Page 1

Alma Mater főiskolások és egyetemisták lapja | 2015/2016 | 11. évfolyam, 2. szám


Lapigazgató: Kotiers Róza | Főszerkesztő: Paluska Zsuzsanna Nyomdai előkészítés, grafika: Fülöpi Gergely | Címlap: Kőváry József Szerkesztők: Bilás Zsuzsanna, Bódis Attila, Csikós Tamás, Juhász Anikó, Kotiers Róza, Mázik Orsolya, | Nyelvi korrekció: Mázik Orsolya Nyomtatja: AZ Print | Kiadó: Diákhálózat - Študentská Sieť Elérhetőségek: Diákhálózat - Alma Mater, Klariská 7, 811 03 Bratislava | Írj nekünk: almamater.dh@gmail.com Keress: www.diakhalozat.sk | Facebook: www.facebook.com/diakhalozat 2/2015 | IČO 00 602 515 | EV 2194/08 Megjelenik 1500 példányban, negyedévente, ingyenes - nepredajné

ISSN 1339-102X A visszaemlékezésekért köszönet illeti a Diákhálózat programkoordinátorait, a tagszervezeteket, valamint a Diákhálózat partnerszervezeteinek képviselőit!

Realizované s finančnou podporou Úradu vlády SR – program Kultúra národnostných menšín 2015 A folyóirat a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának - Kisebbségi kultúrális támogatások 2015 programjának - anyagi támogatásával készült.


DH programjai Interjúk a DH elnökeivel Tagszervezetek visszaemlékezései Visszaemlékezések Partnerszervezetek köszöntései

> Alma Mater 4 > Learning Enterprises 5 > Felsőoktatási Tájékoztató Körút 6 > SzakGyak 9 > DiNaMit, Felvidéki Tudományos Konferencia 10 > Gombaszögi Nyári Tábor 11 > Gímesi Művelődési Tábor 12 > Kotiers Róza 16 > Bóna Zoltán 18 > Velebný Csilla 20 > Kocsis Édua 23 > Tóth Tímea 24 > Hodossy Katalin 26 > Zachar Pál 28 > Szakszon Norber 30 > Lajos Pocok János 32 > JAIK 36 > JUGYIK 38 > KAFEDIK 40 > AED 42 > JóMóD 44 > KAD 46 > KIKELET 48 > MIKÁD 5 0 > NDK 51 > Tokár Géza 54 > Czímer Gábor 55 > Ambrus Tünde 5 6 > Fekete László 5 7 > B.Juhos Melinda 58 > Stubendek Attila 60 > Pathó Gábor 61 > TANDEM 62 > OMDSZ 63 > Vamadisz 64 > KMDFKSZ 6 6 > MIK 68


Alma Mater Az Alma Mater lapigazgatói posztját hagyományosan a Diákhálózat mindenkori elnöke tölti be. Ez alól a 2011 után kezdődő rövid időszak volt kivétel, amikor is a lapigazgató Czímer Gábor lett. Ennek célja az volt, hogy a lap sikeres médiumként egyfajta önállóságot és függetlenséget kapjon. A lap az évek során több koncepció- és formátumváltáson is átesett. Eleinte különleges, közel négyzetes papíríveken jelent meg, amit 2010 után felváltott a hagyományos és jóval olcsóbb A4-es ív, később Sztankó Annmária az A5-ös formátum mellett döntött. A rovatok nevei is időről időre változtak. A Diákhálózat és tagszervezeteinek hírei azonban mindig helyet kaptak a lapban. Emellett különböző témakörökben a progresszív és a szókimondó újságírás jellemezte az újság cikkeit. Erre jó példa az a szám, amit a pornó jelenségének szentelt a szerkesztőség. Ezen túl azonban a szlovákiai magyarság aktuális ügyeire, de szlovákiai, magyarországi és az egészen nagy léptékű

közéleti, politikai eseményekre is reflektáltak az Alma Mater szerzői. A lapnak fontos részét képzi az irodalmi rovat. Az Almafa pályázatokon is sikeres és a szerkesztőgárdának köszönhetően egy erős alkotóközösség formálódik a lap körül. Összességében az Alma Mater egy sikeres és a maga nemében egyedülálló kezdeményezés. A Diákhálózat nonprofit alapon adja ki, ami azt jelenti, hogy a példányok ingyenesek, és a szerkesztőség tagjai sem kapnak honoráriumot. Ilyen módon a lap majdnem teljesen mentesül az anyagi kényszer alól. A munka kizárólag a minőségi tartalmak előállítására és annak közvetítésére összpontosulhat. Ez a lap összesített minőségén is meglátszik. Bár ez a színvonal némileg hullámzik, de egyes számok minősége mégis megüti, sőt meghaladja az országos, stabil szerkesztőségekkel működő magazinok, napilapok szintjét.

Főszerkesztők: 2005/2006 1. számtól Pastorek Katalin 2005/2006 3. számtól Juhos Melinda 2009/2010 1. számtól Hangácsi Zsuzsanna 2009/2010 3. számtól Gorta Tünde 2010/2011 1. számtól Czímer Gábor, Gorta Tünde 2011/2012 2. számtól Gál Andrea 2012/2013 1. számtól Csambal Tamás 2012/2013 1. számtól Sztankó Annamária 2015 1 .számtól Paluska Zsuzsanna

4


Learning Enterprises 2014-től a szlovákiai programot a Learning Enterprises és a Diákhálózat együttműködve szervezi. Andruskó Imre - Tárnok Balázs - Bíró Szilvia A Learning Enterprises közcélú, non-profit kezdeményezést 1991-ben Tolnay Ádám, a Washingtoni Egyetem professzora hívta életre. A rendszerváltás utáni hazalátogatása alkalmával fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy amerikai egyetemista diákok segítségével ingyenes nyelvoktatási képzést indítson Magyarországon, majd egész Közép-Kelet Európában. A professzor először 1991-ben érkezett egyetemi barátaival együtt Mátraszentistvánra, hogy az ottani falvak gyerekeivel, diákjaival megismertessék, megszerettessék az angol nyelvet. A kezdeményezés olyan népszerűségre tett szert, hogy mára világméretűvé nőtte ki magát: Magyarország/Szlovákia, Románia/Horvátország, Lengyelország, Mauritius és Kína után Mongóliában, Brazíliában és Indiában is működik már. Szlovákia Magyarországgal közösen szervezi a programot, elsősorban Dél-Szlovákiában – zömében a magyar lakta falvakban. Ez nem csak a tanulásról, a tanításról szól, hanem

a különböző kultúrák találkozásáról is. Turnusban kétszer háromhetes, kommunikációt serkentő, fejlesztő nyelvtanfolyamot tartanak több csoportnak: kicsiknek, diákoknak, fiataloknak a kezdőtől a haladó szintig. Az amerikai lektorok a tanítási óráik után együtt töltik szabadidejüket diákjaikkal, befogadó családjaikkal. Közös programok keretén belül mesélnek saját szokásaikról, hagyományaikról, kultúrájukról, a diákok pedig az itteni életmódról. A lektorok a két turnus között találkoznak, megosztják, kicserélik tapasztalataikat lektortársaikkal, a program után pedig kedves emlékekkel, tapasztalatokkal gazdagodva azzal a tudattal térhetnek haza, hogy hozzájárultak falvaink angol nyelvtudásának fejlesztéséhez. Szlovákiában 99-ben Andruskó Imre szervezte újra a programot, 2011-től 2013-ig Tárnok Balázs volt a főszervező, majd 2014-től Bíró Szilvia. Ettől az évtől a szlovákiai programot a Learning Enterprises és a Diákhálózat együttműködve szervezi.

5


2015 2012-2015 2012 2012-2014 2012 előtt

Tari Dávid Kovács Roland (kelet) Bóna Zoltán (nyugat) Szabó Gergely (nyugat) Pasztorek László

felsőoktatási tájékoztató körút A jelenlegi FTK 2006 tavaszán indult, így idén lesz 10 éves. Gyökerei már a 90-es évek elején kialakultak, ezekről olvashatunk az AED volt elnökeitől:

Tari Gábor, volt AED elnök beszámolója:

(1991-1993)

Az FTK, amit már a az ötlet születésekor is FTK-nak neveztek, valamikor a DH megalakulásával együtt kezdődött. Azelőtt a sötét középkorban inkább diákok terjesztették az igét szájhagyomány útján, de koordinálva vagy különösebben szervezve nem volt. Az első körút, amin én is részt vettem, az 91 tavaszán (?) volt. Keletről indult és lassan vonult nyugat felé. Én a nyugati úton vettem csak részt, ami 2 vagy 3 napig tartott. A DH elnöksége próbált egyeztetni az egyes középsulik igazgatóságával, ahol több-kevesebb megértésre

6

találtak. Volt, ahol egyből elutasítottak, volt, ahol szívesen láttak, és még ebédet is kaptunk. Komárom, Érsekújvár, Galánta, Somorja, Szerdahely, Szenc, Duna utca - gimik es iparik. Mindig reggel indultuk Pozsonybol négyen-öten, mivel többen nem fértünk a DH Skodába (világoskék Skoda 105). Galántán összehívták a végzősöket az aulába, ahol mi a diákélet szépségeit ecseteltük, mikor megszólalt egy tanár, hogy most már elég a mellébeszélésből, és azonnal mondjuk meg, hová hány embert vesznek fel és milyen szakra. Pozsonyban volt a legoldottabb hangulat.


Szaló Béla, volt AED elnök beszámolója (1971-1973) Nem tudom, kitől származik a gondolat. A cél az volt, hogy minél több magyar egyetemista, főiskolás legyen Prágában, esetleg Brünnben. Csehországban kissé más, szabadabb szelek fújtak, mint Szlovákiában. Főleg itt nemzetiségi problémákkal nem kellett a magyar diáknak küszködnie. A csalogatás módja igen egyszerű volt: ha valaki hazalátogatott, felkereste alma materét, hogy jó

hitre térítse a középiskolásokat. Újvári létemre az ottani gimnáziumot céloztam meg, nem volt probléma „betörni“ az osztályokba, hiszen a tanárok egy-két év elteltével még ismerték volt diákjukat. Tudom, hogy az újvári gimnáziumból jöttek fel Prágába, de sajnos nevekre már nem emlékszem. Nem tudható, mennyire volt ez az agitáció hatására, de bizonyára nem ártott.

Ambrus Tünde: FTK - ahogyan én láttam

(2016)

A napjainkban ismert Felsőoktatási Tájékoztató Körút gyökereit minden bizonnyal az 1970-80-as évek kezdeményezéseiben kell keresnünk. Ekkoriban néhány diákklub (leginkább a prágai AED és a brünni KAFEDIK) írásos formában tájékoztatta a dél-szlovákiai magyar középiskolák diákjait és tanárait az említett városokban kínálkozó továbbtanulási lehetőségekről. 1990-ben a KAFEDIK az újonnan indított lapjában, a Sárga Szamárban is több alkalommal közölt információkat a város felsőoktatási intézményeiről. A középiskolások tájékoztatása, s ezáltal az utánpótlás biztosítása értelemszerűen mindegyik egyetemista klub számára fontos volt, ezért került be az 1988 decemberében spontán megszerveződött FEDIT (Felvidéki Diáktanács) programnyilatkozatába is. A Körút intézményesült formájának kialakulása tehát a FEDIT, ill. utódszervezete, a DH keretei között bontakozott ki. A Körút ma is ismert formájára és lebonyolítási rendjére vonatkozó legrégebbi megbízható információkatt 1998-ból és 1999/2000-ből találtam. Jómagam ekkor

voltam gimnazista, így egyrészt személyes emlékeimre tudok támaszkodni, másrészt az 1998-as kezdeményezés írásban rögzített nyomai is fellelhetők az Új Szó hasábjain és az AED történetét tárgyaló monográfia lapjain (nem véletlenül: az AED-nek itt is kulcs�szerepe volt). 2002 őszén lettem brünni egyetemista, és emlékszem rá, hogy 2002 és 2003 novemberében is megszervezésre került a Körút, amelynek fő koordinátora a DH akkori alelnöke, Pomichal Patrik volt. Ezután következett egy másfél éves szünet, amelyet a DH berkeiben lezajlott „vérfrissítés” tört meg. Innen már sokkal pontosabban ismerem a történet folytatását, mivel 2004 őszétől a KAFEDIK elnöke voltam, s ebből adódóan részt vettem a 2005 márciusában Dunaszerdahelyen megtartott utolsó DH Nagygyűlésen. Amellett, hogy hosszú idő elteltével találkoztak újra a cseh-szlovákiai magyar egyetemista klubok képviselői egy helyen ilyen szervezett formában, sor került a DH alapszabályának módosítására, valamint új tagszervezet felvételére is (ekkor lett az NDK a DH tagszervezete).

7


A szerdahelyi Nagygyűlés utolsó napján, 2005. március 20-án született meg a döntés arról, hogy a kihagyást követően még a tavasz folyamán megszervezzük a Körutat. Az időpontra való tekintettel elsősorban a középiskolák harmadikosait céloztuk meg, mert a végzősök ekkor már közvetlenül az érettségi előtt álltak. A tavaszi Körút szervezését két pozsonyi diák, Domonkos Lívia és Bartos Marián koordinálták. A klasszikus, ma is alkalmazott keleti és nyugati bontásban került megszervezésre 2005. április 18. és 22. között. Mivel ennyire utolsó pillanatban történt a szervezés, komolyabb tájékoztató kiadvány elkészítése nem fért bele az időnkbe, így az egyes tagszervezetek által öszeállított prezentációkat elektronikus formában adtuk át a meglátogatott iskoláknak. A tavaszi Körút ideiglenes és gyors megoldásnak számított, úgy gondoltuk, az őszi időpont a leginkább megfelelő a lebonyolítására. Bár ez a 2005 októberében Nyitrán megtartott HP-n pár percre ugyan megkérdőjeleződött, a vita eredménye az lett, hogy 2005-ben megszerveztük az év második Körútját is novemberben. A lépések koordinálását a nyitrai Gregor Edit vállalta el, akinek Baláž Katalin (Nyitra), Krúzs Judit (Kassa), Orosz Örs (Prága) és jómagam segítettünk a szervezésben. Erre a Körútra írásos tájékoztató anyaggal is készültünk, amivel

8

gyakorlatilag megtettük az első lépést a ma is ismert „HovaTovább?” könyvecske kiadása felé. Tegyük hozzá, hogy a kiadvány formája a szűkös anyagi lehetőségek és ismét az időhiány miatt jóval szerényebb volt: egy három hasábba tördelt kék színű (akkori DHszín) A4-es méretű szórólap, amely a brünni boszorkánykonyhánkban készült, és a Körút folyamán csendes esti foglalkozásként hajtogattuk mindig a másnapra szükséges adagot... Ezt a nulladik kiadásnak is nevezhető szórólapocskát 2006-ban már az akkor 16 oldalon megjelent „HovaTovább?” első kiadása követte. A 2005-ös őszi Körút után az elkövetkező években már szintén a beváltnak mondható őszi időpontokban került megrendezésre a Körút, és azóta a kiadványunk is tekintélyes méretűre duzzadt. Jómagam mindkét 2005ös Körúton a keleti országrészben vettem részt, majd 2006 őszén a keleti Körút koordinátora voltam, és 2007-ben – már PhD-hallgatóként – utoljára kapcsolódtam be egy nap erejéig a nyugati Körútba. A Körútra mindig is szívügyként tekintettem, és a prágaiakkal együtt mi, brünniek voltunk a DH ülésein rendszerint a leghangosabbak, amikor a Körút lebonyolítása volt a megbeszélés témája. Utólag visszatekintve és a fejlődést látva úgy gondolom, megérte!


SzakGyak 2015 Bógyi Csilla, Kotiers Rebeka 2009-2015 Dolník Attila 2004-2009 Vörös István, Ovšonka Márk

A gyakorlat 2004-ben alakult újra (a régebbi történet a DH-s emlékkönyvben megtalálható). Nem volt tervezett program, ismeretségek alapján indult a dolog. Az évek folyamán lassan kialakult egy partnerlista. Állandó partnerek között szerepel a Paksi Atomerőmű, ELMŰ, NEVITEl, Budapest XVI. Kerület, Fórum Intézet és még sokan mások. A gyakorlat céljai főként: Potencionális munkaerő - munkáltató viszony létrehozása – a diákoknak esetleges jövőbeni munkahelyet teremteni, a cégnek a diákokat mint potencionális munkaerőt kínálni. Magyar szakterminológia – megismertetése a diákokkal, elsajátítása és használata

Szakmai tudás felmérése – a diákok saját maguk tapasztalhatják, mit sikerült az egyetem falai között elsajátítaniuk, mennyire tudják felhasználni az egyetemen szerzett ismereteket A működés óta számtalan diák vett részt a gyakorlatokon. Pozitív példa, hogy akadnak diákok, akik a későbbi években visszatértek az adott céghez hosszabb nyári gyakorlatra vagy dolgozni. A paksi gyakorlatra általában túljelentekezés van, aki részt vett rajta, csak dícsérni tudja. Ezek mind azt bizonyítják, hogy a nyári programba érdemes betervezni egy-egy SzakGyakot, ami az életrajzban is jól mutat.

9


DiNaMit- Diákok! Na, mit csináljunk? A DiNaMit elsődleges célja a szlovákiai magyar tannyelvű középiskolákon működő diákönkormányzatok támogatása – DÖK-ök létrehozása azon középiskolákon, ahol még nincsenek, illetve segíteni a működésüket és hatékonyságukat ott, ahol már vannak. Célja, hogy a diákszervezetek megismerjék egymást, tapasztalatokat, ötleteket cseréljenek és gyakorlati tanácsokkal lássák el egymást egy-egy szervezet vezetése, irányítása terén. 2006 - első DÖK képzés a Nagyító trénereivel (Molnár Kriszta és Szűcs István), a DH mint megrendelő volt jelen

Zoli, Szabó Eszti) DH házigazdák: Szabó Gergely és Répási Tibor 2013 - kimaradt

2009 - RS+Fülek próbaprojekt DiNaMit tanárokkal és diákokkal (képzők Urbán Peti+Zöld Erika) 2011 - workshop, vezetőképző, hétvégés tréningek (képzők: Zalka Judit, Urbán Peti, Hodossy Kati, Rabec Pisti + DH házigazdák). Ha jól emlékszem, az egyik Kalmár Imre volt, valamint Szabó Eszter ( nem vagyok biztos benne, hogy ő a DH által volt-e ott) 2012 - Gömöri DÖK fejlesztés a TANDEM megvalósításában 2 helyszínen: RS, Fülek+Tornalja (Képzők: Hodossy Kati, Urbán Peti, Hodossy

2014 - DÖK képzés a TANDEM szervezésében DH-s házigazdákkal Rimaszombatban és Komáromban (Képzők: Zachar Pali, Szabó Eszti, Rabec Pisti, Zachar Erika). DH házigazdák: Varjú Csaba, Kocskovics Péter 2015 - nemzetközi DÖK találkozó Kocskovics Péter vezényletében, több SK DÖK tag részt vett Koordinátorok: 2015- Köböl Klaudia 2014-2015- Varjú Csaba Előtte Velebný Csilla foglalkozott a programmal.

Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia I. FTDK 2005 ; Komárom; AGORA Iroda indította magyarországi példára; DH-HÖK szervezés II. FTDK 2006. május 5-6. Helyszín: Komárom - DH-HÖK III. FTDK 2007. május 4-5. Helyszín: Komárom, DH-HÖK IV. FTDK 2008. május 9.- Helyszín: Kormárom, DH-HÖK V. FTDK 2009. október 9. Komárom; DH-HÖK VI. FTDK 2010 - DH.HÖK VII. FTDK 2011. okt. 14. Komárom; DH-HÖK 2012-ben nem került megrendezésre - 2012-ben a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok kara vállalta fel a felvidéki felsőoktatási intézmények szervezett részvételének lebonyolítását a XXXI. OTDK-n, tavaly pedig otthont adott a X. FTDK-nak.

