Page 1

alma mater főiskolások és egyetemisták lapja 2017/2018 13. évfolyam, 3. szám


Dieter Endlicher, 1968. augusztus 28. Prága

* A címlapon látható kép 1968. augusztus 21-én készült Prágában. Libor Hájský a ČTK (Csehszlovákiai Sajtóiroda) munkatársaként fotózta végig a szovjet csapatok bevonulását a fővárosba, felhasználva azt az egyetlen tekercs színes filmet, ami megörökítette a 68-as megszállás napját. A képen az látható, ahogy egy szovjet katonai jármű tetejére felmászott prágai fiatalok cseh(szlovák) zászlót lengetnek. Katonai ellenállás nem történt, de az intervenciónak a jelenlegi kutatások szerint így is 137 áldozata volt.


Realizované s finančnou podporou Úrad vlády SR - program Kultúra národnostných menšín A folyóirat a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának - Kisebbségi kulturális támogatások programjának - anyagi támogatásával készült.

Lapigazgató: Kotiers Róza Főszerkesztő: Izsák Gergely Tördelő: Peck Arnold Nyelvi korrekció: Bilás Zsuzsi Főszerkesztő helyettes: Éliáš Dominika Rovatszerkesztők: Katona Flóra (DH), Izsák Gergely (közélet), Czáboczky Szabi (irodalom), Reczai Lilla (pop+kult), Touati Karen (tudomány) Szerzők: Bazár Gyuri, Czáboczky Szabolcs, Éliáš Dominika, Hajtman Gábor, Hortai Ferenc, Izsák Gergely, Karika Réka, Kétyi Anikó, Lelkes Levente, Nagy Bence, Olláry Ildikó, Ölvecky Dóri, Papp Viki, Reczai Lilla, Szász Gyopár, Touati Karen , Szászi Fanni Nyomtatja: EQUILIBRIA, s.r.o. Kiadó: Diákhálózat- Študentská sieť Elérhetőségek: Diákhálózat- Alma Mater, Klariská 7, 811 03 Bratislava Írj nekünk: a.m.szerk@gmail.com Keress: www.diakhalozat.sk Facebook: www.facebook.com/almamater.dh/ 2018 február, IČO 00 602 515, EV 2194/08 Megjelenik 1000 példányban, negyedévente ISSN 1339-102X


Volt egy álmuk Izsák Gergely Hannah Arendt írta barátainak 1968 júniusában, hogy véleménye szerint a XXI. században már úgy fognak tanulni 68-ról az iskolákban, mint 1848-ról. Ötven éve rengett meg az aktuális világrend. Ötven éve seregnyi diák, fiatal és velük szolidaritásba vonuló munkás és értelmiségi „Prágától, Berlintől a Berkleyig, Stockholmtól, Párizstól Tokióig abba a helyzetbe juttatták a világot, amelytől mindig is tartott”. Ha viszont valóban világszerte megmozdulások voltak, amelyek meg is rengették azt a világot, amelyben zajlottak, akkor miért nem valósult meg Hannah Arendt jóslata? Miért él velünk hatvannyolc, és miért tagadjuk meg? Ez a velünk élő történelem nem azokról az épületekről néz vissza ránk, amelyek a dualizmust vagy az államszocializmust idézik, hanem szüleink szeméből. Ez az a tűz, ami még égett 1989-ben, de mára már csak pislákoló fény. Nálunk, Kelet-Európában 1968 inkább a Prágai tavaszt és őszt, az „emberarcú szocializmus” megvalósításának kísérletét és bukását jelenti, pedig ekkor a világ többi részén is változások mentek végbe, s ezek után már semmi sem maradt olyan, mint addig volt (Woodstock, párizsi diáklázadások stb.). Ez a két külön megjelenített esemény pedig igenis egy üzenetet tartalmaz,

a globalizálódó világ számára egy folyamat részei voltak. Megkérdőjelezték az aktuális világrendet, a tekintélyelvűséget, kritizálták mind a kapitalizmust, mind a tervgazdálkodást. Kiálltak az emberi jogok, a szólásszabadság, a nyilvánosság, a tolerancia mellett. Amit „68 eszméi” jelentenek, azok ma nem divatosak. Nem fér bele abba a világrendi elképzelésbe, amit különböző állam- és kormányfők hirdetnek, legyen az az illiberális demokrácia vagy a szabadpiac melletti feltétlen kiállás. Persze más szelek fújnak Kelet-Európában, mint Kelet-Ázsiában vagy Amerika különböző részein, de többnyire azt látjuk, hogy a tekintélyelvűség, az etnicizmus, a demagógia többnyire mindenhol teret hódít. 1848 eszméi, a népszuverenitás, az államon belüli egyenlőség és szabadság többnyire érvényesültek, de legalábbis ezen eszmék legitimitását nem sokan kérdőjelezik meg. Ellenben az 1968-as megmozdulások követelései messze vannak még ettől. Európa keleti felében rég volt ennyire egyenlőtlen a társadalom és régen volt ennyire gerjesztve a gyűlölet a politikai elit felől. Anno az akkori diákság monda erre a világra, hogy ebből nem kér. Ez a lapszámunk az 50 éve történt megmozdulásoknak állít emléket.


Közélet

A szuveneritás mint kulcsszó Beteg vagy, Oktatásügy? Az oroszok büntetése „A szlovák fiatalok lábbal tüntetnek”

Irodalom

Csodás unalom [341] Tetsz-halál bakancslista lájtpink vörld ögén Tempera(mentum)

5

5 7 13 14

15 15 17 18 19

23 23 24 25 25 26 26

Tartalomjegyzék

DH

A kezdet kezdete TS(z)tories Mi tesszük ilyenné Így készül az MM

27

Pop+Kult

37

Tudomány

47

Küvé

27 29 31 32 35 37 41 45 47 49

Még egyszer, de nem utoljára Terápia Könyvajánló: Háy János- Napra jutni Magosra száll a Pósfa Levél Gézának A felhasználók elektronikus hitelesítése... Felvidéktől a csillagokig 1968. évi diáklázadások Interjú Lacza Tihamérral Különös tett


A kezdet kezdete Ölvecky Dóri

Talán sokan nem tudjátok, hogy a Diákhálózat lassan 27 éve, pontosabban 1991. április 6-án indult útjára. Ugyanis ekkor a Magyar Diákszövetség közgyűlésén az MDSZ képviselőin kívül jelen voltak még a Felvidéki Diáktanács tagjai, akik az egyetemi klubokat reprezentálták. Az egész tehát e két szervezetnek az egyesülésével jött létre. Míg az MDSZ munkája inkább politikai jellegű, addig a FEDIT egy kulturális közeget teremtő társulás. Az összefonódás célja az volt, hogy a felvidéki magyar diákság megfelelő politikai érdekképviseletet kapjon, ezen belül pedig egyfajta összekovácsoló erőnek tekinthető programokon vegyen részt. Egy 1996-os interjúban az akkori elnök, Lajos „Pocok” János a Diákhálózat céljaival kapcsolatban a következőket nyilatkozta: „A legfontosabb, hogy a szervezetünk jogi helyzetét és befolyását felhasználva feltételt teremtsünk egy színvonalas szakmai, művelődési és érdekvédelmi tevékenység megvalósításához, amely elválaszthatatlan a társadalomban zajló képzési és művelődési folyamattól, továbbá, hogy nyitott, alulról szerveződő diákközösségeket keltsünk életre, és azok működését támogassuk. Tehát a DH célja nem más, mint hogy teret biztosítson tagjainak az önmegvalósításhoz, önműveléshez, szakmai és intellektuális 1

5

A Diákhálózat emlékkönyve – 1991-1996, 1996. DH

fejlődéséhez, ezzel is hozzájárulva, hogy a körülöttünk levő világban gyarapodjon a művelt és jól képzett emberek száma.”1 Ekkor még jóval több klub működött a DH-n belül, hiszen ekkor szinte minden egyetemi karnak, szaknak létezett egy csoportosulása, mint például a Teller Ede Klub (TEK), amely a „matfizeseket” fogta egybe, vagy a Pilinszky János Klub (PIJÁK), amely a bölcsészek társulása volt. A későbbiekben azonban ezek a csoportok többnyire megszűntek, csak a Pozsonyban tanuló orvostanhallgatók szerveződése a Selye János Klub (SEJK) maradt fenn. Ellenben megmaradtak, illetve bővültek egy-egy város és környékének felvidéki egyetemistáit összefogó tagszervezetek. Ezek közül a legidősebbek az Ady Endre Diákkör Prágában, és a Juhász Gyula Ifjúsági Klub Nyitrán. A Diákhálózat megalakulása óta jó kapcsolatot ápol a Kolozsvári Magyar Diákszövetséggel (KMDSZ). Akkortájt a magyarországi szakmai gyakorlatokat a Rákóczi Szövetség (RSZ) segítségével sikerült megszervezni, hiszen rengeteg lehetőséget kínáltak a felvidéki diákoknak. Az RSZ ma is az egyik legnagyobb támogatója a DH-nak. Emellett természetesen több hazai és külföldi szervezettel teremt és ápol ma is kapcsolatot a hálózat.


Megalakulásakor a Diákhálózat szükséges költségvetésének nagy részét a szlovák oktatásügyi minisztérium biztosította. Ezen kívül nagyon fontosak a szervezet életben tartásához a különféle támogatások, illetve pályázatok. Nagyon sokat köszönhet ezen felül az önkéntességet vállaló egyetemistáknak, illetve már egyetemet végzett tagjainak a DH, hiszen nélkülük nem úgy, vagy talán egyáltalán nem is működhetne az egyesület. Ha megnézzük a mai Diákhálózatot, azt láthatjuk, hogy a megalakulásakor kitűzött célokat, feladatokat hősiesen műveli azóta is. Tekintsünk csak a Minority Safepack-es megmozdulásra, illetve a tagszervezetek fáradhatatlan munkájára, hogy szebbé tegyék a fárasztó egyetemi éveket a diákok számára.

DH

6


KAFEDIK

Általában, ha az ember egy teljesen új élethelyzetbe kerül, a főiskola kapujában, három órányi vonatozásra a családjától, ismeretlen osztálytársak és csilingelő „šalinák” között, az első pár hétben nem igazán érzi magát otthon. Személyes szerencsémre Brünnben az ilyen helyzetek elkerülésére itt a Kafedik. Nekik sikerült még a találkozásunk előtt megtörni azt a bizonyos jeget. Mikor az első héten meghirdetett sütögetésre igyekezve (a húsz percnyire levő kollégiumot

7

DH


is Google Maps segítségével kerestem, majd inkább) felhívtam az interneten feltüntetett telefonszámot. Megkértem a vonal másik végén lévő személyt, hogy igazítson már útba, mert itt esik is és tüzet sem látok, mire nemes egyszerűséggel azt a választ kaptam, hogy „chodbovicát tartunk az időjárás miatt, ott lesz, ahol tavaly is volt, menj csak fel, nemsokára én is ott leszek”. Egyszeriben minden idegességem elszállt, és nevetve megtárgyaltuk, hogy friss gólyaként a tavalyi sütögetésről nincs sok emlékem, de igyekszem odatalálni. A már jelenlevő két emberke felvilágosított a Kafedik-félóra kultúrájáról és egyéb fontos helyi szokásokról. A többi meg már történelem, hisz egy ilyen befogadó, családias csoport minden eseményt élvezetessé tud varázsolni. Természetesen, és idén is biztosra mentek, hogy ne unatkozzon, aki itt tanul. Elsősként megismerhettük a többieket egy játszós est keretein belül, sérülésmentesen meg lettünk avatva, Mega7végéztünk, tisztújítottunk, járt nálunk a Mikulás, tartottunk Chillout bulit és csocsóbajnokságot, továbbá megismerhettük Ausztrália világát is. Mikor évközben véletlenül hazakerültem, és elmeséltem mi

is van velem, legtöbbször azt a reakciót kaptam szüleimtől, hogy „Ez mind szép és jó, de azért iskolába is jársz néha, ugye?” Persze biztosítottam őket, hogy néha az is útba esik. Az aggódásuk igazából most nyer számomra értelmet, mikor nyakig merülve a vizsgaidőszakban visszagondolok egy-egy sörözés eredményeképp kihagyott matekelőadásra. Ennek ellenére mindenképp megérte, hisz így megtaláltam a legfőbb motivációm a minimális kreditszám eléréséhez: mindenképp részt szeretnék venni a következő szemeszter programjain is, ahol tudtommal nem áll meg a programsorozat. A sörözések és találkozók mellett a hagyományos szemeszternyitón a Kafedik egy témára építi a hangulatot, aminek kitalálásában a Facebook-közösség segíthet majd. Márciusban kiürül a Morva főváros és mind Prágának vesszük az irányt, hogy meglátogassuk nagytestvérünk, az AED tagjait. A szemeszter legnagyobb programja a focibajnokság és gulyásfőzés ahol a hallottak alapján egész napos buli várható, bár remélem nem ismétlik meg a mesélt tavalyi fagyott húsos gulyásfőzést, de inkább bekészítek egy vésőt, ha netán mégis.

