Page 1

ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

„A szerencse csak a felkészült elméknek kedvez” Sok szeretettel üdvözlöm karunk volt hallgatóit, professzori karunk tagjait, kollégáinkat! Karunk – gyakran igen nehéz körülmények ellenére – számos, nemzetközileg is nagyra tartott, kiváló egyéniséget nevelt ki. Tanárai közül sokan tudományterületükön a hazai orvostudomány meghatározó személyiségeivé váltak. A kar Louis Pasteur-tõl kölcsönzött jelmondata: „A szerencse csak a felkészült elméknek kedvez” kellõen jelzi, hogy mindenek elõtt és felett az oktatás minõségére helyezzük a hangsúlyt karunk megalapítása óta. Karunk a Magyar Akkreditációs Bizottság által elismert kiválósági hely, a magyar egyetemi karok országos ranglistáján pedig rendre elõkelõ helyet érünk el. Az orvostudományi, a fogorvostudományi képzéseink mellett gyógyszerésztudományi és orvosi biotechnológusi képzéseink is a legmagasabb színvonalúak minden összehasonlításban. Az általunk adott diplomák elfogadottak és megbecsültek az Európai Unióban és az Egyesült Államokban egyaránt. A karnak hagyományosan kiemelkedõ szerepe van az egyetemen belül az alap- és az alkalmazott kutatásokban. Ma is számos kiváló kutatóval, kutatócsoporttal rendelkezünk; a tudomány területén a kar az egyetem messze legjobban teljesítõ egysége. Ez olyan hagyományunk, amely jóval öregebb az egyetemnél és gyökerei az orvosi képzés Pécsre költözéséig nyúlnak vissza. Az elmúlt évben karunk a 167 magyar kar mértékadó ranglistáján a 2. helyet foglalta el, az oktatói minõség tekintetében pedig az 1. volt. Tudjuk, hogy a statisztikák torzítanak. Tudjuk, hogy nem állunk ilyen jól. Tudjuk, hogy rengeteg a gyengeségünk. Megnyugtató azonban az, hogy a kar oktatói kara még mindig erõs. A tõlünk kikerülõ orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és biotechnológusok megállják a helyüket. Abban is bízom, hogy kormányzati szinten is megkapjuk azt a támogatást, melyre a magyar egészségügy tekintetében joggal tartunk igényt. Emberfõink mindig kiemelkedõ felkészültségûek voltak, és erõsen kötõdtek intézményünkhöz is. A gyors technikai fejlõdés és a fokozódó specializáció ellenére az orvostudomány és a rokon diszciplínák maradtak a legközvetlenebb (tanár–diák, beteg–gyógyító orvos) interperszonális kapcsolatokon alapuló tudományágak. Az orvosi szakma egyik fontos jellemzõje – egyben kívánalma is – a magas fokú kollegalitás. Kívánom, hogy azok a kapcsolatok, amelyek az itt töltött idõ alatt kialakultak, akár tanár–diák, akár diákok között, tartósak maradjanak és gyümölcsözzenek, segítsék egymást munkájukban, szakmai elõmenetelükben. Ugyan ötévente lehetõség nyílik visszajönni, találkozni, de nálunk született barátságok, ismeretségek úgyis elõbb összehozzák majd újra a régi csoport- és évfolyamtársakat, karunk pedig mindig szeretettel látja egykori hallgatóit. Végül el kell mondjam, hogy mint volt tanítványaink, miért Önök a legfontosabbak a számunkra: az összetartozás, a véleménykülönbségek és szakmai viták ellenére Önök az egészségügy alappillérei. Ennek egyik eleme az, hogy különbözõ periódusokban bár, de mindannyian ennek az alma maternek a tanítványai vagyunk. Tegyünk meg mindent azért, hogy tovább emelkedjen az oktatásunk színvonala, fejlõdjön tudományos kutatótevékenységünk és, hogy klinikai ellátásunk jó híre erõsödjön. Mi a magunk részérõl mindenkivel, aki ezeket a célokat magáénak vallja, együtt kívánunk mûködni! Mindenkinek nagyon jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánok a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara nevében. Kérjük Önöket is, hogy vigyék jó hírünket, közvetítsék azt, hogy a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara megmaradt ugyanúgy, mint az Önök idejében, szigorú, de a minõséget megkövetelõ oktatóintézménynek. Szívélyes üdvözlettel, Dr. Miseta Attila egyetemi tanár, dékán

