Page 1

Alma Mater főiskolások és egyetemisták lapja | 2013/2014 | 9. évfolyam, 3. szám


Az

Alma Mater kiválóan alkalmas az Ön hirdetéseinek megjelentetésére. almamater.dh@gmail.com


> Sorsszerű dolgok > Tagszervezeti beszámolók > Képriport - Megmutatjuk, mi folyik a színfalak mögött > A bajusz és ami mögötte van > Illúziók nélkül > Nyelvek és diplomák > Esterházy-foszlányok > Nyelv, hatalom, villamos > Rambo, aki átviszi a szerelmet > Alma Mater Irodalmi Pályázat 2014 > Csehreményi > Árulás > Az idei oscar > Többszörösen megrágott csont > Che pólót viselek, de nem tudom, miért > Megérteni Helmut Newtont > Válni, nem válni? > Leanalizálsz? > Kincset erő darabok olcsón! > Új korszak kezdődik a DAC-nál > „A bor egy külön élmény” > Szicília

4 6 10 12 14 16 18 20 22 24 31 32 34 36 38 40 43 44 46 47 48 51

Lapigazgató: Bóna Zoltán | Főszerkesztő: Sztankó Annamária | Grafika: Csambal Tamás | Irodalmi szerkesztő: Mucha Attila Szerzők: Bodnár Eszter, Czímer Gábor, Földváry István, Hangácsi István, Hannah Hack, Havran Kati, Herdics Júlia, Karin Høg, Kaszmán Zoltán, Kelemen András, Kiss Tamás, Nagy Krisztina,Peniaško Vica, Reczai Lilla, Varga Bianka, Vass Tímea, Vida Nikoletta Nyelvi korrekció: Pathó Gábor | Nyomtatja: AZ Print | Kiadó: Diákhálózat - Študentská Sieť Elérhetőségek: Diákhálózat - Alma Mater, Klariská 7, 811 03 Bratislava | Írj nekünk: almamater.dh@gmail.com Keress: www.diakhalozat.sk | Facebook: www.facebook.com/diakhalozat 1/2014 | IČO 00 602 515 | EV 2194/08 Megjelenik 1500 példányban, negyedévente. ISSN 1339-102X

tartalom

3


> Sorsszerű dolgok Megígértem a játszópajtásomnak, hogy ez a tavasz az a tavasz lesz. És tényleg. Az élet erre felé egyre inkább jácint illatú, színes lampionok izzanak a kerti fákon, a szomszédban pedig állandóan smooth jazz szól. Sőt, tegnap az is előfordult, hogy eszméletlen széles vigyorral hasítottam végig a főúton a kedvenc rollerommal, miközben virított a piros cipőfűzőm. Néha az ember megkapja, amit szeretne, néha meg még olyat is kap, amit igazából nem is akart. 2+1 akció volt a mennyben, vagy nem tudom.

Az összes kívánság persze nem ér, gondosan szelektálják, mit kaphatsz éppen. Akarhatsz te válogatni, mint a szalámis pultnál, de ez nem az a játék. Néhány jócselekedet azért nem árthat, azt mondják. Ez a karma, ember! – nyögi be végül csöpp kis szájával Pé, de nálam ezzel nem sokat ér. Mintha valami béna napkollektorhoz hasonlítana, de inkább nem mondom ki hangosan, abból mindig csak a baj van. A korlátok viszont nem állnak jól nekem, fel is szabadítottam magam itt-ott. Kaptam egy üzenetet a kedves volt kolleginától, hogy mennyire sajnálja, hogy en�nyi volt, nem lesz több közös kávé meg sűrű

4

vezércikk

mailváltás, és hajnalokig tartó közös excel böngészés, én meg majdnem könnyekig hatódtam két enter között. Fene se gondolta, hogy másoknak ennyit jelent pár ajándékba adott, túlcukrozott süti és kedves szó, munkahelyi kapcsolat címszó alatt. Pedig nem volt túl sok közös bennünk, igazán indokolatlan ez a dráma. A munkatársaknál jobban hiányzik a sarki kávézó minden reggel csábosan mosolygó pultosa, akihez a csésze méregerős fekete igazából már csak a bónusz volt. Hjaj. Üzletágak jönnek mennek. Ma már ez sem olyan, mint régen: kitanulsz bádogosnak és


/ sztankó annamária

ha beledöglesz, akkor is az maradsz. Most együtt élsz az egyik választottal, ha szerencséd van, élvezed is kicsit, majd mikor nem elég a pénz vagy a kihívás, vagy éppen mindkettő, fogod a kis cókmókodat, ceruzástul és egyre értékesebb cévéstül, majd elköltözöl egy másik irodába. Ha szerencséd van, két utcával arrébb, kalandvágyóbbak másik városba, sőt, egy határral odébb. A maradjunk barátok szöveg itt sem túl meggyőző, csak hagyod, hogy a kényelmes helyedre beköltözzön valaki más, akiben még van türelem és elegendő rajongás. Persze egy jó indok nem árt, meg az sem, ha vannak tervek előre, ami persze nem garantálja, hogy nem te leszel az aktuális szemét, aki ott hagyja a teamet, pedig most már tuti jó lenne. Az elhagyás bármelyik oldalon állj, ugyanaz az a keserű érzés, ami senkinek se jó. Egy lépéssel mögötte meg ott az az irdatlan végtelen ismeretlen. Nálam elég gyakran történnek úgy a dolgok, hogy egyik nap felkelek, és már nem tartozom oda, ahová eddig. Nagybeszélgetés, nagy

sírásrívás, majdnem mindegy van – e vagy éppen időhiány miatt elmarad, az élet nem áll meg. Válaszolni a miértekre, nem elvetendő ötlet, de ez sem alaptermészetem. Lehetne itt patetikus szólamokkal játszmákat játszmára halmozni, de ha egyszer eldöntötted, jobb vagy bal, lépni kell! Nincs de, nincs vis�sza, csak előre. Olyan ez, mint a tavasz, visszavonhatatlan. Robogok a rolleren széles vigyorral az arcomon. Más város ez itt, csendesebb. Reggelente nem tülekedek a villamoson, vagy zsörtölődöm, mert a 105-ös megint a tejúton keresztül érkezik. A turisták sem kérdezgetik lépten nyomon x-nyelven, merre van a parlament. Pedig az olaszokat bírtam. És nem hessegetek pimasz galambokat sem az aluljáróban, galambok és aluljáró híján. Mégis váratlan jó érzés pollenek szállnak a levegőben, és néha egy egész hét is eltelik anélkül, hogy igazán mérges lennék. Persze itt sem tudom soha, mi a következő jelenet, impro az egész lét. Csak csapó és forog.

vezércikk

5


> tagszervezeti beszámolók

6

JAIK-kal az élet csupa móka és kacagás!

Mulatság, nem csak márciusban

A nagy ,,hajtás” előtt koszorúzáson vettünk részt: a pozsonyi sortűz áldozatainak tiszteletére helyeztük el az emlékezés virágait. Februárban megrendeztük az immár hagyományossá vált Bálint-napi diákbálunkat is, ahol több mint 200 bálozó koptatta a táncparkettet. A nyári szemesztert egy jó kis nyitógyűléssel kezdtük, ahol a DH, a SEJK és a JAIK prezentálta magát az érdeklődőknek. Természetesen nem maradhatott ki a szemeszternyitó magyarbuli sem, ami most is tömegeket mozgatott meg. Következő programpontunkon Charlie Chaplint láthattuk diktátorszerepben. Egy Open Jam-es akciót is megkockáztattunk. És itt most nem a nyitott lekvárra gondolok, hanem egy spontán zenés eseményre, sok-sok hangszerrel: gitár, (baba)csörgő, dob, szájharmonika, hangszálak. Farkas Melit megkértük, állítson össze nekünk valami jóravaló Impróestet, így aztán a hasunkat fogtuk a jobbnál jobb alakításoktól. Volt zsebszöveg, váltóláz, stopptrükk és további szórakoztató játékok. Ezt követte a táncház, amit a Csemadok nagytermében bonyolított le számunkra a Szőttes, zsíroskenyérrel megspékelve. Mint minden más tagszervezet, mi is örömmel vettünk részt a prágai Márciusi Mulatságokon, amelyet az AED idén is igazán izgalmasra tervezett. És ezzel még nincsen vége, ugyanis vár még ránk a JAJ! (Játsz a JAIK-kal), játékest, verséneklés Jakubecz Lászlóval, Jóvilágvan koncert, sörözés és még ami belefér. Unatkozni biztos nem fogunk, ezért bátran válasszatok bennünket kikapcsolódás gyanánt! Várunk mindenkit szeretettel!

Január-februárban az AED szervezőgárdája sikeresen levizsgázott, és a kényszerpihenő után megújult lendülettel vetette bele magát a programszervezésbe. A szemeszterindító sörözés után – ahol Prága egyik legendás kocsmájában, az U Bansethůban kóstoltunk helyben készített söröket – folytattuk a szemesztert a már hagyományos csocsóbajnoksággal, ahonnan Horváth Csaba és Tóth Gergő vihették haza az első díjat. A tavaszindító bemelegítés után felkészültünk az év kétségkívül legnagyobb rendezvényére, a Márciusi Mulatságokra, amelyen minden évben részt vesz a felvidéki magyar egyetemista ifjúság apraja-nagyja, ötszáz diák együtt ünnepli a márciusi ifjakat három napon át. Március 13-án a harmincéves hagyománnyal rendelkező Hrádek-sörözéssel indítottunk, pénteken a Jóvilágvan együttes koncertezett nálunk, szombaton pedig következett a hétvége fénypontja – a délelőtti városnézés után a többi prágai magyar szervezettel¬ közösen megkoszorúztuk Rákóczi Ferenc emléktábláját, este pedig hatalmasat buliztunk Vaár Peti – alias DJ Peter – közreműködésével a PM Clubban. A tavaszt ebben az évben is a kultúrának szenteljük, vár még ránk az AKNA, az Áprilisi Kulturális Napok, amely keretén belül fellép majd nálunk Saróka Lili, Ilyés Lénárd és társulata, meglátogatjuk Prága egyik legnépszerűbb képzőművészeti kiállítását; és nem maradhat el természetesen a Rimet focibajnokság, valamint a Klampár Tibor és Polgár Lányok Asztalitenisz-bajnokság sem.

aktuális


Szoknyám alatt tajtékos napok

Szegénylegények jó hangulatban

S a csúf, kopasz vizsgaidőszak elhajtott a naplementébe, s a diákok gyászoltak. Gyászolták, hogy Jugyik-program nélkül telt el január. Ekkor hirtelen Nyitra felzengett a szociális életre kiéhezett egyetemistáktól. Hőseink viszont önmagukat meg nem hazudtolva segítségükre siettek, s így el is kezdődött a nyári szemeszter. Bemelegítésképpen egy nyílt gyűlést tartottunk, hogy ott teával, játékkal köszönthessük a Jugyik-ba vágyó potenciális „szűzlányokat“ és „szűzsrácokat“. De a nyitrai diákok élete nemcsak játék és mese, hallottál már a magyarbulinkról? Gonosznak nem nevezhető – talán csupán a másnap –, viszont a szemeszternyitó giccspartink igazán fergetegesre sikeredett. Ezek után tartottunk egy igazán jó hangulatú sörözős, beszélgetős játékestet, ahol sok BANG csattant el, amelyeket különféle társasjátékok követtek. Filmvetítésünkön megnéztük a Szerelempatak c. dokumentumfilmet, s a dombról guruló nénik látványa megadta a kellő hangulatot. Majd elérkezett a csocsóbajnokság napja, melyen hat csapat vett részt, s izgalmas mérkőzések közepette mutatta meg tudását. És hogy ne csupán a jelenre koncentráljunk, Fekete Farkas Tímea és Fekete Gábor egy előadás keretén belül elmondta nekünk, milyen is a nagybetűs élet. A komoly téma után egy kocsmatúra keretén belül megjártuk a városunk legeldugottabb zugaiban elhelyezkedő vendéglátóipari egységeket. S most alig várjuk, hogy a tavaszi ifjúsági napokkal folytatva még több élményre tegyünk szert, melyre szempukkantó öleléssel várunk mindenkit!

A Kafedik egy Suit Up bulival robbant be a tavaszi szemeszterbe, amikor is az este főszerepét csábos koktélruhák és jóvágású nyakkendők seregének ütemes tánca játszotta a zsúfolásig telített Melodkában, ahol DJ Peter pazar dallamaira koppant a lakkcipő és csobbant a vodkadzsúsz. Hódít a filmklub, továbbra is. A brünni filmkedvelők kis csoportja kéthetente találkozik, a legutóbbi filmestek pedig magyar rendezők egészestéseire fókuszáltak. Többek között egy Jancsó-emlékvetítés is volt, ahol a rendező egyik leghíresebb filmjét, a Szegénylegényeket nézhették meg a mozikedvelők. A március a vendégszereplők jegyében telik. Volt játékest Tokár Géza-módra, ezúttal kiskocsmai hangulatban. Készül egy zenés-sörös hangulatú kocsmalátogatás, ahol Saróka Liliána fogja beragyogni a hangulatot. Ezen az estén előlopakodik a Kafedik háziállatkája, a Sárga Szamár is, aki a brünni diákmagazin történetét meséli el. Aki eljön, belelapozhat majd az újság legkorábbi példányaiba, vihet a legújabbakból és egy sör mellett készíthet blogposztot is. Áprilisban szintén lesz buli, ahol a kilencvenes évek retródallamai fognak játszani, lesz még filmklub, és hogy minden színben játsszon a kultúrlehetőségek skálája: készül színház is.

aktuális

7


> tagszervezeti beszámolók

8

Lakkcipő, kultúra és költészet Kassán

„Komáromban vagyunk, itt dolgok történnek”

2014-ben sok nagyszabású rendezvény szervezői, illetve társszervezői vagyunk. Ezek egyike a már mindenki által várva várt hagyományos kassai magyar bál volt. A programskála színes volt: pálinkakóstoló, divatbemutató, vendégfellépők és természetesen nem hiányozhatott a tombolahúzás sem. Február 25-én a lakkcipőt társasjátékokra cseréltük, ugyanis játékestet tartottunk a Café Tháliában, ahol mindenki kedvére válogathatott a különféle társasjátékok közül és érezhette jól magát barátai társaságában, és ami még fontosabb: magyar közegben. A farsangot is közösen búcsúztatták a kassai magyar fiatalok a szemeszternyitó magyar bulin a Boba bárban, ahol Dj Zse-leenek köszönhetően hajnalig szólt a zene és tartott a tánc. Az 1848/49-es szabadságharc, nemzeti hőseink emléke közös megemlékezésre hívta a magyarságot. A kassai magyar szervezetekkel összefogva megmutattuk, hogy közösen, együttműködve hatalmas dolgokra vagyunk képesek. Március 14—16. között egy egész hétvégés ünnepi programsorozatot szerveztünk. Ezen alkalomból jelent meg az általunk működtetett Kassa Holmi első ünnepi kiadványa is. Március végi retro estünkön Koltai Róbert Szamba (1995) c. filmjét néztük meg, amely mellé hagyományosan zsíros kenyeret és fröccsöt kínáltunk. Csocsóbajnokságot is rendeztünk a Nebrában. Április 11-én, Márai Sándor és József Attila születésnapjának évfordulóján, a költészet napját ünnepeljük majd a Márai stúdióban, ahol többek között fellép a Buzitai citerazenekar és Czábóczky Szabolcs versel. Április 23-án magyar bulit tartunk, majd május 2—4. között kerül megrendezésre a Doky emléktúra.

