Issuu on Google+

Tartalomjegyzék 1. A fémek......................................................5 1.1. A fémek általános tulajdonságai................. 5 1.2. A fémek ötvözetei....................................... 6 1.3. A fémek csoportosítása.............................. 7 1.4. a vas és az acél........................................... 7 1.4.1. A vas gyártása................................. 8 1.4.2. Az acél gyártása............................ 10 1.4.2.1. Siemens-Martin féle eljárás...... 10 1.4.2.2. Konverteres acélgyártás............11 1.4.3. Acéltermékek előállítása.................11 1.4.4. Az acélfélék szilárdsági jellemzői.. 12 1.4.5. Az acél tulajdonságainak javítása.12 1.4.5.1. Az acél ötvözése....................... 12 1.4.5.2. Hidegmegmunkálás és hőkezelés..................................... 13 1.4.6. A betonacélok................................ 13 1.4.7. A szerkezeti acélok......................... 15 1.4.8. Acélfajták....................................... 17 1.5. Az alumínium........................................... 17 1.6. Az építőiparban használt egyéb fémek...... 19 1.7. A fémek egymáshoz kapcsolása............... 20 1.8. A fémek korróziója.................................... 23 1.8.1. A korrózió megjelenési formái....... 24 1.8.2. A korrózió elleni védelem módjai.. 26 1.9. A fémek építőipari alkalmazása................ 27 Kérdések és gyakorló feladatok....................... 29 2. Az építőfa.................................................37 2.1. A fa építőipari jelentősége........................ 37 2.2. A faanyagok csoportosítása..................... 37 2.2.1. Tűlevelű fafajták............................. 38 2.2.2. Lombhullató fák............................ 38 2.3. A fa szerkezete, felépítése, kémiai összetétele.................................... 40 2.4. A fa tulajdonságai..................................... 42 2.4.1. A fa fizikai tulajdonságai............... 42 2.4.2. A fa nedvességtartalma................. 43 2.4.3. A fa testsűrűsége........................... 43 2.4.4. A fa hőtani, hangtani és elektromossági tulajdonságai........ 44 2.4.5. A fa mechanikai tulajdonságai...... 45 2.5. A fa tulajdonságainak vizsgálatai.............. 47 2.5.1. Nedvességtartalom mérése........... 47 2.5.2. A fa mechanikai tulajdonságainak meghatározása............................... 48 2.6. A fa hibái és betegségei........................... 49 2.6.1. Növekedésből származó hibák...... 49 2.6.2. A faanyag növényi kártevői........... 50 2.6.3. A farontó rovarok okozta károk..... 51 2.6.4. Favédelmi eljárások....................... 52 2.6.5. Faanyagvédő szerek...................... 53