1

PTE ÁOK ALUMNI MAGAZIN


ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

Egyetemi Orvosnapok és Évfolyamtalálkozók 2015 Kedves volt Hallgatónk! Tájékoztatom, hogy az Egyetemi Orvosnapok ünnepségét folyó év október 16–17-én tartjuk. Ebben az évben a 2005-ben, a 2000-ben, az 1995-ben, az 1990-ben, az 1985-ben, az 1980-ban, az 1975-ben, az 1970-ben és az 1960-ban végzett hallgatók találkoznak. A jelentkezési lapokat június hónapban postázzuk. A fennálló rendelkezésekre való tekintettel a jubileumi – az 1965-ben végzett „arany”, az 1955-ben végzett „gyémánt”, az 1950-ben végzett „vas” és az 1945-ben végzett „rubin” – diplomások a Dékáni Hivatalhoz címzett levélben, vagy e-mailben kérhetik a diploma kiadását. Postai cím: PTE ÁOK Dékáni Hivatal 7624 Pécs, Szigeti u. 12., e-mail: dekani.hivatal@aok.pte.hu, telefon: 72/536-207. Abban az esetben, ha valaki az ünnepségen nem tud megjelenni, részére postán küldjük el a jubileumi diplomát. Szeretettel várom a találkozóra:

Dr. Miseta Attila dékán


ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

Az összetartás 100 éve hagyomány Csernus Valér professzor (elsõ képünkön) 1992 óta foglalkozik az Általános Orvostudományi Kar oktatásszervezésével. Egyik feladata az alumni rendszer felügyelete és fejlesztése volt, ahogy õ fogalmaz: az, hogy törõdjünk a végzett hallgatóinkkal is.

Milyen gyökerei vannak az öregdiákrendszernek a pécsi orvosképzésben? Alumni tevékenységünk közel 100 éves múltra tekint vissza, az Erzsébet Tudományegyetem idejére. A kezdet pontos dátuma nem ismert, de idõsebb kollégáim emlékezete szerint már a 1940-es években is zajlottak évfolyam-találkozók. Ennek keretében találkoztak a végzést követõ minden ötödik évben volt hallgatóink. Bár a szót akkor még nem használtuk, de ez gyakorlatilag az alumni rendszernek felelt meg. 1951-ben az Erzsébet Tudományegyetem szétdarabolásából létrehozták a Pécsi Orvostudományi Egyetemet, majd ez 2000ben karként a Pécsi Tudományegyetemhez csatlakozott. Az intézmény átszervezései nem változtatták meg a hallgatók összetartását, az évfolyam-találkozók programjai fennmaradtak, sõt egyre gazdagabbak lettek. A kétnapossá vált ünnepség, az Orvosnapok nevet kapta, melyet hagyományosan októberben, egy pénteki és szombati napon szervezünk. A programot pénteken egy hivatalos, ünnepélyes megemlékezéssel kezdjük, melyen az ünnepelteken kívül részt vesz a kar valamennyi professzora és jelenlegi oktatói, hallgatói is. A kar vezetése beszámol arról, hogy milyen fontosabb dolgok történtek az elmúlt 5 évben, valamint kitüntetéseket, elismeréseket adnak át, köztük arany, gyémánt, vas és rubin diplomát vehetnek át azok, akik 50, 60, 65 és 70 éve végeztek. Már eljött 75 éve végzett, azaz 98 éves volt hallgatónk is. Itt valójában a kort díjazzák; az alma mater így fejezi ki tiszteletét volt diákjai iránt. Délután az adott évfolyamok hallgatói összejönnek egy-egy tanteremben, és az érettségi találkozókhoz hasonlóan egy általuk választott vezetõ irányításával mindenki elmondja, hogy mi történt vele az elmúlt 5 évben. Este az évfolyam az ünneplést rendszerint egy étteremben folytatja, ahol a régi baráti körök közös emlékeiket elevenítik fel. Szombaton délelõtt tudományos elõadás-sorozatot tartunk, melynek keretében az évfolyamok egy-egy kiválasztott képviselõje beszámol szakmai-tudományos eredményeirõl. (Az 5. oldalon lévõ fotón Buzsáki György agykutató tart ilyen elõadást.) Ezt követõen azok, akiknek a szombati ügyelet miatt nem kell hazautazniuk, kisebb csoportokban rendszerint a várost járják, felke-

