SZÉPIRODALOM
Palágyi László
Nélküled Budapest Céltalan éjjeli séták, a várost kóbor álom járja át. Egy lerabolt pláza piros-kékje mágnesként taszít hozzád. Nem hívlak, távoli vándor, Nem kereslek, ahogy kérted. Pedig járhatsz az ég alatt bárhol, Világgá mennék érted. Exkapcsolat, elhagyott ország, s a szemed idegen égre ébred. Mondd, hogy van élet a határ után, S mi köztünk volt, újraéled. Azt hittem, nem számít, Azt hittem, műbalhé ez a szerelem. De ne hidd, hogy nincs több híd, Ha hiányzik a jobbik felem. És eljön a reggel, mikor a Nap mindent újrafest, S nem érzem, nélküled milyen üres Budapest. Idegen szél fújja a hajad, olyan messze vagy most itt. Itt vagy, mégis, köztünk két eső esik.
25