Page 1

ALM

fői sko lás ok

és

AM

egy ete mis ták la p ja |

ATE R

20 15 /20 16 |

11 . év

fol yam , 1.

s zá m


Gólya Fun Factek

Horváth Eszti

Mint tiszteletbeli, pedigrés felvidéki egyetemista gólyák - mielőtt még belevetnétek magatokat a felsőoktatás féktelen életébe - engedjétek meg, hogy informáljalak titeket néhány jó kis fun facttel újonnan kiérdemelt létetek felől:

- Népi elnevezéseitek: gilice, czakó, koszta, gagó, eszterág - Fehéroroszország és Litvánia hivatalos madarai vagytok - Ugyanakkor 1999-ben voltatok utoljára „Az év madarai” - Figyelem, gólyaapukák, a családi életbe mindketten belesegítetek, ugyanis a gólyaszülők felváltva kotlanak tojásaikon - Az angol humor nem a kedvencetek, utoljára 1416-ban voltatok regisztrálva mint fészekrakók a Brit-szigeteken - Lengyelországban táplálékhiány miatt most már szeméttelepeken is megéltek - A szokásos piros helyett, a gólyaláb első életévetekben fekete - A közületek éppen nem szaporodó példányok rajokban kóborolnak... - Urohidrózissel hűtitek magatokat! Ez annyit tesz, hogy a kaki-pisi fehér mázként lábatokra szárad - Mint gólyák, még igencsak udvariasak vagytok, a tisztogatást csak a fészeknél végzitek, üdvözlésképpen pedig az éppen befutó gólyatársatokra kelepeltek és főhajtással is megtisztelitek Ennyi lett volna a kezdőcsomag számotokra, pelyhedző tollú kis gólyák, fel hát a gímesi gólyarajzásra, ahol minden bizon�nyal a tojáshéj is lekerül a feneketekről.

Lapigazgató: Kotiers Róza | Főszerkesztő: Paluska Zsuzsanna Nyomdai előkészítés, grafika: Fülöpi Gergely Irodalmi szerkesztő: Mucha Attila Szerzők: Bódis Attila, Bógyi Csilla, Csikós Tamás, Czímer Gábor, Hipik Anna, Horváth Eszter, Izsák Gergely, Juhász Anita, Kiripolszky Misel, Mázik Orsolya, Nagy Krisztina, Olláry Ildikó, Reczai Lilla, Ryšavý Pál, Varga Bianka | Nyelvi korrekció: Mázik Orsolya Nyomtatja: AZ Print | Kiadó: Diákhálózat - Študentská Sieť Elérhetőségek: Diákhálózat - Alma Mater, Klariská 7, 811 03 Bratislava | Írj nekünk: almamater.dh@gmail.com Keress: www.diakhalozat.sk | Facebook: www.facebook.com/diakhalozat 2/2015 | IČO 00 602 515 | EV 2194/08 Megjelenik 1500 példányban, negyedévente.

ISSN 1339-102X

Realizované s finančnou podporou Úradu vlády SR – program Kultúra národnostných menšín 2015 A folyóirat a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának - Kisebbségi kultúrális támogatások 2015 programjának - anyagi támogatásával készült.


> Gólya Fun Factek > Toleranciával a teljesség felé > Diákhálózattal az őszi szemeszterbe! > Szakgyak Túr > A szerelem nyara > Lesz még Bősön menekülttábor! > A gyűlölet > Ember(ek) az embertelenségben > Határon innen és túl > Szíria sebei > Hogyan lettem szivárvány? > A New York - Budapest metró > Irodalom > A kétely > Irodalmi ankét a toleranciáról > „Legyen bennetek elég alázat a zene iránt” > „Az alkotás számomra valamiféle néma sikoly...” > Curly Crux > A rádió... na de milyen nyelven? > Újabb átvett amcsi szokás > Kirakat veled mindent a KIRAKAT! > Szól a rádió > „Az otthon lehet egy sátor...” > Két kérdés a toleranciáról > Elnökváltás a Pozsonyi Magyar Intézet háza táján > Cséfalvay András fotóriportja

2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 30 32 34 36 38 40 42 42 43 44 46 48 50


Toleranciával a teljesség felé Paluska Zsuzsanna

Amikor felmerült bennem, hogy a szeptemberi Alma Mater témája a tolerancia és az intolerancia legyen, egy kicsit belenevettem a markomba, hogy hát majd jól feladom a leckét a cikkíróknak. Meg persze magamnak is, mert mi van akkor, ha a nagy “toleranciáskodásban” senki nem meri kifejteni a véleményét, és úgy igazán meg-, oda- és kimondani, hogy mit is gondol. Aztán meg az volt az érzésem, amikor a sorra érkező írásokat elkezdtem olvasgatni a lapzárta környékén, hogy ezek az írások olyanok, mint egy ilyen nagy-nagy felkiáltás a világ meg a társadalom felé, hogy a fenébe is, miért olyan nehéz a 21. században toleranciát gyakorolni, miért olyan nehéz kitapogatni a tolerancia és az intolerancia határait, mitől

4

vezércikk

és hova távolodunk el, és mikortól nem tudjuk eldönteni, mi helyes és mi nem az? Mióta ilyen labilis az értékrendszerünk? Szóval nehéz kérdésekre keressük a választ a kisközösségünkben, a Felvidéken, a Kárpát-medencében, Európában, a világon – és az Alma Materen belül. Weöres Sándor A teljesség felé című könyvében azt írja a közösség-gyűlöletről: “A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzőbb tünete: gyűlölködés valamely közösség iránt. Minden baj okai a zsidók, vagy: a katholikusok, vagy: a pénzemberek, stb.: a gyűlölt közösséget tönkre kell tenni és minden rendbejön. Indulatos kifakadások az


illető embercsoport ellen, de lehetőleg olyankor, ha kellemetlenség nem lehet belőle. S a gyűlölet a gyűlölt közösség egy-egy tagja iránt lényegesen kisebb, mint az egész közösség iránt; a közelebbi jóismerősök kivételek, csak a többi tűzrevaló. Efajta gyűlölködés igen könnyen fertőződik, mert a balsikereink okozta keserűséget és csalódást egyszerűbb és kényelmesebb egy-egy általános indulatrohammal levezetni, mint önmagunkat ellenőrizni. Valójában nincs olyan embercsoport, melyet gyűlölni indokoltabb volna, mint például a kövéreket, vagy a magastermetűeket. Gyakran kérdezd meg önmagadtól: "Van-e olyan közösség, vagy egyén, akit kéjjel bántanék?" S ha van: kutasd ki bántási-hajlamod okát; észre fogod venni, hogy az igazi ok sosem az illetőben van, még ha talán csakugyan kellemetlenkedett is neked, hanem önmagadban, teljesületlen vágyaidban. Bosszúállással, vagy tétlen gyűlölködéssel semmit sem javítasz, viszont saját lelkületedet megmérgezed vele.” Úgy gondolom, hogy nem oktalan az író feltételezése, mikor azt írja, hogy ha képtelenek vagyunk elfogadni másokat, akkor valójában saját magunkkal nem tudunk szembenézni, és a magánéletünkben, a kapcsolatainkban is olyan hibák szúrnak szemet másokban, amikhez valamilyen szinten nekünk is közünk van, amelyekkel mi is küzdünk. A régebben még homogénnek mondható társadalmak az utóbbi ötven év során olyan szinten heterogenizálódtak, hogy nagyon nehéz fenntartani a különböző kultúrájú, más hagyományokkal és szokásokkal, elvekkel, értékekkel rendelkező, a csoportokon belül is szétvált rétegek közti harmóniát. Márpedig a béke csak akkor létező és megélhető, ha az egyén, illetve a csoport elsősorban önmagát képes elfogadni és megszilárdítani, ezek után pedig képes más véleményeket akceptálni és kompromisszumot kötni. Mert ha az egyén véleménye rendíthetetlen alapokon nyugszik, akkor nem fél attól, hogy külső beavatkozással az kibillenthető, hogy valaki van olyan erős, hogy elvegye tőle. Amikor egymással ellentétes nézetek – legyen

szó vallási meggyőződésekről, politikai véleményekről, vagy akár csak egyszerű kisebb, gyermekkorunkban belénk nevelt szokásbeli különbségekről – hirtelen megrendíthetőnek érzik létjogosultságukat, azon nyomban erőszakhoz folyamodnak. A probléma talán ott rejtőzik, hogy a média megpróbálja belénk sulykolni azt az elképzelést, hogy kötelező egyformának lennünk, a valóságban azonban pont a sokszínűség és a különbözőség tartja fenn az egységet, amelyben gyönyörű élnünk. Ha természetes folyamatként kezeljük, és merjük felvállalni a másokkal való konfrontálódást, akkor könnyebben kialakíthatjuk saját nézeteinket is, ekkor vállaljuk a csiszolódás veszélyeit és jótékony hatásait is, valamint megtanuljuk meghallgatni és elfogadni a másik véleményét. Hiszen a tolerancia szót emlegetve a legtöbbünknek olyan súlyos dolgok jutnak eszébe, mint a háborúk, a migráció, a kisebbségek, a vallási különbségek, az emancipáció és a feminizmus, anélkül hogy belegondolnánk, ezeknek a fogalmaknak milyen lecsapódásuk van a mindennapi életre. Talán a korra jellemző gyors információáradat is az oka annak, hogy nem jut időnk a különböző oldalakról minket érő ingerek felülvizsgálására, és egy szubjektív, ámde megalapozott és nem téves adatokon nyugvó vélemény kialakítására. Egy réges-régi társadalomismeret-órán tanultuk, hogy még mindig azon folyik a vita a szociológiában, hogy a konfliktusok vagy a konszenzusok viszik előre a világot. Szerintem valójában az egymás és a saját maguk erőforrásaival tisztában levő felek között létrejövő konfliktus és a később megszülető konszenzus – amely a 21. században számomra inkább tűnik egyelőre meddő felületi kezelésnek – vezet a fejlődés és a haladás felé. Kívánom, hogy a most kezetekben tartott újság nyújtson számotokra sok hasznos és tanulságos információt, formáljatok véleményt és fogadjátok el a miénket, hogy így együtt léphessünk a teljesség felé vezető útra!

vezércikk

5


> Diákhálózattal az őszi szemeszterbe! Gólyák, felsőévesek, figyelem! Tudjatok meg most mindent a Diákhálózat 2015-ös őszi szemeszteréről. Karikázni a meglátogatásra váró programokat színes filccel nagyon is ér. A Diákhálózat 1991 óta fogja közre a szlovákiai származású, magyar ajkú diákokat. A közel huszonöt év során kilenc egyetemi városban alakult tagszervezetünk, összesen három országban: Szlovákia, Csehország és Magyarország. Céljaink között szerepel az érdekvédelem, az oktatás, valamint a kultúra megfelelő terjesztése közegünkben. A szemeszter jobbára minden tagszervezetnél közös sörözéssel, elsőstoborzással kezdődik. A prágai Ady Endre Diákkör már hagyománnyá vált „krónika-fejbekólintással” és „féllábon kancsóból ivással” avatja gólyáit, a brünni Kazinczy Ferenc Diákklub pedig a decemberi Mikulásbuli keretein belül teszi teljes jogú taggá elsőseit – természetesen feladatteljesítés fejében, de nem lövöm le a poént! Fontos tudnivaló azoknak, akik szívesen olvasnak remek írásokat, hogy a KAFEDIK adja ki a brünni magyar diákok különbejáratú lapját, a Sárga Szamarat. A prágai AED felelős a Márciusi Mulatságok megszervezéséért, amely azon túl, hogy Prágába vonzza megemlékezni a felvidéki diákok színe-javát március 15-ről,

rengeteg közös programot is biztosít arra, hogy jobban megismerhessünk egymást. Kötelező prágai akció, részt venni erősen ajánlott. A pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub nyílt gyűléssel, játékesttel és ingyen borral nyitja a szemesztert, amit általában elsőstalálkozó követ valamelyik belvárosi kiskocsmában. A JAIK talán legfontosabbnak betudható programja ugyan kicsúszik a téli vizsgaidőszak végére, de annál jobb, hisz nem másról van szó, mint a Bálint-napi diákbálról. Nem csak pároknak! Bátran járj nyitott szemmel a parketten! ;) Aki úgy dönt, Kassán folytatja egyetemi tanulmányait, mindenképpen keresse fel a KIKELET Kassai Ifjúsági Közösséget, különben olyan élménybeszerző körutakról marad le, mint a Retro-, esetleg Karaoke-estek. Az ország keleti csücskében tanuló diákok számára kiemelten fontos a magyar kultúra megőrzése, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Költészet Napja apropóján szervezett kultúrprogramok, a helyi Magyar Dal Napja, vagy a fő attrakciónak is

Bilás Zsuzsi

6

aktuális


diákhálózat 2015-2016 titulálható KIKELET Magyarbál (még ősszel), és a Hagyományos Kassai Magyar Bál – a JAIK-hoz hasonlóan februárban. Ha Nyitra felé veszed az irányt, pakolj túracipőt, mert tuti, hogy valaki úgyis felcibál a Zoborra, nincs menekvés – persze ez nem jelenti azt, hogy szükség lenne menekülési tervekre. Ugyancsak ajánlott sportembernek lenni, ha tartani szeretnéd a tempót a jugyikos szűzlyányokkal (és gardedámjaikkal, persze), mert Nyitrán mindig pezseg a magyar diákélet. Az Őszi Ifjúsági Napoktól kezdve, a kézműves KREA-teameken, a SzóJákon (Szórakozz játszva!), Impróesteken keresztül eljuthatsz egészen a JUGYIK ALTERig, aminek őrültebbnél őrültebb programjairól szólni sem merek. Na, jó: a Vers, mindegy kinek valószínűleg a legszürreálisabb dolog a világon… tapasztaljatok! Ja, és ki ne hagyjátok az őszi Jugyik-bált sem!

A komáromi Jókai Mór Diákkörre legjellemzőbb talán a Hol a bor? borkóstoló-sorozat. Koncertek, útibeszámolók fulladásig a JóMóD-dal, egyetlen magyarországi tsz-ünk, a Kaszás Attila Diákkör pedig HaviSörrel, HaviSzalonnal vár titeket, ha nem szeretnétek beleveszni a budapesti diákéletbe. Kisebb tagot számláló tagszervezeteink a nagyszombati NDK, illetve a még jócskán gyerektopánban tipegő, besztercebányai székhelyű Mikszáth Kálmán Diákklub. Félreértés ne essék a MIKÁD korát illetően – néha úgy suhannak el a veterán tsz-ek mellett, mint a profi síelők. Szó szerint. Ki ne hagyjátok a MIKÁD sítúrát a tél folyamán! A Nagyszombati Diákklub pedig azon túl, hogy az egyetlen magyar szervezet a városban, maga a nyugalom szigete – gyulásparti, sör, játékestek, kiruccanások.

A programok pontos dátumaiért figyeljétek a Diákhálózat, illetve tagszervezeteitek Facebook-oldalát. Garantáljuk, ha velünk tartotok, eseménydús lesz a 2015-ös őszi szemeszter!

aktuális

7


Bógyi Csilla

> SzakGyak Túr Hogy mi is az a SzakGyak Túr, és miért jött létre, azt igazán csak azok érthetik meg, akik már részt vettek egy szakmai gyakorlaton. Egy biztos, hogy amit nekem adott a 2014-es Paksi SzakGyak, azt mindenki megirigyelné, sőt akinek mesélek róla, irigykedik is.

