Issuu on Google+

A GYŰLÖLETBŰNCSELEKMÉNYEK TERMÉSZETE „Fel akartak négyelni azért, aki vagyok: egy kissé férfias arcú transznemű.”

Habár a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális emberek helyzete az utóbbi években, néhány európai országban javult, és van, ahol az azonos neműek kapcsolata, sőt házassága is elfogadott, ennek ellenére az előítélet, a diszkrimináció és a gyűlölet-bűncselekmények még mindig jelen vannak a társadalomban. A diszkrimináció, az előítélet és az erőszak miatt Európában még mindig sok ember titkolja nemi identitását vagy szexuális irányultságát családja, barátai és kollégái elől. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által az EU-ban végzett felmérés szerint az LMBTI emberek 70%-a nyilatkozott úgy, hogy jelenleg is érik támadások, és gyakran bántják a munkahelyen, iskolában nemi identitása vagy szexuális irányultsága miatt. Az LMBTI embereket bárhol érheti erőszak: az utcán, szórakozóhelyeken és klubokban, még otthon is a családtagok részéről. Az AGEDO, a Palermóban élő LMBTI fiatalok szüleinek segítséget nyújtó szervezet tud olyan esetekről, amikor tiniket szexuálisan molesztáltak rokonaik, ágyhoz kötötték, vagy elűzték őket otthonról, de előfordult az is, hogy „boszorkányok” segítségével igyekeztek megváltoztatni a fiatal szexuális irányultságát vagy nemi identitását. A nemi identitás és a szexuális irányultság miatt elkövetett erőszakos cselekmények széles körben ismertek, de pontos számadat nem áll rendelkezésre. Az FRA (European Union Agency for Fundamental Rights) adatai szerint négy LMBTI emberből egyet már megfenyegettek vagy megtámadtak az elmúlt 5 évben. Sajnálatos módon csak kevés európai ország gyűjt adatokat a homofób és transzfób bűncselekményekről. Az OSCE (Organization for Security and Co-operation in Europe) szerint 13 Európai Uniós ország rendelkezik a homofób indokból elkövetett bűncselekményekről szóló nyilvántartással, de csak 5 ország vezet nyilvántartást a transzfób bűncselekményekről. 2011-ben csak 4 ország adott erre vonatkozó információt az OSCE Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája részére. A gyűlölet-bűncselekményeknek jellemzően igen káros, hosszú távú hatása van az áldozatokra. Félelemmel teli közeget teremtenek az LMBTI emberek, csoportok és közösségek körül. Ha az állam nem ítéli el az elkövetőket, ez igen erős bizalmatlanságot szül a hatóságokkal szemben. Annak érdekében, hogy a hatóságok eredményesen tudjanak fellépni a szexuális irányultság és nemi identitás miatt elkövetett gyűlölet-bűncselekmények ellen, több területen is fejlődniük kell. Jelenleg számos EU-tagországban tapasztalhatóak joghézagok, mivel ezen bűncselekmények feltárása, és bíróság elé vitele során a gyűlölet típusú indítékok bizonyítása gyenge lábakon áll. Az áldozatok csak csekély támogatásban részesülnek, ennek következményeként nem tesznek feljelentést a rendőrségen, így számos elkövető büntetlen marad. A nyilvántartás segítségével sokat lehetne a helyzeten javítani. Az adatszolgáltatás információt 1


