Három évvel ezelőtt homlokráncolva nézegettem a gólyaszámban levő köröket, hogy vajon melyik lenne számomra a legjobb. Mindenképpen valami kreatív kört akartam, és mivel még általánosból volt egy kis tapasztalatom a suliújság szerkesztőjeként, végül a Kátéra esett a választásom.
A
döntésem az első próbásgyűlés után született meg, úgyhogy kénytelen voltam írásban jelentkezni az akkori főszerkesztőnek, Rédey Zolinak. Két hétig nem érkezett a válasz; már épp temettem az ötletet, hogy egyszer még cikkíró lesz belőlem, de aztán hirtelen felgyorsultak az események: megérkezett a pozitív válasz, és az első gyűlésen való bemutatkozás után rögtön megbízást kaptunk a többi próbással egy próbás különszám összehozására, két hónapos határidővel. Közben pedig két számba is bele kellett dolgozni – cikkíróként, tördelőként vagy grafikusként –, és a közös programokon is megnyerőnek kellett lenni, hogy bedolgozzuk magunkat a társaságba. A munka – elsőéves mechásként
szerencsére volt kapacitás rá – meghozta gyümölcsét, és negyedmagammal bekerültem a Káté berkeibe. Az avatáskor csak annyit kaptam a főszerkesztőtől, hogy kicsit aktívabban vegyek részt a közösségi életben. Akkor még nem is tudtam, hogy igazából milyen társaságba kerültem bele, milyen lehetőségekkel. Hamarosan egymást követték a lapzárták, a zh időszakban a késő éjjeli tanulás mellett a cikkek összehozása; közben viszont egyre inkább megismertem a Káté tintás oldalát. A lapzártákat és alkotói válságokat sörözések, félévi záróbulik, SLIPfelkészülések, öregtalálkozók, közös vacsorák és közös nyaralások kezdték el tarkítani, és kezdtem úgy érezni: ideális kombinációjába kerültem
az alkotómunkának és a bulizásnak. Azóta pedig elindult a Mentor-program, ami annyit tesz, hogy minden próbás kap egy aktív tagot mentornak, és segít neki a saját területén belerázódni a dolgokba – ez pedig sokat segít kiépíteni a kapcsolatot a többiekkel. Szerintem pont ebben rejlik ennek a körnek a varázsa: akár ivócimborákat keresel, akár hosszútávú barátságokat, vagy meg szeretnél ismerkedni a kiadványszerkesztés világával – mindenképpen megtalálod a számításodat. Mi sem támasztja ezt alá jobban, mint hogy sörrel a kezemben most is az irodában írom a többiekkel e befejező sorokat, egy kiadós gólyaszám-osztogatás után. Gyertek Kátésnak!
Sztadi
Miért jó KÁTÉsnak lenni? Mert ez nem csak egy egyszerű újság szerkesztősége, nem csak egy munkahely, hanem egy közösség.
G
ólyaként (2009-ben) teljesen ismeretlenül kerültem az egyetemre, senki nem volt, akivel korábban közelebbi kapcsolatom lett volna, ezért már gólyatáborban elhatároztam, hogy csatlakozok az egyik öntevékeny körhöz. De melyiket is válasszam? Sok lehetőség volt és ezek között – mivel az újságírás már korábban is érdekelt – a KÁTÉ lett az, amelyikbe leginkább be szerettem volna csatlakozni. A Gólyatáborban a körök bemutatkozása után beszélgettem az akkori főszerkesztővel (Rédey Zolival), illetve még aznap este egy fergetegeset buliztunk közösen, így láttam a KÁTÉ mindkét arcát. Az egyik arc a szakmai rész. Minden, amit az újságírásról tudni kell, és érdemes. Az én gólyaévemben volt először az azóta nagy hagyományokra visszatekintő próbás oktatás, ahol megismerkedhettünk az újság2012/4 szeptember
írás rejtelmeivel (mi az a riport/interjú/etc.), az írás etikai szabályaival, a tördelés mibenlétével és a grafikus munka néhány aspektusával. Ezen kívül nekünk, próbásoknak (szerencsére abban az évben sokan jelentkeztünk) a karácsonyi bulira önállóan (persze segítséggel) kellett összeállítanunk egy saját „próbásKÁTÉ”-t, amivel bebizonyíthattuk mit is tanultunk a félév során. Az újság másik arca maga a közösség. Egy nagyon összetartó kis csapat, akik gyakran buliznak együtt. Nekem már a tagtoborzó gyűlés is emlékezetes marad (ami egyébként idén szept. 19-én 20:00-tól lesz a kollégium HÖK-tömbjében), mivel egy tál macifröccs elfogyasztása után a főszerk csak annyit kért a minket a toborzóra elvivő Seniorunktól (,aki egyébként KÁTÉs tag is volt), hogy „csak emlékezzenek rá”. Mesélhetnék még a többi élményről is,
hogy milyenek a hetente megszervezett gyűlések, és utána a sörözgetés, hogy milyen volt az akkor 35 éves Öregtalálkozó, milyen volt a félévzáró buli, a közösségi kajálások, a SLIP (amin hagyományosan indul egy Kátés csapat is) és a balatonlellei nyári tábor, DE nem akarom lelőni az összes poént, ha kíváncsiak vagytok milyen, akkor gyertek el és nézzétek meg.
A.z.
25