Page 1


Elkezdődött egy újabb félév, mely sok újdonságot tartogat mindenki számára. Az idén beiratkozottak már az új oktatási törvénynek megfelelő szabályok, szerződések kötelékében kezdik meg tanulmányaikat, illetve a már tapasztaltabb hallgatóknak is meg kell barátkozniuk néhány új szabállyal, kötelességgel, hogy elérhessék diplomájukat. Újságunk életében viszont minden folyik tovább megszokott medrében, így ennek szellemében meg is jelentünk szórakoztatni, informálni, ismertetni vágyó írásainkkal, grafikáinkkal. Ennek szellemében kívánunk kellemes időtöltést mostani számunk olvasásához, illetve, ha kedved támad megismerni minket és csatlakozni szeretnél, úgy várunk majd tagtorborzó gyűlésünkre! Szabó Klára KÁTÉ Főszerkesztő

Felelős kiadó: Felelős szerkesztő:

Völgyesi Gábor Hoffer Dávid

Főszerkesztő: Főszerkesztő-helyettes:

Szabó Klára Takács Borbála

Tördelő:

Olvasószerkesztők:

Cikkírók:

Vendég cikkírók:

GHK hírek ......................................................4 ÉL-Sport .........................................................6 A 33 éves Hegesztési Szakosztály ......................7 Formavilág .....................................................9 Fóbiák ...........................................................10 A titokzatos Fekete Doboz .................................12 Londonból jelentjük .........................................13 SZKÉNÉ Színház - Bulgakov: Képmutatók cselszövése 16 FEZEN 2012 ....................................................17 CAMPUS FESZTIVÁL 2012 .................................18 Szegedi Ifjúsági Napok ....................................19 Hippifalva Baranyában ....................................20 Mozigépész – Felemelkedés ..............................22 Konyhagép .....................................................23 Zabagép – Sunny Diner ....................................24 Miért jó KÁTÉsnak lenni? .................................25 Londonból ......................................................26 A hirdetések tartalmáért és minőségéért felelősséget nem vállalunk.

Címlap: Belső borító: Layout: Grafikák:

Faragó Dénes Szabó Klára Hangyás I. Atanáz Poller Gyöngyvér Bőle Pál Fülöp Edina Hadzsi Ákos Hangyás I. Atanáz Hucskó Ádám Káldi Tamás Poller Gyöngyvér Pónya Petra Podolyák Éva Sejbenné Rieth Ágnes Szabó Klára Vantova Zsolt Wilde József Bakos Levente Szőllősi Lajos Kruppa Gergely Nagy Szabolcs Földesi Bernát Podolyák Éva Poller Gyöngyvér Sejbenné Rieth Ágnes

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Önkormányzatának Lapja http://www.kate.hu Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. KÁTÉ-szerkesztőség 1111 Budapest Irinyi J. u. 9-11. E-mail: katepress@gmail.com Honlap: www.kate.hu Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt.


H

a voltál a gólyatáborban, vagy adtál le szociális pályázatot, akkor találkozhattál néhány hallgatói képviselővel, ugyanis mi intézzük a szociális pályázatokat, és a kollégiumi jelentkezést, szobabeosztást is. Ezen kívül rengeteg dologgal foglalkozunk, amivel majd csak későbbi egyetemi éveid alatt fogsz szembesülni. Ha nem találkoztál velünk, de érdekel a tevékenységünk, akkor itt az idő, hogy megismerj minket! Egyetemi éveid alatt a tanuláson kívül szeretnél más hasznos dolgokkal is foglalkozni? Érdeklődsz a közélet iránt? Szeretnél aktív részesévé válni a kari közéletnek? Szeretnél beleszólni a Gépészkari ügyekbe? Szeretnéd részletesen megtudni, hogyan működik a hallgatói mozgalom a gépészkaron? Szeretnél beleszólni a kollégiumi ügyintézésbe? Szeretnél javítani a szociális rendszeren? Esetleg az ösztöndíjak vagy a tanulmányi ügyek iránt érdeklődsz? Vagy szívesen rendeznél rendezvényeket? Meg szeretnéd ismerni alaposabban a HK munkáját?

Ú

4

jra lehetőség nyílik hogy pályázz az Erasmus ösztöndíjra a 2012/13-as tanév tavaszi félévére, amely keretében egy felejthetetlenül izgalmas félévet tölthetsz el a programban résztvevő számos egyetem egyikén! A pótpályázat 2012/4 szeptember

Ha ezek közül csak az egyikre igennel válaszoltál, akkor a GÓLYATÁCSBAN a helyed! JELENTKEZÉS MENETE: • A jelentkezéshez nem kell mást tenned, mint egy pár soros bemutatkozó e-mailt írni a hk@ktk. bme.hu címre. Az e-mail tárgya legyen: gólyatanács2012. • Határidő: 2012. Szeptember 07. 23:59. (Péntek) • Az e-mailbe még írjátok bele azt az e-mail címet, amivel fel szeretnétek kerülni arra a levelezőlistára, ahonnan a további információkat megkaphatjátok. Első foglalkozás: Szeptember 10. (hétfőn) lenne, az esti órákban, a helyszín a Kármán Tódor Kollégium egyik terme lesz. A pontos helyszín - a létszám függvényében - később derül ki, (várhatóan ez lesz az első informá-

ció a levelezőlistán). (A nem kollégistáknak a kollégiumi bejutásban majd szintén segítünk.) További információkat itt találhattok: ht tp://gh k. k tk.bme. h u/golya/ index.php/hasznos-vegyes/129golyatanacs Ha bármilyen kérdésetek van a programokkal, vagy az egész Gólyatanáccsal kapcsolatban, bátran forduljatok hozzánk:

kihirdetésére azért kerülhetett sor, mert a BME növekvő Erasmus támogatásából további 20 ösztöndíjas hely jött létre. Fontosabb tudnivalók: - ösztöndíj: 400 €/hó (5 hónapon keresztül)

- pályázat leadási határideje: 2012. szeptember 14., 12:00, helyszíne: Támpont Iroda További információk a KTH Erasmus Iroda honlapján, illetve a hamarosan megrendezésre kerülő Erasmus Fórumon!

Somogyi József (somjo.bme@gmail.com) Szabó Balázs (szabobale@gmail.com) Várunk benneteket a foglalkozásokon, sok sikert az egyetemi tanulmányokhoz!


A

z új Felsőoktatási törvénnyel összhangban változott a TVSZ is. Ennek fényében újra kell gondolni a karon is a tanulmányi ösztöndíjak osztásának elvét. Az osztási rendszer alapjaiban ugyanaz marad, továbbra is a Korrigált Kredit Index (KKI) alapján fog történni. Amint ismerhetitek is, a hallgatókat

csoportokra kell osztani, ez a Homogén Hallgatói Csoport (HHCs). Eddig szakonként történt a besorolás, a következő félévtől kezdve megmarad ugyan a szakonkénti bontás, azonban minden egyes szakon belül a teljesített kreditek függvényében további csoportokat hozunk létre és ezen csoportokhoz

lesz meghatározva a következő félévben az elérendő minimum KKI. További részleteket a HK honlapján, az Ösztöndíjak menüpont alatt találtok. Sikeres félévet és minél jobb eredményeket kívánunk!

legalább 45 szociális pont, illetve minimum 2,18-as KKI (terméktervező, mechatronika és energetika BSc esetén a kollégiumi kiírásban szereplő képlet alapján át kell számolni a saját KKI-t) kellett. Szociális alapon főként a Vásárhelyi Pál Kollégiumban kaptak elhelyezést, tanulmányi alapon mindenképpen a Kármán Tódor Kollégiumba kerültek elhelyezésre a hallgatók. Msc-s gólyáknak 70 felvételi ponttól nyertek kollégiumi férőhelyet. A Bsc-s gólyáknak szociális alapon való bekerüléshez legalább 29 pont és érvényes, hiánytalan pályázatra volt szükség. Felvételi pontszámmal való beAz alábbi diagramból jól látszik, hogy idén jóval több helyet kapott a gépészkar. kerüléshez minimum 466 pont kellett. Baross Gábor Kollégiumba A felsőbb évesek kollégiumi át kell számolni a saját KKI-t) vagy nyertek felvételt a legrászorulóbb felvételhez minimum 3,19-es KKI minimum 50 közösségi pont kellett. gólyák. A felvételi pontszámmal (terméktervező, mechatronika és Szociális alapon való bekerülés- bekerülők a Kármán Tódor Kollégienergetika BSc esetén a kollégiumi hez pedig kollégiumi jelentkezés- umban kaptak elhelyezést. kiírásban szereplő képlet alapján hez is érvényes szociális pályázat, GHK

lalkozik még a Kármán kollégium tonatermének hasznosításával. Ide tartozik a hallgatók részére bocsátása mind versenycsapatok mind hobbicsapatok részére. Foglalkoedves Gépészhallgatók! zunk még emeletek közötti sportMint tudjátok a Kármán rendezvények megszervezésével DSK 1 évvel ezelőtt létrehozott egy (EKS), amelyek a kollégiumban sportszertárat, amelynek eszkölakók félévközi megmérettetésére zeit térítésmentesen használhatják szolgálnak. Idén szeretnénk naa gépészhallgatók. A DSK foggyobb hangsúlyt fektetni a fentiek-

K

2012/4 szeptember

re így új tagok felvételével szeretnénk kapacitásunkat növelni. Bárki, aki érez magában kedvet és energiát, az jelentkezzen és jöjjön el a gyűlésünkre. Jelentkezni a karmandsk@gmail.com címen tudtok. Szeretettel várunk mindenkit!

Kármán DSK

5


Idén szeptemberre átadásra került a BME új sportközpontja az ÉL-csarnok épületében. A tervek már több éve készen voltak, a beruházás azonban sokat váratott magára. Az átadás is késett egy keveset, de az eredmény feltehetően nem fog senkinek sem csalódást okozni. Ezzel együtt a testnevelés tárgyak teljesítésére vonatkozó feltételek is megváltoztak, valamint a sportolásra vágyóknak is több választási lehetősége van a BME kampusz területén.

E

6

lsőnek talán az a legfontosabb, hogy az új Sportközpont tényleg nagyon közel van, így egy lyukasórában kényelmesen elintézhetjük a kívánt testmozgást, aminek a végére még egy zuhanyzás is bőven belefér infraszaunával. A bejárat a Z és az ÉL épület közötti lépcsőn lehetséges, az első emeleten. Bent két kosár/röplabda pálya, egy kispályás focipálya/aerobik terem, 4 squash pálya, egy falmászó terem, egy negyobb és egy kisebb fitness- és konditerem, egy spinning terem és egy küzdősport/ jóga terem adta lehetőségeket lehet kihasználni. A komplexumban egyszerre 250 ember tud sportolni, ami elsőre kevésnek tűnhet, de a bevezetésre került idősávok miatt szépen el lesznek osztva a helyek. Az idősávokról mellékeltünk egy táblázatot. Ezen kívül az elmondások szerint lesz az EHK honlapján is lehetőség teremfoglalásokra megadott időpontokra. Fontos, hogy a hallgatói jogviszonyt igazolni kell (kivéve tesiseknek, nekik ez automatikusan megtörténik). Erre a Neptun rendszerben a 068-as kérvénny kikérésével van mód. Ebben a hallgató kéri státusza igazolását a Sportközpont felé, ami feltehetőleg pár napon belül meg is történik. Mint látjátok az árak igen sokrétűek, sok időpont is van, így bár elsőre bonyolultnak tűnhet a dolog, de szerintem gyorsan belerázódunk majd. A könynyebb tájékozódás érdekében figyeljétek első héten a hostes lányokat, akik a Sportközpont tájékoztató kiadványát fogják osztogatni az egyetem területén! Ha esetleg erről lemaradtok, akkor a Testnevelés Tanszék honlapjáról letölthetitek majd. Azt sem érdemes elfelejteni, hogy a kollégiumokban működnek tovább a sportlehetőségek, valamint a BME Sporttelep adta lehetőségeket is ki lehet használni!

Hage

2012/4 szeptember

BME Sportközpont elérhetőségei: 1111 Budapest, Bertalan Lajos út 4-6. (BME Sportközpont, ÉL épület) https://www.facebook.com/BmeSportkozpont bmesportkozpont@gmail.com A BME Testnevelés Tanszék átköltözött az ÉL épületbe.


A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki karán belül működő Hegesztési Szakosztály a Kármán Tódor Kollégium öntevékeny köre, a Gépészmérnöki Szakkollégium és a Gépipari Tudományos Egyesület Hegesztési Szakosztály Ifjúsági Fórumának tagja.

