A. A z elkülönülés mint élet
méretre szabottak. A boídogság - bevégződés, ahol azonban a törek vés emléke e bevégződest a beteljesülés olyatén jellegével ruházza fel, mely többet ér az ataraxiánál. A tiszta létezés ataraxia, a boldog ság - beteljesülés. Az élvezet a szomjúságának emléke, a szomjúság oltása. Cselekvés, mely em lékezik a „hatalmára” . Nem a létbe ágyazottságom módjaként, hangoltságom ként, mint ahogyan H eidegger szeretné, hanem a fennmaradásom állandó feszültségeként fejeződik ki. Nem a létfenntartásom, hanem im m ár a lét meghaladása; a lét az zal „esik m eg”, aki képes a boldogságot mint valamiféle újszerű dicsfényt a szubsztancialitása fölött keresni; maga a lét olyan tarta lom, mely olyasvalakinek a boldogságát vagy a szerencsétlenségét alkotja, aki nem pusztán saját term észetét valósítja meg, hanem a lét ben a szubsztanciák rendjében elképzelhetetlen diadalt keres. A szubsztanciák azok, amik. A boldogság függetlensége különbözik te hát a szubsztanciák ama függetlenségétől, mellyel azok a filozófusok szerint rendelkeznek. M intha a lét teljességén túl a létező új diadalra tarthatna igényt. Persze ellenünk vetheti valaki, hogy csak a létezés létezőt jellem ző tökéletlensége teszi e diadalt lehetségessé és érté kessé, valamint, hogy nem esik egybe a lét teljességével. A vála szunk azonban az, hogy egy nem teljes lét különös lehetősége már a boldogság rendjének m egnyílása és a függetlenség eme ígéretének a szubsztancialitásnál magasabb - ára. A boldogság a tevékenység feltétele, amennyiben a tevékenység még ha folyamatos is - kezdetet jelent a tartamon belül. A cselekvés természetesen feltételezi a létet, mindazonáltal kijelöl egy kezdetet és egy célt egy névtelen létben, ahol célnak és kezdetnek nincsen értel me. M ármost az élvezet a folytonossághoz képest e folytonosságon belül a függetlenséget valósítja meg; minden egyes boldogság első ként érkezik. A szubjektivitás eredetét az élvezet függetlenségében és szuverenitásában nyeri el. Platón az igazságokkal táplálkozó lélekről beszél. Az ésszerű gon dolatban, amelyben a lélek szuverenitása megnyilvánul, megkülönböz tet egy tárgyhoz való viszonyt, mely nem pusztán szemlélődő jellegű, hanem egyszersmind megerősíti a gondoló Ugyanazját a szuverenitásá ban. Az igazság mezején található „a lélek legnemesebb részéhez illő le gelő, amely a lelket felemelő szárny növését is táplálja” .1Azt, ami lehe tővé teszi a lélek felemelkedését az igazsághoz, az igazság táplálja. Egész könyvünkben szembehelyezkedünk igazság és táplálék totális ana lógiájával. Pontosan azért, mert a metafizikai Vágy az élet fölött van, ott, ahol nem beszélhetünk kielégülésről. A platóni kép viszont a gondo 1
Platón, P h aidrosz, 249c, in Ö sszes m űvei, Budapest, Európa, 1984. II. k. 748. o. K övendi D én es fordítása.
89