Page 1

Kedves Berzsenyisek! Idén újra itt a Berzsenyi’s! Reméljük olyat sikerült összehoznunk, amit évek múlva is örömmel olvastok vissza. Szerkesztőségünk ebben az évben megújult, így több változtatást is tervezünk. Szeretnénk az újságot rendszeressé tenni, új rovatokat indítani (például: Fashion), illetve minél több embert szeretnénk bevonni az újság készítésébe. Ha kedvetek van, ti is csatlakozhattok hozzánk, szeretettel várunk mindenkit! Minket keressetek: Nagy Liza, 10. a Radó Hanna, 11. c

Egy öregdiák jótanácsai – 2. oldal Zsombor az Zsombor – 3. oldal Kisnull (Nulladikos szemmel) – 6. oldal Kisnull (Csopvez szemmel) – 8. oldal Kisnull (Svéd szemmel) – 10. oldal Színházajánló – 12. oldal Bút kemp – 13. oldal Nagynull (Nulladikos szemmel) – 14. oldal Nagynull (Csopvez szemmel) – 18. oldal IDÖK interjú – 22. oldal Non-stop – 24. oldal 6


Fashion – 24. oldal Vers – 25. oldal Mit? Miért? – 26. oldal

Impresszum Berzsenyi’s – A Berzsenyi Dániel Gimnázium lapja ● Budapest, 2012. október Szerkesztőség: Nagy Liza ● Radó Hanna ● Felelős tanár: Székely Júlia Felelős kiadó: Somogyi László ● Fotós: Tordai Marci ● Szerzők: Basa Dorottya, Formanek András, Földi Anna, Hárs Nóra, Homaira Najafi, Hülvely Alina, Kocsik Tekla, Neubrandt Benedek, Nguyen Anh Hoang, Őry Virág, Radó Hanna, Sáfár Tamás, Sebestyén Gergely, Somogyi Tamás, Szalay Fanni, Thury György, Törék Eszter, Sas Ágnes, Viemann Rozi

Egy öregdiák jótanácsai a nagybetűs Berzsenyihez

Egyetemista vagyok, 25 éves és berzsenyis. Ez minden egyes bemutatkozásnál elhangzik hét évvel az érettségi után is. Ugyanis berzsenyisnek lenni büszkeség, de nem feltétlen azért, mert jók a versenyeredményeink, vagy mert kiemelkedő a felsőoktatásban felvettek aránya, hanem ha berzsenyis vagy, akkor „jófej” vagy. Lássuk miért is. Nem szeretnék az általánosítások és sztereotípiák mezejére lépni, mert valljuk be: az, hogy minden berzsenyis „jófej”, mint minden más egyéni tulajdonság, igencsak nem általánosítható. Ugyanakkor mégiscsak maradnék valahol ennél a jelzőnél, ugyanis ha két ember megtudja egymásról, hogy mindketten a Berzsenyibe jártak, örülnek, s hirtelen egy különleges kapocs alakul ki közöttük, s elkönyvelik, hogy a másik már nem lehet, olyan rossz ember. Ezért fordul elő egyetemeken is, hogy az még az egymást nem ismerő berzsenyis évfolyamtársak is megtalálják egymást. Az egész a nulltáborokban kezdődik, ahol megtanítják neked, hogy a berzsenyisek a legnagyobb (ártalmatlan!) hülyeségekben is benne kell lenniük, hogy a suliba járni a társaság miatt jó dolog, hogy 7


mindent meg kell tenni, hogy a közösség jól érezze magát, s hogy figyelni kell másokra, tolerálni kell őket mindenféle tulajdonságaikkal együtt. Ezért is van, hogy vegyes csoportok vannak: el kell fogadni a kockákat, az altereket, a rockereket, a hallgatagokat, a fájdalmas poénokkal dobálózókat, a könyvmolyokat stb. Aztán kezdődik a tanítás, ahol éreztetik a tanárok az emberrel, hogy ő tehetséges (de még nem elég okos), s többre viheti akár, mint saját tanára. Így alakul ki egy különleges tanár-diák viszony, ahol tisztában vagyunk a másik képességeivel s meghagyjuk neki a döntés szabadságát. Ez persze nem azt jelenti, hogy „azt csinálok, amit akarok, mert ez egy liberális iskola”, hanem a lehetőséget, hogy mindenki azt tanulja, amit szeretne, s azt csinálja a szabadidejében, amit szeret. Itt említeném meg a tiszteletet: a berzsenyiben nem az a pláne, hogy liberális, hanem, hogy egy szabadabb elvű iskola, ahol tisztelik egymást az emberek. Ez persze megint egy általánosítás. Fogalmazzunk úgy, hogy régebben jobban így volt, de már az én időmben kezdett kicsit a tisztelet elmaradozni. A tisztelet nem csupán a tanárok iránt kell(ett), hogy legyen, hanem a diáktársaink iránt is. Tisztelni kell, hogy az egyik társam vegetáriánus, a másiknak nincs túl sok pénze osztálykirándulásra, a harmadikat meg félti az anyja a jeges úton utazni autóbusszal. Ezért a téli osztálykirándulást nem buszos külföldi egymenüs kirándulásnak szervezem, mert mondjuk nekem az a jó. A lényeg, hogy jól akarjuk érezni magunkat, amit megtanítanak, hogy csak akkor megy, ha mindenki jól érzi magát. Talán ezért van az, hogy a „berzsenyisek mindig mindenhol ott vannak”. Ez a hasonló értékrend hasonló helyekre vezet minket (és itt nem féltétlen a Műszaki Egyetemre gondolok). Az elmúlt 3 évben többször is voltam külföldön nyaralni, s nem volt olyan eset, hogy ne futottunk volna össze véletlenül egy berzsenyissel. Ehhez nyílván hozzájárul, hogy egy beszélgetés alatt mindenki hamar megemlíti, hogy ő berzsenyis volt, illetve a felismerhetőség is: éneklés, gitározás, földön ülés s némi igénytelenség. Ha egy fiatal a megállóban földön ülve várja a buszt, végigfut a fejemben, hogy egy suliba jártunk-e. Fáradt, nincs ülőhely, de jól akarja érezni magát, ezért leül a földre, s jó érzés tölti el, hogy mások hülyének nézik, de mégiscsak ő ül. Most lehet, hogy közhelyek tömkelegét zúdítottam egyesekre, lehet, hogy másoknak semmi újat nem mondtam, de az is lehet, hogy kicsit közelebb kerülsz annak megértéséhez, hogy mit is jelent berzsenyisnek lenni. S talán jövőre titeket is a portásbácsi fog kirúgni este 6-kor, hogy menjetek már haza, mert a suli után túl sokáig beszélgettetek a szekrények előtti földön ülve egy zenével foglalkozó kockával, egy cigis alterrel, egy vegetáriánus rockerrel és egy szóvicceket gyártó, egyébként hangját nem hallató sráccal. Hárs Nóri (B, 2002-2006)

ZSAZS! - Zsombor az Zsombor

8


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Zsombor. Sokan azt mondják, hogy Zsomborról írni szinte lehetetlen. Nem lehet megfogalmazni azt az érzés, ami megcsap, ha eszedbe jut, a domb, a vár, a budi, esetleg az utca. Mégis megpróbálkoznék ezzel az óriási feladattal, de azt javaslom, gyertek el, próbáljátok ki, hogy jövőre már tudjátok,miről is beszélek pontosan.

Idén nyáron másodszor vettem részt a táborban, így már hetekkel az indulás előtt „Zsombor-láz”-ban égtem. A találkozó a Berzsenyi mögött volt, kora reggel. („A malom mellett”, ahogy Banán mondta.)Nagyon jó volt újra végignézni a régen látott arcokon, de ekkor még nem is sejtettem, hogy az elkövetkezendő tíz nap, az idei évem legjobb tíz napja lesz.

Minden egy hosszú buszúttal kezdődött. Amikor megérkeztünk köszöntünk Marika néniknek és rögtön szaladtunk helyet foglalni magunknak a padláson. Óriási meglepetésünkre nem csak csupasz földet, hanem matracokkal telirakott helyiséget találtunk. Ilyen nagy kényelem sem volt még Zsomborban, az biztos. Miután túltettük magunkat a megrázkódtatáson, onnantól a megszokott zsombori élettel folytattuk.

Milyen is egy Zsomboros napja? Az aznapi konyhások fél nyolckor ébresztenek. Mire kikászálódsz és (jobb esetben) felöltözöl már megterítve vár rád a finom reggeli. Ez után Fenyő tanár úr elmondja, hogy sajnos nagyon kevés a víz, ezért próbáljunk meg minél kevesebbet használni és kiosztja az aznapi munkákat. A híres árokpucolás idén sajnos elmaradt, de így sem estünk kétségbe.

