Page 1

2010. május – 1. szám

megjelenik évente

karrier ~ tradíció és innováció ~ tudomány ~ alma mater ~ diákélet ~ Pécs 2010 – Európa Kulturális Fõvárosa ~ játék


Kedves diplomás Hallgatónk!

Végzett. Talán csak kettõ vagy három évet, talán ötöt töltött a Pécsi Tudományegyetemen, lehet, hogy most veszi kézbe elsõ diplomáját, az is lehet, hogy a sokadikat, sõt, akár azok közé is tartozhat, akik évekkel ezelõtt élhették át ezt az örömet, hogy átvehették a jól végzett munka megérdemelt gyümölcsét. Így vagy úgy, de lezárult életének egy korszaka - legalábbis látszólag. Diplomásnak lenni, a tudást gyarapítani mindig kifizetõdõ, ám nem jelenti azt, hogy nyom nélkül maga mögött hagyhatja ezeket az éveket, hiszen a felsõoktatásban szerzett tudása és tapasztalatai, kapcsolatai, gyakorlata minden bizonnyal meghatározzák életét. S ahogy mondják: csupán néhány évig hallgató az ember, de öregdiák egy életen át. Ezért is pályáztunk és hoztuk létre a TÁMOP programnak köszönhetõen ezt az Alumni Magazint, melynek elsõ lapszámát a kezében tartja. A Prizma olyan fórum kíván lenni, mely egyszerre szól valamennyi végzett hallgatónkhoz, képviseljen bármilyen korosztályt, legyen térben bármilyen messze egyetemünktõl. Ha végiglapozza kiadványunkat, láthatja, hogy felvillantjuk a Pécsi Tudományegyetem fejlõdési irányait, s bemutatunk egy-egy olyan kutatást és képzést, amely ma Magyarországon egyedülálló. Olyan fiatalok is megszólalnak, akik nemrég, vagy éppen idén, 2010-ben végeznek, s olyan interjút is olvashat, mely szép sikereket magukénak tudó egykori hallgatókkal készült. Remélem, a Pécsi Tudományegyetem a büszkeség, inspiráció, folytonos tanulás, a régi és új barátokkal való kapcsolódási pont forrása marad az Ön számára is. Használja bátran a PTE Alumni Iroda által felkínált lehetõségeket, tartsa a kapcsolatot egyetemével, évfolyamtársaival, barátaival! FARKAS FERENC általános és stratégiai rektorhelyettes, a TÁMOP 4.1.1 pályázat projektmenedzsere

www.pte.hu/alumni

3


Teljes spektrum A névadás - fõleg, ha egy periodikáról van szó - kulcskérdés. Néven nevezni annyit tesz, mint megragadni a dolgok lényegét, sejtetni olyasmit, ami egy elnevezés mögött áll. Lapunk olyanokért és olyanoknak íródott, akiknek sorsa rövidebb vagy hosszabb idõre, de mindenképpen egybefonódott a Pécsi Tudományegyetemmel. Mint felsõoktatási intézmény a PTE felelõssége - ahogy jogelõd intézményeinek felelõssége is - az itt tanuló hallgatók színvonalas oktatásában, felkészítésében rejlik: tudást adva segíti és segítette diákjait, hogy életük kiteljesedhessen, megvalósítsák álmaikat. Egy-egy embert, egyegy hallgatót tekintve ez igen különbözõ lehet, együttesen viszont egy magabiztos, sikeres közösségrõl beszélhetünk. Ezért gondoltuk hosszas elmélkedés után azt, hogy a Prizma lenne az a név, mely mindezt magában foglalja: a fehér fényt a szivárvány összes, önmagában is gyönyörû, önálló színére felbontó szerkezet, melybe visszatérve a színek újra egységes fénynyalábban egyesülhetnek. Reméljük, hogy a Pécsi Tudományegyetem minden egykori hallgatója sikerrel valósította meg önálló életét, álmait, s nem feledi azt sem, hogy - mint a prizmában a fény - nem csak külön-külön, de együtt, az alma materhez visszatérve egységes színt, egységes akaratot, sikeres együttmûködést, szinergiát alkot. IMPRESSZUM PRIZMA – A Pécsi Tudományegyetem Alumni Magazinja

Megjelenik 8 000 példányban

Kiadja: a Pécsi Tudományegyetem Marketing Osztály Alumni Irodája

ISSN 2061-7623

Felelõs kiadó: dr. Gábriel Róbert rektor

Terjesztés: a PTE Pécsi Diplomások Köre tagjai számára, valamint a PTE diplomaosztóin

Fõszerkesztõ: Harka Éva Lapszerkesztõk: Anda Zsófia, Pálfi Melinda Olvasószerkesztõk: Horváth Klára, Váradi Tamás Lapterv, tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Fotók: Csortos Szabolcs, Márk Mirkó, UnivPécs archív Munkatársak: Bursán Miklós Sándor, Kasza Szabolcs, Szalay Attila

Szerkesztõség: 7633 Pécs, Szántó Kovács János út 1/b Telefon: 72/501-500/2122 E-mail: alumni@pte.hu www.pte.hu/alumni

Hirdetési tanácsadók: Király Dominika 70/601-10-17, Markó Zsuzsanna 20/543-1750

Nyomda: Planet Corp Kft. Szeged Felelõs vezetõ: Juhász Péter

A hirdetések tartalmáért szerkesztõségünk nem vállal felelõsséget. Az anyaggyûjtés 2010 áprilisában zárult le. 4

www.pte.hu/alumni


Tartalomjegyzék Alumni: program, ami azért van, hogy ne felejtsd, hol kaptad a tudást, alapot ahhoz, hogy az életben sokra vidd. 6–7. oldal Vésd Kõbe Magad! Hogyan tovább az egyetem után? Béralku, pályakövetés, életpálya tanácsadás. 8. oldal Alga… alakulat… alku! 9. oldal Segítség a nagy döntéshez 10. oldal Hova tovább tova?

11. oldal 12. oldal 14. oldal 16–19. oldal 24–27. oldal 34–35. oldal 44. oldal

Kutató, zenész, sportoló, könyvtáros. Egyetemi dolgozók. Ismerõs arcok a PTE-rõl. Dunai, a robotember Az éneklõ szobrász Kánaán melegedni is Harc a krónikus fájdalom ellen „Beckzoli” komoly oldala Akikkel nap mint nap találkozunk Csak a minõségi munkának van értelme

Fejlesztések: okosabb, nagyobb, szebb: mire megy a PTE 2010-ben? 13. oldal Kockák a zöld mezõben 15. oldal Szeptembertõl Tudásközpont 23. oldal Európa Kulturális Fõvárosa

20–21. oldal 22. oldal

Bezzeg az én idõmben… ilyen volt az egyetemi élet. Történetek régi idõkbõl. Egyetemi élet anno Portré egy aranydiplomásról

Talán egyszer mondhatod az unokádnak: „én is a PTE-n tanultam, a szüleid is Pécsre jártak, te is menj oda!” Egy család – egy egyetem: generációk a PTE-n 30–31. oldal Dobay Kata – Dobay Péter 32–33. oldal Orbán József – Orbán Zoltán

36–40. oldal

42–43. oldal 44. oldal 45. oldal

46. oldal 48. oldal 49. oldal 50. oldal

Szabad kiegészíteni, párhuzamot vonni, összekötni a saját életeddel. Egy közös pont már biztos: végeztetek. Végzõs hallgatók Zene és ritmus, mozgás és taktus. Ütem. A mûvészet és az élet mûvészete. Táncoló Egyetem Csak minõségi zenének van értelme Euripides redivivus Az örök ifjúság titka Légy tagja a Pécsi Diplomások Körének! Ajándéktárgyak Játék Hogyan lehetsz tag? Jelentkezési lap

www.pte.hu/alumni

5


Téglajegy a jövõ támogatásáért Vésd kõbe magad! címmel adományozási lehetõséget nyújt az Alumni Iroda azon öregdiákok számára, akik támogatni kívánják a PTE valamely intézményét. A projekt neve onnan ered, hogy a karok támogatóinak neve felkerül az adott karon kihelyezett táblára, így örökítve meg az adományozó nevét az utókor számára. A programban egyének és vállalatok egyaránt részt vehetnek. Dr. Vastag Oszkár, az elsõ adományozó öregdiák elmondta: Mindig szeretettel és tisztelettel gondoltam vissza az egykori alma materemre, és most, hogy adott volt a lehetõség, hogy támogassam, úgy éreztem ez nem csak szép gondolat, de a kötelességem is. Dr. Vastag Oszkár 1970-ben általános orvosi szakon végzett, így régi karát, az ÁOK-t támogatta adományával. A szakmai boldogulásomat az egyetemnek köszönhetem, hiszen 9 évig a PTE kórházában dolgoztam. Ezért azzal, hogy támogatom a kart, úgy gondolom, a köszönetemet is kinyilvánítom. Minden karnak van egy elõre meghatározott célja, melynek megvalósulását segítik a befizetett összegek. E célok mindegyike a kari fejlesztést és a korszerûsítést szolgálja, így az adományozással a jelenlegi egyetemi hallgatók képzését segíthetik mindazok, akik elkötelezettek a pécsi egyetem jövõje iránt.

Gyûrû: szimbólum, ami összeköt A gyûrû a kapcsolat, az összetartozás jelképe, ezért válhatott az Alumni Iroda egyik szimbólumává is. Az egyetem egy egyedi gyûrût kínál öregdiákjai számára. A Péter Vladimir ötvösmûvész által tervezett különleges gyûrût egyéni megrendelés alapján készítik el ezüst, sárga- és fehérarany változatban, többféle méretben. Balogh László 2008-ban végzett politológia szakon, s már akkor megrendelte az egyetemi emlékgyûrût. Ez mindig eszembe juttatja az egyetemi éveimet, és persze ez elismerés magamnak is, hogy büszke lehetek az itt eltöltött idõre. Bármikor, amikor felveszem, emlékeztet arra, hogy sikeresen elvégeztem ezt az egyetemet. Ez egy jelképe annak, hogy itt diplomáztam. Úgyis olyan kevés materiális emlékem van ezekrõl az évekrõl, ezt pedig mindig jó érzés viselni. Hétköznap általában nem hordom, hanem például ünnepségek, tárgyalások alkalmával, mert úgy érzem ez rangot ad az eseménynek. Nem az a klasszikus pecsétgyûrû, szolid, de ugyanakkor elegáns és mutatós ékszer. Sokan rá is kérdeznek, amikor hordom hogy mi ez. Ilyenkor elmondom, hogy nem jegygyûrû, hanem az egyetemünk emlékgyûrûje. Ilyenkor gratulálni szoktak a diplomámhoz. 6

www.pte.hu/alumni

Szubjektív

Deliné dr. Gyõrmárton Rita, az Alumni Iroda vezetõje

Közel 10 éve dolgozom az egyetemen, ahogy az Alumni program is 10 évvel ezelõtt kezdte meg a mûködését, így az elejétõl fogva láttam, hogyan épül ki ez a rendszer. Most már többszörös pécsi öregdiákként dolgozom az iroda vezetõjeként. A jogi egyetemen végeztem, most pedig marketing mesterszakon vagyok végzõs, így én is megkapom az alumni magazint és felvehetem az új talárt is, amire eddig még nem volt lehetõségem. Családi szálakkal is kötõdöm az egyetemhez, szüleim fõiskolás korukban ismerkedtek meg, anyukám pedagógia–orosz szakon végzett, édesapám a Mûszaki Fõiskolán. Az utolsó vizsgaidõszak közepén születtem, így megéltem valószínûleg, hogy anyukám tologatja vizsgái idõpontjait, hogy én rendben világra tudjak jönni. Amikor nyáron átvette a diplomáját, én valahol a rokonság tömegében egy pólyában várakoztam rá. Így gyakorlatilag az elsõ élményeim egy vizsgaidõszak és egy diplomaosztó voltak. Ha jellemezném magam egy szóban, akkor azt mondanám, kitartó vagyok. Ha valamit el szeretnék érni, nagyon szorgalmas tudok lenni. Ilyen voltam a jogi egyetemen is, annak ellenére, hogy én negyedéven jöttem rá, a klasszikus jogi pálya nem igazán vonz. Most pedig 10 évre rá marketing szakon végzek, és egészen más szakterületen dolgozom. Viszont így utólag azt gondolom, hogy nagyon jó volt, hogy jogra is jártam. Nagyon szerettem a tanáraimat, most is mindig jó érzés találkozni az évfolyamfelelõsünkkel, Katona Gyõr Irénkével, aki végigvitte az évfolyamot és 250 emberrõl pontosan tudott mindent, hiszen 5 évig szinte velünk élt. „Szakmai ártalomként” most szervezem õszre a 10 éves találkozónkat. Ez a munka sok szép élményt adott már nekem. Ezek közül az egyik legmeghatóbb Marton Laci bácsi avatása volt tavaly, ahol õ több mint 80 évesen vette át a diplomáját. Ebbõl az alkalomból tiszteletbeli öregdiákká fogadtuk, azóta tulajdonképpen õ a Pécsi Diplomások Köre védnöke. Nagy sajtóvisszhangja volt az õ záróvizsgájának, amire külföldre való távozása miatt csak 50 év után kerülhetett sor. Nagyon szép pillanat volt, mikor láthattam, hogy a vele egy sorban álló fiatal végzõsök sírtak. Õk átérezték azt, hogy ez a bácsi vajon min ment át, amióta elkerült itthonról és õk sírtak, nem a bácsi, aki olyan udvariasan és katonásan vette át az oklevelet, mint szerintem még soha senki. Valószínûleg azért szeretem ezt a munkát, mert nagyon kedvesek azok az emberek, akikkel engem ez alatt a 10 év alatt összehozott ez az iroda. Látom, hogy nagyon szép fejlõdési utat jártunk be. S emellett nagy öröm, amikor kibontok egy olyan húsvéti képeslapot, amiben arra emlékeznek, hogy fél évvel azelõtt milyen szép szombati öregdiák-találkozót hoztunk össze, és õk azóta is szeretettel gondolnak vissza ránk.


Az Alumni Iroda 10 éve Az itt végzetteket szolgáló program nem újkeletû a Pécsi Tudományegyetem életében. A 2000-ben több intézménybõl létrejött PTE elõtt is léteztek öregdiák programok az elõdintézményekben: a jogászok és a pedagógusok egyesületi formában évenként tartottak egyetemi napokat a JPTE Baráti Társaság keretében. Az akkori Orvostudományi Egyetem is bõvelkedett a jubiláló évfolyam-találkozókban. Az elmúlt tíz évben a fiatalabb karokat is bevonták a Pécsi Diplomások Köre mûködésébe, amely hivatalosan 2001. január 22-én alakult, az egyetemi Szenátus által elfogadott szabályzattal.

Alumni jelentése: Öregdiák, a latin alumnus szó (hímnem, nõnemû alakja: alumna) többes száma, tehát igazából öregdiákok. Ma már nemzetközileg használt kifejezés mindazokra, akik egy adott iskola, intézmény végzett diákjai.

Ekkortól robbanásszerûen nõtt a programok száma: volt például PDK Focikupa, ahol öregdiák-csapatok is versenyeztek a fiatalok mellett; pályázat középiskolások számára, amelyre „Milyennek képzeled az egyetemi életet?” témában lehetett mûvészeti alkotásokkal nevezni. 2003-tól szervezték meg a Pécsi Diplomások Napját, ami egy nagy szabadtéri rendezvény volt az Ifjúság úti sportpályán, sok híres itt végzett részvételével, hogy a különbözõ intézményekben egykor tanultak megismerjék egymást – hamar kiderült azonban, hogy a végzettek fõként a saját karukhoz kötõdnek: egykori tanáraikhoz, az egykori tantermeikbe szeretnének visszamenni, oda tartoznak. Ezért 2005 után az iroda munkatársai a kari szintû szervezésekben vettek részt, számtalan osztálytalálkozó van a hátuk mögött: volt, ahol csak 13-an, volt, ahol 113-an voltak idõsebb vagy fiatalabb öregdiákok. Segítettek a teremfoglalásban, szervezésben, majd megjelentek a diplomaátadó ünnepélyeken és népszerûsítették a PTE-t az egyetemi ajándéktárgyak segítségével. Dr. Törõcsik Mária, a PTE Közgazdaságtudományi Kar egyetemi tanárának nevéhez számos kezdeményezés fûzõdik a Pécsi Tudományegyetemen, többek közt a Pécsi Diplomások Köre szervezet létrehozása is. Véleménye szerint az alumni szervezetek egyik legfontosabb célja, hogy az elégedett hallgató ismerõseinek, gyermekeinek ajánlja az egyetemet, vagy akár saját élethosszig tartó tanulása jegyében újból képzéseinket válaszsza, s ezáltal õ maga részesüljön kedvezményben: Ehhez szükséges a különbözõ hallgatói generációk igényeinek a feltárása, a hallgatóbarát gondolkodás, hogy tudjuk, kik és mi alapján hozzák meg a döntéseiket. Fontos, hogy próbáljuk a felvételizõket egyetemünk felé orientálni, és utána hosszabb távon megtartani a kapcsolatot a volt hallgatókkal – ez az alumni feladata.

Az Alumni Iroda fokozatosan fejleszti szolgáltatásait, de az igazi áttörést a 2008-ban elnyert TÁMOP 4.1.1. projekt keretében érhette el, hiszen ennek köszönhetõen a kari alumni koordinátorok folyamatosan menedzselhették a végzettek ügyét, közös szakmai munka kialakítására nyílt lehetõség. Új alumni portált fejlesztenek, mely már 2010 nyarán elérhetõvé válik, s ezen már a végzõsök saját karuk hallgatójaként tudnak regisztrálni, így mindenki személyre és karra szabott funkciókat, illetve híreket érhet el az online felületen. A tervek szerint lehetõség lesz fotók, videók feltöltésére, azokon személyek megjelölésére, de az öregdiák azt is bemutathatja, mivel foglalkozik – ez remek lehetõség lehet például egy mûvészeti tevékenység népszerûsítésére is. Érdemes tagkártyát kérni, mert sok kedvezményt és extra szolgáltatást lehet igénybe venni. Egyre több egykori hallgatóval tartjuk a kapcsolatot, jelenleg közel 2000 regisztrált tagunk van, és amióta az aktív hallgatókat is bevontuk a szervezetbe ALUMNI JUNIOR címen, egyre ismertebb az alumni program a PTE-n. Számunkra éppúgy öregdiák az a hallgató, aki 2010-ben veszi át diplomáját, mint az, aki ezt tíz, húsz vagy éppen ötven, hatvan éve tette meg – mondja Deliné Gyõrmárton Rita, majd hozzáteszi: Reméljük, egyre többen csatlakoznak hozzánk és szívesen, büszkén vallják magukról: „pécsi diák voltam. www.pte.hu/alumni

7


Alga… alakulat… alku! S bár a kalózeskü is inkább csak afféle útmutató, mintsem valódi törvény, nem árt, ha a Karib-tenger helyett a való világban is tudjuk, mi fán terem az alku. Fõleg, ha a leendõ bérünk a tét. ÁMÁN Anna írása

TENGERRE FEL! Az álláskeresés során – túl a nem kevésbé fontos önéletrajz alkotásán, a motivációs levél megírásán, interjún – van egy pont, amikor eljön az ideje a béralkunak. Ez egyrészt nagyon jót jelent, hiszen a cég ilyenkor már tudja, hogy az illetõ alkalmas a meghirdetett pozíció betöltésére. Az egész béralku célja az, hogy a munkáltató és a munkavállaló megtalálja azt az összeget, amivel mindketten elégedettek – persze két ellentétes okból: az egyik azért, mert fizetett volna többet, a másik, mert annyit kap, amennyi neki jó. Az ügy azért bonyolult, mert bizony van, hogy nem egyetlen, hanem több alkalmas jelöltet talál a munkára – vagyis versenyhelyzet van, hogy ki vállalja kevesebbért. TARTSD A SZÁD! A legjobb taktika az állásvadászattal kapcsolatos folyóiratok szerint az, ha hagyjuk az interjúztatókat, a munkát meghirdetõket beszélni. A jelentkezõ ilyenkor olyan, mint egy kalózok közé beépült nyomozó, s akár egy interjú közben megpróbálhatja kipuhatolni, hogy mennyi pénzt szánnak egy jó képességû új munkaerõ fizetésére.

ALKU VAGY AJÁNLAT? A kényelmetlenséget és fölös izgalmat meg lehet spórolni azzal, ha a jelölt kicsit felkészül, sõt kérésre akár ún. bérigénnyel is elõáll. Ehhez nem árt tudni, hogy egy olyan munkahelyen, amire pályáztunk, ki mennyiért dolgozik: gazdasági vagy földrajzi területenként is vannak/lehetnek eltérések, de persze ez a munkavállaló tapasztalatától is függ. A szakértõk szerint a pályakezdõk olyan 20–30 százalékkal kevesebbre számíthatnak, mint a munka tengerén régóta hajózó tengeri medvék. Arról, ki mennyit keres, lehet tájékozódni a neten, különbözõ fejvadászcégeknél, és álláskeresési tanácsadással foglalkozó irodáknál is. PÉNZT VAGY ÉLETET? A legtöbb cég, ahol a béralku mint olyan egyáltalán szóba jön, nem arra tör, hogy orvul kiszipolyozza a munkavállalót, és arra apellál, hogy éhbérért dolgoztassa. Magyarán az, ha valaki a piaci ár alsó szegmensét kéri, és azt kapja, valószínûleg nem lesz alulfizetett. A lényeg az, hogy mindkét fél elégedett legyen.


Segítség a nagy döntéshez Ingyenes életpálya-tanácsadás áll a frissen és a már korábban végzettek rendelkezésére tavaly nyár óta Pécsett, s az ország számos más városában. A részletekrõl Nyirati Judittal, Bodor Kornéliával és Árvay Zsófiával beszélgettünk. Mit jelent az életpálya-tanácsadás? Ny.J.: Az életpálya-tanácsadás az élethosszig tartó tanuláshoz kapcsolódik, a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP 2.2.2.) célja pedig az, hogy ez a szolgáltatás mindenki számára elérhetõvé is váljon. Magyarországon 28 városban közel 50 tanácsadó végzi ezt a munkát. Azoknak nyújt segítséget, akik döntéshelyzetbe kerülnek az életpályájuk, a tanulmányaik során vagy a munkájukkal kapcsolatban. Nagyon változatos a tanácskérõi kör, hiszen általánosés középiskolások, egyetemisták, friss diplomások, gyesrõl viszszatérõk, álláskeresõk, pályakorrekcióra kényszerülõk fordulnak meg nálunk. Hogyan zajlik a tanácsadás, mire számíthat az, aki az irodához fordul? Ny.J.: Csoportos és egyéni formában is folytatunk tanácsadást, csoportos foglalkozásaink elsõsorban iskolákban zajlanak, ilyenkor különbözõ tematikákat ajánlunk fel, amelyek vagy a kulcsképességek fejlesztésére irányulnak, vagy pályaorientációs foglalkozások. Az egyéni tanácsadás pedig itt az irodában zajlik több alkalommal: ötlépcsõs modellben dolgozunk, melynek során megválaszoljuk a felmerülõ kérdéseket, illetve abban segítjük a tanácskérõt, hogy a problémáját illetõen önálló döntést tudjon hozni. B. K.: Az elsõ alkalommal meghatározzuk a kérdést, amiben segítséget igényel a hozzánk betérõ, aztán közösen tisztázzuk a problémát, vagyis igyekszünk részleteiben megragadni. Feltárjuk az ügyfél képességeit, érdeklõdését és elvárásait. Az elemzés során megbeszéljük a kliens erõsségeit és hiányosságait, nehézségeit. Ezután együtt felvázolunk néhány lehetséges megoldást, végül a tanácskérõ döntést hoz arról, hogy A leggyakoribb kérdések: Milyen pályát válasszak, hol helyezkedjek el? Egy-egy adott szakmában milyen fizetésem lehet? A Bolognai-rendszerben alapképzés/ mester képzés után hol és milyen területen tanulhatok tovább? Milyen diákmunkák, ösztöndíjak vannak? Önéletrajzok, motivációs levelek, állásinterjúk elõtti felkészítés.