DH

8


Ady 140, az AED pedig 60 éve született gyuri

Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak távoli jövőnek tűnt, amikor az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat is, már elkezdte a munkát, méghozzá a Hallgatói Parlamenten. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… Azon a bizonyos hétfőn, új tagokkal bővülve, lelkesen estünk neki rendezvényeink tervezéséhez. Mindez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „Ötven perc alatt megterveztük-megszerveztük az egész szemesztert, ez má’ valami!” Néhány nap múlva pedig ugyanezzel a lendülettel nyitottuk meg az új szemesztert egy kellemes kis sörözéssel. Voltak új arcok és új nevek, már csak össze kellett párosítani őket…

9

DH


Két héttel később, a Mega7vége vasárnapjának délelőttjén, a tanévnyitó szentmise után természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán, némi sültkolbászos megvendégelés mellett. Jótanács: ne vasárnap reggel próbáljatok műanyag evőeszközt venni… November elején eljött az ideje annak, hogy végre a gólyáink kerüljenek a középpontba. Idén 6 prágai gólyát avathattunk sikeresen „adyssá”. Ezen az estén vette kezdetét kis ökonómiai tanfolyamunk, a következő kijelentéssel: „A kevéshez képest a több a jobb!”, s ugyancsak ez az este volt az, amelyik soha ne érhet véget, legalábbis azoknak nem, akik alvás nélkül még másnap este is buliztak egy koleszszobán… Szerencsére mindez senkit sem ütött ki nagyon, s egy héten belül sikerült kétszer is találkoznunk. Először a játékesten, másodszor pedig a már hagyományos squashbajnokságon. Utóbbi végeredményét befolyásolta egy sajnálatos módon kibicsaklott boka, a jókedvet azonban ez az eset sem tudta elrontani. Idén egy teljesen új rendezvény is beiktattunk őszi programunkba, az ismertető estet. Azt minden gólya tudja, hogy létezik az AED, hallanak róla itt-ott, de úgy gondoljuk, a személyes tapasztalat sokat számít. Ennek az estének a középpontjában a gólyák voltak, részletesen bemutattunk nekik a diákkört – megjegyzem, nem eredménytelenül –, s azon kívül, hogy a csapat

új aktív szervezőkkel bővült, meghallgathattuk az ökonómiai lecke második tételét is: „A kettő több, mint az egy. Tényleg.” November 22-e ünnepnap volt számunkra, névadónk, Ady Endre születésének 140. évfordulója. Ezen alkalomból gyűltünk össze az Őrizem a sered címszó alatt egy Ady-kötet és némi sör társaságában. A következő, már hagyományos rendezvényünk a műveltségi vetélkedő volt, már a kilencedik. Bátran kijelenthetjük, volt érdeklődés, hiszen több csapat jött össze, mint ahány asztalunk volt… Végül a 14 csapat közül úgyis csak egy nyert, körülbelül. Gratulálunk nekik! Ezután, decemberben még háromszor találkoztunk. Először a Mikulás-sörözésen és a Mikulásbuliban. Az óévben utoljára pedig a reményeink szerint majdan tradícióvá váló karácsonyi ünnepi vacsorán. Együtt főztünk, együtt ettünk-ittunk. Egy fazék lecsó, egy fazék forralt bor. Aztán alakult lassan az este: „ – Azt lehet tudni, hogy mi van benne? – Dohány! – Nem! A lekvárban…” „– Gyerekek, bántott titeket az a szűrő? – Nem, de téged fog!” 3:41 – „Dübörög az Eminem brácsán és hegedűn” – ehhez nincs mit hozzáfűzni… Miközben ezt a kis szöveget írom, lassan kezdenek befutni az első jelentkezések az mm2018 email címre. Igen, a Márciusi Mulatságokról van szó, idén március 8–11. között várunk mindenkit Prágában az év legnagyobb rendezvényére. DH

10


Jókai Mór Diákkör - JóMóD

JóMóD, vagyis Jókai Mór Diákkör. Tagszervezetünk fiatal ugyan, de annál ambiciózusabb. Pár éve azt a célt tűztük ki, hogy a JóMóD színt vigyen Komárom életébe, és közösséget biztosítson az itt tanuló diákok számára. Mára, azt hiszem, erős színfolt lettünk és szép nagy közösség – a tagok létszámát tekintve talán a JóMóD a legnépesebb minden tagszervezet közül. És itt nem statisztikai számadatokat jelentő emberekről beszélek, hanem ténylegesen tevékenykedő tagokról. Ez meg is látszik munkánkon…

11

DH


Ősszel ott volt például a Szemeszternyitó Bográcsparti. Elsőként beszéljenek a tények: három bográcsnyi gulyás fogyott el a Holt-Vág partján. Szakácsaink kitettek magukért, és azt sem lehet mondani, hogy mindez nagy megerőltetés lett volna számukra. Élőzene mellett, tele gyomorral a vízparton minden adott volt a jó hangulathoz. Még az időjárás is kedvezett nekünk. Sörpong nélkül ez a szemeszter sem múlhatott el. A nagy népszerűségnek örvendő ,,ügyességi’’ játék sok embert mozgatott meg, nem okozva ezzel meglepetést. A győztesek jóféle házipálinkával és ingyenes Kollektíva belépővel távoztak. Gyomrunk és májunk űrtartalma mellett látókörünket is tágítottuk azért. Novemberben Bodnár László látogatott el hozzánk fényképei társaságában. A Sarkvidéktől a Szaharáig – ezt a címet kapta a Hátizsákkal a Világ Körül rendezvénysorozatunk ezen epizódja. Laci előadása a világ sokunk számára ismeretlen részeiről magával ragadó volt.

Várakozásainkat magasan túlszárnyalva érkeztek az emberek a szemeszter utolsó programjára, a filmestre. Bunyó karácsonyig. Csapatás reggelig. Persze a hagymás bab elmaradhatatlan kelléke egy Bud Spencer fűszerezte estnek (ismét nagy dicséret illeti a szakácsokat). Nem túlzás azt állítani, hogy egy gombostűt se lehetett volna elejteni a vászon előtt. A következő szemeszterben is sok munka vár ránk. Elmaradhatatlan a sörpong, a DH-s csocsóverseny, a műveltségi vetélkedő. Terveink közt szerepel egy estét szentelni a ,,kockák’’-nak is, ahol a képregények, animék lesznek a főszereplők. És a Kollektíva. Mint tudjátok, legnagyobb kaliberű eseményünk. Lesz: Ahogy esik, úgy puffan… a Komáromi Jókai Színház színészeinek közreműködésével és a stand up comedy profijai is megjelennek a pódiumon. Az estét már csak az Estendøn zenekar tudja majd fokozni. Jó dolgok vannak kilátásban, reméljük, Ti is betévedtek egy-két programunkra, mi várunk benneteket sok szeretettel!

DH

12


Mi tesszük ilyenné Éliáš Dominika Kavicsos kerekű kofferek hangjai töltik meg élettel azt a helyet Nyitrán, ahol az egyetemisták biztonságban hajthatják álomra a fejüket. Hivatalosan nevén a Sedivy László Református Szakkollégium, nem hivatalosan pedig a magyarintri emeletes ágyain történik a tudat és tudattalan folyamatának váltakozása. A hivatalos név eléggé árulkodó, így nem sokan lepődnek meg, hogy egy református templom kertjében található két lakótömbnyi szobácska történetéről van szó, ahol közelre és messzire sem tudom megtippelni, hogy hány szereplője lehet a sztorinak. Hisz akárhányszor lemegyek a tanulóba vagy épp ki az udvarra, új embereket látok. A kedvenc helyem az intrin, nem, nem a Garmond nyomda, ahol a fehér lapjaimat töltik meg fekete betűkkel, bár ez nagy segítség pár száz oldal esetében, hanem a Juhász Gyula Ifjúsági Klub terme lett a kedvencem. Ez annak köszönhető, hogy már a helyiségbe belépve minden

13

DH

tanulással kapcsolatos stresszes idegszálam kikapcsol és átvált kreatív rostokká. Lehet, hogy az elnökünk egy varázsló? Majd megkérdezem Melindát, hogy mi a titka. Ha JuGyIK, akkor a közelgő hagyományos Tavaszi Ifjúsági Napok. Olyan vagyok már, mint egy megszállott ezzel az eseménnyel kapcsolatban. Ha megkérdezik tőlem, hogy vagyok, a szám csak ennyit bír mondani izgalmában: Tavaszi Ifjúsági Napok, de jó lesz! Az elcsépelt ,,jó lesz’’ jelző mellett különleges jelzővel is szeretném illetni a hosszú éjszakákba nyúló szórakozást. Hogy minderről magad is meggyőződhess, várunk szeretettel 2018. április 9–13-ig a rendezvényeinkre, és kíváncsian várjuk, hogy te milyen jelzőkkel öltöztetnéd fel az eseményünket. Ha az oszlopok között, a második emeletre cammog, edzetlen gyermekek panaszkodásait, Sába és Süti kutyus gondtalan futkározását és a kinti kanapékon üldögélő intrisek beszélgetését hallod, jó helyen jársz, a magyarintrin.


Így készül az MM Azok kedvéért, akik még nem hallottak róla, az MM, vagyis a Márciusi Mulatságok a prágai Ady Endre Diákkör legnagyobb rendezvénye, amit, ahogy az az esemény nevéből is könnyen kikövetkeztethető, minden év márciusában rendezünk meg. A csütörtöktől vasárnapig tartó mulatságokra a Diákhálózat összes tagszervezetéből felutaznak a fiatalok, sőt, vendégeink rendszeresen a szegedi és erdélyi diákok is. Évente akár több mint háromszázan is összejövünk. Egy ekkora rendezvénynek az előkészítése sem egyszerű, már szeptemberben elkezdődik a munka, ami az új évben egyre intenzívebbé válik, egyre gyakrabban találkozunk, külön gyűléseket tartunk az MM miatt. Persze közben nem áll meg az élet egy fél évre. Az AED ugyanúgy működik. Most ősszel is bőven voltak rendezvényeink, megtartottuk a szokásos akciókat, de beiktattunk újakat is, nem kis sikerrel. A megszokott szemeszternyitó sörözés, szemeszternyitó szentmise és sütögetés, útibeszámoló, táncház, műveltségi vetélkedő, mikulásbuli, és karácsonyi vacsora mellett külön gondoltunk a gólyáinkra is, akiknek tartottunk egy AED ismertető estét. Az MM az az egy program, amelyhez tényleg az egész sztaffra szükség van. Mindennek van felelőse, az olyan alapvető

feladatoktól kezdve, mint a bulihelyszín foglalása, zenekarokkal való egyeztetés, szállásfoglalások, egészen az olyan apróságokig, hogy ki veszi meg a tombolajegyeket és ki ellenőrzi majd a karszalagokat mondjuk este 8 és 10 között. Emlékeztek még a kérdőívre, amit tavaly a Mulatságok után töltöttetek ki? Na, annak az eredményeit rögtön az első gyűlésünkön elővettük, pontról pontra áttárgyaltuk, és sok észrevételeteket figyelembe is vesszük idén. Amire pedig idén készülhettek: Az idei Márciusi Mulatságok március 8-tól 11-éig valósul meg. A program a hagyományos csütörtöki sörözéssel indul. A pénteki napon megszokott módon koncertre várunk mindenkit, idén a fiatalos Estendøn zenéjére melegítünk be, és az este további részében a Góbé zenekar játszik majd nekünk. A szombati nap még bővebb programot nyújt majd, mint eddig. A délelőtti koszorúzás után a csapat egy részre elindul Dobřanyba, egy gulyásozással egybekötött emléktábla-avató ünnepségre, majd meglátogatjuk a közeli pilzeni sörgyárat. A csapat másik részének idegenvezetést biztosítunk Prága belvárosában. Este pedig mindannyian találkozunk a Storm klubban, ahol DJ Peter-rel és DJ Reeflex-szel bulizunk egy nagyot. Mindenkit sok szeretettel várunk!

DH

14


A szuverenitás mint kulcsszó Lelkes Levente

A rendszerváltás után a posztkommunista országok egy jelentős része, beleértve a politikai elitet és a társadalom nagy részét, arra vágyott, hogy a „nyugathoz tartozzon”. Sajnos, a vasfüggöny lehullását követő nem egész 30 év alatt a V4ek kormányzata újra felfedezte magának a félrevezető propaganda előnyeit. A régió kormányai sokszor a választói apátiát és tájékozatlanságot kihasználva riogatnak imaginárius ellenségekkel, így kovácsolva választói hátteret maguknak. Habár, a propaganda mértéke változó, azt elmondhatjuk, hogy a kormányzat mind a négy országban nagyon gyorsan ragadja magához a félrevezetés fegyverét. Ebben biztosan Magyarország jár az élen, de Miloš Zeman cseh köztársasági elnök sem a politikailag korrekt kijelentéseiről híres, Andrej Babiš pedig mindenben támogatja. A lengyel kormányzat teljes támadást intézett Németország ellen. Főleg második világháborús sérelmek felhánytorgatásával próbálják a németek, illetve a nyugat ellen hangolni a társadalmat. Szlovákiában van leginkább nyugalom. Esélyes, hogy a kormány ös�szetétele miatt, ami egy amolyan „vegyes felvágott” kisebbséggel, nacionalistákkal és egy magát szociáldemokratának beállító nemzeti populista párttal. A legnagyobb kormánypárttól viszont nem áll messze az ellenségkép gyártás és a szokásos „majd mi megvédünk titeket” retorika. 15