10

VIII. FTDK - 2013. szeptember 27-28. - Helyszín: 1. kerül megrendezésre Nyitrán!; - Szlovákiai Magyar Tudományok Diákköri Tanács alakuló ülése! TDK határok nélkül- HTDK; - Nincs nevezési díj!! - Honlap létrejötte- ftdk.sk - OTDT védnöksége alatt; szervezők: DH, NYKFE-KETK IX. FTDK - 2014. November 13-14.- komárom; szervezők: SZMTDT, SJE-HÖK, DH, HTDK, SZMAT X. FTDK - 2015. november 27-28- Nyitra XI. FTDK - 2016. November 24-25.- Komárom DH - Koordinátorok 2015/16- Inczédi Lilla 2014- Kliment Diana 2013- Bárczi Tibor


Gombaszögi Nyári Tábor A Gombaszögi Nyári Tábor a szlovákiai magyar fiatalok egyik legnagyobb nyári rendezvénye: egy hetes fesztivál, szabadegyetem, társadalmi kerekasztal. Jellegét tekintve egy sokszínű közművelődési rendezvény, amelynek nagy hagyománya van a szlovákiai magyar közösségen belül. A rendezvény gyökerei 1928-ig nyúlnak vis�sza, amikor a gombaszögi cserkésztáborban néhány fiatal megalapította a Sarló mozgalmat, amely csakhamar vezető csehszlovákiai magyar diákszervezetté vált. A korszak szociális helyzete siralmas volt a magyar kisebbség számára, de mégis létre tudtak hozni egy olyan mozgalmat, ami kollektívan összefogta a fiatalságot. Felvilágosult, emberközeli eszmeiségével a kezdeti Sarló mozgalom ifjúsága példaképként lebeghet a szemeink előtt. A tábor elődjét, a Nyári Ifjúsági Táborozást (NYIT) a prágai magyar egyetemistákból megalakult Ady Endre Diákkör rendezte meg 1965 és 1972 között minden évben. 1977-ben indult újjá a diáktábor, Nyári Művelődési Tábor néven, Örsújfalun, ezzel egyidőben járási táborok is indultak, melyek

időnként megegyeztek az országos táborral. A táborok kezdetben központilag szervezett országos rendezvények voltak, majd a nyolcvanas évek második felétől egyre inkább a kisebb régiók számára rendezték meg őket. Az Ady Endre Diákkör minden nyáron tábort szervezett, akkoriban kizárólag AED-osok számára - 1992 és 1995 között Kovácspatakon. Miután a papírgyárat privatizálták, székhelyüket áthelyezték Gombaszögre, ahol az első táborozás 1996. július 31. és augusztus 5-e között került megrendezésre. A rendszerváltás után a szervezést átvették a DH-s tagszervezetek. Közismertségére a 2005től 2015-ig tartó krasznahorkaváraljai időszak alatt került sor, 2016-ban ismét Gombaszögön kerül megrendezésre. Főszervezője 2009 óta Orosz Örs, a szervezési feladatokat 2012 óta a Sine Metu Polgári Társulás és a Diákhálózat önkéntes fiataljai látják el. A szlovákiai magyar fiatalság legnagyobb nyári rendezvénye, a meghívott zenekarok révén zenei fesztiválként, a meghívott előadók révén szabadegyetemként és társadalmi kerekasztalként is működik.

Juhász Anikó 11


gímesi művelődési tábor és gólyatábor Van egy tábor, mely 1980 májusától kezdte időszámítását, s az akkori nyitrai egyetemista szervezők mit sem sejthettek arról, hogy ezzel bizony ezrek életét változtatták meg. Egy hely, ahol már a kezdetek óta minden évben felcsendül a muzsika, ahová megérkezik két ismeretlen és pár nap múlva barátokként távoznak, ahonnan egy kiváló zenekar indult, és ami azóta is évente egyszer amolyan nyárzáró gyanánt megtelik egyetemistákkal. Magát a tábor jellegét is tekinthetjük különlegességnek, hiszen az évek folyamán kissé átalakulva már nem csupán egy művelődési tábor, hanem a nyitrai elsős egyetemisták gyűjtőhelye volt. 2012-ben pedig a tábor

12

kinyitotta kapuit, és a Diákhálózat bármely tagszervezeteinek a gólyáit befogadja, megkönnyítve első lépéseiket a csehországi, magyarországi és szlovákiai egyetemekre készülődő megszeppent gólyáknak. Ez alatt a harmincöt év alatt a tábor sokat formálódott, változott, de a cél, hogy a szlovákiai magyar fiatalság együtt szórakozzon, ismerkedjen, megmaradt, nem különben az örökös jó hangulat. Egy dologban azonban az alapító tagok, illetve a mostani szervezőség is egyetért: Gímes az a hely, ahová elég egyszer becsöppenni és az ember szíve mindig visszahúz, így volt ez 1981-ben, s nincs ez másképp 2016-ban sem.


Egy-két mérföldkő és érdekesség a teljesség igénye nélkül: 1980:

a gímesi táborok időszámításának kezdete

1983 vagy 1984: kb. 150 táborozó. Ekkor történt a legendás eset, mikor a Landini együttes (gyengénlátókból és vakokból álló magyar historikus zenét játszó együttes) vezette vissza a sötét gímesi erdőből a táborhelyre a lámpa nélkül maradt túrázókat. 1985:

kb. 200 magyar egyetemista vett részt a táborban, a Ghymes zenekar ekkor még Tilinkó néven zenélt a táborban. Ágh Tibor, aki többször is visszatért előadóként a táborba, a Tilinkó és a Kozsok együttes közreműködésével tanított népdalokat a táborozóknak.

1987: Horváth Andrea, JUGYIK-os vezetőségi tag arról számol be az Új Szónak egy interjúban, hogy a vártnál sokkal többen érkeztek az eseményre: a prágai és a brünni egyetemisták is csatlakoztak, illetve egyre több a nem egyetemista fiatal is. 1988: a háromnapos tábor ekkor lett egy nappal kibővítve. 1989:

Laár András és Galla Miklós műsorán, illetve a Ghymes zenekar koncertjén már alig férnek el az emberek.

2003:

az első év, mikor nem májusban, hanem szeptemberben van megszervezve a tábor, ekkor Fitos András a JUGYIK elnöke. A 23. Gímesi Művelődési Tábor célközönsége az elsős nyitrai egyetemisták lettek.

2004:

A tábor szerkezete jelentősen megváltozott, mert három foglalkozáskörben folytak az események az előadások mellett: kézműves, drámai, újságírási foglalkozások.

2005: Balázs Katalin JUGYIK-elnöksége alatt kb. 80 gólya táborozott Gímesen. 2006-2009: Juhász Zsuzsa, Brutovszky Gabriella, Lendvorsky Krisztina - 50 gólya, 70 gólya, 80 gólya 2010: Nagy “Gizda” Gábor, 11 gólya 2011-2013 között Csenger Orsolya a főszervező. 2011 kb. 30, 2012- kb. 73, 2013- kb. 55 gólya volt a táborban. 2012-ben a szervezői gárda kibővül a JAIK és az NDK tagjaival, így már a leendő pozsonyi és nagyszombati egyetemisták előtt is kinyílik a tábor. Továbbá 2013-ban csatlakozik a KIKELET, a MIKÁD, a JÓMÓD, a KAFEDIK és az AED. 2014: a mindenkori táborok emlékére a

1994:

amikor Cseh Tamás és Másik János zenélt a gímesi kultúrházban.

Gombaszögi Nyári Tábor szervezői rendbehozták a gímesi kopjafákat, így létrehozva Felvidék legkülönlegesebb kopjafaparkját.

1995: a tábor nevesebb fellépői Farkas Ber-

2014-től a tábor főszervezője Keszler Zoltán.

talan, Miquéu Montanaro, Korzár.

1999: ekkor indul el a JUGYIK Pogácsa című lapja, mely sok lapszám megjelenése után, illetve bő évtized elteltével a Gímesi Művelődési Tábor lapja lett.

2014-ben 74, majd egy évre rá 65 ember táborozik Gímesen (plusz a népes szervezői gárda). A 2016-os tábor szervezéséhez a KAD is csatlakozik.

13


Kiállunk a bezárással fenyegetett iskoláink mellett!

Értékeljük Szlovákia minisztereit

Lemostuk a gyalázatot

Sorsközösséget vállalunk az erdélyi magyarsággal.


Összetartás, egység, barátság


ez képes volt megmutatni, hogy azzal, amit gondolunk, ami fontos nekünk, nem vagyunk egyedül. A későbbiekben már egyre gyakrabban találkoztam a déhás társasággal. Olvastam a kiadványukat, eljártam pár rendezvényükre, így mikor a Selye gimi kapui bezárultak mögöttem, s megérkezett a felvételi levelem Pozsonyból, egyértelmű volt, hogy a következő

kotiers Róza „Valami újat alkotni, közösen.” Mi vonzott be, hogy kerültél a DH-ba? Miért akartad ezt csinálni? Amikor felkértek/ jelentkeztél, mennyit tudtál a DH-ról? Másodikos gimis voltam, (2012) amikor Sólymos Karin barátnőmmel úgy döntöttünk, nyáron mi is ellátogatunk a Gombaszögi Nyári Táborba. Gombaszög akkoriban még nem örvendett akkora népszerűségnek a gimnazisták között, mint jelenleg, így nem is rendelkeztünk túl sok információval róla. Nem volt viszont teljesen ismeretlen terep számomra, hisz édesanyám JuGyIK elnök volt, a felvidéki klubmozgalmat tudtam hova kötni. Azt viszont még nem sejtettem, hogy ez az egy hét milyen irányba tereli majd az életem, és hogy megpecsétel egy örökre szóló barátságot. A gimivel szembeni kocsmában láttam meg az első plakátjukat, rögtön feltűnt, hogy a kedvenc zenekaraim szerepelnek rajta. Már szinte fel sem tudom idézni, mi jelentette életem fő vonalát az első Gombaszög előtt. Nehéz leírni, de sokunknak ismerős az érzés, amikor Krasznahorkaváralján az ember otthonra lel. Csak öt napot tölthettünk ott, de

16

állomás Gímes, majd a JAIK. Mivel a pozsonyi társaság nagyon hamar befogadott, ősszel már részt is vehettem a Diákhálózat Hallgatói Parlamentjén, így sikerült később az elnökségbe kerülnöm. A dolgok ezután gyorsan történtek. Bóna Zoli már lemondani tervezett, és engem kért fel utódjának. Váratlanul ért, és tele voltam kételyekkel, de az ex-elnök és a déhás banda biztosított a támogatásáról, engem pedig meggyőzött a bizalmuk. Végül a következő Hallgatói Parlamenten, 2015 tavaszán, Bátorkeszin, megszavaztak elnöknek. Az elnökség nyilván sokféle emberből áll össze. Milyen velük együtt dolgozni? Van, akire bármikor lehet számítani, vagy akivel sok a konfliktus? Hogy oldjátok meg az esetleges összezördüléseket? Volt esetleg harc az elnöki posztért? Amikor elfogadtam a jelölést, nem tudtam, hogy mibe vágok bele, ez biztos, akárcsak az, hogy ezt a döntést sosem bántam meg. Az első félévben Bóna úr teljes segítségével intéztem a szervezet dolgait, a már régebben ott lévő elnökségi tagoktól is sokszor kaptam tanácsot. Könnyűnek viszont így sem mondhatnám a folyamatot, amíg belerázódtam. Az elnökséggel mindig járnak olyan dolgok, amire egyszerűen nem lehet felkészülni. Mivel én előzőleg sem voltam sokáig a szervezetben, még nehezebb volt ezekkel megbirkózni. Ez viszont hatalmas tapasztalatot jelent a jövőre nézve. Az elnökségre ez ugyanúgy igaz. Mindannyian önkéntes alapon dolgozunk, de az ezzel járó áldozatért kárpótolnak a Hallgatói Parlamentek estéi, egy alsószeli Gímes gyűlés, vagy a tábor előtti napok Krasznahorkaváralján. Kassától Prágáig fogják össze a diákokat ezek az alkalmak. Seggest ugrani a Dunába,


hajnalokig énekelni, éjfélkor beszökni és uc�csázni a prágai stadionban, öten aludni egy ágyban, valahogy így néznek ki ezek az együtt töltött napok. Az ilyen pillanatok nélkül nem is lehet csinálni. Ahhoz sincsen hasonló érzés, amikor valamit sikerül létrehozni, valami újat alkotni, közösen. Az elnökséged alatt milyen célokat értetek el? Gondolok itt akár olyanokra, amiket az elnökséged alatt tűztetek ki a csapattal, és olyanokra is, amelyeket még elődeitek vettek fel a To Do List-re. A megválasztásomkor új logót kapott a DH (egy legendásan demokratikus szavazás által), és néhány hónap után beüzemeltük az új weboldalunkat (informatikust és grafikust mindig a legnehezebb találni). Ezek persze rövid távú, kis tervek voltak csak. A szervezet struktúrája is változóban volt. A kiszélesített elnökségnek köszönhetően a tagszervezetekkel való kommunikáció sokkal jobban működik, a hátulütője viszont az, hogy egy 18 fős elnökséget nem lehet összehozni olyan hamar egy gyűlésre, mint egy 8-10 főst, ahogy az régen volt. Ennek a megoldása még előttünk van.t Az előző elnökségre jellemző volt a látványos demonstrációkban való részvétel, ezeknek szervezése. Ennek nyomán szerveztük mi is a pedagógusszövetséggel a komáromi élőláncot, ami a pedagógusok általános elégedetlenségéből fakadó országos sztrájk miatt merült fel. Szlovákia több városában rendeztek hasonló akciót, mi Komáromban szerettük volna megmutatni a magyarok kiállását ez ügyben. Az élőlánc elejéről a vásárcsarnokhoz érve magam mögé néztem, de a sor vége a messzeségbe veszett. És a szakkollégium… A szervezeten belül már vagy három éve téma volt a pozsonyi szakkollégium létrehozása. Én ebbe a folyamatba pont akkor csöppentem bele, amikor el tudott kezdődni érdemben is a kollégium megalapítása. Ideális esetben már húsz éve létezne egy ilyen intézmény, de sajnos senki sem ambicionálta eddig a létrehozását. Pozsonyban körülbelül 1500-2000 magyar egyetemista

tanul, az ország legjobb egyetemei találhatók a fővárosban, tehát egyértelműen nagy felvidéki értelmiségi potenciál hevert eddig parlagon. Emlékszem, amikor Tokár Gézával 2015 októberében benyújtottuk a kollégiumot létrehozó alapítvány alapszabályát a belügyminisztériumba. Életem egyik mérföldköve lesz, gondoltam, mostantól megvan az alapítvány, innen már minden menni fog magától! Még nem sejtettem, hogy a neheze csak ezután következik. Már több kuratóriumi ülésen túl vagyunk, meglátogattuk a gimnáziumokat ennek kapcsán, és a jelentkezés is elindult. Nagy öröm volt részt venni ebben a folyamatban, sok munka áll mögötte. A kollégisták közül, remélem, sokan csatlakoznak majd a DH-hoz is. Mi az, amit a DH ad neked? Felidéznéd egy kedves emléket, amit a DH-sokkal éltél át? Kevés lap van ebben a kiadványban, hogy fel tudjuk sorolni, mit is adott a DH. Elsősorban a társaságot. Ezek között az emberek közt egyből éreztem, hogy hozzám mennyire hasonlóan gondolkodnak, hogy valahol ott van számukra is az érték, ahol nálam. Hogy velük együtt valami nagyon jót lehet alkotni. Rengeteg külhoni barátom lett, hatalmas kapcsolati tőkére tudtam a szervezeten keresztül szert tenni. Egy kiterjedt szervezeti hálózat képviselése az élet rengeteg területén tud a későbbiekben az ember hasznára lenni. Mindig nagyon hálás leszek érte, hogy valamikor egy huszonöt éves civil szervezet elnöke lehettem, hogy a szlovákiai magyar fiatalok szolgálatában dolgozhattam. Ezért köszönet illeti minden elnökségi tagomat a munkájukért, a kedves tagszervezeteinket, a segítséget nyújtó és együttműködő partnereinket, és kiemelten az eddigi elnökségeket és aktív tagokat, hisz nekik köszönhető, hogy még most is működünk, az ő munkájuknak köszönhetjük, hogy most van mit folytatnunk. Végül pedig köszönet azoknak, akik a DH után is a szlovákiai magyar közösség érdekében munkálkodnak, hihetetlen motivációt adtak!

Bilás Zsuzsi

17


„Elsőként a közösség fogott meg” Mi vonzott be, hogy kerültél a DH-ba? Miért akartad ezt csinálni? Amikor felkértek/jelentkeztél, mennyit tudtál a DH-ról? Általában a diákok többsége a Gímesi, illetve a Gombaszögi Táborban, vagy a tagszervezeteken keresztül ismerkedik meg a DHval. Nálam ez kicsit bonyolultabb volt, mert komáromi egyetemistaként akkor még nem volt lehetőségem a helyi tagszervezet életébe bekapcsolódni, mivel annak idején a JóMóD még nem létezett. Volt azonban szerencsére jó néhány barátom, ismerősöm, akik szerencsésebb helyzetben voltak. Rajtuk keresztül én is elkeveredtem az első Hallgatói Parlamentemre, Nagyszegpusztára. Elsőként a közösség fogott meg, majd később egyre jobban beleástam magam a munkába is. Először Gombaszögre mentem szervezőként, majd egy évvel később alelnök lettem a DH-ban. Ettől kezdve nem volt megállás. Az elnöki pozícióval kapcsolatban jóval szerencsésebbnek mondhatom magam a legtöbb elődömnél, mert amikor elvállaltam az előző elnök, Velebný Csilla jelölését, már több éve a DH-ban dolgoztam, így tapasztaltan vághattam bele a feladatba. Az elnökség nyilván sokféle emberből állt össze. Milyen volt velük együtt dolgozni? Volt, akire bármikor lehetett számítani, vagy akivel sok volt a konfliktus? Hogy oldottátok az esetleges összezördüléseket? Volt harc az elnöki posztért? Elnökké választásomkor az addigi csapat nagy részével együtt folytathattuk a munkát, ami több szempontból is előnyös volt. Egy összeszokott csapat sokkal hatékonyabban dolgozik együtt, és az egyes pozíciókban olyan emberek voltak, akik már tudták a dolgukat. Kisebb konfliktusok persze minden csapatban vannak. Az elnöki és

18

bóna zoltán más pozíciókért való egészséges csatározások pedig személyes beszélgetések során rendeződtek. Összességében elmondhatom, hogy egy konfliktusmentes időszakban elnököskedhettem. Az elnökséged alatt milyen célokat értetek el? Gondolok itt akár olyanokra, amit már az elnökséged alatt tűztetek ki a csapattal, és olyanokra is, amelyeket még elődeitek vettek fel a To Do List-re. Mivel a csapat ugyanaz maradt, a célok is maradtak, és több olyan kitűzött cél az én időszakomban érett be, amin már az előző elnökséggel is sokat dolgoztunk.. Mindenképpen szerettük volna még nyitottabbá tenni az elnökséget, és magát a DH-t is, aminek egyik eredménye a besztercebányai MiKáD csatlakozása volt, a másik pedig, hogy a DH elnökségi csapata jócskán megnövekedett. Szerettük volna a fiatal magyar értelmiséget közelebb hozni a közélethez, ezért több olyan akciót, performanszt vittünk végbe, ami ezt elősegíthette. Demonstrációkat szerveztünk, a prágai Márciusi Mulatságokról hajnalban jöttünk haza szavazni az elnökválasztásokra, és véleményt nyilvánítottunk oktatási és más kérdésekben is. A legnagyobb eredménynek a pozsonyi szakkolégiumot emelném ki, melyet a külügyes alelnök, Kovács Balázs koordinált az elejétől, és idén szeptembertől indul majd el.


