Page 1

főiskolások és egyetemisták lapja | 2015/2016 | 11. évfolyam, 3. szám

Alma Mater


Lapigazgató: Kotiers Róza | Főszerkesztő: Paluska Zsuzsanna Nyomdai előkészítés, grafika: Fülöpi Gergely Irodalmi szerkesztő: Mucha Attila Szerzők: Bódis Attila, Botló Xénia, Bóna Zoltán, Csambal Tamás, Csikós Tamás, Czímer Gábor, Fülöpi Gergely, Hajtman Gábor, Horváth Eszter, Izsák Gergely, Juhász Anita, Kovács Balázs, Kiripolszky Misel, Mázik Orsolya, Olláry Ildikó, Reczai Lilla, Saróka Liliána, Varga Bianka | Nyelvi korrekció: Mázik Orsolya Nyomtatja: AZ Print | Kiadó: Diákhálózat - Študentská Sieť Elérhetőségek: Diákhálózat - Alma Mater, Klariská 7, 811 03 Bratislava | Írj nekünk: almamater.dh@gmail.com Keress: www.diakhalozat.sk | Facebook: www.facebook.com/diakhalozat 2/2015 | IČO 00 602 515 | EV 2194/08 Megjelenik 1500 példányban, negyedévente, ingyenes - nepredajné

ISSN 1339-102X

Realizované s finančnou podporou Úradu vlády SR – program Kultúra národnostných menšín 2015 A folyóirat a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának - Kisebbségi kultúrális támogatások 2015 programjának - anyagi támogatásával készült.


> Központban a pedagógia és a gyermek > ... És leomlott a fal > Robert Fico és Orbán Viktor barátsága > Tényleg jobban fáj Párizs, mint Szíria? > A menekült nem terrorista > A gyermekeket megillető alapvető jogokról > Hogyan lett az idealizált gyermekkép > Klimt, Schiele és Kokoschka háreme > Köles Hajnlaka: A hajóskapitány > Száz Zoltán: Ádámatyánk bajáro > Ásító inas > Ágota Kristóf: Trilógia (könyvajánló) > Állj mellém > Z generáció és az élménypedagógia > Valóság és más mesék > Cuncipink és pasztelkék > Mese mese meskete > Édes kicsi lány, anya most iskolába megy > „Amit gyermekkorban átél az ember ...” > Ahol a térérzékelés kezdődik > Merjünk nagyot álmodni! > (Hongkong)

4 6 8 10 12 16 18 20 22 24 25 26 28 30 32 34 36 38 40 42 44 46


Központban a pedagógia és a gyermekek, Tudtátok-e, hogy a késő középkorban a gyermekekre úgy tekintettek, mint apró termetű felnőttekre? Vagy tisztában vagytok-e vele, hogy mik egy gyermek alapvető jogai? Tudjátok-e, milyen nehéz egyszerre gyereket nevelni és egyetemre járni? Ismeritek-e a Waldorf-iskolákat? Hallottatok már az élménypedagógiáról? Ezekre a kérdésekre mind választ kaphattok az Alma Mater decemberi tematikus számában, amit a gyerekeknek szenteltünk, mert a gyermekek jogairól szóló egyezményt (Convention on the Rights of the Child, CRC) 1989. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése. Lapunk hasábjain Kiripolszky Misel a gyermekek jogairól szóló cikkében idézi azt az alapvető emberi jogot, miszerint “A gyermeknek joga van elegendő szeretethez, önbecsüléshez, tudáshoz jutni, s kibontakoztatni a benne rejlő képességeket.” A gyermekek tudáshoz jutásának joga értelmében tehát törekednünk kellene arra, hogy minden gyermek egyenlő bánásmódban részesüljön az oktatást illetően. Itt nem csak az afrikai államokban uralkodó, feljebb említett siralmas helyzetekre gondolok, hanem arra is, hogy az oktatási rendszer és a tanárképzés Közép- és Kelet-Európában a mélypontját éli. Természetesen rossz tanárok mindenhol vannak, illetve teljesen szubjektívnek is lehetne nevezni, hogy ki mit tart hatékony pedagógiai módszernek,

4

vezércikk

jó tanítási órának vagy ki a jó tanár. Szerintem nem feltétlenül az. Felháborítónak tartom, hogy sok helyen a gyerekek kisiskolás koruk óta szorongva, gyomorgörccsel kelnek fel reggelente, és szenvedéssel, félelemmel az arcukon járnak a teljesítményközpontú, embertelen iskolákba, ahol kiégett és egyáltalán nem kompetens, a gyermek személyiségét és képességeit figyelmen kívül hagyó tanárok tanítanak. Azt gondolom, mindenkinek vannak az életét örökre meghatározó negatív élményei az iskolából, pont azért, mert az iskolás kor az az időszak, amikor nemcsak a test, hanem a lélek is ugyanolyan rohamosan fejlődik, ezáltal érzékeny, formálható és sérülékeny. Mióta pedagógiát hallgatok, egyre kritikusabban tekintek vissza iskolás éveimre, és a tanítókra, akik iránt vegyes érzéseket táplálok. A neveléstudomány kutatásai alapján a gyermekre sokkal nagyobb motiváló erőként hat a dicséret, növeli a teljesítményt és a gyermek magával kapcsolatban kialakított elvárásaira is jó hatással van. A Pygmalion-hatás, avagy az önmagát beteljesítő jóslat (Rosenthal és Jakobson-effektus) azt jelenti, hogy mivel az ember társas lény, a viselkedése és a motivációi nagyban függnek a környezetük által róluk alkotott képtől, illetve a pozitív és negatív vis�szajelzésektől, megerősítésektől. Ezért például- akár az emberi kapcsolatainkban is - hajlamosak vagyunk az általunk kialakított véleményhez formálni a másik embert- a barátainkat, vagy akár a diákjainkat.


2012-ben 58 millió iskolaköteles kort elért gyermek nem járt iskolába. (10-ből 1 gyermek) 2020-ban 140 millió gyermekmenyasszonyt adnak majd férjhez, ebből 50 millió 15 év alatti lány. A legszegényebb országokban csak a gyermekek 64 százaléka jár iskolába, a gazdag társadalmi osztályokban a gyermekek 90 százaléka. Sok fejlődő országban a lánygyermekeknek rosszabbak az esélyei arra, hogy iskolába járjon. Az oktatásban részesült lányok később házasodnak, kisebb és egészségesebb családjuk van, és anyagilag függetlenebbek a férjüktől. 150 millió gyermek, akik most iskolába járnak, még az iskola befejezése előtt megszakítja tanulmányát, ennek egyharmada lány. Dél-Afrikában a lányok több mint fele szakítja meg idő előtt tanulmányait. Afrika egyes országaiban a lányok több mint fele házasodik meg anélkül, hogy bármilyen oktatásban részesült volna.

Néhány pedagógusnak alapvető hiányosságai vannak az új pedagógiai módszerek, kutatások, neveléstudományi mérések és fejlesztések terén. Ismertem olyan tehetséges diákokat, akikkel a tanáraik elhitették, hogy buták, lusták, ezért onnantól képtelenek voltak teljesíteni, és láttam, ahogy teljesen átlagos képességűeket az egekbe tudnak magasztalni. A modern pedagógia jelenlegi irányzatai előnyben részesítik a motiváció- és dicséretalapú nevelést, amely figyel az individuumra és az egyéniség kibontakoztatására, valamint a gyermek fejlődését igyekszik saját magához, nem egy adott csoport átlagteljesítményéhez mérni. A pedagógia a kooperatív tanuláson, az interakciókon, a kreatív, önálló gondolatokon és azon alapszik, hogy a tehetség önmagában nem elég a sikerhez, az egész a helyes nevelésen múlik. Polgár László magyar pszichopedagógus magántanárként, saját módszereivel zsenit nevelt mindhárom lányából (Polgár Judit a sakktörténet legjobb női sakkozója), amit a Nevelhetsz zsenit… c. könyvében is kifejtett, és amelynek egyik alaptézise például, hogy a gyereket csodálni kell, mert ez boldoggá teszi. Egy gyermek nevelésének pont az lenne a lényege az iskolában, hogy a diáknak lehetőséget adjon a fejlődésre és a tanulásra - sok tanár azonban pont ettől az alapvető jogától, és pont az iskolában fosztja meg a gyereket a képességei fölötti ítélkezéssel. Néha az az érzésem, hogy az iskola hamis képet ad a tanulóknak

a gondolataikról, pedig pont az lenne a fontos, hogy a gyermek metakognitív képességeit is fejlessze. A történelem során már rengeteg képet kialakítottak a felnőttek a gyerekekről, és változtak a pedagógiai elméletek is, fejlődött a neveléstudomány. A gyermekekkel foglalkozó számunkban ezért olvashattok majd élménypedagógiáról, valamint alternatív pedagógiai módszerekről is. A pszichológia egy varázslatos ágával, a mesepszichológiával kapcsolatban is elmélyíthetitek tudásotokat, valamint megtudhatjátok, melyik történelmi korszakban lett volna a legkifizetődőbb gyereknek lenni. Két szlovákiai magyar irodalmárt is megkérdeztünk a témát illetően: Z.Németh István mesél arról, hogy mit jelent számára a gyermekkor, és hogy miért kezdett el gyermekverseket írni, N.Tóth Anikó pedig elárulja nekünk, miből merít inspirációt a mesékhez. Természetesen nem maradnak el a közélettel foglalkozó írások sem, hiszen a november 13-i párizsi történéseket nem lehet szó nélkül hagyni: két különböző szempontból is górcső alá vesszük a helyzetet lapunk hasábjain. De nem feledkezünk meg a 89-es rendszerváltás évfordulójáról, valamint a közelgő tavaszi választásokról sem. Kellemes elmélyülést kívánok Nektek lapunk különleges és kulcsfontosságú témáiban!

Paluska Zsuzsanna vezércikk

5


...és leomlott a fal... Bódis Attila Huszonhat éves egy leomlott fal, mely a diktatúra szimbóluma volt a hidegháborúban. A dátum 1989 novembere. Emlékezetes napok ezek a résztvevők számára. Akik ott voltak, örök emlékként, a béke dicsőségeként és a szabadság győzelmeként tartják számon ezt az időt. Beverték az első szöget a legsötétebb elnyomatás koporsójába. Utánuk a keleti blokk minden országa megélhette ezt a nagyszerű élményt. De kezdjük csak az elején. A Szovjetunió és a nyugati hatalmak szembenállása eredményezte, hogy Németországot és vele Berlint is kettéosztották. Több incidens is történt a határon a két szuperhatalmi tömörülés között. 1961. augusztus 12-ről 13-ra virradó éjjel a kommunisták lezárták a határt egy 15 000 főnyi csapaterővel, ekkor még csak szögesdrótokkal és útakadályokkal. Három nappal

6

közélet

később pedig szászországi munkások elkezdték építeni magát a falat, megállítva ezzel a gyalogos- és autóforgalmat. A metró- és a vasúthálózatot is kettévágták, szinte teljesen megbénítva a tömegközlekedést. Csak a friedrichstrassei állomás maradt meg, ahol egy határállomást alakítottak ki. A határ lezárása logikus, sőt, elkerülhetetlen volt számukra, hiszen az NDK népességfogyása 1961-ben már havi 30 000-re rúgott. A nagyhatalmak persze nem engedtek, és egymást hibáztatták a kialakult krízisért. Leginkább a berlini és a Berlin körüli lakosság itta meg ennek a levét. A rossz ellátás, a nehéz életkörülmények szinte elviselhetetlenné tették az életet ezeken a területeken. A szocialisták által Fasisztaellenes Falnak nevezett kőszörnyeteg alig három évtizedes története alatt több áldozatot is szedett. A


NDK megindult a konszolidáció és a megbékélés a német-német viszonyban politikája felé. Az 1980-as években az egyre mélyülő gazdasági és pénzügyi válság lassú politikai erjedést indított meg, ami az évtized végén egyre inkább felgyorsult. 1989 nyarán már mindennaposak voltak a reformokat követelő tömegtüntetések. Azok a szerencsések, akik legálisan nyugati országokba utazhattak,

keletnémet határőrök összesen 125 embert lőttek le szökés közben. A hidegháború alatt pedig mintegy 75 000 embert vontak felelősségre és hallgattak ki a hírhedt höhenschönhauseni börtönben, ami nem volt egy leányálom. Embertelen jelenetek zajlottak a fal tövében. A hatóságok nem bántak kesztyűs kézzel azokkal, akik el akarták hagyni egy diktatórikus rendszer országát, vagy elszakított családtagjaikat akarták meglátogatni, vagy egyszerűen csak a jobb életkörülmények reményében szöktek át a határon. Közben a világ gyökeres változásokon ment át. Háborúk zajlottak, ahol az USA és a Szovjetunió egymással mérkőztek, és sokak számára úgy tűnt, hogy ez már így is marad mindörökre. De sokan voltak, akik nem nyugodtak bele a megváltoztathatatlanba. És nekik lett igazuk. A történelem új fordulatot vett, és az

megtagadták a keletnémet államba való vis�szatérést. A kommunista országok többsége megindult a változás útján, de az NDK hajthatatlan maradt. Magyarország például megnyitotta határait a keletnémet polgárok előtt szeptember 11-én, és Csehszlovákia is hasonló lépéseket fontolgatott. Gorbacsov (a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió vezetője) november 4-én Berlinbe látogatott, és ezután nem volt kérdés, hogy Németországnak változtatnia kell az eddigi szemellenzős politikáján. Erich Honecker (az NDK vezető politikusa) lemondása után az új keletnémet vezetés kidolgozta a határokon átívelő utazás mikéntjét a németek számára. November 9-én jelentették be az engedményeket, mire hatalmas tömeg vonult a Falhoz. A határőrség tehetetlen volt velük szemben, és képtelen volt feltartóztatni a „határsértők” áramát. Végül megnyitották az átkelőket. Néhány nappal később a németek – mindkét oldalról – vésőkkel és csákányokkal érkeztek vissza, hogy lebontsák a falat. 1990 és 1991 folyamán végleg felszámolták az ös�szes határzárat, és a határőrség is megszűnt, majd az NSZK és az NDK Németországban egyesült. Mi, akik nem voltunk, nem lehettünk ott, csak a korabeli híradásokból, fényképekből és beszámolókból tudhatjuk, mit is érezhettek azok az emberek. A pillanat varázsát számomra leghitelesebben a Scorpions együttes mindenki által ismert himnusza, a „Wind of Change” adja vissza. Nagy fordulat volt, és megváltozott tőle a világ. Azóta történt egy s más Európában és a világban, és talán most is szükség lenne az emberek ilyen fokú szabadságvágyára, hogy kincseket hagyjunk magunk után azokra, akik majd öröklik a Földet.