Kapcsolat: A tanácsadók Pécsett a Király utca 42. szám alatt találhatók meg (telefon: 72/215-198). Heti rendszerességgel a PTE OIG Központi Hallgatói Szolgáltató Irodájában is elérhetõk (bejelentkezés szükséges). A www.eletpalya.afsz.hu weboldalon a tanácsadók fényképes adatbázisa is megtekinthetõ, illetve e-mailen is lehet tanácsot kérni.

A Központi Hallgatói Szolgáltató Iroda – KÖSZI karrier programja a végzõs, diplomaszerzés és a munkába állás elõtt álló, vagy a már végzett hallgatók számára is igyekszik segítséget nyújtani: tanácsadásokkal, képzésekkel, tréningekkel, szakmai gyakornoki programmal, folyamatosan bõvülõ állásadatbázissal arra törekszik, hogy ne csak az egyetemi évek, hanem a munkaerõpiacra való kilépés is a lehetõ legzökkenõmentesebb legyen.

KARRIER PROGRAM szolgáltatások a PTE hallgatóinak és friss diplomásainak: Kreditált kurzusok Karriertervezés és munkaerõpiaci ismeretek Privát pénzügyek Kreatív ipar és kulturális fejlesztések Kompetenciafejlesztõ tréningek Prezentációs technikák Kommunikáció és konfliktuskezelés Tárgyalástechnika Önéletrajzírás Kiválasztási technikák Állásinterjúra való felkészítés Önmenedzselés Pályázatírás, projektmenedzsment Német nyelvû kommunikációs tréning Karriertervezéshez, álláskereséshez kapcsolódó tanácsadások Pályaorientációs grafológiai tanácsadás Életpálya tanácsadás Álláskeresési tanácsadás Munkajogi és adótanácsadás Szakmai gyakorlati program Állásajánlatok közvetítése Összegyetemi állásbörze és felkészítõ nap szervezése

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ: 7633 Pécs, Szántó Kovács J. u. 1/b. Weboldal: www.koszi.pte.hu, www.koszikarrier.hu Telefon: 72/501-500/2085, 30/969-4668 Fax: 72/501-525 E-mail: koszi@pte.hu

melyik a számára legmegfelelõbb problémamegoldási mód. A tanácsadásaink megállapodással és cselekvési terv készítésével zárulnak, vagyis annak megállapításával, hogy mi az amit a tanácskérõ önállóan, a tanácsadási folyamat befejezése után meg tud tenni. Á. Zs.: Fontos az is, hogy feltárjuk az ügyfelünk értékrendjét és motivációját: mi az, amit fontosnak tart, mi mozgatja, mi az, amit el sem tudna képzelni magáról, vagy egyáltalán nem akar megtenni. Mindez korosztályonként és a kliens hátterének függvényében más-más módszert igényel. Mikor nincs szüksége ilyen típusú tanácsra egy végzõs egyetemistának? B.K.: Ha pontosan és biztosan tudja, hogy milyen irányban szeretné a tanulmányait folytatni, vagy netán egy állásajánlattal a kezében veszi át a diplomáját. De azt hiszem, ez ritka a mostani végzõsök között. A mai kor folyton változó körülményeihez tudnunk kell alkalmazkodni, ehhez pedig rugalmasnak kell lennünk. Régen kijárta az ember az iskolát, a kapott végzettséggel elment egy munkahelyre és ott, ha a munkavállaló és a munkáltató is így gondolta, végigdolgozta az életét a nyugdíjig. Ma már nem errõl szól a történet. Úgy kell alkalmazkodónak lenni, hogy értékeinket megõrizve el tudjuk adni magunkat minden körülmények között a munkaerõpiacon. Ny. J.: Ha valakinek van konkrét elképzelése vagy ígérete akár, esetleg már tanulmányai alatt elkötelezte magát egy cég mellett, akkor is hasznos lehet az információit bõvíteni, hiszen fontos, hogy tudja, a késõbbiekben merre lépjen tovább. Természetesen megerõsítésre is gyakran szükség van. Á. Zs.: Egy hosszú távú karrier megtervezéséhez nagyon sokféle információra van szükség, s ezenfelül inkább készségekrõl van szó, mint konkrét ismeretekrõl. Csoportos fejlesztéssel fokozni lehet például az együttmûködési készséget, az önállóságot és felelõsségvállalást, a kommunikációs képességeket – amelyek mind szakmafüggetlenek. Tudni kell, hogy a karrier nemcsak töretlenül felfelé ívelõ lehet, hanem oldalirányú is; ez azt jelenti, hogy valaki folyamatosan bõvíti ismereteit, mélyíti szaktudását. www.pte.hu/alumni

9


Hova tovább tova? Diplomás Pályakövetési Rendszer – a zord megnevezés mögött egy még zordabb nevû pályázat, a TÁMOP 4.1.1-08/1-2009-0009 projekt elsõ modulja áll. A cél viszont kedves: a most végzettek pályájának nyomon követésével a felsõoktatást szeretnék jobbá tenni minden hallgató örömére. A pályakövetésrõl és a végzõsöket érintõ kutatásokról dr. Kuráth Gabriellát, a PTE Marketing Osztály vezetõjét kérdeztük. Hogyan épül fel a Diplomás Pályakövetési Rendszer? A diplomás pályakövetés egy országos rendszer, ehhez csatlakoznak az egyes intézmények. Az országos standardok alapján építjük ki a PTE-re vonatkozó pályakövetést is. A kutatás keretében a végzett hallgatókat többször is meg fogjuk keresni és véleményt fogunk tõlük kérni online kérdõívek formájában. Az ebben lévõ általános kérdések révén válnak öszszehasonlíthatóvá az egyes képzési helyek. Az intézményi kérdéscsoportnál nyílik majd lehetõség a PTE-re jellemzõ specialitások figyelembevételére is.

Az online kérdõívek azoknak szólnak, akik – hallgatók – végzettek – akik már elvégeztek egy képzést, de jelenleg is aktív hallgatók A kérdõív anonim, ám az email címüket megadók között ajándékokat sorsolnak ki a szervezõk. További információ: www.palyakovetes.pte.hu

10

www.pte.hu/alumni

Miért fontosak a különbözõ kutatások az egyetemi hallgatók körében? A hazai felsõoktatás egyik legfontosabb problémája a képzés és a munkaerõpiac kapcsolatának a hiányossága, ezért szükség van a végzett hallgatók munkaerõpiaci helyzetét feltáró elemzésekre. Az intézményi Diplomás Pályakövetési Rendszer kiépítésének célja, hogy információkkal rendelkezzünk a nálunk végzet-

tek karrierjének alakulásáról, folyamatos viszszajelzést kapjunk a képzések minõségérõl, emellett az adatok alapján a felvételizõk is tájékozódni tudnak arról, hogy az egyes intézmények képzéseinek elvégzésével milyen esélyekkel tudnak elhelyezkedni. Az eddigi kutatások tükrében mi jellemzi a PTE-n végzett hallgatókat? A hallgatók körében végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy számos tekintetben jelentõs javulás tapasztalható az elégedettség terén. A végzõsök pozitívan értékelik az itt szerzett diplomájukat, ezen belül is az oktatás színvonalával a legelégedettebbek. A gyakorlatorientált képzést hiányolták a legtöbben, ezért az egyetem kiemelt figyelmet fordít erre a területre. Sajnos egyre többen kényszerülnek szakmájuknak nem megfelelõ munkát elfogadni. Éppen ezért fontos a Diplomás Pályakövetési Rendszer, hiszen segítségével felmérhetõvé válnak a képzés és az elhelyezkedés összefüggései. Lényeges feladat, hogy arra ösztönözzük a végzetteket, minél nagyobb számban nyilvánítsanak véleményt és válaszoljanak a kérdéseinkre. Milyen a munkahely és képzettség viszonya? A nappali tagozatos hallgatók közel egyharmada nyilatkozott úgy, hogy az egyetemi évek alatt már dolgozik. A kari bontást elemezve azt tapasztaljuk, hogy az ÁOK hallgatói találtak leginkább szakmájukhoz kapcsolódó munkát, azonban a szakmán kívül tevékenykedõ hallgatók száma növekedést mutat.


Dunai, a robotember Az egykori Janus Pannonius Tudományegyetem joghallgatója, Dunai János ötven évvel ezelõtt tagja volt a római olimpián bronzérmet nyerõ magyar labdarúgó válogatottnak. Mi több, nem csak tagja volt a csapatnak, hanem az érmet jelentõ találatot is õ szerezte. A grundon nevelkedett, munkában edzõdött, szalonnán és kolbászon nõtt fel. Pécsett sztár lett, s csak úgy ismerték: Dunai, a robotember. SZALAY Attila interjúja

Ötven év távlatából hogyan emlékszik vissza az 1960-as római olimpiára? Természetesen jó szívvel. Azt sajnálom egyedül, hogy a megnyitóünnepségen nem lehettünk jelen, mert az elsõ meccsünket 240 kilométerre játszottuk Rómától, és el kellett utaznunk. Azon a találkozón, India ellen nem is léptem pályára, de aztán Peru ellen már bekerültem a csapatba, és rúgtam két gólt. Utána Rómában a franciáknak hetet lõttünk, én pedig ismét dupláztam. Az elõdöntõben sajnos kikaptunk a dánoktól, így aztán a házigazda olaszok ellen kellett játszanunk a bronzéremért. Nyertünk 2–1-re, és én szereztem a második, gyõztes találatot. Egy évvel korábban még Baján, a harmadosztályban szerepeltem, gondolhatja mekkora siker volt ez számomra… Az elsõ NB I-es évében viszont 15 gólt lõtt a Pécsi Dózsa színeiben. Ennek köszönhette az olimpiai csapattagságát? Igen, felfigyeltek rám. A téli felkészülést már együtt töltöttem a bõ kerettel. Voltak edzõmeccsek, és nekem abban az évben lényegében minden összejött. A felnõtt válogatottban csak egyszer szerepelt. Nem bánja? Talán többször lehettem volna válogatott, ha Budapesten játszom. De ki tudja? Akkor egyszer is csak azért válogattak be, mert a Tichy Lajos megsérült, én pedig azon a hétvégén mesterhármast rúgtam az Újpestnek. Az az egy meccs viszont emlékezetes: 90 ezer nézõ elõtt vertük az angolokat.

Hívták a budapesti csapatok? Persze. Az elsõ pécsi évem után a Fradi mindjárt leigazolt volna. Kérdeztem akkor a Fradi igazgatóját, hogy miért kellek nekik. Azt válaszolta, hogy maga lõtt 15 gólt egy újonc csapatban. Lehet valaki jó alakú, ha a fejében nincsen semmi – magának pedig van. Végül azonban nem igazoltam oda, mert jól éreztem magam Pécsett, pedig a fél Mecseket is odaadták volna értem. Miért nevezték robotembernek? A Pécsi Dózsában én eredetileg centert játszottam, de aztán amikor az öcsém (Dunai Antal) is ideigazolt, hátrébb kerültem, irányítónak. Az MTK ellen játszottunk, és kaptam egy pozitív kritikát, amiben az állt, hogy Dunai, a robotember. Sokat futottam azon a meccsen, mert nemcsak a támadásokat építettem, de rendre visszazártam védekezni. A meccs végére pedig még csak el sem fáradtam…


Színpadon és a színfalak mögött: Rostás Bea, vagy ahogy a pécsiek ismerik: Piros, szobrászként és énekesnõként is sikeres. Életérõl, munkájáról, Pécsrõl kérdeztük.

Az éneklõ szobrász ANDA Zsófia interjúja

Miért választottad a Mûvészeti Kart, illetve miért a szobrászatot? Már tizenöt évesen eldöntöttem, hogy szobrász akarok lenni, a pályát hivatásként élem meg. Az egyetem szükséges, hogy a szakmai alapokat megerõsítse, és elindítson utadon. Az öt év alatt kiderül sok minden, elõször is szembesülni kell azzal, hogy rajtad kívül még sok más tehetséges ember van. Önmagában a tehettség még nagyon kevés, a mûvészi pályához alázat és kitartás is kell, rengeteg szorgalom, és emellett felvállalni, hogy néha mellõzött vagy, meg hogy sokszor csak pirítósra telik. Mit nyújtott neked az egyetem, segített pályázni, elindítani a karriered, vagy „csak” az alapokat adta? Lényegében az egyetem nem arról szól, hogy felkarolnak, hanem a mestered követi az utadat, és idõnként megpróbál helyrerázni. Természetesen a szobrász szakma is megtanulható, mint bármelyik mesterség, az, hogy ha még adottságod is van hozzá, csak több esélyt ad a sikerekhez. Így hát megtanultunk mindent, ami az öt évbe belefért, de a pályázást nem itt tanultam meg, bár köztársasági ösztöndíjas voltam. Már 15 éves korom óta pályázok, ebbõl gyûltek össze a szerszámaim, késõbbi munkahelyeken belerázódtam az adminisztratív részébe is, és minden tudásomat összetéve ma már külföldi pályázatokon érek el sikeres eredményeket. Hogyan lettél énekesnõ? Ez érdekes, egy idõben kezdõdött a szobrászattal, párhuzamosan vagyok énekes és szobrász, hol ennek, hol annak több idõt áldozva. De a vezetõ szerep még mindig a szobrászaté. Faragás közben tudok énekelni, éneklés közben viszont nehézkes lenne követ faragni. Az egyik a színpadon, a másik a színfalak mögött zajlik, egyik a nõiségemet követeli, másikban férfiként kell helytállnom. Jót tesz ez, hogy ne hasonuljak meg magamban, egyensúlyban tart. A pécsi zenekarom a Yazz Stereotype, itt a fiúk éneklõ szobrászként emlegetnek. 12

www.pte.hu/alumni

Meg lehet élni a mûvészetbõl? Neked hogyan sikerült? Szükséges, hogy egy mûvész – ahogyan te is– több lábon álljon? Nem hiszek abban, hogy a számba repül a sültgalamb, az álmokért igenis nagyon keményen dolgozni kell, és akkor megvalósulhatnak. Nem hiszek az ígéreteknek, sem abban, hogy másoktól kérjek segítséget. Nehéz idõkben sokat segít az emberek hite bennem. A tõlem telhetõ legtöbbet próbálom nyújtani, erre vagy van igény, vagy nincs, keresem a lehetõségeket, és kitartóan próbálom kiteljesíteni magam. Több lábon állok, de a szobrászat és az éneklés is labilis megélhetési forrást nyújtanak. A szimpozion szobrászat olyan kicsit, mint a cirkuszos élet. Minden pillanatban készen kell állj az útra, és bármilyen körülmények közt adott idõre teljesítened kell a szerzõdési feltételeket, illetve megvalósítanod a zsûri által kiválasztott projekted. Az én erõsségem nemcsak a fiatalon szerzett sok nemzetközi tapasztalatom, hanem a saját magamnak diktált tempóm, õrületes belsõ energiám is, amellyel a 6 év alatt 17 nagyméretû köztéri kõszobrot sikerült faragnom szerte a világban Dubaitól Kínáig, Litvániától Oroszországig… Még mindig lyukas a zsebem, de enyém a nagyvilág, az élményeket tõlem senki el nem veheti, a köveket otthagytam, és már most is több könyvre való történet zsibog a fejemben. És ma már mindenbõl mûvészet megélni. Mit jelent számodra Pécs? Bármerre jártam eddig a nagyvilágban, Pécset még mindig egy élhetõ mûvészvárosnak tartom. Minden nehézség és buktató ellenére itt bizony zajlik a kulturális élet, zajlott már akkor is, mikor még egyetemista voltam, és most kéne csúcspontra érjen, mint Kulturális Fõváros. Akik eközben folyamatosan Pécsett éltek, talán nem így látják, de a különbségeket és az értékeket akkor látni igazán, ha van viszonyítási alapod. Sok mindent megéltem ebben a városban, fájdalmat és örömöt egyaránt, amik idõvel lecsillapodtak, most már újra örömmel térek vissza zenélni, kiállítani és a régi arcokat látni.


Kockák a zöld mezõben Avagy a Mecsek lankáin legördülõ rolling stones – ahogy Kistelegdi István építész-energiadesigner fogalmazott a PTE Science Building épületével kapcsolatban. A Science, please! Projekt keretében megálmodott kutatóintézet alapkövét 2009. szeptember elsején tették le. Maga a környezetbarát épület a Jakabhegyi Kollégium, a PTE Általános Orvostudományi Kara, a Klinikai Központ Szívcentruma, és a Természettudományi és Bölcsészettudományi Kar Ifjúság úti campusa által körülhatárolt területen áll majd.

A mintegy 7 milliárdos beruházásként létrejövõ PTE Science Building (amelyhez 6,5 milliárdos uniós támogatást nyert el az egyetem) három tématerületben koncentrálja a kutatási irányokat és a kapcsolódó oktatást: 1, Biotudományi Központ (Biosciences Center), 2, Környezettudományi Központ (Environmental Sciences Center), 3, Információtechnológiai Központ (Information Technology Center).

A késõbb itt tanulók helyzete mindig ígéretesebbnek tûnhet, hiszen a Science Building kapcsán az informatikai szolgáltatásokat is fejlesztik majd összegyetemi szinten 2009 végétõl: bõvítik a gerinchálózatot, fejlesztik a Middleware-t, bõvítik a WiFi-t és a Storage rendszert, és bõvítik és korszerûsítik a központi rendszerek szerverfarmjait is. Az elszánt kutatóknak vagy azoknak, akiket a gyakorlati továbbképzések érdekelnek, jobb, ha fél szemüket azután is Pécsen tartják, miután végeztek, hiszen a Science Building várhatóan munkahelyeket is generál, sõt, lehet, hogy világhíres fejlesztések kiindulópontja lesz.


Kánaán melegedni is Interjú Jankovits Lászlóval, a PTE BTK dékán-helyettesével és tanszékvezetõ egyetemi docensével könyvekrõl, könyvtárról. Kasza Szabolcs interjúja

Milyen különbségeket fedez fel a könyvtár egykori és mostani szerkezete, közönsége között? Miben voltak mások a felhasználók lehetõségei akkoriban? Távolabbról kezdeném: egyrészt mi voltunk katonák az egyetem elõtt, és a helyõrségi könyvtárhoz képest a kari és az egyetemi könyvtár maga a Kánaán volt. Másrészt elsõévesként olyan kollégiumi szobát kaptam, ahol nem volt fûtés – ez a mai D épület – viszont a campuson volt. A Kari Könyvtárba melegedni is jártam, valljuk be. Miben volt más a könyvtárazás hangulata? A mai folyosók egyikét és az ahhoz kapcsolódó két szintnyi termet foglalta el a könyvtár. A raktár még a Jezsuita Gimnázium öröksége volt, benne az igen kiváló régi könyvállománnyal, csigalépcsõvel, fapolc-rendszerrel, elvarázsolt kastélyként lehetett benne járkálni. A folyosó-részen voltak a szabadpolcos könyvek, a könyvespolcok kis rekeszekre tagolták a folyosó egyik felét, ahol lehetett beszélgetni. Mit gondol a digitális majális beköszöntével a Guttenberg Galaxist temetõ apokaliptikus véleményekrõl? Nekem mindegy, hogy az interneten olvasok könyvet, vagy papíron. Az biztos, hogy akkora könyvtáram, mint amit a neten találok, sohasem lesz. De akkora sem, mint az Egyetemi Könyvtáré, pláne nem akkora, mint a Püspöki Könyvtáré. Mi a véleménye az épülõ Tudásközpontról? Tetszik Önnek, hogy a tervek szerint a városi, megyei, egyetemi intézmények egy helyen lesznek, a levéltár pedig összeköltözik a Klimo-gyûjteménnyel? A Tudásközponttal kapcsolatban még csak várakozásaim vannak, majd meglátjuk, mi jóra szolgálhat egy ilyen nagy és szép könyvtár. A Klimo-gyûjtemény, a régi Püspöki Könyvtár nem múló szerelem, ha még a levéltár is ott lesz, még inkább sajnálni fogom, hogy sokszor, egyre többször nem jutok el oda mindenféle más teendõk miatt. Ha nem oktató lenne, hanem pl. gyakorló középiskolai tanár, vagy csak érdeklõdõ újságíró, más területen dolgozó értelmiségi, visszajárna ezekbe az intézményekbe? Mindenképpen. Kell idõ arra, hogy az ember feltöltõdjék igazsággal. Valóban igazak a pletykák, hogy ön végzett hallgatóként végigolvasta a BTK–TTK Kari Könyvtár könyvállományának jelentõs részét és késõbb majdnem egy nyarat töltött a Klimo Könyvtárban? Ami a pletykát illeti, az ember nem fényezheti eléggé önmagát, persze, elsõévesként a kari, másodévben az egyetemi, mint harmadéves az Országos Széchenyi Könyvtárat olvastam ki, aztán beásták a földbe a fejemet, táguljon ott tovább. Ami a nyarat illeti, az tulajdonképpen igaz, 1990 nyarán a Pollack Kollégiumban laktunk mostani feleségemmel, reggel úsztunk, aztán elballagtunk a Klimo Könyvtárba, ott olvastunk egész délelõtt, aztán visszamentünk strandolni – azóta sem volt ilyen jó dolgom.

14

www.pte.hu/alumni


Szeptembertõl Tudásközpont Ami tavasszal még egy kis kellemetlenség (merthogy április közepétõl minden hétfõn zárva tart és július elsejétõl végleg bezárja kapuit az egyetem Központi Könyvtára), az kellemes újdonság lesz õsszel (vagyis megnyílik a Tudásközpont).

KISS Tamara írása

A tervek szerint június 23-án a kivitelezõ cég átadja az épületet, 2010 szeptemberének második hetében pedig már látogatható lesz a Regionális Könyvtár és Tudásközpont – tudtuk meg Fischerné Dárdai Ágnestõl, a PTE Egyetemi Könyvtárának fõigazgatójától. A három nagy és fõleg gyakran látogatott könyvtár (egyetemi, megyei és városi) életében pedig mindez alapos felkészülést igényel. A szakmai egyeztetéseken az intézmények munkatársai április végén már azon dolgoztak, hogy a Tudásközpont látogatói a nagy tudományterületek szerint elkülönítve találják majd meg a különálló termekben az õket érdeklõ kiadványokat úgy, hogy fel se tûnjön a különbözõ könyvtárak közti különbség. A komplexumban rádiófrekvenciás könyvazonosító rendszer mûködik majd, a földszinten egy kényelmes hallgatói központ, hátsó kerttel, a legfelsõ emeletre pedig érdemes lesz felsétálni, mert (már beköltözés elõtt is) gyönyörû a panoráma. A PTE egyetemi könyvtárába nem csak hallgatók járhatnak – már végzettként is használhatod az adatbázisokat és kölcsönözhetsz. A külsõsöknek kialakított beiratkozási díj várhatóan nem változik számottevõen szeptemberben sem.


