Page 1

A POPULISTA DEMOKRÁCIA TERMÉSZETE Társadalomfilozófiai Vitakör 2018. április 12.

ANTAL ATTILA ADJUNKTUS (ELTE ÁJK POLITIKATUDOMÁNYI INTÉZET) KOORDINÁTOR (POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET TÁRSADALOMELMÉLETI MŰHELY)

ANTALATTILA.HU


TÉMAKÖRÖK

I. Kiindulópont

II. Neopopulizmus: korszakunk populizmusát kiváltó tényezők III. Populizmus és demokrácia IV. Következtetések


I. KIINDULÓPONT


I. KIINDULÓPONT

Neopopulizmus

Történeti populizmus


I. KIINDULÓPONT

Elit

Nép


I. KIINDULร“PONT Demokratikus

Totalitรกrius

A populizmus hagyomรกnyai


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

1. A neoliberális globalizáció, tőkekoncentráció és populizmus 2. A nemzetállami szuverenitás kihívásai 3. Legitimáció és bizalom 4. A depolitizáció és következményei 5. Intézmények, technokrácia 6. Identitáspolitika


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

1. A neoliberális globalizáció, tőkekoncentráció és populizmus ▪ A globális világ elitje (felső 1%) ▪ A középosztály és az az alatti társadalmi csoportok egyre bizonytalanabb helyzete ▪ Egységesedés és a nemzetállamok szétesése ▪ A globalizáció ellentmondásai, paradoxonai

▪ A felső ezrelék vagyona jelenleg a globális vagyon 20%-át teszi ki, a világ lakossága szegényebb felének

kétségkívül a globális összvagyon 5%-ánál kisebb rész jut (Piketty, 2015) ▪ A tőkejövedelmekből miatti egyenlőtlenségből eredő társadalmi feszültségek bármikor

felrobbanhatnak


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK 1. A neoliberális globalizáció, tőkekoncentráció és populizmus ▪ A populista pártok növekvő támogatottsága felfogható egyfajta lázadásnak a neoliberális globalizációból

káros hatásaival szemben


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK 2. A nemzetállami szuverenitás kihívásai  A modern korban az állam s nem a (akár kulturálisan, akár területileg, akár mindkét módon)

meghatározott nemzet teremtette meg a nemzetállamot (Castells, 2006)  A neoliberális globalizáció elsősorban a nemzetállam „állami oldalát” kezdte ki és erodálta, noha a

globalizációval együttjáró multikulturális megközelítés a nemzetet sem hagyta érintetlenül  A nemzetállam védelmében fellépő populizmus a nemzetet vagy inkább annak

államosított keretét, a nemzetállamot védi-e?  A nemzetállamok pénzügyi és fiskális szuverenitását sérti a globális pénzügyi intézményrendszer (IMF,

Világbank) kialakítása  A szuprancionális szervek által létrehozott bürokrácia szerepe a nemzetállamok korlátozásában


III. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

3. Legitimáció és bizalom ▪ Ulrich Beck kockázattársadalom-elképzelése (2003) szerint a posztmodern társadalmak polgárai erősen ki vannak

szolgáltatva a szakértők tudásának ▪ A társadalmi és technikai progresszió egyfajta kollektív bizalmatlansági viszonyrendszert eredményez ▪ Az emberek egymás iránti bizalmának felmorzsolódása együtt bontakozik ki a kormányzati intézményrendszerbe

vetett bizalom roncsolódásával


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

4. A depolitizáció és következményei ▪ A neopopulizmus létrejöttében kulcsszerepet játszott a liberalizmus és a neoliberalizmus depolitizáló sajátossága,

amely lényegében azt jelenti, hogy liberalizmus „le kívánja kerekíteni” a politika világának (vagy Carl Scmitt-i értelemben: a Politikainak) a sarkosságát ▪ A depolitizáció a közéleti viták jogi intézményekbe (alkotmánybíróságoktól kezdve egészen az ombudsmanig)

szorítását jelenti ▪ Az állampolgárok depolitizálódnak, és az állampolgári lét egyre inkább elveszíti jelentését, passzív jogi státussá

