Page 1

alma mater

főiskolások és egyetemisták lapja 2017/2018 13. évfolyam, 1. szám tudomány

1


fotรณ: Szรกszi Fanni


Realizované s finančnou podporou Úrad vlády SR - program Kultúra národnostných menšín A folyóirat a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának - Kisebbségi kultúrális támogatások programjának - anyagi támogatásával készült.

Lapigazgató: Kotiers Róza Főszerkesztő: Izsák Gergely Grafikus: Peck Arnold Nyelvi korrekció: Bilás Zsuzsi Címlapfotó: Szabadi Flóra Szerzők: Bógyi Csilla, Leszkó Dóra, Rigó Orsolya, Balaskó Réka, Karika Réka, Éliáš Dominika, Tari Dávid, Szászi Fanni, Izsák Gergely, Hajtman Gábor, Touati Karen, Ölvecky Dóri, Czáboczky Szabolcs, Katona Flóra, Mázik László, Hipik Anna, Kétyi Anikó, Olláry Ildikó Nyomtatja: EQUILIBRIA, s.r.o. Kiadó: Diákhálózat- Študentská sieť Elérhetőségek: Diákhálózat- Alma Mater, Klariská 7, 811 03 Bratislava Írj nekünk: a.m.szerk@gmail.com Keress: www.diakhalozat.sk Facebook: www.facebook.com/almamater.dh/ 1/2017, IČO 00 602 515, EV 20194/08 Megjelenik 1000 példányban, negyedévente ISSN 1339-102X


TS(z)tories Szakkollégium Gombaszög a pult mögül Gímesi Tábor Felsőoktatási Tájékoztatói Körút

Közélet Közös jövőnket lopjátok szét Vihar a biliben Megyei választások USA és Korea

Irodalom Gyermekszemmel Mindig van egy lány, igaz? Reggeli szídliszko

6

6 12 14 16 18

20 20 22 24 26

28 28 28 29

Tartalomjegyzék

DH

30

Pop+Kult

36

Tudomány

36 38

Reformáció Gravitációs hullámok

42

Küvé

30 32 34

42 44 46 48 50 51

Sziasztok lányok... Libabőr CineFesten jártam...

Gyereköngyilkosság Svédország Izland Az ingyenmunkától a jellemfejlődésig Recept Fotósunk- Szászi Fanni


Egy gyönyörű barátság kezdete Izsák Gergely

Kedves olvasó, tegeződhetünk? Először is engedd meg nekem, hogy kicsit személyes hangvételű cikkel szóljak hozzád! Kicsit bajban vagyok, mert még sohasem kellett előszót írnom. Elárulok egy titkot is, nem is szoktam ezeket elolvasni, mert mindig maga a tartalom érdekelt, nem az, hogy milyen összefoglalót írnak róla, de most még is szeretnélek téged megszólítani, aki vagy oly kedves, hogy elolvasod ezt a beköszöntő szöveget. A XXVIII. Hallgatói Parlament résztvevői megtiszteltek azzal, hogy megválasztottak engem az Alma Mater főszerkesztőjének. Csak reménykedni tudok, hogy meg tudok felelni a felém és magamnak kitűzött elvárásoknak. Bízom benne, hogy az új ötletek és a régebbről megtartott hagyományok együttesen egy népszerűbb lapot alkotnak majd. Több rövidebb cikkel jelentkezünk, amik remélhetőleg valóban érdekelnek titeket: közélet, irodalom, kultúra és tudomány. Örömmel mondhatom, hogy előre megéreztük, hogy miért ítélik oda a fizikai Nobel-díjat, és ezért született a lapba egy cikk a gravitációs hullámokról.

Hagyományt szeretnénk teremteni azzal, hogy természet- és orvostudományi cikkekkel is szolgáljunk nektek. Persze, minden megjelenésünk előtt nem osztanak Nobel-díjakat, melyeknek győzteseit megtippelvén, az ő területeikről hoznánk nektek valamit, de prioritást élvez majd az aktuális tudományos diskurzus ebben a rovatunkban. Könnyedebb és gyakorlatiasabb cikkekkel is szeretnénk nektek szolgálni, ezért kimondottan az egyetemista lét egyik legnagyobb krízisében is szeretnénk segítséget nyújtani, és minden számban találtok tőlünk egy-egy, kollégiumi körülmények között is könnyen elkészíthető receptet. A jelenlegi szám, amit a kezedben tartasz, egy új úton való indulás első pár lépése. A koncepciónk már kiolvasható, de még sokat szeretnénk fejlődni, változni. Láthatóbbak leszünk a Facebook-on és szeretnénk veled, veletek is kommunikálni, hogy tudjuk, milyen egyéb igényeitek vannak. Azt akarjuk, hogy az Alma Mater mindannyiunk, a szlovákiai magyar ifjúság lapja legyen. Jó olvasást!


Mi újság, KAFEDIK? Bógyi Csilla

Megkezdődött az új szemeszter és vele együtt újra megtelt a brünni Palačák (Brünn legnagyobb kollégiuma) magyarokkal. Sok, egymást rég nem látott arc találkozott első héten a sütögetésen, s friss gólyáinkat sem hagytuk messze szállni. Gondosan ügyeltünk rá, hogy minden túlélési információt megkapjanak még szemeszter elején, az elsőstalálkozón. Legtöbb időnket azonban a Mega7vége szervezése vette igénybe. Szorgosan ügyködtünk, hogy színes és szórakoztató három napot hozzunk össze minden érdeklődő számára. A szervezés közben csak arra gondoltunk, milyen jó lesz újra látni a gímesen és gombaszögön megismert arcokat.

6

tudomány


A szemeszter többi hetére sem hagyjuk unatkozni a népet. Készülünk csocsóbajnoksággal, ahol a tavalyi évhez hasonlóan a párosok tagjait kisorsoljuk majd, növelve ezzel az izgalmakat. Bár az első meccs rendre mindenkinek nehezebben ment, a legutóbbi bajnokság végére új barátságok szövődtek. A tavalyi szemeszterben először megszervezett Szakok Háborúja is folytatódik. Diákjaink az általuk látogatott szakok alapján összemérhetik erejüket, hogy kiderüljön, ki a jobb. Jelenleg az építészeké a legnagyobb dicsőség. Katalin napján mindannyian szép ruhába öltözünk, hogy a helyi magyar szervezet bálján bemutassuk, hogy mulatunk mi. A kitelepítés 70. évfordulója alkalmából történelmi előadás keretén belül emlékezünk meg a szomorú eseményről. Az évfordulóknak ezzel azonban nincs vége, ugyanis a reformáció 500. évéről sem feledkezünk meg. Ha mindez még nem lenne elég, decemberben jólnevelt fiúk és lányok lévén kitisztítjuk csizmáinkat, és várjuk a Mikulást. Nálunk bizony egy hatalmas buliba érkezik a piros kabátos apó, és puttonyát teletömi minden finomsággal, amit szétoszt a jelenlévők között. Karácsony előtt, a „zápočetok” között forralt borral oldjuk majd a felgyülemlett feszültséget.

Egy fontos eseményt kihagytam a felsorolásból. Az elsősök avatását. Nem kell megijedni, nem nehéz és nem is ijesztő dolog, csupán felavatjuk elsőseinket, hogy teljes értékű tagjai legyenek a KAFEDIK csapatának. Miért is jó átesni ezen a „keresztelőn”? Elsős koromban még én sem igazán értettem, egyszerűen jó poénnak tartottam. Aztán az évek során egyre világosabb lett számomra, hogy az itt töltött évek alatt tudat alatt is részese lesz az ember egy társaságnak. Leginkább az idei gólyatáborban fogtam fel, micsoda jó dolgom is van nekem. Tudva lévő ugyanis, hogy Gímesen megjelent többek között veterán KAFEDIK-osok nem kis csoportja is. Amint megérkeztünk, egyből jó kedvvel fogadtak bennünket. Leültem, és nem bírtam elszakadni tőlük. A sok történet arról, ők hogyan élték meg a diákéveket. Bár sokukat ott ismertem meg, olyan érzésem volt, hogy mindig is barátok voltunk. Teljesen kötetlenül, önzetlenül, barátsággal fordultunk egymás felé, mert mindünkben volt egy közös pont, a brünni bulik emléke. Na, EZ A KAFEDIK ÉLETÉRZÉS! Ha nem értitek, mire gondolok vagy át szeretnétek élni, gyertek el egy-egy eseményünkre és biztosan megtudjátok. Várunk benneteket! Baráti üdvözlettel, a KAFEDIK csapata DH

7


Kaszás Attila Diákkör (KAD) Leszkó Dóra

„Budapest, Budapest, te csodás! Te vagy nékünk a szívdobogás.” Budapest legkiemelkedőbb és legcsodálatosabb felvidéki egyetemistákat összefogó szervezete a Kaszás Attila Diákkör. Az idei szemesztert egy fergeteges szemeszternyitó bulival indítottuk, melynek sztárvendégei a Ľeošťán zenekar tagjai, Szép Gergő és Nagy Levente voltak. A zenekar kiegészült Somogyi Előd zenei tudásával, ezzel is színesebbé téve az előadást. A jó zenének köszönhetően sokan táncra perdültek, énekeltek és egymás esetlenségén kacagtak vagy teli szájjal röhögtek, ami csak hozzájárult a buli sikeréhez.

8

tudomány


Az eseményen több mint száz ember jelent meg, közülük tizennégy személy érkezett hozzánk a komáromi JóMóD, a pozsonyi JAIK, a prágai AED, valamint a nyitrai JUGYIK tagszervezetekből, hogy velünk együtt indítsák ezt a félévet, melyért hálás köszönet nekik. Szívből reméljük, hogy jól éreztétek magatokat! Tagszervezetünk, az intenzív kezdés után, szeretne egy erős félévet megvalósítani, melyben a szórakozás mellett megjelenik a kultúra és a művelődés is. Programjainkat igyekszünk sokszínűvé és változatossá tenni, ezért vitaestekkel, filmklubokkal, túrákkal, csapatépítőkkel és színházlátogatásokkal is gazdagítjuk eseményeink számát. Természetesen a tárház folyamatosan bővül és alkalmazkodik a KAD tagok igényeihez, mivel számunkra fontos, hogy a társaságunk minden egyes tagja megtalálja számára azt, amitől szerves részévé tud válni a mi kis közösségünknek. Idén, mint megannyiszor az elmúlt években, októberben a Gloria Victis (GV) lebonyolításában segédkezik csapatunk, melyen hősiesen helyt állva irányítjuk a középiskolásokat, egyetemistákat a különböző

programokra, melyeket az ő tiszteletükre szervez a Rákóczi Szövetség. A GV időtartama alatt a Kárpát-medence egész területéről érkeznek magyar diákszervezetek által delegált egyetemisták, főiskolások. Ifjúsági találkozó keretén belül filmvetítést, előadásokat, ismerkedési lehetőségeket kínál a Rákóczi Szövetség, melynek köszönhetően többen örökre szóló barátságokat tudtunk kötni sorstársainkkal. Az évet, reményeink szerint, idén is a jótékonysági szemeszterzáró bálunkkal zárjuk majd, mely méltó befejezésként szolgál. Az esemény idén második alkalommal rendezzük meg, a tavalyi évben befolyt összeget a berzétei árvaház megsegítésére ajánlottuk fel. Az idei belépőkből befolyt összeget egy olyan felvidéki szervezetnek, személynek ajánljuk fel, mely segítséget, reményt nyújt az ott élő magyarságnak. Ha van ötletetek, ki/ kik azok, akik számára sok segítséget nyújtana ez a csekély, de annál nagyobb eszményi értékű pénzösszeg, kérlek, jelezzétek nekünk! Ha Budapesten jártok, keressetek bennünket bátran, gyertek el eseményeinkre, és élvezzétek a város megannyi csodáját!