3

PTE ÁOK ALUMNI MAGAZIN


resve azokat a helyeket, ahová anno szórakozni jártak. Az ünnepségsorozat szombaton este egy, a találkozósok tiszteletére rendezett elegáns dékáni fogadással zárul. Az esemény nagyon népszerû volt hallgatóink körében. Rendszerint még távoli országokban dolgozók is eljönnek. A végzést követõ elsõ 5 és 10 évben relatíve kicsi a létszám. Ennek egyik oka az, hogy különösen a fiatal orvosok meglehetõsen leterheltek, õk adják általában a hétvégi ügyeleteket, így egyszerûen nincs lehetõségük eljönni. Másrészt az idõ múlásával válik egyre vonzóbbá a rég nem látott barátokkal való kapcsolatfelvétel. Az ÁOK-on igen jelentõs a külföldiek száma. Az õ alumni rendszerük hogyan alakult? 1984-ben kezdtük az angol nyelvû képzést, 1990-ben végeztek az elsõ hallgatóink. Angol programunk gyorsan fejlõdött, idén már 62 országból jöttek hallgatóink. Sajnálatos módon az angol alumni rendszert eleinte kissé elhanyagoltuk. Ellentétben a magyar végzett hallgatókkal, akikrõl naprakész adatbázisunk van – ki hol él és dogozik –, külföldi hallgatóink elérhetõségérõl kezdetben nem volt pontos nyilvántartásunk. Az Angol Programban résztvevõk alumni rendszere valójában a hallgatók spontán kezdeményezésére alakult ki. Elsõ végzett angol hallgatóink a diplomaosztás után egy kerti partyt rendeztek, ahol elhatározták, hogy kellemes pécsi emlékeik felelevenítésére ezentúl minden évben találkoznak. Ebbõl alakult ki fokozatosan a mai International Evening, mely igen gyorsan fejlõdött, messze országhatárunkon túli hírnevet szerzett. Az eseményen idén már több mint háromezren vettek részt, köztük számos, hallgatóink országait képviselõ nagykövet, magas rangú diplomata is. A helyszín eredetileg az aulánk volt, ám hamar kinõttük. Az idei létszámmal már Pécs legnagyobb befogadóképességû termének, az Expo Centernek is feszegetjük a határait. A kar vezetése hamar észrevette a kezdeményezés fontosságát, és minden technikai és egyéb támogatást megadott az elsõdlegesen ma is hallgatóink által szervezett eseményhez. A formális angol alumni szervezet 2001-ben alakult, egy svéd pro-

fesszor tiszteletbeli elnökletével. Az is hagyomány, hogy az Angol Programon végzettek nem õsszel, a magyar Orvosnapokkal egy idõben, hanem tavasszal tartják rendezvényüket. A német nyelvû oktatás 2004-ben kezdõdött. Esetükben már a kezdetektõl koncentráltunk az alumni rendszer kiépítésére. Miután külföldi volt hallgatóink a világ legkülönbözõbb tájain dolgoznak az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve Japánig, és így jóval nehezebb ideutazni, nem tartjuk magunkat a magyar hagyományhoz, s nem ötévente rendezünk találkozókat, hanem bárkit minden évben szívesen látjuk volt hallgatónkat, amikor csak el tud jönni. A szervezet fenntartását és fejlesztését a háttérben az alumni rendszert irányító emberek mellett egy néhány évvel ezelõtt kialakított honlaprendszer is segíti, ahol magyarul, németül, angolul tartunk kapcsolatot hallgatóinkkal. Igyekszünk már hallgató korukban regisztráltatni õket. A portálrendszeren keresztül információkat kapnak mindarról, ami õket érdekelheti. A kapcsolattartás további eszköze, hogy kihasználva önálló kari informatikai rendszerünk lehetõségeit, végzett hallgatóink e-mail fiókját nem szüntetjük meg, megkönnyítve velük a kapcsolattartást, bármely részén is dolgoznak a világnak. A német felsõoktatás sajátos dinamikája miatt sok olyan német hallgatónk van, akik másodéven hagyják itt a pécsi kart, és vagy hazájukban folytatják tovább, vagy végleg, esetleg idõlegesen szüneteltetik tanulmányaikat. Mivel az alumni rendszerünknek az is tagja lehet, aki akár egy évet végzett el orvoskarunkon, õk is meghívást kapnak a rendezvényeinkre, és legtöbbször el is fogadják a felkérést. Más intézményekben lanyha az érdeklõdés az alma mater iránt. Mi az orvosképzés alumni rendszerének a titka? Nehéz megmondani. Amirõl biztosan maga a kar tehet, az a vonzó, színvonalas képzés. A másik, szerintem, maga a diszciplína. Nálunk a hallgatók napi 10–12 órát töltenek együtt és tanulnak. Nagyon nagy a terhelés, s emiatt lényegében egész nap együtt vannak, mindenkit ismernek az évfolyamból. Együtt vészelnek át vizsgákat, gyakorlatokat, szigorlatokat. Legtöbbször együtt is szórakoznak, hiszen egyszerûen nincs arra idejük,

