DR. ZÓKA KATALIN Versek és mesék az óvodában A tanulmány az óvodai vers- és meseválasztással, azok feldolgozási folyamataival foglalkozik, egyúttal felveti azokat a dilemmákat, lehetőségeket, amelyek az elméletben és a mindennapok gyakorlatában előfordulnak. Cél: megfogalmazni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket, közös gondolkodásra inspirálni, kapaszkodókat nyújtani a felelős döntéshez. Tartalom: az elméleti háttér áttekintésére építve kérdések és továbbgondolásra alkalmas ötletek megfogalmazása az irodalmi művek megközelítésétől a tevékenységekre való felkészülésen át a megvalósulási formákig. Módszer: a témához köthető szakirodalmi anyag rövid, összegző bemutatása; az irodalomelméleti és módszertani megközelítés csomópontjainak rögzítése, néhány ötlet példákkal illusztrálva. AZ IRODALMI NEVELÉS ALAPELVEI AZ ÓVODÁBAN Az óvodában az irodalommal, a versekkel, mesékkel való találkozás természetes és örömteli módja az anyanyelvi nevelésnek. Ez önmagában sem kevés, miközben nyugodtan kijelenthető, hogy a versek, mesék hatása még ennél is sokrétűbb. Az óvodai irodalmi nevelés elsődlegesen nem az ismeretátadást szolgálja. A vers- és meseélmények mindig egy élethelyzetbe ágyazva, közösségi és/vagy egyéni élményként valósulnak meg. Az irodalmi szöveg intenzitása, művészi ereje fokozza a társas élmény, az egymásra hangolódás örömét, a szociális tanulás hatékonyságát., ugyanakkor a sajátélmény feldolgozására is alkalmasak. A gyermeki világ- és önmegismerés adekvát, életkori sajátosságoknak megfelelő módja – a játék mellett, illetőleg ahhoz hasonlóan – a vers és a mese1. A lélek táplálékaként mindkettő heurisztikus élményt nyújt, egyszerre elégít ki érzelmi szükségleteket és ébreszt újakat, szembesít önmagunkkal és a világgal.
1 „A gyermek a világ megismerésének prelogikus módozatai felől halad a világ fogalmi megismerése felé. Ami azt jelenti, hogy – különösen az első öt-hét évben – az irodalom (mint a világ művészi megismerése) sokkal közelebb áll a gyermeki gondolkodáshoz, mint bármi más. Mondhatni kezdetben a közvetlen testi tapasztaláson túl a (mágikus) művészet az egyetlen formálója a gyermeki léleknek, így az egyik legfontosabb megalapozója a gyermeki személyiségnek.” Bárdos József: Egy működő gyermekirodalmi kánonért. Fordulópont, 2010/4. 8–9.
163