16

www.pte.hu/alumni


Harc a krónikus fájdalom ellen Helyes Zsuzsanna fiatal, filigrán hölgy. Felületes szemlélõ talán nem is gondolná, hogy egy komoly kutatói team oszlopos tagjaként egy új fájdalomcsillapító gyógyszer feltalálásán dolgozik. ANDA Zsófia interjúja

Hogyan lettél kutatóorvos? Az, hogy hogyan lettem kutatóorvos, más téma, mint hogy hogyan lettem orvos. Amikor az orvosira jöttem 1989-ben, egyetlen célom volt: hogy gyerekorvos lehessek. Így készültem hosszú éveken át, és késõbb is kizárólag csak a gyermekgyógyászat érdekelt, ezt szerettem volna a szakmámnak. Viszont amikor végeztem, nem volt gyerekorvosi státusz Pécsen, sõt belgyógyász státusz sem, akkor még nem a rezidensképzésben kellett felvételizni. Próbálkoztam talán négyszer, sõt, még a PhD megszerzése után is gyerekorvosi állást kapni a klinikán és a gyerekkórházban is Pécsett. A kutatói pályám véletlennek köszönhetõ. 1994-ben – egy évvel azelõtt, hogy én végeztem – indult a PhD képzés, így ugródeszkaként jött a lehetõség, a kutatómunka. Ráadásul Pécsen tudtam maradni. Szolcsányi professzor és Pintér Erika profeszszorasszony mellett egy olyan iskolába kerültem, egy olyan témával foglalkozhattam, melynek éreztem, hogy van gyakorlati haszna. Alapkutatás ugyan, de olyan, melybõl mondjuk az én életemben is lehet akár kézzelfogható gyógyszer. Aztán lettek saját tematikus kutatási pályázataim, díjakat, elismeréseket kaptam, saját munkacsoportot is alakítottam. Jöttek PhD-hallgatók, diákkörösök, most is van 9–10 hallgató, aki itt dolgozik velünk. Most már biztosan érzem, hogy sehová sem mozdulnék innen. Hiszek abban, hogy az embernek elõre meghatározott sorsa van, vagyis ott van a helyem, ahol éppen vagyok. A városhoz pedig nagyon kötõdöm, igazi lokálpatrióta vagyok. Hogyan lett a kutatás alapja a paprika? Hogy a paprika hogyan indíthatott el gyógyszerkutatást, az egy hosszú évekkel ezelõttire nyúló történet. Még a 19. században Hõgyes Endre azt figyelte meg, hogy a paprika csípõs anyaga, a kapszaicin nevû hatóanyag az érzõidegeknek egy alcsoportját képes szelektíven ingerületbe hozni. Õ nem nagyon tudta, hogy ennek a megfigyelésnek mi is lehet a jelentõsége. Aztán az 50-es évek környékén Jancsó Miklós farmakológus professzor Szegeden elõvette ezt a témát. Természetes hatóanyagokat kezdett el vizsgálni, és azt találta, hogy valóban vannak olyan érzõideg-végzõdés csoportok, melyek a kapszaicinre szelektíven reagálnak, és ezek az érzõidegvégzõdések nemcsak arra valók, hogy az érzésminõséget közvetítsék az idegrendszer felé – hogy mi érezzük, hogy ez csíp vagy hogy

meleg –, hanem arra is, hogy felszabadulnak belõlük olyan vegyületek, amelyek gyulladást keltenek. Azt mindenki tapasztalhatja, hogy amikor pirospaprikát vág, piros lesz az ujja, és nemcsak fáj az a terület, hanem értágulat, ödéma keletkezik, heveny gyulladásos reakció jön létre. Ezt érzõidegek közvetítik, és az érzõidegekbõl felszabaduló anyagok. Ez azért érdekes, mert a klasszikus idegszabályozás-elmélet szerint vannak az érzõk, melyek viszik az ingerületet a központ, az agy felé, és vannak a vegetatívak, melyek pedig irányítanak, különbözõ funkciókat látnak el. Ezekkel az érzõideg-végzõdésekkel, melyek kapszaicinnel specifikusan izgathatók, más a helyzet, mert ezek mindkettõre képesek. Képesek ingerületet vinni, fájdalmat közvetíteni és gyulladást is kelteni. Szolcsányi professzor Jancsó professzorral dolgozott fiatal kutatóként Szegeden, és amikor Pécsre került, hozta magával ezt a témát, több mint 45 éve foglalkozik a kapszaicin-kutatással. Ez az anyag egy olyan eszköz, melynek segítségével feltérképezhetjük az érzõideg-végzõdéseket, és az ebbõl felszabaduló hatóanyagokat. Ma már világméretû gyógyszergyárak álltak rá a kapszaicin célmolekuláján ható gyógyszerfejlesztésre. Hogyan lehet ebbõl a kutatásból gyógyszer? A 90-es évek közepéig nem tudták pontosan, hogy a kapszaicin milyen ponton is hat az érzõideg-végzõdéseken. Azt megfigyelték, több kísérlettel bizonyították, hogy szelektív, tehát máshol nem hat, csak az érzõideg-végzõdések egy csoportján, ami képes úgynevezett végrehajtó-mûködést is ellátni és gyulladást közvetíteni. De hogy ez milyen molekulán, milyen receptoron történik, azt nem sikerült megfejteni. Aztán 1997-ben két amerikai kutatócsoport egymástól függetlenül azonosította ezt a receptort az érzõideg-végzõdéseken, megtalálták a célmolekulát. Ha azonosítani tudunk célpontokat, amelyek bizonyos folyamatokban – fájdalommûködésekben, gyulladásos folyamatokban – jelentõs szerepet játszanak, akkor ezen az azonosított célmolekulán ható vegyületeket a kémikusok, vegyészek, gyógyszergyárak tömegével tudnak szintetizálni, és amennyiben bizonyítható, hogy bizonyos célmolekulának bizonyos folyamatokban fontos szerepe van, akkor ezeknek az aktiválása, illetve blokkolása lehet valamiféle terápiás megközelítés. Az elmúlt 10 évben a világ vezetõ gyógyszergyárai próbálkoztak kapszaicin-receptort blokkoló vegyületeket fejleszteni, amelyeknek bizonyos fájdalomállapotokban lehet jelentõs szerepe. Vannak is már forgalomban az USA-ban olyan vegyületek törzskönyvezett tapasz formájában, amelyek bizonyos krónikus, idegi eredetû fájdalomállapotokban hatásosak, és más vegyületekkel, klasszikus gyógyszerekkel nem igazán helyettesíthetõk. www.pte.hu/alumni

17


Milyen betegségek kezelésére alkalmas ez az anyag? Ez másfajta fájdalomállapotra irányul, mint mondjuk a fej- vagy fogfájás. Ezekre, akut fájdalmakra vannak újabb és újabb hatásos szerek, ebben nincs terápiás kihívás jelenleg, így nem is érdemes ezen a területen gyógyszert fejleszteni. Olyan területen érdemes, ahol nincs megfelelõ kezelési lehetõség. Ezek elsõsorban krónikus állapotok, például krónikus ízületi gyulladás, légúti gyulladás, neuropátiás fájdalom, a tömegeket érintõ idegsérülés, vagy cukorbetegség okozta anyagcserezavar következtében kialakuló idegkárosodás, ami hosszú évekig tartó kínzó krónikus fájdalom. Ezeken nem segítenek a klasszikus fájdalomcsillapítók. Olyan területet kell tehát találni, amiben jelenleg is van kihívás, ahol nincs még megfelelõ terápiás lehetõség. A gyógyszergyártó cég keresi fel az egyetemet, vagy az egyetem a gyógyszergyárat? Mi célmolekulákat azonosítunk különféle módszerekkel, például génhiányos egerekkel, vagy célmolekulákon, ígéretes célpontokon szelektíven ható vegyületekkel. Mindezt le is írjuk a nemzetközi szakirodalomban, hiszen akadémiai kutatást végzünk. De így is lehet kollaborációs partnereket találni. A gyógyszergyárak olvassák a mi közleményeinket, és õk keresnek fel bennünket, hogy ez a kutatás érdekes, ebben van fantázia, és amit leírtunk, az alapján mit lehetne tenni. Erre volt is már példa az elmúlt években szerencsére. Mi, mint alapkutatásban, egyetemi kutatásban dolgozók a legritkább esetben keresünk fel gyárakat vagy biotechnológiai vállalatokat. Óriási pénzekrõl van itt szó. Az hogy klinikumba kerüljön a vegyület, nagyon sok buktatóval jár. Kisebb cégek általában csak az állatkísérletes fázis lezáródásáig tudják vinni a gyógyszerfejlesztést, és hazai vagy legtöbbször nemzetközi szinten kell eladniuk a hatóanyagot, szabadalmat. Mit kutatsz most pontosan? A kapszaicin érzékeny érzõideg-végzõdéseknek, és a belõlük felszabaduló hírvivõ molekuláknak a jelentõségét különféle krónikus betegségmodellekben. Alapkutatás, de alkalmazott kutatási jelentõsége is van. Van egy légúti laborunk dohányzás okozta krónikus légúti károsodás vizsgálatára, de foglalkozunk az ízületi gyulladással is, ami tömegeket érint, és jelenleg nem nagyon vannak olyan gyógyszerek, melyek teljes megoldást hoznának ezekre a problémákra. További kutatási témánk a krónikus bél- és bõrgyulladás. A krónikus fájdalomállapotok mindegyikében van valamilyen szerepe az érzõideg-végzõdéseknek, és az ezekbõl felszabaduló mediátor anyagoknak. Amit mi tudunk, az a célmolekula-azonosítás, és ezeknek a hatóvegyületeknek komplex vizsgálata a preklinikai dokumentáció lezárásáig. Ezután a gyógyszerügyi hatóságnak, az OGYI-nak kell benyújtani a preklinikai dokumentációt, õk határozzák meg, hogy mely vegyületek alkalmasak embereken végzett vizsgálatokra. Mindezt hosszú évek munkája elõzi meg, és nagyon szigorúan kell bizonyítanunk, hogy állatkísérletes modellekben hatnak a vegyületek, nem toxikusak. Amikor emberi vizsgálatra kerül egy gyógyszerjelölt –idáig már eljutottunk egy vegyülettel–, nagyon pontosan meg kell határoznunk, hogy mekkora dózist és hogyan kell beadni. Az elsõ fázisban egészséges önkéntesek vizsgálják, hogy a vegyület hogyan viselkedik a szervezetben. 18

www.pte.hu/alumni

Klinikai farmakológus szakorvos szakvizsgával is rendelkezem, de eddig még nem adódott alkalom, hogy ilyen vizsgálatokat végezhessek. Amire ezt a tudást fel tudom használni, az a gyógyszerészhallgatók oktatása. Miért tartod fontosnak, hogy oktass? Az egyetemen az embernek mindenképp kettõs feladata van, és ha már nem klinikus lettem, nem betegekkel foglalkozom, az oktatásban ott van az a mindennapi visszaigazolás. Jó érzés, amikor mondják a hallgatók, hogy ezt most megértettük, ez az óra rendben volt. A kutatásban a sikerélmény hosszabb távon jön. Ha leközlünk valamit, azt a nemzetközi irodalom idézi, meghívást kapunk külföldi konferenciákra, és ez számomra nagyon fontos, de az igazi sikerélményem mégis az volt, amikor tavaly a végzõs hallgatóktól kiváló gyakorlatvezetõi kitüntetést kaptam az orvosnapokon. Mindig nagyon irigyeltem azokat a kollégákat, akik ilyeneket kaptak. A gyógyszertant oktatni nem könnyû, egyfolytában tanulni kell, hiszen amit elmondtam 3 évvel ezelõtt, az már nem biztos, hogy aktuális. Próbálok olyan ismeretet átadni, amit a hallgatók a klinikumban is tudnak hasznosítani, hiszen annak nincs értelme, hogy amikor elmennek a belgyógyászatra, ott teljesen mást halljanak. Tartjuk a kapcsolatot a klinikusokkal is. Jó a pécsi orvosképzés? Szerintem nagyon jó. Bár én azt már nem nagyon látom, hogy most a klinikumban milyen, a mi idõnkben némelyik tárgynál lehetett volna gyakorlatorientáltabb. A hallgatók azt mondják, hogy most klinika, képzési hely válogatja, hogy mennyire fordítanak hangsúlyt a gyakorlati képzésre. Ez talán nem annyira erõssége a magyar orvosképzésnek, máshol sokkal jobban fókuszálnak a gyakorlati képzésekre, ezt hallgatóként is tapasztaltam, amikor külföldön jártam. Ami az elméleti képzést illeti – és ezt a külföldi hallgatók is visszaigazolják –, az nagyon erõs, bárhol megállja a helyét az a hallgató, aki itt végez. Nagyon szomorú, hogy végzett orvosok közül sokan kényszerülnek elmenni itthonról. Sokkal nagyobb hátránnyal indul a laborotok a pénzhiány miatt mondjuk egy nagy amerikai egyetemhez képest? Ha megnézünk egy labort bárhol Európában vagy Amerikában a mi területünkön, abszolút jó helyen állunk hozzájuk képest is. Ez köszönhetõ annak, hogy az elmúlt 10 évben nyertünk kisebb-nagyobb pályázatokat, és Szolcsányi professzor a Regionális Egyetemi Tudásközpont kapcsán jelentõs pályázati forráshoz jutott. Mindenki hozzárakta a csoportban a sajátját, így mûszerezettség szempontjából is, szakértõk tekintetében is jó a laborunk, bátran meg merem mutatni nagy amerikai egyetemekrõl jövõknek is. A szakirodalmak tekintetében pedig abszolút versenyképesek vagyunk. Vannak hullámvölgyek, van, amikor jobban sikerülnek a pályázatok, és jönnek az eredmények, van, amikor kevésbé. A Science Building miben hoz majd újat? Mi, mint az innovatív kutatói team-ek egyike, abban reménykedünk, hogy lesz egy olyan egységes infrastrukturális és tudásbázis, ami a természettudományok területén összefogja az egyetemet, és kifele is nyit-


A Science Building-ben teljesen másfajta laborunk lesz majd. Nem azt szeretném, hogy a jelenlegi mûszereink egy korszerûbb kiadása legyen ott, hanem hogy olyan módszertani hátteret tudjunk beállítani a meglévõk mellé, ami jelentõsen viheti elõre a kutatást. Vannak biokémiai, immunológiai, funkcionális módszereink, amivel meg lehet közelíteni egy betegségmodellt, de képalkotás nincs még nálunk. Ez arra jó, ha például elvégzünk egy ízületigyulladás-modellt egy egérkísérletben, akkor meg tudjuk ítélni annak a lefolyását, súlyosságát többféle irányból. A projektünk terveiben szerepel kisállat CT, véráramlás mérésére alkalmas készülék, mikroszkópok, melyekkel az élõ állatban lehet nézni az érválaszokat, a gyulladásos sejteket. Ezekkel gyakorlatilag mindenünk meglesz a hatékony munkához.

hat. Azt gondolom, hogy ma a legnagyobb probléma az, hogy elég fragmentált a mûszerpark, és a humán erõforrás is. Mûködik kollaboráció például a Természettudományi Karral meg az orvoskaron nagyon sok csoporttal és intézettel, de most maximálisan kihasználhatjuk, ha van valakinek egy jól használható mûszere, összeadódik, aki amiben jó technikailag, metodikailag. Azt remélem, ha a Science Building megépül, akkor híd lesz majd az egyetem és az ipar között, másrészt lesz az egyetemen belül egy olyan infrastrukturális és tudásbázis, ami egységes. Minden egy helyen lesz, így hatékonyabban dolgozhatunk. Ha mindez beindul 2011 õszétõl, nemzetközi tekintetben is áttörést hozhatunk mind az alapkutatás, mind az alkalmazott kutatás területén.

Az MTA nõi tagjainak száma riasztóan kevés. Te hogy látod a nõi kutatók helyzetét? Ezt a kérdést többen feltették már amióta 2006-ban L'Oréal-díjat kaptam. Nekem soha nem volt abból hátrányom, hogy nõként próbáltam meg kutatói pályára kerülni. Tudom, hogy más szférákban, természettudományok területén is a nõknek nehezebb elõrejutnia a pályán. Szerintem egyszerûen a nõi szerepbõl adódik, hogy nekünk nehezebb, nem a férfiak akarnak elnyomni bennünket. A mi társadalmi szerepünkbõl adódóan nekünk kell felvállalni a család összetartását, a mindennapi feladatokat, nekünk kell otthon maradnunk a picikkel. Én szerencsés vagyok, mert a férjem kiveszi a részét ezekbõl a teendõkbõl, de így is én vállalok többet a szervezésbõl. Ettõl nehezebb a nõknek, este, éjszaka kell dolgoznunk laptoppal az ölünkben, ha valami pluszt szeretnénk beletenni a munkánkba. Persze férfiként sem könnyû, nincs ez ennyire élesen elhatárolva. Azért van kevesebb nõ kutatói pályán, mert ezt a pluszt talán kevesebben vállalják be, és a férfiak ugyanazzal az erõfeszítéssel könnyebben haladhatnak elõre, ha megvan a kellõ ambíciójuk.


Egyetemi élet anno

Apró morzsák a Pécsi Tudományegyetem elõdintézményeinek életébõl, melyek a nosztalgián túl talán arra is rámutatnak, mennyiben hasonlatos volt az akkori élet a maihoz. Forrásul az Egyetemtörténeti Gyûjtemény és az Egyetemi Levéltár szolgált. PÁLFI Melinda összeállítása

A Szent Mór Kollégium neve napján rendezett gardenparty Pécs jelentõs társadalmi eseményének számított, amit tornabemutatókkal és jutalomosztással kötöttek össze. Éjszakai párbeszéd a kollégiumban az õszi gardenparty után: – Mondd csak öregem, nem tudod hol lakik a Fejér Dini? – Te hülye. Hisz te vagy az! – Azt én is tudom, csak azt nem tudom, hogy hol lakom. Forrás: Maurinum c. lap viccmelléklete Móric, 1934. 1. szám

Dr. Ádám Antal dékán úr diákdékánt köszöntõ beszéde 1976-ból. „Domine Dékáne! Spectabilis Farsangiensis! Nagyreményû és szerénymúltú utódom! … Csizmadia professzor érdemeit minek emlegetnénk. Sosem töröljük azonban számlájáról, hogy több hónapos vatikáni levéltári kutatásai során feltárta és publikálta V. Orbán pápának azt a rendeletét, melyben felmentette az egyetem egyes tanárait a pécsi rezidenciatartás kötelezettsége alól. E dokumentumra hivatkozva vállalja napjainkban is néhány tanárunk a hathetenkénti utazást Budapestrõl és tart fenn pécsi rezidencia helyett csupán tanszéki ágyast, illetõleg ágyat. … Ezeknek a gondolatoknak jegyében átadom a dékáni tisztség jelvényét, gondjait és felelõsségét. Mulassa közhaszonnal. Ne feledje el, hogy rövid idõn belül Ön is átadja valakinek. Akként dolgozzon, hogy beszéljen az utókor dékán Móroczról.” Pécs, 1976. február 27. 20

www.pte.hu/alumni

Hazai Esték vetélkedõ 1974–75 1974 áprilisától folyt a televízió képernyõin a Hazai Esték címû vetélkedõ az ország fõiskolás csapatai között. A Vitray Tamás által vezetett mûsorban élõ adásban helyszíni közvetítéssel mutattak be 20 magyar várost. A versenyt a PTF (Pécsi Tanárképzõ Fõiskola) csapata nyerte, az Oktatási Minisztérium egy autóbuszt ajándékozott a fõiskolának. A nyeremény másik része, a Varga Imre által készített Radnóti-szobor ma is látható a TTK dékáni folyosóján.

Huszárik Mozi Az Ifjúság útján lévõ mai konferenciaterem nem is olyan régen még a legendás Huszárik Mozinak adott otthont. „A történet Fodor Lászlóval indult, … imádta a filmeket, testnevelés szakos lévén negyven kiló „balázsbélás” kisjátékfilmet is el tudott hozni egy hátizsákban. Félórás bevezetõinek híre volt, rejtélyes módon nem unta senki”– írja Szilágyi László, a mozi 1985 és 92 közötti vezetõje, aki hasonló tehetséggel folytatta a városszerte híres bevezetõk tartását. Faszékek, néha hideg terem, de mindig több száz hallgató várta az esti filmet. A tematikus vetítések közül a legnagyobb siker az Ingmar Bergman-hét volt 1985-ben 5 vetítéssel és 1800 nézõvel. Legtöbb nézõ: kétszer 450 fõ Bertolucci Utolsó tangó Párizsban címû filmjén. A mozit az elköltözés elõtt Németh Tamás vezette ugyanolyan szenvedéllyel, mint elõdei. Életének tragikus vége majdnem pontosan a mozi megszûnésével esett egybe. Ma a Huszárik Mozival az Egyetemtörténeti Múzeum egy sarkában találkozhatunk.


anno Egyetemi élet

Nemzetközi Folknap programja 1986-ból „Hát az ilyen rendezvényekre mondják általában, hogy igazán nagy dobás, amire minimum el kell menni. Tizenkét együttest, illetve elõadót láthatnak s fõleg hallhatnak majd 1986. október 17-én a JPTE Tanárképzõ Kar rendezésében sorra kerülõ NEMZETKÖZI FOLKNAPOK-on a kar mozitermében (Huszárik Mozi) a boldog jelenlévõk, 18 órától – elõre láthatólag nagyon sokáig. A bemutatókat holland és magyar táncház követi!” – írja az Universitas 1986-ban. A fellépõ zenekarok: Szélkiáltó együttes, Csizmadia Sándor, Los Andinos együttes, Andy Rouse /GB/, De Perelaar /NL/, Vizin Antus zenekara, Zengõ együttes, Sárközy Gergely, Kaláka együttes, Tim Sandúsky /USA/, John Faulkner /IRL/, Dystans /PL/

„TK”: Zsúfolt, füstös és állni is csak úgy lehet, ha egy helyet hárman foglaltok el, na és nem utolsósorban be is tiltották. Pollack „B-Klub”: Tavaly a legkellemesebb hely volt a maga igénytelenségével együtt; idén átalakítás miatt még nem üzemelt. „Rókus”: Múlt szombaton részleges titoktartás mellett megnyitották, határozatlan ideig szóló mûködési engedéllyel. Kicsinek kicsi, de legalább van! Universitas úti kollégium: A hely alkalmas, de a 30–40 Ft-os belépõ bizony sok! Igaz a kollégistáknak ingyenes, de mi: helyben vagy albérletben lakó hallgatók bizony megérzünk a zsebünkön egy ilyen estét. Maradnak tehát törzshelynek az olcsó kocsmák, ahol legalább beszélgetni lehet? Korlátozódjanak a találkozások az egyetemek gólyabáljaira, szaknapjaira? Túlontúl kevés e pár alkalom! Megoldás? Közös egyetemi klub?!! Ez viszont létezik sok éve álmainkban, s hogy valósággá válik? Ki tudja…” – tudósít az Universitas.

