Page 1

Alma Mater

főiskolások és egyetemisták lapja | 2014/2015 | 10. évfolyam, 4. szám


FTDK 2015 Jelentkezz Te is a Felvidéki Tudományos Diákköri Konferenciára! ÁLTALÁNOS RÉSZVÉTELI FELTÉTELEK A konferencián a szlovákiai és csehországi felsőoktatási intézmények hallgatói vehetnek részt. A konferencia nyelve: magyar. Lehetőség van azonban szlovák vagy más idegen nyelvű pályamunkával való nevezésre is, amennyiben a versenyző készít egy rövid magyar nyelvű rezümét, valamint a konferencián magyar nyelven mutatja be munkáját. Idegen nyelvű dolgozat esetén a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács bármilyen egyedi tématerülethez segít felkészítő-konzulenst keresni a magyar nyelvű előadás elkészítéséhez. A nevezés feltétele olyan diáktudományos tevékenységet dokumentáló pályamunka, amely önképzési céllal készült. A nevezési feltételek a következők: •olyan pályamunka, amelyet a 2015-ös évben bemutattak egyetemi, kari vagy tanszéki Tudományos Diákköri Konferencián, és ott a bizottság megfelelő színvonalúnak találta az FTDK-n való induláshoz (a diáknak kötelező részt vennie az anyaintézménye által szervezett TDK-n, amennyiben intézményében van ilyen). Számítunk azon diákok jelentkezésére is, akik anyaintézményük ŠVOČ (Študentská vedecká odborná činnosť) elnevezésű rendezvényén vettek részt pályamunkájukkal. •pályamunka, mely ajánlást kapott a Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencián való nevezésre Azon intézmények hallgatói, akiknek az anyaintézményei nem szerveznek Tudományos Diákköri Konferenciát, ill. azon szakok hallgatói, akiknek a szakterületén az anyaintézmény nem szervez intézményi, kari, tanszéki fordulót, egyenesen az FTDK-ra jelentkezhetnek (egyéni jelentkezés). Dolgozatukhoz egy olyan ajánlást kell csatolniuk, amely az általuk preferált szakterületen egyetemi vagy akadémiai közegben dolgozó szakembertől származik, és hitelt érdemlően bizonyítja a dolgozat FTDK-ra való benyújtásának jogosságát. Abban az esetben, ha a diáknak nincs lehetősége magyar anyanyelvű vagy magyarul értő szakembert megszólítani, aki a munkáját az FTDK-ra ajánlhatná, a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács segít dolgozatát a megfelelő szakember felé közvetíteni. Arészletekről és a pályamunkákkal kapcsolatos általános előírásokról és szabályokról rövidesen olvashatsz a www.ftdk.sk honlapon.

Realizované s finančnou podporou Úradu vlády SR – program Kultúra národnostných menšín 2014 A folyóirat a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának - Kisebbségi kultúrális támogatások 2014 programjának - anyagi támogatásával készült.


> Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan > DH bemutatkozók > A valóság ötven árnyalata > Belső formák és hatások > Magyarul magyaráz > Pedagógusgondolatok, avagy hol a hiba? > Alma Mater irodalmi pályázat > Irodalom > Stephen King: A mobil > Egy új kor hajnalán > Shakespeare-emlékest az Urániában > Művészlepacsizások: Rippl-Rónai és Maillol > A 19. század álmai Párizsból > Chopin és az izlandiak > Homo Coniens > “Börtön” és a film > Tuti verdák, benzin gőz... > Mutasd a ruhád, megmondom ki vagy!

4 6 14 16 20 22 26 27 31 32 34 36 39 40 42 44 46 50

Lapigazgató: Kotiers Róza | Főszerkesztő: Sztankó Annamária | Nyomdai előkészítés: Fülöpi Gergely | Irodalmi szerkesztő: Mucha Attila Szerzők: Czímer Gábor, Závodszki András, Reczai Lilla, Nagy Krisztina, Ryšavý Pál, Sakáč Roland, Récsei Noémi, Paluska Zsuzsanna, Mázik Orsolya, Horváth Eszter, Juhász Anita, Bianka Sokolinska, Bilás Zsuzsi, Botló Xénia, Csikós Tamás | Nyelvi korrekció: Pathó Gábor | Nyomtatja: AZ Print | Kiadó: Diákhálózat - Študentská Sieť Elérhetőségek: Diákhálózat - Alma Mater, Klariská 7, 811 03 Bratislava | Írj nekünk: almamater.dh@gmail.com Keress: www.diakhalozat.sk | Facebook: www.facebook.com/diakhalozat 1/2015 | IČO 00 602 515 | EV 2194/08 Megjelenik 1500 példányban, negyedévente. ISSN 1339-102X


Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan / sztankó annamária

4

Néhányatoknak talán ismerős lehet

érdektelenség problematikája a mi szerzőinket

az előbbi mondat: Reisz Gábor tavaly Karlovy

is foglalkoztatja. Könnyen válhatunk Áronokká

Varyban debütált diplomafilmje ugyanis szin-

mi is, hiszen már voltunk vagy még kerülhetünk

tén ezt a címet viseli. A húszas évei végén járó

olyan helyzetbe, hogy az egyetem elvégzése után

főszereplő, Áron helyzete nem egyedi jelenség

csak sodródunk, a szülői és baráti noszogatás

a fiatalok körében: frissen végzett egyetemista-

ellenére sem tudjuk pontosan, hogyan tovább.

ként számtalan kortárs komplexussal küzd, a

Sokatokban felmerülhetett már a külföldre köl-

barátnője elhagyta, szülei tartják el, míg mun-

tözés gondolata is, a kivándorlás problémája

kát keres, de valójában maga sem tudja, mihez

állandó téma köreinkben. Sajnálatos vagy sem

akar kezdeni. Úgy érzi, kilóg a világból, miköz-

– mindenki döntse el maga-, a migráció még

ben olyan filozófiai kérdések foglalják le, mint

soha nem volt ennyire magas, mint az utóbbi

miért fél a BKV ellenőrtől, ha van bérlete. Végül

években. Tényleg elég volt ebből az országból?

úgy dönt, Portugália lesz a megoldás a gondjaira.

Annyira rossz itthon vagy csak máshol jobb?

Gondolom, kitaláljátok - nem lett. A VAN a hu-

szonévesek sodródásáról és útkereséséről mesél

húszasok- harmincasok életcéljai között nem

őszintén, könnyed humorral, tanulság nélkül.

szerepelnek

Miért indítok ezzel a történettel? Egy-

négy –öt százalékukra jellemző valamiféle köz-

részt mert jelen számunkban számtalan olyan

életi aktivitás, a többségüket pedig egyáltalán

cikket, gondolatot olvashattok, amelyek szo-

nem érdeklik a politikai és közéleti események.

rosan vagy csupán szegről –végről, de kapcso-

Az pedig még riasztóbb, hogy nagyon alacsony

lódnak a film által is feldolgozott témákhoz:

a szervezeti tudásuk, nem csatlakoznak olyan

a felnőtté válás, a kívülállás és a különcség, a

közösségekhez, amelyben kialakulhatnának a

konfrontáció a szülőkkel és a társadalommal, az

közéleti tevékenységhez szükséges készségek.

vezércikk

Egy friss kutatás szerint a mostani „világmegváltó“

dolgok:

csupán


Szerencsére vannak pozitív példák is előttünk,

egyetemisták kocsmai konverzációit is nagy

nem is messze: ilyen a Diákhálózat és a tagszer-

mértékben meghatározta.

vezetinek munkája. Az itt szerzett tapasztalat, fe-

minket jobban a szatirikus lap mukatársainak

lelős gondolkozás és a közösségi élmény remél-

tragikus halála, mint például a Donyeck utcáin

hetőleg nagyban hozzájárul a fentebb említett, a

zajló véres események? „S miközben VV Józsi épp

korosztályunkra jellemző problémák enyhítésé-

pucéran hetyeg VV Tildával, két francia állam-

hez vagy megoldásához, a tapasztalt érdektelen-

polgár berúgja egy szerkesztőség ajtaját és tüzet

ség csökkentéséhez is.

nyit… A világot tényleg csak a sokk ébreszti fel?“

(A valóság ötven árnyalata)

A nyugati országok pozitív példával

De miért érdekel

járhatnak előttünk: Angliában például országos

Egy alapiskolai tanár az oktatás útvesztőiről, a

ifjúsági kampányokat rendeznek egy-egy téma

szakma buktatóiról és szépségeiről osztja meg

kapcsán, a fiataloktól pedig online kérdőívek

veletek élményeit. „Nem tehetek arról, hogy a

segítségével próbálják megtudni, milyen prob-

diákok után kapott fejpénz tartja fenn az isko-

lémák, ügyek foglalkoztatják őket leginkább,

lákat. Hol van az igazi oktatás? Ma már senki

majd ezeket az egyes települések vezetőivel

nem akar tanulni? Nincs kötelességérzet?”- teszi

meg is vitathatják. Mi itt az Alma Maternél is

fel a kérdéseket, pedig alig egy éve van a pályán.

ilyen központi, közvéleményt tematizáló kérdé-

(Pedagóguselmélkedések)

sek felkutatására és feldolgozására törekszünk.

Jelen számunkba több ilyen téma is helyet ka-

a kedvükre való olvasmányt: kiállítások, köny-

pott. Nemrég még a csapból is Charlie Hebdo

vajánlók, Chopin és Shakespeare is szerepel a

folyt, nem volt olyan, aki ne alkotott volna vé-

repertoárban, de a mozirajongók sem maradnak

leményt róla. Nem csak a média és a szakértők

parlagon. Lapozgassátok, olvassátok, inspirálód-

vesézték ki gondosan – a sör mellett filozofáló

jatok, és kerüljétek el az Áronná válást!

A művészetkedvelők is megtalálhatják

vezércikk

5


> DH bemutatkozók

Kotiers Róza

Kotiers Róza a Diákhálózat áprilisban megválasztott elnöke. Ami egyetemi tanulmányait illeti, a húsz éves hetényi lány első szemeszterét tölti a pozsonyi STU biotechnológia szakán. Róza kicsi kora óta imádja a zene- és színművészetet, zongorázni tanult, és el tudja játszani, hogy a gitározáshoz is ért. Komáromhoz való erős kötődését a Selye János Gimnáziumban eltöltött négy év magyarázza. Nagy szerelme az utazás, olvasás, koncertezés valamint Benedict Cumberbatch. Jellemzően egy bögre feketekávé (nyáron egy rakás výber dinnye) társaságában láthatjuk őt.

! K ÜN

is aktívan hozzájárulnék. A SzakGyak angyalai közé akkor egy névtévesztés miatt soroltak be, de ha már így hozta a véletlen, boldogan vállaltam, hogy besegítek. Pár hónap múlva megkeresett Bóna Zoltán, az akkori elnök egy kérdéssel. Tudni szerette volna, hogy tavasszal a helyére lépnék-e, mivel felmerült a nevem az elnökségen belül, mint jelölt. Mivel a poszt átadása nem mehet egyik napról a másikra, biztosított afelől, hogy fél éven keresztül amiben csak lehet segítene nekem, és bármilyen DH-val kapcsolatos kérdéssel hozzá fordulhatok. A feladatokat pedig folyamatosan adná át, hogy ne zúduljon minden egyszerre a nyakamba. Igaz, sok munkával jár egy szervezet irányítása, de pár hét gondolkodás után igent mondtam. A gondolkodási időm alatt valójában más sem járt a fejemben, mint hogy milyen terveim lennének a Diákhálózattal, ezért is döntöttem úgy, hogy belevágok. Másrészt pedig nem leszek egyedül. Itt fog állni mellettem a legjobb csapat

K Ö N L E J Ú Z A

Mért keltette fel az érdeklődésedet a Diákhálózat? Hogyan lett belőled elnök? Azért, mert nekem szükségem van arra, ami egy szervezetben való munkával jár. Kitalálni, javasolni, elvetni és vitatkozni. Megtervezni, valóra váltani és elégedetten visszanézni. Ezért kezdtem el JAIK gyűlésekre járni. A következő állomás a Hallgatói Parlament volt. Akkor kezdett bennem körvonalazódni, hogy majd egyszer a Diákhálózat munkájához

6

aktuális


Kovács Roland Roli a Diákhálózat titokzatos, de annál tevékenyebb

Roli, olyan régóta vagy már a csapatunk tagja, meg

belügyi alelnöke. Már közel 4 éve a csapat oszlopos

tudnád nekünk fogalmazni, mégis mit adott neked a

tagja, legfőbb feladatai közé a tagszervezetekkel való

Diákhálózat?

kapcsolattartás, illetve a közös programok koordinálása tartozik. Ő felel például a Közös DH(s)öröm vagy

Amikor felkerültem Brünnbe, alig ismertem valakit, így

a DH Party Trip megvalósulásáért, de a keleti Körút

magától értetődő volt, hogy felveszem a kapcsolatot

leszervezését is már évek óta neki köszönhetjük. Ha

az akkori Kafedikosokkal. Ezt azóta se bánom, mert

ez még mindig nem lenne elég, 2 évig KAFEDIK alel-

nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg. Innentől

nöki, további 2 évig pedig ellenőri pozíciót töltött be.

kezdve azonban nem volt megállás. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy Kafedik alelnökként átkerültem

Noha Roli igazi világjáró, aki az ország bármely pontján

a „másik” oldalra, aki immár nemcsak szimpla részt-

képes váratlanul és szinte varázsütésre felbukkanni,

vevője, de szervezője is a programoknak. Szerencsés-

saját bevallása szerint szülőfaluját, a Rozsnyó melletti

nek érzem magam, hiszem a munkám gyakorlatilag a

Jabloncát tartja igazi otthonának. Középiskolai tanul-

hobbim is lett. Szeretek szervezkedni, más emberekkel

mányait Rozsnyón végezte, aztán gondolt egy nagyot

ismerkedni, illetve együtt dolgozni. Sokat dolgozok a

és a Brünni Műszaki Egyetemre ment műszaki fizikát

különböző programok sikeréért, de úgy érzem, megéri.

tanulni. Roli szerint a tudás hatalom, amit mi sem bizo-

A sok szakmai tapasztalat, amit itt szereztem hatalmas

nyít jobban, mint hogy már a második Ing.-jét igyekszik

lökést adott, ennek köszönhetően indítottam útjára a

megszerezni. A time management élő guruja, így min-

saját szervezésű, Mystical Playground névre hallgató

denre jut ideje, amire csak szeretné. Szabadidejében

fesztiválomat. Emellett megszámlálhatatlan barátot,

legszívesebben a saját, illetve mások idejét ossza be.

lehetőséget és felejthetetlen élményeket adott nekem

Emellett szeret főzni, meglepetéseket kitalálni, soroza-

a DH, és nem utolsósorban a barátnőmet is ennek

tokat nézni.

köszönhetem.

aktuális

7


> DH bemutatkozók

Keszler Zoltán

Következő delikvensünk Keszler Zoltán Alsószeliből a Gí-

„Őszintén... Matus Dávid cimborám elcibált egy JAIK

mesi Művelődési Tábor (GMT) főszervezője. Már az ál-

gyűlésre, nem mondom, hogy ezek után rendszeresen

talános iskolától (Széchenyi István Alapiskola Felsőszeli)

jártam, mert öntörvényű vagyok és makacs, persze néha

érdekelte az írás, az irodalom, pár irománya gyermekan-

megjelentem, de ennyi volt. Aztán kijött egy mail Csen-

tológiákban is megjelent. Belekóstolt a zenélésbe, bas�-

ger Orsitól a GMT akkori főszervezőjétől, miszerint aki

szusgitárral és nagybőgővel is próbálkozott. A galántai

szeretne menni Gímesre a táborba munkálkodni: irat-

Kodály Zoltán Gimnáziumban végzett tanulmányai alatt

kozzon fel. Kaptam az alkalmon, mentem. Gőzöm nem

ezt még amatőr színészkedéssel fejelte meg. Eztán gon-

volt arról, hogy Orsi mit tervez. Aztán az utolsó este el-

dolt egy nagyot és jelentkezett Pozsonyba a Comenius

mondta, amit láthatólag rajtam kívül mindenki tudott,

Egyetemre az orvosi karra, hiszen eddigi tanulmánya-

miszerint lemond, és átadná a stafétát Zolinak. Bámul-

iból és érdeklődési köréből egyenesen ez következik.

tam a mellettem ülő Bóna Zoltánra, hálózatunk akkori

Jelenleg harmadéves. A közösségi oldalakon gyakran

elnökére. Körbenézve viszont azt láttam, hogy minden

„Kerecsen” néven jelenik meg, erre nyugodtan kérdez-

tekintet rám szegeződik...

zetek rá személyesen, szívesen elmeséli, honnan is ered.

