Krisztus világa 10-11

ERDÉLYI KERESZTÉNY CSALÁDOK LAPJA

X. évf. 11. szám

2019.

NOVEMBER

Mindenszentek reggelén a nap bágyadtan hajtja fölfelé az éj ködtakaróját, és mi halottainkra gondolva, a horizonton túlra tekintve járjuk a krizantémos temetőket. Utunkat sárga avar tarkítja, s a nyár ékeitől megfosztott fák komoran sorfalat állnak. Igy kezdődik november, mindenszentek s halottak hónapja.

Délután a hantokat virágok borítják, s a meggyújtott mécsesek parányi fénye mellett, a hit létráján ágaskodva a túlvilágba nézünk. Oda, az örök hajlékba, ahol „Isten letöröl szemünkről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem g yász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak. S akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Én vag yok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ing yen adok az élet forrásának a vizéből. Ez lesz a g yőztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz.” (Jel 21,4-7)

kripták bejáratánál. Szószéken megjelenítve az örök élet után, az isteni igazságra vágyodó lélek szimbóluma, ugyanakkor utal az evangélium megvilágosító erejére is.

Mindenszentek és halottak hónapja arra emlékeztet, hogy amíg időnk van, vessük le szellemi vakságunkat, és tekintsünk Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelére, amikor ítélni fog élőket és holtakat. Mivel egy Atyának a gyermekei vagyunk, aki a mennyben van, éljük meg a szentek közösségét, régies kifejezéssel a „szentek eg yességét”. Jézus Krisztus a hegyi beszédben közölt parancsait ezzel indokolta: „Íg y lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is”. (Mt 5,45) A Szentháromság egy Isten mindannyiunkat örök célunk felé vezet, mert az Atya gyermekei, a Fiú testvérei és a Szentlélek templomai vagyunk. Ös�szetartozásunk tartalma a szeretet. A vándor-egyház vagy földi egyház tagjai szüntelen segítséget remélhetnek a mennyeiektől, a megdicsőült-egyháztól; a földiek hűsége és szeretete viszont azok számára jelenthet segítséget, akik evilági vagy másvilági tisztulásra szorulnak. A szeretet átér a túlvilágra is, ahol a hit átmegy a látásba, a remény a bírásba. A szeretet pedig örökre megmarad. Ezért lehet szeretni az elköltözötteket is, nemcsak gyászban, fájdalomban, hanem a mindennapokban is. Nemcsak emléküket idézve, képeiket nézve, sírjukat gondozva, hanem a szeretet drága műveiben: a szentmisével, a búcsú felajánlással, imával, jó tettekkel, mert akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk (vö. Róm 14,8).

Kr. u. a II. század végén, az egyházatyák korában, az egyiptomi Alexandriában élt Physiologus (neve jelentése: természettudós), aki keresztény olvasók számára egy könyvet írt félig-meddig mesés állatok és állattörténetek magyarázatával. Ebben a gyíkról azt olvassuk, hogy a napfény szerelmese, mert nincs az a hőség vagy izzó verőfény, amit sokallna. Kibújik a rejtekéből, és aranyos testét melengeti a forró köveken, próbálgatja ragyogó szemeit a napsugárban.

Emberi léptek közeledtekor villámgyorsan tűnik el.

Télen, amikor a napsugár eltűnik, ő sem látható, de mihelyt felerősödik a tavaszi napfény, azonnal megtalálja a meleget és a világosságot. Úgy vélték a gyíkról, hogy amikor megöregszik, elveszíti szemevilágát, és ősszel egy keletre néző hasadékba bújik, s elszenderedül. Ám húsvét reggelén, amikor a nap felragyog, attól újjászületik: visszanyeri látását és megfiatalodva Kedves Olvasó, tegyük alkalmassá magunkat a kibújik öreg bőréből. Ezért a gyík a föltámadás szim- kegyelem befogadására, bóluma lett, s gyakran ábrázolták lámpásokon és a a főszekesztő KRISZTUS VILÁGA – Erdélyi keresztény családok lapja. Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztők: Balázs Tünde, Sárközi Sándor. Lapterjesztő: Sárig Annamária, Keresztes Enikő. ISSN: 2558-8389, Elérhetőség: 530230 – Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38. sz., Hargita megye, tel/ fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

2

Imaszándék novemberre:

Imádkozzunk, hog y a párbeszéd, eg ymásra találás és a megbékélés szelleme hassa át a Közel-Keletet, ahol különböző vallási közösségek élnek eg yütt.

Legyen ez a hónap az elcsendesedés ideje A megajándékozottság tudatában készülünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, mely 2020-ban kerül megrendezésre Budapesten. Főegyházmegyénk részéről igény van a lelki megújulásra. Ebben az előkészületben szeretnénk segíteni havonta egy rövid gondolatsorral. Legyen ez a teljesség igényével és a Lényegre fókuszálva.

Az Eucharisztiából forrás fakad, mely táplálja és megújítja életünket. Kezdődjön ez az elindulás az elcsendesedéssel …

Minden józan ember tapasztalata, hogy sokszor, sok esetben a saját hangunkat sem halljuk, mert hozzászoktunk a csörömpölésekhez. Az is igaz, hogy ez nemigen zavar. „Csömörig jóllakatjuk

a fülünket” fogalmaz Robert Sarah bíboros, mert ma már a „zaj nélkül az ember elveszett.”

Isten a csend barátja, de vajon kell-e nekem a csend és Isten barátsága?

Ebben a hónapban tudatosan figyeljünk arra, hogy a szentmisében tartsuk meg a csendet és hagyjuk megtapasztalni annak erejét.

Ha nem törekszem a csendre, nem fogom érteni magam, de embertársaimat sem, és a lármában Isten csendes hangja sem fog hozzám eljutni. Az útkeresésben, a számtalan lehetőség mellett csak egy út áll előttem: olyan csenddel várni az Életadót, mint amilyen csendesen Ő munkálkodik és adja áldását!

Csíki Szabolcs

Nagy megtiszteltetés érte nemzetünket, mert 2020 szeptemberében Budapesten kerül megrendezésre az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Lehetőségünk nyílik arra, hogy az egész világ előtt megvalljuk Jézusba és az Oltáriszentségbe vetett hitünket, és tanúságot tegyünk örömünkről és keresztény reményünkről. Hogy milyen hatásai lehetnek az Eucharisztikus Kongresszusnak, arról tanúskodik a román Ghika fejedelmi család (ld. fotó) katolizálása. Így aktuális P. Benedek Fidél írása.

P. Benedek Simon Fidél (Székelyudvarhely, 1907 – Esztelnek, 1979) a Szent István királyról elnevezett ferences rendtartomány főnöke, történetíró. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdte. 1923-ban lépett be Mikházán a ferences rendbe. 1924-27 közt Csíksomlyón végezte középiskolai tanulmányait, teológiai tanulmányokat Vajdahunyadon folytatott. 1930-ban szentelték pappá. A kolozsvári Bolyai Tudományeg yetemen 1945-ben történettudományi doktorátust szerzett. 1943-47 közt Kolozsvárt a harmadrendieknek újraindította és szerkesztette a Szent Ferenc Hírnökét. 1948-tól egészen haláláig ferences tartományfőnök. 1951-ben deportálták, börtönt viselt, kényszerlakhelyen élt. Írása a Katolikus Világ, 1934. zeptemberi számában jelent meg.

