Page 32

INTERJÚ

FKK: Hatan. Van, akit inkább az foglalkoztat, hogy átdolgozásokat, hangszereléseket készítsen, de sok a saját, önálló mű is. És ez nem csak a zenekaron belül érvényes, folyamatosan voltak és vannak olyan külső szerzők, akik bejelentkeznek, hogy a MAOval szeretnének dolgozni. Mi is támogatjuk ezt, épp most szervezünk egy masterclasst, ahová olyan szerzőket várunk, akik bigbanddel szeretnének foglalkozni. Ez persze nem teljesen kezdőknek szól, a jelentkezőknek tudniuk kell bizonyos alapokat, amik mentén egy nyelvet tudunk beszélni – például ismerniük és érteniük kell a bigband lehetőségeit, tudniuk kell rá partitúrát írni, és hasonlók. A következő évadban az a terv, hogy lesz kilenc BMC nagytermes koncertünk, amely mindegyikén egy-egy új szerzőt mutatunk be. És ez nem csak egyszerűen bemutatkozás, hanem előtte egy hónapig minden szerző részt vesz abban a folyamatban, ahogy befogadjuk a darabját. Megbeszélhetik a hangszeresekkel és a szólamvezetőkkel, hogy mit és hogyan lehet és érdemes megvalósítani, konzultálhatnak velem struktúrákról, hangszerelésről és zenekarvezetésről. A folyamat végén, a koncert előtt pedig lesz három-négy olyan próba, ahol az ő darabjaikat is próbáljuk – a legvégén ott az előadás, ahol a közös munka eredményét értő közönségnek mutatjuk be. D+SZ: Mennyi bemutatkozásra éhes szerzőre számítasz? FKK: Sokra! Kapásból tudnék mondani négy-öt olyat, akit szeretnék, ha ott is lenne ebben a sorozatban. D+SZ: A közönségszervezés szempontjából a MAO dolga nyilván nehezebb, mint a moonlighting zenekaroké. Mennyire ismeri fel és becsüli meg a nép a befektetett temérdek energiátokat? FKK: Ezt nagyon nehéz belülről megmondani. Nagyon vegyes az, hogy milyen nézőszámok mellett játszunk. Ha elhívunk egy ismert magyar vagy külföldi szólistát, akkor akár mindegy is lehet, hogy ki a zenekar, mert azonnal telt ház van. Ha viszont az előadás a zenekar kevésbé közismert szerzőinek az estje, akkor nagyon nagy erőfeszítéseket kell tegyünk a promóció tekintetében ahhoz, hogy egy látványos ház legyen. Amikor a Legendás albumok sorozatot játsszuk, akár két teltházra is elég érdeklődő van a BMC-ben, ennek egyszerű oka, hogy például a Miles Davis neve van kiírva. Az átlagos érdeklődő nem is olvas tovább: „hú, a Miles Davist ismerem, az jó!”. Előfordult, hogy valaki visszakérte a jegy árát, mert a plakáton azt olvasta, hogy Cannonball Adderley és Nancy Wilson közös lemezét mutatjuk be, és ő hiányolta a két színesbőrű előadót. (röhögünk) Az emberek ilyenek. D+SZ: Pedig egy régi tanárom mondása szerint a művészeket valójában a sznobok tartják el. FKK: Nálunk a sznobok lakodalmas zenét hallgatnak. Bocsánat, hogy ezt mondom, de ez úgy működik, hogy ha az a lakodalmas zene egy „alternatív” lepellel le van takarva, arra már azt hiszik, hogy valamilyen intellektuális teljesítményről van szó. Nagyjából ezzel meg is elégszenek. Barcza Horváth József kollégánk találó mondása, hogy ha ebben az országban bárminek köze van a lakodalmas zenéhez, az tuti siker – aminek pedig nincs, az biztos halálra van ítélve. (nevet) D+SZ: Akkor nincs más menekvés, mint a külföld. A MAO alakulásakor nagy reményekkel tekintett a külföldi lehetőségek felé. FKK: Ezeket a reményeket egyelőre nem tudtuk maradéktalanul beváltani. Vannak elképzeléseim, hogy miért alakult így, de az biztos, hogy nincs szó arról, hogy a „ter30

Ha az a lakodalmas zene egy „alternatív” lepellel le van takarva, arra már azt hiszik, hogy valamilyen intellektuális teljesítményről van szó

Profile for Artisjus

Dal+Szerző magazin 2019/02.  

Az Artisjus zeneipari, kulturális magazinja. Megjelenik negyedévente.

Dal+Szerző magazin 2019/02.  

Az Artisjus zeneipari, kulturális magazinja. Megjelenik negyedévente.

Profile for artisjus