Mikor megkérdeztem az okát, a fentebb említett tulaj-

Igazából szívesen beszél... bármiről, akár órák hosszat.

donságomat jelölte meg... igen a nagy számat. Nagyjá-

Amennyiben akad némi szabadideje akváriumokat ren-

ból két hónapot gondolkodtam rajta, hogy mit is tegyek.

dez be, barkácsol, sorozatokat néz. Legújabb heppje a

Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy Voda Zsófival

sörfőzés, melyben hiszitek vagy sem iskolai tanulmá-

karöltve elvállalom. Azóta lelkes kis csapatunk megszer-

nyait is hasznosítani tudja. Úgy tartja, hogy egy napban

vezett egy tábort, ami egész prímára sikeredett.

a 24 óra kevés, minimum a duplája kéne legyen, hogy

Ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam. Amint azt már

temérdek kedvelt tevékenysége közül legalább párnak

említettem, kifejezetten öntörvényű vagyok, sokszor

hódolhasson.

nyers a modorom. Úgy érzem ezen negatív tulajdonsá-

Pozitívuma: nagy a szája.

gaim azóta módosultak, fejlődött a diplomáciai érzékem,

Legnagyobb negatívuma: nagy a szája.

kezdek beletanulni abba, hogyan szóljak másokhoz, hogyan is ösztönözhető egy csapat. Amit el szeretnék érni:

Jöjjön a nagy kérdés: Hogyan lettél a Diákhálózat tagja?

a nagyon jó táborból csináljunk kiváló tábort! Ez az, amit én szeretnék adni.”

8

aktuális


Sztankó Annamária Sztankó Annamária az éppen most általatok olvasott Alma Mater főszerkesztője, vagyis a Diákhálózat által kiadott magazin rendszeres megjelenéséért és a szerkesztőcsapat összefogásáért felel. Anna a finom borairól és a borfesztiváljáról ismert Kürtről származik, középiskolai tanulmányait a komáromi Marianum Egyházi Gimnáziumban végezte. Már ekkor az újságírás felé kacsingatott, ezért előbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd a Budapesti Kommunikációs Főiskolán folytatta tanulmányait. Egyetemi évei alatt a szakma számtalan területén kipróbálta magát: TV-ben, rádióban, nyomtatott és elektronikus sajtóban, reklámban és marketingben

egyaránt. Legszívesebben hírekkel kel és fekszik, kávé-, design-, és közösségi médiafüggő. Lelkesedése töretlen, csak éppen mindig más iránt: így tanult például kungfuzni, jógázni, énekelni, rajzolni, videót vágni és programozni. Mindig útra és tettre kész, szabadidejében blogol, szervez, Doctor Who-t néz és a barátaival innovatív ötleteken töri a fejét. Ha lehetne szuperképessége, azt kívánná, alvás nélkül is bírja a hétköznapokat. Tudjuk, hogy jobban szeretsz inkább te kérdezni, de most mi vagyunk kíváncsiak: hogyan lettél a Diákhálózat tagja, és mit adott neked? „Viszonylag későn, budapesti egyetemi éveim alatt kerültem a Diákhálózat vonzáskörébe a Kaszás Attila Diákkör tagjaként, ahol beszippantott az aktivista lét. Itt ismerkedtem meg többek között az Alma Mater akkori főszerkesztőjével is, aki bevont a szerkesztőségi munkába, nem sokkal később pedig át is adta nekem a stafétát. Egy évvel később már azon kaptam magam, hogy alelnökként a marketingért és a kommunikációért is én felelek. Hogy mit adott nekem? A rengeteg tapasztalat, élmény, lehetőség, kihívás és barát mellett mondhatni egy második családot. Felbecsülhetetlen érzés látni a közös munkánk gyümölcsét, legyen az egy újság, egy rendezvény, egy sikeres pályázat vagy akár egy tábor. Hiszitek vagy sem, a mai napig toporgok és ujjongok, mikor meglátom az Alma Mater frissen nyomott számát, mert a rengeteg befektetett energia és átpötyögött éjszaka ellenére is csak arra tudok gondolni: összehoztuk! És így van ez a többi programunk esetében is.”

aktuális

9


> DH bemutatkozók

Bilás Zsuzsi Bilás Zsuzsi 2014 októberétől a Diákhálózat tagja, mint

Egészen eddig azt hittem, hogy most a Diákhálózat

marketingért és kommunikációért felelős alelnök. A du-

tagjait mutatjuk be, de nem. Akiknek az arcát és nevét

naszerdahelyi panelrengeteg mélyéről utazgat tanulási

megismerhetitek ebben a kis albumban fiatalok, akik

célzattal hol Pozsony, hol pedig Budapest irányába. Po-

képviselik a szlovákiai magyar egyetemistákat. Mi, akik

zsonyban a Comenius Egyetem Magyar Tanszékén kiad-

most bemutatásra kerülünk, maximum diákfonál va-

ványszerkesztőt, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti

gyunk, de nem hálózat. A Diákhálózat az minden egyes

Főiskola Művészeti Karán pedig fotográfust képeznek

felvidéki magyar fiatal és diák, nem néhány buzgó, fá-

belőle mindenre elszánt tanárai. Mindemellett tagja a

radhatatlan arc – mi csupán, igaz, néha még bizonyta-

Gombaszögi Nyári Tábor médiacsapatának, néhanap-

lan kézzel, de ambiciózusan próbáljuk összefogni a fo-

ján találkozhatunk írásaival az Alma Mater hasábjain,

nalakat egy egésszé, hogy szerteszéjjel ne szaladjanak!

valamint a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub is gyakori

A Diákhálózat számomra egy olyan egység, ami állító-

előfordulási helyei közé tartozik. Krónikus irodalom-

lagos kisebbségi egyetemistaként biztonságot és bá-

függőségben szenved, folyadékpótlásra főként kávét

torítást ad, egy szilárd talajt akkor, amikor az emberfia

használ, szétszórtsága nyomós okainak tudható be,

abban a korban van, hogy észre sem veszi, hogy a régi

hogy gyakran képzeli magát a hatvanas, hetvenes évek

szép idők az most van (Tímár György).

szülöttjének, vagy Tim Burton egy félresikerült karakte-

A Diákhálózat nekem a szaktársaim, akik másodpercek

rének. Hisz a világmegváltásban, a beat nemzedékben

alatt eltüntetik az Almákat, amiket a suliba viszünk, a

és abban, hogy egyszer lediplomázik. Milyen messzinek

dilemma, hogy nem tudom eldönteni, melyik tagszer-

tűnnek ezek a dolgok, igaz?

vezet pólóját vegyem fel reggel, na meg persze az, hogy mindig, de legfőképp Krasznahorka várának árnyékában

Zsuzsi, mit jelent neked a Diákhálózat?

10

aktuális

tudom, melliké is vagyok pontosan!


Varjú Csaba

Most Varjú Csabát ismerhetitek meg, aki a DiNaMit

kiskorában hiperaktívnak diagnosztizálták. A pszicholó-

programkoordinátora. Csabi komáromi származású,

gus azonban megállapította, hogy majd kinövi. Azóta

másodéves egyetemi hallgatója a pozsonyi Comeni-

annyi változott, hogy nem mászik meg mindent és nem

us Egyetem Természettudományi karának. Szakként

fut mindenhova (csak néha

a geológiát választotta, mivel már gyermekkorában elkezdett érdeklődni iránta. Ez főként a geológus

És akkor jöhet a kérdés: Mit csinál egy geológus?

édesapának köszönhető. Munka Utcai Alapiskolában tanult évei alatt több éven keresztül kempozott, majd

Nem, most nem erről akarok beszélni, bár sokan felte-

édesapjával kezdett el dolgozni. Középiskolás éveiben a

szik ezt a kérdést.

Selye János Gimnázium tanulója volt. Szabadidejében a bringázásnak hódol, szívesen olvas, túrázik. Maga a

Jó, akkor most komolyan. Meséld el kérlek a zöldfülűek-

természet fontos szerepet játszik életében, nem telik el

nek, hogy mi is ez a DiNaMit, mi a feladata, és hogy te,

hétvége úgy, hogy ne menne el feltöltődni a Duna vagy

hogy kerültél vele szorosabb kapcsolatba!

a Vág partjára. A hasát is szereti, szerinte a főzéshez is csak fantázia kell. Amióta egyetemista, jobban becsüli

A DiNaMit (Diákok Na Mit csináljunk?) a Diákhálózat és

az alvást. Sohasem volt az az egy helyben maradó típus,

a Tandem közös szervezésében lévő projekt, mely a középiskolás diákönkormányzatoknak nyújt segítséget és kapcsolatot teremt köztük az effektívebb működésért. Ezek képzések formájában történnek, melyekre több iskolából érkeznek diákok. Elsős koromban a diákönkormányzat tagja lettem, majd 2 éven keresztül elnöke. Ekkor keresett fel a Romániai Magyar Középiskolák Országos Szövetsége, így jutottam ki hozzájuk képzésekre. Ezután kapcsolódtam be a DiNaMit képzéseibe is mint résztvevő. Ezek a képzések fontos részét képezik középiskolás éveimnek, mondhatni szívügyemmé vált. Nagyon sok kellemes emlék fűz hozzájuk. Ahogy elkezdtem az egyetemi éveimet Pozsonyban, a JAIK tagja lettem, s így a DH-ba is bekerültem. Amikor újra beindult a DiNaMit projekt, Bóna úr megszólított, hogy érdekelne e a program vezetése, azonnal tudtam, hogy ez nekem való. Mindig is szerettem emberekkel dolgozni, sokat tudunk egymástól és magunkról tanulni. Szeretem ezt a közösséget, a sok programot, a motiváló hangulatot, a rumbóból a második részt szívem szerint kihagynám, esetleg még helyettesíteném császárkörtével, de persze jól jön az originál is. Egy idézettel búcsúznék, ami nagyon megfogott: „Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat, másoknak pedig hatalmuk van szeretni.“ (B.M.)

aktuális

11


> DH bemutatkozók

Inczédi Lilla

Inczédi Lilla vagyok, a Diákhálózat újdonsült FTDK-

készültem Budapestre a XXXII. OTDK-ra, akkor legyek

programkoordinátora. Jelenleg a nyitrai Konstantin

én, aki irányítja ezt az egészet. Abban a pillanatban

Filozófus Egyetem harmadéves magyar-angol tanári

még nem tudtam, hogy pontosan mire is vállalkozom,

szakos hallgatója vagyok. Szabadidőmben szeretek

de azóta sem bántam meg. Bár igaz, hogy még csak

sportolni, a kedvenceim a kerékpározás, röplabdázás

hónapokban mérhető a csapattagságom, de remélem,

és imádom a hosszú sétákat a szabadban, táskámban

hogy minél előbb sikerül belerázódnom szerepembe és

mindig találni könyvet, ha máshogy nem, legalább

jó fogaskerékké válnom a gépezetben. Remélem, hogy

elektronikus formában, bár annak nincs „olyan” illata.

mindig találunk majd dolgokat, amelyek javításra szorulnak, ugyanis, ahogy Weiszburg Tamás, egyetemi do-

A DH-ba felkérés útján kerültem be. Megüresedett a

cens, az OTDT alelnöke mondta: „Amiben nem találunk

programkoordinátori pozíció és megkértek, ha már

hibát, az nem is működik”.

úgyis részt vettem a komáromi FTDK-n, illetve akkor

12

aktuális


Bóna Zoltán Legvégére a már lemondott DH - elnököt hagytuk.

„Már sokan kérdeztek tőlem hasonlókat. Bevallom sok-

Tehát most Bóna Zoltánt ismerhetitek meg. Másfél

szor zavarba hozott ez a kérdés, mert nehéz szavakba

évig vezette a DH-t, de ez nem tántorította el attól,

öntve indokolni. Az egyik és talán legkézzelfoghatóbb

hogy csomó más dologgal is foglalkozzon mellette.

„haszon”az a tapasztalat és a kapcsolati tőke, melyet

Vállalkozik, borászkodik, sakkozik, fesztiválokat szer-

az élet bármely területén fel tudok majd használni a

vez és tavaly ősztől imádott falujának, Bátorkeszinek

jövőben. Ami viszont igazán motivált, azok inkább ér-

az önkormányzati képviselője is. Legfontosabb jó-, és

zések, élmények, mintsem materiális dolgok. Olyan

egyben rossz tulajdonsága nem más, mint hihetetlen

élmények, amiket nem fog megérteni senki, aki nem

nyugodtsága. Erős összefüggésben van ez a „Bóna-idő”

élte meg őket. Egy kis közhely használatával élve, lesz

kifejezés elterjedésével, mely annyit jelent, hogy ha

mit mesélni az unokáknak. A hab a tortán, hogy nem

megkérdezed őt, hogy mikor, a válaszban szereplő idő-

egyedül kell átélnem ezeket az élményeket. Bár Kassá-

pontot el kell helyezni egy exponenciálisan növekvő

tól Prágáig több, mint 600 kilométer, de mégis együtt

grafikon x tengelyén (Isten óvjon, hogy ez összeadód-

dolgozunk, együtt szórakozunk, együtt nevetünk és

jon az ún. „Orosz-idővel”). A fentebb említett tulajdon-

együtt sírunk. Előző elnökünk sokszor mondogatta,

ság pozitívuma viszont legalábbis kiegyensúlyozza a

hogy a DH egy nagy család, ami legtöbbször mosolyt

felsorolt negatívumokat: minden helyzetben nyugodt

csalt az arcomra. Másfél év után én mondom ugyan-

tud maradni, amiben egy elnöknek meg kell tartania

ezt! Végezetül ez úton is szeretném megköszönni az

higgadtságát (néha még akkor is, ha már nem kéne).

eddigi munkáját az elnökségnek, a tagszervezeteknek és mindenkinek, aki segítette a DH-t. A leendő DH-sok-

Elnökként, a te feladatod volt, hogy motiváld a csapat

nak üzenem, hogy kitartást és jó munkát, lányoknak

többi tagját. Téged mi motivált abban, hogy szaba-

pedig, hogy (még ha néha Krákenként is viselkedtek)

didőd nagy részét a DH-ra szánd?

szépek vagytok!”

aktuális

13


A valóság ötven árnyalata Ha a terrorizmus jelenét nézzük, akkor a világ távoli zugaiban gyülekező, eltakart arcú, Kalasnyikovval és koránnal hadonászó alakokat látunk, akik Európának, az USA-nak és a világnak üzennek. Beszélnek a harcukról, arról, hogy milyen bűnös a nyugat, s hogy ők mennyire közömbösek a halállal szemben. Mi TV-nézők pedig elkapcsolunk vagy hírolvasókét lapozunk egyet. Pedig a terror, mint végső eszköz, ugyan olyan, mint mikor az államok háborúval próbálják megoldani vitás ügyeiket. Háború, terror mindig együtt jár, bármerre is nézünk. Miért lehet ez fontos számunkra, hiszen Európa látszólag mesze van Szíriától, Iraktól. Ukrajna pedig bár a szomszédban van, mégiscsak kelet a mi szemünkben, Donyeck vagy Luhanszk is ennek a keleti országnak a keleti csücskében van. Aztán mikor ezt a gondolatot megfogalmazzuk, felötlik előttünk a Charlie Hebdo-támadás, megborzongunk, s kiírjuk a Facebookra: Je suis Charlie.