Nagy a sürgés-forgás mostanság a JóMóD háza táján. A vizsgaidőszak befejezte után a nyári szemeszter második napján azonnal akcióba lendültünk. Február 18-a névadónk, Jókai Mór születésnapja. Kaptuk hát magunkat, s megkoszorúztuk a Nagy Mesemondó komáromi ülőszobrát, majd egy ismerkedős sörözés keretében mi is és a DH is bemutatkoztunk a közönségnek. Hogy az est oldottabb hangulatban és még kellemesebben teljék, Farkas Meli (aka. Melissa Wolf) zenélt. Március elseje volt az eddigi legnagyobb rendezvényük dátuma (lehet, hogy ilyeneket minden beszámolóban találtok, de ez a fejlődés, amire büszkék vagyunk). A Kollektíva jóval több, mint 400 vendéget csábított a RÉVbe. Itt hangzott el a címben szerplő idézet is – bővebben a jomod.sk blogján olvashattok erről is. Söröztünk egy kötetlent Szlovákia első magyar államfőjelöltjével, egy héttel később pedig leléptünk Prágába, a Márciusi Mulatságokra. Néhányan igénybe vettük a DH szavazóbuszát is. A Hátizsákkal a világ körül legutóbbi vendége Bujna Zoli volt, és hasonlóan nagy sikert aratott az Irodalmi Szemle lapbemutató estje is. A tavaszi HP technikai lebonyolítása ezúttal szintén a JóMóD feladata volt, amit pedig már nyilván láttatok plakátokon és online médiában is: a SJE HÖK által rendezett X. KEN szombati, +1. napjának szervezésével is mi büszkélkedhetünk. Előre meg megint nem árulunk el semmit, pedig már nagyjából tudjuk, mi lesz még a szemeszterben, de mi már csak ilyen titokzatosak vagyunk...

aktuális


Zene, drog, havisör

Híreink következnek röviden. Merényletet követtek el a vizsgaidőszak alatt Budapesten tanuló felvidéki diákok egy csoportja. A felelősséget a merényletért a KAD vállalta magára azzal a céllal, hogy a vizsgák okozta nyomást csökkentsék a Vizsgafelező Havi Sörrel. Beszámolóink alapján sikerrel jártak. Megbízható források szerint ugyancsak ez a szervezet tehető felelőssé a szemeszternyitó buliért. Társtettesként megnevezhető 2 banda is: Ann My Guard és a The Fleet Street. Más: Újra nyilvánosság elé állt Kubiszyn Viktor, a Drognapló írója. A beszélgetésre a Havi Szalon keretein belül került sor kisebb hallgatóság előtt egy budapesti teaházban. Más: A KAD delegációja indult el Budapestről Prágába, hogy közös mulatozással egybekötött megemlékezésen az AED képviselőivel tiszteletét tegye Esterházy János és II. Rákóczi Ferenc fejedelem emléktáblájánál. A hétvégi programot megszakítva, alkalmával hazafias kötelességüknek is eleget téve a delegáció tagjai bus�szal utaztak Jókútra, és leadták szavazatukat a szlovákiai köztársaságielnök-választáson. Más: A kultúra jegyében kerültek kiállításra három fiatal művész képei a KAD immáron hagyományosnak mondható Havi Sör rendezvénysorozatában. Sport: Csocsóbajnokság és táncház várja a mozogni vágyókat az elkövetkezendő hónapokban. A diákkör a felvidéki csocsóbajnokság selejtezőinek biztosítja helyszínét, míg a táncház a MÁSZ-szal közösen kerül megrendezésre. Bővebb információkkal érkezünk hamarosan, addig olvassák weboldalunkat a www.kad.hu oldalon vagy írjanak a www.kad.blog.hu-ra.

Bud Spencer, chilis bab és NDK

A 2014-es év lassulást hozott a Nagyszombati Diákklubnak (talán még téli álmot alszanak a tagok), az eddig eltelt idő alatt egyelőre két eseményt sikerült rendeznünk. A vizsgaidőszak elteltével február végén hivatalosan is megnyitottuk a szemesztert az Irish pubban. Nehezen indult, de végül elég szép számban összejöttünk, aminek nagyon örültünk. Március 15-e felé közeledve megemlékeztünk az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseiről, történéseiről a helyi temetőben található emlékműnél. Ezt követően magyar nyelvű szentmisén vettünk részt, majd levezetésképp megpihentünk egy vendéglőben a város szívében. És végül terveink a továbbiakban: idén újra szeretnénk Bud Spencer-estet rendezni chillis babbal, filmnézéssel, és még egy-két sörözést is biztosan beiktatunk az egyre melegedő hétköznapokba. Megrendezésre kerül majd a DH-csocsóbajnokság nagyszombati fordulója is. Mindenkit szeretettel várunk eseményeinkre, amelyeket közzéteszünk a klub Facebook-oldalán.

aktuális

9


> Képriport Megmutatjuk, mi folyik a színfalak mögött Szeretnének megtudni, de úgy igazán, hogy mit csinálnak a Diákhálózat tagjai és elnöksége nap mint nap? Mik a legújabb fejlemények a DH háza táján, merre jártak az utóbbi hónapokban, min ügyködtek, dolgoztak serényen vagy kevésbé szorgalmasan? Mi maradt ki, el és milyen terveket szövögetnek a jövőre nézve? Az Alma Mater szerkesztősége celebfotósokat meghazudtoló ügyességgel járt utána a dolgoknak, és most beszámol nektek róla!

10

,,Terveld ki, gondold át, írd

következő feladatairól elmél-

szaunázás közben láthatjátok

le és próbáld ki! Ez a kutatás

kedhettek és vitatkozhattak.

a srácokat, ne zavarjon meg

valósága, a fejlődés mikéntje”

Megtették.

titeket, itt is csak az oktatás

– hallhatták vissza Madách

Kicsivel korábban szép szá-

jövőjéről tudtak csacsogni.

Imre szavait március végén

mú diákhálózatos aktivistát

Nem sokkal előtte meg Szlo-

a Diákhálózat küldöttei a Tu-

láttak kószálni Gyűgyön is,

vákia jövője volt náluk a

dományos Diákkörök Hatá-

ahol a Rákóczi Szövetség ren-

téma. Ha nem halljuk saját

rok Nélkül programegyeztető

dezett egész hétvégés szak-

fülünkkel, el sem hisszük!

rendezvényén, Debrecenben.

mai tanácskozást a felvidéki

Még a prágai mulatságokat

Bóna Zoltán és Melisek Blan-

civil szervezetek képviselői

is félbeszakították, otthagyva

ka, akik részt vettek az ese-

részére.

Ahogy megtudtuk,

egy kis időre a sörös korsókat

ményen, az egyes szekciók

a találkozón az oktatási tör-

és az ebédre szánt hermelint,

alatt a TDK lényegéről, a ha-

vény és a felvidéki magyar

hogy 273 kilométer után Jó-

táron túli TDK szervezés ke-

iskolák jövője volt a köz-

kúton leadhassák szavazata-

reteiről, és a HTDK program

ponti téma. A képen éppen

ikat az államfőjelöltre! Az esti

aktuális


/ a szerkesztőség

bulira azért visszaértek, csak

legyen esélyünk a jövőben

megmondani, csupa megle-

semmi aggodalom.

is nagyobbat remélni” – nyi-

petés ez a szervezet! Annyit

egy

latkozta akkor a Diákháló-

viszont sikerült kiderítenünk,

találta

Riporterünk tucat

korábban

aktivistával

zat elnöke Bárdos jelölésével

hogy tavasszal készülnek né-

szembe magát Bárdos Gyula

kapcsolatban.

hány igazi meglepetéssel is.

volt államfőjelölt komáromi

És ha még nem hallottátok

Természetesen

kampánynyitó rendezvényén

volna, ideje gratulálni is! Ki-

a DH csocsóbajnokság, még

is. „Jéééééééj, milyen jó, hogy

tüntették ugyanis a szerve-

hátra van ugyanis néhány

a fiatalok is ilyen szép szám-

zetet, elnyerték a rangos Ma-

városi forduló. A győztesek

ban itt vannak”- csúszott ki

gyar Fiatalokért Díjat! Ezúton

pedig nem máshol, mint a

a száján egy idős bácsinak.

is puszi-pacsi, és csak így to-

Gombaszögi Nyári Táborban

A hjrek.sk-nak sikerült el-

vább! A díjat lapzártánk után

mérhetik össze tudásukat.

kapnia Bóna Zoltánt is. „A

vehetik ténylegesen kézbe a

Informátoraink azt is kide-

jelölés lényege az volt, hogy

Diákhálózat aktivistái.

rítették, hogy a Diákhálózat

megmutassuk

És hogy mit forgatnak a

bizony beújít egy kicsit: a cso-

Szlovákiában, hogy tudják,

fejükben

csón kívül lesz műveltségi ve-

itt vagyunk, van súlyunk és

az elnökség tagjai? Nehéz

magunkat

a

jövőre

nézve

folytatódik

télkedő is! Agytrösztök előre!

aktuális

11


> A bajusz és ami mögötte van

/ Hangácsi István

Bárdos Gyulával – az első magyar nemzetiségű államfőjelölttel – 1920 óta adós volt a mindenkori felvidéki magyar politikai érdekképviselet, ráadásul változásra késztetheti pártjaink és a szlovákiai magyar választók közötti kapcsolatokat.

Már ha képesek vagyunk felismerni a közösségünket érintő politikai alulkultúráltságot, valamint a demokratikus társadalmi fejlődés által nyújtott lehetőségeket mindkét oldalon. Mégis hogyan függ össze mindez Bárdos Gyulával? A történet az 1935-ös csehszlovák államfőválasztással kezdődhetett. Eduard Beneš a biztos győzelem érdekében tárgyalást kezdeményezett Esterházy Jánossal és társaival, megfogadva, hogy a magyar képviselők szavazataiért cserébe teljesíti követeléseiket. Az alku megköttetett, Beneš megkapta a kért támogatást, majd kényelmesen és hatalmas vigyorral foglalta el az államfői széket – a magyarok be lettek etetve. Ismerős az eset, ugye? A szlovákiai magyar politikai vezetés és társadalom a rendszerváltás óta ugyanezt a hibát követte el négy alkalommal (Kováč, Schuster, Gašparovič, Radičová). A „kisebbik rosszként“ vagy „koalíciós kötelességként“ vette be a magyar párt és a szavazók. Mikor a legerősebb volt a bizalom és a támogatottság az egységes MKP és a választók között, pont akkor nem mertünk kiállni. Mert ehhez nemcsak a politikai elit, hanem a helyi magyar közösség is kellett. A politikai kultúránk fejletlensége nemcsak az ilyen kihagyhatatlan pillanatok elmulasztásában, hanem az önértékelésünkben és a közösségi véleményformálásban is megmutatkozik. Az államszocializmus máig tartó öröksége: majd a párt(ok) megmondja(ák) mit és miről gondoljunk, milyen értelmezési keretben. Mindez a szlovákokat és a magyarokat is egyaránt érinti. Mi pedig mintha meg sem próbálnánk másképp gondolkodni, netán aktívan

12

közélet

hallatni hangunkat pártjaink ellenében. Vagy ha mégis, egyszeri szalmalángként végezzük. Közönyösen szemléljük az MKP és a Híd napi vitáit, illetve a szlovákiai magyar közélet egysíkúvá válását. Valóban ennyit érnek számunkra a társadalmi igényeink megvalósítása? Azonban Bárdos Gyula részben megmutatta, hogyan lehet modern, közérthető és elfogadható módon felelni a társadalmunkban berögzült politikai kultúra problémáira. Kampánya korántsem volt hibátlan, azonban innovatív, pozitív szándékok és tettek sorával szolgáltatott példát. Vegyük sorjában! Vízió Végre lett egy magyar jelölt, aki vállalhatóvá vált a szlovákiai magyarság számára. Összefogtunk és megmutattuk magunkat! A jelöltségének okai lényegretörően lettek megfogalmazva. Ezzel akár Bárdos Gyulán keresztül végre megértethettük volna problémáinkat a szlovák többséggel – sértettség és harag nélkül. Mindez sajnos csak részben teljesült. Egy államfőjelöltnek nemcsak egy csoport vízióját kell megfogalmaznia, hanem az egész lakosságra nézve kell gondolkodnia. Akár az első, akár az ötvenedik jelöltje annak a közösségnek. Bárdos Gyula a szlovákiai magyarságon kívül mintha nem törekedett volna másokat a megválasztására motiválni (se más kisebbségeket, se a szlovák többséget), inkább csak tájékoztatni próbált. 1989 óta, mint oly sokszor, megint csak a magyar szavazatokra építettek. A mérleg azonban pozitív, mert a cél teljesült: a megfogalmazott víziót a szlovákiai magyarok megértették és támogatták, amely reményt adhat akár a megújulásra is!


A kampány kommunikációja E téren lehetett volna a legtöbbet kihozni az újszerűségből, ami elmaradt. A jelölt elsősorban a szlovákiai magyarokhoz szólt, de hol maradt az emlegetett széleskörű párbeszéd építése a szlovák—magyar viszonyban? Ráadásul az MKP mintha fél gőzzel mobilizált volna, mert a „mindent bele!“ csak a parlamenti választásokra érvényes. A személyes találkozókról nem tudtunk előzetesen, holott a szlovákiai magyarok számára ezek még mérvadóbbak az online felületeknél – ez lehet az egyik oka az alacsony részvételnek. Bár a honlapja kétnyevű, azonban a neten csak magyarul kampányolt (Facebook és videók). Az oldalán egyáltalán nem került megfogalmazásra szlovákul a jelöltségének céljai. Volt-e pozitívum? Egyedüliként reagált aktívan a Facebookon a kérdésekre, türelemmel és közérthetően válaszolt az online interjúk során a sokszor primitív és sértő véleményekre (próbálkozva a taburombolással is), ráadásul a magyar hozzászólásokat lefordította szlovák nyelvre. A szlovák műsorokban kiválóan szerepelt, de ez még mindig nem mentség az elszalasztott lehetőségekre! MKP és Híd Pont a két párt és szavazóik viszonyában volt felfedezhető a legtöbb pozitívum. Bárdos nem ekézte a Hidat túl kritikusan, se a Népi Platform jelöltjét, Pavol Hrušovskýt.

Bugárék sem folytattak ellenkampányt, bár Bárdos jelöltségének bejelentését kételkedve fogadták. Majd a szavazás napján láss csodát: Bárdos Gyula választóinak majd felét a Híd-szimpatizánsok adták! Mindez azonban több kérdést is felvet. Az MKP a sajátjaiból csak ennyit tudott mobilizálni? A Híd a passzivitásával ássa a saját sírját? A Bárdos által kommunikált összefogás megvalósult a szavazók körében: de elég-e mindez a két párt várva-várt közeledéséhez és az egyesüléshez? A magyar államfőjelölt kihúzta pártját az eddigi szürkeségből a médiában, ezt egyértelműen tükrözik az MKP közvélemény-kutatási eredményei (5-6 százalék) is. A Híd talán eddigi legnagyobb hibáját követte el Hrušovský támogatásával és a kampánybeli teljesítményével – meglátjuk, mennyire lesz tartós hatása. Bárdos Gyula jelöltsége fontos volt a szlovákiai magyarok politikai kultúrájának és társadalomfejlődésének szempontjából, ám hatását csak az elkövetkező évek alapján ítélhetjük meg. Mindenesetre a pozitív vízióval, de kicsit esetlen kampánnyal megmutatta: érdemes vállalni önmagunkat, átértelmezni az eddigi helyzetünket, megnyílni, közvetlennek lenni és élni a kihasználatlan lehetőségeinkkel. Mindenekfölött megmutatta, hogy sikerült az összefogás felé megindítania a szlovákiai magyarságot. Ugyan egy fecske nem csinál nyarat – de arra sarkallhat másokat!

közélet

13


> Illúziók nélkül

/ Földváry István

Jóváhagyta az orosz Duma a Krími Köztársaság Oroszországhoz való csatlakozását. A lépés a félsziget Oroszországhoz csatolásáról szóló előzetes szerződéstervezet Vlagyimir Putyin és az orosz Alkotmánybíróság általi elfogadása után immár nem nevezhető meglepetésnek.