közélet

7


Robert Fico és Orbán Viktor barátsága Hajtman Gábor A szlovák-magyar kapcsolatok az utóbbi időben mintha mérséklődnének. Nincs semmi konfliktus, nem hallani különösképpen nemzetközi botrányokról, és nincs kihúzva a magyar kártya. Valóban elhisszük azt, hogy itt a megbékélés, avagy ez csak látszat, érdekbarátság? A két ország közötti kapcsolat közel sem volt ilyen jó, hiszen ki ne emlékezne a Szlovák Nemzeti Párt volt elnökének, Ján Slotának a kijelentéseire Göncz Kinga képviselőasszony ellen. Volt már olyan eset is, amikor Sólyom László köztársasági elnököt nem engedték be Szlovákiába. Robert Fico biztonsági okokkal érvelt, és nyíltan kijelentette: augusztus 19-én, azon a napon, a magyar köztársasági elnök nem kívánt személyiség. Abban az időszakban nagyon nem voltak jók a szlovák-magyar kapcsolatok, és bizony számos konferenciát is szerveztek a két ország kapcsolatának megerősítése érdekében. 2010-ben a parlamenti választások után Orbán Viktor lett Magyarország miniszterelnöke. Szlovákiában szintén jobboldali kormány alakult, Iveta Radičová vezetésével, de a kormány megbukott, így ki kellett

8

közélet

írni az előrehozott választásokat, amit a szociáldemokraták hőse, Robert Fico nyert. Magyarországhoz hasonlóan ő is egyoldalú kormányt alakíthatott. Az átlagember azt hitte, hogy ettől kezdve a szlovák-magyar kapcsolatok csak romlani tudnak, a radikálisabb véleményűek pedig háborút kiáltottak. Nagy meglepetésre a két miniszterelnök között lévő viszony elég pozitívan alakul. Hozzá kell tenni, hogy a kettős állampolgársági törvény máig nem oldódott meg, de mintha ezeket figyelembe sem venné a két ország vezetője. Nemzetközi ügyekben hasonló véleményen vannak a felek. Javul a helyzet a két ország közötti gazdasági fejlesztésekben, és számos új tervek vannak a határ menti települések fejlesztésében. Orbán Viktor migránspolitikáját pedig mintha lemásolta volna a szlovák miniszterelnök, hiszen pontról pontra követi a magyar vezető tetteit. El kell mondani, hogy míg a Fidesz egy polgári konzervatív párt, addig a Smer


teljesen az ellentétje, egy szociáldemokrata párt, azonban meglepő a programjukban lévő hasonlóság. A nép embere, ez jellemző Orbán Viktorra, de Robert Ficóra is. Hasonlóságot lehet még észrevenni a retorikájukban is, biztonságos, erős államot ígérnek, a népnek kielégítő munkahelyteremtést, a külföldi vezetésű liberális multik leszámolását, nemzeti érdeket és igazságos szociálpolitikát. A menekült kérdésben is egyhangúan válaszolnak: szigorú határellenőrzést, megtartani a keresztény Európát, és védeni a határokat! Orbán menekültpolitikája nagyon érdekes a Visegrádi négyek országának, hiszen hasonló a mentalitás a lengyelek és a szlovákok részéről is. Talán ez miatt van az, hogy Robert Fico és Orbán Viktor kölcsönösen kiegészítik egymást. Látni, hogy ha válság van a Kárpát-medencében, akkor erősödik az együttműködés Fico és Orbán között, hiszen hasonló mentalitás, közös múlt és közös sztereotípiák jellemzik a két államfőt. Nehéz megmondani azonban azt, hogy a szlovákiai parlamenti választások mennyire fogják befolyásolni a

szlovák-magyar kapcsolatokat. Érdekes lesz megfigyelni Robert Fico hozzáállását a magyarokhoz, hiszen nem megjósolható, milyen irányba fog elmozdulni. Az egyik út a szlovák nemzeti párttal való koalíciós szövetség, ami ugyan bebiztosítaná a stabil kormányzást, de európai szinten nagyon negatív kritikát kapna az uniós szociáldemokrata frakciótól. Ha a Smer arra fog törekedni, hogy európai szinten stabil legyen a kapcsolat a szlovák kormány és az Európai Unió között, akkor mindenképpen egy olyan partnert fog keresni, ami ehhez hozzá fogja segíteni a szociáldemokratákat. Történetesen ez a KDH lehet, igaz, keresztény-konzervatív párt, viszont a családpolitikájuk megegyezik Ficoékkal. Ráadásul a Smer és a KDH kapcsolata nagyon barátságos, hiszen megyei szinten többször is indultak egy koalícióban. Idő kérdése, hogy ez mikor fog állami szinten megalakulni. Az mindenképp bizonyos, hogy a márciusi választásokon minden kiderül, meddig tart ez szlovák-magyar jószomszédi viszony, mennyire lesz kihúzva a magyar kártya, és ezt a felvidéki magyarság mennyire fogja érzékelni.

közélet

9


Tényleg jobban fáj Párizs, mint Szíria? Kovács Balázs

Európa aranykora Párizzsal ért véget. A merényletek után többé semmi nem lesz olyan, mint előtte volt. Az Iszlám Állam kalasnyikovval és pokolgéppel gyilkoló fanatikusai véget vetettek több illúziónak is. Megdőlt a tévhit, hogy a kulturális különbségek feloldódnak az egyetemes értékelvűségben, és hogy a határtalan nyitottság mindenek felett álló érték, de legfőképpen az bizonyosodott be, hogy Európa belső békéje nem tart örökké. A Nyugatnak korunk legsúlyosabb kérdéseit kell önmagában tisztáznia. Megakadályozható a velünk élő muszlim közösségek radikalizálódása? Milyen mértékű biztonsági kockázatot jelent a menekültáradat? Milyen legyen az európai bevándorláspolitika? A következő évek központi vitái ezen kérdések körül fognak forogni.

10

közélet

Az Iszlám Állam célja, hogy a Közel-Kelet évszázados konfliktusait Európába exportálja. Hogy a hétköznapok kontinensünkön is olyanok legyenek, mint az ottani mindennapok: félelem a templomokban, félelem az iskolákban és félelem a szórakozóhelyeken. Az iszlám szélsőségesek annyit mindenesetre elértek, hogy közös kiállásra és az áldozatok melletti szolidaritásra sarkallták a megosztott európaiakat. Ki hangosan, ki gyertyagyújtással, ki francia trikolóros profilképcserével emlékezik a Párizsban történt szörnyűségekre. Ez utóbbival azonban nem mindenki tud azonosulni. Képmutatással vádolnak, azt mondják, hogy a részvétnyilvánítás szelektív. Hiszen a Sínai-félszigeten októberben lezuhant orosz repülőgép áldozatairól vagy a Szíriában meggyilkolt százezrekről alig emlékeztek meg a közösségi oldalakon. Miért mutat a


nyilvánosság több szolidaritást a párizsi áldozatok, mint a világ más konfliktusaiban meggyilkoltak iránt? Kétségkívül igazuk van abban, hogy nem cseréltük orosz, szír vagy libanoni zászlóra a profilképünket, holott ott is történtek szörnyű és gyalázatos merényletek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Európán kívüli világ szenvedései kevesebb szimpátiát érdemelnének. Minden emberi élet egyenértékű, az emberi kötődések viszont lentről felfelé épülnek: elsősorban a családunkért, majd a nemzettársainként, végül a civilizációnkért viselünk felelősséget. Novemberben, Párizsban annak a kultúrkörnek a tagjait érte gyilkos támadás, amit a kontinensünk lakói sok évszázad alatt közös erőfeszítéssel összeraktak. És bár becsülendő, ha valakinek van energiája a földön élő minden emberért egyformán aggódni, az igazság az, hogy minden

közösségnek a saját vesztesége fáj a legjobban. Egyszerűen nem tudjuk ugyanúgy megsiratni az összes konfliktus összes áldozatát. A közösségvállalás mindig lépcsőzetes, Párizs pedig szervesebb részünk, mint Aleppó és Damaszkusz. Franciaországgal közös a múltunk, és az Európai Unió révén közös a jövőnk is. A francia emberrel mindig több köt össze, mint ami elválaszt: ő is szereti a békét, az egyéni szabadságot és a croissant-t. Pont úgy, ahogy mi, magyarok. Ezt pedig az a tény sem másíthatja meg, hogy a trianoni békekonferencia nagyhatalmai egykoron francia részvétellel hoztak igazságtalan döntéseket. A régi vezetők tévelygéseiért nem a ma élők a felelősek. Épp ennek felismerése tesz minket jobbá az Iszlám Állam barbárjainál.

közélet

11


A menekült nem terrorista Sokáig emlékezetes marad a 2015. október 13-ai dátum. Az Iszlám Állam terroristái összehangolt gyilkolást rendeztek Párizsban. Több mint 120 áldozat, több száz sebesült. A kulturált világ gyászol. A párizsi terrortámadások után felrobbant egy másik, a gyűlölet bombája is. Egyes politikai pártok azonosítják a menekülteket a terroristákkal, mindezt csupán azért, hogy a választásokkor több szavazatot szerezzenek.

Czímer Gábor A párizsi terrortámadások után több hazai politikus, köztük szlovákiai magyar közéleti szereplők is, úgy nyilatkoztak, hogy kapcsolat van a muzulmánok és a menekültek, de legfőképpen a muzulmán menekültek és a terror között. Ebben némi igazság ugyan lehet, de politikusaink itt nem álltak meg. Akadt ugyanis olyan valaki is, aki a párizsi vérengzéseket minden kétséget kizáróan a migráció egy negatív és tragikus következményének nevezte. A miniszterelnök, Robert Fico pedig egyenesen azt mondta, hogy megfigyelés alá vonják az összes szlovákiai muzulmánt. Ahogy arra a Szlovákiai Iszlám Alapítvány is felhívta a figyelmet, az ilyen

12

közélet

megnyilvánulások egyszerűen nem jelentenek mást, mint durva vallási diszkriminációt. A hatalom ebben az esetben nem rendőrségi feljelentés, vagy bírósági ítélet alapján határozta meg, hogy kit figyelnek meg a hatóságok, hanem csupán vallásuk alapján. A nyilatkozatában az alapítvány felháborodásának hangot adva felteszi a kérdést, vajon mikor jutunk el oda, hogy a muszlimoknak zöld félholdat kelljen viselniük a ruhájukon, mint egykor sárga csillagot a zsidóknak? Egy kiszemelt vallási csoporttal riogatni az ország többségi lakosságát Európa legsötétebb korszakát idézi, szembemegy minden olyan emberi és demokratikus értékkel, amire a modern társadalmaink épülnek. A menekülteket a terroristákkal azonosítani, vagy a migrációs hullámot a terror egyértelmű okaként feltüntetni pedig olyan, mintha a a norvég terrorista és tömeggyilkos, Anders Breivik tettének okaként a kereszténységet, a keresztényeket jelölnénk meg. Breivik, aki 2011-ben 77 embert gyilkolt meg, ugyanis többek közt a kereszténység védelmében mészárolta le egy baloldali ifjúsági tábor tizenéves résztvevőit. A szavazatokért a xefofóbia sem drága?


Úgy gondolom, a fentiekhez hasonló kijelentések nagyon veszélyesek. Megerősítik ugyanis a félelmet és a gyűlöletet azokban, akik eleve elutasítóan viselkednek a menekültekkel, vagy éppen a nem menekült, muzulmán vallású polgártársainkkal szemben. A gyűlölet pedig erőszakot szülhet, aminek ebben az esetben ártatlan muzulmánok lehetnek a célpontjai. Ennek szomorú példája, amikor a nyáron a szélsőjobboldali mozgalmak pozsonyi demonstrációján fekete ruhába öltözött, kopaszra borotvált tüntetők megtámadtak egy muzulmán családot és több külföldi sportolót, csak azért, mert muzulmánok, illetve külföldiek voltak. Más vallások, embercsoportok egyszerű tiszteletén túl, további okai is vannak annak, amiért nincs rendben, ha valaki a muzulmánokkal, vagy éppen a (muzulmán) menekültekkel riogat. Ha bárki, legyen az jobb- vagy baloldali politikus, a menedékkérőkkel szembeni félelmet próbálja táplálni, pontosan az történik, amit az Iszlám Állam szeretne. A terrorszervezet alapvető célja ugyanis éppen ez, tehát hogy féljünk. Ha a félelem és a gyűlölet elhatalmasodik, ugyanolyan barbárok leszünk mi is, mint maga az Iszlám Állam. Ugyan ez az érvelés érvényes fordítva is. Ha nem hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem és a gyűlölet, de elfogadással, szolidaritással viseltetünk a segítségre szorulók iránt, akkor a terroristák vesztettek. Ha nem hagyjuk, nem érhetik el azt a céljukat, hogy rettegésben tartsanak minket. Václav Havel szavaival élve: Az igazság és a szeretet mindig győzedelmeskedik a hazugság és a gyűlölet felett. Különösen Szlovákiában értelmetlen a muzulmánokkal riogatni, hiszen nagyon kevesen élnek itt, és menekültekből is csak néhány száz tartózkodik az ország területén. Akkor mégis miért riogatnak politikusaink a (muzulmán) menekültekkel? Mégis miért fokozzák politikusaink a xenofóbiát, idegengyűlöletet?