14

Közélet

Ryšavý Pál

Szeptember 11. az al-Kaida legaktívabb időszakát nyitotta meg, ami majd a 2005-ös londoni és a 2008-as mumbai terrortámadással érte el csúcsát. Az al-Kaida szervezet ezen „sikerek” tükrében mégsem volt képes arra a mobilizációra, mint amit az Iszlám Állam hajtott végre. S az ISIL ereje igazából ebben van, hogy propagandájával több ezer európait, de több száz kanadait és amerikait is képes volt megszólítani szerte a világon. S így jutunk el ahhoz a ponthoz, mikor felsejlik: mindnyájan manipuláció áldozatai vagyunk! A világ országaiban a kormányok mindig is kontroll alatt szeretik tudni a mindenkori médiákat, s bár beszélhetünk a sajtó függetlenségéről, a függetlenségnek ára van, s a kereskedelmi TV csatornák, vagy az olvasói számokat hajtó médiumok, egy ördögi körben találják magukat. Az emberek egy idő után csak azt nézik, csak azt olvassák, ami szenzáció, ami teljesen más, sokkoló, ami kizökkenti gondolati világukat a hétköznapok


monotonitásából. S így terelik figyelmünket egy mederbe, mi pedig ugyanígy veszítjük szem elől azt, ami ezen az alagúton túl található. A közösségi oldalak megjelenése ütött csak rést ezen a falon, ezen a szűrőn, amit a mindenkori érdek – lehet az gazdasági vagy állami – emel a hírfogyasztó elé. A Wikileaks a Liveleak és hasonló oldal azok, ahol szűretlenül, de mégis olyan információkhoz juthatunk, amit a mainstream média gyomra már/még nem vesz be. S így jutunk el szellemi utazásunk következő pontjára, hogy a túl sok információ vagy a megszűrt, már készen tálalt, korhatáros-e az, ami jó nekünk? A ma emberét elárasztó hírözön, hír túltelítettség folyamatosan tesz minket passzívvá a világ dolgait érintően. Az utca ember a rázúduló információt nem akarja már befogadni, a negatív híreknek pedig elértünk arra a szintjére, hogy az olvasó/néző már nem kíváncsi az élőben közvetített autósüldözésre, egy politikus milliárdos sikkasztására vagy arra, hogy pl. Budapest központjában egy potenciális ökológiai bomba ketyeg. Túl sok a rossz, túl sok az ISIL, túl sok a terror… S a nézők inkább átváltanak egy valóságshow-ra, az olvasók pedig elmerülnek a vámpírok, a fantasy és a sci-fi világában.

S miközben VV Józsi épp pucéran hetyeg VV Tildával, két francia állampolgár berúgja egy szerkesztőség ajtaját és tüzet nyit… A világot tényleg csak a sokk ébreszti fel? A kétezres évek elején címlapsztori volt, ha Osama bin Laden egy videóban üzent, ma ehhez az ISILnek minimum keresztre kell valakit feszítenie. Mindent egybevetve a ma embere nem képes lépést tartani saját korának eseményeivel, s inkább elbújik. Struccá válunk, percnyi, pillanatnyi utópiába süllyedünk, s mikor kihúzzuk a homokból a fejünk, a valóság mint megbillent szekrény dől ránk, beborítva minket a világ bajaival. Pedig a mindennapjainkat befolyásoló mechanizmusok a falakon túl vannak, az ukrajnai konfliktus befolyásolhatja a gáz árát, az iszlám terror hatásai utolérnek a repterek biztonsági vizsgálataiban, milliárdos csalót talán nem választuk meg polgármesternek vagy képviselőnek. Sokkal nehezebb nyitott szemmel látni, kiszűrni a valóságot a tévhírekből, mint elfogadni azt, amit elénk raknak. De ha csak törekednénk arra, hogy a minket körülölelő eseményeket megértsük, talán képesek lennénk rá, hogy döntéseinkkel a megfelelő időben a megfelelő helyen befolyásoljuk a látszólag befolyásolhatatlant. Mert tulajdonképpen így működik a demokrácia!

közélet


16

közélet


Belső formák és hatások Az amerikai demokrácia ma Sakáč Roland

Az amerikai belpolitikáról beszélhetünk úgy, mint sajátos politikai képződményről, és úgy is, mint hagyományokat őrző állami berendezkedésről. Az Egyesült Államok röpke kétszázharminc éve alakult, jóval később, mint az európai kontinens országai, mégis sikerült leküzdenie a hosszú, évszázados politikai, gazdasági lemaradást. A megalakulás után szinte azonnal betagozódott a világ politikai körfogásába, s mindez minek volt köszönhető? A demokráciának. A történelem első demokratikus alkotmányának, amely példa értékű elvek mentén szervezte közösségé az egykori angol telepes kolóniákat. Szabadság, testvériség és egyenlőség fogalmak szereztek újabb dicsőséget az amerikai demokráciának és az azt irányító kormányoknak. Majd háromszáz év dicsősége és több belpolitikai siker után mára átalakult az amerikai demokrácia. Rések mutatkoznak a kikezdhetetlennek hitt polgári vívmányok tökéletes megtestesítőjében, a szabad, liberális demokráciában. Az elmúlt hatvan évben több magyarázat nélküli jelenségről tudunk, amelyek kérdéseket fogalmaznak meg mind az amerikai nép körében, mind a tengerentúli demokráciát európaiként szemlélő egyénben. Napjainkban az Egyesült Államok belpolitikáját két kiemelkedő kérdés mozgatja: az iraki háború iratainak hitelessége és a közelgő elnökválasztás. Járjuk körbe ezeket a kérdéseket, amelyek irányadók a jelenlegi belpolitika értelmezésénél. Az iraki háborús akták napvilágra kerülése komoly visszhangokat produkált. A belföldi sajtó azonnal válaszokat várt, hogy miért titkolták az információkat, miért nem tisztázták a háború okait és a beavatkozás szándékait. A 2003-ban indított háborúban hivatalosan Szaddám Huszein iraki diktátor hatalmának megtörését, valamint az iraki terrorista sejtek felszámolását célozták meg. A világsajtó 2001. szeptember 11-e után ezt elfogadta, hiszen a nemzetközi terrorizmus megrengette a világot. Az eddig titkosan kezelt dosszié tartalma szerint az akkori elnök és védelmi miniszter háborús indítékai inkább gazdasági és stratégiai jellegűnek számítottak, s nem katonainak vagy politikainak. George W. Bush és Donald Rumsfeld közös érdekek mentén az előbb említett két indítékot szorgalmazta, vagyis az évekkel ezelőtti dezinformálás sikerrel járt. Az amerikai belpolitika most értetlenül áll az intézkedések előtt, hiszen a dosszié tartalma szerint a több mint egy évtizeddel ezelőtti politikai vezetés mást mondott, mint amit ténylegesen tett. A háború valóban sikeres

közélet

17


18

volt, az iraki diktátor rezsimét felszámolták, a

intézményrendszerek – kongresszus, szenátus

terrorizmust részben visszaszorították, tették

– csak hozzá tudnak tenni az elnök irányításá-

mind-ezeket a gazdasági és stratégiai célok ár-

val elfogadott döntésekhez, megmásítani nem.

nyékában. Mindezek miatt nyilvánvalóvá vált,

Ahhoz, hogy a belső formák és maguk a demok-

hogy az amerikai belpolitika érdekek mentén

ratikus szabályok érdekek nélkül működjenek,

működik.

a fent említett vezetői csoportnak fel kell adnia

Vizsgálódásunk további iránya az amerikai poli-

saját érdekeit és ambícióit, de a feladás kocká-

tikum mélyére, belső formáinak megjelenítésére

zatokkal és veszélyekkel telített. Az amerikai

törekszik. Államjogi és politikatudományi szem-

belpolitika irányítói soha nem adják fel az ér-

pontból tudjuk, hogy valamennyi köztársaság

vényben levő liberális kötelezettségeket és saját

belső formája szerint demokratikus jelleget ölt,

ambícióikat, mert a feladás antidemokratikus

megfelel a választópolgárok igényeinek és ellát-

rendszert teremtene, a szabad demokrácia elle-

ja betöltött szerepét. Így működik ez az Egyesült

ni lépésnek minősülne, illetve pozíciójukba ke-

Államokban is. Igen ám, csakhogy a belső for-

rülhetne. Mindezért a magas politika ügyvivői

mák érdekek eredményeként öltenek demok-

tovább ámítják szeretett népüket, örök polgári

ratikus jelleget, nem pedig a természetükből

szabadságot és kellő jogokat biztosítva, hirdetve.

adódó pozíciójuk miatt. Az amerikai belpolitikát

A belső demokratikus formák variációja tehát

érdekek sorozata mozgatja, ezek az érdekek a

minimális lehetőségekkel szolgál, kötött módon

legmagasabb politikai körökhöz kapcsolódnak,

biztosítva az eddigi formák meglétét. A forma-

vagyis amikor belpolitikáról beszélünk, akkor

változások valószínűleg új argumentációs keret-

az elnök szűk tanácsadó testületét értjük alat-

be helyeznék az amerikai demokráciát, kérdés,

ta. Ebből következik, hogy a meglévő állami

hogy kíváncsi-e erre az Egyesült Államok népe,

közélet


vagy megfelel-e a most alkalmazott politikai

A fentről lefelé irányított információk még nap-

elvárásoknak?

jainkban is könnyedén beépülnek a köztudatba,

Cikkünk elején második kérdésként jelöltük a

minden elnökválasztáson értékesíteni tudják a

közelgő elnökválasztásokat. Annak ellenére,

demokratikus jelszavakat, mert az ország érde-

hogy még egy év van a neves esemény kezdeté-

kei ezt kívánják. A nép és a szűk politikai elit kö-

ig, már most indulnak a politikai előrejelzések

zötti bizalom tehát fenntartható, a demokrácia

a leendő győztes személyét illetően. Több jelölt

hatása szemmel látható és választási statiszti-

akad mind a republikánusok, mind a demokra-

kákban mérhető. Amíg ezek a tendenciák kézzel

ták táborában. Republikánus jelöltek között van

fogható adatokkal szolgálnak, addig az Egyesült

Rafael Cruz texasi szenátor, Marco Rubio floridai

Államok demokráciája tovább érezteti hatását,

szenátor, Lindsay Graham dél-karolinai szená-

olykor negatív hatását.

tor és így tovább. A demokraták közül kiemelhet-

És most összegezzünk.

jük Hillary Clintont – Bill Clinton volt amerikai

A mai amerikai demokrácia elemzésekor akár az

elnök feleségét –, akit a legnagyobb esélyesnek

iraki kérdést, akár az elnökválasztást vizsgáljuk,

tartanak. A jelöltek egymással versenyeznek a

rá kell jönnünk azok szerteágazó háttérkapcsola-

szavazó-polgárok szavazataiért és kampányuk

taira, érdekeire. Az Egyesült Államok kényszerű

sikerességéért. Az amerikai demokrácia tehát

vagy spontán belpolitikai változásai két pilléren

még mindig jelentős, még mindig széles töme-

nyugszanak. Egyfelől a politikai elit szándékai,

geket tud megmozgatni. A választópolgárok vá-

másfelől a választópolgárok igényei segíthetnek

lasztásokon való részvételi aránya továbbra is

a status quo formálásában, az amerikai demok-

magas, így az amerikai polgárok megbíznak a

rácia sajátos működésének megértésében, és

politikai elit egész országra hozott döntéseiben.

ami ennél fontosabb: ennek megújításában.

közélet

19


Magyarul magyaráz / Récsei Noémi Miképp fogalmazható meg – ha valaha és egyáltalán megfogalmazhatja-e valaki vagy valakik – annak a dolognak vagy fogalomnak a lényegét, amivel bennünket lehetne jellemezni? Lehet-e a magyart definiálni? Lehet-e egy népet, az (egy) identitást a „hagyományos” definíció kereteibe belegyűrni? Miért akarunk olyat definiálni, ami nagy valószínűséggel definiálhatatlan? Olyan dolgokhoz társítunk definíciót, amelyek általában egy fogalomnak vagy egy jel jelentésének meghatározására szolgálnak. De miért akarjuk megfogni a megfoghatatlant? Ezt a kérdéskört boncolgatja Babits is, akit számtalanszor vádoltak a magyartalansággal, mert az európai kultúra eredményeit és törekvéseit igyekezett meghonosítani hazánkban. Babits vitairatot ír. Ő az, aki nem szereti a próféta szerepét, de most már érzi, tudja: szólni kell. Addig akar figyelmeztetni, inteni, amíg nem késő. Prohászka véleménye szerint szinte minden ember(nek), aki magyarnak vallja magát az

egyik alapélménye a sors. Legtöbbször a múltjába menekül a magyar, a múlt dicsőségébe próbál temetkezni és belefeledkezni. Európát sohasem érdekelte különösebben a magyar kultúra, a finitizmus szellemisége mindig is idegen volt tőle. A mi hagyományos felfogásunk mindig is más jellegű volt a standard európai felfogástól. Sajnos a sorsunk mellékes volt Európa számára. A magyarság viszont fontos Európa számára, nemcsak azért, mert a középkorban vérünkkel védtük Európát, hanem mert fontos szerepet töltöttünk be közvetítőként kelet és nyugat határán, akikre mind a két szellemiség hatott: a hagyománytisztelő latin és a vándorlásra törekvő német szellemiség is. Továbbá Prohászka kifejti azt is, hogy egy népnek sem érdemes a mi hazánkra pályázni, mert itt a Kárpát-medencében, a pusztákon minden más nép elpusztulna, hiszen a finitizmust csak mi bírjuk, csak mi szoktuk meg az évszázadok folyamán. A nyelvet eszközként kaptuk az élet boldogulására, egy emberöltő alatt némi feladat/ hivatás is társult hozzá, többek között olyan


hivatás, amely arra szolgál, hogy a nyelvünket adjuk tovább, ültessük át utódjainkba. A nyelv mellé kaptunk egy kultúrát, amelyet őseink alkottak és alakítottak. A kultúránkból, nyelvünkből és még számos tényező „ös�szeforrásából” áll az identitásunk.