A félsziget lakossága az oroszbarát helyi hatóságok által rendezett népszavazáson egyértelműen az orosz csatlakozás mellett foglalt állást. S hogy mindez a nemzetközi jogba ütközik? Moszkvában nem sok

mindenkit érdekel. A történelmi tapasztalatok szerint az orosz külpolitikát nem befolyásolja a szakadár területek de iure elfogadottsága, ha de facto az orosz hadsereg felügyelete alatt találhatóak. Újfent bebizonyosodott, hogy a nagyhatalmak egyezségei nyomán meghúzott határok sérthetetlenségének az elve abban a pillanatban illúzióvá válik, amint a szükséges katonai potenciállal rendelkező fél meggondolja magát. Az Európai Unió mindeközben végleg elveszti a reálpolitikával kapcsolatos maradék érzékét. Ha volt valami, ami miatt Oroszország valóban aggódhatott, az az Unió gazdasági és a NATO katonai válaszlépései voltak. Jelenleg annyit tudunk, hogy az Unió nem ismeri el a Krím-félsziget orosz annektálását. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a dél-oszét államot sem

14

közélet

ismerte el, majd néhány év elteltével feledésbe merültek a grúz konfliktus kényelmetlen eseményei. A biznisz ment tovább… Az Unió csak gazdaságilag nagy, ugyanakkor a tagállamok különböző érdekei miatt külpolitikailag megosztott, katonailag pedig gyakorlatilag egy nem létező tömörülés. Ráadásul az Európát katonailag (is) látványosan feladó Obama-adminisztráció olyan hatalmi vákuumot teremtett, amelyet jelen állás szerint Puytin nem fél kihasználni. A válasz mindeddig elmaradt, az EU néhány személy vízumtilalmán kívül egyelőre nem szankcionálja Oroszországot. Az üzleti kapcsolatok túlságosan mélyek, csak német oldalról közel hétezer vállalat tevékenykedik Oroszországban, de a szlovák export öt százaléka is a keleti országba áramlik. Nem véletlen, hogy Angela Merkel csak a konfliktus további bővülése esetén lát lehetőséget gazdasági válaszlépések alkalmazására. A NATO pedig az Egyesült Államok és az EU vezető államának számító Németország határozott fellépése nélkül nem képvisel

igazi katonai potenciált és holmi távoli félsziget miatt nem kíván háborúzni. Putyin lépései nem azért aggasztóak, mert nemzetközi jogba ütköznek vagy nem tartják tiszteletben a határok sérthetetlenségét. Megtette ezt már más nagyhatalom is, a többi komoly politikai szereplő diszkrét hallgatása mellett. Mi, közép-európai polgárok azonban a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg a túlzó orosz befolyás hátrányos következményeit. A Nagy Pétertől eredő orosz birodalmi mentalitás soha sem hozott semmi jót nekünk, annál inkább többszörös katonai megszállásban, az önállósodási és demokratizálódási kísérletek folyamatos akadályozásában teljesedett ki. Oroszország nem hatódik meg a diplomáciai szólamoktól. Amennyiben nem áll vele szemben megfelelő harci potenciál vagy hatékonyan alkalmazható gazdasági büntetőerő, akkor minden adandó alkalommal kizárólag a saját belátása szerint cselekszik. És nyugalmat kívánó kárpátaljai magyarok érdekeiről akkor még nem is beszéltünk.


KIVEL SZOMSZÉDOS OROSZORSZÁG?

AKIVEL AKAR.

közélet

15


> Nyelvek és diplomák / Czímer Gábor Az utóbbi időszak örvendetes fejleménye, hogy a Szlovákiában kiadott diplomákra angol nyelven is rákerül, hogy milyen végzettséget is hivatott igazolni az oklevél.

Egész Európa az ilyen dokumentumok egységesítésére törekszik. Ennek természetesen gyakorlati haszna is van, nem kell többé a külföldi képzések megkezdésekor a hivatalos fordítóirodák kálváriájának stációit végigjárni (reméljük legalábbis). Szerencsére az egyre szélesebb körű szlovákiai magyar felsőoktatási rendszerben sincs ez máshogy. Pozsony, Nyitra, Komárom, Besztercebánya és Eperjes városok egyetemein évről évre egyre több olyan diplomás végez, akinek a képzettsége valamilyen módon kapcsolódik a magyar nyelvhez és kultúrához. Legyenek ezek a fiatalok friss hungarológusok, magyar nyelv és irodalom tanárok vagy szlovák—magyar tolmácsok, a diplomájukon angolul is szerepel, hogy milyen mesterség gyakorlására kaptak immár hivatalosan felhatalmazást. Bennem az a kérdés merült fel, hogy magyarul vajon miért nem szerepel a diplomán mindaz, ami szlovákul és immáron angolul is rajta van?! A józan ész egyből egy másik kérdés megfogalmazására is készteti az embert: vajon rajta kell, hogy legyen magyarul? Mert ha szlovákul mindenki ért, angolul meg aztán pláne, egy világútlevelet kaptunk a kezünkbe a legkülönbözőbb országok munkaerőpiacára. Lényeges-e ekkor, hogy magyarul is rajta szerepeljen, hogy magyar nyelv és irodalom tanár? Ez utóbbi kérdésre egyértelmű válaszom van: igen, lényeges. Mégpedig a magyar nyelv státusza szempontjából lenne fontos, hogy az egyetemi képzés legfontosabb dokumentumán, a diplomán a magyar

16

közélet

nyelv is helyet kapjon. Legfőképpen akkor van ez így, ha magyar nyelvre vagy kultúrára irányul a felsőfokú képzés, arról nem is beszélve, ha az adott felsőoktatási intézmény az egyetlen szlovákiai magyar egyetem szerepét kívánja betölteni. A magyar nyelvünkön keresztül sokszor és sokan rúgtak bele közösségünkbe. Jusson eszünkbe a nyelvtörvény vagy az a mizéria, hogy egy településnek jelenleg tilos felírnia a magyar nevét a saját vasútállomására. Ezek mind olyan jelenségek, amelyek a magyar nyelvet státuszánál fogva egyfajta másodrendűségbe kényszerítik. Ezzel pedig az a baj, hogy senki sem szeret másodrendű lenni. Így vagy úgy tesz ellene. Az egyik út sajnos az, hogy vannak, akik úgy döntenek, egyszerűen az elsőrendűbbnek beállított oldalra állnak. A gyermeküket szlovák iskolába adják, a szlovák mintát igyekeznek követni, magyarán: asszimilálódnak. Mindezt szépen láttuk is a 2011-es népszámlálás adataiban. Pontosan a magyar nyelv státuszának emelésében játszana igazán fontos szerepet az, ha végre az egyetemi okleveleken ott szerepelne az is, hogy „magyar nyelv és irodalom tanár”, vagy az, hogy „magyar—szlovák tolmács”. Egy kicsit éreznénk, hogy nyelvünk nem egy szégyelnivaló dolog, egész biztosan lefaragna valamit az átkos másodrendű állapotból. Ha ez így van, és ebben biztos vagyok, akkor visszatérve az első kérdéshez: miért nincs egy magyar szó sem a kérdéses diplomákon? Kinek a felelőssége, hogy nincs? Először is mindannyiunk felelőssége, hiszen léteznie


kell annak a természetes igénynek, hogy nyelvünket egyenrangú helyen szeretnénk látni a szlovák nyelvvel. Egyenrangúnak a boltokban, a vasútállomáson, a reklámokban és a diplomákon is. Másrészt a közvetlen felelősség az intézményeket, vagyis az egyetemeket terheli. A szlovák törvények ugyanis lehetővé teszik, hogy az oklevelet magyarul is kiadják (a főiskolákról szóló 131/2002 sz. többször módosított törvény 68/5 §-a). Természetesen az is lehetséges, hogy a diákok kérjék egyetemüktől, hogy egy-egy esetben magyar nyelven is állítsák ki diplomájukat. Azt gondolom azonban, hogy a diákok felelőssége ebben az esetben közvetett kell maradjon, vagyis az általános felelősségen túl nem a hallgatók feladata arról gondoskodni, hogy a végre magyar nyelv is megjelenjen egy ilyen fontosságú dokumentumon. Hiszen ha ez így lenne és egy-egy diák személyes kérelmén múlna ez a két- (pontosabban három-) nyelvűség, akkor az mindig esetleges maradna. Folyton attól

függene, hogy van-e egy-két diák, akinek fontos közösségének jövője és magyar diploma kiadását is kérvényezi. Ezzel azonban pont a státusz emelése, a hivatalos egyenrangúság nem valósulna meg. Mindezért én úgy gondolom, az egyetemek – pontosabban a magyar képzést nyújtó intézmények – erkölcsi kötelessége a magyar nyelv mihamarabbi használata az okleveleken. Még akkor is, ha ez éppen „politikailag” kellemetlen. Elképzelhető, hogy a szlovák fél nem fogad kitörő örömmel egy olyan intézkedést, amelynek nyomán a hivatalos dokumentumokra rákerül a magyar nyelv is. A dékánoknak és a rektoroknak ennek ellenére jogában áll megtenni egy ilyen lépést. A végső kérdés tehát az marad: az egyetemek és karok vezetői meg merik-e hozni ezt az intézkedést, ami rövid távon biztos ellenállásba ütközik, de hosszú távon közösségünk jövőjének építéséhez egy elengedhetetlen elem? Az erkölcsi felelősség rajtuk van!

közélet

17


Esterházy János, egy szlovákiai magyar politikus, aki a német megszállás alatt zsidók, csehek és szlovákok százainak segített a szökésben, a mai napig háborús bűnös Szlovákiában. Prágai sírján olvasható: “A magyar nemzeti kisebbség parlamenti képviselője Prágában és Pozsonyban. 12 évet szenvedett börtönökben, hitéért és népéért meghalt Mírovban.”

> Esterházy-foszlányok Esterházy János az egyik legmegosztóbb személyiség Közép-Európa történetében. Egy zavaros történelmi és politikai korszak hőse, bűnöse, vesztese és áldozata. Másként ítéli meg őt a szlovák, lengyel és magyar történelmi emlékezet. Ahhoz, hogy az egyes nézőpontok közeledjenek egymás felé, hogy Esterházy életének, munkásságának és személyének megítélése ha nem is egységes, de kevésbé ellentétes legyen, fontos az egymással szemben álló nézetek közt egyfajta párbeszéd kialakítása. Ennek egyik fontos lépését tette meg az „Esterházy

18

közélet

Jánosról a közép-európai dialógus jegyében” c. konferencia, amelynek a Juhász Gyula Ifjúsági Klub is társ�szervezője volt. A közép-európaiság szempontjából megkerülhetetlen a téma, hiszen nem oly régi történelmünk egyik kulcsfontosságú alakjáról van szó. A konferencián felszólaltak magyar, szlovák, cseh és lengyel szakemberek, akik különböző nézőpontokból mutatták be Esterházy János személyét. A ténylegesen színvonalas előadásokból kiemelném a lengyel Arkadiusz Adamczyk (Jan Kochanowsky Egyetem) előadását.

/ Kelemen András Adamczyk beszámolt Józef Beck törekvéseiről, aki a Közép-Európa jövőjét az itt élő nemzetek kölcsönös megértésében látta. Beck munkássága során éppen Esterházy Jánosban talált társra, aki hasonló távlatokban gondolkodott, egy erős és együttműködésre képes Közép-Európában, amely képes ellenállni az egyre nagyobb német nyomásnak. Szarka László (MTA) és Molnár Imre (magyar Külügyminisztérium) előadásukban egyrészt arról beszéltek, hogy hogyan bukott el Esterházy dél-szlovákiai autonómiakoncepciója, másrészt arról, hogy


milyen közvetítő szerepe volt Esterházynak a szlovák és magyar parlament között. Hiszen Esterházy képviselte a szlovák parlamentben a Szlovákiában ragadt magyarokat, azokat, akik nem az I. bécsi döntés által vis�szacsatolt területeken éltek. Ugyanakkor Esterházy az 1938. november 11-én Kassára bevonuló Horthy Miklóstól azt kéri, hogy biztosítsa a visszacsatolt területen élő, nem magyar nemzetiségek (elsősorban szlovák és ruszin lakosság) boldogulását és mindennemű fejlődését. Ondrej Podolec (Szlovák Nemzeti Emlékezet Intézet, Comenius Egyetem) azonban ugyanennél a pontnál kiemelte Esterházy szerepét Szlovákia megcsonkításában és felrója neki, hogy üdvözli a Kassára belovagló magyar kormányzót. A konferencián itt érződött először az ellentét Esterházy személyének megítélésében. A második pont, ahol szintén a két történeleminterpretálás nézett szembe egymással, az Esterházy zsidókhoz való hozzáállása.

Amellett, hogy voltak antiszemita kijelentései, Esterházy volt a szlovák parlamentben az egyetlen, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. A szlovák történelem azt mondja, hogy csupán tartózkodott a szavazástól, hogy később ebből politikai tőkét tudjon kovácsolni, míg a magyar történelem erre úgy emlékszik, hogy nemmel szavazott. Történt ez akkor, amikor még kézfeltétellel jelezték a képviselők, hogy egyetértenek-e vagy sem. Esterházy egyedüliként nem tette fel a kezét. Ekkor, vagyis a 68/1942-es törvény megszavazásánál kijelentette: „Mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény, és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.” A konferencia második szekcióját követő vitában felszólalt Lebovits Imre (holokauszt

túlélő), aki felháborodásának és a szlovák kormánnyal való egyet nem értésének adott hangot. Elmondása szerint nem érti, hogy hogyan lehet egy olyan embert, aki zsidók százainak segített a deportálások elől Magyarországra menekülni, a mai napig háborús bűnösként számon tartani. Akit bővebben érdekelne, a konferencia szinte teljes egészében megtekinthető a magyar interaktív televízió honlapján. A konferencia egy remek lépés volt az felé, hogy Esterházy elfoglalja méltó helyét Közép-Európa emlékezetében, másrészt rámutatott arra, hogy mennyire szükség van szlovák-magyar vonalon az efféle párbeszédekre. Hiszen Esterházy sorsa mutatja, hogy milyen módon lehet két nemzetet szembeállítani, holott igazi ellentét a két nemzet között sohasem volt. Az ellenségeskedés és szembeállítás mindig egy szűk réteg számára hasznos (politikai), és azok számára, akik ezt a rendszert kiszolgálják.

közélet

19


> Nyelv, hatalom, villamos / Havran Kati Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret, szeret, nem szeret – zakatol a villamos, amint nekifut a hideg reggelnek. A szerelvény belső terének hangulatát a munkába és iskolába igyekvő reggeli zsúfoltság jellemzi.

Velem szemben rövidnadrágos-szandálos fiú búj az újságja mögé, épphogy csak a szandálos rövidnadrágja és a feje búbja látszik ki a papírlapok mögül. Jobbra tőle joviális mosolyú, enyhén kopaszodó, negyvenes, fekete zakós üzletember foglal helyet, aki felelősségteljes tekinteteket lövöldöz maga köré, és rendszeres időközönként végigsimít az ölében fekvő aktatáskáján, mintha csak vastag bankókötegeket rejtegetne a fekete bőr. Megcsikordulnak a fékek, a villamos megáll, és bökdösődni kezdenek a leszállni készülő és továbbutazni kívánó utasok. A velem szemben ülő rövidnadrágos fiú összehajtja az újságját és leugrik. Amint megüresedett a hely, az ablakon láthatóvá válik a sárga cédula, amit már an�nyiszor, de annyiszor olvastam…

A VILLAMOSSZERELVÉNY RONGÁLÁSA EMELI A JEGYÁRAT! AMENNYIBEN TANÚJA A VÁROSI TÖMEGKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT BIRTOKA RONGÁLÁSÁNAK, HÍVJA A 150-ES VAGY A 155-ÖS SZÁMOT. A fekete zakós, aktatáskás férfi rám vet egy magabiztos félmosolyt, a villamos pedig nekiszalad a belvárosnak. A nyelv és a hatalom viszonyának kérdése az 1970-es évektől foglalkoztatja a nyugati