Újságíró nem vagyok. Riportot sohasem írtam.

Egyéneket éltükben feldicsérni s érdemüket felsorolni, igazán lelki alapon állva, nem szokás. Szent Ferenc gyermekeiről annál kevésbé. Legjobb csend-

ben, hallgatagságban, ismeretlenül maradni. Az igazi értékek előbb-utóbb úgyis kitűnnek. A jó Isten gondoskodik, s ha sokszor úgy látszik, késve is, de felmagasztalja az alázatosakat.

3

Talán nekem is hallgatnom kellene. Nevet legalább is ne említeni, ha sikerülne. De nem is az egyénért írom le a következőket, hanem Szent Ferencért s az ő Harmadik Rendjéért, s tiértetek kedves olvasók, hogy ebből is jobban tanuljátok ismerni és szeretni a ferences szellemet!

Valamelyik júliusi vasárnapon vecsernye után a teljes búcsúval egybekötött áldásban részesítettem a terciárius testvéreket. Ott szoktak körben térdelni a kegytemplom főoltára előtt. A kör szélén oszlás után feltűnt egy tisztes öreg matróna, majdnem földig érő, palástszerű fekete ruhában. Ki volt ő? Nem tudom.

Következő alkalommal rendi havigyűlés következett. Vecsernye előtt bejön a sekrestyébe a palástos matróna, érdeklődik a rendi igazgató után s alázattal bekérezkedik a gyűlésre: – Terciárius vagyok én is. Szabad lesz megjelennem a gyűlésen?

Nem ért jól magyarul, s mégis legpéldásabban figyelt az oktatásra, az olvasmányra s közlésekre. A búcsúért, a Rendért s az ismeretlenül is egytestvérekért! Mondjam-e, hogy ki ő?

– Ghika Mária hercegnő.

A név ismerős. Régi nagycsaládból való. Valamelyik előd fejedelem is volt. Ma is előkelő főurak.

Ghika hercegasszony édesanyja annak a katolikus papnak (Boldog Ghika Vladimir – szerk. megj.), aki Párizs külvárosában oly eredményesen dolgozik a lélekmentés terén, osztja a szegényeknek a lélek és test kenyerét: aki megáldotta Habsburg Antal és Ileana királyi hercegasszony házasságát, s akiről azt mondják, hogy alázatosságból főpapi méltóságról mondott le. Ilyen papnak jó édesanyja lehet.

Ghika hercegasszony mélyen vallásos és terciárius. Most már meg is van a kapcsolat.

Neve fülembe zengett már Brassóban is, hogy mindenfelé jótékonykodott szegény templomok részére s csináltatta a kazsulákat. S ki gondolná, Szent Ferenc szellemét közvetve palántálta Csíkba is. Valaki hálás emlékkel s örvendezve beszélte el, hogy miképp gyűjtötte, hívta össze őket saját vezetése alatt oktatásra, ájtatosságra, s uzsonnára, mikor Bukarestben volt szolgálatban, még a háború előtti jó időkben. Más valaki pedig szintén felelevenítette boldogságát, hogy együtt tették le a 4

rendi fogadalmat, a hercegasszony vezette és fogta a kezét – és pedig latinul, mert a minorita páter még nem tudott magyarul, akkor jött valamelyik nyugati országból. Én pedig állíthatom, hogy a vidéki terciáriusok fenntartó eleme s éltető lelke azok, akik vele s alatta nevelődtek bele Szent Ferenc Harmadik Rendjének szellemébe.

Most itt van Csíksomlyón. Üdül, pihen a szentvincés nővéreknél.

Lakása közvetlen szomszédságban az Úr Jézussal. Egy ajtó választja el a kápolnától. Szeretheti az Eucharisztiát. Nem hiába innen a megtérés is, a katolizálás, az 1912-i bécsi eucharisztikus kongresszus hatása nyomán. Mellén ott kívül a felfeszített keresztje, hogy állandóan láthassa. A polcon a lelkiségnek jeles francia könyvei. Az asztalon Assisi Szent Ferencnek egészen kicsi, olajban festett képe, amely kép mindenhová kíséri.

Ha pappal találkozik s beszélget, utána letérdel s áldást kér. Búcsúzása pedig alázatos kézcsók.

A hercegasszony közeli rokonsága is katolikus és terciárius. Jöttek látogatóba hozzája. Örömmel újságolták, hogy egyik nőrokona csak nemrégen katolizált. S a fiatalok büszkén vallották meg, hogy ők is terciáriusok. Úgy látszik, hogy a jó Isten kegyelme jó talajra talált e nemes és főrangú családban s jó közvetítőre a papfiúban. Ebből még sok jó háromolhatik mindenképpen…

Az én őszinte örömöm megtetéződik azzal, hogy Szent Ferenc oly nagy szerepet kapott az ő lelkükben s Harmadik Rendje oly nemes tagokat. Érezhetően kiver rajta Szent Ferenc szelleme: a megtestesült jóság – állandóan vidám; nagyfokú buzgóság és készség; és példátlan egyszerűség. Ő érti Ferenc atyát. Ezzel hathat családjára és más jó lelkekre.

Csak egyet még.

Mikor először jött el gyűlésünkre, meg akartuk tisztelni mint vendéget, mint méltóságot és mint koros testvért egy puha karosszékkel. Nem fogadta el. Ott maradt a lócán, az anyókák között, mondván: – Ferencesek vagyunk. Egyformák, mindnyájan testvérek!

1918. november 11-én véget ért a nagy háború, amely végigszántott, mint fájdalom és szenvedés, mint kín és bánat a szíveken. Siralomházzá változtatta milliók boldog családját, özveggyé tette a feleséget, árvává a gyermekeket... Milyen más a jézusi életszemlélet...

A sűrű, fekete erdő több ezer katonának adott végső menedéket. Többé nem kell már futni, bujdosni: A harcnak vége! Kövér hópelyhek fedték be lassan a hősöket, s velük eg yütt az eszményt, melyért nem is olyan rég még talpon állva küzdöttek. Az ellenség vihogva vonult tova, üszköt és halált hag yva maga után. Bizonyos, hog y a g yőztes harcosok saját táborukban tivornyázva, bortól ittasan regélték el eg ymásnak tetteiket… „Ma nekem, holnap neked!”- kiáltott fel a legnag yobb hangú, és kezével eg y jókorát ütött a levegőbe… Igen, eljött az ünneplés ideje! A mindeddig láncait csörgető, béklyóba zárt élet végre fellélegezhetett! Eg y estére feledhette a véres haláltusákat, a kétségbeesett jajkiáltásokat és a mindent felemésztő lángnyelveket… Feledhette a csatateret, a halálmadarakat és a g yászoló özveg yeket! Feledhette bajtársait, elleneit, s mindazt, ami e borzalomra emlékezteti: Feledhette önmagát! Este már várta őket a bor vigasztalása, a közös énekszó varázslatos dallamai és valahonnét, nag yon-nag yon mes�sziről a reménykedő kedves imával telt szózata! Mindössze eg y estére… Éjjel volt már. A véres küzdelem dicső harcosai esti mulatozásukat követően, mámoros tajtékkal tértek nyugovóra. Eg yetleneg y katona maradt csak éberen: Mihály, a nag y múltú tiszt ezúttal kihag yta az ünneplést.

