Issuu on Google+

ÖLNI ÉS ÖLNI HAGYNI: HANNA - GYILKOS TERMÉSZET

FilmMagazin 2011. június EXKLUZÍV

RICHARD PRYOR HARMADSZORI ELJÖVETEL TRANSFORMERS 3 MINDEN ITT KEZDŐDÖTT X-MEN: AZ ELSŐK PO KALANDJAI FOLYTATÓDNAK KUNG FU PANDA 2 NŐI MÁSNAPOSOK KOSZORÚSLÁNYOK FILMKLASSZIKUS SZELÍD MOTOROSOK & ANNIE HALL

SUPER 8


KEDVES OLVASÓK! E

lőző számunk bevezetőjében nagy mellénnyel hirdettem George A. Romero A holtak hajnala című filmjének az újságban való szerepelését, viszont aki végigolvasta a múlt havi FilmMagazint, az szembesülhetett vele, hogy a cikk végül nem került be a lapba. A hiba az én gépezetemben volt, a cserét az utolsó utáni pillanatban bonyolítottuk le, a leadás miatti felhajtás alatt pedig elfelejtettem átírni a bevezetőt - elnézést kérek érte, többé nem fog előfordulni! Átlendülve az ehavi aktualitásokra, ismét fenséges tartalommal megtöltött FilmMagazin várja a kedves olvasókat. Lesz itt XMen: Az elsők kritika (mely annyira elnyerte szerzőnk tetszését, hogy a sorozat legjobb részének nevezte és 100%-ot adott neki - emiatt egyébként várjuk is ellenségeinktől a feldühödött emaileket, de nem baj, ide lőjetek, mi kitartunk a kollegák véle-

ménye mellett!) , Kung Fu Panda 2 értékelés, bevizsgáltuk a női másnaposokat (Kovácsné egy rendkívül élvezetes cikk keretei között foglalja össze, hogy miért nem tudja élvezni az ilyen típusú filmeket), de gorcső alá vettük a Másnaposok 2 és A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken című filmeket is. Háttér rovatunkban megemlékezünk a mindenféle magyar alcímet nélkülöző Transformers 3-ról, az ehavi címlaptémának választott Super 8-ról valamint a hónap favoritjának tartott Hanna - Gyilkos természetről. Bemutatjuk Richard Pryor életét és filmes munkásságát, a Filmklasszikus rovatunkban pedig ezúttal két film is helyet kapott: megemlékezünk a ’60-as évek legkultikusabb filmjéről, a Szelíd motorosokról, valamint Woody Allen munkásságának fénypontjáról, az Annie Hall-ról. Végezetül még annyit, hogy a nagy

nyaralások miatt a júliusi szám elképzelhető hogy előbb jelenik meg, mint azt megszokhattátok - részletek hamarosan, addig is jó szórakozást a júniusi újsághoz! KERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL

CÍMLAPSZTORI: Ha valakinek bármiféle kétségei támadtak, amikor a gyerekeket és a baljós árnyékokat próbált összeegyeztetni az előzetesek alapján, annak nem kell aggódnia. Az alkotók szerint a Super 8 nosztalgikus, egyben mellbevágóan újszerű film, és azt hiszem, megelőlegezhetjük nekik a bizalmat. >> 10.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Főszerkesztő-helyettes: Cihlár Gábor (Ceptor) Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia, Hannibál, Hompola Júlia V. (Vampka) Madura Gábor (iverson2), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Kovács Beáta (Zaphier), Verebélyi Tamás (Spike), Kónya Sándor (Sanya08) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film), Laska Pál (Mokép) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám megjelenés: 2011. július 12.

2 / FilmMagazin


HÁTTÉR SPY KIDS 4: ALL THE TIME IN THE WORLD Robert Rodriguez olyan filmek után, mint a Sin City, a Machete vagy éppen az “Alkonyattól Pirkadatig” néha gondol egyet, és csinál egy családi mozit is. Ilyen volt a “Cápsrác és Lávalány kalandjai”, amit inkább hagyjunk, és a Kémkölykök három része, amik azért annyira nem voltak nézhetetlenek. Ez utóbbinak jön most a negyedik epizódja.. Az előző rész főszereplői közül Alexa Vega és Daryl Sabara már csak mellékszerepben lesznek jelen, de visszatér Antonio Banderas és Danny Trejo is. Valamint Jessica Alba és Jeremy Piven is fel fog tűnni a filmben.

ÉRKEZIK A MACI LACI FILM FOLYTATÁSA De mégis minek? Tehetnék fel a jogos, de persze költői kérdést. Bár az élőszereplős Maci Laci film közel nem lett olyan borzasztó, mint én gondoltam. Ennek ellenére azért nem érzem úgy, hogy folytatásért kiáltana. Mindenesetre a producerek ezt másként gondolják és már meg is kérték Joshus Sternint és Jeffrey Venitimilia-t a Rio című animációs film íróit, hogy lássanak neki a forgatókönyvnek. Az első rész elég szépen termelt a kasszáknál, noha a nézőknek nem igazán jött be. (Legalábbis, ha hinni lehet az IMDBs kommenteknek.)

A TETOVÁLT LÁNY AMERIKAI VERZIÓJÁNAK MAGYAR POSZTERE Daniel Rooney-t öleli és mi irigyeljük, mert ha megnézzük ezt a posztert, akkor… Szóval azért lássuk be, mi is szívesen átkarolnánk így ezt a lányt. Ami magát a filmet illeti, nos alapjáraton nem bírom a remake gondolatát, de az a tény hogy David Fincher ül a rendezői székben, aki eddig még nem igazán hibázott, hát nehéz nem várni hogy mi sül ki ebből az egészből. Egyébiránt láttam az eredetit is (csak az elsőt), és azt mondom hogy egészen remek film, de valahogy nem fogott meg annyira, amennyire vártam volna. Ezért is várom Fincher filmjét, bízván abban hogy ő majd a moziszékhez szegez.

KATE BECKINSALE, JESSICA BIEL ÉS BILL NIGHY AZ EMLÉKMÁS-BEN Készülget lassan, de biztosan az Emlékmás remake-je is. Azt már tudjuk, hogy Len Wiseman rendezheti a produkciót és Colin Farrell lesz a főszereplő ebben a változatban, negatív szerepben pedig Bryan Cranston tűnhet majd fel. Most pedig az is kiderült, hogy a két legfontosabb női karaktert Lorit és Melinát Kate Beckinsale (aki egyébként a rendező Wiseman felesége) és Jessica Biel játszhatja el. Bill Nighy szintén szerepet kapott a produkcióban, ő az ellenállás vezetőjét alakíthatja. Egyébként korábban ő is (és amúgy Kate Beckinsale is) dolgozott már együtt a rendezővel az Underworld első két részében. Azt viszont tudni kell, hogy nem a Schwarzenegger féle filmet fogják remake-elni, hanem Philip K. Dick regényét dolgozzák fel újra. Éppen ezért eltérések is lesznek a 1990-es filmhez képest.

4 / FilmMagazin

THE ADVENTURES OF TINTIN: THE SECRET OF THE UNICORN A Tintin kalandjai a 20. század egyik legnépszerűbb képregénye. A Hergé műv észnév re hall gat ó bel ga Georges Rémi alkotta meg, és először 1929-ben jelent meg. Azóta 50 nyelvre fordították le, és 200 millió példányban kelt el. 1991-ben pedig rajzfilmsorozat is készült belőle. Most pedig megérkezett az élőszereplős filmváltozat is. A filmet ráadásul Steven Spielberg rendezte, az egyik producer pedig Peter Jackson, aki anno A Gyűrűk Ura trilógia direktora volt. A film nem élőszereplős, hanem animációs lesz, és motioncapture technikával készült. A történet főszereplője, Tintin a belga riporter, aki hűséges segítőtársával, Milou nevé foxi kutyájával, különböző izgalmas kalandokba keveredik. A filmtől nem kevesebbet várunk, minthogy minőségével megtöri az évek óta tartó Pixar - dominanciát az Oscar-on. A hazai bemutató a tervek szerint idén november 3-án lesz. ALAKUL A PIRANHA 3DD SZEREPLŐGÁRDÁJA Emlékszünk még? A film amiben gyilkos piranhák zaklatták a fürdőzőket és amiben a sliderses fickó elvesztette a farkát. A folytatásban úgy tűnik visszatér Ving Rhames (a halálból?), Christopher Lloyd és Eli Roth…Ja nem, ő nem. Az ő feje szét lett cseszve. Szóval az igazi nagy név itt nem más, mint DAVID HASSELHOFF! Bizony, a jó öreg Hoff, aki szabadidejében imád földön fetrengeni és vizet inni, őt is beszervezték szépen. Ez jó, nem? Hoffnak örülünk. Az első rész baromi szórakoztató és véres volt, ez a minimum amit elvárok a folytatástól.


A PAP - HÁBORÚ A VÁMPÍRÓK ELLEN A Pap – Háború a vámpírok ellen című fim egy poszt-apokaliptikus akció-horror, melyben egy harcedzett renegát harcos veszélyes küldetésre indul, hogy kiszabadítsa unokahúgát a vérszomjas vámpírok fogságából. Ebben a lenyűgözően látványos, szélesvásznú 3-D kalandfilmben, melyet Scott Stewart rendezett, mindössze egyetlen férfi áll az emberiség pusztulásának útjában. Néhány éve ismét imádjuk és faljuk

a vámpíros filmeket, köszönhető ez Edward Cullennek, és a Twilight sorozatnak, mely legutóbb az MTV díjkiosztóján tarolta le szemérmetlenül a terepet. A mostani vámpíros filmben, a sztori kicsit eltér a romantikus vonaltól, hiszen a vámpírok újra lecsapnak, és az egyik előretolt helyőrségről elrabolnak egy 18 éves lányt. Amikor Pap (Paul Bettany) értesül a történésekről, engedélyt kér a monsignoroktól, hogy kiszaba-

díthassa a túszt, saját unokahúgát. Mikor nemet mondanak neki, a Pap megszegi szent esküjét, ellenszegül a parancsnak, és elindul, hogy megtalálja a lányt, mielőtt még a vámpírok rabszolgájukká tennék. Keresztes hadjáratára elkíséri Hicks (Cam Gigandet), a sivatagi seriff, és egy hajdani Harcos Papnő (Maggie Q), aki természetfeletti erővel bír. Az izgalmas akciójelenetekkel megspékelt mozi június 9-től a mozikban!

FilmMagazin / 5


HÁTTÉR

HANNA GYILKOS TERMÉSZET Hanna egy egyszerű kamaszlánynak látszik. Kitartása, bátorsága és ügyessége felér a katonákéhoz. Végigutazza a Földet, hogy a rábízott feladatot megoldja, ám egy olyan világban találja magát, amit eddig még soha nem látott. Vajon képes lesz felnőtté válni és meg tudja menteni a családját? Írta: Ceptor

J

oe Wright egy sikeres rendező. Neki köszönhetjük például az Oscar-díjra jelölt Vágy és vezeklést 2007-ből, vagy még korábbról a Büszkeség és balítéletet. Ne hagyjuk ki a felsorolásból akkor már a 2009-es, A szólista című filmjét sem. Mostani vállalkozásával egy egészen új oldalát mutatja meg, mivel eddig alkotási mind drámák voltak, a Hanna – Gyilkos természet viszont ízig-vérig thriller, egy kis kalanddal és akcióval fűszerezve. Szerencsére nem csak ezért lesz érdekes a nyáron mozikba kerülő film,

6 / FilmMagazin

hiszen ott van még a mindössze 17 éves Saoirse Ronan, aki a film főszereplője. Más rendezők talán nem merték volt bevállalni ezt ilyen fiatal színésznővel. Persze nem csak Saoirse lesz az egyetlen ismertebb név, találkozhatunk még Eric Banaval és az Oscar-díjas Cate Blanchett-tel is. A történet szerint Hanna ÉszakFinnországban él ex-CIA ügynök édesapjával. A lányt kitanították vadászatból, túlélésből és önvédelemből is. Egyéb tudásait mesekönyvekből és egy enciklopédiából szerzi,

mivel összesen ez áll rendelkezésükre. Mind a barátok, mind pedig a szórakozás ismeretlen fogalom számára. Ez a nevelési forma segíti elő, hogy a lányból tökéletes bérgyilkos váljon. A családnak van még egy elintézetlen ügye régebbről, így Erik nem tarthatja tovább vissza a lányát. Az elszakadás mély nyomot hagy a kamaszban. Ám mielőtt újra találkozhatna apjával, a CIA elrabolja őt és egy titkos, központba hurcolja. Ezt azonban nem hagyja annyiban, fogvatartói ellen fordul és megszökik. A marokkói bázison kívül egy


A forgatás igazi világkörüli turné volt, hiszen a stáb megfordult Finnországban, Bavariaban, Berlinben és Marokkóban is.