20

kultúra

társadalmakból származó társadalom- és nyelvtudósokat. Elméletük szerint ma a hatalom jelen van mindenhol, viszont más megközelítésből kell kezelni, mint a néhány száz évvel ezelőtti társadalmak esetében. Szerintük ugyanis ma a hatalom nem egy felülről-lefelé stratégia elvén működik, tehát nem tekinthető egy egysíkú hierarchikus rendszernek, amely fenyítéssel bírja az ellenszegülőket arra, hogy fogadjanak szót, hanem egy nagyon bonyolult kapcsolatrendszer szövevénye, amely meghatározza a társadalmi, kulturális és politikai életünk megannyi különböző aspektusát. Manapság a hatalom nem a büntetés lehetőségének előrevetítésével biztosítja pozícióját, hanem sokkal fondorlatosabb módszert alkalmaz: a társadalmon belül kialakít egy értékrendet, és kieszközli, hogy ez az értékrend beépüljön az alanyok személyiségébe. Norman Fairclough szerint, aki a problémát a nyelv perspektívájából vizsgálja, a nyelv ezen a ponton válik a hatalom eszközévé. Vegyünk egy egyszerű példát. Fairclough például óriási hangsúlyt helyez arra, hogy egy hírszerkesztő hogyan fogalmazza meg annak a cikknek a címét, amely a vállalat dolgozóinak leépítéséről hivatott beszámolni. Más megfogalmazni a címet úgy, hogy Több ezer ember maradt munka nélkül, mint hogy A vállalatvezetőség több ezer embert


bocsátott el. Miközben az első mondat pusztán magáról a történésről tájékoztat, a második cím egyben azt is sugallja, hogy a történtek bizonyos személyek cselekedeteinek a következménye. Míg az első cím neutrális tényként ábrázolja a hírt, egy olyan eseményként, amiért senki nem felelős közvetlenül, a második mondat arra is utal, hogy ki az, aki felelősségre vonható a történtekért. Fairclough szerint tehát nem kevés múlik a hírszerkesztő döntésén, milyen formában írja meg a címet. Az író ugyanis mindig egy „ideális” olvasót szólít meg, akiből tudatosan váltja ki a kívánt hatást. Fairclough szerint ez a faktor kimondottan hangsúlyos azoknál a műfajoknál, ahol az olvasó/hallgató emocionális reakciójára alapoz a szerző – amelyeknek a média, a reklámok és a propaganda a legszemléltetőbb példái. A gondolat, hogy az ember személyisége manipulálható a nyelvvel, már a huszadik század első felében sokakat foglalkoztatott. Például Orwellt. Emlékeztek az Ezerkilencszáznyolcvannégyre? A regénybeli abszurd társadalom egy mesterséges nyelvet használ, az Újbeszélt, amely az angolon alapul, de megnyirbált szókincse és leegyszerűsített nyelvtana van. A totalitárius rendszer arra törekszik, hogy eltüntesse a nyelv árnyalatait – azzal a megfontolással, hogy ha valamit nem lehet szavakba önteni, akkor azt

gondolni is lehetetlen. Az emberek így egy ideológia által irányított üres szerkezetekké válnak, akik nem képesek önálló gondolatokra azon felül, amit a rendszer diktál. Ma persze nem minden tudós fogadja el azt az elméletet, hogy az ember személyisége pusztán egy „szociális konstrukció”, amelyet a társadalmi folyamatok hoznak létre és formálnak tovább. Fairclough teóriája például a kritikus szemléletre is fókuszál. A nyelvhasználat kritikus megközelítése szerinte két fontos pontból áll: először is azokat a módszereket kell tudni felismerni, amelyek tudatosan irányulnak az olvasóra/hallgatóra, ezután pedig az ezek mögött rejlő szociális indokok megállapításával foglalkozik. ...zakatol a villamos, és próbálok nem koncentrálni a sárgára és elkerülni a joviális mosolyt… EMELI A JEGYÁRAT… emeli a jegyárat, drágább lesz a bérlet, többet fogsz fizetni, lehet hogy a másfélszeresét, sőt a dupláját, hogyan fogod így fizetni a lakást, meg a… HÍVJA A 150-ES… ha nem akarsz a dupláját fizetni, hívnod kell, megmondani, köpni, besúgni… de én nem köpök… nem szeret, nem szeret, nem szeret, nem szeret – zakatolja a villamos, és már tudom, hogy a joviális gesztusok alatt nem bankók hevernek a fekete aktatáskában, hanem összevagdalt emberi testrészek, ahova én is én is én is...

kultúra

21


> Rambo, aki átviszi a szerelmet / hannah hack 1957-ben Nagy László feltett egy sokakat elgondolkodtató kérdést: Ki viszi át a szerelmet? 2014 februárjában Boldizsár Péter egyértelműen megválaszolta: John Rambo. Méghozzá Gáti Oszkár tolmácsolásában.

A 28 éves Boldizsár Péter a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett, animátor szakon. Első alászinkronizálós videóját még iskolai feladatként készítette, amiben Hannibal Lecter, ahogy azt már megszokhattuk, Sinkó László hangján mesélt, nem másról, mint a Csodaszarvasról, az ettől nem is kicsit meglepett Jody Fosternek. Úgy gondolom, ezek után egy szava sem lehet Mr. Lecternek, amiért olyan gyakran aggatják rá a pszichopata jelzőt. Az egyetem elvégzése után Boldizsár Péter idén újra elővette a már gyakorlott módszerét. Nem sokkal Bálint-nap előtt úgy hajította a Rambo által elszavalt Nagy László verset a magyar „kultúrmédia” hullámzó tengerébe, mint kutyák elé a maradékot. Ahogy az várható volt, a közvélemény pillanatok alatt darabokra tépte a hirtelen jött népszerűségnek örvendő jelenséget. Egyes kommentelők a MOME-s, “apuci pénzéből menőző” fiatalt látták meg az alkotóban,

22

kultúra

másoknak az szúrt szemet, hogy a hang nem hajszálpontosan illeszkedik a képhez. A negatív hangvételű vélemények közül személyes kedvencem a mixonline.hu újságírójának félmondata: “bóvlivá silányít remekműveket, gagyit kínál vele a világháló ócskapiacán.” Hát jó… Persze vannak szép számmal, akik dícsérő szavakkal méltatják az új őrületet. Boldi kedvenc kommentjei közé azok tartoznak, amelyekből kiderül, hogy videói hatására emberek százai veszik le újra a polcról a már régen ott porosodó köteteket. Bár saját bevallása szerint sosem volt rajongója a költészetnek, amióta belefogott a projektbe, versrészletekkel a fejében kel és fekszik. Arra a kérdésre, hogy a videók csupán a poén vagy esetleg a művészet kategóriába sorolandóak, még bizony maga az alkotó sem tudja pontosan a választ. Saját bevallása szerint, először csak önnön szórakoztatására készítette a rövidfilmeket, és továbbra sem nagyon


szeretné őket túlgondolni. Ami engem illet, a színvonalas filmezést és a költészetet is egyaránt művészetnek tartom. Bár sosem voltam eminens diák, főleg ami a matek órákat illeti, de ha a művészetet összeadom a művészettel, pozitív eredményt kapok. Persze vétójogot biztosítok Neked is, kedves Olvasó! Boldizsár Peti munkája terjed, mint az influenza. Nincs ellenszer, az internetnek köszönhetően mindenkihez eljut: Boldi törzshelyén a csaposhoz, aki ingyen sörrel kedveskedik neki, de az irodalom tanárokhoz is az iskolák falai közé. Ha az interaktív táblák, a táblagépek és az e-könyvek eszközei lehetnek a 21. század oktatásának, miért ne tanulhatnák meg a lurkók a YouTube előtt ülve Juhász Gyula Milyen volt c. versét úgy, ahogy azt éppenséggel Al Pacino szavalja, és nem kell órák hosszat a szöveggyűjtemények felett görnyedniük. Kellemeset a hasznossal. Az “ilyet még nem láttál”, az “ én ezt nem hiszem el”, és a “viccelsz *******” kategóriába Stallonén, Al Pacinón, és Hopkinson kívül már lassan fél Hollywood beletartozik. Samuel L. Jackson Karinthy Frigyes Nem

mondhatom el senkinek c. versével, a Blöff sztárja, Alan Ford a magyar romantika “sikersztorijával”, a Huszttal, de újabban George Clooney is versmondó babérokra tört egy kortárs költőnő, Boross Teréz Zárolt emlékezet c. költeményével. Pánikra semmi ok, az őrületnek közel sincs vége! Boldizsár Péter megígérte: készül még hasonló videó. A következő “áldozat” jővőbeli tervei szerint Dörner György lesz, de azt még nem árulta el, vajon Eddie Murphy, Bruce Willis vagy Michael Douglas bőrébe bújtatja majd a Magyarország Érdemes Színész-díjas művészt. Dörner azonban még várat magára. „Nem árt, ha most lesz egy kis szünet, mert nem akarom, hogy megrühelljék az emberek. Idegesítő lehet egy idő után, ha folyton egy valakit látsz a középpontban” – nyilatkozta az index.hu-nak az alkotó. Egy biztos, Boldizsár Peti kezében ott az időzített bomba, és talán csak pillanatok kérdése, hogy ledobja a magyar média és kultúra zavaros állóvizébe. Az infókért köszi a 444-nek és az index.hu-nak

A videókat megnézhetitek Boldizsár Péter YouTube csatornáján, valamint friss és biztos infókat a “Nem is így volt – Magyar versek amerikai filmekre” c. Facebook oldalon találtok.

kultúra

23


/ Pion István

Költő, szlemmer. Első kötete „Atlasz bírja” címmel 2013-ban jelent meg a Helikon kiadónál.

> Nyugtató

24

kultúra

Atlasz bírja, ne aggódj, nélküled is, és bírják az újépítésű lakópark kis szemei, és bírják a lakások tartópillérei, és bírják a szomszédban a gyerekek, és bírják a tükörben az anyukák, és bírják a hipszterek meg a turulképűek, és bírják a Weismüllerek meg a Kolompárok, és bírják a finnek, az észtek, a mordvinok, a manysik, a hantik, a lappok, és bírják a keresztek, a simák, a kettősek meg a horgosak, és bírják a csillagok, a simák, a sárgák meg a vörösek, és bírják a halak a tóban, és bírják a kristályok a hóban, és bírják a morfémák a szóban, és bírják a belek a lóban, és bírják a versek, a regények, a drámák, és bírják a stricik, az urak, a kurvák, a dámák, és bírják a Mancik, a Marcik, a Marik, a Matyik, a makik, a Majkák, és főleg a nüonok, a pionok, a szubatomi részecskék, azok nagyon bírják, szóval Atlasz bírja, ne aggódj, nélküled is, és bírja odakint a fagyos tundra forró sivatagában Bear Grylls, és bírja a Chicago Bulls, a Los Angeles Kings és a New York Yankees, és bírja a májam, és bírja a méhem, és bírja a csajom, hogy ma nem szültem mégsem, és bírja anyám, és bírja apám, és bírja a sarki közértben a barna banán, és bírja Jamaica, Jordánia, Jemen meg Japán, és bírja Erdős Virág, és bírja a virágos erdő, és bírja Pöltenberg Ernő, és bírja mind a 13 világ, és bírja az elmúlt nyolc év, igaz, már ideje volt elmúlnia, és bírja az elmúlt huszonkettő, de a huszonkettő az csapda, és bírja Radnóti, és bírja a Lager Haydenau meg Abda, és bírja Obama, és bírja Osama, és bírja az Országházon a kupola, és bírja István, és bírja Koppány, és bírja a szőnyeg szélin a foszlány, és bírja Pozsony, Munkács, Kolozsvár és Szabadka, és bírja az Isten, és bírja a Szentlélek, és bírja a Jézuska, Atlasz bírja, nem aggódom, nélkülem is


> Mi a slam? A slam a köztünk fennálló szubjektív kapcsolat, amikor elég ha kimondom, hogy ez az egész szukcesszív, nem biztos hogy mindenki rögtön kapcsol, de igazából itt bárki tapsolhat. Hogy nem a szájalás, hanem a szájíz ami számít, hogy nem biztos hogy jó az a szókapcsolat ami ámít, mert hát magamat méla tagnak beállítván, szép szavakat szállítván, bármikor pár hitvány másodpercig elhitetem veled azt is, hogy van mondat amiben nincs is állítmány, ide persze simán jöhetne az is, hogy Sztálin születési helye . . . Sztálingrád. A slam nem a hangom, nem is a hangom színe, hanem a hangom súlya, a hangszálaim pedig a nem létező gitárom összes húrja. A slam szembesít, de nevettet, lelkesít és feledtet A slam a mosoly a szád szélén, és olykor a sírás az orcád mélyén A slam az amikor először érzel és csak utána gondolkodsz amikor reméled még nem, de már az első szavamnál pontozol A slam olyan mint az évvégi bizid, mindenki kíváncsi rá, csak már TE nem. A slam amikor végre pár percem, hogy veled legyek, mert máskor ez már nem megy A slam az amikor végre egy tab-on böngészel, amikor legalább terjedelemben emlegetnek egy lapon Örkénnyel a slam amikor jogtalanul vádoltok önzéssel, mert bár enyém a szó, de én megosztom, s nem a Facebookon, se nem a Twitteren, hogy meglegyen a kellő mennyiségű repost-om, mert nekem a share az, amikor slammelek a Rév-ben a pultnál, amikor elég ha egy valaki odafigyel, az se baj ha az én vagyok, amikor magammal hitetem el, hogy már csak egy sör, és már itt sem vagyok, de amikor Veled hitetem el, akkor együtt sörözünk, ez 100 % cyberfree, alig várom hogy netközelebb találkozzunk. Mert nekem EZ a slam.

/ Lencsés tamás kultúra

25


> Ágybetétek, matracok Ágybetétek, matracok. Zaklatottan hallgatok metróajtó csattogó dallamot. Minden angyal borzasztó, ki itt hagyott. Vágyba vésett műanyag. Fásult, fésült emberek. Szilonzacskós neglizsé, mi hű maradt, hóban, éjjel testetek, mi hempereg. Tengerekbe ömlenek a csöpp szemek. Hamuba sült hintaszéket hintenek acél kezek. Ütnek sebhelyeket jégnyelvekre, véletlen lett reggelekbe, fegyverek.

> Hajnali hajbavalók Hajnali hajbavalókat lógat a Hold. Kata hűlt helye, ülj bele, betakar mindent a hótakaró.

26

/ Baranyovics Borisz

> Stelázsi

Lassan, csöndben körbefon a homokóra köldökén, a tömpe-tompa, szolga fény lassan görbén körbeér. Megfogja tágra nyílt szemét, kinyitja véle ablakot. Hurcolva régi rongyait – avítt kacat, poros szemét. Megfonja ősz hajszálait, csépeli véle abrakot. Harcolva ócska dolgain feszíti görbe szárnyait. Kapar fagyott galambokat. Arcáról eltűnt már a pír, tapéta fal. Papír tapírt erkélyen morzsol, hajtogat. Üres, halott falombokat töri a szürke-sárga szél. A füst, a homok, a sár beszél. Stelázsi mélye fojtogat.

Hétfő koraszép jégkaparásos étcsokoládé. Tépetten repdes a szárnyvég, az árnyékban várnám, hogy pillangó száll rám.

Ott van a régi meggybefőtt, penész emészti romjait, hogy érzi csonka napjait a kis kukac ki benne főtt?

Hóvihart hegytetőn állom, ölelve zubbonyba zárom törékeny tested, az álom, s a pőre bőröd.

Bimbózó, tavaszi kerteket álmodik dunsztos arca. Málló pókháló takarja az ősz és sánta gyermeket.

Kipurult arany az arc, ne érje bánat, ne marja könny, és ne sértse karc.

És lassan, csöndben körbefon a homokóra köldökén, a tömpe-tompa, szolga fény lassan görbén körbeér.

kultúra


1.

2.

Ahol én lakom, ott terepszínű a madarak hangja, saját maguktól -jobbra élveznek olykor ismerős arcokra. Szállnak magasba, de a torkuk beleszakad, -beleszakad a csendes szivárványba. Ahol én lakom, ott önző érdek lett a képviselet, Függetlenül attól, hogy az érdek már rég a két népviselet. Ahol én lakom, ott nem él a honvágy. Ahol én lakom,ott egyre több a szemétben turkáló, olcsón választott „hitelkormány” -ahol én lakom, ott haldoklik egy ország! Ahol én lakom, ott sérült állatok lelkét savazza egy hetente változó térképfoszlány méretaránya. Ahol én lakom, ott a jelen még nem feledtette a múltat, Ahol én lakom, ott még luxus a jövő, s a holnap az napsütést halogat. Ahol én lakom, ott találsz még betont a kátyú alján, örökbefogadott idegen szobrokat, Ahol én lakom, ott adószagú és steril a bankokra köpött kirakat. Ahol én lakom, ott egyre gyérebb a „táblakék” felirat! Ahol én lakom, ott a park a vadnyugat, Ahol én lakom, ott a vakság az alkonyat. Ahol én lakom, ott tetszhalottként lehetsz holtversenyben örök második, Ahol én lakom, ott a többség kmindig ellened álmodik. Ahol én lakom, ott maradhatsz még elvétett állomás egy sín nélküli vonaton. Ahol én lakom, ott egy határvonallal eltakart lábnyom lett az otthonom...

Csodáltalak homályosan mindig, Elvetemülten , némán, majd gyanakvón, Mint morajló büdös pestis, Kompromisszumra képes, olykor megalkuvón.

