyílt arra is, hogy a CEDC által szervezett „Sohasem késõ!” napokon bemutassák elért eredményeiket, megvitassák a képzéssel kapcsolatos benyomásaikat, valamint egyéni tanulási tapasztalataikat. Ennek eredményeként a segédanyagok jelentõsen módosultak.

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek Mivel a képzési anyag országosan is elismert és akkreditált, ezért a projekt megvalósításához szükséges anyagi támogatás biztosítása nem jár komolyabb nehézségekkel.

Hogyan mûködik? A projekt megvalósítását társadalmi szervezet is végezheti, nem szükséges oktatási intézmény (pl.: fõiskola) bevonása. A kísérleti szakasz során a tanulók mintegy fele valamely nemzeti kisebbséghez tartozott. Fontos volt tehát, hogy a segédanyagok elkészítése során a szervezõk figyelembe vegyék a kulturális sokszínûséget, ezáltal biztosítva azt, hogy minden résztvevõ számára jól használható anyagok szülessenek.

A projektben résztvevõ idõskorúak közül többen nehezen tudtak megbarátkozni a kortárssegítés gondolatával, és sokan aggódtak az oklevél megszerzése miatt is. Nagyon fontos tehát, hogy senkit se ijesszünk el az elején! Néhányszor elõfordult, hogy az idõskorú tanulók csak a képzési program közepe felé jöttek rá arra, hogy valóban képesek elvégezni a kurzust.

A segédanyagokat a CEDC munkatársai írták, majd egy három partnerintézménybõl álló bizottság is áttekintette õket. A résztvevõk elsõsorban gyakorlati vonatkozásban hasznosították frissen megszerzett tudásukat, miközben megosztották egymással ismereteiket például az ázsiai konyhamûvészetrõl, a táncról és az információs technológiákról.

Fontos, hogy a program népszerûsítése érdekében az idõskorúak kapcsolatba kerüljenek kortárscsoporttal. Ennek következtében a hír gyorsan terjed, és a helyi hatóságok gyorsan felismerik a pozitív hatást, melynek köszönhetõen készek arra, hogy más idõs emberek számára is elérhetõvé tegyék a programot.

A munka eredményeként sok résztvevõ a közösség mozgatórugójává vált, és bekapcsolódott olyan tanulási programok kidolgozásába és megvalósításába, melyek más idõskorúaknak szóltak. Néhányan például idõs ázsiaiakkal foglalkoznak, akikkel az állami támogatások rendszerét és azok elérhetõségét próbálják megismertetni, illetve megértetni.

Eredmények, hosszú távú hatások A fent bemutatott projekt kísérleti jelleggel jött létre, de az együttmûködés során született anyagok segítséget nyújthatnak hasonló kezdeményezések kidolgozásához. A projektet országos szinten népszerûsítik, és a visszajelzések alapján már akadtak követõk is.

A CEDC szakmai találkozók és projektlátogatások során nyújtott segítséget a csoportvezetõknek. A kortárssegítõk képzéseken vettek részt, valamint

12


A projekt címe:

A csodás Én (Magic Me)

Postai cím:

118 Commercial Street, London E1 6NF

Kapcsolattartó személy:

Susan Langford

Tel:

+44 (0)20 7375 0961

E-m mail:

susanlangford@magicme.demon.co.uk

Mirõl szól a projekt?

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek, eredmények, hosszú távú hatások

A Magic Me olyan mûvészeti projekteket foglal magába, melyek keretében 9 év fölötti gyerekek találkoznak idõskorúakkal a közös munka és öröm kedvéért.

A Magic Me projekten belül kiadványok készültek, amelyek bemutatják a program munkáit és jó példáit. A kezdeményezés keretében a munkatársak képzéseket szerveznek, és tanácsadást végeznek országszerte, valamint részt vesznek olyan, az emlékezet-kieséssel kapcsolatos kutatásokban, melyek azt bizonyítják, hogy a mûvészet hogyan képes segíteni a kommunikáció új formáinak megtalálásában.

Hogyan mûködik? A Magic Me projektek jelentõs része idõsek otthonában, idõsek napközijében, 50-es éveikben járók klubjaiban, valamint nyugdíjas klubokban valósul meg. A szervezõk a helyi iskolák közül kiválasztanak egy intézményt, ahonnan a gyerekek hetente egyszer ellátogatnak az otthonba vagy az idõsek napközijébe. Ott minden gyermek egy felnõtt párral dolgozik, így a találkozók során igazi kapcsolat alakulhat ki. A mûvészeti feladatok mind a gyermekek, mind pedig a felnõttek ösztönzését szolgálják, és sokat segítenek a személyes beszélgetések kialakításában, valamint az ötletek cseréjében is.

A mûvészek toborzására és felkészítésére a szervezet egy mûvészeti képzési programot dolgozott ki. A szervezet a program népszerûségének köszönhetõen képes támogatásokból fedezni a programköltségeket és a háttér támogató rendszert.

Jóllehet az egyes projektek eltérõek szerkezetük tekintetében, azonban mindegyiknél elengedhetetlen mind a fiatal, mind pedig az idõs résztvevõk felkészítése. A fiatalok például egy olyan képzésen vesznek részt az elsõ találkozó elõtt, ahol felfedhetik az idõskorúakkal kapcsolatos félelmeiket és elõítéleteiket. Ezen kívül olyan technikákat is megtanulnak, melyek hasznosak lehetnek, ha hallásvagy beszédproblémákkal küzdõ idõsekkel találkoznak. Ugyanilyen fontos az idõskorúak felkészítése is. A projektben közremûködõ mûvészek, a gyakorlatok szervezõi vagy a gondozók közösen magyarázzák el a projekt célkitûzéseit és kikérik a résztvevõk véleményét. A beszélgetés során az idõskorúaknak lehetõségük nyílik arra, hogy megfogalmazzák a fiatalokkal kapcsolatos érzéseiket, félelmeiket, valamint a projekttel kapcsolatos elvárásaikat. A londoni East End-et jellemzõ sokszínûség, mely a Magic Me kiinduló helyszíne is, többek között arra utal, hogy a projektek gyakran teremtenek kapcsolatot a különbözõ kultúrák és az eltérõ szociális környezetben élõk között. A projekteket vezetõ mûvészek és menedzserek képzéseken vesznek részt, és további segítséget kapnak ahhoz, hogy színvonalas munkát végezzenek.

13


A projekt címe:

Pénzügyi ismeretek (Financial Literacy)

A szervezet neve:

Felnõttoktatási Szolgálat (Adult Education Service – West District)

Postai cím:

Alderman Callow School, Mitchell Avenue, Coventry CV4 8DY

Kapcsolattartó személy:

Dave Crossan

Tel:

+44 (0)24 7669 4837

E-m mail:

dcrossan@westaes.coventry.gov.uk

Mirõl szól a projekt?

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek, eredmények, hosszú távú hatások

A Pénzügyi ismeretek címû tanfolyamot a Coventry-i Városi Tanács Felnõttoktatási Szolgálata szervezi, melynek során alapvetõ pénzügyi ismereteket kíván megtanítani az érdeklõdõ közönség számára. Tekintettel a támogatások és kifizetések jogcímének állandó változására, a brit Oktatási és Képzési Ügyekért felelõs tárca egy olyan alapot hozott létre, mely anyagi támogatást nyújt az említett témához kapcsolódó tanfolyamok megvalósításához.

A projekt létjogosultsága és egy nagyobb körben történõ megvalósítása egyrészt a kísérleti projekt eredményeitõl, másrészt az Oktatási és Képzési Ügyekért felelõs tárca támogatásától függ. Eddig egy helyi építési vállalkozás, valamint a Munka- és Nyugdíjas Ügyekért felelõs tárca helyi kirendeltsége mutatott érdeklõdést a hasonló jellegû képzési programok iránt. Azt azonban csak az elsõ kísérleti projekt tapasztalatai fogják megmutatni, hogy a további megvalósításhoz milyen mértékû támogatás, illetve hozzájárulás remélhetõ.

Hogyan mûködik? A tanfolyam tananyagát kezdetben két olyan kísérleti projekt eredményei alapján állították össze, melyben összesen hatvan, életkorukat tekintve 50 és 70 év közötti felnõtt vett részt. E két projekt során azt vizsgálták, hogy az idõskorúakat mely (pénzügyi)esetek aggasztják, és hogy a pénzintézetek milyen, az eligazodást segítõ tájékoztató anyagokat készítettek a szóban forgó korosztály számára. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a megkérdezettek számára a befektetési lehetõségek ismeretén kívül még sok más dolog is problémát okozott. Kiderült az is, hogy a pénzintézetek tájékoztató anyagai túl szegényesek ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak az érintetteknek. A telebank szolgáltatás és az interneten keresztül történõ ügyintézés (vásárlás) ötlete ijesztõ volt azok számára, akik az információs technológiáról keveset vagy egyáltalán semmit sem tudtak. Ezek voltak tehát azok a fõ nehézségek, melyek a felmérés szerint problémát jelentettek az 50 év fölötti korosztály számára. A megoldást keresve három, etnikai hovatartozásukat és pénzügyi helyzetüket tekintve különbözõ csoport látott hozzá a képzési program kidolgozásának. Mentorok részvételével biztosítják, hogy a rászorulók olyanoktól kaphassanak segítséget saját közösségükön belül, akikben megbíznak.