Nem kívánta a bort, mégannyira sem a társaságot. Eg yedül üldögélt szállásán és erősen töprengett…

Most már bizonyos, hog y őt láttam! Igen! Semmi kétség! Elesett a küzdelemben. S én ontottam vérét… Vissza kell mennem a csatatérre! – határozta el magát a harcos, s azonnal kirontott az ajtón: A raktár felé ment, ahonnan eg y ásót hozott elő, majd lélekszakadva rohanni kezdett a közelben lévő, sűrű erdő felé…

Sehol semmi nesz! A koromsötétben csupán dobogó lépteit és saját, fuldokló lélegzetét észlelhette. – Meg kell találnom fivéremet! – dohogott magában Mihály, s bár a fag yos, dermesztő szél időnként pihenőre kényszerítette, tervétől többé már semmi sem tántoríthatta el… Órák hosszat bolyongott, mégsem találta meg az ütközet színhelyét. Már azt hitte, hog y végleg eltévedt. Ekkor azonban a felkelő Nap első, g yengécske sugaránál megpillantotta a holtak táborát. – Borzalmas, hog y mire képes az ember! Habozás nélkül irtja ki saját fajtáját, majd önnön bűnét födetlenül hátrahag yva, tovább g yilkol! De kinek? Kiért és minek a nevében fogunk feg yvert nap-nap után? – kiáltozott méltatlankodva a síri csöndben Mihály. Soha, eg yetlen csata után sem volt ennyire elkeseredve! Gödröt ásott ellenfeleinek, azután eg yesével elhantolta őket.

Az eg yik közeli fenyő tövében hirtelen megpillantott eg y mocorgó alakot. Öccse volt az! A sebeivel küszködő fivér valószínűleg már a múlt éjszakán magára húzta eg y-két közelében elesett társa holmiját, s íg y vészelte túl a dermesztő hideget.

Mihály azonnal megemelte testvére fejét, ki nag y nehezen beszélni kezdett: – Amit az imént kiáltottál… Az… az valóban úg y van! Borzalmas az ember! Hah! Én is… Szép kis szabadságot vívtam ám ki magamnak! Hódító seregnek lehettem csatlósa! Ha ölni kellett, öltem! Eg yszer sem kérdeztem senkit, hog y jó-e… Jó-e, amit csinálok! Eg y kurtább emberöltő kellett tehát az elmúlt naphoz… Mikor őrjöngve nektek rohantunk… Mert akkor, abban a pillanatban… Végre rájöttem, hog y egész eddigi éltemet… Elhibáztam… – fuldokló, görcsös köhögésbe kezdett, de erőt vett magán és ekképpen folytatta: – Ne hibáztasd magad! Hisz ez volt a feladatod… Ahog yan nekem lett volna az ellenkezője… Csak te g yorsabb voltál! Íg y jött ki a lépés… – e szavaknál furcsa, eszelős vig yor ült ki a haldokló ábrázatára. – Ne sajnálj semmit! Ez jutott nekünk! Testvér-testvér ellen! Hej, csak azt tudnám, hog y… voltaképpen… Milyen urat is szolgálunk? – ez utolsó kérdése után az elg yötört katona nag yot sóhajtott, majd örökre lehunyta szemeit. Mihály újra eg yedül maradt…

Saját testvéréért fohászkodott.

…Nag y volt a riadalom az élők táborában! A g yőztes sereg vezére, Mihály végleg eltűnt, nem látta őt már senkifia többé! Csupán bús dalnokaink őriz gették meg csekély nótáikat róla. E históriák szerint ug yanis, valahol a holtak erdejében, eg y odvas fenyő mellett magasló földhalmon, még mindig ott csillog az eltűnt idősebb fivér érdemkeresztje…

Haramza Kristóf 5

Aki csak eg y kicsit is jártas a 20. századi erdélyi mag yar irodalom berkeiben, könnyen kitalálja, kinek az életpályáját rejti Brassó, Parajd, Székelyudvarhely, Kolozsvár, Nagyenyed, Budapest, végül pedig Szentgyörgypuszta, Visegrád mellett. Az Áprily Lajosét, akit a Trianon után ránk szakadt kisebbségi élet avatott költővé, társaival, Reményik Sándorral és Tompa Lászlóval eg yütt, hog y hárman a legértékesebb lírai, ún. „helikoni triászt” képviseljék. (Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma) A fenti helységnevek sorában nem véletlenül áll vezető helyen a Cenk alatti város, mert Jékely Lajos, a későbbiekben Áprily Lajos Brassóban született 1887. november 14-én, 132 éve, a nagy tekintélynek örvendő Jékely (ill. Jackel, Jeckely, Jackeli, Jekely) szász család ősi lakhelyén, ahol a Jékely-ősök élete századokon át mélyen belefonódott a város kultúrtörténetébe. Volt közöttük könyvkötőmester, „városi zenész”, aki „dalt álmodik, dalt komponál”, majd „lendül a bot szikár kezében / és halkan Gluckot intonál.” (Karmester-ős) Tehát volt, akitől zenei érzékenységét örökölje.

Költőnk akkor is jól következtetett, amikor családját első ágon az ötvös dinasztia leszármazottjának tartotta. Tudunk ugyanis egy Jeremias Jekeliusról, aki 1618-ban lett ötvös mester. Rá is gondolhatott, mikor kései utódjaként írja:

6

„Forma van a versem eg yszerű sorában: ötvös volt az ősöm Brassó városában.

Kalapácsolt, vésett kohó-szikra mellett, ezüst ampolnákat, úrvacsora kelyhet.” (Eg y pohár bor) Szülővárosában a „keletre vetődött nyugati kultúra” talált otthonra, ahol „élő, nag yon élő a történelem” – olvasom az egyik feljegyzésében. Igazolásul a Régi város integet című versének néhány sora: „Fekete tornyok, bástya, vont hidak, pártázatos fal, ág yúrés. Középkor. …S míg hallom: túl az óriás falon a század zúg és zúg a Barca-róna, s ölel a vár, a városom, Corona.”

Mindenek mellett Brassó a költő életének csak a kiindulópontja, mert még csak tizenegy hónapos, amikor a család Parajdra költözik, ahol a Reitter cég gyufagyára kínál az apának tisztviselői állást, családjának otthont, a kisfiúnak felejthetetlen élményekkel átszőtt gyermekkort. Itt tanult meg beszélni, azon a nyelven, mely „g yökeres és régi, illata van, mint a fenyőszuroknak. Dallam. Ha találkozunk vele, nem kell hozzá jelvény: erről a dallamról eg ymásra ismerünk mindenütt a világon” – jegyezte fel a későbbiekben. Eleinte apjával járt kirándulni vasárnaponként, később játszótársaival. Kedvelt barangolóhelyük volt a Kis-Küküllőmente, meg a „regeteremtő rengetegek”, ahol a gyermek Áprilyt elbűvölte a közeli titokzatos vár asszonya, Rapsonné, no meg az ördöggel cimboráló tündérasszony regéje. A történetbe önmagát is beleképzeli: „És eg yszer elnyomott az álom Rapsonnénál a vár alatt … s arany kapun, g yémánt batáron kiszállott Rapsonné maga!... «Álmélkodó halász-fiúcska, templomba nem jönnél velem? …paripát kapsz, apródi rangot, tied a legszebb táltosom…»

S táltos lovon, g yémánt batáron, sátán-úton, erdők felett repültünk, mint a könnyű álom...” (Álom a vár alatt)

Áprily költészetének nagy része a tíz parajdi évhez fűződik, az olyan versek is, mint a Halálpatak, a Lídi fogadósné, vagy ahol felvillannak játszótársai: a szép Dávidházy Vilma (Gyermekkorom emlékei I.), vagy a kovácsék Rózsikája (Parajd 1897, A régi házban).

