Page 1

1

Antik Sándor Ma már a fekete sem fekete és a fehér sem fehér A konferenciára készülve többszörösen változott az előadásom címe és a hozzáállásom is a témához (mármint a Forrás 100 - Csordultig Duchamp-mal címmel megjelölt témához). A legelején két Duchamp munka (A Nagy Üveg… és az Adva van….) parafrázis tervei foglalkoztattak és ezeket szerettem volna csak bemutatni (Vágygépezet és Voyeur Art Show). Mivel a tervezetek jelen pillanatban is fejlesztés alatt állnak, úgy döntöttem, hogy a balmazújvárosi kiállításon a Ma már a fekete sem fekete és a fehér sem fehér installációmat fogom bemutatni. Ez a munka nem dadaista, hanem inkább konceptuális indíttatású, de van benne egyfajta nosztalgia is a modernizmus tiszta kategóriái iránt. A már említett két művészi tervezeteim fejlesztése közben rájöttem, hogy a dadaista érzékemnek nem éppen kedvez a csak fekete-fehérben való gondolkodás, főleg ha ez egy humortalan kriticizmust vagy egy moralizáló munkát eredményez. Innen eredően egy árnyaltabb hozzáállással közeledtem a témához, de az előadásom címét nem változtattam meg. A cím elég átfogó, akár kétértelműnek is lehet mondani, és megengedi, hogy a konferencia témakörével kapcsolatos felvetéseimen túlmenően egy engedékenyebb hozzáállással közeledjek a mai posztmodern remake-ekhez. A előadás tartalma: 1. Marcel Duchamp Fountain ready made parafrázisai, remake-jei, az eredeti duchamp-i kulturális ikonra történt hivatkozások. 2. Két saját művészi tervezetem bemutatása: Vágygépezet és Voyeur Art Show (Duchamp: Nagy Üveg… és az Adva van… által inspirált munkák). 3. A dadaizmus provokatív és anarchista szellemének ellehetetlenülése egy relativista posztmodern korban. 1. RÉSZ. Marcel Duchamp Fountain ready made-jének parafrázisai, remake-jei, az eredeti duchamp-i kulturális ikonra történt hivatkozások. Marcel Duchamp, Robert Mutt álnéven1, 1917-ben egy közönséges férfi pisoir-t küldött a Független Művészek Társaságának éves New York-i kiállítására. A kiállításon a pisoir nem a funkcionális tárgy poziciójának megfeleltetve jelent meg, hanem 90°-ban elfordítva, ami a funkcionalítás szempontjából nézve a pisoir folyás irányának a megváltoztatását jelentheti. Erre a pozició változtatásra rájátszik a munka Fountain címe is (magyar fordításban Forrás vagy Kút néven ismeretes), mindez egy furcsa kettős értelmet kölcsönöz a kiállított tárgynak. A “Fountain” és a “Pisoir” közötti konfruntáció. Ez a kettősség fellelhető a munkáról szóló elméleti és művészeti értelmezésekben, sőt azt is mondhatnánk egy kis túlzással, hogy a diskurzus lényegét a “Fountain” és a “Pisoir” közötti konfruntáció képezi ezekben az

1

Robert Mutt egy porcelángyártó cég főnökének volt a neve. In: Komor Zoltán: Duchamp ready-made-jei - Avagy mit keres a piszoár egy kiállításon? Napvilág.Net kulturális hírportál és online magazine, 2010. február 15, http://www.napvilag.net/kiallitas/20100215/duchamp_ready_made_jei_avagy_mit_keres_a_piszoar_egy_kiallitason


2

értelmezésekben és remake-ekben. A következőkben ennek a konfruntációnak néhány elméleti felvetését és vizuális példáját is bemutatom. Nem vagyok biztos, hogy az általam hozott példák mindenike művészi értékkel rendelkezik. De ezek valamilyen módon a duchamp-i motivumot és szellemiséget folyamatosan reaktualizálták és kiteljesítették. A példák mindenképpen a kulturális „recycling” bizonyítékai. Bennük az eredeti duchamp-i motivum más-más kontextusban jelenik meg és mindig az aktuális kontextusnak megfelelően értelmeződik. A Duchamp Forrás című ready made-je a dadaizmus egyik legradikálisabb művészetellenes gesztusa volt a maga korában és az azóta eltelt 100 évben a modern művészet egyik emblematikus kulturális ikonja lett. A Duchamp Forrás nyomán nagyon sok elméleti értelmezés és több tucat művészeti hivatkozás, parafrázis, remake született. Ezek tartalmilag és formailag nagyon sokfélék, kezdve a metafizikus forrás-genézis értelmezésektől, egészen a WC pisoir valamilyen populáris képzettársításáig. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy nehéz túllicitálni a Forrás botrányos gesztusát egy valamilyen hasonló művészeti provokációval. De a művészek többszörösen túllicitálták a Duchamp provokáló gesztusát. A következőkben a Duchamp munkái által inspirált művészi provokációknak néhány példáját szeretném bemutatni. Kezdeném a Maurizio Cattelan “America” című installációjával, amely 2017-ben egy provokatív esemény volt. Maurizio Cattelan-nak egy nagyszabású retrospektív kiállítást rendeztek a new yorki Guggenheim Múzeumban a 2011-12-es periódusban. A kiállítás alkalmával a művész bejelentette, hogy felhagy a művészettel. Öt évvel később, 2016-ban, visszatért az önként vállalt száműzetésből és egy “working progress” projektet javasolt a múzeum számára. A tervezet szerint, egy 18 karátos aranyból készült WC kagylót installált a múzeum egyik illemhelyében, amelyet publikussá tett a látogató közönség számára.