14


A szervezet neve:

A Generációk Közötti Szakadék Áthidalását Támogató Szolgálat (Bridging the Gap Intergenerational Service)

Postai cím:

North Tyneside Council, 126 Great Lime Street, West Moor, Newcastle-upon-Tyne, NE12 9BR

Tel:

+44 (0)191 200 8181, Fax: +44 (0)191 2000 8126

Kapcsolattartó személy:

Pip Tench

E-m mail:

pip.tench@northtynesidecouncil.gov.uk

Mirõl szól a projekt?

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek, eredmények, hosszú távú hatások

A Bridging the Gap a Bourough-i Tanács generációk közötti kapcsolatépítést támogató szolgálata, melyet egy évtizeddel ezelõtt a Generációk közötti Szolidaritás Európai Évéhez kapcsolódva (European Year of Solidarity between Generations) (1993) alapítottak. A Szolgálatot egy koordinátor irányítja, aki együttmûködik a helyi iskolákkal és intézményekkel.

A Bridging the Gap három országos díjat is kapott az elmúlt kilenc év során munkája elismerése jeléül, mely az együttmûködõ partnerek elhivatottságának, az elkötelezett önkéntesek által végzett színvonalas munkának, valamint a tanulók lelkesedésének és hitének volt köszönhetõ.

Hogyan mûködik?

A tapasztalatok továbbadása céljából a Szolgálat szakmai képzéseket szervez, és elõadásokat tart olyan konferenciákon, melyeket az Egyesült Királyság Generációk Közötti Együttmûködések Központja (Centre for Intergenerational Practice UK) vagy a Nemzetközi Csevegõ Fórum (International Storyline Forum) szerveznek. A Szolgálat fontos feladatokat lát el az említett szervezetek tanácsadói csoportjaiban is.

A Szolgálat és az iskolák közötti együttmûködések azzal a céllal jönnek létre, hogy egy iskolai részvétellel megvalósuló, elõre kidolgozott program mentén haladó projekt indulhasson útjára. A pénzügyi támogatás biztosított, és az önkénteseket olyan idõskorúak közül toborozzák, akik szívesen vesznek részt a fiatalokkal együtt egy közös tanulási folyamatban, és akik élettapasztalataikkal gazdagítják a projekt egészét.

Az intézmény 1995 óta részesül európai pénzügyi alapok támogatásában. A Tanács fontosnak tartja a generációk közötti kapcsolatépítést szorgalmazó kezdeményezések felkarolását, ami meglehetõsen szokatlan. Remélhetõleg – a Szolgálat a nemzetközi együttmûködésekben és képzésekben betöltött szerepének köszönhetõen – modellértékûvé fog válni.

A projektek nagy része jelenleg a Személyes és Társadalmi Fejlõdés és Történelem részleg által kezelt tananyag köréhez kapcsolódik, habár a generációk közötti tanulást támogató folyamatokba korábban más részlegek is bekapcsolódtak.

Szükséges tehát, hogy az Európai Unió kapcsolódó programjai és az Örökségvédelmi program keretében lehetõség nyíljon a helyi kezdeményezések folytatására, a nemzetközi kapcsolatok révén pedig tapasztalatcserére. A Bridging the Gap továbbra is fontos szerepet kíván játszani a generációk közötti kapcsolatépítésben és a generációk közötti tanulás elõsegítésében, melyek alapvetõ fontossággal bírnak mind a közösség, mind pedig az egész társadalom életében.

A projektek megtervezése, kidolgozása és megvalósítása a partnerintézmények feladata. A fiatalok és az idõskorúak számára külön felkészítõt szerveznek, majd ezután közösen beszélgetnek az elvárásaikról, félelmeikrõl és azokról az sztereotipikus elõítéletekrõl, melyek még a munka kezdeti szakaszában éltek bennük a másikról. Ily módon lehetõségük nyílik arra, hogy együtt fogalmazzák meg célkitûzéseiket, és hogy meghatározzák azokat a viselkedési formákat, melyek a fiatalok és az idõskorúak közötti kapcsolatépítés során elengedhetetlenek. Eközben megismernek különbözõ gondolkodási és különbözõ tanulási stílusokat is. A könnyed bemelegítõ gyakorlatoknak köszönhetõen a résztvevõk gyorsan egymásra hangolódnak, megállapodnak az alapvetõ szabályokat illetõen, végül pedig eldöntik, hogy milyen téma köré épüljön a projekt. A résztevõk általában 10 héten át dolgoznak és tanulnak együtt.

15


Ausztria Az idõskorú tanulók helyzete Ausztriában Ausztriában hagyományosan magas színvonalú a felnõttoktatási szolgáltatás, és ezeknek nagy része az idõskorú tanulók elõtt is nyitva állnak. Az ausztriai helyzet sajátossága, hogy ezek a tanulási lehetõségek általában egyházi vagy politikai szervezetekhez kötõdnek. A felnõttoktatási intézmények jelentõs részét a szocialista hagyományokkal rendelkezõ ún. népfõiskolák jelentik, melyek többsége városi környezetben mûködik, de országszerte léteznek bentlakásos képzési központok is, melyek elsõsorban vidéken találhatók. Ez utóbbira példa a Katolikus Képzési Központ is (Katholisches Bildungswerk), melyet a katolikus egyház mûködtet. Egy felmérés szerint a népfõiskolai hallgatók mintegy 10%-a 60 év fölötti (Filla/Vater, 2000), de az idõskorúak az egyetemi képzésben is képviseltetik magukat. Történelem, mûvészettörténet és teológia szakon a hallgatók szintén mintegy 10%-a 60 éves elmúlt. (Amann, 2000).

Ausztria különbözik abban a többi országtól, hogy az idõskorúakat tömörítõ szervezetek valamely politikai párthoz kötõdnek. Az osztrák nyugdíjasok mintegy 50%-a tagja egy ilyen jellegû szervezetnek (Leichsenring/Strümpel, 2000), melyek a nehéz körülmények között élõ idõskorúakat is megszólítják. A tagok számára döntéshozói szinten kínálnak politikai érdekképviseletet, valamint néhány tanulási és kulturális lehetõséget, amelyeket egyre inkább csak a jobb helyzetben élõ idõskorúak vesznek igénybe. Végül, de nem utolsó sorban, a szervezetek szabadidõs programokat szerveznek, amelyeket viszont elsõsorban a hátrányos helyzetben élõk látogatnak. Mindezek ellenére a szóban forgó szervezetek alig tesznek erõfeszítést annak érdekében, hogy az érintettek bekapcsolódhassanak a szervezet életének irányításába. Összefoglalva, az osztrák idõskorúak tanulását megnehezítõ körülmények közé az alábbiakat sorolhatjuk: A politikai és a vallási kötõdés fontossága miatt az idõskorú tanulók csak olyan szervezetek kezdeményezéseibe kapcsolódnak be, melyek megfelelnek politikai és vallási meggyõzõdésüknek.

z

A politikán és egyházon belül a hierarchiának régi hagyománya van, de nincs jelen az állampolgárok aktív részvételének hagyománya (Leichsenring/Strümpel, 2000).

z

A szervezetek elsõsorban teadélutánokat szerveznek, és csak keveset tesznek annak érdekében, hogy elõsegítsék a hátrányos helyzetû idõsek aktív szerepvállalását.

Az oktatási programok egyre drágábbak – ez egyaránt érvényes általában és az idõskorúaknak szervezett képzésekre is (például részvételi díj a képzéseken vagy az egyetemi órákon).

z

Ausztriában az idõskorúak nagyon ragaszkodnak lakóhelyükhöz. Ha egy program messzebb található, akkor már nem szívesen mennek el (Filla/Vater, 2000).

z

A felnõttoktatással foglalkozó intézmények nem tekintik komoly célcsoportnak az idõskorúakat. Kevesen tesznek erõfeszítéseket annak érdekében, hogy az õ igényeiknek megfelelõ programajánlatot állítsanak össze (Brugger, 1990).

Az elmúlt néhány évben számos olyan kezdeményezés született, melyek a fent említett korlátok mérséklését, az idõskorúak aktív részvételének elõmozdítását, és a hátrányos helyzetben élõ idõskorúak megszólítását tûzték ki célul. A továbbiakban ezek közül mutatunk be néhány figyelemre méltó példát.

A népfõiskolákon és az egyetemeken tanuló idõskorúak általában elég jól képzettek, magas a jövedelmük, és többségük a középosztályhoz tartozik.

z

z

16


Példák A szervezet neve:

Gersthofi Ortopédiai Kórház (Orthopädisches Krankenhaus Gersthof)

A projekt címe:

Kincskeresõ (Rätselralley)

Postai cím:

1180 Bécs, Wielemanngasse

Kapcsolattartó személy:

Christine Hochgerner

E-m mail:

Christine.hochgerner@chello.at

Mirõl szól a projekt?

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek

A Kincskeresõ elnevezésû projektet a bécsi ortopédiai kórház fekvõbetegei számára dolgozták ki. A kezdeményezés hátterében az az elgondolás áll, miszerint a tartósan kórházi kezelésre szoruló betegek egy idõ után elvesztik érdeklõdésüket az õket körülvevõ világgal szemben, depressziósak lesznek, kommunikációs nehézségeik támadnak, és szellemi frissességüket sem tudják megõrizni. A Kincskeresõ célja, hogy újraélessze, illetve fenntartsa a betegek motiváltságát és érdeklõdését.

Egy hasonló kezdeményezés megvalósításához a kórház személyzetének segítsége, megfelelõ környezet (kert vagy nagy terem), némi pénzügyi támogatás és kreativitás szükséges. Fontos továbbá, hogy a szervezõk pontos ismeretekkel rendelkezzenek a kognitív folyamatokról és az agy mûködésérõl, és végül kell egy jó forgatókönyv, amely izgalmas és felkelti a betegek érdeklõdését.

