Vitez_Laszlo

asztalt a ház előtt mert festeni fogunk!

Na most, nem tudom ki hogy van ezzel, mi kicsit (nagyon) későn vállaltunk gyereket, és így 45 évesen az embernek a világon semmi de semmi energiája meg kedve nincs egy végigdolgozott nap után asztalt cipelni a ház elé hogy ott nekiálljon papírra vízfestéket kenni. Én leginkább el akarnék nyújtózni egy kényelmes fotelben, nézni valami vidámat a TV-ben, vagy belekukkantani egy magazinba, neadjisten kiülni a ház mögé a kertbe egy kicsit beszélgetni az életem párjával, szóval valami nagyon alacsony energiaszintű, kispolgári élvezetre sóvárgok, de a festés biztos nincs ott a top-10 listán hogy mit szeretnek munka után hazaérve csinálni.

Az első reakcióm tehát az volt hogy forgott az agyam mint a csapdába esett menyété hogy hogy lehetne kicsúszni ebből. Nincs itthon festő-papír (ez igaz volt, a sima A4-esre meg nem lehet jól festeni), túl hideg van, éhes vagyok. De ahogy láttam hogy elszontyolodik, fújtam egyet és beadtam a derekam. Felállítottam a kemping-asztalt a ház előtt, kiraktuk a festőállványokat, Anna megjelölte a célpontot (a szomszéd tűzfala előtt álló fák alsó széle közepe, és az egyiken ücsörgő cinege). Rajtjelre festeni kezdtünk, és a következő húsz percben csevegve, pletykálva, kuncogva, technikát megosztva önfeledten festettünk. A képek nem lettek galéria-színvonalúak (legalábbis nem olyan galériáé amiben képet lehet eladni), a printer-papíron a festek kifakult és elmázgálódott, de az élmény így is csodálatos volt. Felfrissülve, feldobódva mentünk be vacsorázni. Azt hiszem a festés mégiscsak felkerült a top-10-es listára.

Na tessék, kellett nekem kivágni a fát meg a bokrokat. Emmy ovijában kiváló ütemezéssel pont most magyarázták el az emberpalántáknak hogy mi az a globális felmelegedés és mi okozza. Most ne menjünk bele hogy május második felében második hete esik az eső és a globális felmelegedésnek a nyomát se látni.

De hazajövök a melóból, és a pöttöm Emmy elém áll csípőre tett kézzel, azzal hogy menjek fel az irodájába mert komolyan beszélni akar velem.

A szobájában egy kis legó-asztalt szabályos vallatószobának rendezett be, két székkel, az asztalon egy játék laptop számítógép és egy játék kasszagép mellett egy pohárban ceruzák, előtte papír. Leültetett, a dolog hivatalos mivoltát hangsúlyozandó felrakott a fejére egy tűzoltó-sisakot, és halálos komolysággal és aggodalommal elmagyarázta hogy a globális felmelegedés rossz dolog, amit a kivágott és elégetett fák okoznak, és mivel én kivágattam egy fát meg három bokrot ezért én okoztam a globális felmelegedést. Ezután írt egy intőt (a papírra rajzolt egy szomorú pofát), megígértette velem hogy több fát nem vágok ki, és közösen ültetünk egy fát. Ezután megengedte hogy adjak neki egy pohár kakaót.

Bár nem mondtuk ki, részemről úgy veszem ezzel az ügy le van zárva köztünk, szent a béke.