1.kép. M. Duchamp: Fountain 1917, porcelán , 61 cm x 36 cm x 48 cm, Philadelphia-i Művészeti Múzeum 2.kép. Maurizio Cattelan’s “America”, 2016, Guggenheim Múzeum


3

Maurizio Cattelan arany WC kagylója, a maga tökéletes fizikai valóságával és funkcionális jellegével, túlhágta a Forrás szimbolikus poétikáját, ironiája az eredetinél még abszurdabb fricska és egy utalás a kortárs művészeti piac túlkapásaira, a posztmodern művészet értékrendszerének relativizmusára is. Egyik kritikusa szerint ez “trónnal való játék”2 a végletekig összemossa az “élet és művészet” közti kategóriákat, a banalizálásig lefokozza a “minden művészet” szlogen modernista utópiáját. Viszonylagossá teszi a művészeti értékeket és kategóriákat, és maga is generálja a posztmodern relatizmust. Mégis a Maurizio Cattelan munkája végső soron annak a jelzése, hogy 100 év után is aktuális a duchamp-i kérdésfelvetés, hogy “Mi is a művészet?”. Fogadjuk el tehát, hogy ez az ironikus provokáció is része a valóság és a művészet minket megtermékenyítő aktusnak. Több esetben az eredeti duchamp-i motívum az illemhely kontextusában transzponálódik. Például az Urinal found in a Viennese Bar, egy bécsi bárban található, ahol a kliens érdekes, ironikus felkéréssel találkozik: “Vizelj egy szexuálisan felajzott férfi nemiszervére”, vagy “Vizelj egy női nemiszerv hűvelyébe”. A felkérés egy utalás a heteroszekszuális és homoszekszuális beidegződésekre. Ugyanakkor felidézi bennünk a férfi közvécék firka ikonográfiáját és öntudatlan gesztusait. A “pisoir” vulgarítása és a “forrás” szakrális képzettársításai együttesen vannak jelen egy ilyen helyzetben, gondoljunk egyrészt a népi kultúrák vizeléssel és a vizelettel kapcsolatos megtisztulási hiedelmekre és szimbolikákra, másrészt a közvécék bizonyos vulgáris gesztusaira (például az a szokás, hogy a férfiak a vizelés előtt beleköpnek a pisoir kagylójába), melyek felidézhetik bennünk a megtisztulás öntudatlan sejtéseit. A The Rolling Stones Urinal egy hasonló példája az illemhely kontextusába transzponált installációknak. A cím és a kagylóforma utalás az anális szex aktusával kapcsolatos képtársításokat kelthet bennünk. Ez a példa rokon szellemiségű a férfi közvécékben időnként látható szexuális jeleneteket ábrázoló rajzokkal és szövegekkel. Rodnik Band - Philip Colbert divattervező egyszerűen Marcel Duchamp divatot javasol egy adott szezonra. Ha mélyebbre akarunk ásni, akkor talán felfedezhetjük, hogy itt a “pisoir” nemcsak a férfi vizelde jelentésére való utalás, a feje tetejére állított kagyló egy direkt utalás a női vagina és a méh homorú mélyedésére. Ezt csak tetézi a felfordított kagyló kivezető csöve, amely a férfi “fütyüre” emlékeztet ebben a pozícióban. Egy fajta játék a feje tetejére állított “Forrás”-sal. Armitage Shanks / Tisztelgés Duchamp előtt (Lady Gaga és Nick Knight co-produkciója), formailag alig különbözik az eredeti duchamp-i motívumtól, de tartalmilag egy egyszerű gag, ahol a popsztár a saját márkájaként kisajátítja a Duchamp Forrását.

Gregory Minissale: Duchamp’s Fountain and Deleuze’s Repetition and Difference, http://drainmag.com/duchamp%E2%80%99s-fountain-and-deleuze%E2%80%99s-repetition-and-difference/ 2