Hiszen lehetett: fát vágni, amit Szőcs tanár úrral folytatott filozófiai viták fűszereztek. Pajtát üríteni, ami annyira nem is volt nehéz munka, amígPetya röhögő görcsöt nem kapott melletted, miközben egy hatalmas szekrényt cipeltetek. Gyerekfoglalkozásra menni és a bicikliző kisgyerekek után szaladgálni. Takarítani (legfőképp természetesen budit).Állatkertben segíteni, fát pakolni, festeni, kaput építeni a mosdó elé és cserepet pakolni, miközben Kerek tanár úr szóvicceit és csacsi-pacsiait élvezed.

Miután végeztél a napi munkával, következik az ebéd. Ezt azért emelném ki, mert sehol nem ettem még olyan jókat, mint Zsomborban. Ismeritek azt az érzést, amikormár csak azért eszel, mert vétek lenne ott hagyni, annyira finom? Én már túlságosan is. Ez után következik a délutáni szakkörök és a pihi ideje. Én idén nem voltam valami sok foglalkozáson, mert lekötött a Basozás és Dixitezés, de nem bánom, mert eközben olyan barátokat szereztem, akiket 9


most már a legjobbak között tartok számon. Miután a vacsora is a pocinkban landolt, következtek az esti programok. Ez lehetettgitározás, filmnézés, színdarab, vagy esetleg az, hogy felsétáltunk közösen a várhoz. Idén is nagyon jók voltak a táncházak (Ééérem, ééérem utolérem, száz kutyával összetéépem!), de legjobban talán az utolsó esti „írunk a másik hátára” játékot élveztem.

Hiányzik, hiányoztok, hiányoznak a nénik a padon, Emil, a zöld kombájn, Plutón a varázspálca, Szigi cuccai az ágyamról, a mindennapi levelek, a Marika nénik, a közös fogmosások, a családos budi, de mindenképp örök emlék marad a sok basozás,Petyától és Ráhitól a para-parap-paradicsom. Az a bizonyos beszélgetés a hegyen, amikor lekéstük a vacsorát. Vagy az a másik, amikor majdnem felgyulladt a hegy. A „verekedés” a Zólya-porta előtt. Az, amikor végre leesett az eső, és futottunk, de még így is négy órán keresztül ültünk vizes cuccban a sakkbajnokságon, és nem utolsó sorban a negyedik esti beszélgetésem Banánnal.

Sosem felejtem el, amitBagyi mesélt az utolsó napon. Ő is meghallgathatta a tábor előtt a „Te fizetsz, azért hogy dolgozhass?”„Mivan Bagyi, munkatáborba mész?” típusú mondatokat, bevallotta, hogy el is bizonytalanodott, de végül csodálatos volt átélni és látni, hogy a zsomborosok olyanok a tábor végére, mint egy nagy család. Én is ilyen érzésekkel búcsúztam, és remélem, hogy jövőre te is eljössz,és részesévé válsz.

Hé, hentes!

Radó Hanna 11. c

10


Nulladikos szemmel Izgatott an

vรกrt uk a tรกb or nap 11


ját. Kíváncsiak voltunk, hogyan folytatódhat a történet. Mikor a tengeralattjáróval elértük Atlantiszt, máris izgalmas feladat várt ránk. A házak elfoglalásáért kellett megküzdenünk. Miután a tökéletes házválasztás megtörtént, zászlókészítéssel folytattuk. Ebédnek a csoportok svédasztalt készítettek. Mikor végre jóllakásig ettük magunkat, arra lettünk figyelmesek, hogy a rádióból hangos zene üvölt. Mindenki odarohant, hát mi is futásnak eredtünk. A táncolás után kiderült, hogy nem más, mint a hívózene szólt a hangfalakból. A nap további részében rengeteg programon várt még ránk.

Este a tábortűznél énekeltünk, ahonnan egyenként távoztak a csoportok.Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy ezután mi következhet. Mikor sorra kerültünk kiderült, hogy Rourke üldözésére megyünk a sötét erdőbe. Itt: paradicsomot spricceltek ránk, vérfarkasok támadtak meg és löktek föl minket,horror történetet meséltek, szellemekkel ijesztgettek, boszorkányok halált jósoltak. Amikor mindennek vége lett, kiderült, hogy Rourke megszökött, mert áruló férkőzött közénk, Atlantisziak közé. Este egy nem éppen érdekes mesét hallhattunk Hannától, de azért mindenki kíváncsian hallgatta. Mikor végül egyedül maradtunk, Toncsinak elkezdett fájni a hasa, így „csopvezkeresésre” indultunk. Mivel nem találtunk senkit, a fiúkhoz fordultunk segítségért. Bár az ablakon keresztüli beszélgetés vicces volt, végül ők sem tudták megmondani merre találjuk csopvezeinket, így visszatértünk házunkba és hamarosan el is aludtunk.

Reggel az olimpiás torna után megfejtettük, hogy ki az áruló. Ebédeltünk, majd újra felzendült a hívózene. A tánc után a festékes játék következett, ami mindnyájunknak nagyon tetszett. A játék után elmentünk lemosni magunkról a temperát, többkevesebb sikerrel. Este Casino volt, ahol nagyon jól szórakoztunk. Ezután következett az est fénypontja, nem más, mint a mortal. Itt bekötött szemű kitalált embereket irányítottuk. Az óriási üvöltözésben és szurkolásban egy kis időre még a hangunk is elment.Elaludtunk. Néhány óra múlva idegtépő zenével és kavicsos üveget a vashoz verve ébresztettek minket csopvezeink. Senki se tudta, hogy mi fog történni, de így is nagyon élveztük. Bekötötték a szemünket és össze-vissza vezettek minket. Amikor odaértünk és levettük a kendőt a fejünkről, egy tábortűz mellett találtuk magunkat. Innentől kezdve lett az osztályunka 7.c. Mindenkit egyesével kihívtak és kaptuk egy világító kristályt. Ezután rengeteget énekeltünk és játszottunk, ami nagyon jó volt. Visszamentünk a táborhoz és ismét lefeküdtünk aludni.

Reggel magunkhoz tértünk összepakoltunk és elmentünk reggelizni. Reggeli után elkezdődött a hetedikes/nyolcadikos focimeccs. Az idő elteltével ez átalakult csopvez/hetedikes-nyolcadikos meccsé. A csopvezekelkezdtek hülyéskedni. Azt hittük, hogy elmehetünk ebédelni, de ehelyett, sorba kellett állni és csak úgy lehetett bemenni, hogyha egy csopvez bevitt magával. Mikor bementünk azt kellett kiabálni, hogy: „Szeretem a csopvezeket!” ( amiegyébként igaz is), majd ezek következtek: „Légyszi etess, legyezz, fújd meg, hozzál vizet, bohóckodj” és ez így tovább a végtelenségig. Ebéd után mindenki elment egy csopvezzel és különböző feladatokat kaptunk. Ezek közt volt olyan, hogy össze kellett szedni a direkt szétszórt szemetet, ruhát kellett hajtogatni, cicát, illetve kutyát játszani, 12


söpörni vagy akár talpat masszírozni!!! Ezek után a Laurencia következett. Vagy 150-et guggoltunk. Után jöttek a megmentő EB-k és egy csopvezek elleni harcra vezettek minket. Wc papírt tekertünk a csuklónkra és a bokánkra. Az volt a cél, hogy letépd az ellenfélről. Elsőt a csopvezek, a másodikat mi nyertük. A harmadik, döntő párbajt várva nagyon izgultunk. Mikor készen álltunk a végső harcra, akkor egymás kezét fogva nekik rohantunk és amikor odaértünk nem kemény harc, hanem ölelések vártak minket. Kibékültünk és elkezdtünk beszélgetni . Ez után csoportokba ülve kaptunk egy-egy tortát, amit megettünk. Már csak a hazaút volt hátra, így beszálltunk a tenger alatt járóba. Hazafelé végig azon sajnálkoztunk,hogy véget ért a tábor. EZ VOLT ÉLETÜNK LEGJOBB TÁBORA. NAGYON SOK PROGRAM VOLT, AMIK MIND NAGYON ÖTLETESEK ÉS IZGALMASAK VOLTAK! KÖSZÖNJÜK!

