Page 1

a KORONÁS CUKOR bemutatja:

V. évfolyam 2. szám, 2018.05.17.

EMLÉK-LAP A 2017. évi Kaposfest második napjáról


Lackfi János

Holló híján Szilágyi Örzsébet A postást nem leste. Elindult Helyette Feszt a Kaposfestre. Kedvező Számára A korai óra, Kisebb a Pollenek Koncentrációja. Nem került Gyógyszer még, Bár lábát lejárta, Szilágyi Örzsébet Allergiájára. Beült a Terembe Hűti a légkondi, Hörgői Tágulnak, Jó ez az új módi.

Mint pletykás Asszonyok, Trécsel a trombita, Zsibong a, Kattog a Török utcák sora.

Zengése Lépesméz Gyógyít, mint a balzsam, Elixír Feloldva Olíva-olajban.

Hát mikor Szippantott A jó muzsikából, Már minden Bajából, Érezte, kilábol.

Szilágyi Örzsébet Ha reggel elmene, Mért maradt Volna honn Akkor estefele?

Gyöngyházból, Ébenből Richard Strauss vára, Vibráló Vibratók Kúsznak a falára.

Nem volt ő, Dehogy volt Nagy kortárs-rajongó, Nem esett Hasra sok Műmájer majomtól.

Csokitól Maszatos Alapozós arca, Oka a Kóstoló: Darwin uram harca.

Kvartett plusz Zongora Brahms mester kavarja, Örvénylő Körlépcső Fúródik magasba.

Na de a Fazil Say, No meg a Liza Lim Körítve Bartókkal, Francaix-vel de fain!

Mogyoró Héjában Operatörténet: Rost Andi Édeni Hangja fürdet téged.

Szilágyi Örzsébet A postást feledte, Andalog, S a bársony Égbolt leng felette.


Zenei kísérletezések, gyöngyszemekkel Igen, az első teljes nap délelőttje ennek a jegyében telt el, mindjárt a nyitó kompozíció is, Liza Lim Wild Winged One c. szólótrombitára írott kortárs alkotása amolyan ébresztő gyanánt szolgált, amelyben a trombitajáték összes effektusát felvonultatta hét percben, a negyedhangos glisszandóktól a fúvóka nélkül lehelt légoszlopig, és az izgatott suttogásokig minden megtörtént ebben a darabban, de más egyéb nem nagyon. Jean Francaix: Cinq danses exotiques-e már a hagyományosabb, kissé kortársra fűszerezett jazzes-crossover stílus terméke volt, Szaller István széphangú szaxofonjátéka és Balog József pontos ritmikájú zongorakísérete magával ragadta a közönséget, az öttételes alkotás logikusan felépített, jól kivitelezett előadásban állt előttünk.

Ezután egy érdekes alkotásnak, Fazil Say: Négy város című zongora-cselló darabjának következett a sora, amelyben a török származású zongorista-komponista hazája négy városát állította egy-egy zenei képpel a publikum elé.

A négy tétel hangulata nagyon különböző volt, de az kiviláglott, hogy Camille Thomas gordonkaművész mindent tud a hangszerén és a hangszerről, és az is világossá lett – a második tétel 7/16-os vad menyegzői tánca nyomán – hogy a kortárs zongoramuzsika egyszerűen nem tudja Bartókot megkerülni, főképpen, ha keleties, török motívumokkal zsúfolja tele a művet. Érdekes volt a lefogott húrokon való tompa kopácsolás, a háborúkat idéző, fájdalmas harmadik tételben, bár az invencióhoz képest a tétel maga kissé hosszúnak tűnt. A pergő, jazzes elemekben bővelkedő finálét kiválóan győzték a muzsikusok, amely után hangos kiabálás töltötte meg a termet, kikövetelve a ráadást.


A délelőtti koncert előtt Gerzson János mutatta be azokat a török népi hangszereket, melyek Fazil Say Négy város című művét megihlették.

A sok-sok posztmodern kavalkád és rájátszás után, egy igazi, megunhatatlan modern, Bartók Béla: Román népi táncokja zárta a délelőttöt, Pusker Júlia és Farkas Gábor teljes mértékben elbűvölő, hallatlanul színgazdag és sodró tolmácsolásában, amelyhez nem is nagyon lehet mit hozzátenni.


Az esti koncert régen várt, ünnepi pillanata Rost Andrea áriacsokra volt, amelyben Mozart, Gounod, Donizetti, Verdi és Puccini operáinak ismert részleteit énekelte, érzékelhetően arra is gondolva, hogy minél több oldalát megmutassa énekesi mivoltának: a Mozart-operák évődő, mégis fegyelmezett hangvételét, Donizetti játékosságát, Puccini szenvedélyes dallamait, az Ékszerária összetett szerkezetét. Zongorán Harazdy Miklós kísérte, pontosan, precízen, összeszokottan. A mindig sokszínű hangon éneklő, rendkívüli zenei intelligenciával játszó, leheletfinom pianókat is mutató (Verdi: Otello, Ave Maria) Rost Andreától két ráadást is kiharcolt a tomboló közönség.

Szünet után egy ritkasággal indítottak a muzsikusok: Richard Strauss Capriccio című, nálunk szinte ismeretlen operájából a szextettet adták elő, és ez fényesen sikerült, a szerző kuszán tekergő dallamvilága a tiszta és figyelmes játék során mindvégig átlátható maradt, gyönyörűen sikerültek a csúcspontok, tiszta, nagyon szép munkát nyújtottak át a zenészek, akik közül Jozef Spaček nevét említem elsősorban, kristálytiszta és energikus játéka a prímet nagyszerűen vitte, Diemut Poppen pontos és tiszta brácsázása, Camille Thomas csellózása is figyelmet érdemelt.


Strauss Capriccio című műve kapcsán a Kaposvárról származó Csiszár Katalin cégtulajdonos mutatta be a világ legfinomabbjának választott Rózsavölgyi Chuao csokoládét a Kaposfest közönségének.

A zárószám viszont korántsem nevezhető ritkaságnak, inkább az egész kamarazene-irodalom egyik ékköve, Brahms: f-moll zongorás kvintettje szólalt meg Baráti Kristóf vezérletével. Az első pillanattól kezdve érzékelni lehetett a mű szimfonikus fogantatását, azonfelül a hatalmas dallamívek végiggondolása és együtt-értelmezése mindig nagy teher ebben a 45 perces műben. Farkas Gábor rendkívüli alázattal és precízen oldotta meg a néha szinte versenyműre emlékeztető, ritmikai bukfencekkel, akkordmenetekkel teli feladatát. Emlékezetes pillanat volt a lassútétel második, E-dúr témája, Akasaka Tomoko brácsajátékának fényében, valamint a Scherzo hihetetlen összhangban előadott, feszes szerkezete, a finálé sokrétű útkeresése. A közönség dübörgő tapsvihara után a Scherzo utolsó harmadát, a visszatérést adta ráadásnak a gárda. Teljesen feltöltődtünk. Kutasy Zsolt


Valamint a fesztivál második napján beindultak az autogram vadászok,

és beindult a szokásos Kaposfest hangulat

beindult az idei Kaposfest- bérletek rendelése

Augusztus 14 kész  
Augusztus 14 kész