Bár tavaly tavasszal az utolsó pillanatban döntöttem el,

Végül idén nyáron elérkezett a nagy nap, hogy a felvi-

hogy jelentkezek a SzakGyakra, pontosabban a Paksi

déki csapat kerekedjen fel a nagy útra, Kolozsvárra.

Atomerőmű által kínált lehetőségre, kicsit sem bánom.

Reggel bepattantunk az autóba, amelyet megpakoltunk

Ez a gyakorlat nem csak szakmailag adott sokat, de em-

mindenféle jóval, meg persze a vándorkarddal. Alig vár-

berileg is. Hat felvidéki és hat erdélyi ember vesz rész

tuk, hogy megérkezzünk a célhoz. Hosszú út után végül

általában ezen az akción. Olyan személyeket ismertem

elértünk Kolozsvárra. Régóta nem láttuk egymást, így

meg, akikkel bármikor, bármiről el lehet beszélgetni.

mindannyian nagy öleléssel fogadtuk a másikat, majd

Csapatunk mindig jókedvű, és legtöbbször nagy kacaj

egy rövid szusszanás után már repkedtek a poénok,

hallatszik köreinkből. Mindannyian megegyeztünk ab-

nyitódtak a sörösüvegek, és ahogy azt már Pakson

ban, hogy barátságunk nem érhet véget a gyakorlat

megszoktuk, szórakoztunk, beszélgettünk. Átbeszéltünk

után. Ekkor jött az ötlet, hogy vagy Erdélyben, vagy

mindent, amit személyesen vagy a skype-konferenci-

Felvidéken (esetleg Csehországban), de minden évben

ákon nem sikerült. Másnap aztán túráztunk egy kicsit.

találkoznunk kell. Utunkat kíséri és biztosítja a „vándor-

Meglátogattuk a Tordai-hasadékot. Aztán elindultunk a

kard”, amin ott virít mindannyiunk neve, és persze a

hasadék tetejére, annak ellenére, hogy nekünk, alföldi

találkozások helyszíne és dátuma. Paks után ez a kard

gyerekeknek, nem igazán megy a „hegymászás”. Meg-

Erdélybe vándorolt. Ezután kollégáink októberben nagy

lestük a kolozsvári Magyar Kémiai és Vegyészmérnöki In-

örömünkre meglátogattak minket Brünnben, a KAFEDIK

tézetet, ami nekem mint szakmabelinek igazán tetszett.

45. születésnapján.

Rövid ideig elidőztünk az egyik laborban, majd megdézsmáltuk a héliumkészletet, mert ugye nincs is jobb, mint

8

aktuális


egymás magas hangján nevetni. Az ott töltött idő alatt

Ez a SzakGyak Túr, pár fiatal, akik találkoztak 12 napra egy

még ellátogattunk egy régi sóbányába, ahol lehetőségünk

gyakorlat keretein belül, 600 km-re egymástól és továbbra

adódott csónakázni is. Ami viszont a legélvezetesebb volt,

is próbálják tartani a kapcsolatot. Persze mondhatnák az

az egyértelműen a társaság, hiszen miattuk mentünk.

emberek, hogy könnyű dolgunk van itt a XXI. században,

Minden reggelit egy kávézás követett, meg ugye a hozzá

de valljuk be, semmilyen közösségi csatorna nem adja

tartozó dumapartik. Gulyásfőzés, sörözések, nevetések –

vissza a személyes találkozás örömét. Ezért ha minden jól

legrövidebben így lehetne leírni az ottlétünket.

megy, az új évet majd együtt köszönti a banda, itt, Felvidéken. CSAK GYERTEK MÁR!

aktuális

9


A szerelem nyara Az elmúlt öt évben mintha le lettem volna árnyékolva, mintha egy íj lettem volna, amit öt hosszú éven át feszítettek volna, és Gombaszögre lőtték volna ki velem a bulizás nyilát. Ilyen hangulatban zajlott a készülődés. Mindenből bevásároltunk, ami kell, meg abból is, ami nem. Elhatároztuk, hogy ez a szerelem nyara lesz, és ez sok tekintetben be is jött. Na de ne szaladjunk előre ennyire. Megérkeztünk egy kalandos autóút után, és beregisztráltunk. Mivel sajtósok voltunk – csak a sátorjegyet kellett megvennünk. A sátorhelyek a fák között helyezkedtek el, jótékony árnyékot vetve minden reggel a másnapos táborozókra. Levertük a sátrat, és azonnal felfedezőútra indultunk. Az első utunk a Médiasátorba vezetett, mivel mi is itt dolgoztunk. A sajtósok már keményen dolgoztak, ők már egy nappal előbb itt voltak. A Gorilla Bar volt a következő megálló, ahol mindennap

10

aktuális

jókat ettünk. Betértünk a Chillout sátorba is, ami szinte második otthonunkká vált. Mindig ott pihentük ki az előző nap fáradalmait, és ott is ismerkedtünk. De minden éjjel ott buliztunk a nagyszínpad előtt, amely a második nap készült el. Már az első nap hétszáz embert regisztráltak a szervezők, ami azért nem semmi egy felvidéki fesztiválon. Az első este a ZSEB és a Kicsi Hang lépett fel, és mindenki imádta őket. Másnap az alternatív zenéé volt a főszerep, amit a Kaukázus együttes koronázott meg. Harmadnapra eléggé kevert előadássorozatot hoztak a szervezők. Az undergroundot a Hiperkarma képviselte, amely egy formabontó bulival köszöntött minket. Azután a Brains zúzósan vegyítette a rappet a rockkal. A végén pedig a Jóvilágvan jött. Volt közös éneklés az Allstars felépőkkel egy szám erejéig, az instrumentális rész alatt pedig Laboda Robi


slammelt egy hatalmasat. És a csúcspont még nem is ez volt. A koncert vége felé trikókat dobáltak a közönség soraiba, aki elkapta, az felmehetett a színpadra, és ekkor derült ki a turpisság: a trikókon betűk voltak, amiket sorba állítva kijött a JÓVILÁGVAN felirat. A negyedik, pénteki nap volt a legfurább, ugyanis életemben először írtam bandáról negatív kritikát, és sokaknak tetszett is. Aznap ismertem meg az azóta kedvenc koncertzenekaromat, a Musí byť nevű formációt. A buli igazi „rock-ragnarók” volt, egyfajta totális színház, amely elrepített minket a Valhallába, hogy aztán csodás tájakról visszatérve meséljünk. A szombat a teltházas bulik éjjele volt, már ha lehet szabadtéren teltházról beszélni. De

tényleg, amerre a szem ellátott – mindenütt emberek. A Csík zenekar és a Kowalsky meg a Vega hozott össze egy fantasztikus bulit, amire mindenki várt. Az utolsó napon a Szlovákiai Magyar Dal Napján győztes együttesek léptek fel: a Foxies, a Spliff 447 és az Egy pohár citrom. Őket követte a Rómeó Vérzik, majd a Ghymes fejezte be a fesztivált. Őrületes volt az egész hét. Sírtam, szerettem, csókolóztam, táncoltam, de a legjobb az volt, hogy elengedhettem magam, ahogy mindenki más körülöttem, és ez egy apró, kimondatlan titok volt, amiről mindenki tudott, és élveztük, hogy nem mondjuk ki, hanem csak látjuk egymás huncut mosolyában. Gyertek el jövőre Gombaszögre, ha tudtok.

Bódis Attila

aktuális

11


Lesz még Bősön menekülttábor! Nagy Kriszta Az idei év egyik legmenőbb szava is lehetne akár: MENEKÜLT. Halljuk a rádióban, nézzük a tévében, látjuk a saját szemünkkel, ha átruccanunk Győrbe vásárolgatni. Tapasztaljuk a tömegközlekedésen, elmegyünk mellette az út szélén és néhányunk majd összefut vele a szomszéd utcában is. Mert jönnek, vagy már itt is vannak, de sokan valamiért már elfelejtették, hogy nem ez az első alkalom.

12

Bős, a csallóközi nagyközség augusztustól befo-

szavaztak, és ami még fontosabb, érvényesen

gadja ezeket a bizonyos MENEKÜLTEKET. Hús-

szavaztak, ami szlovákiai viszonylatban, valljuk

vér embereket, akik valami elől menekülnek,

be, nem kis dolog. Ám bármit is tettek, elérni

valami szerintük jobb felé. Remélik, hogy ez a

sajnos nem értek el semmit.

szlovákiai kis kiruccanás csak egy rövid kitérő a

Szomorú, de sokat elárul ez az országunkról. A

kitűzött cél felé vezető göröngyös úton. De vajon

polgárok a referendum hivatalos eszközéhez

van erre garancia?

nyúlnak. Az államurak tudtára hozzák akaratu-

Épp ezt kérdezi az a több mint ötezer, többnyire

kat, ami jóformán inkább kívánságnak, kérés-

felháborodott vagy éppen értetlen bősi állampol-

nek tekinthető, mert a félelmüket tolmácsolja.

gár, aki tehetetlenül várja a régi-új menekült-

Mégsem történik semmi. Állambácsi egyszerűen

tábor megnyitásával járó változásokat. Mert,

lezárja mindezt: ez már el volt döntve és slus�-

lássuk be, tehetetlenek. Amit tehettek, már meg-

sz-passz. Mi, egyszerű bősiek meg csak egymás-

tették. Petíciót írtak, referendumot hirdettek,

hoz intézhetjük költői kérdéseinket, úgymint:

Közélet


Vajon miért éppen MI? Miért éppen hozzánk

is egy fontos cselekedet. A gond csak az, hogy a

jönnek? Ha annyira jönniük kell, miért nem fo-

sok észérv ellenére is a mai emberben nagyobb a

gadja be őket inkább a mélyen tisztelt Kaliňák

félsz az ismeretlentől, mint idáig bármikor, így

miniszter úr, valamelyik pozsonyi villájának

nehezebb elfogadni a valószínűsíthetően bekö-

vendégházába?

vetkező változásokat.

Persze ez csak a belőlünk szóló düh, semmi más.

Félre ne értse senki! Nem vagyunk mi szívtelen,

Dühösek vagyunk, mert nekünk kell szembenéz-

rasszista, ítélkező népek. Mi is látjuk, hogy mi

nünk az ismeretlennel. Ismeretlen emberekkel,

folyik azokban az országokban, ahonnan ezek

és az ő teljesen idegen kultúrájukkal és szokása-

az emberek elmenekültek. Látjuk, hogy sokuk

ikkal. Talán jogos a düh, talán elhamarkodottan

mindent hátrahagyva, karján gyermekével gya-

ítélkezünk. Ámde mi másra is számíthatott a

logol végig fél Európán. És igen, ez sokunkat el is

mélyen tisztelt közvélemény, amely a petíció- és

gondolkoztat.

referendumügy kipukkanása óta igyekszik ros�-

De az éremnek van egy másik, sötétebb oldala is.

sz színben feltüntetni minket, csak azért, mert

Mert mindennapos az is, hogy verekedésekről,

nemes egyszerűséggel nem vagyunk hajlandó-

erőszakolókról, terroristákról hallunk híradáso-

ak mosolyogva, tárt karokkal befogadni ötszáz

kat. Olvassuk a sok különböző, többségben nega-

vadidegent. És még csak nem is az háborít fel

tív bejegyzést a közösségi médiában. És van az a

minket a leginkább, hogy ez történik, hanem

pont, mikor mindezt végighallgatva, vagy átol-

az, hogy az égvilágon senki nem tudatta velünk

vasva neked is összeesküvéselméletek születnek

mi várható, egyszerűen kész tények elé lettünk

a fejedben, és már nem a gyermekét karjában

állítva.

tartó jobb életkörülmények felé futó édesanya

Adódik a feltevés, hogy talán kiérdemeltük ezt a

képe lebeg a szemed előtt, hanem már a lányo-

becses feladatot. Talán évekkel ezelőtt annyira jó

kat erőszakoló, feltehetően terrorista szándékkal

házigazdái voltunk a hozzánk érkezett jugoszláv

érkező fiatal férfit látod. Akiről feltételezed, hogy

menekülteknek, hogy nem is volt kérdés odafent

csak veszélyt jelenthet rád, így minél távolabb

a nagyrabecsült parlamentben, hogy újfent Bős

akarod tudni szeretteidtől.

lesz a tökéletes befogadóhely, csak épp most az

Szomorú és beteg helyzet ez. Kételkedünk, kép-

Ausztriából átvett párszáz menekültnek.

telen forgatókönyveket gyártunk a fejünkben,

Értjük mi, hogy van ez a kihasználatlan épü-

egyetlen egyszerű okból: TUDATLANOK vagyunk.

letkomplexum, amiben már azelőtt is megfért

Az embernek nagy a képzelőereje, és ha csak

egymás mellett sok másfajta ember, így épp

információtöredékeket kap, könnyen kiszínezi

megfelel a célnak. Értjük mi azt is, hogy ezzel,

a történetet. Kiszínezi azt, és sajnos legtöbbször

hogy átválaljuk ideiglenesen ezt az ötszáz sze-

nem épp a legszivárványosabb módon. Ez az,

mélyt, valamilyen szinten tehertelenítjük nyu-

amin változtatni kéne, és talán akkor békében

gati szomszédunkat. És értjük azt is, hogy ez

mennénk el egymás mellett a szomszéd utcá-

emberjogilag és nem mellékesen diplomáciailag

ban, Én és a Menekült.

közélet

13


A Gyűlölet gerizsak „Egy pasi kiesik az 50. emeletről. Miközben zu-

a párbeszédre könnyen kudarcba fulladhat,

han, azt mondogatja, hogy nyugtassa magát:

mivel nem tesznek különbséget a kettő között.

»Eddig minden rendben. Eddig minden rendben.