4

2.RÉSZ. Két saját alkotásom, melyeket Duchamp munkái inspiráltak A “Vágygépezet“ és a “Voyeur Art Show“ két saját multimédia installációs tervezetem, melyeket M. Duchamp: Nagy Üveg és Adva van… című munkái inspiráltak. A Vágygépezet multimédia installáció egy parafrázisa a Duchamp: Nagy Üveg (The Large Glass) festményének. A festmény eredeti címe A Mátka vetkőztetése az őt udvarló Agglegények által, talán ennyi (The Bride Stripped Bare by Her Bachelors, Even), Philadelphiai Múzeum, 1915–1923. Ezek az információk támpontokként szolgálhatnak a Nagy Üveg szimbólikus jelentéseinek értelmezéséhez. A Nagy Üveg kettős kulcsa A Nagy Üveg elemzését az említett weboldal segítségével, Octavio Paz: Meztelen jelentés (Marcel Duchamp) értelmezéseinek3 és a Richard Hamilton tipográfiai térképének4 felhasználásával végeztem el. 1. egyrészt, nem fizikai tárgyakat és jelenségeket fest meg, hanem absztrakt viszonylatokat. 1.1. A festmény tárgya: erotikus vágyak értelmezése művészi asszociációkkal. A mű befogadása feltételezi, hogy valamennyire készségünk legyen az emberi én, a vágyak, a szerelem, az erotika, vagy más lelki jelenségek misztériumainak feltérképezésére. 1.2. A szimbolikus utalások és a nem látott dolgok láthatóvá tétele Duchamp specifikus művészi vízióinak általános jellemzője. 1.3. Mivel a Nagy Üveg hordozóközege transzparens, a mű komikus helyzeteket teremt, mert tekintetünk fennakad ugyan a festett motívumokon, de a kiállítótér realitása belejátszik a festmény hátterébe. A transzparens üveg révén mintegy felfüggeszti a kiállító terem reális hátterébe ágyazva a festmény motívumainak képét, és így kihangsúlyozza a képmező viszonylatainak absztrakt jellegét. A vágy és a szerelem valamennyiben hasonló, mert ezeket a lelki jelenségeket a konkrét esetek valóságos helyzeteiben érzékelhetjük. 2. másrészt, bár a festmény médiuma (hordozóközege) statikus formavilág, de a festményt jobban megérthetjük, ha dinamikus képtérként értelmezzük. A Duchamp alkotásainak internetes weboldala5, kitűnően szolgálja ezt a dinamikus interpretálást, ahol a munkák prezentációját nemcsak a szöveges adatok, leírások, képreprodukciók, hanem animációs diagramok és filmek is szolgálják. A Nagy Üveg elemei és működése Richard Hamilton a Nagy üveg festmény két térbeli részét különbözteti meg és értelmezése szerint a festmény elemei között egy dinamikus viszony van. Ez a dinamikus viszony egy 3

Octavio Paz: Meztelen jelentés (Marcel Duchamp), magyar nyelvű kiadás 1990, Helikon Kiadó, 32-33.o. ISBN 963 208 067 X. 4 Richard Hamilton tipográfiai térképe a Nagy Üvegről és a Nagy Üveg útvonalának fikció elemeinek névlistája, in Octavio Paz: Meztelen jelentés (Marcel Duchamp), magyar nyelvű kiadás 1990, Helikon Kiadó, 32-33.o. ISBN 963 208 067 X. 5 Duchamp alkotásainak internetes weboldala: Andrew Stafford: Making Sense of Marcel Duchamp, 2008 http://www.understandingduchamp.com/index.html


5

időbeli dimenzióban zajlik, ennek figyelembe vétele segíti a festmény szimbólikus jelentéseinek, utalásainak megértését. 1) Felső rész: A Mátka világa (= Amorous Pursuit): 1.1. szerelmes tevékenysége, keresése üzenete. Valójában a mátka vagy a vőlegény (= bride) holdudvara (= halo), amely egy irreguláris, lüktető körvonalú lelki vágymozgás. Ezen belül van 3 csapda vagy háló (= net). 1.2. Angolul a net szónak több asszociációs jelentése is lehet variánsaiban: mágnes, elektromágnes, egy vonzó sex vignetta, a penisz behatolását meggátló valami, vagy akár a penetre = ami a beszivárgást felfogó valami, de a romantikusok számára ott van a vágyat felkeltő szonett is. Maga a bride szónak is több asszociálási lehetősége van: szerelmi vallomás, szerelmi tevékenység, nászéjszaka és más kifejezések, amelyek utalnak az udvarlás szintjeire: a szende pillantásváltástól, a flörtölésig és az esküvői fogadalomig. 1.3. A Mátka szüntelenül ostromozza a való világot vágyküldeményeivel (= Vapors), de ezek az üzenetek az Agglegények számára érthetetlen jelek. Innen ered az ő terméketlen mivoltuk. 2) Alsó rész: Az agglegények világa / agg-szűzek világa is (Fate Machine) végzet mechanizmus gépezet (a való lehetőségek esélye vagy esélytelensége). A készülék részeleme a mindennapok jelenét őrlő vízimalom-szerű rész. 2.1. Agglegények / 9 drb (= Malic Molds). A használt kifejezés asszociációs lehetőségei: felfújt ballonok, pöfeteg gubószerűségek, rossz humusz penésztelepei, rossz minta / matrica, …és talán utalás: Malic Molds = Phallic Molds párhúzamra 2.2. a készülék részeleme a mindennapok jelenét őrlő vízimalom-szerű rész ennek tengelye áttétellel működteti a csokoládédarálót és kapcsolódik egy ollószerű rész vágólapjaihoz 2.3. a tölcsérszűrők, a gazolin cseppfolyósítását végző rész, a porlasztás, és a fecskendezés, stb., szóhasználat abba az irányba tereli a gondolkodásunkat, hogy a szerelmi aktus lelki és szexuális jelenségét az automobil motorműködését jelző fogalmakkal közelítsük meg. (ne feledjük: akkoriban az automobil és repülőgép technikai feltalálásának és a sebesség láza átfűtötte a futurista művészeti víziókat, a dadaisták pedig gúnyt űztek a 19.századi hagyományos női test szépségideáljából és az ehhez kapcsolódó érzelemvilágából,…egyébként Duchamp is példáját adta ennek, amikor bajuszt festett a Leonardo Mona Liza-jának. 2.4. az ollószerű rész csuklópontja kapcsolatban áll a tölcsérszerű szűrőrendszerrel és a ritmikusan összecsukódó ollónak az üzemanyag további nemesítését végző finommechanikai kontroll szerkezet ritmikussá tevésében lesz szerepe. 3. A Vágygépezet, multimédia installáció bemutatása A Vágygépezet multimédia installáció (2017) tervvázlatát a fent jelzett fikció analógiája szerint képzeltem el. A Nagy Üveg duchampi motivumainak szimbolikus utalásait a digitális játékok környezetébe helyeztem át és a látványjeleneteket a pixelanimációk figuráinak formai jegyei szerint alakítottam ki. Az eredeti festmény médiuma egy statikus hordozóközeg, én viszont a