Megyünk B-be? Avagy hol járt össze a fiatalság '86-ban? Jelenjek meg, de hol? Évnyitó beszédében a rektorasszony kívánatosnak tartotta, hogy elérjük: a tanárképzõsök, közgázosok, jogászok jelenjenek meg egymás rendezvényein. Egyazon egyetemen belül is hatalmas az elkülönülés, hát még az egyetemek és a fõiskolák között. Erõnkbõl és lehetõségeinkbõl csak a szakmai gõg mûvelésére telik. Lehetõségekrõl beszélek, mert ha a szándék meg is van egy-két érdeklõdõbb, nyitottabb lányban és fiúban, máris felmerül a kérdés: Jelenjek meg, de hol?

1951 óta rendezik meg a Pedagógusjelöltek Országos Spartakiádját. A rendezvényen atlétikában, tornában, úszásban és labdajátékokban mérték össze magukat a hallgatók az ország különbözõ egyetemeirõl.

Vegyük sorra: Orvosi „A” kollégiuma: A hely kicsi, alig pár asztallal és székkel. Még az ott lakó hallgatók is alig férnek el, alkalmatlan egy este kellemes eltöltésére.

„…kicsiben ez a rendezvény ugyanazt a célt szolgálja, mint amit az Olimpia eszméje szolgál a nemzetközi életben: a békét, a kölcsönös megértést és a megbecsülést, amire oly nagy szüksége van ma minden népnek, az egész emberiségnek” – írja Dr. Kálmánchey Zoltán fõigazgató úr.

Orvosi „B” kollégiuma: Mikor, mi történik ott, azt a nem orvosisok csak „kémek” bevetésével deríthetik fel.

Külön köszönet Dezsõ Krisztinának, Lengvári Istvánnak, Szilágyi Lászlónak és Vonyó Józsefnek az anyaggyûjtésben nyújtott segítségért.

www.pte.hu/alumni

21


„Egész életemben tanítottam” portré egy aranydiplomásról A falakon rengeteg kép a régió festõitõl, az asztalon egy életmû gondosan összekészített írásai: az albumok és a publikációk sokaságából mozgalmas és színes élet bontakozik ki, amely idekötõdik Pécshez, a régióhoz és az egyetemhez – Takács Józseffel beszélgettem. PÁLFI Melinda interjúja

Az eredetileg erdõmérnöknek készülõ Takács József a pécsi jogra felvételizhetett, 1954-ben végzett, ám nem sokáig maradt eredeti végzettségénél: három év bírósági munka után a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat (TIT) titkára lett. A régió 50-es és 60-as évekbeli népmûvelésben játszott szerepérõl mindig büszkén beszél, munkája elismeréséül a TIT három éve örökös tagjává választotta.

A népmûvelés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar kultúrával foglalkozunk a néprajztól a filmmûvészetig. A TIT évente több mint 3000 elõadást tartott a megyében, olyan professzorok tartottak elõadásokat, mint Lissák Kálmán, Szentágothai János, Karlinger Tihamér. Ekkor 14 szakosztálya volt a TIT-nek.

Takács József 1926-ban született Marosvásárhelyen. 1957ben szerez diplomát a pécsi jogi egyetemen. A TIT titkára, majd az IBUSZ Dél-Dunántúli Igazgatóságának vezetõje. A PTE intézményeiben óraadói munkát végzett a Pedagógia és a Marketing Tanszéken. A Pécsi Tanárképzõ Fõiskolán 42 évesen szerez testnevelõ tanári diplomát. 25 évig a PAB Idegenforgalmi Munkabizottságának elnöke. 70 évesen lesz a Kodolányi János Fõiskola docense, nyugdíjba vonulása után a Kaposvári Egyetem tanára. Idegenforgalmi szakértõként és népmûvelõként számos szervezet és társulat tagja, újságíró, kutató és költõ.

Az egyetemi élet kapcsán elõször a Szent Mór Kollégium jut eszébe, aminek egyik emelete a jogászoké, a másik a medikusoké volt. S van egy legendás személy, aki leginkább megmaradt az ottlakók emlékezetében: Stefi bácsi volt a lelke a kollégiumnak, senki sem tudja, hogy mi volt a vezetékneve, õ csak Stefi bácsi maradt mindenkinek. Az alagsorban lakott, egy személyben volt portás, gondnok, igazgató, a kapuzárástól a szobák beosztásáig mindent karbantartott. Professzorai közül mindre meleg szívvel emlékszik vissza, de a polgári jogot oktató Kauzer Lipót professzor urat emlegeti „legédesebbként”: Két jegyet ismert, aki valamit tudott, az ötöst kapott, ha nem tudott semmit, akkor pedig négyest. Egyszer iszonyatosan letolták emiatt. A következõ vizsgáztatás alkalmával megkérdezi a tanársegédjét: – Szilárdkám, hogy állunk máma? – Hát, Professzor úr, eddig volt 10 jeles, 6 jó. – Mondd, mi az a jegy, amivel meg lehet bukni? – Hát, az egyes. – Jó, akkor következõ társaság egyes. Bent ült a Rákosi-ösztöndíjas és a párttitkár hallgató, kivágta õket egyessel. Óriási botrány volt belõle.

94 ÉVES ÓRIÁS NÁNDOR VOLT TANÍTVÁNYAI KÖRÉBEN – „Úgy lehetett nála vizsgázni, hogy feltett egy kérdést, ha az ember tudta a választ, akkor letehette a kabátját, ha a következõt is tudta, akkor már le is ülhetett, még egy kérdés, s aztán kezdõdhetett a vizsga.” (Középen Óriás Nándor, balról az elsõ Takács József)

Az értelmiség ilyen mértékû szervezése és összefogása a korszakban azonban már nemkívánatossá vált, ekkor irányították az IBUSZ-hoz, melynek 17 éven keresztül volt igazgatója.

30 évig írtam a Dunántúli Naplónak, majd külön újságot hoztam létre. Középiskolában tanítottam idegenforgalmat, 12 évet oktattam a pécsi Marketing Tanszéken és majdnem 10 évet a Tanárképzõ Fõiskolán. Itt kezdtem el a népmûvelés oktatását – meséli Takács József, majd bevallja: gyakorlatilag egyetlen percet sem volt nyugdíjban, a régió valamennyi egyetemén és több középiskolában tanított, 70 évesen lett fõiskolai docens. 22

www.pte.hu/alumni

A legendás történetek dacára nem volt könnyû az akkori egyetemi élet: Takács József ma is emlegeti a lakótársával közösen hordott lódenkabátot és a pénteki húsevést a menzán. Élményei közt szerepel az 56-os egyetemi nagygyûlés, a 12 pont stencilezésének története is. Feleségével is az egyetemen, '53-ban a közgazdasági bálon ismerkedett meg, Takács Józsefné Hordósi Magdolna az akkori Tanárképzõ Fõiskolára járt: Az egész tanárképzõ egy nagy család volt, mivel a hallgatói létszámok sokkal kisebbek voltak. Családias volt a légkör, hiszen négyszázan voltunk egy évfolyamon – meséli Takács József hitvese, aki a Tanulmányi Osztályon dolgozott 24 éven át.

Fiúnk, Zsolt a Pollackon végzett, õ most a PTE Mûszaki Igazgatóságán dolgozik. Mindkét lányunokám a Közgazdasági Egyetemre járt. Én pedig egész életemben tanítottam – vallja Takács József, aki 2007-ben vette át aranydiplomáját.


Az egyetemisták városa: Pécs - Európa Kulturális Fõvárosa Kivételezett csoportba tartoznak azok, akik 2010-ben vehették át a diplomájukat a PTE-n, hiszen idén Pécs (Isztambul és a Ruhr-vidék mellett) az Európa Kulturális Fõvárosa címet viseli. Ez az elismerés pedig nem csak a városé vagy a tüke pécsieké, de az egyetemé és az egyetemistáké is. A Pécsi Tudományegyetem már kezdetektõl fogva fontos stratégiai partner a Pécs2010 Európa Kulturális Fõvárosa program megvalósításában. Ez igaz éppúgy az egyes kulcsprojektekre (Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont (15. oldal), Zsolnay Kulturális Negyed), mint számos kulturális eseményre. Önkéntesekben, gyakornokokban nincs hiány: sok hallgató segít és segített a programok kapcsán, sõt, voltak olyanok a 2010-ben végzõk között is, akik a Pécs2010 programot választották szakdolgozatuk témájának. A több évre visszanyúló együttmûködés egyik kitûnõ példája a SZÍNERÕ – Léptékváltás címû program, amelynek keretében a Pécsi Tudományegyetem Mûvészeti Kara Doktori Iskolájának hallgatói – tanáraik vezetésével – táblaképnél nagyobb festmények és színes térbeli mûvek alkotására kapnak lehetõséget egy nagyméretû ipari térben. A Keserü Ilona által 2007-ben elindított Színerõ – Léptékváltás program ideje alatt – mivel mûtermeikben el sem férnének – a leendõ Zsolnay Kulturális Negyed egyik, jelenleg üresen álló csarnoka szolgál mûhelyként és kiállítótérként, amit egyrészt élõvé tesznek a mûvészek, másrészt az érdeklõdõk betekintést is nyerhetnek az alkotás folyamatába. A Pécs2010 Európa Kulturális Fõvárosa program egyaránt megérdemli valamennyi, a kultúra iránt fogékony, érdeklõdõ, nyitott emberek figyelmét. Az esztendõ még számos, színvonalas, izgalmas programot kínál, amelyeken a végzõs hallgatóknak érdemes kipihenniük a vizsgák okozta fáradalmakat. Az Európai Kulturális Fõvárosok Egyetemi Szövetsége (University Network of the European Capitals of Culture UNeECC) az idei évben a Compostela Egyetemi Szövetséggel közösen szervezi meg IV. Közgyûlését és Éves Konferenciáját, 2010. október 1415-én. A Konferenciát idén Pécsett, 2010. egyik Európai Kulturális Fõvárosában rendezik, házigazdája a Pécsi Tudományegyetem lesz.

2010-RE SZERVEZETT FÕBB KÖZÖS PROGRAMOK – Magyar Fúvószenei Nagydíj, Nemzetközi Zenei Verseny és Fesztivál (július 4 – 10.) – Improvizatio – Creatio Nemzetközi Szimpózium Liszt Ferenc emlékére (szeptember 5 – 12.) – 16–17. századi Oszmán Mûvészet és Építészet Magyarországon és az Oszmán Birodalom Központi területein (október 1 – 31.)

– 21 párbeszéd Pécs városában! (június 12–26.)

– III. Európai Migrációs Egészségügyi Konferencia (május 27 –29.) – World Council of Curriculum and Instruction (július 19 – 24.) – Temporary City (Pécs–Ruhr-vidék–Isztambul) (szeptember 10–25.) – Közép-európai terület-, település-, vidék- és környezetfejlesztéssel foglakozó doktori iskolák konferenciája (október 8 – 9.) – Határtalan Európa –kihívások – lehetõségek október (18 – 19.)

– Küklopsz-projekt EKF-bemutató Janus Egyetemi Színház (július 21–23.) Egyetemisták és Fõiskolások Országos Turisztikai Találkozója (EFOTT, július 13 –18.)

http://www.uneecc.org/

www.pte.hu/alumni

23


„BeckZoli” komoly oldala Egyedülálló képzés Magyarországon, sõt egész Európában csak a Pécsi Tudományegyetemen oktatott tudományág, a romológia. Egyik frissen doktorált képviselõje Beck Zoltán, akit a népszerû 30Y zenekar miatt mindenki „beckzoliként” ismer.

ANDA Zsófia interjúja

24

www.pte.hu/alumni

Kit lehet romológusnak nevezni? Ezt a kulturális antropológia alakulásakor felbukkanó problémához tudnám hasonlítani. Azt a gordiuszi csomót úgy vágták át, hogy kulturális antropológiai kutatásnak azt nevezik, amit a kulturális antropológusok végeznek. A romológia kapcsán is errõl van szó, az romológus, illetve romológia szakos bölcsész, aki diplomát szerez a PTE-n, az egyetlen egyetemen Európában, ahol ilyen diplomát lehet szerezni. A tanszék speciális, mi vagyunk az elsõ, és jóformán az egyetlen BA-val és MA-val is rendelkezõ szak, ebbõl az is következik, hogy közülünk, akik a szakot alapítottuk, senki sem romológus. A tanszékvezetõnk, Forray R. Katalin a neveléstudomány nagydoktora, a tanszékvezetõ-helyettes Cserti Csapó Tibor a földrajztudományok doktora, Pálmainé Orsós Anna és Varga Aranka neveléstudományi doktor, Lakatos Szilvia például szociálpolitikus. Én irodalomtudományból doktoráltam.


ka. Úgy gondolom, hogy a cigány kisebbségi népismeretnek nem a gyermekek etnikus származásához kötött tananyagnak kellene lennie, hanem a mindennapi tudásunk, általános mûveltségünk részének, hogy általában többet tudjunk azokról a közösségekrõl, akik a Kárpátmedencében élnek, és ezek közé a közösségek közé tartoznak a romák is. Szokás a romológiával foglalkozókat afféle társadalmi hõsként, aktivistaként elképzelni. Te is ez lennél? Nem vagyok társadalmi aktivista. Persze nagy szükség van arra, hogy a számtalan társadalmi egyenlõtlenségre felhívjuk a figyelmet, de nekem nem ez a feladatom. Az én ilyen irányú érdeklõdésem egyfelõl zavaróan teoretikus, másfelõl sok esetben nagyon szobaszagú, és harmadrészt kifejezetten a szövegekbõl indul ki. Nem vagyok egy terepkutató, irodalmár vagyok. Tudok szövegeket másként olvasni, felhívni a figyelmet különbözõ jelentésképzési stratégiákra, és olyan módon találni meg a szövegek különbözõ jelentésszintjeit, retorikai alakzatait, nyelvi, stiláris jegyeit, amilyen formában talán kevéssé nyúlt a kritika, az irodalomtudomány. Mit jelent az, hogy elbeszélhetõ romológia? Mirõl szól a doktori munkád? A romológiával kapcsolatosan mindig az az alapkérdés, hogy mi is az a romológia pontosan. Az ehhez hasonló naiv kérdésekre a legnehezebb választ adni, hogy egy diskurzusnak a definícióját valamilyen módon megadjuk. Egy diskurzusban benne lenni, és abban beszélni, az már könnyen megy, de hogy annak a kereteit valahogy értelmezzük és rendszerezzük magunkban, az az igazán nehéz. Amirõl a disszertáció javarészt szól, az egyfelõl inkább kultúratudományi, másfelõl irodalomtudományi kérdéseket vet fel. Elsõ egysége alapvetõen azzal indít, hogy mirõl szól a romológia, ha egyáltalán meghatározható diskurzus, milyen módszertana van, kik a képviselõi. Inkább elméleti, semmint praktikus válaszokat próbáltam megfogalmazni. Vagy inkább a kérdéseket szaporítani.

Mihez kezdhetnék romológia szakos diplomával? Erre egy analógiával válaszolnék. A 90-es évek közepén-végén indult el a környezetmérnöki szak képzési rendszere, úgy, hogy gyakorlatilag nem volt terep, ahová majd a végzett mérnökök kikerülnek. Aztán az önkormányzatok elkezdték sorban elõírni, hogy a környezetszennyezõ anyagokat is elõállító, azokkal dolgozó üzemek esetében kötelezõen kell környezetmérnököt foglalkoztatni a természet megóvása érdekében. Valami ilyesmi a helyzet a romológiával kapcsolatosan is. Nagyon fontos szerepe van a romológusoknak abban, hogy az iskolák és a különbözõ cigány közösségek, roma családok közötti kommunikációt segítsék, az oktatási-nevelési intézmények környezetében van rájuk igazán szükség, a cigány népismeret tantárgyként is szerepel az általános iskolai és középiskolai oktatásban. A cigány kisebbségi népismeret tanítása kapcsán én jóval sarkosabb vagy radikálisabb álláspontot képviselek, mint amit ma az oktatáspoliti-

Ha már irodalomelmélet, miért nem Derrida, Lacan vagy Foucault? Van azért ebben mindhárom. De engem jobban érdekel a szépirodalom, egy primer irodalomhoz kötõdõ szekunder irodalom létrehozása, mintsem egy, a szépirodalmi szövegtõl erõsen eltávolodó elméletírás továbbvitele. Amikor például Derridával kellene foglalkozni, akkor az irodalomelmélet válik a figyelem középpontjává. De az én fejemben nem az irodalomelmélet van a középpontban, hanem a szépirodalmi szöveg. Próbálok olvasási stratégiákat végigjátszani, olyan olvasatokat termelni, amiket nem veszünk észre, nem figyelünk fel rájuk, de mégis folyamatosan dolgoznak bennünk, alakítják saját tudatunkat, közösségi tudatunkat, a sztereotípiáinkat, igazolják az elõítéleteinket vagy éppen cáfolják azokat. Minden alsós diák a kezébe veszi a Kincskeresõ kisködmönt, talán ez az elsõ jelentõs olvasmányélményünk. Ennek a könyvnek sokféle elemzését végzik el a tanárok, játszanak szituációkat a gyerekekkel, tanulnak ebbõl a könyvbõl emberséget, meg mindenféle nagyszerû dolgot. De fontos dolgok kimaradnak. Például az, hogy ez lenne az elsõ olyan könyv a gyerekek számára, ahol megjelenik a cigányreprezentáció valamilyen módon. És ez a cigányreprezentáció aztán nagyon komolyan www.pte.hu/alumni

25


befolyásolja a további irodalmi cigány-élményüket. Például az Egri csillagok esetében is kevésbé foglalkozunk Sárközi figurájával, mint például a szerelmi szállal. Tankönyvön is dolgozol? Nem. Úgy gondolom, a tudományt mûvelõ embernek körülbelül annyi a feladata, kompetenciája, hogy azt mondja, figyelj, itt vannak ilyen rések, szakadások, amiket eddig elfedtünk vagy fel sem figyeltünk rá. Amikor Kertész Sorstalansága Nobel-díjat kapott, megjelent két monográfia is a könyv kapcsán. Egyik sem beszél a Sorstalanság cigányképérõl. Mintha az a másfél-két oldal – mert összességében ennyi szerepel a szövegben róluk – nem lenne leírva. Az elemzés nem veszi észre ezeket a szövegrészeket. Amikor elemezzük Vörösmarty Vén cigányát, akkor a cigányt mint metaforát értelmezzük, de a cigánynak másfajta kontextusaival, ami éppen a szöveghelyzetbe kerülését indokolja, nem foglalkozunk, eltüntetjük a cigányt a szövegben, nem vesszük észre. Úgy tûnik, az olvasásunk hézagos, hogy az olvasásunk maga is a társadalom tabuinak a fogja. Az olvasás is megvalósítja azokat a sztereotípiákat, amelyeket egyébként a hétköznapi életben a társadalom számos esetben használ. Izgalmas ezeket észrevenni, létrehozni egy másfajta olvasását a szövegnek, másfajta módon súlyozni. Engem ez a fajta értelmezõi játszma érdekel. Ezek nagyon kanonikus szövegek, amelyekhez nem nagyon lehet hozzányúlni olyan módon, ahogyan én nyúlok. Nem esztétikai, poétikai kérdésként, hanem felforgató akarattal nyúlok ezekhez a szövegekhez, ezen keresztül pedig nagyon könynyen ki lehet kezdeni egy kánont, és ez izgalmas. A nagyidai cigányok elemzésekor a cigányokról szót sem ejtenek, hanem magyarság-metaforaként értelmezik. Nem foglalkoznak például azzal, hogy hogyan kerül A nagyidai cigányokba olyan metaforikus emberleírás, ahol egy emberi arcot az Arany-szöveg a szemétdombon olvadó hóhoz hasonlítja. Súlyos értékhiány jelenik meg ebben a leírásban, és valószínûleg arról van szó, hogy a 19. század cigányra vonatkozó sztereotípiái, egy közösség sztereotípiái köszönnek vissza a szövegben. Azt gondolom, hogy kihagyunk egy csomó lehetõséget a gondolkodásra, ezáltal az önismeretre. Ha van dolgom, akkor az valami olyasmi, hogy minderre felhívjam a figyelmet, hogy ráismerjünk saját sztereotípia-használatunkra, hogy le tudjunk számolni magunk hatalmi pozíciójával. Milyen eszközökkel lehet a sztereotípiákat lerombolni? A szeterotípiák alapja nem ismeret. A legritkább esetben fakadnak azokból a közösségekbõl, amelyeket a sztereotípiák sújtják, sokkal inkább azokból a közösségekbõl erednek, akik hatalmi pozícióban vannak. Fogalmazhatnám úgy is, hogy a vicc nem a mesélõ nyelvén fakad, hanem a hallgató fülében rejlik. A sztereotípiák a beszélõi hatalomból jönnek létre. Sokkal többet mondanak el arról a gondolkodás-stratégiáról, ahogyan a sztereotipizáló ember beszél, mintsem arról, akirõl beszél. A magyarországi társadalomról nagy általánosságban megállapítható, hogy a szegényebb csoportok között magasabb arányban reprezentált a cigányok száma, mint amilyen a társadalmi arányszám. Neményi Máriáék készítettek egyszer egy felmérést a magyarországi cigányság egészségügyi állapotáról. A felmérés azt mutatta, hogy ez az állapot rosszabb, mint általában a magyar társadalomé, viszont a tanulmány le26