közélet

Arról, hogy mostanában miért a populisták, illetve a radikálisabb véleményeket képviselő pártok a befutók a közép-európai régióban, még nem igazán született konszenzus. Valaki egyszerűen ráfogja az emberek nemtörődömségére és hiszékenységére. Mások az életszínvonal viszonylag lassuló fejlődésére. Egyes vélemények szerint jelenleg a migráció a kiváltó ok. Mások úgy vélik, hogy a rohamosan terjedő alternatív médiumok tolják a közvéleményt a szélsőségek felé. Sokak szerint az is egy opció, hogy a közép-európai társadalmak a szovjetek uralma után egyszerűen attól tartanak, hogy az Európai Unió afféle modern szuperállammá válik, felszámolva a nemzetállamok minden szuverenitását. Véleményem szerint ez így nem teljesen állja meg a helyét, mivel a radikális politikai csoportosulások erősödése nem csak a posztkommunista Közép-Európát érintő jelenség. Például nemrég iktatták be az új osztrák kormányt, amelyben helyet foglal a szélsőséges FPÖ is, amely a 2015. évi menekültválság alatt erősödött meg lényegesen. Az EU tagállamok szuverenitása mindig kényes téma volt. A gazdasági és politikai együttműködés terén a közös Európa építőmesterei óriási dolgot vittek véghez, válsághelyzetben mégis mindig előkerül a szuverenitás kérdése. Az európai társadalmak sokkal hevesebben reagálnak


az ilyen témákra. Viszont vannak szituációk, mikor európai összefogásra és nagy, minden tagországot érintő döntésre lenne szükség. Ilyen helyzetekben az EU aktívan részt vesz a döntéshozásban. Pont ilyenkor jutnak szóhoz a nemzeti szuverenitást féltő politikai csoportosulások. Az Európai Unió krízishelyzetekben sokszor döntésképtelen. Ez ironikus módon pont azért fordulhat elő, mert a nemzetállamok szuverenitását próbálja védeni, így a kényes kérdésekben van, hogy hónapokba, sőt évekbe telik, míg döntés születik. A nemzeti populista kormányok sokszor nem is törekszenek az egyezségre, mivel a feszültség fenntartása hasznosabb lehet, mint a racionális politizálás. Ilyen például

a migrációs kvóták témája is. A 2008-as gazdasági világválság idején szintén hasonlóan negatív érzelmeket váltott ki, mikor az EU, élen a németekkel, kihúzta a görögöket a bajból. Ott is a nemzeti szuverenitás került előtérbe és radikálisabbnál radikálisabb euroszkeptikus pártok futottak be győztesként minden előrehozott választáson. (A görögországi válságkezelésről megoszlanak a szakértői vélemények – szerk. megj.) Amíg az Európai Uniót sarokba tudják szorítani a nemzetállamok szuverenitással kapcsolatos (sokszor légből kapott) aggályai, és az erre épített propaganda, addig minden nagyobb válsághelyzet hasonló problémákat fog okozni az EU határain belül.

közélet

16


Beteg vagy, Oktatásügy? Ölvecky Dóri

A magyar diákok, tanárok, szülők január 19-én Budapest utcáira vonultak, hogy kifejezzék nemtetszésüket. Hogy mi volt mindennek a tárgya? Nem más, mint a már jó ideje konfliktusokat szülő jelenlegi oktatási rendszer, ami nemcsak Magyarországot, hanem egész Kelet-Közép-Európát érinti valamilyen formában. Azonban itt végre történt valami! Ezt az akciót egy 18 éves gimnazista lány, Fehér Alexandra és egy 20 éves egyetemista fiú, Gyetvai Viktor szervezte „Ne menj suliba január 19-én!” elnevezéssel. Céljuk az volt ezzel a demonstrációval, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy nem csak pár elégedetlen emberről van szó, hanem több ezerről. Hiszen a tüntetők közt nemcsak diákok tűntek fel, hanem tanárok, szülők, sőt még politikusok is. Magyarországon 2014-ben volt az első megmozdulás az üggyel kapcsolatban, ugyanis ekkor jött létre a Független Diákparlament, amely azóta is igyekszik mindent megtenni azért, hogy a diákok, tanárok egy megfelelő oktatási rendszerben tanulhassanak, dolgozhassanak. Azonban nehéz dolguk van, hiszen a kormány félresöpri javaslataikat, mondván, hogy nincs elég affinitásuk, hogy beleszóljanak az ilyen komoly dolgokba. Így lehetséges az, hogy egy olyan rendszerben élünk, ahol a gimnáziumokban nagyobb hangsúlyt fektetnek a testnevelésre, míg például a történelmet csak felszínesen oktatják. Ezért a legtöbb gyerek csupán magol, és így

17

közélet

válik teljesen értelmetlenné maga a tanítás, a tanulás. Erről egy interjúban Gyetvai Viktor a következőt nyilatkozta: „Ezeket el fogják felejteni és akkor nem alapműveltség, hanem alaptudatlanság lesz. Készségeket kell adni, és elérni azt, hogy a diákok ne azért járjanak iskolába, mert kötelező, hanem mert ott olyan készségeket sajátíthatnak el, amiket ők is fontosnak éreznek. Például azt, hogyan kell együttműködni, csapatban dolgozni, beszélni, prezentálni. Ma már sokkal gyorsabban változik a munkaerőpiac, már nem engedheti meg magának egy iskolarendszer, hogy egy szakmát adjon a gyerekek kezébe.” Végül is a tüntetésen kétezer ember vett részt, hogy így nyilvánítsanak véleményt a jelenlegi oktatási rendszerrel kapcsolatban. Az eseményen többen is felszólaltak a tömeg nevében. Lényeges megmozdulás volt a tüntetés. Bízom benne, hogy így végre elkezdődik valami, ami megváltoztathatja a jelenlegi állapotokat. Nemcsak Magyarországon, hanem otthon is, Szlovákiában. Remélem még időben!


Az oroszok büntetése Hajtman Gábor A XXIII. téli olimpiai játékokon nem látjuk lobogni az orosz zászlót. Elmondom miért. Történt ugyanis, hogy a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) büntetéssel sújtja Oroszországot az államilag szervezett doppingolás miatt. A pjongcshangi téli játékokon így az orosz sportolók semleges zászló alatt fognak versenyezni, és győzelem esetén az olimpiai himnuszt fogják lejátszani a sportolóknak. A hírre természetesen az oroszok kifejezték felháborodásukat, és elfogadahatatlannak tartják a nemzetközi szervezet döntését. A NOB azzal érvel, hogy minden szabályellenes dolgot szigorúan kell venni, és be kell tartani a játékszabályokat, mert a csalás nem méltó az ókori görögi játékokhoz. A dolog azzal is bonyolódik, hogy azok az orosz sportolók sem vehetnek részt a játékokon, akik az előző, 2014-es szocsi olimpián szerepeltek. A történetet színesíti az a 15 millió dollár értékű pénzbírság is, amit kiszabtak az oroszokra. A dologra Vladimír Putin orosz elnök is reagált, aki azt nyilatkozta, hogy ez az egész egy politikai játszma az amerikaiak részéről, akik így akarják ellehetetleníteni az oroszok sikerét az olimpián.

Manapság nemcsak a politikában, de a sportban is láthatjuk, hogy hiányzik a becsület. Egy sportolónak példát kell mutatnia a hazájának, hogy a nemzet büszkeségévé váljon. Sajnálatos dolog, ami az oroszokkal történik, hiszen ezen az olimpián biztosan nem fog felzendülni az orosz himnusz, de a doppingolást nem tolerálhatja a világ. Azt mondják, hogy a háborúban és a szerelemben nincsenek szabályok, viszont itt igenis vannak szabályok, amelyeket be kell tartani a versenyzőknek. A sportolást és a sportszerűséget megilleti a tiszta, fair play hozzáállás, amit elvárunk a sportolóktól és az országoktól is. Lehet sajnálni az oroszokat, hiszen én is szeretném látni az orosz jégkorongozókat nemzeti színekben játszani (még ha nem is kedvelem őket ebben a sportágban), de nem a szurkolók tehetnek arról, hogy az orosz olimpiai bizottság az, amely nem tiszta eszközökkel küldené sportolóit a játékokra. Az orosz zászló biztosan nem fog lobogni a téli játékokon, ennek pedig az elszenvedői az orosz nemzet, a szurkolók és azok a tisztességes orosz sportolók, akik nemzeti színek nélkül vesznek részt a pjongcshangi olimpián. közélet

18 18


„A szlovákiai fiatalok lábbal tüntetnek” Kétyi Anikó Lovász Bálint egy teljesen átlagos pozsonyi diák: a Zeneművészeti Főiskola hallgatója, több zongoraverseny abszolút győztese, különdíjasa, a Pozsonyi Zenei Fesztivál szervezőcsoportjának tagja, és nem utolsó sorban a Hallgatói Tanács elnöke. Neve 2016 decembere óta szorosan összefügg a szlovákiai diáksággal, annak jogaiért való harccal, illetve kívánságainak kinyilvánításával. Idén lesz két éve, hogy a Hallgatói Tanács elnökévé választottak. Ha jól tudom, magyar diák még nem töltötte be ezt a posztot. Így van, és megválasztásom után vártam is a szúrós megjegyzéseket, illetve a kérdéseket arra vonatkozólag, hogy magyarként képes leszek-e képviselni a szlovákiai diákokat. Végül pozitívan csalódtam, ugyanis egyáltalán nem került terítékre a nemzetiségem. Ez talán annak tudható be, hogy már gyerekként is otthonosan mozogtam a szlovák környezetben; így a napi szintű kommunikáció – amihez a szlovák nyelv tökéletes, anyanyelvi szintű ismerete

19

közélet

természetesen elengedhetetlen – egyáltalán nem jelent problémát. Elnökké választásod után azt nyilatkoztad, a tanács nem működik együtt a szlovákiai magyar diákszervezetekkel. Változott valamit ez a tényállás? Inkább úgy fogalmaznék, hogy a szlovákiai magyar diákszervezetek nem működtek együtt a tanáccsal. Ők inkább csak a magyarokat érintő kérdésekkel foglalkoznak, amit igazán sajnálok. Remélem, ez a jövőben változik, és hozzájárul a Diákhálózat céljainak elérésében – ennek


érdekében már különböző tárgyalásokat kezdeményeztünk. Ti milyen célokat tűztetek ki elnökké választásod után? Ki állította össze ezeket a pontokat? A célok felállítása az elnökség feladata, amit aztán a közgyűlés hagy jóvá. Ez minden második év decemberében, az elnök megválasztása után történik meg. Jelenleg egy fontos iskolaügyi reformon dolgozunk: szeretnénk, ha a hallgatók szükségletei nagyobb teret kapnának, ha a változtatások végereményeképpen a diákok helyzete jobb lenne, minőségibb. A felsőoktatás elvégre értünk van. Szeretnénk például kiharcolni az 50%-os utazási kedvezményt a doktoranduszoknak, akik a felőoktatási törvény alapján diákok, de diákmunkát nem végezhetnek, és az utazási kedvezményeket sem használhatják ki. Tanítanak, kutatást végeznek, amiért havonta ösztöndíjat kapnak – ez viszont nem bérként tekintendő –, hogy foglalkozhassanak a kutatással. Nem azért kapják, hogy ebből éljenek vagy utazzanak. Ugyanígy szívügyünknek tartjuk a szociális ösztöndíjak megreformálását is. Az ilyen stipendiumokat sajnos gyakran nem azok a diákok kapják meg, akik olyan

kiszolgáltatott állapotban vannak, hogy anyagi támogatás nélkül nem tudnának tanulni. Szomorú, hogy a kapható minimális összeg havi tíz euró, amiért tulajdonképpen a fél világot össze kell futkosni a papírokkal és igazolásokkal. Ezt emelni szeretnénk, legalább ötven euróra. Számomra fontos téma a diákhitel rendszerének reformálása. Amellett, hogy alig ezer diáknak tudunk kölcsönt adni, az utóbbi években emelkedett a kamat is – annak reményében, hogy az így befolyó összegből több személyt tudnak ilyen módon dotálni. Jelenleg várjuk a megígért állami támogatást, amelynek segítségével több diáknak tudnának hitelt biztosítani. Ez az állam érdeke is, hiszen ezzel segítik a lakhatás/utazás/különböző iskolai eszközök megvásárlásának finanszírozását, illetve felelősségtudatra tanítják a diákokat, mivel ezt a pénzt majd vissza kell fizetni. Januárban levelet írtál a miniszterelnöknek, amelyben felszólítottad őt a választások előtt tett ígéretének teljesítésére, miszerint foglalkozik a főiskolások lakhatási körülményeinek javításával. A 2015-ös választások előtt megegyeztünk a miniszterelnökkel, Robert Ficoval, hogy a kollégiumok felújításának

közélet

20


finanszírozása a kormány kulcstémája lesz – a rekonstrukcióra 50 millió eurót ígértek, a diákok támogatására (a koleszért fizetett összeg csökkentése érdekében) pedig 20 millió eurót. Tudtuk, hogy a politikusok előszeretettel ígérgetnek a választás előtti időszakban, de mi reméltük, hogy a kiegyezés nem vész feledésbe részükről. Fontos tudni, hogy a szlovákiai internátusok nagy része az 1960-70-es években épült, és a legtöbb azóta sem került rekonstrukcióra, így ezek mára már a “C”, azaz a legrosszabb kategóriába tartoznak, ami a lakhatóságot illeti. A felújítás ilyen helyzetben nem csak az ígéret betartása miatt, hanem a hallgatók rossz életkörülményei miatt is fontos. Meglepő módon az ügy érdekében a rektorok sem tettek semmit – pedig ők azok, akik felelősek a felsőoktatási intézményekért, és nekik kellene nyomást gyakorolni a társadalomra, a politikai elitre, nekik kellene rámutatniuk a nemtörődömségre. Ezért döntöttünk úgy, hogy két év után a saját kezünkbe vesszük a dolgokat, és nyílt levelet írunk a miniszterelnöknek. Ezen kívül a kollégiumok befogadóképességét is górcső alá kell venni, miközben a diákok száma a kivándorlás miatt egyre csökken. Ezt többek között a rossz infrastruktúra is eredményezi, hiszen például az a diák, aki nem kap Pozsonyban szobát, inkább elmegy Brünnbe vagy Prágába tanulni – ahol kérdés nélkül megkapja –, mint hogy napi 2-3 órát utazzon. Szeretnénk rámutatni, hogy ez is egy fontos témakör, amivel foglalkozni kell – ha pedig a kormány ezzel

