Page 1

BARLANGRENDSZER – 2. RÉSZ Cozunius      AZT  HITTEM,  HOGY  ÉSZRE  FOG  VENNI.  Persze,   mint   kiderült,   a   griffek   kicsit   bamba  teremtmények, hiszen idáig sikerült bejutnom. Még sosem láttam a birodalmukat belülről, de  hallani már hallottam róla. Hát, szerény véleményem szerint eléggé fura helyen laktak. Én  utáltam a föld alatt lenni.       És   végül   csak   felbukkant   egy   másik   griff   is   a   folyosó   végén.   Hála   Valonak,   hogy  elkanyarodott egy másik irányba!      A lány mocorogni kezdett. Bizonyára rossz helyen vágtam fejbe, mert a Mester szerint  tovább   kellett   volna   mozdulatlannak   lenni.   No,   de   sebaj.   Legalább   megkérdezhetem   tőle,  hogy ismeri­e Arnor bajtársamat. Elvégre őérte jöttem ide.      A griff kinyitotta a szemeit, és felszisszent. Kezét óvatosan az oldalára tette. Bizonyára  beverte   magát   valahol,   amikor   elesett.   A   lány   fölnézett,   és   elkerekedett   a   szeme.  Meglepetésében felkiáltott.     Nem csodálkoztam rajta, én is pont így reagáltam volna, ha egy félszerzet állt volna előttem  rubinvörös   szemekkel,   kissé   pikkelyes,   fényes   bőrrel   és   egy   csúszós,   szintén   pikkelyes  macskafarokkal, ami félig kilóg szürke térdnadrágjából.    ­ Nem… nem hiszem el! – kiáltotta a Tollas, majd felpattant.    ­ Ha nem maradsz nyugton, megint leütlek! – fenyegettem, mire az idegesen felnevetett.    ­ Ha megmozdulsz, elkezdek ordibálni, és pillanatokon belül elkapnak.    ­ Úgy hiszed? – kérdeztem vigyorogva. – Mindig is félreismertek minket, orlorrothokat, ez a  Ti nagy hibátok! Különben is, nem akarok harcolni. Egy barátomért jöttem, Kicsiny Lányka!    „Kicsiny Lányka” kihúzta magát, és mérgesen összevonta a szemöldökét.    ­ Tudd meg, Pikkelyes, hogy én vagyok népem képviselője Odakint! És nem vagyok kicsi!  Több mint fél évszázada élek ezen a földön!      Felhorkantottam. Annyira nem érdekelt, hogy mit csinál, engem csak baráton holléte és  állapota foglalkoztatott.      ­ Mert egyébként előző életedet is itt töltötted mi?! – Nem hagytam, hogy közbeszóljon,  folytattam  tovább.  – Na, idehallgass,  Kicsiny  Lányka,  nem azért  kockáztattam  az  életem,  hogy ilyen fruskákkal csevegjek. Mondd meg szépen, ismered­e Arnort, avagy sem?    A griff egy­két pillanatig hápogott, majd mintha mondani akart volna valamit, de nem jött ki  hang a száján.      ­ Szóval igen, köszi a segítséget!  – mondtam vidáman, majd felmásztam  a falra,  és a  plafonon elindultam. Farkammal egyensúlyoztam, és imádkoztam, hogy a föld tartsa meg a  súlyom.       Sok   különleges   képességem   volt,   többek   között   nyálkás   volt   a   tenyerem   és   a   talpam,  könnyen tapadt a legtöbb felületre, a csontozatom is könnyebb volt, nagyjából olyan, mint a  griffeké, farkammal tökéletesen tudtam egyensúlyozni, és hála vörös szemeimnek, átláttam  egy­néhány dolgon.    ­ Várj, most meg hová mész? – sietett utánam a lány.     ­ Abba az irányba tartok, amerről Te jöttél – válaszoltam érzelemmentesen. Valo, mondd,  hogy lehetnek ezek a tollas lények ennyire buták?    ­ Ne! El fognak kapni!

© Aeidail


Megtorpantam. Ez a lány azt mondta, hogy el fognak kapni? Aggódik értem? Egy kicsit  összezavarodtam.    ­ Szóval tényleg ismered Arnort.    ­ Igen – felelte őszintén. – De nem fogják elengedni. A népem túl büszke ahhoz, hogy ilyen  döntésre jussanak. Mármint a Nagytanács.     Leugrottam a mennyezetről, egyenesen a lány előtt landoltam. Persze, meg sem inogtam,  hiszen az egyensúlyérzékem tökéletes volt.    ­ Miért van rajtad ez? – böktem a furcsa ingre. A lány kicsit zavarodottan megvonta a vállát.     ­ Gondolom anyám nem akarta felfedni a börtönlakók előtt, hogy én is griff vagyok. Bár  tényleg nem értem a dolgot. Mindenkinek elől van a szárnya, csak az enyém van lekötve. Ám  bízom anyám döntésében. Ez még rajtam marad egy picit.    ­ Értem. Mondd, Kicsiny Lányka, miért aggódsz értem? És miért érdekel egy ember?      Most már teljesen össze volt zavarodva a gyors gondolatmenetemtől. De én ezt csak egy  szóval tudtam megmagyarázni:  griffek. Mindnek nehéz volt a felfogása. És ostobák voltak.  Igen ostobák.      ­ Én csak… tudom, hogy mi a helyzet Odakint. És tényleg nem értem, hogy miért nem  képesek elengedni a férfit. Ha az üzenet tényleg fontos, akkor el kell engedni.    ­ Tényleg fontos, Kicsiny Lányka – bólintottam komoran.    ­ Rendben. Akkor mássz vissza a plafonra, és kövess! – utasított, majd elindult a folyosón.  Én már  most utáltam  ezt  a barlangrendszert,  nem tudom,  hogy  ők hogyan bírták  idelent.  Mindenesetre   egy   dolog   kiderült   számomra:   ennek   a   fruskának   van   szíve,   és   törődik  másokkal.     Parancsára föl is pattantam a mennyezetre, és tapadós kezeim segítségével nekiiramodtam  az ismeretlennek.

Vége a második résznek.

© Aeidail

Aeidail: Barlangrendszer - 2. fejezet  

Barlangrendszer by Aeidail - Chapter 2 - an fantasy novel under the ground.