Page 1

Ádám világgá megy bibliai mesék


14

noé

Vizes mese

R

éges-régen az emberek nem viselkedtek valami szépen: loptak, csaltak, hazudtak, árulkodtak, verekedtek. Isten úgy gondolta, hogy megbünteti őket, és óriási özönvizet zúdít a Földre. Megkereste Noét, aki rendes, becsületes ember hírében állt. – Noé – szólt hozzá –, nagy esőket küldök a Földre. Ha meg akarod úszni szárazon, építs egy bárkát! Költözz be a családoddal, és vigyél be minden állatból egy fiút és egy lányt.


Óriási, emeletes bárkát ácsolt Noé, hogy mindenki kényelmesen elférjen benne. Az emberek mindennap ott bámészkodtak körülötte, és folyton-folyvást megzavarták a kérdéseikkel. – Minek csinálsz ekkora hajót, Noé? – kérdezte egy férfi, aki szeretett hazudni. – Hogy kényelmesen elférjünk rajta – felelte Noé egy szöggel a szájában, mert éppen szögeket vert be kalapáccsal az egyik deszkába. – Ha jól viselkedtek, ti is beszállhattok. – Már miért szállnánk be? – kérdezte igencsak gorombán egy kalapos férfi, aki mindig verekedett. – Isten vízözönt küld a Földre, hogy megbüntesse az embereket, amiért rosszak. Aki jó, az velünk jöhet. Ezért csinálom a bárkát. – Bárkát? – kuncogott a sok szájtáti. – Eső ellen mi esernyőt használunk, és gumicsizmát. – Nekem esőkabátom van! Csíkos! – kiabálta a hazudós. – Ugyan, az esernyő sokkal jobb! – legyintett a verekedős, és mindjárt meg is legyintette a hazudóst. No, lett is nagy haddelhadd, s közben valaki ellopta a verekedős férfi kalapját. Noé sóhajtott egyet, és tovább dolgozott.


Amikor Noé kinyitotta a bárka ajtaját, úgy özönlöttek ki az állatok, ahogyan a víz elöntötte a Földet. Isten mosolyogva nézte a partraszállást. Egy szép szivárványt rajzolt az égre, és megígérte Noénak, hogy többet nem küld özönvizet a Földre. Ha pedig olykor beborul az ég, a szivárvány mindig emlékeztetni fogja ígéretére.


ábrahám

Bálványos mese

imród király országában élt Teráh, aki bálványokat készített, és kis boltjában árulta a fa- és kőszobrokat. Az emberek Isten helyett szerették, sőt imádták a bálványokat, finomságokkal teli tálakat tettek eléjük, és hozzájuk imádkoztak, ha bajba kerültek. Teráh szobrai nagyon kelendőek voltak, maga Nimród király is tőle rendelte az udvari bálványokat.

23


lót

Veszekedős mese

Á

brahám Háránban élt Sárával, a feleségével és a rokonaival. Egy napon így szólt hozzá Isten: – Indulj útnak, Ábrahám, megmutatom neked Kánaánt, azt a földet, ahol majd népeddel boldogan élhettek. Ábrahám megfogadta Isten szavát. – Sára! Csomagolj! Költözünk – lépett be a sátorba feleségéhez. – Költözünk? Hová? – hökkent meg Sára. – Kánaán földjére megyünk. Pakolj össze mindent, semmit nem hagyunk itt – e szavakkal Ábrahám kilépett a sátorból, hogy unokaöccsének, Lótnak is elújságolja a nagy hírt.


Lázas készülődés kezdődött. Ábrahám és Lót egész pereputtya és minden szolgája kapkodva lótott-futott a sátrak között. A pokrócokat, terítőket és lepedőket zsákokba szuszakolták. Az összes köpenyt és inget, kendőt és bőrövet, agyagtálat és korsót ládákba tették. A kosarakba ennivalót csomagoltak maguknak, és megtöltötték vizestömlőiket.