2.7. A fa kitermelése........................................ 54 2.7.1. Az erdőgazdasági fatermékek........ 55 2.7.2. A fűrészáruk................................... 56 2.7.3. Egyéb Fűrészipari termékek.......... 57 2.7.4. Lemezipari termékek..................... 58 Kérdések és gyakorló feladatok....................... 61 3. Fabeton építési rendszer..........................70 3.1. Anyagjellemzők és gyártástechnológia..... 70 3.2. Termékskála............................................. 70 3.3. Falazóelemek, áthidalók........................... 71 3.3.1. Alkalmazási lehetőségek............... 72 3.3.2. Kivitelezés...................................... 72 3.4. Födémrendszer........................................ 73 3.4.1. Alkalmazási területek.................... 73 3.4.2. Mesterfödém gerenda és béléstest.73 3.4.3. Kéregpanel és tetőpanel................ 73 3.5. Hőszigetelő lapok............................. 74 3.5.1. Alkalmazási területek.................... 75 3.6. Zajvédő falak............................................ 75 Kérdések és gyakorló feladatok....................... 77 4. A szigetelő anyagok.................................78 4.1. Az építmények szigetelése........................ 78 4.2. A bitumen, a kátrány és az aszfalt tulajdonságai............................................ 79 4.2.1. A bitumen előállítása..................... 79 4.2.2. A bitumen tulajdonságai............... 81 4.2.2.1. Kémiai tulajdonságok.............. 81 4.2.2.2. Fizikai tulajdonságok és a bitumen vizsgálata.................... 81 4.2.3. A bitumenfajták............................. 83 4.2.4. A bitumen felolvasztása, szállítása, felhordása..................... 85 4.2.5. Bitumenből készített termékek...... 85 4.2.6. Nedvesség elleni szigetelések rétegrendje...................................... 88 4.2.7. A bitumen, és a bitumenből készült termékek tárolása.......................... 88 4.3. Műanyag vízszigetelő lemezek.................. 89 4.3.1. Plasztomer műanyag szigetelő lemezek ......................................... 90 4.3.1.1. PVC (poli-vinil-clorid)................ 90 4.3.1.2. PIB (poli-izo-butilén) ............... 90 4.3.2. Elasztomer műanyag szigetelő lemezek ......................................... 90 4.4. Egyéb nedvesség elleni szigetelő anyagok .................................................. 90 4.5. A hőszigetelő anyagok............................. 91 4.5.1. Szálas hőszigetelő anyagok.......... 93 4.5.1.1. Kőzetgyapot termékek.............. 93 178


4.5.1.2. Üveggyapot termékek.............. 94 4.5.1.3. Cementkötésű fabeton hőszigetelő lemezek..................... 97 4.5.2. Üreges hőszigetelő anyagok......... 97 4.5.2.1. Habüveg.................................. 98 4.5.2.2. Polisztirol hab.......................... 98 4.5.2.3. Poliuretán hab termékek.......... 99 4.5.2.4. Polietilén hab termékek......... 100 4.5.2.5. Parafa hőszigetelőtermékek... 100 4.5.3. Ömlesztett hőszigetelő anyagok. 101 4.5.3.1 Perlit és perlittermékek............ 101 4.5.3.2. Agyaggyártmányok................ 101 4.6. A hangszigetelő anyagok........................ 102 Kérdések és gyakorló feladatok..................... 104 5. A műanyagok......................................... 112 5.1. A műanyagok fogalma.............................112 5.2. A műanyagok felhasználása....................114 5.3. A műanyagok formázása és feldolgozása............................................116 5.3.1. Hőre lágyuló anyagok feldolgozása..................................116 5.3.2. Hőre keményedő anyagok feldolgozása..................................117 5.3.3. Műanyagok kapcsolatainak kialakítása....................................118 5.4. A műgyanták...........................................119 5.5. Az üvegszálerősítésű műanyagok............119 5.6. A műanyagok tulajdonságai................... 120 5.6.1. Fizikai és mechanikai tulajdonságok............................... 121 5.6.2. Hőtani tulajdonságok.................. 121 5.6.3. Elektromos tulajdonságok........... 121 5.6.4. Kémiai tulajdonságok.................. 121 5.6.5. A műanyagok öregedése............. 122 5.6.6. A műanyagok éghetősége........... 123 5.7. A műanyagok építőipari alkalmazása...... 123 5.7.1. Padló- és falborítások................... 123 5.7.2. Vízszigetelő és tömítőanyagok..... 125 5.7.3. Műanyagok a beton- és habarcstechnológiáknál.............. 125 5.7.4. Csövek, csőszerelvények.............. 126 5.7.5. Műanyag tartószerkezetek........... 127 5.7.6. Extrudált épületszerkezeti elemek.127 Kérdések és gyakorló feladatok..................... 128 6. Az üveg..................................................133 6.1. Az üveg fogalma, építőipari alkalmazása........................................... 133 6.2. Az üveg alapanyagai............................... 133 6.3. Az üveg gyártása.................................... 135 6.4. Az üveg utólagos megmunkálása, különleges üvegek.................................. 137 6.5. Az üveg tulajdonságai............................ 138 179