/ laboda róbert

Iszapra dölyfös átkokat szórva, Hitetlenül bátran viaskodva, De mégis hinni akarva benned , majd halottnak találva Téged, -Titokban azt akarva , s tovább azt elfelejtve letakarva. Tárgytalanná válni egy alanyi ragozásba. Igazat remélni a sok hazugságba, sorozatgyilkos vízesés felett fészket rakva, Örökké árnyként háttérbe szorulva, Puha ,gömbölyű matracba kapaszkodva, Ezt szeretném .Tudod? Érezni magam kissé megcsalatva, Mert ha hagynám értéktelenné deformálnál, S így már akkor elvesztettél , mikor még meg sem találtál. Mi maradt nekem?A szabad akaratomSzabad akarat hullámzó nyugágya folyik eltépett ereimbe, S Te nem segítesz , csak taszítasz magadtól saját fenekembe. Mint ólomkatona lomha,korcs testemmel futnék utánad, de mégis eltelít az utálat, Amit irántad táplál e savanyú mézízű borpárlat, Mely olyan erős, hogy nehezékként tartja maga felett azokat a fákat, Amiket Te savanyítasz ecetes völgyedbe …-Te érzéketlen állat.

kultúra

27


> Gondoltam jelentem... Jelentem, hogy fáradok, hogy álmok nélkül álmodok, s hogy a láthatatlanért lázongok, Pedig nem! Csak füst vagyok az erdőtűz utánVihartól félve párolgok. Gondoltam jelentem, hogy szépek a Novemberi rügyek, szépek, hisz azért halnak majd, mert igazán éltek. Nem kell velük a Telet átvészelnem, -csak gondoltam jelentem. Azt is jelentem, hogy bírja még a gerinctelen, és büszkén jelentget a jellemtelen, Kacag a szomszéd, hisz lopja a lehetetlent, S közben nyáladzik, mert fedhetetlen. Még azt is jelentem, hogy drágább lett a piacon az üzletből leemelt áru!!! A budapesti állatkertben jelentik: szenved a Bengáli tigris, Mivel nem fehérmájú, mint a kocsikulcsok árnyékában a megtépett leányok, Gondoltam jelentem, hogy tőlük, s értük hányok... A rajzfilmekben többen véreznek el, mint Sztálin alatt-bár azt sem jelentették, nekem jelenteni kéne? Aztán még a demokráciát öldöklő besúgó lennék, a bolsevikok kéme... De miért ne gondolhatnám azt ,hogy jelenteni kéne? Hagyjuk..csak gondoltam jelentem... Jelentem , hogy egyre több az alfahím, Hogy egyre kevesebb vízzel fogy több Ibalgin, Meg egyre több lélekbúvár gondolja, hogy a párduc rózsaszín. . Gondolom jelentéktelen, nincs jellemrajzlap.. Csak gondoltam jelentem...

/ laboda róbert

28

kultúra


> Guy Fawkes a börtön az az, hogy lövésem sincs, mi van ott, és milyen bekerülni oda egy 50 cent klip szerint ott bikinis csajok táncolnak és mindenkinek aranyból van a foga a börtön az az, hogy stohl bucinak 10 hónap, neked négy év hogy higgyél az igazságban, a szolgáltatásban meg végképp a börtön az az, hogy Columbo simán rájön, csak a műsoridő kedvéért szívat de legalább nem bohóckodik, hogy NCIS, add a fanszőröd, megmondom ki vagy a börtön az az, hogy Johnny Cash azt mondja, ez a folsom prison, vagy mi ez? hogy ő 10 éve halottan is tökösebb, mint az antifitnessclub vagy a hooligans a börtön az aki először üt, aztán másodszor is, aztán kérdez, hátha tévedett hogy út nincs, de szappanokkal van kirakva végig, mert egy nagy tusoló előtted az életed a börtön az az, hogy ha nyílnak a völgyben a pillangókések, a barna nadrágod vedd át hogy a 2Pac grafitti lett, a Snoop meg ribanc – doggy style tolja a david guettát a börtön az olyan, mint egy építkezés, van falazás, meszelés, fúrás és tégla a börtön, az a vv zsófi – hogy gyúrna belőle fasírtot a Hannibal Lecter még ma a börtön az olyan, hogy egy hr-es csimpánz eszközt használ: egy táblára mutogat egy bottal, hogy fogd be, mert épp kifogás van, és amúgy is elégedetlen a motiváltságoddal a börtön az az, hogy mind benne vagyunk, valaki betolt minket, hogy all-in hogy fészbukposztokkal gyógyítanak rákot, aztán beteggelnek egy énkicsipónin a börtön az olyan majdnem, mint negyven után, hogy már nem fröccsön élsz, hanem tonikon, a lelked egy titokban bevert dzsinn, az életed meg csak sörbe kevert porkávé, nem unikum a házasság is tényleg olyan lehet mint a börtön, hogy csak ülsz a pizsamában, és néha kivered a börtön az egy világító festmény, rá van írva, hogy „Jézus szereti a frankhiteleseket” a börtön az olyan, hogy nem annyira okos, de roppant büszke a történelmére börtön az, hogy kapunk majd egy medvét, hogy ihassunk vele az előbőrére börtön lesz, amíg nem ozzy osbourne a miniszterelnök, a szövegírója meg dopeman a börtön az egy őszinte pillanat, szóval az összes sznob megcsókolhatja a seggem. a börtön az olyan, hogy lövésem sincs, van aki beszélőre vár, én olvasókra, nekem is van egy börtönöm, a sötétben meztelenül sokat beszélgetek vele róla a börtön az börtön az börtön az börtön – magamnak magam trójai faló hogy annyi kilátásom van, mint egy békának a józsefattila szobor talpa alól én tényleg nem tudom, én szabadságra vártam, hogy majd az tűnik ki a lila ködből - de úgy látszik, az még nem szabadság, hogy semmit nem tudok a börtönökről.

Költő, szlemmer. Első kötete „Dalok a magasföldszintről” 2010-ben jelent meg a L’Harmattan kiadónál, másik kötete “polaroidok” címmel 2013-ban jelent meg a helicon gondozásában.

/ Simon Márton

kultúra

29


> Alma Mater Irodalmi Pályázat 2014 Az Alma Mater irodalmi pályázatot hirdet önálló kötettel nem rendelkező, magyar anyanyelvű szerzők részére, tematikai megkötés nélkül, az alábbi kategóriákban: - líra - próza (max. 10 000 karakter)

Beküldési határidő: 2013. május 31. Cím: alma.palyazat@gmail.com A művek fejlécében kérjük feltüntetni a szerző pontos címét, elérhetőségét. Egy szerző, egy kategóriában, csak egy művel pályázhat.

Az értékelésről az alábbi zsűri gondoskodik: - Murányi Sándor Olivér (író, székely szamuráj) - Szalay Zoltán (író, főszerkesztő – Irodalmi Szemle) - Szászi Zoltán (író, költő, publicista)

Díjak mindkét kategóriában:

1

Gombaszögi Nyári Tábor jegy, könyvcsomag, az Alma Mater különdíja

Könyvcsomag 2 Könyvcsomag 3

Mindkét kategória első három helyezettjének művei megjelentetésre kerülnek egy későbbi Alma Mater kiadványban.

Eredményhirdetés: 2014. július 1. Díjkiosztó: 2014. Július 15-20. (Gombaszögi Nyári Tábor, Krasznahorka)

30

kultúra


> Csehreményi

Jól figyeljen, Antoine! Ha néha bele-belebámulunk Cseh Tamás és Bereményi Géza közös szerzeményeinek tükrébe, nem mindig ves�szük észre magunkat. Pedig a dalok rólunk is szólnak.

Igaz, a fejünk felett lobogó lobogó már egy ideje nem rubinpiros...

Ezeknek a daloknak még mindig van illatuk. Hogy is mondjam el? Szagoljon csak bele a levegőbe, kedves Antoine!

Micsoda útjaink vannak nekünk is! Volt egy-két este. Emlékszik? Nikotintól sárga ujjakkal vertük le az asztalról poharunk, mely megrepedt, borunk kifolyt. Ne tegyen úgy, kedves Antoine, mintha még sosem kortyolgatott volna habzó cseh sört az IC étkezőkocsijában! Talán annak régen más íze volt?

„Csehreményiék“ alkotásainak hallgatása közben nemcsak az ötvenes évek szűrt levegője vág kupán bennünket, nem csupán a 74-es év nyirkos ágyneműinek szemérmes illata bódít sejtelmesen, hanem belevegyül az egész 21. század. Az ócska cipőt annak idején vastagon lepte a kommunista diktatúra sara, lássuk be viszont, hogy manapság is bűzlik a brüsszeli kaptafa által készült lábbelink. Ne bámuljon bambán, kedves Antoine! A tánc megmaradt, csupán más vezeti lépteink. Homály fedi el az utat, mi mégis járjuk – továbbra is – a hosszú tangót (A tangó divat!) régi kelet-európai éttermünkben.

Ezeknek a daloknak még mindig van ízük. Kóstoljon csak bele, kedves Antoine!

Ezeknek a daloknak még mindig van fényük. Ugye látja, ugye érzi, kedves Antoine? Bár már egyre kevésbé vagyunk hajlamosan meglátni, észrevenni ezt a fényt. Itt az új tavasz lángja, melegít, mi télikabátunkat mégis magunkon hagyjuk. Idebent gyertya, odakint éjszaka. Ezeknek a daloknak még mindig van hangjuk. Füleljen egy kicsit, kedves Antoine!

/Kaszmán Zoltán

Jön. A. Vo. Nat. Jön. A. Vo. Nat. A villamos (vagy akár a krakkói gyors) ismét megérkezik, ablakaiból újra meg újra integetnek felénk elkallódott Évák, Marik, Irének. Lehet, elszakadt ingük, de higgye el, kedves Antoine, élnek még a régi lányok – valahol –, és emlékeztetnek bennünket a kő alatt rejtőzködő gyerekkorra. Lám, sok dolog ugyanaz maradt. Mégis. Azt mondja meg, Antoine, mi az, hogy változás? Változás: Útraválik belőlünk a jobbik részünk. Változás: Többé már nem hordjuk apa kalapját. Változás: Elkoptak fehér ingeink. Változás: Bassza meg, eszembe jutottál. És már a vodka sem 32 forint. Változás: Ha valami korcsosul. Változás: Nem tudunk túlélők lenni. Változás: Ha már alig tudunk magyarul. És ahogy magukat nézem, kedves Antoine, egyik sem betonkemény... Változás.

kultúra

31


> árulás Biztosan vertél át már valakit, ha másban nem is, társasjátékban igen. Végül is az élet is egy társasjáték, és valakik gyanúsan sok hatost dobnak. De mi van akkor, ha ez a legjobb barátod? Lehet-e egyáltalán legjobb barátnak nevezni azt, akit átversz? Hisz en ha tényleg az lenne, egyértelműen nem vernéd át. Ha pedig igazán jó barát lennél, meg sem fordulna a fejedben megbántani a barátod.

32

kultúra


/ varga bianka

Tavaly egy táborban azt a feladatot kaptuk a dráma csoportban, hogy találjunk ki egy jelenetet Árulás címmel, majd játsszuk el. Fél óra ötletelés, gyakorlás után mindenki kilépett a képzeletbeli színpadra, és eljátszotta az árulást. Mindenkinek mást jelentett. Valakit a barátnője árult el azzal, hogy egy olyan lánnyal barátkozott, akivel az a bizonyos személy nem szeretett volna. Valakit a munkahelyén árultak el azzal, hogy az esélyét az előléptetésére egy rossz pletykával úgy tüntettek el, mint én – ha ideges vagyok – a csokit. Mi egy drogos lány történetét mutattuk be, aki elárulva érzi magát, mert a szülei már külső segítséget hívtak a függősége segítségére. A Komáromi Jókai Színházban, mint minden rendes sztoriban, épp egy szerelmi háromszög (ön)árulását láthatja a néző. Vajon az ember hogy süllyedhet az önmaga által alkotott szarban ennyire mélyre? Nem szeretem az igazságtalanságot, nem szeretem az átverést, nem szeretem az árulást. Undorító egy emberi tulajdonság.

A darabot nézve pont ez az undor kapkodott a maga a sztori által alkotott tükör láttán. Az igazságot, hogy mi igenis ilyenek vagyunk. Vagy lehetünk. Emma és Jerry két átlagos, olyan ember, akit nap mint nap láthatunk az utcán. Egy nő, aki a rossz házasságból pont a férje legjobb barátjával lép félre. Egy átlagos, amolyan „mindenki ismer egy ilyen embert” barát, aki a barátság szent kötelékének fontosságát hirdetve leszarja azt. Kikészültem. Kikészültem a titkos szerelmespár, csak Emma monológjaitól. Ez a nő saját magával beszélte meg a dolgokat, amíg Jerry ült és nézett! Emberek, senki nem vette észre?! Közben ugrálunk az időben, látjuk ki kit ver át, a szálak hogyan bogozódnak, a szenvedély hogyan kap lángra, majd milyen hirtelen elalszik. Nem bírtam ki. Volt bennem valamiféle bűntudat a gondolataikért. Az érzéketlen érzelmeikért. A cseledeteikért. Ki érti ezt? Egy biztos: az Árulás egy olyan darab, amit nem ajánlok olyannak, aki olyan, mint én, hogy a Szörny Rt.-n elsírja magát.

kultúra

33


> az idei oscar - a díjazott filmek Selfie és pizza, tündérruhás Ellen Degeneres, Jennifer Lawrence-t pedig ismét elgáncsolta a saját ruhája – az Oscar-gála után ez a massza szakadt az internet nyakába, ami egyébként felrobbant DiCaprio szívének szilánkjaitól. De mi a helyzet a díjazottakkal? Megérdemelték az aranyszobrokat? Kezdjük a Gravitációval, ami nem szégyellt besöpörni hét Oscart innovatív történetmesélésével. Cselekmény szempontjából elég nehéz értékelni, hiszen a forgatókönyv egy bő lére eresztett SMS üzenetben elférne. A film különlegessége abban rejlik, hogy a 3D technika itt nem öncélú maszturbálás, tényleg szerves része a történetnek.

34

kultúra

Az üzenete elég banális, a karakterek kidolgozatlanok és a dialógusok sem váltják meg a világot. A Gravitáció az első lépés a technika és a látványosság újfajta alkalmazásában, bár még gyermeteg és kiforratlan, de van benne spiritusz. Könnyen lehet, hogy ez lesz a titkos fegyver, ami kisegíti majd a moziipart a katyvaszból. Az idei év legjobb filmje a 12 év rabszolgaság lett, ami büszkén roskadozik a lelkiismeretfurdalást okozó faktorok súlyos terhe alatt. Szinte lehetetlen végignézni anélkül, hogy be ne húzd a nyakad vagy takard el a szemed. Korbácsok, sebhelyek, alázások és agresszió kövezték ki az aranyszobrocskához

/ nagy kitti

vezető biztos utat. Alapvetően tetszett a film, de nem hagyott bennem olyan mély nyomot, mint azt a készítők komponálták. Talán azért, mert minden másodpercén éreztem, hogy az év legjobb filmét nézem. A felhozatalból a Mielőtt meghaltamra voltam a leginkább kíváncsi. Elszánt DiCaprio szurkolóként azzal a szándékkal ültem le megnézni, hogy magamban csendesen elítélem Matthew McConaughey minden vásznon töltött percét, mivel a neve számomra még ma is olyan roppant erős filmekkel hozható összefüggésbe, mint a Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt. Tervem csúfosan megbukott, és szembe


kellett néznem saját előítéleteimmel. McConaughey gyönyörűen hozta az ostoba bunkót és az elszánt harcost is, de még a köztes fázisok is undorítóan jól álltak neki. Bár a film alapvetően egy komoly és valós problémát jár körül, az emberi történet fogott meg inkább. Jared és Matthew párosa romantikus filmeket megszégyenítő kémiával működött a vásznon. A legjobb színésznőért járó díjat idén Cate Blanchett zsebelte be a Blue Jasminért. A film nem ragadott magával igazán. Nem tudtam azonosulni a kitartott, gazdag főhősnővel, bár voltak pillanatok, amik őszintén megmosolyogtattak. Szórakoztató kis darab, ha másért nem, hát Cate játékáért megéri megnézni. Az arca

félelmetesen alakul át büszkéből tébolyodottá. A legjobb forgatókönyv díját A nő érdemelte ki, joggal. Eredeti, megindító, elgondolkodtató. Egy romantikus film akkor tud működni, ha magad is kicsit beleszeretsz a két félbe. Itt ez működik, mégpedig nem is akárhogy. Legyen akármilyen bizarr a szerelmi történet, magával ragad, és a végére már Te is olyan kevéssé érted az elválás okát, mint maga a főhős. A Jégvarázs is legalább olyan tuti befutó volt az animációs filmek, mint a 12 év rabszolgaság a játékfilmek között. Bár sose dobáltam citrommal Disney-t, mert a hősnőik irracionálisak, XS-es méretűek és hozzámennek az első potenciális férjjelölthöz, akit eléjük sodor a szél, most

virtuálisan is megemelem a kalapom a stúdió merészsége előtt. A cselekmény mozgatórugója itt ugyanis nem a potenciális hímválasztás, hanem a testvéri szeretet. Csak szuperlatívuszokban tudok írni a film reformjairól. A konfliktust az a „hagyomány” váltja ki, hogy a fiatal naíva hozzá akar menni egy herceghez, akit egy napja ismer. Ezért nemcsak mindenki ostobának tartja, de kifogyhatatlan humorforrásként használják. A hősnőt nem a szerelmes csók és a magas szőke menti meg, hanem önmaga és a testvére iránt érzett szeretete. Amellett, hogy a Disney nyíltan kineveti a saját hagyományait, elég tökös ahhoz, hogy új, modern példaképeket alkosson. Bravó!