nyújt az adott országban előfordult szexuális irányultság és nemi identitás alapú gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban, és számos ajánlást is megfogalmaz úgy a nemzeti hatóságok, mint az EU számára. Miért lényeges a gyűlölet indíték? A gyűlölet-bűncselekmények olyan bűncselekmények, amikor a bűncselekmények elkövetésének indoka a kiszemelt személyek valamely társadalmi csoporthoz való vélt vagy valós tartozása. Legtöbbször ilyen indok a faji, etnikai, vallási hovatartozás, szexuális orientáció vagy nemi identitás. Ez a diszkriminatív jelleg különbözeti meg a gyűlölet-bűncselekményt a többi bűncselekménytől, ezért döntő erejű a bűncselekmény indítékának feltárása a nyomozás során. Ez nem mindig könnyű, különösen akkor, amikor a gyűlölet indoka nem egyértelmű, vagy az áldozatot többféle indokból támadták meg. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megjegyzi, hogy az efféle motiváció felfedésének meghiúsulása ahhoz vezet, hogy a bíróság nem képes megkülönböztetni egymástól alapvetően eltérő helyzeteket, így a diszkrimináció tilalmát nem lehet betartatni. A gyűlölet motivációk beazonosítása lehetővé teszi a statisztikai adatok begyűjtését, és olyan hatékony stratégiák kifejlesztését, amelyek segítségével a jövőben eredményesen harcolhatnak a gyűlölet-bűncselekmények ellen. A hatékonyabb stratégiák és a hatósági dolgozók pontosabb tényfeltáró munkája visszaadná az önbizalmat a diszkriminált csoportoknak, visszatérne az az államba vetett bizalmuk is, és újra hinnének abban, hogy az állam meg akarja és meg is tudja védeni őket. Ez bátorítólag hatna az irányba, hogy bűncselekmény esetén megtegyék az első lépést, és feljelentést tegyenek a rendőrségen. Ana, Görögország A másság vállalása gyakran diszkriminációhoz vagy akár erőszakhoz vezet. A 25 éves, transznemű Ana Athénben egy középfokú esti iskolában tapasztalta meg a zaklatást és erőszakot. 2012 júniusában Anát két férfi megtámadta, benzint öntöttek rá, és fel akarták gyújtani az iskola épülete előtt. A mostani iskolakezdéskor az új igazgató először nem volt hajlandó Adát felvenni abban az esetben, ha továbbra is fiúként viselkedik. Ám végül felvette, és hordhat olyan ruhákat, amelyek kifejezik nemi identitását, de továbbra is szenved társai zaklatásától és fenyegetéseitől. Joghézagok „A szexuális irányultság és nemi identitás miatt elkövetett gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos joghézagok hátráltatják a rendőrség és a bűnüldöző szervek munkáját.” Francesco Messineo, ügyész, Palermo, Olaszország. A vélt vagy valós szexuális irányultság és nemi identitás miatt elkövetett erőszak gyűlölet-bűncselekmény. Az ilyen támadások számos emberi jogot sértenek, többek közt az élethez való jogot, a fizikai integritáshoz való jogot, az embertelen bánásmóddal szembeni szabadság jogát, és a diszkriminációmentes élethez való jogot. A nemzetközi jog alapján a kormányoknak kötelességük harcolni a gyűlölet-bűncselekmények ellen, beleértve a szexuális irányultság és nemi identitás alapúakat is. El kell fogadniuk a gyűlölet-bűncselekményeket tiltó törvényeket, és a bűnüldöző hatóságoknak bíróság elé kell állítani az elkövetőket. Európa legtöbb országában egy-egy bűncselekmény megítélésekor vagy a gyűlölet indítékot súlyosbító körülményként veszik számba, vagy a gyűlölet indítékból elkövetett bűncselekményt a bűncselekmények egyik speciális fajtájának tekintik. Van, ahol ezek kombinációját alkalmazzák.

2


Ugyanakkor számos ország, melyeket a 6. oldal táblázata tartalmaz, még nem fogadott el határozott törvényt a vélt vagy valós szexuális irányultság és nemi identitás miatt elkövetett gyűlölet-bűncselekményekre. Hasonló joghézag előfordul az EU-s jogban is. Joghézagok az EU jogalkotásban A homofób és transzfób gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni védelem hiánya néhány Európai Uniós tagállamban Bulgária Büntető Törvénykönyv 162., 163. és 165. §: Valamely személy vagy személy vagyontárgya ellen elkövetett erőszak vagy csoportos erőszak, amelyben a faji, vallási, nemzetiségi hovatartozás vagy a politikai meggyőződés a támadás egyedüli indoka. Csehország Büntető Törvénykönyv 219., 221., 222. és 257. §: Néhány támadás – úgy, mint emberölés, testi sértés vagy károkozás esetén az áldozat faji, etnikai hovatartozása vagy politikai meggyőződése súlyosbító körülményként értékelhető az ítélethozatal során. 196§: A nemzetiségi hovatartozás, származás, vallás és politikai meggyőződés alapú gyűlölet-bűncselekmények külön típusba sorolható bűncselekmények. Németország Büntető törvénykönyv: Nincs a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos rendelkezés vagy nyilvántartás. A gyűlölet-bűncselekmény a politikai indokból elkövetett bűncselekmények egyik alkategóriája. Kétfajta gyűlöletbűncselekményt különítenek el: idegengyűlöletből és antiszemita indokból elkövetett bűncselekmények. Lettország Büntető Törvénykönyv 48. cikkely: A rasszista indok az elkövetett bűncselekmény megítélésekor súlyosbító körülménynek számít Hasonló hiányosságok fedezhetőek fel az EU-s tagállamokkal szomszédos országok törvényhozásában, Ukrajnában és Moldovában vagy a jelölt országokban, úgy, mint Törökország, Macedónia vagy Montenegró. Olaszország 1975. október 13-i 654-es törvény (utólag módosítva 1989-ben, 1993-ban és 2006-ban): A faji, etnikai, vallási és nemzetiségi hovatartozás miatt elkövetett erőszak vagy erőszakos támadás külön típusba sorolható bűncselekmény. Minden egyéb bűncselekmény elkövetése során a faji, etnikai, vallási vagy nemzetiségi hovatartozás súlyosbító körülménynek számít. Az erőszak vagy ösztönző erőszak, melynek alapja a faji, etnikai, nemzetiségi vagy vallási hovatartozás, külön bűncselekmény Olaszországban. Ugyanakkor ugyanezen bűncselekmények, ha nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapulnak, nem minősülnek gyűlölet-bűncselekménynek. Amikor egyszerű vagy különösen kegyetlen módon elkövetett bűncselekményről van szó, a büntető törvénykönyv „általános súlyosbító körülményként” kezeli ezt az indítékot. (Büntető törvénykönyv 61.§). Nagyon ritkán értékelik a homofób vagy transzfób gyűlöletbűncselekményeket súlyosbító körülményként. A rendőrségnek nem feladata a nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló motiváció vizsgálata a nyomozás során, és az sem, hogy a feljelentés befogadásakor hivatalos nyilvántartást vezessenek ezekről az állítólagos indítékokról. A vádemelés során az ügyészek nem kötelesek ezeket az indítékokat figyelembe venni, és a bírák sem kötelesek számba venni az ítélethozatal során. Az utóbbi években a Parlament több alkalommal visszadobta azokat a módosító indítványokat, amelyek a nemi identitáson és szexuális irányultságon alapuló bűncselekmények jelenlegi jogszabályi kereteit kiszélesítették volna. 3