GYILKOS TERMÉSZETŰ LÁNY TORNAÓRÁJA Valószínűleg senki sem szereti a büntetést, ám meg lehet szokni, sőt, akár meg is lehet szeretni.. Saoirse Ronannel, az írek új büszkeségével ez történt. Mindenki úgy gondolja, hogy a tizenhét éves színésznő előtt hatalmas karrier áll, és legújabb filmje, a Hanna – Gyilkos természet valószínűleg nagyot lendít majd a pályáján. Ám a premier előtt álló filmjében profi gyilkost alakító ifjú színésznő a forgatás előtt majdnem olyan szigorú kiképzést kapott, mint a lány, akit a filmben játszik. – Életemben nem voltam még edzőteremben – vallotta be a színésznő. – Mégis azt vállaltam, hogy négy hónappal a forgatás kezdete előtt elkezdek edzeni. Egy ideig a kaszkadőrszakértő volt az edzőm, azután már csak szigorúan be kellett tartanom az utasításait. Minden reggel két óra kemény erősítés várt rám, és az első napokban tényleg úgy éreztem magam, mint akit valamiért nagyon megbüntetnének. Utáltam minden percet, amit súlyzók társaságában töltöttem. Ám jobb híján beletörődtem, azután megszoktam, most meg egyenesen hiányzik, ha nem edzek minden nap. Még most is meggyötörnek a tornaórák, de nagyon élvezem, hogy olyasmikre vagyok képes, amikhez régen biztosan gyenge lettem volna.

zord és kegyetlen vidéken találja magát. Megkezdődik a menekülés az ügynökök elől, és ezen idő alatt számtalan dologra döbben rá, ami megváltoztatja addigi életét. A forgatókönyv megírása már 2006-ban megkezdődött és az évek alatt sokféle változat látott napvilágot. Írója, Seth Lochhead eddig sok irodalmi produkciót vitt már vászonra, ezúttal azonban saját ötletet vetett papírra. Megalkotott egy olyan misztikus lényt, aki a mi világunkban éli nem mindennapi életét. Forgatásokkor gyakran elhívták őt is, hogy kikérjék a véleményét az utólag beletett jelenetekhez - szerencsére ezek egytől-egyig gond nélkül beleilleszkedtek az általa elképzelt világba. A Hannát alakító Saoirse Ronannak tetszett az a kihívás, amit a szerepe okozott, mivel az nagyban eltért eddigi munkáitól. Könnyen tudott azonosulni a belevaló, különc lánnyal. De nem csak a különcködése tetszett neki, hanem az is, hogy a filmbeli karaktere és saját életkora között nincs differencia. Mindketten abban a korban járnak, amikor az önállósodás épp olyan fontos tényező, mint a szeretteink közelségének tudata. Hanna tehát nem egy átlagos lány. Ha kell, az embereket durván elintézi, és mindezt azért, hogy megvédje szeretteit. A döntéseket

egyedül kell meghoznia és az azt követő eredményeket neki kell elviselnie. Erről szól a felnőttek világa. Eric Bana, aki az apát alakítja, pontosan átlátja a helyzetet, mivel a filmvásznon kívül is tevékenykedik szülőként. A tinédzser főszereplőt rendkívül jó ötletnek találta így nem kellett sokat győzködni, azonnal vállalta a szereplést. Karaktere szerint egy olyan apát alakít, aki odaadó, szívesen tanítja lányát, ám ugyanakkor ott van a háttérben valami, amire csak a film megtekintésekor kaphatunk választ. Megpróbálja felkészíteni mentálisan és fizikailag is kislányát, így képes lehet túlélni minden megpróbáltatást. Tulajdonképpen egy kiképzőtisztként funkcionál. Az igazi fenyegetést az a Cate Blanchett okozza, aki ügynökeivel a lány után ered. Nem más ő, mint egy vasmarkú ügynöknő, aki a munkájára tette fel életét. Az egyedi környezetért Sarah Greenwood látványtervező volt felelős. Legfontosabb kiindulópontnak a havat tekintette és erre építette a kezdést. Így ugyanis a nézők nem tudják eldönteni milyen helyszínen, milyen korban játszódhat a történet. Erre tökéletes példa a film plakátja, ahol Hannát láthatjuk nyakig bebugyolálva, csak égkék szemei látszódnak ki, meg pár aranyló haj-

tincs. Másik céljuk az volt, hogy a sötét tündérmesék világának hangulatát is átadják a nézőközönségnek. Az akciójelenetekkel meggyűlt a baja a színészgárdának. A folyamatos edzést és diétázást mindenkinek ugyanúgy szigorúan be kellett tartani. A harci jelenetek rendkívül egyediek lettek. Különböző aerobikmozgások, közelharci és boxtechnikai mozdulatok ötvözéséből született meg Hanna harctechnikája. Igazi kihívás volt ez Bana számára, mivel valójában nem üthette meg a lányt, de mégis igazinak kellett látszódnia a verekedésnek. Fordítva viszont máshogy alakult, párszor kapott valódi ütéseket is, de azok nem voltak olyan erejűek. Reméljük az izomlázon kívül senkinek nem esett komolyabb baja. A film érdekesnek ígérkezik, és remélhetőleg nem csak a felnőttek fognak szórakozni, hanem a Ronan-nal egyidős korosztály is át fogja érezni a film mondanivalóját.

Stáblista Rendező: Joe Wright Főszereplők: Saoirse Ronan, Eric Bana, Cate Blachett Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. június 9.

FilmMagazin / 7


PORTRÉ

RICHARD PRYOR Richard Pryor Ilinois államban található Peoriában látta meg a napvilágot 1940-ben, Richard Franklin Lennox Thomas Pryor néven. Apja háborús veterán volt és ökölvívóként, valamint pincérként kereste kenyerét (később Pryor is leszerelt katonát játszott a Hat év, hat nap című filmjében), anyja a nagyanyja által üzemeltetett bordélyházban űzte a legősibb mesterséget. Írta: Hannibál

8 / FilmMagazin


A

kis Richardot az utca nevelte fel, hamar elsajátította annak törvényeit, elmerült a tolvajok és késelők éjszakai világában. Ebben az időben szívta magába a társadalom perifériájának "szakzsargonját", a művészetét később fémjelző káromkodásokat. Az iskolából azért tanácsolták el, mert megtámadott egy tanárt, az egyik feleségének a kocsiját pedig szitává lőtte. Redd Foxhoz hasonlóan Richard Pryor is éjszakai szórakozóhelyeken, klubokban, bárokban kezdte előadóművészi karrierjét. Pryor itt szórakoztatta a nagyérdeműt jobbára improvizált szövegeivel. A '60-as évek második felében Richard Pryor jobbára tévéfilmsorozatok epizódszerepeiben kezdi építgetni filmes pályáját. A kisképernyőn azonban csak néhány évet tölt, ugyanis a nagyvászon világa hamar magába szippantja. A színészkedés mellett forgatókönyvírói tevékenységet is végez, 1974-ben például megírja a Fényes nyergek című film forgatókönyvét. Ez az első közös munkája Gene Wilder színésszel, bár ebben a filmben – Wilderrel ellentétben – Pryor színészként még nem működik közre. 1976-ban játszanak először együtt a Száguldás gyilkosságokkal című vígjátékban, amely Richard Pryor mozifilmjei közül az első jelentősebb. Ebben Wilder balfácán könyvkiadó-főhőse mellett csak másodhegedűs: egy szimpatikus, belevaló autótolvaj briliáns megformálásával megjelenésétől kezdve (a játékidő közepétől) uralni kezdi a vásznat. Az egyre nívósabb – komikus – szerepek jelzik, hogy a színészre komoly jövő vár a filmek világában. A Kaliforniai lakosztályban (1978) ugyan még csak mellékszereplő, de már Walter Matthau, Michael Caine, Jane Fonda és az ezért az alakításáért Oscar-díjjal jutalmazott Maggie Smith partnereként idétlenkedhet a vásznon. Ezzel egy időben felkérik a Jóbarátok című dráma egyik szerepére is, ebben színésztársai között találjuk Harvey Keitelt és Yaphet Kottot. Pryor azonban komikusnak született, és eredeti célkitűzésétől nem tántoríthatta el semmi. Komikusi vénáját igazolták következő munkái, amelyek már valódi főszerepet és pezsgőfürdős sikereket hoztak számára: az Istenben bízunk, avagy vallást akarunk

főműsoridőben című filmben magát Istent játssza. 1980 vízválasztó Pryor felfelé ívelő mozis pályáján, ugyanis Gene Wilderrel ekkor játszszák el a Dutyi dili című fergeteges börtönvígjáték főszerepeit. A páros, amely már a Száguldás gyilkosságokkal c. filmben is tökéletesen működött, varázslatos munkát végzett. Pryor jellegzetes grimaszaival, kidüllesztett szemgolyóival, bamba tekintetével filmtörténeti legendává nemesedett. 1982-ben leforgatta a Hat év, hat nap című szatirikus vígjátékot, amelyben egy vietnami veterán hazatérésének bonyodalmai fakasztották mosolyra a nézőket. És Richard Pryor ontotta magából a remek alakításokat, még akkor is, ha maga a filmes alapanyag nem volt éppen elsőosztályú. Ezzel a kritikával illethetnénk a Superman harmadik részét, amelyben "vendégszerepelt", vagy a Szórd a pénzt és fuss! (eredetileg: Brewster milliói) című filmet, amelyet személyes karaktere visz el a vállán. A Költözés (1988) szintén joggal megkérdőjelezett minőségű film volt, ám Pryor ebben is megmutatta, hogy szeretnivaló egyénisége csodákra képes. 1989-ben azonban két színvonalas komédiát is végighülyéskedhetett: az egyik a Harlemi éjszakák, melyben Eddie Murphy bártulajdonos apját játszotta, a másik pedig talán élete legnagyobb alakítása: a Vaklárma, amelyet a Wilderrel közösen készített mozik között általában a legsikerültebbként jegyeznek, és önmagában is a legszórakoztatóbb, legabszurdabb, nyelvezete pedig legtrágárabb a közös produkciók közül. Pryor egy vak, Wilder egy süket balfácánt játszik, akik akaratuk ellenére egy szövevényes gyilkossági ügy közepébe csöppennek, és mivel a rendőrség erői nagy elánnal keresik őket, kénytelenek maguk elcsípni az igazi tetteseket – a szituáció pikantériája, hogy még egymást is csak nehezen képesek megtalálni károsodott érzékszerveik miatt. Pryor lehengerlő: másfél órán keresztül ontja a nevettető dumákat és gegeket, személyisége ellenállhatatlan. Sebesen hömpölygő, szókimondó "buddy movie"-jukkal a legpatinásabb és legütőképesebb filmes párosok hagyományát idézik meg. Pryor már régóta sclerosis multiplexben szenvedett, ami utolsó éveiben

már akadályozta munkájában. Wilderrel még leforgatta negyedik, utolsó közös filmjüket, a Folt a zsákját – amely felemás fogadtatásban részesült –, majd elvonult a világ kíváncsi szeme elől, és már csak David Lynch Lost Highway c. filmjében vállalt el egy kerekesszékes szerepet. Richard Pryornak utolsó éveiben többször költötték halálhírét, több szívrohamon is átesett. A kokainnal 1980-ban sikertelen öngyilkosságot elkövető idősödő színész azonban sokáig nem adta fel. A szakma 1999-ben Mark Twaindíjjal jutalmazta a betegen is aktív Pryort. Szülővárosa utcát nevezett el róla. 2004-ben első helyen végzett a „100 legnagyobb komédiás” szavazáson. Bár mozgása és kedvelt mimikája már nem tette alkalmassá a szerepek eljátszására, a régen excentrikus viselkedésű Pryor haláláig (2005. december 10.) producer, és tanácsadó volt. Az isteni Pryor személyében a világ filmrajongói a XX. század egyik legnagyobb komédiását búcsúztathatták.

LEGJOBB FILMJEI

Dutyi dili

Hat év, hat nap

Vaklárma

FilmMagazin / 9


HÁTTÉR Az akciómozik világát éljük, nincs olyan hónap, hogy ne kerüljön be a menübe egy durrogós, robbantós, esetleg véres verekedésektől hemzsegő film, amiknek – valljuk be – története gyakran nem nagyon van. J.J. Abramsről és Steven Spielbergről viszont senkinek sem a bugyuta, de szép filmek jutnak eszébe, hanem az agyat és a szívet is megmozgató, mindemellett látványos és izgalmas, sőt, már-már reformernek számító filmek, vagy sorozatok. Vegyük például a Lostot vagy az E.T.-t. Ennek a csapatmunkának az eredményeként ezúttal egy érzelmes akció sci-fi jött létre, a Super 8. Írta: Vampka

SUPER 8


Nemrégiben 20 percet vetíttettek le a filmből a szerencséseknek és a látottak mindenkire nagy hatással voltak.

A

z alkotókat ma már nem is kell bemutatni, főleg nem az elvont világok szerelmeseinek. Földönkívüliek, misztikus helyek, robotok, szörnyek, háborúk… Abrams és Spielberg leginkább a veszélyes, valószínűtlen helyzetekben és az azokban helytálló karakterek ábrázolásában remekelnek, és állításuk szerint a Super 8 sem lesz éppenséggel unalmas. A film központjában mégsem katonák, vagy szuperképességű hősök, hanem kiskamaszok állnak, és az otthonuk, egy ohioi kisváros. 1979-et írunk. A srácokból álló hat fős kis csapat egy

nyári estén úgy dönt, kimegy a város szélére, és egy Super 8 kamerával csinál egy zombis filmet. Csak hogy amint belemelegednének a dolgokba, a közeli síneken haladó vonat borzalmas balesetet szenved, és nem véletlenül: a gyerekek szeme láttára hajt bele egy kocsi, felszaladva a sínekre, megállás nélkül belehajtva a mozdonyba, minek következtében az egész vonat kisiklik, és felborul. Ami viszont még nyugtalanítóbb, a hang, ami az egyik vagonból jön. Tompa puffanások és baljós nyikorgás után valami kiszabadul a vonat romjai közül, valami,

amit senkinek sem szabadott volna látnia. A kamera azonban forog, és tanúja lesz az eseménynek, amit követően a kisvárosban furcsa eltűnések sorozata veszi kezdetét, megérkezik a katonaság, és napokon belül minden a feje tetejére áll, a felvételt visszanézve pedig a srácok rá is jönnek, miért. Miután a gyerekek olyasmit láttak, amit nem kellett volna, konfliktusba kerülnek szüleikkel, tanáraikkal és mindenféle hatósági személyekkel, amik újabb öszszetűzésekhez vezetnek, miközben a titokzatos, és minden bizonnyal veszélyes ismeretlen tovább szedi áldozatait. J.J. Abrams számára a Super 8 karakterei voltak a legfontosabbak. Bár az álmos ohiói kisváros életét rémisztő és megmagyarázhatatlan események zavarják meg, a szereplők nagyon is reális érzelmeket élnek át, kapcsolataik, a szeretet és a megtapasztalt veszteség teljesen emberiek. Szerethető, hétköznapi személyeket tett bele egy szokatlan, titokzatos és életveszélyes helyzetbe, ráadásul nem félt a borzalmasnak tűnő eseményeket fél tucat fia-

FilmMagazin / 11


HÁTTÉR

talon keresztül bemutatni, és rájuk támaszkodni. Ennek oka többek között az, hogy a Super 8 kamera volt számára is az első, amivel elkezdte amatőr pályafutását, ugyanilyen fiatalon. Az akkor még tizenéves J.J.-t a barátjával, Matt Reeves-sel (a Cloverfield című film rendezője) készített filmjei miatt később Steven Spielberg megkereste, majd gyakorlatilag elkezdte egyengetni a pályáját, és a mai napig kapcsolatban állnak. „Amikor J.J. előállt az ötletével, hogy filmezgető kamaszok egy nagyszabású fantasztikus esemény kellős közepébe kerülnek, ami a feje tetejére állítja az egész várost, rögtön tudtam, hogy épkézláb történettel van dolgunk – mondta Spielberg. – A produkció a hetvenes évek filmkészítési kultúrájáról szól, hogy az egész hogyan alakult ki.” Abrams rendezőként arról ismert, hogy mesterien elegyíti a karakterábrázolást, a humort és a feszültséget. A Super 8 esetében rögtön megvolt, hogy