A

Hegesztési Szakosztályt 1979ben Palotás Béla alapította, azóta is a Szakosztály tevékenysége töretlen és mai napig a kar egyik legaktívabb hallgatói szakmai közössége. A Hegesztési Szakosztály céljául tűzte ki, hogy a leendő gépészmérnökök az egyetemen tanult, illetve a tananyagból kimaradt hegesztési és az ezzel kapcsolatos eljárásokat, berendezéseket, eszközöket, korszerű gyártási technológiákat a mindennapos gépészmérnöki gyakorlatban is megismerhessék, s ez által a hegesztés tudományának fortélyait könnyebben tegyék magukévá mind gyakorlati, mind elméleti síkon. A Hegesztési Szakosztály az elmúlt években érte el működésének eddigi csúcsát, jelenleg több mint 120 fős aktív taglétszámmal. Az elmúlt néhány év során kidolgoztunk egy előadás sorozatot, amit minden új belépő tagunknak végig kell hallgatnia. Ezeket az előadásokat tapasztalt régi tagjaink tartják a hegesztésről, munkavédelemről. Féléves és éves rendszerességgel rendezünk versenyeket. Minden év áprilisában megszervezzük a régi múltra visszatekintő Hegesztési Versenyt, ahol a hallgatók elméleti tudásukat és gyakorlati készségüket mérhetik össze 4 fős csapatokban. Az idei évben 60 hallgató versenyzett, az összdíjazás értéke meghaladta a félmillió forintot. Szakosztályunkban a szakmai munka önálló tevékenységként is előtérben van: a hallgatók maguk újították fel és rendezték be a BME hegesztéstechnológiai laboratóriumát, és annak környezetét. Tagjaink rendszeresen hoznak otthonról kisebb-nagyobb hegesztési projektfeladatokat. Van, aki Simson motor blokkot javít hegesztéssel, van, aki versenyautó makettet hegeszt magának. Immár második éve segédkezünk Egyetemünk különböző alternatív hajtású járművek versenyein induló csapatoknak a váz 2012/4 szeptember

szerelésében, hegesztésében. A Bosch Elektromobil versenyre évente több jármű is készül laborunkban, de a mi tagjaink vesznek részt a BME Formula Racing Team hegesztési munkáiban is. Közösen, csapatmunkában szoktunk csinálni a Kármán Koliba különböző szerkezeteket, pl.: ping-pong asztal tároló a földszinten, ruhafogasok az Old’sban, hifi tartó a kondiban, stb. Rendszeres a TDK munka és az Anyagtudomány és Technológia Tanszék PhD hallgatóinak többsége is ebből a körből kerül ki. Legfrissebb felméréseink szerint BSc tanulmányaikat végző tagjaink 86%-a folytatni szeretné tanulmányait MSc képzésben. Szakosztályunk rendszeresen szervez belföldi és külföldi szakmai-tanulmányi kirándulásokat, amelyek keretében a hegesztés és más anyagtechnológiák szakmailag világviszonylatban is meghatározó vállalatait, intézményeit ismerik meg a hallgatók. 2009 nyarán, a 30 éves évfordulónk alkalmából egy Skandináv körutat szerveztünk: a Balti államokon keresztül Finnországon, Svédországon, Dánián és Németországon át vezetett az utunk. Személyesen kapcsolatba kerülhettünk a Tallinni Műszaki Egyetem oktatóival, hallgatóival, Svédországban megismerhettük az egyik piacvezető robotgyártó cég, a Motoman összeszerelő központját. Göteborgban meglátogattuk az egyik legnevesebb hegesztőanyag gyártó cég fejlesztő központját, ahol bemutatták nekünk hogyan fejlesztik a legújabb tengerjáró hajók szereléséhez is használt hegesztőanyagaikat. 2011-ben északolaszországi körutunk során nagy örömmel fogadtak minket hegesztőanyag és hegesztőgép gyártó cégek is, és mint jövőbeli potenciális megrendelőiket a ven-

dégeknek kijáró minden kényelemmel és finomsággal láttak vendégül. 2012 júniusában Lengyelországban, Csehországban és Ausztriában tettünk egy körutat. A híres lengyel vendégszeretet fogadott minket Gliwicében, a Lengyel Hegesztési Intézetben, ahol világviszonylatban legújabbnak számító hegesztési technológiákat prezentáltak nekünk. Plzenben a Skoda Transportation gyárban megismerhettük a Skoda mozdonyok és villamosok gyártásának lépéseit. Linzben közelről megnézhettük, hogyan készül az acél a Voestalpine acélművekben, aminek egyik jelentős felvevőpiaca a magyar acélszerkezet gyártó ipar. Utazásunkból nem maradhattak ki a kulturális programok sem, hétvégén prágai városnézés során ismerkedtünk a város nevezetességeivel, és kulináris adottságaival. A plzeni gyárlátogatást a Pilsner Urquel sörgyárban pihentük ki a 6 °C-os ászokoló pincében. A Szakosztály programjai nyitottak, bárki tag lehet és bárki eljöhet a rendezvényeinkre. A növekvő létszám mellett próbáljuk a programok számának és minőségének növelésével kielégíteni az érdeklődök igényeit. A színvonalas megmozdulásoknak köszönhetően a tagok jól összekovácsolódtak, igazi közösséget alkotunk, ahol a programokat közösen szervezzük.

Bakos Levente Hegesztési Szakosztály – leköszönő elnök

7


8 2012/4 szeptember


Sorozatunk mostani részében napjaink egyik legfoglalkoztatottabb dizájnere a témánk. Több mint 3000 terméket tervezett már, gyakori vendégelőadója különböző egyetemeknek, főiskoláknak. Mindemellett pedig a megjelenése is elég feltűnő- főleg, amikor rózsaszín ruhákban láthatjuk. Tavaly nálunk is járt, és a MOME-n tartott előadást.

A

z egyiptomi származású tervező, Karim Rashid Kairóban született 1960-ban. Édesapja helyi festő és díszlettervező, édesanyja angol származású nyelvtanár volt, így már a származása is hozzájárult ahhoz, hogy nemzetközi látásmódja kialakuljon, és tágabb kontextusban lássa a dolgokat. Gyerekkorában a szülei ágya alatt rajzolt és a cipők voltak a kedvencei. Így, mikor a társaival ellentétben ő bőröndöket rajzolt, már a szülei is érezték, hogy valami rejtőzik benne. Először a Carleton Egyetem középiskolás ösztöndíjának részese lett. A félig angol, félig egyiptomi fiú több helyen is élt Európában a családjával, majd Kanadában, Ottawában szerzett diplomát, 1982-ben. Az egyetem után Kanada állam finanszírozott számára egy tanulmányutat Milánóba. Itt nagy mesterektől tanulhatott, majd a Rodolfo Bonetto stúdióhoz szerződött. 1993-ban nyitotta meg saját stúdióját, ezzel kezdte meg pályafutását és azóta is folyamatosan világhírű cégeknek tervez. Szinte mindig úton van, kiállításokon, konferenciákon vesz részt, vagy éppen előadást tart. Éppen ezért sokat tervez repülés közben, mert a saját irodájában és otthonában nehéz egyedül lennie. A tervező munkássága alapvetően tárgyakra és belső terekre bontható. A saját honlapján „Karim Space”-ként feltüntetett portfolióban szerepelnek a ho2012/4 szeptember

telek, éttermek belső terei, üzletek és közösségi terek, melyeket ő alkotott meg. Athéntől Bangkokig, New Yorktól Belgrádig megtalálhatóak az enteriőrök, melyeket létrehozott. Mindegyik nagyon színes, vibráló, és modern. A mai kor anyagait nagy magabiztossággal alkalmazza mind a tárgyak, mind a terek tekintetében, ám mégis mindig el van találva az, hogy a célnak megfelelően és a helyszínhez illően jelennek meg az egyes elemek. Színek tekintetében nagyon merészek ezek a terek, sok rózsaszínt találunk bennük. Őszerinte a pink nagyon inspiráló, energiával teli szín. A különleges formaátmenetekből kialakuló bútorok, a markánsan ismétlődő geometrikus padló- és falmintázatok és a fények által kialakított színátmenetek nagyon különleges látványt hoznak létre. Az összhatás annyira egyedi, mintha egy másik világban lennénk. Karim Rashid saját elmondása szerint nagyon szereti a kortárs dolgokat, sokkal inkább, mint a múlthoz kötődőket. Ez elfogadhatónak tűnik magyarázatként arra, hogy miért kerüli el a lehető legnagyobb mértékben a hagyományos bútor-képhez kialakult formákat, színeket és benyomásokat. Személyisége vibráló, utálja a fekete színt és igyekszik nem is hordani. Nagyon széles látókörrel rendelkezik. Kedvenc napszaka a reggel, amikor felkel a Nap. Sok design magazint olvas és munka közben gyakran konzultál építészekkel, más designerekkel. Köztük van Hani Rashid is, a testvére, aki építész. Több könyvet is írt, a leghíresebb talán a „Meg akarom változtatni a világot” című. Ebben leginkább azt a nézetét fejti ki, hogy az embereknek sokkal in-

kább mai, kortárs környezetben kellene élniük, nem pedig a múlt nosztalgikus légkörében. Számára az a kihívás, hogy a világot „kortárssá” tegye és az emberek végre felszabaduljanak a régi tradíciók alól és együtt tudjanak lélegezni a mai kor szellemiségével. Tárgyairól is említést kell tennünk, hiszen ő tervezte a Garbo-papírkosarat: minden idők legnagyobb számban eladott designtárgyát, ami az egyik képen is látható. Alkotásai között találunk székeket, kanapét, szekrényt, DJ pultot, organikus fa ülőkét. Bútorai leginkább színes műanyagból és kárpitozva készülnek. Hívogatóak kerekded formáikkal, várják, hogy az ember beleüljön egybe. Háztartási eszközei is színesek, és letisztultak. Még kutyacsontot, vagy csokoládét is tervezett már. Egy szimbólumrendszert is létrehozott, amit motívumokként előszeretettel alkalmaz tárgyain, pl. tollon, füzeten vagy lámpán. Az Infosthetics szimbólumok az information és az aesthetics szavak összeolvasztásából kapták a nevüket. Leginkább a mai, digitális kor vizuális fordításaként tolmácsolhatóak. Fontos fogalmakat jelenítenek meg, mint például a „Test”, „Közösség”, „Idő”, de találunk köztük a tervező által kreált terminusokat is. Ilyen például a „Sensualism”, amivel Karim sokszor magát és stílusát is jellemzi. Ez a fogalom a Sensuality (érzékiség) és a Minimalism szavak összeolvasztásából

9


jött létre. Ez a szimbólumrendszer is mutatja törekvéseit, melyek arra irányulnak, hogy minél szélesebb körben és az élet minden területén elterjessze stílusát és a kortárs életérzést. Ő tervezte az ASUS EEE laptop külsejét is. Háztartási eszközök közül talán a Gorenje számára megalkotott eszközök a legismertebbek. Lámpái érdekesek, mert a búrák legtöbbször át vannak törve különböző mintákkal, és ennek megfelelően az árnyék, amit vetnek, nem a megszokott. Erre remek példa a Kross asztali lámpa, melyet

a Vialight cég számára tervezett. Parfümös üvegei, melyeket többek között a Kenzo, Issey Miyake számára tervezett, szintén hordozzák a stílusjegyeit. Újszerű megoldásként hozta létre az összetolható üvegeket, a férfi-női, vagy a parfüm-dezodor összekapcsolására. Csomagolás- és arculattervezési munkái, bankkártyái is említésre méltóak. Nagyon kényes egyensúlyt tart fenn a tervezendő tárggyal/témával. Hiába karakteres a stílusa, a csomagolás- és arculatterveit nem „nyomják agyon” a saját stílusjegyei. Az előzőekben leírt termékek és enteriőrök hozzájárultak, hogy ő a RED DOT Design Díj örökös nyertese. Ezen kívül számtalan enteriőr- és csomagolástervezési megmérettetésen bizonyította nagyszerűségét. Végezetül néhány érdekesség róla: tetoválásai vannak a világ minden tájáról. Rózsaszín loftlakásban lakik Manhattanben feleségével, Ivanával, aki egy szerb származású vegyészmérnök. Otthonuk nagy részét az általa tervezett tárgyak töltik be. Azt szeretné, ha egyszer majd minden részlet az ő tervezése lenne. Ő maga, mint egy festő fia, nagy különbséget tesz a művészet és a design között. Az előbbi egyszeri, míg az utób-

bi tömegeknek szól, tömeggyártásra és nincs átmenet a kettő között. Ám ez nem jelenti azt, hogy egy személy ne tudná létrehozni mindkettőt. Sokat olvas, művelődik. Erről a következőt vallja: „Leginkább a technológia inspirál, ennek folyamatai, a gyártási eljárások és szoftverek. Másodsorban az emberi viselkedés. De a szociológiáról szóló könyvek olvasása is nagyon inspiráló tud lenni.” (…) „Minden lehet inspiráló.” Záró gondolatként pedig a következő sorokkal tudnám jellemzni a tervező munkásságát: „Egy hiper-fogyasztható, örökké dinamikus, mindig változó állapotot fogunk létrehozni, amiben minden ciklikus, lebomló és zökkenőmentesen történik. Ez utópia, szabadság és maga a Nirvana. A világon bármely termék csak akkor fog létezni, ha új vagy szükséges élményt ad.” Források: http://microsight.interiordesign.net/ http://www.vamdesign.hu/ http://www.designboom.com/ http://www.karimrashid.com/

Gyömbér

A félelem normális reflex, arra szolgál, hogy elkerüljük a számunkra veszélyes helyzeteket, de ha túllép egy határon, akkor fóbiáról beszélhetünk. Ha megnézzük a fóbiák listáját, gyakorlatilag nincs olyan tárgy, állat vagy helyzet, amitől ne lehetne ok nélkül rettegni.