Az új törvényről szóló vita 2013 júniusában kezdődött, és jelenleg is tart. A Belügyminisztérium OSCAD szerve 2010 és 2013 márciusa között összesen 40 esetben állapította meg, hogy a gyűlölet-bűncselekményt a fentebb említett indokból követték el. A Gay Segélyvonal civil szervezet, amely ingyenes jogi és pszichológiai tanácsadást nyújt a diszkrimináció és erőszak áldozatainak, 750 olyan ügyről tud 2011-ben, amelynek célpontjai LMBTI emberek voltak. A Transgender Europe szerint 2008 és 2013 márciusa között 20 transznemű egyén vált gyilkosság áldozatává. Michelle, Olaszország 2012. február 14-én Michelle, a fiatal transznemű nőt több ember súlyosan megverte egy klubban Cataniában. Az egyik támadó flörtölni próbált vele a táncparketten. Ám amikor Michelle elutasította közeledését, és a férfi szembesült férfias hangjával, „Oh, te buzi vagy” felkiáltással arcul ütötte. Michelle azt mesélte az AI-nek, hogy ezután legalább 10 ember kezdte őt ütni és rugdosni, miközben megalázó megjegyzésekkel illették, például ilyenekkel: „Gusztustalan! Te nem nő, hanem férfi vagy! Egy buzi vagy!” A támadás során Michelle komoly sérüléseket szenvedett. A támadás után feljelentést tett a rendőrségen, kiemelve, hogy nemi identitása miatt támadták meg. A megalázó gyalázkodást, valamint a támadást magát is rögzítették a feljelentésben. Egy támadót azonosítottak. A tárgyalás még nem kezdődött el, de azt már tudni, hogy a transzfób gyűlöletmotiváció a büntető törvényhozás hiányosságai miatt nem fog megjelenni sem a vádban, sem a várható ítéletben. „Egy évvel a támadás után még mindig nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy ne fordulnék többször hátra. Félek, hogy valaki jön a hátam mögött, és meg akar támadni. Még mindig sokk alatt állok, és rémálmaim vannak.” Nyomozás és vádemelés A gyűlölet-bűncselekmények a diszkrimináció különösen kegyetlen megnyilvánulásai. Az állami törvénykezésnek jól értelmezhető válaszokat kéne adnia ezekre a bűncselekményekre, olyanokat, amelyek megszüntetik a diszkriminációt és a jogegyenlőséget veszik alapul. Az, hogy a gyűlölet-bűncselekmények diszkriminatív motivációit a hatóságok megfelelően kivizsgálják, és úgy a politikai vezetők, mint a hatóságok nyilvánosan elítéljék ezeket, nemcsak azért fontos, hogy a jövőben hatékonyabban meg tudják előzni ez ilyen jellegű bűncselekményeket, hanem azért is, hogy felvegyék a harcot a diszkrimináció által közvetített, egyes személyeket, csoportokat és az egész társadalmat romboló üzenetek ellen. Az állami intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a feltételezett gyűlölet-bűncselekmények kivizsgálása szakszerű, haladéktalan és pártatlan legyen. Valamennyi állítólagos gyűlölet motivációt figyelembe kell venni a nyomozás és a vádemelés során. Az EU több tagállamában nem teljesülnek a fenti feltételek. A nyomozó hatóságoknak meg kell tenniük mindent annak érdekében, hogy feltárják a diszkriminációs motivációt alátámasztó bizonyítékokat. Még olyan esetekben is, amikor az áldozat nem jelöl meg ilyen jellegű indítékot. A rendőröknek és az ügyészség munkatársainak megfelelő tréningen kell részt venniük, hogy képesek legyenek felismerni a gyűlölet-bűncselekményeket, le tudják jegyezni, és kezelni tudják az ehhez kapcsolódó bizonyítékokat. Stefanos, Görögország 2012. augusztus 28-án kora reggel Stefanos egy barátjával Athénban, az Omonia tér közelében sétált. Két férfi ment oda hozzájuk, és megkérdezték tőlük, hogy melegek-e. Mondták, hogy igen. A férfiak erre azt válaszolták, nézzétek meg, mi fog történni, és elmentek. Néhány perccel később elkapták Stefanost és barátját, lelökték a földre, és folyamatosan ütlegelték és rugdosták őket, közben vég nélkül szidalmazták őket azért, mert 4