12 / FilmMagazin

amatőr filmes gyerekek lesznek a történet főszereplői, de találnia kellett egy történetet is, amibe be tudja ágyazni a karaktereket, és természetesen az erre a célra megfelelő színészeket is. Az összeválogatott tinicsapat tagjai meglepően különböző karakterek. Néhányan már kiérdemesült veteránnak számítanak, mások még sosem koptatták a színpadot, és Amerika legváltozatosabb csücskeiből érkeztek. A főszereplő Alice (Elle Fanning), akinek az anyja lelépett, az apja pedig egy részeges alak, ő mégis kemény, a csapat vadóc tagja, Joe barátja. Joe (Joel Courtney) az, akié a kamera, ezáltal ő válik az operatőrré, és a rejtélyes esemény megörökítőjévé. Az ő édesanyja meghalt, neki is csak az apja (Kyle Chandler) jelenti a családot, aki viszont a legkevésbé sem szereti a fia időtöltését, és szívesebben látná inkább baseballütővel, mint kamerával a kezében. És aki mellesleg a


J.J. Abrams regényhez adja a nevét: bár az írást nem ő végzi, a cselekményváz és a szereplők az ő keze munkáját dicsérik majd.

város sheriffje, valamint Alice apjának (Ron Eldard) volt barátja. A kis csapat tagja még a naiv Martin (Gabriel Basso), aki gyakran válik társai gonosz tréfáinak áldozatává; az ambiciózus, tökélyre törekvő Charles (Riley Griffith), aki a csapatnyi kamasz filmjének forgatókönyvírója és rendezője; Cary (Ryan Lee), a csapat nagy bajkeverője, aki mindig valamilyen balhét csinál, amin aztán remekül szórakozik; és végül, de nem utolsósorban Preston (Zach Mills), az okostojás, aki mindenkinél mindent jobban tud. A rendező nem félt teljesen ismeretlen és tapasztalatlan gyerekeket szerződtetni, gondos válogatás után esett a választá-

sa ezekre a srácokra. Persze nem mindannyian kezdők, sőt, Elle Fanningnek nem kevés tapasztalata van már a filmezés terén, pedig még csak tizenkét éves. Abramsnek sikerült olyan színészeket találnia, akik mindenkit lenyűgöztek. „Kamasz színészeinknek az a nagy erőssége, hogy úgy játszanak, mintha nem is játszanának – mondja Bryan Burk producer. – Ez J.J. érdeme is, mert nemcsak hogy megtalálta a tökéletesen megfelelő srácokat, de azt is tudta, hogyan dolgozzon velük.” A fiatal színészek csapata pedig azonnal össze is kovácsolódott. „A filmbeli barátságok teljesen valódiak – folytatja Zach. – Folyton együtt lóg-

FilmMagazin / 13


HÁTTÉR >> A

FILM A GYEREKEK SZEMÉVEL LÁTTAT EGY TIPIKUS HETVENES ÉVEKBELI KÖZÉPNYUGATI IPARVÁROSKÁT, HOGY AZTÁN A GONDOSAN MEGKONSTRUÁLT VALÓSÁGOT A SZÍNÉRŐL A VISSZÁJÁRA FORDÍTSÁK A VÁRATLANUL BEKÖVETKEZŐ FANTASZTIKUS ESEMÉNYEK. A CÉL AZ VOLT, HOGY A FILMBEN MINDEN PONTOSAN 1979-BE REPÍTSE A NÉZŐT, UGYAN-AKKOR OLYAN LÁTVÁNNYAL AKARJA MEGKÍNÁLNI A KÖZÖNSÉGET, AMILYEN LÉTREHOZÁSÁRA CSAK A LEGMODERNEBB TECHNOLÓGIA KÉPES. A STÍLUSOK ILYETÉN KEVEREDÉSÉT ILLETŐEN LARRY FONG OPERATŐRRE HÁRULT A LEGNAGYOBB FELADAT, AKI MÁR A HŐSIES SUPER 8-AS IDŐKBEN EGYÜTT DOLGOZOTT A RENDEZŐVEL<< TELE VAN MEGLEPIVEL A SUPER 8 Feladja a leckét a sci-fi-, Spielberg- és Star Trek-rajongóknak J.J. Abrams, mert legújabb filmje, a Super 8 tele van elrejtett meglepetésekkel. - Mivel ez a film részben arról szól, mennyire imádom a mozit, kötelességemnek éreztem, hogy titkos meglepikkel örvendeztessem meg a nézőket - magyarázza a rendező. - Rengeteg utalás van klasszikus scifikre, köztük persze a legjobb Spielberg-filmekre is. Azt már most elárulom, hogy Leonard Nimoy is benne van a filmben, de nem mondom meg, kit vagy mit játszik. Nimoy az eredeti tévés Star Trek-sorozat ikonikos alakja, Dr. Spockot, a hegyes fülű vulcanit játszotta. Abrams tisztelete jeléül szerepeltette az általa rendezett 2009-es Star Trek-moziban is, amely megújította a sorozatot. Az elhangzottak alapján pedig nem kizárt, hogy Nimoy ezentúl az összes elkövetkezendő Abrams-filmben is benne lesz majd titkos meglepiként...

14 / FilmMagazin


Nem tartozik szervesen a Super 8-hoz, de a rendező miatt fontos hír lehet a rajongóknak,, hogy a Star Trek 2 nem a 3D miatt késik a mozikból.

tunk és nagyokat marháskodtunk akkor is, amikor nem forgott a kamera.” A Super 8 sztorija mélyén újabb történet rejtőzik: Abrams még a kezdetek kezdetén elhatározta, hogy nem írja meg a kamaszok által készítendő film forgatókönyvét, hanem hagyja a cselekményt szabadon kibontakozni, a fiatal színészek fantáziájára bízva a történet alakulását. „Azt hiszem, J.J. most beleülteti a bogarat a nézők fülébe, hiszen tényleg csak egy kamera, pár jó barát meg egy ötlet kell ahhoz, hogy megtörténjen a csoda” – mondja Burk producer. A rendező saját bevallása szerint ez a film áll eddig hozzá a legközelebb, ezt érzi leginkább a magáénak, de nem csak a történetre és a karakterekre figyelt. Ha a Super 8 szívét és lelkét a színészek, illetve az alkotók jelentik, akkor a csontváza kétségtelenül a látványvilág. A film a gyerekek szemével láttat egy tipikus hetvenes évekbeli középnyugati iparvároskát, hogy aztán a gondosan megkonstruált valóságot a színéről a visszájára fordítsák a váratlanul bekövetkező fantasztikus események. A cél az volt, hogy a filmben minden pontosan 1979-be repítse a nézőt, ugyanakkor olyan látvánnyal akarja megkí-

nálni a közönséget, amilyen létrehozására csak a legmodernebb technológia képes. A stílusok ilyetén keveredését illetően Larry Fong operatőrre (300, Watchmen – Az őrzők) hárult a legnagyobb feladat, aki már a hősies Super 8-as időkben együtt dolgozott a rendezővel, valamint Martin Whist látványtervezőre, aki tisztában volt azzal, hogy olyan rendkívül részletes, finoman árnyalt látványvilágot kell létrehoznia, amelyet aztán ízzé-porrá zúznak a fantasztikus események. Ha valakinek tehát bármiféle kétségei támadtak, amikor a gyerekeket és a baljós árnyékokat próbált összeegyeztetni az előzetesek alapján, annak nem kell aggódnia. Az alkotók szerint a Super 8 nosztalgikus, egyben mellbevágóan újszerű film, és azt hiszem, megelőlegezhetjük nekik a bizalmat.

Stáblista Rendező: J.J. Abrams Főszereplők: Joel Courtney, Gabriel Basso, Elle Fanning Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. június 16.

FilmMagazin / 15


HÁTTÉR

TRANSFORMERS 3 Bajban van ismét a Föld és úgy tűnik akkora a gond, hogy senki nem képes már megvédeni minket. Senki? Még a Transformersek sem? Természetesen nem kell pánikba esni, hiszen minden kiderül a „sorozat” következő, Dark of the Moon részéből, melyet június 29-től játszanak a hazai mozikban. Írta: Veszják

A

FilmMagazin bemutatja Shia LaBeouf, Josh Duhamel, Tyrese Gibson és John Turturro főszereplésével a Transformers 3 című sci-fit, melyben szerencsére a suta Megan Foxot az angol modell Rosie HuntingtonWhiteley váltja fel, akinek ez lesz az első mozifilmje. A Tranformers előző részeiben a főszerepben Shia LaBeouf (Tőzsdecápák: A pénz nem alszik, Stanley, a szerencse fia, Indiana Jones és a kristálykoponya

16 / FilmMagazin

királysága) és Megan Fox (Egy hisztérika feljegyzései, Ördög bújt beléd, How to Lose Friends & Alienate People) voltak láthatók, mint Sam Witwicky és Mikaela Banes, akik az alakváltó robotok két tábora, a hős Autobotok és a gonosz Álcák háborújába csöppennek, ám a mostani részben LaBeouf mellett, Rosie Huntington-Whiteley fog elkápráztatni minket - reméljük színész képességeivel is. A mostani filmben egyéb változások is voltak, mint Roberto

Orci és Alex Kurtzman forgatókönyvírók állítólagos visszalépése, akik az első két rész után nem vettek részt a sorozat folytatásában. Helyettük Ehren Kruger (Transformers: A bukottak bosszúja, Vér és csokoládé, A kör 2) folytatta a munkát nagy elánnal, bár a rendező Michael Bay kijelentette, hogy ez lesz a sorozat utolsó része. No persze… meglátjuk, hiszen mindannyian tudjuk: a pénz beszél… Még sötétebb és vészjóslóbb képekkel vár-


Az 1969-es Amstrong féle Holdra szállás alapján számos összeesküvés– elmélet született már és a film ezt nagyszerűen ki is használja.

ja a rendező Michael Bay (A negyedik, Az apokalipszis lovasai, Transformers: A bukottak bosszúja, A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet, Pearl Harbor - Égi háború) a nézőket, akinek eddig is már megszoktuk apokaliptikus kockáit most pedig még a filmet nézve abban sem lehetünk biztosak a mozi végeztével ki érve épen találjuk-e kedvenc városunkat. A Transformers mostani, (utolsó) fejezetében a film középpontjában a Szovjetunió és az USA közötti űrverseny áll. Sok momentum arra utal, volt egy rejtett Transformers is a múltban. A történet azon alapszik majd, hogy a hidegháború idején, az amerikai-szovjet erőfitogtatásban, idegen robotok is fontos szerepet játszottak. A film főgonosza ezúttal

Shockwave lesz, aki Cyberton uralkodója volt, amíg az Autobotok és Álcák egymással háborúztak a Földön. Shia LaBeouf visszatér Sam Witwicky szerepében a Transformers 3-ban, hogy ezen a nyáron ismét megörvendeztessen minket a játékfigurák hatalmas 3D-s látványosságának harcában. Az új fő gonosz egy Küklopsz szerű robot, aki egy hatalmas lézerágyúvá alakul át. A Transformersek világában átveszi az uralmat, míg a két faj egymással harcol Földünkön. Az autobotok és az álcák ismét a két nagyhatalom közé keverednek, s előbbiek nagy szerencséjére az ismét ember Sam Witwicky fog segítségükre sietni. A film természetesen néhány amerikaiban kiverte a biztosítékot, akik anno a hidegháború fenyege-

tettsége közt nőttek fel, de ez nem is túl érdekes itt nekünk. A hírek szerint több új karakter is fel fog tűnni az új részben többek között Cybetron uralkodója, Shockwave Optimus fővezér vezetésével Űrdongó, Racsni, Acélfej és Csatár újra akcióba lépnek, és felveszik a harcot az Álcákkal, akik a Transformers: A bukottak bosszújában elszenvedett vereség után bosszúra készülnek. Az USA és Oroszország közt zajló űrfegyverkezési verseny okozta helyzet könnyen háborúba taszíthatja a két nemzetet – Sam Witwicky pedig kénytelen lesz robot barátai segítségére sietni. Az Álcák és az Autobotok újra visszatérnek, hogy harcba szálljanak egymással. Az Álcák szeretnék megbosszulni a 2009-ben ért vereségüket. Feltűnik

FilmMagazin / 17


HÁTTÉR majd az Autobotok ősi hajója, a Bárka is, amit az Apollo 11 legénysége talál meg a Holdon. A Transformers egyébként az amerikai Hasbro és japán Takara játékgyártó cégek 1984-ban indult, világhírűvé vált franchise-za. A játékok után először a képregény jelent meg, később rajzfilmsorozatot készítettek belőle. A történet olyan földönkívüli robotokról szól, melyek antropoid (emberszabású) alakjuk mellett képesek más (általában jármű) alakot is felvenni. Az alapfelállás minden sorozatban, kontinuitásban megegyezik: jóságos és gonosz

Alakváltók harcolnak egymással, a legtöbb történetben pedig a Föld és az emberiség is központi tényezővé válik. A Transformers-nek annyi különféle változata létezik, hogy képtelenség lenne egy folytonos történetbe belesűríteni ezeket. Ebből az okból a Hasbro előállt a multiverzum, vagyis a különböző univerzumok halmazának ötletével. A Tranformers második része, A bukottak bosszúja után a vezetőség elhatározta, hogy elkészítik a film következő részét, de 2012-re tervezték. 2009. október elején realizálódott a kezdet és 2010 májusában

kezdték meg a felvételeket Moszkvában és Chicagóban és Floridában. Rögtön 3D technológiával kezdték a munkát miután felmérték az Avatar sikerét, annak ellenére, hogy a rendező, Bay kicsit nehézkesen tartotta stílusához ezt a technológiát. A forgatókönyv befejezése után a forgatást tavasszal kezdték meg jelentős mennyiségű pirotechnikai és kaszkadőr munkák bevetésével. A filmet hivatalosan 2010 novemberében fejezték be az utómunkálatokkal együtt. A film forgatását számtalan baleset kísérte végig elszabadult acélkábel okozta baleset-

ZSELÉPÁNCÉL ROSIE HUNTINGTON - WHITERLEY-N Különleges védőfelszerelést kapott Rosie Huntington-Whiteley a párjától, Jason Stahamtől. Az angol topmodell ugyanis a Transformers 3 forgatásán annyira megütötte magát, hogy Jason ezt nem nézhette tétlenül. Minden forgatás végére tele voltam zúzódásokkal, még olyan helyeken is, amikről nem is tudtam, hogy ott is beüthetem magam - meséli Rosie. Jason akciósztár, tudja, hogyan kell ügyesen elesni meg falhoz csapódni, de ő is visel zselépáncélt a forgatáson: ez olyan vékony, hogy ing alá is simán föl lehet venni. Hagyományos védőruhában, például, amilyet a kommandósok meg a katonák hordanak, úgy néztem volna ki, mint aki most jött Bagdadból, de ezt a cuccot simán hordhattam a forgatáson.

