Issuu on Google+

Nem olyan rég ment hírré a magyar világban, hogy leégett Krasznahorka büszke vára. A híres kuruc vár, mely utolsónak dacolt a labanccal. Megélt ostromokat, amik nem tudták elpusztítani! Valami kiszámíthatatlan elpusztította. A cigányok gyújtotta avar, bozót tűz. Bosszantók ezek a purdék, hogy akkor, és úgy tesznek, ahogy nem kéne. A műveltség azt jelenti, hogy előre kiszámítható legyen minden. Ezért kéne megrégulázni őket, hogy a művelt embert ne zavarják kiszámíthatatlanságukkal. Mert ugye a művelt ember rémesen fél attól, ami nem kiszámítható. Mindig valami nem kiszámítható kezd ki mindent. A történelem sem kiszámítható. Erdély néhai urai gondolták, hogy fényes udvarházaik az enyészeté lesznek, hogy bagjak fogják lakni a kései utódok helyett? Ez a kiszámíthatatlan maga az élet. A kiszámíthatatlan a mulandóság következménye! A már létezőknek el kell múlnia, hogy újak születhessenek. Aki valamit öröknek akar alkotni, vagy öröknek akar megőrizni, az útjába akar állni, a mulandóságnak, az újjászületésnek is ezen keresztül. Nem a mű az örök, hanem az újjászületés képessége, ami szülte. A változás örök, ami ellen a műveltség küzd. Az alkotást bálványozó művelt ember, az igazi alkotó ellen küzd, a változás ellen. Jézus mondta, a magnak el kell halnia, hogy új élet keletkezhessen. Ő állandóan születésről, újjászületésről beszélt. Az igazi alkotás nem más, mint az újjászületés, ami újonnan születik. Ami születik az a barlangból jön elő. Ezért képtelen a művelt ember, a szüléssel, az újjászüléssel való alkotásra, mert útjában akar állni a mulandóságnak, a mag halálának. Csak a halott kultúrák ápolnak identitást azzal, hogy a már halott múltat őrzik, mint a megmaradás, elengedhetetlen feltételét. Az élő kultúrák nem törekedtek a halott múlt konzerválására. A művelt ember lényege a múzeum. Tudása nagy része muzeális, halott. Így a műveltsége nem is más, mint a halott dolgok kötelező ismerete. Ezzel kínozzák szellemileg, lelkileg a gyerekeket az iskolában. A műveltség változatlan formában akar megőrizni. Ezzel áll ellen a lélek állandó megújító, újjászülő, újjá teremtő tevékenységének. A lélek szabadsága, csak az állandó változásban tud érvényesülni, újjászülő, teremtő erőként. A mulandóság maga szükséges, hogy a lélek alkothasson. Ezért a művelt ember képtelen az alkotásra. A művelt ember azt hiszi, hogy valami csak akkor marad meg, ha őrzi – aminek garanciája a kultúra, az intézmény. A művelt ember, mivel ellenáll a változásnak azt hiszi, ami nem változik az tart meg, a változatlan, ami halott. A művelt ember vak, nem látja, ami változik, csak az marad meg igazán. A vár elpusztult. Csak a kormos falak maradtak. Az érték pusztult el, a művelt ember értékei. Újjáépítéséhez rengeteg pénz kell, nagy erőfeszítés. De a kormos falak alatt a fű, már az idén tavaszon kizöldül, minden költség, minden erőfeszítés nélkül. A műveltség fenntartása egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül, ezért önmagát fogja felszámolni. Aki újra alkotni fog, az a zöld mezőben önfeledten bandukoló ember lesz, aki nem akar megőrizni semmit az utókornak, mert nem érdekli sem múlt sem jövő, aki szabad, mert nem nehezedik rá teherként a kultúra, a műveltség. A műveltség szorgalmazóiról azt lehet elmondani, amit Jézus mondott a farizeusokról: terheket raktok az emberek vállára, de ti egy újjal sem mozdítotok rajta. A várra, mint nemzeti kincsre gondolunk, mely identitásőrzésünk része. A fű a vár alatt, minden évben elpusztul, és mégis túléli a várat. A túlélésének alapja az, ami a föld alatt van, a gyökér, ami láthatatlan. Minden megmaradás alapja, ami képes megújulni, újjászületni, mint a gyökér. A művelt ember azt hiszi, hogy akkor őriz meg valamit, ha sokat hangoztatja, egyre többet a nyilvánosság előtt. A nyilvánosság az, ami a föld fölött van. Az pusztul el, mint a vár is,


ami a föld fölött van. De aminek az éltetője a föld alatt van a rejtett láthatatlanban, ha el is pusztul, mint a fű a vár alatt, az újjászületik magától. A lényeg annak az ápolása, mi a föld alatt van. Ezt a puszta figyelem ápolja, nem az erőfeszítés. Ami igazán megőriz, az lent van a mélyben, láthatatlan. Ő tart meg bennünket. A felszínt nekünk kell megtartanunk, nagy erőfeszítések árán. Ami megtart bennünket, abban nincsen semmi erőfeszítés, mert az újjászületés, soha nem erőfeszítésből születik, hanem a lélek szabadságából, spontán megnyilatkozásából. A rejtettség tart meg, ami rejtve van. Nem a nyilvános hangoztatás őriz meg – ezek a nacionalizmusok - hanem a rejtve őrzés képessége, a rejtőzködés képessége. A rejtőzés, mi megtart, soha nem intézményes. A felszín az intézményben bízik, de az intézmény mulandó, ezért nagy erőfeszítésbe kerül ennek fenntartása, az erodálódásnak való ellenállás. Nincsenek gyökerei, mik újjászüljék, ha elpusztul. Egyedüli, ami őrzi identitásunkat, a gyökér, ami állandóan képes újjászületni. A gyökér a rejtettet jelenti, de ugyanakkor a teljességet, a rejtett teljességet. Az identitás őrzése azt jelenti, hogy erre hagyatkozni. Az identitás őrzése nem más, mint az ezzel való viszony ápolása, amelyet nem hozzunk létre, csak ápolunk, és mivel nem hoztuk létre ápolása nem is lehet intézményes! A gyökér belülről tart meg, őriz meg, az által, hogy belülről újít meg. Ne feledjük a nemzet megmaradása esetében sem, hogy mindig a legfényesebb az éjszaka! A szellemi nemzeti identitást az éjszakában, rejtve, virrasztva őrzik és nem kiabálva, a nyilvánosságnak, a nyilvánosság előtt.


Zen publicisztika - Mindig a legfényesebb az éjszaka