KRITIKA AZ ELSŐ SILENT HILL FILM 1999, a japán Konami játékfejlesztő vállalat valami olyan forradalmi élményt, brandet indított el, ami még a mai napig is hozza a pénzt nekik, nagyrészt nem véletlenül. Az én "gamer" pályafutásomban is az első játékok között volt a fantasztikus, PS1-re kiadott Silent Hill, ami kb. minden játékosra a frászt hozta, főleg hihetetlen hangulatával. 7 évvel később Christophe Gans ezt az élményt a vászonra vitte át, és igen, szerintem minden idők talán legjobb játékadaptációjáról fogunk most beszélni. Silent Hill. A történet szinte hajszál pontosan megegyezik a játékéval, azonban van egy hatalmas változás a filmben. Az eredetileg férfi főszereplőt itt lecserélték egy édesanyára, Rosera, akit Radha Mitchell alakít. És ez egy eszméletlen jó döntés volt, de erről majd később bővebben. A történet arról szól, hogy Sharon da Silva (Jodelle Ferland) folyamatosan egy városról álmodik, Silent Hill-ről (na, kit leptem meg?), és mivel szülei örökbe fogadták, sejtik, hogy a nyugat-virginai szellemváros Sharon szülővárosa, így édesanyja mindent félretéve elindul lányával, hogy véget vessen a lidércnyomásnak. Csakhogy egy még nagyobba csöppenek. Sharon eltűnik, és közben egyre többet tudunk meg egy 30 évvel, még a silent hill-i tűzvész előtt élt kislányról, Alessáról. Eközben Rose férje, Christopher (Sean Bean) nagy erőkkel keresi eltűnt feleségét és lányát, s próbálja kideríteni, hogy mégis mi zajlott 30 évvel ezelőtt Silent Hill-ben. Innentől egy olyan szinten zseniálisan felépített történet kibontakozása veszi kezdetét, amit látni kell! A rendező, Christophe Gans fantasztikus munkát végzett, hű maradt a játékhoz, és sikerült megőriznie annak nyomasztó hangulatát annak ellenére, hogy véghez vitt pár változtatást. Említettem, hogy a nőre lecserélt főszereplő jó döntés volt, méghozzá azért, mert sokkal hihetőbb lett az egész. Tényleg átérezzük, ahogy a kétségbeesett anya küzd a lányáért, és ezalatt Rose is olyannyira megerősödik, hogy a film végére én már komolyan beleszerettem. És ez a zsenialitás minden ka-
28 / FilmMagazin
rakternél megvolt, ugyanis a szereplő-casting hibátlan volt. Főleg Jodelle Ferlandet emelném ki, aki ekkor még csak 9 éves volt, viszont az ördögi Alessa kiskori énjét olyan szintű beleéléssel és hitelességgel játszotta el, hogy már csak ezért érdemes volt megnézni ezt a filmet. A tehetséges elég visszafogott jelző erre a lányra. Itt van még a rendőrnő is, aki igen komoly segítséget fog nyújtani Rose-nak, Cybil Bennett, akit Laurie Holden alakított. Ugyanaz vonatkozik rá is, mint amit eddig mondtam. Remek karakter, hibátlan alakítás. Szóval igen, jobb szereplőgárdát nem tudnék elképzelni a filmhez, mindenki a maximumot hozta, hitelesen. A film DVD mellékletén volt egy werk-film, "Hogyan készült?" módra. És az a profizmus, ami a Silent Hill forgatásán zajlott, elképesztő. Az összes stábtag érdeme, hogy a film olyan jó lett, amilyen. Minden egyes helyszínt külön-külön alakították ki, és összesen 100 különbözőt sikerült megalkotniuk, ami kb. 4 horrorfilmre elegendő lenne. A lényeket sem animálták ám, a maszkosok és sminkesek olyan precizítással keltették életre az alapból élettelen anyagokat, amit el sem hittem. És talán ez adta meg a filmnek azt a hitelességet, amiért annyira tetszett nekem, mert szinte minden, amit a
képernyőn láttunk, valós volt. Szóval én a film mellett ezt a kis werk-filmet is ajánlom megnézésre, mert 15 perc erejéig mi is átérezhetjük, hogy mi zajlik egy ilyen forgatáson. A zenét - mint ahogy a játékokban is Akira Yamaoka biztosította, a magához hű színvonallal. A film hangulatát a játékból átvett nyomasztóság jellemzi, azonban itt jóval brutálisabb és groteszkebb a képvilág, viszont én ennek ellenére sem nevezném horrornak a Silent Hillt. Sokkal inkább egy pszichológiai film, durvább elemekkel. Ugyanis Alessa története nagyon megható és elgondolkodtató, és ennek köszönheti egyébként a Silent Hill, hogy nem lesz egy "tucat-horror". Igazából nagyobb negatívumot nem tudok felhozni a filmmel kapcsolatban, bár rám elég nagy benyomást tett a Silent Hill, ez látszik az írásomból is, de azért azt el kell mondanom, hogy nem egy világmegváltó film, viszont a horror filmek között egy új műfajt teremtett meg. Főként azoknak ajánlom a filmet, akik szerették/szeretik a játékot is, de ettől függetlenül előismeret nélkül is simán megérthető a történet, viszont csak olyanok nézzék meg, akik szeretnek elgondolkodni egy filmen, és nem csak a látványra mennek, ami egyébként itt is teljesen megállja a helyét.