www.pte.hu/alumni

írja, hogy nem tudjuk, hogy ennek köze van-e bármilyen etnikus elemhez, mert nem találtak olyan kontrollcsoportot, amelyik ugyanebben a szegénységben élne. Nagy Pál történész szerint van egyfajta periferikus keveredés a társadalomban. A társadalom perifériájára kerülõ rétegek a maguk szubkultúráját hozzák létre, és mivel ebben a sztereotipizáló többség cigányokat talál, ezért a periferikus keveredésben lévõ csoportot egészében cigánynak gondolja el, és ezzel azonosít valamiféle cigány életmódot. Minden mást, amely nem ide tartozik, de mégis köthetõ valahogy a romákhoz, kivételnek tekint, ez pedig a sztereotipizálás egyik klasszikus esete. Kérdés, hogy akkor az egyetemista roma kivétel, vagy arról van szó, hogy ebben a viszonylag egyenlõtlen társadalomban kevesebb esélye volt arra, hogy eljusson az egyetemig. Mert ha innen nézzük, a cigány mégsem valami származási, etnikus kategória, hanem társadalmi kategóriává válik. Így hangzanak sztereotip mondatok: Te már nem is vagy cigány? A kolléganõim a tanszéken, a tudományos életben, vagy hivatalokban dolgozók már nem is cigányok? Azt hiszem, sokkal inkább egy hatalmi pozíciónak a beszédét halljuk, mert csak az hallatszik. Sloterdijk Világra jönni – szót kapni esszéje pont arról szól, hogy akkor vagy a világon, amikor hallatszik is a hangod. A cigányok jelen voltak, de nem õk voltak az aktív beszélõk, hanem róluk beszéltek. A róluk való beszédnek pedig történelmi hagyománya van: õk közel 300 év alatt nem szólaltak meg. Ennyi idõ alatt annyi öröklõdõ sztereotípiát tudott kitermelni a mindenkori hatalmi többség, amellyel nagyon nehéz szembeszállni, hiszen ezek igaznak látszanak, hivatkozási alapjuk van már az 1700-as évektõl. Ahogy Jordanova is írja, a sztereotípiák folyamatosan öröklõdnek, egyik tanulmányról a másikra, és kiépítenek egy olyan kánont, aminek a diskurzus maga a foglyává válik. Magyarországon, sõt Európában is csak az 1990-es évek elején szólal meg a roma értelmiség elsõ generációja teoretikus igénnyel. Egészen addig szépíróként, képzõmûvészként, zenészként fedezõdtek fel, de nem tudtak megszólalni a róluk szóló diskurzusban. A nemzetiségi mûsorokkal például nem lehet sztereotípiákat rombolni. Abban van fontos szerepe ezeknek, hogy a közösségi öntudat megmaradjon. Ugyanígy az írott sajtónak, nemzetiséghez kötött rádiónak, honlapoknak is az a szerepe, hogy a közösségi identitás különbözõ elemeit leginkább a saját közösséghez szólóan meg tudják tartani. Ez általában minden közösség esetében fontos, nem csak nemzeti-etnikai közösségek esetében. Ami engem érdekel, az az, hogy a tényleges tudás hogyan üt át a teljes társadalmon. Például hogy mikor lesz egy kvízmûsorban ötezer vagy tízezer forintos kérdés egy romákkal kapcsolatos kérdés. Nem az ötmilliós, ami speciális tudást feltételez, hanem egy olyan kérdés, ami az alapmûveltséget érinti. Nagyon fontos lenne, hogy a tananyagtartalmakban – akár külön tantárgyként vagy integrálva más tantárgyba– megjelenjen a cigány kisebbségi népismeret. A gyerekek, amikor elsõsök, olvasnak rengeteg népmesét, de cigány népmeséket nem. Viszont olvasnak finn, eszkimó, indiai, mezopotámiai teremtésmítoszt. Cigány szerzõt azért nem olvasunk, mert a magyar irodalom fõ sodrából ezek a szövegek – bár valószínûleg nem etnikus okok miatt – kimaradnak. De nem is olvasunk úgy, hogy képesek legyünk egy konstruált cigány irodalom felõl olvasni. Jókait olvasunk, de nem úgy, hogy elgondoljuk Jókai cigány figuráján keresztül azt a sztereotípiaképzést, ami a szépirodalmi szövegben


hogy min dolgozik éppen. Ezután – ugyanezzel a naivitással– kezdtem el keresni a cigány szerzõk szövegeit. Elõbb elolvastam Holdosi megjelent munkáit, aztán Lakatos Menyhértet, majd a Fekete korall nemzedékét találtam meg. Aztán kezdtek lassan elméleti kérdések összeállni: cigány irodalomnak kell ezt nevezni? Ha igen, akkor melyek azok a keretek, kritériumok, amik közt ez létezõ fogalom? Szóval ezzel a naivitással indultam el ebben a történetben. Egy rockzenésznek és egy egyetemi oktatónak mások a szerepkellékei. Hogyan férnek össze egymással? Felesleges egy embert rákényszeríteni arra, hogy válasszon. Arra, hogy értékhierarchiát határozzon meg, vagy rákényszeríteni arra, hogy az identitását állandósítsa, statikussá tegye. Egyszerûen az a helyzet, hogy az én önazonosságom valószínûleg ezekben, és még egy csomó más társadalmi szerepben együtt ismerhetõ fel. Amikor csinálok valamit, az az én egyszerû történetem, hogy azt a valamit csinálom. Nincs önazonosság problémám, nem vagyok hasadt személyiség, aki hazamegy, és apaként másként mûködik, mint szeretõ férjként vagy rockzenészként és másként egyetemi tanársegédként vagy íróként. Sokféle szerep ez, az biztos, és néha nagyon távol esnek ezek a szerepek egymástól, de ez nem azt jelenti, hogy ezekben a szerepekben ne tudnám magam felismerni. Ha kénytelen vagyok egyetlen kategóriát meghatározni, akkor én vagyok a 30Y frontembere. Jellemzõen zenében és dalokban gondolkodom, de nem kevésbé kötõdöm az egyetemhez mondjuk. Ezért tartok ettõl a hierarchikus sorrendtõl. A 30Y egy olyan intézmény, ami csak általunk létezik, mi alkotjuk. Az egyetem nélkülem is létezik, az egyetem intézményi kereteit, mûködését nem én határozom meg, nem vagyok az egyetemmel egybeesõ, a zenekarral viszont igen. Ha valamelyikünk nincsen, akkor nincs a zenekar sem. hagyományozódik. Holott nincs olyan Jókai-szöveg, ahol ne lenne jelentõs mellékszereplõ a cigányfigura, mégsem teszünk említést róla sem a poétikai, sem a stiláris elemzéskor. Népszínmûveket olvasunk, de nem emlékezünk meg arról, hogy azok cigány figurái hogyan hozzák be a különbözõ nyelvi rétegeket, hogyan lesznek dramaturgiai elemekké. De mi az oka annak, hogy olvasásunk átlépi ezeket a helyeket, ezeket az értelmezési lehetõségeket? Nem azt gondolom, hogy ezek a leglényegesebb pontjai egy szövegnek, hanem hogy egy komplex értelmezõi pozíció mégiscsak rá kellene hogy kérdezzen bizonyos elemekre, például ezekre is. Sok cigány irodalmat olvasunk, csak nem vesszük észre, a cigány irodalom ugyanis – nagyon megengedõ gesztussal – minden ilyesmi. Nem tudom, hogy létezike a cigány irodalomnak kánonja, de ami biztos, hogy az értelmezésünkben nem kap szerepet. Cigány szerzõk hogyan kerültek a kezedbe? Furcsa módon ez is egy ilyen olvasói pozícióból érkezett. Valamikor olvastam Holdosi József Kányák címû regényét, még a fõiskola elõtt. Aztán megemlítettem Fûzfa Balázsnak, a fõiskolai tanáromnak, hogy olvastam ezt a regényt a 70-es évek végérõl, és kérdeztem, hogy mit gondol róla, ki ez, mi ez. Kiderült, hogy ez egy szombathelyi író, így el is mentem hozzá párszor. Izgalmas találkozások voltak ezek, kedves volt, beszélgettem vele arról, hogy hogyan ír, miért tartja az írást fontosnak,

Milyen egyetemista voltál? Tudatos. Már olyan értelemben, hogy nem a gimnázium után kerültem Pécsre, hanem már a magyar szakos fõiskolai diplomámat követõen. A bölcsészkaron is magyar szakot végeztem, hetente 2–3 napot laktam itt az egyetemi évek alatt. Nem voltam benne a nagy pécsi egyetemi életben, ami egyfelõl rossz, mert nyilván egy csomó emberi kapcsolatom hiányzik, másfelõl viszont jó, mert volt egy amolyan óvatos outsider élményem. Ez késõbb, miután az egyetemre kerültem vendégtanárként, szintén megvolt, és sokat segít a gondolkodásban. Ez alatt azt értem, hogy nem kellett simulnom bizonyos gondolkodási sémákhoz, mert nem tartoztam ahhoz a védett konzervdobozhoz, amit az egyetem jelent. Ezzel együtt sok hiányom is van, elméleti hiányosságok. Olyan kellemes Pannónia sajt élményem van: visszafelé kell tömögetnem a lyukakat. Ez különösen érzõdött a doktori program alatt, fõleg hogy 20. századi irodalomelmélettel foglalkoztam. Nehezen találtam meg például Walter Benjaminnál a német filozófia kapcsolatait, hiszen nagyon gyenge vagyok például Kantból. Bizonyos elemek kimaradtak, régen tanultam õket, vagy nem érdekeltek, illetve máshogyan tekintettem ezekre. Tehát a történet egyfelõl bosszantó, másfelõl viszont sok esetben mertem naiv lenni, nem voltak béklyóim, melyek egy nagyon jelentõs elméleti felkészülés alatt az emberben jelen tudnak lenni. Késõbb váltam professzionális olvasóvá, amibõl nagyon sokat tanultam, de valószínûleg azért ragadtam meg a szépirodalomnál, mert nagyon hosszú ideig tudtam szenvedélyesen szeretve olvasni. www.pte.hu/alumni

27


Szemelvények egy család életébõl Dobay Kata a PTE Kutatáshasznosítási és Technológia-transzfer Központjának vezetõje, édesapja, Dobay Péter pedig a Közgazdaságtudományi Kar Gazdaság-módszertani Intézetének egyetemi tanára. Egy család, egy egyetem – de milyen élmények? ANDA Zsófia összeállítása

Dobay Kata: A Közgazdaságtudományi Kar marketing szakán végeztem 1998-ban, a régi három plusz kettes rendszerben mi voltunk az utolsók. Erõs évfolyamunk volt, akadt olyan félév, ahol négyes fölött volt az évfolyamátlag. Nagyon összetartó csapat voltunk, a bázisunk az Univ kollégium volt. Bár pécsi vagyok, volt olyan fiú, aki két év ismeretség után jegyezte meg, hogy most tudta meg, hogy én nem voltam kollégista, annyit voltam bent a barátaimnál. Minden ott történt a koliban, oda jártam tanulni is. A csoporttársaim közül sokan maradtak közeli barátaim, vannak közöttük már többgyerekesek is. A tavalyi évfolyamtalálkozón a társaság több mint fele itt volt. Dobay Péter: A 60-as évek végén végeztem a Nagy Lajos Gimnáziumban, ami akkor az ország egyik vezetõ gimnáziuma volt, sok tanár került ki onnan a megalakuló TTK-ra, BTK-ra – például Bognár József, Bécsy Tamás. Az volt a szerencsém, hogy akkor indult az elsõ intenzív angol nyelvû osztály, és így a középiskola végére jól beszéltünk angolul. Az egyetemet 1972-ben fejeztem be Szegeden matematika–fizika szakon. Bár Pécsen laktam, de a középiskola után itt nem volt még egyetemi matematika és fizika. Elég sokan kerültünk a szegedi TTK-ra Baranyából, ebbõl a csapatból ma is vannak Pécsen, akik itt tanítanak. 1972 márciusában, még a diploma elõtt megnõsültem, a feleségem Pécsen a fõiskolán matematika-technika tanárként végzett. Régóta ismertük egymást, az egyetem elõtt együtt jártunk a fõiskola rendezte megyei tehetséggondozó szakkörökre is, óriási dolog volt, amikor bemehettünk a fõiskolára, az Egyetemi Könyvtárba. Az orvosok biofizikából tartottak felkészítõt, akkor még a Biofizika Intézet itt, a Rákóczi úti épületben volt. Ernst professzor itt lakott a folyosón, ahol most informatikát tanítunk, itt kuruttyoltak a kísérleti békák. A foglalkozásokon az elsõs orvostanhallgatók fizikai kísérleteit végeztük, mindez nagyon erõs motiváció volt, úgy éreztük, hogy érdemes tanulni. Dobay Kata: Mivel Pécsen laktam, így a családi hûtõbõl éltem, de a nyarakat végigdolgoztam, és az a pénz elég volt arra, hogy egy-egy könyvet meg tudjak venni, vagy elmenjünk egy buliba. Törzshely volt a Rákóczi úton a Szopcsi, kiváló gombás melegszendvicsük volt. A közgázon a zöld szalon volt a találkozási pont, ez azt jelentette, hogy az alagsori nagyelõadó elõtt voltak zöld kárpitos padok, ott gyûltünk össze. Nemcsak a 20–25 fõs csoportok, hanem maga az évfolyam is összetartó volt, focimeccseken, kosármeccseken ott volt mindig mindenki. Játszottunk is, még ha sokszor nem is tudtuk, hogy melyik oldalra kell célozni a labdával. Diákszervezetben is dolgoztam, szakmai rendezvényeket szerveztünk, az USA-ból és különbözõ országokból érkeztek hallgatók, a mexikói, indiai diákokkal együtt fõztünk. Dobay Péter: Már általánosban kosárlabdáztam a PVSK II ifiben, évekig gyakoroltam a hármasokat. Hosszú évekig zongoráztam, a Nagy Lajos minden kórusában énekeltem, a történelmen, irodalmon keresztül a zenén át sok minden érdekelt. Most is így van ez, például az elõzõ órám elvileg információmenedzsment volt, de én antropológiáról beszéltem nekik. Van egy kisebb sci-fi gyûjteményem, a jobb fajtákból (a hatvanas-hetvenes években mindenki ûrhajós vagy 30

www.pte.hu/alumni


csillagász akart lenni), ez vitt végül a fizika és a számítástechnika irányába.

Dobay Kata: Édesapám ott tanít, ahová jártam, tehát van, aki gyerekkorom óta ismer, van, aki tanított, és van, akivel együtt dolgozom. Ennek már az egyetemi évek alatt is megvolt az elõnye és a hátránya is. Emlékszem, az elsõ matematikaórán a tanár úr az ötven fõs csoporttal közölte, hogy jaj, itt van a kis Dobay, aki itt rohangált még pelenkában. Ezeken a történteken kívül soha nem éreztem kivételezést, inkább olyasmit, hogy na, nézzük meg, hogy mit mutat ez a lány. Az informatika gyakorlatot édesapám tartotta az elsõ évfolyamnak, és amikor vizsgáztam, bent volt az egész csoport. A teljes anyagot kikérdezte, majd levont egy pontot, mert nem elég gyorsan adtam válaszokat. Dobay Péter: A végzéskor választás elõtt álltam, hogy Szegeden maradok fizikusnak, hogy kísérletezzem a lézerekkel (a diplomamunkám egy kék folyadéklézer tulajdonságainak méricskélése volt), vagy eljövök haza. Az 1968-as gazdasági reform során a közgazdászok próbálták megértetni a pártvezetéssel, hogy a piacgazdaság felé kellene nyitni, próbálták ismertetni a vállalkozás fogalmát. Ennek oktatására az akkori Marx Károly Közgazdasági Egyetem nemigen volt alkalmas, viszont Szabó Kálmán összegyûjtött pár tanárt, és 1970-ben, itt Pécsen az MKKE megalapította kihelyezett tagozatát. Szegedre eljött Danyi Pál, aki akkor matematikát tanított a pécsi fõiskolán, bement a tanulmányi osztályra, és megkérdezte, hogy a matematikusok-fizikusok közül kik vannak elöl, és van-e közöttük pécsi. Annyit mondott, hogy van egy új egyetem, ahol matematikát kell tanítani, de adunk lakást. Ez nagy szó volt, hiszen a feleségemmel úgy kezdtük a közös életünket, hogy nyári táborokba mentünk gyerekekre vigyázni, mert nem volt hol laknunk, utána meg albérletbe. Az egyetem akkor négy szobából állt – amikor összeültünk, hogy megbeszéljük a matematikatanítás mikéntjét, bejött a szobába Papp László is, aki Hoóz professzor mellett szervezte a tagozatot. Azt mondta, hogy „valami számítógépet kellene tanítani, utasítás van rá, ki ért hozzá?”. Így Borgulya István programtervezõ matematikussal és Csébfalvi Gyurival, akit Pestrõl hívtak le, megalakítottuk a Számítástechnika Tanszéket. Életem elsõ elõadása a 7-es (most 314-es) nagyelõadóban volt, a többiek nem vállalták a bevezetõ elõadást valamiért, viszont az összes oktató bejött, leültek hátul. Nem voltunk sokan, tízen, meg vagy 60–80 gyerek, és megtartottam a közgáz tagozat elsõ számítástechnika elõadását, az algoritmusokról beszéltem. Itt a karon vagy 10 évig fehér köpenyben jártunk, hogy mutassuk, hogy mi nem valamiféle közgazdászok vagyunk, akik már akkor öltönyben jártak. Statisztika, matematika, operáció-kutatás, informatika, az volt a halálfolyosó, ahol ez a négy tanszék tömörült. De ennek ellenére az oktatók éjjel-nappal itt éltek a hallgatókkal, egyetlen kollégium volt, programokat szerveztek, fociztak együtt. A 80-as évek végén Soros György ösztöndíjakat adott, hogy támogassa a menedzsmentképzéseket, így 1989-ben fél évet Amerikában tölthettem. Amikor hazajöttem, a rendszerváltás miatt teljesen meg kellett változtatni az egyetem mûködését, a gazdasági képzéseket. Ormos Mária felkínálta a külügyi rektorhelyettes beosztást, és beutazhattam a fél világot. Rengeteg

külföldi jött, mindenki kíváncsi volt a „magyarokra”, elkezdtük reklámozni, hogy 1367: ez volt az összes vagyonunk, hogy mi egy régi európai egyetem vagyunk.

Dobay Kata: A végzés után eljöttem az egyetemrõl. Dolgoztam marketingesként, aztán elég hamar a területfejlesztésbe csöppentem bele, a szervezet, ahol dolgoztam, uniós forrásokat kezelt. Már akkor is kellett az egyetemmel együtt dolgoznom, hiszen pályáztató voltam, a PTE pedig pályázhatott. Késõbb egy magáncégnél területfejlesztési tanácsadóként is dolgoztam, de a piaci szféra annyira nem állt közel hozzám. Törõcsik Mária rektorhelyettes hívott vissza az egyetemre, mert felmérte, hogy uniós források várhatóak, többféle pályázat lesz, amikre készülni kell. Nehéz idõszak volt ez, mert nem volt elõzmény, amibõl kiindulhattunk volna. Kialakítottuk a pályázati osztályt, és mára a PTE-nek erõs rendszere van arra, hogy a pályázati tevékenységet támogassa. Az elsõk között voltunk, akik elkezdték propagálni, hogy muszáj erre ráhangolódnia az oktatóknak, különben nem lesz fejlesztésre forrás. Egy egyetemnek, ahol magas színvonalú kutatás folyik, innovációt is kell termelnie, a kutatást az üzleti világ felé kell tolnia, hogy az eredmények széles körben hasznosuljanak. Szervezetünk ezt a tevékenységet próbálja támogatni a saját eszközeivel, mind jogvédelmi szempontból, mind a szabadalom, a hasznosítás szempontjából. Dobay Péter: Édesapám tanár volt, az õ apja is, meg az õ apja is. Négyen voltunk testvérek. Az ötvenes években, amikor apánk hazajött, áhítattal figyeltük, hogy a piros tintával latindolgozatokat javított. Édesanyám bankban dolgozott, ha bent voltunk nála, kaptunk nyomtatványokat, papírokkal, bélyegzõvel játszottunk. A szellemi munka tisztelete, hogy olvasni kell, rádiót, híreket, zenét kell hallgatni, odafigyelni az emberekre, ez alapvetõ tapasztalat volt nálunk. Iskolában akartam mindig is dolgozni, ezért mentem végül is tanárszakra. Megtapasztaltam a kísérletezõ tudománynak azt a tragédiáját, hogy ha az ember mér valamit két hónapig, akkor esetleg a végén azt kell leírnia, hogy ez a vegyület erre és erre nem alkalmas. Ez is eredmény persze, csak ennél sokkal szebb dolog, hogy ha bemegyek egy órára és utána odajönnek a hallgatók, és kérdeznek. Ez egy azonnali sikerélményt ad, és én kommunikatív ember vagyok. Vannak, akik le is tiltották a Dobayt a levelezõrendszerükrõl, mert amolyan hírterjesztõ vagyok a karon. Volt, hogy olyan szegény voltam – az elsõ fizetésem 1700 Ft volt –, hogy elmentem az Egyetemi Könyvtárba dolgozni. Angol nyelvû könyveket katalogizáltam, és amirõl tudtam, hogy x-et érdekelheti, annak írtam egy üzenetet. A mai napig, ha hallok valamirõl, akkor azt megírom. Az embereket ma már ez fárasztja, de a hallgatónak minden új, nekik még lehet és érdemes mondani újdonságokat. Dobay Kata: Tágabb rokonságban nagyon sokan jártak a PTE-re. Édesapámék négyen voltak testvérek, és a nagymamám korai halálát követõen nagyapám második házasságából még egy fiú született: Dobay Balázs, aki a PTE Gazdasági Fõigazgatóságán dolgozik. De idejártak édesapám testvérei, a testvérem, Péter is itt végzett. Mivel apu is, én is az egyetemen dolgozunk, gyakran otthon is az egyetem a fõ téma – ki mit csinál, mire készül – hiszen közösek a munkatársak, az események. www.pte.hu/alumni

31


Generációk a PTE-n Orbán Zoltán a PTE Pollack Mihály Mûszaki Kar Szilárdságtan és Tartószerkezetek Tanszékének egyetemi adjunktusa, édesapja, Orbán József pedig az Anyagtan-Geotechnika és Közlekedésépítési Tanszék vezetõje. Egy család, egy egyetem – de milyen élmények? ANDA Zsófia összeállítása

Orbán József Eredetileg dombóvári vagyok, ott végeztem a gimnáziumot, majd felvettek a Mûszaki Egyetem építész szakára. Az egyetem elõtt kötelezõen dolgozni kellett egy évet, így kerültem Pécsre a Cementipari Vállalathoz mûszaki rajzolónak. Itt azt mondták, hogy ne menjek Budapestre, mert nekik nem építészmérnök, hanem betontechnológus kell, és ilyen képzés Moszkvában van. Állami ösztöndíjjal mentem ki az akkori Szovjetunióba, az Építõmérnöki Egyetem betontechnológia szakát 1969-ben fejeztem be. Oroszból érettségiztem, de a nyelvet kint tanultam meg. Kezdetben rengeteget szótáraztam éjszakánként, majd az orosz diáktársaimtól, úgymond az utcán sajátítottam el a nyelvet. A Pollack Mihály Mûszaki Fõiskola megalakulásakor, 1971-ben kezdtem el tanítani másodállásban az építõanyagok és a betontechnológia tantárgyakat, majd nem sokkal késõbb fõállású oktató lettem. 1974-ben Pécsen komoly pinceproblémák voltak, melynek megoldására egy tanár kollégával kidolgoztunk egy új technológiát, a pernyegázbetonos pincetömedékelést. Szolgálati szabadalom lett belõle, ebbõl készült a doktori munkám is, és ez volt az a téma, melynek köszönhetõen kutatómérnökké váltam, megtanultam szakirodalmat feldolgozni, szakcikkeket írni. A tudományos munkába bevontam a hallgatókat, diákköri munkában dolgoztunk a pécsi 25 emeletes épületen is, beszámolókat írtunk, országos konferenciákra mentünk, ahol elsõ díjakat és Pro Scientia aranyérmet is nyertünk. A Pollackon az építészetnek különösen jó híre van, és a visszajelzések azt mutatják, hogy erõsek vagyunk minden téren. Új szakok, képzések indulnak sorban, de az én óráimat kevesen kerülik ki, mert anyagismeretet szinte mindenki tanul. Amikor még nem volt kreditrendszer, nem cserélõdtek a hallgatók, így bizonyos értelemben jobb kapcsolatot tudtunk kialakítani a diákokkal, hiszen ugyanazokat az arcokat láttuk. Ma nagyon vegyes a társaság, például évfolyamtalálkozót nehezen lehet már tartani. Ha vizsgáztatok, már az elsõ szavakból meg tudom állapítani, hogy mennyire felkészült a hallgató. A mai diákok nem kevésbé okosak, vagy kevésbé felkészültek, csak más az érdeklõdésük. De ez több tényezõs ügy. Sokan jönnek csak úgy egy diplomáért, lógatják a lábukat, viszont nincs is olyan motiváció, mint régen, amikor a munkafelhívások itt lógtak a hirdetõtáblákon, és a diákok tudták, hogy lesz állásuk.

