ELEKTRONIKUS ZENE
egy szkíta-hun sztyeppei elementeket sűrítő, nagyon kemény és egyértelmű techno is (Sword and Scythe). Így megvannak a kis visszakacsintások a korai Anima-időkbe is. Mivel elsősorban zenerajongók vagyunk, inkább kis szűrőkként működünk, nem célunk, hogy egy egyértelmű brandet építsünk. Ma, amikor kifejezetten sematikus popzenei termékek vannak, talán nem is olyan nagy baj, ha csak tudják rólad biztosan, hogy kísérletezel. Ez a kísérlet lehet egy hallgatható popdal vagy lehet egy instrumentális darab – de újabban még egyéb, egymástól nagyon eltérő stílusú produkciókon is gondolkozom. Ezek egy része persze nem Anima név alatt fog menni, mert az évek során azt is megtanultuk, hogy mindenáron nem kell összezavarni a közönséget azzal, hogy évente mindig gyökeresen mást csinálunk. Viszont ennek a sokszínűségnek is köszönhető, hogy az Animának már volt úgy hét-nyolc közönsége. Sőt, talán meg sem lehet számolni. Hiszen azok, akik a Tilos Rádió első partyjaira eljöttek és velem egykorúak, már rég nem járnak koncertre; a folkos időszakunk közönsége elfordult másfelé; a tüp-tüp-türüppös, popos, rádiókban játszott vicces számaink közönsége is másfelé ment. De jöttek mindig mások: amikor például egy fekete, londoni fiúval dolgoztunk, Jeremy Thompsonnal, akkor is kialakult egy új közönségünk, és a produkció teljesen más kontextust kapott. D+SZ: És most? PZS: Most inkább dalokat írunk. Az az új koncepció, hogy nem csinálunk klasszikus értelemben albumot, aminek van egy vezérfonala, hanem dalok sorát csináljuk. Másfél-kéthavonta kijövünk egy új dallal – írtunk is vagy harmincat. És ennek is lesz valamilyen közönsége. Akár itthon, akár külföldön. Emiatt nem izgulunk. D+SZ: Van olyan a közönségből, aki végig kitartott veletek ezen az úton? Láttok egy-két fix arcot? PZS: Közhely, de az Animának soha nem voltak olyan, specifikus jegyekkel leírható „rajongói”, mint más popzenekaroknak, és ide az alternatív bandákat is beleérthetjük. Mindig reflektáló és vitázó emberekkel voltunk körülvéve. A barátaim sem Animarajongók, és ez így is van jól szerintem. De a közönség persze másfajta közeg, és akik ezt a stílusbeli szánkázást nem tudják elviselni, azok inkább egy-egy korszakra kísérnek el bennünket. Ez nekem tök szimpatikus! Így a stílusbeli elvárások is csökkennek. Persze amikor negyven-ötvenezer ember előtt játszhatsz nagy színpadokon, akkor jön egy nyomás, hogy ugyanezt folytasd. Amikor a zenekar a legnagyobb fesztiválos bulijait nyomta, akkor volt a leglustább, mert egyszerűen csak repertoáron tartotta azokat a dalokat, amikkel egy szélesebb tömeget hos�szabb időszakon át meg tudott tartani. De ez már rég nem cél, és az egész popszakma át is strukturálódott az elmúlt időszakban, így akit a dalszerzés köt le elsősorban, ezzel a kérdéssel nem is foglalkozik. Visszatérve a kérdésre: szerintem az a jó, ha 12
anima sound system Magyar elektronikus zenei produkció. Szombathelyen alakult 1993-ban. Műfajok közötti kalandozásaik húsz éve alatt szinte felsorolhatatlan variációban és felállásban dolgoztak. Első lemezük 1994-ben jelent meg Anima001 címmel – azóta további tíz albummal jelentkeztek. Az első időkben a Tilos Rádió és a köréje szerveződött underground-világ érdeklődött elsősorban a produkció iránt, de a zenekar hamar utat talált a nagyközönséghez is. Keleteurópai népzenei elemekkel operáló zenéjük felkeltette a nyugat érdeklődését is: már 1996-ban felléphettek a Soundsfair Fesztiválon, később számos európai felkérésnek tehettek eleget, többek között Berlinben és Párizsban. A zenekar a kilencvenes évek vége óta a magyar könnyűzenei világ megkerülhetetlen szereplője: rendszeresen publikál új felvételeket és játszik közönség előtt.
diszkográfia Anima001 (1994) Shalom (1995) Hungarian Astronaut (1996) Anima (1997) Közel a szerelemhez (1999) Mariguana cha-cha-cha ep (1999) Bujdosó ep (2000) Gipsy Sound Clash (2000) Aquanistan (2003) We Strike (2006) Tedd a napfényt be a számba (2010)