DH

9


JAIK-kal az őszbe Rigó Orsolya

Tábor tábor után, kevés alvás, sok munka és annál is több élmény – a JAIK-osok nyara így nézett ki 2017-ben is. Július elején a XIII. Alsószeli Jurtanapokkal indítottunk, ahol tagjaink önkéntesként már több éve bekapcsolódnak a szervezésbe. Ahogy minden évben, úgy idén is találkozhattatok velünk Gombaszögön, hiszen a tábor nélkül szinte el sem tudjuk képzelni a nyarat. Augusztus végén Gímes felé vettük az irányt, hogy megismerkedjünk az odarepülő „gólyákkal”, elmondjuk nekik, hogy a JAIK-ot eszik-e vagy netán isszák, hogy ismét meghódítsuk a gímesi várat (éjszaka is), és egyáltalán, hogy újra átéljük a gímesi csodát.

10

tudomány


A pofátlanul gyorsan érkező szeptember nem kevés izgalmat hozott nekünk. A hónapot mindjárt egy tisztújító gyűléssel indítottuk, így az új szemeszterbe nem csak újult erővel, de vadonatúj elnökséggel vágtunk bele. Mivel készültünk ebben a félévben? Első(s) sörözéssel kezdtünk, hogy a friss egyetemistáknak legyen hol megismerkedniük egymással és persze velünk is. Még azon a héten tartottunk egy társasjátékesttel egybekötött nyílt gyűlést, ahol a hagyományhoz hűen egy kis borral is megkínáltuk az egybegyűlteket. Október elején „hivatalosan” is megnyitottuk a szemesztert egy fergeteges Magyarbulival. Ha szeretitek az élő zenét és a slam poetryt, ott a helyetek a koncerttel egybekötött

slam poetry estünkön. Ha pedig még nem ismeritek ezt a műfajt, a részvétel egyenesen kötelező! Ezen kívül szabadjára engedhetitek gyermeki énetek a JAJ!-on (Játssz a JAIK-kal), lesz táncház, előadások, halloweenkor egy egyelőre titkos meglepetésprogram vár, a vizsgaidőszak közeledtével pedig közös forraltborozás, hogy jobban menjen a hangolódás az ünnepekre. A téli vizsgaidőszak alatt is lesz minek örülni, hiszen február 9-én a hagyományokat követve ismét megszervezzük a Pozsonyi Magyar Diákbált, ahová diákot és nem diákot, pozsonyit és nem pozsonyit egyaránt sok szeretettel várunk! Reméljük, találtok a programjaink között kedvetekre valót! Találkozzunk Pozsonyban!

DH

11


12

DH


Pozsonyi Magyar Szakkollégium Balaskó Réka

2017 szeptembere van, én meg már szakkollégista vagyok, és nagyon elégedett. Ilyen rövid idő alatt még sosem volt részem en�nyi pozitív élményben. Kezdődött minden a gombaszögi kempingben, az önismereti tréninggel. Őszintén szólva, először elég negatívan álltam az egészhez, azt gondolva, mégis mit adhat egy önismereti tréning. Aztán a végén meg ilyen gondolatokkal a fejemben mentem haza: „jééé ezt így is lehet, hogy mindenki tényleg apait-anyait belead, s tesz a másikért meg magáért is”. Megemlíteném Zsófi arcát a beavatásról, mivel azt lehetett róla leolvasni, hogy legalább egy kecskét feláldozunk. Azóta már egy hónap eltelt, a megnyitó is lezajlott. Eddig elég kevés időt töltöttem a szakkoliban, de otthon visszagondolva, a laptop előtt görnyedve rájövök, hogy mennyire szuper volt. Új embereket ismerhettem meg, velük beszélgethettem, sörözhettem. A megnyitóról még kiemelném Emőke és Evelin népdalénekét. Azzal azért elég magasra tették a mércét. Meg, hát, ugye, voltak finom borok, isteni túrós rétes és remek hangulat. Szóval, így zárásként idézném kedves barátnőm szavait a táborból: „Ne féljetek, jó lesz ez!”.

DH

13


Gombaszög a pult mögül Karika Réka

Tudjuk, hogy Gombaszög nem csak egy völgy a sok közül, nem csak egy pont a térképen, és nem csak egy nyári tábor, nem csak egy fesztiválhelyszín. Aki szívta már Gombaszög LEVEGŐjét, tudja, hogy ennél sokkal több. Szervezőként azonban nem sokat lát az ember magából a rendezvényből. Különösképp, ha a pult kellemetlenebbik felé áll… A munka mellett, egy igazán becsületes szervezőnek csak pár óra marad lazításra, pihenésre. A teljes kikapcsolás azonban nem lehetséges: elkerülhetetlen, hogy közben ne halld, ne érezd a tábor zsongását, ahogy hangyabolyként lüktet a völgy. Néha élesen besípol az „ordibátor”, aztán ott van még természetesen Kati néni is, aki miközben a kopjafát faragja, mindehhez kellő háttérzajt biztosít. Szóval, pontosan tudod, mi történik a táborban, tudod, éppen miről maradsz le, mégis elnyom az álom. Gombaszögből így alig látunk valamit. Éppen csak, ami a pult előtt, vagy ami a teraszon zajlik. Látszólag keveset. Viszont úgy hiszem, hogy mégis mi vagyunk azok, akik a legtöbbet tapasztaljuk belőle, sok-sok apró impulzuson keresztül. Mondhatni,ha nem is látjuk, mi érezzük leginkább Gombaszöget. A kocsma valójában egy multifunkciós intézmény a táboron belül. Olyan csomópontként is emlegethetnénk, ahonnan minden 14

tudomány

elindul, és ahová minden visszatér. Meg mindenki. Szolgál gyülekezőhelyként a buli előtt, majd a buli után. Itt indul a nap, és itt ér véget. Információs központnak is elmegy, talált tárgyak osztályának, csomagmegőrzőnek. A kocsmában úgy nyílnak meg az emberek, mintha bármelyik pultos pont az az ember lenne, aki éppen a megértő, legjobb barát szerepébe léphet, akinek bármit kendőzetlenül, teljes őszinteséggel el lehet árulni. Még abban az esetben is, ha akkor látod az illetőt életedben először, és főleg, amikor már kellőképpen emelt hangulatban kerül a pult elé a kedves gyónni óhajtó kocsmalátogató. Program, koncert, chill, előadás előtt és után is mi találkozunk a táborozókkal. Mi látjuk a tombolástól csapzott hajtincseket, az iszapbirkózástól tetőtől talpig sáros testeket, egy-egy előadás után még vitázó, bólogató, hevesen mutogató párosokat, egy majdnem első randit, egy sokadik randit, reggeli kávéért könyörgő szemeket, és a sokadik kávéért könyörgőket. És mindez, ez a nyüzsgés, a mi orrunk előtt történik, amit lehetetlen nem átérezni.Közben azért jut egy kis idő magadra, a barátaidra. Ha épp nem velük vagy szolgálatban, a pult túloldalán veled együtt várják, hogy leteljen a műszakod. Aztán egy kis időre téged is beránt a gomba-mókuskerék: előadás, chill, koncert, spontán buli a teraszon,és amit csak szeretnél.


Tudjuk, hogy Gombaszög nem csak egy völgy a sok közül, nem csak egy pont a térképen, és nem csak egy nyári tábor, nem csak egy fesztiválhelyszín. Aki szívta már Gombaszög LEVEGŐjét, tudja, hogy ennél sokkal több. Szervezőként azonban nem sokat lát az ember magából a rendezvényből. Különösképp, ha a pult kellemetlenebbik felé áll… A munka mellett, egy igazán becsületes szervezőnek csak pár óra marad lazításra, pihenésre. A teljes kikapcsolás azonban nem lehetséges: elkerülhetetlen, hogy közben ne halld, ne érezd a tábor zsongását, ahogy hangyabolyként lüktet a völgy. Néha élesen besípol az „ordibátor”, aztán ott van még természetesen Kati néni is, aki miközben a kopjafát faragja, mindehhez kellő háttérzajt biztosít. Szóval, pontosan tudod, mi történik a táborban, tudod, éppen miről maradsz le, mégis elnyom az álom. Gombaszögből így alig látunk valamit. Éppen csak, ami a pult előtt, vagy ami a teraszon zajlik. Látszólag keveset. Viszont úgy hiszem, hogy mégis mi vagyunk azok, akik a legtöbbet tapasztaljuk belőle, sok-sok apró impulzuson keresztül. Mondhatni,ha nem is látjuk, mi érezzük leginkább Gombaszöget. A kocsma valójában egy multifunkciós intézmény a táboron belül. Olyan csomópontként is emlegethetnénk, ahonnan minden

elindul, és ahová minden visszatér. Meg mindenki. Szolgál gyülekezőhelyként a buli előtt, majd a buli után. Itt indul a nap, és itt ér véget. Információs központnak is elmegy, talált tárgyak osztályának, csomagmegőrzőnek. A kocsmában úgy nyílnak meg az emberek, mintha bármelyik pultos pont az az ember lenne, aki éppen a megértő, legjobb barát szerepébe léphet, akinek bármit kendőzetlenül, teljes őszinteséggel el lehet árulni. Még abban az esetben is, ha akkor látod az illetőt életedben először, és főleg, amikor már kellőképpen emelt hangulatban kerül a pult elé a kedves gyónni óhajtó kocsmalátogató. Program, koncert, chill, előadás előtt és után is mi találkozunk a táborozókkal. Mi látjuk a tombolástól csapzott hajtincseket, az iszapbirkózástól tetőtől talpig sáros testeket, egy-egy előadás után még vitázó, bólogató, hevesen mutogató párosokat, egy majdnem első randit, egy sokadik randit, reggeli kávéért könyörgő szemeket, és a sokadik kávéért könyörgőket. És mindez, ez a nyüzsgés, a mi orrunk előtt történik, amit lehetetlen nem átérezni.Közben azért jut egy kis idő magadra, a barátaidra. Ha épp nem velük vagy szolgálatban, a pult túloldalán veled együtt várják, hogy leteljen a műszakod. Aztán egy kis időre téged is beránt a gomba-mókuskerék: előadás, chill, koncert, spontán buli a teraszon, és amit csak szeretnél. tudomány

15


Gímesi Művelődési- és Gólyatábor Gímesi Gólya – Éliáš Dominika

Részt vettem a 2017-es gímesi táborban… Folytathatnám tovább a megszokott módon, de nem fogom. Inkább a színekre koncentrálok. Fekete aszfalt, fekete kerék. Ki nem találjátok, az első szín a fekete. Ez a sötétség jellemzi a gólyák elméjét, amíg a buszra várakoznak. Nem tudják, mire számítsanak. Természetesen, a megérkezés pillanatában semmilyen kémiai reakció nem megy végbe, így nem válik azonnal minden világossá. Zöld színre számítottunk, de sárgát kaptunk. Na, igen. A szervezők olcsó anyagot vásároltak. Friss, mentazöld fű sehol sem volt, csak pár szál poros szalma. Ha nagyon ügyes voltál, nem csak a fenekedre, combodra, kezedre került

16

tudomány

belőle, hanem a hajadba is. Persze, most a képzeletetek egy sivatagi képet lát, pedig nem volt minden száraz, mi sem. Főleg mi nem. Itt van az ideje, hogy megemlítsem a Klinikát. Nem egy hétköznapi helyről van szó. Egészen eltérő gyógymódokat kínál a tudatápolására. Nappal vízzel, kávéval, kofolával mentette meg az emberi életeket, hogy este úgy tudjuk folytatni a bulit, hogy reggeli ígéretünket – ,,ma nem iszok semmit!’’ – elfelejtsük. A Klinika másik jó oldalát a gólyák használhatták ki leginkább, hisz tökéletes helyszín volt az ismerkedésre. Természetesen, a csapatjátékok is elősegítették a baráti viszonyok megteremtését. Erről a tábori élményről a kék és a barna


árnyalatai jutnak az eszembe. Az összes szín megtalálható volt a testrészeinken egy-egy versenyszám után. Látható helyeken viseltük a csapatszellem jeleit. De megérte, hisz az utolsó napon, a ,,Jéger cselendzs’’ után, kiértékelték az ügyességünket. Az első három helyezés könyveket kapott, és a tábor tiszteletbeli italában, a rumbóban részesült. Nagyon a végére szaladtam. Talán azért, mert az élményeket nem leírni kell, hanem megélni. Látni kell, ahogy a fák körbeölelik az egész tábort. Ez a szeretet színe. Hogy milyen ez a szín? Csak átélni tudod, megtapasztalni. Ahogy DJ Peter egészen hajnalig oda tud láncolni a parketthez – még akkor is, ha reggeli torna van 7-től –, teli torokból énekelni a tábor himnuszát, a Chill sátorban túlélni a reggeleket, barátságokat kötni, a kopjafánál sírni, Fodor Petinek,a főszervezőnek kiabálni: ,,Ezaz, bajnok, megcsináltad!’’. És létrejön az a bizonyos kémiai reakció, mert tudod, hogy valahová tartozol, valahová visszavárnak. Látod, az egyetemi életed alagútja kezd kivilágosodni. Nem érzed magad elveszve, és várod, hogy jövőre megismétlődjön az érzés.