Mi az, amit a DH adott neked? Sokban hozzájárult ahhoz, ahol most vagy, illetve amit jelenleg csinálsz? Nagyon sokat köszönhetek a DH-nak, hatalmas kapcsolati tőkét, rengeteg barátot és egy jó nagy adag tapasztalatot. Jelenleg vállalkozom, borászkodom és a falumban képviselőként dolgozom. Minden téren hasznomra vált, hogy részt vettem a DH életében. Felidéznél egy kedves emléket, amit DH-sokkal éltél át? Nehéz egyet kiválasztani, de azt biztosan nem felejtem el, ahogy körbezárt minket egy hadseregnyi rendőrautó a román nagykövetség előtt, ahol mi éppen mécsesekből kirakott székelyzászlóval vonultunk fel. Mint később kiderült, azt hitték, hogy fel akarjuk gyújtani a követséget, és a nemzetközi konfliktust elkerülendő, az összes élő pozsonyi rendőrt a helyszínre vezényelték. Egy óra agresszív diskurzus után az a vádalku született, hogy mi elsétálunk a mécsesekkel, ők pedig hazamennek aludni.

Bilás Zsuzsi


egy ilyen pozíció. Megkérdeztem őt, nincs-e más jelöltje. Erre azt válaszolta: Miért más? Ha én nem vállalom és járok elöl példával, nem várhatom el mástól sem. Ez akkor nagyon megfogott és azóta is sokszor eszembe jut. Ahhoz, hogy a közösségünknek jobb legyen, mindnyájunknak hozzá kell járulnia… kinek-kinek a lehetőségei szerint. Az elnökség nyilván sokféle emberből állt össze. Milyen volt velük együtt dolgozni? Volt, akire bármikor lehetett számítani, vagy akivel sok volt a konfliktus? Hogy oldottátok meg az összezördüléseket? Volt harc az elnöki posztért?

Velebný Csilla “Ahhoz, hogy a közösségünknek jobb legyen, mindnyájunknak hozzá kell járulnia” Mi vagy ki vonzott be a DH-ba? Miért akartad ezt a munkát végezni? Még középiskolás éveimből ismertem Zachar Palit, aki 2007-ben a Diákhálózat Felsőoktatási Tájékoztató Körútjának programkoordinátoraként tevékenykedett. Először elhívott egy kárpátaljai táborba, majd a Rákóczi Szövetség szentendrei táborát látogattuk meg. A nyári kirándulások után jelezte, hogy ősztől ő vezeti a szervezetet és szeretné, ha gazdasági alelnökként csatlakoznék a csapatához. Akkor kezdtem az egyetem második évét és komoly aggályaim voltak, vajon időben győzhető-e

20

Az aktív DH-s működésem alatt 4 elnökségnek voltam a tagja, mind egy kicsit más volt. Úgy gondolom, minden elnök a maga képére próbálja formálni mind az elnökséget, mind pedig magát a szervezetet. Ami az én elnökségemet illeti, egy hirtelen jött elnökségről beszélhetünk. Elbúcsúzni mentem a 2011. októberi HP-ra, nem azért, hogy elnökként jöjjek haza. Ebből kifolyólag nem szerveztem magam köré csapatot, az elnöki pozíciót pedig azzal a feltétellel vállaltam, hogy maguk a tagszervezetek állítanak ki embereket, akik segítenek a kitűzött célok megvalósításában. Ekkor megtörtént az, ami a DH történelmében addig még sohasem: felálltak a tagszervezetek elnökei és alelnökei, és egymás után vállalták el a különböző elnökségi pozíciókat. Ennek persze megvolt a hátránya, mert kezdetben nem ismertem a saját elnökségemet (néha-néha még a neveket is kevertem). Viszont előnyei is voltak. Olyan emberek kerültek az elnökségbe, akik azonosultak a szervezet céljaival és személyes felelősséget éreztek azok megvalósításáért. Hogy milyen volt együtt dolgozni? Eleinte pokolian nehéz. Részben a személyes ismeretség hiánya, részben pedig a földrajzi távolságok miatt. Idővel viszont kalandos és mozgalmas (állandó utazgatás), fejlesztő (a különbözőségünk által kiegészítettük és erősítettük egymást) és


toleranciára nevelő. Minden kétséget kizáróan ez volt életem eddigi legizgalmasabb időszaka. Hogy nézett ki egy gyűlés? Kik voltak jelen? Mennyire volt hivatalos/partys?

Az elnökségem alatt már léteztek a HP-k, ahol az elnökség és a tagszervezetek képviselői találkoztak. Ezen kívül évente kétszer (időben mindig a 2 HP közt) volt elnökségi ülés, amin a teljes elnökség részt vett. Ezeket a gyűléseket nagyon szigorúan vettem és az ülések ideje alatt nem toleráltam az alkoholfogyasztást. Én úgy gondoltam, mindennek megvan a maga helye és az ideje. A kötetlen szórakozás helye és ideje a hivatalos rész után következik. Emellett természetesen rendszeresen tematikus gyűléseket is tartottunk, amelyeken konkrét programok előkészítésével vagy pedig problémák megoldásával foglalkoztunk. Ezeken a találkozókon kisebb létszámban vettünk részt, és ezért kötetlenebbek is voltak. Használhatjuk akár a „partys” jelzőt is. Mi az, amit a DH adott neked? Sokban hozzájárult ahhoz, ahol most vagy/amit jelenleg csinálsz?

Mit adott? Szerintem erre nem lehet választ adni. Barátokat, kalandokat, szerelmeket, tudást, tapasztalatot, türelmet, hitet a hatalom nélküliek hatalmában… ezt mind és még sokkal többet. Emberségre, toleranciára és társadalmi érzékenységre nevelt. Teljesen megváltoztatott. Amikor felkértek/jelentkeztél mennyit tudtál a DH-ról?

Nem kaptam zsákbamacskát. Sem amikor 2007-ben elkezdtem DH-zni, sem amikor 2011-ben elvállaltam az elnökséget. Ezért nagyon hálás vagyok Zachar Palinak és Kocsis Éduának is (akitől az elnökséget vettem át). Az elnökséged alatt milyen célokat értetek el? Gondolok itt akár olyanokra, amit már az elnökséged alatt tűztetek ki a

csapattal, és olyanokra is, amelyeket még elődeitek vettek fel a To Do List-re.

Az elnökségünk kezdetekor a HP részvevői egy nagyon világos és ambiciózus elvárást határoztak meg: a szervezetnek ki kell nőnie gyermekhibáit, a szakmaiság és hangsúlyosabb társadalmi szerepvállalás irányába kell elmozdulnia. Ez az igény határozta meg az egész elnökség tevékenységét. Átszerveztük a programjainkat: a Hallgatói Parlament üléseit egymásra épülő szakmai képzésekkel kötöttük ös�sze; egy teljesen új koncepció mentén átszerveztük a DiNaMitot; új iskolákba látogattunk a Felsőoktatási Tájékoztató Körút folyamán; kibővítettük és átstrukturáltuk a Hova tovább? kiadványt; újraindítottuk az FTDK-t; bővítettük a SzakGyakos partnerek sorát; megreformáltuk az Alma Matert. Mindemellett bekapcsolódtunk a magyarországi részképzések szervezésébe és ösztöndíjak kiosztásába egy egységes és átlátható kritériumrendszer kialakításával. Kiálltunk a pedagógussztrájkban résztvevő tanárok mellett. Több fórumon hívtuk fel a figyelmet a kisebbségi támogatások elosztásával kapcsolatos anomáliákra. Különböző akciókat szerveztünk a kétnyelvűség védelmében és felkaroltuk a kétnyelvű diplomák ügyét is. Támogattuk a komáromi és besztercebányai diákokat az önszerveződésben. 2012-ben megalakult a Jókai Mór Diákkör, amely nagy örömünkre 2013-ban csatlakozott a szervezethez. A besztercebányai Mikszáth Kálmán Diákkör egy évre rá tett ugyanígy. Én úgy gondolom, hogy egy kivételesen aktív és eredményekkel teli 2 év volt a miénk, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani Bóna Zolinak, Bárczi Tibinek, Czímer Gábornak, Dolník Attilának, Folk Zsófinak, Kovács Balázsnak, Kovács Rolinak, Melisek Blankának, Orosz Örsnek, Pathó Gábornak, Skoda Fanninak, Sztankó Annamáriának, Vasas Zsuzskának és mindenki másnak,

21


aki hozzájárult! Az elnökséged alatt jött létre valamilyen DH-s program, ami akár a mai napig él a szervezetben? (SzakGyak, FTK, stb...)

2012-ben lett a Gímesi Művelődési Tábor „DH-s program”, vagyis az összes tagszervezet által közösen szervezett gólyatábor. Ugyanebben az évben kezdtük összehangolni az egyes tagszervezetek szemeszternyitóit, Mikulás-bulijait és sörözéseit, s alakultak ki a Party-tripek, Közö(s)örömök és hasonló sorozatos rendezvények. Nem kevesebb munkát és energiát igényelt a Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia újraindítása. Fel kellett vennünk a kapcsolatot a magyarországi HTDK szervezőivel, majd a hazai magyar felsőoktatási intézményekkel egyetemben megalapítani a Felvidéki Tudományos Tanácsot, aki gesztorként beállt a program mögé. Felidéznél egy kedves DH-sokkal éltél át?

emléket,

amit

A DH-zással együtt jár a kedves emlékek tömkelege. Volt úgy, hogy Nagyváradra menet a Keletiben győzködtük a kalauzt, hogy az EC 10 percet késsen, mert a barátaink még a nemzetközi jegypénztárnál várják a jegyüket. De olyan is volt, hogy vonaton pénz híján Becherovkával „fizettünk”. Semmi sem volt lehetetlen. A legkedvesebbek talán azok az emlékek, amikor megerősítést kaptunk, hogy a munkánk igenis fontos és értékes. Két nagyon emlékezetes ilyen pillanatom volt. Az egyik, amikor 2013-ban a Gombaszögi Nyári Tábor zárónapjának utolsó koncertje után a tömeg felhívott minket szervezőket a színpadra és vastapssal köszönte meg a munkánkat, amit egy héten keresztül élvezhettek. A másik pedig az utolsó HP-m búcsúestje. Még ma is könny szökik a szemembe, ha visszaemlékezek. Ezek az emlékek erősítenek meg abban a tudatban, hogy a DH-ban töltött 6 évemet jobb módon nem használhattam volna fel. Csikós Tamás


kocsis Édua „Amit mindenki a magáénak tud érezni.” Mi vonzott be, hogy kerültél a DH-ba?

számítani, csak tudni kellett, hogy mit kitől kell

Pozsonyi egyetemista voltam, amikor először hallot-

kérni. Ez elég sok odafigyeléssel jár. A konfliktusok

tam a DH-ról. Járhattam akármerre, mindig min-

elkerülhetetlenek. Külön kell választani a szakmai

denki csak erről beszélt. Érdekelt az, amivel a sze-

és a személyes kritikát. Végképp nem megoldás,

vezet foglalkozott, minden, amit csinált és ahogyan

ha megsértődünk azon, ha valaki tőlünk eltérő vé-

csinálta. Akkoriban még Tóth Timi volt az elnök, ő

leménnyel van valamiről. Úgy gondolom, valahol

vezetett be a szervezetbe, mesélt a működéséről és

az adja a DH szépségét, hogy mindenkinek más az

a céljairól.

elképzelése egy-egy témakörben, másképp lát egy adott szituációt, és a végén egy olyan egészet hozunk

Miért akartad ezt csinálni? Amikor felkértek/je-

ki belőle, amit mindenki a magáénak tud érezni.

lentkeztél, mennyit tudtál a DH-ról? Nem jelentkeztem. Inkább azt mondanám, hogy a

Az elnökséged alatt jött létre valamilyen DH-s

kíváncsiságomnak köszönhetően belecsöppentem.

program, ami akár a mai napig él a szervezetben?

Az első DH-s program, amin részt vettem, a Gom-

(SzakGyak, FTK, stb...)

baszögi DH Tábor volt – 2010-ben még a DH benne

Felvettük a Kaszás Attila Diákkört a DH tagszerve-

volt a tábor nevében. A mai napig őrizgetem az az

zetei közé, ami úgy gondolom, hatalmas lépésnek

évi plakátot. Sötétzöld színe volt, mindentől elütött,

számított. Amire nagyobb hangsúlyt fektettünk ak-

amiket akkortájt lehetett látni. Ez elmondható volt

koriban, az a pályázatírás volt, Velebný Csilla ebben

egyébként a tábor minden részletéről is. Nem tö-

rengeteget segített. Sokat tanultam tőle ezen a téren.

megrendezvény volt, sokkal inkább családias han-

Sikerült pénzt nyernünk a DiNaMit programra, ami

gulatú. Élénken emlékszem rá, hogy valamilyen

aztán Csilla elnöksége alatt meg is valósult. Minde-

okból szükségem volt egy késre. Épp jött szembe egy

mellett szeretném kiemelni Orosz Örst, aki komoly

szervező, akitől megkérdeztem, hogy tudna-e köl-

szakmai segítséget nyújtott az elnökségem alatt.

csönözni egyet. Erre ő, hogy persze, ott van a raktárban, és ha már úgyis arra járok, intézzem el ezt

Mi az, amit a DH adott neked? Sokban hozzájárult

meg azt. Nem is jelentkeztem szervezőnek, csak úgy

ahhoz, ahol most vagy/amit jelenleg csinálsz?

hirtelen félig az lettem. Nagyon élveztem. A kezde-

Rengeteg tapasztalatot. Rengeteget. Az, ahol most

tektől fogva a mai napig.

vagyok, amit ma csinálok, akikkel kapcsolatban állok, még így öt év távlatából is majdnem mind az

Az elnökség nyilván sokféle emberből állt össze.

akkori DH-s körökből valóak.

Milyen volt velük együtt dolgozni? Volt, akire bármikor lehetett számítani, vagy akivel sok volt a

Felidéznél egy kedves emléket, amit DH-sokkal

konfliktus? Hogy oldottátok az esetleges összezör-

éltél át?

düléseket? Volt harc az elnöki posztért?

A táborszervezések mindig jó emlékekkel tölte-

Egy önkéntességen alapuló szervezetben örülni

nek el. Ha jól emlékszem, 2011-ben történt, hogy az

kell annak, ha valaki egy kicsit is mozgósítható.

egyhetes tábor után a jó helyismerettel rendelkező

Úgy éreztem, ez az egész akkor működhet, ha egy-

szervezők elvitték a csapatot az uhornai tóhoz. Egy

másban elsősorban a jót keressük és nem a hibá-

hét kemény melódia után hatalmas seggeseket

kat hangsúlyozzuk ki. Mindig mindenkire lehetett

ugráltunk...

Bilás Zsuzsi 23


tóth tímea “Mindenki felelősségteljesen végezte a munkáját” Mi vonzotta be, hogy került a DH-ba? Miért akarta ezt csinálni? Még 2007-ben a Comenius Egyetem Management karát látogattam, mikor Búcsi Edina barátnőm vitt el egy PASz gyűlésre, amely a Pozsonyi Casino termeiben zajlott. Az első pillanattól megtetszett a pozsonyi magyar diákkör munkássága, melybe később sikerült aktívan bekapcsolódnom. A következő évben a csapat újraalapította a JAIK-ot, ahogy ma is

24

ismerik a pozsonyi klubot. Már az elején egy évre vállaltam az elnökséget, 20092010 időszakban. Hogy nézett ki egy gyűlés? Kik voltak jelen? Mennyire volt hivatalos/partys? A Diákhálózat első hallgatói parlamenti ülésén 2008 őszén vettem részt Ájon. A DH és az egyes tagszervezetek vezetői voltak jelen a többnapos gyűlésen. Nagyon professzionálisnak találtam az akkori


elnökség hozzáállását, prezentációjukat. Minden HP egyedi volt, mindig változott a program és a helyszín. Emellett igyekeztünk a féléves kiértékelést és a következő időszak megtervezését összekötni kirándulással, készségfejlesztő programokkal, tréningekkel és szórakozással egyaránt. Az elnökség nyilván sokféle emberből állt össze. Milyen volt velük együtt dolgozni? Volt, akire bármikor lehetett számítani, vagy akivel sok volt a konfliktus? Hogy oldották az esetleges összezördüléseket? Volt harc az elnöki posztért? Szerencsésnek mondhatom magam, mert 2009-ben Zachar Pál átadta az elnöki posztot, viszont tovább segítette munkásságunkat alelnökként. Nagy köszönetet érdemel a többi elnökségi tag is, név szerint Búcsi Edina, Lendvorszky Krisztina, Velebný Csilla és Orosz Örs. Természetesen a csapatmunkánál van, amikor könnyen születnek az ötletek, a kivitelezés is gördülékeny, máskor tovább tart közös nevezőre jutni, de azt hiszem, mindnyájan szeretettel és odaadással végeztük feladatainkat, így a közösségi szellem mindig összefogta a csapatot. Nem volt harc az elnöki posztért, Velebný Csilla és én voltunk a jelöltek. Személy szerint én azt hittem, Csilla lesz az elnök, de végül úgy alakult, hogy ő pár évvel később vette át a stafétát Kocsis Éduától. A DH elnökségen felül az összes programfelelős, tagszervezeti elnökségi tag, minden új csapattag és önkéntes együtt alkotta a Diákhálózatot, szóval nagyon sok ügyes fiatallal volt szerencsém

együtt dolgozni. Nyugodtan állíthatom, hogy mindnyájan felelősségteljesen végezték munkájukat. Mi volt a legnagyobb sikerélmény elnökként? Melyik volt a leginkább embert próbáló feladat? Nem tudok egyet választani. Szívesen emlékszem vissza az állandó programok szervezésére, a közösségi problémákra reagáló aktivista tevékenységekre is. A Kerekasztallal közösen szerveztünk Toleranciamenetet Pozsonyban, a SJE HÖKkel felszólaltunk a kisebbségi nyelvhasználati jogokért Komáromban, az Orosz Örs által vezetett vizuális Kétnyelvűséget Felmérő Körút eredményeit prezentáltam a Kormányhivatal kisebbségjogi konferenciáján Pozsonyban. Nagyon megtisztelő volt, hogy a Rákóczi Szövetség elnöke, Dr. Halzl József felkérésére én mondhattam az ünnepi beszédet a határon túli magyar diákság nevében a budapesti Műegyetemen. A legnehezebb talán az egész szervezet összetartása és működtetése volt, mivel minden aktivitásunkhoz magunknak kellett megteremtenünk a feltételeket, forrásokat. Volt-e országos, esetleg külföldi híre/ sikere egy-egy megmozdulásnak? Nagy megtiszteltetés, hogy egy évvel később Esterházy János emlékéremmel tüntette ki Schmitt Pál köztársasági elnök a 20 éves Diákhálózatot. Ezt a sokéves hasznos tevékenysége mellett Esterházy emlékének ápolásával, szellemi örökségének felvállalásával érdemelte ki a szervezet.

Bódis Attila 25


Hodossy Katalin “Elsősorban nekünk kell felismerni, milyen értékes a DH” Mikor került kapcsolatba a Diákhálózattal? Miért csatlakozott? Gimnazista koromban a „déhások” toborzást tartottak az akkor induló „Van ilyen” című lap terjesztéséhez. Én természetesen lelkesen csatlakoztam, ám a lap nem volt hosszú életű, így ez nem hozott további együttműködést a szervezettel. A következő találkozás a Felsőoktatási Tájékoztató Körút volt, amikor is végzősként meghallgathattam azoknak a már egyetemistáknak az előadását, akikre gimis éveim elején felnéztem. Végül pozsonyi egyetemistaként csatlakoztam a DH PASz nevet viselő tagszervezetéhez, illetve a jogászokat tömörítő WIK-hez. 2005-ben vált a Diákhálózat elnökévé. Erre a posztra Szakszon Norbert, az előző elnök készítette fel.