6

festményt dinamikus képtérként képzeltem el. A Vágygépezet multimédia installáció egy animáció együttes. A Nagy Üveg struktúráját és a Hamilton féle értelmezést követve az én Vágygépezet multimédia installációm mozgóképes látványai két képernyőn játszódnak le szinkronizálva. A parafrázis figyelembe veszi a Duchamp művészi víziójának jellemzőit, a festmény által szuggerált szimbólikus utalásokat és a nem látható jelenségeket. Duchamp Nagy Üveg-ének felső része a Mátka világát fikcionálja. Octavio Paz művészeti író6 szerint a Mátka egy irreguláris, lüktető lelki vágymozgás, amelynek fiziológiáját inkább egy láthatatlan valóság vetületeként képzelhetjük el, és amelyik szüntelenül ostromozza a való világot vágyküldeményeivel (= Vapors), de ezek az üzenetek az alsó rész Agglegényei számára érthetetlen jelek.

3.kép. Duchamp: The Large Glass, 1915.–1923, Philadelphiai Múzeum. 4.kép. Antik Sándor: Vágygépezet multimédia installáció, előzetes tervvázlat, 2017

Az én installációmban a felső képernyő fő motívuma egy lüktető pixelfelhő animáció, amelyből időnként pixeldarabkák vállnak ki, és harmatként hullnak alá az alsó rész, 2.monitor látványvilága felé. Az alsó rész az agglegények / aggszűzek világa is (Fate Machine), a végzet mechanizmus gépezete (a való lehetőségek esélye vagy esélytelensége 6

Octavio Paz: Meztelen jelentés (Marcel Duchamp), magyar nyelvű kiadás 1990, Helikon Kiadó, 91.o. ISBN 963 208 067 X.


7

Octavio Paz szerint). Az alsó rész egyik eleme a mindennapok jelenét őrlő malom-szerű motivum. Duchamp vágymotorja az automobil motorműködés szerint porlasztja és nemesíti a szerelem és a vágyak üzemanyagát, amely a végén egy éteri formában találkozik a Mátka vágyálmaival. Az én Vágygépezet installációm strukturálisan megfelel a Nagy Üveg kompozíciójának, de a két képernyőn megjelenő pixelfigurák és animáció történései a tömegmédia kontextusa szerint értelmeződnek. Az én esetemben a Mátka az új média és az internet pixel-felhőjének a kisugárzása, a digitális játékok pixel figuráit a mai virtuális világ agglegényeivel asszociálhatnánk, a digitális játékok az elektronikus játékbarlangok őrlőmalmait idézhetik fel bennünk. A Voyeur Art Show multimédia installáció bemutatása (2016): A Voyeur Art Show multimédia installáció tervezetét a M. Duchamp: Étant Donnés …7 című munkája inspirálta és a tervezetem az eredeti munka szempontjait követi. Az Étant Donnés … című installáció leírása Duchamp az Étant Donnés … installáció során egy egyszemélyes múzeumi látvány lehetőségét nyújtja a nézőnek. Hasonlóan az Edison féle peep show készülék lehetőségeihez, egyszerre csak egy személy kukkinthat be a ‘látványdoboz’ kukucskáló nyílásán. A külső térből csak az ajtó látszik, amelyet akár a múzeum térelemének is lehet tekinteni, ráadásul, a kémlelőlyukat is fel kell fedezni ahhoz, hogy meglessük a rejtett látványt. Kivülről tehát a munka egy múzeumi diorámaként hat. Duchamp egy három dimenziós installációt valósított meg az ajtó mögötti térben, ezt a néző az ajtó lyúkján keresztül tekintheti meg.

5., 6.kép. Duchamp: "Etant Donnés (exterior – interior)

7

M. Duchamp Etant Donnés… című munkájának a teljes címe Duchamp: "Etant Donnés: 1.la chute d'eau 2.le gaz d'éclairage". Angolul: " Given: 1.the waterfall, 2.the lighting gas.” – amely a The Large Glass-hoz készített egyik jegyzetében található. Duchamp munkája a Philadelphiai Múzeumban található, a művész a munkát az 1946–1966 években valósította meg Magyarul: Adva van: 1. a vízesés, 2. a világító gáz." cím honosodott meg.