degradálódik, és megindult a köz- és magánszféra összemosódása ▪ Menedzserizmus


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

5. Intézmények, technokrácia ▪ Személytelenség, bürokratizmus, menedzserizmus ▪ 1970-es évek vége óta a közhatalmai intézmények azzal igyekeztek kompenzálni csökkenő politikai

legitimációjukat, hogy technokratikus kormányzási modelleket fogadtak el ▪ A kormányzás „procedurális kormányzássá” vált ▪ A cél az volt, hogy az intézményekre alapozott kormányzás- és politikai filozófia segítségével kiküszöböljék a

személyekhez kapcsolódó esetlegességeket


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

6. Identitáspolitika ▪ A politika szféra korszakunkra történő átstrukturálódása és a politikai identitások, az identitáspolitika

benyomulása a politika középpontjába, valamint az ebből következő identitás- és ellenségképzés (Koselleck, 1997) ▪ Identitások versenye és identitások feletti uralom

▪ Önmagunk pozitív identitásának megkonstruálásával szükségképpen velejár az ellenfél létrehozása is ▪ Az ellenség identitásának a legkézenfekvőbb módozatai az ellenség perszonalizálása és kriminalizálása


II. NEOPOPULIZMUS: KORSZAKUNK POPULIZMUSÁT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

Következmény:

A liberális demokrácia agóniája


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA 1. Egy érem két oldala ▪

A demokrácia intézményrendszere csakis egy ideológiai keretrendszerben lehet működőképes

A jobboldali és a baloldali populistákban az mindenképp közös, hogy a demokráciát hozzákapcsolják az ideológiai alapokhoz

Szerintem: a populizmus nem elsősorban új ideológia, hanem a klasszikus ideológiai keretrendszereket átalakító jelenség

Az ideológia a politikai gondolkodás azon típusa, amely arra a problémára próbál választ adni, hogyan teremtsenek a politikai vezetők kapcsolatot követőikkel

Tömegpolitika: az emberek és a politika közötti űrt tehát az ideológia hivatott kitölteni, méghozzá úgy, hogy politikai formulákba sűrítve egyszerűsíti le a valóságot

A populizmussal foglalkozó irodalomban tehát koránt sincs egyetértés a populizmus és a demokrácia kapcsolatát illetően: (1) a populizmus a demokrácia patológiája; (2) a populizmus illiberális és demokratikus

Ideológia

Demokrácia


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA

1. Egy érem két oldala ▪ Egy korszak uralkodó eszméi az adott korszak uralkodó osztályához kötődnek ▪ Az uralkodó eszmék nem mások, mint a domináns materiális viszonyok kifejeződési, és a domináns materiális

viszonyok eszmékként ragadhatók meg, éppen ezért az, ami egy osztályt uralkodóvá tesz, nem más, mint eszméinek dominanciája ▪ Hegemónia-harc az ideológia és ezen keresztül a demokrácia birtoklásáért


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA 2. A populizmus mint a demokrácia patológiája  A populizmus értelme az ’50-es és ’60-as évekre jelentősen átalakult, egyre inkább a kevésbé fejlett (főleg dél-

amerikai) országok karizmatikus vezéreken és a formális választási szabályok betartásán alapuló rezsimjeivel azonosították  A populizmus „visszatért”, mind a politikába, mind pedig az akadémiai érdeklődési körökbe  Olyan hívószóvá vált, amelyet bármire (politikai mozgalom, politikus, kommunikáció) ráhúzható, ami szembe megy

a demokratikus ortodoxia értékeivel, és intézményeivel (Reybrouck, 2010)  Mény és Surel szerint (2002) a populizmus tulajdonképpen egyenlővé vált a demokrácia patológiájával  Ilyen értelemben: a populizmus nem más, mint a demokrácia ideológiai korrumpálódása, amely nem tanítani és

oktatni szeretné az embereket, hanem sokkal inkább megrontani


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA

3. A populizmus nem anti-demokratikus, csak illiberális  A liberális demokrácia belső feszültségei  A populizmus nem eleve antidemokratikus (a liberalizmus is lehet antidemokratikus)  Illiberalizmus: elveti mind a pluralizmust, mind a kompromisszumok gyakorlatát  Felpörgeti a többségi elvet, még akkor is, ha a többség normáit és érdekeit éppen maguk a populista vezetők