26

Az elnökké választásom 2005-ben volt - akkor már három éve tevékenykedtem a PASz-ban és a DH-ban. Norbi előbb a belügyi alelnöki posztra kért fel. Ebben a tisztségemben a még a rendszerváltáskor elfogadott alapszabály megreformálása és a tagszervezetekkel való kapcsolat létrehozása, illetve újraélesztése volt a fő feladatom. Ez utóbbi azért volt fontos, mert azelőtt a DH-nak nem voltak élő kapcsolatai a prágai, brünni, kassai vagy nyitrai szervezetekkel. Számomra egyértelmű volt, hogy újra össze kell hívni az ezeket tömörítő Nagygyűlést. Itt fogadtuk el az új alapszabályzatot, amellyel kikerült a DHból az addigra már egyáltalán nem működő középiskolás tagsági struktúra, és létrejött a DH legfőbb szerve, az azóta is (nagy büszkeségemre) rendszeresen ülésező Hallgatói


Parlament. Erre a gyűlésre készítettük el az Alma Mater nulladik számát, amellyel tulajdonképpen csak szemléltettük, hogy miről szólna a lap. Ezen kívül a DH működésével kapcsolatos stratégiai döntéseket mint az éves programterv, költségvetésterv, alapszabály-módosítás -, amelyek korábban a pozsonyi iroda falai között születtek, átadtuk a tagszervezeteknek. Ezzel látszólag veszítettünk a szervezet feletti kontrollból, viszont nyertünk egy csomó aktivistát kreativitással, akcióképességgel. Mivel jár az elnöki tisztség? Mennyiben változtak meg a szervezetben vállalt feladatai? Felelőséggel. Mivel Szakszon Norbi elnökként az utolsó fél évben minden döntésébe bevont, a fontosabb megbeszélésekre magával vitt és bemutatott a partnereknek, gördülékenyen át tudtam venni a vezetést. Elnökké választásommal egyidejűleg átadtam az Alma Mater főszerkesztői posztját Juhos Melindának, és ettől kezdve már csak szerzőként vállaltam feladatokat a lapban. Elnökként a legfőbb dolgom a szerteágazó feladatok, projektek összefogása és a déhás csapat együttműködésének segítése volt. Az első számú prioritás pedig a szervezet anyagi egészségének helyrekupálása volt. Ebben rengeteget segített az akkori pénzügyi alelnök, Földes Mónika, akinek keze alatt számtalan számla került a helyére. A tartozások, rendezetlen pályázatok tisztázásán túl új bevételi források kiépítésén is dolgoztunk. De ugyanígy fontos volt számomra az is, hogy a DH, ami a rendszerváltozáskor a kulcsfontosságú civil szervezetek egyike volt, visszanyerje régi státuszát. Ez azonban egy nagyon hosszú folyamat, ugyanis elsősorban saját magunknak, a tagoknak fontos felismernünk, hogy milyen értékes, amit a DH képvisel. Ennek a belső hitnek a felhevítése volt talán a legfontosabb és legnemesebb elnöki felelősségem, amellyel, úgy érzem, látva a mostani DH-t, sikerült megbirkóznom. Elnökké válásakor szinte az egész vezetőség új lett. Milyen változásokat vezettek be?

Hogyan tudtak együtt működni? A velem együtt megválasztott alelnökök a két éves elnökségem alatt cserélődtek. Ezeknek a cseréknek személyes okai voltak - Hodossy Szabolcs lediplomázott, Bodák Era külföldre ment tanulni. A legfontosabb változás az elnökség működésében talán az volt, hogy igyekeztünk minél inkább elkülönülni a pozsonyi tagszervezettől, hogy ne vállaljunk itt is és ott is feladatokat, ne zavarjuk egymás munkáját. Mivel egy irodában voltunk velük, ez több gyakorlati változáshoz is vezetett. Igazság szerint ez a szeparálódás nem ment olyan jól, hiszen például az akkori PASz elnök, Korcsmáros Zoli volt a Gombaszögi Nyári Tábor krasznahorkai helyszínének kitalálója és az első Krasznahorkán megvalósuló tábor főszervezője. Ez azért elég nagy összefonódás. Hogy nézett ki egy gyűlés? Kik voltak jelen? Havonta egyszer gyűlésezett a teljes elnökség, ami nyolc embert jelentett. Ekkor beszámoltunk egymásnak az addigi történésekről és megvitattuk, számba vettük az aktuális feladatokat, illetve oldottuk az ad hoc problémákat. Két gyűlés között pedig projektek mentén egyeztettünk, ha szükséges volt. Az alelnökök általában több programért is feleltek, koordináltak. Ezeket önállóan végezték, én csak képben voltam az eseményekkel, és ha szükség volt, besegítettem. Mi az, amit a Diákhálózat adott Önnek? Sokban hozzájárult ahhoz, hogy most ott van, ahol? Nagyon nehéz ezt összefoglalni. Személyes szinten rengeteg barátságot, élményt köszönhetek déhás éveimnek. Szakmai szinten egy nagyon jó tapasztalati terep volt számomra, számtalan izgalmas helyzetben próbálhattam ki magam: szervezési feladatok, hivatalos szervekkel való kapcsolattartás, magas beosztású állami tisztviselőkkel való tárgyalás, emberek vezetése. Mindezekkel együtt adott egy belső megerősítést, hitet ahhoz, hogy a változás valóban bent kezdődik és kifelé hat. Ez a tapasztalat, úgy érzem, mindig velem van, és ezért hatalmas hálát érzek.

Juhász Anikó 27


Zachar pál “Kreatív környezetben az ember többet tud kihozni magából” Mikor került kapcsolatba a Diákhálózattal? Miért csatlakozott? Egy véletlen szerencse folytán 2005-ben, elsős pozsonyi egyetemistaként két ötödikes magyar diákkal kerültem egy szobára, akik a PASZ (Pozsonyi Akciók Szervezése, az akkori pozsonyi magyar diákklub) aktivistái voltak. Nagyon sok rendezvényre elvittek magukkal, és bevontak a

28

diákszervezet életébe is. Az első évben vállaltam műanyagpohár-beszerzést, elmentem a nyomdába a szórólapokért, jegyet árultam a pozsonyi magyarbulin. 2006 őszén Pozsonyban ülésezett a HP (Hallgatói Parlament – a szerk.), amire szintén elvittek a srácok. Az egyik téma, a Felsőoktatási Tájékoztató Körút szimpatikussá vált, azonban emberhiány miatt éppen a


megszűnését tervezték. Gondoltam egyet, és elvállaltam a koordinációt. A program sikeresen lezajlott, a következő évben sikerült továbbfejleszteni, majd pedig kiadtuk az első „Hova tovább??“-ot. Így visszagondolva, mindig a társaság volt az, ami vonzott. Kreatív, alkotó, pozitív környezetben az ember is többet tud kihozni magából, valóban hasznosnak érzi magát. Ez volt az, ami igazán megfogott. 2007-ben vált a Diákhálózat elnökévé. Hogy történt? Volt harc a posztért? Nem volt harc. Egy jól előkészített, kontinuitást megőrző váltás történt a szervezet élén. Az akkori elnök, Pasztorek Kati mellett dolgoztam és kb háromnegyed évvel a tisztújítás előtt elkeztünk gondolkodni, hogyan építsük fel az új elnökségi csapatot. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy az egyes tagszervezetek képviselői is ott legyenek az szervezet vezetésében, így maga a tisztújítás is egy folyamatot lezáró, illetve egy másik folyamat kezdőpontja volt. Mivel jár az elnöki tisztség? Milyen feladatokat kellett ellátnia? Nagyon gyorsan meg kellett tanulnom, hogy a feladatok delegálása nélkül nem fog működni a szervezet. Akkor mentek a legsimábban a dolgok, amikor minden feladatot sikerült szétosztani. A koordinálás mellett a másik legfontosabb feladat a képviselet volt. Az elnöki tisztség sok utazással járt, bejártam a teljes Kárpátmedencét, ill. a Szlovákiában működő ifjúsági szervezetekkel is erős kapcsolatot sikerült kiépíteni. Nagyfokú nyitottságra és kompromisszumkészségre volt szükség. Eszközölt változásokat a szervezet működésében? A legjelentősebb változás talán az elnökség összetételében történt. Az előző

években az elnök mellett 1-2 általános alelnök dolgozott, 2007-ben kibővítettük az elnökséget 7 főre - mindenki kapott egy szakterületet, amit vezetnie kellett. Mindemellett a tagszervezetek képviselete volt újdonság, mert az elnökségi tagokat az egyes tagszervezetekből hívtuk be, nemcsak a pozsonyi diákklubból voltak benne. Hogy nézett ki egy gyűlés? Kik voltak jelen? Mivel szinte minden tagszervezetből volt alelnökünk, sokkal nehezebb volt elnökségi gyűléseket csinálnunk. Gyakran hétvégén tartottuk, hogy mindenki ott lehessen, ill. hétközben külön-külön tartottunk megbeszéléseket az egyes szakterületeken dolgozó aktivistákkal. Milyen volt a szervezetben lévő emberekkel dolgozni? Voltak konfliktusok? Hogyan oldották meg? Nagyon jó társaság volt akkoriban, ami szerintem a szervezet eredményességének alapköve volt. Konfliktusok, nézeteltérések természetesen voltak, de mindig megtaláltuk a módját a kibékülésnek. A fő szempont az volt, hogy egységben oldjuk meg a közös ügyeinket. Mi az, amit a Diákhálózat adott Önnek? Sokban hozzájárult ahhoz, hogy most ott van, ahol? Egyértelműen sokat adott a diákszervezeti munka. Nagyon hasznos kézségeket sikerült elsajátítani az évek során, amiket a mai napig használok. Tíz éve annak, hogy elkezdtem dolgozni a szervezetben, de a mai napig megmaradtak az akkori kapcsolatok - nemcsak szakmai kapcsolatok, hanem személyes barátságok is. Minden diáknak ajánlom, hogy ha van lehetősége bekapcsolódni bármelyik diákszervezet munkájába, akkor tegye meg, mert ez egy soha vissza nem térő lehetőség!

Juhász Anikó 29


Szakszon Norbert “Lehetőségem volt tenni a közösségünkért” Mi vagy ki vonzott be a DH-ba? Miért akartad ezt a munkát végezni? A Diákhálózattal a Teller Ede Klub tagjaként kerültem kapcsolatba (ahol filmvetítések szervezésével kezdtem a „karrierem“), aktivistaként bekapcsolódtam pl. a felsőoktatási tájékoztató körútba. Később a TEK elnökeként vettem részt a PASZ gyűléseken a DH irodában. Éppen az egyik ilyen gyűlésen szólított meg Nagy András, a DH akkori elnöke, hogy vállalnám-e a DH vezetését a következő két évben. Akkor még kevés rálátásom volt a DH tevékenységére, kihívásként tekintettem a felkérésre.

30

Az elnökség nyilván sokféle emberből állt össze. Milyen volt velük együtt dolgozni? Volt, akire bármikor lehetett számítani, vagy akivel sok volt a konfliktus? Az elnökség összetétele változott az alatt a 2 és fél év alatt, amíg a DH-t irányítottam, de valóban mindenkire – úgy az elnökség tagjaira, mint az irodavezetőkre, PASZ-osokra – lehetett számítani minden körülmények között, pedig nem volt hiány éjszakába nyúló pályázatírásból, elszámolás-elkészítésből, miközben egy időben hónapokon át fűtés sem volt az


irodában. Több ember kapcsán is nagyon kellemes meglepetésként ért, mennyire aktivizálta magát az illető, amint valami nagyobb felelősséggel járó projektet kellett irányítania. Ezek az élmények megerősítettek abban, hogy minél több embert vonjunk be a DH működésébe. Konfliktusokról nem tudok beszámolni, nem volt széthúzás vagy pozícióharc. Csak utólag, mikor máshol ezeket tapasztaltam, döbbentem rá, hogy mennyire idillikus volt a DH ilyen szempontból. Hogy nézett ki egy gyűlés? Kik voltak jelen? Mennyire volt hivatalos/partys? Az elnökség tagjai voltak jelen, továbbá akik szervezőként érintettek voltak valamelyik aktuális programban. Nem voltak nagyon hivatalosak a gyűlések, leginkább ad-hoc jelleggel voltak összehívva, jegyzőkönyv sem készült róluk, de partysként egyáltalán nem jellemezném őket. Az egész elnökséget érintő gyűlések helyett inkább az egyes alelnökökkel való konzultációk voltak a gyakoriak. Mi az, amit a DH adott neked? Sokban hozzájárult ahhoz, ahol most vagy/amit jelenleg csinálsz? A jelenlegi munkám nem függ ugyan össze a DH-s tevékenységemmel, de sok érdekes embert ismertem meg, betekintést nyertem a nonprofit szektor működésébe, valamint lehetőségem volt tenni a közösségünkért. Az elnökséged alatt milyen célokat értetek el? Gondolok itt akár olyanokra, amit már az elnökséged alatt tűztetek ki a csapattal, és olyanokra is, amelyeket még elődeitek vettek fel a To Do List-re.

Teljesen újraírt alapszabályt készítettünk a DH-nak, melyben új alapokra helyeztük a DH és a tagszervezetek viszonyát (pl. a Hallgatói Parlament intézményének létrehozása). Szerettük volna bővíteni a DH által elért diákok körét, ennek jegyében segítettünk létrehozni az NDK-t Nagyszombatban, valamint újra DH tag lett a kassai Kikelet. A komáromi HÖK-kel karöltve elindítottuk a Felvidéki TDK-t, valamint megszületett az Alma Mater folyóirat is. A DH renoméját az akkoriban készülő felsőoktatási törvény véleményezésével és hozzá kapcsolódó módosítási javaslatok elkészítésével is sikerült növelni. Indultak új kezdeményezések külügyi vonalon, valamint a középiskolásokat érintően is, de ezek már csak a következő elnökségek alatt bontakoztak ki. Felidéznél egy kedves emléket, amit DH-sokkal éltél át? A már fentebb említett éjszakába nyúló pályázat-elkészítések jellemzően utolsó pillanatban történő pályázatleadással párosultak. Az egyik ilyen alkalommal annyira kifutottunk az időből, hogy 5-10 perccel a legtovább nyitva lévő posta (a pozsonyi főpályaudvaron) zárása előtt startoltunk Mózes Szabolcs akkori PASZ-elnökkel a DH irodából. Rohantunk az utcára, ott bepattantunk az első taxiba, kiadtuk az utasítást, hogy amilyen gyorsan csak lehet, irány a pályaudvar. A taxis megtett minden tőle telhetőt, miközben mi aláírtuk a pályázati űrlapokat, borítékoltuk, majd megérkezve 1 egész perccel a zárás előtt postáztuk. Amilyen stresszes szituáció volt ez akkor, annyira kedves emlék így több év távlatából.

Mázik Orsolya

31


Lajos Pocok jános “Sok kapcsolatot, közösséget nyertem” Hogy kerültél a szervezetbe? Miért kezdtél el a Diákhálózattal foglalkozni? Már a Diákhálózat előtt létezett egyfajta egyetemi diákmozgalom, több diákklub működött az egyetemi városokban, bár akkor még kevesebb magyar diák járt egyetemre, mint jelenleg. Én Prágába jártam, ott voltam az Ady Endre Diákkör elnöke még a rendszerváltás előtt. A diákklubok már akkor is tudtak egymásról, hisz együtt szerveztük az Őrsújfalusi Tábort. Akkoriban minden autonóm szerveződés kicsit rendszerellenes volt, mi is főleg olyan előadókat hívtunk Prágába, akik nem nagyon illeszkedtek az akkori állam elvárásaiba. Szerencsére Magyarországon már hamarabb elkezdődött az átalakulás, így onnan tudtunk komolyabb előadókat szervezni, például Cseh Tamást vagy írókat, költőket, akikkel társadalmi eseményekről is beszélgettünk. A Mečiar

32

ellen felállt demokratikus kezdeményezés mellett is kiálltunk, akkoriban fenyegetett a magyar iskolák megszűnése, kétnyelvű iskolák bevezetése. Amikor 91-ben megalakult a DH, mint AEDes kerültem be. Kassa, Nyitra, Pozsony, Brünn és Prága hozta ös�sze. Én Udvardi Pétert váltottam, ő sokáig volt elnök, sok mindent együtt csináltunk. 92-ben én voltam a vezetője az Őrsújfalusi Tábornak. Színjátszó diáktáborokat, rendezői kurzusokat kezdtünk 94-től szervezni, gimnazistáknak és egyetemistáknak. A vezetőségbe is ennek kapcsán kerültem be. A középiskolásokat segítettük abban, hogy létre tudjanak hozni diákönkormányzatokat, magyarországi mintára. Az egyik legerősebb akkoriban a párkányi gimnáziumban volt, ahol Himler Gyuri tanított. Talán 10-15 DÖK-öt sikerült létre hozni, beletartoztak akkoriban a Diákhálózatba.


Melyik időszakban voltál elnök? Milyen volt az elnökség összetétele? Hogy bizotsítottátok a szervezet anyagi hátterét? 94-től 2001-ig dolgoztam a DH-ban, 99-től 2001-ig voltam elnök. Mindig úgy működött a DH, hogy különböző intenzitással vettek részt a tagszervezetek a munkában. Különösebb konfliktusok nem voltak. Sokszor az volt a probléma, hogy találjunk olyan embereket, akik hajlandóak dolgozni. Nem voltak törekvő emberek, akik kockáztatták volna a szervezet sorsát. A finanszírozással már akkor is voltak kisebb-nagyobb problémák, bár több alapítvány volt, ahova pályázni tudtunk. Főleg azt tudtuk eladni, hogy mi alapítottuk meg a DÖK-öket. Mi volt a legnagyobb eredmény, amit kiemelnél abból az időszakból, amíg a DHban dolgoztál? Volt olyan is, amit nem sikerült megvalósítani? Volt egy nagy kudarcunk, az Őrsújfalusi Táborok hagyománya megszakadt. Több, mint 1000 fős tábor volt. Talán azt rontottuk el, hogy nem professzionizáltuk a táborszervezést. Ha akkor felállítunk egy profi csapatot, ami egész évben a szervezéssel foglalkozik, akkor létre tudtunk volna hozni Szlovákiában egy olyan állandóan működő kulturális rendezvényt, ami több 1000 embert megszólít. Volt egy társaság, aki szerette volna megtartani ennek a rendezvénynek a mozgalmi jellegét, hogy a klubok maguknak szervezik a saját kikapcsolódásukra, a másik csapat pedig ambicionálta ennek professzionizálását. Ez

aztán besült. Visszagondolva azt is elrontottuk, hogy főleg pályázati pénzekre tudtunk támaszkodni, nem szólítottuk meg a cégeket, nem csináltunk fundraisinget. A Színházi táborok eléggé sokáig mentek, akkor kezdett Czajlik Józsi, és több színész, akik akkor még diákszínjátszóként kapcsolódtak be ebbe. Őrsújfalu után inkább ezekre a rendezvénye összpontosítottunk. Gombaszög is úgy alakult ki, hogy az AED kezdte el Kovácspatakon, ott szerveztek egy AED tábort maguknak, ezt vitték át Gombaszögre, Krasznahorkára. Kassa is szervezett magának saját tábort, baj volt, hogy nem mindig tudták egyeztetni. Kovácspatakon szerveztük egy lényegében főiskolás tábort. Felvettük a kapcsolatot a magyarországi HÖOKkal, sokszor hívtak a saját rendezvényükre, a kolozsvári diákszervezettel is nagyon jó volt a kapcsolatunk. A Magyar Ifjúsági Konferenciának alapító tagja voltam. Mit adott neked a szervezetben való munka? Hogyan segítette később az életpályádat? Főleg a sok kapcsolatot, a kitekintést nyertem abból, hogy a DH-ban dolgoztam. Meg tudtunk ismerkedni az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai helyzettel, nagyon sok embert ismertem meg, akit még most is fel tudnék hívni, pedig lehet, hogy már 10 éve nem találkoztunk. A DH-n keresztül ismertem meg az itteni közösséget, politikai helyzetet, ez a későbbi újságírói karrieremben sokat segített.

Kotiers Róza

33


Performanszokat, tüntetéseket szervezünk.

Alma Mater, amivel kikiabálunk a nagyvilágba.


Szavazásra buzdítjuk a fiatalokat.

Összetartjuk a felvidéki diákokat.

Támogatjuk a tudományos életet.


pozsony Visszaemlékezés az elmúlt 25 évre József Attila Ifjúsági Klub A Diákhálózat megalakulásának idején a pozso-

és látogatottságnak örvendtek, amelyeken – a

nyi magyar diákklub már több évtizedet tudha-

Ghymes mellett – ma is működő népzenekarok

tott a háta mögött. A József Attila Ifjúsági Klubot

muzsikáltak.