Eredmények, hosszú távú hatások

Hogyan mûködik?

A gyakorlat hosszú távú hatásai között a résztvevõk közötti kommunikáció, illetve a résztvevõk tudati és mentális állapotában fellépõ javulást kell megemlíteni. Ennek eredményeként a projekt kidolgozója, Christine Hochgerner olyan fekvõbetegek számára készül hasonló gyakorlatot összeállítani, akik még a kórtermet sem hagyhatják el. A bécsi kórházakban egyedülálló ez a kezdeményezés.

A különbözõ kórtermekben fekvõ betegek írásos meghívót kapnak a kincskeresõ játékra, a részvételhez azonban válaszolniuk kell a meghívóban szereplõ kérdésre is. A kincs tulajdonképpen egy nagy torta, melyet a résztvevõk közösen fogyasztanak el a játék végén a kórház kertjében. A játékosoknak egyrészt mûveltségi feladatokat kell megoldaniuk, másrészt pedig fizikai akadályokat kell leküzdeniük, és a kertben különbözõ helyekre kell eljutniuk. A kincskeresés során a résztvevõknek lehetõségük nyílik arra, hogy találkozzanak és beszélgessenek azokkal a betegekkel is, akiket korábban még nem láttak. A játékban az ápolói személyzet is részt vesz, szükség esetén õk segítenek a kertben történõ közlekedésben. Rövid idõn belül a résztvevõk feloldódnak, kapcsolatot alakítanak ki egymással és élvezik a játékot. A kincskeresésnek köszönhetõen a résztvevõk megmozgatják testüket, lelküket és az agy különbözõ területeit is aktivizálják (mint például a rövid távú és hosszú távú memóriát).

17


A szervezet neve:

A Grazi Egyetem Idõskorral Foglalkozó Tudományokat és az Idõskorúak Tanulását Támogató Társasága (Gesellschaft zur Förderung der Alterswissenschaften und des Seniorenstudiums an der Universität Graz - GEFAS-Steiermark)

A projekt címe:

Érett almák (Reife Äpfel)

Kapcsolattartó személy:

Rosemarie Kurz

E-m mail:

kurz@seniorweb.at

Honlap:

www.seniorweb.at/reifeäpfel

Mirõl szól a projekt?

Eredmények, hosszú távú hatások

A projekt célja, hogy az Ottawai Egyezmény egészségre vonatkozó fejezete értelmében megerõsítse és felkészítse a nõket a fokozott szerepvállalásra. (Az egészséget ez esetben tágabb értelemben használjuk – fizikai, lelki egészség, egészséges életvitel). A kistelepülésen élõ idõs nõk rendszeresen találkoznak és beszélgetnek arról, hogy a kor elõrehaladtával hogyan õrizhetik meg egészségüket. Az érintett asszonyok maguk is részt vesznek e találkozók tervezésében és megszervezésében.

A kétéves projekt célja, hogy megteremtse azokat a feltételeket, melyek között a projektben résztvevõ csoportok elhivatottan az önkormányzat és a GEFAS-Styria támogatásával folytathatják a munkájukat. Az „Érett almák” címû projekt két évre kapott anyagi támogatást, melynek felét Graz város és a Stájer tartományi parlament, másik felét pedig az Egészséges Ausztriáért Alap biztosítja. Az 1996-ban indult, idõs nõk számára létrehozott, „Pályaváltás az idõskorban” elnevezésû európai uniós projekt szintén támogatja a fent bemutatott kezdeményezést, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az idõs nõkrõl pozitív általános kép alakuljon ki.

Hogyan mûködik? A résztvevõk biztonságos környezetben tanulnak és tevékenykednek, a projektvezetõ maga is egy idõs hölgy. A csoportvezetõk képzéseken vesznek részt, melyeket egyrészt a GEFAS- Styria, másrészt pedig a Bécsi Egyetem Sporttanszéke szervez. A hálózatban való együttmûködés és további szervezetek bevonása szintén fontos elemei a projektnek. A munkában megjelent a generációk közötti kapcsolatépítés is, mely elengedhetetlen feltétele a generációk közötti szolidaritás létrejöttének.

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek A munka legfontosabb eleme az asszonyok lelkesedése. Ezen kívül természetesen szükség van jó hálózati együttmûködésre, a közösségben aktív személyek bevonására, anyagi támogatásra és a csoportvezetõk képzésére.

18


A szervezet neve:

Idõskor & Tervezés (Alter & Planung) Osztrák Felnõttképzési Intézet (Österreichisches Institut für Erwachsenenbildung)

A projekt címe:

A bécsi 15. kerületben élõ idõskorúak fóruma a politikai szerepvállalásról (SeniorInnenplattform für politische Partizipation im 15. Wiener Gemeindebezirk)

Kapcsolattartó személyek:

Elisabeth Wappelshammer

Heinz Blaumeiser

E-m mail:

elisabeth.wappelshammer@oieb.at

blaumeiser@utanet.at

Mirõl szól a projekt?

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek

A projekt célja, hogy támogatást nyújtson az idõskorúak regionális szinten történõ aktív szerepvállalásához, és hogy változtasson a jelenlegi politikai kultúrán annak érdekében, hogy az idõskorúak hatékonyan kapcsolódhassanak be a politikai életbe.

Általában ellentmondás feszül a közéleti szerepvállalást elõsegítõ törekvések és a Bécset jellemzõ, nagy múlttal rendelkezõ, meglehetõsen tekintélyelvû politikai irányítás között. Az idõsebb korosztály ráadásul több önkényuralmi rendszert is megtapasztalt, gondoljunk csak a monarchiára, az osztrák fasizmusra vagy a nemzeti szocializmusra. Ezért különösen nagy erõfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az idõskorúak felkészüljenek és képessé váljanak a társadalmi szerepvállalásra. A projekt más környezetben történõ megvalósítása függ az adott ország/régió politikai kultúrájától is; a bemutatott projekt sikeréhez például nagyban hozzájárult a szervezõk szakmai tapasztalata és a helyi politikusok érdeklõdése.

A résztvevõk olyan idõskorúak, akik helyi tervezõkkel egyeztetnek egy közösségi helyiség felújításáról. A projekt munkatársai találkozókat szerveznek az érdeklõdõ idõskorúak számára, ahova elsõsorban azokat az idõs hölgyeket várják, akik az önkormányzat által az alacsony jövedelmû, alacsony iskolai végzettséggel rendelkezõ és magányosan élõ idõskorúak számára létrehozott szabadidõs lehetõségeket koordinálják. Mindazonáltal nem csak idõskorúak vehetnek részt a találkozókon, hanem hasonló kezdeményezések irányítói és különbözõ politikai pártok képviselõi is (többségük önkéntesként). Az összejöveteleket az adott körzet különbözõ helyszínein tartják, mint például idõsek otthonában, templomokban, parkokban vagy a községházán.

Eredmények, hosszú távú hatások A szóban forgó projekt korábban megvalósult projektek eredményeire épült. A jövõben kapcsolatot kívánnak teremteni a bemutatott projekt és más kezdeményezésekben aktívan résztvevõ fiatalok között.

Hogyan mûködik? A résztvevõ idõskorúak az alábbi tapasztalatokra tettek szert, illetve az alábbi munkafolyamatokba kapcsolódhattak be a projekt keretében: z

a szerepvállalással kapcsolatos élettapasztalatok megvitatása,

z

részvétel egy helyi park helyreállításával kapcsolatos munkálatokban,

z

az információs igények meghatározása, szakértõk meghívása regionális tervezés, ifjúság és szociális munka témában,

z

a parkot látogatók kívánságainak és igényeinek felmérése,

z

a kívánságok és az igények megvalósíthatóságának megvitatása kerttervezõkkel,

z

bekapcsolódás a regionális szintû politikai tervezés folyamataiba.

19


A szervezet neve:

A Bécsi Vöröskereszt Kutatóintézete (Forschungsinstitut des Wiener Roten Kreuzes)

A projekt címe:

Terv60 (Plan60)

Postai cím:

Sperrgasse 8-10, 1150 Bécs

Kapcsolattartó személy:

Brigitte Pabst

E-m mail:

b.pabst@w.redcross.or.at

Tel:

+43 1 / 89 24 847-15

Honlap:

www.wrk.at/forschungsinstitut

www.plan60.at

Mirõl szól a projekt?

Eredmények, hosszú távú hatások

A Terv60 az Egészséges Ausztriáért Alap számos olyan kezdeményezéseinek egyike, mely a jó egészségi állapot népszerûsítését tûzte ki célul Ausztriában.

A bemutatott projekt pénzügyi támogatással jött létre, és jelenleg még viszonylag korai fázisban tart. Ennek ellenére a szervezõk helyi önkormányzatokkal is igyekeznek felvenni a kapcsolatot annak érdekében, hogy a kezdeményezés bekerülhessen a Bécsben, illetve Ausztriában élõ idõskorúakat támogató programcsomagba.

A két és fél évre tervezett kísérleti projekt kidolgozásáért és megvalósításáért a Bécsi Vöröskereszt Kutatóintézete a felelõs. A szervezõk olyan nyugdíjasoknak kínálnak tanfolyamokat, akik szívesen kapcsolódnak be hátrányos helyzetû, motivációra és társadalmi kapcsolatokra vágyó idõsek számára tervezett projektek megvalósításába. A szervezõk nem pusztán a nyugdíjasokért, hanem a nyugdíjasokkal együtt kívánnak dolgozni. A munka alapelve egyrészt az említett két célcsoport bevonása, másrészt pedig hozzájárulás a társadalmi struktúrák olyan adaptációjához, mely megfelel az idõskorúak szükségleteinek.

