Page 1


Impresszum Felelős kiadó:

Tartalom

Varró Gergő

Felelős szerkesztő:

Krisztián Dávid Főszerkesztő:

Orbán Péter Főszerkesztő-helyettes:

Herczeg Krisztina

GHK-hírek Számítástechnikai Szakosztály

Tördelőszerkesztő:

Faragó Dénes Tördelők:

Biróczky Máté Herczeg Krisztina Takács Rudolf Takács Tímea Tartalmi vezető:

Bolyki Zsolt Olvasószerkesztők:

Faragó Dénes Mézes Márton Vajda Márk Vámos János

Cikkírók:

Berki Lilla Biróczky Máté Horváth Bence Horváth László Kun Csaba Mézes Márton Nagy Dávid Márk Orbán Péter Vajda Márk Vezető grafikus: Grafikusok:

Egész Dénes Balázs Eszter Heszler András Pethő Luca Rába Erzsébet

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Interjú Dr. Bajnóczy Gáborral Pneumobil-interjú Gólyacsata Két kerékkel a BME-re Üzenet Interjú Gyuba’-val ESZK Vibration measurement Saltlands Összeesküvés-elméletek Budapest 2024? Az emlékek világa Két dudás egy csárdában Oscar-parádé II. Utazz Európában!

Nyomda: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: Május 6.

OHV eredmények Victor Frankenstein

4 5 6 8 11 12 13 14 16 17 18 20 22 23 24 26 28 29 30


GHK-hírek HK ZH eredmények

Mandátumváltozások

A BME hallgatói képviselői minden évben a tavaszi félév kezdetén zárthelyi dolgozatot írnak szabályzatismeretből. Itt adunk számot arról, hogy mennyire alaposan ismerjük a TVSz-t, TJSz-t, HÖK Alapszabályt, különböző rektori utasításokat, stb., amivel Titeket tudunk segíteni, és minél jobban tudjuk végezni munkánkat. A zárthelyi három részből áll. Első két része feleletválasztós, a harmadik részt pedig csapatban kell kidolgozni kifejtős feladatként. Az első rész általános, mindenki ugyanazt írja, a második és a harmadik rész témája pedig választható. Minden évben rangsorolják a karokat a kari hallgatói képviselők eredményeinek átlaga alapján is. Büszkén mondhatjuk, hogy idén a Gépészkari Hallgatói Képviselet végzett ebben a versenyben az első helyen!

Antal Laura 2016. február 23-án lemondott hallgatói képviselői mandátumáról. A 2015. őszi rendes tisztújítás eredménye alapján a szavazatszámok szerinti sorban következő hallgató, Hegyi Bence vált a GHK új mandátumos tagjává.

Név

Választott témakörök

Eredmény

Csernák Attila Gulácsi Balázs Hegyi Bence Kántor Tamás Kovalovszki Máté Kun Levente Alex Nagy Edit Német Roland Okolicsányi Péter Perger Dávid Polgár Eszter Rózsavölgyi Gréta Rumony András Szaller Ádám Szigeti Milán Szikszai Fanni Tóth Amanda Varró Gergő Vatai András

Juttatások-térítések Kollégium később vált a GHK tagjává Juttatások-térítések Kollégium távollét miatt nem írt Juttatások-térítések Elnöki tudnivalók Kollégium Oktatás Oktatás Oktatás Oktatás Oktatás Oktatás Oktatás Juttatások-térítések Elnöki tudnivalók Oktatás

75,15 % 77,24 % 90,34 % 60,00 % 92,41 % 84,48 % 62,41 % 90,00 % 81,38 % 77,24 % 62,76 % 88,62 % 74,48 % 85,86 % 87,59 % 79,66 % 72,07 %


Számítástechnikai Szakosztály egykor és ma

Reiser Balázs (KTKSzSz) Idén ünnepli fennállása 35. jubileumi évfordulóját a Kármán Tódor Kollégium Számítástechnikai Szakosztálya. Ez idő alatt persze az egész világ átalakult, és vele együtt a Szakosztály is. Na, de tudjátok-e, hogyan jött létre kollégiumunk egyik legrégebbi szakmai közössége, és kezdetben mivel is foglalkozott? 1980 szeptemberében a Kari Számítógépközpont segítségével egy mikroszámítógép (HT680X, CPU: Motorola 6800, RAM: 64-512KB) (ez látható a képen - a szerk.) érkezett a Dr. Münnich Ferenc Kollégiumba (a mai Kármán Tódor Kollégiumba). Először a könyvtárban kapott helyet „kisöccsével”, amelynek memóriakapacitása csupán a fele volt „nagytestvérének”. Eleinte sokan játékszernek hitték, de hamar kiderült, hogy a nehézkes ODRA és R32 helyett a házi feladatok megoldására is kiválóan alkalmas. Csak a könyvtár nyitvatartási idejében lehetett használni. 1981 februárjában volt az első rövid, tömör géphasználati tanfolyam (1981.02.25.) – ekkor készültek az első géphasználatra jogosító kártyák, és ekkorra tehető a Számítástechnika Szakosztály megalakulása is. A kör tevékenysége három területre volt osztható: oktatás, házi feladatok elkészítése és rendszerkarbantartás. A Szakosztály keretein belül rendszeresen voltak BASIC-tanfolyamok, illetve Assembly nyelvi és mikroprocesszor-programozási kurzusokon tanították az érdeklődőket. Ezzel egyidejűleg a Szakosztály feladatul kapta a Kari Központ bizonyos mértékű tehermentesítését is. Az akkori tagok a mikroszámítógépen elkészítették a programjaikat, majd lyukszalagra lyukasztva átvitték a Kari Központba, így ott nem kellett időt pazarolni a gépelésre. Az ott kölcsön kapott sornyomtató azonban lehetővé tette azt, hogy a helyben futtatott programok dokumentálhatóak legyenek, azaz házi feladatként beadhatóakká váljanak.

Végül, de nem utolsó sorban: a rendszerkarbantartás. Az erre kirendelt csoport rendszerprogramokat készített, amelyek kényelmessé tették a gép használatát. Érdemes megemlíteni például a BASIC EDITOR-t és a memória kiterítő programot, amelyek TDK-díjat kaptak 1982-ben. Később a Szakosztály megkapta az alagsor 20. termét. Ez a mai A07 helyiség, annyi különbséggel, hogy az ablakkal párhuzamosan volt benne egy válaszfal. Ide kerültek a HT680X számítógépek, valamint a Kartól kapott lyukszalag lyukasztók. Sok év telt el azóta, és a technika rohamosan fejlődött. A Számítástechnika Szakosztály ezzel a dinamizmussal alakult át évről évre. Mára nélkülözhetetlenné váltak a számítógépek és az internet. Nehezünkre esik elképzelni, hogy mi lenne, ha az egész kollégiumban ös�szesen kettő darab számítógép állna rendelkezésünkre. A Szakosztály fő feladatai azonban nem változtak sokban. Továbbra is kiemelten fontos az oktatás. Minden félévben indul C# kurzus, valamint a próbás tagok oktatása is prioritást élvez. Illik megemlítenünk, hogy a Kármán Tódor Kollégium az ország egyik legjobb internet hálózatával büszkélkedhet, melynek kezelése és karbantartása a Szakosztály főprofilja. Ezen felül a kör egyre bővülő és fejlődő webrendszereket épít ki, hogy ezzel segítse a kollégiumi és az egyetemi életet. 35 év nem tűnik hosszú időnek, mégis gyökeresen megváltozott minden. A Számítástechnika Szakosztály azonban kiállta az idők próbáját, és várja, hogy tovább fejlődhessen a technikával együtt.


Interjú Dr. Bajnóczy Gáborral Bizonyára senkinek sem kell bemutatni Dr. Bajnóczy Gábort, aki immáron 42 éve oktatja a gépészeket műszaki kémiából. Nyugdíjazása okán megkérdeztük tőle, hogyan értékeli az egyetemen oktatóként eltöltött éveit, illetve azt, hogy mik a tervei a jövőre nézve. Bozont & Laci

Káté: Miért pont vegyészmérnöki pálya mellett döntött? Dr. Bajnóczy Gábor: Már középiskolás koromban nagyon szerettem a kémiát, így kézenfekvő volt, hogy ezzel szeretnék a továbbiakban is foglalkozni. Ez aztán az egyetemen is kitartott, így lettem vegyészmérnök. Káté: Miért döntött úgy, hogy oktatói pályára lép? Nem bánta meg, hogy nem az iparban tevékenykedett? B.G.: Ez nem csak az én döntésem volt. Amikor az első napomat kezdtem az egyetemen tudományos segédmunkatársként, akkor közölték velem, hogy most számítási gyakorlatot fogok tartani. Aki alkalmas volt erre, az maradt tanítani, aki pedig nem, az elment az iparba dolgozni. Nem bántam meg, igaz, hogy nem olyan jövedelmező, mintha az iparban lennék, de sokkal kevesebb a stressz is. Káté: Voltak-e nehézségei a pályája elején? B.G.: A legnagyobb nehézség talán az volt, hogy az egyik pillanatban még hallgató voltam, a másik pillanatban viszont már a másik oldalon találtam magam: órát tartottam, zárthelyiket javítottam – nehéz volt az átállás. Káté: Mi a legviccesebb, legemlékezetesebb története a műkém előadásokról? B.G. : Az igazság az, hogy van, hogy a hallgatók valamit félreértenek, vagy nem tanulnak, és ebből valami vicces dolog jön ki, de ezt nem szeretném elmondani, mert nem akarok senkit megsérteni. Mi azért ezeken néha jót szórakozunk, de ez sohasem szokott kimenni a tanszékről, hiszen tiszteletben tartjuk a kollégák jogait. Azért tudtok olyat produkálni, amin igen jókat szoktunk mosolyogni. Káté: Ha jól tudom, az Ön nevéhez fűződik a környezetmérnök képzés elindítása. Ez hogyan történt? Eredetileg is ilyennek képzelte, amilyen most? B.G.: Volt egy általános igény a képzés elindítására, melynek az összeállításában annak idején én is részt vettem. Egy kicsit nehézkes volt a dolog, mivel nem egyszerre készült el a BSc és az MSc tanterv. Sajnos más területeken is ez volt a helyzet, például a vegyészeknél is. Gyakorlatilag szinte minden tárgyat bezsúfoltunk a BScbe, ezért induláskor úgy nézett ki, hogy az MSc szinte teljesen kiürült. Ez most kezd egy normális mederbe terelődni, miután több reformot is túlélt az oktatás. Először

nagyon jók voltak a környezetmérnökök, magas pontszámokkal érkeztek, mivel nagyon népszerű volt, de ez mostanában sajnálatos módon kicsit csökkent. Ennek az is az oka, hogy kicsi ország vagyunk, de nagyon sok helyen képeznek környezetmérnököket. Káté: Mi a környezetmérnök képzés beindításának az oka? B.G.: Az, hogy olyan szakemberek kerüljenek ki, akik meg tudjanak oldani különböző környezetvédelmi feladatokat, valamint megjelent az igény, hogy a különböző gyárakban, cégekben és az önkormányzatokban is legyen környezetvédelmi felelős. Ezt nyilván csak egy ilyen képzés tudja biztosítani. Ezen kívül ha bármilyen beruházás készül, ahhoz el kell készíteni egy környezetvédelmi hatástanulmányt. Ezt is csak egy környezetmérnök tudja megtenni. Tehát az élet hozta ezt az igényt. Tulajdonképpen a korábbi rendszer sem volt rossz, akkor környezetmérnöki szakmérnökként lehetett végezni egy alap mérnöki képzés teljesítése után. De úgy tűnt, ez az új rendszer jobb, általánosabb keretet ad. Nagyon jó a képzés azért is, mivel a Műegyetem összes kara részt vesz benne. Belevettünk minden olyan területet, ahol valami környezetvédelmi dolgot észleltünk, valamint a karok képviselői is ajánlottak területeket a saját képzésükből. Bár nem akarok hazabeszélni, de az MSc felvételi bizottság tagjaként elmondhatom, hogy a nálunk végzett hallgatók nagyon jók, bár lehet kicsit elfogult vagyok. Káté: Tehát összességében jól sült el a képzés beindítása? B.G. : Jól, nincs arról visszajelzésünk, hogy komolyabb munkanélküliséggel küzdenének a nálunk végzettek, bár azért ez a terület is lassan telítődni fog, de azért még el tudnak helyezkedni. Nagyon sok vállalatnál, kisvállalkozásnál, például környezetmérnöki laborokban is ilyen mérnökök tevékenykednek, bár kétségtelen, hogy kicsit versenyezniük kell a vegyészmérnökökkel. Káté: Mi volt a legnagyobb változás az elmúlt 42 évben? B.G.: Egyértelműen az úgynevezett kétlépcsős, BScMSc képzés bevezetése, melynek előnye és hátránya is van. Hátránya, hogy annak idején, aki egy tárgyból elhasalt, az egy teljes évet vesztett, ami nagyon rossz volt. Emiatt viszont sokkal motiváltabbnak tűntek számomra a hallgatók, hiszen mese nincs, muszáj volt törni


vörösbort körülbelül 2000 Ft fölött kell keresni, egy egészen jó pedig 6-8000 Ft körül mozog. Viszont, ha szeretik a magyaros étkeket, ahhoz feltétlenül azt ajánlom, mivel savas. Egy jó töltött káposztához, vagy rezgő csülökhöz egy nehéz francia bor nem való. Egyébként már nálunk is lehet kapni jó minőségű külföldi bort. Lehet válogatni, csak pénztárca kérdése. 1000 Ft alatt, hát nem is biztos, hogy bort ajánlanék, mivel rengetegen hamisítják, sokszor adalékolják, pancsolják. A vörös bor fogyasztásánál azonban tessék a mértéket betartani, mert károsíthatja az agysejteket, de a tanulás esetében azonban a tudomány mai állása szerint ez a veszély nem fenyeget.