Mert szavazatokat akarnak szerezni. Úgy gondolom, az ilyen megnyilvánulásoknak legfőbb célja, hogy az adott politikai szubjektum támogatást, tehát a közelgő választásokban szavazatokat szerezzen azáltal, hogy erősíti az emberekben a félelmet, miközben mások jogait gátlástalanul megsérti. Könnyű ugyanis egy olyan álláspontot megfogalmazni, ami ugyan csak féligazságokat tartalmaz, de a lakosság, pontosabban a választók félelmeire építve nagy támogatottságot szerez. Aki ezt a retorikát követi, azt próbálja meg sugallni, hogy ő majd megvédi az embereket a veszélytől. A veszély pontos jellege, valódisága, relevanciája azonban háttérben marad, és csak egy bűnbakképzés valósul meg. Ez pontosan az a mechanizmus, mint amikor a szlovák szélsőségesek a magyarokkal riogattak, és így szereztek támogatást. A menekültek és a terrorizmus Nem vagyok bevándorláspárti, nem örülök neki, hogy tömegek árasztják el azokat a városokat, ahol élek. Ennek ellenére úgy gondolom, minden jóérzésű ember köteles szolidaritást tanúsítani a menekültek iránt. A menekülthullám a közel-keleti fegyveres konfliktusnak az a következménye, amit Európának el kell viselnie. Méghozzá szolidaritásból. Szíriának, a szíriai embereknek ugyanakkor sokkal nagyobb szenvedés jutott, az életüket kell félteniük és lerombolták otthonaikat. Ehhez képest mi még mindig jól jártunk. A fent említett közéleti szereplők nyilatkozatainak kritikus értékelése mellett szól az is, hogy több európai politikus és biztonságpolitikai szakértő is figyelmeztetett, nem szabad összemosni a migrációs válságot a terrorfenyegetéssel, mert a kettő összekeverése nagyon veszélyes és kontraproduktív. Maga a francia kormány is elutasít minden ilyen azonosítást. Többen hangsúlyozták, hogy a menekültek befogadása az emberségről szól, a terrorizmus elleni küzdelem pedig a barbarizmus elleni harcról.

közélet

13


Persze a menekülthullám növelheti a terrorfenyegetettséget. Az egyik párizsi terrorista valószínűleg a menekülthullámmal haladt végig Európán. Legalábbis a nála talált hamis útlevelet a menekültek számára felállított ellenőrzőpontokon többször regisztrálták. A terrorfenyegetettség tehát nem nulla, még annak ellenére is így lehet ez, hogy a szakértők szerint a legtöbb terroristának egyszerűen nem éri meg a bizonytalan migrációs útvonalon közlekedni. Sokkal egyszerűbb ugyanis hamis útlevéllel a nyugati országokba utazniuk. A kockázat persze a menekülthullám miatt valamilyen mértékben mégis jelen van, de nagyjából olyan formában, mint a menekülthullámhoz kapcsolódó többi bűnözési forma. Így például a szervezett bűnözésnek az

14

közélet

a változata, amelynek az áldozatai pont maguk a menekültek. A menedékkérők ugyanis az útjuk során teljesen kiszolgáltatottak a különféle rablóbandáknak, erőszaktevőknek és embercsempészeknek. Több olyan esetről tudni, amikor például fegyverrel kényszerítették szerb, vagy éppen más európai bűnözők a menekülteket értékeik átadására, illetve ettől sokkal szomorúbb esetek is történtek a közelmúltban.

Végül pedig ne felejtsük el, hogy a háborús régiókból Európába érkező menekültek legnagyobb része pont a terrorizmus elől menekül. A párizsi események után talán számunkra is jobban elképzelhető, hogy milyen félelemben élni, és jobban érthető, ha valaki úgy dönt, nem akar a folyamatos terror világában maradni.


közélet

15


A gyermekeket megillető alapvető jogokról Az emberi jogok azok a jogok, amelyek az em-

köteles, s nem bánthatják sem fizikailag, sem

bert emberi mivoltánál fogva illetik meg. Ezen

szavakkal. A gyermeknek joga van elegendő sze-

jogok jogi kifejeződései az alapvető jogok, melyek

retethez, önbecsüléshez, tudáshoz jutni, s kibon-

- néhány kivételtől eltekintve, mint amilyen

takoztatni a benne rejlő képességeket.

a választójog - a gyermekeket is megilletik. A

Ennek elősegítése érdekében biztosított a gyer-

gyermekjogok katalógusa az ENSZ Gyermekjogi

mekek joga az oktatáshoz: 16 éves korukig tan-

Egyezménye alapján állítható össze. Az Egyez-

kötelesek, az alapfokú és a középfokú oktatás

ményt a világ 195 országa fogadta el (az Egye-

ingyenes és bárki számára hozzáférhető, s a

sült Államok és Dél-Szudán kivételek). Eszerint

képességeiktől függően a felsőoktatásban való

gyermeknek számít mindenki, aki 18. életévét

részvételük is lehetséges.

nem töltötte be, s az ilyen személyek speciális

A gyermekeknek joguk van az egészséges élet-

védelemben részesülnek. Az Egyezmény három

hez, ami abban nyilvánul meg, hogy nevelőik-

pillérre épül: a gondoskodás-ellátás, a védelem

nek kötelességük egészségesen táplálni őket, s

és a részvétel jogára.

kezelést biztosítani számukra, ha megbetegednek. Ehhez kapcsolódik a szociális biztonsághoz

16

A legfontosabb alapjog és egyben gyerekjog az

való jog, mely a gyakorlatban azt jelenti, hogy az

élethez, az életben maradáshoz és a fejlődéshez

állam támogatásban részesíti a nehéz helyzet-

való jog. Ez azt jelenti, hogy amíg egy gyermek

ben lévőket.

nem tud magára vigyázni, valakinek gondos-

Az anyakönyvezéshez, a névviseléshez és a

kodnia kell róla, törődnie kell vele, biztosítania

származáshoz való jog értelmében minden

kell számára a fejlődés lehetőségét. Ezzel kapcso-

gyereknek joga van ahhoz, hogy születésekor

latos az emberi méltósághoz való jog, melynek

anyakönyvezzék, nevet adjanak neki, állam-

értelmében a gyermekkel nem bánhatnak úgy,

polgárságot szerezzen, s lehetőség szerint ah-

mint egy tárggyal, mely puszta engedelmességre

hoz is, hogy megismerje biológiai szüleit, a

közélet


személyazonossághoz való jog pedig azt biztosít-

mint az összes emberre, a gyermekekre is vonat-

ja, hogy tiszteletben tartsák a gyermek állampol-

kozik. Ez azt jelenti, hogy a gyerekjogok minden

gárságát, nevét, családi kapcsolatait.

gyermeket azonos módon, egyenlő mértékben

Az egyik legrégebbi múltra visszatekintő gyerek-

illetnek meg.

jog a jog a védelemre a kínzástól és a megalázó

A gyermekek védelmét szolgálja a gyermek-

bánásmódtól. Ennek legfontosabb eleme, hogy

munka tilalma is, melynek értelmében az egyes

egy gyermek bűnelkövetés esetén is csak rövid

országok meghatározzák a gyermekek alkalma-

időre fosztható meg személyes szabadságától, s

zásának minimum korhatárát, valamint a lehet-

akkor is csak abban az esetben, ha a helyzet más

séges szellemi és fizikai megterhelés mértékét.

megoldására nincs lehetőség.

Az ENSZ Egyezményét aláíró államok arra is

Ide sorolható a magánélethez való jog, valamint

kötelezik magukat, hogy a bíróságok, a közigaz-

a tájékoztatáshoz való jog, mely magában fog-

gatási hatóságok és a törvényhozó szervek min-

lalja azt is, hogy a felnőtteknek amellett, hogy

den, a gyermeket érintő döntésükben elsősorban

segítik a gyermek tájékoztatását, lehetőség sze-

a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik

rint biztosítaniuk kell számára az információ

figyelembe.

megértését is. A gondolatszabadsághoz, a lelkiismeret szabad-

E jogok ismerete hozzájárul ahhoz, hogy javuljon

ságához és a vallásszabadsághoz való jog is a

a gyermekek önértékelése, látókörük szélesed-

gyermekek jogai közé tartozik, tehát például az,

jen, s fogékonyabbá váljanak a világ problémái

hogy az - egyházi oktatást kivéve - az iskolákban

iránt. Mivel a gyermekkor egyszeri és megis-

ne kényszeríthessék rájuk egyes vallások tanait.

mételhetetlen, s történései a gyermek egész

Ide tartozik még a véleménynyilvánítás sza-

életét végigkísérhetik, kiemelten fontos, hogy

badságának a joga, a békés gyülekezéshez és

az Egyezményben felsorolt jogok a lehető legna-

egyesüléshez való jog, valamint a gyermekek

gyobb mértékben érvényesüljenek, s a gyerme-

erőszakkal és bántalmazással szembeni védel-

kek jóléte az egyes országok számára elsődleges

me, melyből levezethető, hogy a gyermek testi

célt jelentsen.

fenyítése saját szülei számára sem megengedett. A hátrányos megkülönböztetés tilalma csakúgy,

Kiripolszky Misel közélet

17


Hogyan lett az idealizált gyermekkép gerizsak

„Bezzeg az én időmben, még az elsőszülötteket feláldozták!” Na jó, talán ezt a kijelentést nem kaptuk meg nagyapánktól, de volt idő, amikor akár ez a mondat is elhangozhatott. Vannak rokonok, ismerősök, akik érett korukból kifolyólag bölcs tanácsokkal látnak el minket, sőt, akár mi is ejtettünk már el egyegy jó „bezzegezést”, de belegondoltunk már, hogy a történelem folyamán gyereknek lenni mindig más és más volt? A történetkutatás nem tudhatja, hogy milyen „bezzegek” hangzottak el, vagy ennek milyen hagyománya van az emberiség történetében, de foglalkozik a gyermektörténettel. Persze erre is várni kellett. Mára már méterekben mérhető irodalma van a még mindig sok kérdést meg nem válaszoló területnek. Az 1960-as években megjelent mikrohistória-, mentalitástörténet-, családtörténet-kutatás kezdett el foglalkozni a történeti gyermekképekkel. A gyermekek történetének kutatásában három irányzat alakult ki, a Philippe Aries, Linda A. Pollock és Lloyde De Mause által képviselt vonalak. Aries „A gyermekkor évszázadai” című könyvével indította meg az érdeklődést e terület iránt. A tanulmány lényegi mondanivalója, hogy a polgárosodás megjelenéséig a gyermek-szülő kapcsolatok érzelemmentesek, a gyerek a szülő tulajdona. Pollock a szociobiologizmus módszerrel más megállapítást tett, miszerint a szeretet az anya és gyermeke között öröktől fogva

18

közélet

létező, genetikusan meghatározott jelenség. De Mause pszichoanalitikus megközelítéssel vizsgálta a gyermek-szülő történeti kapcsolatait, és megállapította, hogy meghatározott és sajátos fejlődési iránya van a kapcsolatuknak. Az ókorban a rituális gyermekáldozatok az archeológusok kutatása szerint az egyiptomi, kelta és gall törzsek kultúrájához tartoztak, de Jerikó alapjainál is találtak feláldozott gyerekekhez tartozó csontt. Viszont mindezek ellenére az ókori kultúrában a gyerekek a jövő biztosítékai voltak, Egyiptomtól Görögországig fontosnak tartották nevelésüket. A már felvázolt tudományos viták a közép- és koraújkori gyermekképekről szólnak inkább. Ami tény, ekkor nem volt könnyű gyereknek lenni. Akik a már említett „bezzegeket” csípőből eresztik, azoknak ajánlom a bővebb tanulmányozását e koroknak. A sokak által mára már kritizált Aries véleménye azért nem alaptalan, mert a gyerekekre a 16-17. századig mint aprótermetű felnőttre tekintettek. Mindenképpen fontos, hogy a társadalmi hovatartozás erősen befolyásolta a gyermekek helyzetét. Az érzelmi hidegség jellemző volt minden kapcsolatra, társadalmi és gazdasági helyzettől függetlenül. Még a 20. század nagy politikusa, Winston Churchill is arra panaszkodott, hogy gyermekkora volt a legszörnyűbb életében, mert szeretetet nemigen éreztettek vele. Ez a példa mutatja, hogy a reformációval megjelenő gyermekkép milyen sokáig


kihatott a gyerekek nevelésére. Az angolszász területeken ezt a puritanizmus nevelési módszere teremtette meg. A humanizmus, majd később a felvilágosodás sokkal gyerekcentrikusabb. A 20. század ún. reformpedagógiája is pont Rousseau-ra hivatkozva alakította ki módszerét. Szüleink meséléséből tudhatjuk, hogy a mára kialakult nevelési módszer liberalizálódott, a testi fenyítés már törvényileg tilos. Azok, akik szerint egy makarenkói pofon belefér, jelezném, hogy A. Sz. Makarenko

pedagógiája ellenzi a testi fenyítést. E rövid történeti kitekintésből láthatjuk, hogy a gyerekek helyzete és nevelése változékony volt, módszerek jöttek és mentek. A mi korosztályunk már szerencsésnek mondhatja magát az orvostudomány és a pedagógia fejlődésének köszönhetően, és hogy az egyház megjelenésével visszaszorultak a csecsemőgyilkosságok.

közélet

19


Klimt, Schiele és Kokoschka háreme Horváth Eszti A nyugati jóléti társadalom nyitókapujában, a menekültek fellegvárában, azaz Bécsben a kultúra még ilyen zavaros időkben is megköveteli magának a helyet. A Belvedere két-háromszáz éves múltjában egyedülálló kiállítás az októberben megnyílt Klimt, Schiele, Kokoschka és a nők.

20

kultúra


Miután kifizetjük a jegyet, és még a ruhatár fondorlatos módszereivel is dűlőre jutunk, megkeressük a kiállítás kezdőtermét (Paluska) Zsuzsival. A nép tolong, egy-egy képhez nehezen lehet csak odaférni. A termek elrendezése pont kényelmes, tágas, de mégsem kell sokat futkosni egyik képtől a másikig. A falakon elsősorban a női emancipációhoz kapcsolódó idézetek. Helyes – gondolom magamban, ám hamar rá kell jönnöm, hogy a kiállítás maga igazából nem teljesen egy feminista propaganda. Annál valami sokkal izgalmasabb. A három festő küzdelme és fejlődése asszonyaik megértése érdekében, vagy éppen nem értésükért, hanem csak jellemeik ábrázolásáért. Valamelyikük képéről süt, hogy tökéletesen megértette a női pszichét, valamelyikben pont az a zseniális, amilyen sokoldalúnak és kiszámíthatatlannak lát egy nőt. Az olyan híres képeken túl, mint A nő három életkora Klimttől vagy az Ölelés Schiele-től, kusza vázlatok, gyermeteg nők vagy épp gyermekek és jócskán erotikus töltetű képek is találhatók a kiállítás darabjai közt. Miközben végigmegyünk Belvedere termein, egyre jobban az az érzésem, hogy a kiállítás maga egy fejlődéstörténet affelől, hogyan szemléljük kívülről a nőt, mint olyat. A személyes vonatkozások a festőkre, a gyengéd kapcsolatok pedig telis-teliszövik az egészet. A portrék alá írt bemutatkozó szövegek egyes szám első személyben mutatnak be nem egy esetben olyan nőket, akiket mindhárom férfihez szerelmi szál fűzött. Klimt leginkább szemlélődik. Művészetéhez használja fel a női világot, ugyanakkor műveiben rendkívüli érdeklődést és tiszteletet mutat irántuk. Talán megértette, talán nem teljesen a női lelket, ezt mégis elfogadta úgy, ahogy van. Képei nőalakjai közel állnak a valósághoz, miközben a szecesszió elemeinek ornamentikája díszíti őket. Schiele egész finom vonásokkal dolgozik, ábrázolása szinte dédelgető, igen sok portréján fiatal lányokat fest meg. A képei letisztultak,

a vázlatai pedig nem csak a pszichét, de maga a nő felépítését és mibenlétét is tanulmányozzák. Legérdekesebb képeinek a gyerekekről készült vázlatait tartom. Különlegességük abban rejlik, hogy egy-egy lány testfelépítéséhez, képi viselkedésmódjához idősebb, vagy épp fiatalabb arcvonásokat illeszt. Mindezek által összemossa a nő életkorait, viselkedési normáit, ami hallatlan izgalmas és elgondolkodtató vázlatképekhez vezet. Kokoschka műveiben erősek az expresszionista jegyek. Az ő asszonyaiban leginkább a női erő és hatalom tükröződik, de néha az is, amikor ezt a büszkeséget megalázzák és a földbe tiporják. Nagyon erős képeket festett rabszolgalányokról, és megkeseredett, sokat megélt nőkről. Vonásai erőteljesek, sokszor durvák, mégis hitelesen mutatja be saját szemléletvilágát a nőkkel kapcsolatban, hozzájuk való viszonyát Amiért még érdemes egyébként látogatni ezt az úrikastély Belvedere-t, az az állandó Klimt-kiállítás. Itt találhatók a festő olyan művei, mint A csók vagy a Judith Holofernész fejével. Szerény véleményem szerint a Judith legalább annyi figyelmet érdemel, mint A csók című kép, ennek ellenére szegényt csak úgy bevágták a terem egyik sarkába, míg a másik premier plánban, teljes megvilágítással látható, szigorú őrnénik és őrbácsik árgus tekinteteitől nem kímélve. De most komolyan. Egy művészeti alkotásnak sokkal többet árt, ha ennyi fel van hypolva, mint ha csak egyszerűen ki lenne függesztve a tekintetet leginkább magára vonzó falrészre. Így mindenki vagy felfedezné a kép csodáit magától – ami sokkal nagyobb örömet okoz, mintha az ember szájába rágnák -, vagy simán elmenne mellette, és később bánná ezt, de megtanulná értékelni.