homoszexuálisok. Stefanosnak még a földön fekve sikerült felhívnia a rendőrséget. A rendőrök néhány percen belül kiértek. Stefanos jelentette, hogy homofób bűncselekmény áldozata. A rendőr megkérdezte, hogy ez mit jelent. Annak ellenére, hogy voltak tanúk, többek között a közeli hírlapárus, a rendőrség nem kérdezte meg őket a történtekről. „Ki sem szálltak a kocsiból”. Ezután a rendőrök azt mondták, hogy tegyenek feljelentést a közeli rendőrőrsön, de nem vitték oda őket. Az őrsön dolgozó rendőr is megkérdezte, hogy mit jelent a homofób bűncselekmény. Stefanos éberségének köszönhetően, és hogy nem szégyellte szexuális beállítottságát, a rendőrök lejegyezték a homofób motivációt. Valójában az ezzel kapcsolatos információgyűjtés, a bűncselekmény pontos leírása és rögzítése, ideértve az áldozatok által vélt indokokat is, a rendőrség feladata. A jelentés tartalmazta a homofób motivációt. „Azt akartam, hogy a támadás homofóbként kerüljön regisztrálásra, mert tudom, hogy fontos, hogy nyoma legyen az indítéknak” – mondta Stefanos. 2012. szeptember 4-én Stefanos magánindítványt nyújtott be ismeretlen tettes ellen. A panaszban kitért a térfigyelő kamerákra is, melyek rögzítették az eseményeket. Stefanos ügyvédje elérte, hogy a rendőrség megőrizze a felvételeket, melyeket normális esetben 7 nap után törölnek. Az ismételt kérelmek ellenére sem Stefanos, sem az ügyvédje nem kapott információt a nyomozás állásáról, ide értve azt is, hogy a felvételeket egyáltalán megvizsgálták-e. Görögország A görög Büntető Törvénykönyv 66. törvénycikke éveken át tartalmazta az áldozat származásához vagy szexuális orientációjához kapcsolódó indítékot, mint súlyosító körülményt. 2013 márciusában kiegészítették ezt a részt, így a törvény jelenleg a nemi identitáshoz kapcsolódó indítékot is magában foglalja. Helyi civil szervezetek kifogásolják, hogy a gyakorlatban a nyomozás és büntető eljárás során a rendőrség és az igazságszolgáltatási hatóságok rendszeresen elmulasztják figyelembe venni a feltételezhető gyűlölet motivációt. A 2012 decemberében létrehozott speciális rendőrségi szervek és a helyi rendőrörsök hozzájárulhatnak a probléma megoldásához, ám ezeket az egységeket a faji alapon elkövetett bűncselekmények üldözésére állították fel, figyelmen kívül hagyva az egyéb súlyosbító körülményt jelentő indítékokat, mint például a szexuális orientáció vagy nemi identitás elutasítása. 2013-ban a Rasszista Erőszakot Feljegyző Hálózat (Network for Recording Racist Violence) nemzeti civil szervezet elkezdett adatokat gyűjteni olyan gyűlölet-bűncselekményekről, amelyeknek indítéka a szexuális orientáció és nemi identitás elutasítása volt. Máig két esetet rögzítettek. Hivatalos adat a homofób vagy transzfób gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre. Pavla, Horvátország 2010. január 30-án Pavla szórakozni ment a barátaival. Egy férfi flörtölni próbált vele, majd egyértelmű szexuális ajánlatot tett neki. Pavla közölte, hogy leszbikus. Amikor távozott a helyről, a férfi kint várta öt másik ember társaságában. Pavlát a férfi durván sértegette, majd fizikailag is bántalmazta. Többször fejen rúgta és teste egyéb részeibe is belerúgott. A támadó férfi csak akkor fogta menekülőre, amikor Pavla egyik barátja kijött a bárból, és egy fegyvernek látszó tárggyal megfenyegette. Az esettel kapcsolatban Pavla feljelentést tett a rendőrségen, a homofób indítékot is megemlítve. Kórházba szállították, és ellátták fej- és arcsérüléseit, majd orvosi megfigyelés alatt tartották órákon át. A támadást követő hónapok során Pavla újra és újra megpróbált információt gyűjteni az ügyével kapcsolatban, számos alkalommal bement az rendőrségre. 5