magukat, különben egy évig baj van. Ezt az új rendszer megszüntette, ha most valaki egy tárgyból elhasal, és arra nem épül másik tárgy, akkor mehet tovább. Ez előny, ugyanakkor ez kicsit mintha lazábbá tette volna a hallgatókat, mondván, majd megcsinálom később. Emiatt szigorításokat is vezettek be, mint például, hogy egy minimum kreditpontot el kell érni egy adott időszak alatt, ami javított a dolgon. Úgy érzem, hogy talán most egy megfelelő egyensúly állt be. A másik nagy változás, ami annak idején keveseknek adatott meg, hogy elmehettek külföldre tanulni. Most sok helyen már a tárgyak csereszabatosak, tehát lehet őket külföldön hallgatni, ez szerintem egy óriási dolog a hallgatók számára. Remélem, értékelik is. Annak idején nálunk ez nem volt, esetleg kimehettünk a Szovjetunióba termelési gyakorlatra, Bulgáriába egy konzervgyárba, vagy az NDK-ba. Ezek voltak a csúcsok, de ilyen tanulási lehetőségünk nem volt. Káté: Tanár Úr volt valahol tanulmányi úton? B.G. : A helyzet az, hogy nagyon sokszor próbáltam, de akkoriban úgy volt, hogy egy vastag paksamétát kellett beadni, majd jött egy rövid válasz, hogy „Sajnálattal közlöm, hogy pályázatát elutasítottuk.” Később, mikor már oktató voltam, akkor a tanszék külföldi kapcsolatai révén lehetőség volt néhány hetes, vagy akár egy hónapos kiküldetésre menni. Tulajdonképpen így született a környezeti kémia tárgy, melyet én vezettem be először. Kötelezően választható kurzus volt a vegyészeknek, aztán nagyon szépen felfutott, hisz most már a több karon is oktatjuk. Káté: Térjünk át egy lazább kérdésre. Ha az élet nagy kérdése az volna, hogy bor vagy sör, mit választana? Mit ajánlana a gépészeknek tanulás közben vagy lazításhoz? B.G.: Egyértelműen bor, pontosabban vörösbor. Tanulás közben azért ne fogyasszák, mert nem segíti a felfogóképességet, de arra is van javaslatom: étcsokoládé. A tejcsoki nem jó, de az ét kifejezetten javítja a felfogóképességet. Sajnos, ha jó vörösbort akar inni az ember azt meg kell fizetni, mese nincs. Egy jó magyar fotó: Hilóczki Gabriella (KTK Fotókör)

Káté: Itt töltött ideje alatt változtak-e a diákok, ha igen milyen irányba? B.G.: A diák valahogy mindig diák marad. A legmegdöbbentőbb élményem fiatal koromból van. Akkor még voltak kötelező nyelvi képzések. Egy orosz képzésen ott ültek az idős professzorok is, én pedig teljesen meg voltam döbbenve, hogy mikor zárthelyit írtunk, ők is mentek az utolsó sorba és vadul puskáztak. Egy világ omlott össze bennem, hogy ezek pont olyanok, mint annak idején mi voltunk. Tehát gyakorlatilag az életkorral sem változik a hozzáállás. Bevallom őszintén, én nem látok nagy változást. Kisebbek vannak persze, például nyelveket jobban tudnak az egyértelmű, de ugyanúgy felelősségteljesen gondolkoznak, mint korábban. Egy-két deviancia előfordul, de ez bárhol máshol is így van. Aki erre az egyetemre jön az már elkötelezett, és azért van itt, hogy tanuljon, de én őszintén nem láttam változást. Káté: Mik a tervei a nyugdíjas évekre? B.G.: Fogalmam sincs. Gyakorlatilag tavaly november óta nyugdíjban vagyok, de a három kolléga, akiknek átadtam volna a tárgyaimat mind elmentek. Most azonban van egy kollegina, aki valószínűleg átveszi ezeket. A vegyészkaron és más karokon is részt vesznek a nyugdíjas oktatók az oktatásban, így ezt tervezem én is. De nyilván ez majd szép lassan le fog csengeni, de amíg bírom egészséggel és megtalálom itt a helyem, ahol tudok segíteni, addig még csinálom. Káté: Utolsó kérdésként mit üzen a gépészeknek? B.G.: Szeressétek a szakmátokat, igyekezzetek hasznos tagjai lenni a társadalomnak, illetve, ha kémiai probléma merül fel, nem kell rémülten elmenekülni előle. Ha nem tudjátok tanulmányaitok alapján megoldani, keressetek egy vegyészt, és vele együtt oldjátok meg. Búcsúzóul szeretném megköszönni a gépész hallgatóknak azt a sok pozitív visszajelzést, amiket kaptam a műszaki kémiával és személyemmel kapcsolatban. Káté: Köszönjük szépen a válaszokat!


Pneumobil-interjú A Gép- és Terméktervezés Tanszéken van egy kicsiny, ám annál lelkesebb és sikeresebb mérnökcsapat, a Műszakik Pneumobil Team. Segítőtanárukkal, Dr. Farkas Zsolttal, és jelenlegi csapatvezetőjükkel, Fekete Dáviddal beszélgettünk. Zsolti

Káté: Hogyan alakult meg a GT3-as pneumobil csapat? F. Zs.: 2008-ban indult ez a csapat is, akárcsak az FRT (Formula Racing Team), így párhuzamosan haladt a két csapat. Míg ők a közlekkarról indultak, addig a pneumobil teljes mértékben gépészkari, bár az első évben nemcsak ez az egy tanszék, hanem a MOGI is képviseltette magát. (Azóta a gyártósok is külön csapattal indulnak, így kihasználva az egy intézményből érkező max. 3 csapatos limitet – szerk.) Érdekesség, hogy a mi csapatunknak egyetlen gépész tagja sem volt, csak villanykarosak. Már nem is emlékszem pontosan a körülményekre, de egy villanykaros hallgató keresett meg, hogy szeretnének egy ilyen járművet készíteni. A csapat úgy állt össze, hogy ő szólt a hallgatótársainak, illetve kiegészültek egy, az Óbudai Egyetemen tanuló mérnökkel. Ekkor még a csapat neve is más volt, egyszerűen Villanyos. Ahhoz képest, hogy villanykarosok készítették az egész gépet, teljesen pneumatikus és mechanikus megoldások voltak benne, minden elektromosságot mellőztek. Káté: Hogyan kerültek képbe a gépészkarosak? Hogyan érett tovább a csapat? F.Zs.: A villanykaros hallgatók a mechanikus részekhez nem annyira értettek, úgyhogy jól jött a segítség. Éppen a műhelyben dolgoztunk, amikor jött egy-két hallgató, akiknek ez nagyon megtetszett, és bekapcsolódtak a munkába. Én is kezdtem úgy gondolni, hogy egy kissé gépész irányba kellene terelni a csapatot, egyébként is, a pneumatika jobban kapcsolódik az egyetemen a gépészethez. A gépészek csatlakozásával így lett egy nagyobb csapat 2010-ben, amikor egy új – kanyarban kerekeit bedöntő – autót építettek. Ez a konstrukció nagy sebességeknél sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A következő évben viszont egy sikeresebb autóval (2011ben konstrukciós első helyezést elért – szerk.) tudtunk indulni a nemzetközi mezőnyben. A gépészek csatlakozását követően 2009-től a csapat neve már a jelenleg is használt Műszakik Pneumobil Team. Káté: Te hogyan tekintesz a pneumobil csapatra, milyen feladataitok vannak? F.D.: Ezt nem könnyű elsőre megválaszolni, azonban azt mondhatom, hogy ez mindenkinek valamiféle szerelemgyerek. Aki tényleg foglalkozik vele, beleássa magát, az egyszerűen nem tud másként tekinteni erre az egészre.

Az autó, felépítését tekintve, igazából 4-5 nagyobb részegységből áll, a feladatok is ezek köré orientálódnak. A motor dolgaival Balogh Nándor és Ignácz Gergő, az elektronikával Dienes Alpár dolgozik, míg én a futóművel foglalkozom. Van még egy hölgytagunk is, Kovács Dorina, az ő területe a hegesztés, az alkatrészek gyártásának intézése és a Fogaskerékgyárral való kapcsolattartás. Káté: Hogyan zajlik a gyártás és a szerelés? F.Zs.: Az első és legnagyobb nehézségünk az volt, hogy a kezdetekben semmilyen anyagi támogatásra nem számíthattunk, csak azokra az alkatrészekre, amit különféle támogatóktól sikerült beszerezni. Általában abból költöttünk, amit én és a csapattagok beadtak. Például a legelső járműhöz a legolcsóbb hipermarket legolcsóbb kerékpárját vettük meg, ez szolgált az autó hátsó futóművéül. Az első évre ezért az volt a jellemző, hogy gyorsan, olcsón csináljunk valamit. F.D.: Mára ez megváltozott. Szerencsés helyzetben vagyunk, hála az előző csapat jó eredményeinek, elég könnyedén tudunk új szponzorokat keresni, és a meglévőeket megtartani. Javarészt gyártós cégek, vállalatok a támogatóink, akik legyártják nekünk a szükséges alkatrészeket, vagy esetleg ahhoz biztosítanak szerszámokat, hogy mi tudjuk azokat elkészíteni. Nálunk úgy zajlanak a tervezési folyamatok, hogy a meglévő ötletek, vázlatok után mindent lemodellezünk, megrajzolunk, majd ezeket küldjük ki gyártásba. Az anyagbeszerzést és a gyártási technológiát már a külső támogatóink végzik. Előfordul, hogy néhány rajz nem tökéletes, némely méret hiányzik, ekkor jönnek a telefonok, e-mailek, egyeztetések, hogy minden rendben menjen. A szerelés úgy történik, hogy összevárjuk az alkatrészeket, s ha már elegendő megérkezett, akkor nekiállunk a műhelyezésnek, összelegózzuk a járművet. Ugyebár nem szokott minden zökkenőmentesen zajlani, előfordul, hogy itt-ott még fúrni-fűrészelni-reszelni kell, hogy minden a helyére kerüljön. Ezeknél a munkáknál igyekszik mindenki úgy alakítani a napirendjét, hogy minél többet tudjon dolgozni, de gyakoriak a hétvégi szerelések is, ekkor nagyobb létszámmal szoktak jelen lenni, az „öregek” is besegítenek a „fiataloknak”. Káté: Milyen feladatok hárulnak Tanár Úrra? F. Zs.: A legfőbb feladatom, hogy a csapatot egyben tartsam, koordináljam a munkát. Ez azt jelenti, hogy


buzdítom őket, hogy dolgozzanak vele, ne hagyják magára, érezzék a magukénak a járművet, a csapatot. Egy ilyen járművet meg lehet csinálni egy hét alatt is, de az olyan is lesz. Ha a hagyományokat akarjuk folytatni, sokkal korábban kell elkészülni és tesztelni. Más megmérettetésekkel szemben azért jó ez a pneumobil verseny, mert itt van szabad fantázia, nincs az ember korlátok, kifinomult szabályok közé szorítva. A szakmai jellegű támogatás főként az, hogy irányt mutassak. Azt kell megmutatnom, hogy egy terv, ötlet miként, milyen költségekkel gyártható le, mennyire lesz működőképes, stb. Ismerjük a pneumatikát gyártósorokon, ahol szorít, mozgat, adagol, stb., azonban ez egy alternatív felhasználás, ami sok nem várt nehézséget szülhet. Hiába van valakinek több éves tapasztalata pneumatikus rendszerek tervezésében, ennél az alkalmazásnál teljesen más szabályok is előtérbe kerülnek. Ezt egy járműhajtásban megoldani, ahol egy alternáló hajtásból forgómozgást kívánunk előállítani – sok érdekes dolog állhat elő. Viszont így lehet részletesen elemezni, tesztelni, mérni, optimalizálni, továbbfejleszteni, és e folyamat alatt mindig előjönnek újabbnál újabb kihívások. Káté: Milyen bemutatók, versenyzési lehetőségek állnak rendelkezésre? F. Zs.: A jármű a pneumobil versenyre épült, amit korábban a Rexroth Pneumatika Kft., és annak cégcsoportjai írtak ki. Utána jött létre az MVM-futam az alternatív hajtású autóknak. Itt többször előfordult, hogy elektromos

járművekkel versenyeztünk, és nagyon érdekes, hogy az első egy-két versenyen még az elektromosak elhúztak, ám az utolsó években igencsak felvesszük velük a versenyt, sőt adott esetben még gyorsabbak is tudunk lenni náluk. A pneumobil versenyen az évek során majdnem minden alkalommal sikerült valamelyik értékes helyezést elhoznunk. Az első évben a közönségdíjat nyertük meg, a későbbiekben többször sikerült elhozni a konstrukciós első helyezést is. Az utolsó években már a dinamikus versenyszámban is sikerült a dobogóra állni. A harmadik megmérettetés az ún. pneumobil gálafutam, ami szintén egy pneumobilhoz köthető, minden évben más egyetemen megszervezett verseny. F. D.: Az Aventics pneumobil egri versenyén három versenyszám van. Van egy távolsági futam, ahol mindenki kap egy 200 bar-os 10 literes palackot, amivel 15 km/h átlagsebességgel minél hosszabb távot kell megtenni. Azonban van egy furcsa csavar is a kategóriában, hiszen mind a három csapattagnak kell a járművet vezetnie. Emiatt egy boxutca kerül kialakításra, ahol ezek a pilótacserék lezajlanak, ami hihetetlenül látványossá teszi az egészet. A második egy gyorsasági futam, ahol a cél értelemszerűen egy viszonylag egyenes pályán minél rövidebb idő alatt végigszáguldani az autóval. Ezek mellett a harmadik az ügyességi futam, ahol egyszerre három autó versenyez. Erre jönnek még a verseny statikus részei is, ahol értékelik a leadott dokumentációk minőségét, valamint a telemetriai rendszert, azaz hogy milyen adatokat tudunk meghatározni, lemérni az autó működése során.


Káté: Mik azok a mérnöki és emberi erények, amelyeket egy ilyen csapatban való részvétel fejleszt? F. Zs.: Egyértelműen a gyakorlatorientáltság. Amit megtervezünk, elképzelünk, az megvalósul, átéljük a teljes folyamatot és a végén szembesülünk az eredménnyel. Rengeteg dolog megvan elméletben, de a valós gyakorlati tapasztalatok hiányoznak. Hiába van rengeteg szakmai gyakorlat, hiába helyezkednek el többen egyetemi éveik alatt ilyen-olyan cégeknél dolgozni, hiába kóstolnak bele a műszaki életbe, ott töltenek egy-két hónapot, kipróbálják, ráhangolódnak, de már vége is. Ellenben egy projektet a legelejétől a legvégéig végigvinni – annak minden szegmensével együtt – keveseknek adatik meg. F.D.: Én is azt hangsúlyoznám ki, hogy gyakorlatiasabb szemléletmódot ad. Az embernek kézbe kell vennie a szerszámokat, és a megálmodott terveket meg kell valósítania. Ez hiányzik szerintem ahhoz, hogy – például én géptervező szakirányon vagyok – egy olyan dolgot tervezzek, ami működik, össze lehet rakni, és még használható is. Maga a kétkezi fizikai munkának a léte – szerintem ez az igazán fontos, és a pneumobil ebbe ad egy kis betekintést.

