Page 1


6 interjú

A múlt vasárnapi békeimát nem volt könnyű megszervezni, hiszen sem a Közel-Keleten, sem máshol a világon nem volt előzménye. Hogyan érezte magát? Ön tudja, hogy nem volt könnyű, hiszen benne volt a dolgok közepében, és a siker nagy részét Önnek köszönhetjük. Éreztem, olyasmiről van szó, ami mindannyiunkat felülmúl. Itt, a Vatikánban az emberek kilencvenkilenc százaléka azt mondta, hogy nem fogjuk végbevinni, de a maradék egy százalék elkezdett növekedni. Éreztem, hogy olyasmi felé kaptunk indítást, amit nem mi találtunk ki, és ami lépésről lépésre öltött alakot. Semmiképpen sem politikai kezdeményezés volt – ezt már az elején éreztem –, hanem vallási: ablakot nyitni a világra. Miért döntött úgy, hogy egyenesen a hurrikán szemébe, a közel-keleti térségbe lép be? A hurrikán igazi szeme, az ottani lelkesedés okán, a tavalyi Rio de Janeiró-i ifjúsági világtalálkozó volt. Azért döntöttem úgy, hogy elmegyek a Szentföldre, mert Peresz elnök meghívott. Mivel tudtam, hogy idén tavasszal lejár a hivatali ideje, kötelességemnek éreztem, hogy valamiképpen előtte elmenjek. Tehát az ő meghívása előzte meg az utazást, én magamtól nem gondoltam rá. Ön és az Ön barátja, Skorka rabbi megölelték egymást a Siratófal előtt. Milyen jelentősége volt ennek a gesztusnak a keresztények és zsidók kiengesztelődése szempontjából? A Siratófalnál voltaképpen ott volt jó barátom, Omar Abboud professzor is, a Buenos Aires-i Vallásközi Párbeszéd Intézet elnöke. Őt is meg akartam hívni. Mélyen vallásos ember, kétgyermekes családapa. Skorka rabbinak is barátja. Nagyon szeretem mindkettőjüket, és azt akartam, hogy ezt a hármunk közti barátságot tanúságtételként lássák az emberek. Egy évvel ezelőtt azt mondta nekem, hogy „minden keresztényen belül ott él egy zsidó”. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy „nem tudja megélni a kereszténységét, nem tud igazi keresztény lenni, aki nem ismeri el zsidó gyökereit”. Zsidóságról nem faji, hanem vallási értelemben beszélek. Azt hiszem, a vallásközi párbeszédnek el kellene mélyítenie ezt a pontot, a kereszténység zsidó gyökereit és a zsidóság keresztény kivirágzását. Elismerem, nagy kihívást jelentő, komoly odafigyelést és tapintatot igénylő feladat, de testvérekként meg lehet oldani. Mindennap elimádkozom a zsolozsmát Dávid zsoltáraival. Egy hét alatt sorra kerül a százötven zsoltár. Az imádságom zsidó, aztán ott van az eucharisztiám [a szentmisém], amely keresztény. Mi a véleménye az antiszemitizmusról? Nem tudnám megmagyarázni, miért történik, de azt hiszem, általában, még ha nem is törvényszerűen, szorosan a jobboldalhoz kötődik. Az antiszemitizmus a jobboldali politikai áramlatokba jobban be szokta fészkelni magát, mint a baloldaliakba. Nemde? És még folytatódik: olyan is akad, aki tagadja a holokauszt megtörténtét – ez esztelenség! Látva az ateizmus térhódítását, mit gondol azokról, akik úgy látják, hogy a tudomány és a vallás kizárják egymást? Az egzisztencializmus, főként a sartre-i egzisztencializmus korában nagy volt az ateizmus térnyerése. Azt követően azonban elkezdődött a spiritualitás utáni érdeklődés, az Istennel való ta-