Mindenesetre meg lehet nyugodni, A csók legalább nem olyan pici, kis japán turisták vakuinak kereszttüzében álló csalódás, mint a Mona Lisa a Louvre-ban.

kultúra

21


Köles Hajnalka, Gyál

A hajóskapitány

Egy nő a fedélzeten mindig csak bajt jelent. De sohasem hallgatnak rá. Ma már más idők járnak. Örül, ha egyáltalán kap valami munkát. Mikor mit. Mindenki boldogul, ahogy lehet. Mint ahogy Tamás meg is mondta, pedig kedveli Tamást úgy igazán, de hát mégiscsak egy kis siheder még hozzá képest, az apja lehetne, de bőszen bólogat, és mindent úgy tesz, ahogy mondja. - Józsikám, nehéz idők járnak, most ezzel kell megelégedni. Lesz majd jobb, rajta vagyunk az ügyön, csak bírd még ki egy kicsit. Bírja ő, bírja már tizenöt éve, csak kérdés, hogy meddig még. Ma már más idők járnak. Régen volt, amikor ő volt az ura a víznek. Akkoriban mindenki tudta, ki az a Hajós Józsi. Ma meg…jó, ha a régiek emlékeznek rá. Na de hát ez a nő, mégiscsak sok. Biztos valami pénzes pacák nője. Befizeti ide, nem is történhetett másképp, különben mit keresne itt, mert könyvet akar írni a Balatonról, meg a balatoni emberekről. Ez is milyen úri huncutság, írni. És kinek van vele gondja? Természetesen neki. Míg a tisztelt férj valahol az Adrián szórakozgat egy fiatal kislánnyal. Pedig a nő nem is lehet olyan öreg. Sőt, mondhatnánk úgy is, hogy kortalan. Lehet harminc, de akár ötven is, senki nem mondja meg. És annyira nem is okoz sok bosszúságot. Tud hallgatni. Ez jó. Kifejezetten jó errefelé. Utálja azokat az embereket, akiknek állandóan jár a szája, mégsem mondanak semmit. Csak azért beszélnek, hogy beszéljenek. Nem úgy, mint ez a nő. Csendben van,

22

kultúra

figyel azokkal az okos szemeivel, és nem szól egy szót sem. Azért mégiscsak nonszensz, hogy itt vannak naphosszat egymás mellett, és nem is szólnak egymáshoz. - Józsikám, vidd el Tihany felé, mutasd meg neki a félszigetet. Vidd el az apátsághoz, nézzétek meg a Belső-tavat, ha jut idő, a levendulamezőt is. Aztán majd a többit meglátjuk. Hát mi ő, bébiszitter? De azért mégiscsak kellene valamit szólni! - És hát… hogy tetszik a Balaton? – ennél banálisabbat nem is kérdezhetett volna. Pedig tud ő, csak hát a nők mindig is zavarba hozták. Meg hát… el is szokott a társaságuktól. Szemét inkább a vízre szegezte, miközben csendben vitorláztak Tihany felé. - Imádom a Balatont. Tudja, én is balatoni lány vagyok, itt születtem Földváron, gyerekkoromban még minden nyarat itt töltöttem, de az egyetem óta most jöttem vissza először. Sok minden változott. Igen, jól gondolta ő, mégiscsak valami férfi lehetett a dologban. A nők mindig a férfiak miatt mennek messzire. -Hát igen, a régi Balatonnak csak az emberek emlékezetében van már nyoma. Sokáig hallgattak. Lopva a nőre sandított. - És mit szól a férje, hogy most itt van? – okos, ennél okosabb kérdést, fel sem tehetett volna. – Mármint, gondolom van… egy ilyen szép nőnek, mint maga… - Ohh, ez nagyon kedves! De nincs férjem. A nagy szerelmet, mikor lett volna rá lehetőség, elengedtem. Azóta pedig nem sokan akartak feleségül venni. - Elnézést kell kérnem, nem akartam


udvariatlan lenni. - Nem történt semmi baj. Régen volt már. És maga? Mióta szerelmese a magyar tengernek? - Ez is benne lesz a könyvben? - Csak akkor, ha nincs ellenvetése. Eszes, nagyon is az. Oda se figyel az ember, és máris mindent elmondott magáról. Azok a szemek. Valahogy olyanok, hogy óhatatlanul is meg lehet bízni bennük… - Bizalom? Ugyan már! Az nem az ő ötvenéves fejének való! - ezeket már az apátság felé sétálva gondolta Józsi. Közben kétszer kifulladt az emelkedőn, elszokott már az efféle testmozgástól, de nem hagyhatta el magát, mert az asszony ruganyos léptekkel haladt felfele. - A táskáját esetleg…vihetném… - Ugyan, hagyja csak Józsi, bírom én. De siessen, még sok dolgunk van! Na már csak ez hiányzott! Még dirigálnak neki. Ő meg mit csinál? Megszaporázza a lépteit. Már az apátság felé tartottak a sétányon, meg-megállva, mert a nő mindenről fényképet akart készíteni. A Nő! Miért csak így hívja magában? Miért nem nevezi a nevén? - Miért akar írni, Julianna? - Mi akart lenni, amikor kisgyerek volt? - Hajóskapitány. - Akkor maga egy szerencsés ember. Én író akartam lenni. Mégis más úton indultam el. Húsz évig mások életét éltem. Azt hiszem, most van itt az utolsó lehetőség arra, hogy még időben elkezdjem a sajátomat. - Üljetek be valahova, Józsikám, hívd meg ebédre, a cehhet mi álljuk! – hangzott az utasítás. Kifizette volna ő. Ezen már nem múlik. - Nem éhezett esetleg meg? - De, borzasztóan éhes vagyok. - Ha gondolja, beülhetnénk valahova enni… - Ki fog nevetni, ha elmondom, mit ennék most szívesen.

- Na, mondja! - Megígéri, hogy nem nevet ki? - Megígérem, csak mondja már! -Paprikás krumplit. Bográcsban főzve. Kovászos uborkával. Friss kenyérrel. Kislánykoromban mi mindig… – még a nyál is ös�szefutott a szájában. – De itt olyat nem lehet kapni. - Főzök én magának! Mármint, ha nem bánja… - Nagyon…örülnék neki. - Van egy kis házam. Széplakon. Olyan lakomát csapunk, majd meglátja. Remélem, nem fél a kutyáktól. Nem félt a kutyáktól. Pláne, az ilyen hatalmas jószágoktól nem. A kicsiktől sokkal jobban tartott. Azok a hamisak. Bezzeg a Bodri, az pont olyan volt, mint a gazdája. Hatalmas, mogorva, de mégis csupaszív. Most is például, nagy kelletlenül iderakott elé két szelet vajas kenyeret, hogy addig éhen ne haljon, amíg elkészül a vacsora. - Aztán ne adjon neki, bárhogy is kuncsorog! – mármint Bodrinak a kenyérből. Persze, hogy adott. - Szokott inni? - Attól függ, mivel kínálnak. - Pálinkát és vörös bort tudok felajánlani. - Ebben a sorrendben kérném. Ittak egyet, aztán még egyet. A pálinka kaparta a torkát, és rögtön szétáradt a kellemes zsibbadás a tagjaiban. Most érezte, milyen hosszú volt ez a nap. Ültek a kis házikó előtt, a bogrács alatt ropogott a tűz, kellemes illatok szálltak felé. Meg tudta volna szokni. A mogorva embert is, meg a kutyáját is. - Hoztam takarót. Később még hűvös lehet – aki, mint a példa is mutatja, nem is olyan mogorva. – Elmondja, min mosolygott az előbb? - Csak úgy. Maga nem szokott csak úgy mosolyogni? Bele a világba? Józsi és Bodri egymásra néztek. Istenem, milyen fura teremtmények a nők! De nélkülük nem sokat ér ez az egész.

kultúra

23


Száz Pál

Ádámatyánk bajáro phytoaforizma

A orbáncfüvet Öregapád még Szenjános füvinek monta. Neve is mongya, Szenjános napkor köll a orbáncfüvet szënnyi, akkor virágzik, mer aznap kërësztűtík Krisztusurunkot. Má akkor megmonta nëki. Három esztendő betellik, mire írt hozó Ádámatyánk bajáro. Akkor elindút Krisztusurunk, gyógyította a nyavalásokot, szalatt a béna a sükethë, megsúgta nëki, hogy a vak meglátto a napfínt, mer a nap tüzes füve a orbáncfű, meghallotta ezt a níma, rögtön mënt hirdetnyi a ëvangéljomot! Még a hóttakot is főkējtëtte Krisztusurunk. Oktatta a oktondi embërt, a níp okullásáro tanította ikët imátkoznyi. Betēt a harmadik, bevonút Jëruzsálëmbe a apastalokkā, harmadnap megfeszítëttík, harmadnapra főtámott, harmadnapra kinyőt a orbáncfű Krisztusurunk víre csëppjeibű. Óvasatlan hullott víre szëme, óvasatlan sárgítottak apró virágoji. A Krisztusurunk víre mái napig folyik benne! Veruvërës, mind a napszáto! Hirdeti a világ orvosát. Mer mindën Ádámbátyánk bajáro ír a orbáncfű, levele, száro, támoggy fő máro! Mer olyan vót, amikor Öregapád hazagyütt a lágërbű, mind a főtámodás. Ippen Szenjános napra gyütt haza. Mënt, követte a határbo a sínyekët, de csak messzirű, hogy ē tuggyon bújnyi. Amire hazaírt, má a orbáncfű is kivirított. Azzā gyógyította a lábát, mer ha nincs a orbáncfű tüzes leve, elüszkösödik nëki, meghāll a sënkifőggyin. Ígyis majnem nem gyütt haza, má csak nëgyven kila vót! Mire hazaírt, má rühes së vót. Leígetëtt rúlam minden mocskot a szenjános füve. Monta. Mer a mindën romlástú megszabadíccsa a embërt, még a Ádámatyánk bűnitű is! No ezëk a ruszkik nem szaroztak, akinek a nevit óvasták a lágërbe, csak ammëhetëtt haza. De marha ruszkik, csak a hullákot óvasták! Akik má rëggēre kihűtek, vagy láccott, nem írik meg a napszátát. Ennyit megengedëtt a Sztálinelftárs, hogy a hóttak hazamënnyenek. Haza a sírba! Öregapád havërja ottveszëtt. Aszonta nëki, vedd el a cédulám, ha óvasnak, mënny helëttem, én má inné nem mëgyek haza, csak maradra. Hát a ruszkik aszittík, hogy főtámott! Mer Öregapád mindënt rendre megcsinát. El is engettík, fítek tűle, aszittík, hogy csuda törtínt, hozzá së akartak írnyi, hogy biztos szent embër, sztarëc, sztarëc, mutogattak, eresztëttík. Így vót ez Szenjánossā mëg Krisztusurunkkā is. Szenjános is ottveszëtt a Hëródëselftárs lágëribe. Szenjános íllő vízzē kërësztűt, de aki utánnom gyün, monta, az a Szentlílek tüzivē fog tíktëkët megkërësztűnyi. Ez Krisztusurunk szent víre. Lemossa mind a bűnököt, mind Ádámatyánktú!

24

kultúra


Ásító inas Az áldozat(ot) könnyein keresztül sírja ki. ez is csak untatja, mint a legtöbben, átlép(i) az emberlét felett. Naponta buszra száll és a gyári szalag mellett áll, néha-néha, ha akad pár jó falat,(.) balta a kézbe, jobb napokon a(A) nagyapa revolverje, unalomból embert (embert?) öl. A könnye mégis kicsordul a következő ásításban.

kultúra

25


Juhász Anita

Agota Kristof: Trilógia könyvajánló A Trilógia különös alkotás, és nem csak a stílusá-

egységet akar majd képezni.

ból adódóan. Három különálló regényből tevődik

Látszólag.

össze, amelyek a maguk sajátos módján azért

Halad a történet, a fiúk már felnőtt férfivá ér-

mégis összefüggnek (A nagy füzet, A bizonyíték,

tek, és nekünk, olvasóknak beférkőzik elménk-

A harmadik hazugság), továbbá magyar szerző

be a gyanú. Mindent kétkedve olvasunk, hiszen

tollából származik, ám mégis franciául íródott.

minden távolivá válik, és továbbra is ott lebeg a fejünk felett a hiány. De mégis milyen hiányról

“– Most mi lesz?

van szó? – tesszük fel a kérdést idegesen, mert

– Mint eddig. Ezentúl is fel kell kelni reggel, és

nem tudjuk a választ. Egy csonka világba kerül-

este lefeküdni, és megcsinálni mindent, ami az

tünk, ahol csonka a testvérpár, csonka a család,

életben maradáshoz szükséges.

csonka a szabadság is, ám ezek ellenére mégis

– És még sokáig?

jelen van.