6.6. Az üvegtermékek vizsgálata................... 140 6.7. Az üvegtermékek.................................... 140 6.8. Az egyéb üvegtermékek......................... 143 6.9. Az üveg szállítása és tárolása................. 145 Kérdések és gyakorló feladatok..................... 146 7. A festékek.............................................. 149 7.1. A festékek fogalma................................. 149 7.2. A pigmentek........................................... 149 7.2.1. A pigmentek tulajdonságai.......... 150 7.2.2. A pigmentek felosztása................ 150 7.3. A festékek kötőanyagai............................151 7.3.1. A vizes kötőanyagok.....................151 7.3.2. Az olajos kötőanyagok................ 152 7.3.3. Műgyanta diszperziós kötőanyagok................................ 153 7.4. Oldószerek és hígítók............................. 155 7.5. A festékek egyéb anyagai....................... 155 7.6. A lakkok................................................. 156 7.7. A festékek tulajdonságai......................... 157 7.8. A lakk- és festékréteg tulajdonságainak vizsgálata............................................... 158 Kérdések és gyakorló feladatok..................... 160 8. A segédanyagok....................................163 8.1. A ragasztó anyagok................................ 163 8.2. Hagyományos és műanyag ragasztók.... 165 8.3. Csempe- és padlólapok ragasztása........ 166 8.4. Tapéták ragasztása................................. 166 8.5. Fák és fémek ragasztása........................ 167 8.6. Kittek és tapaszok.................................. 168 Kérdések és gyakorló feladatok..................... 169


a fémek

Lemezes korrózió (1.28. ábra). Lényegében ebben az esetben is hasonló folyamatok játszódnak le, mint a lyukkorróziónál, csak itt felhalmozódnak a feszültségek és a tönkremenetel a felület felhasadásában jelentkezik. Természetesen minél keskenyebb a korrodált részhez vezető repedés, annál veszélyesebb lehet a károsodás, hiszen nem látjuk, de a károsító anyagok hozzáférnek a felülethez. A gyorsan lejátszódó folyamat megállítása és megfelelő helyreállítása szinte lehetetlen. Kristályközi korrózió (1.28. ábra). Ennél a típusnál a szemcsehatár, vagy az egyes kristályok határfelülete korrodálódik. A folyamat megbontja a szemcsék közti kapcsolatot és akár a fém szétesését is eredményezheti. Teherviselő szerkezeti elemek esetén gyakran repedések formájában jelentkezik, ami megtévesztő lehet. A fémek érzékenysége a kristályközi korrózióra általában a széntartalom függvénye, ötvözetek esetén többnyire a gyenge hőkezelés, rossz hegesztés okozza a tönkremenetelt. Transzkrisztallin korrózió (1.28. ábra). A korróziós repedések nemcsak a kristályok között lépnek fel, hanem át is hatolnak rajtuk. Mivel a mechanikai tulajdonságok kívülről nem érzékelhetően változnak meg, így csak terheléskor mutatható ki a repedések jelenléte. Mikrobiológiai korrózió. A különböző kis élő szervezetek anyagcseréjük révén okozhatják, illetve gyorsíthatják a korróziót. Ilyen jól ismert folyamat a szennyvízelvezető csatornák károsodása, amit a baktériumok kénsavelőállítása okoz. Kontaktkorrózió, vagy elektrokémiai korrózió (1.28. ábra) akkor következik be, ha két eltérő fémes szerkezeti anyag valamilyen elektrolitokat tartalmazó közegben egymással érintkezésbe kerül. A fentiekben leírt jelenséget a galvánelemek működéséhez hasonlíthatjuk. A jelenség minden különböző anyagból készülő szerkezet környezetében létrejön, ha az alkatrészek valamilyen elektromosan vezető folyadékkal kapcsolatba kerülnek. A kialakuló galvánelemben mindig az anód megy tönkre, így kérdés melyik szerkezeti elem lesz az anód. Ez közelítőleg a fémek elektródpotenciáljától függ, ami egyben meghatározza mely fémek a nemesfémek és melyek hajlamosak az oldódásra (nem nemesfémek).