Hogyan mûködik? Egy tizennégy fõbõl álló csoport tíz héten át, heti egy teljes napban részt vesz egy bevezetõ kurzuson, melynek végén kis csoportokban kidolgozzák saját projektjeiket. Emellett olyan tréningen is részt vesznek, mely a szükséges ismeretek és készségek elsajátításában segít, mint a projekt menedzsment, PR vagy vezetési ismeretek. A Terv60 munkatársai tanácsaikkal segítik a résztvevõk által kidolgozott projektek megvalósítását. Ez azt jelenti, hogy miután az idõskorú résztvevõk meghatározták a projektek alapvetõ paramétereit (helyszín, szervezõk, feladatok, felelõsségek), az említett munkatársak segítenek olyan szervezetek felkutatásában, melyek támogatni tudják a projekt sikeres megvalósítását.

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek Mivel a kezdeményezés nemrég indult útjára, ezért csak a legszükségesebb feltételek meghatározása lehetséges, melyek a következõk: pénzügyi, szervezeti és politikai támogatás, képzett munkatársak, képzõk és önkéntesek.

20


Magyarország Magyarország lakosságának 20%-a (kétmillió polgár) 60 éven felüli. Ez az arány a fõvárosban, Budapesten valamivel magasabb, a társadalom folyamatosan öregszik. Az idõskorúak nyugdíjasok, kevesebb, mint 10%-uk aktív keresõ vagy a nyugdíj mellett keresõtevékenységet folytató. A budapesti idõsek kiadásaik 67%-át költik élelmiszerre, lakásrezsire és egészségügyre, s csupán 5%-ot mûvelõdésre és üdülésre. Sajnos Magyarországon nem jellemzõ az idõsek tanulását támogató szemlélet. A 2001. évben megjelent felnõttképzési törvény sem veszi figyelembe a nyugdíjas tanulókat. A miniszterelnök vezetésével ebben a kormányzati ciklusban alakult újjá az Idõsügyi Tanács, mely többek között az idõskorú tanulás feltételeinek javítását tûzte ki céljául. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium új kezdeményezése az idõsek informatikai eszközökhöz juttatásának és oktatásának támogatása. Magyarországon a helyi közösségek mûvelõdését hagyományosan a – területi lefedettséggel mûködõ – közmûvelõdési intézmények szervezik. Az idõskorúak mûvelõdési kínálatában is a mûvelõdési házak programjai a meghatározóak. Budapesten közel 120 mûvelõdési ház mûködik, majdnem minden ház kínál idõseknek szóló programokat. A programok nagy része az idõsek szórakoztatását szolgáló, nosztalgikus zenei rendezvény. A fõvárosi mûvelõdési házak 37%-ában mûködik nyugdíjasklub, melyek a nyugdíjasoknak rendszeres találkozási lehetõséget és közösségi élményeket kínál. A klubok negyedében zajlanak rendszeresen ismeretterjesztõ elõadások, ahol a résztvevõk színvonalas elõadásokat hallhatnak az egyetemes és magyar kultúra különbözõ területeirõl, s kb. 5 százalékuk mûködtet amatõr mûvészeti csoportot, például dalkört vagy színjátszó kört. A nyugdíjasok érdekképviseletével, mûvelõdésével néhány országos mozgalom, országos vagy helyi civil szervezet foglalkozik, melyeknek egy része ugyancsak a mûvelõdési házakban mûködik. A területi szociális ellátás intézményei az idõsek napközi otthonai, melyek az idõsek nappali ellátásáról gondoskodnak. A szociális és egészségügyi ellátásokon túl egyre jellemzõbb, hogy ezen intézmények mûvelõdési programokat is kínálnak.

21


Példák A szervezet neve:

Kötõjel Szociális és Egészségügyi Alapítvány

A projekt címe:

Akácvirág Nagymama Táncegyüttes létrehozása, mûködtetése

Kapcsolattartó személy:

Kardos Anna

Tel/Fax:

+36 1 34-29-576

E-m mail:

Kotojel@mail.datanet.hu

Mirõl szól a projekt?

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek

Az Alapítvány az idõsek aktivitását elõsegítendõ mozgásjavító, egészségmegõrzõ tanfolyamot indított egy nyugdíjas balett-mûvész, koreográfus vezetésével. A projektben olyan idõsebb hölgyek vettek részt, akik szívesen tanultak meg és mutattak be színpadi táncokat.

Egy hasonló jellegû projekt sikeres megvalósításához az alábbiakra van szükség: z

jól mûködõ szervezet, amely támogatja a kezdeményezés létrejöttét,

z

civil szervezet, mely a munkát koordinálja, és a pénzügyi hátteret biztosítja,

z

jól képzett szakemberek,

z

jó kapcsolat az idõskorúakkal, szükségleteik ismerete,

z

az idõsek aktivitását és motiválását célzó programok,

A projekt révén az Alapítvány fontos szerepet vállalt az idõsekrõl kialakított társadalmi szemlélet megváltoztatásában.

z

érdekes programok, utazások és fellépések,

z

a kezdeményezés minél szélesebb körben történõ népszerûsítése.

Hogyan mûködik?

Eredmények, hosszú távú hatások

A résztvevõket egy beszélgetést és egy egészségi állapotfelmérést követõen választottuk ki.

Az Alapítvány a Táncegyüttes programjait hosszú távon kívánja támogatni. Az együttes 1999 óta mûködik, havonta mintegy tíz összejövetellel. Mûsoraik az intézmény állandó programjai között szerepelnek.

A saját intézményben tartott sikeres fellépéseken felbuzdulva más kulturális és szociális intézményben is tartottunk elõadásokat, késõbb pedig külföldi meghívásokat is elfogadtunk. A rendszeres összejövetelek összekovácsolták a csapatot, melynek tagjai sokszor még szabadidejüket is együtt töltötték.

A balettmester egy olyan rendszeres programot dolgozott ki, melynek elve a fokozatosság és a folyamatosság volt. A csoport hetente két alkalommal tart próbát. A foglalkozásokat, a próbákat és a fellépéseket éves program alapján szervezzük. A csoport négy új táncot tanul meg évente, és kéthárom fellépést vállal havonta. A résztvevõk egyenrangú partnerként kezelik egymást, és a változások is demokratikus módon történnek. A résztvevõk lelki és fizikai állapotát szakorvos figyeli folyamatosan, a fellépések megszervezése, illetve a forrásteremtés a menedzser feladata, a fellépõ ruhák elkészítésében pedig egy varrónõ segédkezik.

22


A szervezet neve:

Budapesti Mûvelõdési Központ

A projekt címe:

Kattints rá, Nagyi!

Kapcsolattartó személy:

Szabóné Susa Ágnes

Tel:

+36 1 371 2876

Fax:

+36 1 371 2761

E-m mail:

nagyi@bmknet.hu

Honlap:

http://kattintsranagyi.bmknet.hu

Mirõl szól a projekt?

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek

A projekt célja, hogy lehetõséget nyújtson az idõsebb korosztálynak az új információs és kommunikációs technikák elsajátítására, s ezáltal új utakat nyisson meg elõttük az ismeretszerzés és a mûvelõdés területén.

Egy hasonló projekt megvalósításához az alábbiakra van szükség:

A képzés során a résztvevõk elsõsorban az elektronikus kommunikáció használatát sajátítják el. A mintegy 25 órában megismerkednek az Internettel, valamint megtanulják az e-mail küldésének és fogadásának technikáját. A program tartalma Budapest kulturális életének és a természeti környezet adta közmûvelõdési kínálatának virtuális feltérképezésére épül. A résztvevõk életkora meghaladja az 55 évet.

Hogyan mûködik?

z

számítógéptermek,

z

a célcsoporttal foglalkozó szakember,

z

az idõsek szükségleteit és képességeit ismerõ oktatók,

z

kidolgozott tananyag, jegyzetek,

z

pénzügyi forrás (intézményi, pályázati, szponzori) a géppark mûködtetésére és az oktatók honoráriumára.

Eredmények, hosszú távú hatások

A képzés öt hétig tart, heti egyszeri négy órás foglalkozásokkal, melyeket a Központ – tekintettel a résztvevõi igényekre – hétköznap délelõttönként tart szeptember vége és május eleje között. A tanfolyamvezetõ az idõskorúak képességeit figyelembe véve segíti a tananyag elsajátítását, különös tekintettel azokra a technikákra, melyek a szóban forgó korosztály számára nehézséget jelenthetnek, mint például az egér vagy a billentyûzet használata. A Központ jegyzetet is biztosít a résztvevõk számára, ezáltal lehetõvé téve számukra a tanfolyamon kívüli ismétlést, gyakorlást. A jegyzetet a munkatársak a résztvevõi észrevételek figyelembe vételével folyamatosan frissítik. A tanfolyam vizsgával zárul, s a résztvevõk ünnepélyes keretek között veszik át a kurzus elvégzését igazoló oklevelet.

A tanfolyam része a Központ állandó programkínálatának, ezért rendszeresen kerül meghirdetésre. Tekintettel az érdeklõdõk nagy számára, a jelentkezéseket már a tanfolyam kezdete elõtt három hónappal le kell adni. A budapesti hálózat megszervezése hét további mûvelõdési ház bevonásával került kidolgozásra, és az országos hálózat is kiépítés alatt áll. A Központ ezen kívül országos találkozót szervez a résztvevõk, az oktatók és a program szervezõi számára.