32

www.pte.hu/alumni

Az Izsevszki Állami Mûszaki Egyetemet (Udmurt Köztársaság) a háború után hozták létre 1952-ben, akkor még a hadiüzem számára képeztek mérnököket. Egyszer Budapesten, a finnugor népek találkozóján ennek az egyetemnek a rektora és Tóth rektor egymás mellett ültek, és a beszélgetésbõl született egy közvetlen együttmûködési szerzõdés. Az orosz nyelvtudásom révén én lettem ennek a kapcsolatnak a felelõse, azóta minden évben legalább kétszer megyünk hozzájuk, címzetes tanárnak is kineveztek. A csereprogram keretében tehetséges diákokat küldenek ide tanulni, hogy ismerkedjenek az õ szemükben varázslatos európai építészettel, a mi diákjainknak pedig érdekes élmény megismerni a hagyományos orosz kultúrát, kedvesek, befogadóak az emberek, ráadásul a diákok már tudnak beszélni egymással angolul. A fiam másik tanszéken van, az a tudománycsoport, tudományterület, amit õ oktat, kis átfedésben van az enyémmel. Építõanyagokat és betontechnológiát tanítok, õ viszont a beton, vasbeton szerkezetek statikájával, méretezésével, szerkesztésével foglalkozik. Vagyis részben arra támaszkodnak az elõadásai, amit én tanítok, szoktam is mondani a hallgatóknak, hogy tanuljanak, ne hozzanak szégyenbe a fiam elõtt. Dolgoztam egy építõanyagipari-katalóguson, ami felölelte a Magyarországon gyártott összes építéshez használatos terméket. Ennek köszönhetõen nagyon jó kapcsolataim vannak a gyártókkal, személyesen ismerem a cégek képviselõit, és ez a munkámhoz és az oktatáshoz is rendkívül hasznos. Gyakran hívok vendégelõadót az elõadásaimra, de a szakképzési hozzájárulásoknál, támogatásoknál is jól jönnek ezek a kapcsolatok. Annak idején én tartottam a tornaedzéseket a középiskolában, mert idõs volt a tanárunk, a tornászlányoknak, köztük a feleségemnek is én fújtam a sípot. Aztán egymás partnerei lettünk a tánciskolában is, ez pedig már menthetetlenül házassághoz vezetett. Amikor hazajöttem az egyetemrõl, akkor házasodtunk össze. A felesé-


gem a PTE 2-es sz. gyakorlóiskolájában volt tanítónõ, a rajz szakot itt, a mi egyetemünkön végezte a kaposvári iskola után. Mivel pedagógiát is végzett, a Neveléstudományi Intézetben volt óraadó, a kooperatív módszert tanította a leendõ tanároknak mint volt tanár. Hobbim a fényképezés, nagyon sok felvételt készítek a tananyagokhoz kapcsolódóan, és szeretek fotózni az utazásaimon is. Az órák végén a hallgatók kérésére mindig más és más népek kultúráját, építészetét mutatom meg nekik a képeimen keresztül.

Orbán Zoltán Dombóváron születtem, de kisgyerekkorom óta Pécsen éltünk. Ide jártam iskolába is, a Nagy Lajos Gimnáziumban végeztem. A gimnázium után, amikor felvételiztem, Pécs azért nem került szóba, mert nem volt egyetemi szintû mûszaki képzés – így kerültem a BME-re. De amióta csak elkerültem a városból, kerestem az alkalmat, hogy visszajöhessek. Az egyetem után Budapesten maradtam tudományos ösztöndíjasként néhány évig, ennek keretében kerültem ki Angliába, ahol egy kutatóintézetben dolgoztam. Az angliai kitérõm után még Pesten maradtam két évig, majd a Pollackon adódott egy tanársegédi állás a Szilárdságtan és Tartószerkezetek Tanszéken, ahol most is dolgozom. 2000-ben jöttem vissza Pécsre. Pontosan azokat a tárgyakat, azt az anyagot kellett oktatnom, amellyel mint tudományos ösztöndíjas foglalkoztam. Az oktatói tevékenységem mellett szakértõként, fejlesztõmérnökként is dolgozom, édesapámmal együtt van egy szakértõi cégünk, elsõsorban szerkezetek diagnosztikájával foglalkozunk, minõség ellenõrzéssel, és egyéb tervezési, szakértõi tevékenységgel. A mérnökiszakértõi munka és az oktatás maximálisan kiegészíti egymást. Annak nem is lenne alapja, ha pusztán csak tanítanám mindezt, mert úgy gondolom, a mi szakmánkban nagyon fontos, hogy ne szárazon elméleti dolgokat próbáljunk átadni, hanem a tapasztalatainkról, gyakorlati tevékenységrõl is beszéljünk a hallgatóknak. Egy építõmérnök számára igen fontos a terepmunka, ugyanis ott lehet iga-

zán „testközelbe” kerülni a szerkezetekkel. Különösen élvezetesnek tartom, ha a munkák összes fázisában részt vehetek, akár még az azokat elõkészítõ kétkezi munkában is. Szakértõként hídszerkezetekkel, betonanyagú és falazott anyagú szerkezetek mechanikájával, tervezésével, régi hidak rehabilitációjával foglalkozom. Ez a kedvenc szakmai tevékenységem és kutatási témám, volt szerencsém egy nemzetközi kutatási projektet is vezetni ebben a témában, amely során 14 ország részvételével végeztünk kutatásokat több országban. Ehhez kapcsolódó témából írtam a PhD disszertációmat is, melyet külföldön védtem meg. Ezzel a munkával többek között az volt a cél, hogy a magyar gyakorlatban is felhasználható új technológiák, szabadalmak születhessenek. Jelenleg az eredmények hazai gyakorlati hasznosításának elõkészítésén dolgozom ipari partnercégekkel együttmûködve. Ami a mi szakterületünket illeti, viszonylag kevés olyan intézmény van ma Magyarországon, ami a Pollackhoz hasonló oktatási profillal rendelkezik. Bár a legnagyobb presztízse még mindig a Budapesti Mûszaki Egyetemnek van, de úgy látom, hogy ott elsõsorban az elméleti oktatást részesítik elõnyben, nálunk pedig inkább nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlati jellegû tudásanyag átadása. Mindig is fontos volt számunkra, hogy az ipari kapcsolatokat erõsítsük, és az ottani információkat, újdonságokat, eredményeket is behozzuk az oktatásba is. A 10 évvel ezelõtti helyzettel összehasonlítva meg kell állapítanom, hogy a hallgatók létszámának jelentõs növekedésével egy kicsit tömegképzés alakult ki nálunk is. Ez sajnálatos módon azt is jelenti, hogy sokkal kisebb figyelem jut egy-egy diákra. Azt kell, hogy mondjam, tíz évvel ezelõtt sokkal családiasabb volt a légkör a kisebb csoportok miatt, mindez a hallgatók és talán az oktatók hozzáállásában is megmutatkozott. Édesapámmal nem azonos tanszéken dolgozunk, így nincs köztünk amolyan alá-fölé rendelt viszony. Abból a szempontból volt számomra elõnyös helyzet, hogy õ itt tanít, mert rengeteg tanácsot tudott adni mind az oktatást illetõen, mind a kutatás-fejlesztés tekintetében. Õ régebbi motoros a szakmában, kiterjedt kapcsolatrendszere van, és ezt a közös vállalkozásunkon keresztül és a kutatásokon keresztül is nagyon jól ki tudjuk használni. Haza nem szívesen visszük a munkát, de elõfordul, hogy egyetemi kérdésekrõl, hallgatókról beszélgetünk otthon is. Az orvosi karon végzett a feleségem, aki mánfai lány volt, és õ is nagyon kötõdik a városhoz. Háziorvosként dolgozik, és most alakít egy háziorvosi praxist egyetemistáknak és egyetemi dolgozóknak, immár õ is egyetemi alkalmazott lett. A PTE 1. sz. gyakorlóiskolájába jár nagyobbik lányunk. Szeretem Pécset, mert emberi léptékû város, minden megtalálható itt, és az ember mégsem veszik el a nagyvárosi forgatagban. Megfelelõ hely egyetemistának és családos embernek egyaránt. Nagyon sokat sportoltam középiskola alatt, egyetem alatt, és ez máig megmaradt, legalábbis erre törekszem. Ha újra nekikezdhetnék a tanulmányainak és választhatnék a PTE mostani képzései közül, lehetséges, hogy valamilyen zenei képzést választanék, nagy zenerajongó vagyok. De a mûszaki tudományok állnak igazán közel hozzám, a helyemen vagyok, úgy érzem.

www.pte.hu/alumni

33


Akikkel nap mint nap találkozunk PÁLFI Melinda összeállítása

Csibészségek pártfogója Messzinger Józsefné 1983 óta dolgozik az ÁJK takarítónõjeként. Egyszer csak bejöttünk ide a gondnokságra, hogy van-e itt felvétel, és azóta itt is ragadtam. Akkor még egészen más volt az egyetem, az épület sem volt még ilyen szépen felújítva. Rengeteg diák volt akkor is már, fõleg levelezõsök voltak nagyon sokan. Hogy milyenek voltak az akkori diákok? Csibészek voltak, mint a mostaniak. Például a 025-ös teremnek utcára néz az ablaka, mi reggel már mindjárt azzal kezdtünk, hogy szellõztettünk. A diákok pedig, hogy jó helyet kapjanak a vizsgán, és hogy tudjanak jól puskázni, bemásztak az ablakon. Amikor mentünk vissza, sorban emelkedtek fel a fejecskék, hogy ne féljenek, csak mi vagyunk, de persze akkor mi már jól megijedtünk. Persze többször nem csinálták meg, de a jó jegyért és a jó helyért azért próbálkoztak.

itt, konkrétan 14 éves koromban. Elképesztõen nagy mázlim van, hogy itt dolgozhatok, nagyon szeretem ezt a munkát. A könyvtárban mindig örülünk, ha látunk egy régi arcot visszajönni. A kedvenc olvasónk, Romhányi György nagyon udvarias és kedves ember volt. Amikor építették a könyvtárat és lezárták az utat, szegény professzor úr az utat eltorlaszoló darus kocsi alatt is bekúszott, mert hozta vissza a könyveket. Mert akkor is még a kötelesség járt a fejében, hogy visszahozza a könyveket, pedig hát az oktatókat nem büntetjük meg.

Az ÁOK-s végzõsök pótmamája

A régi idõkben volt még olyan, amikor tartották ezeket a diáknapokat, hogy megcsinálták azt, hogy ugyanabba a 025-ös terembe bevittek szamarat, meg kecskét. És ugye felmentek az állatok azon a lépcsõs dobogón, de visszafele már nem akartak lejönni. Volt, hogy a folyosót beszalmázták, olyan volt, mintha régi börtön lett volna. Ilyen kis ötletes csibészségeket gyakran csináltak.

Kisasszonyok és fiatalemberek Káplárné Nagy Rózsa 29 és fél éve dolgozik könyvtárosként az Egyetemi Könyvtárban, mosolyogva és türelemmel fogadja a hallgatókat, kisasszonynak és fiatalembereknek szólítva õket. Általános iskolás korunkban elhozott minket ide a könyvtárba az osztályfõnökünk, és arra gondoltam, hogy milyen jó lehet itt dolgozni. Érdekes, hogy ezt a történetet el is felejtettem, és amikor egyszer leltároztuk a Klimo-anyagot – egész nyáron át ott ültünk, de életem legszebb nyara volt –, akkor jöttem rá, hogy én már jó pár évvel ezelõtt jártam 34

www.pte.hu/alumni

Mészárosné Piroska 2005 szeptemberében kezdte a tanévet az ÁOK ruhatárában, jelenleg portásként dolgozik, és bevallása szerint rengeteg vidám vagy éppen megható történettel lett gazdagabb az elmúlt években. Kedves történet volt, amikor az arab diákok – mivel náluk nincs karácsony – itt maradtak a téli szünetben. Karácsony utolsó napján, amikor senki sem volt már az egyetemen, odaálltak a pult elé sorban, és elénekelték a Merry Christmast, és mindenkitõl kaptam szaloncukrot. A mai napig meghatódva gondolok erre. Volt, amikor hoztak nekem sütit. Jaj, mondtam a fiúkának, hogy nem azért pakolták otthonról, hogy engem megkínáljon. De õ mégis szeretné. Aztán elhozta a receptet, mert annyira finom süti volt. Volt olyan kislány,


akinek egész évben én vigyáztam a holmijára. Mert annyira feledékeny, és mindig 70 csomaggal járt. Mondtam neki, ez magánál biztos karmikus, mert az nem létezik, hogy ennyi cuccot kell állandóan cipelni. Hol a kockás, hol a csíkos, hol a nem tudom mije veszett el, tudták is, mindenki ide adta le az elvesztett holmijait. Megkérdeztem tõle, mit választ az orvosi pályán belül. Mondtam neki, ajánlom a pszichiátriát, mert az összes pszichiáter ilyen. Kicsit olyan mûvészlélek volt egyébként is. Baráti kapcsolat alakult ki a diákok és köztem, sokszor amolyan pótmama is voltam. Szép évek voltak, nagyon szerettem ott dolgozni. Úgy gondolom, hogy az életben amit adunk, azt kapjuk vissza. Nagyon sok szépet kaptam, amikor nem is volt olyan jó kedvem, akkor is inkább õk kérdezték, hogy csak nincs-e valami baj? És akkor már nem is volt semmi bajom. Azt gondolom, sokat segíthet a kisegítõ személyzet abban, hogy a hallgatók jól tanuljanak, nyugodtak legyenek, érezzék azt, hogy ez a munka nekünk nem jelent terhet, és nem csak a fizetésért tesszük, hanem mert jó a légkör. Nekem az nagy öröm, amikor megismernek a buszmegállóban, és azt mondják, csókolom Piroska néni. Ez a legszebb köszönet.

Kezit csókolom mindenki Anti bácsijától Rack Antal 2008. óta a FEEK portása, elõtte a takarítók vezetõjeként dolgozott. Most mindenki Anti bácsija, aki széles mosollyal köszönti az épületbe lépõ hallgatókat és dolgozókat. Nagyon jó itt dolgozni, én mindig is szerettem emberek között lenni. Nagyon kedvesek a kollégák és a diákok is. A ifjúsághoz türelem

kell, az tény és való, de a fiatalság az bohóság. Cserébe feledtetik az emberrel a kort. El is fogadtak a fiatalok, jönnek, és mondják, hogy Anti bácsi jó napot kívánok. Örök életemben az volt a filozófiám, hogy amikor reggel felkel az ember, hiába van sötét és hideg idõ, akkor sem szabad a munkahelyre úgy bemenni, hogy azt éreztessük, rossz kedvünk van. Én azt mondom, ha reggel hat óra is van, szeles idõ, meg elment a busz az orrunk elõtt, akkor is az a fontos, hogy érezzék, olyan helyre jöttek, ahol mosolyognak, udvariasan fogadják. Távozáskor is ugyanígy kezit csókolom, viszontlátásra, jó pihenést. Mindez nekem is jobb érzés. Nagyon változó, hogy milyenek a mostani diákok. Én azt mondom, hogy mindenkivel meg kell találni a megfelelõ hangnemet. Van, akire rászólok, hogy ugyan már, szállj ki a zsebedbõl, mert zsebre tett kézzel próbál beszélni, de aztán már a következõ alkalommal már nem úgy lép oda hozzám. Szeretek itt dolgozni, vannak olyan dolgozók és diákok is, akik talán már ragaszkodnak is hozzám, és bízom benne, hogy még hosszú évekig lehetek itt portás.


Most, SEBREK ZSUZSANNA PMMK A gimnázium évei alatt már tudtam, hogy mûszaki pályára szeretnék lépni, az építészet érdekelt a leginkább. Azért a PTE-t választottam, mert nem akartam Budapestre költözni, Pécs szimpatikus város volt, és itt lehetett építészeti szakirányra jelentkezni. Aztán az elsõ félév matematika erõsen elgondolkodtatott, de kitartottam. Lassan, de biztosan alakult ki a pécsi baráti köröm is. Két évet a Bosziban laktam, biztos támpont volt a kollégium, együtt készülõdtünk az évfolyamtársaimmal a zhk-ra, és most már mosolyogva gondolok vissza azokra a hajnali órákra is, amikor madárcsicsergésre fejeztük be a munkát. A gólyabál reggelén a szintünkön minden évben összeálltak a felsõbb éves hallgatók, és minden egyes szobába bekopogtak pálinkával a kezükben a „kötelezõ” reggeli koccintásra. Késõbb a barátaimmal albérletbe költöztünk, egyrészt csendesebb életre vágytunk, másrészt a rajzokhoz, a munkához nagy térre volt szükségünk. Ma is legenda, hogy a Boszorkányban némelyik rajzoláshoz használt turbóasztal, vagyis üveglap a város telefonfülkéibõl állt össze. A 2009-es tavaszi félévet Dániában töltöttem Erasmus-ösztöndíjjal, nagyon izgalmas idõszak volt, mely a bulizás mellett a kirándulásokról és persze a tanulásról is szólt. Az elsõ gyakorlati helyemen – még másodéves hallgatóként – egy építkezésen voltam az építésvezetõ mellé beosztva. Itt szembesültem elõször azzal, hogy nõként a kivitelezésben nehéz tekintélyt és bizalmat szerezni. De túléltem, és nem lehetetlen az sem, hogy a terepen folytassam a diploma utáni éveimet. Szeretnék továbbtanulni, szakirányú szakképzést végezni. Ha Pécsen lesz rá lehetõség, akkor itt, de ha nem, akkor a munkám dönti el, hogy merre tovább.

NÉMETH PÉTER PTE KTK Annak idején azért jelentkeztem a közgázra, mert azt gondoltam, ide akkor jönnek az emberek, ha szeretik a törit és matekot – legalábbis így láttam akkoriban. Aztán még gimis negyedikes koromban részt vettem egy felkészítõ táborban, amit a KTK Tehetségért Mozgalom nevû diákszervezet rendezett. Akkor jártam elõször Pécsett, és nem csak a várost, de azokat az embereket is megszerettem, akik a táborban voltak – a közgázos felsõbbévesek tartották az órákat, és már ott a táborban nagyon jó társaság alakult ki. A bátyám is a pécsi közgázra járt, s az õ tapasztalatai alapján arra számítottam, hogy nem lesz túl könnyû dolgom – ez be is igazolódott. De szerintem megéri, mert talán sablonosnak tûnik, ha azt mondom, hogy ez az egyik legjobb közgáz diploma az országban, de ez tényleg így van. Szakmailag is elég sokat tud az ember fejlõdni, bár magától nem hullik az ölébe senkinek semmi, elég sokat kell tenni sulin kívül is: pl. ott a TDK, bár szerintem a diákszervezeti ténykedés is idetartozik, ami a KTK-n tökjó, kb. tíz ilyen szervezet van és mind mûködik. Hiába kapom most kézhez a diplomám, annyira nem érzem, hogy vége lenne. A tervem az, hogy továbbtanulok. Be is adtam a jelentkezésem februárban, mégpedig a BTKra, szociológia szakra, mert úgy vélem, az jól kapcsolódik a mostani specializációmhoz, a marketinghez. De lehet, hogy a jelentkezés csak kidobott pénz lesz, mert a közgázos PhD is vonz: fõleg, hogy a marketingkutatás módszerei is érdekelnek, szívesen kutatnék a témában. Nemrég részt vettünk néhány évfolyamtársammal egy versenyen, amin egy marketingkommunikációs kampányt kellett írnunk. Ennek kapcsán beszélgettünk egy reklámügynökség munkatársaival, és bevallom, nagyon megfogott az ottani miliõ, s ezután egész jó kis ötleteket gyártottunk a csapattal – akár ebben is látok lehetõséget.

36

www.pte.hu/alumni


hogy a kezedben van CZOBOLY GERGELY ÁJK Pécs adta magát a választásnál, hisz itt születtem és itt is élek a mai napig, és hogy miért épp a jogi képzést választottam, ugyancsak a családi kötõdéseket tudom említeni. Édesapám ágán generációk végeztek a jogi karokon és lettek jogászok, e sorban pedig különösképp édesapám jelentett példát számomra. A pécsi jogi kar véleményem szerint az ország legjobb jogi karainak egyike. Felszereltsége és az itt oktatók felkészültsége országos viszonylatban is kimagasló. Az egyetemen rengeteg ismerõst és pár nagyon jó barátot is szereztem. Emellett a feleségemmel is az egyetemen találkoztam, így számunkra az egyetemi kapcsolatok kifejezés egészen speciális jelentéstartalommal bír. Az egyetem kezdetén jogászbulikba jártunk, aztán a különbözõ versenyek és pályázatok következtében lecsökkent ezeknek a száma. Most már a barátaimmal az olyan helyeket preferáljuk, ahol kellemes környezetben tudunk beszélgetni. Szerencsére Pécs bõvelkedik az ilyen helyekben. Személy szerint nagyon szerettem a jogi tárgyú versenyeket, így ahol csak lehetett, megpróbáltam részt venni rajtuk. Az OTDK mellett így többször is részt vettem perbeszédversenyeken, többek között 2009-ben az országos polgári jogi jogesetmegoldó versenyen. Emellett a jogi karon rendkívül sok és színvonalas konferencián vettem részt, ezeken bárki kipróbálhatta magát és rutint szerezhetett a tárgyalótermi vitákhoz. A verseny amellett, hogy rendkívül jó tapasztalatokkal szolgál a viták és a nyilvános szereplés terén, egyben ösztönzi is az embert, hogy merjen gondolkodni. Távolabbi terveim között egy jogi praxis szerepel, ahol adóperes képviseletet szeretnék ellátni. Közelebbi terveimben pedig mindenképpen a tanulás – PhD és közgazdász másoddiploma – szerepel. Mindezt pedig, ha tehetem, Pécsett szeretném megvalósítani.