18 / FilmMagazin


Köztudott, hogy Michael Bay és Megan Fox utálták egymást, talán ennek tudható be a csere is… ?

>> MICHAEL BAY KIJELENTETTE, HOGY EZ LESZ A SOROZAT UTOLSÓ RÉSZE. NO PERSZE… HISZEN MINDANNYIAN TUDJUK, HOGY A PÉNZ BESZÉL… <<

LESZ TRANSFORMERS 4, DE MICHAEL BAY NÉLKÜL Kiszáll a Transformers-franchiseból Michael Bay. A rendező számára a hamarosan látható harmadik rész jelenti a koronát a szérián, és a továbbiakban más projektekkel szeretne foglalkozni. Az alakváltó robotokat gyártó Hasbro cég viszont abban érdekelt, hogy újabb Transformersfilmek készüljenek, ezért a sorozat nem ér véget, bár Bay korábban kételyeinek adott hangot. - A harmadik résznek nagyon ütős vége van, innen nehéz lesz felvenni a fonalat, de persze semmi sem lehetetlen - mondta tavaly nyáron, amikor elkészült a Transformers 3 forgatókönyve. A Hasbrónál ugyanakkor még azt sem zárják ki, hogy esetleg Bayjel folytatódik a sorozat - elvégre ő mondta, hogy semmi sem lehetetlen

től az agybénulásig. Az orvosi kezelés költségeit természetesen a Paramount fizette. Az interneten megtalálható számtalan a videó arról a balesetről, melyben a 24 éves kaszkadőrnő megsérült. A felvételen jó látható, ahogy egy veszélyes jelent felvétele közben egy Chicago közeli autópályán a fehér 2006-os Nissan irányíthatatlanul száguld az úton. A 24 éves Gabriela Cedillo Rosie Huntington-Whitely-t helyettesítette, jelenleg is kómában van. Vessetek meg érte, de én nem tartom valami, hű de jó színésznek Shia LaBeouf-öt. Hát, még amikor az oldalán Megan Fox feszített akkor különösen nagy tortúra volt végig nézni a Transformers filmeket. A mostani részben azonban minőségi cserét alkalmaztak a producerek – legalábbis a női főszereplő kapcsán, hiszen a butaarcú Megant leváltotta a Victoria Secret modell Rosie Huntington-Whiteley. Hogy ő mennyire volt színészileg is jó választás majd kiderül a harmadik részből. A Transformers: Dark of the Moon film első néhány kockáját, egy harminc

másodperces bemutatót a 2011-es Super Bowl XLV idején mutatták be, ami természetesen hatalmas reklámot jelent a filmnek, majd sorra követte a traliert a film promóciós kampánya. A mozi legtöbb karakterét 2011 májusában piacra dobta a Hasbro. A film zenéje is külön említést érdemel, hiszen 2011 április 13án Mike Shinoda az együttes alapítója blogjában bejelentette, hogy a Linkin Park egy vadi új számot ír a filmhez, folytatva az eddigi hagyományokat. Ráadásul a jó marketinges pénzcsináló gépezet hagyományait követve a bemutató után természetesen videójátékot és Blu-ray verziót is piacra fognak dobni.

Stáblista Rendező: Michael Bay Főszereplők: Shia LaBeouf, Rosie Huntington-Whiteley Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. június 29.

FilmMagazin / 19


EHAVI PREMIEREK JÚNIUS 2. Bogyó és Babóca - 13 új mese

Mint hal a vízben

Úton X-Men: Az elsők

Kung Fu Panda 2

JÚNIUS 9.

Gianni és a nők

A pap - Háború a vámpírok ellen

20 / FilmMagazin

Az igazság ára

Koszorúslányok


JÚNIUS 16.

Mosás, vágás, ámítás

Szerelem kölcsönbe

Super 8

JÚNIUS 23. Cirkusz Kolumbia

Hanna - Gyilkos természet

Mr. Popper pingvinjei

JÚNIUS 30.

Transformers 3 - június 29-től!

Larry Crowne

FilmMagazin / 21


KRITIKA

K Ő S L E Z A : N E X- M

ping eddigi m ö id z o m ri á y n bemutatnám a l e n n e z e , im ra Írta: Sanya08 Hölgyeim és u t! é s té e p gle legnagyobb me

22 / FilmMagazin


January Jones a forgatás alatt „végig alul volt öltözve” így szerezve kellemes perceket az őt körülvevő férfi stábtagoknak.

N

em volt éppen könnyű dolga Matthew Vaughn-nak, miután két rendező is elbaltázta az X-sorozatot. Brett Ratner a harmadik résszel dobta rá az első lapátokkal a szériára a földet, majd Gavin Hood vitt rontást a rajongókra. Pedig minden jól indult, Bryan Singer 2000-ben elkészítette azt a szuperhősmozit, mely későbbiekben divattá vált, kvázi népszerűvé tette azt, hogy képregényeket adaptáljanak mozivászonra, mert a stúdiófőnökök rájöttek: jövedelmező, és igenis van bennük sok-sok lehetőség, nem csupán gyerekek szórakoztatására valók. Singer az első Xmozival egy komoly, drámai, felnőttfilmet rendezett mely ugyan jó pár dologban eltért az eredeti alapanyagtól, de nem lehetett igazán okunk a panaszra, hiszen végre vette valaki a fáradtságot és lerakta az asztalra a szuperképességgel bíró mutánsokról szóló filmet, és tette mindezt hozzáértéssel, érzékletesen úgy, hogy a néző nem lett hülyének nézve. Siker lett mind anyagilag, mind szakmailag, ezért egyértelműnek tűnt hogy elkészülhet a második rész is, mely máig az egyik legjobb képregényfilm mely valaha készült.

A harmadik rész szabályszerűen alulmúlta az előzményeket, és rajongók százai vonultak ki a vetítőteremből frusztrált tekintettel, és szomorú, csalódottságot tükröző arccal. A kudarc oka annak volt betudható, hogy a film készítői láthatólag tökéletesen semmibe vették a képregény rajongóit, és totális hülyének nézve őket, néhány hanyagul odabiggyesztett üres és jelentéktelen utalással azt hitték el van intézve a dolog. Gondoljunk a film eleji Őrszem fejére amelynek semmi cselekménybeli szerepe nincs. Ez az a módszer, ahogyan nem lehet kezelni ezeket a dolgokat. Mert ha egy képregényfilmet készítesz (ráadásul ha X-Ment), akkor vannak bizonyos szabályok, amolyan íratlan szabályok melyeknek meg kell felelned. Bizonyos aspektusokat nem hagyhatsz figyelmen kívül. Singer megértette ezt. Raimi a Pókembernél megértette. Ratner nem értette. És igen, Vaughn tanult a mások által elkövetett hibákból, és nem volt rest egy olyan filmet csinálni mely ugyan alaposan megrángatja, felrázza azt a bizonyos univerzumot, de teszi mindezt olyanformán, hogy közben nem felejti el mit csinál. Nem csupán

egy nyári block-buster-mozit, melybe elég egy-két robbanás, villanó pengék, pirotechnikai effektek és CGI-vakítás. Kell lennie egy történetnek, meg kell hogy legyen az a bizonyos hangulat, az úgynevezett szellem. Az eredeti képregények szellemisége. Vaughn tudta, hogy ezek nélkül semmire se megy, így hát fogta magát és beleadott apaitanyait. És hiába rakta le előtte az asztalra az olyan remekműveket mint a Kick-Ass, a Csillagpor vagy a Torta, mi szkeptikusak voltunk. De lássuk be, nincs-e annál jobb mint amikor az ember úgy jön ki a moziból hogy kellemesen csalódott, és arcán széles mosoly rajzolódik ki? Az X-Men: First Class a hatvanas évek Amerikájában játszódik, az Űrkorszak kezdetén, amikor is az emberiség még nincsen tisztában azzal, hogy a mutánsok léteznek. Charles Xavier fiatal egyetemi hallgató korán felfedezi képességeit, miszerint képes mások gondolatát olvasni. Még gyerekkorában jó barátságba kerül egy fiatal alakváltó lánnyal, Ravennel aki később Mistique-ként válik ismertté. Eközben Erik bosszúhadjáratot folytat a nácik ellen akik anyja haláláért felelősek

FilmMagazin / 23


KRITIKA X-MEN: AZ ELSŐ GONOSZ Lehet-e hősnek lenni ellenség nélkül? Az X-Men: Az elsők története főleg azt mutatja be, hogyan lett a mutánsok világának két vezetőjéből, Magnetóból és X professzorból soha nem békülő ellenség. Ám forgatókönyv szerint ekkor még a szövetségesek, sőt, barátok voltak, így a film alkotóinak szüksége volt egy igazi gonoszra: a Pokoltűz Klub vezetőjét, Sebastian Shaw szerepét Kevin Bacon-ra bízták. – Én nem az életből lesem el, hogyan alakítsak ki egy figurát – nyilatkozta a színész. – Inkább más, korábbi filmekből veszem az ötleteket. Most nem is volt kétséges, hogy igazából egy Bond-film Blofeldjét, az őrült főgonoszt kell alakítanom; de közben úgy éreztem, hogy bármennyire is gyilkoljuk egymást a későbbi Magnetóval, igazából apafigura vagyok számára. Persze, egy szigorú, kemény, rossz apa: szóval Blofeldbe kevertem egy kicsit abból a fajta férfiból, ami a Fanny és Alexander című Bergman-filmben tetszett annyira. Ezek után már csak el kellett viselnem, hogy a forgatáson néha repkednek, összeomlanak és felrobbannak körülöttem a dolgok. A többi ment magától.

>> A FILM IGAZI SZÍVE ÉS LELKE MICHAEL FASSBENDER MAGNETÓJA. FASSBENDER OLYAN ELKÉPESZTŐ INTENZITÁST VITT BELE SZEREPÉBE, HOGY NEM LEHET MÁST CSINÁLNI MINT FEJET HAJTANI ÉS ELFOGADNI: EZ A FÉRFI GENERÁCIÓJÁNAK EGYIK LEGNAGYSZERŰBB SZÍNÉSZE. <<

voltak, elkeseredett elszántsággal kutat egy bizonyos Schmidt, más néven Sebastian Shaw nevű alakot, aki annak idején a főkolompos volt. Mind gyilkosságban, mind pedig a gyermek Erik képességeinek kifejlesztésében. Később, ahogy a felnőtté vált fiú fogalmazza: "Én vagyok Frankenstein szörnye. És a teremtőmet keresem." A film első harmadában domináló kétsíkú törté-

24 / FilmMagazin

netmesélés kontrasztot állít a két későbbi barát/ellenség-viszonyba keveredő szereplő között. Mert míg Erik az Auschwitz-beli rossz emlékeit próbálja legyőzni, csupán a boszszú és a düh élteti, addig Xavier élvezi fényűző életét, megvan mindene, és semmire nincs panasza. Élete nem olyan önzetlen cselekedetek sorozata mely később lesz, képességeit sokszor arra használja

fel hogy nőket szedjen fel, de mikor arra kerül sor hogy komoly dolgokat vigyen véghez, akkor már más a tészta, előjön belőle a professzor, a tudós, a jótevő mutáns. A két férfi későbbi ellenséggé válása már itt megágyazódik, mert céljaik, múltjuk és nézőpontjuk merőben ellentmond a másikénak. Mutánsokat toboroznak maguk mellé, fiatal, szuperképességekkel rendelkező egyéneket:


Matthew Vaugn filmjei (Torta, Csillagpor, HA/VER) annak ellenére nem sikeresek, hogy a minőségükkel nincs baj. Reméljük ez változni fog!

Plazma, Angyal, Vészmadár, Darwin és Bestia. Ezek a nevek mind ismerősek lehetnek a szakavatott képregény-rajongók számára. Mindegyikőjük külön egyéniség, és habár nem nevezhetők kifejezetten főszereplőknek, mindenki megkapja a maga jelenetét, személyiségét, senki nem marad háttérbe szorulva. A film főgonosza Kevin Bacon által lett életre keltve, ő Sebastian Shaw, a Pokoltűz klub vezetője. Shaw kvázi egy tradicionális, klasszikus Bondgonosz aki világuralomra akar törni, a két nagyhatalmat (Amerikát és Oroszországot) egymás ellen akarja uszítani, célja a III. világháború. Bacon láthatóan jól érezte magát a szerepben, könnyűszerrel és kellő mennyiségű komolysággal játszotta el a mutáns gonosztevőt. Shaw nem egy ripacskodó rosszfiú, ahogyan a film elején kiderül, végletekig gonosz és szadista állat aki nem rest golyót repíteni egy asszony fejébe. Első jelenete a filmben a dolgozat egyik legerősebb része. Bacon komolyan fantasztikus alakítást nyújtott, rég láthattuk őt ennyire jónak, annyira karizmatikus alakot hoz létre, öröm nézni minden gesztusát,

minden arcrezdülését, tényleg. A film igazi szíve és lelke azonban Michael Fassbender Magnetója. Fassbender olyan elképesztő intenzitást vitt bele szerepébe, hogy nem lehet mást csinálni mint fejet hajtani és elfogadni: ez a férfi generációjának egyik legnagyszerűbb színésze. Harag és gyűlölet, bosszúvágy tükröződik tekintetéből mindvégig, és az akarás hogy ennek ellent mondjon, de tudjuk hogy ez nem fog bekövetkezni és ő lesz a legfőbb ellenség. Ha ez nem egy képregényfilm volna, akkor valószínűleg Oscarra is jelölnék a fickót, de erre valószínűleg nem fog sor kerülni. További kiemelendő dolog a filmet tekintvén, maga a korszak. A hatvanas évekbe helyezni a cselekményt remek húzás volt, adott egy különös ízt az egésznek, és egy kicsit a Watchmen-re emlékeztetett ez a történelem-kavarás. A kosztümök, a helyszínek mind telitalálat, és még egy cseppnyi Bond is belekerült. Tudjuk milyen lenne ha egyszer Vaughn rendezne egy Bond-filmet, Fassbenderrel a főszerepben. Kb. a legjobb dolog lenne Sean Connery óta.