Az iskolát Parajdon kezdi, a reáliskolát már Székelyudvarhelyen, ahol csak egy évig volt a székely anyaváros diákja, de mégis életre szólót vitt innen magával: költői nevét. „Iskolatársa volt Áprily Zoltán, diákéletének csodált mintaképe, ez az okos, szép szál legény, aki eg y tornászversenyen országos ifjúsági bajnok lett. Húsz év múltával a tanár-költő régi iskolatársa neve mögé rejtőzködve engedte útjára első, meg jelenésre szánt verseit” – tudta meg életrajzírója, Csép Ibolya.

1899-ben Kolozsvárra költözik a család, ahol kamaszkorának, lázongó ifjúságának tizenkét évét töltötte: a református kollégium, az egyetem, az első verselés és szerelem éveit. Ekkor már szinte minden nap ír, de csak az első világháború szenvedései hatására tisztul le költészete, lírája ekkor nemesül egyéni hangúvá. Életének következő állomása Nagyenyed, ez a „dús hag yományú” város, ahol tizenhét évig lesz tanár a híres Bethlen Kollégiumban. Tanítványai rajongva szerették. „Úg y adott elő, hog y szavai a csermely halk szivárgásával ivódtak bele a lelkünkbe” – emlékezik vissza egyik volt tanítványa. Egy egész sor verse – Enyedi diákok, Találkozás, Utcák, Szilencium, Mindszent, Enyedi emlék – született ekkor vagy a későbbi években. Első költői sikerét a Falusi elégia című kötetével aratta 1921-ben, ezt követte a Vers vag y te is 1926-ban. Ekkor még Nagyenyeden él immár feleségével és három gyermekével, a szintén költő Jékely Zoltánnal, Endrével és Mártával.

1926-ban családostól Kolozsvárra költözött, és egy ideig tanít egykori iskolájában, ahol réges-régen Apáczai Csere János is. Az Ő és a feleség, Aletta van der Maet emlékének szenteli csodaszép költeményét, a Tavasz a Házsongárdi temetőben címűt. „A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem.”

De nem találta, máig sem tudják, hol van a sír. Hanem azt mesélik, a versnek akkora visszhangja lett, hogy nemsokára sírkövet állítottak az egyik temetői sétányon, bár nem tudták, hol alussza álmát a „holt profeszor”, aki „Aletta van der Maet nevét susogta, amikor a béke holt szemét lefogta…

A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.”

– zárja versét Áprily Lajos. Még ugyanebben az évben, 1926-ban részt vett az erdélyi magyar írók első marosvécsi találkozóján, és az itt összegyűltek megbízásából az 1928-ban induló Erdélyi Helikon folyóirat szerkesztője lett.

1929 őszén Budapestre távozott, ez a lépése megrendülést váltott ki költőtársaiban éppúgy, mint tisztelői körében. Szűkszavú válasza az itthon maradóknak: Sic Fata Volunt, azaz: Íg y akarja a sors. Vers, melyet Makkai Sándornénak ajánlott.

10 évig a Baár–Madas Református Gimnázium tanár-igazgatója volt, itt egyengette tanítványa, Nemes Nagy Ágnes induló költői pályáját. 1943 szeptemberében, miután nem volt hajlandó az iskolájában a zsidótörvények szabta felvételi rendelkezéseket végrehajtani, felmondott, nyugdíjba vonult, és a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán telepedett meg, és ott is élt az 1967-ben bekövetkezett haláláig. Ide húzódott vissza, mint a Firenzéjéből Ravennába száműzött Dante. Itt kezdte írni négysorosait, időskori lírájának gyöngyszemeit. „Életemből elszállt eg y sugár, léleksugár volt, dédelgető.

Rosszkor hag y el fénye, hője: vár a didergető, zimankós idő.” (Veszteség) Verse, mint ez is, egyetlen sóhaj, aggodalom, mely rövid formájában versszakok mondanivalóját tömörítette. Drámákkal is jelentkezik ekkortájt, az ötvenes években. Két görög tárgyú egyfelvonásosa után megírta A bíboros című drámáját hét képben, a tragikus végsorsú Báthori András fejedelemségének történetét. Annak a bíboros fejedelemnek a végnapjait, aki az 1596-ban a jobbágysorsba vetett székelyek szabadságát akarta visszaadni, és épp általuk nyeri el halálát… Áprilyék 1929-ben történt távozásuk után írta Reményik Sándor az alábbi sorokat, melyeket ma akár nekrológnak is értelmezhetünk: „Áprily Lajos sorstól sebzett szívéből sok csodálatos, beszélő vércsepp hullott arra az óriás kőasztalra, – melyet mi Erdélynek nevezünk. A legnag yobb, legsötétebb vércseppjét most hullatta el, mikor csendben és szinte észrevétlen eltávozott közülünk. Sokáig készült kibugg yanni ez a vércsepp. Sok minden gátolta, érlelte, taszította. Most itt párolog és füstölög előttünk, mint eg y bíbor tó, mint eg y piros tengerszem, melynek tükröző képessége van. Tükrében még eg yszer látjuk őt, magunkat és a végzetet.”

Mirk László tanár 7

Boldog Bánfi Buzád Boldog Bátori László Szent Beszteréd Szent Bonifác Szent Buldus Boldog Csák Móric Tiszteletreméltó Csepelényi Györg y Szent I. Dávid király Boldog D’Este Beatrix Boldog Dminici János

A mag yar szentek és boldogok közössége olyan nag y, hog y nem is jut mindenkinek külön hely a kalendáriumban. Ezért az Eg yház kijelölt eg y napot, a november 13-át, amikor megemlékezhetünk azon boldogok és szentekről, akik erényes életükkel példát és eligazodást nyújtanak az Isten-keresés nem mindig eg yszerű labirintusában.

Névsorunkban van egy boldog, akit mindig is boldognak nevezett a magyarság, de hivatalos boldoggá avatására majdnem hétszáznegyven évet kellett várnia, 2009-ig.

1. Kiről van szó, mit alkotott és ki avatta boldoggá?

Boldog Erzsébet özveg y Boldog Erzsébet szűz Boldog Eszkandéli Máté Szent Gaudentius Boldog Gertrúd Szent Gertrúd Szent Günter Boldog Ilona Boldog János Szent Kálmán Boldog Kazotics Ágoston Tiszteletreméltó Kelemen Didák Szent Kvirin Boldog Mag yar Antal ferences Boldog Mag yar Antal karmelita Boldog Mag yar István és Szász Konrád vértanúk Boldog Mag yar István vértanú Mag yar Szent Pál Marchiai Szent Jakab Boldog Özséb

A XIV. század első felében született ferences boldogunk pedig betegápoló lett. Szentévi zarándoklata során előbb egyházi harmadrendbe lépett, majd elzarándokolt alapítója sírjához. Onnan visszatérőben megbetegedett és ápolásra szorult. Annyira meghatotta a feléje forduló irgalmas szeretet, hogy elhatározta, ha Isten felgyógyítja, maga is betegápoló lesz. A Jó Isten meghallgatta kérését, ő pedig betartotta ígéretét. Haláláig a befogadó kórház betegápolója maradt. Földi maradványai is itt pihennek.