V

10

együnk most néhány meglepőbb példát! Aki látta Hitchcock Madarakját, az nehezen tudja elképzelni, hogy miért nem kéne félni a madaraktól. Egyesek kifejezetten csak a csirkéktől félnek, ők az alektorofóbiások. Néha félhetnek ugyan a sült csirkétől és a félelem áttevődhet a tojásra vagy a tollakra is, de leggyakrabban csak a nyers vagy élő csirkét tartják veszélyesnek. Miért? Hát csípnek, és ráadásul a földről esznek. Mi a közös Johnny Deppben, Billy Bob Thorntonben és Daniel Radcliffben? Mindhárman kuloulrofóbiások, más néven bohócfóbiások. A jelenség annyira elterjedt, hogy van már ingyenes cirkuszi tanácsadás bohócfóbia ellen, vagy pl. egy Angliai zenei fesztivál, a Bestivál 2012/4 szeptember

2006-ban megtiltotta a résztvevőknek, hogy bohócnak öltözve jelenjenek meg: nehogy a fóbiásoknál pánik törjön ki. Nem véletlen, hogy sok thrillerben éppen a bohóc a negatív szereplő (lásd pl. Stephen King Az című klasszikusának gonoszát). Talán ideje lenne, hogy valaki szóljon már a McDonald’snak is. Ez a fóbia egyébként kiterjedhet az arc festékkel való lefedésének bármely módjára, vagyis a felismerhető arcvonások elrejtésére, főleg kisebbek körében gyakori. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a gyerekek nagyon érzékenyek az ismerős testformának eltorzítására, ami megrémiszti őket, néha ehhez elég egy szakáll is (ismerősöm kisfia hatévesen a Télapót meglátva minduntalan elsírja magát). Mint már említettem mindentől

lehet félni, így a zöldségektől is. A lachanofóbia a vegetáriánusok rémálma. A főzés egy horrorfilmmel vetekszik, hiszen a szár vagy a gyökér látványától is pánikroham törhet ki. Egészséges férfiak számára elképzelhetetlen a következő fóbia: a caliginofóbia vagy más néven venustrafóbia, amely a szép nőktől való félelmet jelenti. Leggyakrabban szégyenlőséggel és az elutasítástól való irracionális félelemmel társul. (Általában a nőktől való félelem neve a ginofóbia). Ez a meglepően gyakori fóbia nagyon sok férfinak keseríti meg a hétköznapjait, és jelent komoly stresszforrást. Valószínűleg az illető korábban egy, szép nőkhöz kapcsolódó traumatikus élményt élt át. Egy másik fóbia nem csak a férfiak


számára hihetetlen, hanem nemtől és kortól függetlenül vált ki elképedést az emberekből, ez pedig a krometofóbia, az eltúlzott félelem a pénztől. Az érintettek attól rettegnek, hogy esetleg rosszul kezelik a pénzt, vagy pedig annak az eszmének esnek áldozatul, miszerint „a pénz minden gonosznak a forrása”. Akik nem cécóznak, azok a phanphobiások, hiszen ők mindentől félnek. Félelmük nem korlátozódik egyetlen dologra sem, hanem folyamatosan van jelen az életükben, így nem tudnak menekülni előle. A modern kor vívmányai bizony az élet minden területére hatással vannak, így fóbiát is tudunk kapcsolni hozzájuk. Mobiltelefonunk nélkülözhetetlen részévé vált az életünknek, de ez egyeseknél igenis nagy gondot jelent. A nomophobia a mobilkapcsolat elvesztésétől rettegőek fóbiája Ha egy nomophobiás elveszti a telefonját, vagy nincs lefedettsége, esetleg lemerül az akkumulátora pánikrohamot is kaphat. A fóbiák egy újabb változata a sesquipedalophobia, félelem a hosszú szavaktól. Az orvosok mindennek szeretnek hosszú és kacifántos nevet adni, ebben a helyzetben azt a bizarr helyzetet okozzák a fóbiában szenvedőnek, hogy még a saját fóbiájuk nevét sem képesek kimondani rettegés nélkül. De hogyan és miért alakulhat ki? A fóbiák kialakulására többféle magyarázat létezik, jelenleg a leginkább elfogadottak a behaviorista magyarázatok, amelye k

szerint a fóbiák esetében egyszerűen megtanulunk félni a rettegett tárgyaktól, helyzetektől és eseményektől. Hogyan? Klasszikus kondicionálással vagy pedig modellkövetéssel. Ez annyit jelent, hogy ki2012/4 szeptember

csi korunkban nem irtóztunk semmitől, a kisbabák mindenhez kíváncsisággal közelednek, aztán látják a szüleiket amint rettegnek egy póktól vagy a szomszéd kutyájától és átveszik ezt a magatartást, gyakorlatilag megtanulnak félni. Úgy tűnik azonban, hogy vannak bizonyos ingerek, amelyek sokkal inkább hajlamosak fóbiák kiváltására, mint mások: mintha az emberi agy eleve programozva lenne bizonyos félelmekre, pl. kígyóval pókkal vagy sötétséggel szemben. A biológiai magyarázat szerint az evolúciós folyamat során a fóbiák tárgyai őseink számára reális veszélyt jelentettek, és azoknak az egyedeknek volt nagyobb esélye a túlélésre, akik hajlamosabbak voltak ezektől félni. A fóbia meglepően gyakori, az Egyesült Államok felnőtt lakosságának 1011%-át érinti egy-egy adott évben és az emberek 14%-a válik életében valamikor fóbiássá, valamint kétszer annyi nőt érint, mint ahány férfit. További fóbiák, amelyek nem igényelnek kommentárt: Cathisofóbia - a leüléstől való félelem Deipnophobia - félelem a vacsorapartiktól Efebifóbia - a fiataloktól való félelem, vagy gyanakvó tekintet a fiatalokra. Gerontofóbia - az öregekkel szembeni antipátia vagy az öregedéstől való félelem. Grafofóbia - félelem az írástól Heliofóbia - a napsugártól való félelem. Hexakosioihexekontahexafóbia a 666-os számtól való félelem. Ichthiofóbia - halaktól való félelem Kozmikofóbia - a csillagos ég látványa miatt felmerülő gondolatoktól és érzésektől (magány, végtelenség, üresség) való rettegés Megalofóbia - félelem az olyan nagy térbeli kiterjedésű dolgoktól, amik fajtájuk szerint nem kellene, hogy olyan nagyok legyenek Odontofóbia - félelem a fogaktól Oktofóbia - félelem a nyolcas számtól Tetrafóbia - a 4-es számtól való félelem. Triskaidekafóbia, Terdekafóbia - a 13-as számtól való félelem. A többi számmal kapcsolatban nem találni adatot.

Sophofóbia - félelem a tanulástól Ebrius-vomitusfóbia - attól való rettegés, hogy részegen hányni fogok. Metofóbia - hányástól való félelem. Mnemophobia - félelem az emlékektől Mizofóbia - piszoktól és szennyeződésektől való félelem. Ozmofóbia, Olfaktofóbia - szagoktól való rettegés. Az utóbbi időkben sok fóbia tett szert nagy népszerűségre, viszont többükről kiderült, hogy csupán fiktív jelenségről van szó. Mivel sokkal viccesebbek valós társaiknál, mindenképpen szót kell ejteni róluk: Anoraknofóbia - félelem az anorákot viselő pókoktól. A szót a Wallace and Gromit képes könyvben használják Anatidaephobia - attól való félelem, hogy valahonnan állandóan egy kacsa figyel. A kifejezés Gary Larson amerikai képregényrajzolótól származik és a The Far Side sorozatban szerepel. Arachibutyrophobia – a szájpadlásra ragadó földi mogyoróvaj utálata Arachnofóbiafóbia - fóbia az olyan emberektől, akik félnek a pókoktól a Gilmore Girls (Szívek szállodája) című könyvből. Luposlipafóbia - attól való félelem, hogy zoknit viselve a frissen viaszozott konyhapadlón farkasok fognak kergetni a konyhaasztal körül, amely szintén a már említett The Far Side című Gary Larson képregény sorozatból van. Tonaluggapoundaphobia - félelem attól, hogy az ajtót kinyitva egy 2000 font súlyú poggyász (pl. bőrönd) esik a fejedre Mindezek után úgy érzem, hogy a phobophobia tüneteit kezdem produkálni, ez a fóbiáktól való fóbiát jelenti. Az ördögi hurok megoldása komoly problémát jelent, de csak elképzelem azt a helyzetet ha haltámadás közben mogyoróvaj tapadna a lábújjaim közé, mialatt egy bohócnak öltözött kacsa figyel, na azt végképpen nem bírnám ki. Források: http://hu.wikipedia.org/fóbiák_listája http://sunrise.sote.hu/htsz/bitter.htm Tim Lihoreau: Modern fóbiák

Mazsola

11


Az Energetikai Szakkollégium jubileumi félévének kiemelkedő eseménye lesz a Jubileumi Konferencia, amelyet az alapítás napján (2012. október 17-én) tartunk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Az esemény tematikája felöleli a hazai energetikai ipar elmúlt 10 évének legfontosabb kérdéseit, és egyben az elkövetkezendő időszak aktualitásait. Rendezvényünkön a szakma meghatározó, jeles képviselői tartanak majd előadásokat és vesznek részt kerekasztal beszélgetésekben. Bővebb információ a konferenciáról a www.eszk.org/jubileum honlapon található.

Akinek már volt szerencséje repülőgépen utazni egyszer-kétszer, bizonyára hallott már a fent említett szerkentyűről, ha mástól nem, attól a kedves utastársától, aki nagy hangerővel kürtölte szerte a fedélzeten, hogy no problemo, ha esetleg lezuhanna a gép, hiszen később úgyis kiderül, mi okozhatta a problémát. Tökre megnyugtató. Izzasztó út következhetett…

H

12

a esetleg valaki még nem hallott volna erről a kis kütyüről: ez a ma forgalomban levő repülőgépeken megtalálható szerkezet, amely 25 óra hosszan képes rögzíteni minden adatot, amit a repülőgép helyzetéről, állapotáról és berendezéseiről tudni kell. Például ilyeneket, mint a magasság, sebesség, földrajzi elhelyezkedés, de az üzemanyag mennyisége is ide tartozik, vagy éppen az elektronikai berendezések helyes működése, és a legfontosabb, hogy a kommunikációt is rögzíti a szárazföld és a pilóták közt. Manapság már a hajókban, és a vonatokban is van fekete doboz. Valójában a fekete doboz azonban narancssárga vagy piros festést kap, éppen annak érdekében, hogy a szerencsétlenség után könnyebben megtalálható legyen. A külső része, ami a berendezéseket fedezi, nagyon nagy behatások és terhelések kibírására lett tervezve, és persze tökéletes tűzállóságra. A szabvány alapján a doboznak ki kell bírnia a 3400g gyorsulást 6,5 ms ideig (ugye itt a g a gravitációs gyorsulást jelzi), és persze a brutális nagy nyomást a tenger fenekén 6000m mélyig, valamint az 1100 Celsius fokot fél óráig. Az első prototípust egy David Warren nevű úriember fejlesztette ki már 1957-ben, mivel előtte is 2012/4 szeptember

szép számmal történtek hasonló kimenetelű repülések, és nem volt sok esetben válasz, hogy miért és hogyan is történt a szerencsétlenség. David arra az ötletre épített, hogy ha sikerülne egy ilyet a gépekbe szerelni, akkor a katasztrófa okainak feltárása után le lehetne vonni következtetéseket a biztonsággal kapcsolatban, és a hibákat ki lehetne küszöbölni, hogy a következő

gép ha lehet már ne tűnjön el az óceán felett. Ahogy az lenni szokott, az elején senkit sem nagyon izgatott a nagyszerű ötlet, majd idővel egy nagynevű angol légi ügyekkel foglalkozó titkár meglátogatta Davidet, és meg is bízta egy gyakorlatban is használható típus megalkotásával. Ez rövidesen el is készült, kőkemény doboz mélyén volt az a nagyszerű szerkezet, ami egyszerre volt képes a hangadásokat és a re-

pülőgép műszereinek mindennemű adatait rögzíteni, egyetlen kábelen keresztül. Erre pár évre egy összejövetelen, amin hivatalosan is reklámozták az új találmányt, mondta egy újságíró Davidnek, hogy „This is a wonderful black box”, és így ragadt rá a név. További érdekesség, hogy ma már olyan dobozok vannak a gépeken, amik radarral felfogható jelzéseket bocsájtanak ki magukból, hogy könnyebben megtalálhatóak legyenek. Annyira beindult a szekér, hogy mostanság szavazta meg az amerikai szenátus, hogy 2015től csak olyan kocsik kerülhetnek forgalomba, amikben található fekete doboz. Magyar fejlesztés is létezik a fekete dobozzal kapcsolatban, ez pedig az ún. Adatkocka, amit egy hazai cég fejlesztett kis más cégek számára, azon célból, hogy az adatokat minden külső behatástól meg tudja védeni, és természetesen nagyon nagy mennyiségű adatot tárolni. Egy netes portálon a következő kérdést is feltették: ha a fekete doboz ilyen strapabíró, akkor miért nem ebből készül az egész gép? Hát. Válaszoljátok meg ti…

Jazzy


Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő… vagy mégsem? London megkapta az esélyt, hogy rácáfoljon mindazon negatív klisékre, amit az évszázadok során felhalmozott. Olimpiát rendezni nagy felelősség, hiszen egy világot megmozgatni, megmutatni, mire képes az ország, nagy terhet rak a rendező ország nyakába, arról nem is beszélve, hogy Londonnak nemcsak az előző olimpiákat, hanem saját magát is felül kellett múlnia, mivel már harmadjára kapták meg a rendezés jogát. A meglepő megnyitó Július 27-én elkezdődött az, amire nemcsak a londoniak, de az egész világ 4 éve várt; újra beindult a gépezet, megnyitotta kapuit a XXX. Olimpia Játékok. A nyitóceremónia kissé szürreális hatását Danny Boylenak köszönhettük, akinek érdekes látásmódját már többször is megcsodálhattuk akár a Trainspottingban, akár a Gettómilliomosban. Anglia történelmét, az angliai életérzést egy stadionnyi területen három órába sűrítve bemutatni nem egyszerű dolog, így elég nagy fába vágta a fejszéjét az Oscar-díjas rendező. Maga a felépítés, a látvány, a technikai megoldások, és az angolokra jellemző viselkedésforma – a humorukról már nem is beszélve – nézők millióit ejtette rabul. A királynő szereplése, az iparosodott Anglia által kovácsolt ötödik olimpiai karika, a tűzszekerek átdolgozott filmbetéte és természetesen a filmek legendássá vált karakterei mind örök emlék marad mindazoknak, akik figyelemmel követték a sport ünnepét. Viszont, ha egy kicsit kukacoskodni akarunk, akkor be kell látnunk, hogy

2012/4 szeptember

túl sok mindent szerettek volna bemutatni. Nekünk, nézőknek részben a megfelelés, részben – ha mondhatok ilyet – a nagyképűség miatt, enyhén kaotikussá téve az eseményt. Ezt mi sem mutatta jobban, mint az ide-oda ugráló kamerák képei, melyek próbáltak minden részletet lencsevégre kapni, de ezzel csak azt érték el, hogy elveszett az összhatás. Természetesen ez a közvetítés módjának is köszönhető volt, hisz a helyszínen ülve bizonyosan másképp hatott mindez egy nagy egészben, de mint ahogy azt az elcsépelt közhely is mondja: a kevesebb néha több. A hivatalos részét tekintve a ceremóniának (bevonulás, zászlófelvonás, eskük, megnyitóbeszéd, stb.), azt mondhatjuk, hogy teljesen rendben volt. Az egy kicsit szomorkodásra adhatott okot, hogy pont a magyar küldöttség bevonulásakor gondolta úgy egy úriember, hogy ő is a sportolókkal akar vonulni. Emiatt vették el a képet olyan hamar az amúgy igen népes, 157 főt számláló hazaiakról, kissé hazavágva azt a fél percet, ami miatt végignéztük az összes ország komótos bevonulását. Egy pacsi azért jár

azoknak a nemzeteknek, akik vették a fáradtságot, és kimondottan látványos és érdekes ruhakölteményekben jelentek meg, így tartva ébren lankadó figyelmünket. Miután minden sportoló elfoglalta helyét, következhetett a lényeg, a hegy csúcsa, az est fénypontja: az olimpiai láng meggyújtása. Akárki akármit mond, akármilyen tehetséges is az a hét fiatal, aki végül eleget tehetett azon megtisztelő feladatnak, hogy meggyújtsa a 204 rézsziromból álló kandelábert (a szirmok száma a részt vevő országok számával egyezett meg), az angolok úgy érzem megint jócskán mellényúltak. Érthető, hogy a 2012-es olimpia szlogenjeként is ismert „Inspire a generation” mondat, illetve életfelfogás része volt ez a döntés, de ezt a megtiszteltetést olyan embernek szokták adni, aki élete munkájával kiérdemelte. Hozzáteszem: nem véletlenül.