A film bő két órás játékideje nem érződik, olyannyira dinamikus és sodró tempót diktál a rendező, hogy nincs idő arra se hogy az óránkra nézzünk. Ebbe a két órába Vaughn csupán két nagyobb akciójelenetet rakott bele, azok pedig olyanok hogy csak nézünk, bámulunk. Bay nem tud ilyen jó akciókat rendezni, állhat a rendelkezésére akármilyen gigaköltségvetés. Igazi mutánsakciókat láthatunk, mocsok- nagy intenzitással megfejelve, plusz az érzelmi töltet. Vaughn e téren is kiváló munkát végzett. Végül, utolsó gondolatok gyanánt azt mondanám, hogy ez a film simán helyet kap magának az 5 legjobb szuperhősmozi között. Komplex történetmesélésével, összetett és izgalmas karaktereivel, okos forgatókönyvével és kitűnő akcióival meggyőzik a legelszántabb kritikusokat is, hogy ez bizony nem mindennapi teljesítmény. Mert az ember úgy változtat az eredeti alapanyagon ahogy akar, ha a végeredményben tükrözi az adott szellemiséget és ha a kész mű ennyire színvonalas. Tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy ez a legjobb a sorozatból. Vagy legalábbis nekem a kedvencem lett.

100% Stáblista Rendező: Matthew Vaughn Főszereplők: James McAvoy, Michael Fassbender, Kevin Bacon Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. június 2.

FilmMagazin / 25


KRITIKA

KOSZORÚSLÁNYOK Egy kínosan ostoba film kínosan ostoba emberek kínosan ostoba problémáiról. Tuti siker. Írta: Kovácsné n ezúton is szeretnék elnézést kérni. Először is a Koszorúslányok típusú filmek rajongóitól akiket az alábbiakban valószínűleg többször és súlyosan inzultálni fogok. Másodszor is elnézést kérek a FilmMagazin teljes szerkesztőségétől, amiért a sajtóvetítés alatt többször is odakívántam őket a halálnak arra a bizonyos reproduktív szervére darutollas bukósisakban motorozni, amiért elküldtek a filmre, mert erre a célra biztos, hogy találtak volna sokkal, de sokkal megfelelőbb embert is, az ilyesmihez szükséges affinitással. És elnézést kérek Kovácstól, akire rázúdítottam egy telefonnyit a felháborodott intellektusomból (pedig még a bárányszelíd intellektusom is nehezen viselhető), mikor kijöttem a moziból, és úgy éreztem, hogy márpedig most legyen szar valaki másnak is. Biztos vagyok benne, hogy az alábbi fröcsögéssel egyedül vagyok, mi több, abban is

É

26 / FilmMagazin

biztos vagyok, hogy abszolúte nincs igazam. Ez garantáltan egy remek film, szívből ajánlom mindenkinek, fel fogja dobni az úri közönség nyári hónapjait, az év komédiája. A Koszorúslányok mindenhol zajos sikert aratott, a kritikusok és a nézők egyaránt imádták. Csak én utáltam. Szerintem nekem valami bajom van. Hova is pozicionáljam tehát a kedves közönséget, akinek a fentiek ismeretében mégis volt mersze tovább olvasni... Képzeljük el Woody Allent, amikor a szélütés utáni tizedmásodpercben megrendezi a Másnaposokat a Bridget Jonesnak öltözött Adam Sandler főszereplésével, és nagyjából már meg is érkeztünk a Koszorúslányok szintjére… Annie, a szerencsétlen, önsorsrontó szingli (Kirsten Wiig) eleddig hasonlóképp szerencsétlen, önsorsrontó szingli barinőjét, Lilliant (Maya Rudolph) váratlanul eljegyzik. Mivel az egész történet egy szerencsétlen, önsors-

rontó világban játszódik, Lillian nem egy erre szakosodott céget bíz meg az esküvője szervezésével, hanem a legjobb barátnőit, így Annie-t és Helent (Rose Byrne) meg még három, különböző okokból de egyformán fertelmes némbert (Wendi McLendon-Covey, Ellie Kemper, Melissa McCarthy.) Tető alá kell tehát hozni az esküvőt, valamint a ruhapróbát, a leánybúcsút, a tesztesküvőt, a kísérleti vacsorát, a jelmezes főpróbát, a banánszoknyás felvonulást, a gyűrűavatást, a fényképezkedést a rózsaszín jegesmedvével, és az összes többi olyan dolgot, ami már jóval a jeles esemény előtt váláshoz vezethet. Annie és Helen az első perctől gyűlölik egymást, lévén Helen házas és kőgazdag, Annie meg, mint említettem, egyik sem. Az esküvői szervezés kis híján kudarcba fullad, emberi kapcsolatok mennek tönkre gyors iramban, de szerencsére új emberi kapcsolatok is


A női másnaposoknak nevezik, óriási sikere van és még a folytatása is tervbe van véve. Avatott szerzőnknek nem lesz kegyelem… :)

épülnek (Pl. Annie és a Chris O’Dowd alakította szimpi rendőr közt), bánkódásra semmi ok. Közben pedig rengeteg móka, kacagás. Az én szórakozásomat eleve aláásta a szomorú tény, hogy az alapfelvetés, mint olyan, teljesen hidegen hagy. Soha az életben nem tudott felizgatni az a képes magazinok, dokumentumfilm-sorozatok és blogok százait éltető, írók, újságírók és válogatott irodalmi cigánylegények ezreinek kenyeret adó kérdés, hogy adott emberpárnak milyen az esküvője. Az adott emberpár sorsa milliószor érdekesebb, főleg az elrebegett ’igen’ után. No de nyilvánvalóan a film nem kizárólag arról szól, hogyan zajlik az esküvői vándorcirkusz szervezése, mint „csajos” film inkább azt boncolgatja, milyen is a női élet, házasságban, házasságon kívül, és a kettő között. Na ez az, amiről semmi nem derül ki. Pedig Kirsten Wiig igazán remekül játszik (ezúton is gratulálok azoknak a névtelen tudósoknak, akiknek végre sikerült embert klónozniuk, kíváncsi vagyok, hogy vették rá Meg Ryant a dologra). Voltaképp maga a színésznő szimpatikus, ami nem kis fegyvertény, mert valami elképesztően ellenszenves figurát alakít. Hirtelen felindulásból egészen odáig elmerészkedek, hogy Maya Rudolph

karakterét feltűnően emberszerűnek találom (valószínűleg nem véletlenül mutatják olyan keveset), Melissa McCarthy a visszataszító 150 kilós bálna szerepében pedig fenomenális. A másik két koszorúslány egyegy elnagyolt ceruzarajz, „a házasélet mindenféle értelemben szopás” illetve „milyen csacskák a fiatal naivák” témakörben, említésre nem igazán érdemesek. Férfiszereplők igazából nincsenek, a szimpi rendőr egy kósza utalás arra, hogy a nem létező öntudatát rohamosztagos páncélként viselő nő hogyan tehet tönkre egy negyven körüli gyermekded lelket, a másik hímkarakter pedig nem más, mint egy logisztikai

eszköz a hímvessző számára, hát milyen férfiak vannak, piha. Nem véletlenül említettem Woody Allent az elején, ő volt az (még az orvosi műszóval „öregedésnek” nevezett, elhúzódó, idült szélütés előtt), aki a szűk látókörű, saját maga alkotta kényszerpályán mozgó, egyáltalán nem feltétlenül szimpatikus kisembert úgy tudta megszerettetni velünk, hogy közben egy pillanatra sem felejtettük el, hogy amit látunk, az messze nem egy ideális állapot. A Koszorúslányokban viszont egyetlen szerethető arc sincs. Idegesítő, pillangókés-nyitogató annál több. Valahogy elmarad a nagy magunkra ismerés, a megvilágoso-

FilmMagazin / 27


KRITIKA

>> KÉPZELJÜK

EL WOODY ALLENT, AMIKOR A SZÉLÜTÉS UTÁNI TIZEDMÁSODPERCBEN MEGRENDEZI A MÁSNAPOSOKAT A BRIDGET JONESNAK ÖLTÖZÖTT ADAM SANDLER FŐSZEREPLÉSÉVEL, ÉS NAGYJÁBÓL MÁR MEG IS ÉRKEZTÜNK A KOSZORÚSLÁNYOK SZINTJÉRE… << dás, igen, igen, az ott én vagyok a vásznon, micsoda egy idióta vagyok, mi? Nem született egy újabb Muriel esküvője, pláne nem egy Három esküvő és egy temetés. Ezekben a karakterekben nem vagyok hajlandó magamra ismerni. Valamennyi szereplő úgy vergődik saját személyre szabott kozmikus hülyeségének csapdájában, hogy abból nincs kiút és nincs feloldozás, akkor sincs, ha végre összejön az áhított esküvő, sőt Annie is párt talál. Senki nem szeret senkit, illetve dehogynem, mindenki önmagát imádja, dicséretre méltó igyekezettel. Valószínűleg nem véletlenül olyan népszerű az alkotás Amerikában. Ez persze akár a mondanivaló része, mi több, kvintesszenciája is lehetne, ha az lenne. De ezzel a magvas gondolattal meg nem nagyon fér össze a hepiend, meg az olyan, férfiközönségre kihegyezett szellemes poénok, mint a mosdókagyló telefosása, illetve a belerókázás egymás ünnepi frizurájába. Félreértés ne essék, saját kedvenc történeteimnek egy jelentős része ebbe a kategóriába esik. (Például mikor telehánytam a kincstári szemetest és a bizonyíték eltüntetése érdekében kidobtam az ablakon. A negyedikről. A szomszéd udvarába. És másnap – mindenféle értelemben másnap – el

28 / FilmMagazin

kellett menni a szomszédba visszakérni, és ki kellett találni valami hihetőnek hangzó történetet a nyilvánvalóra.) De ezeket részint a barátaival osztja meg az ember, és ismeretlenek hasonló történeteit kissé megütközve hallgatja, részint pedig megosztás közben nem tér ki azokra a teljesen szükségtelen, bár kétségkívül reális apró részletekre, hogy „... és akkor a pörköltös-répás hányás ilyen kis apró, ballisztikus, barnássárga cseppekre porlasztódott, szétkenődött a tükrön, a nagyja túlfolyt a mosdó szélén, aztán bele a papucsomba, én meg ráléptem, és akkor azt mondta, hogy „flotty.” A Koszorúslányok arra a 30-40 éves korosztályra van kihegyezve, aki én vagyok, de nem mindig értem, mit akar. Számomra – ismétlem, számomra – az esetek többségében nem vicces, hanem vicceskedő (kivéve a poént a vendégajándék kiskutyákkal, az szerintem szenzációs volt), nem érzelmes, hanem érzelmeskedő, és nem őszinte, hanem őszintéskedő, már ha létezik ilyen szó egyáltalán. Mondom, biztosan velem van a baj. Hadd ne adjak százalékos értékelést, annál, amit adnék, biztosan többet érdemel, és innen borítékolom, hogy a nyár legnagyobb sikere lesz. Én meg visszavonulok az elefántcsontból épített

barlangomba, szakállat növesztek és nyers gyökereket és bogyókat fogok enni. Ja, és nem megyek egy darabig fodrászhoz, mert az hótziher, hogy a vendégkör hetekig a Koszorúslányokról fog dumcsikázni. UI: A FilmMagazin fentiekben motorozni küldött szerkesztősége nem nyugodott addig, míg nem adtam az alkotásra százalékot. Nesztektessékfogjátok, 50%. Tegyetek elé olyan előjelet, amilyet akartok!

50% Stáblista Rendező: Paul Feig Főszereplők: Kristen Wiig, Maya Rudolph, Melissa McCarthy Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. június 2.


MOSÁS, VÁGÁS, ÁMÍTÁS Audrey Tautou neve garancia, legalább is nekem, mert én még rossz filmben nem láttam. Most sem sikerült. Írta: Fekete Felícia

E

bben a műben egy tengerparti francia városban, minden valószínűség szerint Marseille-ben, vezet fodrászüzletet egy kissé szétszórt, komplexusaival vívódó ifjú hölgy, aki még egy depresszióval küzdő anyával is meg van áldva. Az apjáról nem is beszélve, akinek ifjú szeretője gyermeket vár tőle.

A fent felvázolt helyzet, tökéletes alap egy francia művészfilmhez, ami kicsit vicces, kicsit izgalmas és kicsit romantikus. Pont olyan, amire az ember lányának kedve támad megnézni a moziban, és ami még ennél is fontosabb, ha elment nem bánja meg. A Romlás virágaiból ismerős, sokat foglalkoztatott Nathalie Baye játssza a fodrásznő meghasonlott anyját. Baye szinte mindenki mást lejátszik a színpadról, de valljuk be hálás is a szerepe. Audrey is meggyőző, mint mindig, persze tetszetős manó feje akkor is nézhető lenne, ha meg sem szólalna. A férfi főszereplő egy japán-koreai tolmács, jelenleg karbantartó munkát végez a fodrászüzletben és szerelmes a főhősnőnkbe. Az elbűvölő mosolyú színész, Sami Bouajila alakítja hibátlanul a zavarodott férfit. Érzem, hogy a kritikám kezd csöpögőssé válni, de mit csinálják, tényleg tetszett a film, ami egy névtelen szerelmes levéllel kezdődik és bonyodalmak később egyre bonyolultabbá válnak. De persze a kétség nem fér a nézőhöz, hogy a végén mindenki boldog lesz. Sheakespeare-nek sem kellett sokkal több egy névtelen levélnél, hogy egy fordulatos történetet hozzon létre. Elegendő lökést ad a filmnek az első félreértés, vagyis inkább cselszövés.

Audrey Tautou az Amelie csodálatos életében is egy cselszövő lányt alakított, de nem ez az egyetlen dolog, amit átvettek a legendás filmből. Könnyen adja magát, és a rendező, Pierre Salvadori, ki is használja, hogy egy kicsit támaszkodhat a főszereplője minden valószínűség szerint már klasszikussá vált filmére. Például Audrey-t most nem Amélienek, hanem Émilie-nek nevezik. Ugyanúgy egyedül él, mint Amélie és „képtelen kapcsolatot teremteni másokkal", ahogy az Améliben a törékeny csontú festő jellemzi a főhősnőt. Szülei ebben az alkotásban sem értik meg őt, és ő sem nagyon a szüleit, de ugyanúgy próbál segíteni az anyjának a névtelen szerelmes levelekkel, ahogy Amélie tette azt az apjával és a világutazó törpével. De ne gondolja senki, hogy az egész egy gyönge kis utánzat, ami Jean-Pierre Jeunet (Amélie csodálatos élete) hátán szeretne felkapaszkodni. Mint már említettem, a film teljesen rendben van, és ha nem is fogják negyven év múlva tanítani a Római Filmakadémián, arra tökéletesen alkalmas, hogy szombat este elmenjünk moziba.