1.28. Ábra: A korrózió különböző formái 25


Az építőfa 2.1. TÁBLÁZAT: Néhány hazai fafajta felépítése

2.4. A fa tulajdonságai 2.4.1. A fa fizikai tulajdonságai A fa fizikai tulajdonságának nevezzük azokat a tulajdonságokat, amelyek a fa kémiai összetételének megváltoztatása nélkül megfigyelhetők. Ilyen tulajdonságok: a külső megjelenési forma, a fa testsűrűsége és sűrűsége, nedvességtartalma, zsugorodása és dagadása, hőtulajdonsága, elektromos tulajdonsága, hangtani tulajdonsága, súrlódással szembeni ellenállása, és tartóssága. A fa külső megjelenési formájára jellemző a szín, a fény, a rajzolat és a szag. Ezeket a különböző irányú metszetein figyelhetjük meg. A faanyagok színskálája igen változatos. A fehértől a feketéig, a legfinomabb színárnyalatok megtalálhatók. A faanyagok jellemző színüket a sejtekben lerakódó színező anyagtól kapják. Az egyes fafajtáknak sajátos fényük van. Ennek oka, hogy a sugár irányú metszeten a bélsugarak visszaverik a fényt. A fa felületén megfigyelhető rajzolatok a vágás irányának jellemzői (2.7. ábra), de változhatnak a fa szöveti szerkezetének összetettségétől is. 42

2.7. Ábra: A fa rajzolata vágás esetén


A fabeton építési rendszer

3.3.1. Alkalmazási lehetőségek A fabeton rendszer falazóelemeinek legfontosabb alkalmazási területei a következők: • családi házak egy- és többszintes sorházak, átriumos lakóépületek, üdülők teherhordó falszerkezeteinek megépítése, pincefalak építése; • közösségi-, oktatási, egészségügyi létesítmények kivitelezése; • nagy páratartalmú épületek térelhatároló szerkezetei; • ipari üzemek, létesítmények teherhordó és kitöltő falazatai; • mezőgazdasági tárolók, istállók megépítése; • zajárnyékoló műtárgyak, kerítések kivitelezésére kül- és beltéren. 3.2. TÁBLÁZAT: Kész falazat műszaki jellemzői

3.3.2. Kivitelezés A falazás lábazati szintről vagy födémsíkról indul. Fontos szempont, hogy ez a fogadó felület vízszintes legyen hossz- és keresztirányban egyaránt. A vízszinttől megengedett legnagyobb eltérés 0,5 cm. A fogadó felület egyenetlenségeinek kiküszöbölésére a kezdősor alatt ajánlott szintkiegyenlítő habarcs használata. A falazás további fázisaiban a habarcs használata tilos, mivel hőhidat okoz a szerkezetben. A falazást szárazon a falazóelemek végeinek szoros ütköztetésével végezzük. A hőszigetelt blokkok aszimmetrikusak, ezért figyelni kell, hogy a falazóelemek vastagított hőszigetelt fala kerüljön külső oldalra. Továbbá a bordák kimunkálása felülre kell hogy kerüljön. A falak hőszigetelt kialakítására sarokelemet, a falvégekhez és a nyílások lezárásához falvég blokkot használunk. A falmezőben alapelemekkel falazunk. Az elemek elhelyezését mindig a falszakasz végéről (falsarkok között vagy falsarok és nyílás melletti falvég között) indítva végezzük. Így az illesztődarab a falmező közepére esik. Az idomelemek és az alapelemek felhasználásával sávosan felrakott 2-3 sort képlékeny alacsony cementtartalmú kavicsbetonnal kell kitölteni. Általános esetben a betonok minősége C8/12-24-”képlékeny” legyen ( a környezeti kitétel a felhasználói helytől függ). 76