21

közélet

nem foglalkozik, az egyértelmű jele annak, hogy a kormányt nem érdeklik a diákok. Mekkora a mai diákság ereje? Képesek lennének elindítani egy ’68-as prágai tavaszt? 1968-ban és 1989-ben a diákokat egyesítette a kommunizmus elleni, a demokráciáért végzett harc. Mi ezekhez az időkhöz képest “nagyon jól vagyunk”. Persze harcolunk a jogainkért, de ingyen oktatásban, szociális támogatásokban részesülünk. A mai napra kialakult egy bizonyos szintű apátia – a diákoknak nincs kedvük, erejük bármi ellen felemelni a hangjukat. Nem érdekli őket saját országuk, társadalmuk jövője, mindenki csak a saját problémájával foglalkozik. Nem is az a kérdés, hogy képesek lennénk-e változtatni, hanem inkább az, hogy akarunk-e, hogy van-e bennünk tettvágy. Emlékszem, 2011-ben, amikor Magyarországon csökkentek a kvóták az ingyen oktatásra, és különböző változások történtek az Orbán-kormány alatt, diákok tízezrei vonultak az utcára. Ezzel ellentétben egy korrupció elleni tüntetés Szlovákiában, ami az egész társadalmat érintő és megmozgató tema, nem volt képes több, mint 6-7 ezer embert utcára vinni. A szlovákiai fiatalok lábbal tüntetnek – ha nem tetszik a helyzet, ahelyett, hogy hangot adnának a véleményüknek, lelépnek. Ez veszélyes, mert a politikusok elé senki sem tart egy görbe tükröt, amiben meglátnák, hogy amit csinálnak, az a fiatalok számára nem jó. Ezért nem kényszeríti


a politikai elitet semmi sem az oktatás valódi prioritizálására, és ezért vagyunk tanúi olcsó politikai frázisok puffogtatásának érdemi változások és döntések helyett. A legrosszabb az, hogy pont azok a diákok hagyják el az országot, akik motiváltak, és képesek lennének motiválni a saját környezetüket is. Minél kevesebb

az ilyen diák, annál több a demotiváltak száma, akik visszahúzzák a többieket. Ők aztán olyan közösséget alkotnak, akik nem próbálják megváltoztatni a rendszert, csak túlélnek, élvezik a diákéletet. Így pedig egyre csökken az olyan diákok száma, akik képesek tenni valamit egy nemesebb cél érdekében.

közélet

22


Csodás unalom Czáboczky Szabolcs Unatkozom, miközben a nemes célok már túltengenek bennem. Minden szívdobbanásom egy olyan érzés lehetne, mint amikor valaki megbizonyosodik abban, hogy zseniális ötlete támadt. Az évek során rengeteg dogmával mentem ki randizni, fűt-fát ígérgettek nekem, hogy szebb lesz velük az életem. A napokban pont a szocializmus kopogott nálam. Mára már otthagytam őket. A szocializmus azért hazugság, mert hisz az igazság földi megtestesülésében. Nem. Hülye vagyok, hiszen ha mindig csak javakról lenne szó, és mindig csak a másik bérét figyelnénk, az nem igazság, hanem irigység. Társadalmi szintű irigység. Bízzunk benne azért, hogy vannak nemzetek. Mégis minden kurva nyakába akasztanék egy „nemzeti” táblát. Sőt, ők képviselik igazán a nemzetet, hiszen nekik teszik be a legőszintébb nyögéssel – óvszer nélkül - a nemzeti politikusok. Bárcsak a mi fülünkbe is nyögnének a politikusok annyira őszintén. Gyermekeik anyatej és felsírás helyett jelszóban és hitben nőttek fel. A csoda éppenséggel az lenne, ha nem történne csoda. Minden napunk egy csoda. Igazából elcsodálkoznánk, ha nem az lenne. Valahogy nem vesszük észre, hogy fölöslegesen vagyunk lelkesek. Huszonhárom vagyok, lehet mondani, hogy fülem érjen a bokámig, de túl sokan untatnak. Nincs értelme se felháborodni, se lázadni, se szerelmesnek lenni, se önként cselekedni. Csak tudatni önmagaddal saját elemi érdekedet: elhitetni magaddal, hogy a világ szebb lesz holnap. A szép az egészben, hogy nem lesz. Valószínű, hogy ilyen mértékű bölcsességet már rengetegen leírtak, amikor unták már, hogy egyesek szemében haszonállatok. Csak bele kell nyugodni, hogy egyébként is haszonállatok vagyunk. Marx, a nemzetiek, a kurvák, gyermekeink… Előbb-utóbb mindannyian azok leszünk. Ha kilépsz a buliból, még akkor is. Ezért csak hátra kell dőlni és unatkozni…

23

irodalom


[341] Szász Gyopár

Behúzod a sötétítőt, lekapcsolod a villanyokat, behunyod a szemed. Bár inkább szemet hunysz. Pedig te vagy a hunyó, és egy idő után el kéne indulj keresni, próbálkozni, találni, hatni, alkotni, gyarapítani. De senki nem örül a hunyószerepnek, hiszen az maga után vonja a cselekvés szükségszerűségét, és a kudarc lehetősége is nagyobb. Szívesebben bújnál el te is, mert akkor nincs számonkérés, nincs felsülés, ez amolyan passzív részvétel a játékban. Most is azt próbálod tenni, s meg próbálod hazudtolni eredeti szerepköröd. Ebben a kényelmes-kellemes sötétben jó, mert nem láthat senki, nem ítélhetnek meg vagy el, és te sem látsz ki, s amit nem látsz, az nem fáj. Mindaz, ami körülvesz, emberkéz alkotta sötétség*. Szereted a kis, személyre szabott ketreced, amelyet komfortzónaként tartasz számon. Biztonságos, mint az anyaméh. Annyi különbséggel, hogy az utóbbiból valamelyest muszáj volt távoznod. De ezt így megszoktad, és félsz kimozdulni, félsz szabad lenni, mert az döntéshozatallal jár, meg felelősséggel. Inkább elfogadod a külső nyomást, a sablon-életpályát, a csapból is folyó féligazságokat, szóval az egész realitás-illúziót, amit megetetnek veled. Csukott szemmel mész végig az életen, nem veszel észre másokat, nem tűnnek fel az élet apró szépségei, csak sajnálkozol, sajnáltatod magad, talán néhanapján meg is sajnálsz valakit..., de valóban segíteni már keményebb dió. Tudatlanul struccpolitikát követsz, és úgy érzed, ez így neked jó, elégséges és megfelelő. Amit teszel, nem feltűnő, nem visszhangos. Csak annyit csinálsz, amennyit megszabnak, amennyit illik, amen�nyit elvárnak, s amennyi épp a létezéshez elég. Az álmaidtól már réges-rég búcsút vettél, olyan néven, hogy a valóságban élsz. Pedig dehogy! Csak elhitetik veled, és te kényelemből aláveted magad a fentről érkező nyomásnak. Valaha belegondoltál, mi lenne, ha végre elhúznád a sötétítőt, és kinéznél a tényleges valóságba? Ha a járókelők szemébe néznél az utcán? Ha meglátnád a szépséget a naplementében, ha tiszta szívből hálás lennél egy meleg kávéért, ha őszintén örülnél más sikerének, ha gyerek-éned szemeivel néznél ismét körbe, s mindenre rácsodálkoznál, őszintén? Ha a sötétséget meg tudod alkotni, fényt is áraszthatsz. Csak a te döntésed. * Simon Márton – Polaroidok (12. old.) irodalom

24


Tetsz-halál Szász Gyopár

Most látlak először, s talán utoljára. Hogy ki vagy nekem? Senki. Senkim. Az én senkim, akárkim, mindenkim. Ezért aggódom – jól nézek ki? Vagy borzos vagyok? Sáros a cipőm? Vajon, elcsúszott a mézes-mázas cica-máz, mellyel nem az élet cicomáz, hanem én magam – hogy neked tetsszek, kedves Senkim. Rám pillantasz, neked is üres, semmitmondó a mázad, kicsit el is kente a rossz idő (s a rossz idők). Soha többé nem látlak. De mondd: Azért tetszettem?

25

irodalom

bakancslista Papp Viki

kézzel lábbal szeretgetni kultúráltan részegedni jóéjt pusziért csókot adni rejtett arcod megmutatni bakancslistád újraírni kicsi szívvel mindent hinni tarisznyával útra kelni madárhangon énekelni szállni mezítelen, álmodban igazságot találni a borban megtalálni, otthonod hol van depi nélkül csak úgy sírni boldogan-boldogtalan bízni szabálytalan szonettet írni


lájtpink vörld ögén Papp Viki

Tempera(mentum) (Egy nemes célért...) Czáboczky Szabolcs

álmatlan szemhéjak alatt halványrózsaszín világ cse(h)csemő könyörög egy utolsó esti imát áldást sír az égre köszöni amit kapott: szemfényt, csókot, hol életfa nélküli holnapot ráncos lelkek éterében parázs szavak nyelveken kihűlt könnycseppek száradnak csempeköveken

ha te is úgy érzel, ahogy én, millió szó tükörképként verődik vissza ajkaidon. nem érted őket, mégis gyökeret vernek hangjaidon, nyelvedből egy-egy virág nő, mint egy szürrealista festményen. közben nem is olyan szürreál, hisz minden színnek joga van átitatni a fehér vászon jelenét és jövőjét. én is festeni szeretnék, palettával és ecsettel lehetnék a tempera vallomása, aki a vásznon gyermekét félti, nehogy egy ország feslett mása legyen. ha te is úgy érzel, ahogy én, jogod van színként tükröződni és szívként virágnyelven dobogni, ahogy azt édesanyádtól tanultad. de a temperában Te is számítasz! életre hívhatod a millió szót most egy ecsettel, hogy szirmaink színt kapjanak virágnyelveddel.

irodalom

26


Még egyszer, de nem utoljára Röviden a Testről és lélekről c. filmről Karika Réka

Úgy tűnik, mostanában még a csapból is a Testről és lélekről folyik, ugye? Nem véletlenül, s épp ezért lentebb összegyűjtve olvashatod a legfontosabb tudnivalókat a filmről, és nem azért, hogy a témát lezártnak tekinthessük, egész egyszerűen azért, mert érdemes.

Enyedi Ildikó filmdrámája tavaly februárban debütált a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Berlinale), ahol két különdíj mellett a legjobb filmnek járó Arany Medve díjat is bezsebelte. Mind az alkotók, mind maga a mű jó úton halad a további sikerek felé, hiszen 2017 szeptemberében Magyarország a Testről és lélekről-t nevezte az Oscar-díj legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Az operatőr, Herbai Máté novemberben

27

Pop + Kult

elnyerte a Camerimage nemzetközi filmoperatőr fesztivál fődíját. Ezek után pedig talán már kevésbé meglepő, hogy a decemberi Európai filmdíjak gálaestjén szintén sikeresen szerepelt az alkotás, hiszen a legjobb női főszerepért járó díjat a Máriát alakító Borbély Alexandra kapta. Márciusban pedig ismét szurkolhatunk az Oscar-gálán, hiszen a Testről és lélekről bekerült kategóriájának legjobb öt jelöltje közé.


A filmben nincs nagy hollywoodi jelenet, maga a történet sem igazán innovatív, amiben viszont Enyedi Ildikó stábja nagyot alkotott, az a téma bemutatásának módja: merev, naturalisztikus, meghökkentő képek, és a szemekre, a szem játékára helyezett hangsúly. Mindkét főszereplőnek megvannak ugyan a saját testi és lelki gátlásai, amelyeket nehezen küzdenek le, és amelyeket a külső világ megvetéssel, szánalommal, néha talán gúnnyal kezel. Endre, a vágóhíd gazdasági igazgatója, bal karja teljesen béna, Mária pedig precíz, rideg, autisztikus viselkedésű minőségellenőr. Kettejük sorsát és lelkét egy misztikus, megmagyarázhatatlan dolog, a közös álomvilág kapcsolja össze, ahol minden éjszaka szarvasokként találkoznak. Amint erre fény derül, elindulnak a lassú, néha már-már komikus kapcsolatteremtés útján, hogy érzelmeik kiteljesedése érdekében mindketten legyőzzék berögződéseiket, gátlásaikat.

A Testről és lélekről-re már csak azért is érdemes odafigyelni, mert: • Enyedi Ildikó rendezte a méltán sikeres Terápia c. sorozat egyes epizódjait is, • dramaturg, műfordító lévén Morcsányi Gézának (Endre) ez az első filmszerepe, • Balázs Ádám, a film zeneszerzője írta az Oscar-díjas Mindenki zenéjét is, • Borbély Alexandra Felvidékről, Nagycétényről származik.

