Page 15

INTERJÚ

BINDER KÁROLY, ZENÉSZ, TANÁR

SZABÁLYOS REZGÉS, ISTENI ENERGIA Valamikor a kilencvenes évek vége felé egyszer meglátogattam a stúdióban pár barátomat, akik épp nagyon izgalmas munkában voltak: Bartók-gyűjtésből származó, eredeti hangfelvételeket digitalizáltak, samplereket programoztak, és mindenféle MIDI-mágiákba merültek. Akkor már hetek óta megállás nélkül ezen a projekten dolgoztak, és eléggé fáradtak voltak. Ez abból is világosan látszott, hogy egyikük egy mosolygó arcot kattintgatott össze a képernyőre a Cubase MIDI-editorában, ami lejátszva értelmetlen, ám igen szórakoztató katyvasznak bizonyult. A készülő lemezre persze ez nem került fel. Az album címe Retropolis volt; alkotója, előadója és improvizatőre pedig a kalandkereső, kísérletező, zongorát preparáló Binder Károly. Dal+Szerző: Egész pályafutásod során alapvetésként fogalmaztad meg a zene egységes, műfajfüggetlen mivoltát. Pedig a karriered kezdetén pont nem ez volt a jellemző: épp akkor szakadt a zene ezernyi, önálló műfajjá. Miből indultál ki, amikor megfogalmaztad ezt az alapvetést? Binder Károly: A rezgésekből. Számomra a szabályos rezgés, azaz a zene, egy isteni energia. Ez jól láthatóan a világon nagyon sokakat megmozgat – és alapjaiban mozgat meg. Ez az egyetlen olyan erő, amely képes közös nevezőre hozni a világon az összes embert, bőrszíntől, politikai nézettől és minden mástól függetlenül. Ráadásul ez egy kifejezetten pozitív, szeretettel teli közös nevező. Ez a szabályos, isteni rezgés tehát a kiindulópont. D+SZ: Nem kötözködni szeretnék, de sok olyasmit is hallunk, ami kívül esik ezen a meghatározáson: tele a világ idegesítő, felzaklató, nyomasztó hatást kiváltó – vagy épp érdektelen zenékkel. BK: Én azokra a zenékre gondolok, amik a manipulációktól, divatirányzatoktól, a kommersztől és a médiától teljesen függetlenek. És főleg függetlenek az üzlettől. Tudniillik ahol pénz van, és hatalmas iparágak állnak a háttérben, ott már irányítás van, extraprofit és manipuláció. Azokon a zenéken én érzem a mesterkéltséget, a sántikálást, felszínességet és a megfelelést valamilyen új trendnek. Ezekkel szemben az ihletből alkotott művek függetlenek mindenféle megrendeléstől, külső igénytől vagy határidőtől. Az ihletett művek szó szerint megszületnek, mindentől függetlenül, és én ezekben a zenékben hiszek. Ugyanakkor persze tudom, hogy a zenetörténetben hihetetlenül sok ellenpélda is van, szinte az összes igazán nagy zeneszerző dolgozott megrendelésre is. De ők kiválasztott emberek voltak, és volt egy antennájuk, ami a transzcendentálisba nyúlt. Gondoljunk Bachra vagy Mozartra: még akkor is csodálatos remekműveket alkottak, ha épp megrendelésre dol-

goztak. De ezt isteni küldetésként kapták, médiumként. Szinte diktálták nekik a zenét, ők csak leírták. D+SZ: Ihletett jazz-improvizációk hallatán is szokás mondani, hogy a muzsikus “veszi az adást”. Létezne valamiféle isteni zeneforrás, amihez ki-ki csatlakozhat a maga kis antennájával? BK: Nemigen gondolhat másra az ember, mikor mondjuk azt hallja, hogy egy kilencéves kisgyerek úgy játszik, mint egy bölcs, hetven éves zongoraművész. (ne­ vet) Én is egy őstudásnak, egy ősóceánnak látom a zenét; egy olyan világnak, amibe némelyeknek van bejárása, másoknak meg nincs, vagy kevésbé van. Marlo Morgan Vidd hírét az Igazaknak című regényében van egy idézet, amit ausztrál bennszülöttek írtak fel egy barlang falára: „Amennyire az ember keresi a legszebb hangot a világ­ egyetemben, annyira várja a világegyetem, hogy valaki megszólaltassa azt.” És ez pontosan így is működik. 13

Dal+Szerző magazin 2017/03  

Az Artisjus ingyenes zeneipari és kulturális magazinja. Megjelenik negyedévente.

Advertisement