Hülvely Alina, Földi Anna, Őry Virág 7.c

Kisnull Csopvez szemmel Ott toporogtam a Flórián téren, életemben először nem nulladikosként, nem hetedikesként, hanem csopvezként… Vártam a többieket, és izgultam, hogy minden rendben legyen. Egy óra se telt bele, és a romok egy óriási színkavalkáddá változtak! Mindenhol nyüzsögtek az Atlantiszba igyekvő „kicsiny harcosok”. 13


Némi játékot követően megérkeztek a kétéltű tengeralattjárók, melyek a rejtett városba szállítottak minket. Az út nagyon jó hangulatban telt, éreztem, mindenki alig várja, hogy kezdetét vegye a nagy kaland!

Mikor megérkeztünk, máris egy nagy feladattal találták szemben magukat a kicsik: házakat kellett szerezniük, hogy legyen hol lakniuk! Kaján élvezettel néztem végig, ahogy a pici lánykák házról-házra járnak, és mindenhol szerencsét próbálnak, akkor is, ha „répülő káncsóvá” kell épp válniuk, vagy ha például a lehető legnagyobb szeretettel kell megdobniuk egy műanyagpohár piramist… Miután mindenki beköltözött valahova, a házak lakói zászlót készítettek, ezután pedig a rádióhoz hívtak minket, hogy meghallgassuk az idei tábor hívózenéjét. A dalhoz tartozó tánc koreográfiáját hamar elsajátította mindenki, és növekvő élvezettel ugrabugráltunk, az EBk mintájára! Ezután a hetedikesek és a nyolcadikosok elvonultak az osztályfőnökeikkel, így végre szusszanhattunk egyet. Mire visszajöttek, már alig vártuk, hogy ehessünk végre. Hatalmas lakomát készítettek a csapatok, mindenki kitett magáért.

Ezt követően, aki akart, röpizhetett, vagy beállhatott focizni, de sokan inkább csak ejtőztek egyet ezután a kiadós ebéd után. A rendesebbek pár óra múlva célba vették a zuhanyzót (persze volt, aki úgy vélte, egy kis szag miatt nem dől össze a világ…), és egy kiadós fürdés után szállingózni kezdtek az időközben megrakott hatalmas tábortűz köré. Kitalálhattátok már, most következett az éneklés. Mialatt mi a berzsenyis dalokat zengtük, besötétedett, és csak a tűz világított. Teljesen váratlanul érte a kicsiket, amikor megjelent Kida, és elárulta, hogy a gonosz Rourke és az emberei itt ólálkodnak az erdőben… Egyesével indultak a csapatok, hogy átkelve a veszélyes erdőn megállítsák és legyőzzék az ellenséget. A TündéRIZOmbik csapata indult elsőként, akiket én vezettem. Ez a kaland, azt hiszem, nekem is ugyanakkora próbatétel volt, mint a kicsiknek! Nagyon féltem, hogy eltévedek, rossz irányba vezetem őket, és pánikba esem… Hála istennek ez nem következett be! Több olyan állomás is volt az erdőben, ahol elraboltak, ilyenkor elég nehéz volt nem elröhögni magam! Képzeljétek el, hogy a csapatotok azt hiszi, egy őrült tudós karmai közé kerültetek, nektek pedig úgy kell tennetek, mintha szenvednétek! Sikoltoztam, és fájdalmasan kiáltottam a látszat kedvéért, de eközben megbeszéltem fogva tartómmal, hogy milyen szép csillagos az ég ma este és hogy: „Nézd csak, ott a Nagygöncöl...” A másik ilyen az volt, amikor a bohócot játszó Öcsi felkapott, és távolabb vitt a csapatomtól, és a rét közepén rám szól, hogy: „Vigyázz, növény!”, majd levágott a földre, és közölte velem, hogy öt perc múlva menjek vissza, és vigyem tovább a csapatot. Utólag kiderült, hogy a „növény” kifejezés egy csalánbokrot takart, de ott, az éjszaka közepén az erdőben, amikor rám szólt, nem értettem mit jelent, és elég viccesnek hatott a dolog. Csapatommal túljutottunk minden akadályon, lett légyen az egy egész üldöző farkashorda vagy őrült bohócok csoportja. A végén azért jó volt kiérni az erdőből!

14


Sajnos azonban kiderült, hogy valaki elárult minket, ezért Rourkék még időben leléptek a színhelyről!

Ezen az estén úgy- ahogy mindenki emberséges időben ágyba bújt, és reggelig aludt. Másnap zenére keltünk, és miután az Olimpia legnagyobb sztárjaival tornáztunk (ott volt pl. Michael Phelps egy észbontóan szexi , kék-fehér csíkos egyrészes fürdőruhában, és elég abszurd látványt nyújtott, ahogy a rét szélén partra vetett hal módjára csapkodott a karjaival bemelegítés gyanánt….), elmentünk reggelizni. Persze a hihetetlenül szuperjó LEG-LEG-LEG sem maradt ki, de ennek a napnak a fő feladata az volt, hogy fényt derítsünk az áruló kilétére! Ennek érdekében bementünk Atlantisz belvárosába, és hosszas kutatás, kérdezősködés és nyomozás után lelepleztük az árulót, aki színt is vallott, és elárulta, hogy a gonoszok aznap terveznek megtámadni minket! Ennek tudatában kezdtünk el felkészülni a végső összecsapásra. Felkészülésünk részét képezte a hagyományos vizes-festékes játék is , melynek végére egytől-egyig úgy néztünk ki, mint valami lucskos-mocskos, elégedett kisdisznó…

A vacsoránál azonban már mindenki szép tiszta volt (egy két fekete-zöld folt kivételével), és kipirult arcokat legközelebb az esti kaszinóban lehetett látni. Az este utolsó programja a nagykedvenc Mortal volt. Itt feltűntek a legkülönfélébb figurák ( Newton és az almája, Phineas és Ferb , a sötét zsaruk, de még egy vad bennszülött hármas is színre lépett), akik tudásukat összemérve, a csapatok által irányítva küzdöttek meg egymással. A küzdelmeknek azzal szakadt vége, hogy megjelentek Rourkék, és kihívták az EBket egy gyors küzdelemre. Itt Rizoék egy akciófilmbe illő mutatványsorozattal legyűrték a gonoszokat, ezzel végleg felszabadítva Atlantisz városát! A győzelem tudatával tértek nyugovóra a picinyek, nem is sejtve, hogy ezzel még nem ért teljesen véget a dolog! Éjfél után, amikor már csak a csopvezek, EBk és az aggok voltak fent, megindultak az utolsó előkészületek a tábor fénypontja, az avatás előtt. A kijelölt időpontra már mindenki a helyén volt, és várta, mikor indul el az őrült dubstep, ami jelezte, lehet felverni az alvókat! Szűk negyed óra múlva már bekötött szemmel, libasorban vezetve haladtak a nulladikosok az avatás helyszíne felé. Mondanom sem kell, nem a legrövidebb úton jutottak el a kivilágított oltárhoz. Padra fel és padra le, árkon át és faág alatt el, a lehető legkacskaringósabb úton, de végül mindenki odaért, és amikor lekerültek a szemfedők, egy hihetetlenül szép látvány tárult a picik elé: a mécsesekkel telerakott boltív alakú rom, az… az maga volt a varázslat! Miután az EBék egyesével mindenkit berzsenyissé avattak, következtek az elmaradhatatlan körjátékok. Mindezek végeztével kimerülten és fáradtan, de jóleső érzéssel feküdtek le az újonnan felavatott hetedikesek. Nem sejtették, hogy a másnapjuk nem épp ilyen hangulatban fog elindulni.

15


A harmadik nap a szívatás napja volt, csopvezként akármerre néztem, mindenütt csak botok után futó, vagy masszírozó, esetleg füvet tépkedő hetedikeseket és nyolcadikosokat láttam. Bár ez mind még semmi volt ahhoz képest, amikor két csavargó kisfiúhoz mentem oda azzal a megszólítással, hogy: „Hát ti mit csináltok? Nincs semmi feladatotok?!”, és erre az volt a felelet, hogy: ”Dehogynem van, épp aranyos ördögcafatkákat keresünk a fűben…!” De hát a szívatás sem tartott örökké persze, a 7–8.-osok és a csopvezek kibékültek, ahogy eljött a vécépapíros játék. Így szent volt a béke, mire megjöttek az immár busszá változott tengeralattjárók, és visszavittek minket a jó kis Flórián téri romokhoz. Ezzel tulajdonképpen véget ért a tábor. És én megint sok-sok élménnyel és tapasztalattal gazdagabban mentem haza.