kultúra

35


> Többszörösen megrágott csont A feldolgozások egy zeneszámnak az eredeti előadójától eltérő zenész által újragondolt verziója. A hangsúly az eltérő szón van, hiszen egyszerűen csak új változatnak hívjuk azt, ha az eredeti előadó belepiszkál picit egyik szerzeményébe. A feldolgozás lehet olyan, amit ugyanazon a nyelven adnak elő, új hangszereléssel, esetleg korlátozott számú új zenei részek hozzáadásával, de lehet egy dal eltérő nyelvű új változata is. Ezek a feldolgozások legtöbb esetben a régi jó slágerek „felújításáról” szólnak, hogy a fiatalabb generációk is megismerhessék őket, valamint azért is, hogy egy finom csontot többször is lerághassunk. A kezdetek kezdetén a Billboard magazin készített zenei rangsorokat, toplistákat, melyből az is kiderülhetett, hogy jó pár esetben egyes dalok feldolgozásai híresebbek lettek az eredetinél. Ha példát kellene felhozni, én Bob Dylant emelném ki, akinek számos más előadó kölcsönvette dalait, legfőképpen a mindenki által ismert Knock, knock, knockin’ on Heavens Door-t. Számtalan poptörténeti mérföldkőről kiderült már számunkra, hogy Bob Dylan írta valójában, na így járt ez a dal is. Szinte nem is zenész az, aki ne dolgozta volna fel Eric Claptontól Avril Lavigne-ig, de akik konkrétan gigaslágert csináltak belőle maguknak, az mégis csak a Guns N’ Roses volt. De fontos megemlíteni Marylin Mansont is, aki összelopkodta a Eurythmics Sweat

36

cuvée

Dreamsét, a Depeche Mode Personal Jesusét, vagy a Soft Cell Tainded Love-ját (amit a Soft Cell Gloria Jonestól nyúlt le). Természetesen a saját rock–metál stílusával indázta be, de a veleje mégsem változott. Azt is meglepődve tudatosítottam, hogy a country zene nemes atyja, Johnny Cash Hurt című száma valójában egy Nine Inch Nails-feldolgozás. Hogy mik vannak... Somebody that I used to know… Kinek mi jut erről eszébe? Nekem speciel a Walk off the Earth, bocsi Gotye! A szóban forgó zenekart alkotó öt kanadai egy gitáron játszós videoklipjét 2012-ben egyre többen kezdték el posztolni a Facebookon. Nos igen, csakhogy eredetileg ez nem az ő számuk, hanem Gotye-jé. Ez a kreatív videó hatalmas zenei tehetséggel fűszerezve négy hónap alatt 127 millió megtekintést eredményezett, ezzel megalapozva a banda hírnevét. Szóval nem is kell új dalt kreálni, elég ha a jól bevált slágereket kreatívan tálaljuk? Egy biztos a WOTE nagyon jól csinálja azt, amit, hisz minden egyes dalfeldolgozásuk osztatlan sikert arat a világhálón és a koncerteken. Rajtuk kívül világszerte rengeteg neten terjedő formáció van, akik dalfeldolgozásokból tartják fenn magukat, mint például a The Chordettes, The Gregory Brothers, Irma, de még sorolhatnám napestig. Természetesen Magyarországon is vannak neves zenészek, akik feldolgozásokból élnek.


Adott egy dal, és adott a dal teremtője. Aztán adott az, aki feldolgozta… majd azok, akik újból feldolgozták.

Legnagyobb ilyen bandának talán a Budapest Bár mondható. A zenekart eredetileg a kávéházi cigányzene frissítése céljával hozták létre. 2007 hajnalán a zenekar maga köré szervezte a magyar rockzene egy pár jelentős alakját (Németh Juci, Rutkai Bori, Kiss Tibor, Lovasi András, Szűcs Krisztián). Örökzöld táncdalokat, filmslágereket, kuplékat adnak elő újszerűen, kiváló ízléssel, kifinomult cigányzenei háttérrel. Hasonló továbbá a Csík zenekar is, akik a népdalok mellett kortárs magyar zenekarok (pl. Kispál és a Borz, Quimby) dalait dolgozzák fel a saját stílusukba bújtatva. A zöldfülűek táborát a Záhony Unplugged Project erősíti. A formáció ötletes, néha meghökkentő feldolgozásokkal és szokatlan hangszereléssel kápráztat el bennünket. Az eredeti számok átdolgozása 2007 hajnalán nagyon nagy sikernek örvendett, a YouTube-on is tombolt a feldolgozós láz. A hatalmas sikeren felbuzdulva a ZUP picit túllépett a feldolgozásokon, és saját dalokat is elkezdett írni, idén már a második nagylemez érkezése várható. De a magyar zene is kapós a külföldi zenei piacon. Például egyik büszkeségünk, a

Gyöngyhajú lány a Scorpions nevezetű formáció szócsövén keresztül vált még híresebbé tengeren innen és túl. Legutóbb pedig arra lehettünk figyelmesek, hogy Diplo feldogozta Zalatnay Cini Adj egy percet című 1974-es dalát. Hogy mikre bukkannak még mindig a külföldi zenészek az antikváriumokban kutatva, hihetetlen! Szóval: középiskolás zenekarok, fel a fejjel! Mindenki dalfeldolgozással kezdi pályafutását, csak van, aki kinövi – és van, aki nem.

/ Bodnár Eszter

cuvée

37


> Che pólót viselek, de nem tudom, miért

/ Sztankó Annamária

A fiatal argentinok legalább bevallják. Che Guevara képmásán ugyanis nemzedékek nőttek fel úgy, hogy valójában az igazi arcát, sőt még a köré fonott idealizált mítoszt sem ismerték igazán, csak magát a lázadást szimbolizáló ikont.

Az argentin marxista forradalmár, Che Guevara alakja a popkultúrában szinte kiirthatatlan. Che arca vis�szaköszön a vallásban, a filmekben, a sorozatokban, a zenében, a sajtóban, a turizmusban, a reklámok rendre feldolgozzák, sőt még a divat világába is beszivárgott. Pedig politikai megítélése a mai napig ellentmondásos: van, aki humanista forradalmárt lát benne, mások forrófejű politikai kalandort, néhányan pedig egyszerűen hidegvérű tömeggyilkosnak tekintik. A legbizarabb azonban, hogy arcképét sokan olyan szimbólumokkal tartják egyenértékűnek, mint a Mona Lisa vagy Jézus képmása.

38

cuvée

Az eredeti A „Comandante” ott virít a pólókon, posztereken, egérpadon, kulcstartón, baseballsapkán, de azt bezzeg már kevesen tudják, mit is látnak valójában. Az eredeti képet 1960. március 5-én készítette Alberto Korda Havannában a Kolumbusz temetőnél tartott gyászszertartáson, ahol az előző napi hajókatasztrófa halottjai előtt tették tiszteletüket befolyásos vezetők és forradalmárok. A Revolución napilap számára készített felvétel végül csak néhány kisebb publikációban jelent meg, hét éven keresztül viszonylag ismeretlen maradt, ám az alkotó műterme falán becses helyet kapott, barátai

és vendégei pedig mind kaptak belőle egy-egy példányt. Egy ír művész, Jim Fitzpatrick, aki szintén kapott egy másolatot, ebből készítette el festményét, ami a pop art művészet egyik fontos darabja lett. „Még emlékszem rá, mintha ma is látnám, a keresőben keretezve az arckifejezését. Még mindig megdöbbent a hatása... erőteljesen megrázott” – nyilatkozta Korda a kép készültének pillanatáról. A kép végül az 1968-as diákmozgalmak zászlójára került, innentől kezdve pedig nem volt megállás. Che személyi kultusza halálának harmincadik évfordulóján, 1997-ben érte ismét egyik csúcspontját. Ekkor rengeteg könyv, életrajz látott róla napvilágot. Beindult a profi sztárcsináló gépezet: az „Egy motoros naplója” c. könyv megjelenése után nem sokat váratott magára a belőle készült film sem. Mert menő Közben a Korda által készített arckép egyenesen divatszimbólummá vált. A kínai kommunizmussal bátran szembeszálló hongkongi törvényhozó, Lung Kvok-Hung


éppúgy viselte, mint a magyar vidéki szocialista polgármester, aki guevarás pólóban jelent meg egy május elsejei ünnepségen. De olyan hírességek is büszkén hordták magukon Che arcképét, mint a futballsztár Thierry Henry vagy Maradona, aki történetesen magára tetováltatta, José Luis Montoya, egy drogellenes osztag mexikói vezetője egy piros-fekete fejkendőt visel nap mint nap, Carlos Santana pedig a színpadon jelent meg ches pólóban. A kép messze túlnőtte az egykori forradal¬márt, még a világvállalatok is kiaknázták a benne rejlő lehetőséget. A Nike például kicserélte a svájci sapkán lévő vörös csillagot saját emblémájára, piacra került a Magnum

Cherry Guevara névvel egy meggyes íze¬sítésű jégkrém, Madonna Cheként pózolt American Life című CD-jének borítóján, Gisele Bündchen Che-bikiniben feszített a kifutón, Louis Vuitton pedig 4500 dolláros Che Guevará-s táskát dobott a piacra. 2000ben Korda még pert is indított a Smirnoff chilis vodkájának reklámja miatt, amit Che sarló-kalapácsos képével hirdettek úgy, hogy a sarlót egy paprikára cserélték. A fotós az ellen emelte fel szavát, hogy a soha nem alkoholizáló Che Guevarával italt hirdetnek. Persze nem mindenki örül, hogy ekkora kultusz övezi a Comandantét, Che lánya legalábbis biztosan nem. „Apám szelleme forog a sírjában” – nyilatkozta a Guardiannek

Che Guevara legidősebb lánya. „Zavarba ejtő ez az egész. Nem szabadna vodkán vagy fürdőruhán ábrázolni azt, aki a kapitalista kizsákmányolás ellen küzdött és életét áldozta az eszméiért” – mondta Alieda az angol lapnak. A Cheről készült utolsó fotó kevésbé vált híressé, végső foglyulejtői ugyanis gondosan lefényké¬pez¬ték a halott gerillát. A kép csalódásukra elsősorban nem halálának bizonyítéka lett, hanem sokan Jézus Krisztus reneszánsz kori ábrázolásaival állították párhuzamba. „A mítosz ereje nagyobb, mint a politika vagy az ideológia ereje, még a történelem kegyetlen sodrásánál is erősebb” – írja Jorge Castaneda. Igaza lehet.

cuvée

39


> Megérteni Helmut Newtont / Vass tímea Apja azt jósolta a 15 éves Helmut Newtonnak, hogy nincstelenül, a csatornában végzi. Ma már tudjuk, hogy ő volt a 20. század második felének legjelentősebb fotográfusa és azt is, hogy az tette őt elismert és gazdag művésszé, amitől édesapja féltette őt.

Hobbijai: A nők és a fotográfia A fiatal Helmutot csak a sport, a nők és a fotográfia érdekelték. Nem volt jó tanuló és annak ellenére, hogy versenyszerűen úszott, mégsem szeretett volna hivatásos úszó lenni. 16 évesen befejezte tanulmányait és 18 éves koráig az elismert berlini fotográfus, Yva tanítványa lett. Yva divatot, portrékat, aktokat fényképezett és nemcsak művészként, de nőként is elbűvölte az ifjú Helmutot. A fiú már ekkor elhatározta, hogy híres divatfotós lesz és a legnagyobb divatmagazinoknak fog dolgozni. Szerelmüknek a második világháború vetett véget. Yva koncentrációs táborba került és a fiatal Helmut a világháború elől egy Kínába tartó hajón menekült el Németországból. Kína helyett végül a fiú Szingapúrban kötött ki. A Singapore Straits Times fényképésze volt, de két hét után szakmai hozzá nem értése miatt elbocsátották. Ezután megismerkedett Josette-tel. A gazdag, idős hölgy a társaságért cserébe felkarolta őt és stúdiót bérelt a fiatal, jóképű Helmutnak. Saját bevallása szerint stúdiójában akkor még alig fordult meg kliens. Érezte, hogy tovább kell lépnie, így elbúcsúzott szingapúri kényelmes életétől és öt évre beállt az ausztrál hadseregbe. Leszerelés után ausztrál állampolgárságot kapott és egy apró fotóstúdiót nyitott. Itt fotózta első címlapját és itt fotózott először a világhírű Vogue ausztrál kiadásának. Imádta a nőket. Stúdiójában rengeteg fiatal modell és színésznő fordult meg. Egy fotózás alkalmával ismerkedett meg June-nal, a fiatal színésznővel. June első pillantásra

40

cuvée

beleszeretett a művészbe és bár Helmut kezdetektől fogva azt hangoztatta, hogy ő csak a második lehet az életében, hamarosan összeházasodtak és Helmut 2004-es haláláig elválaszthatatlanok voltak. June óriási megértéssel kezelte férje szenvedélyét. Vele volt karrierje hajnalán és karrierje csúcsán is. Gyakran kérdezték tőle, hogy tud ezzel a perverz szörnyeteggel együtt élni. Erre ő mosolyogva azt válaszolta, hogy akkor kezdene el aggódni, ha férje egy nap halott virágokat fényképezne. Inspirációi: Pornográfia, szado-mazo, magyar mesterek. Helmut nem túlzott, amikor azt ígérte June-nak, hogy csak a második lesz életében és azok sem túloztak, akik Helmutot perverz szörnyetegnek gondolták a fotói miatt. Művészetét a legkülönfélébb provokatív források és érdeklődési körök inspirálták. Olyan mélyen belevitte a vulgarizmust és a szexet a divatfotográfiáiba, amennyire azt a megrendelők megengedték neki. És minél elismertebb fotográfus lett, kliensei annál szabadabb kezet adtak neki. Hatott rá saját bevallása szerint például a „Housewives in Bondage” magazin. Munkássága ismerői valószínűleg ezen egy cseppet sem csodálkoznak, hisz a szado-mazo utalások gyakoriak voltak képein. A gyermek Helmut rengeteget maszturbált. Szülei orvoshoz is vitték őt állítólagos „betegsége” miatt és azzal próbálták őt elrettenteni, hogy a maszturbálás szem alatti karikákat okoz. Hogy ez hatással volt-e szokásaira azt


cuvée

41


nem tudni, de későbbi képein emiatt a karikás női szemeket több helyen is alkalmazza. Gyakran utalt úszó karrierjére is, előszeretettel használta az úszómedence motívumot és modelljeit is gyakran öltöztette testre simuló úszódresszekbe. A 90-es évekig még a modelljei is olyan testfelépítésűek voltak képein, mint a „tipikus NDK-s úszónők”. Nagyon magasak, széles vállúak és nagy mellűek. Viccesen néha kamionsofőrhöz is hasonlította őket, bár ennek a jelzőnek a topmodell Cindy Crawford valószínűleg nem örült volna. A modellek amazon szerepben voltak a képeken és a nőies kecsesség mellett mindig volt egy harcias elem a gesztusaikban. Például gyakran úgy tartották a kezüket, mint a cowboyok, akik bármelyik pillanatban előránthatják a fegyvert övtáskájukból. A 30-as évek ünnepelt művészei is hatottak rá. Brassai (Halász Gyula), Moholy- Nagy László és Alexander Rodchenko voltak inspirációjának legfőbb forrásai. A geometrikus formákat, a kontrasztokat hozzájuk hasonlóan alkalmazta. Olyannyira feszegette a pornográfia és a jóízlés közti határvonalat, hogy még egy pornófilmet is rendezett, amit végül csak egy alkalommal vetítettek le, egy múzeumban. Saját bevallása szerint sosem tanult meg stúdióvakukkal dolgozni és a fényképek retusáláshoz sem értett. A leggyakrabban egy egyszerű, 35 mm-es filmes géppel dolgozott, amivel a legtöbb amatőr fényképész is fényképez. A díszletet sem bonyolította túl, általában egy előre berendezett szállodai szobában, vagy a szabad ég alatt valahol a lakásához közel fotózott. Valami olyan külső helyszínen, ami mellett naponta elment. Ráadásul legszívesebben nem is professzionális modellekkel dolgozott, hanem inkább kezdőkkel. Képei titka tehát nem a különleges technikai hozzáértésben, vagy a drága felszerelésben volt, hanem egyedi látásmódjában. Rengeteg időt szentelt a fényképek előkészítésének. Játszott a nézővel, annak kíváncsiságával és türelmével. Jegyzetelt, rajzolt, komponált. Tudta, hogy a szexre mindenki kíváncsi és azt is