DH

17


Felsőoktatási Tájékoztatói Körút Tari Dávid

Biztos Te is hallottál már a Felsőoktatási Tájékoztatói Körútról (röviden FTK-ról). Lehet, hogy még középiskolásként voltál részese, vagy az is lehet, hogy már előadóként. Az FTK a Diákhálózat egyik legnagyobb szabású és legnagyobb jelentőséggel bíró programja, amely a szlovákiai magyar középiskolák diákjait hivatott megszólítani. A program célja az eltérő oktatási rendszerek, a jelentősebb egyetemi városok és az azokon belül műkövő diákklubok részletesebb ismertetése. Az FTK lefolyását tekintve 1 hétig tart. Ez idő alatt több, mint 30 magyar oktatási nyelvű iskola végzőseivel vesszük fel a kapcsolatot egész Dél-Szlovákiában, ami több, mint 1000 diákot jelent. A program nagyon szoros kapcsolatot ápol a Diákhálózat minden tagszervezetével, hiszen nélkülük lehetetlen lenne kivitelezni egy ilyen nagyszabású programot. A Körúton igyekszünk részletesebben bemutatni a csehországi és magyarországi oktatási rendszert, mivel ezek a szlovákiaitól eltérően működnek. Az útvonal elkészítése rend szerint már október elején folyamatban van, és az iskolák igazgatóságának egyeztetésével kezdődik. Ezzel párhuzamosan zajlik az információs anyagok gyűjtése, valamint az önkéntesek bevonása

18

DH

a programba. Rendszerint Csehországot és Magyarországot 1-1 ember képviseli a Körúton, Pozsonyt és Nyitrát, mint a legnépszerűbb diákcélpontokat, szintén. A 2017-es FTK november 6-a és 10-e között zajlik majd, amit egy egész napos összpontosítás előz meg, hogy szétosszuk a begyűjtött információs anyagokat és megbeszéljük a Körút kritikusabb részeit, ill. fontosabb tudnivalóit. Az idei előkészületek abban különböznek az előző éviektől, hogy idén egy intenzív, egész hétvégés összpontosítást tervezünk a TANDEM n.o.-val, ami nem csak a Körúton résztvevőknek fog szólni, hanem azoknak is, akik a jövőben szeretnének részt venni rajta. Mégtöbb ember bevonásával szeretnénk egy új előadási formát is kidolgozni, hogy ezzel is alkalmazkodni tudjunk a végzős diákok igényeihez. ,,A végzős diákokkal való beszélgetéskor nem csak élményeinken és tapasztalatainkon keresztül mutatjuk be a főiskolás életet és annak lehetőségeit, hanem igyekszünk minél több információs anyagot eljuttatni az egyes főiskolák polcairól a középiskolákba, hogy a diákok a legfrissebb információkat kapják kézhez. Ezen felül minden éven kiadjuk a Hova Tovább? címet viselő újságunkat is, ami a főiskolákon


tanulható szakokon, oktatási rendszeren és az adott városban működő diákklub ismertetőjén kívül tartalmazza a kollégiumok és könyvtárak jegyzékét is, valamint az utazást megkönnyítő igazolványok listáját is. A legnagyobb örömöt és sikert számunkra az jelenti, ha a körút után a végzősök felveszik velünk a kapcsolatot és bizalommal fordulnak hozzánk a kérdéseikkel.‘‘ Ha felkeltette az érdeklődésed a képzés a TANDEM-mel, vagy érdekel milyen 1 hét alatt több száz kilométert utazni és diákok tucatjaival beszélgetni a fősulis életről, ne habozz jelentkezni Szászi Fanninál vagy Tari Dávidnál, az FTK programkoordinátorainál.

DH

19


Közös jövőnket lopjátok szét! Szászi Fanni

Szeptember 25-én harmadszor vonultak utcára a pozsonyi diákok és nem diákok egyaránt, a korrupció ellen. „A korrupció olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, amely során valaki pénzért vagy más juttatásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat“- szól a magyarázat. Gondolkozzunk el ezen kicsit. Nem ez vesz körbe minket? A válasz sajnos az, hogy de, igen, ez. A korrupció világában élünk, beférkőzik hétköznapjainkba és megfertőzi a kezdetekben még tiszta, juttatásoktól mentes kezdeményezéseket és embereket, mert a pénz vakít, pontosabban elvakít mindenkit.

20

tudomány

Életemben először vettem részt tüntetésen. Délután ötkor a Hviezdoslav térről indult a séta, itt gyülekeztek a résztvevők. Már az odaút alatt érezni lehetett, hogy valami történik. Pozsony nyüzsgött. Mindenhol rendőrök és tűzoltók álltak. Petíciókat írhattunk alá a város több pontján. Amíg a sorban álltam az egyik ilyen pontnál, az előttem lévő bácsika mosolygósan megkérdezte a szervezőlányoktól, hogy ez tényleg segít-e, mert ha igen, akkor százszor is aláírja, csak legyen már valamilyen változás. Sokan egyből elfordították a fejüket, amikor aláírást kértek tőlük, ők szórólapot kaptak, hogy tudják miről is van szó.


Már messziről hallani lehetett a tömeget. Mielőtt én is közéjük léptem volna, egy sípot nyomtak a kezembe. Egyedül mentem, mégsem éreztem magam egyedül. A tömeg beszippantott, és eggyé váltam vele. Hiába, egy jó tüntetés összehozza az embereket! - üdvözölt később egy ismerősöm. Igazi forradalmi hangulatba kerültem. A menet szervezőinek követelései ugyanazok voltak, mint az előző két akció során: -A Bašternák- és a Gorilla-ügy felgöngyölítése -Robert Kaliňák (Smer-SD) belügyminiszter és Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány leváltása -Dusan Kovacik különleges ügyész elmozdítása a hivatalából.

Negyed hat felé indultunk meg a Jesenský és a Štúr utcán keresztül a Szlovák Nemzeti Felkelés tere felé. A tömeg hatalmas zajt csapott, vertek fazekat, fújtak sípot, kereplőztek. Közben pedig ezt skandálták: Gašpar, tünés! Kaliňák mondjon le! Jó volt látni ezt a sok fiatalt, akiket egy cél vezérelt. Szívmelengető volt az, ahogyan az idősebb generáció könnyes szemmel nézte a diáksereget és összesúgtak, hogy bizony ´89ben ők is így vonultak fel. Az egyik főszervezőt, Karolína Farskát pont az 1989-es események inspirálták. Az akkori diákok tömegestül vonultak az utcára egy szebb jövő reményében. Ez a jövő a mi jelenünk. Mindan�nyian egy olyan országot szeretnénk, ami igazságos és élhető. Egy idősebb nő mosolyogva állapította meg, hogy szép gesztus ez a menet, de nem olyan lényeges, mert Szlovákiában azért egészen jól élnek az emberek, de nem is ez a kérdés igazából, hanem, hogy van-e korrupció? A jólét és a korrupció járhat együtt. Miután a Szlovák Nemzeti Felkelés terére értünk, beszédek következtek. Felszólaltak a főszervezők, diákok, tanárok. A pozsonyi akcióval egy időben a Prágában élő szlovákok a prágai szlovák nagykövetség épülete előtt tiltakoztak. A tüntetés a szlovák nemzeti himnusz eléneklésével zárult. közélet

21


Vihar a biliben Izsák Gergely

Vannak történések, amik ellent mondanak az általános logika szabályainak, amiknek ugyanúgy megvan a saját, észszerű magyarázatuk, csak ki kell azt bogozni. Ezekkel mindig is kicsit bajban voltam, hiszen kerestem a magyarázatot, hogy mi miért megy végbe. Szerencsémre, egy kalandos út során megismerkedtem Murphy bácsival, aki az ilyen esetekre kiváló törvényeket tud hozni. Egy-egy klasszikust mindenki ismer tőle, vannak, akik többet is. A legújabb, amit állítólag még nem publikált, de nekem elmesélt, az az, hogy kibukhat bármilyen korrupciós ügy vagy másfajta botrány a szlovák kormány körül, a kormányrudat olyan erősen szorítják, hogy 2020-ig biztosan nem engedik el a kormányzó pártok. Így történt ez most is, amikor azt hittük, hogy kormányválság van.

Dehogy van, és nem is volt kormányválság. Csak a hatalmon lévők újradefiniálták pozícióikat, ami azzal kezdődött, hogy Andrej Danko (SNS) felmondta a koalíciós szerződést. Erre azért volt szüksége, hogy pártja a lehető legkisebb arcvesztéssel jöjjön ki a Plavčan-ügyből, mivel Robert Fico (Smer) kormányfőként felszólította Dankot, hogy hívja vissza oktatásügyi miniszterét, a már említett Peter Plavčant, a körülötte kialakult botrány (az EU-tól érkező támogatások körüli elszámolás) miatt. Az SNS viszont cserébe arra kérte Ficot, 22

közélet

hogy váltsa le a Smer-es Ján Richter munkaügyi minisztert a Tiszta nap (Čistý deň) nevelőotthon körül kialakult botrány miatt. A szlovák kormányfő nem volt hajlandó eleget tenni ennek a kérésnek. Így jutottunk el ahhoz a ponthoz, amikor a parlamentben a képviselők arról szavaztak, hogy távoznia kell-e Richternek tárcája éléről. Ehhez természetesen nem lett volna elég az ellenzék, a nemzeti párt szavazataira is szükség lett volna, ami a jelenlegi kormány végét jelentette volna. Ekkorát viszont jelenleg senki nem mer kockáztatni.