Káté: Végezetül kinek ajánlaná(d) a pneumobil csapatot, hol vagytok elérhetőek? F. Zs.: Bár mindenkinek ajánlanám, nem biztos, hogy ehhez lenne kapacitásunk. Figyelembe kell venni, hogy ez egy olyan sport, játék, ami véresen komoly tud lenni. Miért? Azért, mert meglehetősen nagy erők és nyomatékok lépnek fel, nagynyomású tartályt használunk, más hallgatók is versenyeznek, adott esetben a saját hallgatótárs ül a járműben. Tehát felelőtlenség úgy gondolkodni, hogy „na, csináljunk valamit, úgyis jó lesz”. Olyanokat várunk, akik ezt komolyan gondolják, és ki akarják próbálni magukat, illetve az egyetemen tanultakat. Továbbá azoknak, akik szeretnének jó élményekkel és rengeteg tapasztalattal gazdagabbak lenni. F.D.: A gyakorlati tudás véleményem szerint nagyon fontos. Ha az ember elkerül egy állásinterjúra, akkor már meglátszik rajta, hogy már valamit letett az asztalra, illetve az önéletrajzban is szépen mutat, ki lehet vele tűnni a tömegből. A csapatot pedig el lehet érni a Facebook oldalunkon, illetve minket személyesen az MG épület műhelyében is megtalálhattok. fotók: Koronczi Richárd (KTK Fotókör)


Gólyacsata

a Senior Gárda szervezésében

Mi is az a Gólyacsata? Mióta létezik egyáltalán? Mi a célja? Az, hogy kik vesznek részt rajta – gondolom – nyilvánvaló, viszont a többi kérdésre igyekszik választ adni a következő cikk. Máté

A Gólyacsata, mint ahogyan a neve is sugallja, az egyetemi életbe éppen belecsöppent, ám már némi tapasztalattal rendelkező első éves hallgatók vetélkedője. A szervezésével a Senior Gárda foglalkozik, ami nem véletlen, hiszen számos tag segédkezik a gólyaprogramok megrendezésében. Ahogyan Horváth Dávidtól, a Senior Gárda kapitányától megtudhattuk, többen vesznek részt a Gárdából a szervezésben. Egy héttel a soron következő vetélkedő előtt négyen-öten kapják meg az adott forduló lebonyolítását, ők azok, akik kitalálják a következő heti programsort. A feladatok tekintetében van, hogy az előző évek feladataiból merítenek, de a szervezők is újabb és újabb kihívásokat találnak ki a résztvevőknek. Szintén mások intézik a bevásárlást, illetve a kollégium aulájának berendezését. Anyagiak tekintetében a HK idén az egyetemi keretrendszerben történő változások miatt nem tudott támogatást biztosítani az esemény megrendezésére. A szükséges forrásokat külső szponzoroktól nyeremény formájában, a fennmaradó költségeket pedig a Gárda a saját pénzéből biztosítjuk – mondta a körvezető. Azt is megtudhattuk tőle, hogy a Gólyacsata ötlete Varga Gábortól (VGD) származik, és előtte nem volt hasonló gólyaprogram a gépészkaron. A Gólyacsatán az első évben 6, a másodikban 9, idén pedig 8 csapat nevezett – zárta gondolatait Horváth Dávid. Na, de lényeg a lényeg, a Gólyacsata! Alapvetően ezt egy speciális, kvízszerű vetélkedőnek lehet mondani. A megmérettetés során a résztvevők csapatokat alkotnak, amelyek 6 gólyát foglalnak magukba. Ezen csapatok rendelkeznek egyfajta frappáns csapatnévvel is, például az idei évben a Révészek, 12 félév rabszolgaság, Aranybogarak, Dekoncentráció. Nos, ezen csapatok szám szerint az idei évben nyolcan versenyeznek a főnyereményért és természetesen a győztesnek kijáró dicsőségért. A Gólyacsata összesen négy fordulóból áll, amelyek összesítésével alakul ki a végleges sorrend a csapatok között. A díjazás igen bőkezű, a fordulók és az összesítés dobogósai is egyetemisták számára igen értékes ajándékokat nyerhetnek. A felajánlott nyeremények közt található pizzajegy, gyrosjegy, menzajegy, sörkupon, de papír-írószer utalvány és ajándékcsomag is. Néhány forduló során, az eredmények összesítésének ideje alatt meghívott előadóktól érdekes témákról kaphatunk információkat. A vendégek természetesen az egyes tanszékekről meghívott oktatók, illetve doktoranduszok, mint a jól ismert Forányi Ferenc, vagy az ATT tanszékről érkezett Katona Bálint. fotó: Kégl Marcell (KTK Fotókör)

A feladatok igen sokrétűek, résztvevőként azt mondanám, hogy le a kalappal a Senior Gárda előtt! Lényegében a feladatok arra épülnek, hogy az illető csapat mennyire jártas a szakma terén, de nem kevés az olyan kérdés sem, ami az egyetemi, illetve a gépész kultúra szerves részét képző személyeket, fogalmakat érint. Az első alkalommal megismertük az Activity-t, amelyben első féléves tárgyakkal kapcsolatos fogalmakat kellett kitalálni, mint például: képsík, fősík, exoterm folyamat, differenciálhányados stb. Szintén a vetélkedő anyagát képezte Dr. Váradi Sándor, Máté László vagy épp Dr. Bajnóczy Gábor felismerése, de ugyanúgy be kellett írni egy vaktérképbe az egyetem épületeinek a betűjeleit. Egyik másik érdekes, számomra kedvenc fejtörő volt, amikor sós kukorica puffancsból és spagettiből minél magasabb szerkezetet kellett építeni. Összegzésként elmondható, hogy igen hasznos, közösségteremtő ez a kéthetente szerda esténként 19-20 óra között megrendezett program. Kíváncsian várom azt, hogy mit húznak elő a tarsolyból a befejező, negyedik fordulóra, amely „epic battle” a 10. héten fog zajlani, azonban mire Te, Kedves Olvasó ezt az újságot a kezedben tartod, már bőven a félévzárás gyötrelmeivel nézel szembe!


Két kerékkel a BME-re A jó idő beköszöntével egyre többen döntenek úgy, hogy a BKV-t biciklire cserélik, és így közelítik meg a Műegyetem épületeit. Hova és hogyan tudjuk kedvenc kétkerekűnket leparkolni a kampuszon? Ennek jártunk utána. Bagoly

Sajnos a BME környéke kerékpárlopás szempontjából az egyik legfertőzöttebb és legveszélyesebb terület fővárosunkban, így érdemes minél inkább biztosítani magunkat. Ehhez a különféle lakatok mellett az egyetemi tárolók különböző fajtái is segítséget nyújtanak. De nézzük, merre milyen módja lehet a kétkerekűek elhelyezésének! Vannak sajnos olyan épületek, melyek közvetlen közelében nincs kiépített tároló. Ide tartozik többek között az R-T épület. Ez esetben rendszerint a kerítéshez szokták lakatolni a bringákat. Sajnos ez elég tolvajbarát mód, ugyebár nincs az a lakat, amelyet enyveskezű polgártársaink ne tudnának kinyitni. Emellett a legtöbb helyen azért vannak kihelyezett kerékpártárolók, melyek az átlagos, utcán megszokotthoz hasonlóan vagy a kerékbedugós egyszerű verziójúak, vagy támaszos jellegűek. Előbbi pl. a Q épületnél található, utóbbi pedig szerte az egyetemen, indulva a CH épülettől, a Sóhajok hídján át egészen az E épületi mögötti tárolóig. Ezek alapjában véve nyitott tárolók, a legtöbbet térfigyelő kamera figyeli több-kevesebb sikerrel. Szerencsére a műegyetemista nem lusta fajta, így sokan érkeznek ily módon a kampuszra, ami rendszerint erős telítettséget okoz. Szintén ilyen támaszok jelentek meg nemrégiben az egyetemi kollégiumok előtt, mellyel megnyílt a kulturált lehetősége az idelátogatóknak is letámasztani kerékpárjukat.

Egy fokkal biztonságosabb mód a zárt tárolóketrec használata. Ehhez az egyetem Üzemeltetési Osztályán lehet kaució ellenében kulcsot igényelni. Ez a kaució a kulcs épségben történő leadása esetén visszajár. Azonban ha elhagyjuk a lakat nyitóeszközét, akkor bizony súlyos forintokat kell fizetni, tekintve, hogy egy kulcs nyitja az összes ketrec ajtaját. A súlyos forintokon elég nagy összeget kell érteni. Hogyan is megy ez a ketrecesdi? Az egyetem területén mintegy 10 helyen található ilyen, fehérre festett rácsos építmény. Ezek ajtaja eltolható a lakat nyitása után, a biciklit a szokott módon lehetséges elhelyezni a kampókon. Előnye a ketrecnek, hogy elvileg eggyel több védelem veszi körül szeretett járművünket. Ennek ellenére elengedhetetlen a lakat alkalmazása is. Aki biztosra menne, az használhatja az I épület mélygarázsában kialakított biciklitárolót is. Itt térfigyelő kamera pásztázza a lezárt gépeket. Használatához ugyanazt kell tenni, mint a szabadtéri ketreces tárolóknál. Aki nem ruházna be saját biciklire, de nem mondana le a kerékpározás öröméről, az némiképp ambivalens módon visszatérhet szeretett fővárosunk tömegközlekedési vállalatának kínálatához. A MOL által szponzorált Bubi közbringarendszer már napi 500 Ft-ért elérhető, amennyiben napijegyet váltunk és 30 percen belül


Üzenet dokkolunk egy adott biciklivel. A jellegzetes almazöld színéről felismerhető kétkerekűek túl hosszú útra nem valók, de órára bejárásra nagyon is alkalmasak. Váltható rá bérlet is, akár kiegészítve normál BKV-bérletünket. Dokkolni az egyetem környékén a Szent Gellért téren (a híd lábánál), a K épület előtt a rakparton, a Bertalan és Stoczek utcák sarkán, a Gárdonyi téren, az Irinyi József utcában (az Infopark felőli oldalon, valamint a Schönherznél), illetve a rakparton, a Petőfi és Rákóczi hidak között lehet. Hogyan jussunk el biztonságban az egyetemre? Budapest kerékpáros közlekedése fejlődő tendenciát mutat. Egyetemünk környékén ez elég jól megfigyelhető, tipikus példa a Petőfi hídra felvezető kerékpársáv, vagy éppen a Bertalan vagy az Egry utca kerékpáros kétirányúsítása. Persze vannak még necces helyek, de ezek egyre könnyebben elkerülhetőek. Mit tehetünk, ha kollégisták vagyunk, és a koliban tartanánk biciklit? A Kármánban ez pofonegyszerű. A Gépész Sport Szakosztálytól kapott tájékoztatás alapján csupán fogjuk és betoljuk a biciklit az udvarban található biciklitárolóba. Az udvart legkönnyebben a hátsó rácsos kapun közelíthetjük meg. (Mintha a GHK irodába, az Old’s-ba, vagy éppen a Káté irodájába szeretnénk menni.) A gépészek által szintén lakott Vásárhelyi koliban egy fokkal nehezebb a helyzet. Itt előre kell jelezni és igényelni a kerékpártárolás lehetőségét. Csak az jogosult a tároló kulcsának felvételére, aki előre kérte a tárolóban a kijelölt helyét. Az erről szóló tájékoztató a kollégium földszintjén elolvasható, benne a pontos lépésekkel. Leginkább a Téténybe „száműzött” kollégistáknak érné meg a kerékpár használata, abiciklivel történő egyetemre járás. Sajnos lapzártánkig nem tudtunk információt szerezni az ott érvényes szabályokról. Hogy mi legyen, ha saját biciklivel jövünk az egyetemre? Először is, amennyiben megtehetjük, válasszunk erre a célra egy külön, kisebb értékkel bíró járművet. Másodszor: vegyünk hozzá egy megfelelő minőségű lakatot, melyet nem lehet átvágni az alap tolvajfelszereléssel másodpercek alatt. (Tehát: olcsó sodronylakatot és számzárasat soha!) Harmadszor: használjuk is ezt a lakatot, mégpedig lehetőleg úgy, hogy a kereket, a tárolót és a vázat egyaránt átérje! Negyedszer: a túl könnyen mozdítható alkatrészeket (pl. világítás) szedjük le parkolásnál! Ha ezeket az egyszerű alapszabályokat betartjuk, akkor kisebb valószínűséggel találjuk hűlt helyét gépünknek. A használathoz pedig nincsen más dolgunk, mint rendesen karbantartani a biciklit (olajozás, kenés, gumik állapota stb.), és élvezni a suhanást!

Egy napon a házi egér útra kelt, és találkozott a mezei egérrel. Miután köszöntek egymásnak, és kicsit elbeszélgettek, a mezei egér behívta vendégségbe a városi társát. Volt itt minden, amit a kis szorgos egérke a rétről, szántóról össze tudott gyűjteni: árpa, rozs, búza, némi makk, dió. Jól érezték magukat, jóllaktak, majd a házi egér hazafelé vette az irányt. Búcsúzásuk előtt visszahívta magához, be a városba a kis rokonát. A mezei egér is útra kelt, bár nem sok kedve volt a városba menni, ami zajos, poros, mocskos, de hát megkedvelte a kis barátját, így bármennyire is félt a sok rá leselkedő veszélytől, elment. Mikor elért a házi egér otthonául szolgáló kamrába, elámult szeme-szája. A spájzban volt kolbász, sonka, sajt, mindenféle termény, mogyoró, amit el sem tudott képzelni. A házi egér illendően megkínálta, falatoztak mindenből, ám mielőtt a kolbászhoz értek volna, belépett a gazda. Bár a házigazda egérke tudta, hova kell ilyenkor elbújni, ott csak számára volt hely. A vendége körbe-körbe futkosott félelmében, hogy elkerülje a gazda le-lesújtó csapásait. Ijedten hordta keresztül-kasul tekintetét a helyiségen, nem akadt ott számára menedék. Közben észrevette, hogy itt is, ott is egérfogók garmadája figyeli, mikor csábulna el egy-egy finomabb falatra, és megtalálta a gazda két vadászatra termett macskáját is. Végül sikerült elmenekülnie, és ekkor így szólt a házi egér: – Miért ijedtél meg így egy kis futástól? Gyere, együnk-igyunk, olykor meg valahogy csak elmenekülünk a veszedelmek elől. – Köszönöm szépen a meghívásodat, nagyon finomakat ettem, de most már mennék haza. Van itt minden földi jó, csak éppen ugyanígy tele van veszéllyel is a te otthonod. Egérfogó, gazda és főleg a macskák. Jobb nekem otthon: félelem nélkül eszem azt a keveset, ami nekem van, senki nem háborgat, nem kerget. Így hát viszontlátásra, jobb nekem otthon… Zsolti forrás: http://www.tanmesek.eoldal.hu


Interjú Gyuba’-val A KTK folyosóin járva egy üde színfolt színesítheti meg mindennapjainkat. Ő nem más, mint Borsai György gondnok úr (a továbbiakban Gyuba’), aki sokszor megállít bennünket egy-egy furmányos kérdéssel, mókás történettel. Emellett igen jó barátunk ő a ki- és beköltözések során. A beszélgetésünk folyamán fény derül a gondnoki feladatokra, kissé közelebbről is megismerhetjük őt, illetve nem maradhatnak el a történetek sem… Zsolti