formálják is ▪ A populisták egyértelműen a „(radikális) demokrácia oldalára” állnak, amelyet a nép és csakis a nép hatalmaként

határoznak meg, amiből pedig a korrupt elitet ki kell zárni


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA

3. A populizmus nem anti-demokratikus, csak illiberális  Ha akkora veszélyt jelent a populizmus a demokráciára, akkor mégis miért olyan nagy a támogatottsága? (Canovan,

1999)  A populizmust mindig a liberális demokráciával vetik össze, amelyet evidenciaként tételeznek, és ebben a

kontextusban a vele szemben álló illiberális populizmus csakis veszélyes lehet  Parttalan többségelvűsége felülír minden kisebbségi jogot  Hangsúlyozni kell a demokrácia ideája és realitása, ígérete és teljesítménye közötti elkerülhetetlen szakadékot  A populizmus a demokrácia két, egymással feszültségben lévő természete („megváltó” és pragmatikus jelleg)

közötti feszültséget használja ki


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA 4. A populista demokrácia konceptualizálása ▪ A populizmust nem általában a demokrácia, hanem a liberális demokrácia patológiájaként érdemes

felfogni ▪ Komoly válságban van a liberális demokrácia, mivel alkalmatlanná vált az emberek biztonságigényének

kielégítésére ▪ A populizmus nem kívánja „felrobbantani” a képviseleti demokráciát, de ellenséges annak

liberális/alkotmányos formájával szemben ▪ A populizmust a liberális demokrácián belüli demokratikus korlátok metsző kritikája (Canovan, 1999) ▪ Elképzelhető a képviseleti demokráciának nem csak liberális elgondolása, hanem populista

megközelítése is


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA 4. A populista demokrácia konceptualizálása ▪ A populizmus jóval szélesebb kört fog át és jóval sokszínűbb, mint az illiberalizmus ▪ A populizmus kibontakozhat a liberális alapjogokkal együtt ▪ A populizmus a demokratikus illiberalizmus (Pappas, 2014) ▪ Akkor alakul ki populista demokrácia, amikor a kormányzó erő(k) és a legnagyobb ellenzéki erő(k)

egyaránt populista párt(ok) ▪ A liberális demokrácia alapja az, hogy a társadalomban „átfedő konszenzusok” vannak Liberális demokrácia

Populista demokrácia

Többszörös törésvonalak, pluralizmus

Egy törésvonal

Átfedő konszenzus

Ellenségképző politika

Liberális alkotmányosság (kisebbségi jogok)

Többségi elv (majoritanizmus)


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA

5. A populizmus mint a politikai közösség megkonstruálásának módja  Szükség van arra, hogy a populizmus megtalálja annak a módját, hogy politikai közösséget teremtsen,

megpróbálva korrigálni a liberális demokrácia kudarcait  Laclau (2011) a populizmust nem csupán a demokrácia viszonyrendszerében helyezi el, hanem a

demokratikus politikai közösség, „a nép” egyik konstruálási módjaként, egyfajta politikai logikaként határozza meg  Alapvetően téves az a feltételezés, hogy vagy a politikai vezér képviseli a vezetettek akaratát, vagy

fordítva, a vezetettek a politikai vezérét  A képviselő korántsem csak mechanikus végrehajtója a képviseltek akaratának, hanem részt vesz ezek

identitásának megkonstruálásában (emiatt óriási a felelőssége)


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA

5. A populizmus mint a politikai közössé megkonstruálásának módja  A képviseletnek egy populista rendszerben meg kell őriznie az említett kettős jellegét: egyszerre kell a nép felé és

a nép felől irányulnia  Laclau (és Mouffe) szerint azonban esetleges és nem szükségszerű a kapcsolat a liberális és a demokratikus

hagyomány között, vagyis a demokrácia nem szükségképpen liberális  A nép megkonstruálása a demokratikus működés elengedhetetlen feltétele (Laclau, 2011)