Viemann Rozi 9.c

16


Camp “Kisnull” This year there were two extra visitors in Camp Kisnull: a girl and a boy from Sweden. We were curious about their views and opinions on the camp and that is why we made this interview with Homaira Najafi. Why have you been to the camp? -The reason for our visit was to collect ideas and get inspired from your camp, because we want to organize a similar one for our fresher’s or first year students. Therefore, we attended your camp to have a look at how students from the Berzsenyi Dániel Gimnázium organized their camp for their fresher’s. Will you organize similar camps in Sweden? - Hopefully yes, if there is a possibility to organize such a fun event with the permission from our principal as well from the teachers we will try to organize a similar camp which will be a challenge but fun at the same time. What was the best moment of the camp? -Wow, that was a hard one. There wasn’t any specific moment that I can call “the best moment” because there were lots of them! But I can easily state that the theme song was a great idea to bring together everyone in a dance which I liked a lot and I also enjoyed the color game which was both colorful and fun especially when everyone was chasing one another. And what was the worst moment? -To be honest, there weren’t any “worst moments” because I really enjoyed all the activities even the ones that I didn’t participate in so no, there didn’t exist any “worst moment”. Did you like the “calling music” and the dance? -Yes indeed, “Allez” was a really good song that suited perfectly with the dance steps. I liked the fact that the steps were easy so that all of the fresher’s could cope without feeling that is was too difficult. When will you come to Hungary again? Will you visit us? - I’m not sure to be honest. I was thinking of applying for the exchange program next year which means that I might visit your school for a week and learn more about Hungary but I’m not sure. Perhaps an invitation would bring me back to Hungary who knows. But what I do know is that I had an amazing time with all the students from Berzsenyi Dániel Gimnázium and I will definitely visit you guys when I have the possibility. What was your first impression about the Berzsenyi's students? - They all seemed nice and friendly. Some of them looked a bit curious and probably wondered what we were doing in their camp while others looked shy but meanwhile very sweet and adorable. Do you have any messages to the students of Berzsenyi? -Of course! I would like to thank all of the students for making us feel welcome and part of 17


the Kisnull family. We shared some great moments and laughs together that brought us together as a whole and I had a wonderful time spending those days with no one else than you guys. I hope to see you soon in the nearest future and feel welcome to visit Sweden as well, perhaps by applying the exchange program? And remember this is not the end, just the beginning! Hanna Radó 11.c

Színházajánló AveryCorman: Kramer kontra Kramer A Kramer kontra Kramer c. film messze földről híres az öt Oscar díjával, amit bezsebelt. Tegyük hozzá, hogy MerylStreep és Dustin Hoffman főszereplésével nem is volt nehéz dolga az alkotóknak. Azonban mi újat adhat egy kis csapat magyar színész, a Belvárosi Színházban ugyanez alatt a cím alatt? Nekem mindenképp felkeltette érdeklődésemet, hogy világpremierről van szó, illetve, hogy a Jászai-díjas Rába Roland a rendező. A darab egy (sajnos) mindennapi eseményt dolgoz fel, amit sokan át is élnek. Egy olyan témát, ami már oda-vissza át lett rágva, egészen a csontig (a szerencsésebbeknek sikerül megemészteniük). De ez a színdarab megmutatja a velejét. Nem másról, mint a válásról beszélek. De mi lesz a gyerekkel?

Törék Eszter, 12. 18


BÚT KEMP Ezen a nyáron is megrendezésre került a már-már hagyománynak számító berzsenyis evezős tábor, a BÚT kemp. Egy kicsit kényelmetlen vonat, majd buszút után megérkeztünk - a többségnek már jól ismert helyre Dunakilitibe. Első dolgunk a sátorállítás volt. Ez sikerült is, kinek rövidebb, kinek hosszabb idő alatt. Ezután megismerkedtünk a hellyel, egyesek fagyizásba, mások napozásba kezdtek, (Az egész heti jó idő szerencsére ezt lehetővé is tette).Ez a kis pihenés jól is jött mindenkinek,hiszen fel kellett készülni a másnapi evezésre, ami egyébként a tábor fő programja. Voltak, akik életükben most fogtak először evezőt a kezükbe, de voltak, akik már rutinosan indultak neki az első megpróbáltatásnak. A nagy igyekezetek ellenére is akadtak olyanok, akik nem tudták megúszni fürdés nélkül a napot, és beleborultak a Dunába, az éppen csónakban maradtak nagy örömére. Nap végére elégedetten,sok kilométernyi evezéstől kimerülten ültünk le a vacsorához. A minden esti elengedhetetlen szabadfoglalkozás után, ami kártyázásból (solo, csótány póker, BANG!, és bármi, amit még el lehet képzelni) vagy stégen való beszélgetésből állt, már senkinek nem volt problémája az elvalvással. A továbbiakban minden nap frissen, újult erővel kezdtünk neki a túráknak, és ennek köszönhetően már egész nagy távokat is megtudtunk tenni (természetesen fáradtságot nem ismerve). Persze, amikor arról volt szó, hogy csak haladni kell a sodrással, talán még lelkesebbek voltunk. A szabadidőnkben egymást nem kímélve harcoltunk egy nagy ugródeszkaként szolgáló fatörzs meghódításáért, de amikor már kimerültünk, csak fürödtünk a Dunában, strandröplabdáztunk, társasoztunk, tehát nem volt egy unalmas percünk sem. Rengeteg kellemes élményt szereztünk ez alatt a 7 nap alatt, és a hét végére már mindenki nagyon belejött az evezésbe is, még azok is, akik még csak most csinálták először. Egy biztos: jövőre már ők is gyakorlottan vághatnak neki ennek a kalandnak. Nekik, és bárkinek, aki szeretné kipróbálni az evezést, vagy csak szeretne egy hetet jó hangulatban eltölteni a barátaival, sulitársaival ajánlom következő nyári programként a Bútkempet!!! Thury György 11.d

19


Nagynull 2012 – nulladikos szemmel Első nap "A fél tizenegyes vasparipával" indulunk. Felszállás után már rögtön feladat vár ránk: egy színdarabot kell kitalálni megadott kritériumok szerint. Mire nagyjából kiagyaljuk, a vonat már Soltvadkert közelében jár, tehát ücsörgésre nem sok időnk marad. Leszállva a tömeg fiúk-lányok szerint csoportokra oszlik. A miénk a legutolsó turnusban szállhat fel a buszra, de amíg várunk egy veszélyes "Adj király katonát"-játszma veszi kezdetét. A táborhelyen egy szimpatikus hölgy üvölt torka szakadtából, hogy pakoljunk, ő volna "TáborErzsi", a hely tulajdonosa. A csomagokat még nem tudjuk bevinni a házakba, hisz meg kell küzdeni a lakhelyért, vagy alszunk kint. Persze, mindenki az előbbi opcióra szavaz, így elindulunk. Minden ház előtt annak "főbérlői" várnak minket, akik azonban nem adják könnyen konyhájukat/szentélyüket/stúdiójukat/stb. Nem tetszik a szakácsnak, a gyurmasütemény és az indián harcosok próbáján is elbukik a csapat, de végül a "castingon" látnak bennünk valamit, így engedélyt kapunk a belépésre. Berendezkedés után ki kell csinosítani a házat: lufikat fújunk, kreppapírral tekerjük körbe a teraszt, sőt páran még pólót is felhasználnak dekoráció gyanánt, amivel aztán jó alaposan megküzdünk, hogy ott is maradjon. Azonban bűnözők tűnnek fel a színen, kidurrantanak egy pár lufit, és elvisznek egy keveset a már elkészített dekorációból. Oda a remek ötletnek, hogy minden lufin legyen rajta az egyik ittlakó neve, kábé öten átköltöznek ugyanis a gengszterekhez, úgy tűnik. Ezután nyílt licitre bocsátják az elkobzott árukat (ugyanis nemcsak a házat, hanem valamilyen mennyiségű "pénzt" is kaptunk). Nagy üvöltözés támad, egyre emelkednek az árak, egyre bátrabbak a licitálók, mégis minden hamar elmegy. Az első esti vacsora az általunk összeállított svédasztal, sötétedéskor pedig egy "indiai kulturális rendezvényre" invitálnak bennünket. A két kimondhatatlan/megjegyezhetetlen nevű műsorvezető konferálja fel a fellépőket, azaz minket a színdarabjainkkal. Az én csoportom szinte rögtön az elején sorra kerül, a darabunk egy falu lakosságát tizedelő kígyó-víziló története, akit végül Phineas és Ferb bátor módon megfékez. Úgy, hogy túl vagyunk az előadáson, rögtön kellemesebb figyelni a többiekét - nem tudom, kínos-e, vagy sem - én mindegyiken hangosan nevettem. (Az alábbi párbeszéd lett a kedvencem: "Forrt a szemed, Szása? - Nem a szemem forrt, Iván, nekem a szám forrt Iván", szakállas vicc, de attól még jó), az este végeztével pedig egy gitáros-éneklős program, és egy jó kis esti torna zárta a napot.