A nem várt csodafiú Mindenki csak reménykedni mert, hogy nem járunk úgy, mint négy évvel ezelőtt Pekingben. Ugyanis aki szemmel követte az ottani teljesítményünket, az tudhatja, hogy első aranyérmünket Vajda Attila szerezte evezésben, ami jócskán az olimpia második felében kerül megrendezésre. Ezen információ tökéletesen mutatja, hogy a kínaiaknál nem ment annyira a szekér. De szerencsére jött egy fiatal srác, aki megtörte a „magyar átkot”, és szó szerint kivívta magának az elismerést. Szilágyi Áron, a 22 éves kardvívó felállhatott a dobogó csúcsára, méghozzá olyan versenyszámban, amelyben mostanában nem vagyunk valami erősek. A szívünk egyszerre dobbanhatott újdonsült bajnokunkkal a himnusz felcsendülésekor és az angoloknak köszönhetően ugyanarra is gondolhattunk, mint Áron, mivel az Erkel Ferenc által megálmodott dallamvezetés

13


helyett valami elfuserált változatot sikerült lejátszaniuk. Úgy látszik, hogy ez is csak velünk történhet meg. A szájízünk azonban nem rontotta el ez a „kis baki” és reményteli lelkesedéssel vártuk a folytatást.

Kezdődik az úszás, jönnek a magyarok! Mindenki bízvást remélte, hogy az úszószámok lesznek majd a tuti befutók, itt terem majd talán a legtöbb babér a magyaroknak. Nem így lett. Sok tényező közrejátszott abban, hogy olimpikonjaink ezen a téren nem tudták hozni azt a formát, amit elvártak tőlük. Maga az elvárás volt talán a fő ok, amely megpecsételte a szereplésüket. De természetesen az ellenfelek felkészültsége, a lelki egyensúly hiánya, az újfajta „csodadressz”, a kezdeti sikertelenség és még sok más is közrejátszhatott a dolgok ilyetén alakulásában. Cseh Laci volt az egyik, aki belekerült ebbe a negatív örvénybe és féltünk, hogy a BME hallgatója nem tud majd egyáltalán bizonyítani sem magának, sem nekünk. Nagy erőfeszítések árán aztán 200 m vegyesen sikerült elhoznia egy bronzérmet, illetve a fiúk 4x100-as vegyes váltójának tagjaként (Gyurta Dániellel, Pulai Bencével és Kozma Dominikkal egyetemben) egy rossznak nem mondható ötödik helyet is. A bronzért folytatott csatát két világklasszis riválisa, Michael Phelps és Ryan Lochte ellen vívta (illetve velük szemben maradt alul), így remélhetőleg kicsit erősebben csillog

14

most neki és persze nekünk is ez az érem. A negatív hullámok a lányokat is megtépázták és dobogóra egyiküknek se sikerült felállniuk. Hosszú Katinka csak a negyedik lett éremesélyes számában 400 vegyesen, az esélyesnek mondható Jakabos Zsuzsanna pontszerző helyen se végzett. Öröm volt az ürömben Kapás Boglárka ha2012/4 szeptember

todik helye 800 m-es gyorsúszásban, mivel 19 éves korát tekintve négy év múlva még nagyobb álmokat valósíthat meg – és nyilatkozatát hallván elszántságával nem is lesz probléma. Akik viszont már bizonyítottak és megmutatták a világnak, mire is képesek a magyarok a vízben, az a két ember nem más, mint Risztov Éva és Gyurta Dániel. Dani hatalmas hajrában legyőzve a hazaiak sztárját, Michael Jamiesont, új világcsúcsot beállítva csapott a célba. Azon a 200 méteren magyarok hangorkánja repítette nemcsak a helyszínen, hanem a tv képernyői előtt is. A díjátadón másodjára csendülhetett fel a Magyar Himnusz és az aranyérem fénye az úszócsarnokból is reánk ragyoghatott végre. Az utolsó aranyérmünket is úszószámban szereztük, a már említett Risztov Évának köszönhetően. A 2009-ben visszavonult, majd visszatért, megannyi hányattatást megélt, negatív jelzőkkel illetett úszótehetség fityiszt mutatván az egész világnak végig az élen haladva teljesítette a 10 km-es távot.

hezebb gyakorlatot vehetett elő tarsolyából, tudván, csak azzal győzhet. A zsűri ugyanezt gondolta és annak ítélte az aranyat, aki valójában érdemes volt rá. Miután szárnyra kaptak a hírek, hogy Smith nem nyugodott bele a második helybe és megkérdőjelezte a döntést, legszívesebben vittem volna neki egy csomag papírzsebkendőt, ne sírjon oly sokat azért, ami nem őt illeti. A viselkedése miatt pedig egy nagy tockost érdemelne, nem az aranyat, hisz össze sem hasonlítható a mi bajnokunkéval, aki mindmáig szerényen, ámde nagy büszkeséggel viseli az olimpiai bajnoki címet.

Repül a kalapács, ki tudja hol áll meg

Tudható volt, hogy Pars Krisztián nagy célokkal érkezett az olimpiára. Pekingben éppen csak nem állhatott dobogóra, majd az őt megelőző két fehéroroszról kiderült doppingvétség ellenére sem kapta meg az ezüstöt – legalábbis egyelőre. Az ügyet azóta megint elővették és ennek folyományaként „kérték meg” Ivan Tyihont, hogy lépjen vissza az indulás jogától, így holmi csaló immáron nem zaA szerény tornász varhatta meg kiváló sportolónkat. A Számomra meglepő eredmény szombathelyi tehetség a döntőbe volt, hogy két magyar is bejutott a első helyen kvalifikálta magát, majd lólengés döntőjébe, bár őszintén ott magabiztosan suhintva kalapámegvallom, nem voltam tisztában az csát, nem talált legyőzőre. Az atlétikai esélyeinkkel. A selejtezőben kissé hi- stadionban megmutathatta végre a bázó Berki Krisztián azonban felkel- világnak, ki is a legjobb, ha kalapácstette figyelmem és tűkön ülve vártam vetésről van szó. a döntő napját, hisz látható volt, hogy

egy tökéletes gyakorlat nagyon sok mindenre elég lehet. Miután úgy sikerült Krisztián gyakorlata, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a legnagyobb ellenfelétől tartottam csak – a hazaiak Louis Smith-jétől. Bárki bármit mond, a Krisztián mozdulatai laikus szemmel is sokkal szebbek voltak, akkor is, ha az angol egy ne-

A karatekölyök is elbújhat mögöttük A küzdősportok szerelmeseinek is kijutott az izgalmakból, ugyanis cselgáncsban, birkózásban, és ökölvívásban is szép számmal képviseltette magát a magyar küldöttség. Cselgáncsban Ungvári Miklós ezüstérme és Csernovicki Éva bronzérme cso-


rántsem mondható jónak, mert a csapat ott lehetett volna a döntőben. Ott lehetett volna, ha a kevésbé tapasztalt, de fiatal és életerős játékosokkal áll ki Kemény Dénes. A szereplés után többen a viszszavonulás mellett döntöttek, melyet lehet hamarabb kellett volna megtenniük. Így jár az, aki nem tudja a csúcson abbahagyni. Négy év múlva valószínűleg egy teljesen más brigád fogja helyrehozni a baklövést és ezzel remélhetőleg újra megmutatják majd, kik is a víz igazi urai – és természetesen azt is, hogy a ráúszásnál esélye sem lehet a másik csapatnak. A női vízilabdaválogatott szereplése nagyon hasonlított a kézis fi úkéra. Az olimpia során mind a két csapat eljutott a bronzmérkőzésig, de sajnos érmet nem sikerült bezsebelniük. Ettől függetlenül derekasan küzdöttek és oroszlánszívvel harcoltak a végsőkig, ezért nem lehet semmi szégyenkeznivalójuk. A kézilabda-válogatott Izland ellen mutatott hősies küzdelmét és a dupla hosszabbítást még évtizedekig emlegetni fogják, ugyanúgy, mint a lányok bronzmeccsén a rendes játékidő utolsó másodpercében kiharcolt gólt is.

dálatos teljesítménynek mondható, de nem szabad megfeledkeznünk Karakas Hedvigről és Joó Boglárkáról sem, ugyanis Hedvig egy erősen vitatható bírói döntés miatt nem kerülhetett be a döntőbe, Bogi pedig porcleválása ellenére két ellenfél ellen is megmutatta, milyen fából faragták – közülük az egyiket le is győzte. Mind a ketten a jónak mondható ötödik helyet szerezték meg, így négyen egy életre megszerettették velem ezt a sportágat. Birkózásban nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, hisz például Deák-Bárdos Mihálynak sem sikerült az, amiért ide utazott. Sikerült viszont Módos Péternek, aki egy bronzéremmel, illetve Lőrincz Tamásnak, aki egy ezüstéremmel térhetett haza – bár ő eléggé lehangolóan nyilatkozott, tudván, az arany csak egy karnyújtásnyira volt tőle. Bokszolóinknak nem sikerült az éremszerzés, de derekasan küzdöttek és Harcsa Zoltán az ötö- Belapátolták dik helyig verekedte fel magát. Káté Evezőseink kirobbanó formában Gyula nyilatkozata alapján, szá- teljesítettek és az olimpia vége felé mára ez volt az utolsó olimpia, de erősen megdobták érmeink számát. már csak nevéből következően is az egész szerkesztőség szurkolt és szurkol továbbra is neki elkövetkezendő pályafutása során, mely reméljük, sokkal nagyobb sikereket hoz majd.

A Dombi Rudolf, Kökény Roland páros, a Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Zúr-Fazekas Krisztina négypárevezős és Kozák Danuta által bezsebelt aranyérmek, a Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel négypárevezős és a Kovács Katalin, Janics Natasa páros által szerzett ezüstérmek illetve Janics Natasa által szerzett bronzérem minket is a felhők fölé repített. Voltak, akik többet szerettek volna kihozni magukból és fanyar mosollyal álltak fel a dobogóra, de voltak olyanok is, akik az ezüstérem megszerzésekor boldogabbak voltak, mint a dobogó felső fokán állók. Vajda Attila neve nem szerepelt az érmesek között; neki most nem jött össze, de reméljük, négy év múlva ismét elsőként húzza magát a célba és reméljük a brazil olimpia is legalább ilyen éremesőt hoz majd.

Hello Goodbye Az olimpia zárása előtt a magyarok között utolsóként Marosi Ádám mutatta meg a követendő irányt leendő öttusázóinknak, hiszen bronzérmet szerzett ebben az összetett sportágban. A hihetetlen éremeső után már csak a záróünnepség maradt hátra. A magyarok elképesztő teljesítményüket egy fergeteges angol stílusú bulival ünnepelhették meg, olyan neves előadók fellépésével, mint például George Michael vagy a Spice Girls. Az ünneplés végén kialudt a láng, hogy majd négy év múlva újra fellobbanjon – legközelebb Rióban.

Aztec

A csapatszellem Vizilabda-válogatottunk kiégett; ez az egyszerű magyarázata gyérnek mondható szereplésüknek. Az öregek megpróbáltak történelmet írni és még egy kicsit feljebb lépni a halhatatlanok között – ami sajnos nem sikerült. Az ötödik helyük ko2012/4 szeptember

15


Nyár elején volt szerencsénk megtekinteni a darab előbemutatóját a Szkénében. Mindkét előadásra sikerült bejutnunk – már csak a dupla-kíváncsiság miatt is, és a darab már az előbemutatókon teltházas közönség előtt mutathatta meg színe-javát, sóját, borsát.