8

A kémlelőnyíláson keresztül, a néző elé egy meztelen nő látványa tárul, aki szétterpesztett lábakkal és kitárt vaginával fekszik egy száraz gallyakból kiképzett ágyon, az arca kissé elfordult, kezében egy ízzó gázlámpát tart fel. A háttérben hegyvidéki terep és erdős táj látható. A távolban egy apró vízesés csillan meg8. Duchamp kiterjesztette a lemeztelenített nő mitoszát a festészetre és a művészetre. Nem a női akt látványa vagy a test interpretációi érdekelték, hanem az emberi és látási jelenségek kapcsolata. A

Nagy Üveg és az Étant Donnés ugyanazon problematika alternatív nézete. A Nagy Üveg esetében egy elvont világ nézetével szembesülünk, amely semmit sem jelenít meg a konkrét látványból, de ebbe az absztrakt nézetbe paradoxális módon belejátszik az üvegen keresztül látható kiállítóterem reális látványa; az Étant Donnés esetében egy kémlelő nyílás teszi lehetővé a nézőnek a látható világ megtekintését, itt viszont a látvány rejtve van. A két alkotás ötvözi a látás két aspektusát, és arra ösztönzi a nézőt, hogy észrevegye és tudatosítsa a látás külső és belső aspektusait. Az Étant Donnés nézőjének mintegy meg kell lesnie a lemeztelenített női testet az ajtó nyílásán keresztül. Bár a látvány meztelenül adva van ugyan, de ez rejtve van a néző előtt. Ugyanakkor, a kiállítás nézője meglesheti a lemeztelenített női testet, ugyanakkor meg is rekedhet a látvány szintjén. Mindezekre a néző nem a látvány feltérképezése nyomán reflektálhat, hanem a munkában rejlő szimbólikus utalásokat is figyelembe véve. A Voyeur Art Show multimédia installáció leírása A Voyeur Art Show egy multimédia installációs rendszer, amelynek interaktív kezelését és projekciós látványait a digitális média eszközeivel alakítottam ki. Az installáció részeit és működési elvét a mellékelt 7.ábra jeleníti meg. A néző egy laptop kezelőfelületén interaktívan kezelheti és vizionálhatja a rendelkezésére álló erótikus filmeket. Párhúzamosan a felhasználó portréjának webkamerás felvételeit egy másik számítógép élőben keveri a vizionált erótikus filmek látványképeivel és ezt a kollázs filmet egy projektor kivetíti egy vetítő felületre (lásd a mellékelt 8. és 9.képmellékleteket). A Voyeur Art Show multimédia installáció egy parafrázisa a M. Duchamp: Étant donnés …/ Adva van…című installációjának. Az én parafrázisom alapoz a duchampi szimbolikus utalásokra, felerősítem a néző voyeur helyzetét. Rájátszom a néző kíváncsiságára, de mihelyt valaki interaktív viszonyba kerül az erótikus filmekkel, a látvány darabokra szakad. A munkával nem a néző látványélvezetét akarom elrontani, hanem tudatosítani akarom a Voyeur Art Show kapcsán, hogy ő mint néző milyen helyzetben mozog a kiállításon. Hasonlóan a Duchamp munkájához itt is a jelenet megtekintése a néző egyedi közreműködését feltételezi, és adott az alkotás meztelen látványa. De itt pont a látvány önfeledt nézése hiusítja meg az eredeti látványt.

8

Forrás: Duchamp alkotásainak internetes weboldala: Andrew Stafford: Making Sense of Marcel Duchamp, 2008 http://www.understandingduchamp.com/index.html. Étant Donnés, 1946-66. Lásd az “exterior and interior” menűk által jelzett képrészleteket és leírásokat.


9

7.kép. A Voyeur Art Show multimédia installáció tervrajza (2016)

8.kép. A Voyeur Art Show multimédia installáció kezelőfelülete a laptopon. 9.kép. A kivetített film-kollázs egy filmkockája, ami a webkamera felvétel és a pornófilm felvétel mixázsa nyomán jött létre.

A Vágygépezet és a Voyeur Art Show multimédia installációk néhány elvi kérdése • Mennyire impregnálódott a DADA szellemisége a mi lokális művészetünkbe? Tudnék-e én javasolni egy aktuálisan érdekes projektet, amely nem egy jubileumi megidézése vagy illusztratív megjelenítése volna a 100 évvel ezelőtti DADA alkotások szellemiségének, tehát anélkül hogy az eredeti alkotások képi idézeteit, motívumait, technikáit használnám? • A dadaizmut mint önkontrolt felfogni, amelyik próbára teszi a szellemiségem, az eszmerendszerem, a humorérzékem, a (meta) iróniámat. • Mennyire újrahasznosítható a Duchamp szellemisége? Lehet-e parafrazálni Duchamp munkáit, anélkül, hogy olcsó játékszerré változtatnánk? Ezzel kapcsolatos kérdések, felvetések, például: a média fogyasztó voyeur-izmusa a média üvegén keresztül (?), hogy érvényesülnek a médiaművészet látványképei és absztrakt viszonylatai (?), melyek azok a paradox, abszurd humoros és kritikai lehetőségek, amelyek megtermékenyítő hatással lehetnek a médiaművészet száraz technikai szellemiségére (?)