Nekünk „csak” egy feladatot kell teljesítenünk: továbbadni mindazt, amit egyszer megkaptunk, mert az követi el a legnagyobb hibát és rontást a nyelvünkben, kultúránkban, aki nem adja tovább, hanem zsarnok módjára megőrzi magának. És ezáltal kiteszi egy olyan pusztulási folyamatnak, amely visszafordíthatatlan.


Pedagógusgondolatok, avagy hol a hiba? Závodszki András Elvégzed az egyetemet, lezárul egy szakasz az életedből, pedagógus diplomával állsz a nagyvilágban, a munkaerőpiacon, és vársz, bízol a lehetőségben, az alkalomban, hogy valaki alkalmazzon téged, hogy végre megmutathasd, mit is tanultál, milyen jól tudod alkalmazni, ismét bizonyíts. Lehet, úgy gondolod, hogy az államvizsgáid után nincs nehezebb. Ennél már csak könnyebb lesz, hiszen mindaz, amit tanultál, benned van. A szaktudás mellett nem egy szemináriumon vettél részt, ahol problémamegoldással foglalkoztál: problémás gyerekek, igényes tananyag, érdektelenség és még sok más megoldása. Vársz, mindegy milyen elképzeléseid vannak, hogy hova szeretnél kerülni, nem válogatsz. Nem, mert megbecsülöd a munkát, a lehetőséget, tapasztalni akarsz, megmutatni mire is

22

kultúra

vagy képes. Így megragadod a lehetőséget és beállsz tanítani, ahol a legbiztosabbnak látod a helyzeted. Sajnos a biztonság is relatív. Mindig, minden változik, ami fokozatosan arra az útra vezet téged, hogy minden nap egy harc a túlélésért. Semmi sem biztos! Felesküdtél, hogy pedagógusként oktatni, nevelni, jó irányba fogod terelni a diákjaidat, hogy pozitív értékeket hagysz majd bennük, amelyekre évtizedekig is emlékezni fognak majd, és számtalan alkalommal segítenek majd a helyes út keresésénél az életükben. Tanár leszel, egy számodra új intézmény, új közösség tagja, új elvárásoknak megfelelő „áldozat”. Amikor ismerkedsz a környezeteddel, minden új, így lehet fura is. De lehet, hogy valahol legmélyén belül érzel valamit, ami nem éppen pozitív érzéseket kelt benned. Még nem


látsz át semmin, hiszen minden idegen. Mindenki kedves, mindenki más és más tanácsokkal lát el téged – persze „jóindulatból.” Próbálsz megfelelni szinte mindennek. Ismerkedsz az épület rejtelmeivel, a kollégákkal, a rendszerrel, tantervekkel. Ott állsz a nagy káoszban, és szinte azt sem tudod, hogy kinek felelj meg, mert hiszen mindennek és mindenkinek meg akarsz felelni. Bevállalsz mindent, minden szakkört, minden plusz munkát, minden kérésre azonnal ugrasz. Sokszor nem is várod meg, hogy kérjenek, önként ajánlkozol. Majd elkezdődik az iskolaév, képtelen vagy megszokni a rengeteg tekintetet, ami téged kémlel, beledobnak a „mély vízbe.” A pedagógiai dokumentáció során rájössz, hogy ebből szinte semmit nem tanítottak meg veled, így magadtól állsz neki. Tanácsot kérsz, mindenki segít, majd végül rájössz, hogyan is kell csinálni. Minden osztályban idegen tekintetek, más-más személyiségek várják tőled a próféciát. Próbálkozol, minden módszert bevetsz, minden eddigi tudásodat használatba állítod a problémák megoldására, de valahogy egyik sablon sem illeszkedik igazán a helyzetre. Ekkor félreteszel mindent, és önmagadra hallgatsz. Sarokba dobod a módszertantól tocsogó óravázlatokat, és önmagadat adod. Már lassan tudatosul benned, hogy amiről eddig azt hitted, hogy a valóság, azt csak elhitetted önmagaddal. Egy ostorral a kezedben idomárnak érzed magad az oroszlánok között. Nincs két egyforma nap. Minden nap más-más arcát mutatja az osztály és benne külön-külön minden gyerek. És pontosan az ilyen helyzetek kezelése közben válik el, hogy pedagógusnak születtél-e, vagy nem. Lehet száz diploma a kezedben, lehet jobbnál jobb munkahelyed, kereshetsz többet, mint a kollégáid, de ez a szakma lényegén egyáltalán nem változtat. Ez csak a fejedben számít és a materialista / egoista hozzáállásodon, amit a környezeted sulykolt beléd nap mint nap, amíg ide vezetett az utad. Ha nem tudod megfelelőképpen kezelni az adott helyzetet, pedagógusként megbuktál. Hiszen nincs a kezedben gyakorlatilag semmi fenyítőeszköz, ez már nem a szocialista iskolamodell. Itt már nagyon kevés a becsület, a tisztelet, az igaz szó, az elismerés. Az előtted megnyíló gyerekek bizalmat

fektetnek beléd, és bepillantasz számtalan nehéz, olykor tragikus sorsba, amelynek gyümölcsei ott ülnek a padokban előtted nap mint nap. Látod, amint a kollégák irodáit ellepik az integrációval kapcsolatos papírhegyek. Körülnézel és arra ébredsz, hogy én nem erre szerződtem. Nem vagyok speciális pedagógus, nem tehetek arról, hogy a diákok után kapott fejpénz tartja fenn az iskolákat. Hol van az igazi oktatás? Ma már senki nem akar tanulni? Nincs kötelességérzet? Minden elveszett? Nem hiszem el, hogy bárkit felveszünk! Aztán idővel megismered a szülőket is. Ahhoz képest, hogy mennyire nem foglalkoznak a gyermekükkel munka meg egyéb más kifogásokat keresve, bátran túlfeszítik a húrt a jogaikkal kapcsolatban. Mindenki kénye-kedve szerint rendelkezik, butaságokkal állnak elő, már csak azt várod néha, hogy mikor fog kelleni még házhoz járni, hogy lediktáld a házi feladatot, és valószínűleg oldd is meg helyette. És ekkor kapod a következő pofont. A kolléga nagy szavai mellett nem áll ki melletted, mert neki sem segít senki, a felettesed meg egyszerűen a fejpénz érdekében még az órádat is elveszi, ha kell, és kicserél bárkit és bármit a tanári karban, csak a szülő elégedett legyen. Ha mindent úgy teszel, hogy nekik tetsszen, és a gyenge értékelés ellenére nem tetszik, megint csak rád borítják az asztalt, hogy márpedig ez így nincs jól. Kérdezem én, mikor fogja az a diák megtanulni, hogy a teljesítményéhez mérten kapja a jegyét, hogy valamit le kell tenni az asztalra ahhoz, hogy valamit kapjon? Ferde valótlanságokat állítunk és hamisan játszunk, de közben mindenki elfelejti, hogy ez nem erről szól. De sajnos igen. Kevesen maradtunk, akik a lényegre tekintünk nap mint nap. Akik nem rekedtek meg a haszonban, akik lelki, erkölcsi szinten próbálják véghez vinni napi feladatukat. Minden nap vagy fél éven keresztül aktív szélmalomharcot vívsz szinte mindenkivel, mire megtalálod a helyed. Időnként felhívod a kollégáidat más intézményekben, hogy eszmecserét folytass velük, és ledöbbenve „nyugszol meg” és teszed le a telefont, miután megtudtad, hogy ez másutt is így van. Visszatekintve levonod a konzekvenciákat. Már tudod, hogy az oktatási rendszer sokkal gyengébb pilléreken

kultúra

23


áll, mint ahogy azt bármikor elképzelted. Tudod, hogy felszínes kapcsolatokra teszel szert a munkahelyeden, mert egyszerűen többet nem várhatsz. Senki nem fog kiállni melletted, bármilyen nehéz helyzetben is leszel, sőt ha kényessé válik a szituáció, egyszerűen megválnak tőled. Folyamatos bizonytalanságban tengődsz, az iskolád rendszere nincs kiépítve, rengeteg a hiányosság, minél nagyobb szavak hangzanak el a gyűléseken, annál nagyobb a mögöttes űr, a bizonytalanság és a tudatlanság. Egyedül vagy, ott állsz spártai módjára, és minden nap fokozatosan megpróbálod megváltani a világot. Mert csak magadra számíthatsz. Ugyanakkor van még benned „spiritusz”, vagy „kraft”, ahogy azt mondani szokták! Elgondolkodsz, már nem lepődsz meg, hiszen elég jól kiismertél mindent és mindenkit, már megnyílt a szemed. Egy ideje megelégelted, hogy kényszermegfelelés uralkodik rajtad nap mint nap, hogy gyomorideggel jársz munkába, és délutánonként hullafáradtan ágyadba dőlve nem tudod elválasztani a munkát a magánéletedtől, hogy a rengeteg gondolat szüntelen zavarja az álmaidat. Megembereled magad, tudatosítod, hogy te nem ezért tanultál, te nem ezért vagy itt. Nem hagyod, hogy egy álnok rendszer tárgyként állítson szolgálatába. Nem adod fel a személyiségedet és nem keseredsz el, ha az egyetem nem tanított meg mindenre. Viszont megtanított sok minden másra és tudod, hogy nem tétlenül nézted a tanáraidat a szemináriumokon, és nem undorral jártál be előadást hallgatni. Minden benned van, csak meg kell tanulnod használni. Rá kell jönnöd, hogy mi is az, ami igazán jó neked, hogy a tudásodat milyen területeken tudod kamatoztatni úgy, hogy az téged is boldoggá tegyen. Hiszen senki sem

24

kultúra

mondta, hogy itt aztán teljes mértékben kiteljesedhetsz. De vannak pozitív oldalai is. Neked kell eldöntened, hogy miben hiszel, hogy melyik felfogást választod, hogy belebetegszel-e lassan az önsajnálatba, vagy építed magadat és nem foglalkozol a lényegtelennel. Minden nézőpont kérdése. Így nyugodtan kelsz fel reggel, nem érdekel többé, hogy ki mit gondol rólad, és egyszerűen elfelejted az összes negatív berögződésedet. Nem parázol bemenni a munkahelyedre. Már tudod, hogy kivel kell távolságtartónak lenned, és ki az, akivel komolyabban is el tudsz beszélgetni. Mindig akadnak segítőid, és hacsak 3-4 olyan embert találsz a sokaságban akikre tudsz számítani, már nem vagy egyedül. Nem feszengsz, nem vársz el senkitől semmit. Már ismered őket. Mindig megcsinálod a kötelességedet és önmagadat adod, a saját céljaidat helyezed előtérbe. Tudatosítod, hogy ki is vagy, és hogy az életed melyik szakaszában vagy. Nem kell többé meghallgatnod a semmitmondó pletykálkodásokat és boldog, boldogtalanra mosolyogni, mert önmagad vagy. És ennek hosszú távon meglesz a gyümölcse. A különböző osztályok diákjai már tudják, hogy mit engedhetnek meg veled szemben, hiszen ezen fáradoztál az elmúlt néhány hónapban. Rájössz arra, hogy mindenkit mindenre nem tudsz megtanítani, de minden nap egy új esélyt ad arra, hogy pozitív irányba tereld az életüket. Hiszen még gyerekek. Nem várhatod el, hogy úgy viselkedjenek, mint a felnőttek, és te sem vagy olyan, aki megfosztod őket a gyerekkoruktól. Tanítod őket, utat mutatsz nekik önmaguk felfedezése irányába. Többet nevelsz, mint tanítasz, és olykor beszélgetsz velük sok más témáról is. Nem alázod meg személyiségüket és nem indítasz háborút ellenük, amíg


a személyiségedet nem sértették meg. De nem fogják, mert többet látnak benned egy puszta tanárnál. Nem hordozod magaddal egyfolytában a tanulmányi előmenetelükből lekövetkeztetett torz személyiségértelmezést. A tanár is ember, néha elfogult, ugyanúgy hibázik, de ezt nem engedheted meg magadnak, te ennél többre vagy képes. Ötvözöd a módszereket, ha kell, improvizálsz az alkalomhoz illően minden nap, hogy bármilyen helyzetben el tudd érni az oktatás és nevelés megfelelő küldetését. Az idő múlásával látod, hogy egyre több az érdeklődés a szavaid iránt. Valahol mégis tisztelnek. Valahol értékelnek. Egyre többen jönnek el utánad kérdéseikkel, és csodálkozva veszed észre, hogy még a legproblémásabb osztályok is másként viselkednek az órád alatt. Magánéleti tanácsokat kérnek tőled, többen köszönnek neked, mint bárki másnak, és nem kell fitogtatnod, hogy ki is vagy. Egyre többen járnak hozzád különórákra, szakkörökre. Nem nézed a pénzbeli oldalát, csak a célt, hogy miért is vagy most ott, hogy mi a küldetésed. Önszántadból elvállalsz, felajánlasz dolgokat, megfizetetlen plusz munkát, és nem gyötrődsz többé. Tudatosítod, hogy nem mindenki képes annyira megtanulni azt, amit te tanítasz, viszont igyekezni fog még a leggyengébb is, mert tudatosítottad benne, hogy ez most az ő feladata, de ami a legfontosabb, hogy ismerje fel a saját értékeit, és azokat erősítse. Már tudja, mert megtanítottad neki, hogy amire van tehetsége, abból legyen a legjobb, az összes többi pedig ugyanúgy sikerülni fog egy kis igyekezettel. Látják rajtad, hogy nem mondtál le róluk, hogy érdeked, hogy tudjanak. Hogy segíteni, tanítani, közvetíteni jöttél, és nem véreskezű robot módjára ítélkezni. Nem neveted ki a diákot, hanem vele nevetsz. Igazságos vagy

minden nap, még ha nehéz is és néha nagy nyomás nehezedik rád. Motiválsz és kilátást mutatsz sokszor a reménytelenségből. Lassan észreveszed, hogy a bukott diák is két jeggyel jobban teljesít. Talán valamit megindítottál benne, talán valamit máshogy csinálsz, mint a többi, és a sok jószándékú adomány visszatér hozzád. Az előtted feltáruló szétzilált családok tragédiáin nem tudsz változtatni, de más szinten tudsz a gyermeknek segíteni. Sokszor egy jó szó, egy érdeklődő tekintet vagy kérdés, egy kis biztatás, dicséret csodákra képes. Sajnos többen szubjektívan, szimpátia alapján értékelünk a mindennapjainkban. Jól van ez így? Véleményem szerint a szakma egyik alapja az igazságosság, az objektivitás, hiszen amikor szétnézek a számtalan kis gyermek között és eszembe jut, hogy mindegy, ki mit gondol róluk, mert minden egyes kis lurkó egy küldetéssel jött a világra, mindegyik valakinek a „szeme fénye”, és ki jogosult arra, hogy megalázza, hogy hatalmi játék tárgyává tegye? Senki közülünk! Tudatosítanod kell nagyon sok mindent. Tudnod kell kezelni a neveletlen gyereket, meg kell tudnod nevelni őt, még ha nem is a te feladatod. Minden pozitívum egyszer visszatér hozzád, és ebből a körforgásból táplálkozz és legyen sikerélményed. Ha mi pedagógusok elhagyjuk az árva lelkeket, akkor ne csodálkozzunk később, hogy mivé lett a világ. Ha csak minimális százalékban tudunk javítani rajta, már megérte. Most mi alakítjuk a világukat, de egyszer majd ők fogják a miénket. Ha magadnak nem kívánsz rosszat, akkor miért tennéd ezt mással? A sok kis napi sikerből joggal érezheted, hogy egyszerűen elértél valamit, és ez még csak az első lépés volt. Minden most kezdődik el.

kultúra

25


Alma Mater Irodalmi Pályázat 2015 Az Alma Mater irodalmi pályázatot hirdet önálló kötettel nem rendelkező, magyar nemzetiségű, 35 év alatti szerzők részére, tematikai megkötés nélkül, az alábbi kategóriákban:

líra próza (max. 5 000 karakter)

Beküldési határidő: 2015. május 31. Cím: alma.palyazat@gmail.com A művek fejlécében kérjük feltüntetni a szerző pontos címét, elérhetőségét. Egy szerző egy kategóriában csak egy művel pályázhat. Az értékelésről szakmai zsűri gondoskodik: Bende Tamás (költő, Ambroozia – szerkesztő, Hermaion Társaság tagja) Laboda Róbert (költő, tanár, a felvidéki slam fenegyereke) Potozky László (író - legutóbbi kötete a Magvetőnél jelent meg, Amb roozia – szerkesztő)

Díjak, mindhárom kategóriában: 1.hely: 2.hely: 3.hely:

Gombaszögi Nyári Tábor 2015 belépő, értékes könyvcsomag, az Alma Mater irodalmi rovatának különdíja, oklevél

Értékes könyvcsomag, oklevél Értékes könyvcsomag, oklevél

Mindhárom kategória első három helyezettjének művei megjelenésre kerülnek egy későbbi Alma Mater számában.

