Page 1


KEPES&MALINA | KIÁLLÍTÁS ARCULAT FELADAT A Ludwig Múzeumban rendezett Kepes György és Frank J. Malina kiállítás számára egyedi arculat kialakítása.

TERVEZÉSI SZEMPONTOK Mindkét művész alkotásaiban a fénnyel mint egyfajta speciális alapanyaggal operál, ennek kihangsúlyozása feltétlen alapját jelenti terveknek. Jól beazonosítható arculat amely a város bármely pontján felismerhetővé teszi a kiállítást. Visszafogottságával azonosul a két művész alkotásaihoz, nem túlozza, erősíti vagy gyengíti azokat.

REFLEKCIÓ ÉS MEGOLDÁS Egy visszafogott tipográfiai arculatnál maradtam, amelyet mindhárom médiumon konzekvensen igyekeztem végigvezetni. Sötét szinek dominálnak mind a plakátokon, mind a kiadványokban. A meghívónál speciális kialakításra törekedtem, amivel egy olyan kiadvány készült amelyet nyomtatott információin kívül egyfajta design tárgyként is funkcionál. A meghívót összehajtogatva térbe kerül, és egy mécses felhasználásával esztétikus díszévé válhat bármely a kiállítást megelőző vagy párhuzamosan zajló rendezvénynek.


mányait, ahol szorosan együttműködött a rá nagy hatást gyakorló Kármán Tódorral, a rakéta technológia kiváló elméleti szakemberével.

> Kepes és Malina egyaránt kelet-európai gyökerekkel rendelkezett, és erősen hatottak rájuk a modernista elméletek. A Kassák Munka-köréből induló Kepes mint fotográfus, dizájner, oktató és elméletíró hosszú évekig dolgozott együtt Moholy-Nagy Lászlóval Európában, majd miután mindketten az Egyesült Államokba emigráltak, magukkal vitték és továbbgondolták a Bauhaus elméletét és gyakorlatát. Bár a cseh származású Malina fiatal korától kezdve mélyen érdekelődött a művészet iránt, mégis mérnöknek tanult, és már karrierje kezdetén elkötelezte magát a rakétatudomány kutatásai, kísérletei és gyakorlati újításai mellett. A California Institute of Technology egyetemen végezte tanul-

06

> A háború alatt addigi művészeti és tudományos eredményeiket a hadiipar szolgálatába állították, hogy újításaikkal segítsék az amerikai hadsereget. Kepes 1941-ben az általa továbbfejlesztett kamuflázs-elméletet ültette át a gyakorlatba, miközben Malina rakéta projekteken és hadifelszerelések kifejlesztésén dolgozott. 1945-ben többek között az ő közreműködésével készült el az USA legelső hordozórakétája, amely elérte a világűrt. A hadiiparhoz kötődő rakétakutatásból kiábrándulva Malina a negyvenes évek végén a UNESCO Tudományos Bizottságának élére került. Párizsba költözött, és főleg művészként tevékenykedett. > Malina és Kepes egyaránt arra törekedett, hogy oktatói tevékenységük valamint a művészetekről és a technológiáról szóló információk terjesztése révén egyesítse a társadalomés természettudományokat. Kepes termékeny szerzőként számos könyvet írt, amelyeket tucatnyi nyelvre lefordítottak (pl. A látás nyelve, 1944). Széles tudományos tevékenységi köréhez tartozott az úttörő intézménynek számító,

az MIT-hoz tartozó Center for Advanced Visual Studies létrehozása 1967-ben. Ezzel majdnem egyidőben Malina megalapította (1968-ban) a jelenleg az MIT kiadásában megjelenő Leonardo tudományos-művészeti folyóiratot. > A kiállítás nem annyira az életművek kronológiailag felépített koncepcióját tükrözi, mint inkább e két interdiszciplinriris elme művészi tevékenységének, tudományos hatásköreinek és máig élő örökségének tematikus megközelítését nyújtja. Kepes György munkásságából fotogramjait és kinetikus műveit, többek között a Lángok kertje (1971) című kinetikus művet valamint az Izzó oszlopok (1973) című kinetikus konstrukciót állítjuk párhuzamba Malina hasonló alkotásaival. Kepes ezen munkái valamint festményei és fotói szoros összefüggésben értelmezendők érzékeléspszichológiával foglalkozó könyvbevezetőivel, írásaival és esszéivel illetve az optikai és kinetikus művészet törekvéseivel.