42

cuvée

tudta, hogy ha kellő eleganciával van tálalva, akkor a pornót pikáns erotikaként kezelik. Azt gondolta, hogy egy jó divatfotó mindenre hasonlít, csak divatfotóra nem. Lehet az olyan, mint egy filmkocka, olyan, mint egy paparazzi fotó, vagy akár olyan is, mint egy röntgenfelvétel. Mindegy mire hasonlít, a lényeg hogy ne tűnjön divatfotónak. Környezete Valószínűleg a 2. Világháború előli menekülés, szerettei halála és a családja szétszéledése a világban egyaránt hatással voltak arra, hogy Helmut Newton nem ragaszkodott egy országhoz vagy házhoz sem. Szabad volt. Mindig oda költözött, ami a számításainak a leginkább megfelelt. Németországból Szingapúrba, Szingapúrból Ausztráliába, Ausztráliából Londonba majd Párizsba költözött. Amikor Párizsban már bevétele 70%-át be kellett fizetnie adóként, átköltözött Monte Carlóba. Los Angelesben is lakott. Folyékonyan beszélt angolul, németül, franciául. Mindezt az 50-es években - azaz 40 évvel azelőtt, hogy Derrida megfogalmazta volna a kozmopolita szó modern értelmét. A világ legtöbb magas presztízsű divatlapjának fotózott párhuzamosan. Dolgozott a Vogue francia, német, amerikai, olasz, angol kiadásainak, az Elle-nek, Marie-Claire-nek, Playboynak. Mivel egyszerre több országban dolgozott, így mindenhol „frissek és újak” voltak a képei. Rengeteg nemzetközi díjjal tüntették ki munkásságát. 2004-ben, 84 évesen autóbalesetben húnyt el. A művész képlete A fotóművész halála után minden tette ös�szeáll egy értelmes egészben. Értjük, miért fotózott Bulgari ékszereket csirkével, értjük rajongását a párizsi örömlányokért és utólag megértjük feleségét is. Értjük felesége szerelmét és már látjuk, hogy nem is volt szörnyeteg. Sőt. Mostanra értjük meg igazán, hogy egy kifinomult ízlésű művészzseni volt. Mindent értünk.


> Válni, nem válni?

/ Reczai Lilla

Mi az, hogy normális család? Mit értünk tulajdonképpen ez alatt a ,,normális” alatt? Apuka, anyuka, gyerek, illetve gyerekek. Igen, ez az ideális család fogalma. De miért van az, hogy manapság minden második ember válni akar?

Talán rájött a két fél, hogy mégsem egymásnak teremtődtek, vagy már nem biztosak az érzéseikben, nem találják a helyüket egymás mellett... Nos, lehetséges, ugyanakkor nagyon veszélyes egy gyerekre nézve. Amikor a partnerek egy bizonyos együtt töltött idő után ráeszmélnek, mégsem jó ez így, és ekkor válnak el útjaik, még azt mondom, belefér. Ámde ha már örök hűséget fogadtak, sőt gyermeket is nevelnek, ennél a pontnál sokkal kritikusabban nézem a dolgokat. Egy kisgyereknek szüksége van apára és anyára egyaránt. Kell valaki, akire felnézhet, akire támaszkodhat, akiben megbízhat és akinek a génjeit továbbadja majd. Olyan társadalmi közösségre, amely először természetszerűleg a kicsi családi körben alakul ki a számára. Hiszen a szülők azok, akiktől jóformán mindent megtanul, amire aztán később szüksége lehet. Ha nincs ez a biztonságérzete, akkor teljes

mértékben megzavarodik az elméje. A belső világa valamilyen szinten átkonvertálódik, mint egy gépnek, és nem fogja tudni eldönteni, mi is történik vele valójában. Nem is a válás, a válás körülményei viselik őt meg. ,,Nekem két apukám van.” Hallhattam legutóbb ezt a kijelentést (vagy hasonlót) egy óvodás kislány/kisfiú szájából, akinek a szülei elváltak, és az anya már talált is magának egy következő férjjelöltet. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogyan kéne szólítani az új választott apát/anyát. Nem mindig jön ösztönből, sőt inkább csak elbizonytalanítja a gyereket. Egy következő eset: ,,Az anyu azért ment el tőlünk, mert már nem szeret.” A szülők kritikus pillanatokban próbálják jobb színben feltüntetni a helyzetet, mint ahogy az valójában kinéz, de az volna a legcélszerűbb, ha elmondanák a gyereknek az igazságot. Elültetnek egy bizonytalan bogarat a gyerek fejében, és ő azt hiszi, hogy

minden az ő hibája, miatta ment el az anya/apa, mert ő rosszat csinált. Ilyenkor biztosítani kéne a gyereket arról, hogy ő nem tehet semmiről. Nagyon sokféleképpen dolgozhatja fel egy kisgyerek a válás szituációját. Egyszerűen beletörődik, esetleg tombol, lelki segítségre szorul (pszichológus), de egy mindenképpen bizonyos: már nem lesz a régi. Ami még elképzelhető reakció: az agresszivitás, vagyis a gyermek nagyon érzékennyé válik, ezért úgy érzi, mindenkitől meg kell védenie magát. Ez talán a legnehezebben kezelhető mind közül. Előbb talán át kell gondolni cselekedeteinket, mielőtt olyat teszünk, amit később nem akarunk vagy megbánunk. Próbáljuk meg először megjavítani a dolgokat magunk körül, mert ezzel kevesebbet ártunk azoknak, akiket szeretünk. Egy gyermeki lelket sokkal könnyebb lerombolni, mint ahogy azt gondoljuk.

cuvée

43


Vannak bizonyos körök ismerkedés közben, amelyeket nem lehet átugrani. Például az ember foglalkozására, tanulmányaira vonatkozó kérdéseket. Szeretném ilyenkor azt mondani, hogy fagylaltárus vagyok. Vagy művirágkötő. Vagy topolyafa egy bábelőadáson. Fogadni mernék, hogy mindenki csak bólintana és megjegyezné, milyen jó, hogy már kitavaszodott. Most azonban azt próbálom meg összefoglalni, mi történik, ha bevallom: pszichológiát hallgatok.

> Leanalizálsz? Nos, háromféle forgatókönyvet sikerült megkülönböztetnem. Van, aki megörül – Tééényleg? Én is azt akartam tanulni! – lelkesedik, és feltesz néhány kérdést a felvételik nehézségét, évfolyamok létszámát, magolni való definíciók men�nyiségét illetően. Van, aki úgy véli, maga is konyít eleget ehhez a szakterülethez, csakis saját tájékozottsága folytán, és azonnal el is kezdi fitogtatni ismereteit vagy vitát kezdeményez egy populáris elmélet sekélyen

44

cuvée

értelmezett alaptételei mentén. Általában rövid úton nyugtázza is, hogy a pszichológia áltudomány, és mint olyan: felesleges. Észre sem veszi, hogy eközben mennyi előítéletet zúdított szakirányomra, és ezzel együtt: rám. És a harmadik? Kikerekedett szemek, két lépés hátrálás. Bizonytalanul megfogalmazott kérdés: „És akkor... te most engem... leanalizálsz?” Ugyanez pepitában a „Juj!, akkor neked inkább nem mondok semmit, mert a lelkembe

/ Vica látsz.”, vagy a „Beszélgetek veled kicsit, és mondd meg, hogy ki vagyok!” Noha ismétlődő helyzetekről van szó, amelyeket az ember hajlamos megunni, mégis fontosnak tartom ezeket a reakciókat. Azt mutatják, mit gondol és mit tud a pszichológiáról a társadalomnak az a része, amely a pszi (Ψ) jelről nem a Československá Psychologie periodikumra asszociál. Ezekből a beszélgetésekből tudom meg, mi szűrődik ki az egyetemek, rendelők és


tanácsadók ajtaján arról a tudományágról, amelynek tárgya nem távoli földrészeken, nem évszázadok vagy fényévek távolságában, hanem mindannyiunk legsajátabb történetében, valóságában és álmaiban, örömeiben és fájdalmaiban, terveiben és félelmeiben rejtőzik. Ezek alapján a beszélgetések alapján sejtem meg, mit gondolhat a pszichológusról esetleges kliense (vagy annak anyja, testvére, gyereke, élettársa, szomszédja), amikor bekopogtat vagy amikor éppen nem kopogtat be hozzá. Mivel a pszichológia alkalmazási területe igen széles (és ez így van rendjén, hiszen mindenhez köze van, amit az ember csinál vagy ami az emberrel történik), sok általánosabb, „definíciómagolós” tantárgy is bekerül a tantervbe. Kevesen tudják azt is, hogy a filmekből jól ismert terapeuták (gondoljunk akár a körben ülős, akár a kanapé mellett hümmögő jelenetekre) nem egyetemekről, hanem egy-egy terápiás szakirány képviselői által felügyelt

módszerspecifikus képzésből kerülnek ki. Vagyis a végzős vagy diplomás pszichológus (vagy közeli szakágak hallgatója) választ egyet a neki szimpatikus terápiás irányzatokból, és ha megfelel a felvételi követelményeknek, további négy-öt év képzés után nevezheti magát terapeutának. A valóságban azonban ez még sokkal bonyolultabb. Minden országnak külön szabályai vannak ugyanis arra vonatkozóan, hogy mikor írhatjuk végre a névjegykártyánkra: pszichoterapeuta. És akkor nem is analizálok? Dehogynem. Mint ahogy mindenki más. A környezetünk elemzése létfenntartásunk elengedhetetlen része. Könnyen túlélte volna fajunkat a kardfogú tigris, ha nem tudnánk értelmezni a körülöttünk lévő világot. A Sherlock Holmes-típusú, visszakézből történő személyiségelemzések azonban – bár rendkívül látványosak – a valóságban elég kevéssé kivitelezhetőek (szerencsére). Amellett pedig nem is szolgálnák senki

érdekét. Nyilván szókészletembe keveredett az évek során jó néhány szakzsargon, amelyeket lassan a kenyér és víz mindennapiságával használok. Ám legtöbbször ezek a szavak sem jelölnek semmi olyat, ami ne tűnne fel bármelyik, pszichológiával nem fertőzött megfigyelőnek. Amiért mindenképpen hálás vagyok az ötéves pszichológiai agymasszázsért, az legfőképpen az a mód, ahogy megtanultam észlelni és gondolkozni az emberről. Körültekintés, alázat, a kontextus és a személy egyediségének állandó szem előtt tartása. Emellé pedig állandó kritikus figyelem, hogy egy percig se dőljek be saját tévedhetetlenségérzésemnek. Hogy ha úgy hozza az élet, ne érezzem szégyennek mások tanácsát kérni. Fagylaltkeverésben, virágkötésben, bábfaragásban. Vagy éppen gyereknevelésben, tanulási nehézségekben, szorongás miatt, kommunikációs gubancok oldásában vagy szeretett hozzátartozóm egészséges gyászolásában.


> Kincset erő darabok olcsón!

/ Karin Høg

Second hand, szeki, használtruha-bolt vagy csak nemes egyszerűséggel turkáló. Ha nagyjából úgy öt-tíz éve ejtjük ki szánkon ezeket a szavakat, valószínűleg egyből a kilencvenes évekből ránk maradt ütött-köpött, ízléstelen ruhadarabokra asszociálunk. Viszont az elmúlt években a turiban való kincskeresés a tré kategóriából több szintet ugorva már-már menőnek és korszerűnek számít.

Nem meglepő már, hogy egyes darabok dícsérete és forrásának mibenlétének firtatása után csak azt az egyszerű választ kapjuk „köszi, pár napja turkáltam.” Manapság a fiatal lányok és fiúk szinte már versengenek, kinek sikerül a legegyedibb és legdivatosabb darabot kihalászni egy kisebb turkáló ruhahegyei közül, azokról a kígyózó sorokról nem is beszélve, amelyek a friss áru napját jelzik egy-egy butik előtt, ahol – ha elég szemfülesek vagyunk – nagyjából bármit találhatunk az ízléses koktélruhán keresztül egészen egy kasmír pulóverig. Természetesen nem aranyszabály, hogy minden látogatásunknál egy selyem zakó vár ránk, de egy-két havonta akár a nagy divatházak exkluzív darabjaira is rábukkanhatunk. Sok second handben vásárló ember szinte már nem is a „vásárlás” kategóriába sorolja ezt a tevékenységet, hanem inkább sportként tekint rá. Egy jó turizó tudja, hogy ha sikeres akar lenni, akkor nagyon fontos, hogy rendszeresen kutakodjon, lehetőleg az új darabok érkezésének napján. Továbbá lényeges az elszántság, ugyanúgy mint az elrettentő tekintet, amellyel elbizonytalanítják „vetélytársaikat”, ha ugyanaz a darab akad a kezükbe. Az sem elhanyagolható szempont, miként kíméli pénztárcánkat, hiszen szó szerint fillérekből összerakhatunk egy egész outfitet is. A gyakorlott kincsvadászoknak valószínűleg nem kell bemutatni a legfontosabb tudnivalókat és stratégiákat, de a kezdőknek segítségként jól szuperálhat a következő pár jó tanács:

46

cuvée

• Soha ne kész elképzeléssel lépjük át a turkáló küszöbét, hisz minimális az esélye, hogy pont a kiálmodott darab akad a kezünkbe. Természetesen nagyjából sejteni lehet az aktuális és tavalyi divathullámok szerint, hogy mivel futhatunk össze, de további faktorok, mint a méret, szabás és a ruhaanyag minősége is közrejátszik. • Tényleg csak azokat a darabokat vásároljuk meg végül, amelyekért teljesen odavagyunk. Kompromisszumot kötni használt ruha esetén egyenesen tilos. Már a legkisebb kétség is elég ok, hogy az adott darabot visszaakasszunk a ruhatartóra. • Soha semmit ne vásároljunk meg előzetes próba nélkül! Emellett a ruhadarab aprólékos átellenőrzése sem árt meg, hisz kön�nyen akadhatunk foltokra vagy lyukakra. • Ne féljünk a cipővásárlástól! A vegyi tisztítás a garanciája, hogy nem kapunk el semmilyen nyavalyát. • Mindig a minőség az elsődleges szempont, nem pedig a mennyiség vagy a jól csengő márka. Csak óvatosan az elhamarkodott döntésekkel! • Végezetül pedig a legfontosabb: Türelem!

Minőségi second handet találni ma már nem nagy kunszt, főleg a nagyobb városokban már egész üzletláncok is nyíltak, mint a Háda Magyarországon, vagy a Textil House Szlovákiában. Emellett minden kisebb városban akad egy-egy aranybánya jó kínálattal és barátságos árakkal. A felkutatás pedig csak idő kérdése, és ha az ember keres, akkor talál is egyet előbb vagy utóbb. Tehát csak bátran, és kincskeresésre fel!


> Új korszak kezdődik a DAC-nál

/ Kiss Tamás

A tavaszi szezon kezdete előtt pár nappal hivatalos lett, amit már egy jó ideje rebesgetnek: Világi Oszkár magánvállalkozó lett a DAC tulajdonosa. A várossal aláírt szerződés értelmében a klub 80 százalékát ő birtokolja, 10 százalékot a város és a maradék 10 százalékot az előző vezetőség elnöke, Antal Barnabás.