A résztvevõknek a tanfolyam befejezése után is van lehetõségük konzultációra. A Központ létrehozott egy olyan honlapot is, melyen a tanfolyammal kapcsolatos információk olvashatók.

23


A szervezet neve:

Budapesti Mûvelõdési Központ

A projekt címe:

Õszidõ Nyugdíjasklub

Kapcsolattartó személy:

Vadócz Zsuzsa

Tel:

+36 1 371 2779

Fax:

+36 1 371 2761

E-m mail:

informacio@bmknet.hu

Honlap:

www.bmknet.hu

Mirõl szól a projekt?

Hogyan mûködik?

Az Õszidõ Nyugdíjasklub, mely szombatonként tartja összejöveteleit, az elmúlt 20 év során a XI. kerületben élõk egyik legkedveltebb találkozóhelyévé vált.

A nyugdíjasklub programkínálata a résztvevõk igényei és elvárásai alapján alakult ki. A klub szeptember 1. és június 30. között, szombat délutánonként tartja összejöveteleit a Központ társalgójában.

A klubnapok lehetõséget nyújtanak az idõseknek mind a régebbi baráti kapcsolatok ápolására, valamint új baráti kapcsolatok létesítésére, mind pedig tájékozódásra és új ismeretek megszerzésére.

Az elõadók, a képzõk és a kirándulások vezetõi minden esetben elismert szakemberek.

A klub programkínálatában az alábbiak szerepelnek: z

zenetörténeti elõadások, melyeket videó- és hangfelvételek kísérnek;

z

mûvészettörténeti elõadások a magyar mûvészettörténet jelentõs korszakairól és az egyetemes mûvészettörténet fontos példáiról;

z

Európán kívüli országok történelmérõl, földrajzáról és kultúrájáról szóló foglalkozások, melyeket történelem- és földrajztanárok, illetve kulturális antropológusok vezetnek;

z

kézmûves foglalkozások és filmvetítések a nevesebb ünnepek alkalmával;

z

történelmi sorozat, mely a magyar történelem vitás és érdekes korszakait tekinti át. A történelemtanár által vezetett foglalkozások során a klubtagoknak lehetõségük nyílik saját tapasztalataik és véleményeik megvitatására.

Az egyes programokon résztvevõk létszáma általában 40-50 fõ. A szervezõk teával és süteménnyel várják az érdeklõdõket.

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek Egy hasonló jellegû kezdeményezés megvalósításához az alábbiakra van szükség: z

állandó helyszín,

z

egy, a programokat koordináló szakember,

z

képzett szakemberek (elõadók stb.),

z

pénzügyi forrás.

z

4-6 hetente múzeumlátogatással egybekötött budapesti séták;

Eredmények, hosszú távú hatások

z

évi 3-4 alkalommal egynapos kirándulás.

A nyugdíjasklub programjai részét képezik a Központ állandó programkínálatának. A tematika akár formális képzés jellegû programokkal is bõvülhet. A klub saját technikai felszereléssel rendelkezik.

24


rendszernek adósságai vannak azzal a generációval szemben illetve, hogy Nagy-Britannia is sokkal tartozik azoknak az ír férfiaknak és nõknek, akik éveken keresztül az újjáépítési munkálatokat végzõ hadsereg tartalékosai voltak. Ezt az adósságot azonban még törleszteni kell.

Írország Írországban az idõsek jelentõs részének, de különösen a gazdaságilag elmaradott területeken és a falusi környezetben élõknek, kevés lehetõségük volt életük során a tanulásra. Az OECD elsõ, 1966-ban készült Írországról szóló tanulmánya lehangoló képet festett egy egyenlõtlen oktatási rendszerrõl. Míg az alapfokú oktatás ingyenes volt, addig a középfokú oktatásért fizetni kellett. A tanulmányból kiderül, hogy a vizsgált 55 000 tanulóból 17 500 fiatal (31%) már az alapfokú iskolában befejezte tanulmányait. A 37 000 középfokú iskolában továbbtanuló diák közül 13 500 (36%) idõ elõtt szakította félbe tanulmányait anélkül, hogy a minimális képzettségi elismerést megszerezte volna. A fennmaradó mindössze 10 000 tanuló (18%) szerzett érettségit, és közülük is csupán 2000 (3,6%) tanult tovább valamelyik egyetemen (Keogh,1994, p. 273). Ez utóbbiak – kevés kivételtõl eltekintve – általában tehetõs földbirtokos vagy magasan képzett családok gyermekei voltak, és õk tették ki az egyetemi hallgatóság 85%-át. 1966 szeptemberében a középfokú oktatás is ingyenessé vált, ami komoly hatást gyakorolt az érintett korosztály oktatásban való részvételére. A 15 és 19 év közötti korosztály középfokú oktatásban való részvétele jelentõsen megváltozott két évtized alatt: míg 1961-ben alig 10%-uk tanult középfokú oktatási intézményben, addig ez a szám 1981-re már meghaladta a 30%-ot (Keogh, 1994, p.277). Mindazonáltal a középfokú oktatás a jelentõs növekedés ellenére is még mindig bizonyos rétegek kiváltsága maradt, ami a leglátványosabban az egyetemi képzésben jelentkezett. Itt a társadalom 16%-ának gyermekei alkották a hallgatóság 46%-át. A fenti áttekintés megvilágítja, hogy az idõskorúak a tanulási lehetõségek és hozzáférés tekintetében a történelem során hátrányos helyzetbe kerültek. Az 1966 elõtti generáció, de fõként azok, akik szakmunkás vagy félig képzett családból származnak, különösen hátrányos helyzetben vannak. Sokak számára az 1916-os kiáltványban megfogalmazott követelések, miszerint a haza minden gyermekének azonos bánásmód jár, hamisan csengtek. Közülük ugyanis sokan, de fõként azok, akik az iskolai tanulmányaikat az 1940-es, illetve az 1950-es években fejezték be valamelyik alapfokú iskolában, emigrálni kényszerültek, másokat pedig tartalékosnak soroztak be, hogy a második világháború után részt vegyenek Nagy-Britannia újjáépítésében. Mások az Egyesült Államokba, vagy Ausztráliába emigráltak. Akik maradtak, azok hamarosan saját bõrükön érezhették azokat a gazdasági sokkhatásokat, melyeket egyrészt az 1973-as és az 1979-es olajválság, másrészt pedig az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozást követõ mezõgazdasági termelésfokozás okozott. A társadalomban egyetértés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a fent említett generáció nagyban hozzájárult Írország és Nagy-Britannia gazdaságának felvirágoztatásához. Sokan elismerik, hogy az ír oktatási

25


Példák A projekt címe:

Segítségnyújtás az elhunytak hozzátartozóinak (Bereavement Support Group)

A szervezet neve:

Megbocsátás Zárda (Convent of Mercy)

Postai cím:

Fergus Drive, Shannon, County Clare

Kapcsolattartó személy:

Sr Jo Cantwell

Tel:

+353 (0) 61 471637

Azoknak, akik segítõként szeretnének részt venni a csoport munkájában, elõször egy tizenkét hetes képzést kell elvégezniük, mely hetente egy este kétórás elfoglaltságot jelent. Ezen kívül a leendõ segítõknek egy hétvégi gyakorlaton is részt kell venniük. A képzés során a résztvevõk azt is megvizsgálják, hogy õk maguk hogyan élik meg egy ismerõs elvesztését, gyászát.

Mi jellemez egy olyan csoportot, amely az elhunytak hozzátartozóinak nyújt segítséget? Ez egy olyan, aktív nyugdíjasokból önkéntes alapon szervezõdõ csoport, melynek tagjai személyesen nyújtanak segítséget a helyi közösségben mindazoknak, akik nemrég vesztették el társukat, gyermeküket, szüleiket vagy testvérüket.

A havonta ismétlõdõ találkozók során további segítséget kapnak az önkéntesek. A soron következõ látogatások megtervezése mellett, lehetõségük nyílik arra is, hogy elmeséljék, és közösen megbeszéljék egy-egy látogatás benyomásait, tapasztalatait. Az önkéntes csoportot gyakorlott tanácsadó segíti, aki a látogatások elõtti képzéseket tartja.

A csoport minden hónapban találkozik. Helyi egyházi vezetõk és a hatóság segítségével összeállítanak egy listát azoknak a nevével, akik az elõzõ hónap során hunytak el, és a lista alapján azonosítják a közeli hozzátartozókat. Ezt követõen a csoporttagok megállapodnak a látogatásokban.

Ahhoz, hogy valaki önkéntesként részt vegyen a projektben tudnia kell figyelmesen hallgatni, jól bánni az emberekkel, és könnyen kapcsolatot teremteni velük. Ezen kívül fontos az önbizalom és a magabiztosság is. A felsorolt képességek nem köthetõk sem iskolai végzettséghez, sem pedig nemhez, korhoz, társadalmi osztályhoz vagy etnikai hovatartozáshoz.

Az önkéntesek személyesen keresik fel az elhunyt hozzátartozóit otthonukban. Magukkal viszik az erre a célra készült igazolványukat, majd elmondják, kik õk, és miért jöttek. Megkérdezik a hozzátartozót, megengedi-e, hogy bemenjenek hozzá. Amennyiben a hozzátartozó beleegyezik, úgy bemennek, és megkérik, hogy beszéljen az érzéseirõl, illetve arra ösztönzik, hogy meséljen az elhunyt életérõl és elhalálozásáról. A látogatás idõtartama nagyban függ a hozzátartozótól, ezért az önkénteseknek nagyon kell figyelniük a hozzátartozó jelzéseire, igényeire, különös tekintettel arra, hogy meddig maradhatnak.