a jelenlegi kormánykoalíció megmaradásához kötötte, mivel mind a három párt egymásra van utalva. Ha viszont bukik a kormány, akkor ebből Ficoék mint a legkisebb vesztes jöhettek volna ki. Bugárékat már maga a koalícióba vonulás is megtépázta, de az eddigi kormányzást hiába hirdeti Miért nem ment bele az SNS abba, hogy Richter távozása mellett szavazzon? Politikai szempontból, ha nem is öngyilkosság, de legalábbis öncsonkítás az ilyen tett. Abban, hogy jelenleg Sulíkékról és Matovičékról sem alternatívaként beszélhetünk, közrejátszik az, hogy megbuktatták a Radičová-kormányt. Az SNS, élén Dankoval, hosszú távon úgy akarja felépíteni magát, hogy ő diktálhasson. A Smer alternatívája az SNS legyen és ne a liberális jobboldal, viszont erre még nem állnak készen. A Plavčan-ügy megtépázta a tekintélyüket. A Smer messze került attól, hogy maga kormányozzon, rá van utalva a koalícióra. Azért merte Fico meglépni azt, hogy a Richter elleni bizalmatlansági szavazás kimenetelét

lépten-nyomon sikerként a pártvezér, ezeket a sikereket szinte csak a magyaroknak tudják eladni. Amíg nincs megegyezés az MKP-val, vagy nem építik fel a pártot a következő parlamenti választásokra, addig az előrehozott választás gondolatától is úgy fognak ódzkodni, mint macska a víztől. Az MKP-n és KDH-n kívül nem sokan örültek volna egy előrehozott választásnak. Az SAS és az OĽaNO hiába tudták volna növelni a parlamenti jelenlétüket, kormányzásra szinte biztosan képtelenek lettek volna, hiszen nem valószínű, hogy összegyűlt volna számukra a kellő többség. Matekozni persze csak úgy érdemes, ha már a szavazatok ös�szegyűltek, mivel a közvélemény-kutatások nem egyeznek a választással, csupán kiindulási alapként szolgálnak. Mondjuk, ha Dankonál betelik a pohár, ki tudja, végül hol köt ki pártjával. A Híd választóinak egy nagyobb csoportja se gondolta volna, hogy Bugár koalícióra lép azzal a Smer-rel, ami ellen olyan hevesen kampányolt 2010-ben és 2012-ben. Bár a liberálisok lehet, hogy megjárnák rövid távon, ha a nemzetiekkel szövetkeznek, de ha Sulík kormányfő akar lenni, áldozatot kell majd hoznia. Ne feledjük, már így is milyen változásokon ment keresztül az évek során. Liberalizmusa gazdasági téren megmaradt, de retorikájában egyre inkább nacionalista motívumok jelentek meg. Lehet, hogy végül összeér a szlovák jobboldal? Nehéz ilyen hosszú távon jósolni, de én ezt látom kialakulóban. közélet

23


Az összefogás zsákutcája Hajtman Gábor

Alig telt el két év a legutóbbi parlamenti választások óta, máris újabb megmérettetés előtt áll az ország, hiszen november 4-én jönnek a megyei választások, amely idén egy fordulós lesz. A hivatalos kampány már júniusban megkezdődött, folyamatosan alakultak a koalíciók, folytak a tárgyalások, így mostanra tisztázódott az indulók névsora. Az együttműködés az MKP és a Híd között sajnos nem valósult meg. A pártszakadás óta nem alakult ki olyan együttműködés a két tábor között, ami a választásokon több választót is mozgósítana. A legutóbbin ugyan sikerült kompromisszumokat kötni, s a nagyszombati megye kivételével közös jelölteket, megyefőket támogatott a két párt. A tavalyi magyar-magyar párbeszéd után úgy tűnt, döntés születik arról, hogy a jövőben a két párt szorosabban együttműködik majd és már a sorra kerülő megyei választásokon kölcsönösen támogatják egymást. Tudjuk, mindez nem így alakult. A pártelnökök egymást hibáztatták, amiért nem sikerült egyezségre jutniuk. Milyen esélyekkel vág neki a két párt, külön-külön? A pozsonyi megyében az MKP részese lett a széles jobboldali platformnak, és az SAS-es Juraj Dropát támogatják a megyefőnöki pozíció elnyerésében. A Híd ebből

24

közélet

a széles koalícióból kimaradt, ugyanis a többi párt nem tartott rá igényt. Meglátjuk, milyen arányú lesz a magyar képviselők száma a pozsonyi megyében. Nagyszombat megyében parázs csata várható a két rivális párt között. A Híd a kulturális államtitkárt, Rigó Konrádot jelöli, míg az MKP a megye alispánját, a párt egykori elnökét, Berényi Józsefet indítja. Fontos tényező, hogyan szeretnék megszólítani a választókat. Mind a két elnökjelölt nagyon erős, Berényi Józsefnek van tapasztalata a megye vezetését illetően, hiszen ő helyettesíti Tibor Mikuš megyefőnököt, Rigó Konrádnak pedig érdekelt szerepe van a kormányban, hiszen ő a felelős a szlovákiai kisebbségek támogatásáért, így új ötletekkel próbálja kampányát felépíteni. Minden bizonnyal a megye egyértelmű favoritja a jelenlegi ispán, Tibor Mikuš, de ne feledkezzünk meg Jozef Viskupičról sem, akit a jobboldali platform támogat. A legnagyobb arányú magyar kisebbség Nyitra megyében él, ahol szintén érdekes a jelöltek listája. A Híd párt nem indít önálló jelöltet, ehelyett beállt a jelenlegi megyeelnök Milan Belica mögé, akit a másik két kormánypárt támogat. Milan Belica nem ápol éppen jó viszonyt a magyar kisebbséggel, sikereit a magyarellenes retorika is ahhoz segítette, hogy minden egyes


választási ciklusnál megőrizze pozícióját. Az MKP egyedül indítja a megmérettetésen Farkas Ivánt. Az MKP tényleg egy erős regionális párt, de mivel az idei választás csak egy körös lesz, nem biztos, hogy sikerül elérniük céljukat, főleg úgy, hogy itt lett volna az esély a jobboldali platform csatlakozásához, Ján Greššot támogatva. Ez több okból nem történt meg, az egyik az, hogy a KDH nem szeretett volna együttműködni az MKP-val, a másik pedig, hogy az MKP elhiszi magáról, hogy erős párt, így szükségtelennek tartja a partnerekkel való együttműködést. A sok jelöltből a Mi Szlovákiánk szélsőséges párt jelöltje, Milan Uhrík húzhatja a legrövidebbet, nem kizárt, hogy jó eredményt ér majd el. Marian Kotleba Besztercebányán mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megőrizze pozícióját, szavazói meglehetősen sokan vannak, így kihívóinak nehéz dolguk lesz, ha le akarják őt váltani. Az egyik legnagyobb kihívó az SAS-es parlamenti képviselő, Martin Klus, akit a jobboldali platform támogat. A Híd jó kapcsolatokat szeretne ápolni koalíciós társaival, ezért a Smerrel Ján Luntnert támogatja, hogy együtt vegyék fel a harcot az extrémizmus ellen. Az MKP nem szándékozik jelöltet indítani, úgy gondolják, ebben a megyében nem járhatnak sikerrel.

Kassa az a hely, ahol mindig kiszámíthatatlanok az erőviszonyok, hiszen ez a megye már sokszor okozott meglepetéseket. Nagyon sok jelölt méri össze az erejét, a két legesélyesebb a Smer és az MKP által támogatott Ján Raši, valamint a jobboldali platform jelöltje, Rastislav Trnka lehet. A Híd saját jelöltet indít, Karol Patakyt, mivel nem szerettek volna beállni egyik jelölt mögé sem, továbbá, fel szeretnék mérni, hogy milyen erősek a megyében. Regionális szinten az elmúlt években az MKP egyértelműen sikeresebb volt a rivális Hídnál, mindig több képviselőt tudott bejuttatni a megyei parlamentbe. A legérdekesebb harc a Nagyszombati megyében várható, mivel ott mind a két párt saját jelöltet állított, így nagy csatát várhatunk a két magyar jelölt között. Ahogy végignézzük a megyéket, eléggé sokkoló, ahogy a két párt távolodik egymástól, hiszen a felvidéki magyar közösség inkább egyfajta közeledést várt el. A pártszakadás óta az MKP a harmadik elnökét köszönti Menyhárt József személyében, viszont a legutóbbi parlamenti választásokon a harmadik hajó is elúszott. Bugár Béla kezdetektől a Híd elnöke, nehezen tudok elképzelni a jövőben egy Bugár Béla vezetése nélküli Híd pártot, de lehet, ez kellene ahhoz, hogy a két politikai tömörülés együtt tudjon működni a választásokon.

közélet

25


Harmadik világháború?! Touati Karen Az utóbbi időben Észak-Kórea és az Egyesült Államok közötti növekvő feszültsgétől hangos a média. Napi szinten jelennek meg újabb és újabb hírek, amelyek harmadik világháborúról és óriási méretű pusztításról beszélnek. De mi is történik valójában? Donald J. Trump január óta büszkélkedhet az Egyesült Államok elnöki címével. Elnökségének már első évében komoly problémával kell szembenéznie, melynek kimenetele a világ minden országára befolyással lehet. Ez a probléma pedig Észak-Kórea és vezetője, Kim Dzsongun. Az észak-kóreai vezető ugyanis makacsul kitart a nukleáris fegyverek fejlesztése mellett, mindannak ellenére, hogy ezzel komoly veszélyforrássá válik az világ számára. Washington igyekezete Észak-Kórea visszafogására egyelőre eredménytelennek tűnik. Sőt, a helyzet odáig fajult, hogy a két fél véget nem érő fenyegetőzésekbe kezdett,

26

közélet

amivel csak annyit értek el, hogy az újságíróknak munkát, a lakosoknak pedig néhány nyugtalan éjszakát biztosítottak. Trump nem a türelméről és visszafogottságáról híres, az égető üggyel kapcsolatban legutóbb komoly lépésre szánta el magát. Szankciókkal sújtja Észak-Kóreát az olaj- és textilexportot illetően, amelyeknek célja az ország ellehetetlenítése és térdre kényszerítése. Az Egyesült Államok vezető politikusai - Trumppal az élen - kijelentették, hogy ha Észak-Kórea nem hajlandó önszántából visszakozni, akkor kényszerítik rá. Nikki Haley, amerikai ENSZ-nagykövet szerint a jelenlegi szankciók a valaha volt legszigorúbbak. Hozzátette, ha Észak-Kórea bizonyítja, képes békében élni, akkor béke lesz. Azonban, ha folytatja eddigi tevékenységét, további nyomásra számíthat. Kim Dzsongun az eseményekre szimplán annyit felelt, hogy „az Egyesült Államokra soha nem tapasztalt szenvedés vár”. Úgy tűnik, meggyőzhetetlen a visszalépést illetően, a háború kitörésének esélye ezáltal pedig egyre növekszik. A kóreai vezető, még ha érzi is, hogy szorul a hurok, megfélemlíthetetlennek tűnik. Vagy nem érzi a lehetséges következmények súlyát, vagy csak egyszerűen nem érdekli őt.


Még Észak-Kórea legjelentősebb kereskedelmi partnere, Kína is felszólította Kim Dzsongunt a nukleáris program leállítására, s nyilvánvalóvá tette, hogy ellenzi a sorozatos nukleáris- és rakétateszteket, azonban Kína kérése szintén süket fülekre talált. Kína számára a stabilitás és a béke a cél, mindenképp el szeretné kerülni a fegyveres ös�szeütközést, ám próbálkozásai ellenére sem Észak-Kóreát, sem az Egyesült Államokat nem sikerült lenyugtatnia. Az Egyesült Államok kétségekkel tekint Kínára, a szándékait illetően, s mint az várható volt, szeretnék, ha Kína is részt venne az Észak-Kóreára helyezett gazdasági nyomás növelésében. Oroszország hasonlóan patthelyzetben van, hisz szintén gazdasági kapcsolatban áll a kérdéses állammal, ugyanakkor semmiképp sem szeretne egy amerikai érdekövezetet a szomszédjukba, így a háborút is inkább elkerülné. Putin a szigorú szankciókat és gazdasági nyomást tartja megoldásnak, de semmiképp sem Észak-Kórea teljes sarokbaszorítását. Hogy lehetséges, hogy Kim Dzsongun ennyire ignorálja a fennálló veszélyt, és egy gyerekhez hasonló makacssággal ragaszkodik a cseppet sem 21. századba illő elképzeléseihez?