1964-ben alapították a tenni vágyó, aktív fiatalok,

36

akik attól kezdve fontos szerepet vállaltak és vál-

1988-ban Vörös Péterre, majd Berényi Józsefre és

lalnak a mai napig a közéletben, és akik közül

az általa vezetett csapatra hárult a feladat, hogy

olyan emberek kerültek ki, akik a mindmáig

a JAIK-ot átvezessék a demokratikusan formáló-

meghatározó alakjai a felvidéki magyarságnak.

dó Csehszlovákiába.

Az 1980-as évek végén a JAIK egy aktívan műkö-

1990-ben ismét Kosár Dezső vette át az elnö-

dő klub volt, és mivel abban az időszakban csak

ki posztot. Még ebben az évben a magyar or-

ők fogták össze a pozsonyi magyar diákságot,

vostanhallgatók és a műszaki egyetem diákjai

programjaik széles skálán mozogtak. Az akko-

megalapították a saját csoportjaikat. Az új klu-

ri elnök, Kosár Dezső vezetésével arra töreked-

bok tagjai és vezetői természetesen továbbra is

tek, hogy mind a műszaki, mind a humán be-

JAIK-tagoknak mondhatták magukat, s egyfajta

állítottságú hallgatók megtalálják a számukra

találkozóhelyként tekintettek a klubra. Az egyre

legérdekfeszítőbb programokat. A rendszeresen

jobban szaporodó szakklubok, valamint a meglé-

megszervezett táncházak nagy érdeklődésnek

vő csehszlovákiai magyar diákklubok képviselői


megfogalmazták egy ernyőszervezet létrehozá-

fiatalok körében, hiszen témáikban az olvasók

sát, Diákhálózat névvel.

mindennapi problémáit, örömforrásait taglalta. Az akkori aktivisták még emlékeztek olyan idő-

A rendszerváltás után a JAIK egy letűnt kor csil-

szakra, amikor a lelkes szerkesztők saját zsebből

lagává vált. 1991 után a pozsonyi diákok érdekvé-

dobták össze a kiadásra valót, majd később a

delmét a Diákhálózat vállalta, miközben karon-

Szlovák Állam finanszírozta azt.

ként alakult egy-egy magyar diákklub – összesen közel egy tucat. Így alakult ki az a sajátos, kü-

Néhány év múltán csökkent a Pozsonyi Akciók

lönös helyzet, hogy a pozsonyi magyar diákokat

Szervezése eseményeinek a látogatottsága, és

egy országos diákszervezet (DH) és a viszonylag

pénzügyi gondok merültek fel, mely végül a szer-

kis létszámú klubok fogták össze, melyek a kö-

vezet hanyatlását eredményezte.

vetkezők voltak: BÁDOK – Bánko Donát Klub – gépészek; EMUK – Ekonómusok és Managerek

2008 környékén új diákok érkeztek Pozsonyba,

az UK-n (Comenius Egyetem); Közgáz – Közgaz-

akikhez elért a nagy múltú diákklub működé-

dászok az „Ekonomickáról” (Közgazdaságtudo-

sének híre, és a József Attila Ifjúsági Klub újra

mány Egyetem); NEUJK – Neumann János Klub

embereire akadt. Még ebben az évben polgári

– elektrotechnikusok; PVC – Pozsonyi Vegyészek

társulásként újra megalakult a JAIK. Az új csa-

Klubbja; WIK – Werbóczy István Klub – jogászok;

pat fiatalos lendülettel és új ötletekkel vetette

PIJÁK – Pilinszky János Klub – bölcsészek; TEK

bele magát a szervezkedésbe. A Frideczky János

– Teller Ede Klub – matematikusok, fizikusok;

által vezetett Pozsonyi Casinoban, a Klarissza

SEJK – Selye János Klub - orvostanhallgatók;

utcai székházban, a Diákhálózat mellett kaptak

SZADIK – Szent-Görgyi Albert Diákklub – termé-

helyet, amelynek mind a mai napig nagy szük-

szettudósok; YMK – Ybl Miklós Klub – építészek.

ségét érzik. Mikor az új aktivisták bejelentették

2004-ben egy új társulás ütötte fel a fejét. Ez volt

a Pozsonyi Casino tagjainak az újjáalakulásukat,

a PASZ, vagyis a Pozsonyi Akciók Szervezése nevű

örömkönnyek és biztató szavak töltötték meg a

non-profit szervezet. Hivatalos megalakulása

termet, hiszen voltak köztük JAIK-osok, akik az

után a pozsonyi diákok közéletében nem követ-

elmúlt évtizedekben aktív tagokként tevékeny-

keztek be

nagy változások, folytatták elődeik

kedtek a klubban. Megjelentek az új emberek,

munkáját – immár más néven, más formáció-

rengeteg új rendezvénnyel bővült a programterv,

ban, Mózes Szabolcs vezetésével. A programterv

és az ügyes marketinggel egyre népszerűbbek

pontjai közt megtalálhatóak voltak a már több

lettek a programok. Elsődleges céljuk az volt –

éve népszerű magyarbulik, amelyeken olyan

Víglas Zoltánnak és kompániájának –, hogy az új

zenekarok léptek fel, mint a Republic, Kistehén

JAIK ismét a pozsonyi magyar diákság szellemi

Tánczenekar, Kispál és a Borz vagy a Quimby. A

központjává váljon.

beszélgető estek, vitaestek aranykora volt ez az időszak. Mivel rendszerint lehetőség volt a Déja

Attól kezdve, azaz már nyolc éve, hogy műkö-

Vu zenekarral való együttműködésre, így látták

dünk, kisebb-nagyobb sikerekkel igyekszünk

vendégül a diákok többek között Varga Miklóst,

folytatni, amit elődeink elindítottak. A Diákhá-

Hernádi Juditot, Vikidál Gyulát, Müller Pétert.

lózzattal, és a többi tagszervezettel való kapcsolatunknak és együttműködésünknek köszön-

A PASZ-szal egy időben a diákok szorgalmazták a

hetően a JAIK virágzik. És legalább olyannyira,

MÁK létrejöttét is. A MÁK meghatározó értékadó

miképpen az előttünk közös céljainkat megvaló-

lapja volt ennek az időszaknak, amelyben helyet

sító, érdekeinket képviselő fiatalok cselekedtek,

kapott az aktuálpolitika, művészet, program-

úgy teszünk mi is, és leszünk a jövőben is aktív

ajánlók, beszámolók az akciókról, interjúk, vagy

szervezői klubunknak.

akár a pozsonyi kocsmák kiértékelése. Könnyed hangvételének köszönhetően népszerű volt a

JAIK - Jó Akciók, Igazi Közösség! 37


nyitra

„Ragyogjon a tudás, művészet, És ünnepünk legyen az élet.”

Juhász Gyula Ifjúsági Klub Névadónk, Juhász Gyula bölcs szavai útmutatóként szolgálhattak már elődeinknek is, akik tudással és művészi tehetséggel felvértezve ünneppé tették az egyetemi életet, hiszen 1964-ben megalapították Nyitrán a Juhász Gyula Ifjúsági Klubot (JUGYIK). A JUGYIK létrejöttének 50.évfordulója ürügyén arra kértük fel klubunk alapítóit, Szajkó Bélát és Bolla Károlyt, hogy foglalják össze emlékeiket. Az írásból egy sort emelnék ki: „… a legfontosabb szavak, fogalmak, gesztusok, illatok, színek, helyszínek és érzések rögzültek, ezek többnyire elmondhatatlanok és leírhatatlanok.” Szerintem ez a gondolat kifejezi mindazt, amit minden jugyikos szűzfiú és szűzlány érezni szeretne majd sok év távlatából. Mire vagyunk a legbüszkébbek? Az évek során számos programmal színesítettük a nyitrai egyetemisták életét, itt-ott felpezsdítettük az

38

állóvizet, mert mi, jugyikosok már csak ilyenek vagyunk. 1999-ben létrejött a Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre (NYEKK), amely 2009-ig több színdarabbal örvendeztette meg a nagyközönséget, továbbá a Pogácsa című lap, amelyet a Fórum nevű kiadvány előzött meg. A táborok szervezéséből sem maradt ki a JUGYIK. A Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor szervezői, később a Gombaszögi Nyári Tábor társszervezői lettünk, hiszen mi mindig ott vagyunk, ahol minden jó elkezdődik. 2014-ben ötvenéves lett a klub, ezért nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepeltünk. 50 év elnökeivel beszélgethettünk, olyanokkal, akik kezdetektől jelen voltak klubunk alapításánál. Az egy héten át tartó ünnepségsorozaton lehetőségünk volt tombolni Szabó Balázs Bandája zenéire, mátyusföldi polgári táncokat


és gömöri táncokat tanulhattunk, megmutathattuk színészi tehetségünket a népszerű Impróesten, és a Hagyományos magyar diákbálon reggelig rophattuk a táncparketten. Nagyszabású programjaink közé tartoznak még a Tavaszi, illetve az Őszi Ifjúsági Napok, ahol minden napra jut egy program. Megrendezésre kerül az Ifjú Művészek Kiállítása, az elmaradhatatlan magyarbuli, Impróest, valamint a hagyományos diákbál. Az emlékek felkutatása során még inkább tudatosult bennem, hogy jugyikosnak lenni nemcsak egy fogalom, hanem egy életérzés. Egyfajta keretet adva gondolataimnak, ismét egy, a memoárunkból kölcsönzött részletet illesztenék be, méghozzá Voda Zsófia írásából: „Amióta Jugyikos vagyok, azóta rengeteg dolog történt velem. Akinek része volt hasonló tapasztalatban, az tudja, hogy nem túlzok, amikor azt állítom, visszafordíthatatlanul megváltoztatta az emberekről és a közösségről alkotott elképzeléseimet.”

Radics Rudolf

39


brünn “Egy érzés vezérelt bennünket: magyar szót halljunk az otthontól távol eső morva fővárosban.” Kazinczy Ferenc Diákklub Az 1960-as évek második felében a Brünnben ta-

magyarok is. Jó kapcsolatot ápolunk a Cseh- és

nuló diákok kicsi, de annál lelkesebb csoportja

Morvaországi Magyarok Szövetségének (CSMMSZ)

elhatározta, hogy a prágai Ady Endre Diákkör min-

helyi alapszervezetével is, mely együttműködés-

tájára megalapítják a brünni magyar diákokat

nek rengeteg tartalmas közös program megszerve-

összefogó klubot. A klub a magyar jakobinus moz-

zése a gyümölcse.

galom elítéltjeként Brünnben is raboskodó Kazinczy emlékére fölvette a Kazinczy Ferenc Diákklub

Alapítása óta rengeteget változott a KAFEDIK, azon-

nevet. Első elnöke, Oláh Gábor elsőrendű feladatul

ban a friss elsősök felkutatása és beépítése közös-

a morva fővárosban tanuló magyar főiskolások

ségünkbe mindig is fontos volt számunkra. Ezt

felkutatását és összefogását tűzte ki. Az azóta eltelt

minden évben már a Gímesi Művelődési Táborban

majdnem 5 évtized óta a fő célunk ma is a városba

és Gólyatáborban megkezdjük, majd az őszi szem-

érkező magyar diákok segítése és különféle kul-

eszterben sütögetéssel, elsőstalálkozóval és közös

túrprogramokkal egy összetartó közösségbe való

sörözéssel mélyítjük tovább a kapcsolatot. A hagyo-

kovácsolása.

mányos gólyaavatásra pedig brünni diákokként érkeznek, de már „KAFEDIK-osokként” távoznak.

Annak ellenére, hogy elsősorban diákklub va-

40

gyunk, eseményeinken rendszeresen jelen van-

Diákklubunk legnagyobb programja a néhány

nak régi diákjaink, illetve városunkban dolgozó

éves múltra visszatekintő Mega7vége, mely


minden év októberében kerül megrendezésre. A háromnapos eseménysorozaton az érdeklődőket többek közt irodalmi esttel, színházzal, táncházzal, városnézéssel várjuk, majd a sort a szombat esti koncert és a fergeteges magyarbuli zárja. Nemcsak a közösségformálásra és kultúránk ápolására fektetünk nagy hangsúlyt, hanem színvonalas előadások és vitaestek formájában aktuális, közéleti vagy ismeretterjesztő témák is megvitatásra kerülnek. Mi vagyunk az egyetlen tagszervezete a Diákhálózatnak, mely saját lappal rendelkezik. A Sárga Szamár kisebb megszakításokkal 1989-től jelenik meg. A nyári szemeszterben részt veszünk a Diákklubok Harca keretein belül megrendezett Csocsóbajnokságon és Műveltségi vetélkedőn. Ezenkívül megrendezzük a már hagyományosnak számító Sörmaratont, ahol a méltán híres cseh söröket kóstoljuk végig a város kocsmáiban. A sok egyéb program mellett a sportolást sem hanyagoljuk el. Az évente megrendezett Focibajnokság után mennyei gulyással frissítjük fel elfáradt testünket. Mint alapító tagszervezet, ezúton is boldog születésnapot kívánunk a DH-nak.

Csikós Tamás és Dobai Szabolcs

41


PRÁGA 60 éve a prágai diákok szolgálatában Ady Endre Diákkör Az Ady Endre Diákkör, mint a Diákhálózat legidősebb tagszervezete, immár közel 60 éve tömöríti a Prágában tanuló magyar egyetemistákat. Feladatunk, hogy segítsük a cseh fővárosba érkező magyar diákokat és különböző kultúrprogramok által közösségé kovácsoljuk őket. Fontos megemlíteni, hogy baráti társaság is vagyunk egyben, így gyakran lehet találkozni régi diákokkal vagy éppen más érdeklődő magyarokkal is köreinkben. Diákkörünk 1957-ben alakult, amikor is Reiter József és Varga Levente, az Ady Endre Diákkör alapító atyái úgy döntöttek, hogy a szétszórt prágai magyar diákságot felkutatják. Ezen előkészületek után az érdeklődő diákok havi rendszerességgel találkoztak, majd később felvették az Ady Endre Diákkör nevet.

42

Szervezetünk a közel 60 év alatt rengeteget változott, mind létszám, mind programok tekintetében. Mivel közösségünk kis létszámú, igyekszünk hangsúlyt fektetni arra, hogy az újonnan érkezettek minél hamarabb megtalálják a helyüket közöttünk. Szoros kapcsolatot ápolunk más prágai magyar szervezetekkel is, akikkel közösen programokat is szervezünk. Mint csehországi diákklub, minden évet a hagyományos szemeszternyitó sörözéssel indítunk. A helyszín folyton változó, mivel a kedvezőtlen körülmények miatt fájó szívvel kellett búcsút vennünk a Na Hrádku törzshelyünktől. Ez természetesen nem szegi kedvünk, a sör nemes nedűjének fogyasztásának az év folyamán számtalan alkalommal áldozunk. Ezen alkalmakat névadónk nyomán Őrizem A serED-nek kereszteltük el, amelynek


minden frappáns jelenségét feljegyezzük a Brigádnaplónkba. A sörfogyasztás talán a júniusi Sörszlalom alkalmával teljesedik ki igazán. Férfiemberhez méltó próbatétel 15 kocsma végigjárása és ugyanennyi sör elfogyasztása. A hagyományaink közül a legfontosabb a Gólyaavatás, amikor is a hagyományos krónika-fejbevágással és „féllábon kancsóból ivással“ a gólyák közösségünk teljes értékű tagjaivá válnak. Ezt természetesen hajnalig tartó mulatozás követi. A sok sörözés és mulatozás mellett természetesen az egészségünkre is gondolunk. Minden évben megrendezzük a Rimet Focikupát valamint az Imrece Sándor squash-bajnokságot is, ami rendszerint remek hangulattal zárul. Hasonlóan sportos beállítottságú programjaink a Klampár Tibor és a Polgár Lányok Asztalitenisz-bajnokság, valamint a Csocsóbajnokság is, ami a Diákhálózattal szervezett közös rendezvényünk. Természetesen a kultúra sem marad le a terítékről. Az Áprilisi Kulturális Napok, röviden csak AKNA, már sokadik éve megrendezett fesztiválunk, amikor múzeumlátogatásra,

útibeszámolókra, vagy akár beszélgetős estre kerítünk sort. Kedvelt programja a Műveltségi vetélkedő, melyet szintén 2 alkalommal rendezünk meg évente. Ezekből az egyik a Diákhálózathoz kötődik, a csocsóbajnoksághoz hasonlóan. A fiatalok és idősebbek körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend az immár pár éve közösen megszervezett Táncház a Nyitnikék tánccsoporttal. A rendezvényeink közül minden évben a Márciusi Mulatságokra vagyunk a legbüszkébbek. Ez a program már több mint 30 éves múltra tekint vissza, és ahogy neve is sugallja, a program központi eseménye a március 15-ei forradalom évfordulója. A rendezvénysorozat a csütörtöki nyitósörözéssel kezdődik, ezt követi a péntek esti koncert. Szombaton délelőtt városnézéssel indítjuk a napot, majd a Kisoldali téren lerójuk kegyeletünk Rákóczi Ferenc emléktáblája előtt. A rendezvénysorozatot a szombati mulatozással zárjuk, ahol barátainkkal szórakozunk Besztercebányától Szegedig, Kolozsvártól Prágáig.

Isten éltesse a Diákhálózatot!

43


kOMÁROM “Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni” Jókai Mór Diákkör A Jókai Mór Diákkör a Diákhálózat egyik legfiatalabb tagszervezete. A 2012-2013-as tanév őszi szemeszterében indultunk világmegváltó utunkra, és pár egyetemista is elég volt ahhoz, hogy kész lavinát indítson el Komáromban. Célcsoportunkba a Komáromban tanuló, Komárom környékéről érkező egyetemisták tartoznak, illetve mindenki, aki egy kis kikapcsolódásra, szórakozásra, vagy művelődésre vágyik. A Diákhálózattal rendszeresen együttműködünk, részt veszünk a tavaszi és őszi Hallgatói Parlamenteken és segítünk a Gombaszögi Nyári Tábor afterparty megrendezésében is. A Diákhálózat többi tagjával is szervezünk eseményeket, ilyen például a DH csocsóbajnokság

44

és a műveltségi vetélkedő. A szemesztereinket ismerkedő sörözéssel kezdjük, célunk, hogy a szervezetünk iránt érdeklődők belelássanak munkásságunkba és a Diákhálózat munkásságába. A repertoárunk folyamatosan bővül, mégis az alább felsorolt eseményeinkre vagyunk a legbüszkébbek. KOLLEKTÍVA: Idén harmadik alkalommal került megrendezésre. Az egyik legnagyobb eseményünk az év során. Az estet slammel nyitottuk, melyen tiszteletét tette Csicsó Tamás, Dékány Niki, Gyenge Veroni, György Ádám, Huszlicska Áron, Laboda Róbert, és Melecsky Kristóf is. Fellépett a jóvilágvan, a The Butchers, a DJ-k közül pedig Psycho, Infra, Dilemma és Arim egész éjszaka szolgáltatták a talpalávalót.


2016-ban először rendeztünk filmes esteket. Az első a Star Wars maraton volt, ahol az eredeti trilógia filmjeit vetítettük le az érdeklődőknek, majd játékokkal szórakoztattuk őket. Az est sikerén felbátorodva, megrendeztük a második filmes eseményünket, amely egy Tarantino-est volt. Azokra is gondoltunk, akik a sörfogyasztást szeretnék magasabb szintekre emelni, ők megmérettettek egy BEER PONG bajnokság keretein belül. Ezenkívül sikeresen megrendeztünk egy SWING bulit, amely a szesztilalom éveinek időszakát tükrözte. Az évet pedig Activity esttel zártuk, ahol mindenki bemutathatta kreativitását. Ha még mindig valaki nem találná meg a neki való bulit, eseményt, akkor válogathat a Billiárd, Hol a bor?, Snapszerbajnokság, Halloween-buli, Mikulás-buli, Felolvasó est, Hátizsákkal a Világ körül eseményeink közül. Tagjaink folyton azon törik a fejüket, hogy milyen programokat találjanak ki az érdeklődőknek. Ezért is jöttek létre a szekciók, hogy még hatékonyabban tudjunk tervezni, ötletelni. Ha módodban áll eljönni egy eseményünkre, semmiképpen ne hagyd ki, hiszen mindenkit nagy szeretettel várunk!