Eredményhirdetés: 2015. július 1. Ünnepélyes díjkiosztó és felolvasás a nyertes művekből: 2015. július 14—20., (Gombaszögi Nyári Tábor 2015, irodalmi sátor)

26

kultúra


Horváth Eszter

egy vonatút látomásai egyedülök a vonaton, egyedülés végtelen csöndességben. az emberek körülöttem olyan szótlanok, mintha nem is zavarná őket a puszta lét megaláztatása, mélyen belesüppedve egy fehér, előtavaszi csendbe, nem az utazás ürügyén való jóleső semmittevésbe. meg-megremeg a tollam, ahogy rázkódunk, de a lámpák nem pislákolnak. ez nem egy horrorfilm. nincs szükség rá: a vonat – -átjáró. átvilágítja a lusta, esti napfény. 2. osztály, tilos a dohányzás áll minden ajtón. és nyolcezer pénz, ha megtennéd. olyan végtelen hosszú, labirintusi átjárás ez, krétai. minotauruszi. jános, figyelj, mert megfejtettem, hogy miért ilyen – egyenes és ismétlődő és most túlontúl békés, zötyögős, nem bukórepülünk, csak zakatolunk a fókusz lángoló pontjába. határozatlan zötyögés ez, ímmel-ámmal de mindinkább előre, minél inkább valahányszor visszaránt a fék, a newtoni törvény érvénybe lép, szánkázik egyet a tollam a papíron. nem félek én, csak fáradt vagyok már. de nem is az utazástól, csak annyira fáradt, mint amilyen egy tizenéves koravén akinek hajaszála a tűnt félelemtől ősz, mikor ő hátrafele néz, a vonat csak előrefele dől. a nap táplálja áttetszőségét, s mintha ez a kis hajszál fogná az út és utasai csendjét mélyremerülését. akkor állunk. legjobban vaszar előtt állunk, mielőtt befutna a vonat egy másik élet poros kisvárosába. a vagonba izgalom gyűl, az áttetszőség felhevűl, a gyomor megvonaglik, mikor az idő előtt sikítva fékez és hátradönt gyors jelzést adva az órák ijesztő csendjének vége felől.

kultúra

27


Leltár

Szászi Zoltán

szépségem sokaságom én magam jó hat méternyi hajam testmagasságomnyi (178 cm) hosszú körmöm százhúsz hektó izzadtságom száznyolcvan nyálam kétszázötvenöt húgyom nyolc tonna szarom eddig termelésem 51 év alatt a híres brit tudósok mérései szerint legalábbis mérni hát érdemes ehhez még hozzászámolható 130 ezer szál cigaretta egy jobb autó ára már ma mit elköltöttem füstbe ment tervek színes légvárak alapozására bodorodtak növekedtek bennem bezabált állat és növény alkatrészek vagonszámnyi tömegetek nem is számítom mosópor elkopott ruhák gatyák zoknik mázsáit sem

Maradék órák

hogy akkor ez volt az élet vagy mi meg se próbálom kiszorozni hány a gondolat villám végül maradt marad az űr születnek múlnak kozmoszok

Szászi Zoltán

inni már nem füstölni se enni meg már nyámmogva kicsit áztatott kalácska tejbe fog az átok megfogott

jégkása fogamat elvássa eltömődött epe irritált gyomor se meleg se hideg tétova mozdulat harapjam nyeljem ne csak nyalogasd

ha fogad lesz ne legyen pecsenyéd pecsenyéd lesz le ne legyen fogad

csak szépen szelíden óvatosan lassan ha már semmit se akkor legalább nézni

vedd magadhoz íme istened borban kenyérben ostyában mézes diós baklavát vegyenek ne egye uram hisz cukorbeteg pisztáciás fagylalt

28

az örökítő anyag mindenféle nyílásokba való ürítését a millió pislantást kacsintást az éber lélegzést a szuszogást horkantást alvó állapotban lenne miriád hát akkor minek

kultúra

most jó maradék órákon sem történik csoda uram mit várt ostoba az idő


Töviskoszor Hat perc múlva éjfél. Két csillag közt a legrövidebb út: alszom ma. A bárányok hallgatnak, s a púpos récék csőre közt

Z. Németh István

se remeg imádság. A paplan illatos. Az álmot füleden át egy drón küldi be. Aztán már félhomály, egy arctalan nő vetkőzni engedetlen. Kattognak tarkónlőtt igék, időseb felreped. Égő homlokok mögött nem nagy mutatvány: lány orrán borotvahab, fülében céklahéj.

Sanzon

Diadém A grafitporba villám vág, és az eddig hűtlen vers szégyenlősen magára rántja gyűrött papírlepedőjét. Nincs nyomorultabb a költőnél, mikor a vers kénytelen szülni őt, nincs több levegő, a két nyirkos ujj közt remegő rozsdás ceruzahegyező vérmérgezésre játszik. Az elbődült ég alatt az oroszlánarcú cseppek felisszák a lélek szégyentelt szárazságát: pár fröccsöntött rút szonett szárba szökken, a feltépett lélekrózsákon pár megégett bogár sertepertél: csáprágójuk a rím.

szép jó isten gyere le a cuccról nézd meg hányadika vagyon idelent szenteltvizedben krokodilok úsznak képmeződön köd ül és barbár gépezet épp most darálja a szentet koppan ki szeméből a lázpiros ólom nyelve hegyére forrt szavak leszavazva grafittal behintve és angyalürülékkel

Vonzás Macska vagyok: maga a kíváncsiság. Végig a diófa ágán, fel a háztetőre, a nap felé igyekszem, felhők tejébe lépek: holnapi lábnyomomba, óvatosan bontom ki a szélből az ősz porcukrozott illatát, nézem a pókhálón rángó kék legyecskét, tető meg se rezzen, madárvér íze számban,

kultúra

29


nyers tojásként szétfolyó lény: hold muzsikál, halld, rámborítja az éj a vadászat minden izgalmát, zamatát: érzem és értem is már, mi az égből lesugárzik.

Lecke Mire saját magát megtanulja, meg is unja. Ragad a véres őszibaracktól minden ujja. Furcsa gyümölcs ez, érdes, – akár a másnapos líra – a magja: keserv-koporsó. Tele van buborékkal az elme petpalackja: kupakján recés, piros fénydióda lüktet. Mit magáról vélne, csupán szélkakastól tudja, hiszen hordalékok építik és ösztönök. Abbahagyják néhány percre munkájukat az angyalok olvasni álma fénybetűit.

Az álom ébresztése Szúrós szagú versmadár Bábel felett, szárnya két szürke papírlap, konfettiként dobál pontokat, és nyílvesszőként száll a lángos ékezet. Éjszaka van, mind alusznak, álmukban már nem remélik kimondani, s a múlt ereszcsatornáin lecsorognak, mint megfáradt olajak.

Lázdal Hatástalan jelszó: rossz délibábel, mindent elereszt az őrző, az álom szobalánynak csenget, apró biolámpák égnek a szoknya alatt. Belülről zabál fel a rém: az agy merevlemezére trágár szavakat korcsolyázik a vírus. Az érzet, mint egy tabletta, feloldódott benned: a tárgyak megpuhultak, bőrük foszlik, az ízük arzén, megázott pulikutyaként lépsz ki a saját csontjaidból épített ajtón, s az ősz szele falevélbe csavar és elszív, átráncigálja a szíved minden rossz esőcsatornán.

Séma Tükör Az eső ronggyá áztatta a benti tájat: a nyár illúzióját. Édes órák úgy ugráltak szét riadtan, mint cirkuszi bolhák. Penészes zöld fénypászmák szimatolgatják a foszló terepet. Minden ízt és színt kopottra mosva, megmaradt egy repedt kontúr, mit majd zászlójára tűz egy semmiből kilépett, békésen megőrült hadsereg. Fulladozva támolyog a város főtere felé az ősz, torkában kékes rozsdaszín levél remeg.

30

kultúra

rengeteg az utas a rébuszon kétes jelentésekbe kapaszkodnak míg foguk közt aprópénz csörög új vonalkódot kreál homlokukra az izzadság a kanyarban aztán egymásra zuhannak összekeverednek a szótövek s ragok s a kormány mögött lúdbőrözni kezd a bizonytalanság megállnak egy kicsit a térgörbületben talált teremtések felé kilesni de a rosszul becsomagolt szentháromságok felsebzik körömágyukat


Stephen King: A mobil

Reczai Lilla Stephen King neve nem azért vált híressé, mert

a bonyodalmak és az elképzelhetetlennek tűnő

szép, romantikus vagy éppen humoros műveivel

kalandok. Egy olyan helyet keresnek együttes

aratott hatalmas sikert, hanem a thriller és a hor-

erővel, ahol nincsen telefonos lefedettség. Mind-

ror világát tárta fel a fanatikus olvasó számára.

ez nem is volt olyan könnyű, hiszen a nappali

Hihetetlen fantáziavilága segítségével valamen�-

életből át kellett váltaniuk az éjjeli aktívságra,

nyien már betekintést nyerhettünk a rettegés és

mivel a ,,telefonemberek” már hajnaltól boldo-

az izgalmak országába, ahová eleinte ódzkodva,

gították a környező városokat, falvakat és tanyá-

de később annyi izgalommal és verejtékkel kép-

kat. Próbáltak minél több ,,normit” a hatalmuk

zeltük bele magunkat is a történet eseményeibe.

alá keríteni és ez többé-kevésbé sikerült is nekik. Clayék csak magukra számíthattak, egyszeri

Legalábbis velem ez történt, miközben King él-

próbálkozás gyanánt, robbantási kísérletet haj-

ménydús és talán (egy kicsit nagyon) félelmetes

tottak végre, a közelükben levő telefonbolondos

könyveit végigolvastam.

csoport ellen. Ezért nagyon begurultak a klán

A legutolsó ilyen műve, amit a kezemben tartot-

tagjai, és a vezérük meg is látogatta őket, de nem

tam, A mobil volt. Egy kedves történetnek indult,

személyesen, hanem álmaikban.

de azután egy véres, durva és egy hihető elméle-

Clayék minden lehetséges ötletet számba vettek,

tet ábrázoló mű alakult ki belőle.

hogy megfejtsék ennek a furcsa jelenségnek az

A főszereplő, Clay Riddel kitűnő grafikai tehetsé-

okát, amibe belecsöppentek. Egyik elmélet ütötte

gével és nagy képzelőerejével készült megkötni

a másikat, de végül mégis sikerült rájönniük a

élete legfontosabb üzletét Bostonban. Képregé-

dolgok menetére. A rajzművészt azonban exfele-

nyeivel akarta meghódítani a várost és az üzleti

sége és kisfia állapota is aggasztja, hiszen fogal-

életet is. Ám amikor beállt a fagylaltos kocsi előtt

ma sincsen, mi történhetett velük odahaza...

álló kígyózó sorba, majd az előtte állóknak megcsörrent a mobilja, a világ gyökeresen megvál-

Sok izgalmat és nem várt fordulatokat éltem át a

tozott körülötte. Mikor a mobilfüggők felvették

mű olvasása közben, és azt kell, hogy mondjam,

készülékeiket, tekintetük elködösült és agresszív

nagyon megfogott. Fantáziám segítségével be-

viselkedés kezdett eluralkodni rajtuk. Egymás-

leképzeltem magamat a történetbe, így sikerült

nak estek vagy éppen önmaguk ellen fordultak,

ábrázolnom lelki szemeim előtt a cselekményt.

és Clay nem tudta megérteni mindezt. A helyzet kezelhetetlenné vált és Claynek menekülnie

Ha esetleg kedvet kaptatok egy kis borzongásra

kellett, futás közben több furcsa, hátborzongató

és kalandra, vagy ha csak nincs mit olvasnotok

dologra lett figyelmes. Az utcákon lassan nem is

és kicsit gyarapítani szeretnétek a könyvespol-

lehetett normális embert látni, csak őrülteket.

cotokat, akkor bátran fogjatok neki. Sokkal rö-

Végül mégis sikerült olyan társakra lelnie, akik

videbb, mint egy Trónok harca-könyv! Ja, és ha

nem használtak mobiltelefont (ővele az élen),

már olvassátok, a biztonság kedvéért kapcsoljá-

nem is bolondultak meg, és innentől kezdődtek

tok ki a mobiltelefonjaitokat!

kultúra

31


EGY ÚJ KOR HAJNALÁN – OCTAVIA BUTLER: DAWN Mázik Orsolya

könyvajánló Részlet /saját fordítás/a szemközti oldalon OCTAVIA BUTLER: HAJNAL (XENOGENESIS) II. Család 3

Képzeljünk el egy világot, amelyben a különböző fajok nem egymást kiirtva próbálnak túlélni, hanem egymás génállományát felhasználva, egy mesterséges és hatékony evolúciót hoznak létre. Ebben a világban minden egyes utódot kromoszómánként raknak össze az erre alkalmas egyedek. Képzeljünk el egy világot, melynek lakói semmilyen mesterséges eszközt nem használnak, ugyanis élő, organikus környezetüket tökéletesen idomították arra, hogy a legmegfelelőbb táplálékkal és menedékkel szolgáljanak. Képzeljünk el egy világot, ahol nincs erőszak, a társas kapcsolatok őszinték és egyszerűek, nincsenek vezetők és alárendeltek, sőt nincsenek kívülállók sem. Lilith Lyapo egy puritán szobában ébredve egy ilyen világban találja magát, ahol a beilleszkedésnek és az alkalmazkodásnak egy új dimenzióját kénytelen megismerni... Octavia Butler (1947-2006) afroamerikai scifi írónő halmozottan is hátrányos helyzetű a műfajban. A sci-fi képviselői (szerzők és szereplők egyaránt) többségében fehérek és férfiak. Nem- és rasszbéli hovatartozását a róla szóló cikkek, publikációk folyamatosan hangsúlyozzák, ugyanis ezek bevallottan fontos részei a szerzői identitásának. Több művében is a nemi és faji alapon történő megkülönböztetést, az egyenlőség és egyenlőtlenség kérdéseit, az emberi és társadalmi fejlődés irányvonalait boncolgatja. Különösen nyugtalanító módon teszi ezt, ugyanis nem nyújt kész szentenciákat, és nem ad semmiféle támpontot ahhoz, utópiáról vagy disztópiáról olvasunk-e éppen. Ő csupán egyedi megvilágításba helyezve láttatja és járja körül ezeket a kérdésköröket.