Sas Ágnes 9. a

Második nap Reggel, amint felcsendült a hívózene, futásnak eredtem és kócosan, álmosan eljártam a táncot a 20


többiekkel. Volt, aki magával hozta a fogkeféjét, egyesek csak félig tudtak felöltözni. Ezt egy kis bemelegítő futás követte, majd ismertették az evolúciós játék szabályait és egy hamar mindenki tojásból supermanná avanzsált. Ezután egy izgalmas játék várt ránk három-három csapat mérhette össze erejét az indiai honfoglaló/activity játékban. Azonban a csapatok pénz fejében megnehezíthették egymás dolgát, szívatásokat vásárolhattunk. Mondanom se kell, hogy mennyit nevettem a játék folyamán. Kiderült, hogy nem lehetetlen úgy mutogatni, hogy közben labdával dobálnak, vagy épp felemelnek. A játék végére a csapatok ráéreztek arra, hogy a hangos bekiabálások, visszaszámlálások szintén nehezítik mások dolgát. Ebéd után Indy bemutatta tizenkét felfedező barátját, akik azért jöttek, hogy belőlünk is tapasztalt felfedezőket faragjanak. Így Aranyhaj, Dóra, a felfedező, Phineas és Ferb és még sokan mások- csatlakoztak egy-egy csoporthoz. Minden felfedező kapott iránytűt, térképet, vagy épp egy látványos tetoválást. Mi csak akkor tudtunk haladni a feladattal, mikor végre valahára sikerült rumot szereznünk Jack Sparrow kapitánynak. Ezután újabb játék következett. Az elején csak egy fehér folt volt a homlokomon és sárga foltot viselő embereket üldöztem, de végén már magam se tudtam, hogy milyen színt kergetek vagy egyáltalán én milyen színű vagyok. Egyet tudtam csak: hogy a festék beterít és az arcomon egy hatalmas mosoly virít. A móka végeztével Mola Ram és emberei megjelentek a táborban, mi azonban szembe szálltunk velük és leterítettük támadóinkat. Mivel Mola Ramot kötötte az ősi átok, hogy nem szegheti meg ígéretét, elengedte a Maharadzsát. Az örömhírt egy fürdőzéssel ünnepeltük meg. Sokan nyakig elmerültek a Büdös-tóban, egyesek a parton ülve nézték őket. Miután festékmentesen visszatértünk a táborhelyre, utasítást kaptunk, hogy rakjunk rendet a szobánkban. Mikor már az ég alja sötétedni kezdett, összegyűltek a csoportok és beültek egy immár üres ház, üres szobájába. Csopvezeink elmondták, hogy most egy beszélgetés következik, melynek a célja, hogy még jobban megismerjük egymást a csapaton belül és kinyíljunk társaink előtt. Egy idő után mindenki feloldódott és bátran megosztották másokkal érzéseiket, félelmeiket. Együtt érzően hallgattam mások beszámolóit és én is megosztottam félelmeimet a többiekkel. Egyszer csak két ember betört a szobába és elraboltak két csopvezt. Letaglóztak a történtek, meglepett a betörés és éreztem, hogy ez nem jelent jót. Hamarosan levelet kaptunk, hogy amilyen hamar csak tudjuk, hagyjuk el a tábort. Elindultunk az erdő felé, a sötétben. Úgy éreztem bármelyik percben előugorhat valaki, hogy megijesszen, vagy bárki mögém osonhat. Egy ideig futólépésben haladtunk, majd utunkba állt egy elátkozott testvérpár. Sajnos rossz verset olvastunk fel, így a feltámadt gonosz testvér üldözőbe vett minket. Pár lépéssel később az elátkozott, megbűvölt csopvezekkel találkoztunk, akik elől szintén menekülnünk kellett. Utolsó próbatételként bekötött szemmel, vonatban kellett haladnunk az úton. Zavart, hogy semmit se látok, de igyekeztem nem lemaradni. Néha valaki megérintett, valahol mögöttem sikítás hallatszott, hangokat hallottam és valaki ismét hozzám ért. Hirtelen egy hadaró hang utasított minket, hogy vegyük le a szemkötőket és ott állt előttünk Indy, Marian és Délia, akik elüldözték a ránk támadókat és visszaszerezték a Shiva-köveket.

Basa Dorottya 21


9. a

Harmadik nap Tárárárárá tárárárárá tárárárárá óóó!" Hangzik a rádióból, és mindenki énekli teli torokból. A tábor harmadik napjára már kezdett slágerré válni a hívózenénk. Végül Marion belevág: "Az éjszaka sikerült visszafoglalnunk a tábort, és nálunk vannak a Shiva kövek, de Mola Ram elrabolta Déliát" Hurrogás, majd sejtelmes hang szólal meg a rádióban: "Nálam van Délia, és átkot bocsátok a csopvezeitekre... Addig nem oldom fel, míg oda nem adjátok a Shiva Köveket." Ezután Marion javaslattal áll elő, miszerint készítsünk hamis Shiva követ, hátha Mola Ram bedől. Indy eleinte tiltakozik, elvégre fő az erényesség, és nem hazudhatunk, de végül persze Marion győz. Megkezdődik hát a hamis Shiva kő összetevőinek vadászata. Minő meglepetés, egy alkimista épp arra járt, és megígérte, hogy elkészíti a másolatokat, ha összeszedjük hozzá az alapanyagot. A csopvezeinken úgy tűnik, elkezdett fogni az átok, sehol nincsenek, helyettük egy segítő pesztrál minket. Állomásról állomásra haladunk, de úgy tűnik, bármerre visz utunk, mindenhol kudarcot vallunk. De végül fordul a kocka, az utolsó alkalommal sikerül szereznünk egy adag szenet. Nemsokára felharsan a hívózene, sikerült megkreálni az ál-shiva köveket. Éljenzés és taps, Déliát is sikerül kimenteni. Hirtelen szokatlanul feelgood lesz a tábor, bejelentik, hogy Délia a trónörökös, Indy pedig megkéri Marion kezét. (Szív megszakad!) Most osztályfőnöki órák következnek, amíg előkészül Indy és Marion esküvője. Na igen, Indy és Marion össze szeretne házasodni, de nincs, aki összeadja őket. Menő zene a háttérben, az EB lakhelyéül szolgáló faház teraszán megjelenik az harmadik esti műsor két műsorvezetője, akik boldogan felajánlják segítségüket. Irány a színpad, everybody, ahol a két műsorvezető felkonferálják a legnagyobb partiállatokat. Tizenketten bukkannak fel, mindegyiküknek választania kell egy csoportot, ami majd segíti őket egy kvízjáték keretében. A színpadon feltűnik Santana, Ozzy Ousbourne, John Lennon, vagy akár Moby. Moby választotta a mi csapatunkat, mi fogjuk őt segíteni a játék folyamán. Mikor végzünk az öt kérdéskörrel, a pontok megszámlálásáig a műsorvezető egy másik játékot konferál fel: "De úgy halljuk, akadnak közöttetek is párok, akiket legalább annyira erős szerelem fűz össze, mint Indyt és Mariont. Gyertek a színpadra!" Na igen, ez volna az a bizonyos "álompár"-játék, a párok felfáradnak a színpadra, és igazi "valóságshow" hangulatban mérkőznek meg egymással. A szerencsés győztesek Indyvel és Marionnal együtt esküdhetnek. El is kezdődik a szertartás, csakhogy megszakítja Mola Ram és serege, úgy tűnik, a nászút előtt ideje lenni egy kis végső leszámolásnak. Az incidens szerencsés kimenetellel ér véget: Mola Ram meghal, Délia lesz a trónörökös, és Indy és Marion is boldogan élnek, míg meg nem halnak. - Így ér véget a keretmese. Este még egy hatalmas "utolsó esti parti", de korán ágyba terelnek minket, elvileg valamiért korán kell majd felébrednünk...