29


74

RÁhel

Várakozós mese

L

ábánnak, aki északon lakott Háronban, két lánya volt: Lea és Ráhel. Ráhel, a fiatalabb, szeretett a mezőn sétálni, ezért apja gyakran megbízta a birkák legeltetésével. Egy borzasztóan meleg délutánon Ráhel a város melletti kúthoz terelte a nyájat, hogy megitassa a szomjas állatokat. A kút körül pásztorok heverésztek birkáikkal. Egyiküknek sem akaródzott elgörgetni a kút nyílásáról a nehéz követ, inkább az árnyékba bújtak a tűző nap elől, és hangosan nevetgélve beszél­ gettek. Ráhel éppen azon gondolkodott, kit kérjen meg, hogy segítsen elmozdítani a követ, amikor egy fiatal férfi lépett elő tevéje mögül. Rámosolygott a lányra, és nekiveselkedett, hogy arrébb tolja a kőlapot. Nagy nehezen elmozdította, így a kút nyílása végre szabad lett. – Köszönöm – nézett Ráhel a férfi szemébe. – Semmiség – legyintett az idegen. És mert nem akarta, hogy a lány észrevegye, hogy egy kicsit még liheg, gyorsan elfordult, és megigazította a tevéjén a nyerget. Aztán visszafordult, és így szólt: – Jákobnak hívnak. Messziről érkeztem a nagybátyámhoz, Lábánhoz. A pásztorok azt mondták, te vagy a lánya. – Igen, a kisebbik – felelte mosolyogva Ráhel, és megdobbant a szíve, hogy Jákob éppen hozzájuk jött. Hirtelen nem tudott többet mondani, a kút körül tolongó birkákat nézte. Jákob sem jutott szóhoz, szemét Ráhel szép arcán felejtette. – Akkor gyere, apám örülni fog – mondta gyorsan a lány, és hazafutott.


A könyv második története – a Vizes mese – ezzel a mondattal kezdődik: „Réges-régen az em­be­rek nem viselkedtek valami szépen: loptak, csaltak, hazudtak, árulkodtak, verekedtek.” Nos, gondoltam olvasás közben, a világ nem sokat változott! Pedig eltelt azóta ötezer esztendő, mert – el is felejtettem említeni – ez a mesekönyv a Biblia törté­ neteiből válogat. Tíz kedves, a mai gyermek nyelvéhez, gondolkodásához igazított – bájos, ízlésesen humoros rajzokkal kísért – mesévé formálja azt a hömpölygő történetfolyamot, mely az Ótestamentumban az ember teremtésétől Jákob legkisebb fia, Benjámin születé­séig húzódik. A szülőnek, aki éppen hasznos és szórakoztató olvasmányt keres óvodás- vagy kisiskoláskorú gyermekének, szívből ajánlom ezt a könyvet, mely a legfiatalabb generáció érdeklődését ébreszti fel az emberiség egye­temes kultúrtörténetének értékes kincse, a Biblia iránt. A gyerek, aki hallgatja Ádám, Éva, Ábrahám, Noé, Jákob közvetlen és természetes egyszerűséggel megírt történetét – és nézegeti a mozgalmas, derűs rajzokat –, megteszi az első néhány tempót azon a hosszú, kanyargó folyón, amelyen a művelt, sokoldalúan tájékozott embernek egész életében úsznia kell. Nyugodtan mond­ hatom: a víz hűs, a hullámok lágyak és ringatók, így az „úszás” nem fárasztja a szellemet. Ellenkezőleg: gyönyörködteti. Ranschburg Jenő Talán csak Jean Effel rajzainak egészséges vidámságához mérhető Szántói Krisztián részletekben is, tartalmában is gazdag, hiteles, emberi, esendő, cseppet sem idealisztikus illusztrációfolyama. Ez a klasszikus rajzi koncepció egy rég elfeledett rajzi kultúrát, mégis aktuális felfogásban helyez vissza a könyvpiacon oly ritka illusztrációs közegbe. A képi világ még eléggé meseszerű, tehát az óvodások sem idegenkednek, de valóságos, létezhető személyekkel, állatokkal, tárgyakkal teli, vagyis már a kisiskolásoknak is

2990 Ft

ISBN 978-963-06-8716-4

www.adamvilaggamegy.hu

9 789630 687164

Ádám Világgá Megy  

Bemutato a könyvből