Page 1

KACSKOVICS ATTILA – KAAVAAM.MOME

Designelmélet MA I.

Nikolaus Pevsner – A modern formatervezés úttörői [recenzió]

Pevsner ezen munkájának bevezető fejezeteinek irányadó tartalmi fonala az 1851-ben rendezett világkiállítás hatása és William Morris1 szerepe az iparművészetben, designban és ezeken keresztül, magának az ipariforma tervezésnek a jellegéből adódóan, annak társadalomformáló szerepe. A szerző egy másfajta kontextusban helyezi el az adott időszakot, illetve nem csupán olyan általános módszerek alapján mutatja be azt, mint puszta tények és a hozzá kapcsolódó adatok, hanem egyúttal az ezek mögött a tények mögött meghúzódó tartalmat helyezi előtérbe, tehát a fő hangsúly az ok-okozat és hatások összefüggésein van. Az ipari forradalommal egyúttal megjelentek a gépek, amelyek magúkkal vonták az olcsó termékek dömpingjét is. Már ekkor megjelentek az „eredeti” termékek másolatai hamisítványai – mint egyfajta wannabe jelenség, és ez napjainkra sem változott. A tömegtermeléssel arányosan a fogyasztók igényei is nőni kezdtek, de ezek a tömegek „iskolázatlan” egyénekből álltak – nagyrészt.

Ugyanis a felsőbb körök megengedhették

maguknak, hogy olyan termékeket vásároljanak, amelyek egyedileg tervezettek és nem tömeggyártásban fogantak / születtek. A tömeggyártástól pedig a művészet iszonyodva húzódtak el – mintegy megtartva az elhatárolódást a középszertől. Pevsner ennél a pontnál vezeti be William Morris-t a képbe, de azon a vonalon, hogy személyének milyen hatása volt a kor mozgalmaira, illetve, hogy mik voltak azok a társadalmi és [tervezési] esztétikai okok, amelyek alapján megfogalmazta állításait, és nem mellékesen, befolyásolták / vagy munkássága révén reflektált ezekre a hatásokra – az Arts and Crafts2 mozgalom fényében.

1

1834 - 1896

"Művészetek és Kézművesség" nevű újító mozgalom, amelyet eredetileg John Ruskin írásai inspiráltak 2


KACSKOVICS ATTILA – KAAVAAM.MOME

„Mit kezdjünk a művészettel, ha nem osztozhat benne minden ember.” Morrisnak köszönhető, hogy az átlagember lakóháza, az építőművész méltó problémája lett. Továbbá elmélete, miszerint a kézművesség újjáélesztése konstruktív folyamat, de eszméinek alapja destruktív a termelés szempontjából, hiszen maga a kézművesség a gépek / gépiesség ellensége. Az 1851-es londoni világkiállítás a korhoz képest – de akár még mai szemmel is-, egy olyan volumenű project volt, amely akkor, már csupán jelentősége miatt is komoly hatással volt az akkori folyamatokra. Keretében számos épületet húztak fel, illetve a kiállítás során számos ország és az országok jellegzetes nyersanyagainak ipari formulái és ipari termékei vonultak fel. Ezzel arányosan a közönség is népes számú volt, s maga a létszám is egyfajta társadalmi nyilvánosságot hozott létre, az emberek testközelből találkozhattak azokkal a dolgokkal, amelyeket korábban csupán, mint fogalom ismerhettek – hogy például mi is az az ipariforma tervezés-, vagy egyáltalán nem is halottak róla, de elsősorban olyan tárgyakkal találkozhattak, amelyek származásuk vagy vizualitásuk miatt a köznapitól eltérőek, újítóak és különlegesek voltak. Ugyanakkor adott volt a kérdés is, hogy mindezek az egzotikumok és széles skálájú tárgyválaszték mégis, hogy eredményezheti a művésziesség lealacsonyodását – mindez a tömegtermelésnek volt köszönhető. Ám azt Pevsner is elismeri, hogy utólag sokkal egyszerűbb értelmezni ezt az állítást, és könnyen rávágható az indok, hiszen ilyen távlatból sokkal objektívebben értelmezhető a történet. Éppen ezért párhuzamba húzni a jelen folyamataival már pont annyira nehéz, mintha 1851-ben társalognánk ugyanerről, de a múlt folyamatainak vizsgálata és megértése, jelentős mértékben segít megérteni, a mostani állapotokat és következtetni a jövőre. Továbbá, hogy a változások, amelyek az ipariforma tervezésről átterjedtek a kézművességre, miként jöhettek létre – hogy valósulhatott ez meg. Ennek oka, az az érzéketlenség – társadalmi szinten-, amit az eltúlzott díszítettség, ornamentika a nemes díszítőelemekkel szembeni közömbösséget váltotta ki. Itt veti fel azt a kérdést Pevsner, hogy ha az iparosodás, a gépek által kiváltott fejlődés előrelátható volt, ezáltal pedig logikusnak nevezhető, akkor miként jöhetett létre ezzel párhuzamban az, hogy mindez olyan károkat okozott a művészetben, mint amilyeneket. Válasza erre az, hogy az iparosodás olyan mértékű tempóban zajlott, hogy az igencsak gyors iramot diktált, és ennek a versenyfutásnak a kontextusában, a tervezőknek nem maradt idejük, a munkák finom megformálására, hiszen a legfontosabb tényező maga az idő volt. A közízlés pedig nem igényelt semmiféle minőségi minimumot. Ár és minőségi zuhanás jött létre. Ugyanakkor a világkiállítás szervezői nem objektivizálták a


