Page 9

Tarcsay Zoltán

– Juj. – Az ám. Mert hát az igen szép egy jószág volt. Aztán aratáskor is milyen jól jött. De most el van rabolva nyergestül-mindenestül. Még a zabot is elvitték. Szerintem tudod, ki volt? – Most akkor rabolták vagy lopták? – Nem mindegy az minekünk, Zsuzsikám? – De, olyan mindegy. – A dolog lényege, szerintem a Feri volt. – Milyen Feri? – A bajuszos Feri. A nagy bajuszú. – Amelyik olyan hamisan pödörte a bajszát a leányoknak a vásárban? – De az ám. – Az, kérlek, egy nagy gazember, valami írónak képzeli magát, de írás helyett is csak a kislányok után rohangál. – És az lopta el a lovat? – Vagy rabolta. Attól függ, hogy a ló szemszögéből nézzük-e a dolgot. – Aztán hová tette? – Mit tudjam én azt? – Valahová csak tette? – Vagy lenyelte egyben. – Látod, az lehet. – De Zsuzsikám, egyet mondj meg nekem. – Mit? – Hogy most akkor a Kopasztól reméljek megváltást vagy talán valaki mástól? (Máté gondolatai visszasereglettek a Kopasz problematikája köré, elhagyva az azóta rég felszívódott szomszéd néniket.) Mert hiszen ki másra számíthatott volna még? Be kellett vallania, hogy a Kopaszban van minden reménye. Ebben a kedves és titokzatos alakban, akiről maga sem tudta pontosan, hogy kicsoda. (Épp ezért bízott benne egyre jobban.) Érett benne az elhatározás, hogy nyit egy zárójelet, egy kis időre szabadságra megy a saját történetéből egy almesébe,

2012. ősz |

11

Profile for Apokrif irodalmi folyóirat

Apokrif - 2012/3.  

Az Apokrif irodalmi folyóirat ötödik évfolyamának harmadik száma.

Apokrif - 2012/3.  

Az Apokrif irodalmi folyóirat ötödik évfolyamának harmadik száma.

Profile for apokrif
Advertisement