A szigetelő anyagok

Hőszigetelő lemezeket és csőhéjakat állítanak elő belőle. Habosítás közben a poliuretán hab jól tapad a papírhoz, kerámiához, fához, ezért szendvicsszerkezetek gyártására ragasztóanyag nélkül is felhasználható. Lehetőség van a helyszíni habosításra is. Ezzel az eljárással a hézagok (nyílászáró és fal között) és üregek kitöltését is el lehet végezni (4.25. ábra). Az építőanyagokhoz jól tapad, testsűrűsége 30-40 kg/m3 közötti, hővezetési tényezője 0,030 W/mK. 100°C-ig hőálló, nyomószilárdsága 0,14-0,25 Mpa. Könnyen éghető anyag, a lúgok, savak, szerves oldószerek nem támadják.

4.25. Ábra: Poliuretán hab ajtó és falszerkezet között

4.5.2.4. Polietilén hab termékek A polietilén hab (4.26. ábra) polietilénből, habosító adalékanyaggal extrudálással előállított, zártpórusú habtermék. Különböző testsűrűséggel állíthatók elő 25-180 kg/m3, hővezetési tényezője 0,037-0,065 W/mK. Vízfelvevő tulajdonsága gyakorlatilag zérus, jó párazáró tulajdonságai vannak. Előnye, hogy rugalmas, kis sugár mentén is hajlítható. Hablemezeket, csőhéjakat, hőérzetet javító alátét tapétát készítenek belőle. 4.5.2.5. Parafa hőszigetelőtermékek A szerves hőszigetelő anyagok közül a parafa (4.27. ábra) természetes eredetű. A felhasználásra alkalmas alapanyag a paratölgy kérgének lefejtésével nyerhető. A parafa testsűrűsége kb. 200 kg/m3. A jó hőszigetelő képességet a vékony sejtfalak közé bezárt levegő biztosítja. A parafa szívós, rugalmas, nagy a diffúziós ellenállása, vízzel telítve is fagyálló, penészesedésre, rothadásra nem hajlamos. A hulladék parafa expandálása során 250-300°C-os gőz harására a parafából gyantaszerű anyag válik ki, amely hártyaszerűen összeragasztja a szemcséket. Az expandált parafa testsűrűsége 120-140 kg/m3 közötti, hővezetési tényezője 0,05 W/mK. A parafa termékeket hűtőházak, fürdőépületek, nedves környezetű terek hőszigetelésére használják. 104

4.26. Ábra: Polietilén cső és felülete

4.27. Ábra: Parafa felülete


a műanyagok

Egy, vagy több anyag monomerjéből a polimerizálás (polimer: óriás molekula, óriás molekula létrehozása) során molekulaláncok jönnek létre, amelyeket óriásmolekuláknak nevezünk. A molekulaláncok elrendezés szerint (5.2. ábra) fonal alakúak, gyűrűs alakúak, vagy térhálós elrendezésűek lehetnek. A monomerek összekapcsolása szintetikus óriásmolekulává kémiai folyamatok segítségével érhető el. Ezekhez nagy nyomásra, magas hőmérsékletre, oldószerekre, katalizátorokra stb. van szükség. A műanyagok előállítása polimerizáció, polikondenzáció és poliaddíció segítségével történhet.

5.2. Ábra: Az óriásmolekulák elrendeződési változatai

5.3. Ábra: A polimerizációs fok értelmezése

A polimerizáció során azonos monomerek alkotnak fonal-, vagy gyűrűs alakú óriásmolekulát. A folyamat során melléktermék nem keletkezik. Az egymáshoz kapcsolódó monomerek száma határozza meg a polimerizációs fokot (5.3. ábra), azaz a polimer méretét. A polikondenzáció során különböző típusú monomerek kapcsolódnak egymáshoz és térhálós óriásmolekulák jönnek létre. A folyamat során melléktermékként általában víz keletkezik. A poliaddíció során a polikondenzációhoz hasonló folyamat játszódik le, melléktermék keletkezése nélkül. A többféle monomer atomcsoportjai átrendeződnek. A folyamatok és a sokféle alapanyag függvényében különböző tulajdonságú műanyagok jönnek létre: • hőre lágyuló, termoplasztok (plasztomerek); • hőre keményedő, duroplasztok (duromerek) és • nyújtható, elasztikus műanyagok elasztomerek. A fentiekben a thermo (meleg), a durus (kemény), a plastokos (formázható), az elaszto (nyújtható) kifejezések alapján történt az elnevezés. A hőre lágyuló (termoplasztok) műanyagok (5.4. ábra) olyan anyagok, amelyek a hő hatására nyúlósak, illetve önthetőek lesznek. A termoplasztok hosszú, fonal alakú, vagy elágazó fonal alakú molekulaláncból épülnek fel. A molekulaláncokat kohéziós és adhéziós erők kötik össze. 5.4. Ábra: Hőre lágyuló műanyag 117