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek Jóllehet a bemutatott kezdeményezés egy adott területen valósult meg, azonban lehetõség van arra is, hogy más speciális érdeklõdésû csoportok, mint például nyugdíjasok csoportja, szakszervezetek vagy szociális / kulturális csoportok is átvegyék a programot.

A beszélgetés végén a segítõ megkérdezi a hozzátartozót, hogy szeretné-e, ha máskor is meglátogatná. Amennyiben igen, úgy megbeszélnek egy következõ idõpontot. A segítõ általában háromszor megy el, s ha úgy érzi, hogy a hozzátartozónak további segítségre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza fájdalmát, akkor felajánlja neki, hogy találkozzon szakemberrel is. Ha a hozzátartozó igényt tart egy ilyen jellegû segítségre, akkor megszervezi számára a találkozót.

Eredmények, hosszú távú hatások A bemutatott projekt egy kisebb területen valósult meg; elindulása óta (1999) az önkéntesek több mint ezer hozzátartozót kerestek fel otthonukban (1414).

Évente egyszer közös megemlékezést tartanak az egyházkerületben elhunytak tiszteletére. A megemlékezés alapvetõen vallási jellegû, de ettõl függetlenül nyitva áll bármilyen vallású, illetve felekezeten kívüliek elõtt is.

26


A projekt címe:

Az észak-leitrim-i férfiak csoportja (The North Leitrim Men's Group)

Postai cím:

Bee Park Community Centre, Manorhamilton, County Leitrim

Kapcsolattartó személy:

David Spence

Tel:

+353 (0) 72 55347

E-m mail:

nlmensgroup@eircom.net

részt vegyen az ún. határokon átívelõ „mobil számítástechnikai képzés” kezdeményezésben. Tekintettel arra, hogy a térségben elszórtan jöttek létre a lakóhelyek, és hogy tömegközlekedés szinte egyáltalán nem létezik, Észak-Írországból egy olyan, számítógépekkel felszerelt teherautó érkezett, mely egyben a tanfolyam helyszínéül is szolgált.

Az észak-leitrim-i férfiak csoportjának bemutatása Az észak-leitrim-i férfiak csoportja 1966-ban alakult közösségfejlesztõ szervezet. A csoport azzal a céllal jött létre, hogy segítséget nyújtson az Írország észak-nyugati részén található, gyéren lakott területeken egyedül élõ férfiaknak, akiknek jelentõs része fokozatosan a társadalom perifériájára szorul. A falvak elnéptelenedése, a mezõgazdasági hanyatlás, az emigráció és a falusi területeken található szolgáltatások csökkenése mind hozzájárultak ahhoz, hogy az itt élõ férfiakon úrrá lett a csüggedés, illetve az elszigeteltség és a kirekesztettség érzése. Mindez persze negatívan hatott az egészségi állapotukra és a közérzetükre is. A 35 és 65 év közötti férfiak csaknem fele (48%) 15 évesen vagy még ennél is fiatalabban fejezte be az iskolai tanulmányait. Az ország északnyugati felében Leitrim megyében volt a legmagasabb az öngyilkosságot elkövetõk aránya, akiknek túlnyomó többsége (84%) férfi volt. Jóllehet a csoport nemcsak az idõsebb férfiakat várja, a résztvevõk jó része mégis az idõsebb korosztályhoz tartozik.

A résztvevõkkel szembeni elvárások között szerepel, hogy legyen kedvük új tapasztalatok megszerezésére, és hogy bízzanak magukban, illetve a többiekben. A szervezõk arra is ösztönzik õket, hogy aktívan vegyenek részt a munkában, és ha már tagjai a csoportnak, akkor szívesen fogadják az új tagokat. A régi és a jelenlegi tagok számára találkozóhely kialakítása van folyamatban, mely lehetõséget fog nyújtani mindenkinek arra, hogy tartsák a kapcsolatot. A férfiak egy olyan kutatást is végeztek, melynek során hozzájuk hasonló helyzetben lévõ férfiakat vizsgáltak. Arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgált férfiak közül sokan társadalmilag elszigetelõdtek, szegényes körülmények között élnek, alacsony jövedelemmel rendelkeznek, kevés az önbecslésük és kevés ismeretük van saját jogaikról. A vizsgálat során az is kiderült, hogy sokan közülük, noha egyedülállók, mégis családtagjaik fõ eltartói.

A csoport egy államilag finanszírozott közösségi munkahely mintájára jött létre. A projektben mintegy 15-20 férfi vesz részt évente, akik heti húsz órában fizetett munkát vállalnak. A résztvevõket közvetlenül és szóbeszéd útján toborozzák; mostanáig mintegy ötvenen kapcsolódtak be a csoport munkájába.

Írországban fokozatosan bõvül az a hálózat, mely férfiak csoportjait tömöríti, s melynek az Észak-leitrim-i férfiak csoportja is tagja. A Malelink szintén egy hasonló hálózat, mely Észak-Írország és a szomszédos országok férfi közösségeit tömöríti (www.themalelink.org).

A folyamat ugyanolyan jelentõséggel bír, mint a végeredmény mind a szerevezõk mind pedig a résztvevõk számára. A gyakorlatok célja, hogy erõsítsék a résztvevõk önértékelését, személyes felelõsségérzetét és a csoportmunkát. A férfiak számos helyi környezetvédelmi projektbe kapcsolódtak be – például bio-gazálkodás –, melyek más helyi szervezetek és közösségek együttmûködésével jöttek létre. Ezen kívül részt vettek különbözõ társadalmi és egészségügyi kezdeményezésben, melyek az írás-olvasás, számolás, fõzés, higiénia, egészségmegõrzés és személyiségfejlesztés témakörére épültek.

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek A bemutatott projekt olyanok számára lehet hasznos, akik vidéki környezetben elszórtan élõ lakossággal foglalkoznak.

Eredmények, hosszú távú hatások

A csoport munkáját a Békét és Megbékélést Támogató Speciális Program (Special Support Programme for Peace and Reconciliation) is segítette. A programnak köszönhetõen a csoportnak lehetõsége nyílt arra, hogy

A bemutatott kezdeményezés igen munkaigényes, megvalósításához folyamatos anyagi háttér szükséges.

27


A projekt címe:

Aughoo-Boho határokon átívelõ csereprogram (Aughoo-Boho Cross-Border Exchange Programme)

A szervezet neve:

Kezdeményezések az Idõsekért – Írország (Age Action Ireland)

Postai cím:

30-31 Lower Camden Street, Dublin 2

Tel:

+353 (0) 475 6989

Fax:

+353 (0) 475 6001

E-m mail:

info@ageaction.ie

A csereprogramok elõtt a csoportok egy tréner közremûködésével beszélgetnek a program céljáról és a benne rejlõ lehetõségekrõl, miközben a szervezõ bizottságok a találkozó programját dolgozzák ki, és a megvalósítással kapcsolatos kérdéseket gondolják át.

Az Aughoo-Boho határokon átívelõ csereprogram háttere A csereprogram az Age Action West nevû, Írország nyugati részén idõs emberekkel foglalkozó civil szervezet kezdeményezése. Írországot 1921-ben osztották fel, úgy, hogy harminckét megyéjébõl hat az Egyesült Királyság része maradt. E hat megye lakossága a 20. század végéig nagyon megosztott volt: domináns részük továbbra is az Egyesült Királysághoz kívánt tartozni, mely észrevétlenül ellenõrizte a kormányzás minden szintjét, és mely a lakosság egy részét elõnyben részesítette a másikkal szemben. Ezek a belsõ ellentétek harminc éven át tartó erõszakhullámhoz vezettek, melynek következtében 1966. június 11. és 1999. június 13. között 3 637 ember vesztette életét (McKittrick et al 1999). Ez idõ alatt számos szervezet tett kísérletet arra, hogy elõsegítse a baráti viszony kialakulását egyrészt az egymással szemben álló közösségek között az említett hat megyében, másrészt pedig egész Írország területén. Jóllehet 1998. áprilisában a hat megye között nagy nehezen megteremtõdött a béke a Belfasti / "Jó Péntek" (Good Friday) egyezmény aláírásával, mely a végrehajtó hatalom megosztásáról rendelkezett, a megbékélés és az egymáshoz való közeledés elõmozdítása azonban továbbra is nagyon fontos feladat maradt. Tekintettel arra, hogy az idõsebb korosztályt jórészt érintették az Írországon, de fõként a hat megyén végigsöprõ viharok, érthetõ, hogy õk fontos szerepet játszhatnak a megbékélési folyamatban.

A találkozásokra általában hétvégén kerül sor. Elõször az egyik csoport látogatja meg a másikat, aztán fordítva. A találkozás során a résztvevõknek lehetõségük nyílik arra, hogy meséljenek egymásnak, és hogy megismerjék a két település történelmét. Ez a tanulás, a megértés és az egymáshoz való közeledés ideje. Ugyanakkor a találkozások nemcsak múltidézésre adnak lehetõséget, hanem mindemellett a résztvevõk olyan témákról is beszélgetnek, mint például az idõsek helyzete és lehetõségeik, illetve az õket érõ kihívások az Ír sziget különbözõ részein. Végül lehetõségük nyílik arra is, hogy megnézzék a fogadó csoport lakóhelyét és környékét. Mostanáig 48 fõ közvetlenül, további ötven pedig közvetett módon kapcsolódott be a programba. Az utóbbiak általában a résztvevõk ismerõsei, akik szívesen vállalnak el bizonyos feladatokat.