Pop + Kult

28


Terápia Touati Karen

Az utóbbi években, ha a magyar filmek (ne adj’ isten, sorozatok) szóba kerültek egy beszélgetés során, nem feltétlenül a pozitív reakciók voltak többségben. Gyakran hallhattuk a régi magyar alkotások dicséretét és a mostaniak kíméletlen szidását. Azonban az elmúlt időszakban a hazai filmipar sorra mutatja fel ellenérveit, bebizonyítva ezzel, hogy igenis a magyarok is képesek nemzetközi szinten helytálló munkát létrehozni. Ezt az állítást nagyban alátámasztja a 2012-ben bemutatott sorozat is, amely a Terápia címet kapta. Az izraeli gyökerekkel rendelkező sikerszériát adaptálta az HBO, nem kevés eredménnyel. A cím, a karakterek, s a szövegkönyv nagy része is változatlan maradt; a hangulat, a színészi játék, a karakterek megformálása – tehát a szubjektív tényezők – azonban sajátossá teszik az adaptációt.

29

Pop + Kult

A sorozat nézésekor azonnal több furcsaság is felmerül. Az első évad 40 részből áll, ami első hallásra szokatlanul soknak hangzik. Továbbá, már az első rész alatt világossá válik, hogy látvány tekintetében egy minimalista alkotásról van szó, a helyszín a lehető legritkábban változik, és epizódonként kettő, maximum három szereplő jelenik meg. Azonban ahogy haladunk előre a történetben, mindez értelmet nyer, sőt, kimondottan a sorozat erősségévé válik. A főszereplő, András (Mácsai Pál), pszichológusként dolgozik. A három évad során külső szemlélőként az ő munkáját figyelhetjük meg, s korán a történethez vetődik a saját szemszöge, problémái is. Tulajdonképpen nyolc hetet követhetünk nyomon az első évad során, hétköznapokra lebontva. Hétfőtől csütörtökig érkeznek változatlan sorrendben a páciensek,


a pénteki nap pedig magáé Andrásé lesz, ekkor ugyanis ő fordul pszichológushoz. A fent említett 40 rész tehát ezt jelenti: két hónapon át minden hétköznapi ülés megfigyelői lehetünk. Mint említettem, a látvány rendkívül minimalista. A cselekmény többsége a pszichológus házának egyik, kimondottan a páciensek fogadására fenntartott szobájában játszódik. Többnyire a szereplők mozgása korlátozva van az általuk elfoglalt kanapé területére, így vizuális szempontból nem egy akciófilm pörgése jellemzi a sorozatot. Bár ez elsőre a korlátozott költségvetés vagy az egyszerűség érzését keltheti, ezesetben nagyon is indokolt és jól megválasztott módja a megrázó, megható élettörténetek bemutatásának. A sorozat letisztultsága, egyenessége – amit a cím is jelképez – magával hozza azt az érzést, mintha harmadik személyként mi is ott ülnénk a kanapén, feszülten hallgatva az elhangzottakat. Végig jól láthatjuk a szereplők arcát, amitől az egész esemény élethű, igaz lesz. A látványos akció hiánya eléri a célját: a csönd szerepet kap, a mimika és az érzelmek óriási jelentőséggel bírnak, s áttörő erővel jelennek meg a képernyőn. A kamerák közelsége és folyamatos jelenléte persze nem kis kihívás lehetett a színészeknek. Nem egy szereplő támasztotta alá, hogy rendkívüli fegyelmet és koncentrációt igényeltek a forgatások. A jó hír viszont az, hogy a mesterien megválasztott színészgárda, a tökéletesen eltalált szerepek és a rengeteg belefektetett energia meghozta a gyümölcsét. Egy jól megkoreografált,

mégis természetesnek ható alkotást látunk. A színészek munkáját nagyban könnyítette a szövegkönyv, amelyben még a szavak használatát is érdemes kiemelni. Teljesen helytálló, a 21. századnak megfelelő stílus, mégis alaposan átgondolt szövegről van szó, amelyben minden szónak súlya van. A néző szempontjából, azt hiszem a legfontosabb tényező, hogy maximálisan természetes és hihető, ahogy a színész száját elhagyják az adott szavak. Az első évad szereplőinek története egyenként és együtt is megállja a helyét, szépen ívelő nyolc hetet mutatva be ezáltal nekünk. A második évadban ugyan érezni kissé a felfrissülés hiányát, s a meglepetés ereje mintha elmaradna, de nem kell sokat várni, míg a harmadik évad ismét fordulatossá és váratlanná teszi az események sorozatát. És itt érünk el a felismeréshez: a Terápia nem csupán a szereplők, de önmagunk vizsgálatával is jár. Ha úgy tetszik, ez a mi terápiánk is. A páciensek történeteit hallgatva színre kerülnek olyan témák, amelyek nagy valószínűséggel korábban felmerültek már a mi életünk során is. Gyermekkori sérelmek, szülőkkel való problémás viszony, a hatalom kérdése, bűntudat, szexualitás, öngyilkosság és még sorolhatnám. Összességében tehát a Terápia jellemzése részemről így szólna: egy sorozat, amelyről talán még nem is tudod, de látni akarod. Látni és hallani, érezni, amit a szereplők éreznek, elgondolkodni a történetükön, a Te történeteden. Az ő terápiájuk a Te terápiád is.

Pop + Kult

30


„...apa csak az lehet, aki egyszer megválik fegyvereitől, és hagyja a fiát a napra jutni. ” (könyvajánló)

Az 1960-as évek Magyarországán járunk, a téeszesítés időszakában. Adott egy kisközség, amely talán semmiben sem különbözik a többi kisközségtől: lakosai földet művelnek, kacsákat, tyúkokat, disznókat tartanak, szalonnát esznek és pálinkát isznak. Titkolózással kár is próbálkozni: a faluban semmi sem maradhat rejtve a szomszédok elől. Ebben a közegben él feleségével és annak szüleivel az apa, és ebből a közegből indul útjára a gyerek, aki alig néhány év leforgása alatt rájön: gyűlöli a tyúkszaros udvart, a falusi mentalitást, ezen felül képtelen azonosulni a ténnyel, hogy ő maga is falusi. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elvárások nélkül vettem a kezembe Háy János Napra jutni című regényét. Ismerve az író pazar stílusát, reméltem, hogy a regény túlmutat majd a fejlődésregény megszokott sémáin, és egészen új megvilágításban elevenedik fel előttünk a 60-as évek paraszti világa. Már a könyv első negyedénél éreztem, hogy rendhagyó olvasási élményben van részem: a nyomasztó tematika és a naturalisztikus leírások ellenére élvezettel bújtam a gyerekről szóló anekdotákat, nyoma sem volt annak a letargikus hangulatnak, amelyre az olvasást megelőzően felkészültem. A mű központi alakja a falu normarendszerével azonosulni

31

Olláry Ildikó

képtelen gyerek, aki kénytelen elszenvedni a szülői szigort, a ház körüli munkálatokat és az iskolai rivalizálást. A falu iránti ellenszenve kezdetben utálattá, majd undorrá alakul át, helyzetét pedig az apja folytonos elégedetlenkedése sem könnyíti meg. Az író három generáción át mutatja be az apa-gyerek viszályt, de – ahogy tőle már korábban is megszokhattuk – ezúttal sem hagy minket tanulság nélkül: a novellák többsége csattanóval zárul, amelyhez gyakran életbölcsességeket, aforizmákat rendel. A Napra jutni összességében tehát regény, korrajz és társadalomkritika, fókuszpontjában a családi kapcsolatok fontosságával, és azzal a mélyen megélt csalódottsággal, amely a 60-as évek Magyarországát nagymértékben jellemzi. Háy precíz és aprólékos karakterábrázolásának köszönhetően könnyen kikövetkeztethető a szereplők motivációja, olvasás közben szinte a bőrük alá férkőzünk, és velük együtt lélegzünk. Az első fejezet gyönyörű zárómondata pedig tartalmazza azt az üzenetet, ami miatt a Napra jutnit minden szülőnek és jövendőbeli szülőnek ajánlani tudom: „Még lett volna módom visszarántani, de nem tettem semmit, csak néztem utána, hisz apa csak az lehet, aki egyszer megválik fegyvereitől, és hagyja a fiát a napra jutni.”


Magosra száll a Pósfa Éliáš Do minika Az egyházgellei népzenészek meghódították a 2017-es Fölszállott a páva népzenei tehetségkutatót, majd a legjobb zenekari címmel távoztak. Iván Andrással a Pósfa zenekar brácsásával beszélgettem a zenekar alakulásáról és további terveiktől. Gratulálunk a sikereitekhez, fiúk! Kicsit röpüljünk vissza a kezdetek-kezdetéhez. Hogy alakult meg a Pósfa zenekar? Miért épp a Pósfa nevet választottátok magatoknak? 2009-ben az első erdélyi kirándulásunk során, az az évi Kalotaszentkirályi Népzeneés Néptánc Tábor táborzáró táncházában volt szerencsénk megismerkedni a táncházzal és a népzene tánc alá való muzsikálásával. A táncházi közeg és a hangulat magával ragadott bennünket. Karácsony táján, amikor a mendikáláshoz (kántálás) kezdtünk gyakorolni, a karácsonyi énekek mellett néhány népdal is felbukkant a próbán. Ez végül odáig fajult, hogy egy gyerekkori barátunk, István és családja 2010 januárjában ellátogattak hozzánk, mi pedig meglepetésképp népzenével fogadtuk őket. Akkor már rebesgettük az ötletet a barátunknak, Istvánnak, hogy lépjen be a bandába nagybőgőzni, aki végül rászánta magát. Nevünket a banda megalakulási helye ihlette, Pósfa község. Gellét nyolc kisebb község alkotja, az egyik Pósfa. Az első fellépésünk otthon, Gellében volt március 15-én, egy képkiállítás megnyitóján muzsikáltunk és a felkonferáláshoz kellett egy név, s mivel névre akkor még nem is gondoltunk, ezért édesapánk, Iván Lajos – az alapító – rögtönzésképp a Pósfa nevet választotta. Zenéltetek már valahol még a zenekar megalakulása előtt? Mi hárman, az Iván fivérek zeneiskolába jártunk 6-7 éves korunk óta: a bátyám, Péter

hegedűre, az öcsém, Zoltán zongorára, én pedig gitárra. István autodidakta módon tanult meg nagybőgőzni a bandában való muzsikálás hatására. Péter és én nem sokkal a zenekar megalakulása előtt kezdtünk el muzsikálni a somorjai Harmonia Classica nevű kamarazenei formációban, Péter hegedűn, én pedig nagybőgőn. Ezek és a szüleink révén már rendelkeztünk némi zenei háttérrel. Mikor volt az a pillanat, amikor eldöntöttétek, hogy jelentkeztek a Fölszállott a páva című népzenei tehetségkutatóba? Akkoriban nem is gondoltuk a Fölszállott a pávára, eszünkbe sem jutott. Azonban egy díjátadó gála műsorának keretén belül felléptünk Dunaszerdahelyen, ahol Agócs Gergely népzenész és néprajzkutató szintén fellépett. Meghallgatta a produkciónkat, ellátott némi szakmai tanáccsal és végül megkérdezte: „Mit fogtok csinálni, miután hazamentek?” Mi mondtuk, hogy „Hát hazamegyünk és esti lazítás gyanánt zsugázunk egyet”. Mire ő: „Hazamentek és jelentkeztek a Fölszállott a pávára”. Szó, ami szó, bogarat ültetett a fülünkbe. Ezt sok-sok vita követte a próbákon, ki mellette érvelt, ki ellene, de végül abban egyeztünk meg, hogy felkötjük a gatyánkat és megpróbáljuk. Legalább többet és céltudatosabban kell majd foglalkozni a népzenével. Hogy nézett ki nálatok egy próba? Mennyi szabadidőtök maradt? Igyekeztünk a produkciókat mihamarabb összeállítani és dolgozgatni rajtuk, ehhez Pop+Kult

32


pedig rendszeresebb próbákra volt szükség. A nyár folyamán még szabad kezet kaptunk ebben az ügyben, ősszel már a nekünk kirendelt mentor foglalkozott velünk. Neki köszönhetően ütemesen fejlődtünk. A suli mellett be kellett vállalni, hogy még többet áldozunk fel a szabad időnkből a cél érdekében – akár a vizsgák mellett is –, de örömmel tettük. Meséljetek kicsit a mentorotokról! Könnyen megtaláltátok a közös hangot? Minden, a területi válogatókon tovább jutott produkcióhoz kirendeltek egy mentort, aki foglalkozott az adott előadóval és ellátta szakmai tanácsokkal. Nagy örömünkre Lakatos Róbert brácsaművészt kaptuk mentorunknak, aki gyerekkora óta foglalkozik népzenével mint prímás. Robit a zsigárdi Rév Népzenei- és Néptánc Táborban volt szerencsénk megismerni, aki mondhatni, a zenekar megalakulása óta ismert bennünket és foglalkozott velünk – évente részt vettünk az említett nyári táborban, ahol rengeteget tanultunk a népzenéről, tőle és a zenész kollégáitól. Rögtön megvolt a közös hang. Szinte minden produkciótokra maximális pontszámot kaptatok. Mikor kezdtétek úgy érezni, hogy akár tiétek is lehet a győztes cím? Nem voltunk benne biztosak, hogy a miénk lesz a győztes produkció, mert mindegyik fordulóban nagyon erős volt a mezőny. Megleptek bennünket a magas pontszámok. Amikor tényleg éreztük, az talán akkor volt, amikor lemuzsikáltuk a döntős produkciót és vártuk az értékelést. Persze, jó remén�nyel álltunk a dologhoz, hiszen fordulóról fordulóra kaptuk a gratulációkat, a jókívánságokat és a véleményeket, mi szerint ott a helyünk a döntőben, vagy, hogy ezt nekünk kell megnyerni – néha még a stábtagoktól is. 33

Pop + Kult

Nagyon örültünk a sok-sok biztatásnak. Mit jelent számotokra ez a cím? Elsősorban lehetőséget a felvidéki népi kultúra terjesztésére, illetve az általánosságban vett népi kultúra szélesebb körű ismertetését a laikus emberek körében is. Felelősség is, mert példát kell statuálni a következő generációknak, valamint egyfajta miheztartást is, hiszen meg kell tartani, illetve magasabbra emelni a színvonalat, ami a muzsikálást illeti. Mennyit fejlődtetek a Páva során? Ami a zenekar összekovácsolódását illeti, valamint az összjátékot, a zenei- és technikai fejlődést, sokat köszönhetünk a Fölszállott a pávának. Úgy érezzük, sokat fejlődünk, de nem eleget. Minél többet tud az ember, annál többször ébred rá, hogy még mennyi mindent nem tud. Miben érzitek a „másságotokat”, az egyéniségeteket, ami a legjobb zenekar díjához vezetett? Talán az is segített az egészben, hogy korábban már megfigyeltünk más zenekarokat a megjelenésük, előadásmódjuk és a repertoárjuk alapján. Próbáltunk az ő hibáikból és a saját hibáinkból tanulni, de mellette igyekeztünk lazán, tényleg csak muzsikálgatásnak venni az egészet, mindig oldottnak lenni és élvezni az egészet, ahelyett, hogy rágörcsöljünk – természetesen azért nem vettük félvállról a dolgot. Fontos szempont volt a megjelenés és a kisugárzás, hiszen ez egyfajta szórakoztató zene, tánczene. A kulisszák mögött kaptatok-e a zsűritől kritikát, amit mi nem hallhattunk? Agócs Gergely egyszer-kétszer megállt és néhány szóval, konstruktív kritikával illette a produkciónkat, de természetesen magunkra és a mentorunkra voltunk utalva a verseny során.