“Minden egyes alkalommal, amikor kapcsolatba léptem a rendőrséggel, hogy információhoz jussak, viselkedésükkel azt éreztették velem, hogy nem veszik komolyan a feljelentésemet, és le akarnak rázni…” Annak ellenére, hogy a horvát jogszabályok világosan fogalmaznak a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban – amelyek motivációja rasszista jellegű, beleértve a szexuális orientáció elutasítását –, a Pavlát ért támadás mögötti húzódó, homofób indítékot nem rögzítette a rendőrség. Megtámadása kisebb vétségként lett elkönyvelve, bár más esetekben már előfordult, hogy a szexuális orientáció által motivált erőszakot komolyabb bűncselekményként kezeltek. A rendőrség jegyzőkönyvében az áll, hogy a gyanúsított ittas volt, ezért támadta meg Pavlát. Az Elsőfokú Bíróság júniusban megbírságolta a támadót, de nem vették figyelembe a homofób indítékot. Mivel az esetet kisebb vétségnek minősítették, így ebben az esetben semmilyen gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó jogszabály nem volt alkalmazható. Pavlát egyáltalán nem tájékoztatták a támadója elleni jogi eljárással kapcsolatban. Hónapokkal később szerzett tudomást arról egy ügyvéd támogatásának köszönhetően, hogy támadója ellen vádat emeltek, és bűnösnek találták kisebb vétség vádjában. Horvátország A horvát Büntető Törvénykönyv szerint a gyűlölet-bűncselekmények olyan bűncselekmények, melyek elkövetésének alapja egy egyéni jellemvonás. 2006 óta a szexuális orientáció, 2013 januárja óta, amikor az új Büntető Törvénykönyv hatályba lépett, a nemi identitás is szerepel a egyéni jellemvonásokat tartalmazó listán. 2011 óta az eljárásrend meghatározza a nyomozati szakasz információgyűjtési szabályait, és koordinálja a bűnüldöző, bírósági és kormányzati hatóságok kommunikációját. A pozitív fejlemények ellenére a gyűlölet-bűncselekmények továbbra sincsenek következetesen kezelve. Egyes esetekben a rendőrök a fizikai erőszakot kisebb vétségként kezelik, ám ilyenkor a gyűlölet jellegű indíték figyelembe vételére a vonatkozó jogszabályok nem nyújtanak lehetőséget. A gyűlölet-bűncselekményekről indíték alapján lebontott, hivatalos adatokat az Emberi Jogok Kormányhivatala gyűjt. Néhány homofób gyűlölet-bűncselekményt rögzítettek már. 2011-ben regisztrálták a legtöbb, 45 esetet, de a kiugró számadat mögött a spliti Pride-on történtek húzódnak meg. A jelentések akadályozása Az EU FRA jelentése szerint a homofób és transzfób zaklatásos vagy erőszakos esetek 80%-át nem jelentik be a rendőrségen, az áldozatok félnek az újabb támadásoktól, és az intézményekre jellemző homofób és transzfób ellenállás miatt is inkább hallgatnak. Az államok nem tesznek semmit a gyűlölet-bűncselekmények megelőzése érdekében, elmulasztják az esetek kivizsgálását, és a bűnösök bíróság elé állítását. Ezzel aláássák az LMBTI emberek államba vetett bizalmát. Közösség tagjai nem látják, hogy az állam a jogegyenlőség szellemében védelmet biztosítana számukra az erőszakos bűncselekményekkel szemben. Így nem valószínű, hogy a jövőben a sértettek feljelentést tennének gyűlölet-bűncselekmények esetében, ez azonban tovább nehezíti a rendőrség és a nyomozó hatóságok ilyen jellegű bűncselekmények elleni, hatékony fellépését. Általánosságban igaz, hogy az LMBTI csoport tagjai számára kellemetlen szexuális orientációjuk vagy nemi identitásuk felvállalása a hatóságok előtt. Néhány gyűlölet-bűncselekménynek áldozatul esett ember úgy nyilatkozott az Amnesty Internationalnek, hogy azért jelentették az ellenük irányuló homofób bűncselekményt, mert aktivisták, és/vagy mert nyíltan vállalják szexuális irányultságukat.

6


Petros, a fiatal görög aktivista, akit fizikailag bántalmaztak egy barátjával együtt 2012 novemberében az egyik forgalmas, athéni téren, így emlékezik: “A barátom az elején nem is akart rendőrt hívni. Nehezemre esett, hogy elmenjek és jelentsem az esetet. Azért nehéz, mert úgy érzed, később még a rendőrökkel is el kell majd számolnod.” Hozzátette: “A meleg aktivista és általában a meleg közösség hozzáállása teljesen más. A melegek általában nem jelentik az ilyen eseteket, mert nem vállalják nyíltan a másságukat, és attól tartanak, hogy a környezetük számára kiderül. A meleg aktivistákra inkább jellemző, hogy feljelentést tesznek a rendőrségen, habár ők is tartanak a rendőrök esetleges homofób reakcióitól.” Anna, Olaszország Anna egy transznemű nő, aki Bolognában lakik. 2011 júliusában egy barátjával akart találkozni egy olyan környéken, ahol sok transznemű szexmunkás dolgozik. Két fiatal férfi környékezte meg, majd inzultálni kezdték. Amikor visszautasította a próbálkozásukat, megrugdosták és ütlegelték. A barátja szabadította ki, és vitte kórházba. Anna számos sérülést szenvedett, és arcán helyreállító műtétet kellett végezni. Anna feljelentést tett az esettel kapcsolatban a rendőrségnek, de egyetlen gyanúsítottat sem azonosítottak. A rendőrőrsön átélt kellemetlenségeket Anna megosztotta az Amnesty Internationallel. “Odabent ha valaki transznemű, értéktelennek számít. El kellett magyaráznom a rendőröknek, hogy nem vagyok szexmunkás. Azt feltételezték, hogy az vagyok, annak ellenére, hogy hétköznapi ruhát és edzőcipőt viseltem. De nem ez a fő probléma. A fő gond az, hogy ha a támadók nem néztek volna szexmunkásnak, akkor sem kíméltek volna. A barátom hívta a rendőröket, akik be is jöttek a kórházba. Főként az iránt érdeklődtek, hogy mit csináltam azon a környéken. Azt mondták, hogy 'késő este voltál ott, mi dolgod volt arrafelé?' Ugyanezt a kérdést tették fel, amikor bementem az őrsre, hogy további részletekről számoljak be. 'De miért voltál ott? Nekünk elárulhatod.'” Az áldozatok támogatása A homofób és transzfób erőszak hatására az LMBTI emberek mintegy védelmi stratégiaként megpróbálnak láthatatlanná válni. Ez erős stresszhelyzetet okoz, aggodalommal és depresszióval járhat. “Több mint egy évvel később még mindig rettegek… A támadást követően nem tudtam anélkül sétálni az utcán, hogy újra és újra ne forduljak hátra, hogy ellenőrizzem, nem követ-e valaki, hogy megtámadjon… Még mindig traumatizálva vagyok, néha rémálmaim vannak.” – mondta Michelle, akit az olaszországi Cataniában támadtak meg. A görög Petros így nyilatkozott az Amnesty Internationalnek, 2013 márciusában: “Először kicsit megijedtem, amikor hallottam a támadásokról, de inkább amiatt aggódtam, hogy ezek az esetek hátráltatják a közösség boldogulását… Ami engem illet, az ellenem elkövetett támadás után pszichológushoz kellett volna fordulnom. A támadás elviselése egy olyan tapasztalat, amely több szinten van hatással az emberre. Először is van a félelem. Féltem egyedül hazasétálni, folyamatosan hátrafordultam, nem követ-e valaki. Aztán egy ideig nem akartam újra aktivista lenni. Most nem azt mondom, hogy valami elveszett, de az biztos, hogy ezentúl nem fogom mások előtt nyíltan felvállalni a másságom. Tavaly még elmentem a meleg barátaimmal iszogatni, és hajnali 4-kor, hazafelé menet nyíltan beszélgettünk szexuális irányultságunkról. De ez ma már teljesen kizárt. Amikor a barátommal nyilvános helyen szórakozunk, nem vagyok hajlandó nyilvánosan kinyilvánítani a vonzalmamat iránta.” 7