az üveg 6.2. TÁBLÁZAT: „A” üveg tájékoztató vegyi összetétele

6.3. TÁBLÁZAT: „E” üveg tájékoztató vegyi összetétele

6.3. Az üveg gyártása Az üveg alapanyagait -a pontos receptura szerinti kimérés után- olvasztókemencében olvasztják meg. Az üvegolvasztó kemence általában 500-2000 t üveget tartalmaz. A kemencéket általában földgázzal fűtik. Az olvasztás első fázisában a szilikátképződési folyamat zajlik le kb. 600-800°C-os hőmérsékleten. Az üvegesedés 800-1400°C-os hőmérsékleti tartományban történik. Ez addig tart, amíg az olvadékban oldatlan kvarcszemcséket lehet találni. A tisztulási folyamat 1400-1500°C-os hőmérsékleten játszódik le. A szennyeződések, légzárványok ezen a hőmérsékleten kiválnak az üvegolvadékból, ami nagyon fontos, hiszen nélküle az üveg nem lehetne teljesen tiszta, átlátszó és hibátlan. A szennyeződések elégése révén gáz keletkezik, amely távozás közben elősegíti annak keveredését és homogenizálódását. Végül az anyag kémiai szempontból egyneművé válik. A feldolgozáshoz az olvadékot olyan állapotúvá kell tenni, hogy a formázás optimális körülmények között legyen elvégezhető. Ez elsősorban az olvadék viszkozitására és hőmérsékletére vonatkozik. Lassú hűtéssel (800-1000°C között) el lehet érni, hogy az olvadék megfelelően plasztikus állapotba kerüljön. Az üveg formázása öntéssel, húzással, hengerléssel, sajtolással és kézi megmunkálással történhet. Az öntött üveg (6.3. ábra) kezdetleges gyártási eljárás, amely során a fazekakban megolvasztott üveget táblákra öntötték. A sík felület eléréséhez hengerekkel táblává simították az üveget. Az üveg vastagsága a hengereket vezető sínek magasságától függött. 6.3. Ábra: Üveg öntése 139


a festékek

Ezt a finom eloszlatást diszperziónak (7.1. ábra) nevezzük. A két anyag nem lép vegyi reakcióba egymással. A műgyanta komponens finom eloszlása révén, a diszperziókra jellemző fehér, tejszerű átlátszatlan folyadékot képez. A diszperziók műgyanta tartalma általában 40-45%, a fennmaradó rész a diszperziós közeg, a víz. A vízben diszpergáló műgyanta részecskék megközelítőleg gömb alakúak, átmérőjük általában 0,05-5 µm között változik. Ezek a diszperziók a műgyantán kívül más adalékokat is tartalmaznak. Az emulgátorok szétoszlatott állapotban tartják a műgyanta részecskéket, megakadályozzák a kiválásukat. A védőanyagok állandósítják a részecskék eloszlását, megakadályozzák a kicsapódásukat. A lágyítók a kialakult film rugalmasságát biztosítják. A festő szakmában a poli-vinil-acetát és a poli-vinil-akrilát diszperziók terjedtek el.