Isten éltesse a Diákhálózatot!

Manyó Kitti, Lipták Angelika

45


BUDAPEST 5 éve a diákhálózattal Kaszás Attila Diákkör A Kaszás Attila Diákkör a Diákhálózat második legfiatalabb tagszervezete. Immáron öt éve erősítjük ezt a jóravaló csapatot, valamint a Rákóczi Szövetség helyi szervezeteként éljük a mindennapjainkat. 2011 áprilisában alakultunk. Célunk a Budapesten és környékén tanuló felvidéki fiatalok összefogása, szakmai, kulturális, illetve szórakozási programok szervezése, és a DH többi tagszervezetével való aktív együttműködés. Megalakulásunk előtt is már rendszeresek voltak a felvidéki sörözések, borozások, amelyek célja a szlovákiai magyar diákok közti kapcsolat kiépítése volt. A kiváló társaságra vágyó egyetemistákat minden héten különféle programokkal

46

várjuk. A tárház folyamatosan bővül és alkalmazkodik a KAD-tagok igényeihez, mivel számunkra fontos, hogy mindenki megtalálja azt, amitől szerves részévé tud válni a mi kis csapatunknak. Programjaink közül két eseményre vagyunk a legbüszkébbek. Az egyik a 2015-ben megszervezett adománygyűjtő Mikulás-partink, melynek bevételét mozgássérült gyermekek karácsonyi ajándékaira fordítottuk. A másik pedig 2016 áprilisában az 5. születésnapunk, amelyet egy háromnapos rendezvénysorozattal ünnepeltük. Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy megköszönjük a résztvevőknek, főleg a más tagszervezetből érkezőknek, hogy emelték a hangulatot, mind az elnöki kerekasztal-beszélgetésnél, a hajókázásnál, mind a koncerteken. Köszönjük!


A Kaszás Attila Diákkör nem csak a felvidéki diákok összefogását tekinti feladatának, hanem a szülőföldjükre való hazatérésük segítését, ösztönzését is. Ezt elősegítendő okokból, a KAD tervei között szerepel ősztől egy olyan előadássorozat indítása, ahol Budapesten végzett, Szlovákiában sikeres karriert befutó emberek mesélnek majd tapasztalataikról, élményeikről, munkájukról.

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk a mi családunkba, higgyétek el, jófejek vagyunk!

Boldog születésnapot, DH!

Katona Flóra és Leszkó Dóra

47


KASSA Ahol a kelet kezdődik... Kikelet Kassa - Ifjúsági Közösség A szervezetünk múltjáról röviden: a KIKELET 1999-

melynek küldetése a Kassán tanuló magyar di-

ben alakult a kassai magyar ajkú ifjúság kezde-

ákok, egyetemisták és itt dolgozó fiatalok össze-

ményezésére. 2002-ben hivatalos szervezetként

fogása és identitástudatának erősítése. Célunk,

jegyeztettük magunkat. Ezután több elnökváltás,

hogy a városunkban tanuló és dolgozó magyar fi-

hosszabb-rövidebb inaktivitás volt jellemző a

atalok megismerjék egymást, lehetőségük legyen

közösségre.

magyar rendezvényeken részt venniük, és nem utolsósorban, hogy fontosnak érezzék a magyar

2009 szeptemberében úgy döntöttünk, hogy újjá-

közösségekhez való tartozást. Ezért is próbálunk

alakítjuk az akkor 4-5 tagot számláló vezetőséget.

főleg olyan rendezvényeket, akciókat szervez-

KIKELET Kassa - Ifjúsági Közösség néven jegyez-

ni, melyek kielégítik a fiatalok mai igényeit, és

tettük be magunkat a minisztériumban, teljesen

maradandó pozitív kultúrélményt biztosítanak

új alapszabállyal, megújult vezetőséggel. Így lett

számukra.

közösségünk vezetője Mátyás Flórián, aki 6 évig

48

állt a szervezet élén. Az új koncepciók, tervek rö-

Gazdag programkínálatunk a garancia arra, hogy

vid időn belül meghozták a várt eredményeket,

minden érdeklődő fiatal megtalálja a neki tet-

melyek elsősorban az aktívan bekapcsolódó tagok

szőt és kedvére valót. Legnépszerűbb rendezvé-

számában nyilvánultak meg. Egy nagyon jól ös�-

nyeink közé tartozik az immáron védjegyünkké

szekovácsolódott, politikailag, vallásilag függet-

vált, szemeszterenként két-három alkalommal

len csapatként tudnám magunkat jellemezni,

megszervezett Magyar Buli, mely jó alkalom és


lehetőség arra, hogy a tanulásban és a munkában „megfáradt” ifjúság kitáncolja magából a felgyülemlett feszültséget. Nagyon jó látni, és ritka pillanat, ahogy egyszerre 350-400 magyar fiatal együtt szórakozik. Letűnt korok világába röpítenek vissza Retro estjeink, melyek havi rendszerességgel kerülnek megrendezésre. Kedvenc magyar filmjeinket vetítjük, ahol a családias légkör, a zsíros kenyér vöröshagymával és a fröccs igazi családias hangulatot varázsolnak korosztálytól függetlenül. Az „Ép testben ép lélek” gondolattól vezérelve szervezzük a hagyományos őszi, téli és tavaszi egész napos teremfoci-bajnokságokat. Programkínálatunkban vannak még játékestek, koncertek, karaoke estek, érdekesebbnél érdekesebb előadások, túrák, ifjúsági bál. Emellett társ�szervezői vagyunk a minden évben megszervezett hagyományos kassai magyar bálnak is. További hasznos együttműködésünk megmutatkozik pl. a Thália Színházzal való közös programjainkban is. Tagjaink kötelességszerűen jelen vannak a kassai magyar vonatkozású kulturális eseményeken, szoboravatásokon, koszorúzásokon és más jellegű megemlékezéseken. Fontosnak tartjuk a határokon átnyúló kapcsolatok ápolását, ezért minden évben részt veszünk a Rákóczi Szövetség által Budapesten megrendezett 1956-os megemlékezés-sorozaton, a Gloria Victisen. Aktív kapcsolatot ápolunk több magyarországi szervezettel is. Külön említést érdemel a nyíregyházi ifjúsági irodával való kiváló kapcsolatunk. Az eredményes együttműködés elősegítése céljából kéthavonta közös találkozókon veszünk részt. Örülünk, hogy a szervezet aktív tagjai voltunk, és egy percig sem bánjuk, hogy annyi időt töltöttünk a munkával. Élveztük és örültünk, hogy valami hasznosat és maradandót alkotunk. Nagyon sok embert megismertünk, kapcsolatokat alakítottunk ki, barátokra leltünk, szebbnél szebb helyeket jártunk be, és nem utolsósorban a megan�nyi élmény, amit megéltünk, örök emlék marad számunkra.

Isten éltesse a Diákhálózatot!

Pandy Rita, Mátyás Flórián 49


besztercebánya Diákélet a hegyekben Mikszáth Kálmán Diákklub

Három élménnyel teli év. Mondanám, hogy mire is gondolok, de több mint valószínű, hogy szavak tömkelegét zúdítanám rád és mégsem tudnám hűen átadni az élményt. Emlékszem a 2013 őszén sörözés mellett eltöltött hosszú beszélgetésre, mely egy absztrakt életérzést működő szervezetté formált. Emlékszem a random arcokra és a mögöttük rejtőző gondolatra. Itt és most megszületik a Diákhálózat új tagszervezete. A MiKáD kultúrának és hovatartozásnak adott otthont egy, a déli vidékektől kicsit messzebbi esővárosban.

50

Méreteiben mai napig jóval kisebb, mint a többi tagszervezet, mégis egyedi. Ez alatt a rövid idő alatt befogadást nyert a hosszú múltú felvidéki táborok szervezésébe, elcsábított egy csapat síelni vágyó szlovákiai magyar egyetemistát a havas hegyek közé, és megmutatta a besztercebányai lányoknak, hogy bizony a világ 5 méter magasból szebben fest. De főként készen állt mosolyt csalni minden Besztercebányára tévedő érdeklődő lélek arcára. Három év tartalmát papírra vetni kihívás, átélni kiváltság.


nagyszombat Mi vagyunk, a mi klubunk! Nagyszombati Diákklub A 2004-es év őszén járunk, a Nagyszombat városában tanuló magyar ajkú diákok a lehetőségek és a nagy létszám nyomására megalapítják a Nagyszombati Diákklubot. Minden feltétel adott volt arra, hogy egy jól működő szervezet alakuljon ki.

nagyobb, fontos egység részévé vált. Klubunk igyekszik a sok jó mellett, amit kapott, adni is. Célunk, hogy egy barátságos közösségbe csöppenjen bele minden magyar ajkú diák, aki a tanulmányait Nagyszombat valamelyik egyetemén kezdi.

Az alapítók akkoriban még csak nem is sejthették, hogy a szervezet nem csupán az unalom elűzésére szolgál majd. Sikeresen kihasználták a város nyújtotta kulturális és szórakozási lehetőségeket is. Egymást követték a jobbnál jobb programok, így aztán felfigyelt rájuk az is, aki előtte még nem tudott a létezésükről, és más tagszervezetek fülébe is eljutott klubunk híre. Bekapcsolódtunk az akkor már tradíciókkal rendelkező Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor szervezésébe is, a tábor szerves részévé váltunk. Azóta minden évben segítünk, hogy a táborba érkező gólyák maradandó élményekkel gazdagodjanak. A Diákhálózat, mint ifjú gyermeket a szerető szülei, úgy vett gondozásába és igazgatta utunkat, ahogyan teszi ezt napjainkban is. Helyet kaptunk a Hallgatói Parlamenteken is, ahol többször is hangoztatni tudtuk véleményünket az aktuális dolgokkal kapcsolatban. Érzékeltük, hogy szervezetünk valami nála

Állandó programjaink a gulyásfőzések, közös sörözések, játékestek, palacsintapartik, a vásár- és városnéző kiruccanások, a filmvetítések. Utóbbira nagyszerű példa volt a Bud Spencer-est, ami egy chilis babfőzéssel összekötött Bud Spencer-filmmaratonként jött létre, erősen hagyományteremtő visszhanggal, ezért felkerült az állandó listára. A programjainknál sokszor kihasználjuk, hogy viszonylag kis közösség vagyunk, ezért gyakran- engedünk teret az improvizatív ötleteknek, így megmarad a szerves, lüktető egyediség. Ha valaki ellátogat egy rendezvényünkre Nagyszombatba, sok mosolygós arccal találkozhat, új barátokat szerezhet és magyarul beszélgethet kellemes emberekkel, ami egy városban, ahol a magyar szó ritkaságszámba megy, nagyon felderítő élmény tud lenni. Ha Nagyszombatban folytatod tanulmányaidat, mindenképp érdemes felvenned velünk a kapcsolatot.

Szabó Attila

51


Rendezvényeket szervezünk a fiataloknak

Ez egy csoportkép, rólunk.

Hallgatói Parlament, egy fórum, ahol megbeszéljük dolgainkat.


Ha szükséges, mi durván odaszólunk!

Ismert emberek fotózkodnak a Diákhálózat tagjaival.


felélesztésében.

Én

politológushallgatóként

inkább az elméleti vonal felé kanyarodtam el, együtt írtuk és szerkesztettük a pozsonyi diákújságot, a MÁK-ot több ismerősömmel és közeli barátommal, hosszabb cikkeket írtunk a DH központi kiadványába, az Alma Materbe. Eközben pedig külügyesként próbáltam ösztönözni, ápolni, néha feléleszteni a kapcsolatokat a kárpát-medencei magyar diákszervezetekkel. A déhás szerepvállalás életem egyik legszebb időszaka, és hogy mennyire fontos és jelentős, azt pár évvel később kezdtem igazán átérezni. Egyrészt az aktivistalét nem enged, az egye-

Tokár Géza “Ti vagytok a magyarok?”

tem befejezése után is hosszú éveken keresztül szervezkedtünk tovább a barátaimmal Pozsonyban – rendszeres társasjátékos esteket és beszélgetőesteket tartottunk az egyetemistáknak. Másrészt pedig pár év távlatából a Diák-

Az ember életútját néha véletlenszerű ese-

hálózat lett az egyik legfontosabb gyakorlati

mények módosítják, és ennek következtében

partnere a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalá-

teljesen új, szokatlan irányba kanyarodik el.

nak, a felvidéki magyar civil szervezetek nem

Ha valaki még komáromi gimnazistaként azt

formális szerveződésének, amelynek a tevé-

mondja nekem, hogy közösségi programok-

kenységét koordinálhattam. Miért pont a Di-

ban fogok részt venni és szervezkedni egy di-

ákhálózat? Az ok egyszerű: azok a fiatal szak-

ákszervezet tagjaként, később pedig azon túl

értők, szakemberek, akiknek van társadalmi

is a közösségért dolgozok majd, valószínűleg

felelősségtudata, nem az egyik pillanatról a

nagyon furcsán nézek rá – kerültem mindent

másikra aktivizálódnak. Sokszor már hosszú

és mindenkit, emberi társaság helyett ott vol-

évek óta részesei a társadalmi folyamatoknak,

tak a könyvek meg a számítógép. Mégis, mi-

életük valamelyik pontján pedig kapcsolatba

kor egy 18 éves fiú egy teljesen új, más nyelvi

kerülnek a Diákhálózattal. Van aki hosszabb,

közegbe kerül el egyetemre, az esetemben Po-

van aki rövidebb időre, de a táborok, egyete-

zsonyba, megváltoznak a prioritásai. A kezdeti

mista akciók szinte mindenkivel közös témát

barátságok egyértelműen nemzetiségi alapon

jelentenek – és többet is.

alakultak ki – a közös nyelv, az új helyzet sokakat összekovácsol egy kollégium folyosóján.

Diákhálózatosnak lenni ugyanis egyet jelent

Egy ilyen folyosón ismerkedtem össze Mózes

egy sajátos mentalitással. Mivel a szervezet

Szabolccsal, pár hónappal később pedig már

vezetősége folyton cserélődik, ez magával hoz-

spontán, saját elhatározásból mentünk el a

za a frissességet és az élet nagy dolgaihoz való

Pozsonyi Casinóba. Mindezt azért, hogy bekö-

pozitív hozzáállást. Diákhálózatosként senki

szönjünk a helyieknek, hiszen úgy hallottuk,

sem a pozíciókat kereste vagy tisztségekhez

ott vannak a „magyarok.” Újabb pár hónap kel-

ragaszkodott, hanem elsősorban a saját kis

lett ahhoz, hogy a gombaszögi – sokáig az utol-

ügyéért, a számára fontos dolgokért tett vala-

só valóban Gombaszögön rendezett – táborban

mit. Meggyőződésem, hogy a társadalmunk-

sátorozzak.

nak sok ilyen értelmiségire van szüksége – én pedig örülök, hogy a saját világképemet is ez

54

Szabolcs életútja a helyi szervezésben telje-

a szervezet formálta. Jó beletartozni egy nagy,

sedett ki, aktívan részt vett a pozsonyi JAIK

barátságos, folyamatosan növekvő családba.


A DH közelébe akkor kerültem vissza, amikor 2010-ben, mint megfigyelő, részt vettem a tavaszi Hallgatói Parlamenten. Akkori barátnőm hívott el oda, lényegében neki köszönhetem, hogy a DH-ban kezdtem el dolgozni. A Hallgatói Parlamenten aztán megbízást kaptam az akkor éppen nehézségekkel küszködő Alma Mater koordinálására. Később a lap főszerkesztője, majd lapigazgatója lettem. Ezután átadtam a főszer-

CzÍmer gábor

kesztői posztot, és a marketingreferens, majd pedig az oktatási referens feladatait láttam el. A Gombaszögi Nyári Táborban szintén 2010 óta

A Diákhálózat szinte megkerülhetetlen intéz-

a Médiasátor szekciójában dolgozom évről évre.

mény a szlovákiai magyar egyetemista számá-

Itt elsősorban a tábor nyilvános kommuniká-

ra. A DH tagszervezetei ott vannak az egyetemi

ciójának megszervezésével foglalkozom, de

városokban, a szervezet nevével közéleti tevé-

egy-egy témáról a tábor lapjába, a Vadalmába

kenységénél fogva is folyton találkozni lehet.

is írok.

Az én DH-s pályafutásom egy viszonylag hosszú,

A Diákhálózat és a tábor kapcsán rengeteg hely-

de mindenekelőtt rendhagyó út volt. 2004-ben

re eljutottam, és rengeteg embert megismer-

kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat Nyit-

tem. A külföldi képzések során Európa minden

rán a Konstantin Filozófus Egyetem fizika-fi-

tájáról származó fiatalokkal találkozhattam,

lozófia szakán. Szinte a nulladik pillanatban

míg a DH-tagszervezetek Prágától Kassán át

kapcsolatba kerültem a DH helyi tagszervezeté-

egészen Budapestig tartó hálózatában minden-

vel, a Juhász Gyula Ifjúsági Klubbal (JUGYIK). A

hol otthon érezhettem magam.

szervezet tajgaival az első napokban megtartott városnézéstől kezdve megismerkedtem, az ese-

A Diákhálózatban eltöltött évek a legmegha-

ményeken találkoztam az aktivistákkal és így

tározóbb szakaszát alkotják eddigi életemnek.

tovább.

Akár azt is mondhatnám, hogy a közösség, aminek a DH által tagja lettem, a mai napig na-

A JUGYIK egyszerűen megkerülhetetlen volt. Én

gyon erős és megfelelő közeget biztosít ahhoz,

mégis csak egy évvel később léptem be a szerve-

hogy értéket teremthessek a szlovákiai magyar

zetbe, ahol néhány alternatív filmklub szervezé-

társadalom, és így önmagam számára is.

se után a nyitrai magyar egyetemisták lapjának, a Pogácsának a szerzője lettem. Miután baráta-

A fennkölt mondatok után érdemes a nem is

immal, akik kollégáim, szerkesztő- és lakótár-

olyan jelentéktelen apróságokra is odafigyelni.

saim is voltak egyben, úgy ítéltük meg, hogy

A Diákhálózatban rengeteg tapasztalatot sze-

ebből a lapból kihoztuk, amit lehetett, egy komo-

reztem. Kipróbálhattam, milyen egy csapatot

lyabb vállalkozásba kezdünk, és megalapítottuk

vezetni, de azt is, milyen, amikor egyenként,

a PRESStige egyetemi központú regionális lapot.

kicsi gesztusokkal kommunikál az ember az aktivistákkal, akik végül is a barátai. Mindezt

A PRESStige-ben való munkám távolabb sodort

többek közt azért, hogy együtt aztán elérjük a

a diákszervezetek életétől. Egyrészt rengeteg időt

célunkat, kiadjuk a lapot, megszervezzük a tá-

emésztett fel a lap, másrészt a függetlenség is

bort, stb. De végső soron azért csináltuk és csi-

fontos szempont volt. A lap ugyanis szükség ese-

náljuk mindezt, mert jól érezzük közben ma-

tén mindenkivel szemben megütötte a kritikus

gunkat, a barátainkkal töltöttük és tölthetjük

hangot.

az időnket.