– Talán egy egész életen át.”

A regény hangvétele itt gyökeresen megváltozik, Kristof eldobja a többes szám második személyt,

Egy édesanya két fiúgyermeket menekít Nagyvá-

és felcseréli egyes szám harmadikra, majd pe-

rosból Kisvárosba, hogy megkímélje őket a hábo-

dig a harmadik részben egyes szám elsőre.

rú kegyetlenségeitől. Lucas és Claus (itt érdemes

Újabb hazugságok bukkannak fel, a képzelt vi-

felfigyelni a nevek anagrammatikus voltára)

lág összemosódik a valósággal, és a narratológia

Nagyanyóhoz költöznek, és először duzzogó fi-

szempontjában már nem is tudjuk elkülöníteni

úkként viselkednek, akiknek hiányzik a nagyvá-

a különböző szálakat, de szerintem nem is akar-

rosi élet kényelme. Idővel aztán elfogadják az új

juk. Beszippant minket Agota Kristof különleges

helyzetet, és ezen oknál fogva különféle lelki és testi gyakorlatokat végeznek el saját magukon, hogy megkeményedjenek, érvényesülni tudjanak a háború sújtotta világban. Innentől már nincs megállás, sorra hajtják végre a legsötétebb gonosztetteket, kihasználják a körülöttük lévő embereket, ám ugyanakkor mégis akad valaki, akin segítenek. Agota Kristof A nagy füzetben a korra oly jellemző „mi” szócskával képezi a mondatokat, Lucas és Claus személye nem különálló identitásként mozog a történet cselekményszálán, hanem egy egységes képet alkot. Egyszerre cselekednek, egyszerre gondolkodnak, egyszerre lélegeznek, és megcsinálnak mindent, ami szükséges a túléléshez. Aztán a háború is véget ér, felhúzzák a vasfüggönyt, mire a két fiú úgy dönt, hogy ideje különválniuk. Az egységes „mi”-ből most már „te” és „én” lesz, az egységes kép szétszakad két különálló részre, de a várt boldogság nem érkezik el, hiszen ez a két különálló rész mindig egy

26

kultúra


világa, amelyet egyszerre olvasunk dühösen

Néhány hónapja megkérdezték tőlem, miért

és boldogan, mert ad valamit, ami többé tesz

ajánlom ezt a regényt, mire én csak vonogattam

minket.

a vállamat, és morogtam valamit arról, milyen

Az írónő a magyar eseményekről fest képet, de

jó. Most talán egy kész válasszal tudok felelni,

a helyszínek és a háború mégis irreleváns. Nem

mégpedig magából az alkotásból idézve, amely,

használ konkrét helységjelölő neveket, és az

ismerve a történet fő cselekményszálát, igazán

olvasás haladtával rájövünk, a háború jelenlé-

sokatmondó:

te is csak egy látszólagos indok, a felszín alatt mélyebb értelem húzódik meg. A regényben sok

„A gyerek aláírja a jegyzőkönyvet, amelyben há-

minden megtalálható, ugyanakkor mindennek

rom hazugság található. A férfi, akivel nekivágott

megvan a maga helye. A szexualitás jelenléte

a határnak, nem az apja. A gyerek nem tizennyolc

nem zavarba ejtő, remekül működik a használt

éves, hanem csak tizenöt.

helyeken, s bár az adott jelenet bizarrá válik ál-

Nem Clausnak hívják.”

tala, mégis eleven és lélegző.

kultúra

27


Állj mellém (1986) Stephen Kinget, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni. Az Alma Materban is volt már King-könyv ajánlva. És időről-időre úgy gondolják az emberek, hogy ami nyomtatott formában működik, az a filmvásznon is megállja a helyét. Aztán vagy bejön, vagy nem. Többségében inkább nem, de azért akadnak olyan gyöngyszemek is, mint a Halálsoron vagy éppen A köd (2007 – nem összetévesztendő Carpenter horrorjával!). És akkor itt van az Állj mellém. Nem egy mai darabról van szó, sőt annyira nem, hogy lassan 30 éves a kicsike, de azt kell mondanom, az idő múlásával semmit sem veszített egykori bájából. A filmet King A test című novellájából készítették, s bár eddig nem volt szerencsém olvasni a művet, a film igencsak lenyűgözött.

28

kultúra

A filmnek négy kissrác a főszereplője, Gordie, Chris, Teddy és Vern. A történet gerincét leginkább Gordie adja, aki felnőttként író lett. Egy újságban olvasott tragédia miatt emlékezik vissza a tizenkét éves önmagukra, és egy kisfiú hullájának megkeresésére a 60-as években. A történet elején még mindannyian gyerekek, de mire a kilencven perces játékidő végére érünk, felnőtté válnak. A négy barát szinte szöges ellentéte egymásnak, és ha jobban belegondolunk, egy-egy hatalmas klisé halmaz. Adott Vern, a dagi fiú, Teddy, akinek az apja megjárta a második világháborút, ami olyannyira megviselte, hogy becsavarodott. Aztán ott van Chris, aki megfújta az osztálypénzt (vagy mégsem?), valamint igazi bajkeverő. Ott van még Gordie is, aki már gyerekkorukban kiváló mesélő volt. A


film nagyszerűen érzékelteti, hogy a főhősöket gyermeki lelkesedés hajtja a hulla megtalálásában, azonban ahogy kalandjaik során megkomolyodnak a fiúk, a szemléletük gyökeresen megváltozik. Bár azt gondolhatnánk, ez a történet nem tartogathat túl sokat, mégis rengeteg kaland belefér ebbe a pár napos túrába. Akad itt roncstelepet őrző vérszomjas véreb, halálközeli élmény a síneken, postalád- baseball vagy épp piócákkal való élményfürdőzés. Amikor pedig a főhőseink a tábortűz mellett melegednek, Gordie olyan történetekkel szórakoztatja barátait, mint Mócsing és a piteevő verseny – ennek végkimenetelét nem árulnám el, de azt megsúgom, hogy zseniális! :D A gyerekszínészektől mindig félek egy kicsit, mert hajlamosak túljátszani a szerepüket.

Jelen filmünkben viszont egytől egyig csodálatos alakítást nyújtanak. Elsősorban persze a Christ alakító, tragikusan fiatalon elhunyt River Phoenix-t emelném ki, akit láthattunk már Indiana Jonesként is az Utolsó kereszteslovagban. De Wil Wheaton vagy Corey Feldman legalább olyan pompás. A tini, duci Jerry O’Connell pedig igazi kuriózum. Egy rövid szerepben feltűnik egyébként John Cusack és Kiefer Sutherland is. Azt is meg kell említenem, hogy a kor hangulatát is remekül ragadta meg a film. A zenék fülbemászóak és a kocsik is ikonikusak. Az Állj mellém emlékek egész sorát képes előhívni az emberből, és azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, a megtekintése után szerettem volna egy kicsit újra tizenkét éves lenni.

Csiki kultúra

29


Z GENERÁCIÓ ÉS AZ ÉLMÉNYPEDAGÓGIA Saróka Liliána

„Félek a naptól, amikor a technika az emberi kapcsolatokat háttérbe szorítja, és megjelenik az idióták generációja.” Albert Einstein

A Z GENERÁCIÓ Az 1995 után született fiatalság egy olyan digitális világban cseperedik fel, amelyben már nagyon nehéz elképzelni a mindennapokat okostelefonok, számítógépek és további elektronikus eszközök nélkül. A sokszor „digitális bennszülötteknek“ nevezett diákok már teljesen más tanulási módszereket igényelnek, mely – többek között – olyan megoldandó problémákhoz vezeti a tanárokat, mint a tanítási és tanulási metódusok és eszköztárak újragondolása. A Z generáció tagjainak egyre kevesebb közösségi élményben van részük, mely a személyes szocializációjuk és a társadalom fejlődésének szempontjából nem a legkedvezőbb. Ahhoz, hogy a digitális, „Facebook-kék” virtuális világból kicsalogassuk a fiatalokat az életszagú valóságba, tanárként néha el kell rugaszkodni a frontális tanítástól. Milyen úton kell elindulni, ha tanárként azt szeretnénk, hogy a tanulók olyan dolgokat fedezhessenek fel és tanulhassanak meg, melyek a digitális információáramláson keresztül nem elsajátíthatóak? Az egyik kulcs az alternatív megoldások és módszerek közül az élménypedagógia. AZ ÉLMÉNYPEDAGÓGIA KIALAKULÁSA Az élménypedagógia elméleti alapkövét John Dewey oktatásfilozófus-pedagógus rakta le

30

téma

munkásságával a századforduló időszakában. Dewey úgy vélte, hogy a tanulási-tanítási folyamatok középpontjában a tanulók saját élményeinek kell állniuk, mivel a preindusztriális közegben a tapasztalatok megszerzésének köre leszűkült, az élmények nagyon szegényessé váltak. Meglátásai szerint az emberek a kooperációs képességet sem tudják megtanulni, s az iskolai nevelésben látta annak lehetőségét, hogy a tanulók elsajátíthassák az alkalmazkodó viselkedést, az együttműködést közös tevékenységek, tapasztalatok során. A 20. században elinduló reformpedagógiai mozgalmakban máshol is fellelhetőek az élménypedagógia alapjai, mint például a szabadtéri nevelésben, a kalandpedagógiában, a szomatikus nevelésben, az „emberközpontú pedagógiában”, a szabadidő-pedagógiában és a játékpedagógiában. KORTÁRS ELMÉLET ÉS GYAKORLAT David Kolb az Experiential Education: Experience as the Source of Learning c. könyvében olya „tapasztalati tanulási ciklust” javasolt, amely négy szakaszból áll: tapasztalat, reflexió, általánosítás, alkalmazás. Hogy ez pontosan mit jelent a gyakorlatban? A gyakorlatoknak meghatározott célok mentén kell megvalósulniuk, hogy a tanulók lehetőséget kapjanak saját bőrükön


megtapasztalni bizonyos dolgokat. Nagyon fontos, hogy a legtöbb érzékszerv aktivizálva legyen, hisz az élménypedagógia alapelvei közé tartozik a vizuális, akusztikus, taktilis és mozgásos észlelés bevonása az ismeretszerzésbe. Olyan élményszerű feladatot kell a diákoknak adni, melyek kihívás-jellegűek. Ekkor kerülnek az ún. tanulási zónába, ahol a tapasztalás útján új tudások birtokába juthatnak. Ha a feladat túlságosan meghaladja képességeiket, biztonságérzetüket elveszíthetik: a negatív stressz romboló hatású, bekapcsol a túlélési ösztön, ilyenkor nem tudnak tanulni. Ezért nagyon fontos a csoporthoz mérten megtalálni azt az ideális feladatot, amikor se nem unatkoznak, de nem is szoronganak a tanulók. Az élménypedagógiai foglalkozások csoportban valósulnak meg, ahol alapvetően nagyon fontos tényező a kommunikáció, a bizalom. Mindez azért lényeges, mivel a foglalkozásokon a csoportműködés egyénre gyakorolt hatása megsokszorozza a saját tapasztalaton alapuló tanulás értékét. A következő szakasz kulcsfontosságú tevékenysége, hogy a gyakorlat résztvevői megfigyeljék, milyen érzéseik voltak, hogyan cselekedtek a folyamatok során. Lényeges, hogy értelmezzék viselkedésüket, reakcióikat egy-egy helyzetben, s figyelni kell arra, hogy a diákok a tudatos megfigyeléseire és

véleményük megformálására helyeződjön a hangsúly. A következő fázis mérvadó lépése, hogy a történtek és a megfigyelések értékelve legyenek, hogy a közösségben megfogalmazódjanak a tapasztalatokból levont általános következtetések. Az utolsó, vagyis negyedik fázisban lehetőséget kell teremteni az elsajátított ismeretek, készségek gyakorlati alkalmazására, hogy ki legyen próbálva, mi az, ami valójában működik. ZÁRÓ GONDOLATOK Az ilyen fajta közösségi élmény, mely átgondoltan, csoportra szabottan van megtervezve és levezetve, alapvetően befolyásolja a diákok fejlődését, önértékelésüket, szubjektív jóllét-érzésüket. Az élménypedagógia felismeri a játékban rejlő variábilis fejlesztési lehetőségeket, és módjuk van a tanulóknak megtapasztalni a flow-élményt, mely jótékonyan hat a szellemi fejlődésükre és működésükre. Az ilyen többérzékelős, nem mindennapi tapasztalatok hosszabb ideig rögzülnek az ember emlékezetében, míg ez nem igaz a hétköznapi, mechanikus tapasztalatokra. Mindemellett egy olyan tanulási modellt mutat a diákoknak egy-egy ilyen gyakorlat, melyet a későbbiekben, akár egyetemi éveik alatt vagy a munkahelyükön is megpróbálhatnak hasznosítani.

téma

31


Valóság és más mesék... Olláry Ildikó

Félszemű Teddy és a pöttyös bögre lassacskán távolodni kezdett. Távolodott a bútorokból áradó jellegzetes fenyőillat, a lámpa fénye, a szoba közepén álló takaros kis kuckó. Minden perccel távolabb és távolabb került tőlem valóság, míg végül egy új, egészen elképesztő világban nem találtam magam. Így érkeztem meg a helyre, ahová ezentúl mindig visszavágytam. Így érkeztem meg Fantáziaországba. –Adj neki! Ne kíméld! Hajrá, hajrá! – kiabálták egymást túlharsogva a gyerekek egy családi összejövetel alkalmával, miután közös megegyezés alapján ,,száműzve“ lettek a tévé elé. A rajzfilm főcímdala, mint valami hipnotikus hívószó, másodpercek alatt a nappaliba csalogatta az izgő-mozgó bandát, és máris a mesében harcoló teknősbéka

32

téma

buzdításához kezdtek. Az első gondolatom az volt, hogy szörnyen ronda az a béka. A második az, hogy szörnyen irigykedem. A mese egészen különleges kapcsolatban áll a gyerekkorral. Bár olvasása és nézése nem korfüggő, de míg egy felnőtt akaratlanul is mindent túlbonyolít, addig a gyerek a saját egyszerűségében értelmezi a történeteket. Megtanul különbséget tenni jó és rossz között, konfliktushelyzetekkel ismerkedik és életében először kezdi feszegetni képzelőereje határait. Világában a herceg újra és újra legyőzi a sárkányt, a boszorkány ármánykodása minden esetben kudarcba fullad, a harcoló teknősbéka pedig kizárt, hogy végül nem éri el a célját. Ha a gyerek könyörtelenséggel szembesül, bár megretten, tudja: a jónak győzedelmeskednie kell a gonosz felett. Hiszen egyetlen történet sem végződhet boldogtalanul...