A megvalósíthatóság (replikáció) lehetõsége más környezetben A bemutatott projekt azon területen élõk számára lehet gondolatébresztõ, ahol a lakosság konfliktust, erõszakot élt meg.

Aughoo egy írországi, Boho pedig egy észak-írországi falu.

Eredmények, hosszú távú hatások

A szóban forgó csereprogram volt az eddigi három közül az elsõ, melyet az Age Action West irányított. Az elsõ program keretében egy olyan találkozó valósult meg, mely a Mayo megyei Knock-ban mûködõ St John Care Centre és a Shankill út mentén fekvõ kizárólag protestáns Glencairn Day Centre között jött létre. Az elõbbi arról ismert, hogy itt található az egyik leghíresebb és évrõl évre egyre több római katolikus hívõt vonzó Mária-kegyhely, az utóbbit pedig azért tartják számon, mert az elmúlt harminc év során dúló erõszakhullám következtében itt vesztették a legtöbben életüket.

A csereprogramok keretében egyszeri találkozások jönnek létre. Természetesen lehetõség van folyamatos kapcsolattartásra is – például az információs technológiák segítségével.

28


A projekt címe:

„Biztos otthon” program (The "Safe Home" Programme)

Postai cím:

St Brendan's Village, Mulranny, County Mayo, Írország

Tel:

+353 (0) 98 36287, 98 36134

Fax:

+353 (0) 98 36287

E-m mail:

safehomeireland@eircom.net

Honlap:

www.safehomeireland.com

Minden jelentkezõben él egy elképzelés hajdani otthonáról, de ritkán gondolkoznak el azon, hogy az hogyan is fog kinézni a valóságban. Mivel sokan rózsaszín szemüvegen keresztül látják a régmúltat, ezért a „Biztos otthon” munkatársai szigorú kérdéssorozatnak vetik alá õket, hogy lássák, valóban képesek lennének-e visszatérni.

A „Biztos otthon” program háttere Az Írországot az 1930-as és az 1960-as évek között elhagyó emigránsok túlnyomó többsége gazdasági emigráns volt. A mindössze 13-14 éves ír fiatalok elsõsorban Nagy-Britannia nagyvárosaiban telepedtek le, kisebb részük az Amerikai Egyesült Államokba, illetve más országokba utazott. Az 1950-es évek fordulópontot jelentettek az ír emigráció történetében: ekkor mintegy 400 ezer ember hagyta el az országot (Lee, 1989 és Keogh, 1994). Többségük munkahely hiányában kényszerült emigrálni, akiknek a keresetére teljes mértékben rászorultak az itthon maradt családtagok. Az 1950-es, 1960-as és 1970-es években az emigránsok által átutalt összegek óriási mértékû hozzájárulást jelentettek az ország gazdaságának: õk ugyanis két évtized alatt több mint 300 millió fontot juttattak a családjaiknak kisebb összegekben. Ez a pénz pedig nemcsak a tengerparti települések helyi gazdaságát tartotta életben Donegal-tól Kerry-ig, hanem segített a nemzeti eladósodás megakadályozásában is.

Ha valaki a hazatérés mellett dönt, akkor a gyakorlati elõkészületek lebonyolításában londoni önkéntesek, a megérkezés után a letelepedésben pedig ír önkéntesek segítenek. Amennyiben szükséges, akkor az Írországi Települési Jóléti Szolgálat (Community Welfare in Ireland) fogadja a hazatért honfitársakat, akik tájékoztatást kapnak a település különféle programjairól is, ezzel igyekeznek aktív életmódra ösztönözni õket. Ezt heti látogatások követik, és figyelemmel kísérik a letelepedés, beilleszkedés folyamatát. A projekt kezdete óta 158-an tértek vissza Írországba, és mindannyiuknak sikerült letelepedni.

Az emigránsok többsége nem volt felkészülve arra, hogy mi vár rájuk az ismeretlenben. Történeteiket késõbb Írország egyik legnevesebb írója, John B Keane örökítette meg Many young men of twenty (Sok huszonéves fiatalember) címû színdarabjában. Ez a sok „huszonéves fiatalember” ma sok 60-70 éves idõs férfi.

A megvalósíthatóság (replikáció) lehetõsége más környezetben Az írországi emigránsok hazatelepülése során szerzett tapasztalatok néhány évtized múlva az Európai Unió más tagállamaiban is hasznosak lehetnek. Jelenleg ugyanis az Unió tagállamaiba tömegesen érkeznek olyan külföldiek, akik gazdasági vagy politikai okok miatt kénytelenek elhagyni hazájukat. Elképzelhetõ azonban, hogy évek múltán õk is szeretnének visszatérni szülõföldjükre.

A „Biztos otthon” program 2000-ben jött létre azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson azoknak a külföldön letelepedett emigránsoknak, akik sohasem tudtak teljesen integrálódni a választott hazájukban, és akik szeretnének visszatérni szülõföldjükre, de anyagiak és helyismeret hiányában nem lennének képesek rá támogatás nélkül. Becslések szerint az érintettek jelentõs része egyedülálló (özvegy, elvált, különélõ vagy sohasem kötött házasságot), s csak kisebb részük házas.

Eredmények, hosszú távú hatások

A fejlesztésekért felelõs munkatárs olyan önkénteseknek tart képzéseket, akik a potenciális hazatérõket segítik a végsõ döntéshozatalban. Az önkéntesektõl elvárják, hogy megértést tanúsítsanak az emigránsok élményeivel szemben, illetve, hogy lehetõleg õk maguk is rendelkezzenek hasonló személyes tapasztalatokkal.

A bemutatott projekt Írország sajátos történelmi helyzetébõl adódóan jöhetett létre. A program folyamatosan mûködik, és már az ország más részén is megvalósult.

29


A képzés A kétnapos képzésnek kettõs célja volt: z

z

A program

Az idõskorú tanulókkal foglalkozó szakemberek meglévõ tudásának, módszertárának gazdagítása, illetve az elsajátított módszereknek a gyakorlatban történõ alkalmazása idõskorú tanulók segítségével.

1. nap (fél nap)

A Budapesten élõ idõskorúak tanulási korlátainak felmérése.

Közös munka a szakértõkkel 14.00 Bevezetés 15.00 Mi a tanulás? Melyek a korlátai? Mi(k) jelenti(k) a legnagyobb nehézséget az Ön lakóhelyén?

Résztvevõk és munkamódszerek

16.30 A sikertelen kezdeményezések jellemzõi 17.00 Milyen módszereket alkalmazzunk az idõskorúak képzése során? (interaktív módszerek)

A kétnapos képzés elsõ napján olyan szakemberekkel dolgoztunk, akik idõskorú tanulók csoportjait vezetik, illetve képzõként a szakma elismert képviselõi. A képzõk képzését a nemzetközi projekt team vezette.

2. nap 9.00 Négy sikeres példa bemutatása

A témákat kis csoportokban dolgozták fel a résztvevõk, a csoportok pedig minden esetben megosztották munkájuk eredményét a többi résztvevõvel.

10.30 A délutáni foglalkozások megtervezése és elõkészítése

A második nap délutánján olyan idõskorú tanulók csatlakoztak a szakértõi csoporthoz, akik aktív résztvevõi különbözõ mûvelõdési házak által szervezett nyugdíjas kluboknak, illetve idõseknek szóló képzéseknek.

Közös munka a szakértõkkel és az idõskorú tanulókkal 13.00 Ebéd – a csoport és a délutáni foglakozáson résztvevõ idõskorú tanulók számára

A délutáni foglalkozáson a szakértõi csoport vált az idõs tanulók képzõjévé, akik nagyrészt kisebb csoportokban dolgoztak, mint ahogyan azt képzõik tették a délelõtt során. Ily módon mindenkinek lehetõsége nyílt arra, hogy elmondja ötleteit, gondolatait a munka bemutatása során.

14.00 Munka az idõskorú tanulókkal – a szakértõk tervezik 17.00 Értékelés Az utolsó foglalkozás során megkértük az idõskorú tanulókat, hogy gyûjtsék össze, szerintük melyek a tanulás korlátai, és hogy õk milyen lehetõségeket látnak azok mérséklésére. Kérdésünkre az alábbi válaszokat kaptuk:

A képzés során az interaktivitás megvalósítására törekedtünk, elõadás formájában csak a külföldi követendõ példák bemutatása történt.

z

Kevés információ áll rendelkezésre – Meg kell találni a megfelelõ csatornákat ahhoz, hogy sikeresen elérjük a tanulni vágyókat (pl. az egészségügyi elõadásokat patikákban, háziorvosi rendelõkben, kerületi újságban, helyi tévében vagy nyugdíjas klubok honlapjain kell meghirdetni). – Sok szórólap helyett pontos, összegzett információra van szükség.

z

Nem megfelelõ a képzési kínálat – A szervezõknek az idõsek szükségleteire kell építeniük a tervezett képzéseket.

30


z

Nem megfelelõ a közlekedés

z

– Lakóhelyhez közel (helyben) kell szervezni a programokat.

– Azok az idõsek, akik beteg családtagjaikat ápolják, nehezen tudják megoldani, hogy elmenjenek otthonról. Ilyenkor a többi családtag segítségére lenne szükség, hogy a szóban forgó idõskorú szabadidõs, képzési programon vehessen részt.