Észak-Kórea az 1960-as évek óta dolgozik a nukleáris fegyverek fejlesztésén, tehát az ilyen célú ambíciók nem váratlanok a részéről. Igazán intenzívvé 2011 óta vált a fejlesztés, amikor is Kim Dzsongun átvette apjától az ország feletti irányítást. Az elmúlt évek alatt szinte hobbijává vált a ballisztikus rakéták tesztelése, személyesen követi figyelemmel az ehhez kapcsolódó eseményeket. 2006-ban volt az első nukleáris teszt, azóta 6 alkalommal reagált szankciókkal az ENSZ, de Kim Dzsongunt ez a legkevésbé sem zavarja meg kedvelt időtöltésében. Az Egyesült Államok tart egy esetleges nukleáris támadástól Észak-Kórea részéről, ezért is vált rövid idő alatt az ország legnagyobb ellenfelévé. Ami pedig még nyugatalanítóbb, Észak-Kórea hidrogénbombával is kísérletezik, mely akár tizenhatszor erősebb hatású is lehet a Hiroshimára ledobottnál. Az események kimenetelét egyelőre egy nagy kérdőjelként lehetne jellemezni. Annyi azonban biztos, hogy a helyzet egyre sürgetőbbé válik, a felek egyre feszültebbé, így bármi lesz is a megoldás, hamarosan el kell, hogy jöjjön az ideje.

közélet

27


György Ádám: mindig van egy lány, igaz?

Gyermekszemmel hidd el, otthon voltam naplemente előtt és csodáltam, ahogy holtan integet a főút felől, mintha ismerné őt. villanycsillag alatt holtan mosolyogtam szememből vidáman szaladt ki az örökké gondtalan panelálom. hívtam őt, nem jött, maradtam én, amint oly hülyén reménykedek itt magamban egy szebb élet felületén de apám a fülén ragadta őt, aki most holtan integet felém és ki fog szaladni lassan szeméből az elvett gondtalan fergeteg. 2017. szeptember 1. Czáboczky Szabolcs

28

irodalom

Persze, hiszen van az a lány, akivel már többször megtettétek a felesleges köröket, de mégis kerülitek egymást. akivel a kapcsolatod, mint egy durva hullámvasút. A hegyről egyből a lejtő, annak is a legaljára. Majd pár másodperccel később vissza, de már csak a vigaszágra. Az a lány, akivel nincsenek hálószoba titkok….csak a kocsi hátsó ülése. Vagy az, aki annyira hasonlít a nővérére, aki annyira hasonlít arra a lányra akit annyira meg….szeretnél. szerezni. És persze van az a lány, akivel kapcsolatban az első gondolatod, hogy de jó lenne…. De mégsem lesz soha elég jó. Mert nem megy, nem tudsz, nem akarsz, van más. Na jó, nincs más. De még ígysem megy. és ilyenkor előáll az, hogy bazmeg szeretnek, de te azért még keresed a szerelmet. Mint amikor oxigénmaszkkal a szádon fulldokolsz. És belegondolsz, hogy akkor most mi van azokkal a bizonyos pillangókkal amiknek a gyomrodban lenne a helyük? Hogy vajon most egy maratoni futó mély lélegzetvételeivel kapkodja be, vagy mondjuk épp szélvédőnek ütköznek és egy ablaktörlő trancsírozza szét őket. Mert te álmodtál egy hibátlant magadnak és ott állsz a kapui előtt… Egy jó asszony, aki majd mindent megbocsát? Meg gyerekek, park, Balatonpart? Ha meg a gyermek elég álmos, elalváshoz Fodor Ákos haikut idézni? Mert az égi nagyfőnök majd úgyis elintézi, Hogy Rómeó és Júliaként, szerelmesen ülhessetek a kert végi silány fákon, És ha te tényleg odaadnád érte a fele királyságod Akkor fogd meg és uralkodj. De ha ez mégis AZ a lány, akivel már ketten is túl sokan voltatok egy kapcsolatban…. Bátran jöhet egy győri édes, ha már a felvidéki keserű.


Engedsz a vágynak, a szíved ismét megenyhül. De rá kell jönnöd, hogy –focis hasonlattal élve- ennek a lánynak a szorzója 1.4-es. Tutinak indult, de elbuktad. és lehet egy pillanatra sajnálod, hogy nem kombináltba raktad, de hé! Úriember biztosra nem fogad! Meg van az a lány, akinél elhiszed, hogy vele…na vele már tényleg minden klappol majd. Hozzá az az „enyhe” társadalmi nyomás, Hogy végre álljak be a tornasorba, mellettem egy oldalborda, Akivel majd ketten mint a torta meg a…..tortaforma. Még akkoris, ha tudod, hogy ő csapvíz, te meg leginkább vodkaszóda. Mégis hiszed, hogy ti ketten beleillenétek egy filmbe, de rá kell jönnöd, hogy, hát max csak egy oktatóba. Abból is a „hogy ne csináljuk”, ráadásul rendezői változatba. mert ez nem az a lány, aki minden egyes találkozásnál nálad hagyja a hajcsattját. Nem az a lány, akinél minden egyes találkozásnál otthagyod a szíved egy darabját. Mert ő egy másik lesz. Akihez mondjuk írsz majd egy verset, ha már a nevének ritmusképlete megegyezik a hexameter sorzárlatával. De mit magyarázzam? Elkeserítő….helyzet, hogy találni ilyet tényleg csak úgy lehet, ha belebotlasz. Hát akkor meg hol keresd? A lányt. Aki majd mondjuk…ír, miközben én írok. Vagy rajzol, miközben én írok. Vagy bármit csinál, miközben én írok. Vagy csak ott van mellettem, és szeressen, miközben én…miközben én csak őt szeretem. Mert mindig van egy nő, igaz? Hát nekem mindig csak ez az egy nő kellett.

Reggeli szídliszko elvonón van a hegedűvonóm. lenge füstszoknyában hajnali táncot jár az asztalosműhely. temperaerdők folynak össze fenn a várhegyen. meg kell védeni, bár legyen, de mit? a buszmegállót, amint ostromgyűrűbe fogják szonettszerű szerepbe szőtt szlovák underground sorok? vagy gátat, mert ha én egyszer kitörök, a Hernád fogja nádfedeles vágyaimat elsodorni. meg kell védeni a gipszkarton szeme fényét - lásson messze a drága a nyolcadikról. a nyolcadiktól. nyolc. gyolcs. szeretném látni eliszkolni a szídliszkot amint múltbeli énem vár az ötvenhatos buszra mert persze, hogy egy forradalomra vártam, miközben iskolába jártam. gyönyörű otthon a reggel. 2017. október 8. Czáboczky Szabolcs

irodalom

29


„Sziasztok lányok! slammer vagyok!” Éliáš Dominika

A Slam Poetry Országos Bajnokság egyik továbbjutójával, György Ádámmal készítettem interjút. Gyerekkori vágyai mellett, arról is kérdeztem, lehet-e slammeléssel csajozni. Tiniként vágytál rá, hogy ismert legyél? Igazából kiskorom óta szavalok és színjátszó körbe is jártam. Megvolt bennem a vágy, hogy megmutassam magamat az emberek előtt. Konkrétan az, hogy híres legyek, talán sosem volt a célom. Inkább csak kapcsolatokat szerettem volna kialakítani. 30

tudomány

Mi a legnagyobb célod, amit szeretnél elérni a slammel? A legnagyobb célomat, hogy bejussak az egyéni OB döntőbe, éppen most értem el. Volt egy időszak, amikor versírással is foglalkoztam. Jelenleg inkább slamet írok, a kötet kiadása pedig még a távoli jövő.


Ki, mi inspirálta az első slamedet? Mielőtt tudatosan kezdtem volna foglalkozni a slam poetryvel, az irodalommal már jó ideje szemeztem. Alkotás szintjén is. Ez volt a versírós időszakom. A Borozóban találkoztam Laboda Robival. Vettem a bátorságot, és felolvastam neki az egyik versemet. Robi ekkor már foglalkozott slammel. Terelgetni kezdett. Éreztem, hogy nem versírással kell foglalkoznom. Tanácsolta, hogy írjak és nézzek videókat a YouTube-on. Megbeszéltünk egy közös találkozót, ahol aztán mesélt a slam poetryről, és elvittem neki pár írásomat. Egy slam megírása előtt inspirálódsz más előadóktól? Ez kétélű dolog. Volt már olyan, hogy szorított egy határidő vagy éreztem, hogy hiányzik valami ahhoz, hogy szöveget tudjak írni. Előkerestem néhány videót. Maga a slam hallgatása megihlet. Kicsit megteremti bennem a hangulatát a szövegnek. Kaptam már úgy ihletet, hogy a környezetet nagyon átéreztem, hatással volt rám. A másik oldal pedig, hogy annyira befolyásolhat egy előadó szövege, hogy önkéntelenül átvehetsz egy-egy gondolatot. Mikor jött el az a pillanat, mikor eloszlottak a kételyeid arról, hogy jó-e, amit csinálsz? Nem volt ilyen. Igazából még mindig bennem van a kérdés, hogy vajon biztos jó-e egy adott szöveg. Előre visz, hogy nincs meg bennem az a fajta magabiztosság, hogy azt gondoljam, ha írtam valamit, az biztos jó lesz, hiszen már évek óta csinálom, így nem írhatok rosszat.

Számítani nem számítottam rá, mert egy OB válogatón bármi megtörténhet. Nem lehet kiszámítani a történéseket. Függ a közönség és a zsűri hangulatától, meg attól is, hogy ki után húznak ki. Volt valami különleges oka, hogy ezt a szövegedet választottad? Úgy éreztem, hogy ez a legjobb szövegem. Mi mást, ha nem ezt? Különösebb indoka nem volt. Mondj négy dolgot magadról! Egyet se tudok. Sosem szerettem ezt a ,,mondj x’’ játékot. Rosszat mindig többet tudok. Nem szeretem magamat dicsérni. Ha mondasz még egyet, meg is van a négy. Szeretem a sört. Sztárként könnyebb barátnőt szerezni? A sztárságtól még elég messze vagyok, tehát erről magabiztosan nem tudok nyilatkozni. Láttam már sok példát rá, hogy lehet. Sosem használtam a slam poetry nyújtotta ismertséget csajozásra. Talán annyi lehet benne, hogy sokkal könnyebben lehet párbeszédet kezdeményezni. Ha a hölgy slam rajongó, akkor meg is van a közös téma, ha pedig nem, el lehet magyarázni, mi is az. Közvetetten biztosan lehet ígyis csajozni: Sziasztok, lányok, slammer vagyok.

Mit éreztél, mikor továbbjutottál? Számítottál rá? Hatalmas megkönnyebbülés volt. Pop + Kult

31


Egy közönséges csütörtök egy működő kultúrában Ölvecky Dóri Kemény István a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alakja. A költőként és íróként is tevékenykedő művész 1961-ben született Budapesten. Az alábbiakban a Lúdbőr c. esszékötetének ajánlását olvashatjátok.