> Malina alkotásaiból kinetikus műveket, az úgynevezett „lumidyne”, „polardyne”, vagy „reflectodyne” technikával készült alkotásokat, a köteles és rácsos képeket („wire-mesh pictures”, „grillage pictures”), valamint festményeket és rajzokat mutatunk be. Hangsúlyt fektetünk továbbá korai rakétakutatására, levelezésére, kordokumentumokra, a Leonardo folyóiratban megjelent, interdiszciplináris kulturális és művészeti vonatkozású írásaira.

07


(1906, Selyp - 2001, Cambridge)

> 1906–ban született Selypen. 1924–29–ben Csók István tanítványa a Képzőművészeti Főiskolán. 1928–ban csatlakozott Kassák Lajos Munka–köréhez. 1930–ban Kepes Berlinbe költözött, ahol Moholy–Nagy László műtermében dolgozott Elsősorban grafikusként és színpadi díszlettervezőként tevékenykedett 1936–ban Londonba, majd a következő évben az Egyesült Államokba követte Moholy– Nagyot, aki a chicagói Új Bauhaus igazgatójaként a Fény és Szín részleg vezetésével bízta meg Kepest A második világháború alatt camouflagetechnikákat dol-

08

gozott ki az Egyesült Államok hadseregének megbízásából. 1944–ben megjelent Language of Vision (A látás nyelve) című könyve, amely a mai napig a „design–oktatás” fontos irodalmát képezi. 1947–ben William W Wurster dékán meghívta és megbízta Kepest a cambridge–i Massachusetts Institute of Technology (MIT) Építőművészeti és tervezői kara dizéjnnal foglalkozó részlegének megalapításával és vezetésével. 1967–ben Kepes György megalapította az MIT keretén belül a Center for Advanced Visual Studies (CAVS) központot Az interdiszciplináris együtt-

működést elősegítő munkacsoport környezetalakító, ökológiai léptékű alkotásokat hozott létre. 1974–igvezette aCAVS–t Köztéri munkái interdiszciplináris együttműködésben valósultak meg. Fénnyel kapcsolatos szabadtéri műveiben elsőként alkalmazott neont Az MIT–n töltött évei alatt számos művésszel, építésszel és kutatóval állt szoros munkakapcsolatban, és absztrakt festészeti érdeklődésévei párhuzamosan figyelme a természettudományos képi világ felé fordult 2001–ben hunyt el a massachusetts–i Cambridge–ben.

(1912, Brenham - 1981, Boulogne-Billancourt)

> 1912–ben, Texasban született cseh bevándorló szülők gyermekeként. 1934–ben, huszonkét évesen szerzett gépészmérnöki diplomát a Texas A&M University–n. 1935–től a California Institute of Technology–n (Caltech), Kármán Tódor irányítása alatt, doktori tanulmányai során rakétafejlesztési kutatásokat végzett, amelyeket munkatársaival később Arroyo Secco–ban (Kalifornia) folytatott. A kutatócsoport a Jet Propulsion Laboratory nevet kapta. 1942–ben Kármán Tódorral és három másik hallgatóval bejegyeztették az Aerojet

Corporationt Három év múlva ÚJ–Mexikóban kifejlesztették a WAC Corporal rakétát, amely nyolcvan kilométeres emeikedési magasságával az első hordozórakéta volt, mely az űrbe ért. 1947–ben a rakétafejlesztés haditechnikai irányba való fejlesztése miatt Malina Párizsba költözött és az UNESCO egyik titkára lett. 1951–ben a szervezet tudományos kutatási részlegének vezetőjévé lépett elő. 1953–ban kilépett az UNESCO–ból,hogy idejének legnagyobb részét kinetikus művészetének szentelje. 1955–ben nyílt meg első

kiállítása a párizsi Galerie Colette Allendy–ban, a következő évre pedig kidolgozta első fénytechnikai–kinetikus rendszerét, a Lumidyne System–et. 1968–ban létrehozta a Leonardo című szakmai folyóiratot, mely a képzőművészet és a természettudomány határte rületén dolgozó művészek cikkeit publikálja. 1959–től haláláig a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia alapító tagja, majd igazgatóhelyettese és a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség aktív tagja volt 1981–ben hunyt el a Párizshoz közeli Boulogne–Billancourt–ban.

09


A fényjátékosok | Kepes György és Frank J. Malina

The Pleasure of Light | György Kepes & Frank J. Malina

a művészet és a tudomány metszéspontján

on the intersection of art and science

2010. szeptember 3. – 2010. november 21.

September 03, 2010. – November 21, 2010.

Megnyitó: 2010. szeptember 2.

Opening: September 02, 2010.

Hajtsa össze és használjon mécsest!


kepes&malina  

Kepes&Malina presentation for exbition identity

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you