A nagypolitikai retorika pont az, ami változtat-

Eddig minden rendben.«“- mondja Hubert Vin-

hat azon, hogy a migrációs kérdéshez az adott

centnek A gyűlölet c. filmben, ami egy külváro-

állam polgárai hogyan fognak viszonyulni. Mi

sokban élő első, másod- vagy harmadgenerációs

a helyzet minálunk? Hogyan kommunikál a

bevándorlókról szól. „Nem a zuhanás számít,

politikai “elit“, és hogyan viszonyulnak ehhez a

hanem a leérkezés“-folytatja.

civilek? „Szlovákia és Magyarország között ég és föld a

14

Európa a kulturális identitások harcmezejévé

különbség, hiszen a magyar kormány kikérte

kezd válni, legalábbis sokan ténylegesen harc-

polgárainak véleményét, hogy mi legyen az ál-

nak képzelik el ezt. Tulajdonképpen egy kihívás

láspontja a menekültüggyel kapcsolatban“- akár

előtt állunk, hisz kontinensünkön egy olyan

ezt is írhatnám, és félinformációkkal nem is

migrációs hatás van jelen, amire az újkori tör-

lenne gond bebizonyítani ezen állítás helyessé-

ténelemben még nem volt példa (nem lehet a

gét. Persze, akkor a konzultációra a terrorizmus-

II. világháborúval, esetleg 56-tal összehasonlíta-

ról úgy kéne nézni, mint egy hiteles felmérésre.

ni, mivel hibás következtetéseket vonna maga

Viszont ha ez hiteles, akkor valami nagyon nagy

után). Milliók indultak és indulnak útnak, hogy

baj van a társadalommal, hisz az eredmény si-

hátrahagyják hazájukat. Ennek ugyebár két

ralmas (a manipulatív kérdőív megtette a ha-

oka lehet: 1., háború, üldöztetés, lsd.: Szudán,

tását). A felmérésre hivatkozva pedig legyártot-

Szíria, etc.; 2., gazdasági okok. Az európai álla-

ták a méltán híres billboardjaikat, amit most

mok kormányai ezeket retorikájukban sokszor

már Szíriába és egyéb háborús övezetekbe is

összemossák. Ezért mindennemű próbálkozás

exportálni szeretnének, hogy Magyarországra

közélet


ne gyertek. Persze nem csak nagyplakátokon

hogy a magyarok xenofóbok. A kutyapárt a vas-

folyik a gyűlöletkeltés, hanem a neten, tévében

tagbőrrel továbbvitte az abszurditást, amit a

és a rádióban is. Ez az országnak 380 milliójába

kormány ihletett (pl.:„A bevándorlók nem dol-

(vagy többe is) került. Lassan már nem lep meg

goznak és elveszik előlünk a munkát“), kigú-

semmi, de ezekkel a plakátokkal, és utána a ke-

nyolva evvel a retorikájukat. Böjte Csaba pedig

rítéssel sikerült elérniük, hogy hátast dobjak.

egy igazán keresztényi megoldásra hívta fel a

Annyira büszke Magyarország, hogy ők verték ki

figyelmet. Szlovákiában nem olyan erős a hang-

az első téglát abból a falból, ami szétválasztotta

súly a migrációs hullámon, sőt a kormány még

Európát, erre felépítenek egy falat. Nonszensz,

hasznot is próbál húzni belőle azzal, hogy Bősre

ami Magyarországon folyik. Ehhez a kényes

tesz egy menekülttábort, ahova az osztrákoktól

kérdéshez ilyen durván hozzáállni! Svédország-

jönnének menekültek bizonyos pénzért cserébe.

ban és Németországban is már kezd feszültté

Ennek Bős nem örül, annak meg végképp nem,

válni a helyzet (épületeket gyújtanak fel, ahova

hogy a népszavazást a kormány figyelmen kívül

migránsokat szerettek volna elszállásolni), pe-

hagyta.

dig ott a kormány nem áll ilyen agresszíven egy

Legnehezebb, hogy a menekülteket véres hor-

ilyen kényes ügyhöz. Nem csak ez, de ez is hoz-

dáknak tekinti a közvélemény, akik vallási fa-

zájárult ahhoz, ami az országban folyik (meg-

natikusok is. Ahogyan minden romát elköny-

fenyegetik, aki segít a migránsokon, csoporto-

velnek tolvajnak, úgy minden migráns bűnöző

san támadnak meg bevándorlókat, bajjerzsóti

és terrorista. Az emberek fejében összefonódó

akármelyik írása, etc.). Európa kihívás előtt áll,

fogalmakat ki kell bogozni. Persze a most érke-

és Magyarország nem tud felnőni a feladathoz,

zők integrációja az európai társadalomba nem

csak a pártok számolják, milyen nyilatkozat

lesz zökkenő- (fájdalom-)mentes. Viszont eddig

hoz több szavazatot. Persze ne általánosítsunk,

minden rendben.

közélet

15


Ember(ek) az embertelenségben...

Indulatok és észérvek Olláry Ildikó

16

közélet


A rendhagyónak ígérkező előadás a szokottnál

Féltenünk kell az értékeinket, védeni az ottho-

jóval több érdeklődőt vonzott a terembe. Az új-

nunkat, és nem alhatunk többé nyugodtan?

ságíró még utoljára leellenőrizte a prezentáció-

Az első menekültcsoportok érkezése óta mást

ját, majd egy mély lélegzetvétel után belekezdett

sem hallani, mint hasonló találgatásokat. A

a mondandójába.

téma a közösségi média területén olyannyira

,,Amikor a híradóban riportot mutatnak be

felkorbácsolta a kedélyeket, hogy ha az emberek

egy katasztrófa sújtotta területről, egy háborús

egy kis szörnyülködésre vágynak, horrornézés

övezetről vagy egy elmebeteg ámokfutóról, az

helyett ajánlatos inkább facebookozniuk. Hamar

emberek szörnyülködve bámulnak, majd némi

rájöhetnek, hogy az ott zajló interakciók legalább

együttérzés tanúsítása után felugranak a kana-

annyira kétségbeejtőek, mint maga a helyzet ki-

péról, hogy bedobjanak egy szelet pizzát. Tisztá-

látástalansága. Kezdve a rémhírek terjesztésé-

ban vannak vele, hogy ez nem csupán egy félresi-

vel, a bevándorlók átkozásával, a ,,Haláltáborba

került film forgatókönyve, mégsem tudatosítják.

velük!“ kategóriájú mémek posztolásával és az

Aztán egyszercsak történik valami a világban.

összes félelem generálta megnyilvánulással,

Valami, több ezer kilométerrel arrébb, ami olyan

melyekhez százasával özönlenek a kommentek.

súlyos következményeket von maga után, hogy

Szidásból, anyázásból a legtöbben már doktori

az már rájuk, európaiakra nézve is vészjósló.

disszertációt írhatnának, arra viszont egyikük

Melynek következtében kénytelenek

búcsút

sem képes magyarázatot adni, hogy mi értelme

venni az eddig meglévő biztonságérzetüktől, és

a viszálykodásnak, ha tulajdonképpen közösek

szembenézni a ténnyel: ők sem kivételek a rossz

az érdekeik. És bár elkeserítő a tény, de jobb

dolgok alól.

hamar felismerni: az ember szidhat, anyázhat,

Bevándorlók, menekültek, migránsok. Em-

vagy éppen kedélyeket csillapíthat; a helyzet

berek ezrei kelnek át nap, mint nap Európa hatá-

normalizálódása érdekében nem tehet semmit.

rain, és ha ez a szám továbbra is ilyen méreteket

Egy ilyen mértékű probléma megoldása ugyanis

ölt, annak visszafordíthatatlan következményei

messze túlmutat a hatalom nélküli ,,kis embe-

lesznek. Vannak köztük, akik már megjárták a

rek“ hatáskörén.

poklot, és vannak, akik elővigyázatosságból me-

A pánik és a félelem normális reakciók, de ne fe-

nekülnek, egy viszont mindannyiukban közös:

ledjük: az indulatainkon uralkodni kell. Nem árt

egy jobb élet reményében jöttek a kontinensre.

ugyan ébernek lenni, ám egy ismeretlen csoport

Az európaiak, akik idáig csupán a széles képer-

kollektív megítélése a lehető legnagyobb éssze-

nyőjükről szemlélték az eseményeket, pedig mit

rűtlenség. Egy percig se hagyjuk magunkat félre-

tesznek? Természetesen reflexből pánikba es-

vezetni azáltal, hogy valaki attól számít erősnek,

nek. Már eddig is elég gondjuk volt a befizetet-

hogy képes a gyengébbet eltiporni, vagy az erejét

len számlákkal, a magas lakbérrel, meg hogy a

fitogtatni. Olyan időszak következik, amelyben

gyerek kizárólag Nikeot hajlandó a lábára húz-

sok álarc hull majd le és rejtett személyiség buk-

ni, nem hiányzott még egy menekülttábor is az

kan elő, az viszont már csak rajtunk múlik, hogy

otthonuk közelébe. A kelet-európaiak meg aztán

a végén elmondhatjuk-e magunkról: nem szűn-

végképp nincsenek abban a helyzetben, hogy

tünk meg emberek maradni.“

,,holmi“ menekültek költségeit fedezzék, amikor ők maguk is szinte a megélhetésért küzdenek. Mégis, hogy segítsen az ember máson, ha ma-

Az előadó kipirult arccal helyezte le a mikrofont. Búcsúzóul csak annyit kért, hogy kicsit ízlelgessük a következő gondolatot:

gán sem tud? És kik ők egyáltalán? Hogy lesznek képesek asszimilálódni, ha merőben eltér a val-

„Az elképzelés, mely szerint egyik élet többet ér,

lásuk és a kultúrájuk? Higgyünk a pletykáknak,

mint egy másik, a gyökere minden gonoszságnak

miszerint vannak köztük betegséghordozók?

itt a Földön...”

közélet

17


Határon innen és túl...

18

Olláry Ildikó

„Tapasztaltam már dühös szemforgatást és hangos szitkozódást, mert az anyanyelvemen szóltam a barátomhoz. Néztek már rám teljesen értetlenül, hogy mit keresek az ,,országukban”, ha egyszer más a nemzetiségem. A bűnöm annyi, hogy magyar vagyok. Szlovákiai magyar.”

,,Az érettségin arra utasítottak, hogy érveljek a saját nemzetem ellen. Román zászlót tűztek a házam elé, hogy mindig emlékezzek rá: ezen a földön ők vannak otthon. A bűnöm annyi, hogy magyar vagyok. Romániai magyar.”

Bizonyára mindenkivel megesett már, hogy egy felejthetetlen kirándulásról valami egészen különleges emléktárgyat szeretett volna hazavinni, majd addig válogatott, míg végül egy képeslap mellett döntött . Ehhez képest én még szintet is ugrottam, amikor két, ,,Erdély“ feliratú hűtőmágnest sikerült kiválasztanom a fazekasmester pazar üzletében. Pedig ezúttal nagyon vágytam rá, hogy tökéletes ajándékot találjak. Egy emléket, ami mindig visszaidézi majd a négy nap Erdélyben töltött csodát. Most már tudom, hogy rossz helyen keresgéltem a dísztárgyak között. Az

én maradandó ,,emlékem“ ugyanis pontosan az üzlet bejáratánál állt, és csak mesélt, mesélt és mesélt... ,,A barátom? Ó, hát ő igazi művészlélek! Kicsit szeszélyes ugyan, de nagyon szeretem. Megrögzött HVIM-es, (Hatvannégy Magyar Vármegye Ifjúsági Mozgalom) mindig kiáll az igazság mellett. Egyszer már a rendőrségre is beidézték, mert a többi HVIM aktivistával székely zászlókat vontak fel Kézdivásárhely főterére. A zászlók persze rejtélyes oknál fogva eltűntek, de ez sem tántorította el őket: már tűzték is fel a helyettük az újakat.”

közélet


Mire a mondata végéhez ért, már én is ott álltam a türelmesen hallgató, néhány fős tömegben. ,,Egyébként egy törvényt, mely a nyelvünk, nemzetiségi jelképeink és íróink ellen irányul, képtelenség tiszteletben tartani. Azt mondják, hogy az ember törődjön bele a sorsába és viselje méltósággal azt, ám ha a saját nemzeti öntudatát próbálják meg kiölni belőle, onnantól fogva nem sokat számítanak az észérvek. Nekünk nincsenek hatalmas kéréseink, nem sürgetünk világmegváltó reformokat, csupán egyetlen egy dolgot szeretnénk: hogy toleráljanak minket. Tartsák tiszteletben, hogy magyar anya hozott a világra bennünket, és ne próbáljanak meg lépten-nyomon ellenünk irányuló rendeleteket beiktatni.” Különös érzés volt hallgatni őt. Tapasztalni, hogy több száz kilométerre az otthonomtól pontosan érzik és átélik mindazt, amivel odahaza mi is küzdünk. Amit egy anyaországba született magyar, akit nem ért még támadás a nemzetisége miatt, valószínűleg soha nem fog teljesen megérteni. ,,A másik nagy probléma az, hogy a román iskolaügy magyarokra kidolgozott terve nem teszi lehetővé a román nyelv zökkenőmentes elsajátítását, mégis elvárják tőlünk a tökéletes tudást. Az emberben aztán ott van a

félsz, amikor belép egy hivatalba, vagy amikor fontos ügyekben intézkedik, ugyanis nem tudhatja, mikor kap valami ,,kedves”, nyelvtudására célozott beszólást. De sajnos a történelemoktatás terén sem jobb a helyzet. Minden tényt más, számukra kedvező megvilágításba helyeznek, próbálva ezzel már kicsi kortól átmosni a gyerekek agyát. És a ,,legjobbat” még nem is említettem: az érettségi írásos részének az egyik témája a magyar nemzet ellen való érvfelsorakoztatás. Mégis, hogy várható el valakitől, aki szinte még gyerek, hogy ésszerű döntést hozzon egy ilyen kutyaszorítóban? Az előttem álló idegen egyszeriben megszűnt idegennek lenni. Mélyen átéreztem minden egyes gondolatát és pontosan tudtam, hogy mi játszódik le a fejében, mikor az elnyomásról beszél. És eközben felfedeztem egy láthatatlan, ámde beton szilárd köteléket köztünk, határon túli magyarok között. Egy köteléket, ami bármilyen távol is éljünk egymástól, sorstársakként örökre összeköt minket. Nem vágytam többé sem kerámiakancsóra, sem dísztányérra. Két kicsi mágnessel a zsebemben és rengeteg szeretettel a szívemben hagytam el a fazekas udvarát. (a képek a szerző felvételei)

közélet

19


Szíria sebei

Ryšavý Pál

Miközben tombol a szír polgárháború, a médiában leginkább az Iszlám Állam, esetleg a szélsőséges dzsihádista szavak megjelenése kapcsán kapjuk fel a fejünk. A külső szemlélőnek a szíriai konfliktus egy bonyolult, nehezen átlátható, kavargó örvény, ahol nehéz valós képet alkotni arról, hogy ki kivel van, és ki ellen. A szíriai polgárháború négy nagyobb frakció, a szír kormány, a szétszórt több mint 40 nagyobb és számtalan kisebb lázadó csoport, és a kelet-szíriai területeket ellenőrző kurdok között zajlik. Szíria etnikai és vallási képe viszont sokkal összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk. Kurdok, türkmének, asszírok, az etnikailag arab, de részben kurd jazidik, vagy a még kisebb, még kevésbé ismert Shabak csoport. A Shabak egy zárt vallás, amelynek mindös�sze hetvenezer híve van, akik többségükben Észak-Irakban élnek, de szórványosan Szíriában is. A Shabak-vallás az iszlámot és a kereszténységet ötvözi, sokat merít többek közt a szufizmusból, az iszlám misztikus ágából. Ebbe a kaleidoszkópba kell még beillesztenünk a keresztényeket, akik maguk is megosztottak, hiszen egy részük, kb. 15-20%, katolikus, a többi keresztény miafizita (Szír Ortodox Egyház és örmény apostoli ortodox egyház), ill. nesztoriánus. Egy ilyen kevert etnikai és vallási területen az egymás melletti békés lét, a mindennapi tolerancia, legyen az vallási vagy etnikai, egy olyan erő, ami lehetővé teszi – bár esetünkben fogalmazzunk úgy, hogy lehetővé tette – hogy Szíria lakossága évszázadokig törékeny, de viszonylag működő békében éljen. A problémák leginkább az 1970-ben hatalomra kerülő Háfez el-Aszad és a Baath párt elnyomó, diktatórikus intézkedéseivel kezdődtek. Szíria nagyobbrészt muszlim, 79%-ban szunnita, a többi muszlim csoport közül a legnagyobbnak számító alavita csak a muszlimok 7%-t teszi ki. Mégis, mivel Aszad ebből a csoportból származott, így az alavita muszlimok kerültek döntő pozíciókba. A Baath párt