Boldog Piacenzai Jakab 2. Kiről van szó, melyik szentév során zarándokolt, milyen rendbe lépett, Szent Pilgrim és hol történt az esemény?

Boldog Regensburgi Bertold Szent Salamon király Szeptemberi helyes válaszok: 1. Jolán 1219-ben született Esztergomban. Méltóságcíme: Boldog Sebestyén mag yarul, latinul, katalánul, aragóniai nyelven és spanyolul szóltak. 2. Jolánta „ibolyaviráBoldog Szádok és társai got” jelent. Sakkozott. 3. Aragónia-Katalónia királynéja, Montpellier úrnője. Férje mellékneve Boldog Szalóme „Hódító Jakab”. Az esküvőt a barcelonai katedrálisban tartották. 4. Eg y drágakövekkel kiBoldog Temesvári Pelbárt rakott nyakéket kapott. Kézművesekkel. 5. Jolán házassága révén Kasztília királynéja, KonsThomasus Szent Péter tancia házassága révén kasztíliai infánsné, Péter Aragónia királya. Jakab Mallorca királya, Izabella házassága révén Franciaország királynéja, Sancho Toledo érseke, Sancha és Mária pedig apáca lett. 6. 1251. október 9-én hunyt el. A Real Monasterio de Santa Maria de Vallbona kolostorban temették el. A királyi párt Aragóniában és Katalóniában körmeneten ünneplik.

Megfejtők: Kovács Emőke – Szárheg y, Róth Zoltán Vilmos és Kedves Piroska Csíkszeredából.

Hibaigazítás: Kedves Piroska a szeptemberi számból kimaradt, elnézést!

8

Toulouse-i Szent Lajos Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit Tiszteletreméltó Kaszap István Szent Homobonus bűnbánó Szent I. Miklós pápa Szent Asztrik Anasztáz Ralda

Wilfried Eisele

Megbocsájtás és szeretet Mind a négy evangélium bemutatja, amint Jézus vitázik a farizeusokkal, az akkori Palesztina egyik politikai-vallási csoportjának tagjaival. Lukács evangéliuma olyan képet tár elénk róluk, mely egyaránt magába foglal fényt és árnyékot is. Némely esetben pénzsóvárnak és elbizakodottaknak mutatja be őket (Lk 16,14-15; 18,9-14), mely viselkedés ellenkezik Jézusnak a szegények és a bűnösök számára hirdetett örömhírével.

Ennek ellenére Jézus mégsem kerüli a farizeusok társaságát, hanem gyakran betér hozzájuk. Amikor egyik alkalommal egy Simon nevű farizeusnál vendégeskedik, egy hívatlan személy csatlakozik hozzájuk: az egész városban ismert bűnös nő, aki folyamatosan sír (7,36-68). Az akkori szokás szerint fejükkel a teríték irányába fekszenek a vendégek, és az ellenkező irányba nyújtják ki lábukat. Így adódik lehetősége a bűnös nőnek, hogy az étkező Jézus lábaihoz hajoljon és könnyeivel öntözze, hajával szárítsa azokat. A nő folyamatosan csókolja Jézus lábait és megkeni azokat alabástrom tégelyben őrzött, rendkívül drága olajjal. Ez olyan gesztus, mely azonnal teljesen ellentétes reakciókat vált ki a jelenlevőkből. Simon, a házigazda erkölcstelen érintésnek értékeli a látottakat. A farizeusok szokásainak és hagyományainak ellenére Jézus nem utasítja vissza a bűnös nőt, hanem közel engedi magához.

Jézus ezt válaszolta neki: »Simon! Mondanék neked valamit.« Az íg y szólt: »Mester, szólj!« »Két adósa volt eg y hitelezőnek. Az eg yik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.

Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek.

Melyik fog ja őt közülük jobban szeretni?« Simon ezt felelte: »Úg y vélem, az, akinek többet engedett el.« Ő pedig ezt mondta neki: »Helyesen ítéltél.« … Azért mondom neked: Sok bűne

bocsánatot nyert, mert nag yon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.« Aztán íg y szólt az asszonyhoz: »Bocsánatot nyertek bűneid.« (Lk 7,40-43, 47-48) Az asszony viselkedése Jézus szemében a túláradó szeretetről tanúskodott. Bizonyítja ezt a hitelezőről, – aki Istent jeleníti meg – és a két adósról szóló rövid példabeszéd. A tanulság, amit ebből Jézus levon, úgy tűnhet nem helyénvaló. A példázatban a kisebb-nagyobb adósság elengedése, ahhoz mérhető szeretetet hív elő a szereplőkből. Következésképpen, a kisebb vagy nagyobb szeretet kevesebb vagy több bűn elengedését vonja maga után. Ez a következtetés valószínűleg csalóka, és Jézus érvelését másképpen kell értelmezni. Végül is nem azért bocsájtattak meg a nő bűnei, mert korábban már sok szeretet volt benne. Szeretetével, nem mint elvégzett teljesítménnyel lépett Isten elé, hogy azzal érje el bűneinek bocsánatát. Ez nemcsak a teológia szempontjából lenne kétes feltételezés, ellentmondana a példabeszéd értelmének is, miszerint a megbocsájtás szül szeretetet és nem fordítva. Az ellentmondásosnak tűnő helyzet azáltal oldódik fel, ha Jézus indoklását nem az események, hanem az érzékelés szintjén vizsgáljuk meg: Mivel Jézus látja és saját testén megtapasztalja, milyen nagy a nőnek az iránta tanúsított szeretete, onnan tudja és ez alapján állíthatja, hogy a temérdek bűnét Isten már megbocsájtotta neki. Különben a nő nem lenne képes akkorra szeretetre, amelyről éppen tanúságot tett.

Forrás: Christ in der Gegenwart ( 38/2019, Freiburg i. Br., www.christ-in-der-gegenwart.de) Fordította, Bács Béla János 9

