Robert Merle: Francia história

katolikusok a folyón általvetettek, szabadságot ígért az evezősöknek. A gályarabok örömujjongva szaporázták evezőcsapásaikat, s a gálya vágósarkantyúját a láncnak kormányozták, úgyhogy az a nagy nyomás alatt elpattant; Montgomery kijutott a nyílt tengerre, s áthajózott Angliába. Végzete mégis másként rendelkezett felőle, két év múltán újra összehozta őt Medici Katalinnal s a halállal. Úgy tetszett, Rouen bevétele csupán egy újabb levél Guise dús babérkoszorújához, s a nép már azt suttogta, a herceg előbb-utóbb IX. Károly koronájával cseréli fel koszorúját. Ő maga mégis szokatlanul komor kedvében volt, amikor Rouenból megtért Párizsba, mivel az ostrom dicsőségén osztozni volt kénytelen Montmorency connétable-lal, ki immár három királyt szolgált ki, s jócskán megöregedett, de a feje lágya csak nem akart benőni, továbbá Saint-André marsallal, ki ugyan a connétable-nál fiatalabb volt, de hajszállal sem tehetségesebb, s mi több, még a szegény, bolondos Anthoine-nal is, ki mintha egyenesen azért lövette volna le magát, hogy haldokló hősként parádézhasson hordágyán fel-alá a város utcáin.

Párizsban Guise-t az a meglepő hír várta, hogy a hugenotta sereg, amelyet D'Andelot hétezer, Németországból ideszegődtetett zsoldossal erősített meg - háromezer lovassal s négyezer gyalogossal -, elfoglalta Étampes-ot, La Ferté-Alais-t, Dourdant s Montlhéryt. Amihez egyébiránt nem kellett nagy hadikészület. A hugenották Párizs körül portyáztak, a fővárost magát azonban nem merték megostromolni, s a mondott kisvárosokat is csak azért foglalták el, hogy katonáikat némi prédához juttassák elmaradt s nagy hangon követelt zsoldjuk fejében. Mivel a zúgolódás erre sem szűnt, sőt fokozódott, Condé s Coligny úgy határozott: Normandiába vezetik a hadukat, hová az Angliai Erzsébet ígérte segítség káprázata vonzotta őket.

A hugenották tehát nyugatra igyekeztek. Vonulásuk irama azonban felette lassú volt a német zsoldosok zsákmányát hurcoló szekerek miatt, s hiába igyekeztek a vezérek gyorsabb előrehaladásra ösztökélni a sereget, a nyomukba eredt királyi sereg hamarosan beérte őket, s kis híján sarkukra hágott. Coligny attól tartott, bármely percben rácsaphatnak utóhadukra, azért megállásra bírta Condét s a csata vállalására.

A hely a dreux-i síkság volt, a lehető legjobb csatatér, hol Condé felvonultathatta egész lovasságát.

Guise a királyi sereg jobbszárnyán helyezkedett el, nemesei kíséretében s a régi francia csapatokkal. Ezúttal elhárította a fővezérséget, nem akarván megint másnak kikaparni a gesztenyét. Ha magas termetét kihúzta, s felágaskodott nagy, fekete kancája kengyelében, kénye-kedve szerint áttekinthette a csatamező egészét, mintha páholyban ülne. Nyugodtan tűrte, hogy Condé s Coligny tönkreverje a connétable-t.

- Kegyelmes hercegünk, verik a connétable-t!

- Látom - felelte Guise.

- Kegyelmes hercegünk, a connétable megsebesült!

- Látom.