Fotó: Deák Barbara

D

16

e mivel szeretnénk, ha a kedves olvasó is ugyanannyira derülne, örülne, izgulna az előadáson, mint mi tettük, így nem a darabról kívánunk most szólni, az beszél majd helyettünk is. Jelen esetben egy kis háttérismeretet szeretnénk nyújtani a műről, Bulgakovról, hogy még teljesebb összképet kaphasson a végére, az, aki megtekinti (amit nagyon is javallunk). Bulgakov neve sokak számára ismerősen csenghet már (ha máshonnan nem, akkor középiskolából a Mester és Margarita kapcsán). Teljes nevén Mihail Afanaszjevics Bulgakov, 1891-ben született Kijevben. Az orosz irodalom legnevesebb szatíraírói között tartják számon. Életútját orvosként kezdte, feleséggel. Úgy tűnt, hogy a kor elvárásának megfelelő életpályát fog befutni. De jött egy orosz polgárháború (1921), ami alatt dezertált, és csapódott egyik csapattól a másikhoz. Megjárta a Vörös Hadsereget, a dél-orosz Fehér Gárdát valamint csecsenföldi kozákoknál is időzött. Végül Moszkvába került. Itt kezdődött el igazán írói életpályája. Több újságnak és folyóiratnak is dolgozott, valamint több prózája is megjelent. 1923-ban lett az orosz írók egyesületének tagja. Ezután következő időszaká2012/4 szeptember

ban két feleségétől is elvált, valamint rengeteget utazott. 1930-as években következtek a nehezebb idők, mikor is művei nem kaptak nyilvánosságot, csalódottságban és anyagi nehézségben teltek napjai, aminek hatására nyílt kéréssel fordult a Szovjetunió vezetéséhez, hogy vagy hagyják emigrálni, vagy adjanak neki végre munkát. Ezek után Sztálin személyes hozzájárulásával két színház után a Moszkvai Nagyszínházba került, mint szövegkönyvíró és fordító. Persze eztán sem kell arra gondolnunk, hogy élete fenékig tejfellé vált volna. Sok más művészhez hasonlóan az ő művei is megsínylették a szigorú cenzúrát, főleg mivel az akkor születő Szovjetunió hétköznapjainak groteszk leírásaival volt tele. Később – valószínűleg műveit ért cenzúra és az ebből következő feszültség hatására – egészsége megromlott, kialakult betegségébe belehalt. Életútját látva érzékelhetjük, hogy nem éppen könnyű életet tudhatott magának.

A képmutatók cselszövése című darabjában ez a feszültségekkel és kételyekkel teli érzés nagyon jól érezhető, szinte vibrál tőle a darab, mely csak a végére teljesedik ki. A műben bemutatott Molière és a Napkirály közötti kapcsolatban (ami a történelmi valóságtól eltérő ábrázolás) saját, Sztálinhoz fűződő kapcsolatára kaphatunk egyfajta rálátást, melyet a későbbi kritikák, egyfajta Puskin – cár rájátszásként értelmeznek. A valós feszültséget a cenzúrázás okozta elégedetlenség keltette életében is; darabjaiban megjelenő groteszk kritikáit sokszor érte támadás. De az általános feszültségérzeten kívül szerepet kap egyfajta csalódottság is: a rendszerben, az emberekben, mindez szatirikus helyzetekbe csomagolva, belevarázsolva Nagy Lajos és Molière egyházzal tarkított korába. Különlegességként láttuk a színészek aktív jelenlétét a színpadi játékban. Valamint azt is, hogy szereposztás tekintetében többen mintha két pólusról kapták volna szerepüket, fentről-lentről, jóról-rosszról, nagyról-kicsiről. Mindez egyfajta érdekes összhangulatot varázsolt a darabnak, ami miatt kétszeri megnézés után is folyamatosan tartogatott meglepetéseket. Ezen felül kiemelnénk a színpadi kellékeket, amelyek szintén kettős szerepeket töltöttek be, és láthatóan a darabra általában is jellemző könnyed szellemesség jegyében kerültek kiválasztásra. Forrás: Wikipédia; www.szkene.hu; www.port.hu; www.irodalmijelen.hu

Fülöp & Bogár

A darab megtekinthető a Szkéné Színházban a 2012/13 évadtól: Bemutató: 2012. szeptember 14, szeptember 15., 19:00 Jegyárak: http://www.szkene.hu/jegyinfo BME diákigazolvánnyal a jegy kedvezményesen kapható!


Először egy beismeréssel szeretném kezdeni. Bár épp idén örültem a BSc befejezésének, még sosem voltam fesztiválon. Valamilyen furcsa előítélet miatt úgy éreztem, ez a dolog nem nekem való.

T

évedtem. Azt hiszem, a székesfehérvári FEZEN remek kezdés volt. Az első benyomásom az volt, hogy magából a helyből valamilyen kellemes, nehezen leírható fesztiválhangulat árad. Különleges esemény, vidám emberek, vicces pólók, jó zene, evés-ivás. A második gondolatom az volt, hogy a FEZEN kicsi - ezt tapasztaltabb fesztiválozó pajtások meg is erősítették. A nagy embertömeg pedig eleve a fesztiválból következik, de egyáltalán nem éreztem túlzsúfoltnak, nem volt tömegiszonyom. Fesztiválra szerintem elsősorban a koncertek miatt megy az ember. Engem leginkább a Wisdom, Sabaton és Paddy and the Rats vonzott, ezek az együttesek ráadául egy napon léptek fel, de nem egyszerre. Így a terv az volt, hogy délután lemegyünk Budapestről (alig egy órás vonatút), bulizunk egy jót, aztán pedig a hajlani hármassal pont vissza is tudunk menni, és mindenki a saját, jól megszokott ágyában alhat. A fesztivál idén az úgynevezett MÁV-pályán került megrendezésre. A vasútállomástól öt perces séta után be is mehettünk volna a kapun, csakhogy a sajtós belépőket másik portán vehettük fel, ehhez pedig meg kellett kerülnünk a fél várost. A biztonsági emberek javasolták, hogy hívjunk taxit, de jól esett a gyaloglás, és úgysem túl gyakran fordulunk meg errefelé. Közben ráadásul meg is látogattunk egykét útszéli vendéglátóipari egységet. A hasonló helyeken szokásos beléptetés után máris szétnézhettünk a terepen. A nagyszínpad előtt épp a Lord koncertjébe futottunk bele, ami elég jónak tűnt, úgyhogy ott is maradtunk egy kicsit. Rengeteg étel és ital árus volt szerteszét, itt a már többek által is ismert fesztiválkártyával lehetett fizetni. Elég volt a kártyaolvasó terminál közelébe vinni a kártyát, elő se kellett venni a pénztárcából. Ennek ellenére valahogyan sikerült elveszítenem, mindjárt 2012/4 szeptember

az első sör megvétele után. Ilyenkor a rajta lévő, a pénztárban feltöltött egyenlegről nyugodtan letehetünk, nincs mód a visszaszerzésére. Számomra tényleg meglepően sok árus volt. Lehetett kapni lángost, főtt kukoricát, gyrost, kenyérlángost és még ki tudja, mi mindent. Talán épp ezért az egész esemény számomra egy jó nagyra nőtt falunapot juttatott eszembe. Nem szabad megfeledkezni természetesen az italkínálatról sem, amit szerintem nem érhetett kritika.

Ha már az evés-ivás témakörnél tartunk, az árakat is meg kell említeni. Volt némi előítéletem, tartottam tőle, hogy a koncerteken jellemző, 500 Ft feletti sörárral találkozom majd, de ez a félelmem alaptalan volt. Fél liter csapolt Sopronit épp csak 50Fttal adtak drágábban, mint a Kármán Klubban. Azt hiszem, ez elég barátinak mondható. A Wisdom remek bulit csapott, sajnos egy elég szűk, fedett épületben, a FEZEN klubban léptek fel. Itt levegő nem sok volt, cserébe volt viszont hatalmas tömeg és hőség. A magyar metálzenekar némi műszaki problémával is meg kellett birkózzon, ugyanis a

negyedik számuk után teljesen elszállt a hangtechnika. Ezt a kellemetlen helyzetet egy pár perces, improvizált dobszólóval hidalták át, amivel sikeresen megakadályozták, hogy idő előtt kiürüljön a nézőtér. Ezután az éjfélkor kezdődő Sabaton koncert kezdésére várunk, de egyáltalán nem unatkoztunk. Az egyik sátorban feltörekvő zenekarok tartottak rövid fellépéseket, itt futottam bele az idén alakult Based on a True Story nevű rockbandába. Bár csak igen kis létszámú közönségük volt, mégis sikerült remek hangulatot teremteniük. A Sabaton néven futó, igen népszerű svéd történelmi-háborús-metál banda néhány hónapja szétvált, így a frontember Joachim kénytelen volt nemrégiben besorozott zenészekkel fellépni. A számokat épp ezért némileg áthangszerelték, de összességében egy összeszokott csapat képe bontakozott ki a színpadon. A koncert nagyon egyben volt, ráadásul végig közvetlennek éreztem a zenekart. A következő bulit a Paddy and the Rats adta. A pub 'n' roll műfaj meghonosítóit többen jól ismerhetik, hiszen több egyetemi buliban is felléptek már. Akik még nem jártak Paddy koncerten, azoknak pedig nehéz lenne szövegben átadni az érzést. Épp vége lett a koncertnek, már indultunk is a hajnali hármas vonathoz. Éppen csak kiértünk a teremből, amikor bent felcsendült a Drunken sailor, ettől pedig ellenállhatatlan késztetést éreztünk, hogy visszamenjünk a nézőtérre. A vonatot természetesen lekéstük, de azt hiszem, megérte... Majd’ egy órán keresztül beszélgettünk a vasútállomáson, majd jött a vonaton elalvás, hajnali BKV-zás. Reggel hat körül kerültünk haza, egy igazán remek éjszaka után. Aki teheti, egyszer mindenképp fesztiválozzon, mert megéri kipróbálni.

P

17


Az idei Campus fesztivál július 25-29. között került megrendezésre a debreceni Nagyerdőben. Kis csapatunk négy fővel vágott neki már a 0. napon! Az egész fesztivált nézve az időjárás kitűnő volt, csak az első estén volt kisebb felhőszakadás, meg némi vihar. Szóval ezek után már csak a hangulat miatt főhetett a fejünk, ám a fellépők névsorát látva, erre sem lehetett panaszunk.

A

18

megérkezésünk és becsekkolásunk gond nélkül zajlott, a sátorállítással sem volt különösebb gond. Ezek után jött egy csodás ötlete egyik bajtársunknak: dobjunk össze némi piára! A nap mondata volt! Így egy közeli közértben vásárolt 2 üveg vodkával meg 1 üveg sprite-tal felszerelkezve baktattunk vissza a Nagyerdőbe! Az alkohol és a cukros lötty megfelelő arányban történő kikeverése, majd a kapott elegy elfogyasztása után rendesen elázva vetettük be magunkat az éjszakai mulatozásba. Ezzel a nappal kapcsolatban annyi maradt meg, hogy voltunk Black-Out koncerten, és Anna & The Barbies fellépésén, bár az út nem lehetett valami emlékezetes, mert teljesen kiesett. Két kollégánk is hajnali egy előtti lefekvés mellett döntött, így Totoval ketten maradtunk. Az Ocho Macho is fellépett, bár némi folt mutatkozik emlékeimben velük kapcsolatban. Az utánuk következő Kollektíva & Kovary (amely az estét zárta) viszont nagy hatással volt rám, teljesen felpörgetett, és nagyon tetszett! A lefekvést Cimbivel reggel 4-kor rendeltük el. A hivatalos 1. nap már 6-kor felkeltünk, mivel senki sem volt képes aludni. Másnaposság jelei mutatkoztak csapatunkon. A macskajajt igyekeztünk folyadékpótlással kúrálni. Ezen a napon valahogy egyikünknek sem volt kedve keményebb alkoholhoz nyúlni, maximum néhány sör befigyelt, így „józanodva” néztük az aznapi programokat. Beindult a nagyüzem, hiszen jobbnál jobb előadók műsorát élvezhettük. Fellépett többek közt a Punnany Massif, az Anima Sound System, a Belga, a Brains, a Paddy & the Rats és nem utolsó sorban a The Real McKenzies. A nagyszínpadot a 2012/4 szeptember

PG Csoport, Péterfy Bori & Love Band, valamint a Quimby foglalta el. A koncertek délután 6 óra magasságában kezdődtek, így addig szabadfoglalkozást rendeltünk el. Négyen háromfele indultunk. Totoval az Európai Nyelvek Utcája felé vettem az irányt - ami később kiderült - az egyik legjobb döntésünk volt a fesztivál alatt. Néhány egyetemi nyelvtanszék bontott itt sátrat, úgymint a lengyel, orosz, olasz, angol, holland, finn és a német tanszék. Többszörösen visszajáró vendégek lettünk. Az este folyamán végig a Belgát vártam, és nem is csalódtam. A srácok először léptek fel a Campus-on, s máris teltház előtt adták elő „A gyaloglás vége”, az „Az a baj”, vagy például a „Magyar nemzeti hip-hop rap” című számukat. A fergeteges estét a Brains tovább fokozta. Számomra az alvás erre a napra kimaradt, mert két barátom érkezése, majd a buszmegállóba való kísérésük eltöltötte a hajnali órákat, így a lefekvés csak a második napon történt meg. A 2. nap is nagyszerű fellépőket tartogatott. Erre a napra a főszínpad a Road-é, a Magna Cum Laude-é és a debreceni nagy kedvencé, a Tankcsapdáé volt. A további színpadokon fellépett a Supernem, a Subscribe, az Intim Torna Illegál és az általam anynyira várt Animal Cannibals is. A MCL egy egész kis családias előadást tartott, ami teljesen rendben is volt. Sikerült eljutnom az Intim Tornára és nagyon jól éreztem

rajta magam. Ezek után a kannibáloké volt számomra a főszerep, akik a maguk stílusával egy elképesztő jó estét csináltak. Talán még a Tankcsapdát is túlszárnyalták! Totoval már-már lefekvéshez készülődtünk - hajnali 3 óra lévén - ám előtte még benéztünk Ludmillára, és nem bántuk meg! A csaj nagyon tudott. Tiestot megszégyenítve nyomta a keményebbnél keményebb zenéket. Sajnos, mivel már állni sem nagyon bírtunk, bosszankodva gyalogoltunk el a sátrakig, és hajtottuk álomra fejünket. Igyekeztünk keretes szerkezettel ellátni ezt a pár napos kiruccanásunkat, ezért záró napra újra beszereztünk némi vodka – sprite kombót. A nagyszínpadon ezúttal az Irie Maffia, a Republic, és a fesztivál legnagyobb sztárvendégének tartott Apocalyptica lépett fel. A többi sátorban többek között a Depresszióra, Ganxsta Zolee és a Kartelre, a 30Y-ra, valamint a Skafunderzre tombolhatott a közönség. Személy szerint a Republic-ot és Ganxstáékat vártam nagy lelkesedéssel, s nem csalódtam bennük. Bár kicsit hiányérzettel töltött el, hogy Cipőéket nem tapsolta vissza a nagyérdemű. Ganxstáék viszont hengereltek és a tőlük már megszokott, alpári stílusban egy elképesztően fergeteges party-t


hoztak össze. Sajnos a pia kevés volt, s eme koncert alatt annyit ugráltam, hogy pillanatok alatt kijózanodtam. A sztárvendég, vagyis az Apocalyptica, számos rajongó szerint nem volt az igazi, bár a végére belejöttek. Az este további része számomra már nem telt őrjöngéssel. Befutottam még a N.O.H.A. koncertre, valamint egy kicsit láttam a Villon Trio előadásából is.