Két okból is Charles Darwinra esett a választásom, amikor Ebben a korszakalkotó műben adta meg Dararról gondolkodtam, hogy ki legyen a második cikk főhőse. win az élővilág evolúciójának alapjaiban máig érElsősorban azért, mert a tudománytörténet nagy vényes tudományos magyarázatát. Ugyanakkor alakjai közül talán ő küzdött a legtöbbet, amikor Nagy Darwin lelkivilágát nagyon komolyan megElmélete szembefordította őt hitbéli meggyőződésével. viselte, hogy az általa felismert mechanizÉs azért is, mert ha nem is kerek, de azért évfordulókat must nem lehet összeegyeztetni a bibliai teünneplünk vele kapcsolatban: születésének 210, „A fajok remtéstörténettel. Ő úgy próbálta meg elkerülni eredete” című nagy művének első megjelenésének 160. év- az összeütközést, hogy a teológiai és a tudomáfordulóját. nyos megközelítést egyaránt helyesnek fogadta el, A darwini mű jelentőségét egyszerűen nem lehet túlbe- de mindegyiket a saját összefüggésében, és nem csülni, ahogy a világhírű biológus, Theodore Dobzhansky próbálta meg összeegyeztetni a kettőt. mondta: „A biológiában mindennek csakis az evolúció fényében Több mint 20 évet tipródott, és ezalatt a nagy mű van értelme.” A különböző kultúrák a világ minden táján kézirata ott feküdt íróasztala fiókjában. Sokáig úgy megalkották a maguk elképzeléseit a világmindenség te- tervezte, hogy csak a halála után jelenjen meg az elremtésének körülményeiről, minden népnek és minden mélete. De amikor egy fiatal kutató, Alfred Russell vallásnak van valamilyen válasza erre az izgalmas kérdésre. Wallace is hasonló elgondolásokra jutott, és azokat Számunkra természetesen a legismertebb teremtésmí- nyilvánosságra is hozta, Darwin is úgy döntött, tosz a bibliai Genezis. 1624-ben James Usher, Armagh hogy kiadja fő művét. Darwinnak jó oka volt, amiérseke rengeteg egyeztetés és bibliai, valamint történelmi ért nem szerette volna, ha nézetei még az életében kutakodás után kijelentette, hogy a Teremtés napja Kr.e. nyilvánosságra kerülnek. Biztos lehetett benne, 4004. október 22-én volt, ami éppen egy szombati napra hogy új eszméit sokan kritizálni fogják. És ez esett. A Királyok könyvében felfigyelt egy utalásra, amely természetesen be is következett, és nem is csak említést tesz Nabukodonozor halálának időpontjáról, és az egyház részéről volt jelentős az ellenállás, hatudta, hogy ez a dátum megtalálható a babiloni királyok nem a tudósok körében is. egy olyan ókori felsorolásában, amely összekapcsolható Darwin hatása messze túlnyúlik tudományos ela modern kronológiával. Azt gondolta, hogy talált egy méleti hatósugarán. Egy teljesen új gondolkodásmóbiztos kiindulási pontot, és innen a bibliai időpontok dot foglal magában, amely az élet legtöbb területén egyszerű összeadogatásával eljut a Teremtéshez. érvényesül. A tudomány szempontjából viszont csak Jóllehet ez számunkra már a Biblia kicsit mereven szó a kezdetet jelentette. Megjelölte azokat az alapelveszerinti értelmezésének tűnhet, abban a korban és társa- ket, amelyek szerint a biológusok nekifoghattak az dalomban tökéletesen értelmes dolog volt. Olyannyira, érdemi munkának. A biológia minden szinten szehogy az anglikán egyház 1701-ben hivatalosan elfogadta retné megérteni az életet, egészen a sejtben lévő apa dátumot, sőt sokáig a tudósok és filozófusok is szíve- rócska szerkezetek és azok működésének szintjéig. sen elfogadták.

Ennek a nagyszabású célnak az elérése még csak a 1859-ben azonban Darwin kiadta „A fajok eredete” című jövő zenéje. De a biológia legfontosabb rendező elve művét, amelyben közzétette a természetes kiválasztódás egy mélyen hívő ember nagy felismerése, az útján történő evolúció elméletét, és a pár ezer évvel ezelőt- evolució marad! ti teremtés eszméje tarthatatlanná vált.

Nag y Péter (Az evolúciós fejlődést a mai teológia már eg yütt vallja a teremtéshittel. A szerk.)

10

– Manapság sajnos eg yre kevésbé divat tudatosan dönteni a vallásos, erkölcsös élet mellett. Bár nem ismerlek közelről, az nag yon jól látszik, hog y számodra Istennel járni a mindennapokban nem csak eg y hangzatos kifejezés. Hog yan tudod megélni a hitedet a templomon kívül is?

– Próbálom a Jóistent belevinni minden napom minden pillanatába. Akár reggelizés közben, az egyetem felé sétálva, egy-egy feladatom teljesítése előtt-közben, tudatosítani, hogy Ő ott van. Persze, fontos a szentmise, a rendszeres ima, meg minden, de Istennel járni többet jelent a templom kereteinél, a megszokott imaidő kipipálásánál. Valami olyasmit jelent számomra, hogy megosztom vele a dolgaimat, azt, ami éppen történik, megköszönöm a napsütést, örülök, hogy milyen jóra fordult valami, ami rossznak tűnt, vagy egyszerűen úgy gondolkozom a világról, hogy minden és mindenki egy csodajó terv része, amit még nem ismerünk teljesen, de sejtjük, hogy valami vagány dolog lesz. Talán úgy tűnhet, zökkenőmentesen élem meg a hitemet, ami nyilván nem így van, hiszen vannak nehézségek, elbizonytalanodások. Viszont szerintem az ember valahogy mindig kilyukad oda, hogy szüksége van a Jóistenre.

Ha nehézségben van, azért, ha éppen hálás, akkor azért, vagy éppen azért, mert tudja, hogy van valaki, aki felette áll, éppen jókor gördít el egy akadályt, segít amikor szükségünk van rá, és szeret is minket mindennek ellenére.

– Úg y látom, hog y fontos számodra az önkéntesség, a cselekvés. Háttéremberként lehetett veled találkozni a FeltöltŐ zenefesztiválon is és a CSIT-en is. Miért dönt úg y eg y fiatal, hog y adni is akar, nemcsak kapni eg y-eg y ilyen rendezvényen?

– Valójában úgy vagyok ezekkel a programokkal, hogy önmagukban is nagyon vagányak, feltöltenek, szükségem van arra, hogy részesük legyek, de ezt még inkább megélem akkor, ha én is hozzátehetek valamit. Közhelyesen hangzik a „jobb adni, mint kapni” dolog, de annyira igaz. Mert bár jobban elfáradok önkéntesként, több időt és energiát vesz igénybe, de mikor egy hálás ember megköszöni a munkádat, látod a gyümölcsét az ötleteléseknek, szervezkedésnek, vagy éppen elcsípsz egy kedves mosolyt, amit neked címeztek, akkor úgy érzed, megérte. Nem beszélve azokról a közös élményekről, barátságokról, pillanatokról, amik nélkül biztos kevesebb lennék, ha nem lettem volna része egy-egy ilyen önkéntes csapatnak.

– Kortól függetlenül mindannyian élünk át nehezebb periódusokat. Mi az, ami segít neked ezekben a helyzetekben?

– Nem szeretek szomorkodni sokáig, ezért mikor padlón vagyok is, igyekszem mihamarabb felállni onnan. Általában olyasmit csinálok ilyenkor, amit szeretek, ami feltölt. Legyen az egy jó könyv vagy film, egy számomra kedves dallam. Vagy egy jó beszélgetés valakivel, aki eszembe juttatja, hogy mindig van előre, egészséges vagyok, szeretve vagyok, s ennél több valójában nem is kell. Egy másik érdekes tapasztalatom viszont az, hogy pont a nehézségek tudnak rendkívül áldásosak lenni, mert általuk valahogy még inkább nyitott vagyok arra, hogy meghalljam a Jóisten hangját és kövessem azt. Nyilván ez sem mindig egyszerű, de alapjáraton úgy gondolom kellenek ezek a nehéz periódusok, mert csak tanulunk, formálódunk általuk. És persze amikor felállok arról a bizonyos padlóról, hálásan és vidáman nézek vissza, hogy ez nem is volt olyan nagy dolog, és indulhatok tovább az utamon.