egyébként is egy pánarab, szocialista „beütésű” mozgalom, így a politikai befolyása minden más korábbi helyi, akár több száz éves hatalmi berendezkedést felülírt. A polgárháború elején a lapok így különös módon meg voltak keverve. Az egyik oldalon a vallásilag kisebbségnek számító, de abszolút politikai hatalommal rendelkező alavita Baath párt által irányított kormány állt, amit csak a párthoz hű szunnita arabok támogattak, valamint vesztükre a lakosság 10%át kitevő keresztény csoportok közül több is kormány oldalára állt. A front másik oldalán állnak az önállóságra törekvő kurdok, akik leginkább a jazidi csoporttal tudtak eddig eredményesen együttműködni. A harmadik félnek számító kormányellenes erők között hamar megjelentek a vallási indíttatású csoportok. A szélsőséges síiták között a szárnyait bontogató Iszlám Állam (akkor még Iraki és Levantei Iszlám Állam néven futott) könnyen talált szövetségeseket. Ezeket a kisebb csoportokat magába olvasztva lett negyedik játékosa az IS a szír drámának. Ami ezután következett, az valószínűleg generációkon keresztül tartó vérbosszúra való okként fog lebegni a különböző csoportok között. Az IS minden nem síita muszlim csoportot üldözni kezdett, kurdokat, jazidiket, keresztényeket. Tömegesen irtottak ki falvakat, vagy tették földönfutóvá az ott lakókat. Ahogy egy, a kurdokkal jelenleg is együttműködő jazidi milícia tagja mondta, a legrosszabb az egészben az volt, hogy a faluját lerohanó síita milicisták közül sok a szomszédos falvakból jött „A szomszédból jöttek … ismertük őket, ismertük a harcosaikat” . A válasz nem váratott sokáig magára, a kurdok által felszabadított területekről gyakran tömegesen telepítik ki az arab lakosságot, de nem kímélik a türkméneket sem. A lerombolt jazidi falvakból az dzsihádisták tömegével hurcolták el a nőket, gyerekeket, családok estek szét. A sebek éppen ezért mélyek, és talán soha nem gyógyulnak majd be. Ami számunkra tanulságos lehet ebből, hogy


a mindenféle ideológiák követői játszi kön�nyedséggel rombolnak szét olyan szálakat, amik hosszú idő óta tartottak össze többnemzetiségű, többvallású régiókat. Az ilyen barbarizmus akármilyen címszó alatt történő megvalósítása a föld egyik pontján sem tolerálható. A népek békés együttélésének lehetősége mindig is adva van, a kérdés csak az, képesek vagyunk-e félretenni a bárminemű különbségeket. Másrészt pedig, mennyi idő kell ahhoz, hogy az egykori fájó, véres sérelmeket egy újabb generáció újra tudja gondolni, vagy félre tudjon tenni, csak azért, hogy a béke tartós maradjon. Mert csakis békében lehetséges a gyarapodás! kozbeszed.sk

közélet

21


Hogyan lettem szivárvány? Jegyzet a melegházasságok margójára Mázik Orsolya Ez a kis írás csak látszólag az én ügyem. Annak az ügye is, aki nem ért velem egyet, azé is, aki némán retteg az identitása miatt, mindan�nyiunk ügye. Ez a történet legutóbb június 26án ért el egy jelentős ponthoz. Amerika összes egyesült államában legális lett a melegházasság. A legnagyobb brandek és hírességek álltak a döntés mellé, és ennek örömére napokra szivárványba borult a Facebook. Bevallom, eltartott néhány napig, mire csatlakoztam a hullámhoz, és átszíneztem saját profilképemet. Természetesen a februári népszavazáson nemmel akartam szavazni, míg meg nem győztek a bojkott helyességéről. Természetesen teljes mértékig kiállok a melegek, és úgy egyáltalán, minden periférikus helyzetű csoport mellett. Természetesen ezt bármikor felvállalom, azok előtt az ismerőseim

22

közélet

előtt is, akik nem így gondolkoznak; volt is már emiatt jó néhány szenvedélyes face-to-face vitám. Persze, azonnal szerettem volna szivárványban ünnepelni én is, de arra gondoltam, nincs mit. Az Államokban, egy erősen véleményformáló kultúrában elfogadott lett, remek; eddig semleges emberek is kiálltak mellette, remek; de attól még nálunk nem lett jobb semmivel. Attól, mert a világ másik végén mérföldkőhöz értek az ottaniak, nálunk még mindig rettegésben él az a fiatal, akire nem húzható rá a szokásos nemi sablon. Attól, mert Amerika fejet hajtott a tolerancia előtt, nálunk még mindig túl sokan nem értik, hogy ez nem terrorizmus. Attól, mert Nyugat toleránsabbik fele ünnepel, nekünk a tükörre kellene köpnünk egy jó hegyeset, vagy a sarokban sírni magunkon.


Később megszínesedtem mégis, de nem a fent említett borús gondolatok ellenére. Hanem éppen azért. Talán a statisztikusok sem merik megsaccolni, hányan nem merik felvállalni az identitásukat vagy akár csak a véleményüket. Nem tudjuk, hányan rendelkeznek csupán gyűlölködésre alapozott félinformációkkal a szexuális kisebbségek mibenlétéről. Nem vagyok

statisztikus, de abban biztos vagyok, hogy túl sokan, az ismeretségi körömben is. Akik pedig keblünkre ölelnénk az emberi sokszínűséget,– hanyagságból? lustaságból? félelemből? – nem törődünk eleget azzal, hogy legalább a magunk mikrokörnyezetében oszlassuk a homályt és az előítéleteket.

Ezért lettem szivárvány én is, mikor már néhányan vissza is cserélték az ünnepi profilképet. Hirtelen ezt a módját találtam arra, hogy felhívjam az emberek figyelmét: a kirekesztés a rossz dolog, nem pedig a másság. Először azt gondoltam, egészen addig nem cserélem vissza a profilképem, míg nem lesz okom itthoni apropóból szivárványban ünnepelni, de sajnos meglehet, hogy mire ez bekövetkezik, már régen nem hasonlítok a mostani profilképemre. Egyelőre viszont mindenképp marad, hadd jusson el még több emberhez: színesnek lenni jó!

Közélet

23


Vámos Miklós:

A New York-Budapest metró

Juhász Anita

“Gyula Marton elpilledt a vonaton, behunyta a szemét. Azt álmodta, hogy a New York–Budapest metrón utazik. Két megálló volt az óceánban, a harmadik már Párizs, aztán München, készülődhetett, mert hét perc múlva Budapest következett. Marton azonban az utolsó pillanatban mégse szállt ki. Varsó. Kijev. Moszkva. Két viszonylag hosszú megálló: Novoszibirszk, Peking. Aztán Tokió, majd Honolulu, és máris újra Amerikába ért a metró: Los Angeles! Kérem az ajtóknál vigyázni! Marton elmosolyodott. Imádta, hogy ennyire gyorsan és zökkenőmentesen száguldhat előre. Megint behunyta a szemét, így történt, hogy ezúttal New Yorkot szalasztotta el. Sebaj, legföljebb megyek még egy kört, gondolta. Bérlete volt.”

Létezik egy láthatatlan vonal, amely keresztülszeli az egész világot, ez a New York-Budapest metró. A világ bármely pontján bárki felszállhat rá, hogy a legkülönfélébb emberekkel ismerkedhessen meg, s ezáltal sorsuk összefonódjon. Rengetegen utaznak ezen a vonalon: férfiak, nők, álmodozók, realisták, mérnökök, politikusok, írók, de mindannyian a láthatatlan sínen haladnak a láthatatlan végcél felé. Így fordulhat elő, hogy két férfi egy véletlen folytán összetalálkozik, de az első percekben az egyik ellenségesnek tartja a másikat, hiszen a régi önmagára emlékezteti. Mindezek ellenére mégis összeköti őket valami, méghozzá pont a magyarság, amit mindketten próbálnak

24

kultúra

levetkőzni, ám minél inkább próbálják, az annál jobban ragaszkodik hozzájuk. Mert teljesen beleivódott a sejtjeikbe. A regény különleges szerkezeti felépítéssel rendelkezik. Tíz fejezetből áll, és mindegyiket más-más személy narrálja, ezzel remekül kidomborítva az emberi megismerés mibenlétét. Tíz különböző nézőpontból ismerhetjük meg Marton Gyula, a magyar színész és drámaíró életét. Gyula a rendszerváltás előtti Budapesten tengeti napjait, jellemzően nyárspolgári életet folytatva. Művészi munkát végez, miközben nem képes interpretálni Csehovot, többszörösen elvált, és ami a legrosszabb: jellegzetesen


magyar! Olyannyira jellegzetesen magyar, hogy legszívesebben megfojtanánk őt egy kanál vízben. A jellegzetes magyarságával azonban sikerül tanulói vízumot szereznie az Egyesült Államokba, ami az akkori időkben egy kisebb csodával ért fel. Bekerül tehát egy amerikai színművészeti egyetemre, és már az első adandó alkalommal szembesül azzal, hogy odakint sincs kolbászból a kerítés. Mindezek ellenére Marton Gyula nem adja fel, kiborító nyelvi hibáival, naivságával és jellegzetes magyarságával kilincsel bárkinél, akinél megsejti az esélyt a befutásra. Színészkedik, darabokat rendez, és próbálja magát eladni az amerikai nagyközönség számára, de legfőbb vágya mégis az, hogy beilleszkedhessen az új kulturális közegbe. Meglepi őt az amerikai társasági öltözék, a pályaudvari rendszer és a légkondi, de ismerősei is egyfajta csodabogárnak tekintik, hiszen Budapestről jött, a Keleti Blokk legszebb városából. Épp ezért ezek az emberek nem győzik Dzsúlát faggatni a hazai viszonyokról, politikáról, nőkről és gasztronómiai szokásokról. Gyulus azonban nem mint magyar akar érvényesülni odakint, hanem mert tehetséges,

ám a regény haladtával lassan rájön, az adottság helyett inkább a szerencse számít. Vámos Gyula Márton személyében egyfajta görbe tükröt állít elénk, akiben megtestesül a jellegzetesen magyar ember jellemvonásai. Gyula Márton afférja Amerikával tele van kiaknázatlan lehetőséggel, hiszen főhősünk találkozik több befolyásos emberrel, de mindezek ellenére mégsem tudja megragadni a lehetőséget. Lehetősége nyílik megélnie a szerelmet is, ám ezt is sikeresen elbaltázza, hogy aztán lógó orral hazakullogjon. Pedig Marton Gyula jókor volt jó helyen, csak ő ezt nem vette észre, ezért megmaradnak neki az angoltalan szófordulatok, az Orbánok és az egri Bull Bloodok. A regény egy láthatatlan fricskával ér véget: Márton Anikó, a gyönyörű, fiatal és tehetséges színész segítséget kér Marton Gyulától az amerikai élethez, s Gyula csak ekkor döbben rá; hiányos nyelvtudásával, jellegzetes és ostoba magyarságával esélye sem volt az igazi befutásra, hiszen mindig csak egy naiv álomképben élt, amiben a magyar színészből valaki lesz Amerikában.

kultúra

25


Az Alma Mater irodalmi pályázat: 1. helyezett

íraLíraLíraLíraLí Kovács Kristóf:

Unknown dal Alapvetően nem engedi a lejátszó átírni az ismeretlen dalok címét. Mintha nem kellene kötni sehova, elég, ha én tudom, hogy de. Azt hiszem, már csak a tekintetedben van tériszonyom, azóta nem érdekelnek a kilátások sem, csak az ízléstelen tájakat fényképezem le, azt, amit más nem. Így vagyok saját dolgaimmal, amíg te alig mersz beszélni magadról, én megmutatok mindent. De nem, nem nyavalygok, rám is szólsz talán. Most az egyszer ne. Kint ülünk, errefelé szépen sötétedik, számolni kéne, hány troli hagyott itt. Úgy ritkulnak a járatok, mint a gátlások. Idővel lemerül a telefonod, és látom, ez sosem érdekelt még kevésbé, mint most. Legfeljebb ehhez az egészhez nem lesz dal, amit úgysem ismerne fel senki. És pontosan arra sem emlékszünk majd, hogy egymásnak mit… Olyan mondatokat idézek, amiket még senki sem mondott. Jobban hat. Másnak elhiszed. Pupillád könnyű, mint a hidrogén. Titokban nézel, mint egy térkamera. Na, ezeket kellene. Átnevezni, címeket adni. Higgyék el mások is, hogy létezik. Aztán csak ülni tovább, jó itt, drága kocsmaterasz. Meglepődni folyton, hogy milyen későn sötétedik, de végül mégis. Vagy végignézni, hogy jössz ki minden betegségből, amíg én az orrom törlöm egy télen keresztül, ha lesz még olyan. Egyre jobban távolodunk az őszinteségtől, ahogy gyakrabban jár a 74-es, ahogy gátlásokat emel a világosság. Mint a makrélák annak a boltnak a halpultjában, amiről felesleges mesélni, csak az a só, amiben feküdtek, az irónia, úgy érzem az őszinteséged a számban, messze tengereiktől, messze bármiféle igazságtól. Hogy miért nem tudtam ilyeneket kitalálni. Azt hiszem, most már tényleg sírsz. Utána a szemed. Utána igazi. Eltűnnek a terek. Frissen felkapcsolt hideg reflektorok, egy tévedésből kiürített stadionban.

26

kultúra


íra I. minden sós csepped innám elölről hátrafelé végigtörölném magamon hajad lekötve leköpve egy falat vagy egy egész köret körét tekerni köréd magamat meghagyva neked minek mindjárt nyaktól nyakig törzsed az ölelésben meghitt még hív nem avítt él mert te meg én sose halunk eléggé örökre bele a tükrön táncoló késelésbe

Dékány Niki

Minden sós II. nyakadba ugranék úgy száz kincset összeszedni rólad rágni utakat olvasztva mindent egybe rögöt mit gyökeres gyökben nyögött ki kirakat üveget mérve ki kutakban üreget keres úton üres eget repeszt nem kértem őt Parisz helyett nyelvet rögzíteni minden tekintetben meglelni a válaszadó tippet mikor senki sem hiteget vele d n

kultúra

27


Gyenge Veroni

A papa

Soha nem értettem miért szeretsz,

A múlás egy összerakható széken szundít.

ennél különbek tán csak fajváltással lehettünk volna.

Neked megérte hinni, rajtad szebb a fény.

Pedig nem szeretted a mást, csak engem.

Megkérdezted mit adok érte.

A legszerethetőbb kivételként vésődtem beléd,

Semmit. Mindig becsípte a fenekem.

amikor először megijesztettelek sírásommal.

Lila voltam, akárcsak te az életben tartó tűtől. Még soha nem tegeztelek le, de most...

Fél hatkor kellett kelni.

Inzulin, vékony kar, vérnyomásmérő.

Fejemre nyomtál egy púpot, még soha nem sírtál előttem.

Azelőtt azt képzeltem,

Visszafeküdtem és hagytam, hogy

kockacukrot ropogtatsz elméletben,

a beinduló motor zaja aludj el-t intsen.

meg, hogy te nyalod le a krémet a kanálról.

Megpróbálok eggyé válni.

Gondoltam, ha ketten képzeljük,

Csíkos pizsama, monterka, szalmakalap.

érzed az ízét a szádban. Túl sok minden volt ott keserű. Szacharin, perník, diás kávé.