80% Stáblista Rendező: Pierre Salvadori Főszereplők: Audrey Tautou, Nathalie Bave, Sami Bouajila Forgalmazó: Szuez Film KFT. Hazai premier időpontja: 2011. június 16.

FilmMagazin / 29


KRITIKA

KUNG FU PANDA 2 Egyet hadd szögezzek le mindjárt a legelején: nálunk a Kung-Fu Panda 1 kultfilm, a gyerekeim hetente átlag háromszor nézik meg DVD-n. Írta: Kovácsné

M

inden harmadik-negyedik alkalommal én is megnézem (persze a többi alkalmakkor is nézem, csak olyankor az információ nem jut el a látóidegen át az agyba). És még élvezem is. A Kung-fu panda ugyanis zseniális, egy fantasztikus érzékkel - vagy szerencsével - kibalancírozott, mindig pontosan a kellő pillanatban komoly/vicces 92 perces aranyköpés. Nem csak azért szeretem, mert remek gyermekfilm, amiből ölelnivaló kis puruttya puttónk megtanulhatja a zsidó-keresztény posztmodern minden egyes történetmesélési kliséjét, összes jellegzetes fordulatát, karakterét és poénját, hanem azért is, mert ugyanakkor a klasszikus kung-fu filmek hibátlan, minden részletre kiterjedő paródiája, ide-

30 / FilmMagazin

értve a lenyűgözően autentikus műkínai zenét is. Én nem is értem, hogy aki nem szereti, az miért tesz így. (A nővérem pl. rühelli, mint varjú a rohadt tököt, bámulatos rokonai tudnak lenni az embernek....) Gondolom mondanom sem kell, hogy nagyobbik leányivadékom Tigris mesterként nyerte meg idén a jelmezversenyt, egy 24 emberórás projekt keretében elkészített jelmezben, mely többek között egy narancssárga melegítőből, harminc méter fekete szigszalagból és tíz pár férfizokniból állt. Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy még egy ilyen csodát lehetetlen készíteni, mi több, próbál-

kozni is teljesen felesleges. Jó előre ki is fentem a mérgezett ecetbe mártott billentyűzetemet, hogy mekkorát fogok én most itten epeömleni. Ám a Kung-fu panda 2 minden várakozásommal ellentétben majdnem hogy teljesen élvezhető volt (különben is, mertem volna én egy rossz szót szólni, mikor a kölök úgy számolta a napokat moziba menésig, mintha a karácsonyt várná....). Ha nem szenvedett volna a második részek általános és szemlátomást gyógyíthatatlan betegségeiben, még tán egy százszázalékot is megeresztettem volna.


Az utolsó jelenet alapján bátran állíthatjuk, hogy a franchise hamarosan trilógiává fog bővülni.

Tipikus folytatásként a Kung-fu panda 2 arról szól, hogy szeretett pandánk (Jack Black) megpróbálja felderíteni saját titokzatos múltját. (Az első rész felülmúlhatatlan poénja volt, hogy mindenki magától értetődő tényként kezelte a liba fiát, aki egy panda). Erre jó esélye nyílik, mert Shifu mester (Dustin Hoffman) elküldi az Őrjöngő Ötössel együtt (Angelina Jolie, Jacky Chan, Seth Rgen, Lucy Liu, David Cross), hogy üsse ki a gonosz Páva mestert (Gary Oldman), aki farkasok seregének parancsol, egész Kína vesztére tör, és már legyőzte a három legerősebb helyi kung-fu mestert. (Krokodil Mester szerepében ki mást hallhatnánk, mint az ezerarcú színészkolosszust, Jean Claude van Dammeot...). Úgy tűnik, Páva mesternek

nagy szerepe volt Pó múltjában… Ez természetesen egy ugyanolyan közismert, rengetegszer feldolgozott alaptörténet, mint az első részé volt. A forgatókönyv-íróknak azonban szembe kellett nézniük a második részek klasszikus kínos problémájával: nem volt egy teljes filmnyi ötletük. Hogy miért, azt nem tudom, a „mindjárt rájövök, ki vagyok én valójában” jellegű meséknek nagy hagyománya van, rengeteg filmből összeszedhették volna a hiányzó jeleneteket és karaktereket. Ehelyett az erős kezdés után a műalkotás kellős közepére betettek egy roppant látványos, 30 perces akciójelenetet, amire dramaturgiailag ugyan az égvilágon semmi szükség nincs, de kellemesen el lehet vele ütni az időt. Még csak nem is mondom azt,

hogy ez feltétlenül hiba volt, gyerekek tátott szájából kiesik az egészségtelen pattogatott kukorica, férjem, a nagyszabású csatajelenetek önjelölt szakértője elismerően csettint, meg hasonlók. A filmnek azonban hosszú időbe telik, mire visszatalál önmagához, és a panda egy kicsivel többször hal meg majdnem, mint feltétlenül muszáj lenne. Egyébként a Kung-fu pandában feltalálni a puskaport legalább akkora bravúr, mint a Jégkorszakba beletenni a dinoszauruszokat. Intellektuálisan kissé sértve érezzük magunkat („Má’ megin’ mivel próbálják ezek itten eladni a nagy francos semmit”), de azért titokban elismerjük, hogy csudaszép robbanásokat meg tüzes effekteket csináltak, öröm nézni.

FilmMagazin / 31


KRITIKA

>> KUNG-FU PANDA 2

MINDEN VÁRAKOZÁSOMMAL ELLENTÉTBEN MAJDNEM HOGY TELJESEN ÉLVEZHETŐ VOLT, HA NEM SZENVEDETT VOLNA A MÁSODIK RÉSZEK ÁLTALÁNOS ÉS SZEMLÁTOMÁST GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGEIBEN, MÉG TÁN EGY SZÁZ SZÁZALÉKOT IS MEGERESZTETTEM VOLNA. << A termék élvezeti értékét eléggé rontja a második részek másik klasszikus kínos problémája is, a rossz poénok. Az első rész viccei azért voltak zseniálisak, mert belopták az esendő embert a kung-fu filmek furcsa, könyörtelen, népmeseszerű világába, ugyanakkor nem törték meg a ritmust, tökéletesen illeszkedtek a történetbe. A helyzetkomikum messze túlmutatott a „habostortát nyomtak a járomcsontomba” szinten, a vicces megnyilvánulások pedig nem voltak kínosak. A poénok árnyalták a mesét, de egyetlen pillanatra sem tették komolytalanná. A Kung-fu panda 2 vizuális ökörködései még úgy elmennek, még ha egyik-másik már kissé elcsépelt is, ám a verbális megnyilvánulások nagy része vállalhatatlan, Disney-Pixar-Dreamworks sorozatgyártott, borzalmas one-liner (a felügyeletemre bízott kultiválatlan gyermeksereg legnagyobb örömére, ők visongva ugráltak egymás ölébe a gyönyörűségtől. Hát mi lesz ezekből a mai fiatalokból, jajajajajaj....). A negatív főhőst, Gary Oldman ide

32 / FilmMagazin

vagy oda, sikerült majdnem agyonvágni három-négy kifejezetten felesleges, „hehehe, nézzétek micsoda faszkalap egy ökörmajom vagyok” jellegű benyögéssel, pedig hányszor, de hányszor elhárfázta Kovácsné az arra kíváncsiaknak, mit ér egy film komolyan vehető gonosz nélkül... (Ahol az örökös kivétel Igthorn herceg meg a gaz Skeletor. Ők azonban mindketten végtelenített tévésorozatban szerepeltek, ahol a dramaturgia többet megengedhet magának). A „tükör előtt elpróbálom, mit fogok mondani ősi ellenségemnek” című soha nem működő, ennek ellenére kötelező viccre még az a 6 éves feslő rózsabimbó kisleányom is azt mondta, hogy „Hát ez hülye”. (Hát mi lesz ezekből a mai fiatalokból? Filmkritikus. Jajajajajaj....). Az első részben Tai-lung vívódása éppen elég volt ahhoz, hogy a negatív szereplő egy kicsit kiemelkedjen a síkból, de nem fajult picsogássá. Páva mester és az ő konfliktusa a szüleivel eléggé erőltetett vonal, inkább ront, mint dob a figurán.

MELYIK ANGELINA JOLIE LEGSIKERESEBB FILMJE? Fogós, ravasz kérdés. Az Oscardíjas színésznő nem is volt látható legsikeresebb filmjében, ez ugyanis a 600 millió dollárt termelő Kung Fu Panda, amelyben a Tigris nevű karakternek kölcsönözte hangját. Az ÉszakAmerikában most bemutatott folytatás, a Kung Fu Panda 2, amelyben Angelina Jolie ismét Tigrist szólaltatja meg, a maga 68 millió dolláros Memorial Dayhétvégi bevételével szintén igen szépen teljesít, és előzetes számítások szerint túlszárnyalhatja az első rész sikerét is. A Kung Fu Panda 2-t első körben csak 11 Amerikán kívüli országban mutatták be, de így is 57 millió dolláros összbevételt ért el. A pandázás és a kungfuzás miatt a film rendkívül népszerű Kínában, itt 18,5 millió dollárt termelt, s ezzel minden idők legjobban nyitó külföldi produkciója lett. Az első, három évvel ezelőtti pandás darab alighanem a kínaiak nemzeti büszkeségét is megbirizgálta, mert éppen most nyílt meg egy 690 millió dollárból felépített animációs filmgyár Tiancsinben. Nyilván feltették maguknak a kérdést: ha Kína az atombombától az űrhajózásig szinte mindenben utolérte már a Nyugatot, miért pont az animáció terén van csúnyán lemaradva?


KIKÉPZÉS A TENGERI HARCRA A gyermek koncentráló képességét remekül illusztrálja, hogy a műalkotásról kizárólag a panda maradt le. A rajznak alapvetően semmi köze nincs a filmben látható jelenetekhez, kimondottan nőies hozzáállású cukorfalat kislányom egyszerűen továbbgondolta a mesét, és betett egy szerinte igencsak hiányzó véres jelenetet (:

Azt itt és most deklarálom, hogy 3D-s filmet MINIMUM így kell megcsinálni. Persze egy full CGI alkotás esetén nem kunszt, mondhatnánk, de igenis kunszt. A Kung-fu panda 2 tökéletesen kihasználja a teret, valóban „befelé” nézünk a varázsdobozba, kivéve mikor mindenféle hegyes tárggyal az orcánkra bökdösnek. Sikoltoztak is a purdék rendesen. Átgondolt, szép munka, gratulálunk. Ellenben nagyon gyakran volt határozottan olyan érzése az embernek, hogy egy konzolos/PC játékot lát, szintekkel, pályákkal stb. Hogy ez poénnak volt szánva, vagy az elmaradhatatlan játékok reklámkampányának része, azt nem tudom, valószínűleg mindkettő.

Gyermekem és sok kis zsezsegő osztálytársa – akik egyébként a moziban két hosszú sorban ízlésesen elrendezve egészen pontosan úgy néztek ki, mint a kung-fu pandában a lakosság, sok helyes kis nyuszika meg malac, erős táplálék-fixációval – úgy nyilatkoztak, hogy a film minimum 162 % (bár utána többen megkérdezték, mi az hogy százalék). Unokahúgom, aki a lázadó korszakában van, fennhangon hirdette, hogy „a vége nagyon szirupos”, aztán mikor nem figyelt senki, még odasúgta, hogy „a kis pandát meg kellett zabálni”. Ennyiből azt hiszem nyilvánvaló, hogy a Kung-fu panda 2 az idei nyár kihagyhatatlan (és a járulékos műanyag gagyitömeg miatt valószínűleg megkerülhetetlen) mesefilmje lesz, 6 éves kortól felfelé bátran ajánlom mindenkinek. Elvégre kell valami viszonyítási alap a gyereknek, ha majd a későbbiekben rászakadnak az etűdök a gépzongorára.

80% Stáblista Rendező: Jennifer Yuh Eredeti hangok: Jack Black, Angelina Jolie, Dustin Hoffman Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. június 2.

FilmMagazin / 33


KRITIKA

MÁSNAPOSOK 2 Szinte biztos, hogy ha egy baráti társaságban megemlíted a Phil, Stu és Alan neveket, lesz valaki, aki felnevet. Todd Philips egy olyan filmmel ajándékozta meg az embereket két éve, amit azóta is sokan a történelem egyik legjobb vígjátékaként tartanak számon - köztük én is. A második ugyan "csak" egy második rész marad, de azért méltó folytatása a mára klasszissá vált filmnek. Írta: Vampka

U

gye emlékszünk még arra a legendás legénybúcsúra Las Vegasban? Klasszikus helyszín, klasszikus végkimenetel, amit végül a vőlegény elvesztése, és más egyéb kalandok kissé felturbóztak, az egész sztori izgalmassá vált, többek közt a remek karakterek miatt. Szerencsére a srácok, vagy nevezhetjük őket akár farkasfalkának is, mit sem változtak az alatt a két év alatt, amióta Doug megházasodott. A történet egy újabb házassággal folytatódik, ezúttal viszont Stu persze, hogy nem Alan - a vőlegény, aki egy thaiföldi lányt készül feleségül venni, csak hogy tanult a két évvel ezelőtti esetből, és esze ágá-

34 / FilmMagazin

ban sincs még egyszer olyan gázos legénybuliba keveredni. Hogyne, de nem számol Alannel, és a ténnyel, hogy az említett falkatag rettentő féltékeny a menyasszony öccsére, Teddyre, akit Stu, Phil és Doug viszont örömmel lát maguk közt. Hogy kipöccintse a csapatból a kisöcsit, akcióba kezd, de - ki gondolná? - a dolog kissé balul sül el. Kissé nagyon, hőseink ugyanis Thaiföld veszélyes fővárosának, Bangkoknak sötét szívében találják magukat, egy elveszett testrész, egy mellényes majom, és a megint meztelen Chow társaságában, de hogy miképp kerültek oda, mikor és egyáltalán miért, mikor csak egy tábortüzes sörö-

zésnek indult az este, az rejtély. A falka ezúttal nem csak egy pezsgő nagyvárossal találja szemben magát, de nem kevés maffiózóval, néma papokkal, sőt, még az Interpollal is, Stu-t pedig várják az esküvőn, Teddy-vel együtt, aki az éjszaka során köddé vált, és csak egy gyűrűsujjat hagyott maga mögött. Sok vígjátékot láttam már, de nekem abszolút dobogós a Másnaposok, méghozzá azért, mert a helyzetek, bármilyen elszálltak, de elképzelhetőek, a karakterek reakciói pedig nagyon is életszerűek. A rendező elképesztően jól mutatta be az első részben a három főszereplőt, akik szerintem bármilyen helyzetben