FIF programok novemberben Teljes Szívvel Forte II. 5. és egyben utolsó hétvége: november 8–10., Csíksomlyó Teljes Szívvel ifjúsági vezetőképzés IV. 7. és egyben utolsó hétvége: november 29. – december 1., Székelyudvarhely FIF Hálaadó Est, november 23., Zeteváralja.

Az ifjúsági lelkészség életében mindig novemberrel zárul eg y év. Ebben az időszakban fejeződnek be több hétvégés képzéseink, tartunk hos�szasabb kiértékeléseket a FIF vezetőségével és ilyenkor adunk hálát minden elkötelezett munkatársunkkal eg yütt a kapott keg yelmekért.

Idén is van, amiért hálát adni. A Lég y tűz! szentségimádások, a FIF Lelki nap, a Teljes Szívvel ifjúsági vezetőképzés, a Teljes Szívvel Forte ifjúsági zenecsoport-vezető képzés, a Resurrexit, a Keresztény Nyári Szabadeg yetem, az Önkéntes Napok és természetesen a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó szervezői, minteg y 50 ember ünnepel és ad hálát a Teremtőnek!

Bátorítjuk a Kedves Olvasókat, hog y a következő évben is kövessék fig yelemmel a FIF tevékenységeit, és támogassák imádságukkal ezt a szolgálatot, Isten fizesse!

11

Novemberi feladat

Assisi Szent Ferenc a példaképe, és a nagy pénzekről is lemondott, hogy boldog „Matteo atya” maradhasson: a 80. születésnapját márciusban ünneplő Terence Hill az osztrák Missio újságnak nyilatkozott, amelyet a Katolikus Válasz fordított le.

A legendás színész ritkán beszél hitéről, az osztrák lapnak nyilatkozva azonban kicsit a lelkébe is pillanthattunk Terence Hillnek: „A kapcsolatom a vallással nag yon személyes, bensőséges kapcsolat: boldog, komoly, akár még haragos is. Azt hiszem nehéz beszélni róla, mert olyan kapcsolatról van szó, amit meg kell tapasztalnod. Gyakorló katolikus vag yok. Nem sokszor beszélek róla, mert a hit számomra értékes és rendkívül személyes dolog. Az édesapám g yerekkoromban eg y könyvet olvasott nekem Szent Ferencről. Ő a példaképem. Azóta vag yok hívő.”

A beszélgetés során egy történetet is elmesélt: egyszer a nála lévő rengeteg kegykép miatt fogtak gyanút a határőrök: „Sok éve g yakorlom az Isteni Irgalmasság tiszteletét. Eg yszer eg y repülőtéren is feltartottak, amiért rengeteg keg ykép volt a bőröndömben. A határőség felismert, és azt hitték, feg yvert rejtegetek alattuk.”

Az interjúban arra is kitér, hogy hitelesen akart Don Matteo szerepébe bújni. A sorozatban Terence Hill egy papot alakít, immáron 18 éve, töretlen a népszerűsége Olaszországban és szerte a világon, így Magyarországon is. „Hoztam olyan szakmai döntéseket, amelyeket mások oktalannak tartottak. Nag y pénzeket utasítottam vissza, viszont boldog voltam. Ezért tudok ma hiteles lenni Matteo atyaként.”

Természetesen legendás színészpárja, Bud Spencer is szóba került az interjúban: a szintén mélyen hívő legendára érezhetően tisztelettel és szeretettel emlékezik: „A színészek eg yfolytában vitatkoznak, és aztán otthag yják eg ymást. Velem és Bud Spencerrel ez másként volt: mi sohasem irig ykedtünk eg ymásra, és sohasem filmeztünk csak a pénzért. Jól éreztük magunkat, és eg y életen át barátok voltunk.”

Az interjú végén Terence Hill – azaz Mario Girotti – fontos üzenetet fogalmazott meg mindannyiunk felé: „Olyanoknak kell lennünk, mint eg y vitorláshajó kapitánya. Nem mi vag yunk a szél. Mi csak a hajósok vag yunk. Minden erőnket latba vethetjük, hog y a hajót irányba tartsuk, de a szél ereje nem mi vag yunk.”

Forrás: Katolikus Válasz 12

Az alábbi körrejtvény külső gyűrűjében azt találjátok, hogy mivel ábrázolják az idősebb Jakab apostolt. Írjátok meg nekem is! S szerintetek, miért pont azzal? Várom válaszotokat!

„Aki …, az talál” Almával készített sütemény: ...tészta Nagy a sebessége Visszafele: fűszerből készült fekvőhely (két szó) Aki a paripa hátán ül Törpe ellentéte

Az októberi feladat megoldása:

András apostol attribútuma: az úgynevezett András-kereszt. Ez egy X alakú kereszt, mely éppen az apostolról kapta az elnevezését.

Ilyen alakú keresztre feszítve halt vértanúságot Krisztusért, a hitéért.

Katóca Email-cím: lorinczevakatalin@yahoo. com, postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Áron Főgimnázium, Márton Áron utca 80 sz., 530211, Csíkszereda, Hargita meg ye.

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár. Ez a kis madár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra.

– Kis kóró, ringass engemet!

– Nem ringatom biz én senki kis madarát!

A kis madár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.

– Kecske, rágd el a kórót!

Kecske nem ment kóró-rágni, a kóró mégse ringatta a kis madarat. Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy farkast.

– Farkas, edd meg a kecskét!

Farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat. Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy falut.

– Falu, kergesd el a farkast!

Falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat. Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy tüzet.

– Tűz, égesd meg a falut!

Tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat. Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy vizet.

– Víz, oltsd el a tüzet!

Víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy bikát.

– Bika, idd fel a vizet!

Bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat. Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy furkót.

– Furkó, üsd agyon a bikát!

Furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat. Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy férget.

– Féreg, fúrd ki a furkót!

Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat. Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy kakast.

– Kakas, kapd fel a férget!

Szalad a kakas, kapja a férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti a bikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz, oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a kórót; a kóró bezzeg ringatta a kis madarat. Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

13

Szókratész görög filozófus feleségét Xantippénak hívták.

Nagyon házsártos, összeférhetetlen teremtés volt. Amikor megkérdezték Szókratésztől, mi késztette arra, hogy egy ilyen nőt elvegyen, így válaszolt: – Megfigyeltem, hogy azok az emberek, akik jó, tapasztalt lovasok akarnak lenni, nem jámbor, hanem tüzes paripát választanak maguknak. A többivel már könnyen megbirkóznak. Pontosan így jártam el én is. Miután szeretnék bánni tudni az emberekkel, elvettem Xantippét, s meg voltam győződve, hogy ha vele megértjük egymást, a többi emberrel már könnyű dolgom lesz.

Szinopéi Diogenészt figyelmeztette valaki, Tanítványai megkérdezték Szókratészt, tud-e valamilyen írt a hogy legalább öreg korában pihenjen meg a pénztelenségre. Szókratész így válaszolt: munkában. A bölcs így válaszolt: – Tudok. Ne kapjon az ember többet, mint amennyire – Mit beszélsz? Ha a versenypályán futnék, szüksége van, és kevesebbet költsön, mint amennyit lehet. a célponthoz közel, vajon lassítanom kellene-e a futást, vagy még nagyobb erőt kifejteni? Jól tudta, hogy az erényre való törekvésben annál Szókratész könnyen különbséget tett igazság és hazugság jobban ki kell tartanunk, mennél kevesebb van között… Tanítványai megkérdezték tőle: hátra életünkből.