4

PTE ÁOK ALUMNI MAGAZIN


ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

hogy külön baráti társaságot alakítsanak ki, egymással barátkoznak. Ez is erõsíti bennük az összetartozás érzését. Mit tud profitálni a kar ezekbõl a kapcsolatokból azon túl, hogy büszke a végzettjeire? Az egyik az általában tehetõs, végzett hallgatóink anyagi támogatása lenne. Ez nem szokatlan. A „nyugati” orvoskarok jó részében a kari bevétel mintegy fele alumni adományokból ered. Volt hallgatóink is örömmel támogatnának minket, de a nehézkes egyetemi szervezet rendszeres próbálkozásunk ellenére „nem tudja lekezelni” az adományokat. Így azokat sajnos vissza kell utasítanunk. Alumni rendszerünk legfõbb „haszna” azonban az, hogy nõ a nemzetközi elismertségünk; volt hallgatók meggyõzõdéssel ajánlják a pécsi orvoskart potenciális utódaiknak. A nálunk végzettek általában jó állásokat kapnak: a Pécsett végzetteket gyakran elõnyben részesítik még az adott országban végzettekkel szemben is. Az alumni rendszer segíti, hogy még jobban terjedjen hírünk. Jórészt ennek tulajdonítjuk, hogy a relatíve magas tandíj ellenére mind az Angol, mind a Német Programunkon az évi 200–200 új helyre, általában 1100–1300-an jelentkeznek.

5

PTE ÁOK ALUMNI MAGAZIN


ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

Újdonságok nyomában

Japán kultúrájának, gasztronómiájának és szakmai jó hírének nehéz ellenállni. Dr. Váncsodi József tavaly õsszel ösztöndíjjal járt a távol-keleti országban, ennek szakmai oldaláról kérdeztük.

Hogyan került a látóteredbe ez a lehetõség? Japán mindig is nagy álmom volt, hiszen olyan távoli és megfoghatatlan, annyira más. Nagyon szeretem a haikukat, magam is próbálkozom ezzel a mûfajjal, illetve japántudás híján Fodor Ákost olvasok. Egy idõben szinte szerelmes voltam a japán teakultúrába. Mikor megláttam, hogy az ÁOK-nak vannak cseregyakorlati kapcsolatai Japánnal, köztük egy olyan ösztöndíj is, amely kapcsán egy orvos kimehet egy japán klinikára, cserébe pedig érkezik onnan egy kolléga. Pályáztam! Elsõre nem jött össze, sõt, másodjára sem én utaztam, aztán harmadjára, amikor úgy tûnt, teljesen mindegy, mi történik, látták úgy a kollégák, hogy eljött az ideje, hogy nekem adjanak lehetõséget. Talán az gyõzte meg a szakmai zsûrit, hogy harmadszorra egészen más motivációs levelet írtam. Annak az volt a lényege, hogy Magyarországon élõ fiatal orvos vagyok, aki nem akar emigrálni, bármennyire is tudom, mennyivel jobbak tõlünk Nyugatabbra a körülmények. Ugyanakkor pont ez az az idõszak, amikor egy-egy mozdulatért, szemléletért el kell utazni, hogy tanulhassak. Aztán 2014 októberében indultam Japánba, három hónapot tölthettem ott. Utólag, mikor már visszatértem, jöttem rá, hogy éppen most kellett elutaznom, egy különös lelki utazás végére értem, ahol a sarokkõ helyére került. A traumatológián dolgoztál Japánban is. Miben különbözik ottani ellátás és hozzáállás az itthonitól? A japán orvosok roppant precízek és nagyon elhivatottak, akár 12– 14 órát is bent vannak a klinikán. Rendkívül kedvesen fogadtak, és hagyták, hogy belefolyhassak a mindennapokba: részt vettem a reggeli viziteken, és – bár tartottam attól, hogy csak a harmadik sorból