oroszlán és egy tigris viaskodott. Szájtátva hallgattam a történeteket a kígyók királyáról, a makrancos hercegnőről, na meg a mindenki eszén túljáró Pájó bácsiról. Estéről estére egyre varázslatosabb helyeken jártam, egyre izgalmasabb kalandokban volt részem, és ehhez nem kellett mást

Aztán eltelik néhány év, és végül mi, magunk vágjuk el a meséhez fűződő szoros köteléket. Mert a mese csak önámítás, egy felnőttnek fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia holmi badarságoknál. Gazdasági tényekről és politikáról vitázunk, híreket olvasunk és a gázár emelkedésén idegeskedünk, közben pedig tökéletesen elszigeteljük magunkat attól a világtól, amely menedékként szolgálhatna a szürke hétköznapokban. Ha esti filmként mégis egy mese mellett döntenénk, tegyük a kezünket a szívünkre, és úgy mondjuk: nem kezdünk el tizenöt perc után az előreláthatóan boldog vég miatt bosszankodni. Gyakran gondolok vissza azokra az estékre gyerekkoromból, melyeken anya meséket olvasott fel a Szélördögből. Fehér, kemény táblás köny volt, a borítóján egy

tennem, mint elnyújtózni a kanapén és szabadjára engedni a fantáziám. Az viszont, hogy hányszor vettem azóta mesekönyvet a kezembe, és hányszor vágytam vissza ebbe a fantáziavilágba, sajnos közel sem arányos. A rajzfilmek legalább annyira elvarázsoltak, mint a könyvek. Alvó családtagjaim örömére hajnali hatkor már javában rajzoltam a mesefigurákat, majd a Kölyökklubból merítettem további ihletet. Kívülről fújtam a 101 kiskutya szövegét, minden alkalommal megsirattam Mufasa halálát az Oroszlánkirályban és leírhatatlanul boldog voltam, amikor Herkules és Megara a próbák kiállása után újra egymásra találtak. A magyar népmeséket kiváltképp szerettem. Ámulatba ejtett az egyszerű ember alakja, aki éles eszével és kitartásával mindig elnyerte méltó jutalmát. Egy nap aztán én is beálltam a mókuskerékbe. Túl sok fontos elintéznivalóm lett ahhoz, hogy néha emlékeztessem magam: mennyi mindent köszönhetek ezeknek a meséknek. A meséknek, melyek lehet, nem tükrözik reálisan a valóságot, mégis valódi emberségre és az életre neveltek. Kicsit összeszorult a szívem, ahogy álltam és bámultam a virgonc gyerekcsapatot. Bár a teknősbékás rajzfilmet rendkívül együgyűnek találtam, látni a gyerekek őszinte lelkesedését leírhatatlan volt. Szerettem volna, ha valaki biztosít arról, hogy soha nem fordulnak majd el a mesék világától. Hogy mire felnőnek, az emberek megértik majd, hogy milyen óriási szükség van az egyszerű, hétköznapi csodákra.

téma

33


Cuncipink és Pasztellkék avagy hétköznapi szexizmus a gyermekkorban Xéni Az embernek valahogy ösztönből fakadóan nyilvánvaló, hogy ha elérkezik a lelki érettség azon ideje, úgy dönt, génállományát megosztva egy szimbióta kis lényt hoz a világra. Persze amint a biológia és a modern tudomány engedi, megállapíttatja – fiú vagy lány lesz a kis jövevény? Feltételezhetően itt döntjük el, hogy milyen lesz az elkövetkezendő sorsa a gyereknek. És itt kezdődik el az a társadalmilag is elfogadott agymosás, miszerint az esetek többségében rózsaszínre vagy kékre kenjük hipoallergén biofestékkel a babaszobát (bár mostanában divat a semleges…), már a zigóta kortól eldöntve, hogy márpedig te, édes kislányom/kisfiam, tudd, hogy Te kislány/kisfiú vagy. Mert így születsz. Ezzel járnak szerepek és kötelességek, és tessék alkalmazkodni. Meg viselkedni. Ha lány vagy, ne futkoss, viselkedj, légy csinos, tűrd, ha egy fiú meghúzza a hajad, mert hát biztos tetszel neki, babázz (kezdődő testképzavarok? Bratz and Barbie and company), még ha a hátad közepére se kívánod és hullámos ollóval megkopasztod, meg gyurmabakancsot csinálsz neki. Mert neked már az oviban fel kell készülnöd az eljövendő szerepeidre, miszerint mást ne csinálj később se – babázz, csak nagyobb tétben. Mert milyen gyönyörű kislány, érdemes volt megszületnie, hát egyem a kis loknijait, később is vigyázz rá, szép lány… az hogy okos, másodlagos, egy nőnek elsősorban nem okosnak kell lennie. Egy fiú kockázzon, legózzon, homokvárat építsen, de nem feltétlenül fogják be pitét sütni a játéktűzhelynél, vagy osztják ki rá a babázás

34

téma

felelősségteljes feladatát, sőt a papás-mamás játékoknál is a papa csak ül, esetleg a bevásárláskor viszi a mama kosarát. A legtöbbször és klisésen fiúsnak kikiáltott játékok eltúlzott muszklijú katonaemberek vagy fegyverek, így idejekorán megtanulják az erőszak nyomós és hatékony használatát. Ez a hozzáállás nem csak a lányokra és jövőjükre nézve káros, hanem a fiúkra is – így azt tanulják minden közösségben, hogy neki csak az ő, férfias dolgához kell érteni, a háztartáshoz, gyerekneveléshez, egyenlő munkamegosztáshoz nem… arra ott a nő, majd ő kiszolgálja. Ahogy anyu, és a barátnő, később a leendő felesége is. Ezt a hozzáállást otthon is megerősíthetik, így a lányok már nagyon korán megtanulják a „nem illő” dolgok miatti bűntudatot, és elviselni, amit pedig nem kellene. A túlzottan és szélsőségesen elkülönülő viselkedési normák tolerálása túl mélyre gyökerezik vissza, Ádám-Éváig, így nagyon nehéz bármit tenni ellene. A legtöbben még a felnőttek, az óvónők vagy a családtagok közül sem tudatosítják, hogy hosszú távon milyen káros a sztereotip és szexista elkülönítése a gyerekeknek, különösen, amikor ilyen fogékonyak. Szerencsére egyre több hírt hallani olyanokról, hogy egy apuka büszkén vállalja, hogy barbit vett a kisfiának, vagy hogy nem zavarja és az egész család elfogadja azt a kislányt, aki fiúnak érzi magát és levágatja a haját, fiúnéven hívatja magát. Ez a toleranciának és az egyén elfogadásának egy olyan szintje, amire mindenki büszke lehet, és remélhetőleg az ilyen esetek száma nőni fog a közeljövőben.


Egy gyermek sem születik rasszistának, szexistának vagy sovinisztának. A társadalom, a közösség és a közeg neveli beléjük az ellenérzéseket és az ellenviselkedés, a félelmet, hogyha ő nem „normális”, kiközösítik és boldogtalan lesz. Egy igencsak drasztikus példa egy amerikai anyukának és kislányának az esete. A négyéves kislányt az óvodában olyan erősen megütötte egy kisfiú, hogy az arcát össze kellett ölteni. A kezelőorvos reakciója szerint „Biztos csak azért tette, mert tetszel neki” Az anyuka felháborodottan osztotta meg az esetet a facebookon, hiszen nem ez a hozzáállás lenne a normális. Az orvos a szavaival azt üzente, hogy teljesen rendben van egy kapcsolaton belül az erőszak… Hányan hallottuk már a hasonló klisét? „A fiúk már csak fiúk.” „Ó, biztos azért piszkál, mert tetszel neki, de nem tudja, hogy mondja el…” Ez a viselkedés azt sugallja a nőknek, kislányoknak, hogy nyugodtan és csendben tűrd az erőszakot, abszolút az életed része, még ha nem is oly’ drasztikus, tűrj és viseld el, mert ha ellenállsz, akkor téged söpörnek el. Ezt a tudást kéne elfelejteni. Mindenkinek.

téma

35


Mese, mese, meskete... Mázik Orsolya

N. Tóth Anikó egyetemi tanár és meseíró jól ismeri a gyermekek szívéhez vezető utat. Mesekönyveinek töretlen népszerűsége is erről tanúskodik, pont úgy, ahogyan az általa megteremtett, különleges hangulatú, mesketének nevezett műfaj is. Az alábbi interjúban pedig ő maga nyilatkozik többek között erről is, mint ahogy a gyermekekhez való viszonyáról vagy a meseírás kezdeteiről. Fogadjátok hát sok szeretettel!

36

téma


Milyen a viszonya a gyerekekkel? Szívesen időzöm gyerekek társaságában, figyelem, hallgatom őket, ahogy rácsodálkoznak a világra, ahogy értelmezik a dolgok működését. Tele vannak energiával, ötletekkel, rendkívül élénk a fantáziájuk, remek szófordulatokkal élnek. Szerencsés vagyok, mert felnőtt életemben folyamatosan gyerekek vesznek körül: rokonok, ismerősök, tanítványok és természetesen a saját gyermekem. Kíváncsi vagyok, mi zajlik bennük. Alighanem értek a nyelvükön, mert bizalmukba fogadnak, szívesen megosztják élményeiket, beavatnak apró-nagyobb titkaikba. Rögtön megérzik, hogy komolyan veszem őket. Örömmel fogadom azt is, ha játszani hívnak. Mi váltotta ki először a késztetést Önben, hogy gyermekirodalmat írjon? A családi hagyomány. Apai dédapám nagy mesélő volt, egész estéken át szájtátva hallgatták a családtagok, felnőttek, gyerekek egyaránt. Amikor az unokák megkérdezték, honnan tudja azt a rengeteg mesét, azt mondta, hogy a padláson van egy nagy könyv, s abból. A padlást persze hiába tették tűvé a nagy könyvért, hiszen az a dédapám fejében volt. A gyerekkorban hallott meséket aztán apukám nekem mesélte újra, kiegészítve a sajátjaival, no meg az én megrendeléseimmel. A hallgatott meséken túl az olvasmányaim is nagy hatást tettek rám. Nyolc-kilenc évesen megszülettek a saját meséim. Honnan merít inspirációt? Különböző források vannak: kiapadhatatlan kút a gyermekkor, a sajátom is természetesen, ami váratlan emlékekkel ajándékoz meg, másrészt a gyerekek kínálnak meg egy-egy elértett szóval, bizarr szójátékkal, borzongató történettel, képzelt lénnyel. Volt, hogy egy táj inspirált, volt, hogy egy tájszótár. Ötletek motoszkálnak akár zene hatására is. Nyitott vagyok: kifelé is, befelé is figyelek.

A műveire érkezik visszajelzés közvetlenül a gyerekektől? Ha igen, milyen? Szoktak hívni iskolákba, rendhagyó irodalomórára, könyvünnepre – ilyen alkalmakkor sok öröm ér: a gyerekek felolvasnak a szövegeimből, rajzolnak, ha én mesélek, áhítattal figyelnek, jókat kérdeznek, nagyokat kuncogunk. Előfordult, hogy egy óvodában az egyik dramatizált mesémmel leptek meg. Kedves rajzos leveleket is kaptam. Mindezekből arra következtetek, hogy szeretik a meséimet. Ön szerint ezek a művek mennyire alkalmasak arra, hogy a megfelelő korú gyerekek tankönyvében szerepeljen? Fontosnak tartom, hogy kortárs szerzők verseit, meséit mind nagyobb számban olvashassák a gyerekek a tankönyvekben (sok gyerek egyetlen olvasmányában), hiszen a mai gyerekeket érdeklő témákról szólnak mai gyerekek nyelvén. A szerzők persze hiába gondolják alkalmasnak műveiket, nem bombázhatják a tankönyvkiadókat a szövegeikkel; a tantervi kereteknek megfelelően a tankönyvírók válogatnak, illetve kérnek. Nekem van egy saját fejlesztésű műfajom, a meskete, ami kis túlzással meseegypercesnek nevezhető. Ez például alsó tagozatos, olvasást kóstolgató gyerekeknek nagyon megfelel. Nemcsak a terjedelme, hanem a nyelve, témája miatt is. Bekerült néhány a harmadikos olvasókönyvbe (épp a múlt héten jelezte Misi nevű kis barátom lelkesen, hogy aznap olvasták), és a magyarországi Mozaik Kiadó egyik szintén alsó tagozatos tankönyvében is olvasható vagy három-négy mesketém. Tükörkönyvemből részlet található a hatodikos irodalomkönyvben. Ezt a meseregényt az egyik iskolában házi olvasmányként dolgozták fel a gyerekek – izgalmasnak tartották a jelek szerint.

téma

37


ÉDES KICSI LÁNY, ANYA MOST ISKOLÁBA MEGY… Mázik Orsolya

Sokan halogatták már a gyerekvállalást az iskola miatt. Megint mások lemondanak a továbbtanulásról, hogy tervezve vagy tervezetlenül, de családot alapítsanak. És vannak néhányan, akik vállalják a kettőt együtt. Riportalanyunk neve elhallgatását kérte, cserébe őszintén mesélt az anyaság és az iskola összeegyeztetéséről. Hogyan tudod összeegyeztetni a gyermeknevelést és az iskolát? Mikor eldöntöttem, hogy folytatom az egyetemet, arra voltam felkészülve, hogy nehéz idők jönnek, persze egyáltalán nem is könnyük, de lehetne rosszabb is. De végül is az sült ki belőle, hogy most sokkal jobban be tudom osztani az időmet, és hamarabb belekezdek a sulis feladatok elvégzésébe, nem pedig az utolsó pillanatban. Emellett sok olyan információt

38

téma

kapok az előadásokon, melyeket hasznosíthatok a gyermeknevelésben. És az is plusznak számít, hogy kiléphetek az otthoni körforgásból és másról is beszélgethetek, mint a kakilás, szoptatás és a szülési élmények. Szegény 24 órában a gyerekkel levő anyukák, nagyon fárasztó tud az lenni idegileg! Kik segítenek neked ebben? Természetesen a szülők önzetlen segítsége nélkül ez lehetetlen lenne! Köszönet nekik ezúton is! Hogyan néz ki nálad egy vizsgaidőszak? A vizsgaidőszak már húzósabb, ott már megérzem én is és a kislányom is, hogy a tanulás az egymással eltöltött idő rovására megy. Elég szívszakasztó, mikor a szobaajtódon látod a kis mancsait, ahogy keres téged és szólongat. Olyankor elég gyakran van


lelkiismeretfurdalásom, és van, hogy megadom magam. De büszkén mondhatom, hogy jelenleg sokkal jobb a sulis teljesítményem, mint a lányom megszületése előtt! Nehéz volt meghozni a döntést, hogy a kislányod mellett is folytasd az iskolát? Igen, nagyon sokat gondolkoztam. Az elején fel sem merült bennem, hogy visszamenjek tanulni. Nem szerettem volna lemaradni a nagy mérföldkövekről, mikor először feláll, az első lépésekről, az első szavakról. Azt nem tudtam volna elviselni. Aztán úgy gondoltam, hogy jó, megpróbáljuk, de ha csekélynyi negatív hatása is lesz a kislányommal eltöltött időre, akkor kiszállok, mert nem éri meg. Aztán végül is félretettem az érzelmeket, és racionálisan kezdtem el gondolkodni. Ha jó feltételeket akarok biztosítani a lányomnak, ahhoz jó munka kell, ahhoz pedig jó iskolai

végzettség, legalábbis valamilyen titulus… Úgyhogy visszajöttem, és nem bántam meg, sőt, nagyon fontos nekem, hogy befejezzem az egyetemet! És mellesleg nem maradtam le a mérföldkövekről sem! Érzel néha lelkiismeretfurdalást, amiért nem tudsz annyi időt a gyermekeddel tölteni, mint szeretnél? Igen, nagyon rossz volt, főleg az elején. Mikor kisgyerekes anyukákat láttam a városban, miközben én egyik előadásról rohantam a másikra, legszívesebben hagytam volna az egészet és rohantam volna haza. Most már jobban meg tudom becsülni azt az időt is, amit külön töltünk, hiszen én is kicsit kikapcsolódok, és azt az időt még inkább, amikor együtt lehetünk.

téma

39


,,...Amit gyermekkorában átél az ember, az az egész életében végigkíséri.” (Interjú Z. Németh Istvánnal) Reczai Lilla A felnőtt élet sok gonddal, bajjal jár együtt, nem

Hol és mikor jelent meg az első ilyen verse?

