Page 20

Tóth Imre

Hotel Faustus Amikor kérdezted, boldog vagyok-e, nem tudtam, ez a kérdés miért fontos. Sétáltunk volna a Várban, szemközt a pesti oldal. Hívtalak, de számod nem felelt, kórházi ágyon hagyott nyomot tested. Lehettél volna a feleségem, szülhettél volna gyereket, de nem ez lett, mint ahogy nem lettünk híres emberek. Azóta minden nap olyan, mint ezer, elképzelem, a gép előtt ülsz, mezítláb, pizsamában a székeden. Már fürödtél, hajad törölközőbe csavarva. Én most lépek be az imaginárius térbe, szellemem pásztázva keresi szellemed. Azokban a napokban késsel jártam, az utcákon rendőrök és tüntető tömeg. Tudom, lehetett volna másként, nyithattunk volna az időn kaput, míg alattunk aludt a város, ruháink hálóba szövődtek. És a Duna is aludt.

22

| 2012. ősz

Profile for Apokrif irodalmi folyóirat

Apokrif - 2012/3.  

Az Apokrif irodalmi folyóirat ötödik évfolyamának harmadik száma.

Apokrif - 2012/3.  

Az Apokrif irodalmi folyóirat ötödik évfolyamának harmadik száma.

Profile for apokrif
Advertisement