 A demokratikus, népszuverenitásközpontú, populista hagyomány tehát korántsem zárja ki eleve a liberális

értékeket, de nem is előfeltételezi azokat


III. POPULIZMUS ÉS DEMOKRÁCIA 6. A populista demokráciában rejlő antidemokratikus veszélyek  Nem az illiberalizmus, hanem az antidemokratikusság a legnagyobb veszély Demokratikus vonások

Antidemokratikus veszélyek

Illiberalizmus

A politikai törésvonalak kiélezése

Antielitizmus

Ellenségképző stratégia

A politikai közösség létrehozására való törekvés

A demokratikus vonások figyelmen kívül hagyása Többségelvűség

A népi részvétel középpontba állítása

Antidemokratizmus

A nemzetből való kirekesztés Csak ellenség van a politikában Csak a többségi akarat számít

A kisebbség nyílt elnyomása A hatalom „helyén” a nép van

A hatalom helyén a vezér van


IV. KÖVETKEZTETÉSEK, TOVÁBBI IRÁNYOK


IV. KÖVETKEZTETÉSEK, TOVÁBBI IRÁNYOK ▪ A demokrácia nem szükségképpen liberális ▪ Hegemóniaharc jobb- és baloldal között ▪ A tét a demokrácia természetének, ideológiai hátterének újrakonstruálása és egy új hegemón

blokk létrehozása (Gramsci, 2000)

▪ Dilemma: miért a radikális, populista és nacionalista jobboldal valósítja meg a baloldali

társadalom és politikaelmélet által felvázolt populista-projektet? A Carl Schmitt-faktor (Antal, 2018)

▪ Lehetséges-e republikánus populizmus? Vagyis az intézmény- és joguralom-elvű logika és a

populista mozgalmi háttér összeegyeztetése; a radikális demokrácia populizmusának és a liberális demokrácia anti-populizmusának az összehangolása

▪ A populizmus intézményesülése


HIVATKOZOTT IRODALOM Antal Attila (2018): Left Populism from the Hungarian Perspective.The New Pretender, 12 March 2018. http://newpretender.com/2018/03/12/left-populism-from-hungarian-perspective/ Beck, Ulrich (2003): A kockázat-társadalom. Út egy mások modernitásba. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó Castells, Manuel (2006): Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. II. kötet: Az identitás hatalma. Gondolat-Infonia Gramsci, Antonio (2000): The Antonio Gramsci reader: selected writings, 1916-1935. Edited by Forgacs, David. New York: NYU Press. Koselleck, Reinhart (1997): Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája. Fordította: Szabó Márton. Budapest: Jószöveg Tankönyvek Laclau, Ernesto (2011): A populista ész. Noran Libro Kft. Laclau, Ernesto – Mouffe, Chantal (1985): Hegemony and Socialist Strategy. Towards a Radical Democratic Politics. London:Verso Mény,Yves–Surel,Yves (szerk.) (2002): Democracies and the Populist Challenge. NewYork: Palgrave

Óscar García Agustín – Marco Briziarelli (eds.) (2018): Podemos and the New Political Cycle. Left-Wing Populism and AntiEstablishment Politics. Palgrave Macmillan Piketty, Thomas (2015): A tőke a 21. században. Kossuth Kiadó Reybrouck, David Van (2010): A populizmus védelmében. Gondolat Kiadó Schmitt, Carl (2002): A politikai fogalma. Ford. Cs. Kiss Lajos. Budapest: Osiris – Pallas Stúdió – Attraktor


KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! ANTAL.ATTILA@AJK.ELTE.HU

A populista demokrácia természete_Társadalomfilozófiai vitakör_20180412  

Az MTA Filozófiai Intézet Társadalomfilozófiai Vitakörének keretein belül vitasorozatot indítunk "Populizmus és demokrácia" címmel. A vita...

A populista demokrácia természete_Társadalomfilozófiai vitakör_20180412  

Az MTA Filozófiai Intézet Társadalomfilozófiai Vitakörének keretein belül vitasorozatot indítunk "Populizmus és demokrácia" címmel. A vita...

Advertisement