32

kultúra

A Xenogenesis c. művének alapötlete egy idegen faj, az oankali nép eljövetele, akik átformálják az emberiséget – akár akarja, akár nem. Ez a különleges, intelligens, űrnomád nép ugyanis természetükből és ösztöneikből adódóan nem fegyveres, hanem génmanipulációs úton kebelezi be az egyes, útjukba kerülő fajokat, ahol a két faj kapcsolatából újabb hibridek jönnek létre. Ez tulajdonképpen teljesen kiszolgáltatja az embereket a hódítóknak, és kizárttá teszi az ellenállást. Aki megpróbálja, látszólag semmiféle bántódása nem esik – csak éppen sterilizálva, kitaszítva, előbb-utóbb belerokkanva ebbe a lelki terrorba. Vagy a gyarmatosított földlakók képesek lesznek visszanyerni autonómiájuk kis darabkáját?


Nikanj barátai óvatosan böködték a testét, ahol

elviselni: a magányt.

kilátszódott a ruha alól, és Nikanj segítségével

A lény megérintette a homlokát néhány fejcsáp-

arról próbálták meggyőzni, hogy vesse le a ru-

pal, mintha a verejtékét vizsgálta volna. Ő elrán-

háját. Egyikük sem tudott angolul. A legkevésbé

totta a fejét, elege volt a vizsgálgatásokból.

sem néztek ki gyereknek, bár Nikanj azt mond-

Nikanj kinyitott egy falat a családjuk lakhelyé-

ta, mind azok. Lilith úgy érezte, némelyik talán

hez, ami pontosan olyan volt, mint az elszigetelő

örülne, ha felboncolhatná. Nagyon keveset be-

szoba, amit nemrég maga mögött hagyott.

széltek hangosan, de sokszor értek egymáshoz a

– Pihen – mondta. – Alud.

csápjaikkal. Amikor látták, hogy úgysem fog le-

Még egy fürdőszobát is talált, és az ismerős

vetkőzni, lassan elvesztették az érdeklődésüket.

asztalon egy öltözet ruhát. Csak Jdahya helyett

Lilithet először szórakoztatta, aztán bosszantot-

Nikanj volt a szobában. Azt mondták neki, egy

ta, végül feldühítette a viselkedésük. Ő csak egy

pillanatra se tévessze szem elől, hát ő maradt.

különleges állat volt számukra, semmi több. Ni-

A csápjai szabálytalan csomókban lógtak, mint

kanj új kisállata.

amikor Lilith kiabált vele, de maradt.

Hirtelen elfordult tőlük. Épp elege lett abból,

Legyőzötten, egy darabig a fürdőszoba rejtekében

hogy mutogatják. Elhúzodott két gyerektől, akik

maradt. Kiöblítette a ruháját, noha semmilyen

a hajára voltak kíváncsiak, és a nevén szólította

idegen anyag nem volt rajta – sem piszok, sem

Nikanj-t , élesen.

verejték, sem víz. Bármit csinált vele, csak né-

Nikanj kiszabadította hosszú fejcsápjait a többi-

hány másodpercig maradt vizes. Oankali anyag.

ekéi közül, és visszatért hozzá. Ha nem reagált

Lilith aludni szeretett volna. Megszokta, hogy

volna a nevére, Lilith nem tudta volna, melyikük

ha elfárad, akkor alszik, és nem szokott hozzá a

az. Tudta, előbb-utóbb muszáj lesz őket megta-

nagy távolságokhoz vagy az új emberekhez. Meg-

nulni megkülönböztetni. Talán megtanulhatná

lepődött, milyen hamar kezdett úgy gondolkozni

a fejcsápok mintáit.

az oankalikról, mintha emberek lennének. De

– Vissza akarok menni – mondta.

hát rajtuk kívül nem volt senki a közelben.

– Miért? – kérdezte.

Bemászott az ágyba, és hátat fordított Ni-

Lilith sóhajtott, úgy döntött, csak annyit mond

kanj-nak, aki Jdahya helyét foglalta el. Mi ma-

el, amennyit Nikanj is megért. Legalább megtud-

rad, ha az oankalik elérik, amit akarnak – és

ja, mire jut az igazsággal.

kétségtelenül megszokták, hogy elérik, amit

– Gyűlölöm ezt. Soha többé ne nézegessenek

akarnak. Húsevő növényeket átalakítani... mégis

olyanok, akikkel beszélni sem tudok!

mit alakítottak át, amiből a hajó lett? És milyen

Nikanj gyengéden megérintette a karját.

hasznos eszközöket tudnának csinálni az em-

– Te... harag?

berekből? Vajon már tudják, vagy kísérleteznek

– Haragszom, igen. Most egy kicsit szeretnék

tovább? Érdekli őket, mi lesz az emberekkel?

egyedül lenni.

Hogyan viszik végbe a váltotatásokat? Vagy már

Nikanj elgondolkodott.

meg is tették – egy kis matatás, amikor meg�-

– Visszamegyünk – mondta végül.

gyógyították a daganatát... Volt egyáltalán rákja?

Néhány gyerek láthatóan elszomorodott, mi-

A családjára gondolva úgy gondolta, volt. Ebben

kor elindultak. Előttük tolongtak és hangosan

talán nem hazudtak. Talán semmiről sem ha-

beszéltek Nikanj-hoz, de ő mondott valamit, és

zudtak. Miért is kellene? Az övék volt a Föld és

akkor elengedték őket.

minden, ami az emberekből maradt. Miért is

Lilith észrevette, hogy remeg. Mélyen lélegzett,

nem fogadta el Jdahya ajánlatát?

hogy megnyugodjon. Hogyan kellene egy házi

Végül elaludt. A fény egyáltalán nem változott,

kedvencnek éreznie magát? Hogy érzik magukat

de ezt már megszokta. Egyszer arra ébredt, hogy

az állatok az állatkertben?

Nikanj átjött az ágyra, és mellé feküdt. Az első

Bárcsak Nikanj elvinné őt valahová, és magára

gondolata az volt, hogy lelöki vagy ő maga kel fel.

hagyná egy kicsit. Ha még egy kicsit átélhet-

A második, amit végül fáradtan követett, az volt,

né azt, amiről azt hitte, soha többé nem fogja

hogy aludjon vissza.

kultúra

33


Shakespeare-emlékest az Urániában Juhász Anita

2015. április 21-én, William Shakespeare születésének 451. évfordulója alkalmából emlékestre került sor az Uránia Nemzeti Filmszínházban, Budapesten. „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér / s tavaszi zápor fűszere a földnek; / lelkem miattad örök harcban él” – konferálták fel az emlékestet megnyitó kiállítást, amelyet Shakespeare a kortárs magyar plakátművészek szemével címmel rendeztek meg. A kiállítás folyamán olyan alkotók munkásságát tekinthetjük meg, akik magát a plakátkészítés definícióját újították meg elsősorban technikai, másodlagosan nézőponti szemszögből, így válhatott a plakát a festészet örökösévé. A

34

kultúra

modern művészet jellegzetesebb jegyei képviseltették magukat, ezáltal megférhetett egymás mellett a groteszk a realizmussal vagy a szecesszió a kubizmussal. A stíluskavalkád ellenére harmónia uralkodott a tárlaton, még egy kis műhelytitok is elhangzott, miszerint a kurátor (Gyárfás Gábor) késő este azon aggódott, vajon a művészettörténész (Szepes Hédi) megjegyezte-e a kiállított alkotásokat. „Bemutatónk célja elsősorban az volt, hogy minél több stílust és gondolatot tudjunk a képzőművészeti kiállítások iránt nyitott színház- és mozilátogatók, könyvolvasók, koncertlátogatók szabadon szerveződő közössége


elé tárni, és megpróbáljuk bebizonyítani, hogy az igazi igényes magyar plakát még ma is lépést tud tartani az európai színvonallal, meg tudja idézni Shakespeare utolérhetetlen szellemiségét, játékosságát.” (Részlet a kiállítás bevezető tablójáról.) A tizenöt férfi tizenöt Shakespeare-drámát feldolgozó plakátja április 28-ig megtekinthető az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Ezt követően átvonultunk a helyszín első emeleti kávézójába, ahol Darvay-Nagy Adrienne hamletológus bemutatkozóját hallgathattuk meg. A hölgy eredetileg a határon túli magyar színház ismerője, és csak később kezdett el érdeklődni Shakespeare munkássága iránt. Saját magát úgy jellemezte, mint akinek „nézőpontja: Hamlet”, majd röviden bemutatta könyveit. Kitért Hamlet mint irodalmi és/vagy dramaturgiai szerepére is, hiszen szerinte a Hamlet a modern ember Bibliája, mert olyan bizonytalanság és Istentől való elszakadás

jellemzi, amely egészen egyedülálló. Az emlékestet később egy szórakoztató gálaműsorral folytatódott, amelyet Nádasdy Ádám, a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke koordinált. A műsor során változatos irodalmi és zenei csemegéket szolgáltattak, elsőként hallhattuk Szabó Stein Imre műfordítót felolvasni A velencei kalmárból. Ezt követte Tóth Látszó, aki egy Shakespere-korabeli holland zeneszerző Variációk egy népdalra című szerzeményét adta elő. Fellépett még Nagy Anna és Huszárik Kata is, őket pedig Almási Zsolt ismeretterjesztő előadása következett a Sok hűhó semmiért című darabról. Az emlékesten a fent említett Sok hűhő semmiért előadást láthatták a nézők, a Royal Shakespeare Company produkciójában. A darab Mészöly Dezső műfordítása alapján készült magyar felirattal volt látható a mozivásznon.

kultúra

35


Művészlepacsizások: Rippl-Rónai és Maillol Horváth Eszter Banyuls-sur-Merben balzsamos, rózsaszínes az alkony. Megnyugtatóbb, mint az átlagos alkonyok. Talán ezért is lehetséges, hogy amikor 1899-ben Rippl-Rónai József itt jár barátjánál, a katalán Aristide Maillolnál, színpalettája a többszörösére bővül, és szürkés-barnás tájképeit felváltják a gazdag színskálájú, egyedi technikával készített kukoricás képek. Maillol levelében Rippl-Rónaihoz groteszk, eltorzult óriás arcokkal ábrázolja barátságukat, amint a két abszurd tintaalak egymás felé nyúl országhatárokon keresztül. Azt hiszem, leginkább e két szemléletes példa írja le legjobban, milyen kölcsönhatást gyakorolt egymásra a két művész korai, mindkettejük kísérleti időszakában való lepacsizás egymással. És azóta a több mint száz év óta a Magyar Nemzeti Galéria most mutatja be Budapesten először, mit jelent is valójában, hogy egy pacsi néha olyan erősen tud elcsattanni ebben a művészvilágban, hogy az egy egész huszadik századnyi európai művészetre lesz hatással. Mivelhogy annak jószerével mindenki utána tud nézni, hogy a MNG milyen forrásokból és hogyan jutott hozzá ennek a vad tárlatnak

36

kultúra

a darabjaihoz, ezért az egy google-intásnyira lévő tényeket nem fogom felsorolni, inkább a páros száz év utáni újratalálkozását ünnepelném. A harsány színű falakon kiemelt idézetekben a két művész emlékezete és egymásról mondott szavai visszhangzanak a látogatók fülében, miközben azok bebarangolják a festők itt jelenlévő igencsak gazdag életművét. Már aki nyitott az ilyen sznobrezgésű, transzcendens hangokra, ugyanis néhány földhözragadt, vagy csak éppen simán normális ember a terem közepén lévő puffon nyugtatja hátsó fertályát, amikor belépek a tárlatra. A művek bemutatásának első szakaszán még látszik azok kísérleti jellege, Rippl-Rónain Munkácsy hatása, Maillol későbbi határozottan körvonalazott aktjainak visszafogottsága, mégis jól érzékelhető, mikor érkezünk meg 1890-be, amikor is a két művész első pacsija elcsattan. A hatás elkerülhetetlen: ha nem olvasom a festmények alatti feliratokat, azt hiszem, egy festette a másikét, a másik meg az egyikét. Ugyanakkor művészetükben már ekkor van valami egyedi, valami, ami ezt a barátságot nem versengéssé fokozza majd, hanem


egymásra való szerves inspirációvá. Maillolnál megjelenik az erős, ugyanakkor még elmosódott színhasználat, míg Rippl-Rónai kilépve mestere, Munkácsy árnyékából úgynevezett olajozott pasztellel kezd kísérletezni. Színei, amiket ekkoriban használ, leginkább a vidék búskomor egyszerűségét tükrözik, ebben az időszakban születik A kuglizók, ami a maga kispolgári játékot feldolgozó témájával ragad meg a fejemben leginkább a festő ezen időszakából. Az École des beaux-arts-ra Maillolt mindössze a negyedik próbálkozásra veszik fel, öt évvel a barátjával való találkozás előtt. Rippl-Rónai pedig ekkor Münchenben tanul, a kezdeti tanulmányaik és portréik tömkelege alapján saját művészi hangjuk még bizonytalan, ugyanakkor mindkettejüket ígéretes tehetségnek tartják mestereik. Maillol Alexandre Cabanel vezetése nyomán kezd érdeklődni a párizsi szimbolista művészek iránt, míg Rippl-Rónainál ezt az érdeklődést ponthogy a Munkácsytól való elszakadásra megformált igény váltja ki. Barátságuk alapja lesz a szimbolista körökben való mozgás, valamint korai