– A programok kezdetét és végét össze kell hangolni a tömegközlekedéssel. z

Anyagiak – kedvezmények hiánya – A tanulási programok pénzügyi támogatásával csökkenne a résztvevõkre esõ költség.

z

Beteg a családban

z

Testi és szellemi leépülés idõskorban

– A szponzorálás megteremtése szintén csökkenthetné a költségeket.

– Szükség van a folyamatos munkára és a tanulásra. A rendszeres fizikai és szellemi tevékenység frissen tartja a testet és a lelket.

Rossz módszerek használata

– A tanulók számára fontos, hogy bizonyíthassák tudásukat és képességeiket, ezért a trénereknek az idõsek erõsségeire kellene építeniük a képzés során.

– Interaktivitás szükségessége, az elõadás helyett párbeszéd kialakítása. – Képzett elõadók bevonása. z z

Idõnként nehézséget okoz az idõskorúak számára, hogy közös tanfolyamon vegyenek részt fiatalokkal – Esetenként külön kell választani a fiatal és az idõs résztvevõket az eltérõ haladási ütem miatt (pl. nyelvtanulás). Mindazonáltal nagyon hasznosak azok a közös programok, melyek a generációk közötti kapcsolatépítést segítik elõ.

z

Gyakran nagy a tudáskülönbség az egyes idõskorú tanulók között – Fontos lenne egymás segítése. – Bemutató foglalkozásokra lenne szükség, hogy az érdeklõdõknek még a beiratkozás elõtt lehetõségük legyen felmérni, melyik programra szeretnének jelentkezni. – Az azonos érdeklõdésûek számára érdemes lenne szakklubokat/tematikus klubokat indítani.

z

Motiváció hiánya – Az emberek motiváltabbá válnak, ha sikerül õket meggyõzni arról, hogy a tanulás által az életminõségük is javul. – Helyben szervezett és tanuló központú programokra van szükség.

z

Biztonság (szociális, köz-,, lelki) hiánya – A barátok vagy a csoporttársak segítsége és támogatása növelheti az érintettek biztonságérzetét.

z

Az idõsek tanulási igényei nem elismertek – Az idõskorúakkal szemben élõ sztereotípiák leküzdésének fontossága.

Rossz egészségi állapot – Adott esetben a szervezõknek kellene gondoskodni arról, hogy a segítségre szorulók is eljuthassanak a programok helyszínére. – Hasznos lenne összekapcsolni az oktatási és az egészségmegõrzõ lehetõségeket.

31


Tapasztalataink A résztvevõk kis csoportokban válaszoltak a kérdésekre, majd egy nagy papírlapon rögzítették a legfontosabb gondolatokat, s ennek segítségével számoltak be beszélgetéseikrõl a többieknek. Az volt az érzésünk, hogy ez a módszer is nagyban hozzájárult a tanulási korlátok mérsékléséhez, mivel a résztvevõknek lehetõségük nyílt arra, hogy saját tapasztalataikat használják kiindulási pontként. Az értékelés során az idõskorúak és a szakértõk az alábbiakat fogalmazták meg a módszerrel kapcsolatban: z

Kiemelkedõen fontos, hogy minden esetben rövid, pontos és könnyen érthetõ instrukciókat adjunk a tanulóknak.

z

A csoportmunka során új kihívást jelentett a résztvevõknek, hogy összegezzék mások véleményét. Mivel a lényeg kiemelése gyakran okozott nehézséget, ezért az elõadásmód nem volt mindig megfelelõ.

z

A szakértõk véleménye szerint a csoportmunka jobban sikerült, mint az azt követõ összefoglaló.

z

A választási lehetõségek felkínálása nagyban megkönnyítette az idõsek válaszadását.

z

Nehéz vagy lehetetlen volt megváltoztatni a már kialakult véleményeket.

Az idõskorú résztvevõk szívesen kapcsolódtak be a gyakorlatokba, hiszen lehetõségük nyílt arra, hogy beszámoljanak személyes tapasztalataikról. Ennek következtében elõfordult, hogy csak nehezen tudtuk tartani az idõt, miközben arra is törekedtünk, hogy mindenkire annyi idõt szánjunk, amennyit õ igényelt. A kiválasztott gyakorlatoknak és a módszereknek köszönhetõen minden résztvevõnek alkalma volt arra, hogy hozzászóljon a beszélgetéshez. A kétnapos munka sikerességét tükrözi, hogy az együttmûködõ szakértõk a képzés módszereit kitûnõnek találták az értékelésük során. A technikák elemzésekor kiemelték a játékosság szerepét, amely kitûnõ eszköze a feszültség oldásának, és a kellemes, jó hangulat megteremtésének. Az idõskorúak egy része úgy vélte, hogy az említett módszereket más összetételû csoportokkal történõ munka során (pl. romák, fogyatékosok), illetve más jellegû témák feldolgozásához is fel lehet használni. A szakértõk végül kiemelték a tervezés fontosságát és a pontos instrukciók szükségességét.

32


Összefoglalás A kiadványban bemutatott együttmûködés keretében átgondoltuk, hogy milyen szempontok szerint határozhatunk meg jó példákat, hogy az idõskorúak milyen tanulási nehézségekkel találkoznak, és hogy az egyes projektek milyen feltételek mellett valósíthatók meg más környezetben. A feladat nem volt könnyû és tisztában vagyunk azzal, hogy, idõnként vitatható a megoldás. Mindemellett azt gondoljuk, hogy megbeszéléseink és a tapasztalatcsere során sok értékes tudnivalóval lettünk gazdagabbak mindannyian. Reméljük, hogy az eredményeket bemutató könyvünk az olvasóközönség számára a gyakorlatban is hasznosíthatónak bizonyul. A következõ lépés egy képzési program összeállítása lesz. Elkötelezettek vagyunk az irányba, hogy minél több ötletünket bemutassuk a készülõ képzési programban, és ezzel mi is hozzájáruljunk az idõskori tanulás korlátainak mihamarabbi mérsékléséhez. A következõ évben megjelentetünk egy képzési programot, melyet elsõsorban szakembereknek, illetve kortársaikkal aktívan foglalkozó idõskorúaknak szánunk. A képzési program számos, a jelen kiadványban is tárgyalt kérdésre is kitér, és segítséget nyújt a résztvevõknek ahhoz, hogy új megközelítési lehetõségeket találjanak az alábbi témákhoz: z

információ,

z

az idõskorúak bevonását célzó programok,

z

módszertan,

z

harc a sztereotípiák ellen,

z

kisebbségi csoportokkal történõ foglalkozás,

z

értékelés.

33


Irodalomjegyzék Az európai helyzetet tárgyaló mûvek

Az ausztriai helyzetet tárgyaló mûvek

Belanger, P and Valdivielso, S (eds) (1997) The emergence of learning societies: who participates in adult learning? London, Pergamon and UNESCO Institute for Education

Brugger, E (1990) Probleme bei neuen Formen der Bildungsarbeit mit älteren Menschen, In: Filla, Wilhelm u.a. (Hrsg.) Beiträge aus Theorie und Praxis. S. 67-76, Wien – Baden: Verlag Grasl.

Bond, M (1999) ’What about the men? Reflections from a picket line on returning to learning’ in Studies in the Education of Adults, Vol 31, No 2

Filla, W /Vater, S (2000) Bildung. In: BMSG (Hrsg.) Ältere Menschen – Neue Perspektiven. Seniorenbericht 2000: Zur Lebenssituation älterer Menschen in Österreich. S.344-365. Wien: BMSG.

Cole, P (2000) Philosophies of exclusion: liberal political theory and immigration, Edinburgh University Press

Leichsenring, K/Strümpel, C (2000) Gesellschaftliche und politische Partizipation älterer Menschen in Österreich. S.472 – 503. Wien: BMSG.

King, P, O’Driscoll, S and Holden, S (2002) Gender and learning Dublin, AONTAS

Amman, A (2000) Bericht zur Lebenssituation älterer Menschen – eine Synthese. In: BMSG (Hrsg.) Ältere Menschen – Neue Perspektiven. Seniorenbericht 2000: Zur Lebenssituation älterer Menschen in Österreich. S.586-609. Wien: BMSG.

McGivney, V (1999) Excluded men: men who are missing from education and training Leicester, NIACE Morgan, M, Hickey, B, and Kellegan, T with Cronin, A, and Millar, D (1997) Report to the Minister for Education on the International Adult Literacy Survey – results for Ireland Dublin, Government Publications

Az írországi helyzetet tárgyaló mûvek

Owens, T (2000) Men on the move: a study of barriers to male participation in education and training initiatives Dublin, AONTAS

Keogh, D (1994) Twentieth-century Ireland nation and state Dublin, Gill & Macmillan

Taylor, R (2001) ’Lifelong learning in higher education in Western Europe – myth or reality?’ in Adult Education and Development, Institute for International Co-operation of the German Adult Education Association

North Leitrim Men’s Group (2001) Research project: a study of the situation of single rural men Leitrim, North Leitrim Men’s Group

Tett, L (1994) ’Where have all the men gone?’ Adult participation in community education in Scottish Journal of ACE, Vol 1 No 2 WRC Social and Economic Consultants Ltd (1999) Factors affecting participation and non-participation by older unemployed adults in education and training (unpublished) Dublin Department of Education and Science Yeats, W B ’Sailing to Byzantium’ in Martin, A (1992) W B Yeats Collected Poems Vintage, London

34


Az idõskori tanulás korlátainak mérséklése