22


Negyedik nap Nyakig betakarózva aludtam, mikor hirtelen felkapcsolódott a villany. Pislogva, értetlenül néztem fel, mire a fülemet megcsapta valami borzalmas hang, mintha valaki köveket rázna egy üvegben. Nem is vettem észre, hogy mikor nyílt ki a szobánk ajtaja, a következő pillanatban már ott állt előttem Zsuzsi és hangosan keltegetett minket. Mindenki álmos volt és összezavarodott. A következő utasítás szerint be kellett kötnünk a szemünket és be kellett állnunk egymás mögé egy oszlopba. Én kerültem legelőre. Hanna megfogta a kezem és elindította a vonatot. Néha megálltunk, mert valaki lemaradt, vagy irányt váltottunk, hogy kikerüljünk egy fát. Nem voltam benne biztos, hogy amikor lehajoltam, tényleg volt ott egy terebélyes fa, vagy, hogy valóban át kellett-e ugranunk egy árkot. Végül megálltunk. Még mindig nem láttam semmit. Csak motoszkálást hallottam. Végre valahára levehettük a szemellenzőnket. Meglepett, amit láttam. Azt hittem, hogy bátorságpróbára megyünk, vagy valami szivatós feladat következik, de nem. Ott állt körülöttem minden csapat, az oszlopokból kialakult egy kör, majd észrevettem, hogy ott állnak az EBk és az aggok is. Elmondták, hogy most az avatás fog következni, hogy ezen túl, mi már egyenrangú Berzsenyis diákok vagyunk, és hogy e perctől kezdve kilencedikessé lépünk elő. Egyesével mindenkinek felolvasták a nevét, majd a nyakunkba került egy fából készült emlékmedál. Ez után különböző körjátékokat játszottunk. Egy idő után a nap is előbújt a horizonton, majd medve vadászatból visszatérve ismét bebújhattam az ágyba. Pár órával később jött az ébresztés. Minden olyan furcsa volt. Mindenki ideges volt, kiabálták a csopvezek, hogy miért nem pakolunk, miért van ekkora kosz… majd mikor kimentem a házból, azt láttam, hogy a segítők és a csopvezek veszekednek. Mindenki undok volt a kilencedikesekkel. Évfolyamtársaim arcáról ugyan az volt leolvasható, mint az enyémről – senki se értette, mi történik. Mikor azonban söprés közben minden nagy elém szórta a cipőjéből a homokot, majd Sáfár megkért, hogy mossam meg a haját, megvilágosodtam. Sor került a szívatásra. Engedelmesen megmostam a haját, majd ezután több embert is megmasszíroztam. Egyesek a földön kúsztak, mások a slag alatt táncoltak és énekeltek, páran dicshimnuszokat zengtek csopvezeikről. Volt, aki embereket keresett, hogy megmossák a lábát, mások vitették magukat. Ha épp kész voltam egy feladattal, már kaptam is másikat. Kukacként végig szántottam a betont, majd Hanna kérésére gödröt ástam egy paprikával. Az ebédnél se volt jobb a helyzet. Tilos volt megszólalni, de ha csöndben is voltál, kivetni valót találtak benned. Ebéd után eljártam a lapatát, majd hallgattam, ahogy a rádióban mindenért a nulladikosokat ( pudvákat) hibáztatják. Az EBket nem láttam sehol, de hamarosan három új EB érkezett az aggok közül. Nem tetszett az új tánc, a Laurencia játék se és az se, hogy amint megszólaltam, nyakon öntöttek vízzel és rám kiáltottak, hogy kussoljak. Végre valahára a régi EBk a segítségünkre siettek és fellázadhattunk. Először fociztunk, majd a következő játékban minden nagyot be kellett ráncigálnunk a mi térfelünkre.Mi nyertünk, de következett a visszavágó. Alighogy futásnak eredtem, két kar ölelésbe zárt és minden oldalról bocsánatkérések hangzottak el. Vége volt a szivatásoknak. A békülés volt talán a legjobb része a tábornak. Nem volt más hátra, csak a 23


hazamenés. A vonatút gyorsan eltelt és mire észbe kaptam, utoljára a álltam a csapatom gyűrűjében a Keleti pályaudvaron és utoljára elkiáltottam magam, hogy „Most Shivatsz?!”.Talán nehéz szavakba önteni, hogy mennyire élveztem a tábort; leírni azt, hogy minden program milyen jó volt és megfogalmazni, hogy milyen rossz érzés, hogy mindennek vége szakadt. De persze azt is elmondhatom, hogy mennyire boldog vagyok, amiért immár én is a gimnázium diákja lehetek. Basa Dorottya 9. a

Nagynull 2012 - Csopvez szemmel Első nap A vonatúton a segítő-agg kocsi sajnos eléggé el van szeparálva - azaz a szerelvény legvégén van - de mivel póló méretet kellett beszereznem és az esti színházas játék részleteit is ki kellett osztani, volt szerencsém néhányszor átsétálni az egész vonaton. Azt hiszem kijelenthetem, hogy jó hangulat volt. Amint megérkeztünk a táborba, máris volt feladatunk, hiszen a házfoglaló során állomást kellett csinálnom Zizivel. Szerep szerint egy rendező, és egy asszisztens voltunk, és az állomás lényege az lett volna, hogy kicsit felengedjenek a táborban a nulladikosok, egy kis improvizációs játék keretében. Minden csapat ügyesen játszott és már-már érezhető volt a tábor hangulat. Még ebéd előtt bemondták, hogy a segítőket várják a rádió előtt, és bár ez nem tűnt fel sok embernek kétszer is lejátszották a segítő hívózenét. Igen. Ilyen is volt! A mi hívózenénket követően a "nagy" (vagy hogy is mondjam, a mindenkinek szóló) hívózene is megszólalt és sok meglepett arc között próbáltunk hangulatot teremteni és mozogni az EB-velegyütt. Kajaaaa!!! A svédasztalból, mint segítők, kimaradtunk volna ha oda nem pofátlankodunk egyegy csapathoz és nem kérünk kaját. De kértünk. Ez olyannyira jól sikerült hogy jól is laktunk. Következett a ház díszítés és a licit. A licitben nem volt feladatom, így addig segítői teendőimet végeztem (semmi lógás!), majd pár segítővel karöltve csapattuk a parti hangulatot, ezzel is gerjesztve a nagynull feelinget! Ahogy haladt a nap, a kicsik a színdarabjaikat próbálták, én pedig lelkiekben próbáltam felkészülni az esti performance-ra, amiben én voltam az egyik műsörvezető. Lassan eljött az idő és elkezdődött a színház. A színdarabok a szokásos módon lementek, a kommentálás pedig történt ahogy történt. Miután egy indiai tánccal lezártuk a színházat, rögtön következett a gitározás, úgyhogy gyorsan át kellett szellemülni. Kivetkőztem a 24


szerepemből és pár perc múlva csatlakoztam az éneklő táborhoz. A hangulat nyugodt és bensőséges volt. Ez az egyik kedvenc részem, mert ilyenkor úgy összehangolódik a csapat. Ismét gyors átszellemülésre volt azonban szükség, mikor a gitározást rögtön a körjátékok követték. Sokat ehhez nem tudok hozzáfűzni hiszen ez mindig egy elég jól sikerült rész, ahogy most is az volt. Mikor néhány gyerek túlságosan is beleélte magánt (csopvezek, segítők és nulladikosok is) kicsit lenyugtattuk őket, és így zavartalanul lement a játék. Mivel a fektetésben nem volt feladatom, ismét egy kis pihenőhöz jutottam. Csak várnom kellett, hogy végezzen a csapat, és kezdődhessen a csopvez gyűlés. A hosszú nap után nem is nagyon húztuk el az éjszakai gyűlést. Néhány kisebb összezördülésen kívül nem történt nagy dolog. Megbeszéltük a másnapi programot és zuhanyzás (vagy annak kihagyása) után mindenki bezuhant az ágyba. Pár mondattal még megvitattuk, hogy hogy sikerült a nap, aztán mindenki jobbnak látta ha alszik, mert másnap hosszú nap várt ránk. Somogyi Tamás 10. d

Második nap Második nap egy szelíd ébresztő és az ezt szorosan követő hívózene után, JustinBieber és SelenaGomezvártak minket a színpadon, hogy egy kis testmozgásra ösztönözzenek minket. A kimerítő fizikai megpróbáltatások után pedig, az első turnus elindulhatott reggelizni. Mikor mindenki feltöltődött és készek voltunk folytatni a kiképzést, a mentális felkészítés következett. A játék alatt nem csak tudásunkat gyarapíthattuk, hanem a pénztárcánkat is megtölthettük (vagy épp kiüríthettük), ugyanis a kvíznek valódi tétje volt, vagyis ha egy csoport jól gazdálkodott és a csapat összhang is a helyén volt, akár még gazdagabbak is lehettek a játék végére. De azok sem unatkoztak, akiket nem nagyon izgatott, hogy marad-e pénz vagy nem, mert kisebbnagyobb összegek feláldozásával, az ellenfél csapatot, mókás próbák elé lehetett állítani. Lassacskán mindenkinek elég okosnak és felkészültnek kellett éreznie magát, mert megszólalt a hívózene, és egy hihetetlen menő merciből, hihetetlen fékcsikorgás, és porkavarás után, nem más mint SnoopDogg szállt ki. Aki, mint megtudtuk Indy egy régi barátja, és mikor megtudta, hogy Indynek segítségre van szüksége, azonnal felkereste és elhívta, az összes kutató, felfedező, kalandor ismerősét. Ők pedig jöttek és jöttek: ott volt velünk, Lara Croft, Willy Fogg, MissMici, Dóra a felfedező... még Jack Sparrow is otthagyta a Karib-tengert a kedvünkért. Ám a felfedezők nagyon különböző képességekkel és eszközökkel rendelkeztek, ígyhát minden csoport a szárnya alá vett egyet-egyet, hogy kicsit felPIMPeljük a képességeiket. Amint ezzel is megvoltunk, a mindenki által jól ismert festékes játék következett, de ezt már nem volt időnk végigjátszani, mert egyszer csak bevonul a főtérre Mola Ram és serege, hogy „végleg leszámoljon velünk és megszerezze Déliát”, akinek a vére szükséges volt számára az örökélet-elixírjének elkészítéséhez. De felkészültségünk és elszántságunk kifogott rajta, és bár neki magának, még egyszer, utoljára sikerült elmenekülnie, serege megalázó vereséget szenvedett. 25