Káté: A kollégiumunkban nem mindenki számára világos, hogy az itt dolgozók milyen feladattal vannak a rendszerben, milyen beosztásokat töltenek be. Világosítson fel bennünket ebben a témában! Gyuba’: A kezdetektől klasszikus szervezeti felépítésű kollégium PPP-s konstrukcióvá (public-private partnership, jelentése a közfenntartású intézmények magánszektor bevonásával megvalósuló építése, felújítása, fenntartása – szerk.) alakulása után az a helyzet rögzült, hogy az egyetemi vezetés a Kármánban két állami státuszt, állást tartott meg. Varró Attila a felső (V. – IX.), személyem az alsó (alagsor – IV.) emeletek gondnoka. Ennek elsődleges oka, hogy már akkor feltételezhető volt a kollégiumi lét alatt felmerülő számos apró és nagyobbacska műszaki, illetve humán probléma. Ezek kezelése „házon belül” gyorsabb, eredményesebb megfelelő rálátással bíró alkalmazottakkal. Napi feladatként pedig minden reggel az intézmény ös�szes közös helyiségét be kell járnunk, hogy rendben legyenek a technikai eszközök, tisztasági objektumok, konyhák, a lakók kevés ide tartozó bosszússágba szaladjanak bele. Káté: A gyakorlatban milyen sajátos példákat lehet megnevezni ehhez kapcsolódva? Gyuba’: A felmerülő károk között gyakran előforduló esemény az ágybetétek (gyengécske) fa elemeinek törése. Nagyon nem mindegy, hogy mi okból történik, mert ha a károkozás a diákhoz köthető, akkor az bizony kemény kiadást jelenthet a hallgatónak. Viszont egy Kollégiumi Igazgatósági gondnoknak is jó szeműnek kell lennie az ok feltárásakor, mert ha a törés a sérült faelem csomós részénél esett meg, akkor a javítás (csere) költsége az Üzemeltetőé, a kollégistának több pénze marad esetleg ó-görög verses estek látogatásának belépődíjára! A legzűrösebb problémák közé az ablaküveg repedése tartozik. Itt borzasztóan ingoványos a kárfelmérési terület, nehéz a bizonyítás, gyakran az üvegesek véleménye sem esik egybe, és anyagilag itt sem kevés a tét, az Üzemeltető is odafigyel a pénzére! Káté: Megnevezhető-e olyan tipikus kár, ami az itt lakók ostobaságának árán alakul ki? Gyuba’: Erre klasszikus példát a hűtőszekrények átgondolatlan leolvasztása ad. Amikor a mélyhűtő rekesz

cigarettapapír vékonyságú, hűtőközeggel átjárt, dupla alumínium falára lerakódott jéghegyeket valaki „baltával” kezdi el leolvadásra sürgetni, az egy nagyon rosszul sikerült napra számíthat. Káté: Mi segítheti a lakót abban, hogy gyakorlatias ismeretekre tegyen szert a kollégiumban? Gyuba’: Bizony, bizony van segédlet, mégpedig három is! Beköltözési 1x1, Kiköltözési 1x1 és Kár és hibakezelési 1x1, amik a hallgatói képviselet oldalán megtalálhatóak. Újabb példaként említeném meg, hogy a Beköltözési 1x1-ben hangsúlyosan szerepel, hogy a nyitható ablak felső részén van egy „pöcök” (átváltó kar), aminek hiánya kiköltözéskor akár tízezer forintba is kerülhet. És akkor most visszakérdezek: Szerinted hányan olvasták ezt el, ki tud erről?! Káté: Személy szerint mi tud kiemelten bosszússá tenni egy KI gondnokot? Gyuba’: Ezen nem kell sokat gondolkodnom! A hetente beütemezett szobavizitet mindig megelőzi egy hétfőn postázott felhívás „ímélben”! Ám amikor némely szobákba benyitva a helyiség látványa a nápolyi szemetesek sztrájkja után kialakult utcaképekhez hasonlatosan vizualizálódik, azt már kismértékben sem tudom megérteni, elfogadni, s úgy érzem, hogy itt semmibe vesznek. Megjegyzem: A szobák felkeresésének oka elsősorban a felmerülő technikai problémák felfedése és más műszaki feladatok ellátása, tanácsadás ebben-abban, stb. Káté: Voltak-e jelentősebb tűzoltósági események a professzionális tűzérzékelő rendszer bevezetése előtt? Gyuba’: Akadt néhány, amiből egyet a média világa is alaposan felfújt. Ennek az esetnek az oka egy, az épületen belül található szemétledobó csőbe pottyantott, izzó csikk keltette füst volt, viszont én inkább egy másik, szoba leamortizálódási esetet említenék meg. Az alapsztori az volt (de lehet, hogy csak mondai vélelem), hogy egy éjszakai madártejes buliból feljött egy baráti közösség az ötödik emeletre az egyik úr szobájába. A dohányzóknál az volt ilyen esetekben a szokás, hogy a félig kopott cigarettát az ajtó élére feltették arra a néhány pillanatra, amíg letudták a dolgukat. Igen ám, de távozáskor feledésbe merült a


rákkeltő holmi (madártej effektus), s így zárták be az ajtót, aminek a belső felén az akasztón ott lógott nagy-nagy zsebekkel egy fürdőköntös… Hajnalban jött a tűzoltóautó, amelynek személyzete elég savanyúan tett eleget a riasztási feladatnak, mert már nagyon unták az egyetemi kollégiumok viccesnek vélt vak-riasztásait, de hát végig kellett csinálni a protokollt. Kiszálltak a megnevezett ötödik emeleten a liftből, mire a nagy füst láttán a parancsnok megszólalt a mellette álló helyetteséhez: „B*zd meg, itt tényleg tűz van!” Megjegyzem: A károsult szobalakók a helységük rendbetételéig megkapták ideiglenesen a szint éppen üres tanári szobáját, de nem feltétlen jártak jól, mert esténként állandósult az ajtajukon a kopogás, ugyanis egy kis fürdőkádas ejtőzésre igen sokan vágytak a környékről. Káté: Hogyan, mikor került ide Gyuba’ a Kármán Tódor Kollégiumba, mivel foglalkozott ezelőtt? Gyuba’: Közvetlen a kollégiumhoz kerülésem előtti munkahelyemen „rovarirtászattal” foglalatoskodtam, s eljött egy olyan időszak, amikor az élethelyzetem csűr-csavarjai úgy alakultak, hogy új pénzkereseti lehetőséget kellett keresnem. Miután a mi csótányos brigádunk a szerződött budapesti közintézményeket látogatta, gyakran kaptuk feladatul kollégiumok mentesítését is, így kialakult bennem egy kép a saját bentlakásos diákéveimen túl az intézmény miliőjéről. Elindultam tehát kenyeret keresni ilyen irányba, s eljutottam a koli akkori gazdasági vezetője elé is, s érdeklődtem felvétel után. P. Éva néni (most már friss-nyugdíjas) végignézett rajtam, és azt mondta: „Éppen jókor jött, két napja távozott egy gondok

az intézményből!” Idekerülésem idejére adott válaszomat megkerülöm azzal a „rémálmommal”, amiben az szerepel, hogy lassan olyan elsős lakók érkeznek a koleszba, akik szülei ex-kármánosként üdvözletüket küldik nekem csemetéjükkel – de remélem egyúttal sütit is! Káté: Honnan merít ennyi történetet, találós kérdést, és ennyi vidámságot, életörömöt a mindennapokra? Gyuba’: Nem hinném, hogy különleges arc lennék, szerintem leginkább azok láthatnak furi-murit bennem, akik önmaguk is tudnak furi-murik lenni, vannak receptoraik az érzékeléshez. Megsúgom: egy savanyúságban szocializálódott léleknek nem könnyű a derűt reflektálni… Káté: Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében, és mi a terve a következő 3 hónapra és 3 évre? Gyuba’: Eljön minden emberi halandó számára kéretlenül az a bizonyos élet-zenitje, amikor szimbolikusan egy domb tetején érzi magát előre-hátra tekintve, s azon töri számadóan a fejét, hogy mit nem végzett el, mit kell még megtennie, s tudatosul benne: igenis van végesség. Ugye egy óvodásnak teljesen felesleges azt mondani, hogy egyszer botra támaszkodó, orvoshoz csoszogó öreg leszel, mert számára ez felfoghatatlanul vicces lehetetlenség! (Ennél már csak az borzalmasabb, amikor a már értelemmel bíró, gyógyíthatatlan beteg kisgyerek fejecskéjében nincs mélysége a halál fogalmának, érti, sorolja: „Ma átjön az unokatesóm játszani, holnap moziba megyünk, anya ígért a hétvégére finom madártejet, két hét múlva meghalok.”) De vissza a kályhához! Van egy rádiózástörténeti


gyűjteményem (nem feltétlen csak csili-vili készülékekből), egy kiállításnyi saját készítésű kerámiaalkotásom (nem tányérok, nem vázák, nem hamutartók), amikkel kapcsolatosan alaposan pörögnek teendők tekintetében a fogaskerekek a kobakomban, és nincs mese, be kell látnom, kellene még pluszban 3x3 emberi élet még! Káté: A beszélgetés végéhez közeledve megosztana velünk egy múltbéli humoros intermezzót a kollégiumi életből? Gyuba’: Az egyik felejthetetlen, kedvenc sztorim: A WC-k felől mentem az ötödik emeleti folyosón a liftek felé, velem szemben pedig onnan érkezett egy lány-fiú együttlakó páros, ahol a hölgy igen vitális, cserfes adottságúnak volt mondható. Remélem, máig az tudott maradni, mert ezért is volt szimpatikus. A barátja mellett haladva éppen fékezhetetlen „szóömlésben” volt, amikor a srác megtervezetten, lépésenként, centiméterenként hátra maradt az optikájából kikerülve, s amikor a konyha mellé ért, gyorsan beugrott oda. Innentől az a rögtönzött spontán film öltött formát, hogy jött velem szembe Vera (a neve máris elárulva) mint egy befüvezett, pszichiátriás, mély-problémás beteg, erélyesen, hangosan maga elé beszélve, amit csak addig szakított meg, amíg egy mosol�lyal felvezetetten köszönést nem ejtett meg felém. Ám az erősen nevetésre álló arctükrömet gyanakodással fogadta, s átnézett kutakodón a szíve választottja felé, aki ugye sehol… Kitört a nevetés, Ernő (most már az ő nevét is tudjuk) sompolyogva előkeveredett, s máris kettős fedezékbe kellet emelnie a kezét, mert elindult a női karok „cséphadarása”, s a leírhatatlan jelzők áradata felé. Káté: „Jáccásiból” kaphatnának-e egy talányos, Gyuba’-s műszaki kérdést a gépészek? Gyuba’: Igen, máris előveszek egyet a zsebemből! Az épületünk előtti árokban, a kardióval szemben a partból benyúlva egy viszonylag vastag, festetlen, ledugózott, rozsdás cső található. Mi volt valaha a funkciója? Az első tíz helyes megfejtő egy korsó sör jutalomban részesül, amen�nyiben megírja a katepress@gmail.com címre. De van egy másik fejtörőm is! Ennek a helyes megfejtéséért viszont (mivel könnyűnek ítéltetett) csak egy-egy túró rudi jár, túró nélkül. Nos: A K Központi épület és a Kármán kollégium épületeinél van egy közös, meghatározó szakmai, jellemző leirat. Mi az? (ige) Kérdezhetek én is? Káté: Természetesen! Gyuba’: Ha kiállnánk a recepció bejáratához, és „lekapnánk” minden ki- és beérkezőt azzal a kérdéssel, hogy mit jelent a Káté újságcím, hány százaléknyi helyes választ kapnánk a Szerkesztő Úr szerint? Esetleg kezdenék-e a válaszukat sokan úgy fej vakarva, hogy: „Izééé, Kármáááán…Téédo…” Káté: Köszönöm a beszélgetést!

ESZK Verebélÿ László élete és munkássága, a közlekedési áramellátás kihívásai Az Energetikai Szakkollégium 2016. évi tavaszi, Verebélÿ László emlékfélévének harmadik előadására 2016. március 10-én került sor. Az érdeklődők Verebélÿ életpályájáról, oktatási és ipari szerepvállalásáról, továbbá a vasúthálózat villamosításáról és jelenlegi helyzetéről kaphattak információkat. Első előadónk, Dr. Horváth Tibor közel 10 évig dolgozott közösen Verebélÿ Lászlóval. Előadásában bemutatta volt kollégája életútját, oktatói, tudományos és ipari tevékenységét, külön kitérve a vasút-villamosításban betöltött meghatározó szerepére. A program második felében a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-től Pálmai Ödön előadásában hallhattunk a Magyarországon alkalmazott nagyvasúti felsővezetékek táplálási rendszereiről és berendezéseiről, továbbá betekintést kaptunk a jövőbeli fejlődési lehetőségekről az európai uniós előírások fényében. A teljes beszámoló hamarosan megtalálható lesz az eszk.org oldalon, ahol további előadásaink és üzemlátogatásaink részleteivel kapcsolatban is tájékozódhattok.


Vibration measurement wind turbines

Dávid Maintenance and repair of the wind energy converters are not that cheap, which is why knowing the operating conditions is important in the development of the above mentioned structures. Wind turbine blade failures can result in millions of dollars of downtime, measuring the vibrations of the blades is important for preventive maintenance. How can we measure the vibrations of a moving structure? This article describe the method of the laser Doppler vibrometer. The BSc course we come to know the principle of vibrations, but only the oscillations around a static equilibrum point. There are many different methods and equipments to measure the vibrations such as an accelerometer or a laser vibrometer but what can we do if the equilibrum point is moving in time and space? The classic accelerometer is not an ideal choice for this type of measurement, because of its mounting difficulties and its measurement disturbing effect. The commonly used vibration measurement method of a moving stucture is based on a laser vibrometer measurement, supplemented by a camera-based tracking system. Using this method it is possible to measure the system at a distance and without any influence on the structure. In order to carry out a vibration measurement, it is necessary to follow the measured point on the rotating blade for few seconds. For this purpose, the laser vibrometer is mounted on a pan-tilt head that allows the horizontal and vertical rotation of the vibrometer. To control the motion of this equipment, a camera is used that captures the entire rotor. This camera needs to isolate the blades from the background, and for this purpose an infrared camera is a good solution. A real time software is used to identify the rotor blade tips, which enables us to determine the rotor’s position in space. In order to follow a chosen measured point appropriately, the blade position must be predicted for a brief period in the future. That is why a 3D dynamic model of the blade is generated based on the tips-position containing 2D model, which calculates the relevant parameters of the moving rotor such as the center of rotation, rotational frequency and phase of the wing. This 3D model can predict the position of any point of the rotor. The camera also detects the actual position of the laser spot, so it is possible to compare the measured and the predicted position. If any deviation occurs, a tracking algorithm is able to compensate it, and rotate the pan-tilt head into the desired trajectory. With a proper algorithm, around 0,4 mrad accuracy can be achieved. sources: www.spie.org; www.iosb.fraunhofer.de; www.asme.org

Recording a moving blade from a distance is problematic, because of the Doppler effect. This results in an additional shift, which could be superimposed on the signal of the vibration measurement. The vibrometer’s laser works at a wavelength of 1,5 micrometers, which allows a higher but still eye-safe output power in order to allow measuring distances of several hundred meters.