Ez utóbbi csapat fura volt nekem, mert az együttes nevében szereplő „Trio”hoz képest négyen voltak. Hajnali 2 órakor megcéloztam a sátram, pólócsere, ivás, stb. Sikerült összefutnom ismerősökkel, így egy egyszemélyes társasággal leültünk egy kempingbeli padra, és hajnali négyig meg sem álltunk a beszélgetésben. A reggeli sátorbontás után szét-

széledt a Campus-alakulatunk, így mindannyian azzal térhettünk haza, hogy négy napig tomboltunk, (akár az amisok) új emberekkel ismerkedtünk meg (néhányukkal még mindig tartjuk a kapcsolatot) és láthattuk néhány kedvencünket élőben is. Összességében nagyszerű buli volt, jövőre ismétlés, valamivel nagyobb fokozaton!

Shikamaru

1.nap - Izgatottan érkeztünk meg Szegedre, utolsó pillanatban sikerült szállást szerezni egy ismerősömnél, így a koncertek és az éjszakák fáradalmait nappal nyugodtabb körülmények között pihenhettük ki. A helyszínre tartva a hídról láthatóvá vált a kiépített strand is, mely igen jó szolgálatot tett az izzasztó hőségben. A pár perces sorban állás után kiéhezve vetettük be magunkat a fesztivál területére. Tavaly óta nem sokat változott, a legszembetűnőbb az volt, hogy a Borsodi zászlók Heinekenné változtak. Temérdek hot-dogos, gyrosos, borozó, lengén öltözött fiatalság és persze remek hangulat. Sajnos késve indultunk el, így nem értünk oda a Copy Con elejére, az első választott koncertünkre. Remek hangulatú bulikat csináltak, egyike azon zenekaroknak, akik képesek a közönségből egy közösséget varázsolni. Pár nappal a koncert előtt segédkeztek egy lánykérésben is a ZP-ben, ahol egy emberként ünnepelte mindenki a jegyespárt. Gyorsan pörögtek a számok, kevés volt a felesleges duma a dalok között, jól eloszlottak a slágerek is. Méltó kezdete volt a 2012-es SZINünknek. A koncert után fújtunk egyet egy közeli padon, ahol összeismerkedtünk egy zsonglőr sráccal, épp ördögbotozni szerettem volna megtanulni, így adott pár jó tanácsot, majd mutatott is pár trükköt. A következő koncert, amin a tiszteletünket tettük az Edda volt. Egyrészt: mert nem 2012/4 szeptember

volt semmi más, ami érdekelt volna; másrészt: a régi számaikon nőttem fel, harmadrészt: ki tudja, hogy mikor rabolják el szegény Patakyt megint a földönkívüliek. A várakozásaimnak megfelelően alakult a hangulat, a régebbi, ismert számokat mindenki kívülről fújta, az újabb EDDAszerzeményeket meg gyászos csend kísérte. Egy idegesítő dologra figyeltem még fel: a kivetítőn állandóan

Pataky Attilát és Kicska Lászlót mutatták, háttérbe szorítva a többi zenészt. Kicska Keresztes Ildikó férje/exférje, mostanában állandó szereplője egyes bulvárlapok címlapjának. Kissé úgy tűnt nekem, hogy ezt meglovagolva próbálják népszerűsíteni a zenekart, de lehet, hogy csak én láttam rosszul. Vegyes érzelmekkel távoztam a koncertről, de egyből fel is derültem, hisz az egyik színpadon egymás után három nagy kedvencem tributezenekara lépett fel. A Beatlösz (Beatles), a Tirke Honolulu (Rolling Stones) és a Doors emlékzenekar. A színpad nagyon jópofa volt, egy medencében kapott helyet (persze víz nem volt benne, csak emberek). Amikor odaértem, már javában tartott a koncert, első pillantásra meg is lepődtem, mert hat ember zenélt a színpadon; és akárhogy számoltam, a „gom-

19


bafejűek” kevesebben voltak. Végül kiderült, hogy az egyik srác csak vendégzenész volt, a másik „felesleges” tag, pedig végig vokálozott és csörgőzött. Ez egy remek húzás volt, hiszen a Beatles sikerének az egyik titka az erős és többszínű ének volt (a Kisshez és a Queenhez hasonlóan). Szinte minden slágert eljátszottak, ám nem a régi, „jókisfiús” imázsban; jobban hasonlítottak a Beatles India utáni korszakára. Igazi rock koncert hangulat volt. A katarzis a vége felé közeledve, a „Come together” alatt jött el, amikor is mindenki megőrült. Az egyetlen, amit hiányoltam, az a szintetizátor volt, így sajnos sok szép számot nélkülöznünk kellett. A Beatlösz konferálta fel az utánuk következő Tirke Honolulut, akik Stones emlékzenekarként lettek bemutatva. Az énekes, amikor a színpadra állt, már nem volt szomjas, kételkedtem is, hogy talpon tud maradni a végéig, ám amikor felcsendült a „You can’t always get what you want”, minden kétségem elszállt. A koncerten később felváltva következtek a saját és Rolling Stonesszámok. Érdekesség, hogy a zenekarban egy szaxofonos is helyet kapott, így még jobban megbolondíthatták az átdolgozásokat. A tagok korhűen voltak felöltözve, a ritmusgitáros nagyon hasonlított Keith Richardsra, de

rendkívül unszimpatikusan viselkedett az egész koncert alatt, majd a végén még rátett egy lapáttal. A színpadnál csúszás volt, így egy számmal kevesebbet játszhatott minden zenekar, erre kiállt a koncert végén és elkezdte szidni a szervezőket, és az utánuk következő Doors emlékzenekart, és elkezdte dünnyögni az LA Womant. Kapott is nagy fújolást, kár volt ezt az élményt egy ilyennel elcsúfítani. 23.00-kor elérkezett az általam legjobban várt koncert. A kezdő számra megszaporodtak az emberek a medencében, majd kezdődhetett a show! A zenekar szokatlan lehetett azoknak, akik még nem voltak Doors emlékzenekar koncerten, hiszen az eredeti felállástól eltérően, itt egy basszusgitáros is helyet foglalt a dobok előtt, ezzel is acélosabbá téve az előadást. Egy-két kevésbé ismert szám után felcsendült a „Light My fire”, „Love me two times” és az „LA Woman” is (kicsit jobb verzióban, mint a gagyi Keith Richardstól). A fények és a közönség ismét felejthetetlenné tették az estét. A koncert vége felé az énekes kiállt a színpad szélére, és hangszeres kíséret nélkül elénekelte a My Wild Love-ot a közönséggel. Sajnos csak egy óra állt rendelkezésére a zenekarnak, így éjfél után nem sokkal egy „Riders on the storm”-al zártak.

Hazafele menet elgondolkoztam a Tribute zenekarokon. Több ismerősöm nem tartja őket sokra, mert nem saját számokat játszanak. Nem is ez a célja ezeknek a bandáknak, hanem hogy elénk varázsolják azokat a dalokat, azt a hangulatot, azt a közönséget, amit valamilyen okból nem tudunk megtekinteni élőben; például mert nem járnak Magyarországra, vagy már nem aktívak. Biztos többen álmodoztatok már arról, hogy bárcsak ott lehettetek volna Woodstockon, vagy egy Rock in Rio-n. Magyarországon az a szerencsés helyzet, hogy majd minden nagyobb külföldi zenekarnak van egy igényes emlékzenekara (Pink Floyd, Janis Joplin, Led Zeppelin, Doors, Beatles, Kiss, Jimi Hendrix, Foo Fighters, Red Hot, Guns ’N Roses, Iron Maiden….) és évente egy-két fellépésüket el is lehet csípni. Így ha kíváncsi vagy valamelyik régi kedvenced koncertjére, mindenképp érdemes legalább egyszer meghallgatni a tributezenekarát, mert igaz, hogy nem olyan jó, mint az eredeti, de mégiscsak viszszaadja részben a szeretett bandád világának hangulatát. Hogyha érdekel a 2012-es SZIN többi napjának beszámolója is, a blogon elérhető: www.kate.hu

Hucsi

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyál" - áll egy villányi borospince tábláján - ezt kiegészíteném azzal, hogy túl rövid ahhoz is, hogy az egész nyarat szakmai gyakorlatommal töltsem, így kivéve egy kis szabadságot ellátogattam az Ördögkatalan fesztiválra.

E

20

z a programsorozat igazán unikumnak számít társai között, hiszen a koncerteken kívül színházi előadásokkal, cirkusszal, felolvasásokkal és egyéb vegyes kulturális eseménnyel várta a résztvevőket; mindezt modern és spontán jelleggel, azoknak kedvezve, akik már megunták a szokványos kultúra mindennapos formáit. Néhány Baranya megyei falucska: Kisharsány, Nagyharsány és Palkonya fogadta be a rendezvényre látogatókat. Hogy én miért élvezem ennyire az 2012/4 szeptember

Ördögkatlant? Mert itt hanyatt dőlsz a fűben és csak nézed a fecskék röptét, közben kivételesen igényes zenét hallgatsz néhány utcazenész jóvoltából, belekóstolsz a zamatos borodba, és a sokadszor visszatérő pókot hessegeted el, fiatal vagy, tied az élet. Közben leül melléd néhány gimnazista, akik fi úügyeikről panaszkodnak, ajjaj, micsoda problémák, gondolod magadban, és már nem is érzed magad olyan fiatalnak. De még csak ezután várnak a programok, csak győzz válogatni belőle. A legelső programom igazán szok-

ványos volt, egy komolyzenei koncerten vettem részt a Nagyharsányi templomban, de a többórás utazás, majd bázisfelverés után igazán jólesett csupán üldögélni nyugodtan, és kellemes zenét hallgatni, mindezt egy aprócska, hangulatos templomocskában. Ironikusan hangzik, ha magára a fesztivál nevére gondolunk, de mitől is Ördögi a katlan? Az Ördögkatlan elnevezést a fesztivál egyik központi helyszínéről, a Szársomlyói Szoborparkról kapta. Ezt a kőfejtőt a helybéliek „Ördögszántotta hegynek” nevezik. Ez a név ahhoz a legendá-


hoz kötődik, miszerint az ördög meg szerette volna kapni Nagyharsány legszebb lányát, Harkát, de ehhez az első kakasszóig fel kellett volna szántania a hegyet. Nem sikerült, az ördög elkotródott, maradt viszont ez a gyönyörű kőfejtő, ahol immár évtizedek óta nyaranta hazai és külföldi szobrászok alkotnak, és a létrehozott műveiket a parkban hagyják. Este alkalmam nyílt a szoborparkban megnézni a Caligula helytartója előadást, így a lemenő nap fényében jártam körbe a homályban ijesztővé váló, különös alaktalan szobrokat. Mire beengedtek minket az amfiteátrumba, már a naplementén is túl voltunk, így a szabadtéri színpadot csupán egy-két reflektor világította meg. A Caligula helytartója nem korhű darab. A fekete bőrkabátos római katonák egyezkedve a zsidó küldöttekkel furcsán hatottak, viszont a kemény katona „imidzshez” illet a fekete bőr. Itt ismerkedtem meg Tom Waits - Misery is the river of the world dalával, ami a hörgős hangú zenét egy új dimenzióba helyezte. Biztos vagyok benne, hogy az énekes sokszor élt tudatmódosító szerrel, viszont amit létrehozott az olyan fanyar, de mégis kellemes hangulatot okoz, hogy... ne beszéljek róla többet, inkább hallgassátok meg! Este Péterfy Bori a Nagyharsányi Sportpályán adott koncertet, ezen kénytelen voltam részt venni, ugyanis a sátorhelyek a színpaddal szemben voltak elhelyezve, pont ott, ahol a tomboló tömeg sora véget ért. Zuhanyzás közben kellemes volt hallgatni a Hajolj bele a hajamba-t, még a sátorban fekve is kellemes volt a zene, csupán a koncert utáni még nagyon bulizni akaró, de már nagyon részeg emberkék zajongása tette lehetetlenné az alvásnak még a lehetőségét is. Másnapra úgy néztem ki, mint magának a katlannak az ördöge, hiszen nem aludtam többet nála. Másnap szembesültünk azzal, hogy milyen az, amikor nem hullik a kezedbe potyajegy, hanem két órás sort kiállva közlik veled, hogy pont az utolsó négy jegyet viszed el. Gyorsan telefonálni a többieknek, 2012/4 szeptember