A győzelem örömére egész napos segítőink (a felfedezők) elkísértek minket a strandra, ahol kipihenhettük a harc fáradalmait. Úgy gondolom, hogy a strand nyújtotta összes lehetőséget kipróbáltuk: volt kakasviadal, hármas torony, négyes torony, piramis… de talán a leg népszerübb a „mindenki hozzon egy marék homokot és betemetjük a Vinit” programpont volt, legalábbis én nem gyakran látok annyi embert 3m2-nyi összterületen. Aztán fölkerekedtünk, hazamentünk, megvacsoráztunk, majd minden csoport elfoglalt egy számára szimpatikus szobát, hogy a táborban először egy kicsit elcsöndesedjünk és alkalmuk legyen komolyabban, mélyebben megismerni egymást. Itt olyan dolgokat mondhattunk el egymásnak, amiket talán még soha senkinek nem volt módunk, vagy merszünk, anélkül, hogy attól tartsunk, hogy ezt bárki kineveti, esetleg továbbadja. Azonban (nagy sajnálatomra) egyszer csak ezek a meghitt pillanatok is véget értek, ugyanis Mola Ram és emberei gonosz módon este betörtek a táborba, és rajtaütés szerűen minden szobába betörtek, hogy magukkal vigyék, az ott ülők közül, akit tudtak. Természetesen ezt nem hagyhattuk. Így miután Marionék leveléből megtudtuk, hogy menni kell, mentünk. Miközben az éjszakai égen a Hold, szinte nappali világosságot árasztott, az erdő tele volt rémisztő alakokkal. Egy sikoly jobbról, egy ordítás balról, de menni kellet, mert a barátaink élete lehetett a tét. Formanek András 10. c

Harmadik nap Újabb izgalmas napnak néztünk elébe. Személy szerint nekem és Zizinek a megszokottnál kicsit korábban kezdődött, ugyanis el kellett próbálnunk párszor a reggeli torna koreográfiáját. Hideg volt ugyan, de ez nem jelentett problémát. Gyorsan bemelegítettük magunkat egy-két gimnasztikai gyakorlattal, hogy aztán a többi táborlakót is megmozgassuk. Turai Esztertől tanult jóga mozdulatokat se hagytuk ki a tornából és ezúton is szeretném megköszönni Esztinek a segítséget! Majd a végén jött egy hajtós sorverseny, amelyet a „Most Shivatsz?!”nevű csapat nyert meg. Ezután a reggeli következett. Nos, akik ott voltak, azok tudják, hogy nem mindig kaptunk emberhez méltó adagot, de a reggeli kivétel volt ez alól! Reggeli után következett a BGCS (Badly Good CSopvezek) nevű játék, ahol a csopvezek segítő szerepben is kipróbálhatták magukat, a segítők meg értelemszerűen csoportot vittek. Én a „Shiva tagok” nevű csoportot vittem és nagyon élveztem, az állomások is nagyszerűek voltak. Amíg a többiek lementek a vízbe pancsolni, addig én kihasználtam a pihenő időmet, ami egy jó fél órát jelentett. Majd nekiálltam készülődni a Woodstock-ra, ahol régi vagy már elhunyt sztárok keltek életre, mint például Bono, Iggy Pop, John Lennon, Hendrix és végül de nem utolsó sorban Santana. Én alakítottam a rock and roll koronázatlan királyát, Elvis Presley-t. Ennyi hajzselé meg fehér ruci nem volt még rajtam, de azt hiszem, szerencsésnek vallhatom magam, hogy nem néztem tükörbe. A vetélkedőt végül Bono nyerte meg (ismét a „Most Shivatsz?!” csapattal), így hát őt érte a megtiszteltetés, hogy egy hangulatos Álomesküvő keretein belül összeadja Mariont és Indyt. De az esküvőt megelőzően hat szép pár küzdhetett meg az „álompár” titulusért. Sajnos lemaradtam 26


róla, mert éppen fekete színben pompáztam és még wc-papírt is kötöttem magamra, de azért hallottam ezt meg azt! Következett a végső harc, melynek után ismét a földön kiterülve végeztem, úgyhogy piszkosan és festékesen mehettem a zuhany alá, hogy aztán frissen és tisztán vonuljak a focipályára, a kedvenc nagynullos programomra, a hívózene maratonra! Ez az a program, amikor kiadunk magunkból minden feszültséget és közben nosztalgiázunk is. Nem lehet elégszer átélni! Ha még nem volt elég a partiból, akkor következhetett a DISCO! Nem hittem volna, hogy kint is olyan jó lesz, mint bent az elmúlt években, sőt talán még túl is szárnyalta! Ment ott minden a kálmimaybe-től az afrocircus-on keresztül a bonfire-ig! A kicsiken is látszódott, hogy élvezik. Majd a csopvezek lefektették őket, hogy aztán …. (folytatás következik!) Nguyen Anh Hoang (Öcsi) 12. c

…és reggel lett és este, a negyedik nap Azt hiszem, aki valaha volt nulltáborban, az pontosan tudja, hogy miről szól a 4. nap hajnal, a délelőtt és a délután egy része. Így hát ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy igen: fáradtak voltunk a hajnalig tartó játékok, meg éneklés, meg miegymás miatt; nehéz volt felkelni; zavart minket, hogy az EB viszont továbbra is alszik… és ez a rengeteg minden, szegény-szegény nulladikosokon(ELSŐSŐKÖN) csattant. A nagy kibékülés után viszont mindenki biztos lehetett benne, hogy vége van: nincs többé Mola Ram, fekete sereg, nincsenek gonosz csopvezek, Laurencia, Lapata… csak a szép és jó dolgok maradtak a világban. És ez a nagy harmonikus közösség, elindul, hogy végső búcsút vegyen a táborhelytől, buszra szálljon, a buszról átszálljon a vonatra, ahol egy utolsó nagy tombolásos, gitározós, randomordítozós, hihetetlen gyorsan elszálló vonatút után, a Keletiben találja magát. Apa is mosolyog, anya is mosolyog, de valaminek vége van; egy utolsó akadüje és persze aki nem ugrál az nem berzsenyis! És lehet, hogy az első kiránduláson ciki volt ugrándozni meg ordítozni, de most ott vagy a kör közepén, szélén, akárhol és ugrálsz és ordítasz, csak nehogy valaki azt mondja, hogy nem vagy berzsenyis. És amikor ennek is vége van, fogod a cuccod, nagy táskát Apának, kistáskát Anyának, és addig mondod-mondod amíg, gondolatban el nem érsz újra a Keletibe, kistáskát anyának, nagytáskát apának és indulás haza. Formanek András 10. c 27


IDÖK-interjú Az idei tanév IDÖK-elnökei Jakus Karo, Kiss Marcell és Trembeczki Bálint. Idén is leültünk beszélgetni velük, hisz kíváncsiak voltunk, hogy értékelik az elmúlt évet, illetve mit várnak a jövőtől.

