2 minute read
SUPERKILEN BIG, TOPOTEK1, SUPERFLEX
SUPERKILEN
BIG, TOPOTEK1, SUPERFLEX
A Superkilen nevű park 2012-bben nyílt meg Dániában, egy etnikailag különösen változatos területen. A park egy példája annak, hogy hogyan lehet egy területet élhetőbbé tenni úgy, hogy nem csak a zöldfelületi arány növelésére helyezik a hangsúlyt, hanem a terület maximális kihasználtsága is szem előtt van tartva. Itt nem a növénytermesztésről beszélünk, hanem a művészet megjelenéséről is A környéken mindösszesen megközelítőleg 60 különböző etnikum éli mindennapjait. Ez a diverzitás viszont nagy belső feszültségekhez, szociális problémákhoz vezetett. A környéken kiugróan magas volt a bűnözés és rongálás. A park ezeket az ellentéteket volt hivatott enyhíteni, szükség volt egy olyan térre, amelyet mindenki a magáénak érezhet, nem csak a bevándorlók, de a már alapvetően itt élő lakosság is. A környék fejlesztésével az egyre magasabb szociális pozícióba került, ma már egy olyan tér van az egykor elhanyagolt tér helyén, melyben egységesen mindenki otthon érezheti magát. Ezzel egy internacionális közösség jött létre, mely nagyban hozzájárul a bevándorlók könnyebb integrálódásához. A tervezési helyszín egy hosszan elnyúló, alulhasznált városi szövetrész volt. Ezt három, funkcionálisan és megjelenésben is elkülönülő egységre tagolták, de ezeknek mégis van egy közös vonásuk, a környezetüket tükrözik vissza. Ez egy teljesen alapvető tájépítészeti koncepció mentén alakult ki. Ahogy a kínai tradicionális kertek leképezik a hegységeket, a japán kertek a tengert, úgy a Superkilen a körülötte jelenlévő sokszínűséget adja vissza. Egyfajta talált tárgyak gyűjteménye jött itt létre ennek végeredményeképpen. A környéken megtalálható minden nemzetiséghez tartozik legalább egy tárgy a téren, melyek mindegyikéhez tartozik egy magyarázó ábra, hogy pontosan melyik kultúrához is kapcsolható. Van itt Los Angelesi edzőpark, Izraeli csatorna, kínai pálmafa vagy éppen katari és oroszországi fényreklámok.
A tervezés végig a környéken élők bevonásával történt, így mindenki egy folyamat részesének érezhette magát, bárki hozzájárulhatott az ötleteivel a park alakulásához. A végső forma három részből áll, melyek különböző domináns színekkel is jelennek meg, ezek a zöld, a fehér és a piros. A fehér és a piros zöldfelületi kezelésében megegyezik. Ezeknél a zöld foltok szigetszerűen vannak kialakítva, míg a zöld egység esetében sokkal intenzívebben jelennek meg. A legurbánusabb és legnyüzsgőbb a piros kialakítása. A szín koncepciója itt olyan erős, hogy az erős pirosat még a növények zöld foltjai sem törik meg, ugyanis azok is vörös színűek. Itt a főszerep a mozgásé, az eseményeké. A térre nyíló sportcsarnok meghosszabbításaként is szolgál, a térrészen több aktív funkció is helyet kapott. Ezen kívül a városi nyüzsgést tükrözendő ezen a részen városi piactér is működik. Érdekessége, hogy nem egy egyenes mentén van lezárva a tér, hanem határai elmosódnak, keverednek a környezettel. Ez nem csak a járható burkolatokban mutatkozik meg, hanem a teret körülölelő homlokzatok használatában is, Attól, hogy a teret egy épület lezárja, még nem jelenti azt, hogy ott véget is kell érjen. Többször nem csak a vízszintes felületek, de a homlokzatok is a tér kihasznált részét képezik. A középső fehér részen a főszerep a pihenés, lényegében ez egy nagy kiülős placc fogyasztási lehetőségekkel. Itt a nyüzsgést és a változatosságot az elhelyezett berendezések és növények származási sokfélesége és a burkolat kanyargó mintázata adja. Van itt marokkói szökőkút, török pad, japán cseresznyefák, brazil bárszékek, bolgár piknikasztalok stb. A teret egyik oldalról egy utca határolja, viszont az észak-keleti oldalán egy nagy mesterséges domb választja el a következő, zöld egységtől. A zöld egység a sportokról és játékokról szól. Ez az összetartozás, és a megegyezés szimbóluma. Mivel a sportokban a szabályok teljesen egyértelműek, így nem számít az egyén származása, a játékban mindenképpen részt tud venni. A szín itt is meghatározó, nem csak a növények, de a burkolatok is zöld színűek.