Page 55

Látószög

locsolnék / az állatoknak.” (V.). Ahol

tétje van e szövegeknek. Mivel a ver-

helyenként színpadiasnak, művinek

sek (meglehetős konzekvenciával) a

hatna egy-egy fogás, mint a VII-es

vágyott nőt elérhetetlennek állítják be

számú darabban, ahol a szakítás pil-

(„nem leszek azzá, aki felé / mérleg nyel-

lanatában „egy másodperc tört / része

ve billen” - V.; „csupán / (...) megőrzésre

alatt elsötétült a nappali”, majd „ez a

adták” - VII.; „ők megoldják, amit én ma

másodperc dühvé, ellenérvvé, válássá

nem” - XX.), ezért a „szeretném, ha (...)

fajult”, a versszakasz hirtelen hely-

/ eszedbe jutnék” romantikus gesztu-

reállítja már négy-öt sor óta megle-

sának túl sok gyakorlati értelme vagy

hetősen kiszámíthatóan cammogó

haszna nincs. A versbeszélő valójá-

menetét mindössze pár szóval ábrá-

ban saját magát emlékezteti folyama-

zolva („mennyire más tempójú és szelíd

tosan korábbi önmagára, míg szíve

/ szőke és tavaszillatú volt az élet”) a

elveszített hölgye (legalábbis ebben a

hosszan, részletesen megfestett, ki-

viszonylatban) leginkább csak abból

merevített másodperccel szemben a

a szempontból érdekes, amennyi-

teljes szakítás előtti időszakot.

ben a lírai én korábbi identitásának

Persze, ahogy a legutóbbi idézet

legmeghatározóbb formálója volt.

is kiválóan szemlélteti, e versek meg-

Félreértés ne essék: ettől a vers nem

szólítottja mögött valójában rejtőzik

lesz kevésbé szerelmesvers, ahogy

egy amolyan látens, még inkább meg-

a komoly műgonddal kimunkált

szólított személy, mégpedig: maga a

sorokat átitató fájdalom hitele sem

versbeszélő lírai alany. Míg a versek

kérdőjeleződik meg. Azonban elta-

színleg a múzsáról, a vele eltöltött,

gadhatatlan: a reflektorfényben nem

illetve eltölteni szándékozott időről

a végül mást, az „erős” és „tökéletes”

vallanak, valójában ezeken keresz-

férfit választó nő, hanem a magával

tül is egy folyamatosan egyre rész-

szembenézni köteles férfi áll. Az övé

letgazdagabb puzzle-ként összeálló

az az élet, ami „más tempójú és szelíd

önrajzot egészítenek ki. Hiszen míg

/ szőke és tavaszillatú volt” a másik fél

a versek látszólagos megszólítottjáról

által, akinek „az ősz kedvesebbik fele” is

leginkább annyit tudunk csak meg,

a szeretett nő hajából kandikálva kép-

hogy szőke és „ő ugyebár sosem szen-

ződik meg, mikor emlékezete vetítő-

ved, csak néha / átlagosat álmodik”, a lí-

vásznán újrakonstruálja a folytono-

rai én az, akivel kapcsolatban valódi

san elemzett időszakot.

2012. ősz |

57

Profile for Apokrif irodalmi folyóirat

Apokrif - 2012/3.  

Az Apokrif irodalmi folyóirat ötödik évfolyamának harmadik száma.

Apokrif - 2012/3.  

Az Apokrif irodalmi folyóirat ötödik évfolyamának harmadik száma.

Profile for apokrif
Advertisement