Szalay Zoltán Drága vendelinek

(részlet)

(igaztörténet) Csak elszórt szóbeszéd alapján tudhatunk róla, hogy Daniel Wend, miután kivetették magukból az ismert boroszlói művészklubok, egy ideig azoknak a féllegális, mintegy a pokol tornácán elhelyezkedő, a hatóságok által úgy-ahogy megtűrt kocsmáknak és kaszinóknak volt a törzsvendége, amelyeket a boroszlói szlengben „búvárharangoknak” neveztek. Nemcsak a művészvilág levitézlett hősei jártak ezekre a helyekre, hanem „nagymenők” is, a boroszlói nappali életnek azok a figurái, akiknek érdekében állt a búvárharangok fenntartása; illetve még azok, akiket a fényes polgári közösség valamiért – származásuk, politikai kapcsolataik vagy egészen közönséges esetekben előnytelen megjelenésük, a pompázatos nagyvilági estélyeken vállalhatatlan testi hibáik miatt – nem fogadott be. Daniel Wend itt már nem tűnhetett ki teljesen a többiek közül: bukott művészekből akadt bőven a búvárharangok látogatói

28

kultúra

között. Mégis, ami egyedivé tette őt, az szemlélődő magatartása volt, ahogy egyszerre határolódott el és olvadt egybe a közegével, és talán ez volt az, ami annyira kívánatossá tette őt az idelentiek legledérebbjei számára. Egyes nők azt híresztelték – s ezek a híresztelések, mint a csatornafedeleken keresztül a fojtó pára, felszivárogtak a nappali városba is –, amikor Daniel Wend a karjai között tartotta őket, szinte semmit sem éreztek; mintha nem lett volna teste, és így mintha saját magukat ölelték volna. Olyan is volt, aki azt állította, hiába hívta fel a lakására Daniel Wendet, az csak nézni akarta őt, és nem volt hajlandó hozzáérni; mások ennek épp az ellenkezőjéről számoltak be, azaz, hogy nem bírták leállítani Daniel Wendet, és csaknem megrémítette őket a mohóságával, ahogy szinte fel akarta habzsolni őket. Azt egybehangzóan állították mind ezek a nők, hogy Daniel Wend soha nem volt kapható a nagy közös orgiákra, amelyeket vagy a búvárharangok legsötétebb, csak a kiválasztottak legbelső köre számára nyitott mélyén rendeztek, vagy egyik-másik tehetősebb pillangó lakásán; ő mindig ragaszkodott az intimitáshoz, olyannyira, hogy egyeseket


ez már-már nyugtalanná tett: a túlzott mániákusságot itt is gyanakvás fogadta. Ha pedig, mert ilyen is akadt, egy-egy nő az anyáskodó féltés és gondoskodás jeleivel közeledett volna Daniel Wendhez, azt határozottan elutasította. Így szóltak legalábbis a búvárharangok mendemondái. Liliről aligha feltételezhetünk ilyesmi szándékot – azaz, hogy bármilyen konkrét céllal közeledett volna Daniel Wendhez. Nem tudjuk, ez a valódi neve lehetett-e, de ez tulajdonképpen teljesen lényegtelen. Átmeneti szerepet játszott Daniel Wend életében, de nem hagyhatjuk őt figyelmen kívül annak ellenére sem, hogy még ennek az átmeneti szerepnek a hatása sem igazán tisztázható. Talán ő volt az, aki megtartotta Daniel Wendet valahol a lejtő alján, hogy ne csússzon a romlás legfenekére, ahonnan kikecmeregni már bajos lett volna. Talán ő volt az, aki még lejjebb taszította őt azon a lejtőn, ahol egyébként már magától nem csúszott volna tovább. Nehéz megítélni ezt a hatást abból a képből, ami előttünk van: látjuk őket a majdnem teljes sötétségben, ahol csak megbízhatatlan, kétes neonfények villódznak, és ők ketten szótlanul lapulnak meg ebben az ördögi torokban, ahol minden érzékszerv folyamatos megcsalatásoknak van kitéve, és fúj, dübörög, vonyít a céltalanság. Liliről elmondhatjuk, hogy alighanem a huszadik évét sem töltötte még be, vörösre festett hosszú haja volt, szikár, ékszerekkel tűzdelt arca, vizenyős kék szeme, keskeny zsilettpengeajkai, és a fenti világban bölcsészhallgató volt a legrégebbi boroszlói egyetemen. A szülei tartották el, meg persze a búvárharangokba járó barátai, illetve azok a pattanásos, zselézett hajú évfolyamtársai, akik kifordították volna a sarkából a világot egyetlen pillantásáért. Lili talán csak véletlenszerűen ült le egyszer Daniel Wend mellé: alighanem merész állítás volna a részünkről, hogy felismerhette volna őt, hiszen ez a Daniel Wend alaposan elütött attól a Daniel Wendtől, aki az odafenti világban nem sokkal ezelőtt még keresett művésznek számított. Nem kizárt ugyan, hogy odafent is találkoztak olykor-olykor, hogy leheveredtek valamelyik boroszlói közpark füvére kettesben, és olcsó

bort szopogatva nézték, ahogy a hangyák a fűszálak között botorkálnak. (Vagy teljesen téves ez az elképzelés, és még a legragyogóbb napsütésben sem vánszorogtak elő a búvárharangok mélyéről huzamosabb időre.) Talán még könyvekről is beszélgethettek eközben, nyilván persze olyan mizantrópok és öngyilkosok műveiről, mint Swift vagy Kleist, és talán festőkről, Boschról vagy Baconről. Lilinek voltak művészi ambíciói: amikor józan volt, és nem zavarta semmi, megrázta magát, és rajzolt. Alaposan átgondolt és pontosan felépített kompozíciókon dolgozott, amelyeket ugyan soha nem fejezett be, de munkái félkészen is impozáns, ugyanakkor törékeny és érzékeny építmények vázát alkották. Ilyenkor Lili szeméből eltűnt minden maszatosság és kamaszos hunyorgás, és megvesztegethetetlenné, megközelíthetetlenné vált. Később néha beszélt is Daniel Wendnek arról, mit és miért kell megrajzolnia, és hogy nagy és egyre nagyobb felületekre van szüksége, hogy minél pontosabb lehessen. Rebesgetni kezdte, hogy itthagyja az egyetemet és ezt az egész koszfészket, és ilyenkor a megközelíthetetlenségen kívül elszánt düh csillogott a szemében. Daniel Wend ezt nyilván tétlenül és értetlennek tűnő arccal hallgathatta, és nehéz elhinni, hogy Lilinek ez a kívülállás mindvégig teljesen közömbös maradhatott. Lili tényleg eltűnt a városból, bár azt nem tudjuk, hogy szüleihez tért-e vissza vidékre, miután azok rájöttek, hogy lányuk kétes társaságba keveredett a városban, vagy valóban kitört-e az itteni szűkösségből, hogy nagyobb, markánsabb kompozíciókat tudjon a fejéből az elébe kerülő felületekre vetíteni. Sehol nem leljük nyomát a későbbiekben. Úgy sejthetjük – mivel ekkor elsötétül a kép, megszakad az idő, elnémul minden zaj –, ugyanebben az időben veszik nyoma Daniel Wendnek is. A két esemény – Lili távozása és Daniel Wend eltűnése – tehát aligha zajlottak egymástól teljesen függetlenül. Valahol a vetítővászon mögött látjuk a két árnyalakot, amint veszett héják módjára kergetőznek, hogy aztán egyszeriben kihunyjon minden fény, és a tökéletes vakság súlyos leple boruljon ránk.

kultúra

29


Szász Pál

A bűnök meséje. A birtoklás. A fák. A Kajin mëg a Ábël. phytoanekdota A rígi világbo még mindën erdő vót. De ammá igën rígën, még Ádámatyánk idejibe vót. Mer a Kajin vót a ēső favágó. Ëccër kitaláto, te Ádámatyánk, vágjuk má ki őköt, minek ennyi fa, égre së látnyi ki. Vágjuk ki, kétkezi munkávó kő má itt a sënkifőggyin a pízt keresnyi, mer nem termëtt má csak úgy istennevibe, hanem izzaccságod verejtíkivē. Vágjuk ki, në nyőjjön csak úgy a istenkedvire, hagy terëmjën a főd nëkünk. No akkor lëtt Ádámatyátoknak is portájjo. Mer avvót a ēső, aki kicsorbította kerek evilágot, leszakasztott ëgy darabot belülle, oszt asz monta, emmá pedig a én fődem. Attú kezdve ammá nem a sënkifőg�gye vót. No akkor kimënt a Kajin mëg a Ábël, két tesvír, aszonta Kajin, több főd kő hogy terëmjën. Jó hasznot kő hajtanyi. A Ábëlnek mindëggy vót, mer az pásztor vót, hogy hun legētet, Kajin meg paraszt, köllött a főd. Osz mikor gyütt a áldomás ideje, sajnáto a tiszta búzát Atyámteremtőmtű, a gyomosbú, nyőtelenbű, mëg a csünt termísbű áldozott. Bëzzëg a Ábël odaatta maszületëtt bárányoi legjavát, nem sajnáto, lësz még majd. Szípen szádogát fő a füstye, a Kajiné mëg füstőt, mind a nyëhëra, tereszkëdëtt, bolgott a mezőkönn. No akkor ugyi kimënnek, Kajin nëkifogott fát vágnyi, osz víletlenű a Ábëlt taláto ē. Mer mindent magánok akart. Így osztán Kajin bűnibű kisarjatt a birtoklás, a háborúk, a hatalmaskodás. Emmá a én fődem, monták a királyok, oszt osztoszkottak ëgymás között. Fölosztották ëgymás között a fődet, szíjjēszakították a világot, ëgymásnok kűttík a nípekët, mënt a verekëdís, háboruság. Mer nem érdëkli a királyokot, hogy milyen níp lakik a főggyin. Csak jó hasznot hajcson. Oszt húzogatták a határokot, énfődem, énfődem. Nem érdëkli a elftársokot mit terem a főd, csak terëmje a pízt. A níp mëg maj főszëdi a Szenjéerdének. Húzogatták fölöttünk is a határokot, oszt hun ennek a főggyirre kerűtünk, hun annak. Pedig nem mozdút Marad a főd szinirű, csak a határ, mëg a front gyütt be, mëg a ros�sz idők. Rígën vót, igaz së vót, fődér folyt a vír Kajin idejitű, mer a bűnbe van a birtoklás. Hány esetët lëhetëtt hallanyi a rígi világbo is. Mënt a áskállódás, útákodás, përëskëdís, kisëmmizís, harácsollás, garasoskodás, rablás, gyilkollás, gyűlőködís. Szökösfërit kisëmmiztík, Lébust vittík a lágërbe, Öreganyádnok ēvëtte a gyámjo a

30

kultúra

árvopízt, Öreganyád kërësztannyát kitelepítëttík, Öregapádnok ēvëttík a főggyit, marhájját. Köllött mindën a közösbe. No annyira akartak ezëk a elftársok közöskönnyi. Nem lësz birtoklás, nem lësz magángazdákodás, mindën mëgy a közösbe, níptű a nípnek. Nos lófaszt, mer álombácsi zsebibe. Abbú híztak a komunistagrófok! No víge is lëtt a birtoklásnok, mer má sënkinek nem lëtt sëmmije. Ëccëribe mind álomi fődek vótak. Még a papfődek is. Öregapád Öregapja idejibe mënt a fődosztás. Mindíg csak a osztozkodás. Mindën a pízér. A szentëkët mëg üldöztík. Mer azok kiprédikáták. Nem bírta ēvisēnyi ikët a bűn a szivükbe, vittík a lágërbe megfesztíttetnyi ikët. No, a nincstelentű nem lëhet ēvënnyi sëmmit, csak a íletit. Mer ha az nemvóna, nincstelen së lënne. Mer Krisztusurunk monta, në szógájjatok aranbálványoknak, ne imággyátok a pízt, mer ëccërre nem lëhet két urat szógányi. Így is vót, cserékëztek a grófok, mer változtak a rencerëk, osz mégis ugyanúgy szógáták. Mer má Kajinatyánk is a aranbálvánnok áldozott, a pízt imátto, Ábëlatyánk mëg a Atyámteremtőmnek. Hány bárán víre folyt Ábël ideje óta?! Nincstelen mámo má a termíszet is, alig van má erdő. Ki lëtt vágvo mindën, beszántvo, mer köllött a főd. Termëtt a píz. De a főd nem jojó! A főd maradi. Ki fog az ëccër merűnyi a hitetlenyëk keze alatt. Mer azoknak nincs a fődhö tudományuk, csak a pízhë, mer birtokónyi akarnak, de a gondoznyi nem tunnak. Ahun a Kajin jár, mindíg csak a baj marad utánno. Így osztán a termíszet a legnagyobb nincstelen. Mer mindëne megvan, csak píze nincs. Nem lëhet sënkijé. Neve is mongya, nincs nëki a nincs. Atyámteremtőmé mindën. No ha maj ēkűdi a fiját Szemmihál napján a árëndáér, számot adunk, hogy gondoztuk a főggyit. Vagy a nyájját. Mer ēgyün itínyi íllőköt és hóttakot, és országánok nem lëssz víge, ammëny. Akkor gyün ē a utósó rencërváltozás. De ez má nem rencër lëssz, hanem rend, akkortú má olyan lëssz mindën, mind a Paradicsomkerbe! Mer ammég nem vót lekerítve, kerek e világ vót a! Olyan fák fognak nyőnyi benne, hogy olyant kípzēnyi së tudunk. Nem lësz píz mëg halál. Akkor erdő lëssz mëgin a világ, mindën terëm istenkedvibe.


Kétely – Doubt (2008) 1964-ben járunk, két évvel azután, hogy Martin Luther King Jr. Washingtonban világgá kiáltotta, hogy van egy álma. Viszont a ras�szizmus nem sokat javult Amerikában. Ennek ismeretében vesszük fel a fonalat filmünk elején egy egyházi iskolában. Itt ismerkedünk meg a szigorú Aloysius nővérrel (Meryl Streep) és a kedves Flynn atyával (Philip Seymour Hoffman). Előbbi oly mereven ragaszkodik az előírásokhoz, hogy még a szentatya bekeretezett képét is tükörként használja a nebulók figyelésére. A film konfliktusát egy pár gyanús pillantás és tett indítja el. A végletekig naiv James nővér (Amy Adams) tanúja lesz, miként az atya rendkívüli figyelmet szentel az iskola első és egyetlen fekete tanulója irányában. Aggodalmait megosztja Aloysius rendfőnök asszon�nyal, aki kapva az alkalmon, el is indítja hadjáratát Flynn atya ellen. Viszont racionális magyarázatot még akkor sem tud adni tetteire, amikor az atya kérdőre vonja. Nyomozása során kiderül, hogy a kérdéses fiút mássága miatt otthon az apja gyötri, az iskolában pedig

a tanulók. Flynn atya afféle nyugalomsziget a számára, s bár bizonyosan nem derül ki, hogy történt-e közöttük bármi szörnyűség, Aloysius nővér nem nyugszik, míg el nem üldözi a papot. Erre végül sor kerül, de milyen áron? A film végszavaként maga Aloysius nővér is beismeri, hogy kétségei vannak… John Patrick Shanley színpadi művét ő maga írta át filmre, sőt meg is rendezte. S bár néhol látszik, hogy ez a mű egy kisebb színpadon jobban működne, mint filmként, azért az elmondható róla, hogy végig fenn tudja tartani a feszültséget. Külön kiemelném, hogy zseniálisan játszik a tények, pletykák és feltételezések egyensúlyban tartásával, s nézőként mi magunk sem tudunk biztosan ítéletet mondani, vajon a nővérnek van igaza és Flynn atya bűnös, avagy csak azért hagyja ott az iskolát, mert ha a pletyka egyszer szárnyra kap, senki sem állítja meg. A film egyébként tele van rejtett utalásokkal, melyek megerősíthetnének minket, de teljes bizonyosságot így sem kapunk.