55


találkoztak újra a DH kötelékébe tartozó szlovákiai és csehországi egyetemista szervezetek képviselői. A szerdahelyi Nagygyűlés hangulatára máig nagyon jól emlékszem, számomra meghatározó élmény volt. Sokan az akkori aktív egyetemisták közül ott találkoztunk először. A háromnapos rendezvény legfőbb hozadéka – egymás megismerésén

ambrus tünde A „DéHá“ márkanévvel gimnazista koromban találkoztam először a Körút, valamint a DH akkori lapja, az „Ez van“ révén. Közelebbi kapcsolatba viszont csak akkor kerültünk, amikor brünni egyetemistaként 2004 őszén átvettem a Kazinczy Ferenc Diákklub vezetését. A szorosabb kapcsolatok kezdete nem is 2004-re, hanem egészen pontosan 2005 márciusára, földrajzilag pedig Dunaszerdahelyre tehető. Ez az időpont és helyszín valószínűleg több akkori klubvezető emlékeiből is elő fog jönni, hiszen számunkra – személyi és tagszervezeti szinten is – az újkori egymásra találást jelenti, és gyakorlatilag elindítója volt a DH ma is ismert szervezeti és rendezvényi struktúrájának. De mi is történt 2005 márciusában Dunaszerdahelyen? A DH akkori legfelsőbb vezetése összehívta a szervezet legmagasabb egyeztető fórumát, a Nagygyűlést. Hogy pontosan mennyi idő telt el az azt megelőző találkozó óta, a krónikás, vagy a korábbi generációk bizonyára tudni fogják, egy dologban azonban biztos vagyok: nem néhány hónap volt, mint ami a mai Hallgató Parlamenteket elválasztja egymástól. Lényegesen hosszabb idő elteltével

56

túl – a közösen gondolkodás megkezdése volt. Több tagszervezetben is akkoriban zajlottak le a vezetőségváltások, többen életkor, tapasztalatok tekintetében is körülbelül azonos szinten voltunk, és mint kiderült, emberileg is nagyon meg tudtuk egymást érteni. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a DH működésének megreformálásával hozzálássunk a felmerült ötletek megvalósításához, illetve továbbvigyük a már megkezdett munkát, a többé-kevésbé működő, régebbről megörökölt programokat. Ezen a Nagygyűlésen történt meg a DH alapszabályának módosítása, amely a legfelsőbb szervvé a Hallgatói Parlamentet tette meg. Ennek első ülését még ugyanazon a tavaszon megtartottuk, mégpedig egy hirtelen ötlettől vezérelve Brünnben, tehát mi, a KAFEDIK-osok voltunk a házigazdák. A HP-ken való részvétel mellett a legaktívabban a Felsőoktatási Tájékoztató Körút szervezésébe és lebonyolításába kapcsolódtam be. Ez a projekt – talán a régebbi időkbe visszanyúló hagyományok miatt is – a prágai és a brünni csapat ves�szőparipája volt. Néhány mondatban nehéz összefoglalni azt a rengeteg élményt, amelyek a HP-khoz, Körutakhoz, ill. a Gombaszögi Nyári Táborokhoz kötődnek. Részben mindez ma már ugyan nosztalgia, részben azonban nagyon is élő és aktív dolog, mert sok akkori bajtárssal a mai napig kapcsolatban vagyunk. Személy szerint folyamatosan nyomon követem a DH és tagszervezetei tevékenységét, eljárok a nyári táborokba, és a brünnieknek tagszervezeti szinten most is bármikor besegítek, ha éppen szükség van rám. Számomra tehát ezt jelenti a DH: egy képzeletbeli szálat a hálózatból, amelyre Prágától Kassáig terjedően vannak felfűzve a közös élémyeink...


tapasztalatcseréről szólnak. Hasonló irányultságú és érdekeltségű fiatalokat lehet megismerni, amiből aztán bármi alakulhat. Bármi. Kevés az ilyen fórum manapság, meg kell becsülni. Nem szabad kihagyni a nyári táborokat sem, aminek szintén végigkísérhettem a családias kis táborból tömegrendezvén�nyé válását. Jó párszor itt is segítőként, szervezőként vettem részt. Örülök, hogy néhány ötletem meg is valósult és máig is „él”. Bár a Diákhálózat nagygyűlésén utoljára 2012-ben vettem részt, a Tábor szervezéséhez azóta is szívesen hozzájárulok. Ez történik, ha az embert viszi a lendület...

Fekete lászló A KAFEDIK aktív tagjaként 2005 őszén kerültem először kapcsolatba a Diákhálózattal, ekkor vettem részt a nyitrai HP-n. Az évek folyamán, a szemeim előtt vált „igazi” országos szervezetté több, újonnan alakult tagszervezet felvételével, szerkezeti átalakítással, a médiában való jelentősebb megjelenéssel. Hogy ebben mekkora volt az én szerepem, azt nem tudom megítélni, mert funkcióm sosem volt, de azért – az úgynevezett Brünn-Prága tengely részeként, mindig a pozitív kritika jegyében – néhányszor az asztalra csaptunk, ha a dolgok szerintünk nem a jó irányba mozdultak. Viszont ahol kellett, ott segítettünk is: az Alma Mater országos terjesztésétől a Körutak elő- és helyszíni szervezésén, keresztül a hallgatói parlamenti ülések lebonyolításáig sok mindenben részt tudtam venni. Itt meg kell említenem, hogy a DH összes saját programja és rendezvénye közül szerintem hallgatói parlamenti ülések a leghasznosabbak. A többi tagszervezet vezetőivel való ismerkedésről,

Az évek alatt talán a legnagyobb élményem a 2011-es népszámlálási kampányban való részvétel volt, ahol zoboralji és gömöri falvakat, iskolákat látogattunk több napon keresztül. Innen is hadd emeljek ki egy barslédeci nénivel való beszélgetést, egy részét azonnal megjegyeztem. Azóta őrzöm a szavait, mert a lényeget tartalmazzák: “...há fiaim, tudjátok, má nehezen járok, mer émmá 90 éves vagyok. Vagy má 91? Há aztat nem tudom, hány éves vagyok, de azt igen, hogy magyar. Az belűrű gyün!” Már csak ezért is megérte elmenni. Bár a szervezkedés néha minden más rovására ment, a mérleg egyértelműen pozitív: az emberek, akiket megismertem, az élmények, amiket szereztem, a tapasztalat, amit ezalatt gyűjtöttem – számokkal semmiképp, de talán szavakkal sem lehet kifejezni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, élje meg! A Diákhálózatnak még további sok tevékeny évet kívánok, és remélem legalább olyan elhivatott, jó kezekben lesz eztán is, mint amit én is korábban megtapasztaltam.

57


B. Juhos Melinda Az Új Szó munkatársa, jelenleg főállású anyuka, lánya, Borbála hároméves, fia, Mihály pedig féléves

Diákhálózat… egyetemista éveimben egyenlő volt a mindenséggel! A DH nélkül nem tudtam elképzelni az életem, a hétköznapokat, a hétvégéket, egyszerűen semmit. A kezdet kezdetére nem is emlékszem pontosan. 2004-ben kezdtem az egyetemi tanulmányaimat Nagyszombatban teljesen idegen környezetben, kommunikáció szakon. Mivel a középiskolai éveim alatt is mindig programok szervezésével, iskolaújság szerkesztésével foglalkoztam, egyértelmű volt, hogy később sem hagyok alább az efféle tevékenységből. 2004 őszén a Diákhálózat akkori elnökével, Szakszon Norbival és az általa ismert nagyszombati magyar diákokkal „világmegváltó” találkozón megbeszéltük, hogy magyar diákklubot alapítunk Nagyszombatban. Ez sikerült is, és nagyon bízom benne, hogy máig vannak aktív diákok, akik éltetik a

58

Nagyszombati DiákKlubot (NDK). Ugyanezen a találkozón az akkor már szintén DH-s Pastorek Katival régi tervéről, egy országos egyetemista lap életre hívásáról beszélgettünk… Igen! És akkor ott, a nagyszombati ír pubban kezdetét vette egy időszak, ami életem meghatározó része maradt, a déhás korszak. Az elején leginkább a lap indításával foglalkoztam, írópalánták keresésével, azzal, hogy olyan lapot tudjunk kiadni, amelyben talál érdekeset a gépész és a bölcsész hallgató is. Szép lassan napvilágot látott az Alma Mater! „Szerkesztőségi” találkozók, gyűlések, ötletelések követték egymást itt-ott. Sokszor Pozsonyban a DH irodájában, ahol általában annyian voltunk, hogy szinte mozdulni sem lehetett, és hol az egyik sarokban, hol a másikban, hol az „előszobában” beszéltük meg a világ legfontosabb ügyét, a lapunk


kiadását. Előfordult, hogy szerény nagyszombati hajlékomban jöttünk össze. Közben szervezkedtünk Nagyszombatban is, magyar buli, előadás, beszélgetések, megemlékezések. Az első magyar bulira 2004. december 14-én került sor, emlékszem, szüleim hoztak óriás hangfalakat meg hangtechnikát. Mindenkit magammal rántottam… Nagyszombatban volt egy összeszokott, meglehetősen összetartó magyar társaság, amelyet a Műszaki Egyetem Anyagtechnológiai Karának diákjai alkottak, azok, akik az első egy-két évet a szak kihelyezett részlegén Komáromban végezték. Mivel nekem sajnos kimaradt a gólyatábor, kitaláltam, hogy szervezzünk azoknak a magyar diákoknak, akik Nagyszombatban kezdik a tanulmányaikat. Két alkalommal egész jó kis tábort hoztunk tető alá, nem tudom, lett-e folytatás… Később én írtam a DH-híreket a lapokba, pályáztunk, kilincseltünk, osztottunk-szoroztunk, gazdálkodtunk, szakmai gyakorlatot szerveztem, tájékoztató

körútra mentem középiskolákba… soksok mindenbe belekóstoltam. Kipróbálhattam magam vezetőként, szervezőként, de még közgazdászként is, hiszen a támogatásokat, a forrásokat, amelyekből fenntartottuk a szervezetet, elő kellett teremteni. A DH-nak köszönhetően rengeteg embert megismertem, nagyon sok barátra tettem szert, a DH-nak köszönhetően bármerre is megyek, szinte mindenütt találkozom ismerőssel, olyan emberrel, akivel anno együtt akartuk ha nem is megváltani a világot, de egy kicsit jobbá tenni… Jó lenne egy kicsit visszamenni az időben, és újraélni egy-egy találkozót, egy-egy hallgatói parlamentet, mondjuk egy patit vagy egy ájit, egy közös ebédet. Imádtam ezt az időszakot, enélkül nem lennék az, aki vagyok! Kívánom, hogy mindig legyenek diákok, akik ilyen szívvel-lélekkel, odaadással viszik tovább a DH ügyét! Ehhez kívánok nekik nagyon sok türelmet és boldog egyetemista éveket! Isten éltessen, DIÁKHÁLÓZAT!

59


Stubendek attila

Az egyetemet Prágában kezdtem, ahol tizenkilenc évesen nagyon sokat jelentett a magyar közösség, legyen szó akár csak sörözésről, istentiszteletről vagy buliról. Budapestre kerülve ugyan egy színmagyar városban találtam magam, de az az összetartó közösség hiányzott, amit korábban Prágában láttam. A barátokkal rendszeresen jártunk túrázni, és így egyszer elkerültem Gombaszögre is, az első krasznahorkai táborba, majd a másodikba is, utána a harmadikba, és már nem volt megállás. Talán a második tábor volt az, ahol már nem tudtuk megállni az üldögélést, és besegítettünk a szervezésbe. Akkor még alig voltunk száznál többen, de munka már akkor is volt, ahogy az is látszott, Gombaszögért és így a közösségért érdemes dolgozni. Megragadott az a pozitív hozzáállás, a tenni akarás, a segítő szándék és a közösségcentrikus önkéntesség, ami Gombaszögön és a Diákhálózat más akcióin jelen volt. Úgy látom, a Diákhálózat mindig is - ma is - össze tudja fogni azokat az embereket, akik nem csak megőrizni, de teremteni, fejleszteni is

60

akarnak. Az első gombaszögi élmény után elhatároztam, hogy valami hasonlót Budapesten is össze kell hozni, hiszen a diákság és a szándék adott, csupán a kereteket kell meghatározni. Pár évvel később így jött létre a Kaszás Attila Diákkör, amely mára az egyik legmeghatározóbb és legaktívabb tagja a Diákhálózatnak. Ellenére annak, hogy nincs nyelvi akadály, de mégis van egyfajta kulturális és szokásvilágbeli különbség. Öröm volt látni, hogy Budapesten tanulók százai fontosnak tartják gyökereiket és értékeiket. Jó pár évvel a kezdetek után Gombaszög a felvidéki magyar fiatalság legnagyobb akciójává nőtte ki magát, és büszke vagyok arra, hogy ebben nekem, ahogy a Diákhálózat és mára több tucatnyi civil szervezet önkénteseinek is részünk lehet ebben a sikerben. Az is óriási örömmel tölt el, hogy ha a Diákhálózat szóba kerül, nem egy szűk profilú, csak bulizással foglalkozó szervezetként beszélnek róla. Egyszerre van jelen a hallgatók érdekvédelme, művelése, szórakoztatása, a szakmai munka, a kikapcsolódás és a nemzeti értékeink megőrzése és továbbadása.


pathó gábor Az elején volt az űr. Majd jött az egyetem, 2004-

energia. A következő Hallgatói Parlamentig.

ben. Prága: új város, új ország, más nyelv, sok fé-

Az első körút: felejthetetlen. Egyedi személyes

lelem. Akkor még sokat tanultunk, nem tudtuk,

tapasztalat, egyéni fejlődés. Kiállni, átérezni,

mi vár ránk. Jobban mondva: hogyan alakítjuk

átadni.

majd életünket.

Megérteni, hogy érteni nem elég. Elmondani úgy, hogy más is megértse, elhiggye. Öt perc alatt.

Aki hisz a predesztinációban, az bólogathat. Úgy

Olyanoknak, amilyen néhány éve te magad is

jöttem Prágába, hogy csupán szüleim elbeszélé-

voltál. Akik nem gondolják, hogy nagyon más le-

séből ismertem az itteni diákéletet, ismerősöm

het: mi az az egy-két év? Pedig igen, bár annak

nem volt még egy sem. Rögtön a felvételikor lett:

idején te sem hitted. Ha más nem: átadni egy kis

Örs már elsőévesként jött le azokon a lépcsőkön,

lelkesedést.

amelyek nekem még csak a lehetőséget kínálták. Mint kiderült, szüleink is egymás utáni évfo-

A jövő generációnak.

lyamba jártak itt, barátokként. Mi is így tettünk.

AED elnök, DH oktatásügyi alelnök, Alma Ma-

Kezdetben kérdezte, ismerek-e magyarokat? Is-

ter helyesírási korrektor: az egyik néha iskola

merem-e az Ady Endre Diákkört? Tudom-e, hol

helyett, a másik iskola után, a harmadik pedig

van a Magyar Kulturális Központ? Mondtam:

legtöbbször éjjel. Sok munka, nem kevés stressz

nem. Majd eltelt három év. Együtt laktunk, a

– mint egy jobb munkahely, csak épp bármiféle

legnagyobb természetességgel segítettem az AED

fizetség nélkül. Van viszont sok jó barát, segít-

50 éves nagytalálkozóját szervezni. Jó buli volt,

ség, mosoly, vidámság és ölelés. Kiteljesedés. A

szerettük egymást, nagy lelkesedéssel csináltuk,

Szlovákiai Magyar Ösztöndíj Tanács tagjaként

ami másnak munka lett volna. Messze voltunk az

magyarországi tanulmányi pályázatokat előké-

otthontól, így család helyett egymásnak voltunk

szíteni, majd kiértékelni és elbírálni. A Balassi

családjai.

Intézet szakmai napján a lebonyolítókon kívül

Ezután nem volt megállás. Alelnöki poszt, majd

egyedüliként meghívót kapni. Elismerés és fele-

nem sokkal az első Hallgatói Parlamentem: Katit

lősség – felépíteni egy bizalmat sokkal nehezebb,

Pali váltotta, sok bor, jó hangulat, nagyon kevés

mint elveszteni. Megismerni a felvidéki tudo-

alvás, nagyon jó emberek. Mindenhonnan: elő-

mány elitjét: nagy tapasztalat, ami körültekintést

ször Prága, Brünn, Pozsony, Nyitra és Kassa, s újra

és diplomáciát igényel. Rájönni, hogy ők is em-

Nagyszombat is. Személyesen kiállni a Budapes-

berek, emberibbek, mint hittem, reméltem, mint

ten tanuló felvidékiek mellett, majd Komárom. A

amit Prágában tapasztaltam: felvidéki szomorkás

besztercebányai klub pedig már fiatalabb, mint az

helyzetkép, ami a fiatalokhoz való felülrendeltsé-

én DH-s pályafutásom.

gi viszonyt és szűklátókörűséget illeti. Amin raj-

Fura volt képviselni – olyasvalamit, amit sokan

tunk a sor változtatni, jobban csinálni.

nem vettek és nem vesznek komolyan. De akik akkor ott voltak és azóta is ott vannak, igen, és

Hogy mi a DH számomra? Munka, barátok, sze-

végsősoron csak ez számít. Az eredmények, ahogy

relmek, beszélgetések, együttlét: közösség. Embe-

mindig is, beszéljenek önmagukért. Annyi mo-

rek egy közösségért. Emberek, akiket kitörölhetet-

soly, annyi energia, annyi tenni akarás! Beszél-

lenül a szívembe zártam. Megbántam-e bármit

getés, eszme- és tapasztalatcsere, ösztönzés és

is? Nem. Másképp csinálnék-e bármit is? Nem.

konstruktív vita éjjel-nappal. Félévnyi pozitív

Ha csak ennyi lett volna az élet: már megérte.

61


A középiskolás korosztálytól a szervezeti felnőttségig a TANDEM és a DH közös története A Diákhálózat és a TANDEM partnersége, közös

hiszen mindkét szervezet láthatóan egyre na-

útja már a TANDEM megalakulása előtt elkezdő-

gyobb hangsúllyal jelenik meg a szlovákiai ma-

dött, egy olyan projekttel, amely a szervezetünk

gyar civil szférában és vitathatatlan az is, hogy

megalakulásának egyik legfontosabb mérföld-

az itt szerzett tudást nagyon jól tudják kamatoz-

köve. Ez a projekt a DiNaMit, vagyis a diákönkor-

tatni azok, akik később valamilyen közéleti sze-

mányzatoknak szóló vezetőképző képzéssorozat

repet vállalnak közülünk.

volt 2006-ban. Ennek a programnak a főszereplői, akkori DH-sok és képzők további munkája-

Mondhatni azt is, hogy a DH mindig is a TAND-

ként alakult meg a TANDEM. A DiNaMitra azóta

EM kiemelt partnere volt és marad is, leginkább

is mint közös gyermekünkre tekintünk, folytat-

azért, mert olyan fontos társadalmi küldetést vé-

juk a képzéseket, egymásnak adva a stafétát és

gez, és olyan közel van a mi missziónkhoz, illet-

különös tisztelettel figyelünk arra, hogy a foly-

ve emberileg is annyi kötelék szövődött köztünk,

tatásból sose maradjon ki a másik fél. Emellett

hogy minden évben teljes szakmai odaadásunk-

pedig nyújtottunk képzéseket a DH aktivistáinak

kal fejlesztünk új módszereket és ez által tanu-

a Hallgatói Parlament ülésein, dolgoztunk egy-

lunk mi magunk is az egyes képzési alkalmakra

egy tagszervezettel az ott zajló szervezői munka

készülve.

hatékonnyá tételén, hoztunk csapatépítő játéko-

62

kat a nyári táborokba, nyújtottunk coaching for-

Büszkeség látni, hogy a DiNaMit programból

májában vezetői támogatást egy-egy vezetőnek,

kerülnek ki olyan fiatalok, akik épp olyan társa-

facilitáltuk a DH kisokos szerkesztését, illetve a

dalmilag felelős felnőtté válnak, amilyenekről a

Gombaszögi Nyári Tábor társszervezői is lettünk.

projekt tervezésekor álmodtunk. Megtisztelő do-

A két szervezet együttműködésének minőségét

log a közös munkák kapcsán végigkísérni, hogy

sokféle hasonlattal lehetne jellemezni: lettünk

hogyan változik, érik a DH szervezeti kultúrája,

állandó fejlesztők, tanácsadók, „edzők” a DH

hogyan veszi az újabb és újabb találkozások al-

mindenkori legénysége mellett, akik minden év-

kalmával egyre komolyabban saját magát a szer-

ben, rendszeresen hozzák az újabb és újabb szer-

vezet és mennyire erős nyomot hagy az emberek

vezeti tudásokat, nem formális módszereket,

identitásában az, hogy mit jelent „déhásnak”

nyújtanak vezetői tanácsadást és vállalnak fele-

lenni, de éppúgy azt is felemelő látni, amikor egy

lősséget a Diákhálózat folyamatos fejlesztéséért.

közös képzésünkön történtekre emlékszik vissza

Mondhatjuk azt is, hogy együtt nőttünk fel,

egy-egy résztvevő hosszú évek múlva.

