Issuu on Google+

Gondolatok az önbizalomhiányról Az önbizalom megléte, illetve hiánya sokak számára fontos kérdés. Mindenki úgy születik, hogy van neki és hosszú évek tapasztalatait követően foszlik apránként semmivé. Bárkinek lehetősége van arra, hogy újra felépítse, de ehhez meg kell értenie előbb azt, hogy hogyan veszítette el. Az önbizalom felépítése nem egy pillanat műve, hanem egy folyamat része.

Önbizalomhiány a kompromisszumok kötésére hajlamos embereknél alakul ki. Őket konfliktus kerülőknek is szokták nevezni. Az emberek a konfliktusokban két alapvető viselkedésmintából választanak. Az egyik a

hiszti, a másik a kompromisszum. Amikor két ember konfliktusban egymásnak feszül, akkor közülük csak az egyiknek az akarata érvényesülhet. Ő az, akinek igaza van. Neki sikerül elérni azt, hogy a

másik az ő elképzelése szerint alakítsa a viselkedését. Ez a

„hisztis” karakter nem hajlamos az önbizalomhiányra, hiszen erre semmi oka nincs. Nem is foglalkozik a kérdéssel, mert számára az egyetlen járható út, ha

a másik az ő

elvárásának megfelel. Önbizalomhiány a kompromisszumok kötésére hajlamos, konfliktus kerülő embereknél alakul ki.

Az a fél, aki

Értelemszerűen egy konfliktusban, ha az egyik fél a hisztis, akkor a másiknak a kompromisszumot kell vállalnia, hiszen csak az egyik akarata érvényesülhet, vagy legrosszabb esetben egyiké sem érvényesül (ha netán mindkét fél elképzelése megvalósul, akkor nincs konfliktus).

kompromisszumra

érdekében, hogy

kényszerül arra koncentrál, hogy mit tegyen annak

a másik őt elfogadja.

Igyekszik jó előre kipuhatolni, hogy

kell a saját viselkedését alakítania

annak érdekében, hogy

hogyan

a másik fél

beleegyezésével és hozzájárulásával a célját ő is elérje. Röviden: úgy viselkedik, hogy mindenképpen elfogadják. Megint másképp fogalmazva hogy cserébe

azt teszi, amit elvárnak tőle,

elismerést kapjon. Vagyis nem azt teszi, amit a szíve diktál, nem vállalja

1


önmagát, sőt ezzel a kérdéssel egyáltalán nem is foglalkozik. Ő az, aki azt mondja, hogy „igazad van!”. Arra törekszik, hogy a feladatnak megfelelő karakterrel azonosulni tudjon. Mindaddig természetesen semmi gond, amíg ezért cserébe elismerést kap. Sajnos azonban az élet rendszeresen produkál olyan helyzeteket, melyekben

sem kapja

meg a várt

elismerést.

Minden egyes alkalommal, amikor ezt tapasztalja,

veszít az önbizalmából, hiszen igyekezete ellenére sem sikerült kivívnia az elismerést, a pozitív visszaigazolást. Az egyetlen kiutat az jelenti a számára, ha kitalálja azt, hogy hogyan szerezheti vissza a másik bizalmát és elismerését, ezért lépésről lépésre

egyre jobban feladja önmagát.

Ugyanakkor minden egyes kudarcot követően egy kicsit kevésbé képes elhinni azt, hogy meg tud felelni az újabb elvárásnak,

hiszen

a

korábbinak

erőfeszítései ellenére

sem

tudott.

És

ez

A saját viselkedését úgy alakítja, hogy az a másik elvárásának megfeleljen. Amikor ebben kudarcot vall, akkor veszít az önbizalmából. Minél több kompromisszumot köt, annál többször adja fel önmagát és annál kevesebb az önbizalma.

fokozatosan teljesen felőrli az önbizalmát. Végül már azt sem tudja, hogy mit szeretne és ki is ő valójában. Egyáltalán nem magára, hanem a másikra figyel. Minél többször adja fel önmagát, azaz minél több kompromisszumot köt, annál többször fordulhat elő az, hogy veszít az önbizalmából, míg végül alig marad belőle. Végleg önbizalomhiányos lesz.

