Issuu on Google+

A fehér híd Fehéren ível Ooz-patak felett Csipkés korlát barna lombok között, Könnyű sóhajként múló nyárról Egy mosolygó, színes emlékezet. A híd már a telet várja Melynek szikrázó jégvirága Sejteti jöttét, udvarolva A tarka virágfűzérek mögött. Csobogó kutak vizsugara A sompolygó ősz sóhaja Egy pehelykönnyű paix-de-deux A nyugdíjas padonülő Sokat látott, vénülő szemében. Háromszázötvenéves park Búcsúzik a nyártól Ezer szinekben villogva Csodás Harmónia! Az őszi napsugárban Magát szépnek mutatva A sárga elmúlásban. Valaki Chopin-t játszik Egy nyitott ablak mögött A hang összeolvadva Az őszi fénysugárral Végiggurul a lehult Őszi levelek között. Eltünt a nyár, a napsugár, Ezer színével, már csak Szívünkben jár! Az elmúlás büszke fénye Halkan elvegyül a völgyben Konduló harangzenével S a közelgő tél fehér igéretével A távolból már integet. Baden-Baden 2005-11-06


A fehér híd