Csiki

kultúra

31


TOLERANCIA ÉS IRODALOM

Mázik Orsolya

A tolerancia kérdése az élet számtalan területén megjelenhet. Ennek nem annyira kézenfekvő, bár, ahogy az alább olvasható, nagyon életszerű példája az irodalom. Felvidéki magyar szerzőket faggattunk toleranciaszintjükről, és az irodalom és tolerancia kapcsolatáról, az alábbi három kérdéssel 1. Mennyire tartod magad toleráns embernek? 2. Szerinted jelen van az irodalmi életben a toleranciaintolerancia jelensége? 3. Feladata lehet az irodalomnak a tolerancia kérdésének körüljárása?

NÉMETH ZOLTÁN 1. Próbálok toleráns lenni az élet minden területén. Erről persze nem engem kellene kérdezni, hanem azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerülök. Viszont a demokrácia nagy kérdése, hogy lehet-e, szabad-e toleránsnak lennünk azokkal, akik tagadják a demokráciát, a toleranciát. Lehet-e, szabad-e toleránsnak lennünk azok iránt, akik más vallású, szexuális orientáltságú, nemzetiségű, fajú embereket gyűlölnek, sőt a megsemmisítésükre, kiirtásukra szólítanak fel? Úgy gondolom, mindig az áldozatokkal szemben szükséges empatikusnak és toleránsnak lennünk, sőt, egyfajta aktív toleranciát kell gyakorolnunk, vagyis meg kell szólalni és cselekedni kell, ha ilyesmivel találkozunk. 2. Igen, természetesen itt is jelen van mindkét fogalom, sőt az intolerancia az irodalomban akár pozitív hajtóerő is lehet. Gondoljunk csak bele, micsoda vad, elutasító irodalmi viták jellemezték például a felvilágosodás korát, és a 20. században éppilyen vehemenciával utasították el a hagyományos irodalmat az avantgarde alkotók. Amíg nem a másik totális elhallgattatására, fizikai megsemmisítésére irányul az irodalmi vita, mint az a kommunizmus és a fasizmus kultúrpolitikájára jellemző volt, addig progresszív lehet az intolerancia is. 3. Az irodalomnak nincs feladata. Viszont a tolerancia kérdése, mint minden emberi reláció, természetesen rendkívül jelentős lehetőségeket rejt magában. Az utóbbi időben a posztmodern irodalmon belül is létezik olyan stratégia – én antropológiainak nevezem –, amely az alárendeltnek, az elnémítottnak, a traumatizáltnak próbál meg hangot, nyelvet adni.

32

kultúra


SZÁSZI ZOLTÁN 1. én végtelenül toleráns ember vagyok, ám az emberi butaság, a gonoszság, a rosszindulat, a gőg, a fennhéjázás, az arrogancia, valamint a nácizmus, a kommunizmus és a vallási türelmetlenség ellen intoleráns vagyok. 2. Ma biztosan és erősen jelen van a tolerancia-intolerancia jelensége a mindennapokban, tehát természetes, hogy az irodalomba is beletrollkodott. Pedig ott egy mérce van: vagy jó egy írás, vagy rossz. 3. A tolerancia kérdését nem körüljárni kell, írni, beszélni kell róla, tenni kell azért, hogy az emberek végleg el ne veszítsék ezt az isteni adományt. Mindig azon fújtam, ha egy-egy politikai párt programjában azt olvastam, hogy támogatni, felkarolni, ráfigyelni akartak gondokra. Frászt! Támogatni a beteget vagy az illumináltat kell, felkarolni meg a kévét, ráfigyelni meg nem elég, meg kell oldani. Szóval a tolerancia, az komoly dolog. Naponta kell gyakorolni, lehet többször is.

VIDA NIKOLETTA 1. Igen, toleráns embernek tartom magam, viszont van egy határ, általában a számomra szélsőségesnek tűnő dolgokra már nem tudok szemrebbenés nélkül bólogatni, az aztán picit felidegesít, és késztetésem van arra, hogy reagáljak rá valamilyen módon. 2. A tolerancia az irodalomban jelen van biztosan, ahogy az intolerancia is, ez talán még gyakrabban. Ez mondjuk egy elég jó megfogalmazás, mert pl. ha az írók viszonyát veszem, avagy a kritikákat az irodalmi lapokban, akkor szinte csak ezzel találkozunk: elfogadjuk/ toleráljuk ha valaki valamit írt, kiadott, satöbbi, de különösképp nem dicsérjük vagy ilyesmi, nehogy véletlenül ez árnyékba borítsa a saját művészetünket. 3. Szerintem ez nem az irodalom feladata, hogy ezzel foglalkozzon. ez hamarabb egy fincsi pszichológiai felmérés lehetne az írók, kritikusok körében.

SZALAY ZOLTÁN 1. Tolerancia nélkül nem működhet jól egy társadalom, szerintem a legfontosabb emberi erények egyike. Ezért én is törekszem a gyakorlására, bár azt nem állítanám, hogy maradéktalan sikerrel. 2. Az irodalom, a művészetek autonóm terület, ahol a tolerancia helyett gyakran inkább a radikalizmus a helyes út (lásd még Kertész Imrét, aki szerint a nem radikális művészet mindig középszerű). 3. Szerintem az irodalomnak nem elsődleges feladata, hogy neveljen, hogy építse a társadalmat, de léteznek olyan eszközök, amelyek által az intolerancia elutasítására ösztönözhet, ami bizonyos történelmi helyzetekben fontos lehet.

kultúra

33


„Legyen bennetek elég alázat a zene iránt...” Interjú a Spliff 447-tel

Kiripolszky Misel Decemberben jelent meg Poptikai csalódások című lemezük, a Szlovákiai Magyar Dal Napján a szakmai zsűri a fellépők közé választotta őket. A komáromi Spliff 447 zenekar remek példája annak, hogy lehet valamit lazán, mégis teljes erőbedobással csinálni. Próbatermükben beszélgettem Tibivel, Májkival, Wurczival, Lágyóval és Zsitvával. Hogyan jött az ötlet, hogy zenekart alapítsatok? Lágyó: A Tibi rappelt egy Rap’Art’Oar nevű együttesben, és akart csinálni egy lemezt, amelyben már hangszerelés van, így elkezdett zenekart keresni. Nekünk Zsitvával volt egy punkrock bandánk, és megtalált minket. Tibi: Úgy gondoltam, nem baj, ha punkrockot játszanak, ha tudnak zenélni, akkor jó lesz. Összehoztunk egy próbát és elkezdtünk zenélni. Azóta négy év telt el. Három évig abszolút nem hallattunk magunkról. Rengeteg tagcsere volt, jöttek-mentek az emberek, a végleges formáció 2012-ben jött létre. Mikor döntöttetek úgy, hogy megmutatjátok magatokat a közönségnek? Lágyó: Az első alkalom, amikor úgy igazán

34

kultúra

bemutatkoztunk, a Poptikai csalódások lemezbemutatója volt tavaly decemberben. Azt találtuk ki, hogy úgy csinálunk reklámot a lemeznek, hogy a tizenkét számból minden héten egyet felrakunk a Youtube-ra, úgy, hogy az utolsó a lemezbemutató napján jelenjen meg. Azóta egyre népszerűbbek vagytok, rengeteg fellépésetek volt. Van időtök mással is foglalkozni? Májki: Sajnos igen. Boldogabb lennék, ha felkelnék reggel nyolckor, és egész nap a zenével foglalkozhatnék. Általában meló után jövünk ide, rengeteg időt töltünk a próbateremben. Lágyó: Sok időt vesz igénybe a zenekar. Reklámozzuk az első lemezt, fellépésekre járunk, mostanában sok interjút is adunk. Az első lemezeteket USB-kulcson adtátok ki. Honnan jött az ötlet? Májki: Tibi egy legófigurát akart, aminek csúcsos a feje, aranyszínű, mint egy robot, és láncon lóg a kezében egy kis könyv, amiben a szövegek vannak. Ez a legó lett volna az USB, de ilyet nem tudtunk rendelni. Az USB-s ötlet azért megmaradt.


Ezen az USB-n a számokon kívül versek is vannak... Lágyó: Tibi slammel, három ilyen slam van a lemezen. Tibi: Hát a slamet nem veszem olyan komolyan. Nem járok versenyekre, csak úgy érzem, le kell írnom, ami a fejemben van. Nem erőltetem, csak leírom a gondolataimat. De ha már van és jó, akkor úgy döntöttünk, hogy rátesszük a lemezre. Májki: A koncerten is jó egy-két slam a számok között, színpadi show-ként nagyot dob az egészen. Tibi: Azt vettem észre, hogy miután elmondtam a slamet, amiben a szöveg a lényeg meg a gondolatok, sokkal jobban odafigyelnek az emberek a számok szövegére is. Akkor tudatosul bennük, hogy a zene szövegének is jelentése van. A zeneszövegeket is te írod? Tibi: Igen. Ez hogy működik nálad? Mi adja az ihletet? Tibi: Hát az ihletet mindig a bennem uralkodó állapotok adják. A legjobb szövegek akkor szoktak eszembe jutni, amikor sétálok hazafelé a mulatozásból... De sokszor előfordult már, hogy leírtam egy jó szöveget a telefonomba, és elfelejtettem elmenteni, másnapra meg már nem emlékeztem semmire.

Gombaszögön felléptetek a Szlovákiai Magyar Dal Napján. Milyen érzés volt, hogy a szakmai zsűri a tizenegy jelentkező közül a ti zenekarotokat választotta? Lágyó: Hát ez elég nagy dolog, mert mi voltunk az egyetlenek a tizenegy zenekar közül, akik Facebookon nem reklámozták ezt az egészet. Úgyhogy minket csak a zsűri szavazott be, mert úgy volt, hogy két zenekart a zsűri választott ki, egyet pedig a közönség. Mi arra abszolút nem hajtottunk, nem reklámoztuk, nem gyűjtöttünk like-okat. Egyszer megosztottuk, de akkor is azt írtuk, hogy mindenki arra szavazzon, aki neki tetszik. Nem kértünk senkitől segítséget, de a zsűri kiválasztott minket, úgyhogy ez nagy megtiszteltetés. Van valami hasznos tanácsotok kezdő zenekarok számára? Lágyó: Persze, vegyék meg a Spliff-lemezt... Na de a viccet félretéve: saját számot kell csinálni. Mi is kezdő zenekar vagyunk, de ezt tudnám tanácsolni. A feldolgozás is jó, de akkor úgy dolgozzák fel, hogy legyen benne valami saját, valami kreatív. Májki: Én azt tanácsolnám, legyen bennetek elég alázat a zene iránt. Lágyó: Mi is minden nap próbálunk, szerintem ez a titka. Nagyon sokat kell csinálni, és sokára ad vissza. A zene nagyon hálátlan tud lenni, de sokat kell vele foglalkozni, és akkor jó lesz.

kultúra

35


,,Az alkotás számomra valamiféle néma sikoly…” Interjú Vámos Jánossal

Reczai Lilla


Vámos Jani 1995. február 10-én született Érsekújvárban. Párkányban a nyolcosztályos gimnáziumban érettségizett. Jelenleg a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Műépítészeti Karának formatervezői szakán harmadéves hallgató. Ebben a számunkban megszólítottuk Janit, hogy meséljen egy kicsit ,,művészpalántaságáról”.

Van-e olyan, akire felnézel (felnézhetsz), illetve neki köszönheted azt, hogy ott tartasz, ahol?

Mikor is kezdtél tulajdonképpen foglalkozni a festészettel, minek apropóján?

Milyen élményekkel gazdagodtál a kiállítás által?

Kicsi korom óta foglalkoztatott a rajzolás/festés. 4-5 éve csináltam az első vásznamat, és hogy minek az apropóján? Talán csak simán eljött az idő, hogy kicsit komolyabban foglalkozzak valamivel, ami érdekel. Mára már amolyan életszükségletté vált a számomra. Mi alapján alakult ki a stílusod? Vagy van-e ilyened egyáltalán? Ez a stílusdolog rettentő nehéz kérdés, szerintem évtizedek munkája szükséges ahhoz, hogy valaki ki merje jelenteni magáról, hogy kiforrt, és van egy bizonyos stílusa. Persze, ismertetőjegyek vannak mindenkinél ugyanúgy, ahogy elvek és nézetek, ami szerint dolgozik. Vonások, amelyeket az ember akár kimondott, vagy akár amelyek a leplezett karakterére utalnak.

Édesanyám. Hol volt az első kiállításod? Az első kiállításom egy közös kiállítás volt az esztergomi Zsinagógában.

Minden kiállítás más és más, valahol mégis hasonlóak. Sikerélményt ad, amolyan „checkpoint”-ként fogom fel őket, erőt adnak, hogy elmenjek a következőig, majd tovább és tovább. Milyen projekten dolgozol éppen? Nemrégiben fejeztem be egy projektemet, amelyen egy éven keresztül dolgoztam, ez volt a Paradox. A munkákban megjelennek belső behatások, általam átélt szituációk, megismert karakterek. A koncepció alappillére maga a nő. A női test, valamint két ellenpólus egymással való szembeállítása. Az angyal és az utcalány, az imádat és utálat. Most kezdek dolgozni az új projektemen, amely még körvonalazódik, de szerepet kap benne az önismeret is. Elengedhetetlennek tartom az önmegismerést. Hogy is akarnánk megismerni a világot, ha még magunkkal sem vagyunk tisztában?

Szüleid támogatnak a munkádban? Úgy érzem, szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis a családom maximálisan támogat, és nem utolsósorban elfogadja azt, amit csinálok. Mit szólnak mások a festményeidhez? Elfogadják, tolerálják, vagy megszólják? Változó. Kaptam már hideget, meleget egyaránt. Valahol persze ez is cél: bizonyos impulzusokat kiváltani a szemlélőből, legyen akár pozitív vagy negatív, de ne hagyja őt hidegen. A szakmai kérdésekkel kapcsolatosan természetesen azért más a helyzet. Ott a kritikából tanul az ember. Végülis azt gondolom, egy alkotáshoz az emberek akarva, akaratlanul kötik az alkotót is. Ha már valami eleve szokatlan, vagy más egy kicsit, mint az általános, akkor az már inkább megosztó. Vagy elfogadják és tetszik nekik, vagy furán néznek rá, és nem értik. Néha azt érzem, olyan, mint a tűz, vonzza a nézőket, de azért tartanak is tőle.

Hogyan hat rád az alkotás? Sok mindent megéltem már ez által. Az alkotás számomra valamiféle néma sikoly, fájdalom a gyönyör érdekében. De a végső „eredmény“, a kész munka aztán meghálálja a belefektetett energiát és időt. Sok esetben maga a folyamat ad választ a kérdésekre, vagy akár újabb és újabbakat tesz fel, nem csak a szemlélőnek, de még nekem is.