Molnár Kriszta


Határtalan együttműködésen dolgozunk Országos Magyar Diákszövetség Az állandóság és rendszeres kapcsolat hiánya

metszéspontokat, amelyek mentén együtt tu-

rányomta a bélyegét az egykor szebb napokat is

dunk gondolkodni. A jelenlegi munkavállalási

megélt Összhang nevet viselő, határokon is átí-

migrációs trend ellenére mindannyiunknak

velő hallgatói szervezetek együttműködésére.

fontos a fiatalok itthon tartása az egyetem elvégzését követően. Épp ezért kiemelten fontos

Ha csak az elmúlt két évre tekintek vissza, azt

minden régióban a szakszerű és minden fiatal

kell mondanom, hogy leginkább a kapcsolatépí-

számára elérhető karrierközpontok létrehozá-

tés jellemezte a négy, Magyarország határain

sa, amelyek egyfajta közös találkozópontként

kívül tevékenykedő magyar felsőoktatási orszá-

kapcsolatot teremtenek a potenciális felsővég-

gos hallgatói szervezet – a Diákhálózat, az Orszá-

zettségű munkavállalók, azaz a hallgatók és

gos Magyar Diákszövetség, a Vajdasági Magyar

a munkaadók számára. Ez egyike a tökéletes

Diákszövetség és a Kárpátaljai Magyar Diákok

együttműködési területeknek, ugyanis egymás

és Fiatal Kutatók Szövetsége – tevékenységét. A

tapasztalatait megosztva tudjuk egyenként is te-

rendszeresebb találkozásoknak köszönhetően

vékenységünket hatékonyan kifejteni.

viszont már közös programok, szélesebb körű együttműködések is körvonalazódnak. Mindez

A négyes fogat tehát ismét összeállt és összehan-

azt bizonyítja, hogy az Összhang nem csak a ne-

golódott. Az út ki van jelölve a közös cél irányába,

vében, hanem tevékenységeiben is tovább kíván-

most már csupán tovább kell haladni, és a fontos

ja vinni azt a elképzelést, amit a szervezeteink

állomásokon megmutatni mindazt, amire közö-

korábbi vezetői rendeltek ennek az együttműkö-

sen határtalanul is képesek vagyunk!

dési formának. Célcsoportjaink

és

tevékenységeink

nagyon

egyformák, így nem nehéz megtalálni azokat a

Szénás Szabolcs OMDSZ elnök 63


Együttműködés és barátság Vajdasági Magyar Diákszövetség

64

A Diákhálózat és a Vajdasági Magyar Diákszö-

– ezt a közös kiadványok, az együttműködést

vetség kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza,

felvázoló kronológiák és az archívumunk is

mint a felvidéki és a délvidéki diák-ernyőszer-

bizonyítják: Sarok Norbert (1998-2000), Fejsz-

vezetek közötti jó együttműködés. A két szerve-

támer Róbert (2000-2004), Saláta Ugrai Zoltán

zet kapcsolata 1998-ban kezdődött, a Vamadisz

(2004-2014).

megalapítását követő évben, a kárpát-meden-

A DH és a Vamadisz kapcsolatainak ápolásá-

cei magyar diákmozgalom kezdeményezésé-

hoz, a személyes találkozásokhoz kiváló al-

ben, az „Összhang” konferencián, amelyen

kalmat nyújt a Magyar Ifjúsági Konferencia,

már az egységes együttműködés formába ön-

amelynek rendezvényein évi legalább két al-

tése, feltételrendszerének kidolgozására is sor

kalommal képviselőink találkozhatnak. Ennek

került. A két szervezet ekkor találkozott először

története 1999-re nyúlik vissza.

egymással. Büszkén mondhatom azt, hogy a

A 2000-2010. Időszakban az „Összhang” kár-

kapcsolattartás és a formális, tapasztalatcse-

pát-medencei diákfórum keretében számos ta-

rén alapuló együttműködés azóta is töretlen.

lálkozóra, csereprogramra és közös továbbkép-

Örömmel tölt el, hogy a Vamadisz elnökeként,

zésre került sor. Több alkalommal került sor

a 19 éves szervezeti történelem

mellett egy

arra, hogy a két szervezet, a többi partnerrel

ilyen régi gyökereken alapuló együttműködés-

együtt (OMDSZ, KMDFKSZ, HÖOK) közös állás-

nek is örököse és formálója lehetek.

pontot fogalmazott meg egy-egy ifjúság-, okta-

A Vamadisz részéről a két szervezet együttmű-

táspolitikai kérdésben.

ködése volt elnökeink nevéhez köthető, akik

Személyesen, első emlékeim a DH-hoz a 2013-

elnöki mandátumuk alatt jelentős mérték-

ban, Palicson megszervezett MIK továbbkép-

ben hozzájárultak a kapcsolatok ápolásához

zéshez köthető, még Vamadisz alelnökként,


amikor volt szerencsén megismerni Velebný

teljesen új kommunikáció, új ötletekkel és ter-

Csilla leköszönő DH elnökkisasszonyt, és Bóna

vekkel. A rendezvényen megszerveztünk egy

Zoltán elnökjelölt urat. Egy késő éjszakába

kerekasztal-beszélgetést „A kárpát-medencei

nyúló beszélgetés keretében, amelyen részt

magyar ifjúsági szervezetek kihívásai” cím-

vett Saláta Ugrai Zoltán, és Szénás Szabolcs

mel, amelyen a DH mellett a HÖOK és a MIK

(akkor OMDSZ alelnök), került sor az Össz-

elnökök is részt vettek. Ezen a beszélgetésen is

hang felújításának ötlete, a tisztújításokból

megfogalmazódott az az elvárás, hogy a diák-

fakadó új lendület közös kiaknázása, mivel ek-

szervezeteknek minél magasabb szinten kell

kor már négy éve szünetelt a magasabb fokú

együttműködniük.

együttműködés.

Ugyanebben az évben a Vamadisz meghívást

Következő találkozásunk a 2014-ben megszer-

kapott a felvidéki Gombaszögi Nyári Táborba,

vezett MIK konferencia volt Dunaszerdahe-

amelyen négyen vettünk részt. A Vamadisz-

lyen, ahol a Vamadisz és a DH ismét találkoz-

ban ez a rendezvény legendákat szült, mivel

hatott, és a Vamadisz képviselők lehetőséget

rendkívül komoly viszontagságok árán tudunk

kaptak arra, hogy megismerjék a DH tagjait,

eljutni felvidéki barátainkhoz: az autónk tönk-

működését, felépítését. Ekkor jöttünk rá ismé-

rement útközben.

telten, hogy a tevékenységeink hasonlítanak,

A Vamadisz és a DH, mint külhoni országos

a céljaink és a víziónk azonos. Nagy örömmel

diákszervezetek, a magyar állam határon túli

fogadtuk, hogy mindkét szervezet működtet

hallgatói

Felsőoktatási Tájékoztató Körút nevű progra-

gerincét képezik, amely az elmúlt években

mot, és mindkét szervezet ad ki Felsőoktatási

kiemelten a Balassi Bálint intézeten keresz-

Tájékoztató kiadványt.

tül valósult meg. Ebből fakadóan számos al-

Ugyanebben az évben, a Vamadisz szervezé-

kalommal került sor a két szervezet között

sében megszervezett Egyetemista Játékok és

szakmai konzultációra a pályázási lehetőségek

Diáknapok vendégeiként vett részt a DH négy

kapcsán.

képviselője, akikkel közösen egy teljes hétvégét

El szeretném mondani, hogy a DH és a Va-

töltöttünk el: a DH is részt vett a versenyszá-

madisz között fennálló, majd két évtizedes

mokban, megismerték a Vamadisz tagjait, a

együttműködés örököseként rendkívül büszke

központi irodánkat. Ezen a rendezvényen egy

vagyok, hogy egy ilyen kapcsolathálót ápolunk

kerekasztal-beszélgetést szerveztünk kölcsö-

az elszakított terültetek között, államhatárok-

nös tapasztalatcsere céljából, ahol a hasonló

tól függetlenül. Hosszú ideje tervezzük az Ös�-

tematikájú programjaink elemzésére, a prob-

szhang újraélesztését, amely véleményem sze-

lémák leküzdésének kiértékelésére került sor.

rint hamarosan ismét el tud indulni. A DH-val

Ez mindkét szervezet számára hasznos tapasz-

rendkívül jó kommunikációnk van, kiemelt

talatokat és következtetéseket vont maga után.

partnerként tekintünk rá, és bízunk benne,

A kerekasztal-beszélgetést egy együttműködési

hogy hamarosan közös rendezvényeket, pro-

szándéknyilatkozat aláírásával zártuk.

jekteket valósíthatunk meg.

2015-ben, a Vamadisz és a VIFÓ (Vajdasági Ifjú-

Mindig megható és nosztalgikus találkozni a

sági Fórum) által közösen szervezett 13. Vaj-

DH képviselőivel, hiszen rendkívül magas szin-

dasági Szabadegyetemen láttuk vendégül a

tű üzenete van egy ilyen régi együttműködés-

DH képviselőit. Ezen a rendezvényen a Nagy-

nek. Boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam a

váradi Nyári Egyetem képviselői, valamint a

Vamadisz elnöki tisztségét ellátni, mert meg-

horvátországi magyar ifjúsági vezetők is részt

ismerhettem és a barátaim között tudhatok

vettek, így egy nagyon megható találkozóra

olyan remek embereket, mint a DH tagjai és

kerülhetett sor az elszakított területek magyar

vezetői.

diák- és ifjúsági vezetői között. Ekkor ismer-

Sóti Attila Vamadisz elnök

hettem meg Kotiers Rózát, mint a DH elnökjelöltjét, és indult el a két szervezet között egy

szervezeti

támogatáspolitikájának

Újvidék, 2016. június

65


Határokon átívelő emlékek Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége

66

Néhány napja kaptam egy levelet, amiben arra

csak szakmáztunk, azért Dunaszerdahely éjsza-

kértek, emlékezzek vissza a Diákhálózattal kap-

kai életébe is belenéztünk. Meghatározó élmény

csolatos élményeimre. Elég sok emlék tört fel

volt, amely kihatott további életemre. Következő

belőlem, amelyek főleg személyekhez és prog-

éven már Pasztorek Kati képviselte a DH-t egy

ramokhoz köthetőek. 2014 októberében, amikor

budapesti rendezvényen, ahol jó volt ismét lát-

a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók

ni, hogy továbbra is aktív a szervezet. Majd jött

Szövetségének elnökévé választottak, első utam

Zachar Pali, aki nagyszerű ember és remek ve-

a Gloria Victisre vezetett. Ott kiderült, hogy az út

zetője volt a szervezetnek. A közös programok

nem ér véget Budapesten, hanem onnan Duna-

mozgatórugója volt, hogy jó barátokká váltunk

szerdahely következik, ugyanis ott gyűlnek össze

Palival és az elnökség több tagjával is. Ebben az

Kárpát-medence magyar hallgatói szervezete-

időben valamennyi régió vezetője és aktív tagjai

inek képviselői. Az útnak ára volt, mivel akko-

személyesen ismerték egymást, kialakult egy

riban még vízumra volt szükség a Szlovákiába

igen jó közösség, amely előmozdította a közös

való belépéshez, így a rendezvény egy részéről

programokon való részvételt. Szerencsések vol-

lemaradtam, de megismerhettem Tokár Gézát,

tunk, mert Szávay István jóvoltából nyitott a

aki nagyon sokat segített az ügyintézésben. A

HÖOK, valamint a vezetésével az ELTE BTK HÖk

Gloria Victis után elindultunk Felvidék felé, és

is felénk, határon túli hallgatók felé, így elég sok

meg sem álltunk Dunaszerdahelyig, ahol Szak-

rendezvényen vehettünk részt, ahol találkoz-

szon Norbinak, akkori DH elnöknek és kis csa-

hattunk egymással. E mellett megszokott terep

patának köszönhetően nagyon aktív és eredmé-

maradt a Gloria Victis és a szentendrei főiskolás

nyes pár napot töltött minden határon túli régió

tábor. Ezeken a rendezvényeken figyeltük, kém-

hallgatói szervezete. Egyedülálló módon az Or-

leltük, vajon ki jön az ismerősök közül, ki örül

szágos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) minden

majd a favorizált zöld almás vodkának, és mikor

tagszervezete képviseltette magát. S persze nem

zendül fel a verebes ébresztő - mondjuk ennek


kevésbé örültünk hajnali négykor. Megjelent az

én is átadtam a helyem. Debrecenbe áttelepülve

igény, hogy ellátogassunk egymáshoz is. Minden

is próbáltam továbbadni azt, hogy milyen jó is-

lehetőséget és módot megragadtunk arra, hogy

mernünk egymást, néhány évig a helyi fesztivá-

minél több embernek mutassuk meg, milyen

lon a sok civil között volt egy Határon Túli Sátor,

jó megismerni más régióban élő magyar fiata-

amelynek színvonalát és programjait kölönböző

lokat.

A magyarországi helyszínek kibővültek

régiókból érkező fiatalok biztosították, így voltak

kárpátaljaiakkal (nyári egyetem – 2007 és 2008,

DH-s szereplői is. Ó, majdnem kihagytam a Prá-

Összhang találkozó – 2007), erdélyi és partiumi

gai Márciusi Mulatságokat, amelyre kétszer is

programokkal (Kárpát-medencei Nyári Egyetem

eljutottam Stofira Erik unszolására. S végül múlt

– évente, vétek kihagyni… idén is lesz, jelentkezz

éven eljuthattam a Gombaszögi Táborba, amely

Te is, Bálványosi Nyári Egyetem), vajdasági ren-

egy nagyon nagy élmény volt számomra.

dezvényekkel. Utóbbi kapcsán egy 2007-es ren-

Azt tapasztalom azonban, s ez keserűséggel tölt

dezvény juthat mások eszébe, amikor Szabadkán

el, hogy ezek a korábban fennálló személyes

vehettünk részt egy képzésen, pihenés gyanánt

kapcsolatok száma lecsökkent, gyengébbé vál-

pedig Újvidéken a helyi szervezet gólyabálján.

tak és nem jellemzi a most működő szervezetek

Akkor tanultam meg unózni Csilla közreműkö-

vezetőit és aktív tagjait. Nincs szoros kapcsolat

désével, valamint belecsöppenhettünk egy nyílt

a szervezetek és azok tagsága között. Bár ennek

utcai terrorelhárító akcióba is. A programnaptár

okait sokáig lehetne kutatni, én azt ajánlom,

szerves része lett Nagyvárad, a felvidéki csoport

hogy keressétek egymást.

évről évre egyre nagyobb számban jött, ami főleg Csillának, majd Töcinek volt köszönhető. Sok-

Hogy mégis pozitívan zárjam soraim, hadd kö-

sok további élményt is leírhatnék, annyi min-

szönjem meg az eddigi DH-soknak, hogy aktívan

den tört elő belőlem, csinos, táncoslábú lányok

és sikeresem fejlesztették a szervezetet, olyan

mosolyától kezdve (még egyszer köszönöm a

programokat hívtak életre és tartanak fenn,

táncot, hölgyek…), a hajnalig tartó Maffiázáson

amelyek által fiatalok ismerhetik meg egymást,

át a verebes ébresztő dallamáig (csak ne kísér-

és találkozhatnak újra meg újra, illetve hadd

te volna borzalmas itóka is). S mindig kaptam

kérjek elnézést azoktól, akiket név szerint nem

Alma Matert is…. Mindig jó volt és továbbra is jó

említek soraim között, oly sokan vagytok, kikre

találkozni, tudni egymásról.

mindig szívesen gondolok. Sok hasonló szép és

Idővel minden régióban változott az elnökség,

aktív negyed évszázadot kívánok.

67


Ami minket összeköt! Magyar Ifjúsági Konferencia A Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) felvidéki

rendezvények megvalósításában való részvételt

régiójának elnökeként ezúton is köszöntöm a

is. Összefoglalva elmondhatjuk: a MIK a magyar

megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Diák-

fiatalok legmagasabb szintű egyeztetési fóruma.

hálózatot. Isten éltesse! Negyedszázad még egy

Tagjai közt tudva a legnagyobb hazai és határon

ember életében is jelentős idő, hát még egy ifjú-

túli ifjúsági intézményeket, célja az ország fia-

sági szervezet életében! Magam is a Neumann

taljainak összefogása, érdekeik érvényesítése. A

János Klub, avagy a NeuJK tagjaként számos

MIK tagszervezetei jellemzően a „Mindig azt ke-

alkalommal segítettem be klubunk és a Diákhá-

ressük, ami összeköt, ne azt, ami elválaszt!” elv

lózat programjaiba a kilencvenes évek derekától

követésével dolgoztak és dolgoznak ma is össze.

az ezredforduló utáni évig. Jó visszaemlékezni a sok-sok élményre, a SzakGyaktól a Nosztalgiabu-

Ezen ernyőszervezet megszületésénél működött

likig!.Öröm tölt el, hogy a szervezet máig aktív,

közre alapító tagként a most ünneplő Diákhá-

aminek régióelnökként magam is közvetlen ta-

lózat 1999-ben. Az elmúlt közel két évtizedben

núja vagyok hosszú évek óta.

tagjai számos alkalommal vettek részt a Magyar Ifjúsági Konferencia rendezvényein, az évi két

Feltehetnénk a kérdést, de mi is az a MIK, mi-

plenáris ülésen, szakmai egyeztető fórumokon,

ért fontos ez a DH számára? A Magyar Ifjúsági

a MIK képzésein egyaránt. Nemegyszer a felvidé-

Konferencia olyan önkéntesen létrehozott, ön-

ki régió tagszervezeteivel közösen társszervezői

kormányzattal és jogi személyiséggel rendelkező

is voltak ezen eseményeknek. A Diákhálózat tag-

szervezet, amelynek stratégiai célja a magyar

jai kivették a részüket az elmúlt időszak MOZAIK

ifjúság bevonása az össznemzeti ifjúságpolitika

ifjúságkutatásaiból is, sőt Velebný Csilla szemé-

alakításába, amely révén egyebek mellett elő-

lyében egy cikluson át a szervezet adta a MIK fel-

segíthető a Magyarország határain túl élő ma-

vidéki régióelnököt is!

gyar ifjúsági közösségek magyarországi erkölcsi, anyagi, szakmapolitikai és diplomáciai támoga-

Hiszem, hogy ez a példamutató együttműködés

tása is. További célkitűzésként szerepel a hazai

továbbra is fennmarad mind a felvidéki országos

és külhoni ifjúsági szervezetek közötti párbeszéd,

ifjúsági szervezetek, mind a MIK és a DH között.

szakmai fejlesztő találkozások koordinálása, ha-

Ígérem, jómagam továbbra is ennek szorgalma-

tárokon átnyúló programok és rendezvények

zója leszek.

elősegítése. A MIK a kölcsönös kapcsolatápolás, valamint anyanyelvünk és hagyományaink megőrzése mellett a szülőföldön maradást

Csémi Szilárd – Kismedve

is szolgálni hivatott, továbbá a Magyar Ifjúsági Konferencia Egyesület vállalja szemléletformáló találkozók, aktuális közéleti témákat feldolgozó

68

Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnök, MIK felvidéki régió elnök


Néhány kép a korai diákhálózatról

69


Őrizzük kultúránkat.

Emlékezünk.

A csapatépítés, fejlesztés első rangú.


Ilyen szép helyeken is készülnek rólunk fotók.

Nekünk fontos a fiatalok lelkesítése...

...és szakmai gyakorlat biztosítása.

Hova Tovább? Egyetemi kalauz frissen érettségizett diákok részére.


1991-2016

Profile for alMA_MAter

Diákhálózat 25. jubileumi kiadványa  

Szlovákiai magyar főiskolások és egyetemisták lapja

Diákhálózat 25. jubileumi kiadványa  

Szlovákiai magyar főiskolások és egyetemisták lapja

Profile for alma_ma
Advertisement