Az állam feladata biztosítani, hogy a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai hozzájussanak tanácsadáshoz, kapjanak jogi segítséget, és hatékony igazságszolgáltatásban részesüljenek. Néhány áldozat arról számolt be az Amnesty Internationalnek, hogy a rendőrség miután felvette a jegyzőkönyvet, attól kezdve egyáltalán nem tájékoztatta őt a bírósági eljárás fejleményeivel kapcsolatban. Volt, akinek lehetősége sem volt tanúvallomást tenni, vagy legalábbis részt venni a tárgyaláson. Például Pavla, akit Zágrábban ért homofób erőszak, hónapokkal később szerzett tudomást arról, hogy az elkövetőt kisebb vétség vádjával elítélték. Egyáltalán nem vonták be az eljárásba a bírósági tárgyalás előtt sem, és alatta sem. Más esetekben, az áldozatok semmilyen támogatást nem kaptak az államtól. Mint például Hristina Stoyanova, akinek a fiát ölték meg homofób indítékból Szófiában. Ő sem kapott semmilyen pszichológusi segítséget. “Most már járok pszichológushoz, mivel a helyzet nagyon rettenetes, és gyógyszereket szedek. Nem tudok aludni, depressziós vagyok. Úgy gondolom, hogy nincs előrehaladás az ügyemmel kapcsolatban. Az a benyomásom, hogy az áldozatoknak nincsenek jogaik. Nem kaptam semmilyen segítséget az államtól” – mondta az Amnesty Intenationalnek. Az állami támogatás hiánya a homofób vagy transzfób bűncselekmények áldozatai számára különösen hátrányos. Ilyenkor az áldozat többszörös megkülönböztetésnek van kitéve, mint például etnikai hovatartozása, vagy korábbi, illetve azóta is tartó szexmunkás foglalkozása miatt, mint ahogy az olaszországi Camilla esete példázza. Camilla, Olaszország Camilla egy transznemű nő, aki Brazíliából származik. Egy bűnszervezet adta el Olaszországba, és kényszerítette szexmunkára. Évekkel később sikerült kiszállnia a körből, és megszakította a kapcsolatot a bűnszervezettel. Csatlakozott egy programhoz, amely néhai szexmunkásokat támogat. Jelenleg egy transzszervezet vezet, kapott szállást az önkormányzattól, és most épp munkát keres. 2011 decemberében, amikor épp távozott egy night klubból, egy férfi megkörnyékezte, és szexuális ajánlatot tett neki. Amikor visszautasította, más férfiak is feltűntek, és megtámadták őt. “Ütötték, rugdosták az egész testemet, amikor földre rogytam, fejbe rúgtak, és letépték a parókámat. Majd az egyikük ráült a mellkasomra, és fojtogatott. Emlékszem, arra gondoltam, hogy meg akarnak ölni, és hogy haldoklom. Elvesztettem az eszméletem, és amikor magamhoz tértem, már egyedül voltam. Azt hiszem, azért vertek meg ennyire brutálisan, mert visszautasítottam a szexuális ajánlataikat, és mert azt feltételezték, hogy mivel transznemű nő vagyok, én akartam szexelni velük. Az elutasítást férfiasságuk megsértéseként értelmezték.” Camillát kórházba szállították. Sérülései olyan súlyosak voltak, hogy három hónapig bent tartották. Előítéletet és hátrányos megkülönböztetést tapasztalt a kórház dolgozóitól is, akik többek között elmulasztották értesíteni a rendőrséget a bűncselekményről. Az olasz jogszabályok szerint, az egészségügyi dolgozónak hivatalos panaszt kell benyújtania a hatóságoknak, ha olyan bűncselekménnyel találkozik, amellyel szemben eljárás indítható, mint az ilyen, súlyos testi sértés. A kórház nem tett semmit. Camillát nem tájékoztatták a jogairól. Amikor kérte, hogy beszélhessen a rendőrséggel, azt válaszolták, hogy megteheti miután elhagyja a kórházat. Amikor meggyógyult, elment a rendőrségre. “Azt kérdezték tőlem, hogy miért vártam ilyen sokáig. Az volt a benyomásom, hogy nem hisznek nekem, mert a sérüléseim begyógyultak. Senki nem mondott nekem semmit a jogaimról.” Camilla még mindig gyakran találkozik megkülönböztetéssel és erőszakos fenyegetésekkel a nemi identitása és a szexmunkás múltja miatt. Arról mesélt az Amnesty Internationalnek, hogy nemrég valaki, aki korábban benne volt az őt szexmunkára kényszerítő szervezetben, követte őt, és azzal fenyegette, hogy savval önti le.