hogy nem fogják elhinni, mennyire szeret minket a Mindenható, majd azon gondolkodni, hogy mi van azokkal, akik pár perccel később álltak be a sorba? Ők, ha mégis ragaszkodnak részt venni, ugyanúgy várhatnak az előadások előtt, és reménykednek, hogy miután bementek a jeggyel rendelkezők még pont beférnek a maradék helyre. Itt is érvényes az a szabály, hogy nyers erővel mindent meg lehet oldani - ha nem sikerül, akkor nem használtál eleget. Mindig volt egy-két ember, akik sikeresen elénk furakodtak. Sebaj, majd jól nekikütközöm ha mellém érnek, hiszen többet nem tehetek/nem merek tenni. Szombat este cirkuszba mentünk, mivel sok jót lehetet hallani a francia Galapiat Cirque előadásairól. A franciák külön meghívottai voltak a fesztiválnak, jelen voltak az utcán, a színpadon és a buszon. Őrültek, de jók - olvasom a programfüzetben, és így igaz. A cirkuszban a hat fellépő, mikor épp nem mutatványt adtak elő, akkor hangszert ragadtak és a zenét biztosították. Elképesztőek voltak! Játszottak késsel, ping-pong labdákkal, és természetesen egymással, mindezt humorral és egy kis színházzal megfűszerezve. A közönség egyik csinos hölgytagja csókot is kapott a jóképű bohócsráctól, de azt is francia módra. A bohócsrác megúszta, hiszen nem volt a hölgynek kigyúrt barátja, aki nemtetszését nyilvánította volna ki előadás után. Cirkusz után a Gran Kino (szintén francia) zenekar szolgáltatta a muzsikát, akikre úgy táncolt a közönség, hogy bármely világmárka izzadásgátlóval ellátott dezodora is csődöt mondott volna. A zenekar egy tagja igazán sokrétű tudásáról biztosított minket, hiszen ha kellett szintetizátoron játszott, ha kellett szaxofonozott, majd elővett egy olyan hangszert, amivel én még életemben nem találkoztam, pedig zenesulisként nem számítok amatőrnek, majd a következő számnál mikrofont ragadva kiderült, hogy még hangja is van. Olyan bulit csináltak, hogy azóta csak imádkozom, hogy valakinek jusson eszébe meghívni

őket Budapestre is. A falvak között busz furikáztatta a résztvevőket. Ha szerencsénk volt nem unatkoztunk a hosszú út alatt, hiszen mindenféle performanszok kerekedtek az utasok mellett. Volt színház, meg zene, én ezeknél különösebb műfajt kaptam el, a neve: slam poetry. Két srác a saját verseit szavalta, de inkább „rappelte” el a közönségnek. "A szerelem az knorrtalan, receptet hozzá Maggi ír" ilyen és hasonló velős gondolatok röpkedeztek a szűk fél óra út alatt, míg lassan elérkeztünk Kisharsányba. Apropó, október hetedikén slam poetry bajnokságot rendeznek a Trafóban, de szeptember 27.-én előbajnokság lesz. Találkoztam cserebere piaccal is, ahol az útközben agyonhallgatott cédémtől szabadultam meg néhány poros könyvért cserébe, de mások már előre felkészültek otthon lekvársütéssel és egyéb ellenálhatatlan fi nomsággal, de úgy tűnt az eladósrác masírozása is beválik. Az Ördögkatlan hatalmas meglepetés volt számomra, kulturális igényeimet kielégítette, nagyon jól éreztem magam, mivel úgy érzem többet kaptam, mint egy átlagos könnyűzenei fesztiválon lehet, és mégis izgalmas élményekkel gazdagodtam. A helyszín meg egyszerűen csodálatos. Az ország legdélibb pontjához közel, kicsiny édenkertként távol a nyüzsgéstől, iskolától, a napi problémáktól. Villány és Siklós szomszédságában még a fű is zöldebbnek tűnt Zárásként egy gondolat Törőcsik Maritól, a fesztivál fővédnökétől: „... az igazi élmény és bizonyosság 2011. augusztusában ért, amikor először látogattam a fesztiválra, és öt napon át megtapasztalhattam, hogy ennyi idő és tapasztalat után is rá tudok csodálkozni az emberekre: hogy a minőség, a sokszínűség, a kíváncsiság és mindenekelőtt az egyszerűség és a szeretet ebben az oly nehéz és sokszor embertelennek tűnő 21. században is boldog közösségeket tud létrehozni."

Mazsola

21


Sosem szerettem a képregényekből adaptált filmeket. Nem értettem, miért szórakoztat akárkit is egy szuperképességekkel felruházott hős küzdelme egy másik, szuperképességekkel felruházott gonosz ellen egy normális emberekkel teli világban. A Christopher Nolan által újonnan feldolgozott, szupererők nélküli Batman-univerzum azonban megmozgatott bennem valamit, különösen a Sötét Lovag feszültségekkel és fordulatokkal teli világa; nem is véletlenül küzdötte fel magát a 8. helyre az IMDb toplistáján a második legtöbb szavazattal.

I

22

zgatottan vártam hát a trilógia befejező részét, ami néhány héttel bemutatója után már a 20. helyen van ugyanezen a listán (bár a „befejező rész” a filmet végignézve nem is olyan biztos). Közben annyira megbarátkoztam a képregényhősök világával, hogy még egy Avengers-szel is rámelegítettem a várva-várt Sötét Lovag: Felemelkedésre. Ami később még jól is jött összehasonlítási alapnak. Persze hiába néztem meg már meg a premier második napján a filmet, akarva-akaratlanul belefutottam kritikák szalagcímeibe, miszerint csak időben múlja fölül az új rész az előzőt. De nagyobbat nem is tévedhettek volna. Bár tényleg hiányzik egy Heath Ledger-féle meghatározó főgonosz-alakítás – amit a mostani filmben a negatív főszereplő misztifikálásával, túlméretezésével és arcának részleges eltakarásával próbálnak ellensúlyozni –, nagyon is megállja a helyét a mozi mind elődei, mind a vetélytárs Marvel-hősök mellett. Sikerült még egy jókora lapáttal rátenni a Sötét Lovag feszültségkeltésére: már ott is tiszta ideg voltam, hogy ezt a Jokert semmilyen módon nem lehet megtörni vagy kicsit megszorongatni – itt viszont a teljes két és fél óra úgy telt el, hogy végig feszülten figyeltem a történteket, és az egyébként klisének számító fordulatok teljesen felkészületlenül értek. Egyetlen percre sem lehetett elfordulni, ásítani, vagy azon gondolkodni, hogy otthon jól elzártam-e a gázsütőt – egyszerűen elképesztő légkört teremt a film, ami akkor hasít igazán az emberbe, amikor egy ame-

2012/4 szeptember

rikai himnusz éneklés erejéig teljesen elnémulnak a film háttérzajai, kialakul a vihar előtti csend. Ebben a csendben egy pisszenést, egy köhécselést, egy popcorn-zacskó rezzenést nem lehetett hallani a Mammut-mozi legnagyobb termében, ami – premierhez méltóan – tömve volt. És ehhez jön még hozzá, hogy végre szolgálatba

áll az ügyeletes jó csaj is a Macskanő szerepében. Hogy röviden érintsem a sztorit: Bruce Wayne aka. Batman (Christian Bale) Harvey Dent halála óta, nyolc éve nem mutatkozott; bezárkózva, teljesen leépülve él kastélya padlásán cselédlányok jóindulatára bízva, miközben cégének vezetését átvette egy törtető hölgyecske (Marion Cotillard). Gotham közben aránylag békében él, miután az előző részben szépen ledarálták a teljes alvilágot – egészen addig, amíg egy jól megtermett, titokzatos gonosztevő (Tom Hardy) titokzatos

gonoszságokat nem kezd el csinálni zsoldosaival a város csatornahálózatában megbújva. És ha ez a biztonsági őröket megszégyenítő, maszkos kétajtós szekrény nem lenne elég az ő brutális erejével és hadseregével, még egy neveletlen hercegnőből átvedlett, renegát Macskanő (Anna Hathaway) is tarkítja a palettát, miközben a gatyát is lelopkodja az emberekről. A városnak tehát újra szüksége van Batman-re, és hogy a formás tolvaj végül az okozott károkon túl menynyi hasznot hajt a főhősnek a rendőrfőnök (Gary Oldman) és lelkes kollegája (Joseph Gordon-Levitt) mellett, az csak a legvégére derül ki… A már említett Avengersszel összehasonlítva úgy érzem, a Batman-filmek magával ragadó ereje abban rejlik, hogy nem az egész világ pusztulása a tét, hanem csak egy városé – ez a város viszont önmaga ellensége korrupciójával és egymást felzabáló, megcsömörlött lakosságával. A gonosznak nem kell egy hatalmas, földön túli hadsereggel lerohannia semmit, csak a körülményeket kell ügyesen biztosítania, hogy érvényesüljön a totális káosz. Azt hiszem, egy magyar embernek ez sokkal közelebb áll a lelki világához, mint a repkedő anyahajók, de persze kinek a pap, kinek a papné. Mindenesetre Nolan méltóan fejezte be kicsit gyengén induló, majd legendássá vált trilógiáját – mindenkinek csak ajánlani tudom. Totonak pedig ezúton is kívánok nyugodt, örömökben gazdag nyugdíjas éveket!

Sztadi


Szeptemberben a piacok még roskadásig vannak friss nyári zöldséggel és gyümölccsel, s majd csak ezután fog eljönni az igazi őszi zöldségek szezonja. Érdemes kihasználni az alkalmat, hogy elkészítsük kedvenc nyári fogásainkat még a hidegebb idő előtt. öntethez mérjük ki az ecetet –ha nincs fehérborecet, bátran használhatunk másfajtát (pl. balzsamecetet) is-, az olívaolajat, a mustárt, a mézet, egy kevés sót és frissen őrölt Nehezen tudok elképzelni ennél egyszerűbb, s egyben borsot, majd alaposan keverjük össze, hogy homogén eleelegánsabb fogást, és akinek semmi gyakorlata sincs a gyet kapjunk. Mindenképpen kóstoljuk meg az eredményt, konyhában, az is bátran nekikezdhet. Nagyszerű lehetőség, ugyanis a salátaöntetnél kulcsfontosságú az ízesítés, ha túlságosan ecetesnek találjuk, rakhatunk hozzá még egy hogy lenyűgözzük vele a barátunkat vagy barátnőnket. kevés mustárt, vagy néhány csepp mézet, mely kiválóan lekerekíti az ízeket. Mikor úgy érezzük, hogy pont megfelelő Hozzávalók (2 személyre): arányban van benne mindenből, öntsük a vinaigrette-t a 2 db 125 g-os kerek camembert sajt salátára és forgassuk össze vele. zöld saláta (használhatunk bármilyen leveles salátát, A grillezett sajtot közvetlenül tálalás előtt készítsük el; de akár bolti saláta keveréket is) ehhez egy teflon serpenyőben hevítsünk fel egy evőkanálegyéb zöldségek vegyesen (pl. retek, kígyóuborka, panyi olajat, majd helyezzük rá egészben a sajtokat, és mindradicsom) két oldalukat közepes lángon addig süssük, míg aranybarolaj vagy vaj na színt nem kapnak, ez kb. 2-2 percig tart. Sütés közben A vinaigrette-hez: oda kell figyelni, mert ha túl nagy lángon készítjük, köny1 ek. fehérborecet nyen megéghet a sajt külső rétege. 4 ek. olívaolaj A salátát szedjük halmokra a tányérok közepén, helyez3/4 ek. mustár zük rá a sajtokat mellé pedig rakjunk egy jó nagy kupac 1/2 teáskanál méz gyümölcsszószt. Azonnal tálaljuk! kb. 1/4 teáskanál só, frissen őrölt fekete bors A vörösboros gyümölcs öntethez (elhagyható): 15 dkg bogyós gyümölcs (friss vagy fagyasztott) 1/2 dl vörösbor Habár friss ribizlihez már nem, vagy csak nehezen le2 tk. cukor het hozzájutni, használhatunk helyette fagyasztottat, de akár más bogyós gyümölcsökkel is helyettesíthető kedvünk Elkészítés: szerint. Jóllehet a ribizli fanyar íze remekül kiegészíti a A vörösboros gyümölcsszószhoz a gyümölcsöket tisztítfehércsokis-ricottás tészta édességét, kiválóan illik hozzá suk meg, majd egy kis lábosban rakjuk fel főni, öntsünk rá például a szeder is. fél deci vörösbort és adjuk hozzá a cukrot, ennek mennyiségén ízlés szerint változtathatunk, de vigyázzunk, hogy ne Hozzávalók (24 cm átmérőjű piteformához): édesítsük túl. Alacsony lángon –időnként megkevergetve3 egész tojás szétválasztva kb. 15-20 percig forraljuk, míg besűrűsödik a szósz. Ha 25 dkg ricotta (sovány, krémes tehéntúróval is helyetteelkészült, rakjuk félre hűlni. síthető) A leveles salátát alaposan mossuk meg, majd tépked10 dkg cukor jük darabokra, a többi zöldséget vékonyan szeleteljük fel 2 púpos evőkanál kukoricakeményítő és egy nagy tálban keverjük mindet össze. A vinaigrette 10 dkg fehércsokoládé (nagyon apróra darabolva) 20 dkg piros ribizli, vagy más bogyós gyümölcs 1 teáskanál vaníliakivonat, vagy friss vanília kikapart belseje 2 csipet só Elkészítés: A gyümölcsöt mossuk meg és tisztítsuk meg a száraktól. A tojásokat válasszuk szét. A fehérjéből egy csipet sóval verünk kemény habot, a sárgáját pedig a cukorral keverjük fehéredésig, majd folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a vaníliát, a másik csipet sót, a ricottát vagy a túrót és a keményítőt. A sütőt melegítsük elő 170 fokra, a piteformát béleljük ki sütőpapírral. A fehérjehabot óvatosan for-

2012/4 szeptember

23


gassuk a ricottás krémbe, majd egy maréknyi gyümölcs és ugyanennyi apróra darabolt fehércsokit rakjunk félre, a többit pedig keverjük a tésztához. Ezután a masszát öntsük a piteformába és simítsuk el, hogy mindenhol egyenletes vastagságú legyen, majd rakjuk a sütőbe, ahol 25-30 perc alatt elkészül. A tészta akkor jó, ha még világos színű, a közepe pedig kissé remegős. A még meleg pite tetejére szórjuk a félretett csokoládédarabkákat és a ribizliszemeket. Hagyjuk langyosra hűlni, s csak azután vegyük ki óvatosan a formából és szeleteljük fel.