10

• Mit jelent a kortárs művészet nézőjének voyeur-izmusa? A talányos szöveg utalások miatt a Duchamp Nagy Üvegében és Étant Donnés-jában az absztrakt formák és a látvány lemeztelenítése/rejtettsége komoly problémát okozott az ’agglegény’-eknek. A Mátka vágya állandóan permetezi őket, de ezek sablonos litániája még csak egy durva zabolázatlan energia, amely egy csomó finommechanikai folyamaton kéne átmenjen ahhoz, hogy átalakuljon egy nemesített üzemanyaggá, hogy aztán egyesülhessen a Mátka transzcendentális világával. Az érzelmi élet, az alkotó tapasztalatok, a humor, a (meta)irónia, a talányosság, a hétköznapi utalások és absztrakt viszonylatok mindenképp feltételei a DADA transzcendentális erőforrásainak. • A Duchamp művészi logikájának és alkotó gondolkodásának megértése csak egy lehetséges kiindulópont számomra, az én fő kérdésem az volt, hogy miként valósíthatom meg a Duchamp alkotásaival, gondolat világával kapcsolatos metafórikus művészi alkotás analógiámat a Vágygépezet és a Voyeur Art Show multimédia installációimban.

3.RÉSZ. A dadaizmus provokatív és anarchista szellemének ellehetetlenülése egy relativista posztmodern korban Az aktuálisan rendezett balmazújvári kiállításon szereplő munkám címe “Ma már a fekete sem fekete és a fehér sem fehér”. Az előadásom 3.részében ezt a problematikát szeretném felvetni. A “fekete-fehérrel” való foglalatosság A „fekete-fehér” ellentétpár metafórikus lehetőségei végtelenek. A „fekete-fehér” rokon ellentétpárjai az “igen-nem”, „pozitív és negatív”, ”világos és sötét”, „fény és fénytelenség”, „monokrom és színes”, stb. Ezek az élet kétpólusú területeire utalnak. A „fekete-fehér” kétpólusú gondolkodás azt jelenti, hogy az illető a “vagy-vagy” kategóriáiban gondolkodik, ebben az esetben kevés lehetősége adódik a köztes vélemény nyilvánításra. De ennek az ellenérve is jogos, ha az adott esetben elengedhetetlenül fontos egy jelenség releváns oldalainak megállapítása. Ebben az esetben fontos megkülönböztetni a két pólus természetét, felállítani a kategóriákat, rendet teremteni a káoszban, nem összemosni a feketét a fehérrel. Fontos ez a tudományos érvelésben, az erkölcsi magatartás szempontjából, vagy akár a művészeti jelenségek megítélésében. 

Az avantgárd művészetben a fekete-fehér gondolkodás tisztán jelenik meg

Ismeretes, hogy a gyakorlatban nincs abszolút tiszta fekete és fehér szín. Ezek az esszenciák csak elméleti szinten vagy a művészeti víziókban vannak – ismert példa az orosz avantgárd idejéből Malevich szuprematista elmélete és festményei. Malevich-et a „fekete-fehér”-nek a tiszta esszenciája érdekelte, az ő számára a „fekete” esszenciája az éteri fénytelent, színtelent, anyagtalant jelentette. A „fehér” esszenciája ennek az ellentéte. Ő ezeket az esszenciákat szembeállítja a művészet materiális felfogásával és a fekete-fehér bármilyen anyagi megnyilvánulásával. Ezt a szembeállítást a szuprematista tételében „kozmikussá” fokozta, a


11

elmélete az egyik legradikálisabb avantgárd manifesztum a 20.század elején. Az avantgárd kortársak többségét ugyanez az eszmei dimenzió, ugyanaz a radikális magatartás, metafizikus és utópikus vízió jellemezte. Paradoxálisnak tűnik, de ebbe a kategóriába tartozik Duchamp is. Duchamp művészetével és művészi attitüdjével mindvégig megkérdőjelezte a művészet státusát és a múzeumok zárt intézményrendszerét. Ready made munkáival megvétozta a művészet tartalmi és formai szemantikáját. Ezzel szembeállítja az abszolut semleges és közömbös tárgyjelenségeket. Talányos címeivel, szójátékaival, többértelmű konceptuális értelmezéseivel, felfüggesztett álláspontjaival, bizarr alkotásaival egy nyitott kommunikációs álláspontra helyezkedett, eképp bevonta a szakma képviselöit és a nézőket a művészetének értelmezésébe. Duchamp a 20.századi művészet-esztétikai forradalom legradikálisabb képviselője. Duchamp után, olyan neoavangard művészek mint, mint Acconci, Kaprow, Haacke vagy Rosler az intézmények titkait feszegető akciókat, rendszereket és dolgokat próbáltak átpasszírozni azon a vékony résen, amelyet Duchamp metszett a múzeum zárt rendszerén. “…. Akkor - azóta a rés kitágult: az új kulturális ipar nem ismer semmilyen határt vagy gátlást”. A ’60-as években a múzeumok és galériák elfogadták és intézményesítették az avantgárd “nyitás” ideológiáját és feltöltötték a raktáraikat és kiállítótereiket a radikális avantgárd ideológiát valló vagy követő művészet alkotásaival. A múzeumokban az egykori radikális akciók veszítettek erejükből, és a közönség egyfajta relativista áhítattal közelít ezekhez. Ettől a relativizálódástól megváltozik az avantgárd művészet állaga és a munkák üzenete is. A posztmodern állapot megszakította a fekete-fehér kétpólusú gondolkodást 