műveikből szembetűnő az is, hogy a két festő hasonló művészeti problémákon töri a fejét. A kortársak közül a tárlaton Édouard Vuillard képei vannak párhuzamba állítva a két barát művészetével, valamint a Rippl-Rónai életében jelentős szerepet játszó James Pitcairn-Knowles néhány skicce is látható, aki ugyanúgy támogatta Rippl-Rónait anyagilag, mint vezetette be a legújabb francia művészi törekvések világába. 1892-ben Rippl-Rónai és Knowles Neuillybe költöznek, ami továbbviszi a festő olajozott pasztell portréinak és tájképeinek sorát, míg Gaugain biztatására Maillol érdeklődése az iparművészet, leginkább a faliszőnyegek felé fordul. Erre az indíttatásra nyitja meg szülővárosában gobelinműhelyét, ahol saját maga festette növényi festékekkel a gobelineket, amelyeket későbbi felesége, Clotilde Narcis és nővére szőttek. A művészeket hiába választja el a távolság, Maillol iparművészetének hatása szivárog át Rippl-Rónai későbbi A vörös ruhás nő című faliszőnyegén, vagy épp mikor hazatérve Magyarországra Rippl-Rónai ebédlőt tervez az Andrássyaknak Budapesten. Ezekhez a faliszőnyegekhez érve a kiállítóteremben mintha kicsit fülledtebb lenne a levegő. Mintha ott kavarogna a banyuls-sur-meri gobelin műhely áporodott festékszaga keveredve az embertömeg átvonulásának töménységével, és miközben végre én is lerogyom egy épp felszabaduló puffra, tekintetem hol a fülledtségtől elbóbiskoló vendégeket, hol a vastag szálú gobelineket pásztázza. A következő termet átható fülledt levegőt a Nabi művészek munkáinak frissessége töri meg, elhatárlódva az eddig látott faliszőnyegektől, a festmények és grafikák által díszített falakban most barátok, művésztársak jó hangulatú beszélgetései, vitái és úgy egyátalán a párizsi kulturális élet pezsgése visszhangzik. Knowles 94-ben ismertette meg Rippl-Rónait a Nabikkal, akinek „fekete korszakára” ezek a leginkább szimbolista irányultságú művészek nagy hatással vannak. Ekkor születnek Rippl-Rónai intim portéi, amelyeken megjelenik a melankolikus, gondolataiba mélyedő

kultúra

37


fiatal nőtípus. A magyar művész pedig természetesen katalán barátját is megismerteti a feltörekvő csoporttal, aminek hatására Maillol kis viasz és terrakotta szobrokat kezd formázni. 99-ben pedig barátságuk eléri tetőpontját, mikor is Rippl-Rónai három hónapot tölt barátjánál annak szülővárosában, Banyuls-sur-Merben. Ekkor festi híres portréját Maillolról. Katalónia intenzív színei által ugyanúgy virulunk ki mi, látogatók a következő tárlati egységbe lépve, ahogyan Rippl-Rónai színskálája bővült a mediterrán hatás által. Fejemben leginkább a kis katalóniai házakat megfestő tájképei ragadnak meg, valamint az egyre részletesebben, gazdagon felvitt festék a tenger megtestesítőjeként, és a barack különböző árnyalatait felvonultató hatás, amit magamban egyre inkább azonosítok a dél szimbólumaként Rippl-Rónai festészetében. Banyuls-sur-Merben a magyar festő már nemcsak művész, de mester is, Maillol unokaöccse kezdi utánozni a stílusát. Feleségéről, Lazarine-ről is készül egynéhány portré, amik azt a nem meglepő ellenképet sugározzák úgy a művészfeleségekről általánosan, hogy korántsem a feledésbe merülő, másodlagos szereplői egy művész életének, hanem annál inkább meghatározó és szerves részei, mint Lazarine is ennek a paradicsomi pár hónapnak. Imponál asszonyi büszkesége, ami a festményekről sugárzik, mintha kicsit lefitymálón szólna az őt leértékelő műkedvelőkhöz, eléggé függetlenítve magát, éles kontúrokkal jelenléve Rippl-Rónai festményein. Aztán a tárlat utolsó szakasza a távol élő barátok egymásra való reflexióinak, levelezésük értelmezésének szakasza. Ugyanis Rippl-Rónai 1902-től végleg Kaposvárott telepedik le, amit Maillol barátjához írt leveleiben többször is fájlal, viszont a távolságot túlságosan nagynak találja egy egyszerű látogatáshoz. Így a kiállítás ezen képeibe leginkább ezt az elvágyódást és fájlalást képzelem, a keserédes ellentétet, hogy míg Rippl-Rónai szülővárosában kialakított műtermének fényképei, és Lazarine-nel közös pózolásai milyen kiegyensúlyozottságot, barátjával váltott levelei pedig mekkora elvágyódást tükröznek, amiben

38

kultúra

leginkább érzem a festő ekkori inspirálódását. A helyzet további ironiáját adja, hogy mindketten gyakorlatilag ebben az időszakban lesznek sikeres és elismert művészek. Elkészülnek Maillol első fametszetei, és ekkori nőszobraihoz készült festményei és tanulmányai pedig számomra a valaha volt legmaillolosabb festészeti remekművek. A két művész tizenöt levele után, amiket akár el is olvashatnánk a kiállításon, ha beszélnénk a századeleji francia nyelvet, meg ha ki tudnánk betűzni az aprólékos, cikornyás kézírást, már csak 1914-ben találkoznak személyesen, Rippl-Rónai következő Párizsba látogatásakor. A háború kitörésének előestéjét együtt töltik, a következő napokban pedig internálják a magyar festőt. Én meg csak nézem az utolsó terem plafonjára felpingált levélrészletet, azt amelyben Maillol groteszk alakokként ábrázolja barátját és saját magát. Néhány ismerős révén sikerül a szabadulás Rippl-Rónainak. Innentől kezdve a két barát sosem látta többet egymást. Két egymással szemben lévő falon lógnak Rippl-Rónai kukoricás képei, amiken nem kis meglepődéssel tapasztalom, hogy a Banyuls-sur-Merben megismert óvatos színhasználat után most egyre harsányabbak és kifejezőek a színkombinációk, valamint Maillol későbbi festményei, üvegbura alatt néhány kisebb metszete és szobra, és egy rövid film is előkerül, amin a már idős, hosszú ősz szakállú Maillol művészetével utat tör magának a némafilmes világban. Az életrajzi adatok felsorolásától a kijárat előtt mindig úgy elszomorodom. Hiába minden erőfeszítés, a feledés arról, hogy a művészek nemcsak a felsőbbrendű munkájuknak, szellemi terméküknek adták színes, emberi tevékenységüket megkérdőjelezhetetlen, megmásíthatatlan tény. Az, hogy ez a tárlat ennek a ténynek alárendelten, de mégis megpróbálta bemutatni két művész emberségét és barátságát, felüdítő, számomra pedig egyfajta tisztelgés az áldozatok előtt, amiket személyes életükben hoztak azért, hogy a művészetükkel adhassanak valamit, ami aztán lelkületében száz évvel később is bebarangolja a személyük által végigjárt helyeket.


A 19. század álmai Párizsból „Az idő s a töprengés... lassan megváltoztatja a látást, és végül eljön a megértés is.“ Paul Cézanne Az Albertina Múzeum a bécsi Hofburg legnagyobb Habsburg-lakópalotájában kapott helyet, s a világ legnagyobb és legértékesebb grafikai gyűjteményeinek egyikével rendelkezik. A grafikai gyűjtemény, amelyet 1776-ban Albert von Sachsen-Teschen herceg, Mária Terézia császárnő egyik veje alapított, több mint egymillió grafikát és 60 000 rajzot foglal magában. 2007-ben a múzeum Rita és Herbert Batliner magángyűjteményével gazdagodott, amelyet 130 év művészettörténetének 180 meghatározó műve alkot, a francia imresszionistáktól a kortárs festészetig. Az állandó kiállításon az orosz avantgarde, a német és francia expres�szionizmus és imresszionizmus idejébe nyerhetünk betekintést Monet, Renoir, Cézanne, Matisse, Miró, Picasso, Klee, Kandinsky, Chagall és Malewitsch korszakalkotó művein keresztül. 2015. január 30-án nyílt meg az Albertina „Das Archiv der Träume aus dem Musee D’Orsay”

cím időszaki kiállítása. A párizsi múzeum anyagából készített kiállítás főként 19. századi francia festők alkotásait tárja a közönség elé. A Musee D’Orsay Párizs egyik leghíresebb múzeuma a Louvre mellett, a 19. századi festészet múzeumaként ismert. Kevesen tudták, hogy ez a múzeum a világ egyik legszebb rajzokat, grafikákat is tartalmazó gyűjteményével rendelkezik, míg a tavalyi évben a múzeum kiállítást nem rendezett ebből a több mint 130 műből, amelyek a 19. század második feléből származnak. A párizsi gyűjtemény ennek a kornak mindeddig ismeretlen sajátosságaira világít rá. A század második felének társadalmára reflektálnak az alkotások, főként a polgárság hangulatára és mindennapjaira. Megjelennek a polgárság víziói a jövőről, a hit a tettek erejében, de amellett a félelem a haláltól, vagy akár a szifilisztől is. A művek így segítenek a század emberének és művészetének megértésében. Az Albertina kiállításán a realizmus jelentős művei a leghíresebb impresszionisták mellett foglalnak helyet. Redon mágikus szimbolista művei és Geores Seurat pointillista festészete jól megfér egymás mellett. Degas, Daumier és Gustave Moreau pasztellképei és Paul Cézanne akvarelljei új perspektívában láttatják a korabeli francia festészetet. Az időszaki kiállítás részei még Cézanne dél-franciaországi napfényes tájképei mellett Degas prostituált- és táncosnő-ábrázolásai, valamint Renoir aktjai. A kor társadalmi konfliktusai pedig Daumier karikatúráiban jelennek meg. Az egyedülálló gyűjtemény május 3-ig még megtekinthető a bécsi Albertina Múzeumban. Forrás: albertina.at

Paluska Zsuzsanna kultúra

39


Az izlandi zene magas színvonaláról és a zenészek tehetségéről már számtalan alkalommal megbizonyosodhattunk, gondolhatunk akár Jóhan Johannsonra, a Sigur Rós együttesre, az alternatív Sóley zenei világára, vagy akár Björkre. A 28 éves izlandi zseni, Olafúr Arnalds már elnyerte a BAFTA-díjat is. Különleges elektronikus-ambient zenéjét zongorára alapozza, vonós hangszerekkel kíséri. Első albuma 2007-ben jelent meg Eulogy of Evolution címmel, ezután a Sigur Rós zenekarral turnézott. 2009-ben Found Songs (innen a népszerű

40

kultúra

Ljósið c. szerzemény), majd később Living Room Songs néven indított két projektet, amikor egy héten át minden nap egy új számot komponált, és tárt a nagyközönség elé. 2012-ben Allt varð hljótt című dalát az Éhezők viadala c. filmben használták fel, az Another Happy Day című film zenéjét is ő komponálta. Dolgozott együtt Janus Rasmussennel a Kiasmos projectben, valamint Nils Frahm német zeneszerzővel is. Egyik leghíresebb szerzeménye az Old Skin a 2013-as For Now I Am Winter c. albumról, valamint a So Close c. szám az izlandi énekes, Arnór Dan közreműködésével


Chopin és az izlandiak Paluska Zsuzsanna

a Broadchurch c. albumról, amely az azonos című film zenéje is. Idén, 2015 márciusában láttak neki Alice Sara Ott német—japán klasszikus zongoristával a The Chopin Project megvalósításának. A március 16-án megjelent album előszele volt a már hamarabb nyilvánosságra hozott Verses c. darab, amely Chopin Piano Sonata No. 3 jellegzetes motívumára épül. Olafúr vonósnégyesre komponált szerzeménye után a dalban Alice szólaltja meg az eredeti Chopin-művet. Az albumban Alice kedvenc Chopin-darabjai szólalnak meg a művésznő tolmácsolásában

különböző reykjavíki zongoratípusokon, így például a Prélude in D Flat Major „Raindrop” és a Nocturne in G Minor is szerepel a repertoárban. A projekt tehát egyedi kezdeményezés, hiszen eredeti Chopin-műveket hallhatunk Olafúrnak a művészt jellemző motívumokra épülő zenéjével kombinálva. Érdemes meghallgatni a különleges albumot, főleg a bevezető szervezményt, a Reminiscence c. számot, amelynek videoklipjében a Trónok Harca egyik szereplője, Hafþór Júlíus Björnsson méretteti meg magát a skandináv nemzeti sportban, az „Icelandic Glimá”-ban.

Kultúra

41


Homo Coniens, Japán már itt van Botló Xénia

Megdöbbentő, hogy a japán szubkultúra eme ingoványos területe mennyire beszivárog az emberek hétköznapjaiba. Eleinte csak felszínesen, a tudatunk perifériáján mindig is ott vannak az adatok, információkupacok. Egy hétköznapi ember számára az anime, már ha túlesünk a kényszerű definiálási körökön, egyenlővé válik a Pokemonnal, Dragon Balllal. Azok a nagyszemű alakok, az lesz az. Megvolt a maga fellángolása, lehúzása, betiltása, visszatérése, terjedése, de mindig túlélt, mert ami jó, az kétségkívül jó. Nincs olyan ember, aki ne találná meg a magának valót. Az animés szubkultúra ennél sokkal összetettebb, és nagyobb ismeretségnek örvend, mint hinni merik. Minden negyedévben megrendezik a budapesti Hungexpóban a MondoCont, amely ezernyi elvetemült fangazmusos animemániást, „fant” vonz keresztül az országon vagy épp nemzetközi szinten. Csak tetézi, hogy mindez kortól, nemtől, nemi hovatartozástól független. Nemcsak amerikai barátainknál terjed a képregénykultúra a ComicCon védelmező szárnyai alatt. A Con egy majális. Jó időben, szabad és fedett téren egyaránt, nyüzsgő emberek hordái között sétálunk végig a sárga köves úton, konferenciatermeken át. A legbonyolultabb purhabfegyvereken keresztül a legegyszerűbb szemceruzával rajzolt cicaorcákon át mindennel találkozhatunk. Itt mindenkire gondolnak, az animésre, de a gamerekre egyaránt. A legnagyobb kocka is megtalálja a magának való helyet, legyen az a legújabb Assassin Creed próbamenete vagy a retró Márió versenye. Van itt kezdő, van itt veterán. Éneklünk együtt, versenyzünk együtt, táncolunk együtt a nagyszínpadon. Három konferenciatermet is birtokba vesznek az őrült hadtestek,

42

cuvée

megy a pózolás minden sarokban. A hangulat leírhatatlan, otthonos és nyugodt, bárhonnan, bármikor, bárkiről is legyen szó. A Con közösségkovácsoló erejét a bőrnyúzó szikszalag szigetelő- és tépőereje sem múlja felül. Túllépve a Pokemonon (mert már megszereztük mindet) egy laikus is beláthatja, hogy egy ilyen bolond és lenézett mesében (!) szereplő karakter jelmezébe (cosplay, csak hogy hivatalosak maradjunk) mennyi munka van. Idő, pénz, energia, és mindezt azért, hogy pár órára alkattól, nemtől függetlenül úgy élvezzük a munkánk gyümölcsét, hogy azt megannyi ember elismeri. Büszkék vagyunk arra, amit csinálunk a két kicsi kezünkkel, még ha görbe is a varrás, még ha csúszik is a hang a videón. Az ember bóklászik szarvakkal, kékre festve, akár bőrcuccban, akár ninjának öltözve, Free HUG! táblákkal vadidegeneket ölel meg, mert bízol bennük és örülsz, hogy egy vérből valóak vagytok. Együtt csillannak fel a szemek, együtt sikítanak, vadidegenekkel nyomod a táncpadot, és akkor is büszkén fogsz kezet, ha vesztettél. A conozó nyitott. A conozó elszánt, elvetemült rajongója a hőn imádott animéjének. A conozó sikítva kergeti a kedvenc karakterét, boldogan ölelgeti a plüssöket vagy a plasztikfigurákat. Az igazán elvetemült conozó magára tetováltatja a kedvenc animéjének szimbólumait. A conozó nem fél vonatozni cicafülekkel, nyakig arcfestékekben, szárnyakkal, két méteres böszme fegyverekkel. Megvesszük a jegyet színes kontaktlencsében, rózsaszín parókában, cukros lolinak öltözve is. Mangákkal megpakolva térsz haza, egyszerűen bizarrul, nyálasan idilli a dolog. Pár rajzolt kép, hogy össze tudja hozni az embereket!


cuvée

43


„Börtön” és a film Bilás Zsuzsi

Nem vagyok az a típus, aki egy film megnézése után órákat vitatkozik egy-egy karakter jelleméről, vagy türelmetlenül toporog a jegypénztárnál egy premier előtt, ám létezik a mozgókép világában egy jelenség, ami mellett nemhogy elmenni nem tudtam szó nélkül, de egyenesen legyökereztem mellette és teljes mértékben a rabja lettem. Engedjétek meg, hogy bemutassam, a határok nélküli kreativitás és szürrealitás atyaúristenét, „életem rendezőjét”: íme, Tim Burton. Burton 1958-ban született az Államokban; tipikus meg nem értett zseni szindróma (volt) az övé. Magának való kölyök volt, naphos�szat gubbasztott a szobájában és rajzolt, ami néha tanulmányi eredményeire is rányomta

44

cuvée

azt a bizonyos bélyeget. A papíron és ceruzán kívül a szörnyfilmek, horrorok kötötték le legjobban az ifjú tehetséget. A hetvenes éves elejétől szállingóznak ki a vászonra vitt csodák Burton kezei közül. Mindamellett pedig, hogy egyedi rendezésű filmjei a nagyközönség előtt is megállják a helyüket, Burton remek animátornak is betudható. Egy egész saját, iszonyúan bizarr világot teremtett meg rajzolt karaktereivel. Rímbörtön – avagy az osztrigasrác mélabús halála és más történetek című kötetét, melyben egyedi rajzait abszurd versekkel látta el, Stein Gábor fordította magyarra – megjegyzendő, hogy igencsak hűen az eredetihez.