figyelhetek majd – már az elsõ alkalommal asszisztálhattam a mûtéteknél. A gyakorlat túlnyomó részét így mûtõben tölthettem, ami cél is volt. Olyan technikákat láttam, amelyekrõl eddig csak olvastam klinikai közleményekben vagy szakmai anyagokban. Jó volt látni azt, hogy mi, magyarok nem vagyunk lemaradva ezen a téren, és a magyar betegek nem részesülnek rosszabb ellátásban. Igaz, máshogy operálunk: egy japán orvos nagyon szabálykövetõ, sosem tér el a direktíváktól, és talán akkor van izgalom, ha improvizálnia kell. Tetszik vagy sem, mi magyarok a szûkösebb keretek miatt rákényszerülünk arra, hogy improvizáljunk, és ebben úgy gondolom, erõsebbek is vagyunk. Az ott tapasztalt bõség látványa sokkhatásként ért: minden eszköz rendelkezésükre áll, majdnem minden egyszer használatos. Ha megkérdeztem volna, mivel operálhatom meg a beteget, visszakérdeztek volna: mivel szeretném? Kisebb országban, szûkösebb anyagi lehetõségekkel, úgy kell csúcsteljesítményt nyújtani, hogy közben azokat az eszközöket használjuk, amelyek rendelkezésre állnak. Ennek is megvan a maga romantikája. Milyen nyelven kommunikáltál a japán kollégákkal? Angolul, nem volt más lehetõség. Habár a japánok nagyon jól olvasnak angolul, de beszélni nem nagyon szeretnek. Szerencsére változik ez a tendencia: a mostani egyetemista korosztály törekszik arra, hogy jól beszéljenek angolul. Ami számomra megdöbbentõ volt, hogy az egyetemisták saját maguknak is szerveznek önképzõ alkalmakat, ún. „English Activity-t”, amelyre egy-egy résztvevõ felkészül egy adott témából, prezentációt tart, majd szituációs játékokat folytatnak. Nincs tanár, egymástól tanulnak.


ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

Néhány alapvetõ mondatot megtanultam japánul elmondani, de mivel az írás elsajátítása kemény feladat – még õk maguk sem ismernek minden kandzsit – úgy éreztem hiteltelen volna a kiejtésem szerint rögzíteni a mondatokat, ez ennyiben is maradt. Persze néhány mondatot megtanultam, és jól vette ki magát, amikor japánul köszöntem meg a kedvességet, amellyel folyamatosan körülvettek, vagy reggel, munkakezdéskor japánul köszöntöttem a kollégákat. Négyen voltunk egyszerre külföldiek a kampuszban, de teljesen más ritmusban és beosztásban dolgoztunk, így volt, hogy napokig nem is találkoztunk egymással, sokkal többet voltam japán közegben. Viszont õk érdeklõdõek voltak, és mindent elkövettek, hogy ne érezzem magam egyedül: filmet néztünk, kosaraztunk és sokszor hívtak vacsorázni. Emlékezetes volt a Ninja Nap is, amikor vagy százan beöltöztünk eredeti ninja ruhába, és Tokión átvágva bejártuk a „ninja útját” – gyermekkorom óta erre vágytam: feszengés nélkül kipróbálni a ninja létet. Végig odafigyeltek rám, úgy jöttem haza, hogy egyetlen rossz élményem sem volt abban a miénktõl roppantul különbözõ országban. Az már más kérdés, hogy nem akartam semmit máshogy csinálni, mint ahogy ott történik, abszolút befogadó voltam, mert úgy döntöttem, hagyom megtörténni magammal a mindent. Az életben semmi nem történik véletlenül, vallom, hogy nekem most volt idõszerû, hogy elmenjek Japánba. Már most szívesen visszamennék. A cseresznyevirágzás például két hét alatt halad át a szigeten déltõl észak felé – szép lenne végigkövetni, mondjuk egy nászút alatt, ha Ámor egyszer homlokon csókol, és ez talán majd a jövendõbelimnek is kedvére lesz, és nem kell különösebben noszogatni…

Japán ‘ 14 Hol cseresznyefák tavasszal lelkem õsszel borult virágba.

Váncsodi József


PTE Alumni magazin 2015 | ÁOK melléklet  
PTE Alumni magazin 2015 | ÁOK melléklet  

University of Pécs Alumni magazine 2015 Medical School section Articles are only in Hungarian.

Advertisement