A dadaizmus provokatív és anarchista szellemének ellehetetlenülése egy relativista posztmodern korban

A dadaista munkák a múzeumba kerülve kevésbé lehetnek művészetellenesek. Ebben a viszonylatban csak bizonyos mértékben érvényesül az eredeti radikális gesztus és anarchista motiváció. Daniel Buren szerint “a múzeum otthagyja a nyomát” mindenen, amit kiállít, áthatóan és kitörölhetetlenül kijelöli az alkotások fizikai és morális kereteit.” A “minél régibb egy alkotás, annál inkább értékesebbnek van elkönyvelve” elve itt is érvényesül, az egykori dadaista tiszteletlenség, rendellenesség és anarchikus rendbontás érzései viszonylagossá vállnak a nézőben, az eredeti dadaista impulzusok temperálódnak, kiiktatódnak, adaptálódnak a kulturális műveltség panteonjaiban. 100 év után egy alázatos és jól nevelt látogató hozzáállásával nézzük a dadaista alkotásokat A szóbanforgó avantgárd alkotások mára többszörösen “beszürkültek”.


12

10.kép Antik Sándor: Ma már a fekete sem fekete és a fehér sem fehér; „Forrás 100 – Duchamp itt járt” című kiállítás, Semsey Kastély, Balmazújváros, 2017 Ken Friedman: Identitás ing - a fekete állapot 50%-os változása, a fehér állapot 60%-os változása, digitális print, 80x80 cm / Benjamin Vautier (Ben) : A világ változik - a fekete állapot 60%-os változása, a fehér állapot 60%-os változása, digitális print, 80x80 cm / Marcel Duchamp: Forrás - a fekete állapot 65%-os változása, a fehér állapot 60%-os változása, digitális print, 80x80 cm / Kazimir Malevich: Fekete kereszt fehér alapon - a fekete állapot 0%-os változása, a fehér állapot 50%-os változása, digitális print, 80x80 cm / Kazimir Malevich: Fekete négyzet fehér alapon - a fekete állapot 50%-os változása, a fehér állapot 50%-os változása, digitális print, 80x80 cm / Kazimir Malevich: Fekete kör fehér alapon - a fekete állapot 50%-os változása, a fehér állapot 10%-os változása, digitális print, 80x80 cm.

Miért van az, hogy “Ma már a fekete sem fekete és a fehér sem fehér”? Lehetséges válaszok: •

A posztmodern művészet újrahasznosításai, kisajátításai, adaptációi és transzpoziciói többszörösen relativizálják az eredeti dadaista alkotásokat.

Az ihletforrás a múlt alkotásai, nem a jelen élettér inspiráló kontextusa.

A kortárs művészet ilyenszerű parafrázisai nemegyszer csak a korábbi alkotások stílus- vagy forma-variációi.

a szóbanforgó avantgárd alkotások mára többszörösen “beszürkülnek”.

Ennek az okai nem egyszerűen abban keresendő csak, hogy megváltozott az említett munkák társadalmi-kulturális kontextusa, vagy mert az régi alkotások elveszítették provokatív művészi erejüket, … hanem

inkább azzal, hogy ezek a munkák többé-kevésbé relativizálódtak a múzeumokba bekerülve, kevésbé a tudattalan, a banalítás és a rusztikus humor élő megnyilvánulásai.

Az egykori dadaista tiszteletlenség, rendellenesség és anarchikus rendbontás érzései relatívizálódnak a nézőben, az eredeti dadaista impulzusok temperálódnak, kiiktatódnak, adaptálódnak a kulturális műveltség panteonjaiban. 100 év után egy alázatos és jól nevelt látogató hozzáállásával nézzük a dadaista alkotásokat.


13

a relativizálódási folyamatban aktívan résztvesznek a kortárs művészek, a kiállítást rendező kurátorok, a múzeumi és galéria működési rendszerének képviselői, a művészeti oktatás képviselői, és általában a kulturális és művészeti élet állaga. Konkrétabban: a dadaizmus szellemének imitációi, transzpoziciói, copyright-jai, variációi és vicc-parafrázisai;

a szorgos kreativitás barkácsolásai, a tét nélküli provokatív gesztusok, művészetörténeti emlékezések, dadaista illusztrativ másolatok, technikai transzpozíciók, stb.

A példáimmal magam is hozzájárulok a szóban forgó relativizálódási folyamathoz, úgy is mint művész, úgy is mint művészeti oktató, …mert akarva akaratlanul része vagyok a rendszernek.

Bibliográfia:        

  