32

Pop + Kult


A könyv borítójára egy fénykép került Kemény Istvánról és barátairól, amint a rendszerváltás napján (1989. október 23án) a Parlament lépcsőjén ülve merednek a távolba. Nem véletlenül került ez a kép a könyvre, hiszen az illusztráció is előre jelzi az esszék egyik fő témáját. Számomra meglepő, hogy a köztársaság kikiáltásának napján nem éppen a felszabadultság érzése jelenik meg az arcukon. Kemény egy interjúban erről ezt nyilatkozta: „talán forradalmárnak kellett volna lennünk. És talán le kellett volna rombolnunk a Parlamentet, nem kiülni elé...”[1] Maga a kötet öt részre van bontva, melyben különféle témájú esszék olvashatók. Ezekben közelebbről megismerhetjük a költő fiatalkorát, a rendszerváltás előtti életet, az utána bekövetkező változásokon át, egészen napjaink Magyarországának közéletéről alkotott véleményéig. Bár Kemény nemigen vonta be magát a politikába, írásaiban foglalkozott a témával, ezekről szóló kisesszéit is beválogatta Lúdbőr c. kötetébe. Ezek miatt mondhatjuk azt, hogy a könyv egy kicsit a költő önéletrajzi műve is. Megtudhatjuk, kik voltak azok, akik nagy hatással voltak rá, mi befolyásolta költészetét, honnan és hogyan indult

pályája. Az esszékben érezhetjük, hogy Kemény nem szégyell lelkes lenni egy-egy téma kapcsán, ez pedig egyfajta bájt kölcsönöz a kötetnek. Ezáltal egy kis személyességet sugallhat, néhol olyan a könyv, mintha egy kávéházban üldögélve fejtené ki nekünk a költő a gondolatait. Nagy előnye még az írásoknak, hogy gondolkodnivalót biztosít az olvasás során. Egy-egy esszé után egyszerűen le kell tenni a könyvet, és elmerülni Kemény és a magunk gondolataiban. A kötet utolsó fejezetében, az Ötven +1 irodalmi pillérben a költő szerint 51 kulturálisan meghatározó műről olvashatunk esszéket. Az ötletet William Gasstól vette át, akinek Ötven irodalmi pillér címen jelent meg esszéje. Keménynél többek között olyan nevek is megjelennek, mint Dosztojevszkij, Arany, Homérosz, Tolkien, vagy Esterházy Péter. Összességében a kötet, amellett, hogy remek kikapcsolódás, komoly gondolatokat is ébreszt, és esetlegesen közelebb hozza szüleink generációjának gondolkodásmódját. Az utolsó fejezet pedig a költő szemszögéből ismerteti meg a gimnáziumi kötelezőket – hiszen többek közt ilyen művekről is ír –,így válhatnak ezek is vonzóbbá az olvasó számára.

interjú a litera.hu-n jelent meg 2017.május 25-én, Kemény István: A Lúdbőr maga a katarzis címmel, az interjú készítője Jánossy Lajos.

[1]Az

Pop + Kult

33


CineFesten jártam... Katona Flóra Ha még nem hallottál a Jameson Cine Festről, akkor most mindent elárulok neked! A fesztivál elindításakor a szervezők elsődleges célja az volt, hogy bemutatkozási lehetőséget teremtsenek a 35 éven aluli filmeseknek nagyjátékfilm, kisjátékfilm, dokumentumfilm, animációs film, valamint évente egy-egy speciális kategóriában. A fesztivál azóta sokat fejlődött: Magyarország vezető filmfesztiváljává vált. Nekem idén volt szerencsém először ellátogatni a fesztiválra. Az egyetemi csoporttársaimmal karöltve szeptember 8-án elindultunk Miskolcra. Elsőként Luca Guadagninoa Szólíts a neveden (Call me be your name) című filmét néztük meg. A főszerepben két igencsak szemrevaló fiatalembert láthattunk. A tizenhét éves fiú és Oliver között eleinte hűvös a viszony, de a nyár előrehaladtával egyre intimebbé válik a kapcsolatuk. Na, felkeltette az érdeklődésedet? Remélem, igen, mert tényleg megéri megnézni, ahogy azt a filmet is, amit ezután láttunk. 34

Pop + Kult

A Brigsby mackó (Brigsby Bear) Dave McCary rendezésében az egyik legszerethetőbb film, amit valaha láttam. James 25 évig élt a világtól elzártan. Miután kikerül a nagyvilágba, kénytelen új életet kezdeni. Ebben a feje tetejére állt világban James számára az a legsokkolóbb, hogy rajta kívül soha senki nem látta kedvenc TV-sorozatát, a Brigsby mackó kalandjait, hiszen valójában csak számára


létezett. James úgy dönt, ő maga fejezi be Brigsby történetét, hogy végre újrakezdhesse a sajátját. Naivan, de a legnagyobb szeretettel viszonyul az emberekhez, s mindenhez, amit csak el lehet képzelni. A csoporttársaimmal megbeszéltük, hogy nekünk is kell egy Brigsby póló, remélem, ez mihamarabb el is készül, és akkor megmutatom nektek, mondjuk a következő lapszámban.

A filmfesztiválon rengeteg rövid- és kísérleti filmet néztünk meg. Tekintettel arra, hogy mi is filmelméletet és filmkészítést tanulunk, sokat merítettünk ezekből a jó vagy éppen borzalmas filmecskékből. Ebben a kategóriában kedvelt téma volt a terrorizmus, de voltak szörnyek, szumóbajnokok és persze a szerelmes hősök sem hiányozhattak a kínálatból. A filmvetítéseket számos érdekes program, buli, koncert kísérte. A kerekasztal-beszélgetések során filmkritikusok, producerek, rendezők, színészek, forgatókönyvírók, szakmai és kormányzati szervezetek képviselői találkoznak egymással. Láttunk még sok más filmet is, de most szeretném, ha tovább olvasnátok ezt a csodás kis újságot. Várnak még izgalmas cikkek és vicces képek az oldalak hasábjain. Ha kedvet kaptatok a fesztiválhoz, akkor jövő szeptemberben szóljatok nekem, s menjünk együtt a 15. Nemzetközi Miskolci Filmfesztiválra! Pop + Kult

35


A kíváncsiság kultúrája - Beszélgetés Krász Lillával reformációról és a félmilleniumról Czáboczky Szabolcs

1517. október 31. – a reformáció napja, amikor Luther Márton a wittenbergi templom ajtajára szegezte 95 tézisét. E szimbolikus aktus óta ötszáz év telt el, de a protestantizmus különböző irányzatai túlélték a múlt kegyetlen viharait. Krász Lillával, az ELTE Bölcsészettudományi Kar habilitált egyetemi docensével beszélgettem a reformáció társadalmi hatásairól, kora újkori mindennapokról, illetve arról, hogy a „protestáns szellem” milyen üzenetet tartogathat a 21. század emberének. Azt javaslom, kezdjük a legelején: milyen előzményei voltak a Luther-féle fellépésnek, illetve minek köszönhetően terjedtek el ilyen gyorsasággal a protestáns eszmék? Luther fellépését 1517-hez kötjük szimbolikusan, amely egy hosszú ideje folyó teológiai és több szinten zajló vitának egy mozzanata volt. Latin nyelven, 95 pontban mint egy prédikációfolyamként írta le a gondolatait. Hasonló téziseket teológustársai már évekkel előtte megfogalmaztak, viszont a korszak egy hihetetlen nagy hatású, máig meghatározó médiumán, a könyvnyomtatáson keresztül fantasztikus gyorsasággal terjedtek el Luther tézisei. Ebben a mozzanatban, ahogy Luther közzéteszi téziseit, ebben a szerencsés konstellációban, ahogy már létezik a nyomtatás technikája, egybeesik minden, amely Luther sikerét 36

tudomány

megalapozza, vagyis „jó időben, jó helyen, jó eszköztárral” rendelkezett. Luthernek mi volt a véleménye arról az elképzelésről, hogy az egyszerű ember is forgassa a Bibliát? A protestantizmus egyik alap pedagógiai koncepciója, hogy a Biblia, Isten szava mindenkié. Mindenkinek egyéni joga és képessége saját hitét megszerezni, ennek pedig fontos eszköze a folyamatos bibliaolvasás. Bármelyik protestáns irányzatnál fontos szerepet játszik, amely egyik bizonyítéka, hogy számos módszertani kézikönyvet készítenek a bibliaolvasáshoz. Amikor Luther lefordítja a Bibliát, már 18, csak német nyelvű fordítás létezik, viszont a Luther-féle fordítás válik népszerűvé. Mi követte Luther akcióját? Mi történik Európában, illetve Magyarországon? A protestantizmus a lelkiismeret kérdéseivel való szembenézéssel indul, amely a német és a francia verzióra igaz, nem úgy, mint az angol reformációra. VIII. Henrik korában fordítva indult el ez a folyamat: gazdasági érdekek vezérelték és felülről indított reformok befolyásolták. A reformáció a kultúra és tudományszervezés szempontjából meghatározó jelentőségű. Magyarország északi vármegyéinek társadalmát


a művelt polgári közeg, arisztokrácia, illetve szlovák parasztság jellemezte. Európai kulturáltsággal rendelkező képzési központok létesülnek Magyarország területén, pl. a pozsonyi és besztercebányai evangélikus líceumok. Egyetemi hallgatók mobilitása fokozódik, a XVII-VIII. században, amely a Halle, Wittenberg és Jéna egyetemi háromszögre összpontosult. A XVIII. század második felében Göttingen válik Európa leginnovatívabb egyetemévé. Mi volt a katolikus egyház válasza minderre? Óriási motivációként és kihívásként éli meg: komoly oktatási reformmal válaszol. A meglévő egyetemeik megújítására helyezik a hangsúlyt, amelyek közé sorolhatjuk Bécset, Prágát és Nagyszombatot. A kihívásként megélt jelenségekre nyitottságot alkalmazták, amelyre jó példa a XVIII. század végén Schedius Lajos esete, aki evangélikus professzorként oktatott a katolikus Pesti Egyetemen. A protestáns irányzatok között rivalizálásra is sor került? Minden, ami emberi, az romlandó. A legkiemelkedőbb és egyben legszomorúbb esete ezen ellentéteknek Szervét Mihály genfi pere, amely az antitrinitárius és kálvinista tételek összeütköztetése előzött meg. A Kárpát-medencén belül is a dominanciáért való küzdelmek jellemezték például Erdélyt, ahol három protestáns irányzat is elterjedt.

Milyen üzenetet hordoz a „protestáns szellem” korunk emberének? Megfigyeléseim alapján a református egyházon belül fontos szerepet kap az ifjúság felkarolása. Jelentős – holland mintájú – hitoktató programokat is szerveznek, nem beszélve a gyermektáborokról, illetve az ifjúsági szövetségekről. Úgy gondolom, a reformáció egyik legfontosabb üzenete, hogy lássunk határainkon túlra is, hiszen az ember addig él, amíg kíváncsi. S az a motivációs erő, ami Luther fellépését követte, a kíváncsiság kultúráját hozta be, ami ötszáz év után is releváns. tudomány

37


“Terem rezdülései Mázik László

megfigyelhetetlenek lesznek az emberiség számára, talán mindörökké”. Ezek lehettek volna Einstein szavai, de nem így hangoztak. Nem azért, mert az egész univerzumunkat kitöltő teret egyes számú, első személyű birtokos személyraggal illetni kicsit nagyképűség, hanem azért, mert nem tudott magyarul. Einstein nem hitte, hogy valaha képes lesz az emberiség olyan pontos mérőműszereket készíteni, amelyek alkalmasak a gravitációs hullámok megfigyelésére. Ezt 1916-ban nyilatkozta, éppen egy évvel a Relativitás Elmélet publikálása után, amikor több jóslatot is tett a világegyetemünkben létező egzotikus dolgokkal kapcsolatosan. Akik részt vettek az idei Gímesi Művelődési Táborban, azok hallhatták tőlem a gravitációs lencse, a gravitációs-vöröseltolódás és a feketelyukak megtalálásának körülményeit, még ha csak nagyvonalakban is (bár Péter már sürgetett [teljes joggal], mert mi nem néztük az időt). Tehát, Einstein

38

tudomány

Relativitás Elmélete egy olyan olvasmány, amit szívből ajánlani tudok mindenkinek, annak ellenére, hogy vannak fizikusok, akik személyes véleménye szerint annyira bonyolult, hogy magán a szerzőn kívül jó, ha van 4 ember, akik azóta megértették. (Csak azt nem tudom, ki a másik három…).