Mi az álmod? Inkább célokban gondolkodom. Egyelőre szeretném mélyíteni a tudásomat, tanulni a „nagyobbaktól”, majd később külföld felé is nyitni a munkáimmal. Ezáltal is megismerni mások kultúráit, és egy kicsit az ő szemükkel is látni. Mire ösztönöznéd a pályakezdő művészeket/ festőket? Engedjék rá! *

* (Ez amolyan szójárásom, egy szobrász barátom is ezzel bíztatott anno, hogy csináljam a dolgomat, és bátran fessem le, amit érzek. Akit komolyabban érdekelnek a munkáim, nyugodtan látogasson el a www.vamosjanos.com-ra, ott akár még kérdezhetnek is bátran.)

kultúra

37


Curly crux Anda Gábor, képzőművész, fotós, dalszerző-költő és hobbifirkász mesél nekem eddigi művészeti megnyilvánulásairól és vetíti elénk jövőbeli terveit. A fiatal műkedvelő a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolában végzett 2011-ben képgrafika szakon, és egyre inkább belevetette magát a művészet különböző ágainak elsajátításába. Milyen lehetőségeket kínál környékünk a feltörekvő fiatal művészek számára? Miért próbálnak végül a legtöbben inkább külföldön szerencsét? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ, remélhetőleg nem eredménytelenül. Hogy kezdődött, miből indult az érdeklődésed ebben az irányban? A rajzolás és zene már gyerekkorom óta jelen van az életemben. Azóta rajzolok, amióta először ceruza kerülhetett a kezembe, aztán valahogy nem hagytam abba. 10 éves koromban kezdtem érdeklődni a billentyűk iránt, aztán 14 évesen kezdtem el gitározni, mert szépen szóltak a húrok. Számomra ezek a dolgok kommunikációs eszközt jelentenek, nem tartom magam nagyon képzettnek, csak béna vagyok a beszédben, ezért elválaszthatatlan elemei az életemnek. Két évvel ezelőtt lehetőséged adódott kiállítani a munkáidat Dunaszerdahelyen az NFG klubban. Mesélnél arról, mi/ki segített téged abban, hogy létrejöhessen? Podhradská Lea és Mészáros Veroni leptek meg ezzel az ötletükkel, és ez volt az első önálló kiállításom, ezért nem is készültem beszéddel, vagy ilyesmi. Kicsit rögtönzött volt, ezt leszámítva jól sikerült. Milyen további lehetőségeket nyitott meg előtted ez a kiállítás? Semmit. :D Újabban a pólóminta-rajzolásba kezdtél bele. Mi volt, ami megihletett? Mennyi

energiát fektettél a rajzok elkészítésébe? Milyen jövőt látsz a pólótervezésben? Mindig is tetszett az öltözködés, mint kifejezésforma. Az a jó, ha minél személyesebb. Ez egy óriási dolog. Ezzel sokkal közvetlenebbül, többet tudsz mutatni magadból. Egy személyes felirat vagy rajz sok információ, kreatív és egyedi. Egy ruha akkor jó, ha nem eltakar, hanem megmutat téged. Egy most induló projektben lehetőségem nyílik kiélni ezt a vágyamat, (remélhetőleg) mások örömére is. Erről most még korai lenne többet elárulni. Ötleteléssel és megvalósítással jobb esetben két nap alatt össze tudok hozni egy elfogadható befejezett rajzot. Ez változó. Szeretem ezt csinálni, a jövőben mindenképp szeretnék ezzel is foglalkozni. Mit gondolsz, a fiatal művészek feltörekvését mennyire tolerálja a társadalom? Minden tolerálva van, a személyes sértegetést leszámítva. Az változó, hogy mennyi érdeklődést, vagy támogatást kap valami. Ez benne van a pakliban. Viszont egy alkotó embernek önazonosan kell működnie. Másképp megszűnik a művészi funkciója. Az alkotó munka egy nehezen követhető és ellenőrizhető dolog. Kétségtelenül nagy bizalmat és elfogadást igényel.

/andagaborartist

/anda_gabor


rádió…

Na de milyen nyelven? Kiripolszky Misel

A rádió a nyilvánosság eszköze, szellemi értékek

szabadságát a kisebbség nyelvén. Az aláíró államok-

közvetítője. Kisebbségi helyzetben emellett a meg-

nak nemzeti jogrendszerükön belül kötelességük

maradás és a közösségépítés szempontjából is

biztosítani, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó

hasznos, hiszen teret nyújt a közösséget foglalkoz-

személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés

tató közéleti témáknak, közösségi eseményekről

a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzá-

tájékoztat, anyanyelvű műveltséget közvetít. Ezért

jutásban. Ugyan a rádióadás megindítása objektív

a szlovákiai magyarság számára kiemelten fontos,

kritériumok alapján és hátrányos megkülönbözte-

hogy magyar nyelven sugárzó rádióadók működje-

téstől mentesen engedélyhez köthető, a rádióadást

nek, ám a jelenlegi törvényi szabályozás mellett a

szabályozó törvényben lehetőséget kell nyújtani a

lehetőségek meglehetősen korlátozottak.

nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára, hogy létrehozzák saját tömegkommunikációs

A Szlovák Köztársaság Alkotmánya értelmében a

eszközeiket.

nemzeti kisebbséget alkotó állampolgároknak joguk

A Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló, sokat

van az információt saját anyanyelvükön terjeszte-

vitatott törvény kimondja, hogy az ország terüle-

ni, és ahhoz hozzájutni. A Nemzeti Kisebbségek Vé-

tén a rádiós programszolgáltatás közvetítése első-

delméről szóló Keretegyezményt az Európa Tanács

sorban államnyelven történik. Kivételt jelentenek

tagjaként Szlovákia is aláírta. Az egyezmény alá-

azok a rádióműsorok, amelyek után közvetlenül

írójaként elismeri, hogy a nemzeti kisebbségekhez

következik az államnyelven való sugárzás, azok az

tartozó személyek véleménynyilvánítási szabadsá-

adások, amelyek a közszolgálati rádióban hallhatók

ga magába foglalja a véleményalkotás szabadságát

magyar nyelven, valamint regionális és helyi mű-

és az információk közlésének és megismerésének

sorszórásban a nemzeti kisebbség tagjai számára

40

Cuvée


készült műsorok. Tehát országos szinten a törvény

De mi a helyzet a többi határon túli magyar kö-

csak a közszolgálati rádió számára engedélyezi,

zösséggel? A több téren jóval megengedőbb ukrán

hogy kizárólag magyar nyelven, azonnali szlovák

nyelvtörvény értelmében a rádiós műsorszórás he-

ismétlés nélkül sugározzon. Csak regionális és he-

lyi, regionális és országos szinten is a működtető

lyi szinten van lehetőség kizárólag magyar nyelvű

belátása szerinti nyelven történik. Kárpátalján te-

műsorszórásra anélkül, hogy az egész adást ál-

hát szabad magyar rádiót működtetni. A szerb ki-

lamnyelven meg kellene ismételni. A rádiózásról

sebbségi törvény vonatkozó része szerint a nemzeti

és televíziózásról szóló törvény szerint a szlovákiai

kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van

közszolgálati elektronikus média, a Szlovák Rádió

arra, hogy nyelvükön tömegtájékoztatási eszközö-

és Televízió köteles minimum négy rádiócsatornát

ket alapítsanak és tartsanak fenn. A Vajdaságban

működtetni, amelyek közül egy a Szlovák Köztár-

több csatorna sugároz magyarul napi 24 órán ke-

saság területén élő nemzeti kisebbségek és etnikai

resztül, és Erdélyben és a Partium területén is szá-

csoportok nyelvén sugároz, a lakosság nemzetiségi

mos magyar rádióadó működik.

és etnikai összetételének megfelelő időtartamban.

Bár a magyarországi közszolgálati és kereskedelmi

Ezt a szerepet a köztudatba magyar rádióként be-

rádiók legtöbbje elérhető a szlovákiai magyar tele-

épült Pátria Rádió tölti be, amely a magyaron kívül

pülésekről, ezek a csatornák, bár anyanyelvünkön

roma, ruszin, ukrán, cseh, lengyel és német nyel-

sugároznak, elsősorban nem nekünk szólnak. Ezért

ven is sugároz. Így tehát, bár a napi tizenkét órás

fontos volna, hogy a szlovákiai magyar rádiózás ne

műsoridő nagy részét a lakosság összetételének

legyen kitéve az aktuális kisebbségpolitikának, és

megfelelően a magyar adás tölti ki, a Pátria Rádió

legyen olyan rádió, ami magyarul szól, rólunk és

sem kizárólag nekünk szól.

nekünk.

cuvée

41


Újabb átvett, amcsi szokás, avagy egyre népszerűbb a SULIRÁDIÓ Hipik Anna Szerencsénkre az iskolai rádiók mára egy sokkal közvetlenebb és diákbarátabb stílusnak örvendenek a régi hangosbemondókhoz képest.

Nagy mázli volt annó, ha az igazgatók beszédét már az ajtó felett csüngő recsegő, poros ládikókból hallhattuk évente kétszer, na meg egy verset nagyobb állami ünnepeken. Ilyenkor arra gondoltam, már eszükbe jut megkímélni a diákokat a látványtól - unott képű oktatók arcaitól - és lehet közben ülni, na meg minden szempontból sokkal kevesebb macera, mint kinn álldogálni a hóban, vízben, sárban. Mára kissé megváltozott a cél, kiegyenlítődik az információközlés és szórakoztatás mértéke. Személyesen kezdtem el néhány osztálytársammal három éve a

Dunaszerdahelyi Magángimiben a rádiózást, miután az igazgató úr egy vastag összeget fektetett ebbe a médiatalányba. Az első ,,adás’’ még felvételről ment, de így is hasonlóképp reszkető hanggal és hibával. Majd mindenki rákapott az ízére, elindítottunk egy hullámot, azt remélve a többi iskola is idővel hasonul. Így lett. A járásban sokan fektettek pénzt és energiát a rádióba, aztán végeredményben senki nem bánta meg, sőt, Varga Bianka, volt évfolyamtársam, a most elhíresült Tollasban folytatta a kibontakozást. Az ajtó feletti ládikók így teremtettek családias légkört, fesztelenebbé és izgalmasabbá tették a mindennapokat, felpörgették az általánosan unalmas, megbélyegzett iskolai életet minden korosztály, tanár, diák, portás vagy büfés néni számára.

Kirakat veled mindent a KIRAKAT! Varga Bianka Dunaszerdahelyen havonta megrendeződik a DurvaCrew ház udvarán egy börze, tele szeretettel, csiribúval és csiribával. A Kirakat lényege, hogy azok akik ügyeskezűek, kreatívak, teret kapjanak saját készítményeik prezentálására. De tovább megyek! A fogyasztói és szeméttermelő kultúra ellenszeleként, ezen a börzén lehetőség nyílik arra is, hogy ami már valakinek megunt, rég nem használt, polcon tárolt,- az valaki másnak az új, az olcsó, a hasznos legyen! Az egész úgy kezdődik ugye, hogy az embernek kismillió „cucc” halmozódik fel egy helyen. Valakinek ezek éppen az egyedi tervezésű ékszerei, táskái, ruhái, díszei. Valakinek könyvek, füzetek, régiségek állnak otthon a szobában. Ezek általában a „majd” kategóriába tartoznak. A „majd eladom”, „majd jó lesz

42

cuvée

valamire”, „majd valami lesz vele”. Gondolom mindenkinek ismerős. A Kirakat pont azért jött létre, hogy ezeket a dolgokat el lehessen hozni egy helyre, ahol lehetőség nyílik az eladásukra, elcserélésükre. Ezen a napon az udvar boldogságba borul, friss kávé illata tölti be a teret, a büfénél finomságok és limonádék várják a látogatókat, a hangfalakból pedig a lemezbörze szekció legfinomabb dallamai szólnak. Ahogy már mondtam, a Kirakat havonta kerül megrendezésre, ha pedig valaki szeretne jelentkezni kofának, az megteheti a börze fészbuk oldalán (pötyögd be, hogy KIRAKAT), vagy telefonon a 0907579887, 0907276444 számokon. A DurvaCrew ház kapui nyitva állnak minden kedves érdeklődő számára.


Szól a rádió...

Varga Bianka

Mindenhol. Amikor a sárgarépát pucoljuk a vasárnapi leveshez, a nagymamánál a konyhában, úton az ország másik felére, kocsiban, buszban, a boltban, a házban, lázban. Emlékszem, a GTA-ban imádtam a rádiócsatornákat váltogatni, és hallgatni a finom zenéket. De mi a helyzet a helyi rádiókkal? Ami rólunk szól, nekünk.

Kezdeném rögtön a Pátria Rádióval, aminek a gyökerei 1926 októberébe nyúlnak vissza. A magyar nemzetiségű hallgatóknak szánt adás legelőször 1928. december 16-án szólalt meg, Kassáról. Kezdetben napi egy órára szabták meg a műsoridőt, ami a nemzetiségi kisebbségekhez szólt. 1934-től a pozsonyi adó naponta sugárzott magyar adást, pontosan tíz évig. Négy évvel a második világháború befejezése után naponta kétszer is jelentkezett az éterben, majd fokozatosan meghosszabbodtak a hétvégi adásidők is. A hatvanas években, ahogy enyhült a rezsim szigorúsága, úgy erősödött meg a rádió maga. A sugárzási idő kibővült heti 33-35 órára, a szerkesztőség létszáma pedig fokozatosan gyarapodott. Ma napi 12 órában hallhatunk térségünk aktuális eseményeiről. Online pedig itt: http://www.radia.sk/radia/patria.html Felvidék rádió Ahogy ők mondják -”magyar zene magyar emberektől magyar embereknek”. Az egész 2013 elején indult, amikor két barát, Bakis Tamás és Deejay Károly Carlos eldöntötte, hogy rádiózni fognak. Maguknak, mindenkinek.

Állandóan megújuló csapatuk focimeccseket közvetít, zenéket küld üzenetekkel a Kívánságkosarában, és szórakoztatja a népet. Ez a viszonylag fiatal rádióformáció esténkét hallgatható az éterben (http://myradiostream.com/felvidek), és különböző rendezvényeken élőben. Szlovákia. Felvidék. Csallóköz. Tollas Rádió A dunaszerdahelyi DurvaCrew polgári társulás 2014-ben szólaltatta meg először a Tollast. A rádió lényege, hogy Csallóköz minden értékes kincse megkapja méltó figyelmét. Ahogy a tollas, úgy maga a rádió is az (össze)gyűjtés elvén alapszik. Környékünk zenészeinek kiadatlan számai szólnak, továbbá versek, mesék, vélemények, beszélgetések teszik olyanná, amilyen. Egyedi. A Kedves Olvasó talán már találkozott vele a Gombaszögi Nyári Táborban, vagy éppen keddenként az online éterben, kéthetente. Ha még nem, akkor tessék belehallgatni: www.tollas.org (ahol az archivált felvételek is megtalálhatóak).

cuvée

43


„Az otthon lehet egy sátor, lehet a Négy utazóval beszélgettünk egy tikkasztó gomba-

helyen volt az életében, mikor semmi nem motivál-

szögi napon a Labirintus Sátorban: Bujna Zoltán

ta, semmi nem lelkesítette. A többieket érdezném,

biciklis világjáróval, Leporisz Viktor nepáli túrave-

az első utatok előtt – vagy bármelyik utatok előtt

zetővel, Kovács „Kovi” Zoltánnal, a VÁNDOR LÁSS

– tapasztaltatok ilyen állapotot?

alapítójával és Angyal Rékával, aki az áprilisi föld-

Viktor: Nekem sosem volt olyan életem, amibe

rengés idején Nepálban volt. A hivatalos program

belefásultam volna – kivéve két hónapot a Tescó-

után én is feltettem a magam kérdéseit – sajnos

nál. Nekem folyamatosan jönnek a lökések, hajt

csak hármuknak, Bujna Zoli ugyanis a nagy prog-

a menekülésvágy egy rossz helyről egy jó helyre.

ram kavalkádban előadásra sietett.