úgy, mint a gyermeki lét. Hiszen ott van az anyu,

A nyitrai főiskolán születtek az első gyermek-

az apu, a nagyi, a papa, aki segít, bármilyen

verseim. Ami vonzó bennük, hogy még több

gondunk adódik, és megnyugtat bennünket egy

huncut rím, jókedv, ritmus és fantázia, szójáték

nagy öleléssel vagy egy csokival.

fér el bennük, mint a felnőtteknek szánt költe-

Z. Németh István költő, prózaíró főleg gyerkőcök-

ményekben. A diplomamunkámat Szeberényi

nek ír humorral teli műremekeket, amelyekhez

Zoltánnál írtam, a címe az volt, hogy A szlová-

nem kevés gyerekgondolat szükséges, hogy a

kiai magyar gyermeklíra fejlődése 1970 és 1990

történetek megragadják a legkisebbeket. És va-

között. Jártam a könyvtárakat, próbáltam ös�-

jon mivel lopja be magát a szívekbe? Olvass to-

szegyűjteni azt a 30 darab gyermekverskönyvet,

vább és megtudod!

ami a címben jelzett húsz év alatt megjelent. Találkoztam bennük jó és kevésbé jó művekkel

40

Mit jelent az Ön számára a gyerekkor?

egyaránt, a pálmát persze Simkó Tibor jól ismert

Amit a legtöbb embernek: egy végtelenné tágult

kötete vitte el, annál ragyogóbbat nem alkotott

időt, amelyben sokat lehet játszani, tanulni,

még senki tájainkon. Az első gyermekversemre

szétszedni, megfigyelni és megpróbálni össze-

konkrétan emlékszem, az volt a címe, hogy Tél,

rakni a dolgokat. Egy szerető családot, egy jópofa

és 1990 februárjában meg is jelent az akkori Va-

kisöcsikét, biztonságot, az otthon melegét. Egy

sárnap gyermekrovatában.

gyönyörű várost, Csallóköz Párizsát, amely máig

Gyermekversei megírásához jó pár gyermekkori

minden egyes utcájával lenyűgöz, elvarázsol. A

élmény is hozzájárult, igaz ez?

magyar nyelv elképzelhetetlenül nagy csodáját,

Igen, ezek mind fellelhetők bennük, példá-

milliónyi sziporkázó szépségű szóval, a játék ki-

ul a Hintapalinta címűben, amit nagy örö-

meríthetetlen sok lehetőségével, csengő-bongó

mömre a Kor-Zár együttes is megzenésített; a

rímekkel, szédítő mélységekkel és magasságok-

Kom-Kom-Komárom címűben, amiben a szülő-

kal. Izgalmas könyveket, a fantáziát alaposan

városom iránti csodálatomnak próbáltam han-

megmozgató olvasmányokat, a képzeletre ható

got adni; illetve a Tigrisbukfenc című kötetem-

illusztrációkat, fehér rajzlapokat, folyton kifogyó

ben, amelyben csupa-csupa állatokról szóló vers

filctollakat, rengeteg fogócskát, bújócskát, sírást

található. Kellemetlenebb élményről tudósít a

és nevetést. Felkészülést arra, ami majd jönni

Vekkervers (a Kor-Zár szintén megzenésítette),

fog, amire nem lehet felkészülni.

sosem szerettem korán kelni, még most sem,

Milyen élményei vannak a gyermekkoráról?

amikor már éles hangú ébresztőórák helyett

Van-e legemlékezetesebb?

lágy hangú okostelefon-csipogások adják az

A nagymamáknál töltött idő maga volt a földi

ember tudtára, hogy az éjszaka minden percét

paradicsom. Hát persze, mert kényeztették az

„zsebre vágta” már az Időrabló.

unokát. Az egyik az ágyba hozta a reggelit egy

Mennyire kell az embernek ,,lemennie” kölyökbe,

hatalmas, mustárszínű tálcán, a másik csakis

ha azt akarja, hogy megszülessenek a gyermek-

olyan finomságokat sütött és főzött, ami a ked-

nek szánt művei? Vagy nekik írni nem is olyan

vemre való volt. Bár enyhén szólva eleven gyerek

nehéz, mint ahogy azt gondoljuk?

voltam, sosem szidtak meg, legalábbis nem em-

A költőnek nem „lemennie”, hanem „felmennie”

lékszem. Végtelen türelmük volt, és arra bizony

kell kölyökbe. Gyerekeknek nehezebb írni, mint

szükség is volt. Örök hála nekik érte.

felnőtteknek. A gyermekek nagyon igényes olva-

Mindig is szeretett volna gyermekverseket írni?

sók, ők még a lelkükkel és a szívükkel is látnak.

téma


Botorság volna akármilyen fércmunkát eléjük

alapvetően lírai alkat vagyok. A vers rendkívül

rakni, nem fogadnák el, nem szeretnék meg,

tömör műfaj. Ha igazán jóra sikerül, üt, mint az

nem éreznék a sajátjuknak. Szerencsére bennem

áram, és hatásosabb lehet, több érzelmet moz-

él a gyermeki én, és nem is nagyon kívánkozik

gathat meg, többet árulhat el a világban cset-

neki „felnőni”. A felnőtteket tréfásan „elnőttek-

lő-botló, útkereső emberről, hatalmasabb teret

nek” nevezi, és mindig ott van velem, fogja a ke-

képes befogni, mint egy novella. Jelenleg egy

zem, amikor a gyermekeknek írok. Az iskolában

meseregényen dolgozom már évek óta, nagyon

évről évre nyelvtankört vezetek az alsó tagoza-

lassan haladok vele. Részletek olvashatók voltak

tosoknak. Játszunk a szavakkal, a betűkkel, a

a (régi) Tücsökben, az Irodalmi Szemlében, és az

mondatokkal, miközben egy nagy rejtvénynek

Opus című irodalmi lap is közöl belőle egy szele-

látjuk a világot, bátran megpróbáljuk azt megfej-

tet az idei 6. számában. Egy királyficsúr különös

teni, miközben észre sem vesszük, és logikánkat,

kalandjai a címe, és szeretném a téli szünidőben

helyesírásunkat, szókincsünket fejlesztjük.

befejezni. Nem sürgetem, építse fel a regénytes-

Pedagógus pályája alkalmával számos gyerekcsí-

tét a saját maga tempójában, de túlhordani sem

nyt láthatott már. Volt olyan eset, amely kelle-

akarom.

metlenül érintette Önt, vagy inkább csak olyanok

Elárulná, hogyan szállja meg Önt az ihlet?

történtek, amelyek megmosolyogtatták?

Az ember felül reggel fél hatkor az autóbuszra,

Nem láttam sok gyermekcsínyt, mert általában

hogy negyven percig a munkahelye felé robog-

nem az én szemem előtt követték el őket. Lehet,

jon, s egyszercsak hopp!, eszébe jut egy-két vers-

hogy túl szigorúan áll a szemöldököm, s emiatt

sor, egy novellaötlet, egy jó cím. Jobb, ha meg

az elkövető háromszor is meggondolta magát,

sem próbálja fejben tartani, mert délutánra már

egyáltalán belekezdjen-e. Utólag viszont eljutott

igencsak megcsappannak szellemi energiái. De

a fülembe mindig ez-az, s ezekből az esetekből

erre van az okostelefon, bele lehet pötyögni rö-

született meg Furfangi és Lárifári figurája, a két

videbb jegyzeteket. Aztán vagy lesz abból valami,

örök csínytevő. Igaz, eddig még csak versekben és

vagy nem. A legtöbbször azonban nincs idő várni

képregényben szerepeltek (jó néhány éve, ami-

az ihletre. Ha a meseregényemet szeretném foly-

kor a Tücsök még eredeti anyagokat is közölt, és

tatni, ahhoz 3-4 szabadnap kell egymás után. Az,

nem az internetről kimásolt képeket-szövegeket

mondjuk, előfordul, hogy ha egy jó verseskötet

akarta eladni a gyermekeknek, nos, akkor jelent

akad a kezembe, bennem is felszabadul valami,

meg a lap hátulján kilenc verses-rajzolt epizód

elindulnak a gondolatok, és azokat általában ér-

a kalandjaikból), de ha lesz időm, megírom a

demes leírni. Amúgy nem írok valami sokat, így

kalandjaikat, amelyekbe belecsempészem majd

aztán a közlésben sem jeleskedem. Kb. hét év,

a csínyek legjavát, illetve lehet, hogy magam is

míg egy új verseskötet anyaga összeáll.

kitalálok majd hozzájuk újakat. Persze szigorúan

Ha lenne egyetlen egy kívánsága, Ön melyik régi,

nem azért, hogy ötleteket adjak a gyerekeknek…

gyerekkori játékát/emléktárgyát kívánná azon-

Nem csak verseket, hanem prózai műveket is ír.

nal vissza a kezébe?

Ön melyikben érzi magát jobbnak?

Talán egy könyv lenne az, amit gyermekkorom-

Mindkét műfajt egyformán kedvelem. Bár ez

ban sokszor elolvastam, aztán az idők során va-

utóbbi több lehetőséget kínál az önkifejezésre,

lahova elveszett. Bakó Ágnes írta, Kati és a me-

hiszen a prózán belül írtam már novellákat, re-

selámpa volt a címe. Nagyon egyszerű történet,

gényeket, folytatásos regényt, meséket, mesere-

de éreztem valami varázslatost benne. Hasonló

gényt, krimiparódiát, humoreszkeket, irodalmi

hangulatot próbáltam aztán belecsempészni a

paródiát, lírai szöveget, tárcanovellát (még tud-

Zengőrét meséi című meseregényembe, szóval

nám sorolni), de kipróbáltam magam a recen-

az ihlet rejtett forrásának is tekinthető ez a régi

zió, a kritika, a gyermekszínmű és a rádiójáték

olvasmányélmény. Itt a bizonyíték rá, hogy amit

műfajában is. Egyikben sem érzem magam

gyermekkorában átél az ember, az az egész éle-

jobbnak, inkább úgy mondanám, hogy a líra kö-

tében végigkíséri. Vagy kísérti.

zelebb áll hozzám, másoktól is azt hallom, hogy

téma

41


ahol a térérzékelés kezdődik Fülöpi Gergely

42

Magyarország kormányának rendelete alapján 2012-től a Nemzeti alaptanterv külön figyelmet szentel az épített környezetünk megismerésének. Vajon szükség van-e arra, hogy foglalkozzunk ezzel a témával? Hogyan jutottunk el idáig? Eleve tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit jelent az épített környezetünk és az építész kifejezés?

építész végzettséggel rendelkező szakember nem tervezhet vasalást a födém teherbírásának biztosítására, nem készíthet kimutatást az épület hővezetési tényezőjének és szigetelésének meghatározásához. Ezek mind megfogható, számítható, racionális elemei az építészet témakörének. Az építőművész nem ezt a megközelítést reprezentálja.