HATVANI DIÁNA ÁOK Már gyermekkorom óta nagyon szerettem volna orvos lenni, és azért választottam Pécset, mert ez volt a legpraktikusabb számomra, az egyetem közel van a lakóhelyemhez. Az elején nagy buzgalommal álltam neki a tanulásnak, a társaság, a közösségi élet is nagyon jó volt és az is maradt, de nem gondoltam volna, hogy ennyi lemondással, küzdéssel jutok el a mostani helyzetemig. Ha újrakezdhetném, már nem biztos, hogy az orvosi pályát választanám, nem csak a nehéz évek miatt, hanem az orvosok nem túl biztos jövõjére nézve is. Voltak különösen nehéz félévek, az anatómia szigorlat, az élettan. Aztán felsõbbévesként már valamivel könnyebb, a klinikum már nem megy olyan nehezen, ha megvan a megfelelõ elméleti háttér. De ami a közösséget illeti, e téren szívesen gondolok vissza az elmúlt évekre, a sok közös programra, és szerencsés vagyok, mert nagyon jó barátokra tettem szert az egyetem falain belül és kívül egyaránt. Világéletemben kollégista voltam, amit az egyetem alatt is nagyon élveztem, nagycsaládosként mindig megkaptam a lehetõséget, hogy kollégiumi helyem lehessen. A Pécsett töltött évek alatt megismertem a fõbb szórakozóhelyeket, a kollégiumi bulikban rendszeresen megfordultam a barátaimmal, és többször segítettem a Teaház szervezésében. Három éve folytatok TDK munkát, a Szívgyógyászati Klinikán gyógyszerrel bevont sztenteket vizsgálunk, melyekkel érbetegségek gyógyíthatók nagyobb mûtétek nélkül. A kutatómunka hasznosságát leginkább az ismeretségi köröm bõvülésében tapasztaltam, és érdekes kitérõ megismerni ilyen részletesen egy témát. A diploma megszerzése után nagyot pihenek a nyáron, hogy októberben újult erõvel vessem bele magam a rezidensi munka forgatagába, belgyógyászatra és családorvosnak is beadom a jelentkezésem. Pécsett, vagy a szülõvárosomban szeretnék majd elhelyezkedni.

www.pte.hu/alumni

37


Most, NEMES ZSUZSA MK Utólag örülök, hogy második próbálkozásom után vettek föl a Pécsi Tudományegyetem Mûvészeti Karára, mert a csoport, ahová kerültem nagyon sokat jelentett számomra, az õ társaságuk és segítségük erõsen hatott rám. A Mûvészeti Karon egyébként kevesen vagyunk, így sokkal szorosabb barátságok kötõdnek, mint más karokon. Az egyetemen töltött évek alatt sokat tanultam, fõleg a mesteremtõl, a Munkácsy-díjas Valkó Lászlótól, aki nagyon megértõ ember, nem erõltetett soha rám semmit, mégis mindig elmondta a véleményét, ami nagyon hasznos volt a mûvész fejlõdésem szempontjából. Jelenleg a szakdolgozatomat írom és ez egy kicsit elveszi az idõmet az alkotástól. A témám a nosztalgia szerepe a képzõmûvészetben. Fõleg Gulácsy Lajos és Szerb Antal mûvészetével foglalkozom (az utóbbi idõben erõsen érdekelni kezdett a képzõmûvészet és az irodalom kapcsolata). Szerb Antal írásai nagy hatással voltak rám, mindent elolvastam tõle, nemcsak szépirodalmat, mint az Utas és holdvilág, hanem még az irodalomtörténeti írásait is. Õ írja valahol, hogy a „régi szép idõk” nem tudni miért, de valamiféle honvágyat keltenek az emberben. Persze a régi kor sem volt jobb, mint ma: ezt hívom nosztalgiának. Gulácsynál az emlékképek, az olvasmányok emlékképei, valamint az elképzelt dolgok összekeverednek és valami egységessé állnak össze. A benyomások és az emlékek tûnékeny dolgok: a képi megjelenítés is érzékelteti ezt, mert Gulácsy festményein – például a Rózsalovagon – nincsenek erõs körvonalak és élénk színek. Erasmus-ösztöndíjjal nemrég Provance-ban, Dél-Franciaországban jártam, nagyon jól éreztem magam, így a jövõben is azt tervezem, hogy külföldre megyek tanulni: Franciaországba még szívesen visszamennék, de emellett Olaszország is nagyon vonz.

ANTON BENDARZSEVSZKIJ BTK Kommunikáció–történelem szakos vagyok, idén végzek mindkét szakomon. Az itt töltött hat év mindenképpen pozitív élményekkel gazdagított, nagyon sokat tanultam, és ha választanom kell, a történelem érdekelt legjobban. Itt Pécsen a kommunikáció szak közelebb áll a társadalomtudományokhoz, mint az újságíráshoz, amivel foglalkozom, rovatvezetõje vagyok egy online politikai lapnak, a posztszovjet térséggel foglalkozom. Mind a kommunikáció szakos, mind a történelem szakos szakdolgozatom ezzel a területtel foglalkozik. Az elõbbi a bolsevik sajtó retorikáját elemzi, azt, hogy ez hogyan befolyásolta a kollektív emlékezetet, ehhez Szentpéterváron folytattam kutatásokat. Az utóbbi Belorusszia demokratizálódásáról szól. Azért választottam ezt a témát, mert Belorusszia fehér folt a magyar kutatásban. Az egyetemen a MOSZT-kutatócsoportnak is a tagja vagyok, ahol fordítással foglalkozom, illetve a nyelvi lektora vagyok a kiadványoknak. Ez a kutatócsoport jó lehetõség volt számomra, hogy publikálhassak és konferenciákon adhassak elõ. Négy nyelven beszélek: oroszul, magyarul, németül és angolul. Az orosz és magyar anyanyelvem. Az orosz nyelv számomra azért fontos, mert körülöttünk jórészt szláv államok vannak, és akárhová megyek, mindenhol meg tudom magam értetni. Az angol nyelvet nemrég külföldön is gyakorolhattam, mert ösztöndíjjal Angliában voltam fél évet, ahol politológiát hallgattam. Sokan azt mondják, hogy a fiatal munkakeresõknek kevés a lehetõsége, fõleg a bölcsészeknek. Ezzel nem igazán értek egyet. Igaz, hogy nincs annyi sanszunk, mint a programozóknak és a közgazdászoknak, de aki sok helyre elküldi az önéletrajzát, és jó nyelvismerettel, illetve referenciákkal rendelkezik, szerintem könnyen találhat állást.

38

www.pte.hu/alumni


hogy a kezedben van JUNG ZOLTÁN IGYFK Középiskolás éveim alatt nagyon megszerettem Szekszárdot, ezért késõbb úgy gondoltam, hogy felsõfokú tanulmányaimat is itt folytatom, itt végzem el a fõiskolát. A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fõiskolai Kar kínálata között szerepelt az a szak, ami a leginkább érdekelt: kommunikáció és média szakra jártam (a képzés elõdje a kommunikáció és magyar szak volt). A fõiskolás éveim remek hangulatban, néha kevesebb, néha több tanulással teltek. Mivel ez egy igen kis létszámú iskola, így a közösségi légkör is családias volt, amit nagyon élveztem. Albérletben lakni Szekszárdon egy átlagos fõiskolásnak nem éppen kifizethetõ, ezért kollégista lettem. A sok rémhír ellenére én nagyon élveztem azt a néhány kollégiumi esztendõt, ráadásul a kollégiumi „családomat” semmi sem pótolhatta. A fõiskolás évekkel megkezdõdtek a hajnalokig tartó ébrenlétek is: rengeteget tanultunk és buliztunk. A városban több hangulatos sörözõ, szórakozóhely található, az egyik kedvenc kocsmánk a Húsvasaló volt, de van a városnak állandó fõiskolás klubja is, ahol minden kedden fõiskolás bulival várják a diákokat. A képzés lehetõséget biztosított gyakorlatra is, órai keretek között voltunk televíziós, rádiós és újságírói gyakorlaton is. Ezekbõl az órákból lehetett volna több is: igazán hasznosak voltak ezek a lehetõségek, hiszen bepillanthattunk az igazi munka valódi világába. A fõiskola jó elméleti alapot adott a továbbtanuláshoz, így megpróbálom a mesterképzést. Mindenképpen a kommunikációs vonalat szeretném továbbvinni, olyan mesterképzést keresek majd, ami segítheti a karrieremet. Rádiózással, televíziózással szeretnék foglalkozni: elsõsorban az operatõri vagy a vágói munka érdekel, de szóvivõként is kipróbálnám magam.

TÖTTÖSI ADRIENN ETK A véletlen hozta úgy, hogy az ETK-ra kerültem. Eredetileg pszichológia szakra akartam jelentkezni, de a négy év alatt nagyon megszerettem azt, amit csinálok. Amikor az egyik dietetikus tanárom már az elsõ óráján azt mondta, imádja a szakmáját, az nagyon erõs motiváló erõként hatott rám. Ezen az órán jöttem rá, hogy ezt a szakmát nemcsak szeretni lehet, rengeteg lehetõséget is kínál. Nagyon kedveltem az egyetem légkörét is, persze kicsit furcsa volt, hogy ennyi lánnyal jártam egyetemre: a szakirányomon csak egy fiú végez. Szakdolgozatomban a gyermekkori elhízás okaival foglalkozom. Ez nagyon komplex és napjainkban egyre fontosabb téma: Magyarországon is növekszik ennek a kórképnek a gyakorisága, az elhízás pedig növeli az egyes súlyosabb betegségek kialakulásának az esélyét. Sajnos itthon még nem szabályozzák azokat a tényezõket, amik befolyásolhatják a gyermekek egészségét, vagyis például az elfogyasztott ételek összetételét. Sokat számít a családi és az iskolai környezet, befolyás is. Így az eredeti tervem, a pszichológia közvetetten kapcsolódik is ehhez a témakörhöz. Számos betegséget meg lehet elõzni pusztán a táplálkozási szokások és az életmód megváltoztatásával. A kutatásaim feltérképezik a problémák okait, így talán lesz lehetõségem segíteni is másokon. Jelenleg Budapestre felvételizem MSc-re, ha felvesznek, folytatni szeretném az itt megkezdett munkát. Sok társam úgy látja, hogy nagyon nehezen lehet elhelyezkedni a szakmában, de én nem látom ilyen borúsan a helyzetet, mert szerintem az egész országban, de itt Pécsen is sok lehetõség adódik. Csak figyelni kell a lehetõségeket, és pályázni sok helyre.

www.pte.hu/alumni

39


Most, hogy a kezedben van ERNSZT DÁVID TTK Komlón lakom, így régóta ismerem Pécset, és nagyon szeretem ezt a mediterrán jellegû várost. Az egyetem közelsége is befolyásolt a döntésben, valamint pár ismerõsöm is épp idejárt vagy itt végzett, és az õ hatásukra választottam végül is a PTE-t. Már gyerekként is rajongtam az állatokért, és nagyon érdekelt a természet mûködése, egyértelmû volt, hogy a biológia szakot választom. Nem bántam meg, hogy idejöttem. Sok jó élménnyel gazdagodtam, érdekes embereket ismertem meg, és az oktatással, a tanáraimmal is meg vagyok elégedve. Sok új havert szereztem, néhány igaz barátot is, és a szerelem sem került el. Ha segítségre volt szükségem, mindig volt kihez fordulni – és persze ha bulizásról volt szó, a jó társaságban sem volt hiány. Nincs olyan hely, amire azt mondanám, hogy a törzshelyünk volt, sikerült az összes egyetem környéki sörözõt megismerni, és a legtöbb pécsi szórakozóhelyen is megfordultunk. A kollégiumi bulikat és az albérletes házibulikat sem hagytuk ki soha. Az egyetem alatt nem költöztem be a városba, ma is minden nap busszal járok Pécsre, ami néha fárasztó, de annak is megvan a maga hangulata, amikor a buszon egymásnak dõlve alszunk, vagy épp nagy feltûnést keltve hangosan röhögünk az elõzõ nap történt sztorikon. A gólyatábor felejthetetlen élmény volt. Emellett a kari napok, szakhetek és a PEN kötelezõ program volt. Streetball bajnokságokon is játszottam, és pár érdekes konferencián is részt vettem. Az állásbörzék hasznosnak bizonyultak, hogy tiszta képet kapjak a munkaerõpiac elvárásairól. A munkavállalást, ha lehet, még késõbbre hagynám, inkább mesterképzésen szeretném folytatni tanulmányaimat. Pécs mellett több egyetemen is megjelöltem biológiával kapcsolatos szakokat, de örülnék, ha továbbra is Pécsen tanulhatnék.

VARGA KRISZTINA FEEK A három évbõl, amit a PTE FEEK-en töltöttem, az elsõ kettõt inkább egyfajta útkeresésnek nevezném. Az utolsó év volt igazán meghatározó, hiszen ekkor választottam a szakirányomat és ekkor találtam meg, illetve véglegesítettem a kutatási témámat is. Bár még nem akarom kijelenteni, hogy felnõtt vagyok, mindenképpen érettebbé váltam az itt töltött idõ alatt, rengeteg embert ismertem meg. Jelenleg a zsidóság kultúráját, identitását vizsgálom. Úgy vélem, hogy erõteljesen érzékelhetõ ma az antiszemitizmus Magyarországon, így nagyon fontosak az olyan kutatások, amelyek nyitnak a zsidóság, a zsidó kultúra felé. Huszár Zoltán volt a témavezetõm, és Agárdi Péter kurzusai is sok mindenben formálták a mostanra kialakult világnézetemet. Szakdolgozatomban budapesti zsidó szervezetek hagyományõrzõ és kultúraközvetítõ szerepét vizsgáltam. Kiválasztottam tíz szervezetet, ezek közül kiemeltem a Magyar Zsidó Múzeumot, ami a hagyományõrzésnek egy fontos helyszíne, a Bálint Házat, ami a kultúraközvetítés szempontjából meghatározó, az oktatásnál pedig kiemeltem a Lauder Közösségi Iskolát, és az ifjúsági szervezetekkel foglalkoztam részletesen. A felvetésem az volt, hogy csökkent ezen intézmények látogatottsága, de néhol érzékelhetõ a turizmus hatása. A szervezetek próbálnak nyitni a nem zsidó származásúak felé is, de talán épp az antiszemitizmus miatt ez igen nehéz. A jövõben szeretném a kutatásaimat folytatni, itt Pécsen MA-n tanulok tovább. Terveim között szerepel még a kommunikáció MA elvégzése is, azt azonban még nem döntöttem el, hogy ezt a Pécsi Tudományegyetemen vagy inkább Budapesten végzem majd el.

40

www.pte.hu/alumni


Minden eddiginél nagyobb Pécsi Egyetemi Napok 2010 – és lesz jövõre is! A Pécsi Egyetemi Napokkal startolt el idén is a magyar könnyûzenei fesztiválidény. A PEN több mint másfél évtizede Pécs legnagyobb ifjúsági rendezvénye. A szervezõk – a PTE EHÖK – a lehetõ legerõsebb programot hozták össze április 21–24 között, mely ezúttal a Pécs 2010 kulturális programsorozatnak is része volt. Idén minden eddiginél nagyobb nevekkel várták a szervezõk az ország számtalan pontjáról érkezõ fesztiválozókat. A négy nap alatt többek között az amerikai Toasters és a Tito & Tarantula, a japán DJ Krush és több francia zenekar is tiszteletét tette, köztük a PEN abszolút kedvencének számító La Fanfare en Pétard. Koncertezett a 30Y, a Kiscsillag és a Belga is. A fesztiválon idén is három élõzenés színpad mûködött a Pécsi Bõrgyárban. Az EFOTT–EHÖK névre hallgató nagyszínpadot magában foglaló sátor volt a fesztivál legnagyobb helyszíne. Az A38 színpadon underground zenét játszó zenekarok léptek fel, míg a Pécs2010 Színpad Pécs gazdag könnyûzenei életének bemutatására vállalkozott. Az élõzenés színpadok mellett új helyszínként mutatkozott be a Red Bull Partycsarnok, ahol az elektronikus zenét népszerû DJ-k keverték. Szintén új helyszín volt a Silent Disco, itt "némán" táncolhattak a fesztivál látogatói. Kisebb színterek adtak helyet a kísérõprogramoknak. Több mint félszáz zenekar jelentkezett az ország legkülönbözõbb pontjairól a PEN könnyûzenei tehetségkutatójára, a zenekarok mellett idén DJ-k, MC-k, beatbox formációk jelentkezését is várták. Március 18-án, 23-án és 24-én zajlottak a tehetségkutató elõdöntõi, a 24 versenyzõ zenekarból 8 jutott tovább. A zsûrizés során színes zenei paletta alakult ki. A döntõs zenekarok a PEN-en mutathatták meg tudásukat, az Armenise, a Bleeding Pink, a Derültégbõl, a Folk Fellows, a Pieris, a Poe Jazz Enseble, a Second Avenue, a The Three és a Tadie. Az eddigi tehetségkutatók legjobbjai – a The Crybabies, a Paint the Lilies, és a Revelstone – immár a fesztiválprogram részét képezik. Az eddigi legeslegnagyobb PEN a Barbakán téren indult a diákrektor-csapatok bemutatkozásával. A diákrektor-vetélkedõ felhozatala széles skálán mozgott, tizenegy csapat felelt a fesztivál jó hangulatáért, köztük vámpírhordákkal, lovagokkal, ûrlényekkel, ûrhajósokkal; különféle jelmezekben versengõ egyetemistákkal.

A diákrektor-választást a PTE FEEK PEN-re újra összeállt glamrock szupergruppja, a Metálcicák nyerte, a második helyre egy új versenyzõ, a PTE ETK PENlight névre hallgató vámpír gárdája futott be, míg a harmadik helyezett a PTE BTK PENesztrojka nevû orosz maffiózó csapata lett. A könnyûzenei tehetségkutatót a Three Teadies nyerte a Folk Fellows és a Second Avenue elõtt, míg a közönségdíjat a Derültégbõl kapta. Idén elõször DJ-k, MC-k és beatboxerek is versenyeztek a tehetségkutatón: a megosztott elsõ helyet Mynicknameisartmius, illetve Dózi és Venom kapta, míg a megosztott második helyre Ipa és Inner Solis futott be.

www.pte.hu/alumni

41


Tíz éves a Táncoló Egyetem PTE Táncoló Egyetem 10 éves Jubileumi Gála Program Felvezetõ napok szeptember 20–25. Táncházak a BTK–TTK Campus Aulájában (Pécs, Ifjúság útja 6.) 2010. szeptember 20. 18.00–21.00 Néptáncok: magyar, szerb, horvát, makedón 2010. szeptember 21. 18.00–21.00 Modern táncok: hip-hop, break, electric boogie 2010. szeptember 22. 18.00–21.00 Latin táncok: boogie-woogie, swing, salsa

A mozogni és táncolni vágyók 2000 óta próbálhatják ki magukat a különbözõ táncstílusokban a Pécsi Tudományegyetemen. A PTE Marketing Osztály Táncoló Egyetem célja, hogy a felsõoktatási intézmény 10 karán tanuló hallgatók a tánc közösségformáló ereje révén közelebb kerülhessenek egymáshoz. Ez sikerült is, hiszen az egyetem egyik hagyományosan megrendezett szórakoztató eseménye a Táncoló Egyetem bemutató mûsora, ahova táncolni vágyók szó szerint százai (diákok, oktatók, végzett hallgatók, városlakó „civilek”) zarándokolnak el minden félév elején. A tízéves jubileumot egy egész héten át tartó rendezvénysorozattal ünnepeljük meg a város különbözõ helyszínein, melynek záróakkordjaként 2010. szeptember 27-én zenés-táncos gálamûsort szervezünk. Többek között olyan fellépõket várunk, mint Südi Iringó, a Kutyakölykök és a Bad Boyz. A mûsor nem titkolt célja, hogy a várost is bevonjuk az egy idõben legtöbben hastáncolók Guinness-rekordjának ismételt felállításába. A szórakozás mellett a jótékonyságnak is jut szerep, a rendezvény szponzorai résztvevõnként fizetett összeggel támogatják a Pécsi Társastánc Sportegyesület mozgáskorlátozott szakosztályát – nyilatkozta SzuhánGlass Beáta, a Táncoló Egyetem projekt felelõse.

– Magyarország egyedülálló, levédett felsõoktatási táncprojektje –

Évi

két

bemutató

mûsor

1000–1400 fõs közönséggel – Félévente 20–25 különféle táncvagy mozgáskurzus, eddig összesen 52-féle – Eddig 51 táncoktató / edzõ és több mint 20 000 regisztrált résztvevõ! – Guinness Világrekord alapító, 2005: egy idõben legtöbben hastáncolók kategóriában

Kiállítás és mûsor az ÁRKÁD PÉCS bevásárlóközpontban 2010. szeptember 20–25. fotókiállítás a Táncoló Egyetem elmúlt 10 évébõl 2010. szeptember 24. bemutató mûsor az ÁRKÁD színpadán PTE Táncoló Egyetem 10 éves Jubileumi Gála a Széchenyi téren 2010. szeptember 27. 16.00–22.00 A IV. Nemzetközi Tánctalálkozó társrendezvénye A Gála tervezett programja: 16.00 Felvezetõ táncdalok élõ zenével 16.30 Köszöntõt mond a Pécsi Tudományegyetem rektora 16.35 Show/musical táncbemutató, és tánctanítás Tihanyi Ákossal 17.00 Játék 17.05 Boogie woogie, swing: a kurzus résztvevõinek és az Sz-Brothers tánccsoport bemutatója, táncház 17.30 Táncbemutatók: Akrobatikus rock and roll – Pécsi Fordan SE Pom-pom tánc – Cheerleading bemutató Pécsi Fordan Táncklub 17.45 Horvát, szerb, makedón táncok: Baranya Táncegyüttes bemutatója, táncház Traum Lénárddal 18.10 Játék 18.15 Divatbemutató: egyetemi hallgatók a PTE egyedi ruházati termékeiben 18.35 Díjak átadása, köszöntés, védnöki felkérés átadása 18.45 Salsa: Club Cubano bemutatója és táncház 19.10 Játék 19.15 Magyar néptánc: Birjáni Néptáncegyüttes és a Kutyakölykök bemutatója és táncháza 19.45 Guinness-rekordkísérlet: egy idõben egyszerre legtöbben hastáncolók cím visszahódítása Indzsi Denizzel, élõ zenei kísérettel. 20.15 Latin-amerikai táncok a kurzus diákjaival, valamint Südi Iringó és Dudás Tibor bemutatója és táncháza 20.55 Hip-hop, break: hip-hop fellépõ csoport és az RPM bemutatója, a Bad Boyz bemutatója és tánctanítása 21.35 Finálé: show/musical tánc, hip-hop, break, versenytánc

– Török hastáncoktatás 2000 óta, közel 1500 regisztrált résztvevõvel

/A programváltozás jogát fenntartjuk./ További információ: www.tancolo.pte.hu

42

www.pte.hu/alumni


Hastánc-hallgatóból hastánctanár A szeptemberi Guinness-rekordkísérletre a Táncoló Egyetem volt és jelenlegi diákjait is várja, hogy együtt hódítsuk vissza hastáncban az elsõségünket. A profi hastáncolók közt találkozhatunk majd Seymen Krisztinával is, aki hallgatóként a Táncoló Egyetem keretében próbálta ki elõször a török hastáncot, ma már táncoktatóként saját táncstúdióról álmodik. Pálfi Melinda írása

Krisztina már 9 éves kora óta foglalkozik a táncmûvészettel. Azóta már számos stílusban próbálta ki magát, de mindig is a keleti kultúra vonzotta, így a Táncoló Egyetemen már elsõsként rátalált a hastáncra. Ez a keleti vonal mindig nagyon érdekelt, óvodás koromban állandóan néztem a délelõtti Tarzan-filmeket. Ebben sokszor volt indiai zene, indiai tánc. Nem tudtam, hogy ez India, csak a szép ruhák, a zene, a mozgás fogott meg. Teljesen odavoltam ezért, és mindig vártam a mûsort. Ez a kiskoromból eredõ keleti vonzalom befolyásolhatott abban is, hogy a Táncoló Egyetemen kipróbáltam a hastáncot. És most már a török táncok szerelmese vagyok. TÁNCOLÓ EGYETEM

Guinness-Rekordkísérlet 2010. szeptember 27. Regisztráció: 19.00-tól Rekordfelállítás: 19.45-tõl

A PTE Marketing Osztály Táncoló Egyetem® projektje állította fel az „egy idõben legtöbben hastáncolók” Guinness-rekordját 2005. szeptember 26-án, a Táncoló Egyetem® 5 éves jubileumi gálaestjének zárásaként. Közel ötszázan táncoltak együtt Indzsi Deniz hastáncoktató vezetésével, és közülük 267-en regisztráltatták magukat, így ez a szám került be a Guinness Rekordok Könyvébe. Megirigyelte ezt egy angol városka, ahol 2008. november 8-án Malvernben, a BBC Radio Hereford and Worchester szervezésében 535 egyszerre hastáncoló ember megdöntötte a magyar rekordot. A visszahódítási kísérlet szeptember 27-én lesz Pécsett, a Széchenyi téren. Regisztrálni 19 órától lehet – a jelentkezõk egy karszalagot és egy hastáncos kendõt kapnak. 19.45-tõl kerül majd sor a bemutatóra és a tánc a lapjainak elsajátítására. Maga a rekordkísérlet a tervek szerint mindössze tíz percet vesz majd igénybe, amikor is a lehetõ legtöbben lenne jó, ha táncolnának. A Guinness-rekordkísérlet egyben jótékonysági akció is lesz: a szervezõk olyan szponzort keresnek, aki a Pécsi Sportegyesület Mozgáskorlátozott Szakosztálya számára annyiszor ezer forintot ajánl fel, ahányan egyszerre hastáncolnak.

