Page 16

Borda Réka

Schrödinger macskái Évi falán úgy sötétlenek a szórólapok, mint hatalmas, gyászoló csótányok, amik a takarót lesik, hogy mikor tör ki belőle a vulkánként ébredő ember. Akkor szoktam ennyire nézni a falat, amikor eszembe jutnak a Régiek, és a fehér vakolaton együtt vagyunk morgó föld egy pléd alatt. Schrödinger macskái vagytok, hol mélyen ültök a tekintetben, hol elvesztek a szemhéjamban, valamikor ti csapjátok a szelet, máskor a szél titeket, lényeg, hogy szőrösek vagytok, és folyton eltünedeztek. Mi egymás nem-létezői voltunk, akár szállodáknak a tizenhármas szoba. Ha én is a falra lennék ragasztva, meztelenül és tétován, elviselném, hogy rám vetítsétek az emlékeket. Talán épp a hasamon futnánk a busz után. Talán a hónaljamon simogatnátok a combom egy terhes asztal alatt. A számba rághatatlan, meleg ételt raknátok. Talán szétnyitnám a lábam, hogy oda is gondoljatok valamit.

18

| 2012. ősz

Profile for Apokrif irodalmi folyóirat

Apokrif - 2012/3.  

Az Apokrif irodalmi folyóirat ötödik évfolyamának harmadik száma.

Apokrif - 2012/3.  

Az Apokrif irodalmi folyóirat ötödik évfolyamának harmadik száma.

Profile for apokrif
Advertisement