A film óriási sikere (világszerte több, mint 350 millió dollár) garantálja a harmadik részt, sőt a jó öreg Zach el is kottyintotta magát egy interjúban.

megnevettették volna az embereket, nem hogy egy ilyen elvetemült kalandban, és mind magukat adták a folytatásban is. Stu, az alapvetően higgadt és cinikus, Phil, a kissé bunkó, de talpraesett, és Alan, az agyilag totálisan elszállt srác együtt biztos, hogy kasszasiker, tehát garantálom, hogy ha valaki beül a folytatásra, nevetni fog. De előre szólok, hogy ez nem az első rész, sőt, bár ez gyakorlatilag az alap teljesen megegyezik, és a fordulatok is ugyanazok, mégis más. A filmben gyakorlatilag nem sok olyan pillanat van, amikor az ember nagyon meglepődne, de rengeteg olyan helyzet adódik, ahol bizony fogni fogod a fejed. A film durvább az előzőnél, minden szempontból. Az érzékenyebb hallást már ott is zavarhatta egy-két káromkodás, de most senki sem fogta vissza magát, és meztelenségből is kapunk éppen eleget (nem lövöm le a poént, csak annyit mondok: Stunak megint meggyűlik a baja a lányokkal), sőt, még vér is lesz itt-ott. Rengeteget lehet nevetni a filmen, de nem lesz olyan üdítő élmény, mint az egy, több okból. Először is: vannak elvárások, amiket lehetetlen lett volna teljesíteni, ha csak nem egészen újfajta történettel állnak elő az alkotók, márpedig miért írjanak más sztorit, ha az első be-

Másodszor: a film némileg durvább, a poénok egyszerűbbek, de talán csak mert legtöbben úgy ismerjük már a karaktereket, mint a tenyerünket. Harmadszor: ez nem Vegas. Bangkok izgalmas, nyüzsgő, de sötét, a helyszín nem köti le az embert, így viszont máris jobban tudunk figyelni a falkára, amit viszont már ismerünk, ergo nem lesz sokkoló a sok iszonyat, ami körülöttük történik. Nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam össze újra és újra az elsővel, mert tényleg hasonlóak. Filmileg most is teljes a dolog, a színészek és a körítés tökéletes. Már a mocskos hotelszobának is, ahonnan az egész indul, baljós a hangulata, nem vidám és őrült, mint Vegas volt, csak hogy egy példát említsek. Remekül el van találva a hangulat, a helyzet komolysága, most ugyanis nem egy elhagyott barátot kell megkeresniük, hanem egy tizenhat éves srácot, akit lehet, hogy már el is adtak szervenként, ami egyáltalán nem gyerekjáték, és nem is vicces. Csak a nézőknek, bár nekik nagyon. Ennek az alapszituációnak köszönhetően a film veszélyesebb, mégis őrültebb, mivel a három pasas nem arról híres, hogy gyorsan és egyszerűen oldja meg a stresszes helyzeteket, ami akad most is bőven. Lesz itt

lövöldöz��s, autós üldözés, hulla, és jó pár olyan dolog, ami az első részből kimaradt, viszont igazából nem hiányzott. Elismerem, kellett valami új is, teljesen ugyanazt nem lehetett eladni az embereknek, ugye. Viszont az a kérdés: kit mennyire fog bántani vagy feldobni, megérte-e a változás? Engem szórakoztatott, nagyon is, de ha választani kell, én maradok az eredeti verziónál, és azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül.

75% Stáblista Rendező: Todd Philips Főszereplők: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. május 26.

FilmMagazin / 35


KRITIKA

A KARIB-TENGER KALÓZAI:

ISMERETLEN VIZEKEN Lehetne rosszabb is. Másfél órányi kellemetlen, nyögvenyelős előjáték után a dolog végül is egy teljes félórára feláll. Írta: Kovácsné

F

eleim, nem mondom el nektek, miért ne nézzétek meg a Karib-tenger kalózainak legújabb részét, mert úgyis meg fogjátok nézni, ha még nem láttátok. Én is megnéztem, és akkor is megnéztem volna, ha 0%-ot kap a Punnyadó Paradicsomon és az IMDb-ből sósavba mártott radírral törlik ki még az emlékét is. Az ember bizonyos dolgokat megnéz, különben leesik a vércukra. Viszont teszek a B. olvasónak egy szívességet és elmondom, miért nem fogja szeretni ezt a filmet. Elsőre ugyanis nem feltétlenül nyilvánvaló, miért nem szeretjük nem azt mondom, hogy utáljuk, de nem is kedveljük különösebben, valami fájó űrt hagy bennünk, mint humoros rokonaink kihagyhatatlan karácsonyi gesztusa, a fenyőn hagyott és a telihez megszólalásig hasonlító, ámde üres szaloncukorpapír. Pedig itt van nekünk Johnny Depp, mint a frizuradiktátor Jack Sparrow kapitány, oldalán az exszerelmét (vagy szexerelmét, ki tudhassa) játszó Penelopé Cruzzal, és hol mellettük, hol ellenük, de ott van Geoffrey Rush is, Barbossa kapitány

36 / FilmMagazin

szerepében. Van egy kellően markáns negatív karakterünk, a hírhedett Feketeszakáll (Ian McShane), van nyálas hapsi (Sam Claflin) meg cickós sellő (Astrid Berges-Frisbey). Ezek mind a Fiatalság Forrását keresik – ki ezért, ki azért – és egzotikus helyszíneken egzotikus kalandokba keverednek. Megmondom, mi nincs a filmben: főszereplő. Jack Sparrow kapitányról annak idején (amikor a FilmMagazin még egy erotikus gondolat sem volt...) azt találtam mondani, hogy ő viszi a hátán az egész Karibtenger franchise-t. Ez így is volt, viszont azt nem árt hozzá tennünk a bölcs gondolathoz – és az alkotóknak se ártott volna hozzátenni – hogy Jack Sparrow kapitány mellékszereplő. Igaz, hogy zseniális, utánozhatatlan, imádnivaló, nélküle lófas*t se ér az egész baromság (ahol *=z), de akkor is csak egy karakterfigura. Lehetett tele szájjal röhögni a kétdimenziós Orlando Bloomon meg lelkesen fikázni az idétlen Keira Knightleyt, én is megtettem, többször. De nélkülük olyan a Karib-tenger kalózai, mintha a Csillagok háborújából kivennénk a Luke

Skywyalkert meg a Leia hercegnőt. Jó fej a Han Solo, meg ördögien jóképű, de abban a formájában, ahogy van, nem lehet rá kétórás kalandfilmet alapozni. Főleg akkor, ha ráadásul még Csubakkát, R2D2-t és 3CPO-t is kiirtjuk mellőle. A megszokott kalózcsapatból ugyanis a negyedik részben csak Kevin McNelly, azaz Mr Gibbs van meg, a többiek biztos elmentek Shakespeare-t játszani vagy kerestek maguknak valami becsületes szakmát. Johnny Deppnek nincs kit ellenpontozni. A piszkos, torzonborz, intrikus alkesz figurája a lehetetlenül málészájú Will Turner (és a Deppért szégyentelenül és jogosan rajongó Bloom) mellett kelt igazán életre. A régi idők férfias férfija - mert Jack Sparrow, minden idiotizmusa és homokoid mozgáskultúrája mellett egy igazi férfias férfi, illetve annak zseniálisan eltalált paródiája - az új idők hiperaktív, abszolút nőietlen, nagypofájú nőstényizéje mellett tudott csak fröcsögni a tesztoszterontól. Kedvenc kapitányunk most is simán elvinné a franchise-t a vállán, csak közben a franchise megszűnt létezni.


A stúdió a negyedik epizódot egy új trilógia első részeként képzelte, a folytatáshoz azonban súlyos minőségbeli javulás kéne…

Szomorú, de így van: Jack Sparrow a reflektorfényben, mint stand-up komédiás, egyszerűen nem áll meg. Nem azért kedveltük eddig sem, amit mond, hanem azért, ahogy mondja. Komolykodó (de véletlenül sem komolyan vehető) mondatokat a jó kapitány szájába adni istenkísértés, a figura abban a pillanatban ellobban. Ha már itt tartunk, érdemes elgondolkodni azon a problémán, hogyan lehetett volna mégis valami mélységet adni a filmtörténelem eme különlegesen szórakoztató szingularitásának. Nem tudom, rajtam kívül valaki látta-e az első rész extrái közt, a kivágott jelenetek sorában azt az egyperces kis szösszenetet, mikor Sparrow és Elizabeth Swann ugyebár ott rekednek a három méterszer zsebkendőnyi szigeten, és még nem találták meg a rumot. A kapitány egyetlen komoly percének lehetünk tanúi, mikor meg-

mutatja a kishölgynek a kínzás nyomait, a csuklójára égetett P betűt (P=kalóz, gyengébbek kedvéért). Nincs vicceskedés, nincsenek pofavágások. Megrázás van. Hogy ezt a jelenetet miért sikerült kivágni, azt nem tudom, több színészi teljesítmény volt benne, mint a trilógiában összesen (és nem utolsó sorban innen volt datálható Elizabeth egyébként kissé nehezen értelmezhető vonzalma a kellemetlen szagú hős iránt). De nem is ez a lényeg. Jack Sparrow figurában igenis benne van a mélység ígérete, csak ezt nem azzal kellett volna megpróbálni előhozni, hogy bicskanyitogató kliséket pakolászunk abba az aranyfogas szájába, hanem azzal, hogy stratégia fontosságú pontokon a figurát egy-egy másodpercre szégyentelenül komolyan vesszük, mondhatni embert faragunk belőle. A dolgon az se sokat lendít, hogy Depp majdnem

ROB MARSHALL Rob Marshall a rendezője a Chicago és az Egy gésa emlékiratai című filmeknek. A Chicagóért hat Oscar-díjat kapott, többek között a Legjobb film díját. Ezenkívül elnyerte a Director’s Guild Awardot, és számos jelölést, például a Golden Globedíjra, a BAFTA-ra, a National Board of Review és a NY Film Critics Online díjára. Az Egy gésa emlékirataiért megkapta az American Choreography díjat, valamint három Oscar-díjat, három BAFTA-díjat, egy Grammy és egy Golden Globedíjat nyert. Marshall legutóbbi munkája az NBC televíziós csatorna megbízásából készült Tony Bennett: An American Classic melyet nem csak rendezett, de koreografált is.

>> SZOMORÚ,

DE ÍGY VAN: JACK SPARROW A REFLEKTORFÉNYBEN, MINT STAND-UP KOMÉDIÁS, EGYSZERŰEN NEM ÁLL MEG. <<

FilmMagazin / 37


KRITIKA

egy évtized után immár csuklóból játssza a szerepet. Ezt kértétek, sok pénzért, itt van, tessék, ne érje szó a ház elejét, ha akarjátok, eljátszom még százötvenszer. A forgatókönyv mellett mondjuk nem is csoda. A karakterek valami egészen gyalázatosan rosszul vannak megírva, hiába a kiváló színészek minden próbálkozása, kéthetes vízi hullán a mesterséges lélegeztetés enyhén szólva kárba veszett erőfeszítés. Hogy a jó isten áldja meg valami nagyon nehéz tárggyal az összes idiótát, aki úgy akar százötven bőrt lehúzni egy birkáról, hogy közben nem ad neki enni.

38 / FilmMagazin

Kémia (hogy egy szép magyar kifejezéssel éljek) érdekes módon nem Cruz és Depp között van – mitől is lenne, mikor három értelmes szót nem szólnak egymáshoz - hanem Depp és Rush közt. A film valahol ott kezd talpra állni, mikor a két utánozhatatlan színész (egyben a világ két legzseniálisabb ripacsa, ha épp arra van szükség) egy-egy pálmafához kötözve elbeszélget az élet folyásáról. Egyszer csak felszikrázik a levegő, igen, igen, ezek itt a Karibtenger kalózai, végre azokat látjuk, akiket látni szerettünk volna. Az a bizonyos részletgazdag fantáziavilág, ami miatt az egész sorozatot a szereplőktől függetlenül is annyira imádtuk, szóval az a világ itten most nincs. Hiányzanak az igazán nagy ötletek, mint pl. hármas kardpárbaj a guruló malomkerékben, vagy bohóckodás az összeakadt árbócú hajókon, vagy a holdfényben zombivá alakuló, kardozó figurák. Próbálkozások vannak most is (Sparrow és Barbossa harca a kincses ládikóért a billegő hajón), de

azt már Yoda mester is megmondta, hogy csináld vagy ne csináld, de sose próbáld. Hiányzik a humor. Gore Verbinski nem egy rendezőzseni, a harmadik részért anno nyugodtan bele lehetett volna lőni a Szilas patakba, de lehet, hogy pont az ő lelkesedése hiányzik ebből a fáradt, kedvetlen valamiből, az a lelkesedés, ami a szintén elég elcseszett forgatókönyvvel bíró Rangot egy egészen nézhető filmmé varázsolta. CGI és 3D ide vagy oda, olcsónak tűnik az egész, és olyan bánatos, mint egy kiszúrt nyuszilufi.

50% Stáblista Rendező: Rob Marshall Főszereplők: Johnny Depp, Geoffrey Rush, Penelopé Cruz Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2011. május 19.