Dictionary:

blade - turbinalapát downtime - üzemszünet oscillation - lengés equilibrum point - egyensúlyi pont accelerometer - gyorsulásérzékelő mounting - beépítés tracking - követés pan - vízszintes síkban történő forgás tilt - függőleges síkban történő forgás blade tip - lapátcsúcs deviation - eltérés trajectory - pálya superimpose - egymásra rakódik


Saltlands

interjú Kruppa Gergely játékfejlesztővel

EDénes & Marci Egy magyar fiatalokból álló csapat jelenleg is arra készül, hogy megjelenjen a nemzetközi színtéren az általuk készített apokaliptikus túlélő-társasjátékkal, a Saltlandsszel. Ennek kapcsán Kruppa Gergely vezető játékfejlesztővel beszélgettünk motivációjukról, elképzeléseikről és céljaikról. Káté: Gyerekként a legtöbben játszanak társasjátékokkal. Honnan jött, hogy ti később is komolyan foglalkozzatok ezzel a témával? Kruppa Gergely: A társasjátékokkal nem mindenki szakít gyerekkorában, egy nagyon széles réteget szólítanak meg a gyerekektől a fiatalokon át egészen a felnőtt korosztályig. Természetesen mi is sokat társasjátékoztunk az iskolai és egyetemi évek alatt, s ezt folytattuk a későbbiekben is. Tulajdonképpen én már az egyetemi tanulmányaim során elkezdtem saját játékokat fejleszteni, ezek jellemzően valamilyen általunk kipróbált társas továbbgondolt változatai voltak. Talán egy zombis témát feldolgozó ötletemmel foglalkoztunk a legtöbbet, de amikor eldöntöttük, hogy komolyabb szintre lépünk, már számtalan adaptáció létezett zombi téren, így jött a Saltlands ötlete.

Káté: Van-e kedvenc karaktered, ami hozzád közel áll? K.G.: Nagyon sokat játszottam az összessel, nem is tudom… Talán a gyógyfüves asszony, aki a szél irányát tudja befolyásolni, ő azért szimpatikus, mert rendkívül hasznos, ha össze akarsz dolgozni a többiekkel. Ha viszont kiszúrnál velük, akkor is jó választás, mert ki tudod fogni a szelet homokfutóik vitorlájából.

Káté: A kipróbált társasokon kívül mik szolgáltattak még inspirációt a Saltlandshez? K.G.: Elég nagy Mad Max-rajongó vagyok, illetve a Fallouttal is játszottam, így az apokaliptikus műfaj mindig is közel állt hozzám.

Káté: Apropó, tesztelés. Jelenleg hogy álltok a tesztelésekkel, mi az, amin még változtatnátok? K.G.: A játékot augusztusban kezdtük el tervezni, az alfa-tesztelés már lezárult. Ekkor kizárólag a fejlesztők játszanak vele, de ők relatív gyakran, mert napról napra változik a játékkörnyezet. Ezt követte a béta-tesztfázis, amikor barátokkal, ismerősökkel próbáltuk ki a már relatív stabil és anomáliáktól mentes

Káté: Az eleve adott világvége-hangulaton kívül mit érdemes tudni jellegét tekintve a Saltlandsről? K.G.: Ez egy apokaliptikus túlélő-társasjáték. Egy kiszáradt tengerfenéken játszódik, a világégés túlélői itt éldegélnek, de egy veszélyes horda közeleg feléjük, előlük kell elmenekülni. Két érdekességet emelnék ki: az egyik, hogy a játékosok a pályán való mozgáshoz szárazföldi vitorlásokat is használhatnak, valódi vitorlázást modellező mozgásrenszerrel. A második pedig, hogy egyedül nagyon nehéz túlélni, ezért egymás segítségére szorulnak a játék során, de bármikor hátba döfhetik társaikat, és könnyedén megszabadulhatnak tőlük, amennyiben azt kedvezőbbnek látják. Káté: Milyen képességek szükségesek a jó eredmény eléréséhez? K.G.: A logikus gondolkodás semmiképpen sem hátrány (nevet). Emellett a játék jellegéből adódóan fontosak a szociális kapcsolatok, és azoknak alakítása is. A partnership game-ek, mint a Saltlands, a kompetitív és csapatjátékok közti szürke zónában helyezkednek el, így nagyon nem mindegy, hogy viszonyulunk játékostársainkhoz.

Káté: A véletlen szerepe egy igen kényes dolog a társasjátékoknál. Hogy néz ez ki ebben az esetben? K.G.: Van véletlen tényező, mi ezt kártyafelcsapással oldjuk meg. Én pont megfelelő mennyiségűnek tartom, így a játékélmény nem lesz sem túl kaotikus, sem túl számolgatós. A pontos beállítás sok tesztelést igényelt.


verziót. Majd decemberben történt a nyilvános tesztelés, amikor is körülbelül 200 idegen ember ült le és játszott a Saltlands-szel. Úgy gondolom, ahhoz képest, hogy kis csapat vagyunk, ez elég komolynak számít, fontosnak tartjuk, hogy ne a már kész játékról derüljenek ki az esetleges hibák. Ezek a próbajátékok az alapjátékra vonatkoznak, a kiegészítőkre még ráfér némi finomítás. Káté: Mi volt a célotok, amikor nekivágtatok a munkának? K.G.: Én eredetileg azt szerettem volna, hogy legyen a játékból egy nyomdában elkészített verzió igényes tartozékokkal. Minél többet foglalkoztunk vele, annál komolyabban kezdtük fontolgatni a Kickstarteren való kiadást. A kampány lebonyolításához céget alapítottunk, és ha sikeresek leszünk, kiadóként működünk tovább és újabb játékokat készítünk. Káté: Ha már szóba került a Kickstarter, mint a közösségi finanszírozás eszköze, kérlek beszélj ezzel kapcsolatos várakozásaitokról! K.G.: Szerintem reális esélyünk van a szükséges ös�szeg eléréséhez. Rengeteg társasjátékos kampányt tanulmányoztunk át, sok mindennek néztünk utána, így rengeteg információnk van, hogyan is kellene egy játékot kiadni, persze ez nem garantálja a sikert. Mindenesetre az átlagnál felkészültebbek vagyunk, és a statisztikák is mellettünk szólnak, az ilyen jellegű kampányok több mint fele zárul sikerrel. (És ebbe a számba az amatőr módon elkészített játékok is beletartoznak!) Káté: Milyenek az esélyei egy magyar fejlesztésű játéknak a nemzetközi piacon? K.G.: Két magyar csapat is eredményes kampányt folytatott előttünk játékuk megjelentetéséhez, szóval biztosan nem a lehetetlenre vállalkoztunk. Magyarországi céggel nem lehet kampányt indítani, ez a legfájóbb pont, de hogy ezt leszámítva mennyire lesz sikeres a projekt, már csak rajtunk áll vagy bukik. Persze nem a Kickstarter az egyetlen közösségi finanszírozási platform, de az ottani, főként amerikai közösség a legfogékonyabb a társasjátékokra. Káté: Ahogy elmondtad, egy játék megtervezése komoly szervezést igényel. Van-e olyan mérnöki tanulmányaid során elsajátított képesség, amit ezen a téren kamatoztattál? K.G.: Mindhárman mérnökök vagyunk a csapatban, ketten mechatronikusok, és egy villamosmérnök. Ez nagyon rányomja a bélyegét arra, ahogyan dolgozunk, mindennek alaposan utánajárunk és végigszámolunk. Technológiai oldalról is vannak előnyei, például nem árt, ha van róla fogalmunk, hogyan készülnek a játékhoz a fröccsöntött figurák. Még a Kátéban felszedett nyomdatechnikai ismeretek is hasznosnak bizonyultak. Nem mondanám, hogy csak a mérnököknek áll a világ, a Trickerion csapata

például marketingesekből áll, valahol a kettő között lenne az ideális eloszlás, egy sikeres kampány többféle megközelítéssel is lehetséges. Káté: El tudnád képzelni, hogy később ezzel foglalkozz főállásban? K.G.: Igazából most is azt teszem. Novemberben mondtam fel a munkahelyemen, ennek az oka az volt, hogy nem haladtak elég gyorsan a dolgok, amíg csak munka után jutott rá időm. Ennek meg is lett az eredménye, többszörös sebességgel kezdtünk haladni. Nem bántam meg, hogy így döntöttem. Káté: Említetted a kiegészítőket. Mi a helyzet ezekkel? K.G.: Ezek az alapjátékot bővítő elemeket tartalmaznak, például új karaktereket, nagyobb pályát, játékvariációkat, és néhány bonyolultabb működésű lapot. A játék rendszere olyan, hogy szinte korlátlanul bővíthető a későbbiekben, és a kampány során egy kiegészítőt tervezünk kiadni. Ezen kívül egy exkluzív kivitelű gyűjtői dobozzal is készülünk. Káté: Min szeretnétek még javítani, változtatni? K.G.: Jelen pillanatban egy nyomdában készült prototípuskészlettel rendelkezünk, most azon dolgozunk, hogy szebb és áttekinthetőbb legyen a játék. A végleges design már elkészült, a tartozékok is 90%-ban megvalósultak. Jelenleg a figurák prototípusaival foglalkozunk. Káté: Milyen visszhangja volt eddig a játékotoknak? K.G.: A nyilvános teszteken a megjelenéssel és a működéssel kapcsolatban is rendkívül pozitív visszajelzések érkeztek. A médiában eddig az Indexen és a Dice & Sorcery blogon jelentünk meg, úgy néz ki, az ő tetszésüket is sikerült elnyerni. Káté: Várhatóan mikor lesz elérhető a Saltlands, hol tudhatnak meg róla többet az érdeklődők? K.G.: Április végén indítottuk el a kampányt, és 30 napos lefutású lesz. A kampányoldalra legegyszerűbben a honlapunkról lehet eljutni, melynek címe: www. saltlands-game.com. Csak a kampány lezárulta után, az anyagi források meglétével tudjuk nyomdába adni a játékot, így leghamarabb ősszel kerül a Saltlands a játékosok kezébe. Ez azért is fontos, mert így az esseni expón is át tudjuk adni a megrendelőknek. Terjesztőkkel csak egy eredményes kampányt követően tudunk kapcsolatba lépni, mert ők a már befutott játékokat részesítik előnyben, ezért ez egy ideig várat még magára. Az érdeklődőnek érdemes a Kickstarter kampány alatt megrendelni a játékot, a legkedvezőbb feltételeket (például csak a kampány során elérhető extrák) ugyanis ekkor tudjuk biztosítani. Köszönjük szépen!


Összeesküvés-elméletek Mindannyian tudjuk, hogy az emberi fantázia határtalan. De lehet-e bizonyítani ezt a közismert tényt? Tudományos igénnyel valószínűleg nem, viszont ha egy képzeletbeli túrát teszünk a közkeletű, vagy kevésbé ismert összeesküvés-elméletek ingoványos világába, kön�nyedén meggyőződhetünk róla. Lássuk hát, milyen csodákat rejtegetnek a konteó-fórumok legsötétebb bugyrai! Marci & Laci

A Hold nem igazi, csak egy hologram

A holdra szállás nem történt meg? Hát persze, hiszen maga a Hold sem létezik! Egy meglepően népszerű elmélet szerint az csak egy hologram, melyet azért hoztak létre, hogy eltakarjanak valamit, ami mögötte van. Arra, hogy ki készítette, vagy pontosan mit akar vele elfedni, még sajnos nem jöttek rá, de abban egyetértenek, hogy ha jól figyel az ember, néha láthatja a vetítés hibáit.

egyes hurrikánok, hóviharok és egyéb extrém időjárási jelenségek időzítése több mint gyanús. Véletlen lenne például, hogy épp az amerikai adóhivatal botránya után csapott le egy tornádó Oklahomára, vagy a Sandy hurrikán, mely épp időben érkezett, hogy hősként tüntesse fel az elnököt az újraválasztás előtt? Felettébb érdekes egybeesések.

A Föld lapos

Nem, most nem az 1800-as évekbeli The Flat Earth Society-ről (Lapos Föld Társaság) van szó, hanem egy napjainkban meginduló mozgalomról, melynek a rapper B.O.B lett a szószólója. Az ő kikezdhetetlen érvelése az volt, hogy bármilyen magasra is emelkedjünk, a horizont szemmagasságban van. Persze ez azt jelenti, hogy a bolygónkról az űrből készített minden kép és videó is hamis, valamint minden fizikus is hazudik, aki ezzel foglalkozik. Inkább ne számoljuk össze, hány embernek kéne benne lennie ebben az összeesküvésben.

Szaddam Husszeinnek volt egy csillagkapuja

Miért pont a tudós közösség maradna ki az összeesküvésekből? A teória alapján az éghajlatváltozás csupán egy jól kitalált agyszülemény, ami munkalehetőségeket és jó reputációt biztosít a téma kutatóinak, nem is beszélve azokról, akik komoly gazdasági hasznot húznak a globális felmelegedés réme keltette páni félelemből különböző „környezetbarát” termékek eladásával.

Mikor Amerika megtámadta Irakot, az indok az volt, hogy az ország tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, de végül a háború után nem találtak ilyeneket. Persze, hiszen ez csak egy ürügy volt, hogy leplezzék az invázió igazi okát: egy csillagkaput. Ezt elméletileg Szaddam Husszein egy ősi idegen fajtól kapta, hogy elősegítse az inváziójukat. Így nem is lehet csoda, hogy az amerikai katonák röntgen szemüvegekkel is fel voltak szerelve. Kellett valami, amivel felderíthették a diktátor óriás skorpióit, melyek a kapun keresztül érkeztek.

Minden politikus hoz rossz döntéseket, követ el hibákat, melyek után azt kívánja, bárcsak elterelhetné róla valamivel a média figyelmét. Néhány amerikai szerint Barack Obama megtalálta erre a tökéletes módszert, méghozzá természeti katasztrófák formájában. Szerintük

A Mikulás az Északi-sarkon lakik, ezt mindenki tudja. Azt már csak kevesebben, hogy a Délin viszont egy bejárat van a Föld belsejébe. Persze csak keveseknek sikerült megtalálnia, mivel alaposan elrejtette a civilizáció, mely ott lakik. Az, hogy ezek a grönlandi vikingek leszármazottai, a nácik, vagy éppen a gyíkemberek, arról még folynak a viták.

A klímaváltozás csak kitaláció

Obama irányítani tudja az időjárást

A Föld üreges


A CERN-ben igazából egy egyiptomi istent akarnak megidézni Az ősi egyiptomi kultúrában említenek egy érdekes szerkezetet, melynek neve Ta-Wer, vagy Ozirisz-készülék. Ez a berendezés egyesek szerint csak egy szimbólum volt, mely az alvilág és az élők közti kapcsolatot jelezte, de akadnak olyanok, akik nem ezt gondolják. Sokak szerint a Ta-Wer leírása nagyon hasonlít egy dimenziókapura vagy esetleg egy féreglyukra. És hol próbálnak meg nap mint nap féreglyukakat létrehozni? Természetesen a nagy hadronütköztetőben. Innen már csak egy logikai lépés, és mi is tisztán láthatjuk, hogy tudósok százai csak azon dolgoznak, hogy Oziriszt visszahozzák az élők sorába.