8


Gyűlölet-bűncselekményért büntetlenség “Az hajt engem, hogy ez többé nem fordulhasson elő. Az áldozatoknak, akik nem mernek feljelentést tenni, nem lenne szabad félniük többé. Ez nem csak az én ügyem. Az én ügyem kapott nyilvánosságot, de vannak hasonló esetek, amelyekről senki sem beszél.” Hristina Stoyanova, Bulgária Ha az emberi jogok ilyen súlyos megsértése büntetlen marad, és az elkövetők nem kerülnek bíróság elé, úgy az elkövetések száma emelkedni fog. A megfelelő büntetőjogi szabályozás hiánya, a szakszerűtlen vagy elfogult nyomozás, a hatóságok esetleges mulasztásai azt eredményezik, hogy a gyűlölet-bűncselekményekből nem lesz bírósági ügy, így a bűnösök sem kapják meg méltó büntetésüket. Ám egy alapos, pártatlan és gyors nyomozás sem vezet feltétlenül minden esetben a gyanúsítottak azonosításához. A szükséges intézkedések elhanyagolása, úgy mint a gyanúsítottak gyors letartóztatása vagy a gyűlöletbűncselekmények nyomozásában való késlekedés szintén büntetlenséghez vezethetnek, mint Mihail Stoyanov gyilkosa esetében. Mihail Stoyanov meggyilkolása 2008. szeptember 30-án kora este Mihail Stoyanov, a 25 éves, szófiai orvostanhallgató elment hazulról. Szólt édesanyjának, hogy nem marad sokáig. Ezen az éjszakán brutálisan meggyilkolták a Borisova Kertben, Szófiában, mert homoszexuálisnak vélték. 2010-ben a nyomozás után letartóztatták a két állítólagos elkövetőt. A homofób indok kellően alátámasztottá vált a nyomozás során, ezt az ügyész is elismerte az Amnesty International 2012 júniusában végzett kutatásában. Tény, hogy három tanú is azt vallotta, hogy a Borisova Kertben végignézte, amint a két gyanúsított megöli Mihailt. Ezek a tanúk a feltételezések szerint annak a csoportnak a tagjai, akik meg akarják tisztítani a parkot a melegektől, és akik több olyan támadásért is felelősek, amikor azért támadtak meg férfiakat, mert azt feltételezték róluk, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. A két gyanúsítottat először őrizetbe vették, majd házi őrizetbe kerültek 2012 áprilisáig, majd, amikor az előzetes letartóztatás maximum időtartama lejárt, óvadék ellenében mindkettőjüket szabadlábra helyezték. A nyomozás 2012 májusában zárult le. Majdnem 5 évvel a gyilkosság után a büntetőeljárás még mindig nem kezdődött el. 2012. december 17-én az ügyész vádat emelt a két gyanúsított ellen a Szófiai Városi Bíróságon. A bíróság elutasította az indítványt jogi hiányosságokra hivatkozva. 2013 augusztusáig nem történt újabb vádemelés. Mihail édesanyját, Hristinát teljesen kikészítette a vádemelés meghiúsulása. Az asszony annak ellenére, hogy folyamatos információgyűjtéssel és a nyomozóknak adott tanácsokkal aktívan részt vesz a nyomozásban, most reményvesztetté vált. Elhagyatottnak érzi magát a hatóságok hozzáállása miatt. A Mihail meggyilkolásával gyanúsított két férfi ellen két súlyosbító körülmény figyelembevételével emeltek vádat, az egyik a huliganizmus, a másik a különös kegyetlenség, de a vélelmezett szexuális orientáció motivációt nem vették figyelembe. Ennek figyelmen kívül hagyása a vádelemelés során azt jelenti, hogy a diszkriminációs indítékot továbbra sem ismerik el. Bulgária A bolgár törvények egyáltalán nem tartalmaznak szexuális irányultság és nemi identitás miatt elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos rendelkezéseket. A homofób indokkal elkövetett bűncselekmények a legjobb esetben is a huliganizmus vádja alatt jelennek meg. A Bolgár Büntető Törvénykönyv 325.§-a szerint a huliganizmus az egybeeső, feltűnően a közrendbe ütköző, a társadalommal szemben nyíltan tiszteletlen cselekmények összessége. A kormány 2010-ben párbeszédet kezdeményezett a büntető törvénykönyv módosításáról, munkacsoportokat hoztak létre civil szervezetek bevonásával abból a célból, hogy „megalkossák” az új büntető törvénykönyv vázlatát. A 2013 májusában elkészült vázlat tartalmazza a gyűlölet-bűncselekmények indítékaként a szexuális beállítottságot, de a nemi identitást nem. Nincs adat arra, hogy hány gyűlöletbűncselekmény alapult homofób vagy transzfób motiváción.