FILMKLASSZIKUS

SZELÍD MOTOROSOK „Ha az Úr nem lenne, ki kéne találni.” Írta: Hannibál

L

assan bealkonyult a forrongó ’60-as éveknek, amikor (az akkor még szinte teljesen ismeretlen) Peter Fonda és Dennis Hopper Terry Southern íróval kollaborálva előállt a Szelíd motorosok című szokatlan exploitation mozi ötletével. A low-budget produkciótól első ránézésre senki nem várt többet egy átlagos motorosfilm bágyasztó színvonalánál, de már a nyitóhétvégén kiderült, hogy az alkotóknak sikerült rendkívül kreatívan tökön ragadniuk a kortárs morális válság lehangoló mozgatórugóit: az ellenkultúra szószólóiként bemutatják a társadalmi perifériára sodródott hippimozgalom céltalanságát és megnyirbált cselekvési módozatait. Azt a generációt jelenítik meg a vásznon, amelyik megélte Vietnámot, a hidegháború paranoiáját, a demokrata párti vezetők meggyilkolását és a viharos Nixon-éra kormányzati rendelkezéseit. Számtalan kritika üdvözölte a szociológiai

40 / FilmMagazin

áramlatok hullámtetején lovagló drámát, mint a ’60-as évek végének egyik legfontosabb filmes alkotását. Két, életét kilátástalannak érző barát road-movieját jeleníti meg a cselekmény. Wyatt (Fonda) és Billy (Hopper) lebonyolítanak egy jövedelmező drogüzletet, majd motorhátra kerekednek, hogy fél Amerikán átrobogva eljussanak a New Orleans-i karneválra, és kitombolják magukat. Útközben börtönbe kerül-

nek, ahol összeismerkednek a kisváros szimpatikus, alkoholfüggő ügyvédjével, George-dzsal (Jack Nicholson), aki úgy dönt, csatlakozik a szedett-vetett kis csapathoz. A furcsa triumvirátust nem vezérlik nagy célok: marihuánát szívnak, tábortüzet raknak, utaznak és a szabadság kérdéskörét feszegetik. És az utazás végeztével sorsuk örökre megpecsételődik… Úttörő filmről beszélünk, hiszen az atomkor, a


beat-generáció tudathasadásos, kábítószermámorba fojtott életérzésének reinkarnációja elevenedik meg az érzékeny képsorokon. Hopper, Fonda és az első A-listás szerepében diadalt arató Nicholson antikonformista lázadást ültet a társadalmi katasztrófa öntőformáiba, ahogy tette azt korábban Brando, Dean vagy Montgomery Clift. Ugyan a dramaturgia kezdetben igen komótosan hömpölyög, és az első harminc percben csak a szobornyugalmú főhősök lakonikus párbeszédeinek lehetünk fültanúi (néhány bravúros zeneszámot leszámítva), a narratíva félútján valóságos csoda történik. A B-filmek mocsarából kikászálódó Jack Nicholson (aki színészi villantásai mellett olyan, figyelemre alig méltatott exploitation-ök forgatókönyvéért is felelt, mint a The Trip, a Head, vagy a Drive, He Said) megérkezésétől fogva uralja a vásznat hedonista esendőségével.

IDÉZET Billy: De hát, mi a fene bajuk van a szabadsággal? Mindenki erről dumál. George Hanson: Óh, igen, ez igaz. Mindenki. De dumálni róla és szabadnak lenni, két különböző dolog. És nagyon nehéz szabadnak lenni, amikor csak egy árú vagy a munkaerőpiacon. Természetesen, soha ne mondd nekik, hogy nem szabadok, mert rögtön szorgalmas gyilkolásba kezdenek, hogy bizonyítsák neked, mennyire azok. Igen, megállás nélkül szövegelnek az egyén szabadságáról. De ha látnak egy igazi szabad embert, azonnal betojnak. Billy: És félelmükben nem szaladnak el. George Hanson: Nem. Inkább veszélyessé válnak.

Külön érdekesség, hogy Nicholson – barátja, Bob Rafelson segítségével – először problémamegoldóként érkezett a stábba, összegereblyézett néhány olcsón dolgoztatható filmes szakembert (felhajtotta az operatőrt, Kovács Lászlót), majd miután Rip Torn visszautasította George Hanson szerepét, minden követ megmozgatott, hogy helyettesítse a színészt. Nicholson markáns egyéniség, akinek elhisszük, hogy fél lábbal az ellenkultúrában, fél lábbal a felső tízezer szolid luxusában áll. Nem csoda, hogy a tábortüzes jelenetben (amelynek kedvéért Hopperrel és Fondával együtt rendesen beszívott) rezonőrként ő elmélkedik lesújtóan a szabadság és a társadalmi egyenlőség filozófiájáról is. „Ez egy csodás ország volt – mi romlott el?” – kérdezi Hoppertől. Leléptetésével a sztori csak veszít a súlyából, egészen a szívet-lelket összeroppantó temetői orgiajelenetig, melyben Hopper és Fonda két kurvával viháncol. Tömör esszencia, exhibicionista foglalat ez a momentum, egyúttal a filmtörténet egyik legszomorúbb tudati eszmélése. Mintha Bosch-képek diabolikus kavalkádját látnánk: nihilista lázadóösztön és apokaliptikus képművé-

szet üli nászát ebben a felkavaró gondolati szintézisben. Polírozott motorváz, kábítószeres orgiák, önmagát felfaló társadalmi rezisztencia. Mi hiányzik még? Dennis Hopper filmjét Kovács László operatőri közreműködése teszi egyedülállóvá: az ezernyi árnyalatú naplementében fürösztött Szikláshegység ízlésesesen fotografált felvételei és a taszító betondzsungelek barokkos utcaképei elgondolkodtató ellentétpárt alkotnak. Bár a produkció jórészt Hopperé és Fondáé, a Szelíd motorosok igazi sztárja Nicholson, aki azonnal az ígéretes sztárok menő klubjába katapultált ezzel a szimpatikus epizóddal. Jack nemcsak a hippikultúra egyik szimbóluma lett, hanem innentől kezdve szándékosan úgy választott szerepet, hogy azzal – allegórikusan – a társadalmi mechanizmusokra reflektálhasson. Az 1970-es Öt könnyű darabban például már a következő lelki fázist, a lázadás kétségbeesésbe torkollását ábrázolja Dupea, a lerobbant zongorista megjelenítésével. A film már kidolgozottabb és művészibb, mint a Szelíd motorosok: az európai művészfilm – a brit „dühöngő ifjúság” és az olasz neorealizmus – időtálló értékeit egyesíti.

FilmMagazin / 41


FILMKLASSZIKUS

ANNIE HALL „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.” Írta: Sanya08

W

oody Allen évek óta ugyanazt mondja csak más és más kontextusba ágyazva. Mindegy hogy noir-t csinál, komédiát vagy drámát, a lényeg valahogy mindig ugyanaz, ugyanarra lyukad ki. Akármilyen történetet mesél el, félreismerhetetlenül ott van Woody és az ő furcsa, utánozhatatlan életszemlélete. Zátonyra futott párkapcsolatok, házasságok, fiatal lánnyal folytatott szerelmi viszony, életről alkotott neurózisba fojtott vélemény és mély depresszió,

42 / FilmMagazin

keserédes humor. Mindezen témáknak egyik legékesebb példája az Annie Hall, melyet Allen legjobb filmjei közé sorolnak, nem is ok nélkül. Szárnyaló humor, őszinte, kendőzetlen és giccsmentes romantika valamint frappáns beköpések tárháza ez a film. Nem csupán a filmtörténet egyik legemlékezetesebb női alakját alkotta meg a rendező de hiteles ábrát készített a párkapcsolatokról úgy általánosságban véve. Miért kell vége lennie annak ami jó? Mitől romlik el egy párkapcsolat? Egyszer

Egyszer szerelem, máskor visszavonva az egész? Ki érti ezt? Láthatóan senki. Az élet tele van szenvedéssel, magánnyal, és ráadásul az egész túl hamar véget is ér. Mi tehát a teendő? Értékelni azt amink az adott pillanatban van. De mi van a szerelemmel? Az egyik ok amiért annyira szeretem Woody Allen filmjeit, hogy tényleg hitelesen és körültekintően járja körbe ezt a témát és választ ugyan nem ad a kérdésünkre, de mindig ad valami fogódzót, valamit amibe kapaszkodhatunk.


Kicsit mindannyiunkról szól ez a film, mindannyiunkról akik voltunk szerelmesek és mindenki megtalálhatja benne saját magát. Alvy Singer komikus, életében sokszor sok nő szerepet játszott, de egyikkel sem jött össze úgy istenigazából a dolog, mindenféle okokra hivatkozva (“Soha nem lennék olyan klubnak a tagja amely elfogadna engem tagjának.”), de egy napon teniszezés közben megismerkedik életének szerelmével Annie-vel aki ugyan szinte teljesen ellentéte a szemüveges neurotikus fickónak ám mégis egyből egymásra találnak. Annie zsidógyűlölő családból származik, szóhasználata régies, pocsékul vezet és meglehetősen életvidám teremtés, míg Alvy kedvenc témája a halál, több éve pszichológushoz jár minden haszon nélkül és igencsak érzékeny a zsidó-témára, tekintve hogy ő maga is az. Annie és Alvy kapcsolata kezdetben olyan amilyen a nagykönyvben meg van írva: harmonikus, romantikus, vicces és irigylésre méltó, ám a rendező nem engedi meg a nézőnek azt hogy nagyon belemerüljön a romantikázásba, a filmet non-lineáris szerkesztésmód jellemzi, ide-oda ugrálunk az időben, hol veszekednek, hol rákot próbálnak a fazékba tuszkolni.

Az Annie Hall hangulatát tekintve enyhén keserédes de mégis valahogy optimista hangvételű, a végkicsengése sem hétköznapi, kicsit szentimentális de az ember elgondolkozik a látottakon. Mert tényleg, kellenek azok a tojások. Kell a szerelem, még ha sokszor nem is tart örökké. És ezért is imádom Allen-t. Ez a viszonyulása a dolgokhoz, ez az egész életszemlélet, amit már említettem ezen írásomban… Nagyon de nagyon becsülöm. Filozofál megállás nélkül és szinte minden mondata abszolút kincs és arany, amit órákig lehetne elemezni. Kedvencem amikor a repülőn ülnek és halljuk a gondolataikat majd megszólalnak hogy talán véget kéne vetni ennek az egésznek. Ekkor Alvy a szerelmet a cápákhoz hasonlítja. A cápának előre kell haladnia különben meghal. És ami nekik van az egy halott cápa. Ha ebbe belegondolok, teljesen igaz. Woody Allen akármikor fel tud vidítani ilyen dolgokkal. A humora az Annie Hall-nak egész egyszerűen sziporkázó. Rettenetesen imádom a film nyitányát, amikor bemutatja a gyerekkorát, az osztálytársait (7+3 az 9), és külön imádom ahogy többször kiszól a nézőhöz. A másik kedvencem amikor a moziban állnak sorban, mögötte pedig egy

alak elkezd okoskodni Felliniről hogy mennyire elnéző rendező és ilyen nagyon okos egyetemi stílusban beszél róla. Na ez tipikusan olyan rész ahol nagyban bólogatok. Igen, ilyen emberek vannak és igen, legszívesebben pofán vágnám az ilyet. A színészek is mind remekelnek ebben a filmben, mindegyikőjük telitalálat. Diane Keaton egyszerűen imádnivaló Annie-ként, egészen hihetetlen hogy ugyanaz a színésznő már ilyen Férjez mész mert azt mondtam-filmekben szerepel, és hogy ilyen szép nő volt anno. Nem mondom hogy most nem szép, de no eljárt felette az idő. Legalább ennyire ledöbbentem rajta amikor a Keresztapában láttam, ott teljesen beleszerettem. Az öltözködése szintúgy ikonikus, fontos része a jellemnek. Ilyen ma ritkaságszámba megy. Woody Allen mint Alvy (bár szerintem simán lehetne a neve ugyanúgy Woody Allen) rohadt jó. De ezt kell mondanom? Ez most úgyis olyan hogy aki szereti Allen-t az szereti őt minden filmjében mert kb. mindig ugyanazt a figurát játssza többé-kevésbé. Neurózisban szenvedő, vicces alak. És én nagyon imádom. Egyszer valaki azt mondta hogy hasonlítok rá. Bóknak vettem. Feltűnik még Christopher Walken is egy jelenet erejéig, az ő jelenetén mindig fetrengek a röhögéstől, és felbukkan még a csaj a Ragyogásból aki kb. egy zombihoz hasonlít. Nem is tudom mit mondhatnék még…Ez a film számomra tökéletes. Nem tudok belekötni és nem is akarok. Érinthetetlen és megunhatatlan. Utánozhatatlan és felülmúlhatatlan. Nem egyszer láttam eddig és biztosra veszem hogy még nagyon sokszor meg fogom nézni. Aki még esetleg nem látta volna, annak melegen ajánlom. Mert tényleg zseniális. Woody Allen pedig…Nos, ebből a fickóból sohasem fogok kiszeretni!

IDÉZET Alvy Singer: Van egy szakállas vicc. Két öregebb nő áll a Catskills hegyi menedékhelyen. Azt mondja az egyik: Hú, milyen rossz itt az étel! Erre a másik: Igen... és milyen kevés… Hát, valahogy ilyennek érzem én is az életem. Tele szomorúsággal, bánattal, boldogtalansággal és mindez olyan gyorsan. A másik fontos vicc az az, amit Groucho Marxnak tulajdonítanak, de szerintem Freud mondta a tudatalattival kapcsolatban: Nem akarok tagja lenni egy olyan klubnak, amelyik a tagjává fogad. Hát... ez a kulcsmondata a nőkkel való kapcsolatomnak.

FilmMagazin / 43


KÖV. HÓNAP VERDÁK 2 Villám McQueen, a legmenőbb versenyverda ismét visszatér, ezúttal az európai versenypályákra. A népszerű 2006-os film, a Verdák folytatásában újra találkozhatunk kedvenceinkkel – Matuka, Ramone, Guido, Luigi, és a Doki.

érzett szenvedélye nem hagy nyugodni. Így utaznak keresztül a húszas évek Amerikáján, oldalukon Rosie-val, az idomíthatatlannak tűnő elefánttal, és a társulat megannyi érdekes tagjával. HARRY POTTER ÉS A HALÁL EREKLYÉI - 2. RÉSZ Nincs tovább: Harry, Ron és Hermione immár nem kerülheti el a végső összecsapást. Mindannyian tudják, hogy ez az utolsó felvonás. A

VIZET AZ ELEFÁNTNAK Jacob (Robert Pattinson) egy hirtelen ötlettől vezérelve maga mögött hagyja az állatorvosi iskolát, addigi életét, és csatlakozik egy utazó cirkuszhoz. A kiszámíthatatlan, kalandokkal teli izgalmas világ az otthonává válik, ahol a szerelem is rátalál. Marlenaval (Reese Witherspoon) a gyönyörű, és vonzó cirkuszi előadóművésszel egyre közelebbi, romantikus viszonyba keveredik, akit azonban férje (Christoph Waltz) iránti kötelessége és a cirkusz iránt

44 / FilmMagazin

három jó barát visszatér a Roxfortba, hogy felkutassa és elpusztítsa az utolsó horcruxot. Voldemort, aki egyre erősebb, uralma alá vonta a Mágiaügyi Minisztériumot és már Roxfort fölött is egyre nagyobb hatalma van, tudomást szerez a tervükről. A tét hatalmas, így nem is csoda, hogy mindent bevet a siker érdekében. Megkezdődik a Roxfort ostroma - és már soha többé, semmi nem lesz ugyanolyan, mint egykor volt.



júniusi FilmMagazin