A magyar görögkatolikus egyház katekézisének története a 20. században
55
Miniszter Úr! A hajdúdorogi egyházmegye papnövendékei ezideig a budapesti Tudományegyetem theologiai fakultásán nyerték kiképzésüket. A fakultás megszűnésével és egyéb anyagi nehézségek miatt szükségessé vált a papnevelőintézetnek az egyházmegye székhelyén, Nyíregyházán való felállítása. Szíves tudomásulvétel végett tisztelettel bejelentem tehát, hogy papnövendékeink nagyobb részére Nyíregyházán folyó hó végén megnyitom az egyházmegyei papnevelőintézetet (szeminárium) és a theologiai főiskolát I. és II. évfolyammal. A magasabb évfolyamok (III-IV-V.) növendékei tanulmányaikat a budapesti Róm. Kat. Hittudományi Akadémián folytatják. Bejelentésem szíves tudomásulvételét kérve, kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítása mellett maradok Nyíregyházán, 1950. szeptember 6-án Dr. Dudás Miklóshajdúdorogi püspök.”4
A szeptember 21-én kelt válasz nem a minisztertől érkezik, hanem Tátrai János s. k. főelőadó nevével – de aláírása nélkül! –, egy meg nem nevezett hivatali vezető aláírásával, megszólítás nélkül, és nem a püspöknek, hanem az Egyházmegyei Hivatalnak címezve: „Fenti szám alatt beterjesztett közlését, amely szerint a Hajdúdorogi Egyházmegye Nyíregyházán, a papnevelés céljait szolgáló, teológiát és szemináriumot létesít, tudomásulveszem.”5
Ez az esemény még akkor is váratlan és csodával határos, ha tudjuk, hogy – a papképzés gondjának több évtizedes vajúdását megoldandó – Dudás püspök már trónfoglaló beszédében is célként tűzte ki egy egyházmegyei papnevelő intézet felállítását.6 Ugyanebben az évben megjelenik ugyan a Görögkatolikus Katekizmus új kiadása,7 a gyakorlati nehézségek azonban ezekben az években folyamatosak. Dr. Rohály Ferenc beszámolója szerint Makón az iskolák féktelen, terrorisztikus ellenpropagandát fejtettek ki. Az egyik iskola igazgatósága tanerőit kényszerítette a szülők rábeszélésére a jelentkezések visszavonására (II. sz.). Egy másikban (V. sz.) a segédszemélyzet fizikailag gátolta a szülőket a 4 A Hajdúdorogi Püspöktől 2715/1950. 5 1120-19-1/1950. Vallási Osztály. 6 Vö. Pirigyi István, „Papnevelésünk 1912-1950 között”, in Janka György (szerk.), Örökség és küldetés, Nyíregyháza 2001. 83-98. 7 Vö. 3595/1950.