De nem lenne közöttük csupán egyetlen, aki kiborítaná azt a bizonyos igen teli éjjeliedényt? Még az időközben közhellyé avanzsált brit tudósok némelyikének fantáziáját is megmozgatta a kérdés, jelesül David Robert Grimes, az Oxford Egyetem professzora végzett alapos számításokat a témában, az emberi és anyagi erőforrásigény szempontjából megközelítve a problémát. Ha hihetünk neki, egy globális szintű átverés felépítése annyi emberi és anyagi erőforrást igényelne, hogy gyorsan dugába dőlne a mesteri terv. Itt azonban nem állt meg, ugyanis arra is becslést adott, hogy egyes népszerű elméletek fenntartásához hány embernek kellene tevékenyen részt venni a műveletben, illetve várhatóan milyen gyorsan derülne fény az igaz-

A közösségi oldalakat a titkosszolgálatok hozták létre

Az előző mondat magáért beszél, ezen teória hívei abban hisznek, hogy a Facebook és társai a hírszerző ügynökségek művei. Valószínűleg senkinek nem okoz meglepetést, hogy a bűnüldözők előszeretettel használják fel az ilyen oldalakon felelőtlenül megosztott információkat, nem is említve a CIA-t, Moszadot és társaikat, de hogy az egész az ő művük lenne? Bizony akadnak, akiknek ez szent meggyőződése. Ha esetleg tényleg így van, akkor valószínűleg ez volt a legzseniálisabb húzásuk minden idők során.

A dinoszauruszok segítettek megépíteni a piramisokat

Valószínűleg sokan elgondolkoztunk rajta, hogy miként sikerült egy primitív civilizációnak véghez vinnie egy ekkora mérnöki kihívást. Természetesen óriás őshüllők segítségével. Végül is logikus következtetés, hisz ilyen hatalmas épületeket csak hatalmas lények alkothattak. Az, hogy néhány ostoba tudós szerint ekkor már rég kihaltak, csak apró bökkenő az elméletünkben.

De mit is mond a tudomány?

Ha kiszórakoztuk magunkat ezeken a meglehetősen komolytalan darabokon, nézzük az összeesküvés-elméleteket gyakorlatiasabb oldalukról! Vajon tényleg kivitelezhető lenne-e egy komolyabb konspiráció? S itt értelemszerűen nem a kisebb, unalmas fajtára, hanem a szaftosabb, világméretű konteókra gondolok. Elméleti síkon végigpörgetve a kérdést, biztosan rendkívül sok embert kellene beavatni, hogy a dolgok az összeesküvést megálmodók igényei szerint csordogáljanak előre kijelölt medrükben.

forrás: http://www.livescience.com/

ságra. Még olyan körülményeket is figyelembe vett, hogy az adott hazugság fenntartásához elég-e a hallgatólagos támogatás, vagy aktív részvételt is feltételez. Ráadásul súlyozásképp számításba vette azon ritka eseteket is, amikor az összeesküvést gyanítóknak végül igazuk lett, például az NSA lehallgatási botrányát. Mondanom sem kell, hogy az eredmények nem a minden apróság mögött összeesküvést sejtőket igazolták. A korábban említett kamu holdra szállás például 411 ezer beavatottat igényelne, és a professzor számítása szerint 3-4 év leforgása alatt került volna napvilágra, de a kitalált klímaváltozás elmélete sem állhatott volna meg tovább. Ezek után végleg érdemes elgondolkodni, mi az, amit érdemes elhinnünk, s mit ajánlott pusztán a képzelet szüleményének tulajdonítanunk. Bár összességében fontos kritikusan tekinteni a hasonló elméletekre, azért a ló túloldalára senki se essen át, hiszen ha kis számban is, de ellenpéldákkal is találkozhatunk.


Budapest 2024? Hivatalosan is beadta pályázatát Budapest a 2024-es olimpia megrendezésére. De van-e esélyünk olyan nagyvárosok ellen, mint Párizs, Róma vagy Los Angeles, és van-e egyáltalán realitása egy magyarországi olimpiának? Erre próbálunk meg most választ adni. Laci

Ha csak a versenytársak neveit nézzük, egyből legyinthetnénk is, hogy ezek között a világvárosok között labdába sem rúghatunk. Ráadásul mindegyik ellenfelünk rendezett már olimpiát, nem is sikertelenül. Igen ám, de ez akár előnyös is lehet számunkra, hiszen nem csak Budapesten, hanem egész Közép-Európában sem volt még soha olimpia, így ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új helyszínben gondolkodik, egyből növekednek is az esélyeink. Hazánk mellett szól az is, hogy az olimpiai éremtáblázat első tíz helyén szereplő országok közül egyedül csak a nyolcadik helyen álló Magyarország nem rendezhette még meg a játékokat.

Maga a pályázat még inkább csak nagy vonalakban írja le a lebonyolítás menetét, azonban pár érdekes elemet már most felfedezhetünk benne. Többször is hangsúlyozzák például a Duna központi szerepét, ezért számos komplexum is a folyó partján, valamint a szigeteken kerülne elhelyezésre. Érdekesség még, hogy országunk kis méretét is előnyként hozzák fel a dokumentum készítői, hiszen a tervezet szerint a lakosság 90%-a 90 percen belül érhetné el valamelyik helyszínt. Problémaként merülhet fel persze az utóbbi időben egyre többször elhangzó kritika, hogy a rendező városok később nem tudják kihasználni a felépített létesítményeket, s ez Budapestet a többi pályázóhoz viszonyítottan kis lakossága miatt hatványozottan érinti. Erre egyfajta válaszként a magyar pályázat erősen épít a már meglévő komplexumokra. Így kerülhetnek események például

Győrbe, Debrecenbe, Veszprémbe, vagy éppen Balatonfüredre. Ezen kívül az újonnan épített helyszínekhez is készítettek úgynevezett utóhasznosítási tervet, melyben részletesen leírják az épületek játékok utáni felhasználását. Jó példa erre az Olimpiai Parkba tervezett atlétikai stadion, melynek 60 ezres befogadóképességét az olimpia után 15 ezresre csökkentenék - pont a kihasználtságának javítása érdekében. Persze nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy milyen egyéb problémákkal járna egy ilyen kaliberű esemény megrendezése. Azon kívül, hogy a sportágak befogadására szolgáló épületeket meg kell építenünk, s fel kell húznunk még az olimpiai falut is, biztosítani kell azok szállását és közlekedését, akik a játékokra érkeznek. A tömegközlekedés fejlesztésére már több konkrét terv is készült. Ezek közül az egyik legérdekesebb az úgynevezett „Active Route Network”, mely a budapesti helyszíneket kötné össze akadálymentesített gyalog- és kerékpárutakkal. Természetesen a pályázatban szó van hagyományosabb tömegközlekedési fejlesztésekről, mint például a vidéki helyszíneket a fővárossal összekötő autópályák fejlesztése, vagy további két metróvonal és három villamosvonal fejlesztése. Véleményem szerint ezek azok a fejlesztések, melyek az olimpia nélkül nem, vagy csak sokkal később kerülnének megépítésre, s melyekből az átlagembereknek a játékok után is a legtöbb előnye származhatna. A szállásokkal kapcsolatban ennyire konkrét elképzelések nincsenek, de az egyetemisták szempontjából érdekes ötlet, hogy be szeretnének vonni kollégiumokat is ilyen célokra, természetesen azok felújításával egybekötve. Azonban mindez nem kis összegbe kerülne. Az előzetes költségvetés majdnem 17 milliárd forint lenne, s bár bízhatunk benne, hogy hasonló méretű bevételeink is lesznek majd, ebben azért nem lehetünk teljesen biztosak. Összegzésül, Budapest pályázata egészen bíztató, és szerintem nincs szégyenkezni valónk a többi versenytársunkkal szemben. A készítők is jól játszanak rá Magyarország és a főváros adottságaira, és azokra az előnyökre, amit újdonsült rendezőként tudnánk nyújtani. Más kérdés, hogy a 2016-os Rio de Janeiro-i olimpia előkészületei nem tűnnek túl bíztatónak, így lehet, hogy a NOB inkább biztosra megy egy olyan várossal, amely rendezett már olimpiát. A döntés immár a bizottságon áll, nekünk pedig nem marad más, mint a kérdés: Budapest 2024?

forrás: Budapest 2024, Pályázati dokumentáció: 1. szakasz – Vízió, Olimpiai Játékok koncepciója és stratégia – Vezetői összefoglaló


Az emlékek világa Életünk során számos esemény történik, melyekre később szívesen emlékezünk vissza, és vannak, amelyek csak a pillanatnak maradnak meg, idővel elhalványulnak, végül eltűnnek. Ilyen egy gyönyörű naplemente látványa, a reggeli kávé illata vagy egy fülbemászó dallam. Bence

Mindezen élmények elménk lakhelyére futnak be, ahol feldolgozzuk, eltároljuk és idővel töröljük őket. Évezredekkel ezelőtt még úgy vélték, a szív a tudat központja, míg az agy csak a koponya kipárnázását szolgálja. Napjainkban sokkal többet tudunk ezen szervünkről, a technika fejlődésével pedig rohamosan bővülnek ismereteink.

Biológiaóra

A központi idegrendszer 5-7 mm vastagságú csontpáncélba burkolózó része az agy, melyet talán a legfontosabb szervünknek mondhatunk. Ez, az elmondások alapján leginkább nyers tofura emlékeztető állagú képződmény több mint 100 milliárd idegsejtet tartalmaz. A mindössze néhány tíz mikrométer nagyságrendű neuronok hihetetlenül bonyolult és összetett hálózatot alkotnak. Az idegsejtek szinapszisokon (sejtközi, apró réssel elválasztott kémiai vagy elektromos kapcsolódás) keresztül továbbítják egymás felé az elektromos impulzusok formájában terjedő információt. Valahányszor, amikor új információanyagot sajátítunk el, az idegsejtek, idegsejtcsoportok között új idegpálya-kapcsolatok jönnek létre. Emlékezés során az ingerület a megfelelő pályákon végighaladva újra előhívja az információt. Minél többször történik ez meg, annál erősebb lesz a kapcsolat, így az emlék is tartósabb.

Mágikus 7±2

Életünk folyamán hatalmas információáradat zúdul ránk, amelyet képtelenség lenne mind megjegyezni. Agyunk ezért szelektál közöttük. A szenzoros emlékezetbe kerül az összes vizuális és auditoros környezeti inger. Csupán a másodperc törtrészéig tároljuk őket, egy pillantás erejéig. Ennél valamivel tovább őrizzük pillanatnyi benyomásainkat, érzéseinket, gondolatainkat a rövid távú memóriában, de itt is mindössze csak másodpercekig. Hasonló paraméterekkel rendelkezik a munkamemória is, itt azonban nem csak tároljuk, de módosíthatjuk is az információt egy adott folyamat, feladat elvégzése során. Tárolókapacitása rendkívül alacsony, könnyen túlterhelhető, emiatt is fontos, hogy egy időben csak egy feladat elvégzésére koncentráljunk. A „mágikus 7±2” elmélet szerint a munkamemória átlagosan mindössze 7±2 független információdarabot képes tárolni vagy egyszerre előhívni a hosszú távú memóriából. Későbbi kutatásokból kiderült, hogy ez nagyban függ az érintett személytől, és nem jellemezhető forrás: sciencedirect.com; voyager.blog.hu; futurism.com

egyértelműen egy számmal, de a nagyságrend érzékeltetésére mindenképpen megfelelő. Tárolókapacitását tekintve nincs határa a következő és egyben utolsó rendszernek, a hosszú távú memóriának. Apránként kerül ide az információ a munkamemóriából, majd innen később előhívhatjuk őket. A megfelelő vis�szaemlékezés érdekében szükség van 1-2 óra megszilárdulási időre, amíg agyunk rendezi a beérkező információkat, megtalálja a kapcsolódási pontokat a már meglévő ismereteinkkel, és beilleszti az új elemeket a már meglévő sémákba. A nem konszolidált emlékek törlésre kerülnek. A folyamat sebessége mindenkinél eltérő lehet, de általánosságban igaz, hogy gyorsan veszítünk információs állományunkból.

Felejtési görbe

Az emlékek fakulásának időbeli lefolyását exponenciális jellegű függvénnyel közelíthetjük. A felejtés sebessége számos tényező függvénye, ezek közé tartozik a megtanulandó ismeretanyag nehézsége, annak vizuális milyensége, ábrázolása és a mi jellemzőink, a bennünket érő stressz és a kipihentség. A görbéről leolvasható, hogy nagyjából 20 perc elegendő a megtanult tények közel felének elfelejtéséhez, szerencsére a későbbiekben már nem ilyen drasztikus a felejtés sebessége. A tudatos és folyamatos gyakorlás nagymértékben növeli az emlék élettartamát, minden ismétléssel csökken a görbe meredeksége. A legoptimálisabb, ha órákon vagy napokon belül újra ismételjük az ismeretanyagot, ezután már elegendő a nagyobb időközök alkalmazása a megőrzés érdekében. Agyunk sajnos ellenünk dolgozik, nemcsak az információ rögzítése, hanem annak elfelejtése is aktív, szabályozott folyamat.