Mi volt a legszebb, legkedvesebb mondat, amit a műsor ideje alatt kaptatok, és amire évek múltán is vissza fogtok tudni emlékezni? Rengeteg gratulációt és jókívánságot kaptunk, nehéz kiválasztani a leg-et. Néhány zsűritag mondatára azonban biztosan, példának okáért a „Fiúk, úgy muzsikáltok, hogy megszólal a tánc a zenétekben”-re, ami Zsuráfszky Zoltántól hangzott el a műsor során, vagy akár Agócs Gergelytől valamint a zsűri elnökétől, Sebő Ferenctől elhangzottakra. Szövődtek barátságok, a verseny során? Rengeteg szakmabélivel találkoztunk, akikkel jó barátságot kötöttünk és reménykedünk a további együttműködésben is. Többek között a stábtagokkal, a TV-ben dolgozókkal és a világukkal is megismerkedhettünk, a műsor és a kisfilmek forgatása során is. Rengeteg élménnyelgazdagodtunk. A zsűri ravasz jelzővel illette a Csallóközből, szeretettel c. döntős produkciótokat, mivel minden korosztálynak szólt. Jól látta a zsűri? Tényleg tudatos ravaszság volt? Csallóköz vidéke elég hamar polgárosodott, ilyen értelemben a zenéje is. Az új stílusú táncok és népdalok mellett azért fennmaradt nagyon sok archaikus népdal, illetve motívum is, amely főként a dudazene világára épül. Fennmaradásuk többek között a falusi cigány muzsikusoknak köszönhető, valamennyi pedig a csallóközi lakosoknak, akik még felénekelték, felmuzsikálták a néprajzkutatóknak gyűjtőútjaik során. Példának

okáért megemlíteném Bartók Bélát, aki már az 1910-es években gyűjtött a Csallóközben és ismertette az akkor felgyűjtött anyagot. Igyekeztünk a vidékre jellemző dallamokból válogatni, úgy, hogy a produkció megállja a helyét. Így került régi muzsika is az összeállításba, melyet újabb stílusú dallamokkal is vegyítettünk, de csak később eszméltünk fel, hogy ez tényleg, ahogy Sebő Ferenc, a zsűri elnöke mondta, ravasz volt. Hogy ünnepelte meg a Pósfa zenekar a győzelmét? Örültünk, hogy vége a nagy hajtásnak, ezért ki-ki a maga módján lazított és ünnepelt. Egy közös vacsorára azért elmentünk és megültük a tort. Megkönnyíti ez a győzelem a zenekar céljainak megvalósítását? Voltak már olyan felkérések, amelyek kimondottan a versenynek köszönhetőek? Idén szeretnénk végre összehozni az első lemezünket. Ehhez fel tudjuk használni a nyereményt, vagy annak egy részét. Természetesen az ismeretség sem elhanyagolható, mert kiszélesíti a lehetőségeket a lemez terjesztésében, illetve szakmai tanács esetén is sokakra számíthatunk. Egyre több felkérésnek is meg kell felelnünk, ami megint csak segíthet megalapozni egy értő és értékelő közönséget. Többek között az ún. Páva Gálákon találkozhatnak velünk az emberek, ahol az elődöntők, a középdöntők és a döntő valamennyi táncos- és zenész produkcióját megtekinthetik a gálaműsorok keretén belül. Pop + Kult

34


Levél Gézának Touati Karen

Kedves Géza! Hetek teltek el a nap óta, amikor derült égből villámcsapásként jött a hír, el kell engedjünk Téged. Azon túl, hogy hirtelen és váratlan történés volt ez, hihetetlennek is éreztem, s éreztük mind. Percekig ültem összeráncolt szemöldökkel, és próbáltam megérteni mit jelentenek az internetes cikkben leírt szavak. Elhunyt. Engedd hát meg, Géza, hogy egy megemlékezéssel búcsúzzam Tőled. Mindenki számára ismerős volt a név, Benkő Géza. A színházkedvelő ember egyből mosolyra húzta a száját ha szóba kerültél, és serényen bólogatva idézte fel valamely előadásodat, szereplésedet. Jómagam is nagy rajongód voltam, de hisz tudod. Emlékszel az első alkalomra, mikor találkoztunk? Remegő hangon nyögtem ki mennyire szerettelek Emilként a Jóban Rosszbanban, majd aláírást kértem tőled, amit legféltettebb kincsemként rejtettem el a fiókomban. Azóta évek teltek el, s ezalatt minden találkozásunkkor új darabkát véltem felfedezni „Emil” mögött. Először egy színészt, aki egymaga képes megtölteni a színpadot, jelenlétével megragadja és megtartja az összes néző figyelmét. Ez a részed a világot jelentő deszkák mestere volt. Ezután az embert, aki segítőkész, jóindulatú, és amit mindig is a leginkább tiszteltem: őszinte. Valaki, aki érti a viccet, veszi a lapot, reagál és reakciót vált ki. Egy nyugtalan, mindig mozgásban levő lélek, aki mégis hű önmagához. Ahogy a kirakós egyes darabjai lassacskán elémkerültek, rajongásom átalakult áhitattá és mérhetetlen tiszteletté. Nyomot hagytál bennem, nyomot hagytál a világban. Bár kétségtelen, hogy nem látom az egész képet, nem sikerült a kirakós minden részét a helyére tennem, ám ez nem feltétlen baj. Mindig békével és szeretettel gondolok majd Rád, s tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Rengeteg szeretettel, Karen

35

Pop + Kult


Lehet, leszek öregebb, mint most vagyok, És bölcsebb is talán, S akkor testben, ha nem is, lélekben szárnyalok Életem alkonyán. Ha megkérdik, mégis, milyen volt az elmúlt néhány évtized, Ezt mondom, drágáim, rég nem számolom az éveket. Veszek ecsetet és vásznat, Megfestek sóhajt, vágyat, Mindent, mi bennem rekedt, S fiatal, lágy bort kortyolok, Ugyanúgy napestig dolgozok, Pedig hajtottam épp eleget. S ha eljön a vég, ajkaimra csókot lehel a halál, Ha valaki látni akar, gyermekeimben rám talál. (B.G.)

Pop+Kult

36


A felhasználók elektronikus hitelesítése és a biometriai rendszerek korlátai Hortai Ferenc A mai modern világban az információs és kommunikációs technológiák egyre nagyobb fontossággal és társadalmi befolyással rendelkeznek. Szinte alapvető elvárás lett az elektronikus kommunikáció, és az adatok biztonságos tárolása. A cikk célja a személyek azonosítására alkalmas eszközöket vitatni. Az információs kommunikációs technológiák előnyeikkel együtt néhány rizikót is magukkal hoztak. Az információkkal való visszaélés vagy dezinformálás akár katasztrofális fejleményekkel is járhat. Gondoljunk csak bele, ha valaki feltörné a szociális hálón a felhasználónkat és hozzáférne a személyes adatainkhoz. Ugye, milyen kellemetlen gondolat? Az ilyen és hasonló kellemetlenség főleg személyes kárt okozna, de globálisan kinőheti magát akár több millió euróssá is, mint például a híres „ransomware attack” 2017-ben, amikor a felhasználók adatait titkosították (akartuk ellenére), amelyek csak váltságdíj kifizetésé után váltak újra hozzáférhetővé. Aztán van a kiberterrorizmus, ami főleg stratégiai fontosságú célokat tűz ki magának. Gondoljunk csak bele, ha egy hacker csapat meghibásítaná egy atomerőmű működését, lebénítaná a tőzsdét, vagy dezinformációs parancsokat küldene az ország katonáinak. A biztonságos kommunikációnak van néhány alapfeltétele. Az adatokat vagy információkat biztonságosan kell tárolni és közvetíteni az adott címzettnek, megfelelő időben. Az alapvető stabil kommunikáción kívül kell a biztonságos kommunikációs csatorna és a felhasználók biztonságos azonosítása is. Ebből adódó alapfunkciók: 37

tudomány

az azonosítás (identifikáció), a hitelesítés (autentizálás) és a jogosultság kiosztása (jogkezelés). Jogkezelésre az autoritás szolgál, aki kiosztja az entitások identifikációs adatait és megszabja a felhasználói jogait. Példának okáért, társadalmi rendszerünk mint autoritás az embereknél egy születési számmal, lakcímmel, majd később egy egyedi személyi számmal garantálja. Ezekkel az adatokkal azonosítjuk személyünket, hogy azok vagyunk, akiknek valljuk magunkat. Az említett példán kívül sok más azonosításra alkalmas eszköz is létezik. Személyek azonosítására alkalmas eszközöket 4 fő csoportba sorolhatjuk logikájuk alapján: Valami, amit tudhatok – jelszó, PIN, passphrase. Valami, amit tulajdonban tarthatok – sok ember számára ismert dolog: kulcs vagy akár a bankkártya. Valami, ami vagyok – erre alkalmasak a biometriai adatok, pl. ujjlenyomat, hangszín, arcforma, vagy akár a DNS. Ezt lehetne bővíteni még a földrajzi elhelyezkedéssel is, pl. olyan hely, ahol megjelenhetek. Legyen az egy privát tárolóhely, amelyet csak egy adott helyen lehet meglátogatni, például a bankoknál. Ez főleg személyes kapcsolat esetében használható, a távközlési kommunikáció autentizálása esetén kicsit más a helyzet. Lehetne mindezt egy ország IP-címére kötni, vagy az elektronika GPS koordinátákhoz, de könnyen átverhető a rendszer (proxy server, hamis betáplált GPS adatok). „Valamivel, amit tudok típusú” hitelesítésnél a titkos információt az egyednek biztonságos helyen kell tárolnia, amelyhez


csak ő fér hozzá. Ezzel terheljük a felhasználó memóriáját, ami azt a rizikót foglalja magában, hogy a jelszót vagy PIN-t elfelejthetjük. Továbbá, ez a „titkos” információ továbbítható, ill. akaratunk ellenére elleshető. Erre sokféle támadás és védelem létezik, de ezen típusú felhasználói hitelesítés csak alapvető biztonságot garantál. Emlékezzünk csak vissza 2014-re, mikor az Apple felhasználói hitelesítésének hiánya az iCloud szolgáltatásban a celebek meztelen képeinek kiszivárogtatását okozta. A „valamivel, amit tulajdonban tarthatok” hitelesítésnél egy tárgy használatos. Az elektronika világában ez a tárgy tartalmazza a titkos információt, ami a jelszóhoz képest sokkal hosszabb és így nehezebben feltörhető. Itt a biztonságot a technológiai

megoldás garantálja. Gondoljunk csak bele a jól ismert mechanikus ajtózárakba: az egyszerű, olcsó zár, illetve a hitelesített zárak. Az elektronika világában a token néven ismert berendezések, például egy autentizációs kalkulátor, amely a felhasználó adatai és az idő függvényéből generál egyedi jelszavakat, amelyet a hitelesítő rendszer a saját algoritmusával összehasonlít. A birtokunkban levő tárgyakkal való hitelesítés ott bukik meg, hogy a tárgyak kölcsönözhetőek, ill. elveszíthetjük, vagy ellophatják azokat eredeti tulajdonosuktól. „Valamivel, ami vagyok” hitelesítésnél a felhasználó maga a hitelesítésre szolgáló adat. A biometria az a tudományág, amely konkrétan ezzel foglalkozik. Rengetek lehetőség tárul elénk. Íme néhány példa:

kézgeometria

fogászati kép

ujjlenyomat

ajak formája

vénák eloszlása a csuklón

fül formálya és füllenyomat

kézhőkép

bőrstruktúra

arcforma és hőképe

DNS

írisz

köröm és formái

szemretina

szag (odorant)

tudomány

38


A „forensic science” tudósai, a kriminalisztika és a bírósági szakértők rengetegszer használják ezeket a mintákat azonosításra. A biometriai adatokat a nemzeti törvény szabályozza (Szlovákiában is), a személyes adatok védelme alatt állnak, és csak beleegyezéssel használhatóak fel más célokra. A csalás rizikója mindenhol fennáll, de megfigyelt laboratóriumi környezetnél nagy pontossággal használható azonosításra. A biometriai azonosítás és hitelesítés az elektronika világában korlátolt lehetőségekkel rendelkezik. Nagy rizikó a statikus (időben nem változó) biometriák felhasználása. Bár személyes adat, mégis publikus, vegyük például az ujjlenyomatot. Bármerre megyünk ujjlenyomatokat hagyunk, így könnyen hozzáférhető a mintája. Egy otthoni 3D nyomdával egy inverz minta könnyen reprodukálható, egy makett és kevés szilikon vagy zselatin forma pedig a csaló kezére is felragasztható. A biometriánál nincs probléma azzal, mint a tárgyaknál, hogy elveszítjük vagy otthon felejtettük őket, mégis felmerülhet az eredeti minta elvesztése. Sok autógyár