KACSKOVICS ATTILA – KAAVAAM.MOME

gépi termeléssel járó hatásokat, továbbá nem is vizsgálták meg annak hatásait, magát a problémát. Éppen ezért annak ellenére, hogy ez egyfajta esztétikai reformkísérlet volt, eredményt ilyen szempontból nem igazán értek el. Ezzel szemben Morris felismerte, hogy a probléma okai társadalmi eredetűek. Úgy gondolta, hogy személyes példaként felkínálva magát, képes lehet lemodellezni azt, hogy a művész önmagában is lehet termék előállító / termelő kézműves. Első bútórai egyfajta tiltakozás képen születtek meg – nem piaci indíttatásból. Ám ezt a kísérletet követte a Vörös Ház. Morris 1861-ben több társával együtt megalapította a Morris, Marshall & Faulkner Festő, Faragó, Bútorkészítő és Fémműves Szépművészet elnevezésű céget. Morris a kézművesség újrafelfedezését szorgalmazta, és ezen keresztül egy olyan közösségi művészetet szándékozott létrehozni, amely társadalmilag széleskörűen, sokakhoz eljut és tömegeket érint meg. Viszont nem az ihletet, hanem a mesterségbeli tudást helyezte fókuszba, mert úgy gondolta, ennek sokkalta nagyobb a közösségformáló ereje. Ez egyfajta szocialista nézet volt, ezért vele járó mozzanata az, hogy korának társadalmát ebből az irányból közelítette meg, mind nézet, mint kritika szempontjából – de főként a művészetre gyakorolt hatások miatt. Ennek ellenére munkássága nem reprezentálta az eszmét. A gépiesség elvetése miatt, a kézműves termékek ára nem a társadalom alacsonyabb rétegei számára opcionalizálódtak, hanem sokkal inkább a magasabb státuszú társadalmi rétegek pénztárcáinak feleltek meg. Így képtelen volt elszakadni abból a skatulyából, ami ellen tulajdonképpen harcolt – materiális szinten-, de a gondolatok szintjén már más volt a helyzet, itt képes volt kilépni az adott kontextusból, és idealizálni a képet. És nagy hatása volt korának – és későbbi koroknak is-, iparművészetére, valamint a formatervezésére. Továbbá általa a kézművesség is megbecsült státuszt kapott. Noha Morris ellenség képe a gépekben nyilvánult meg, követői idővel szépen folyamatosan elfogadóbbakká és alkalmazkodóbbakká váltak velük szemben. Fel kellett ismerni, hogy a gépek által előállított termékek ára alacsonyabb, éppen ezért szélesebb körökben férhetőek hozzá, de a gépeket egy alárendelt viszonyban, szolgálóként, nem pedig helyettesítőként kezelték. Hiszen a gépiesítés a társadalmi működés alapvető eszköze, amelyet képtelenség mellőzni, ha működő rendszert akarnak létrehozni. S noha Morris erőfeszítései nem érték el minden szempontból céljaikat, mégis rávilágítottak a kornak olyan mély és fontos szociális


KACSKOVICS ATTILA – KAAVAAM.MOME

problémájára, amely önmagában volt felelős a művészet és a közízlés mélyrepülésére. Továbbá elindította azt a folyamatot, amely képes volt jobb irányba lökni ezt az eltévelyedést, mint egyfajta mentőöv, és képes volt megoldást nyújtani magára a probléma gyökerére.

semmise  
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you