A Relativitás Elmélet lényege az, hogy valójában a 3 dimenziós terünk és az idő egymástól külön NEM választható dolog. Továbbá, a gravitáció nem más, mint ennek az ún. “téridőnek” a görbülete. Ezen pár zseniális gondolat, és néhány kimerítő számítás során saját egyenletei azt mutatták a korábban említett jóslatokon kívül, hogy a világegyetemünk tágul. Einstein viszont nem hitt ebben, így képleteibe bevezette a kozmológiai állandót, hogy azok egy statikus univerzumot írjanak le. Később, mikor mérésekkel is igazolták, hogy táguló világegyetemben élünk, azt nyilatkozta, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, amikor bevezette a kozmológiai állandót (bárcsak minden ember elmondhatná ugyanezt... Áámeeen [ugye, Donald]). Hibáztatni érte felesleges. Próbálj csak meg elképzelni háromdimenziós teret kívülről vizsgálva (elárulom, ez a négydimenziós lényeknek pont olyan, mint nekünk megnézni egy papírlapot), majd képzeld el, hogy ez össze van fonódva az idővel, és azt se felejtsd el, hogy ez meg van görbülve minden tömeggel rendelkező

dolog körül és fénysebességgel indulnak el benne hullámszerű rezgések, ha gyorsuló mozgást végez benne valamilyen tömeg. (Már rájöttél, miért nem néztük az időt Gímesen?) Ugyanis ez nem okozott gondot Berci bácsinak, de az, hogy elengedje gyerekkorában kialakított hitét a világról alkotott képpel kapcsolatban, már igen. Nem csoda, hogy később nagyképű lett egy picit, mikor rájött, hogy magában kell jobban hinnie. Egyszerű földi halandók számára az előző fantáziálgatásban sokat segíthet a posta, állítólag. De ezt nem én mondtam. Miért is gondolta Einstein, hogy a gravitációs hullámok számunkra valószínűleg sosem lesznek mérhetőek? A válasz pofonegyszerű. A gravitációs kölcsönhatás hihetetlenül gyenge az elektromágneseshez képest, ami gyengébb, mint az ún. gyengekölcsönhatás (ez tartja az atommagban közel egymáshoz a protonokat és a neutronokat), ami jóval gyengébb az ún. erőskölcsönhatástól, ami börtönben tartja a kvarkokat (pl. a protonban, neutronban...). Gondoljuk csak meg, hogy egy lakáskulcs

tudomány

39


felemeléséhez milyen apró mágnes is elégséges, ami a hozzá képest hatalmas Föld gravitációs erejét győzi le közben. A tömeggel rendelkező testek okozta jelenségek közül pedig a gravitációs hullámokat nevezhetjük a “leggyengébbeknek”. Ennek tudatában mondhatjuk, hogy csupán száz évet kellett várni a létezésük kísérleti bizonyítékára, ugyanis 2015-ben végzett egy mérést a LIGO (Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory), melynek eredményét 2016-ban publikálták. A történet így szól: Egyszer volt, hol nem volt (1,3 milliárd éve), volt egyszer két feketelyuk. Az egyik 26 naptömegű volt, a másik kicsit nehezebb, 39. Örömtáncot jártak egymás körül, majd összeolvadtak. Az összeolvadás utolsó 2 tizedmásodpercében megszülető téridő-fodrozódást sikerült megfigyelnünk. Az új feketelyuk, ami szerelmükből született 62 naptömegű, és máig is él, mert sosem hal meg!!! Igen, tudok összeadni (26+39 NEM 62). A hiányzó 3 naptömeg energiaként hagyta el a helyszínt gravitációs hullám

40

tudomány

formájában. Erről annyit kell tudni, hogy ilyen iszonyatosan sok energia 2 tizedmásodperc alatt ha kisugárzódik, akkor az már jobban teljesít, mint Magyarország. Sokkal. A számunkra látható univerzum állandóan kisugárzó teljesítménye (elektromágneses hullám formájában) ötvenszer kevesebb, ha így valakinek kézzel foghatóbb. Ennek az észleléséhez viszont olyan precíz mérésre volt szükség a Földön, mintha 4 fényévnyi távolságot egy hajszál vastagságának a pontosságával szeretnénk megmérni. (Most nem viccelek). Mostanra már újabb 2 gravitációs hullámot sikerült elcsípni. A második alkalommal 1,4 milliárd fényévnyi távolságban volt egy nagyon hasonló jelenet, ahol „csupán” 1 naptömegnyi energiájú gravitációs hullám indult útnak. (Megjegyzés: a tömeget és az energiát nagyvonalúan keverem, de az E=mc2 híres képlet ezt megengedi.) Minél messzebbről indul a téridő hullámzása és minél kisebb energiával veszi kezdetét útjának, annál pontosabb mérésre van szükség az észleléséhez. Amint összehasonlítod a számokat, rájössz,


hogy folyamatosan fejlesztés alatt állnak a mérőműszerek. A harmadik összeolvadás pedig 2 naptömegnyi energia volt 3 milliárd fényévre (ez körülbelül 7-szer pontosabb mérést jelent, mint az első). Számtalan érdekes kérdés merülhetett fel benned a témával kapcsolatosan. Például, hogy miért van 4 mérés az ábrán? A másodikról, nem lehetett rendíthetetlenül bizonyítani, hogy gravitációs hullám, de valószínűleg az. Továbbá, ha figyeltél a gimiben, akkor tudod, hogy a körmozgás is gyorsuló mozgás, és Földünk kering a Nap körül, tehát állandóan gravitációs hullámokat kelt. Ez energiaveszteséggel jár, aminek az a következménye, hogy egy spirál pályán beleesik a Napba. Ezt a világvégét vajon miért nem jósolták meg a maják? A válasz megint csak pofonegyszerű. Ez a folyamat 10 a sokadikon milliárd évig tartana (nem tudom pontosan, de lényeg, hogy …sok). Addigra, ha nem is irtjuk ki magunkat mint „emberiség”, a Napunkból már rég vörös óriás lesz, majd fehér törpe, a Földünkből meg hamu (se). Jó éjszakát!

tudomány

41


,,Kedves anya...’’ Hipik Anna Nemrégiben egy kárpátaljai fiú története járt körbe a média világában. Ernő, a 9 éves

42

tudomány

kisfiú saját otthonában követett el öngyilkosságot. A helyszínt illető részletekről nincsenek információk, annyit viszont tudunk, hogy öccse talált rá, aki riasztotta anyjukat, aki azonnal elvágta a kötelet, és mentőt hívott. Egy kiegyensúlyozottnak tűnő, jól teljesítő kisfiú, akit a társai is elfogadnak, egy nap hazamegy, és felakasztja magát, de előtte még búcsúlevelet ír a családjának. Hogy történhet ilyesmi egy ép felépítésű családban, amelyet látszólag nem bonthat meg semmi? Észrevehetőek a gyermeken az előjelei egy ilyen kimenetelű elhatározásnak? Az internetet rögtön behálózták a pedagógiai-pszichológiai fejtegetések, ahogy az várható volt. Aztán valamiért minden kérdésben előbb-utóbb a következő egyezést fedeztem fel: ki és hol rontotta el? Ez lett az új, jól bur-


kolt kérdés. Releváns vajon egy tragédia kellős közepén? És vajon kit lehet hibáztatni? Következő gyöngyszem. (Mert, ugye, akkor is hibáztatni kell valakit, ha igazából semmi szükség rá. Ez miért van? Arról külön elemzést lehetne írni!) A körülményekről annyi tudható, hogy Ernő elégtelent kapott egy tantárgyból, illetve levelezett ami miatt a tanár nyomatékosan felhívta a figyelmét arra, hogy erről feltétlenül beszámol a szüleinek. Mondhatnánk azt is, hogy megélt egy átlagos általános iskolai napot, ugye? Építette a szociális szféráját, és hibázott egy megpróbáltatáson, mint ahogy olykor mindannyian tesszük. Hogy lehetséges az, hogy egy 9 évesnek mégis, saját akaratából kifolyólag, ez lesz az élete legutolsó napja? A témával foglalkozók többsége szerint a rossz iskolarendszer a végkimenetel katalizátora, míg mások szerint a szülők azok, akik elérhetetlen célokat tűznek ki gyerekeik elé. A rendszer sokszor tényleg félelemkeltő, és olyan, mintha a megfelelési kényszer csíráit ültetgetné, miközben az egyéniséget radírozza. Valóban vannak szülők, akik a gyermekévek ártatlan játékosságát elnyomva tolják előre a gyerekeiket a siker útján. De miért van az, hogy ezek felerősítik egymást? Mi lenne, ha kioltanák?

Sok pszichológiai kutatást olvashatunk az öngyilkosságról. Úgy gondolom, érdemes lenne tovább vizsgálni az iskolarendszerrel kapcsolatos aspektusait. Sokat gondolkoztam, vajon mit írhatott Ernő a búcsúlevélbe, 9 évesen. Persze, nem tudhatom, de úgy képzelem, valami örökérvényű bölcsességet írt. Egyet viszont biztosra tudok: nem tékozolhatnak el gyerekek ilyen tragikus módon.

tudomány

43


Svéd valóság

Touati Karen

Mint minden erasmusos diák, én is csupa izgalommal és kíváncsisággal érkeztem meg a célországomba, Svédországba. Korábban nem jártam Észak-Európában, nem is tudtam túl sokat erről a térségről. Svédországról is csupán annyit feltételeztem, hogy Volvot használnak, H&M-ből öltözködnek, ABBA-t hallgatnak, és valószínűleg minden bútorukat az IKEA-ból szerzik be. Megjegyzem, az utóbbival kapcsolatban igazam volt. A helyiek segítségével azonban sikerült feltérképeznem részletesebben az országot, amelyről így kiderült, hogy a téli hónapokban nem csak hideg, de sötét is. A nyár végeztével a napok ugyanis itt minden nap öt perccel rövidülnek, aminek következtében decemberben várhatóan reggel 9 körül világosodik majd, és délután 3-4 között már le is száll az éj. Ez nem csak ijesztően hangzik, de az is! Amint azt a svédektől megtudtam, északon könnyű depresszióssá válni a tél folyamán, ami korábban alkoholproblémákat is okozott az államnak. Már az első napokban feltűnt, hogy az élelmiszerüzletekben nem lehet 4-5%-os alkoholnál erősebbet venni. Svédországban ugyanis korlátozzák az alkoholfogyasztást. Ennek oka a depresszív tél hatása a munkanélküliekre és az idénymunkásokra, akik a múltban könnyen és túl gyakran nyúltak a szeszesitalok felé. Megoldásként állami tulajdonban álló italboltokat hoztak létre Systembolaget néven, ahol kínosan ügyelnek arra, hogy csak a huszadik életévüket betöltött, józan emberek juthassanak alkoholhoz. Az absztinenciára való ösztönzés pedig félreérthetetlen: minél erősebb egy ital, annál drágább. A 25 eurós vodka látványa számomra elég is volt, hogy sietve elhagyjam az üzletet. A helyzet a vendéglőkben sem jobb, sőt, ott az árak még komolyabb tőkét igényelnek. Ez talán nem hangzik túl jól, de a svéd különlegességekhez egy számomra nagyra tartott tulajdonság is tartozik. Ez pedig az egyenlőség és az individualizmus tiszteletben tartása. Ez azt jelenti, hogy a férfiak ugyan nem fizetnek a nők helyett, pl. egy randin vagy egy találkozón, ám a szülési szabadság Svédországban nem csak „anyasági”, de „apasági” is lehet, megadva a lehetőséget a szülőknek, hogy eldöntsék, melyikük marad otthon a gyermekkel.