39

tudomány

leállt a statikus biometria használatával, miután néhány autót a tulajdonos kezének levágásával loptak el. Akinek nem a pénz, hanem a testi épsége számít, kétszer is meggondolja, hogy ujjlenyomatra startoló autót szeretne-e. Persze integrálható az azonosított minta éléstesztje, de mi van, ha a rabló ezt nem tudja. A harmadik probléma a tulajdonos biometriájának korlátolt kordában tartása. Például, ha egy pénzügyi cég nehezen hamisítható biometriát használ (pl. retinával való felhasználó hitelesítés), biztonságosnak érezheti-e magát? E hitelesítés feltörésére nem kell más csak fizikai erőszak, a rabló a felhasználót akarata ellenére azonosításra kényszeríti, pl. erőszakkal beleteszi a szkennerbe a testrészét. A drága biztonsági rendszer megbukott egy egyszerű erőszakos behatolással. Az említett rizikók miatt a biometriai technológiák hitelesítésére kezdenek dinamikus biometriát, vagy más névvel, viselkedési biometriát alkalmazni, amely az egyed viselkedési szokásait használja alapul,


gesztikuláció

billentyűnyomás dinamikája

szemmozgás, Írisz összehúzódása

érintőképernyő lenyomásának dinamikája

ajak mozgása

kurzor mozgásának dinamikája

beszéd, szóhasználat

dinamikus biometrikus aláírás

járás

A dinamikus biometriával való azonosítás pontosságánál főleg az egyed viselkedésének stabilitása és a megfigyelt időintervallum mérvadó. Néhány kivétellel alkalmazásuk magas viselkedési labilitása miatt korlátozottan használható, inkább csak kiegészítő azonosításra alkalmas. A technológiák hiányosságai egymás kombinálásával küszöbölhetők ki. Bankkártya és PIN használata vagy távközlés esetében egy hangszín és titkos jelszóazonosítással egy kétfaktoros hitelesítést hozunk létre. Ennyi fért most bele, a következő részben a dinamikus biometrikus aláírást vitatjuk majd!

tudomány

40


Felvidéktől a csillagokig: az első szlovák űrrakéta története Nagy Bence

Hogy mi a közös egy los angelesi komplexumban és egy apró garázsban? Első ránézésre talán semmi. Az egyik helyen hatalmas felirat jelzi, hogy ez a SpaceX főhadiszállása, a másik egy eldugott kis dunaszerdahelyi műhely, ahol páran bíznak benne, hogy egyszer hasonló nagyságú ARDEA feliratot találnak majd az épület tetején. Egy dologban azonban hasonlítanak. Mindkét helyen a rakétaipart szeretnék megváltoztatni. Míg Hawthorneban a világ legnagyobb űrrakétáit fejlesztik és építik, Dunaszerdahelyen a legkisebb rakéták egyikével szeretnék elérni az űr határát.

41

tudomány

Az ARDEA (AmateurRocketDevelopmentAdventure) projekt körülbelül 10 éve, Boros Csaba doktori disszertációjának folytatásaként jött létre. Csaba hibrid rakétamotor fejlesztésből doktorált, és az egyetem után úgy döntött, ha már épített egy rakétamotort, miért ne rakna össze egy egész űrrakétát. Ennyi elég is volt hozzá, hogy elinduljon az első szlovák magán űrprogram. Hivatalosan a projekt célja egy olyan szuborbitális rakéta létrehozása, amely képes egy bizonyos hasznos terhet eljuttatni az űrbe, majd ezt épségben vis�szajuttatni a Föld felszínére. Ez elsőre kicsit


zavaros lehet, egyszerűbben fogalmazva: egy olyan rakétát fejlesztünk, ami felmegy az űrbe, felvisz például egy kísérletet és pár perc ott töltött idő után vissza is esik. Az űrben töltött rövid idő elég ahhoz, hogy fontos kísérleteket hajtsunk végre. Ez egy kevésbé ismert válfaja az űrkutatásnak, fő

előnye viszont, hogy nagyon rövid idő alatt fontos megfigyeléseket tudunk végezni. Egy ilyen rakétát létrehozni rengeteg tervezést és tesztelést igényel, ugyanis azon kívül, hogy ki kell fejleszteni a működő technológiát, rengeteg előírásnak meg kell felelni. A szigorú feltételek miatt lépésről lépésre haladunk, és folyamatosan fejlesztjük a rakétát. Ennek következményeképp több koncepció jött létre. Ezek az ARDEA Zero, ARDEA I, pillanatnyilag pedig az ARDEA II építésén és az ARDEA III fejlesztésén dolgozunk. Az ARDEA II az eddig legösszetettebb, legnagyobb rakéta a műhelyben, a feladata pedig az eddig kifejlesztett rendszerek és a mobil kilövőállás tesztelése. Lényegében ezzel a rakétával szeretnénk kigyúrni az utat az ARDEA III előtt, amely jóval túlnövi majd az elődjeit és képes lesz az ARDEA szériából elsőként elérni az űr határát. És hogy hol is húzódik ez a bizonyos határ?

tudomány

42


A szakirodalom Kármán vonalnak nevezi és 100 km magasan helyezkedik el a Föld felszíne felett. Ahhoz, hogy elérjük ezt a magasságot, egy viszonylag nagy rakétára van szükségünk. A viszonylag nagy rakéta esetünkben az ARDEA III, méreteit tekintve kb. 9 méter hosszú, mindössze 30 cm átmérőjű henger, ami közel fél tonnát nyom majd kilövés előtt. Mint minden űrrakéta, az ARDEA III is 3 fő részből áll. Ezek pedig a motor, az irányítás és a hasznos teher. A motor a már említett, Csaba által fejlesztett hibridmotor. A hibridmotor kifejezés abban merül ki, hogy a tolóerőt két, egyébként teljesen biztonságos anyag reakciója hozza létre. Ezt a bonyolult folyamatot talán egy mindennapi párhuzammal kön�nyű magyarázni. Megvan a sztori, mikor ketten találkoznak és beindul a kémia?^^ Na, az esetünkben a rakétamotorban is ugyanez történik, itt szó szerint beindul a kémia, a két érintett fél pedig a kéjgáz (dinitrogén-oxid, N2O) és egy különleges viasz. Az eredmény pedig egy nagyjából 40 másodpercig tartó égés, ami megadja a rakéta gyorsulását ahhoz, hogy elérje a 120km-es magasságot. Ez a gyorsulás kb. 8g (a földi gravitáció nyolcszorosa), tehát ha a rakétában ülnénk, nyolcszor olyan nehéznek éreznénk magunkat, mint általában. Ezek tudatában talán nem is tűnik annyira

43

tudomány

kellemesnek rakétával utazni. A rakéta másik jelentős része a hasznos teher. Lényegében a küldetés célja ezt eljuttatni az űrbe. Fontos megjegyezni, hogy ez a rakéta súlyához hasonlítva elenyésző, esetünkben kb. 10 kilóra korlátozódik. Ha jobban megfigyeljük, egy 500kg-s rakétára van szükségünk, hogy mindössze 10kg-t eljuttassunk az űrbe. Ez nagyon alacsony hatásfoknak tűnhet, viszont ha az űrbe szeretnénk jutni meg kell hoznunk ezt az áldozatot. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy honnan tudjuk egyáltalán, hogy az ARDEA III eléri az űr határát. Itt jövök a képbe én, ugyanis az én feladatom kiszámolni a rakéták röppályáját. Ez abból áll, hogy kiszámolom, hogy milyen magasra jut és mennyi idő alatt a rakéta. Ezen kívül még figyelek közben jó pár dolgot, például, hogy milyen mértékben változik a sebesség és a gyorsulás a pálya leírása közben. Ahhoz, hogy ezek a számítások létrejöhessenek, be kell iktatni pár egyszerűsítést. A legjelentősebb talán, hogy a Földet laposnak és nem keringő testnek vesszük. Ezután már elkezdhetjük összerakni a matematikai modellt. A dolgot bonyolítja a tény, hogy a rakéta kb. 40 másodperc alatt elégeti az üzemanyagot és elveszíti a tömege 90%-át. Ezt, a szakmához hűen


úgy fogalmaznánk, hogy ezáltal Newton II. mozgástörvényét úgy kell definiálnunk mint a lendület egységnyi idő alatti változását, ennek következményében bonyolult differenciál egyenletet kapunk, amelyet célszerű numerikus módszerekkel megoldani. Ez röviden annyit tesz, hogy az alapiskolás F=m*a képletet kicsit meg kell változtatnunk, ami miatt nem elég a gimis matek, hanem kicsit komolyabb egyenletet kapunk, amelyet egyszerűbb szoftverekkel megoldani, mint papíron szenvedni velük. Ami még bonyolítja a dolgokat, az az, hogy a levegő sűrűsége változik, ahogy a rakéta halad az űr felé, és ezt minden egyes méternél figyelembe

kell vennünk. Ilyenkor jön jól, hogy a számítógép számol helyettem… Ezek után, ha jól ügyeskedünk és okosan alakítjuk a dolgokat, kapunk két differenciálegyenletet, az egyik a koordinátákat írja le, azaz, hogy hol jár a rakéta, a másik pedig a rakéta és a Föld által bezárt szöget adja meg. Ha ezek megvannak, fel tudunk építeni egy olyan programot, ami lényegében magától számolja a rakéta röppályáját az előre megadott paraméterek alapján. Ez után jöhet a véget nem érő tesztelés és pontosítás más rakétákat alapul véve, majd a saját rakétáink pályáinak számítása.

tudomány

44


A katalán hlzyetről -ka-

1968. évi diáklázadások

Izsák Gergely

A II. világháború fizikailag és morálisan is lezüllesztette világunkat, befejeztével pedig megindult környezetünk és pszichénk rehabilitációja. Emellett természetesen a világgazdaság is fellendülő ívbe került. A hatvanas évekig, mondhatni minden rendben zajlott, viszont lassacskán repedezni kezdtek a status quo falai. A világtörténelem mozzanatait nem lehet egyetlen vertikális vonalra ráhelyezni, mivel téves következtetésekbe futnánk bele, viszont e rövid történelmi összefoglalóval pár globális összefüggésre felhívnám a tisztelt olvasó figyelmét. Bevezető (egy rövid historiográfiai összefoglalóval) 1968 nincs olyan távol korunktól, de annyira meghatározó mozzanata volt eszmevilágunknak, hogy számos történeti mű született erről az emblematikus évről. E cikk alapforrása a Jénai Egyetem történészprofesszorának, Norbert Freinak a munkája: 1968. Diáklázadások és globális tiltakozás. Frei gondolatmenetét is alapul véve kívánom röviden bemutatni mi is zajlott le a világunkban a 20. század derekán, főbb gócpontok bemutatásával, 45

tudomány

és hogy miben különbözött és miben hasonlított kelet és nyugat helyzete ebből a szempontból. A jénai professzor könyvén kívül még magyar nyelven megjelent munkák közül feltétlenül említést érdemel Mark Kurlansky 1968 (Egy év, amely felrázta a világot) munkája; a Krausz Tamás és Bartha Eszter által szerkesztett 1968 (Kelet-Európa és a világ); a Balázs Eszter, Földes György és Konok Péter szerkesztésében elkészült A moderntől a posztmodernig: 1968 tanulmánykötet; valamint Popély Árpád munkája: 1968 és a csehszlovákiai magyarság.