7.1. Ábra: Vizes műgyanta diszperzió felépítése

7.2. Ábra: Vizes műgyanta diszperzió filmképzése

A vizes diszperziók filmképzése eltér az egyéb kötőanyagok (7.2. ábra) filmképzésétől. Az eltérést a vizes-diszperziós rendszer felépítése okozza. Itt a folyékony fázisú rétegből először a víz eltávozása indul meg. Egy része az alapfelületbe szivárog, a másik része pedig elpárolog. A víz távozása során a vízben diszpergáló műgyanta részek egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A víz további kiválása során a műgyanta részek összeérnek és az összefolyt rétegből kialakul a festékréteg. A felület és a rávitt réteg között akkor alakul ki megfelelő tapadás, ha a víz lassan távozik el. A gyors vízleadás következtében a műgyanta részek hirtelen összefolynak és nem tudnak behatolni a felület apró mélyedéseibe, így csak egy hártyaszerű réteg jön létre. Ennek megakadályozása érdekében a felületet megfelelő mértékben elő kell nedvesíteni. Az első alapozáshoz a festékanyag vízzel higított keverékét kell az alapra felhordani. Túlzottan száraz alap esetén szükség lehet a vízzel történő előnedvesítésre is. A magas hőmérsékletű külső felületre higított festéket kell felhordani. A hígítás mértékét mindig próbafestéssel kell megállapítani. A vizes-diszperziós festékeket a külső és a belő téri felületképzéseknél lehet alkalmazni. Nagy előnyük, hogy vízzel hígítani lehet őket, nem igényelnek külön hígítót.

158


a segédanyagok

8.6. Kittek és tapaszok A kittek és tapaszok hézagok kitöltésére és bizonyos szerkezetek rögzítésére alkalmasak. Ezek az anyagok fizikai vagy kémiai változások folytán szilárdulnak meg. A fizikai úton szilárdulók csoportjába az olvadó kittek tartoznak, melyeket olvasztott állapotban használnak fel. Ilyenek a gyanta-, viaszkittek, de ide tartoznak a forrasztóanyagok is. A fizikai úton szilárduló kitteket reverzibilis kitteknek nevezzük, mert olyan kötést eredményeznek, amelyeket újbóli felmelegítéssel el lehet választani. A kémiai úton kötő kittek nagy csoportjába tartoznak az olajos kittek, melyek a telítetlen olajok száradása útján szilárdulnak meg. Ilyen nagyipari termék az ablakkitt, amely lenolaj és krétapor összegyúrásával készül. A vasablakok tömítéséhez míniumos kittet használnak. Ehhez az olaj alkotórészen és krétaporon kívül míniumot és talkumot adnak. Az üvegtáblákat lehet rögzíteni segítségükkel, fa-, illetve fém keretekben. Külön kell említést tenni a szilikonokról. A szilikonokat a szervetlen és a szerves polimerek közé helyezhetjük. A makromolekulák láncát szilícium és oxigén atomok építik fel és ehhez kapcsolódnak a szerves atomcsoportok. A lineáris molekulákból felépülő szilikonok folyékony, vagy rugalmas kaucsuk szerű anyagok, a térhálós elrendezés gyantaszerű szilikonokat eredményez. A szilícium fémorganikus elrendeződésnél a láncba fém atomok is épülhetnek (8.3. ábra). A szilikonok nagyrészt hasonlítanak a szerves műanyagokhoz, de sok tekintetben előnyösebb tulajdonságokkal rendelkeznek. Nagy a rugalmasságuk, víztaszítóak, alkalmasak a korrózió elleni védelemre. Rugalmasságukat -30 és +250°C között megtartják, emiatt alkalmasak magasépítmények hézagainak a tömítésére, az ablaküvegek a fém-, fa- és műanyagszerkezetekhez történő rögzítésére, homlokzatburkolatok rögzítésére, ajtók és ablakok fuga csatlakozásainak a kitöltésére. Fényálló és öregedésálló tulajdonságúak.

8.3. Ábra: A szilikonokat felépítő láncmolekulák

172


Építőipari anyag- és gyártásismeret 3