– Milyen történetek bizonyulnak igaznak, holott hazugnak tűnnek?

– Az öregek elbeszélései arról, hogy milyen erősek vol- Diogenész Laertiosz történetíró jegyezte le tak ifjúkorukban, és a szegények elbeszélései arról, hogy a ravasz és élcelődő Szinopéi Diogenész törmilyen gazdagok voltak valaha – felelte Szókratész. ténetét. Diogenész egy pazarló embertől egy minát kért. Ez elcsodálkozva a szemtelen kérésen, megkérdezte, miért kér tőle egy minát, Szókratész vallotta, hogy az ember aktív irányítója sorsá- míg másoktól csak egy obulust szokott kérni. nak… Egyszer megkérdezték, melyik az emberi test legér- Azért, volt a válasz, mert remélem, hogy mázéketlenebb része. soktól ezután is fogok kapni, de tőled talán – Az orr – felelte. – Nagyanyám egy életen át vezette soha. nagyapámat az orránál fogva, de az öreg ezt soha nem vette észre.

Amikor a görög filozófustól, Diogenésztől megkérdezték, melyik állat harapása a legveSzókratész magáról azt állította: nem tud semmit, kivéve szélyesebb, így válaszolt: azt az egyet, hogy semmit sem tud. Véleménye azonban – A ragadozók közül a rágalmazóé, a szelíszinte mindenről volt… Mikor megkérdezték tőle, miért dek közül pedig a hízelgőké. nem ad ki semmit írásban, így szólt: – Mert látom, hogy nektek sokkal becsesebb maga a Diogenésztől megkérdezték egyszer: könyv, mint a benne levő tartalom.

– Mit csinálsz majd, ha összetörik a hordó, amelyben laksz?

– Ez nem aggaszt engem. A hely, amelyet Mikor Thalésztől megkérdezték, mi az egész világon a leg- elfoglalok, nem törhet össze. erősebb, így felelt: „A kényszer, mert ez mindent leg yőz.”

14

Lourdes–i Soubirous Szent Bernadett

A Szűzanya mondta a lourdes-i látnoknak, Bernadettnek a következőket: „ …“. Az idézet a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 12. számú soraiban van elrejtve.

Vízszintes: 12. Zeneóra. 13. Névnapját július 17-én ünneplő férfi jegyzetel. 14. Sérülés okozta nyíláson-e. 16.

Vajda János múzsája (ék f.). 17. A „Kárpáthy Zoltán“ c. regény írójának keresztneve. 18. Németh László műve. 21. Ókori római aprópénz. 22. Két szó: róna vége! és zamat.

24. Román torma! 26. Pusztítás, sokat evés. 28. Magyar nemzetközi sakknagymester, az elején személyneve kez-

dőbetűjével. 30. Deutérim, szén és kálium vegyjele.

31. … Paz, Bolívia tényleges fővárosa. 32. Távíró hang. 33. Határozói rag, a -val párja. 34. Jancu …, híres olténiai román betyár (1787-1842). 36. Ültéből, fektéből felálló. 39. Román Jánoska! 41. Lekvárral (beken). 42. … ura fakó! (Nekem ugyan nem parancsol!) – népi mondás. 44. Kameruni csodakapus (tárgyesetben). 46. A máj váladéka. 47. A harangok Rómába mentek c. film főszereplőjének személyneve (Magda). 49. … apadó ere – Ady Endre verse. 51.

A zsarnok szíve c. film főszereplőjének személyneve (Sáfár). 53. Ellopja. 54. Eredeti, a madaraknak szaruréteggel borított, megnyúlt, a szájnyílást magában foglaló része.

Függőleges: 1. Római ezer. 2. Eme újfasiszta. 3.

Amerikai tagállam, fővárosa Lincoln. 4. Japán, kambodzsai és spanyol gkj. 5. Ionizációt hozunk létre. 6.

A da …, (csődöt mondani) – románul. 7. Madridi lap. 8. Paci. 9. Jóságos szellemi lény. 10. Fluor, deutérium és jód vegyjele. 11. Méta – románul. 15. Forr a …, Móricz Zsigmond regénye. 19. Zambiai, magyar és ománi gkj. 20. A Himalaya lábánál élő, indo- iráni nyelvet beszélőt titkon figyel. 23. Iktatni kezd! 25.

Ismert, híres. 27. Román láncszem! 29. Hosszasan fecsegő. 32. A … melegséged – Ady Endre verse. 35.

Mondd hallom! Ókori görög győzelem istennő. 36.

Francia, luxemburgi és norvég gkj. 37. E rejtvény készítőjének monogramja. 38. Két szó: kínoz és mohamedán fejedelem. 40. Szélhárfa. 43. A lejt váltja! 45.

Két szó: nagyon régi és létező. 48. Csak félig biztos!

50. Szemcse tartalmazza! 52. Orosz folyó. 53. Határozórag.

Készítette: Korodi Zoltán

Vízszintes 1. Szürke haja lebben az égen. Függőleges 18.

Kékítőt old az ég vizében. Megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Búzás Ferenc – Csíkszereda, György Ilona – Csíkszereda, Tamás Ágnes – Szentegyháza, Hamar Edit-Emília – Radnót, Molnár Margit – Madéfalva, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Fülöp Hajnal – Madéfalva, Kozma Éva – Gyerg yóújfau, Kedves Piroska – Csíkszereda, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Madaras Vilma – Csíkszereda, Péli Szidónia – Csíkszereda, Szőcs I. József – Madéfalva, Szőcs Judit – Csíkszereda, Schlecht Károly – Erdőszentg yöry, Szakáli István – Csíkszereda, Oláh Mária – Vajdahunyad.

Hibaigazítás: Molnár Margit – Madéfalva.

Szerencsés megfejtő: Hamar Edit-Emília – Radnót.

A megfejtéseket november 25-ig várjuk!

(Szent Kereszt Plébánia 530230 – Csíkszereda, Kossuth L. u. 38.

Hargita meg ye) A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!

15

Áprily Lajos

Halálpatak Mártának Parajd felett van egy patak, a Küküllő-ágba szakad, vele összeölelkezik, Halál-patak, így nevezik.

Egyszer hegy lakói voltunk, vizek mellett kóboroltunk, megpihentünk öreg fánál, kicsi Halál-patakánál.

Megpihentünk, málnát ettünk, fényes volt az ég felettünk.

Azt a völgyet megszerettem, mellé kunyhót építettem, városoktól megfutottam, ott a lelkem gyógyítottam.

Jött a balsors, jött a hadnép, pusztaság lett tán a telke, hadak árja elseperte.

Jött a balsors, jött a hadnép, reszketett a föld alatta.

Párodat is elragadta, vitte, vitte napkeletre, napkeleti földbe tette.

Nem vagyunk már hegy lakói, messze kellett vándorolni. Én Istenem, mit nem adnék, ha egy reggel ott virradnék, s ha még egyszer velem állnál kicsi Halál-patakánál, végzetünkből mit se sejtőn, Parajd felett, fenn az erdőn. (Özv. Mikecs Lászlóné Márta, Áprily Lajos leánya)