Az elf, a boszorkány és a kalóz Bár számomra Tim Burton zsenialitása vitathatatlan, el kell ismernem, hogy munkássága nem lenne teljes három titkos összetevő nélkül. Véleményem szerint a legburtonebb adaléka a szürrealista kotyvaléknak nem más – természetesen a rendező után –, mint Dan�ny Elfman államokbeli zeneszerző, aki közös hivatásukon túl, külsőleg is kísértetiesen hasonlít Elton Johnra. Elfman szinte kivétel nélkül hallatja a „hangját” Burton alkotásaiban, és egy igazán fantasztikus alkotópárosként könyvelhetjük el őket. Burton filmjeiben legalább annyi Elfman-féle zenét lehet találni, ahány Johnny Depp-főszerepet. A Karib-tenger kalóza méltán elismert színész, ha csak Burtonnel közös munkáikat vesszük is számításba. Depp a közös filmekben úgy jelenik meg a vásznon, mintha Tim Burton rajzolta volna oda a saját elképzelései szerint. Legelvetemültebb figuráit a lehető

legnagyobb természetességgel viszi filmre, legyenek azok bármennyire őrültek és a legkevésbé hétköznapiak: Charlie a Charlie és a csokigyárból, A Bolond Kalapos az Alice Csodaországbanból, Ollókezű Edward vagy akár Barnabas Collins figurája az Éjsötét Árnyékból. Mesteri. A harmadik, ám elmaradhatatlan hozzávaló pedig nem más, mint Tim Burton szíve választottja, a Harry Potter-filmek Bellatrix Lestrange-e, Helena Bonham Carter, akit Burton 2001-ben vett feleségül, és rendezéseinek szereposztásában szintén megszokott jelenség. Röviden jellemezni Burton világát képtelenség. Ha látni szeretnétek valami igazán egyedi, olykor polgárpukkasztó és szemtelenül abszurd, szürrealista kását, jó helyen jártok. Ha elég nyitottak vagytok a témában, legyetek résen, mert észre sem veszitek, és örökre Burtonbe estek!

cuvée

45


Tuti verdák, benzingőz, Ennyivel lehetett jellemezni a Halálos iramban filmeket, amikor tizenévesen beszippantottak engem. Igaz, ehhez hozzátartozik, hogy maga az utcai versenyek világa először számítógépen, a Need for Speed szériával szippantott magába. Éppen ezért voltam annyira lelkes, amikor megnéztem az első filmet. Azóta eltelt tizennégy év, a széria viszont ma már nem egészen az, ami egykor volt. Szép lassan kikoptak belőle az utcai versenyek, s a hangsúly az akcióra helyeződött át. Alapszabály lett az is, hogy a fizika törvényei egyáltalán nem úgy érvényesülnek a filmben, mint a valóságban. Hisz láthattunk már hatalmas trezort húzó autókat, de végtelennek tűnő repülőgép kifutókat és olyan nyaktörő mutatványokat is, melyek a való életben biztos halállal végződtek volna. Bezzeg amikor a fél évvel ezelőtt megjelent Hobbit 3-ban Legolas felszaladt a széteső torony kövein, akkor mindenki fel volt háborodva, hogy ez túlzás.

46

cuvée

Ám amikor Paul Walker egy szakadékba zuhanó buszon felrohanva megkapaszkodik egy driftelő kocsi spoilerében, a többség elismerően bólogat. Mi ez, ha nem double standard? A film a plakátokon Last Ride, vagyis utolsó futam alcímmel jelent meg. Eleinte arra gondolhatott volna a naiv néző, hogy Toretto és csapata ezúttal szögre akasztja a slusszkulcsot, s kisvárosi életet élve békésen tengetik majd mindennapjaikat. Tavaly viszont váratlanul eltávozott Paul Walker, aki így kiesik a csapatból, majd elhintették azt is, hogy még jó pár részen keresztül nézhetjük a kis csapat kalandjait. A Last Ride tehát csupán Paulra vonatkozott. Mivel a forgatást nem tudták még életében befejezni, ezért a testvére ugrott be néhány jelenetben a helyére, s egy kis CGI-jal megspékelve szinte észre sem vehető a turpisság – az egyetlen árulkodó jel, hogy ezekben a


dübörgő basszusok, bomba csajok Csiki jelenetekben Paul néma bábként van jelen, hisz a hangját nem nagyon lehet lemásolni.

és Trónok harcában is szerepelt - egy picit jobban megismerhettük volna.

S bár nekem a mai napig hiányoznak az első három rész utcai versenyei - még a Tokyo Drift is-, azért ez a rész is volt annyira pörgős és akciódús, mint az előző kettő. Sőt, afféle kikacsintásokban is bővelkedett, mint egy rövidke verseny a film elején, vagy Paul és Dom visszaemlékezése közös kalandjaikra a film végén. Férfiasan be kell vallanom, egy aprócska könnycseppet is elmorzsoltam a moziteremben, annyira érzelmesre sikerült az utóbbi.

Összességében elmondható, hogy kellemes közel két órát töltöttem a moziban. A film tett róla, hogy változatos helyszíneivel és akcióival elérje, hogy a figyelmem egy pillanatra se lankadjon. Ráadásul méltó emléket állítottak Paul Walkernek, akinek ez a széria szinte az életművét alkotja. Viszont… Akik ismernek, már tudják, hogy nehéz a kedvemre tenni, s ez ebben az esetben sem sikerült maradéktalanul. Spoileres okfejtés következik, tehát aki még nem látta a filmet és nem szeretné, hogy bármit is lelőjek neki, annak most megköszönöm a figyelmét. Akit viszont érdekel, hogy én mégis hogy fejeztem volna be a filmet, s vele együtt a szériát is, az bátran olvasson tovább.

Ennek ellenére voltak gyengébb pillanatai is a filmnek. Jó néhányszor nyögve nyomott poénokat hallhattunk, s nem ártott volna az sem, ha a film egyik fő karakterének számító hacker lány Ramseyt – akit mellesleg az Nathalie Emmanuela alakított, aki a Misfitsben

Úgy tíz perccel a vége előtt volt egy jelenet,

cuvée

47


amikor Dom hatalmasat bukik Dodge Chargerével, s családja körében haldoklik. Kínos pillanat volt ez számomra a moziban, mert szinte hallottam, ahogy a nézők egy emberként sóhajtanak fel: „Ébredj már fel!” - én meg közben azon imádkozom, hogy „Dom, ha

48

cuvée

kedves az életed, maradj halott!” S hogy miért tettem így? Számomra az lehetett volna a tökéletes lezárása ennek a 14 évnek, ha Dom temetése után Brian elviszi egy utolsó körre a kocsiját, s miközben elszáguld a naplementébe, még visszaidézi közös életük legszebb


pillanatait. De hát ez a show-biznisz. Nem várhatjuk el, hogy egy stúdió kikukázza az aranytojást tojó tyúkját, nem igaz? S ez esetünkben többszörösen is igaz, hisz alig egy hónap alatt

világszinten 1 milliárd dollárt hozott a konyhára. Ez még úgy is szép teljesítmény, ha belekalkuláljuk, hogy Paul Walker halála is megdobta csöppet a jegyeladásokat.

cuvée

49


Mutasd a ruhád, megmondom ki vagy! Bianka Sokolinska

A múltkor úgy alakult, hogy a szombat estémet a sürgősségin kellett töltenem. Iszonyatos alhasi görcseim voltak, és miután átestem a holtponton, már semmi másra nem vágytam, csak hogy valaki valahogyan segítsen. Kellemetlen meglepetésként ért, hogy az ügyeletes orvos és nővérkék hihetetlenül lekezelően viselkedtem velem. Alig akartak foglalkozni a panaszaimmal, sőt még felrótták nekem, hogy mit képzelek magamról?! Felháborodásom (miután három emeletet jártam meg egy igazolásért, amivel aztán eme kedves emberek újra „fogadtak”) tetőpontja mégsem a bánásmód volt, hanem édesanyám reakciója: „Ne csodálkozz, hogy ha így vagy felöltözve.” Még a hasam is két görcs között megállt, hogy he?, ezt mégis hogy gondolja? Anyu szerint kifejezetten a külsőm, az öltözékem miatt bántak velem úgy, ahogy. Csakhogy szerintem azzal nem volt semmi baj. Egy farmer, egy póló, ing, sál, a szokásos. Vagy

50

cuvée

mit várt tőlem az emberiség? Hogy miközben (kisebb túlzással) a halálomon vagyok, majd még előtúrok (és persze, ki is vasalom!) egy fehér inget, fekete szoknyával? Elgondolkodtatott... Napjainkban, amikor a szólás és a bármilyen módon történő önkifejezés a legnagyobb szabadságát éli, még mindig ott tartunk, hogy sokszor nem tudjuk azt elfogadni. Mert lehet, hogy az ember nem szólja meg, ha lát a neten egy képet egy rózsaszín hajú lányról, de ha az mellette sétál el, bizonyosan elkezd levegő után kapkodni. Igen, átéltem ezt én is. Még most is látom azokat a hitetlenkedő arcokat, és hallom a „Hát ez meg mi?” beszólásokat. Mi ez? Semmi. Minden. Önkifejezés, stílus, egyéniség. Mégis, ha körbenézek, azt látom, hogy az egyéni stílus el van fogadva, csak „ne előttem csinálják” alapon. Én ezt nem értem.


Ha a pláza kirakatait elárasztják a szakadt farmerek, akkor az divat lesz, és teljesen normális. De ha ez nem történik meg, és valaki fogja otthon az ollót és kiszaggatja a nadrágját, arra furcsán néznek. Szakadt farmer? Nincs pénze rendesre? Vajon hol húzódik a határ a még elfogadott, és a már meg nem tűrt között? Ki szabja meg ezt? Ki szabja meg, hogy mi és melyik csoportba tartozik?

Nem a ruha teszi az embert... Az amit felveszünk, szintén az önkifejezés egyik módszere, a világ felé mutatom egy pólófelirattal például, hogy most nekem nagyon jó, most épp másnapos vagyok, vagy hogy imádom a csokit. Aztán azt látom, hogy egy bizonyos pontig senki nem foglalkozik vele, de átlépve a már említett láthatatlan határt pedig már felháborodásuk okává válik. Ki érti ezt? Na és ki érti a nagymamik logikáját, hogy a hajkoronájuk a legérdekesebb színekben pompázik egy-egy festés után, és ők még mindig aggodalmasan összesúgnak az ugyanolyan színű frizurát viselő fiatalokon. Csöves vagy csak hipster? Na ez is egy érdekes dolog. Egy alkalommal, amikor barátaimmal egy pozsonyi szórakozóhelyen jártunk, bejött egy figura. Szakadt farmer, barna lógó kabát, kócos haj, rajta egy fekete sapka és nagyon hosszú szakáll. Az első gondolatom az volt, hogy ez a fiatalember egy hajléktalan. Bevallom, megsajnáltam, és azon morfondíroztam, hogy milyen élete is lehet egy otthon nélkülinek Pozsonyban? Aztán előkapott egy óriás okostelefont, és a barátaim (akik szintén csövesnek hitték) egy kórusban rávágták: „Hipszter!“ Egy hajszálvékony határ választja el a kettőt. Vagy egy hajszálvékony okostelefon, ebben az esetben. A rasztánál a fű, a szemüvegesnél az ész, a szőkénél pont az hiányzik...

Sajnálatos dolog, hogy manapság a ruha teszi az első benyomást. Persze nem azt mondom, hogy nincs nagy hatása, hiszen még mielőtt az emberek találkoznának a kimondott gondolatainkkal, már rég regisztrálták, hogy mi van rajtunk. Én is beleestem a sztereotípia csapdájába. Azt hittem, hogy a fehér köpeny és sztetoszkóp kombó egyenlő a segítséggel és az orvoslással. Ezzel az írásommal (kivételesen) nem akarok világot váltani. Egyetlen célja, hogy feltetessen velünk számos olyan kérdést, amire a választ csak mi tudjuk. Gondolkodjunk el. Mennyire számít az, hogy mit viselünk? Adunk esélyt a megismerésre, vagy rögtön ítélkezünk? Van egyáltalán erre jogunk? Mennyire adunk igazat a sztereotípiáknak? Talán egy kicsit vissza kéne venni a külső alapján ítélésről. Fel kéne fognunk, hogy az magában semmit sem jelent.

Cuvée

51


ÁL

ZÁCIÓS FES I V ZT RO P IV IM

E

K

TET

LEN R Ö GT Ö N

S ZÉ

Időpont: június 6. Helyszín: Dunaszerdahely NFG klub (A helyszínváltoztatás jogát fenntartjuk.) Ingyenes belépés és regisztráció

facebook.com/kotetlenrogtonzesek Realizované s finančnou podporou Úradu vlády Slovenskej republiky program Kultúra národnostných menšín 2015

Profile for alMA_MAter

Alma Mater április 2015  

A szlovákiai magyar egyetemisták magazinja

Alma Mater április 2015  

A szlovákiai magyar egyetemisták magazinja

Profile for alma_ma
Advertisement