28


Hogyan értékelitek az elmúlt év diákéletét? Kijelenthetjük, hogy megállítottuk a hanyatlást. Ez borzasztóan nehéz kihívás volt, de úgy érezzük, megérte a befektetett munkát. Amikor átvettük az elnökséget az IDÖK iránti érdeklődés igen csekély volt, de az idei nyitóülésen tömve volt a terem az érdeklődőkkel. Ez nagyon jól indikálja, hogy sikerült felkelteni a diákság érdeklődését. De nem mi volnánk, ha ezen a ponton hátradőlnénk, és nem tennénk még lépéseket a ”berzsenyis álomért”. Mely tavalyi programjaitokra vagytok a legbüszkébbek? Tavaly meg kellet reformálni a Non-Stoppot. Ezt sikeresen megtettük. Persze a reform szó, nem feltétlenül fejezi ki tökéletesen a végbement változást, hiszen pont, hogy a régi Non-Stoppot szerettük volna visszahozni. Sajnos a 24 órás játékot nem sikerült visszaállítani, de ennek újbóli bevezetése egy hosszú út megtételével lehetséges csak, és ezen az úton megtettük az első lépéseket és ismét fejlődő tendenciát mutat a Berzsenyi egyik nagy márkája a NON-STOP. Említést kell tennünk továbbá a tavalyi év egyik másik nagy prioritású programjáról, a Berzsenyis- Napokról. A mottónk az volt, hogy kultúra és szórakozás. Ám nekünk is kedvencünk volt a rodeó-bika. Idén itt is emeljük a tétet. Mennyire tudtok együtt dolgozni az új hármassal? Tökéletes a harmónia. Jakus Karolina már, tavaly is fontos pozíciókban része volt a berzsenyis diákprogramoknak. Számunka a közös munka elképzelhetetlen egyetértés és jó hangulat nélkül. Hogy sikerült az IDÖK-tábor? AZ idei évben kevesebb parázs vita volt, de ezt pozitívan értékeljük. Rengeteg fontos dologról döntöttünk, többek között az idei kisebb programok koordinálásról, továbbá szó esett a távlati terveinkről is. Az IDÖK-tábor egyrészt nagyon fontos, hogy a diákélet terv alapján működjön, másrészt a csapatépítés szempontjából. Idén erre különös hangsúlyt fektettünk. Például elvittük a képviselőket egy éjszakai kirándulásra. Mit terveztek erre az évre? Mókát és kacagást! KÁNAÁN! PARADICSOM! Komolyra fordítva a szót! Idén nagy hangsúlyt fektetünk a vitakultúra fejlesztésére az egész iskolában. Az idei év elnöksége a szokásos programok magas szintű megszervezésén kívül a demokrácia elnöksége is lesz. Számos elismert belföldi és nemzetközi szervezésű diákfórumon szeretnénk idén részt venni. Iskolarádió és tv: tudtok erről mondani valamit?

29


A rádiós pályázat napokon belül kikerül. A tv helyzete sajnos jelen pillanatban kilátástalan. Várjuk a csodát. Mi a legjobb abban, ha valaki IDÖK-elnök? (Miért érdemes pályázni?) Ez a kérdés megfoghatatlan a válasz szintúgy. Az pályázzon elnöknek aki, tenni akar és elképzelései vannak és mindezért nem vár elismerést. Üzentek valamit a berzsenyiseknek? Azt üzenjük, minden berzsenyisnek, hogy legyünk BERZSENYISEK!!!

A berzsenyis diákok véleményét is megkérdeztük -

avagy mit gondolsz az IDÖK eddigi munkájáról?

Eddig egy IDÖK-táborba nyerhettem szerencsés módon betekintést. A gyűlések jók voltak, gyorsan tudtunk haladni, illetve értelmes dolgokkal töltöttük az időt. NguyenVinh Dávid, 12.c Sajnos nem minden emberhez jut el, az Idök tevékenységeinek célja, illetve maguk a tevékenységek sem könnyen észrevehetőek. Minden túl lassan történik, ami nem lenne baj, ha nem lenne minden fél évvel hamarabb beharangozva. Anonymus Azt hogy alaposak, mindent megtesznek az érdekében, hogy jól sikerüljenek a programok és a lehető legélvezetesebbé tegyék őket. Hülvely Alina 7.c Korrektül elvégzik a feladataikat, és megszervezik az iskolai programokat, ami az ő dolguk, de plusz munkát nem látok. Tavalyi plakátjaikon ígéretes feladatsort olvashattunk, de ebből egyelőre csak a "pénzügyi stabilitást" láttam megvalósulni, hisz nem költöttek semmi másra csak az IDÖK-táborra. Anonymus2

30


Non-Stop Azok számára, akik nem tudnák a Non-Stop nem más, mint iskolánk egy 24 órás programja, melynek központjában a sport áll. A Non-Stop Kosár, avagy Őszi Non-Stop november 9-10-én kerül megrendezésre. A csapatok bajnokságos rendszerben versenyeznek majd egymás ellen, azonban a régi kétcsapatos rendszert elhagyjuk. A kosarazáson kívül természetesen rengeteg új, illetve régi programmal várunk Titeket, de erről bővebben a bemutató filmben hallhattok majd. A Team tagok jelentkezését, az aulába kihelyezett dobozba várjuk. Ha szeretsz kosarazni, ha úgy érzed, szeretnél együtt tölteni egy szuper éjszakát barátaiddal a Berzsenyiben, vagy csak vonzanak a bajnokságban elérhető óriási nyeremények: VÁR TÉGED A NON-STOP! Neubrandt Benedek 10. c

FASHION Az idei év első Fashion-cikkében Kovácshegyi Kinga és Tóth Kristóf ruhatárának egy darabkájával ismerkedhetünk meg. Mint látszik, mind a ketten nagyon örülnek neki, hogy szerepelhetnek az újságban:) Kinga cuccai: A csizmája a mostani időjáráshoz remekül illik, ugyanis egy kínai gumicsizma van rajta. Kiválóan lehet benne pocsolyában ugrálni, így elsősorban az esőrajongóknak ajánlom. Feljebb tekintve megláthatjuk a harisnyáját, amit szintén a kínaiból szerzett be, majd szoknyáját, ami már jóval márkásabb helyről, a Berskhából való. Máris elérkeztünk a póló és ing alkotta meleg és egyben divatos pároshoz. A csíkokkal tarkított pólót a H&M-ben vette, a fölötte található farmeringet pedig turkálta, de márkájában az is H&M-es. Mint láthatjátok, érdemes néha benézni turkálókba is. (Nekem a Háda a kedvencem, mert árcímkés, olcsó cuccokat is találni arrafelé.) 31


Elérkeztünk Kinga utolsó kiegészítőjéhez, ami egy gyönyörű, kék sportkulacsa. Ezt már jóval nehezebb beszerezni, de történetét azért leírom, ugyanis a 2012-es Olimpiáról való. Kinga apukája ugyanis nem más, mint Gyurta Dániel olimpiai bajnokunk edzője. Neki köszönheti hát modellünk a kulacsot, amit azóta is szeretettel használ iskolánkban. Most térjünk át a laza Kristófra: Cipője eredeti Nike! Farmernadrágja a Berskhából van, ebből is látszik, hogy összeöltöztek Kingával. A Berskha mostanában nagyon felkapott hely lett - nekem is az egyik kedvencem. A fiúk sikerrel vásárolhatnak ott nadrágot, de a lányok is találnak hordanivalót, hisz száz meg száz fantasztikus ruha várja vásárlóit! Visszatérve Kristóhoz, a kockás inge (ami alatt egy póló is meglapul a Pull and Bearből) nem csak hogy rendkívül jól áll neki, de melegen is tartja ezekben a hideg időkben. A H&M-ből való, ami úgy látszik, szintén nagyon népszerű manapság. Bár a képen nem láthatjuk, de ennek a nagyon menő srácnak még meglapul a hátán egy barna DC táska. Ez a hátbeli nem túl olcsó, viszont annál nagyobb, és annál több könyv fér el benne a tanulni vágyók számára! Ezzel búcsúzom az idei év első Berzsenyi's Fashion rovatából! Szalay Fanni, 10. c

Nektek szavam az átok

A fájdalmat részegen feledtem; Jöjjetek! A szívem már eltemettem! Jöjjetek! Kínzók, istápolók, bolondok, Hiányzik már folyton gúnyos szavatok. Hiányzik az esztelen hebegés, Az irigykedő, utálatos fecsegés. A támadás, veszedelem a kergetés, Gyertek vissza azonnal! Kell a hiába való keresés! Asszonyok hova bújtatok? Öregséggel már nem vallhatok? Hát jó. Ülök és hallgatok. Hallgatok, míg azt hiszitek megtörtem, Hallgatok, míg feleditek emlékem;

De! Megszólalok én majd ha ülnétek győztes vacsorát, Megszólalok, mikor jönnek vesztemre boldog bálok; Megszólalok, mikor koporsómhoz ásnátok az árkot, S felordítok mikor azt mondjátok szavam az átok! El nem tűnök soha! Én leszek az örökké szálló versek szava! Drága irigyek és kínzók; Várom már a hódolatot s a jó bort! Kocsik Tekla, 10. a

Hallgatok, míg azt hiszitek csend lettem,S hallgatok míg már úgy tudjátok eltűntem.

32

Berzsenyi's  

A Berzsenyi Dániel Gimnázium iskolaújságja.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you