44

Küvé


A helyiek az egyik „legsvédebb” dolognak a mérhetetlen kávéfogyasztáson kívül az úgynevezett „lagom”-ot tartják, amely tulajdonképpen az arany középút svéd megfelelője. Egyensúlyra törekszenek, s ez az élet minden területére érvényes – legyen szó munkáról, alkoholfogyasztásról vagy bulizásról. A „lagom” kifejezés válasz lehet a „hogy vagy?” kérdésre is akár, jelezve ezzel, hogy pont jól. A szó használata rendkívül sokszínű, szinte bármilyen témával kapcsolatba hozható. Azonban nem csak mondattani szerepe van, hisz a „lagom” az életfelfogásuk egy szóban való kifejezése is egyben. Talán épp emiatt olyan kiegyensúlyozott a társadalmuk, s ezért képesek megküzdeni még a szélesebb rétegeket érintő problémákkal is.

Küvé

45


Eyjafjallajökull, avagy a szó melyik része nem érthető? -ka-

Mi is lehetne jobb ötlet a nyár utolsó napsugarainak kiélvezésénél, az utolsó meleg, szélcsendes napok kihasználásánál? Mondjuk, egy gyönyörű seggesugrás – amit még nézni is fáj – a szélsőséges szeptemberi időjárásba Izlandon. Azt mondják, az ember itt egy óra leforgása alatt mind a négy évszakot megtapasztalhatja. Szerencsére bennünket ilyen módon nem tüntetett ki az anyatermészet, így a seggesből végül egy szépen ívelt fejesugrás lett, a meglepően napos másfél hétbe. Első hét éjszakánkat egy vendégháznak átalakított istállóban töltöttük, a semmi közepén. Az ember egyébként gyakran érzi azt, hogy ott mindenhol a semmi közepén van, távol mindenkitől. Kivéve persze a turistalátványosságoknál (amibe 5 kilométerenként belebotlik az ember) – ott ennek épp ellenkezője érvényesül, a közel mindenhez és mindenkihez: az ázsiai szelfibotokhoz, a cseh zokni-szandálhoz, az angol „this is so lovely”-hez és természetesen a vadul villogó fényképezőgépekhez. A turisták hada kelet felé haladva rohamosan oszlik, míg teljesen meg nem szűnik, és maradnak az izlandi, angolt épp hogy törve beszélő lakosok, a maguk kétszáz lelket számláló „városában”. 46

Küvé

Itt, a természetben való gyönyörködésen kívül áfonyát szedtünk a hegyekben, halászhajót kormányoztunk és tőkehalakra vadásztunk két fjord között az Atlanti-óceánon. Mármint, a világ legegészségesebb áfonyáját szedtük, a világ legfinomabb halait fogtuk, és a zuhanyzóban terjengő záptojás szag is arról árulkodott, hogy épp a világ legtisztább vizét használjuk – legalábbis a szigetlakók szerint, akik nagyon büszkék mindenre, ami eredeti izlandi. Így vannak a karácsonyi könyvcunamival is, amikor boldog-boldogtalan kiadatásra küldi épp elkészült könyvét. Talán a hosszú és sötét tél miatt jut ideje minden második izlandinak a könyvírásra – mármint, amikor éppen nem isznak. Izlandon ugyanis a golfon kívül a másik legelterjedtebb hobbi az alkoholizálás. Valahol érthető, hiszen a szeptembertől áprilisig tartó állandó hideget, szelet, havas esőt, latyakot és a mindössze néhány órás napsütést csak erős lélekkel lehet túlélni. Vagy lélekerősítővel.


Ebben az egyedüli gondot a „ha lúd, legyen kövér” ideológia jelenti, ugyanis náluk az ivás egyet jelent a lerészegedéssel, másokat testvérré fogadással, szerelemvallással. Másnap a véralkoholszinttel együtt a nyitottság is csökken, aminek helyét a tipikus hűvösség, távolságtartás veszi át: éjszaka befogadott testvére mellett az ember egy szó nélkül elsétál. Külföldiként ez furcsa lehet, de nem kell a szívünkre venni, az izlandiak vérszerinti testvérüket hosszú távollét után is csak egy sziával köszöntik. Az ottaniak ettől függetlenül kedvesek és segítőkészek, nem bonyolítanak semmit sem túl. Az északi népekre jellemzően nem rohannak, nem stresszesek, csak úsznak az árral, ami akár az időjárás kiszámíthatatlanságából is fakadhat. Nekünk ez a lazaság úgy tűnhet, hogy félvállról vesznek mindent, mintha a „Leszarom-tabletta” állandó hatása alatt élnének. Kirándulásunk összegzéseképpen kijelenthetem, hogy Izland gyönyörű, mármár földöntúli a maga kénesen füstölgő gejzírmezőivel. Ugyan, mi csak a déli részét tekintettük meg, biztosak vagyunk benne, hogy a belföld és az északi területek is legalább ugyanilyen lélegzetelállítóak – ezért már ottlétünk alatt eldöntöttük, még egyszer biztosan ellátogatunk a szigetre. Küvé

47


Az ingyenmunkától a jellemfejlődésig (Egy Y generációs egyetemista viszontagságai)

„Kedves Jelentkező, örömmel értesítjük, hogy életrajza alapján beválogattuk cégünk gyakornoki programjába. Az elkövetkezendő három hónapban...“ Remegő ujjakkal kattintok a mobilomon felvillanó Gmail ablakocskára, és várom, hogy betöltődjön a teljes ímél. A szívem majd´ kiugrik a helyéről, míg az agyam próbálja értelmezni az olvasottakat. – Ez az, ez az, ez az! – tör ki belőlem váratlanul, és legszívesebben az első utamba kerülő embert megölelném. Úgy érzem, végre elérkezett a nagy pillanatom, hogy bizonyítsam: én is jó vagyok valamiben, és érek valamit. Önkívületi állapotban kezdek el hálálkodni a cég megelőlegezett bizalmáért, és biztosítom őket arról, hogy mindent meg fogok tenni, hogy megfeleljek az elvárásaiknak. Fel sem merül bennem, hogy mindez mivel járhat. „Az elkövetkező három hónapban búcsút inthet minden szabadidejének, éjt nappallá téve ötletelhet kampányainkon, és ha jól végzi munkáját, egy köszönömöt is kap majd. Még nem említettük, hogy a munka önkéntes alapon zajlik, de Önnek ez nem jelenthet problémát, hiszen egyetemista: rá van szorulva, hogy tapasztalatot szerezzen.“ 48

Küvé

Olláry Ildikó

Ha valaki megkérdezné, hogy szeretek-e főiskolás lenni, a válaszom egy határozott igen lenne. Szeretek, sőt: aligha tudnám felsorolni az összes előnyt, ami ezzel jár. Egyetemistának lenni nem állapot, egyetemistának lenni életérzés. Ám, ahogy az ember halad előre a tanulmányaival, a kezdeti gondtalanság helyét lassan egyfajta felelősségtudat veszi át, ami olykor frusztrációba is átcsaphat. Másodéves voltam, amikor először éreztem hasonlót. Emlékszem, éppen egy nehéz vizsgára készültem, lazításképpen pedig a Facebookon görgettem lefelé. Hirtelen szembejött velem egy fotó: a volt osztálytársamat láttam, ahogy büszkén pózol saját lakásának kulcsával.


A kép alatt a következő felirat állt: „Az érzés, amikor beérik a munkád gyümölcse“. Azelőtt soha nem kérdőjeleztem meg, hogy jó irányba tartok-e. Persze voltak, akik óva intettek a bölcsész kartól, mondván, hog y ez az ágazat

aki dolgozni akar, az nem kifogást keres, hanem munkát. Ez az egyetemistákra is érvényes: lehet szórólapot osztani, gyümölcsöt facsarni, felszolgálni, a rátermettebbek pedig elhelyezkedhetnek egyegy multinál. A gond ott kezdődik, hogy

termeli a legtöbb munkanélküli diplomást, de ezt csak fölösleges aggodalmaskodásnak tartottam. A fotót elnézve viszont rádöbbentem, hogy Pán Péter-szindrómás vagyok. Egy 22 éves „gyerek“ a gyerekszobájában, aki mentesítve érzi magát a legtöbb felelősség alól. Aki jogot formál arra, hogy a szülei tartsák el, csak azért, mert diák. Tudtam, hogy nem kellene az életünket összehasonlítanom: a srác a szakközép elvégzése után munkába állt, én egyetemre mentem. De azt is tudtam, hogy nem élhetem tovább gyerekként az életem. Ha már támogatásra szorulok, meg kell tennem mindent, hogy jó befektetés legyek. Azt mondják,

a pénzkeresést nem mindig egyszerű öszszeegyeztetni a szakmai tapasztalat megszerzésével. Számos cég kovácsol előnyt abból, hogy a főiskolásoknak szükségük van gyakorlatra, ezért önkéntes gyakornoki pozíciókat hirdetnek. Ezzel nincs is akkora gond, amíg nem próbálják meg a világ legjobb lehetőségeként beállítani azt az ingyenmunkát, amit hónapokon át végeztetnek (sokszor szakmai tanácsadás nélkül). Bizony volt, hogy iskola mellett két állásban dolgoztam. Míg az egyik segített zsebpénzhez jutni, addig a másikat önszorgalomból végeztem, csak hogy az életrajzom ne tátongjon az ürességtől. Nem volt mindig könnyű, de tudtam, hogy be kell járnom ezt az utat. Senki ne higgye, hogy az egyetemista lét csupán a tanulásról és a bulizásról szól. Egyetemistának lenni igenis komoly kihívás, ami sokszor az ember jellemét és elszántságát is próbára teszi. Mégis azt gondolom, hogy minden szépségével és nehézségével együtt kell megélnünk ezeket az éveket, hogy később azokká válhassunk, akikké igazán szeretnénk. Küvé

49


Anyámotlëccsó Szeretnél egy jóféle rántottá, vagy esetleg lecsót csinálni, de a koleszos rezsón épp Morca Dellát égetnek oda? Ne csüggedj! Általában minden kollégiumban van mikró, csináld meg abban a hőn áhított eledelt! Hozzávalók: 2 db tojás vaj paprika paradicsom só bors bögre Bögre? Mégis minek? – kérdezheted. Hát azért mert bögrés lecsót fogsz enni, papa! Először is fogd a fülest, és vajazd meg az oldalát, ne félj bemocskolni a kezed! A bátortalanabbak megtehetik ezt kés segítségével is, de minek mosogassunk annyit? Üsd bele a tojásokat, ízlés szerint sózzad, borsozzad, majd jól barmold össze egy villával. Ezután szórd bele az apróra vágott paradicsompaprikát, ha esetleg akad szalonna, kolbász, vagy sajt (nem muszáj, hogy a tiéd legyen), akkor mehetnek bele azok is az előző metódus alapján. Még egy jó alapos keverés, és mehet is a mikróba. Még mielőtt elindítanád a gépet, kezdd el

50

Küvé

hallgatni Dreeko Viszem a stílt című méltán híres slágerét. Mikró bekapcs, és figyeld közben, hogy mikor kezd kiemelkedni a tojás a bögréből (ez nagyjából a szám második perce körül fog bekövetkezni). Nagyon fontos, hogy közben hallgasd Dreeko és barátai életbölcseleteit. Ilyenkor vedd ki a mikróból a bögrét, és villával mozgasd meg picit. Tedd vissza a gépbe, és melegítsd addig, amíg ismét el nem kezd emelkedni. Miután ez bekövetkezett, a pompás fogás fogyasztható. Italszakértőnk ehhez a fogáshoz a sárgo málnát ajánlotta. Jó étvágyat a kajához, jó kaját az étvágyhoz! Szeretettel, Bögrés Pé


Anyámotlëccsó

Szászi Fanni fotói Forrás: www.fannifotozik.tumblr.com

Küvé

51


Gondolkozz!...

vagy tudd anélkül is! ... vagy legalább csak tégy úgy!

A rejtvények lefelé haladva nehezednek


54

tudomรกny

Profile for alMA_MAter

Alma Mater 13. (2017/2018) 1. sz.  

Alma Mater 13. (2017/2018) 1. sz.  

Profile for alma_ma
Advertisement