A köztudatban rengeteg a hiányosság az építész fogalmát illetően, vagy ami talán még rosszabb, gyakran hibás a definíció, amivel az átlagos ember azonosítja az építőművészt. A legtöbbször keverik az építőmérnökkel, statikussal, szerkezetépítővel, tetőfedővel, építéskivitelezővel, kőművessel stb. Megjegyzem, az

Az építészek körében az a hasonlat, hogy „Az építészet megfagyott zene” (Goethe) kicsit közhelyesnek tűnik, de talán mégis ezzel a gondolattal lehetünk képesek kifelé kommunikálni elszigetelt, bezárkózott világunkból. Az építészetnek a racionális megközelítésen túl létezik egy emocionális megnyilvánulása.

téma


Léteznie kell, hiszen mi, emberek nem csupán számok vagyunk, a magasságunkon, a tömegünkön, a szélességünkön, a cipőméretünkön kívül mi mindannyian érző lények vagyunk, telis-tele láthatatlan, megfoghatatlan fogalmakkal. Az építészet az emberről és embernek szól, ezt sose feledjük el. Az emberiség egyik legfőbb problémája, hogy megfeledkezünk egymásról, a beszédről, a beszélgetésről. Ahhoz, hogy ez a kapcsolat létrejöjjön, ismernünk kell mindkettőnknek az adott jeleket, a nyelvet. Az építészet szintén rendelkezik egy önálló nyelvvel, aminek megfejtésére csak akkor tehetünk szert, ha úgy döntünk, mi ezzel szeretnénk foglalkozni. Csupán a legalapvetőbb fogalmak is ködösen hangozhatnak, mint például a forma, a lépték, az arány, a fény, az árnyék, a szín, a ritmus stb. Ezek mind egyszerű, könnyen értelmezhető szavak, könnyen a fiókba lehet őket tenni, mivel minek kellene például a formával külön foglalkozni, mikor ilyen, ilyennek látjuk, így néz ki és kész. Igenis kell vele foglalkozni. Meg kell ismerni, meg kell figyelni, meg kell tapasztalni a körülöttünk lévő környezetet. Talán e fogalmak tisztázásával sikerülne azt elérni, hogy az emberek tömege megértse vagy elfogadja a kortárs építészeti alkotásokat, sőt, bármilyen kortárs stílust. Ezt szemléltetve, ugye mindannyian hallottuk már azt a kérdést, vagy mi magunk kérdeztük költőien: régen miért tudtak ilyen szép házakat építeni, most meg mindegyik unalmas? Sajnos az elmúlt fél évszázad, pontosabban a szocialista blokk épületállománya súlyos árnyékot vet az építészetbe vetett bizalomra. Szerencsére ezt felismerve érkezett is a válasz, építészektől. A legelső és egyben a legkiemelkedőbb mintapéldáért nem kell messzire mennünk. Finnország, mint az oktatási reform zászlóshajója már 1993-ban felismerte ezt a problémát. Pihla Meskanen építész megalapította az ARKKI (School of Architecture for Children and Youth) iskoláját. Munkásságának köszönhetően sikerült elérnie, hogy a vizuális művészetek és építészet nevű tantárgy 2003-ban bekerüljön a finn Nemzeti tanterv programjába. Pihla Meskanen szavaival élve: “Az építészetoktatás

a gyermekek és fiatalok számára segít abban, hogy jobban megértsék a körülöttük lévő világot és megteremti a jövőbeni jobb környezet létrehozásának igényét.” 2011-ben Magyarországon megalakult a KultúrAktív Egyesület, mely tevékenységének középpontjában az épített környezeti nevelés módszertanának kidolgozása, alkalmazása és terjesztése áll. Olyan projekteket kezdeményeznek és támogatnak, amelyek fokozzák a kultúra, a művészet és a minket körülvevő épített környezet iránti érzékenységet, a passzív szemlélődéssel szemben a kritikus, elemző befogadást és értelmezést segítik elő. Mészáros Zsuzsanna, a Designped alapítója, így vélekedik az építészeti oktatásról „… célja, hogy a fiatalok olyan felnőttekké váljanak, akiknek kialakult, határozott stílusuk van, és nem csak sodródnak a trendekkel.” Az építészeti oktatás fontos szerepet játszik a személyiség fejlődésében, elősegíti a gyermekek helyérzékelését. Az alkotói folyamat során szembesülnek saját képességeikkel, megfogalmazzák és kinyilvánítják a belső terüket. E felismerésen és megértésen alapuló fejlődéssel képesek lesznek értelmezni épített környezetüket, majd tudatosan alakítani azt. A győri építészképzés is évek óta nagy sikerrel foglalkozik gyermekek számára foglalkozásokkal, táborokkal, illetve most már a hallgatók képzésében is megjelenik a tér és az épített környezet érzékelő- és alkotófolyamatokon keresztül történő, élményszerű oktatása. Ez az út még nagyon járatlan, főleg itt, Magyarországon és Közép-Európában. Rengeteg akadályt, tévhitet, berögződést és előítéletet kell még leküzdeni, hogy rendet tegyünk zűrzavaros világunkban. A felismerés után az elfogadás, majd a tett következik.

Az építészek megtették az első lépést, Neked is menni fog?

A cikk megírásában külön köszönet Cseh Andrásnak, a győri Széchenyi István Egyetem oktatójának.

téma

43


merjünk nagyot álmodni! Bóna Zoltánnal, a Diákhálózat előző elnökével beszélgettünk legújabb hobbijáról, a borászatról.

Először is azt szeretném megkérdezni, hogy honnan jött a borászat, mint hobbi? Igazából ez nem teljesen újkeletű dolog, aki ismer, tudja, hogy régóta érdeklődöm a téma iránt. Az az igazság, hogy ha valaki keszi, akkor kötelező szeretnie a bort, és foglalkozni az elődeitől örökölt ültetvénnyel. Én magam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ez a kötelesség még kedvemre is válik. Mikor kezdtél el foglalkozni borászkodással és szőlőtermesztéssel? Édesapám révén kisgyerekkorom óta kapcsolatban vagyok a szakmával. Már tizenévesen is jártam ki segíteni, ahogy nálunk mondják, a hegyre. Miután átvettük keszin a borfesztivál szervezését, és több borfesztiválon megfordultam szervezőként, fokozottan kezdett el érdekelni a téma. Előzőekben csak egy kisebb ültetvényünk volt, de miután tavaly felvásároltuk az eredeti Bóna-birtok nagy részét, már nincs más választásom, minthogy hetente több napot

44

cuvée

is kinn töltsek. Voltak félelmeim, hogy ez csak egy kezdeti fellángolás, de egyre jobban szeretem. A szőlővel és borral való munka számomra kikapcsolódás a mindennapi rohanásból. Említetted, hogy felvásároltátok az eredeti Bóna-birtokot. Ez alatt mit értesz pontosan? Mekkora ez a birtok? Milyen szőlőfajtákat termesztetek rajta? Bóna Árony (az én szépapám) volt, aki Keszin az elsők között kezdett borászkodni. Erre bizonyíték az eredeti borház fejfájába vésett szöveg: „építette: Bóna Árony MDCCCLVI”. Az ehhez a borházhoz eredetileg tartozó földeket vettük meg, ez közel egy hektárt és 2500 tő szőlőt jelent. Jelenleg ötfajta szőlőnk van: Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Szentlőrinci, Olaszrizling és Zöld Veltelini. A cabernet-n kívül mind hagyományos szőlőfajtának számít a régiónkban. Bár készülök új telepítésekre, de szintén hagyományos szőlőfajtákat szeretnék, nem pedig a „menő” fajtákat. Véleményem szerint nem


véletlenül választották elődeink erre a vidékre ezeket a fajtákat. Ha jól tudom, már véget ért az idei szüret. Milyen volt a termés? Az idei termés mennyiség és minőség szempontjából is fantasztikus volt. Kárpótlást kaptunk a tavalyi gyenge termés után. Több mint 5000 liter bor pihen jelenleg a pincénk fenekén. A legszebb termést a kékfrankos hozta. Mik a terveid a jövőre nézve? A közeljövőben a jelenlegi ültetvényt szeretném újraültetni, és beszerezni azokat az eszközöket a borházba, amikkel megkönnyíthetem a szőlő feldolgozását, és tovább javíthatom boraink minőségét. Vannak nagyobb szabású terveim is, ezek inkább a borrégiónk fejlesztésére irányulnak. Úgy gondolom, hogy van jövő a saját termékekben és családi vállalkozásokban gazdasági

szempontból. Elindult egy folyamat azzal, hogy borfalunk nevével lehet találkozni a Petőfi Rádióban, egy pesti metróban, vagy éppen a helyi sajtóban. Ugyanez érvényes persze több környező községre is. Mindig is pozitív hozzáállásom volt a dolgokhoz, de úgy érzem, jó úton jár ez a történet. Egyre többen foglalkoznak szőlővel. Meg lehet ebből élni? Nem érzed telítetnek a piacot? Azzal, hogy többen viszik jó hírét a régió borainak, a piac nem telítődik, hanem növekszik. A minőségre kell figyelni, nem a mennyiségtől félni. Itt megvannak az adottságok ahhoz, hogy világhírű borvidékké váljunk, ami nemcsak a borászattal foglalkozóknak hozhat sikert. Bár én egy kezdő és viszonylag tapasztalatlan borásznak számítok, de úgy gondolom, hogy megfelelő marketinggel és jó minőségű borokkal meg lehet váltani a világot. Merjünk nagyot álmodni!

tokolosh

cuvée

45


(HONGKONG) Csambal Tamás

Azt hiszem, az egész az Ősrobbanással kezdődött. Aztán haladt minden a megszokott kerékvágásban egészen február 2-ig, amikor vettem egy repülőjegyet Hongkongba. Gondoltam, fél évvel későbbre sikerül szabaddá tennem magam. A következő jegyet augusztus 9-én vettem, egy magyarországi fesztivál után. Akkor azt gondoltam, ha két héttel későbbre veszem meg, már csak nem jön közbe semmi.

cuvée

47


Hongkongban sok helyen lehet aludni. Olcsón az ottani „olcsó” diákszállásokon, többágyas szobákban, lepukkant kerületekben. Még olcsóbban úgy, ha a szállás a kilencedik emeleten van és nincs lift. Ezen kívül még a környék népsűrűsége is javíthat az árakon. (Az előző két oldalon a szállásom környéke látható a tetőről, illetve az utcáról - valahol az árusok között lehetett bemenni.) Tapasztalataim szerint a hongkongi szállások 100%-ában (egyből egy) szimpatikusak a vendéglátók és a lakótársak is. Van – fontossági sorrendben – Wi-Fi, európai konnektorhoz átalakító, klíma, zuhany és meleg víz. Bár megnyugtattak, hogy az utóbbira nem lesz szükségem, és igazuk is volt. Mivel az éghajlatnak köszönhetően sosem csökken fagypont alá a hőmérséklet, a vízvezetékeket elég a házfalon kívül vezetni. Ennek előnye, hogy a Nap felmelegíti bennük a vizet, és lesz ingyen meleg víz. Hátránya hasonló: a Nap felmelegíti a vezetékekben a vizet, és nem lesz hideg víz. Egyébként Hongkongban meleg van.

48

cuvée

A városban viszonylag olcsó a tömegközlekedés. A reptéri busz 23 Hongkongi Dollárért (HKD, kb. 2,80€) visz szinte bárhova. Szinte bármelyik busz, szinte bárhonnan, szinte bárhova 23 HKD-ért szállítja az utasokat. Jegy nincs, egy kreditkártyáról szedi le mindenhol egy terminál a kellő pénzösszeget. Praktikus, mert lehet vele fizetni az élelmiszboltokban, újságárusoknál, büfékben, meg még biztos, máshol is. A metróban tilos az étkezés és az ivás, valamint meghalni sem lehet, mert üvegfal van a peron és a vágány között, ami csak akkor nyílik ki, ha már bent a vonat, és csak ott, ahol a szerelvénynek is kinyílik az ajtaja. Mivel Hongkong belvárosa a egy öböl két oldalán fekszik, a kompok fontos szerepet játszanak a közlekedésben. Ezen kívül Hongkong körül sok sziget van, amiket csak vizi közlekedéssel lehet megközelíteni. Itt jobbra látható is egy-két komp, felül pedig emeletes villamosok vannak.


Hongkongban a kaja érdekes. A McDonald’s nem, de az a legolcsóbb. 2,50€-nak megfelelő HKD-ba kerül egy hamburger sültkrumplival és kólával. A többi nyugati gyorskaja 7€ felett kezdődik. Mondjuk egy kebab. Egy közepes méretű pizza kétszer ennyi. De ezek sem érdekesek. A ázsiai éttermek annál inkább. Ezek közül olyat érdemes keresni, ahol nincs kiírva semmi angolul. Ha az alkalmazottak sem tudnak angolul, az még jobb. Ha van veled valaki, aki beszél kínaiul, akkor azért van esélyed arra, hogy azt egyél, amit akarsz. Azért jó rendelés előtt tisztázni, hogy számodra a hús az nem bőr, háj, vagy csont, mert a kínaiak nem tesznek különbséget. Ha biztosra akarsz menni, érdemes halat, vagy rákot választani az étlapról. Egy európainak elsőre furcsa lehet, hogy a megrendelt ételeket középre rakva, az asztalnál ülők közösen fogyasztják el. Az evéshez felhasználják az összes rendelkezésükre álló eszközt, kombinálják a kést a pálcikával, vagy a kanállal. Az éttermek elég zajosak, mert a kínai ember beszél evés közben és alkalomadtán lóverseny is van a tévében. Ott ez van foci, meg Forma–1 helyett.

A belváros levegője várakozásaimmal ellentétben nem volt különösebben szennyezett. Nincsenek öreg autók, a kamionoknak pedig messziről el kell kerülniük a belvárost. Meg úgy általában, az emberek nincsenek rászorulva, hogy autóval járjanak – bár a benzin olcsóbb, a tömegközlekedés kiépítettsége egészen előrehaladott állapotban van. Egy európai nagyvároshoz képest elég sok zöld van a központban. A klíma miatt nem igényelnek a növények túl sok törődést. Hatalmas parkok vannak szökőkutakkal, (művileg kialakított) vízesésekkel, tavakkal, madárkertekkel, piknikező indiaiakkal. Az indiaiak szokása, hogy vasárnaponként kivonulnak az utcára pihengetni. Többnyire sorozatokat néznek tabletről, vagy beszélgetnek. Rajtuk kívül, aki nem turista, az mind megy valahova. Munkába, üzletbe, vagy haza, és telefonál. Vagy játszik a telefonján, de mindenki kezében telefon van. A mozgólépcső végénél hangszóró figyelmeztet, hogy nézz fel a telefonodból, mert lépned fog kelleni. Meg, hogy fogd a korlátot, és állj stabilan. A turisták is mennek, de nem telefonálnak.

cuvée

49


Hongkonghoz 263 sziget tartozik, ezek közül az egyik legnagyobb a Lamma-sziget. Három falucska van rajta, meg sok-sok erdő. Pár óra alatt át lehet sétálni egyik végéből a másikba. Aki fél a pókoktól, az figyeljen oda. Aki nem fél a pókoktól, az majd fog. Utak híján autók nincsenek, a teherszállításra speciálisan kialakított járművekkel oldják meg. Az emberek gyalog, vagy biciklivel közlekednek. A szigeteket meglepő módon tenger veszi körül, így aztán több strand is található rajtuk.

50

cuvée

A víz tiszta, a part többnyire homokos, hétköznap pedig még csak nem is túlzsúfolt. Cápák nincsenek. Hongkong bizonyos szempontból olyan hely, mint bármelyik másik a világon: ha még nem voltál, mindenképp érdemes elmenni. Drága város, de nagyon élhető. Az emberek mosolygósak és segítőkészek. Vízum nem szükséges, minden Európai Uniós állampolgár 90 napig tartózkodhat ott, ez nullázódik minden határátlépéskor.


127mm

Balra a Lamma-sziget látható, felül egy pók (kétszeres kicsinyítésben), alul pedig a Peng Chau-sziget.

cuvée

51


´ ´ Situra

Profile for alMA_MAter

Alma mater 2015, decemberi szám  

A szlovákiai magyar egyetemisták magazinja.

Alma mater 2015, decemberi szám  

A szlovákiai magyar egyetemisták magazinja.

Profile for alma_ma
Advertisement