A Duchamp alkotásainak internetes oldala http://www.understandingduchamp.com/index.html Octavio Paz: Meztelen jelentés (Marcel Duchamp), magyar nyelvű kiadás 1990, Helikon Kiadó, 32-33.o. ISBN 963 208 067 X. Richard Hamilton tipográfiai térképe a Nagy Üvegről és a Nagy Üveg útvonalának fikció elemeinek névlistája, in Octavio Paz: Meztelen jelentés (Marcel Duchamp), magyar nyelvű kiadás 1990, Helikon Kiadó, 32-33.o. ISBN 963 208 067 X. Duchamp alkotásainak internetes weboldala: Andrew Stafford: Making Sense of Marcel Duchamp, 2008 http://www.understandingduchamp.com/index.html Gregory Minissale: Duchamp’s Fountain and Deleuze’s Repetition and Difference, http://drainmag.com/duchamp%E2%80%99s-fountain-and-deleuze%E2%80%99srepetition-and-difference/ Duchamp, Marcel: Az eltűnt idő mérnöke. Beszélgetések Pierre Cabanne-nal. Képzőművészeti Kiadó 1991 Budapest Arturo Schwarz: The Complete Works of Marcel Duchamp. Revised and Expanded Edition. Vol. 1–2. London–New York, 1997. Thames and Hudson. Havasréti József: Duchamp változatok, 1) Marcel Duchamp Szimpozion. Ötperces előadások Marcel Duchamp szellemében. Szövegét gondozta Klaniczay Júlia Artpool, 2007. 2) Házas Nikoletta: A dobozba zárt gondolat. Marcel Duchamp L’Harmattan, 2009. http://www.holmi.org/2011/07/havasreti-jozsef-duchampvaltozatok-marcel-duchamp-szimpozion-otperces-eloadasok-marcel-duchampszellemeben-hazas-nikoletta-a-dobozba-zart-gondolat Komor Zoltán: Duchamp ready-made-jei - Avagy mit keres a piszoár egy kiállításon?, Napvilág.Net kulturális hírportál és online magazine, 2010. február 15, http://www.napvilag.net/kiallitas/20100215/duchamp_ready_made_jei_avagy_mit_ke res_a_piszoar_egy_kiallitason Marcel Duchamp – Wikipédia https://hu.wikipedia.org/wiki/Marcel_Duchamp Beke László: Különböző fekete–fehér ellentétpárok, megnyító szöveg a Fehér & Fekete Kiállítás a Vasarely Múzeumban, 2007 http://www.szepmuveszeti.hu/kiallitasok/feher-fekete-255 Beke László: Neoavantgárd és posztmodern a képzőművészetben. In: Magyar irodalom történetei III., 61 fejezet, felelős szerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály,


14

 

Gondolat Kiadó, http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/2011_0001_542_05_A_magyar_iro dalom_tortenetei_3/ch61.html Hear the Experimental Music of the Dada Movement: Avant-Garde Sounds from a Century Ago http://www.openculture.com/2016/02/hear-the-experimental-music-ofthe-dada-movement.html Daniel Buren: A kiállítás funkciója, A museum funkciója és A műterem funkciója, lásd. In: A gyakorlattól a diszkurzusig, Kortárs művészetelméleti szöveggyűjtemény., 351-365 o. Szerkesztette: Kékesi Zoltán, Lázár Eszter, Varga Tünde, Szoboszlai János; Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képzőművészet / elmélet Tanszék, 2012. http://www.mke.hu/sites/default/files/szoveggyujtemenyTT_0406_0518.pdf Antik Sándor: A művészek elméleti tanácskozásai, In: Tőbblet, Librofil – EMFT Kiadó, 2016 / 1, Kolozsvár, 5-35,o. ISSN 2067-2268

Képjegyzék: 

1) M. Duchamp: Fountain 1917, porcelán , 61 cm x 36 cm x 48 cm, Philadelphia-i Művészeti Múzeum  2) Maurizio Cattelan’s “America”, 2016, Guggenheim Múzeum  3) Duchamp: The Large Glass, 1915–1923, Philadelphiai Múzeum.  4) Antik Sándor: Vágygépezet multimédia installáció, előzetes tervvázlat, 2017  5), 6) Duchamp: "Etant Donnés (exterior-interior), 1.la chute d'eau 2.le gaz d'éclairage". Angolul: " Given: 1.the waterfall, 2.the lighting gas.” A munka címe magyarul: Adva van: 1. a vízesés, 2. a világító gáz.". Philadelphiai Múzeum, 1946– 1966 évek.  7) Antik Sándor: Voyeur Art Show multimédia installáció tervrajza, 2016  8) Voyeur Art Show multimédia installáció kezelőfelülete a laptopon (részlet)  9) Voyeur Art Show multimédia installáció kivetített film-kollázs egy filmkockája, (részlet)  10) Antik Sándor: Ma már a fekete sem fekete és a fehér sem fehér; „Forrás 100 – Duchamp itt járt” című kiállítás, Semsey Kastély, Balmazújváros, 2017 ………………………………………………………………………………………………………… English abstract of the lecture Sándor Antik: Today black is neither black nor white nor white Content: 1. Marcel Duchamp Fountain's ready-made paraphrases, remakes, references to the original cultural icon of the M. Duchamp. 2. Presentation of two my paraphrase artistic projects: Desire Machine and Voyeur Art Show (works inspired by Duchamp: The Large Glass, 1915–1923 and Étant Donnés) 3. The inability of the provocative and anarchist spirit of Dadaism in a relativistic postmodern age.

Antik Sándor: Ma már a fekete sem fekete és a fehér sem fehér  

A előadás tartalma: 1. Marcel Duchamp Fountain ready made parafrázisai, remake-jei, az eredeti duchamp-i kulturális ikonra történt hivatkoz...

Antik Sándor: Ma már a fekete sem fekete és a fehér sem fehér  

A előadás tartalma: 1. Marcel Duchamp Fountain ready made parafrázisai, remake-jei, az eredeti duchamp-i kulturális ikonra történt hivatkoz...

Advertisement