Nem tartom rossznak se Magyarországot, se az itteni életet, csak jobban szeretem azt, ami ott van,

A beszélgetés elején kikötöttétek, hogy különbséget

mindig visszavágyok. Szóval nem az a típusú me-

kell tenni turista és utazó között – a turista évente

nekülés ez, amire sokan gondolnak.

meglátogat egy várost egy hétre, és megnézi a lát-

Kovi: Nekem sem volt ilyen. A családommal elköl-

ványosságokat, míg egy utazó hosszabb ideig tar-

töztünk Andalúziába, és sokan azzal jöttek, hogy

tózkodik egy helyen, és az is lehet, hogy egész nap a

menekültünk a szomorú közép-kelet-európai va-

tengerparton ül. Ti turistáskodtok még? Vagy ha az

lóságból, de ez így nem igaz. Én szerettem itt élni,

ember utazó lesz, akkor nem tud már?

szerettem az itteni életet, a tájakat, az embereket.

Viktor: Nálam a turistáskodás azért kell, hogy le-

Egész egyszerűen annyit jártam a világban, hogy a

vegőt kapjak néha. Legutóbb Stockholmba men-

négy gyerekemnek akartam valami újat – magam

tem négy napra turistáskodni. Igazából csak azért

miatt biztosan maradtam volna. Azt akartam,

mentem, mert volt Budapestről egy ötezer forin-

hogy többet lássanak, tapasztaljanak.

tos jegy, és gondoltam, miért ne tegyem meg? Biztos fogok még turistáskodni, de többre tartom az

Viktor, az előbb azt mondtad, hogy mindig vissza-

utazást.

vágysz „oda”. Akkor pontosan hány otthonod van

Réka: Nekem már a nagy utazásom előtt is az volt

neked?

a véleményem, hogy nem akarok turistáskodni.

Viktor: Budapesten lakok, és én szeretek otthon

Én ilyen élményeket szeretnék ahelyett, hogy ve-

lenni. De az otthon dolog, nem is tudom – ahol jól

szek egy all inclusive hotelszobát. Végén úgysem

érzed magad, ott vagy otthon. Szerintem elég sok

az fog megmaradni, hogy fekszel a tengerparton.

probléma adódik abból, hogy mindenki a hazáját

Kovi: Ha utazok valahová, akár családdal, akár

védi, mikor egy faj vagyunk, emberek vagyunk.

egyedül, nem pipálgatok dolgokat, nem aka-

Nekem fontosabb, hogy minden nap új helyen jár-

rok bizonyos helyekre elmenni, csak azért, hogy

jak, új embereket ismerjek meg, minthogy otthon

meglegyen. Én soha nem sietek sehova. Én akár

legyek. Én a Földet tartom otthonomnak, és még

elmegyek Barcelonába anélkül, hogy megnézzem

így sem ismerem az egészet.

a La Sagrada Familiát, helyette inkább beülök egy

Kovi: Voltaire volt az, akit azért dobtak ki Fran-

hangulatos kis kocsmába, vagy elbe- szélgetek egy

ciaországból, mert elsősorban embernek tartotta

helyi arccal, ha úgy adja a helyzet.

magát, aztán franciának. Én is így vagyok ezzel. Szeretek megérkezni. Nekem az otthonom a csa-

44

Réka még az a beszélgetés elején elmondta, hogy ő

ládomhoz kötődik, és szeretek oda érkezni, ahol

azért szánta rá magát az utazásra, mert épp olyan

ott a feleségem. Ez lehet egy sátor, lehet a házunk,

Cuvée


házunk, lehet Andalúzia, vagy akár

Gombaszög” Nagy Kitti

lehet Andalúzia, lehet Gombaszög.

tudva, hogy te is ugyanúgy szenvedtél régen. Te

Réka: Én szeretek hazaérkezni. Jó érzés, mikor ka-

tudod a megfejtést, tudod, hogy ez jó lenne nekik,

pok egy új szemüveget az utazás során, és azon

csak bele kellene vágni. Szerencsére egyre több

keresztül nézem az otthonom. Kapok egy egész

embert veszek rá az utazásra. Tudom, hogy ha

más szemléletet.

sokkal több ember utazna a világban, akkor sokkal békésebb lenne a világ.

Azt is mondtátok, hogy nagyon sok embernek len-

Réka: Én még ott tartok, hogy motiválni próbálom

ne szüksége egy utazásra, de nem teszik meg vala-

az embereket. Látom, hogy sok ismerősöm görcsöl

miért – félelemből, lustaságból, akármiből. Mikor

azon, hogy milyen szállodában fog megszállni,

ilyet láttok, mit éreztek?

mit pakoljon egy hétre. Mindent annyira ponto-

Viktor: Rossz érzés látni ezeket az embereket,

san ki kell számítani.

Cuvée

45


Két kérdés a toleranciáról Jól tudjuk mindannyian, hogy ez a téma nemhogy aktualitását nem vesztette, hanem még fontosabbá vált a közéletben az utóbbi hónapokban. Így hát két kérdést tettünk fel a toleranciával kapcsolatban, a Diákhálózat köreihez közelálló emberek válaszait várva:

1. Ha javasolhatna egyetlen politikai intézkedést toleranciával kapcsolatban, mi lenne az? - Szlovákiában a többségi és a kisebbségi nemzetek közti tolerancia kialakulásában fontos szerepet kaphatna, hogy az emberek megismerjék egymás kultúráját, történelmét, nyelvét. Ezért azt gondolom, hogy a szlovák tanítási nyelvű iskolákban is tanítani kellene a szlovákiai magyarok történelmét, társadalmának ismeretét. Ugyanakkor a magyar közösség vezetői tűzzel-vassal ellenzik, hogy magyar nyelvet oktassanak a szlovák iskolákban, mert ebben a lépésben a magyar

46

Cuvée

iskolák halálát látják. Szerintük ugyanis a szlovákiai magyarok még inkább szlovák iskolába adnák a gyerekeiket. Így aztán nagyon nehéz egymást megismerni, és a tolerancia értékrendszertét elsajátítani. - Oktatásban a másság/kisebbség elfogadtatása és megismertetése. - Létrehozni a kétnyelvű táblákat, hogy a következő generáció ezt már ne provokációnak,


hanem természetesnek vegye, ugyanúgy, mint bármely más országban (mint pl. Svájc, 4 hivatalos nyelv). Javítani a magyar iskolák szlovák oktatását (itt gondolok az órákra, heti 3 órából - 1 nyelvtan, 1 irodalom és 1 konverzációból 25 gyerek nem sokat tanul meg). Lehetne heti 4-5 óra, mint régen, és abból 3 konverzáció. Az 1 az édes kevés, mindig csak az aktívabbak szólalnak meg, és a gyenge

a szlovákok/munkakeresés körében, akik a gyengébbek közé tartoztak szlovák órán. 5 óra hetente elég lenne a felzárkóztatásukra. Ezt magam példájából írom, átéltem, egyetemen tanultam meg igazán folyékonyan beszélni, nem a heti egyszeri szlovák nyelvtanóra ragozásaiból.

szlovákosok pedig sunnyognak az órán, de a heti 3 órában ők is kapnának szerepet. Mivel a magyarok magyar környezetben laknak Felvidéken (a többségük), ezért a középiskolában sem fognak megtanulni 3 órából. Emiatt újabb diszkrimináció éri azokat a diákokat

képzeltnek nevelni. Az iskolákba befurakodott a nacionalizmus, az elitizmus. Na, ez nagyon nagy hiba! Akár politikai intézkedéssekkel is lehetne szűrni, hogy ki milyen posztra kerül, mármint akik befolyásoló tényezőként hatnak a fiatal generációra.

- Nem lenne szabad a gyereket önzőnek, be-

2. Ön szerint a tolerancia melyik aspektusának megvalósítása ma a legfontosabb a Felvidéken, miért? - Nyelvi, mert látjuk Galánta és Sellye példáján is, hogy a magyar nyelv csak a családokban használatos, és utcán, boltban senki meg nem szólalna magyarul, még ha tud is. Az anyanyelve a szlovákkal vegyülve eltorzul. Evvel pedig bizonyos identitásátalakuláson megy végbe az egyén, amellyel mint szlovákiai magyar, magyarságát nem biztos, hogy felvállalja. - Mindenképpen a jogegyenlőség elfogadása lenne a legnagyobb feladat és egyben falat is ebben az országban. Főleg ami a nemzeti hovatartozást illeti. Hogy miért? Kell ezt magyarázni, kedves szlovákiai magyarok? - El kell fogadnunk egymás nemzetiségét, illetve barátságokat kell kötni a különböző nemzetiségű emberekkel, máshogy lehetetlen megértetni velük a helyzetünket. 3 legjobb barátom szlovák, és nincs gondjuk a magyarsággal, viszont a szüleik el se tudják képzelni, hogy hogy lehet egy magyar a legjobb barátjuk. Az előző generáció beleneveli a gyerekekbe ezt a rossz képet, ugyanúgy, ahogyan azt is, hogy a cigány/roma származású ember rossz. Nem értik meg az emberek, hogy ugyanúgy van rossz magyar és rossz szlovák

is, ez NEM nemzetiségi és hovatartozási kérdés. Előítéletek, ezt kéne kivernünk a fejünkből, ez az, ami széthúzza Felvidéket.

- Szerintem a tolerancia egy olyan dolog, aminek nem kellene léteznie, hiszen e szó jelenléte megengedi az intolerancia érvényesülését. A toleranciát a nagy általánosságban a liberalizmus eszmei termékének tekintik, politikai kampányok és propagandák használják fel a jelölt ellen vagy a jelölt mellett. Szerintem a liberalizmus egyáltalán nem ezt akarta, nem türelmességet akart vallási, nemzeti, faji, nemi, stb. hovatartozás iránt, hanem egyfajta magánéleti jogot, ami ma egyáltalán nem úgy érvényesül, ahogyan annak kellene. Toleránsnak lenni azt jelenti, hogy beleavatkozunk a másik ember életébe, címkéket aggasztunk rá, miszerint: nő, homoszexuális, vörös hajú, alacsony intelligenciaszintű, gyermek, olvasott, stb. Ha a toleranciáról beszélünk, akkor beszélnünk kell az intoleranciáról is! Nekem semmi közöm nincsen mások magánéletéhez! Nem kell elfogadnom a másikat mint nőt, mint homoszexuálist, mint vörös hajút, hanem úgy kell tekintenem rá, mint emberre!

Cuvée

47


Elnökváltás a Pozsonyi Magyar Intézet háza táján

Molnár Imre Ipolyságon született 1956. november 26-án. A pozsonyi Comenius Egyetemen végzett és a szegedi JATE hallgatója is volt. 1986-ban az ELTE BTK-n diplomát, majd egyetemi doktori (1994), és kandidátusi (1998) fokozatot szerzett. 1998-tól munkatársa a Magyar Külügyminisztériumnak, diplomataként számos alkalommal Magyarország Varsói Nagykövetségén is dolgozott. Pozsonyi diákéveit a József Attila Ifjúsági Klub (JAIK) aktivistájaként töltötte, amely meghatározó mérföldkő volt számára. 2015. szeptember 1-jétől megkapta kinevezését a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatói posztjára, amelyet Kollai Istvántól vett át, és ennek fényében készítettem vele egy rövid, de annál velősebb interjút. Meglepte Önt a felkérés az igazgatói posztra, vagy előre meghatározott volt a döntés? Voltak még más jelöltek is? Az igazgatói poszt betöltésére pályázatot írtak ki. Én is megpályáztam, és a többi (pontosan nem tudom mennyi) pályázó közül a

48

cuvée

Reczai Lilla

döntéshozók engem választottak. Természetesen nagyon örülök az eredménynek. Határozottan több időt fog tölteni Pozsonyban. Mennyire fog tudni majd ingázni? Nem tudom, majd kialakul. Mindenesetre nem ez a fő kérdés, hanem a munka, erre szeretnék majd koncentrálni. Milyen változásokra számíthatnak majd a Pozsonyi Magyar Intézet által szervezett programok látogatói, illetve a pozsonyi civil szervezetek? Kezdetben nem sokra, hisz ezt az évet még az elődöm által megtervezett programok fogják kitölteni. A későbbiek során szeretném a kultúra fogalmát a lehető legtágabban értelmezni és képviselni: értékrendszer, művészet, zene, irodalom, anyanyelv és önazonosság, hagyományok, életstílus, és minden egyéb, ami szükséges… Szeretném, ha minden pozsonyi civil szervezet valamilyen formában otthonának tekinthetné az Intézetet.


ez a szürke piros

Tervezi esetleg hosszabb távra felvenni a kapcsolatot a József Attila Ifjúsági Klubbal is? A József Attila Ifjúsági Klub a kiindulópont. Számomra ott kezdődött minden. Az én álmom az, hogy jó lenne ott folytatni, ahol annak idején, 1978/79-ben abbahagytam. Ez persze részben nosztalgia, de mégis nagy öröm számomra, hogy nem hagytátok veszni a jó öreg JAIK-ot, és együttműködésünk már csak emiatt is garantált. Lapunk ezen száma a tolerancia-intolerancia témáját boncolgatja. Mit gondol a bevándorlókról és a körülöttük zajló eseményekről? Mint minden emberi szenvedésre, úgy erre a mostani folyamatra is nagy részvéttel és fájdalommal tekintek. Egyúttal némi szégyenérzettel is, és ez a szégyen korunk civilizációjának szól, amely még mindig nem képes felismerni, hogy az emberiség egy nagy családot alkot, és tagjainak felelősséget kellene vállalniuk egymásért. Ugyanakkor e térség (Közép-Európa) lakói történelmi tapasztalatai egyértelműen azt sugallják, hogy a mai látszatjólét holnapután könnyen az ellenkező előjelű létformává válhat, tehát nincs okunk többnek, különbnek tartani magunkat pillanatnyi helyzeti előnyünkre hivatkozva.

Mi a megoldás Ön szerint? Úgy vélem, egyre inkább elkéstünk azzal, hogy lokális megoldásokkal próbáljunk kezelni globális problémákat. Ferenc pápa legutóbbi enciklikája mellett Al Gore volt amerikai alelnök is kifejtette legutóbbi könyvében, hogy ha nem változtatunk magatartásunkon, akkor az emberiség fejlődése egy újabb civilizációs válság felé haladva előbb utóbb egy szakadékba torkollik. Mindezt ma már egyre többen egyre több helyen felismerik, a “vicc”az egészben azonban az, hogy tenni mégsem tud (akar) senki semmit. És, hogy mit kellene tenni? Mi lenne a megoldás? No, erről szeretnék majd veletek és szlovák barátaitokkal (ha vannak, és őket is érdekli ez a téma) egy közös intézeti klubesten elbeszélgetni. Remélem, elfogadjátok a meghívásomat.

(A válasz nagy valószínűséggel IGEN, mivel a tagszervezetek szerint is fontos foglalkozni a bevándorlók kérdésével.)

Molnár Imrének gratulálunk az igazgatói kinevezéshez, és sok sikert kívánunk a jövőbeli munkásságához!

cuvée

49


Cséfalvay András

fotóriportja Dunaszerdahelyen élek, végzettségemet tekintve zene-rajz szakos tanár vagyok, valamint negyedéves a Szlovák Technikai Egyetemen, formatervezés szakon. Esküvői és egyéb fotózásból élek. Képeim jelentek meg az olasz PhotoVogue-ban, SLOVAK ART MAGAZINE-ban, az Új Nő-ben, Paraméteren, aTempo.sk-n, valamint csoportos kiállításokon Pozsonyban, Budapesten.

/designer.photo

50

cuvée


cuvée

51


Profile for alMA_MAter

Alma mater 2015 szeptember  

Szlovákiai magyar egyetemisták magazinja

Alma mater 2015 szeptember  

Szlovákiai magyar egyetemisták magazinja

Profile for alma_ma
Advertisement