Ezeken kívül még fontosnak tartom megemlíteni Pataky Iván hadtörténeti munkáját, A vonakodó szövetségest, amely Magyarország külpolitikai tevékenységét elemzi a csehszlovákiai megszállás körül, valamint magának a megszállásnak a katonai hátterét. Nem történeti munka ugyan, de fontos kordokumentum Zdeněk Mlynář A Prágai Tavasz…és ősz c. műve. Nyugaton a helyzet változó Röviden nem egyszerű összefoglalni, hogy mi zajlott le a vasfüggönyön túl ebben az időben. A legemblematikusabb pillanatok nyugaton Párizshoz kötődnek, de ennek az időszaknak a része volt Woodstock is, ami talán máshol helyeződik el a közgondolkodásban. Az Egyesült Államokban talán először a hippik jutnak eszünkbe a hatvanas évekről, de ez a hullám nem csak zöld parkokban zajlott, ahogy esetleg a sztereotípiák tartják, hanem nagyon sok más felületen is. A fekete lakosság a mindennapjaiban érezte azt a fajta diszkriminációt, amelyet egy 20. századi európai lakos nehezen tud elképzelni. A vietnami háborúellenesség, a polgári jogok kiterjesztése, a véleménynyilvánítás szabadsága mind részét képezték annak a világképnek, amelyet az amerikai fiatalság egyre inkább magáénak érzett. Leginkább Franciaországban és az NSZK-ban volt generációs vonulata a kialakult konfliktusnak. Ezen konfliktusok közös pontok mentén is kialakultak, mint pl. a kapitalista rend kritikája, és markáns sajátosságokkal is rendelkeztek, amelyek szimbolikus jelentőségekkel bírtak. Franciaországban a katasztrofális egyetemi és internátusi

körülményekre hívták fel, többnyire sikertelenül, a kormányuk figyelmét a diákszervezetek. Nyugat-Németországban nem ennyire hétköznapi probléma állt a középpontban, hanem a náci múlttal való szembenézés, ezen belül például az egyes egyetemi tanárok elhallgatott múltja. A vasfüggönytől innen A keleti blokk országaiban is meg volt a fiatalok szerepe, de ez sokban különbözött a nyugati társaikétól. Az NDKban és Lengyelországban is voltak megmozdulások, előbbi esetében például a beatzene mellett is, de ténylegesen 1968 itt Csehszlovákiáról szólt. Amiben talán leginkább különböztek a csehszlovákiai megmozdulások a nyugatiakétól, hogy itt a politikai elit állt a változás élére. Alexander Dubček, Ota Šik és társaik célja a szocializmus megreformálása volt, ami ekkor Magyarországon is tervben volt. (A Varsói Szerződés országainak vezetői közt Dubček természetes szövetségese az a Kádár volt, aki egy sor reformot vezetett be ekkor Magyarországon. Erről bővebben az említett Pataky könyvének első négy fejezete szól.) 1968 konklúziója az, hogy az aktuálisan nagyobb hatalommal rendelkező szereplők útjába álltak azoknak a reformoknak, amelyek esetlegesen megkérdőjelezték volna helyzetüket, de voltak olyan pillanatok is, amikor lehetett még bízni a reformok beteljesülésében. A kortárs Heller Ágnes szavait idézve: „1968 azonban nem azért volt a remények éve, mert reménykedtünk, hanem mert úgy tűnt, mintha reményeink valóra is válnának.”

tudomány

46


„Egy kitömött barnamedve társaságában viszonylag jól aludtam” (Interjú Lacza Tihamérral az 1968-as prágai diákmozgalomról) Reczai Lilla A diákok helyzete a mai világban sokkal egyszerűbb, tágabb látókörrel, szabadabb mozgástérrel rendelkeznek, mint a régebbi korokban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy rengeteg lehetőségünk van, amelyeket érdemes minél előbb kihasználni, hogy később ne kelljen bánkódni az elszalasztásuk miatt. Példának okáért: számos olyan külföldi egyetem van, amelyek vállalnak cserediákokat, léteznek ERASMUS programok, amelyek számtalan lehetőséget nyújtanak a tudásbővítésre. Ám ez nem mindig volt ilyen egyszerű. Ebben az évben kerek 50. évfordulóját ünnepeljük az 1968-as diákmozgalmaknak, amelyek Párizsból, illetve a bennünket talán jobban érintő Prágából indultak el. Hogy mi volt a lényege a ’68-as prágai megmozdulásnak? Lacza Tihamér (újságíró, fordító, tudománytörténész, a Sziget a szárazföldön c. könyv írója, amely a prágai magyar diákkörről szól) volt prágai diákot, az Ady Endre Diákkör volt elnökét és a prágai mozgalom résztvevőjét kérdeztem ezzel kapcsolatban. Ha visszaemlékszik a ’68-as prágai diákmozgalomra, milyen fontos képek villannak be? Mit érezhettek akkor az ott tanuló diákok (főleg a szlovákiai magyar diákokra gondolok)? 1967-ben kerültem Prágába, ahol a Károly Egyetem Természettudományi Karán kémiát tanultam. Már 1967 novemberében–decemberében érezni lehetett egyfajta feszültséget a városban, sőt a Strahovon, ahol a legtöbb Prágában tanuló diák lakott, abban az időben tüntetésekre és rendőrségi erődemonstrációra is sor került. Jómagam az Albertovon laktam öt évig, egy 1945 végén épült fabarakkra emlékeztető, 250 férőhelyes kollégiumban (érdekes, mindmáig ugyanúgy néz ki, pedig én 50 évvel ezelőtt kerültem oda), és egyszer „strahovi agitátorok” érkeztek közénk, hogy tájékoztassanak a kialakult helyzetről. Ezt követően a legfelső pártvezetésben is 47

küvé

felgyorsultak az események, és az 1968-as esztendő szép ígéretekkel köszöntött ránk. Lemondott Antonin Novotny kommunista pártvezér és államfő, és mindenki Alexander Dubček nevét „ízlelgette”. Az első nagyobb egyetemista akcióra 1968 márciusában került sor, amikor sok ezer diák egy nagy felvonulást tartott Prága utcáin, azt követelve, hogy a parlamentben Císař oktatási minisztert válasszák meg köztársasági elnöknek Novotny helyére. A diákok nem kis csalódására a 2. világháború veteránját, Ludvík Svoboda tábornokot szavazták meg államfőnek. A prágai magyar egyetemisták szervezete, az Ady Endre Diákkör (AED) akkori vezetősége Duka Zólyomi Árpáddal az élen, elsősorban a szlovákiai történésekre fókuszált és a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubbal (JAIK) együttműködve a Magyar Ifjúsági Szövetség (MISZ) létrehozásán munkálkodott. Ez meg is alakult, ha jól emlékszem a vezetői, a már említett Duka Zólyomi Árpád mellett, Duray Miklós és Varga Sándor lettek. Viszonylag rövid idő alatt több mint 20 ezer fiatalt sikerült beszervezni. Aztán persze 1969-ben feloszlatták. Ön is részt vett a ,,felkelésben”? Hogyan viszonyult az eseményekhez? Felkelésnek semmiképp nem nevezném az 1968-as eseményeket, de kétségtelenül mozgalmas időszak volt az a néhány hónap januártól augusztusig, amikor is bevonultak a Varsói Szerződés hadseregei Csehszlovákiába, és ezzel lényegében pontot tettek a Prágai Tavasz után. Igaz még hónapokig átmeneti állapot uralkodott az országban, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a reformkísérlet elbukott. Emlékszem, 1968 őszén, már benn jártunk az őszi szemeszterben, amikor a prágai egyetemeken diáksztrájk tört ki, és tanítás helyett a kialakult helyzetről folyt a vita. A természettudományi kar dékáni


épületének nagy előadótermében szónokok váltogatták egymást a pulpituson, még a világhírű olimpikon, Emil Zátopek hosszútávfutó atléta is eljött közénk, és gyújtó hangú beszédben követelte a megalkuvó politikusok távozását a kormányból és a párt vezetéséből. Noha alig 150 méterre volt a kollégiumunk, mi az egyetem épületében töltöttünk két éjszakát, nehogy illetéktelenek elfoglalják. Nem volt éppen kellemes a hideg folyosón tölteni ezt az időt, de szerencsémre sikerült egy nagy világtérképet leakasztanom valahonnan, azzal beburkoltam magamat és egy kitömött barnamedve társaságában viszonylag jól aludtam… Még két eseményt említenék 1969-ből. Az első Jan Palach elborzasztó önkéntes tűzhalála, amely az egész társadalmat sokkolta, de az elindult visszarendeződést nem tudta megakadályozni. A másik az 1969 márciusában zajlott jégkorong világbajnoksággal kapcsolatos. A csehszlovák csapat legyőzte a szovjeteket és ez olyan eufóriát váltott ki, hogy vagy negyedmillió ember kivonult a Vencel térre. Egészen véletlenül én is belesodródtam ebbe a tömegbe, és őszintén megvallom, a heves indulatokat érezve elfogott a félelem. A tömeg szovjetellenes jelszavakat kiabált, néhányan szétverték a szovjet légitársaság (Aeroflot) Vencel téri irodájának bejáratát és egyéb atrocitásokra is sor került. Nagyon megkönnyebbültem, amikor végre sikerült kikeverednem ebből a szorult helyzetből. Alig két héttel később már Gustáv Husák lett a kommunista párt főtitkára és elindult a „normalizációnak” nevezett neosztálinista visszarendeződés. A mai diákság sokkal nagyobb szabadsággal rendelkezik (minden tekintetben), mint annak előtte. Ha lehetséges lenne, kipróbálná a diákéletet ezekben az időkben? Akkoriban az életünk egészen más mederben folyt, mi megpróbáltunk alkalmazkodni a helyzethez és a kívánalmakhoz. Aki a Felvidékről több mint 500-600 kilométeres távolságot legyőzve vállalkozott arra, hogy egy teljesen más kultúrájú közegben szerezzen tudást és diplomát, az mindenekelőtt az egyetem elvégzésére

összpontosított. Én a tanulás mellett elég sokat ügyködtem az AED-ben is, de sosem feledkeztem meg arról, hogy sikeresen be kell fejeznem a tanulmányaimat és vissza kell térnem szülőföldemre, ahol feladatok várnak rám. A mai diákoknál nem mindig érzem ezt a „felelősségtudatot”, de ma már egészen más világban élünk, bárhova elutazhatunk és még munkát is vállalhatunk külföldön, amire 40-50 évvel ezelőtt nemigen nyílt lehetőség. Aztán van még egy ok, ami miatt nem szívesen diákoskodnék a mai világban: az oktatás színvonala és az egyetemek „elvárásai” – tisztelet a kivételnek – jóval alacsonyabbak, mint egykor, emellett a fejkvóta rendszer is nivelláló hatású. A bolognai rendszert nem kellőképp előkészítve vezették be, ráadásul a természettudományok és a műszaki tudományok tekintélyét valahol már az általános- és középiskolákban lejáratták, a sok önjelölt politikai szakértő, média-kommunikátor szinte kibérelte magának az elektronikus- és nyomtatott médiumokat, felületesen vagy akár rosszul tájékozott emberek nyilatkoznak fontos kérdésekről, miközben a felkészült szakemberek véleményére ma már alig kíváncsiak. Több mint 45 éve újságíró is lennék, ezért egyszerűen elképedek, amikor fiatal kollégák sületlenségeit olvasom vagy hallom. Többnyire nem hajlandóak tanácsokat elfogadni, a bírálatokra pedig úgy tekintenek, mint egy maradi öregember dohogásaira. Üzenne valamit a mostani egyetemistáknak? A mai egyetemistáknak szánt üzenetem néhány mondatban összefoglalható: tanuljanak becsületesen, szorgalmasan és ne elégedjenek meg csak azzal, amit az előadásokon hallanak. A jó szakember egész életén át műveli magát, és a saját szakterületén kívül sok más dologgal is kellene, hogy foglalkozzon. Végül ne felejtsék el, hogy ők lesznek majd a jövő értelmisége, amelynek minden időben fontos társadalmi feladata is van, kivált egy intézményekkel nem rendelkező, gazdaságilag is gyenge nemzeti kisebbség esetében. küvé

48


Különös tett Szászi Fanni

,,kik égő néma fáklyák éjszakánkban ott világítanak’’

Pintér Lajos: Fáklyaláng


1968-ban a Szovjetunió katonai beavatkozással akadályozta meg a szocialista rendszer bukását Csehszlovákiában. 1969. január 16-án Jan Palach felgyújtotta magát Prágában, a Vencel téren. Hogy mi az összefüggés? Az akkori Új Szó ennyit írt az esetről: A prágai rendőrigazgatóság jelentette, hogy csütörtökön délután J. P., a filozófiafakultás 21 éves hallgatója súlyos égési sebeket szenvedett. Nevezett a Vencel téren eddig ismeretlen gyúlékony anyaggal meggyújtotta ruháját. A nagyobb tragédiát csak a városi közlekedési vállalat diszpécserének gyors beavatkozása akadályozta meg. A különös tett inditóokának kiderítésére megindult a nyomozás. Jan Palach levele, amelyet tettének helyszínén hagyott, megadja a választ. Közli, hogy tette a figyelemfelkeltést szolgálja és amennyiben nem teljesítik követeléseit (sajtószabadság, cenzúra eltörlése) további diákok gyújtják fel magukat. Ez nem történt meg… Kortársai közül akadtak, akik különösnek, érthetetlennek tartották radikális tettét. Mások azonban követték példáját, még

Magyarországon is: Bauer Sándor, Moyses Márton. Azok számára akik értették tettét, Jan Palach a kommunizmus elleni küzdelem egyik legfényesebb fáklyája lett. Nehéz nekünk ma megérteni, hogy hogyan szánta rá magát egy ilyen lépésre. Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy milyen gondolatok járhattak a fejében. Valószínűleg végső elkeseredettség vezényelte. Tudatosan vállalta a mártírszerepet. Élete feláldozásával próbálta meg felrázni és ellenállásra bírni kortársait. Lehet, hogy néha csak az ilyen drasztikus módszerek használnak... Haláláról már részletesebb hírt olvashattak az Új Szó akkori olvasói. A címlapon vastaggal szedett betűk hirdették, hogy meghalt Jan Palach. A cikkből kiderül, hogy mindössze húsz éves volt ez a másodéves főiskolás diák, aki történettudományi és politikai gazdaságtani tudományokat folytatott. Ezeket a tanulmányokat sosem fejezte be. Életét áldozta egy szebb jövő, a szabadság reményében. Bízzunk abban, hogy Palach tette nem volt hiábavaló. A szabad jövőért halt meg. Ez a jövő most a mi jelenünk!

küvé

50


Profile for alMA_MAter

A.M. 13. (2017/2018) 3.sz.  

A.M. 13. (2017/2018) 3.sz.  

Profile for alma_ma
Advertisement