Page 21

INTERJÚ

TÓTH PÉTER | ZENESZERZŐ

AZT A ZENÉT ÍROM, AMIBEN HISZEK A Magyar Művészeti Akadémia csodálatosan felújított székházának társalgójában ülünk Tóth Péter zeneszerzővel. Körülöttünk az eltűnőben lévő, kézműves építészeti világ emlékei és megnyugtató arányai. A legfeltűnőbb, hogy milyen sok az ív, és milyen kevés a derékszög. És vajon kinek jutna manapság eszébe, hogy pusztán a szépség kedvéért sok-sok négyzetméternyi, kézzel kikalapált rézlemez-domborművel díszítsen fel egy társalgót? D+SZ: A műveidet hallgatva nagyon hamar kialakult az a benyomásom, hogy te szép zenét igyekszel írni. A dallamok és a hangzás is hallhatóan egy klasszikus szépségideált követnek. Tóth Péter: Az, amiben én hiszek, az magának a zenének és az embernek a saját természetéből fakad. Viszont azok a zenék, amikben nem hiszek, azok mindig valamilyen külső meghatározó erőből fakadnak. Nem hiszek az olyan művekben, amik nem a felhang-rendszerből, nem az emberi fülből és gondolkodásból jönnek, hanem mondjuk kockadobásból, a csillagtérkép kottapapírra vetítéséből, egy vers magas és mély magánhangzóinak hangokká alakításából, vagy akár számítógépes permutációkból. Én abban hiszek, hogy a zene az terc-alapú, bármit is írjunk, mert az emberi fül, az emberi természet nagyjából öt-tízezer éve erre van ráállva. És ahhoz, hogy számomra egy zene őszinte legyen és hiteles, ahhoz az kell, hogy ebből az alapvetésből induljon ki. Egész egyszerűen nem tudok mit kezdeni azokkal a zenékkel, amik önmagán kívüli gondolkodást próbálnak ráerőltetni a zenére. Abban sem hiszek, hogy olyan kamarazenét kellene írni, amiben minden hangszer más hangolású: nekem az egyszerűen csúnya. Nem hiszek abban sem, hogy a nagy szeptim, vagy a tritónusz szép lenne. Nem szép, és ezt tudomásul kell venni. Természetesen én is használok nagy szeptimet és tritónuszt, mert a szépnek csak akkor van értelme, ha van mellette csúnya is. Én azt tanultam Kocsár tanár úrtól, hogy a zeneszerzés feszültségek létrehozása és azok oldása. És ez így van nagyjából ezer éve. Egykor a tiszta kvart egy feszültség volt, tercre oldották, és ettől boldogok voltak az emberek. Ma nyilván sokkal bonyolultabb tud lenni egy feszültség, és hogy azt hogyan oldjuk. De az alapfeltevés mégiscsak ugyanaz: nem a csillagok határozzák meg a kottapapírt, meg a lábméretünk vagy épp évszámok, hanem egy természetes fizikai érzet. Ezért aki azt mondja, hogy a nagy szeptim szép, az egyszerűen hazudik. És ezzel én nem tudok mit kezdeni. D+SZ: A Sztalker című Tarkovszkij-filmben a címszereplőnek van egy ritkán idézett monológja a zenéről. Így szól: „Itt van mindjárt a zene. Valójában ez kötődik legkevésbé a valósághoz, vagy ha kötődik is, inkább csak mechanikusan, nem ideák által. Pusztán a hanggal, asszociációk nélkül. És mégis, csodálatos módon, a lélek

legmélyébe hatol. Mi rezonál bennünk a harmóniába foglalt zörejre? Mi által lesz magasrendű élvezet forrása, amely egyesít és megrendít? Mivégre kell ez? És főként: kinek? (A Professzorhoz és az Íróhoz) Maguk szerint senkinek és semmire. Csak úgy. ‘Önzetlenül’. De nem. Aligha. Hiszen végső soron mindennek megvan a maga értelme. Értelme és oka.” TP: Ezekre én sem tudom a választ, pedig nagyon régóta gondolkodom rajta. Erre szerintem még senki nem jött rá teljes mélységében. Még a fizikája is különleges: ha egy tiszta oktávot elfelezek, az egy tritónusz, ami csúnya. Izgalmas ez a felezés-harmadolás, a duplázódás. Mondhatjuk a felhangrendszert, de az is egy kétes magyarázat, mert a mai fülünk a felhangokat már másképp hallja, mint mondjuk a Bach-korabeli embereké. És persze az európai eredetű zenéhez szokott emberi fül sokszor mást is hall szépnek, mint például egy gamelánhoz, vagy akár az indiai negyedhangok rendszeréhez szokott fül. Úgyhogy láthatóan van egy nagyon erős kulturális beidegződés, és valahogy épp az teszi csodává, hogy fogalmunk sincs, pontosan mitől is áll össze az a kozmikus szépség, amit a zene jelent. Végső soron mindegy, hogy milyen hangrendszer19

Profile for Artisjus

Dal+Szerző magazin 2019/02.  

Az Artisjus zeneipari, kulturális magazinja. Megjelenik negyedévente.

Dal+Szerző magazin 2019/02.  

Az Artisjus zeneipari, kulturális magazinja. Megjelenik negyedévente.

Profile for artisjus