Page 9

Norman Jope

12. Az utolsó tollbamondott szavak …de az unalom elküldte szúinak armadáját elmém szövetét korhasztani. Hallucinálni kezdtem, láttam, ami lehetett volna. A lepedőmbe izzadtam, akár a rák a halászhálóba, csupán egy megoldást ismerve. Egy bérlélek ölében feküdtem, és verejtékétől marva a bolhánál is szerényebbé váltam. Álmaim pállott mélyéből bűz szivárgott. Emlékezetem újságpapírból kivágott üzenetekkel követelt váltságdíjat. Ott voltam, egyedűl a magányos tengeren, a szárazföldön. Vajon azért, mert elrontottam a szerepemet, mert rosszkor léptem előre? Vajon azóta is rossz korban élek, kiátkozva egy igaz életem templomából? Ilyesmin járt az eszem a pálmák alatt Aphinar árnyas utcáin. Így haltam meg. Nem önkezűleg, arra nem volt szükség – Csak meghaltam. Illetve halottá váltam – az utolsó döntés! Elgörbült az idő. Megtanultam, mit jelent Aphinar, míg ott ültem a folyó permetében egészen bénán, akár csak Merlin szülőföldem hűs erdeiben.

2013. tél |

11

Apokrif - 2013/4.  

Az Apokrif irodalmi folyóirat hatodik évfolyamának negyedik száma.

Apokrif - 2013/4.  

Az Apokrif irodalmi folyóirat hatodik évfolyamának negyedik száma.

Advertisement