9


Összegzés Az államoknak világos jogszabályokkal tiltaniuk kell a gyűlölet-bűncselekményeket. A törvényhozásnak egyértelműen ki kell mondania a nemi identitáson és szexuális beállítottságon alapuló, a nemzetközi emberi jogi egyezmények által is bűncselekmények minősülő gyűlölet-bűncselekmények büntethetőségét. Az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a nyomozó és vádemelő hatóságok mindig feltárják a homofób és transzfób motivációkat a bűncselekményekkel kapcsolatban. Annak érdekében, hogy az eljárások hatékonyak legyenek, az országok gyűjtsenek adatokat az ilyen jellegű bűncselekményekkel kapcsolatban. AZ EU-nak érthető iránymutatásokat kell elfogadni a gyűlölet-bűncselekmények minden formájával kapcsolatban, ide értve a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapulókat is. Ehhez kapcsolódóan szükséges a 2008/913/JHA. Kerethatározat felülvizsgálata. Ajánlások az országok számára: 1. A jog biztosítsa minden olyan bűncselekmény büntethetőségét, amely védett tulajdonsággal bíró, vagy arra való összefüggésben, azokkal rendelkező személyek vagy vagyontárgyaik ellen követnek el. 2. Ideértve a szexuális beállítottságot és nemi identitást is, mint védett tulajdonságot, egyben mint az elkövetett gyűlölet-bűncselekmény indítékát. 3. A nyomozást végző hatóságok a nyomozás során győződjenek meg arról, hogy nem homofób vagy transzfób motivációból követték-e el a bűncselekményt, különösen akkor, amikor nyomós ok van azt feltételezni, hogy ilyen indok lehet a háttérben annak ellenére, hogy az áldozat ezt nem említette. 4. A nyomozó hatóságok elegendő bizonyítékok esetén mindig tegyék egyértelművé a bíróságok számára, ha homofób indok van a bűncselekmények hátterében. 5. A hatóságok gyűjtsenek adatokat minden szinten, ide értve a feljelentéseket, a nyomozást, a vádemelést és az ítéleteket is. Ezeket az adatokat bontsák szét szexuális irányultság és nemi identitás motiváció szerint is. Ezek az adatok legyenek nyilvánosan elérhetők (ügyelve természetesen az adatvédelemre), és ezen adatok segítségével a hatóságok dolgozzanak ki eljárási módokat a diszkrimináció valamennyi formája ellen. 6. A hatóságok tájékoztassák az áldozatokat az ügyeik állásáról, hallgassák meg őket a büntető eljárás során, továbbá kapjanak pszichológiai és jogi segítséget. 7. Tartsanak általános és speciális tréningeket a rendőrségen, az igazságügyben és az egészségügyben dolgozók számára a nemi identitáson és szexuális irányultságon alapuló diszkriminációval és a gyűlöletbűncselekményekkel kapcsolatban. Az Európai Unió 1. Vizsgálja felül a 2008/913/JHA Kerethatározatát annak érdekében, hogy biztosítani tudja a megfelelő intézkedéseket a gyűlölet-bűncselekmények ellen, ide értve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló bűncselekményeket is. Mindegy egyéb dokumentum felülvizsgálatakor is ügyelni kell arra, hogy a hatóságok minden esetben vizsgálják ki a gyűlölet motivációkat úgy a nyomozás, mint a vádemelés során. 2. Az EU minden tagállamában biztosítsa a joghoz jutás esélyét az áldozatok számára (29/2012. Irányelv)

Az AI egy nemzetközi mozgalom, közel 3 millió támogatóval és aktivistával több mint 150 országban, akik azért harcolnak, hogy véget vessenek a visszaéléseknek. Hisszük, hogy minden embernek joga van ahhoz a védelemhez, amit az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és más nemzetközi emberi jogi irányelvek biztosítanak. Függetlenek vagyunk minden kormánytól, politikai ideológiától, gazdasági érdektől vagy vallástól, a támogatások nagy részét a nyilvános adományok és a tagdíjak adják. 10


A gyűlölet-bűncselekmények természete