Két dudás egy csárdában

Batman vs. Superman – Az igazság hajnala

Zack Snyder rendező igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor egy sokak szerint balul sikerült Acélember és több, annál jobban sikerült, de kissé unalmassá váló Batman film után összeeresztette Metropolis hősét és Gotham védelmezőjét a mozivásznon. Ráadásul ezt azzal a nem titkolt szándékkal tette, hogy egy lépéssel közelebb kerüljön a DC filmes univerzumának megalkotása felé, amelyen a Marvel már évek óta dolgozik. Ez nem egy hálás feladat, sajnos nem is sikerült hibátlanul kiviteleznie, de azért vannak a filmnek értékelhető momentumai. Vigyázat! Spoilerveszély! Bozont

Történet

A film Bruce Wayne szüleinek meggyilkolásával kezdődik, ami elindította őt a Batmanné válás utján. Itt egy, a történet számára hihetetlenül fontos dologra derül fény: Bruce édesanyját Marthanak hívták. Ezután az Acélemberben látott, Superman és Zod tábornok közötti harcjelenetet láthatjuk más perspektívából: Bruce Wayne szemszögéből, aki a gigászi küzdelem során súlyos károkat szenvedő Metropolis utcáin próbál civilben emberéleteket menteni. A hollywoodi filmekből megszokott egyszerűséggel szlalomozik leomló felhőkarcolók között, majd miután a törmelékekből sikeresen kiszabadított egy-két embert, az égre nézve

megpillantja a Zod tábornokot püfölő Supermant. Benne az egész pusztítás okozóját, nem a világot megmentő hőst látja, aki ellen bosszút esküszik. Innentől kezdve a történet ide-oda csapong, sokszor nem is nagyon világos, hogy mi történik és kivel. Ezt csak súlyosbítja a sok-sok látomás, álom és visszaemlékezés, amelyek még nehezebben követhetővé teszik a történetszálat. Röviden összefoglalva: Lois Lane a sivatagban újságíróskodik, elkezd mindenki lőni mindenkire, aztán megjelenik a hős Superman és szeretett hölgye megmenekül, ahol talál egy darab furcsa töltényt. Eközben az őrült milliomos, Lex Luthor szert tesz egy nagy darab kyriptonitra, amivel le tudja győzni Supermant és megpróbálja


meggyőzni a kormányt, hogy fegyvert építhessen belőle. Ezalatt Bruce Wayne gothami bűnözőket billogoz denevér formájú pecsétgyűrűjével, ami a Supermanre kísértetiesen hasonlító Clark Kentnek nagyon nem tetszik és sporthírek helyett erről szeretne cikkezni a Daily Planetben. Nagyon lassan és vonatottan bonyolódik a cselekményszál, mindenki utál mindenkit: Supermant azért, mert öntörvényű és azt csinál, amihez kedve van. Batmant azért, mert… nos őt is azért, mert öntörvényű, de neki meghaltak a szülei és őt sajnáljuk. Szereplőink egy, a Luthor birtokon rendezett bulin futnak össze civilben, ahol be is mutatják őket egymásnak. Ez, ha belegondolunk kicsit nevetséges, mivel Supermannek elég volt egy szemüveg és egy kis fésülködés, hogy a világon senki ne ismerje fel, Batmannek pedig láthatóan olyan maszkot sikerült kifejlesztenie, amin nem lát át Superman röntgen szeme. Találkozásuk után Bruce bejut Lex Luthor szupertitkos szervertermébe, amit kevésbé őriznek, mint a számtechesekét a Kármán alagsorában, mert ők legalább bezárják az ajtót az illetéktelenek kivédésére. Innen pofonegyszerűen letölt minden adatot, amire szüksége van, de hiba csúszik a számításaiba. Ugyanis egy titokzatos hölgy megfújja az adatokat, amit aztán mégiscsak visszakap tőle, mert a nő nem tudott elbánni a titkosítással. (Aki látta a trailert, annak nem titok, hogy ki lehet ő.) Ezután sok robbanás és szuperhősös keményen nézés történik, aminek a lényege, hogy ez a világ nagyon sötét, ez a világ nagyon rossz és senki nem lehet tisztán jó. Batman fegyvert csinál a Luthortól lopott kryptonitból (meg persze keményen gyúr közben), Superman bíróság elé áll, ahol felrobban az ülésterem, mindenki meghal, ő pedig áll ott citromba harapott ábrázattal, mintha kb. annyi történt volna, hogy megbukott mikmakból. Közben kiderül: Lex Luthor volt, aki a háttérben mozgatta a szálakat, ő gerjesztett mindenkit egymás ellen. Elrabolja Lois Lanet, akit egy igen őrült monológ után ledob a tetőről, de szerencsére Superman ismét feltűnik a semmiből és megmenti kedvesét. És ekkor jön egy újabb hatalmas bukta a történetben: Luthor közli Supermannel, hogy elrabolta az édesanyját és ha nem öli meg Batmant egy órán belül, akkor meghal. Hősünk mit tesz? Elmegy Gothambe, hogy meggyőzze Batmant, mentsék meg együtt. Mit kellett volna tennie? Szuperképességeivel ugyanúgy megtalálnia édesanyját, ahogy azt a csajával már kétszer tette a filmben és kihagyni az egész csetepatét a fekete ruhás sráccal. Ez egy hatalmas történeti hiba, csak azért, hogy a filmben legjobban várt bunyót kierőszakolják. A várva várt találkozás során hatalmas monológok és kemény szavak után elkezdődik a küzdelem, robban, dől-borul minden, aminek a végén Superman marad alul, akinek egy kryptonit fejű lándzsával kell farkasszemet néznie. És ekkor jön a hatalmas pálfordulás: mivel Batman bakancsa a torkán tapos, ezért nagy nehezen csak annyit tud kinyögni: mentsd meg Marthát, akiről kiderül, hogy az édesanyja. Ettől Denevéremberünk annyira összezavarodik, hogy el is dobja a lándzsáját: „Mi??? Ugyanúgy hívják az anyukánkat? Hát akkor

nem ölhetem meg!” És igen, ez a hatalmas összefogás alapja, ami után világi haverok lesznek és vállvetve harcolnak a gonosszal! A két hatalmas szuperhős összefog, mert ugyanúgy hívják az anyukájukat! Zseniális! Batman még egy olyat is elejt, hogy: „Martha ma nem fog meghalni, bízz bennem!” Ahha…végülis nem 5 perce dobálták át egymást házakon… Mindeközben a ravasz Lex Luthor valami hókuszpókusszal életre keltett Zod tábornok űrhajójából egy nagyon ronda szörnyet, ami ellen hőseink már együtt veszik fel a harcot, csak előbb Batman beugrik megmenteni Superman anyukáját. Közben Superman és a rondaság verekednek földön, vízben és a levegőben is, sőt, kiruccannak az űrbe, ahová az amerikai kormány utánuk küld egy atomrakétát (persze kutyabajuk nem lesz tőle). Miután visszatérnek a Földre, folytatódik a harc és úgy látszik, hőseink nem bírnak el az emberiséget fenyegető gonos�szal. Ám ekkor megjelenik a mindenki által várva várt Wonder Woman és kisegíti a srácokat a szorult helyzetből. Hatalmas robbanások és pusztítás árán végül felülkerekednek a szörnyön, de sajnos nagy árat kell érte fizetniük. A film vége viszont nekem nagyon tetsző módon előkészíti az elkövetkező évek DC mozijait, bár ezt ismét a korábbiakban megszokott csapongással és vontatottsággal teszi, de ekkor már senkit nem zavar.

Színészek

Amennyire rossz történetet hoztak össze a forgatókönyvírók, annyira jó színészekkel játszatták el a szerepeket. Ben Affleck nagyon jól alakítja a kiöregedett, a küzdelmekben megfáradt Batmant, Jeremy Irons sem hozza rosszul Alfred szerepét (bár nekem Michael Caine hitelesebb volt). Gal Gadot is titokzatos és eszméletlenül szexi Wonder Womanként, na de a legjobb alakítást szerintem Jesse Eisenberg tudhatja magáénak, hiszen ő a sok-sok motyogásával, értelmetlennek tűnő monológjával és őrültséget sugárzó szemeivel nagyon odatette magát, mint Lex Luthor. Egy élmény volt nézni ahogyan szövi a szálakat és mesterkedik, végig nagyon hiteles maradt a figura számomra.

Látvány

Itt sem lehet sok panaszunk, hiszen ha történetben nem is, de látványvilágban nagyon is képes odatenni magát Zack Snyder, ahogyan azt a 300-ban láthattuk is tőle. A DC univerzumra jellemző sötét, komor képet kapjuk tőle, ahol semmi sem lehet tisztán jó vagy rossz. Ezt sikerül hiteles képi világgal eladnia nekünk, bár én túlzásnak tartom a CGI használatának mértékét, de egyesek szerint soha sem lehet elég belőle.

Értékelés

Az igazság hajnala egy elfuseráltnak mondható kezdete a DC filmes univerzumának, de ennek ellenére vannak olyan momentumai, amelyek miatt bízhatunk abban, hogy az eljövendő DC filmek egészen jó alkotások lesznek. Kezdve például rögtön az augusztusban debütáló Suicide Squaddal!


Oscar-parádé II. A kétrészes írásunk első felében az ez évi díjazottakról, az első gálákról és érdekességekről esett szó, míg ebben a részben az emlékezetes beszédekről, a szobrocskáról és a magyar vonatkozásokról olvashattok. Lilla

Emlékezetes beszédek

Elhagyott Oscarok

A díjazottak is emberek, így nem mindig tudnak tökéletesen beszélni és felkészülni minden helyzetre, ez által sikerült pár felejthetetlen monológgal is emlékezetessé tenniük a TV-nézők estéjét. Nézzük csak: • A legrövidebb, mindössze három másodperces köszönőbeszédet Joe Pesci mondta. Lefordítva a „Megtiszteltetés számomra, köszönöm.” hangzott el. • „Gondolom, nem mondták, hogy ez is benne van az ajándékcsomagodban” – kezdte a beszédét Adrien Brody, A zongorista sztárja. Ezt a mondatot Halle Berrynek címezte, akit örömében szájon csókolt a színpadra menet. • Tom Hanks 1994-ben a Philadelphiában homoszexuális ügyvédet játszik, akit elbocsájtanak AIDS-es megbetegedése miatt. A beszédében köszönetet mond a gimis drámatanárának is, „Amerika egyik legnagyobb melegének”. • Pár éve John Travoltának kellett volna színpadra hívnia a Jégvarázsból ismert Let It Go című dal előadóját. Idina Menzel neve helyett azonban Adele Dazeemet mondott. Azóta sem derült ki, hogy ki lehet ez a bizonyos Adele. • Angelina Jolie a bátyját vitte magával a gálára, és így kezdte a beszédét: „Sokkot kaptam. Annyira szerelmes vagyok a bátyámba most.” Mi is sokkot kaptunk, főleg amikor az este folyamán csókolóztak… • Jack Palance bebizonyította, öregember nem vénember, és nyomban le is nyomott pár fekvőtámaszt a színpadon a 73 éves színész. • Ben Affleck köszönőbeszéde alkalmas volt a nyugalom megzavarására. Nem tudni, mi ütött belé, a beszéde zavaros összevisszaság volt, mindenkinek mindent megköszönt Kanadától és Iránon keresztül a feleségéig. Aztán gyorsan hozzáteszi: „Nem mintha a feleségemet összefüggésbe akarnám hozni Iránnal.” • „Az Oscar-gála az év egyetlen estéje, amikor találkozhatsz a kedvenc sztárjaiddal anélkül, hogy pénzt kellene adományoznod a Demokrata Pártnak.” – mondta Jon Stewart, a 2006-os gála műsorvezetője. • „Mert semmi sem húzhatja ki a világ gazdasági problémáinak méregfogát jobban, mint az, hogy milliomosokat bámulunk, akik aranyszobrokkal ajándékozzák meg egymást.” – mondta Billy Crystal 2012-ben. • Végül az én személyes kedvencem: James Cameron egy perc néma csendet kért a Titanic áldozatainak emlékére, majd elkezdte magánkívül ordibálni a mikrofonba, hogy ő „a világ királya!” Igen, ő rendezte a filmet…

Kedvenc színészeink néha igazán szeleburdiak tudnak lenni, épp, mint mi, így volt már rá példa, hogy elhagyták a becses aranyszobrot. Angelina Jolie azt állítja, a díjátadó óta nem tudja, hol van. A gálán az Oscart édesanyjára bízta, aki 2007-ben elhunyt. A díj holléte vele szállt a sírba. Hasonló Jennifer Lawrence története is. A sztár szintén úgy gondolta, hogy balszerencsét hoz, ha a díjunkat számunkra jól látható helyen tartjuk, ezért ő is rögtön édesanyjának adta, hogy vigye haza, de már nem tudja, hol lehet. Bing Crosby a Gonzaga Egyetemnek adományozta a trófeáját. Később egy szemfüles diák 1972-ben kiszúrta, hogy valaki egy Mickey egér-figurára cserélte ki. Az Oscar-szobor egy héttel később meglett. Marlon Brando igazán hálátlannak bizonyult, pályája során két Oscart is kapott, és mindkettőt elhagyta. Matt Damon azelőtt látta utoljára a sajátját, mielőtt lakását elöntötte a víz. Colin Firth kissé már bekoktélozott az egyik afterpartyn, és a wc-ben felejtette a díját. Szerencséjére azonban egy takarító megtalálta és visszaszolgáltatta. Meryl Streep és Audrey Hepburn annak idején ugyanígy jártak. Mi lett volna velük egy igazi gépész buliban?! Whoopi Goldberg tizenegy évvel a győzelme után úgy találta, Oscarja kicsit már piszkos, ezért elküldte tisztításra. Út közben valaki feltörte a dobozt, és Oscarját egy reptéri kukában találták meg pár nappal később.


A különleges szobor Az Amerikai Filmakadémia könyvtárosa nézegetés közben rájött, hogy a szobor nagyon hasonlít nagybátyjára, a texasi Oscar Pierce-re. Így született meg a díj neve 1931-ben. Évente 50 darabot készítenek belőle, 12 ember munkájával. Tömege majdnem 4 kg, magassága 34 cm. A Filmakadémia eleinte kérte, 1950 után már előírta, hogy a díjazottak a szobrot nem adhatják el. Kezdetben bronzból, ma már a britannium nevű ónötvözetből készül, és 24 karátos arannyal vonják be. Érdekes eset: 2000-ben a díjátadó előtt eltűnt az összes Oscar-díj. Egy szegény ember találta meg a legtöbbet egy kukában. Miután vis�szajuttatta, az Akadémia két tiszteletjeggyel jutalmazta meg. Walt Disney különleges díjazásban részesült, ő egy nagy és hét kisebb méretű Oscart is kapott a Hófehérke és a hét törpéért.

Ki lesz az új DiCaprio?

Nem csak Leo szenvedett krónikus Oscar-hiányban, számos másik példás színész sem kapott még, csak a média és a nagy közönség néha megfeledkezik róluk. Azonban az internetes közösségnek szüksége lesz új balszerencsés hírességre… Vajon ki lesz jövőre a mémek sztárja? Talán Johnny Depp? A Karib-tenger kalózaiért, az Én, Pán Péterért és a Sweeney Toddért már jelölték díjra, de a jó öreg Jack Sparrow még nem kapott ilyen elismerést. Amy Adamsnek több nem beváltott jelölése volt Leonál: Junebug, Kétely, The Fighter - A harcos, The Master, Amerikai botrány… Ezek a filmek még nem voltak elegek a díjra, sajnos. Leohoz hasonló hollywoodi sztár, a Vasember és a Sherlock Holmes csillaga, Robert Downey Jr. sem kapott, pedig a legjobban kereső színészek egyike. Először a Chaplinért jelölték ’92-ben, majd 2008-ban a Trópusi viharért. Szegény Glenn Close-nak hat Oscar-jelölése volt, egyszer sem nyert, pedig a színésznő a Garp szerint a Világban, A nagy borzongásban, az Őstehetségben, a Végzetes vonzerőben, a Veszedelmes viszonyokban és az Albert Nobbsban egyaránt remek teljesítményt nyújtott. Annette Beningnek négy jelölése volt, például A bolygó neve Halálért. Itt van mindjárt másik két zseniális film, az Amerikai história X és a Legbelső félelem. Sajnos Edward Norton üres kézzel távozott, hiába nyert a Birdman tavaly négy szobrot, ő nem volt akkor sem szerencsés. Ralph forrás: life.hu, wikipedia, inforadio.hu, HVG, nlcafe.hu, femcafe.hu, axn.com, port.hu

Fiennes Nagy-Britannia egyik legbecsültebb színésze, de sem a Schindler listájáért, sem Az angol betegért nem kapott Oscart. Bruce Willis „csak” a Golden Globe-ig jutott, pedig olyan nagysikerű alkotásokban játszott, mint az Armageddon, a Drágán add az életed! vagy a Hatodik érzék. Will Smith-t kétszer jelölték, de hiába. Richard Gere Bruce Willis sorstársa, ugyanis az akcióhőshöz hasonlóan ő sem kapott soha Oscart. A hetvenhárom esztendős Harrison Ford, a mi Indiana Jonesunk vagy Han Solonk sem volt soha az Akadémia szerint Oscarra érdemes. Az utánozhatatlan Samuel L. Jacksont eddig csupán a Ponyvaregényért jelölték Oscarra. Tom Cruise-t háromszor jelölték már, de sikertelenül zárta mindhárom estét. Akárcsak Sigourney Weaver, Michelle Pfeiffer és Joaquin Phoenix (a Gladiátorral sem nyert). Ed Harrist, az Apollo13 és a Truman Show sztárját négyszer jelölték. Bradley Cooper is négyszer nem nyert. John Travolta és Mark Wahlberg kétszer. Liam Neesont egyszer jelölték a Schindler listájáért. Sőt még Brad Pitt sem Oscar-díjas.