HASTÁNC Eredete az õsközösség korára vezethetõ vissza, ahol komoly termékenységi tánc volt, és ma is az a természeti népeknél. A mai hastánc lényege a csípõ, a has rezegtetése, a teljes testi-lelki ellazulás, a különbözõ mozdulatok egy idõben történõ összehangolása, a mozgás harmóniája. Egyértelmûen improvizatív mûfaj, nem a minél több koreografált produkció létrehozása a cél. A hastáncban mindenkinek a saját egyéniségét kell megtalálnia, a begyakorolt mozdulatokat spontán, ki-ki a maga ízlése és késztetése szerint alkalmazza. Itt nincsenek szigorú szabályok, nem kell feltétlenül egyszerre mozogni, alapkövetelmény csupán a jó ritmusérzék, a lelkesedés és a szorgalom.

Milyen volt a Táncoló Egyetemen hastáncolni? Kötelezõ volt a testnevelés óra, jártam is fél évig karatéra az egyetemre és nagyon gondolkodtam, hogy azt folytassam-e. De mivel mindig is akartam keleti táncot tanulni, fél évig párhuzamosan csináltam a kettõt. 2000-ben Indzsi Deniznél kezdtem el a hastáncot. Utána úgy éreztem, hogy a hastánccal szeretnék komolyabban foglalkozni, úgyhogy a küzdõsportot abbahagytam teljesen. Innentõl kezdve, amíg egyetemre jártam, minden fél évben felvettem a hastáncot. Mi voltunk az egyetem fellépõ csoportja. Mit jelentett a Táncoló Egyetem fellépõ csoportjában táncolni? Egyrészt jártunk órára és ezenkívül voltak külön óráink is. Néhány lelkesebb csoporttársammal még ezen felül is összejártunk csak úgy próbálni. Hetente három alkalommal kétórás próbáink voltak. Az évek alatt több különbözõ helyen próbáltunk. Volt, hogy a Marketing Osztályon egy irodában, az Univ kollégiumban, és volt, hogy a folyosón. Azok nagyon szép napok voltak. Közülünk többen tanárként dolgoznak és saját fellépõ csoportjuk is van. A Táncoló Egyetemen egy fél év alatt meddig lehet eljutni? A profi szintig természetesen nem lehet eljutni. Ha valaki tényleg tud táncolni, akkor az tud improvizálni is. Ha odaállítják a színpadra és azt sem tudja, hogy milyen zene fog megszólalni, akkor is tud táncolni. Ezt egy fél év alatt nehéz lenne elsajátítani, de nagyon sokat tud adni a hastánc. Hastáncoktatóként tapasztalom, sokszor valaki évekig készül arra, hogy eljöjjön a táncórára, gyakran önbizalomhiány miatt. Amikor látja saját magán a mozdulatai finomodását, elkezd másként viselkedni. Ez önbizalmat ad, a hastánc sok embernek segít abban, hogy valóban újra nõnek érezhesse magát. www.pte.hu/alumni

43


Csak minõségi munkának van értelme Balásy Szabolcs talán az egyik legcéltudatosabb fiatal magyar zeneszerzõ és elõadó. Pécsen él, a PTE Babits Mihály Gyakorló Szakközépiskola és Gimnázium karnagya, énektanára, emellett a Vivat Bacchus zenei vezetõje, a No More Blues latin–funky formáció tagja, s már 11 éve énekel a Bartók Béla Férfikarban. BURSÁN Miklós Sándor interjúja

Már 7 éve, 2003-ban végeztél a PTE MK ének-zene, karvezetés szakán. Mit adott neked az itt töltött öt év, ami fontos volt elõadómûvészeti-zeneszerzõi karriered során? Inkább elõadónak nevezném magam, a „mûvész” utótagot ki kell érdemelni, s ezzel csak a közönség ajándékozhat meg. Egyetemistaként Kircsi László óráján egyszer Händel Vízizenéjébõl idéztünk egy részletet a partitúrából: ahogyan beszélt a darabról, ahogy bemutatta nekünk, az valóban mûvészet volt. Én egy ilyen formátumú zenészt neveznék elsõsorban elõadómûvésznek. Az egyetemen tanultam meg, hogy minden zenébõl érdemes átvenni elemeket és ezt igényesen tovább formálni. A legfontosabb amit megtanultam, az alázatos hozzáállás bármihez. Az önérzetünket már az elsõ órákon csillapították. Sok pofont kaptam, ám sosem

volt szokásom nyafogni, mert azt gondolom, hogy csak az érdemli meg, hogy tovább jusson és jobb legyen, aki túléli azt, ami eléri. A mûvészvilágban gyorsan változnak az amúgy is keményen uralkodó törvények. Az egyetemi élet hozadéka volt a Vivat Bacchus is, hiszen a tagjait a Lakner Tamás vezette Bartók Béla Férfikarban ismertem meg. Hogyan indultál el a zeneszerzõi pályán? Petõfi bordalait kezdtem megzenésíteni, majd saját versekbe kezdtem. Késõbb komolyra fordult a helyzet amikor Kovács Ákos felkeresett, hogy hangszereljek a 2006-os Még közelebb elnevezésû országos turnéján, és legyek a zongoristája. Zeneszerzõi vénámat igazán mégis akkor élhettem ki, amikor Moravecz Levente felkért a Zrínyi 1566 címû rock musical zenéjének megírására, Horváth Krisztián barátommal és hangszerelõ társammal együtt. Mely hangszereket kedveled kifejezetten, melyikben látsz nagyobb perspektívát? A kedvenc hangszerem a torkom. Az emberi hangban látom a legnagyobb perspektívát, mert nincs olyan hangszer, amit ne tudna imitálni bizonyos ösztönös tehetség, no és persze kellõ szorgalom hozzáadásával.

DIÁKHITEL TÖRLESZTÉSRÕL EGYSZERÛEN Mikortól? Mennyit? Hogyan? Ezek a kérdések biztosan felmerülnek azokban a hallgatókban, akiknek hamarosan el kell kezdeniük a Diákhitel törlesztését. Segítségként összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat. Mik az elsõ lépések, ha vége az egyetemnek/fõiskolának? 1. Ha valakinek megszûnik a hallgatói jogviszonya, akkor ezt a megfelelõ nyomtatványon (www.diakhitel.hu/hallgatoi-jogviszonymegszunese.php) be kell jelentenie a Diákhitel Központnak (a hallgatói jogviszony megszûnésének pontos dátumát mindenki a tanulmányi osztályon tudhatja meg). 2. A hallgatói jogviszony megszûnését követõ negyedik hónap elsõ napjától el kell kezdeni a Diákhitel visszafizetését (pl. ha június 26-án szûnik meg a jogviszony, akkor október 1-jétõl kell elkezdeni a törlesztést). Hogyan kell törleszteni? Törleszteni csak átutalással lehet a következõ számlaszámra: 10032000-01800126 (minden hónap 5-éig kell beérkeznie a pénznek). A közlemény rovatba be kell írni a nyolcjegyû szerzõdésszámot, az azonosíthatóság érdekében.

Mennyit kell törleszteni? Az elsõ két évben a minimálbér alapján kell törleszteni, annak 6%-át, ami 2010-ben 4290 Ft havonta. Ha valaki költségtérítésesként felvette a mindenkori legmagasabb összeget (2009ben havi 50 ezer, korábban havi 40 ezer forintot), akkor a havi törlesztõrészlete a minimálbér 8%-a, ami 2010-ben 5720 Ft. A harmadik évtõl jövedelemarányossá válik a törlesztés. Mindenkit december 15-ig levélben értesítenek majd a következõ évben aktuális törlesztõrészletérõl (ezért fontos a változások, pl. a lakcímváltozás – koliból albérletbe – bejelentése, hogy minden törlesztõ megkapja a levelet). Hogy mûködik az elõtörlesztés? Bármikor, bármennyit díjtalanul lehet a kötelezõnél többet fizetni, vagyis elõtörleszteni. Ezzel szabályozható a törlesztés futamideje. Az elõtörlesztésrõl minden elolvasható itt: www.diakhitel.hu/elotorlesztes.php

További részletek a törlesztésrõl: http://www.diakhitel.hu/tudnivalok-a-torlesztesrol.php (x)


Euripides redivivus (görög tragédia-elõadások a JESZ-ben)

KARSAI György, a PTE tanszékvezetõ profersszora írása

Az idei évadban Euripidész-reneszánsz van a Janus Egyetemi Színházban (JESZ). Az évek óta megszokottan változatos mûfaji kínálatot nyújtó színház – az 1996-os kezdettõl máig a „nagy klaszszikusok” (többek között Shakespeare, Moliere, Gombrowicz, Lorca, Schiller, Caragiale) éppúgy megtalálhatók, mint a hazai kortárs szerzõk (például Parti Nagy, Kárpáti, Darvasi) – idén a görög tragédiaszerzõk „legtragikusabb”-jára (Arisztotelész meghatározása) koncentrál. Érdekes lenne megtudni, milyen mûvészi koncepció áll a pécsi színház történetében egyedülállónak nevezhetõ tematikus Euripidész-évad hátterében, ugyanis eddig nem kényeztette el a JESZ a görög dráma szerelmeseit: Katona Imre Madarak-átiratát (Arisztophanész madarai, 2006, rendezte a szerzõ) és Plautus: A hetvenkedõ katonáját (2008, rendezte Tóth András Ernõ) kivéve antik drámát nem játszottak korábban. Végülis mindegy, az antik görög színház kiemelkedõ értékeivel kapcsolatban megalapozott elfogultsággal rendelkezõ nézõk – ezen örvendetesen növekvõ számú közösség tagjai közé sorolom magamat is – a bátor vállalkozás iránti felfokozott érdeklõdéssel ülnek be – illetve állnak be, de errõl majd késõbb – az elõadásokra. A Bakkhánsnõk bemutatója tavaly õsszel volt, a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem végzõs rendezõ-hallgatója, Balogh Attila rendezésében, az Íphigeneia Auliszbant idén január óta játsszák, Rácz Attila (egykori JESZ-tag, a budapesti Színmûvészeti Egyetem DLA-hallgatója, nem mellesleg a Hólyagcirkusz társulat egyik alapítója és kitûnõ

színésze) rendezésében, s készül a Küklópsz, ami tavasz végén, nyár elején kerül utcára (merthogy utcaszínházi bemutatónak hirdetik Euripidész egyetlen, fennmaradt szatírjátékát). Ez utóbbi a hangzatos Küklopsz-projekt cím alatt – sajnos mindenütt így, hibásan: rövid o-val – felkerült az amúgy szégyenletesen kurta „EKF színházi bemutatók” listájára is. Nem tudhatom, mennyire szándékos, hogy éppen a Bakkhánsnõk és az Íphigeneia Auliszban került egymás mellé. Euripidésznek éppen ez a két tragédiája – az utolsó kettõ! –, amelyek középpontjában az egykor volt értékek pusztulásával való szembenézés áll, az eposzi hõsök és az eposz teremtette hõsiesség illúziójával való leszámolást hirdeti, nem utolsósorban pedig azt, hogy az istenek és a halandók közötti kapcsolatteremtés lehetetlen, pontosabban hogy halandókkal jót tevõ istenek márpedig nincsenek. Ezt a határozottan pesszimista világképet két fiatal rendezõ igen figyelemreméltó munkája hozza közel hozzánk a Bakkhánsõk és az Íphigeneia Auliszban értelmezésével. A színészi alakítások mindkét elõadásban kiforrott csapatmunkára épülnek, az egymásra odafigyelõ, kölcsönösen segítõ jelenlét jobbára kiegyensúlyozott szerepformálásokat eredményez. Az „õsJESZ”-generáció tagjai (például Mikuli János, Tóth András Ernõ) egységes, jó színvonalú csapattá olvadnak a fiatal, egyetemista színjátszókkal. Ha e csapatból ki kellene emelni néhány különösen markáns egyéniséget, én Lõrincz Adriennt, Guth Anitát és Szemessy Kingát, de különösen a mindkét tragédiában magas színvonalon, profi szinten teljesítõ Czéh Dánielt említeném meg. www.pte.hu/alumni

45


Amulettként

BOLTOK, AHOL AZ AJÁNDÉKTÁRGYAK BESZEREZHETÕK: ALUMNI IRODA – PÉCSI DIPLOMÁSOK KÖRE (PTE Központi Épület, Pécs, Szántó Kovács János u. 1/b. 4. emelet 401.) Deliné dr. Gyõrmárton Rita, irodavezetõ (Tel.: 72/251-200) Web: www.pte.hu/menu/105/18 – AKTUÁLIS ÁRLISTÁVAL, AKCIÓKKAL! Az egyetemi emlékgyûrû az egyetemi oktatók, dolgozók és volt hallgatók számára ugyancsak itt megrendelhetõ. Információ, megrendelõlap az Alumni Iroda honlapján olvasható: http://www.pte.hu/menu/106/18 PTE STUDENT SERVICE ISKOLASZÖVETKEZET – KÖNYVESBOLT (Pécs, Ifjúság útja 6. földszint) Vasvári Ila, üzletvezetõ (72/501-500/4619 mellék) POLLACK MIHÁLY MÛSZAKI KAR JEGYZETBOLT (Pécs, Boszorkány u. 2.) Sámson László, ügyvezetõ, Gõbl Zoltán üzletvezetõ (Tel.: 72/503-650, 3979)

Vagyis tárgyként, ami megvéd a bajtól és a gondtól, mi több: mint a tündék levél alakú brossai segítségünkre vannak, és felismerhetjük róluk egymást. Ilyenek a PTE ajándéktárgyai – összekötnek olyanokkal, akik messze vannak, és így otthonosabbá teszik a világot. A választék széles, s egyre bõvül: a pendrive-tól kezdve a bögrén keresztül a széldzsekiig és a pólóig sok minden „egyetemi tárgy” kapható, baráti áron. Bizony, még gyûrû is! S bár a legfõbb útravalót mindig a szívükben visszük magukkal kalandos utunkra, egy-egy ilyen tárgy szép emlék lehet.

KOLIPAPÍR – POLLACK MIHÁLY MÛSZAKI KAR KOLLÉGIUMA (Pécs, Boszorkány u. 2.) Czink András, boltvezetõ (Tel.: 72/501-500/3643 és 70/250-70-49) Web: www.kolipapir.fw.hu EGYETEMI KÖNYVTÁR (Pécs, Szepessy Ignác u. 1-3.) Rózsáné Szarka Veronika, könyvtáros (Tel.: 72/501-600, 2648, 2668) Az egyetemi borok a pécsi Jókai téri RIPPL VINOTÉKÁBAN vásárolhatók meg. (Pécs, Jókai tér 7., Tel.: 72/336-505)


scham


Prizma-kvíz

Táncolj tovább

Hány éve mûködik az Alumni Iroda a Pécsi Tudományegyetemen? a) 10 éve b) 1367 óta c) 1 éve Mi a neve az Alumni Iroda egyik népszerû szolgáltatásának? a) Várunk vissza! b) Vésd Kõbe Magad! c) Kõbe zárt egyetem Hol találsz még további információkat az Alumni Iroda szolgáltatásairól? a) www.pte.hu/alumni b) www.megkaptamadiplomam.hu c) www.tancolo.pte.hu

A Táncoló Egyetem szeptemberben egy nagy gálával ünnepli 10 éves évfordulóját. Ha megírod az alumnimagazin@pte.hu e-mail címre, hogy melyik táncfajtából állította fel anno és próbálja visszahódítani Guinness rekordját a Táncoló Egyetem, egy teljes féléves, két személyre szóló táncoktatást nyerhetsz a Táncoló Egyetemen Pécsett vagy Szekszárdon, és az õszi félév teljes tánckínálatából választhatsz. Beküldési határidõ: augusztus 18.

Feketeleves után/helyett

Mikor rendezik meg a Táncoló Egyetem Jubileumi Gáláját? a) 2010 júniusában b) 2010. szeptember 27. c) 2011. január. 1. Elegáns, egészséges és még finom is. Tea. Milyen táncnemben szeretnénk visszahódítani a Guinness-rekordot a Jubileumi Gála keretében? a) brakedance b) báltermi latin táncok c) hastánc Az általunk bemutatott Helyes Zsuzsanna milyen hatású gyógyszer feltalálásán dolgozik? a) fájdalomcsillapító b) tanulásserkentõ c) éhségcsökkentõ Milyen tudományág frissen doktorált képviselõje Beck Zoltán? a) romológia b) matematika c) egészségfejlesztõ wellnesszterapeuta Az általunk bemutatott tagjai a Dobay-családnak melyik intézmény alkalmazottjai? a) Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara b) Pécsi Tudományegyetem c) OTP A helyes megfejtõk között 3–3 PTE ajándékcsomagot sorsolunk ki. A megfejtéseket az alumnimagazin@pte.hu e-mail címre várjuk. Az elsõ csomagot július 31-én, a második csomagot szeptember 30-án sorsoljuk ki.

48

www.pte.hu/alumni

A sudoku helyes megfejtõi között a Demmers pécsi boltjának felajánlásával (Pécs, Irgalmasok utcája 1.) 6 darab 50 grammos szálas, minõségi teát sorsolunk ki: három csomaggal július 31-én, három csomagot szeptember 30-án sorsolunk ki. A megfejtéseket az alumnimagazin@pte.hu e-mail címre várjuk.


Használd ki a pécsi diplomáddal járó összes elõnyt és legyél tagja a Pécsi Diplomások Körének! A négy tagsági forma közül mindenki kiválaszthatja a számára legmegfelelõbbet: a lényeg, hogy csatlakozz, hisz összeköt minket a pécsi diploma!

Az egyetem karain is alumni koordinátorok segítik a végzett hallgatókat:

Elvi tagság: Végeztél, de nem szeretnél elszakadni az egyetemtõl? Az ingyenes elvi tagság révén kapcsolatban maradhatsz az egyetemmel. A havonta küldött elektronikus hírlevelünkben számodra érdekes információkról tájékoztatunk az egyetemi életrõl.

ÁJK Bencsik András, bencsik@ajk.pte.hu

Bázis tagság: Sokat jelentettek az egyetemi évek? Bázis tagjaink már nemcsak a nyilvántartásunkban szerepelnek, hanem a tagkártyával járó minden kedvezményt igénybe vehetnek, s emellett a havi hírlevélben a számukra fontos egyetemi hírekrõl is értesülnek. A bázis tagság éves díja 2 000 Ft. Aktív tagság: Az aktív diákélet után az egyetem visszavár egy újabb aktív tagság keretében, s így még több szolgáltatást vehetsz igénybe. Aktív tagjaink a tagkártya révén szintén számos kedvezményben részesülnek. Többek között éttermek, szállodák és az egyetem könyvtára is különbözõ engedményekkel várja volt hallgatóinkat. Az elektronikus hírlevél mellett az egyetemi újságot, valamint a hallgató egykori egykori karának lapját is elküldjük, hogy segítsük a kapcsolattartást. Aktív tagjaink éves tagdíja: 6 000 Ft Támogató tagság: Sokat köszönhetsz az egyetemnek és karodnak? Szeretnéd elõsegíteni az egyetem fejlõdését saját hozzájárulásoddal is? Akkor támogató tagjaink közt a helyed! A befizetett támogatás összege az általad kiválasztott kart illeti meg, melyet a hallgatók támogatására fordít. Támogató tagunk vállalja, hogy minimum 10 000 forintos évi tagdíjat fizet, melynek ellenében az aktív tagsággal megegyezõ szolgáltatások illetik meg. A regisztrációs ûrlapot az Alumni Iroda címére várjuk, vagy csatlakozz akár online a www.pte.hu/alumni oldalon! H-7633 Pécs, Szántó Kovács J. u. 1/b. 4. emelet 401. iroda, szeptembertõl a 48-as téren (!) Tel./fax: +36-72/251-200 vagy +36- 72/501-500 / 2139, 2118 E-mail: alumni@pte.hu

ÁOK Fekete Szabolcs, szabolcs.fekete@aok.pte.hu BTK Szalai Mónika, szmonika@btk.pte.hu ETK Goldbach Julianna, julianna.goldbach@etk.pte.hu FEEK Tóth Erika, toth.erika@feek.pte.hu IGYFK Csankó Tímea, csankotimea@igyfk.pte.hu KTK Szilágyi Szilvia, jade@ktk.pte.hu MK Kiss Tamás, tamas_kiss@art.pte.hu PMMK Pató Bernadett, patobernadett@pmmk.pte.hu TTK Sibinger Dániel, sibinger@gamma.ttk.pte.hu


IGEN, JELENTKEZEM A PÉCSI DIPLOMÁSOK KÖRÉBE! Név:

..........................................................................

/leánykori név/ .......................................................................... Levelezési cím: Irányítószám:……..…..….… Város: …….…..……….………….. Utca:……………..……………..…………… hsz:………..…….... E-mail:

..........................................................................

Kar, vagy jogelõd egyetem, fõiskola neve, székhelye: .......................................................................... Végzett Szak: .......................................................................... Végzés éve:

..........................................................................

Tagsági formák: 1. Elvi tagság: éves tagdíj nincs. E-hírlevelet kapok. Kapcsolatban maradok. 2. Bázis tagság: éves tagdíj 2.000 Ft. Tagkártyát és e-hírlevelet kapok. 3. Aktív tagság: éves tagdíj 6.000 Ft. Tagkártyát, e-hírlevelet és UnivPécset, kari újságokat kapok. 4. Támogató tagság: éves tagdíj min. 10.000 Ft. Aktív tag vagyok, amin felül 4000 Ft-tal támogatom a kart, ahová jártam. Jelentkezésemet követõen az Alumni Irodától tájékoztatót kapok a tagkártyával igénybe vehetõ kedvezményekrõl, a szervezetrõl és megkapom a díj befizetéséhez szükséges csekket is. Tudomásul veszem, hogy adataimat az iroda harmadik személynek át nem adja, azt csakis az öregdiák- és páyakövetési programban való részvételemhez használja fel.

Szívesen részt vennék öregdiák találkozón.

Igen

Nem

……………………..………….., 2010. ……………..………hó ……….…...nap

………………………….……..…… aláírás Aláírásommal hozzájárulok ahhoz, hogy adataimat az Alumni Iroda nyilvántartsa.

50

www.pte.hu/alumni


PRIZMA Alumni Magazin - 1. szám  

A Pécsi Tudományegyetem öregdiákjainak szóló kiadványának első száma.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you