Petra Pónya Petra

Ehavi számunkban egy igazi ínyenceknek való helyet mutatok be, ami már egy évtizeddel ezelőtt is a város legjobb hamburgerezői között tudhatta magát.

S

ok vád éri az amerikai kulinériát, hogy semmi kultúra nincs benne, csak nagy legyen és zsíros. Nos, aki eltéved a hűvösvölgyi Sunny Dinerbe, az a nagyban nem fog csalódni – de kevés étvágyfokozóbb dolgot tudnék elképzelni az ottani ételek látványánál. Elég csak megnézni a Facebookoldalukat, és már megjön az ember étvágya egy kiadós ebédhez. Az egyetemhez ugyan nincs közel, de a vénasszonyok nyarát érdemes lehet kihasználni egy kis túrázásra a budai hegyekben, aminek tökéletes lezárása lehet egy rendes hamburger. Sőt, az étterem pár perc séta a Gyermekvasút végállomásától, és a vitorlázó repülőtértől sincsen messze, ami szintén a turistaútvonalak találkozási pontja. Elhelyezkedésileg tehát ideális helyen ehetünk, még ha az amerikai ’50-es évek imidzs nem is igazán illik ebbe a tiszta levegőjű, dimbes-dombos zöldövezetbe. Ugyanis az étterem

24

minden porcikájában magán hordozza a tengerentúli „diner”-ek stílusjegyeit: krómozott acélborítású, lekerekített épület vörös neonfényekkel, ami előtt ősi amerikai verdák parkolnak. A képet azok a törzsvendégek teszik teljessé, akik maguk is Harley Davidsonnal vagy egy böhöm nagy régi kocsival érkeznek. Van terasz, de mivel Hűvösvölgy nem véletlenül kapta ezt a nevet, este 8 után már valószínű bent leszel. A belsőre még nagyobb hangsúlyt fektettek: a fal szinte nem is látszik a rendszámoktól, neontáblákól, régi poszterektől, amik mind az Újvilágot idézik. Körben boxok krómozott bútorokkal, az üléseket természetesen vörös műbőr borítja. Az étlap pedig lefedi a szokásos diner kínálatot változatos hamburgereivel, szendvicseivel és mexikói ételkülönlegességeivel, amit a legkülönfélébb shake-ek, turmixok és koktélok egészítenek ki. Aki látta a

Ponyvaregény éttermes jelenetét John Travoltával és Uma Thurmannel, annak biztosan ismerős lesz mind a környezet, mind az étlap – például rendelhetünk vaníliás kólát (nagyon kevés helyen kapni itthon) vagy éppen 5 dolláros shake-et. A tálalás is magán hordozza az amerikai jellemzőket: a hamburger a sült krumplival együtt érkezik kis kosárkában, és lehet kérni különféle válogatás-tálakat – amire persze csak nagy étvágyú emberek vállalkozzanak. Hogy teljes legyen a kép, van lehetőség zaba-versenyre is: ha Sunny Megatálat kérsz (10 hamburger, 1 adag sült krumpli, káposztasaláta és egy csokis shake), és képes vagy mindezt beverni 40 perc alatt, nem csak ingyen ettél, hanem kapsz még egy ilyen tálat ajándékba (amit bármikor megehetsz) és kikerülsz a falra is, mint hős nagyevő. Persze ilyen szolgáltatások mellett gyorsan felmerülő kérdés az ár. Nos, nem egy gyorsétterem árában van, mivel nem is arról van szó; de még mindig nem annyira borsos, mint a legtöbb vendéglátó. 2-3 ezer forintból már ehetsz egy jót, és azt kell, hogy mondjam, mindenképpen megéri, főleg egy kiadós kirándulás után. Aki teheti, vegye tehát az irányt egy napos őszi délutánon a Hűvösvölgy felé, és habzsolja az életet minden értelemben! www.sunnydiner.hu

Sztadi 2012/4 szeptember


Három évvel ezelőtt homlokráncolva nézegettem a gólyaszámban levő köröket, hogy vajon melyik lenne számomra a legjobb. Mindenképpen valami kreatív kört akartam, és mivel még általánosból volt egy kis tapasztalatom a suliújság szerkesztőjeként, végül a Kátéra esett a választásom.

A

döntésem az első próbásgyűlés után született meg, úgyhogy kénytelen voltam írásban jelentkezni az akkori főszerkesztőnek, Rédey Zolinak. Két hétig nem érkezett a válasz; már épp temettem az ötletet, hogy egyszer még cikkíró lesz belőlem, de aztán hirtelen felgyorsultak az események: megérkezett a pozitív válasz, és az első gyűlésen való bemutatkozás után rögtön megbízást kaptunk a többi próbással egy próbás különszám összehozására, két hónapos határidővel. Közben pedig két számba is bele kellett dolgozni – cikkíróként, tördelőként vagy grafikusként –, és a közös programokon is megnyerőnek kellett lenni, hogy bedolgozzuk magunkat a társaságba. A munka – elsőéves mechásként

szerencsére volt kapacitás rá – meghozta gyümölcsét, és negyedmagammal bekerültem a Káté berkeibe. Az avatáskor csak annyit kaptam a főszerkesztőtől, hogy kicsit aktívabban vegyek részt a közösségi életben. Akkor még nem is tudtam, hogy igazából milyen társaságba kerültem bele, milyen lehetőségekkel. Hamarosan egymást követték a lapzárták, a zh időszakban a késő éjjeli tanulás mellett a cikkek összehozása; közben viszont egyre inkább megismertem a Káté tintás oldalát. A lapzártákat és alkotói válságokat sörözések, félévi záróbulik, SLIPfelkészülések, öregtalálkozók, közös vacsorák és közös nyaralások kezdték el tarkítani, és kezdtem úgy érezni: ideális kombinációjába kerültem

az alkotómunkának és a bulizásnak. Azóta pedig elindult a Mentor-program, ami annyit tesz, hogy minden próbás kap egy aktív tagot mentornak, és segít neki a saját területén belerázódni a dolgokba – ez pedig sokat segít kiépíteni a kapcsolatot a többiekkel. Szerintem pont ebben rejlik ennek a körnek a varázsa: akár ivócimborákat keresel, akár hosszútávú barátságokat, vagy meg szeretnél ismerkedni a kiadványszerkesztés világával – mindenképpen megtalálod a számításodat. Mi sem támasztja ezt alá jobban, mint hogy sörrel a kezemben most is az irodában írom a többiekkel e befejező sorokat, egy kiadós gólyaszám-osztogatás után. Gyertek Kátésnak!

Sztadi

Miért jó KÁTÉsnak lenni? Mert ez nem csak egy egyszerű újság szerkesztősége, nem csak egy munkahely, hanem egy közösség.

G

ólyaként (2009-ben) teljesen ismeretlenül kerültem az egyetemre, senki nem volt, akivel korábban közelebbi kapcsolatom lett volna, ezért már gólyatáborban elhatároztam, hogy csatlakozok az egyik öntevékeny körhöz. De melyiket is válasszam? Sok lehetőség volt és ezek között – mivel az újságírás már korábban is érdekelt – a KÁTÉ lett az, amelyikbe leginkább be szerettem volna csatlakozni. A Gólyatáborban a körök bemutatkozása után beszélgettem az akkori főszerkesztővel (Rédey Zolival), illetve még aznap este egy fergetegeset buliztunk közösen, így láttam a KÁTÉ mindkét arcát. Az egyik arc a szakmai rész. Minden, amit az újságírásról tudni kell, és érdemes. Az én gólyaévemben volt először az azóta nagy hagyományokra visszatekintő próbás oktatás, ahol megismerkedhettünk az újság2012/4 szeptember

írás rejtelmeivel (mi az a riport/interjú/etc.), az írás etikai szabályaival, a tördelés mibenlétével és a grafikus munka néhány aspektusával. Ezen kívül nekünk, próbásoknak (szerencsére abban az évben sokan jelentkeztünk) a karácsonyi bulira önállóan (persze segítséggel) kellett összeállítanunk egy saját „próbásKÁTÉ”-t, amivel bebizonyíthattuk mit is tanultunk a félév során. Az újság másik arca maga a közösség. Egy nagyon összetartó kis csapat, akik gyakran buliznak együtt. Nekem már a tagtoborzó gyűlés is emlékezetes marad (ami egyébként idén szept. 19-én 20:00-tól lesz a kollégium HÖK-tömbjében), mivel egy tál macifröccs elfogyasztása után a főszerk csak annyit kért a minket a toborzóra elvivő Seniorunktól (,aki egyébként KÁTÉs tag is volt), hogy „csak emlékezzenek rá”. Mesélhetnék még a többi élményről is,

hogy milyenek a hetente megszervezett gyűlések, és utána a sörözgetés, hogy milyen volt az akkor 35 éves Öregtalálkozó, milyen volt a félévzáró buli, a közösségi kajálások, a SLIP (amin hagyományosan indul egy Kátés csapat is) és a balatonlellei nyári tábor, DE nem akarom lelőni az összes poént, ha kíváncsiak vagytok milyen, akkor gyertek el és nézzétek meg.

A.z.

25


Gyere Te is Kátésnak! Tagtoborzó gyűlés időpontja: 2012. szeptember 19. - szerda 20:00 Helyszín: Kármán Tódor Kollégium HÖK-tömb - Káté iroda Az alábbi posztokra lehet jelentkezni: cikkíró, grafikus, blogger, tördelő, kritikus, cinikus,s, olvasószerkesztő, unatkozó milliárdos, oroszlánidomár, zongoraszállító, meg, amit még szeretnél...

szkeptikus, masszőr, író-olvasó,

Mi biztos ott leszünk... (meg a Sör is...)

A nyár folyamán egy kávézóban dolgoztam. Úgy számítottam, mint mindenki más, hogy nagy forgalmunk lesz az Olimpia miatt, heti 50 óra, hajtás végkimerülésig (akinek ez mond valamit: a Piccadilly Circus mellett van az üzlet). A város tele volt ragasztva figyelmeztetésekkel: előre tervezd meg az utazásod, rengetegen érkeznek a Játékokra. A főnökék elrendezték az extra készleteket, csak a mi boltunkba 6 új embert vettek fel. Meghosszabbítottuk a nyitva tartást.

A

ztán koppantunk. Senki se tudja, merre járt az a hatalmas tömeg. A lelátók félig üresek voltak. Stratfordban, az olimpiai központban persze sokan voltak, ott éreztük a hering-jelenséget, amire mindenhol máshol is számítottunk. A belvárost ilyen csendesnek és kihaltnak rég láttam. A helyiek ugyanis megfogadták a tanácsot, és vagy otthonról dolgoztak, vagy aki megtehette, nyaralni menekült. Az újságokban minden nap az üres éttermeket és egyéb üzleteket próbálták népszerűsíteni. A mi üzletünket amúgy is főleg turisták látogatták, most meg aztán hatványozottan. A hozzájuk kapcsolódó élmények egy egész újságot megtöltenének, itt csak röviden annyit, hogy minden nemzet képviseltette magát néhány arrogáns, undok, kötözködő vendéggel, ami adott egy negatív felhangot az olimpiai ujjongásunkhoz. Az eseményeket kivetítőkön és

GB-t: a British Airlinesnak rengeteg rekláma kérte, hogy ne utazzanak, hanem szurkoljanak a hazaiaknak. A metróban, ahol kiírják a következő szerelvény érkezését, azt is kiírták, hány érmük van. De csak az angolokkal foglalkoztak. Az újságokban a cikkek csak az ő eredményeikről szóltak, az ő fotóikkal volt tele minden (kivételt képezett mondjuk Usain Bolt). Ha csak hatodikak lettek is, a cikk arról szólt, hogy hogyan élték meg. Esetleg valahol a vége felé felbukkant a győztes neve. Vadászni kellett az eredményekre. London igazán sokszínű város, megérdemeltük volna, hogy a „miekocsmákban is nézhettük, a megnyitó inkről” is olvashassunk. (Jakabos Zsuceremóniára szép tömeg gyűlt össze a zsannáról volt egy kép és néhány sor. helyi központban, jó hangulata volt a Úgy kezdődött: olyan jó feneke van, bevonulás alatti hujjogásnak. Érezhe- hogy a közönség inkább azt nézi, mint tően sok volt a nem-brit. Ezért is oko- azt, ahogy úszik.) zott sokaknak csalódást a média. Nakisnihil gyon tetszett, ahogy segítik a Team

Én úgy végeztem el a BME-t...

A

KÁTÉ szerkesztősége várja azon hallgatótársai (Bsc, Msc, PhD) történeteit, mely a BME-n töltött évei alatt tanulmányaival kapcsolatban szerzett. Hogyan verekedte végig magát tanulmányain illetve egy-egy emlékezetesebb tárgyát hogyan végezte el. Egy pályázó akár több történetet is beküldhet. A szerkesztőség által leginkább kedvelt történetek közül három az újság novemberi számában (és blogunkon) is meg fog jelenni, valamint a legtetszetősebb írás jutalomban részesül.

26

Beküldési határidő: 2012. szeptember 30. 20:00 Az írásokat a katepress@gmail.com címre, NÉPMESE jeligével várjuk! 2011/4 szeptember


KÁTÉ 2012. szeptember  

KÁTÉ 2012. szeptember

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you