Ezek alapján a megoldás látszólag egyszerű:

nem kell kompromisszumokat kötni,

sem pedig konfliktust kerülni. Csakhogy ezzel két probléma is van. Az egyik az, hogy a kompromisszumokat már megkötötte és a konfliktusokat is elkerülte. Ezért lett önbizalomhiányos. Ha a továbbiakban is kerüli az ilyen helyzeteket, azzal eléri, hogy nem romlik tovább a helyzete, de javítani sem tud rajta. Ettől nem lesz több önbizalma, igaz kevesebb sem. Azonkívül ezt könnyű tanácsolni, kivitelezni viszont annál nehezebb. Főleg annak, aki mindig is ezzel az eszközzel élt. Nézzünk egy helyzetet, ami az önbizalomhiányos embernek gondot okozhat. Mit tegyen akkor, amikor egy megbeszélt tárgyalásról késik? Amikor késésben van, vagy el is késik egy találkozóról, akkor stresszes lesz, mivel nem felel meg annak az elvárásnak, hogy időre odaérjen. Kezelheti ezt a stresszt úgy, hogy megnyugtatja magát gyógyszerekkel, vagy mentális gyakorlatokkal. Például légzőgyakorlatokkal, vagy más módon begyakorolhatja,

2


hogy ilyenkor is képes legyen higgadtan és nyugodtan viselkedni és lefolytatni a tárgyalást. Akár elképzelheti és gyakorolhatja azt is, hogy hogyan reagáljon. Csakhogy nem azzal van a baja, hogy stresszes, hanem

attól stresszes, hogy van

egy olyan problémája, amire nem talál megoldást:

ha netán elkésik és ezt

felróják neki (vagyis elutasítják), akkor arra nem tud mit reagálni, mert saját maga is egyetért azzal, hogy nem helyesen cselekedett (bűntudata van). Az nem reakció, hogy bekap néhány szem tablettát sem az, hogy jó mélyeket szippant a tárgyaló levegőjéből. A bűntudaton így nem változtathat. A helyzetet csakis azzal tudja megoldani, ha

bűntudattól,

megszabadul a

mert akkor nincs mit kompenzálnia és nem akar magyarázkodni sem. Ez

történt és kész. Azért van bűntudata, mert mások elvárásának akar megfelelni ahelyett, hogy önmagára figyelne. Aki

arra figyel,

hogy

nehogy olyat tegyen, ami a másiknak rossz

akár azon az áron is, hogy közben önmagának rosszat tesz -, annak ez nem

-

bűntudata van, ha

sikerül. Sőt akkor is, ha sikerül. Vagy másnak tesz rosszat és azért van bűntudata,

vagy saját magának, akkor meg azért. Csoda, ha nincs önbizalma? Kiutat akkor talál, ha megtanul önmagára figyelve élni. Ne foglalkozzon azzal,

másiknak mi a jó és bűntudatától és

mi a

rossz. Azzal törődjön a másik.

hogy a

Így megszabadul a

lesz önbizalma is, mert tudni fogja, hogy mi a jó neki és arra

koncentrál. A múltban gyökerező bűntudattól és az ebből eredő jelenlegi önbizalomhiánytól akkor tud megszabadulni, ha feldolgozza azokat az emlékeit, melyekben a bűntudata keletkezett. Így eltűnik a bűntudata és a késés már nem fogja zavarni. Ha mégis felróják neki, akkor is megfelelően fog reagálni, mert nem stresszes. Ennek eredményeképpen tovább fog erősödni az önbizalma. Ez egy öngerjesztő folyamat, csak el kell indulni rajta. 2014.02.13.

Loós Balázs http://analogterapia.hu/

3


Önbizalomhiány