lálkozás keresése, ezernyi úton-módon, nem szükségszerűen a hagyományos vallások keretei között. A tudomány és a hit szembeállításának csúcspontja a felvilágosodás korában volt, manapság azonban már nem annyira divatos, hála Istennek, mivel mindnyájan rájöttünk, milyen közel van a két dolog egymáshoz. XVI. Benedek pápa kiválóan tanít a tudomány és hit kapcsolatáról. Általánosságban azt mondanám: manapság arra van szükség, hogy a tudósok nagy tiszteletet tanúsítsanak a hittel szemben, az agnosztikus vagy ateista tudós pedig mondja azt, hogy „nem bátorkodom arra a területre lépni”. Még plébánosnak érzi magát, vagy már azonosult az egyházfői szereppel? A plébánosi dimenzió az, ami jobban megmutatja hivatásomat. Az emberek szolgálata számomra belülről fakadó dolog. Például lekapcsolom a villanyt, hogy ne költsünk túl sokat. Olyan dolgok ezek, amiket egy plébános csinál. Ugyanakkor pápának is érzem magam. Segít, hogy kellő komolysággal tudjam végezni a feladataimat. A munkatársaim komoly, remek szakemberek. Van tehát segítségem, hogy teljesítsem kötelességem. Nem kell plébánospápát játszanom. Éretlen dolog lenne. Amikor jön egy államfő, azzal a méltósággal és protokollal [a diplomáciai érintkezési szabályok betartásával] kell fogadnom, amely kijár neki. Igaz, vannak nehézségeim a protokollal, mégis tiszteletben kell tartanom. Sok mindent megváltoztat. Milyen jövő felé visznek ezek a változások? Nem részesültem semmilyen különleges megvilágosodásban. Nincs semmilyen egyéni tervem, melyet a hónom alatt hordanék, már csak azért sem, mert sose gondoltam volna, hogy itt hagynak majd a Vatikánban. Ezt mindenki tudja. Egy kis bőrönddel érkeztem, mert azt terveztem, hogy rögtön vissza is térek Buenos Airesbe. Azzal, amit most teszek, azt valósítom meg, amiről mi, bíborosok gondolkodtunk az általános gyűléseken, vagyis azokon az összejöveteleken, amelyeket a konklávé alatt is minden nap megtartottunk az Egyház nehézségeinek megvitatására. Ötletek és javaslatok születtek ott. Nagyon konkrét javaslat volt az, hogy a következő pápa számíthasson egy külső tanácsra, vagyis egy olyan tanácsadó testületre, amely nem a Vatikánban él. Mi a véleménye XVI. Benedek lemondásáról? Benedek pápa nagy tettet hajtott végre. Megnyitott egy ajtót, létrehozta az esetlegesen nyugdíjba vonuló pápák intézményét. Hetven évvel ezelőtt nem léteztek nyugdíjas püspökök. Ma milyen sok van belőlük! Mivel hosszabban élünk, elérkezünk egy olyan életkorba, amikor már nem tudjuk továbbvinni a dolgokat. Én ugyanazt fogom tenni, mint ő, kérem az Urat, hogy világosítson meg, amikor elérkezik az ideje, és mondja meg, mit kell tennem, és biztosan meg fogja mondani nekem. Nem kérdezem meg, kinek drukkol a világbajnokságon… A brazilok azt kérték, hogy maradjak semleges [nevet], én pedig tartom a szavam, mert Brazília és Argentína mindig nagy riválisok. Hogyan szeretne megmaradni a történelmi emlékezetben? Nem gondolkodtam ilyesmin, de tetszik, amikor valaki úgy emlékszik valakire, hogy azt mondja: „Derék ember volt, minden tőle telhetőt megtett, nem volt rossz ember.” Ennyivel megelégszem. forrás: Magyar Kurir


kultúra 13

Ladikok

Este

Napsütés a Duna fölött

Zebegeny Dunakanyar

Zebegenyi-utca


J E C 5 É É 9

9 R 1 K 26 G J

Ó 10 S 12 L A A

S 7 Z E 1 N 11 E 9 E 2 V 1 Y 11 N 15 Y 11

25 19 A 9 S 4


1A 2

3

4

5

6

7

T 8

12

13

14

15

16

17

19

20

22

23

26

27

32 R

21

C 24

33

29 30 34 35

25 31

36

37

39

40

41 42

44 45

43

46

47

49

50

O

10 11 B

18

28

38

9

T

Á

48 !


Julius issu  

Juluis-augusztus 2014

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you