A tavaszi szezon kezdete előtt pár nappal hivatalos lett, amit már egy jó ideje rebesgetnek: Világi Oszkár magánvállalkozó lett a DAC tulajdonosa. A várossal aláírt szerződés értelmében a klub 80 százalékát ő birtokolja, 10 százalékot a város és a maradék 10 százalékot az előző vezetőség elnöke, Antal Barnabás. Nyílt titok volt, hogy Világi Oszkár egy elsőligás csapatot szeretett volna megszerezni. A DAC volt tulajdonosával, az iráni Mohsenivel is többször tárgyalt, végül csak most jutottak dűlőre. Az előző vezetőség rengeteg adósságot halmozott fel. Több volt játékosa beperelte a klubot az elmaradt fizetésük miatt. A DAC nevét az ősszel a bundabotrány is beárnyékolta. Négy játékos pénzt fogadott el pár mérkőzés manipulálásáért. Ők természetesen az ügy kirobbanása óta már nem a csapat tagjai. A Szlovák Futballszövetség az elcsalt mérkőzések miatt 6 pontot levon a banokság végén a DAC csapatától, ami nagyban nehezíti a

bentmaradási esélyeket. Világi a városházán tartott sajtótéjokoztatón kitért az adósságokra is. Elmondta, hogy ebben az ügyben Antal Barnabást bízza meg az elmaradt bérek kiegyenlítésére. Tiszta lappal szeretne kezdeni. Az új elnök Végh Tibor lett, míg a sportigazgatói funkciót a csapat volt játékosa, Németh Krisztián fogja betölteni. Világi kiemelte, hogy szíve ügye az ifjúság. Szeretne egy stabil lábakon álló akadémiát kialakítani, és évről évre néhány saját nevelésű játékost beépíteni a felnőtt csapatba. Szerinte nem nagy nevekre van szükség a DAC-ban, hanem olyan játékosokra, ifjúságra, akik a jövőben válhatnak nagy névvé a futballban. Tervei szerint egy kb. 12-15 ezer férőhelyes stadion létesülhet a felújítás után. Világi kitért a szurkolókra is. Nélkülük szerinte elképzelhetetlen ez az egész, amibe belevágott. Vissza szeretné csalogatni az embereket a stadionba. Ez a terv egyelőre jó úton halad, hiszen mióta átvette a DAC irányítását,

rohamosan növekedett a nézőszám is. Míg ősszel átlagban 500-600-an jártak ki a hazai mérkőzésekre, addig idén a Kassa és a Rózsahegy elleni bajnoki mérkőzésekre átlagban 3500-an váltottak jegyet. Ez köszönhető a csapat tavaszi szereplésének is. Az új vezetőség alatt mintha megtáltosodtak volna a játékosok! Az eddigi négy tavaszi forduló alatt összesen 7 pontot gyűjtöttek. Többek között idegenben, az ősi rivális Nagyszombat otthonában zsákmányoltak 3 pontot. Az egyedüli vereséget Pozsonyban a Slovan vendégeként szenvedték el, ahol 2:1-re alulmaradtak, de itt sem vallottak szégyent. Pozsonyban egyébként a szurkolók is helytálltak. A mintegy 500 dunaszerdahelyi fanatikus a kedvezőtlen eredmény ellenére a mérkőzés lefújásáig bíztatta kedvenceit. Egy új korszak kezdődött a dunaszerdahelyi labdarúgás életében, amire bátran lehet építeni a jövőben. Végezetül Világi Oszkár szavait idézve: „Van egy mondás, hogy a DAC nemcsak élet-halál harc, hanem annál több.“

cuvée

47


/ Herdics Júlia > „A bor egy külön élmény” – beszélgetés egy felvidéki borásszal

Minden felvidéken élő ember tudja, hogy Szlovákiának e területein nagy számban foglalkoznak az emberek borászattal. A legtöbb riportalany közismert, híres borászokkal készül, ám én mégis vettem a bátorságot, hogy egy olyan borászt kérdezzek, akinek ugyan nem ez lett a hivatása, de a mai napig a legnagyobb szenvedélye.

Bartalos Árpád már gyermekkorától foglalkozik borászattal. Hatására meglelte a borászat szépségeit, ebben látja az igazi kikapcsolódást. Városának egyik elismert hobbiborásza, és a környezetében mindenki ismeri, illetve szereti a borait. - Mióta foglalkozik borászattal? Mi volt a hízelgő Ön számára, hogy borászatba kezdjen? - Az édesapám hatására kezdtem borászattal foglalkozni. Olyan 8 éves lehettem, mikor érdeklődőbb lettem ezzel kapcsolatban. Kisebb munkákba besegíthettem, majd egyre nagyobb lett a családi borászat, és 18 éves koromban engedte meg édesapám végül, hogy én készítsem el saját magam, önállóan az első boromat. - Mit gondol, miben rejlik a borászat szépsége? Miféle

48

cuvée

értéket tartogat mások számára ez? - Úgy gondolom, hogy a borban sok költőiség van. Maga a bort sokszor hasonlítják a nőkhöz, a természet szépségeihez. Határtalan szépségekkel rendelkezhet a borászat, legalábbis én így gondolom. Tudunk kellemes bort csinálni, kemény bort, agresszív bort, tehát minden emberi tulajdonságot tudunk párosítani valamilyen borral. Ha egy sört készítenek, ott megvan a pontos recept, így mindig ugyanazt meg tudják csinálni. Viszont ugyanazt a bort még egyszer megcsinálni gyakorlatilag nem lehet. Lehet próbálkozni, de nem sok sikerrel. Pontosan ez az, amiért a borászatban annyi szépség rejlik. - Ön szerint miért volna érdemes borászkodásba fogniuk a fiataloknak? Mik azok a fő szempontok,

amire ha odafigyelnek, akkor kiváló borászokká válhatnak? - Ez nagyon jó kérdés. Ha ti, fiatalok elmentek egy szórakozóhelyre, legtöbbször erős pálinkákat fogyasztotok, de tudni kell, hogy a sörrel, a borral és a pálinkával is teljesen másképp lehet szórakozni. Erre van egy kiváló grafikon is. Ha a pálinkát folyamatosan isszuk, egy ideig tudunk gondolkozni és beszélni, majd hirtelen minden megváltozik, és leugrik a mérték. A sörnél is hasonló a helyzet. A bornál viszont lassan megy lefelé, jobban vág az agyuk az embereknek, ha bort kortyolgatnak. Másik dolog, hogy mindenki mondja, miben mi a tápláló. A bor a társasági italok legjobbja. Számomra a bor egy külön élmény. Mindig olyan bort lehet inni, ami az aktuális belső érzéseidnek megfelel. Pontosan ezért ajánlanám a


fiataloknak, hogy kezdjenek minél többen borászatba, fogyasszanak borokat, hisz színes a választék. A borászat egy külön élmény, és ez az ital különbözik más italoktól. És ahogy mondani szokás: „Borban az igazság!” - Melyik borok a kedvencei? Tudna ajánlani olyan bort, ami a legtöbb kritikus fiatal szája-ízének is megfelelne? - Nagyon érdekes kérdés. Saját tapasztalatomból tudnám elmondani, mikor fiatal voltam, nekem is ízlettek az édes borok, a muskotályos jellegű borok, vagy például a szürkebarát is. Ezek a nehezebb borok jobban ültek nekem. Nem esett jól, ha annyira savas volt a nedű. Most, 50 évesen, viszont már nem innám meg, csakis, kizárólag a száraz bort, és imádom. Azelőtt, ha megittam egy olaszrizlinget, a sav a fülemen jött ki, most viszont sima dolog. Szoktak tőlünk lakodalomra bort vinni. Volt egy olyan ügyfelünk, aki azt mondta, hogy neki szürkebarát kell, mert jó édeskés, itatja magát és nagyon finom. Mi erre azt mondtuk neki, hogy ha azt akarja, hogy éjfélkor mindenkinek a fejébe szálljon, csak vigye. A lakodalomnál az a cél, hogy minél tovább tudjunk ünnepelni. Ezért ajánlom ilyenkor a könnyű borokat. Olaszrizling vagy akár rajnai rizling. A szürkebarátot

vagy muskotályt elvinni nagyobb eseményre, kész öngyilkosság. Nincs benne több alkoholtartalom, viszont 1/3 mennyiségtől már becsípünk a legtöbb esetben. - Elárulna pár titkot, hogy különböző ételek mellé, Ön milyen bort ajánlana? - Magához az ételekhez vannak direkt erre specializálódott emberek. Annyi tippet adnék, hogy a muskotályos és a tokaji borokat édes dolgokhoz ajánlanám, süteményekhez, tortákhoz kiváló. Húsokhoz csakis kizárólag száraz bort mondanék. Sokkal jobban lehet élvezni, és jobban érezhető a bor finomsága. Tökéletes hatása van az ételnek és az italnak, egymáshoz passzítva. Úgy gondolom, hogy fontos, hogy jó étel mellé jó bort tudjunk választani. A vadakhoz vörös bort ajánlok. Ahogy a boroknak is saját lelke van, úgy az ételeknek is. Különböző módon lehet őket harmonizálni. - Több embertől is hallottam már, és volt szerencsém is megkóstolni a borait. Csak dicsérni tudom, nagyon finomak. Nyert már versenyt valamelyikkel? - Persze. Voltunk több versenyen is, és nemcsak helyi jelleggel nyertünk díjakat a borainkkal. - Van valami újdonság, ami nagy érdeklődést mutat a

borokkal kapcsolatban? Mit gondol, nagy különbségek vannak a régi és az új borok között? - A hobbiborászat nem használja a professzionális technológiát, ez már nagyon igényes. A mostani szőlők nemesítettek, több betegség támadhatja meg őket, teljesen másképp kell vele dolgozni, mint 10 évvel ezelőtt. A legújabb technológia, amit hallottam, hogy le se bogyózzák a vörös szőlőt, hanem beleteszik tartályokba, szén-dioxidot engednek bele, felfűtik. Tehát magában a bogyóban rögtön átalakul a must borrá. Ezt bogyórobbantásnak nevezik. Nagyon egyszerűen mondva, ha mindent betartunk is, a hobbiborászatban mindig úgy sikerül a bor, ahogy az éghajlat és a véletlenszerűség hozza. Az amatőr borászoknál mindig az van, ahogy sikerül. Nem irányítható. - Kíváncsiságból kérdezném, hogy inkább vörös vagy a fehér bort választja? - Fehér bor. Mindenképpen. - És a vörös? Az nem igazán? - Az igaz, hogy a vörös bornak sokkal nagyobb a skálája, ízileg. Jobban javítható, jobb ízek tudnak belőle kijönni, például a közkedvelt gyümölcsízek. A fehérboroknál ez az ízgazdagság nincs meg, mégis ez teszi egyedi finomságúvá a fehér borokat.

cuvée

49


- Mit gondol, ez a szakma, illetve a „hobbiborászat” fejlődik tovább vagy generációról generációra eltűnik? Ezzel együtt az ínyenc borok sokasága is? - Ha azt nézzük, manapság többségben mit fogyasztanak, akkor részben szűkülni fog ez a színesség, ami most van benne. Ám mégis magában a borászatban nem látok nagy problémát, nem fog eltűnni. Amivel gond lesz, hogy a hobbiborászok nem fogják tudni úgy kezelni a mostani szőlőket, mint ahogy a profi

borászok. Nincsenek azok a technikai lehetőségek, amivel meg tudják védeni a szőlőket. Tehát mindig, ahogy sikerül. Függ attól, milyen permetekkel volt permetezve, mennyi eső volt, mennyi napsütés. - Kedvenc bor/borok? Tudna egy-kettőt mondani? - Olaszrizling, rajnai rizling vagy a zöldveltelini, de csak frissen. Az évjárattól függ, mert ha többéves, akkor már erősebb, keményebb. Nincs az az üdeség, a frissesség.

- Ki az igazi jó borász? - Elgondolkodtató, mégis azt mondanám, hogy az a jó hobbiborász, akinek vannak barátai. Nem maga issza a saját borát, hanem végigkóstolják. Akik megmondják, hogy jó, hogy ízlik-e vagy rossz. Nyíltan megmondják, hogy ez fantasztikus vagy épp nem a legjobb. Meg kell tanulnunk, hogy a boroknak lelkük van, és pontosan ez az, amitől ennyire gyönyörű a borászat. Tele van szépségekkel, és különlegességekkel. Szeretek hobbiborász lenni.

Bartalos Árpád beszélgetésünk után azt is megmutatta, hogy hogyan tudjuk elsajátítani az alapokat egy borról, csupán ránézésre. Pár dolgot szívesen megosztanék veletek ezzel kapcsolatban. Mindig is figyelemmel kísértem, hogy miért szagolgatják, lassanként ízlelik a borokat, hogy ebből mit tudnak leszűrni. Már rájöttem. A boros pohárban megfigyelhető, hogy mennyire vetül fel a bor feletti részen a bor sűrűsége. Ha jól megnézzük, látható, egy vékony csík. Erősebb és lágyabb. Ez a bor savasságát, sűrűségét jelenti, attól függ, mennyire látható és észrevehető. Ha a bort a széléig fellöttyintjük, utána kirajzolódik a nyoma. Az erősebb alkoholtartalmú bornak hosszabb ideig látható a nyoma a poháron. Érdekes, és érdemes is kipróbálni. Én jól vizsgáztam, eltaláltam melyik az erősebb és a sűrűbb bor. És ti?

50

cuvée


> Szicília 1. rész

Számomra Olaszország jelenti a művészet egyik fontos központját, éppen ezért nem tudom, hogy valaha elmúlik-e majd az érzés, amely odahúz már évek óta újra és újra. Még gyerekkoromban, azt hiszem 7 évesen jártam ott, akkor bejártuk Rómát, Velencét, San Marinót, Vatikánt, Riminit, de igazából kevés emlékem maratt meg róluk. 2011 júliusában úgy alakult, hogy sok év után újból visszatérhettem ebbe az országba, de egy teljesen más részére: Szicíliára. Egy rövid ismertetés: Szicília az olaszországi csizma orránál helyezkedik el mint önálló sziget. Fővárosa Palermo. Ahogy a görögök, később a rómaiak, arabok és sokan mások is nyomot hagytak a sziget építészetén. Szicília területén egy nagy működő vulkán is található: az Etna, és több kisebb is a szomszédos szigetcsoportokon, mint pl. Stromboli, Vulcano. Amiről még közismert lehet, az nem más, mint a szicíliai maffia, de erről egy helybélivel inkább ne akarjunk elbeszélgetni, ugyanis ők rendkívül érzékenyek a témára. 10 napot töltöttem el a szigeten (konkrétan Cefalu nevű városkához közel), amely

Vidu Vannak helyek, amelyek olyan szinten képesek lenyűgözni, hogy egyszerűen tudjuk, hogy oda bizony még legalább egyszer vissza kell térnünk. Igazából nem tudom, hogy ez a dolog hogy működik, de talán maga a hely, maga az ország vagy város képes olyan vonzerőt produkálni, amelynek még több 1000 km-ről is nehéz ellenállni.

során sok különleges helyet sikerült meglátogatnom. Maga a kirándulás emellett azért is volt érdekes, mert még sosem tapasztaltam ehhez fogható közösséget, amely a szállodában fogadott. Rendkívül barátságosak és segítőkészek voltak az ottani animátorok, rengeteg programot szerveztek, amelyek a terheltségükhöz képest egészen jól sikerültek. Nem beszélve az idegenvezetőnkről, aki egy két lábon járó enciklopédia volt. Akárhova mentünk és akármilyen korán, ő képes volt órákon keresztül a buszos mikrofonba mesélni arról, mit látunk éppen, milyen hegységet, milyen növényzetet, milyen várost, milyen sztrádán megyünk, mit fogunk megnézni és miről szeretne majd még

beszélni visszafelé úton, amikor már mindenki olyannyira fáradt, hogy még annyira sem érti, amit beszél, mint eddig. Az első utunk Monreálébe vezetett, ahol mindenekelőtt a dómot néztük meg, amelyet 1174-ben Benedek-rendi kolostorként a normannok alapították. A kor legegységesebb és legjelentősebb épületeként tartják fenn. A dómba két román kori bronzkapun juthatunk be. Rendkívüli látvány fogad minden odalátógatót: odabenn szinte minden mozaikból van kirakva, ez pontosan 6340 m2-t tesz ki. Főleg az arany van előnyben részesítve, de találkozhatunk más színekkel is. A falakon lévő képsorozatokból bibliai történeteket olvashatunk le. (folyt. köv.)

cuvée

51


Bátorkeszi

Borfesztivál

2014. május 9-10., Szentlászló dűlő

kispál és a borz jóvilágvan notár mary bor dél-szlovákiai ízek muzsika

élő sakk foci futóverseny pincetúra jegyelővétel (8€): www.batorkeszi.sk

Alma Mater április 2014  

A szlovákiai magyar egyetemisták magazinja

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you