Az alábbi rendezők sosem kaptak Oscart: Alfred Hitchcock, Quentin Tarantino, David Lynch, Jim Jarmusch, Tim Burton, Stanley Kubrick. Meglepő, nem?

Magyar vonatkozások A Saul fia előtt is számos magyar kapott elismerést. Kik is ők? William S. Darling magyar származású látványtervező háromszor kapott szobrot, Geza Herczeg forgatókönyvíró egyszer. Kertész Mihályt a Casablanca rendezéséért ismerték el, Paul Lukast (eredeti nevén Lukács Pált) az Őrség a Rajnán főszerepéért, George Pal (eredeti nevén Marczincsák György Pál) pedig életműdíjat kapott. Rózsa Miklós zeneszerzőt három alkalommal díjazták, Trauner Sándort és Joseph Kish-t látványtervekért egyszer, Zsigmond Vilmost Steven Spielberg a Harmadik típusú találkozások című filmjének fényképezéséért jutalmazták. A legjobb animációs rövidfilm kategóriájában 1981-ben, Rofusz Ferenc filmje, A Légy nyert díjat. Az első magyar Oscar-díjas film, Szabó István Mephistoja 1982-ben a legjobb külföldi film kategóriájában nyert. Korábban A Pál utcai fiúk, a Macskajáték, a Magyarok, a Bizalom, a Jób lázadása, a Redl ezredes, illetve a Hanussen kapott jelölést. Emellett az Oscar-díjakról döntő Filmakadémiának két magyar tagja van: Szabó István rendező és Koltai Lajos operatőr-rendező.


Utazz Európában! Európa rengeteg olyan várossal rendelkezik, amit érdemes felfedezni. Sokaknak hobbijává is válik az évek során az utazgatás, míg vannak, akik különböző okok miatt nem tudnak világot járni. Ilyen kizáró ok lehet a pénz is, hiszen nem olcsó egy külföldön eltöltött hosszú hétvége vagy nyaralás. Vagy mégis? A cikkben külföldi szálláslehetőségeket tárunk elétek, kezdve a legolcsóbbtól egészen a legdrágábbig! Szállás ismerősnél Szállás hostoknál Dávid

Nyilván a legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás az, ha külföldön élnek ismerőseid, így a városnézést és rokonlátogatást egy blikkre le lehet tudni. A külhonban élő ismerősök számától függ, de limitált a látogatható városok száma, illetve a városnéző programokat tekintve is némileg meg van kötve a kezed, ha ezt a szállást választod. Viszont árban és ellátásban abszolút megéri, hiszen a rendes rokonok nem szoktak anyagi ellenszolgáltatlást kérni a vendégszeretetükért.

Szállás online ismerősnél

Egy másik megoldás az, ha az internet végtelen lehetőségeit kihasználva tudatosan keresel külföldön élő, veled hasonló korú barátokat – barátság, majd szállás reményében. Erre a társkeresők és egyéb közösségi oldalak egyaránt alkalmasak. Természetesen, mint minden virtuális kapcsolatnak, ennek is megvannak a maga veszélyei, hiszen személyesen még nem ismerjük az illetőt, és a világhálón mindenki kicsit más. De belefuthatunk a hasonló, ismerkedni vágyókat kihasználni igyekvő ismeretségekbe is. Azonban ha bátrak vagyunk és szerencsénk is van, akkor jó is kisülhet az új barátságból – a szállás és ellátás ingyenes volta mellett.

Az Airbnb vagy a Booking.com, valamint hasonló társaik magánszemélyek által kínált szállásokkal várják a turisták tömegét – a szállodai áraknál olcsóbban. A dolog hasonlóan működik, mint az albérlet rendszere, csak itt néhány éjszakáról van szó. Ha vendéget fogadsz, opcionálisan kérhetsz tőle előleget, majd miután ő megszállt, értékelést rólad. A legtöbb oldalon az értékelésnek nagy szerepe van abban, hogy a városod hosszú listáján hol szerepel a hirdetésed. A szállások lehetnek változatosak – teljes lakástól kezdve egy, vagy több szobán át a nappali kanapéjáig. Árakat tekintve tényleg ígéretes, hiszen például Barcelonában már 10-15 euróért találhatunk kiadó szobát, de ugyanez igaz Európa többi nagyvárosára is. A szolgáltatás elérhető a világ 34 000 városában, közel 190 országban.

Couchsurfing

Az előző példa után a couchsurfing már célzottan ismeretlen turisták elszállásolására specializálódott kezdeményezés. Az ügyintézés ebben az esetben is virtuálisan történik, azonban jóval ellenőrzöttebb keretek között, mintha saját magunk kezdünk partizánakcióba az internet bugyraiban. A couchsurfing arról szól, hogy szállást keresünk, vagy kínálunk fel – teljesen ingyen. A célja pedig az, hogy anyagilag jobban megérje a turistának a külföldön eltöltött idő amellett, hogy közben új ismeretségekre is szert tehet a vendéglátó személyében. A vendégfogadás is hasonló előnyökkel kecsegtet: az ingyenes elszállásolás ellenében barátságot köthetünk egy külföldivel, aktív részesévé válva ezzel a világ globalizációjának. A szolgáltatás igénybevételéhez létre kell hozni egy profilt a couchsurfing honlapján, majd mikor aktuális, megadod, hogy szállást ajánlasz-e fel, vagy épp kérsz-e. A szolgáltatás a világ 200 000 városában működik, így a következő lépés az, hogy élvezd a turistalétet – vagy a fogadott turistáddal töltött időt.

Hostelek

A hagyományos értelemben vett diákszállók sajátossága a kevés szoba és a sok ágy. Bizonyára sokan emlékeznek a gimnáziumi osztálykirándulások szállásaira – na, a hostelek körülbelül ugyanilyenek Európa nagyvárosaiban is. Ha nagy társasággal mész, ideális lehet ez a választás, hiszen együtt alhattok viszonylag alacsony áron, azonban ha romantikázni vágysz, minden bizonnyal zavaró lehet a veled egy szobában tanyázó sok ismeretlen. Nagy előnye az ára, hiszen ha már Barcelonát hoztam fel az előbb is


OHV eredmények dobogón a gépészkar!

Kihirdetésre kerültek a 2015/16 őszi félévének OHV eredményei, ami a hallgatók oktatókról alkotott képét szemlélteti. A kérdőívek kiértékelésénél felállított százas listán ezúttal is előkelő helyekre kerültek a gépészkari oktatók. Dávid

példaként, az összehasonlítás kedvéért most is ezt a várost veszem: hosteleket 10-15 euró között is lehet találni, ráadásul a legtöbbjük igen komfortos – ellentétben a Magyarországon megismert szocialista diákszállókkal. Ha csak aludni jársz a szállásodra, kitűnő választás egy hostel, hiszen amíg álmodsz, teljesen mindegy, hányan vannak körülötted.

Apartmanok

A szabad vakációzás fellegvárai az apartmanok, ahol nincs ellátás, így bárki úgy élhet, mint a saját házában – csak éppen egy másik városban. Magára főz, magára takarít, és ő viszi le a szemetet. A saját ellátás miatt az árak alcsonyabbak a szállodai áraknál, noha a szállás maga minőségében ugyanott van. Családok, kisebb társaságok számára előnyös ez a verzió, a legtöbb apartmant eleve több személyre hirdetik meg. Maradva Katalónia fővárosánál, a barcelonai apartmanok négy fő részére 50 eurónál kezdődnek, a határ pedig a csillagos ég: van olyan apartman, amely ugyanennyi személyre 300 euróért kínál egy éjszakát. Kellemesebb, jobban felszerelt szálláshely, mint egy hostel, de drágább – a szállodai áraknál azonban alacsonyabb.

Hotelek

Ellátás és személyzet van, kényelem van – ha pénz is van. A hotelek híresek magas áraikról, de mint a vendéglátás csúcsai, kötelesek minőségi szolgáltatást nyújtani a pénzünkért cserébe. Míg a legolcsóbb szállásoknak megvan az a hátránya, hogy nem tudsz aludni a zajtól, kényelmetlen az ágy, koszos a mosdó, vagy éppen nem tudod, mire fizetsz be, addig a hotelek nem árulnak zsákbamacskát. A szobáról, szolgáltatásokról és közös helységekről pontos képet kapunk a honlapokon, a hotelek csillagai pedig jelzik annak minőségét. Mi a helyzet az árakkal? Maradva Spanyolországban, Barcelonában a legigénytelenebb hotelek 30 euróért kivehetők éjszakánként, a normálisabbak azonban 40 euró fölött találhatók (per fő, természetesen). Igényesebb és gazdagabb turistáknak ajánlott. Hogy melyiket válaszd, ha külföldre utazol? Döntsd el, hogy mennyi időt töltenél a szálláson, és milyen tevékenységeket szeretnél ott végezni. Az önismerettel végezve gondolkozz el, hogy félsz-e az idegen közösségektől, végezetül pedig nézz bele a pénztárcádba, és csomagolj!

A legjobb pozíciót karunk dékánja és a Polimertechnika Tanszék oktatója, Dr. Czigány Tibor érdemelte ki, hiszen a maximális 5 pontból megszerzett 4,94-es pontszámával a harmadik helyet foglalja el az egyetem oktatói között. Tovább olvasva a listát, újabb ismerős arcok tűnhetnek fel: Dr. Istók Balázs, Dr. Vad János, Dr. Stépán Gábor és Györke Gábor is bekerült a legjobb tíz közé, ezáltal bizonyítva, hogy nem csak kiváló szakemberek, hanem kiváló oktatói is a jövő nemzedékének. A legjobb százban még további GPK-s oktatókat fedezhetünk fel, név szerint (zárójelben az elért helyezésük): Szabó Viktor (14.), Dr. Kmetty Ákos (15.), Kollár György (17.), Dr. Takács Dénes (19.), Dr. Kossa Attila (19.), Dr. Bihari Péter (21.), Kovács Krisztián Péter (21.), Dr. Hős Csaba (23.), Vidovics Balázs (26.), Dr. Parente Burdelis Mauricio Alexandre (27.), Molnár Tamás Gábor (28.), Buzea Klaudia (31.), Dr. Insperger Tamás (33.), Dr. Sztankó Krisztián Endre (34.), Farkas Zsolt (35.). A száz legjobb oktató közé való bekerüléshez idén legalább 4,54-es értékelés kellett, a Gépészmérnöki Kar oktatói közül pedig húsznak is sikerült ezt elérnie. Ezúton is gratulálunk minden oktatónknak, akik nap mint nap emelik oktatásunk színvonalát! Üröm az örömben, hogy a 4,64-es értékeléssel a 26. helyen végzett Vidovics Balázs az idei évben tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az elért eredménye is mutatja, hogy mekkora veszteség érte a karunkat. Nyugodjon békében! A részletes lista megtalálható az ohv.bme.hu weboldalon!


Victor Frankenstein filmajánló

A történetet bizonyára mindenki ismeri. 1910 óta sok különféle feldolgozásban jelent meg. A villámcsapás az őrült zseni és pokoli teremtménye. A világ persze csak a szörnyre emlékezik. Pedig ennél sokkalta több rejlik a históriában. Márk

A film feldolgozásainak se szeri, se száma. Ha azonban úgy gondolnánk, hogy a lehetőségek kimerültek, tévedünk. A történetet a tudós szemszögéből láthatjuk, úgy ahogyan ezt még soha. Belelátunk mindennapjaiba, kutatásaiba, sőt néha gondolataiba is. A film rengeteg látványelemet tartalmaz, a pirotechnikai elemek pedig szemet gyönyörködtetőek. A főszereplők James McAvoy (Viktor Frankenstein) és Daniel Radcliffe (Igor) kifejezetten nagyot alakítanak, karakterük rendkívül kifinomult. Főként Daniel Radcliffe (akit jól ismerünk mint Harry Potter) szerepe fogott meg igazán.

Igorral a történet elején ismerkedünk meg egy névtelen púpos cirkuszi bohócként, aki szabadidejében az emberi szervezet rejtelmeit kutatja. Környezete elítéli, rendkívül mostoha körülmények közt él. Rendkívüli csodálattal tekint a gyönyörű cirkuszi légtornásznőre, Lorelei-ra. Az egyik cirkuszi előadás alatt Lorelei mutatványa közben életveszélyesen megsérül, sérülése helyszíni beavatkozás nélkül halálos lenne. Igor azonban tehetségének köszönhetően megmenti, amire Viktor is rögtön felfigyel. Rájön, hogy ők ketten nagyban hasonlítanak egymásra, ezért megszökteti a cirkuszból. Kezdetben még csak

Szereplők:

Daniel Radcliffe - Igor James McAvoy - Victor Frankenstein Jessica Brown Findlay - Lorelei Andrew Scott - Londoni nyomozó Charles Dance - Mr. Frankenstein Viktor a londoni orvosi egyetem hallgatója, s egyben végsőkig megingathatatlan géniusz. Kutatásainak középpontjában mindig az élet teremtése áll: szentül hiszi, hogy a halál csak átmeneti állapot. A történet már az elejétől érezteti, hogy nem csak a halál legyőzése vagy a tudás határainak a tágítása az egyetlen célja munkásságának. Hamar rájövünk, hogy egy gyermekkori hibáját szeretné helyrehozni felfedezésével… Legnagyobb akadályt az jelenti számára, hogy senkiben nem találja meg a kellő támogatást. Kutatásait annak ellenére is folytatja, hogy számtalan támadás éri. A törvény folyton kergeti, barátai nincsenek, társadalma elítéli, apja (Charles Dance) pedig leveszi róla a kezét. Ezen válságos helyzetben a véletlen sodorja vele szembe későbbi segédjét, Igort.

segédje a kutatásban, később már társaként tekint a fiúra, akivel együtt hihetetlen áttöréseket érnek el. A filmet számomra az tette nagyszerűvé, hogy egy teljesen más oldalról mutatta be ezt az ismert történetet. A jó szórakozásról pedig gondoskodtak a jó színészek, valamint a számítógépes effektek.


KÁTÉ 2016. májusi szám  

KÁTÉ 2016. májusi szám

Advertisement